:-))) Jóestét!

Elfáradtam. Tényleg, pedig még nincs vége a napnak. Igaz, közben egy rövid időre nagyon jól éreztem magam, Bacher Iván írásaiból hallgattam felolvasást a Spinóza házban. A nőkről szólt az est, de Bacher sajátos felfogásában persze hogy a férfiakról is. Nem kíméli a gyengébb nemet, minden kis hisztit, ostoba féltékenykedést az orrunk alá dörgöl, leleplez minden női gyengeséget. Lefegyverez, de valahogy mégis lefegyverző.
Haragudhatnék is rá, de annyi öniróniával, mondhatni, öngúnnyal fűszerezi az írásait hogy megbocsátom neki amiért az összes női praktikán átlát és amilyen ronda férfitermészete van, még világgá is kürtöli, megriasztva ezzel a naívabb pasasokat. Bacher nagyon ismeri a nőket, csodálom, hogy ennek ellenére is tisztel minket.

Azért is jó még Bachert olvasni (vagy Gyabronka tolmácsolásában hallgatni), mert ha az embernek nagyon fáj az élet akkor az ő írásaiból rájön, hogy a legcudarabb körülmények között is lehet örömöt, humort felfedezni magunkban. Vagy másokban. Vagy a helyzetben. Vagy legalább egy tányér lencsefőzelékben, amit a babérlevél, a mustár és a pirított cukor mellett pár szem kapribogyóval bolondítottunk meg. Néhány oldal Bacher után a hisztis főnök, a pletykás szomszédasszony, a hűtlen szerető, a folyton lamentáló anyós, a leparkolt hátsólámpa okozta idegbaj is csak egyszerű hajfájás, amit túl lehet élni. Sőt, még röhögni is lehet rajta.
Vagy, a másik oldalról ha nézzük, azt is megtanítja, hogy a legviccesebb helyzetben, a legnevetségesebb emberben is észrevegyük a drámát.
Úgyhogy tessék Bachert (is) olvasni.

Sajna, a saját tanácsom nem tudom megfogadni, énrám vagy 60 oldal szakirodalom vár. Meg hajnali kelés. Uhhh. Holnap olyan leszek, mint a mosott rongy.

Hallgatom a rádióban, hogy letartóztatták Kulcsár Attilát, aki nem tett vallomást. Beszélgettünk, hogy vajon ő is csak az ügyészségen lesz hajlandó vallomást tenni, vagy benne is felébred majd a csótányoktól való írtózat? Csak úgy félvállról vetettem oda, hogy
- persze hogy az ügyészségen, hol máshol mondanák meg neki hogy mit kell vallania? - .
Aztán a torkomra forrt a saját poénom. Nem csak az itt a baj, hogy nagy valószínűséggel sosem fogjuk megtudni hogy kik, mely önkormányzatok tették bele a pénzüket ebbe a pilótajátékba, hogy kik, mely pártokhoz tartozók szálltak ki a megforgatott pénzekkel. Ez már nem is igazán lényeges, bűnbakot biztos fognak találni, lesz, aki ül néhány évet.
Hanem, a bizalmam. A rendőrségbe, az ügyészségbe, a bíróságba vetett bizalmam! Már az isten le nem mossa róluk, hogy pártérdekeket képviselnek, hogy a bűncselekménnyel gyanúsítottakat (remélem, szakszerű vagyok, szóljatok, ha nem) aszerint bírják rá a vallomások megtételére / megtagadására / visszavonására, hogy éppen milyen kurzus van hatalmon.

Nos, ez az, amitől a kisember nem hogy kisembernek, de valóságos lepkefingnak érzi magát, amit a legkisebb szellő is elsodor, akit már soha, senki nem fog megvédeni ha bajba kerül, vagy ha valakinek az érdeke úgy kívánja hogy elsodortasson.

Politikus hölgyek/urak, rendőrök, ügyészek, nyomozók!! Nem gondolják hogy vissza kéne szerezniük a bizalmam?

Uhh, kellett nekem kamillás gőzölés helyett a hírtv fórumát böngészni. (Jede, rá ne kattints erre a linkre, nem neked való!).
Komolyan, egy magára valamit is adó médium hogyan tűrhet meg ilyen hozzászólásokat? Micsoda internetes csatákba mentem én bele azokkal akik a kedvenc rádiómban nem akarták hallani a "jobboldal" (igen, idézőjelben van, szerintem egyáltalán nem a politikai paletta jobboldaláról van ugyanis szó) képviselőit. Képes voltam rájuk szólni ha smittmariskáztak, arrogánoztak, dojcstóniztak, mert szerintem meg kell adni a tiszteletet még az ellenfélnek is. Már ha ellenfélnek tekintem, mert szerintem az lenne az egészséges, ha vetélytársként viselkednénk, mert a vetélytárs jelenléte mindíg jobb teljesítményre sarkall.
Erre tessék, le akarnak kapcsolni a lélegeztetőgépről.
Puff neki.
Megyek, forr a kamillás gőz. Az legalább szépít. A hírtévé fórumának olvasgatása viszont határozottan rombolólag hat a személyiségre.

Hááát, ebből bizony betegápolás lett. Kezem-lábam hasogat, teljesen leestem a lábamról. Belenyugodtam és kúrálom magam: kamilla tea, C-vitamin, inhalálás (ez mondjuk a szépségem romjainak is jót tesz) mély, izzadós alvások. Érdekes, hogy mennyire meg tudom magam adni a sorsomnak. A félig csinált nagytakarítás (még sokkal rosszabb mintha el sem kezdtem volna!!) miatt sincs lelkiismeretfurdalásom: ha beteg vagyok, hát beteg, essünk túl rajta minél hamarabb aztán nézzük hogy mit csinálhatok holnap. De tényleg ilyen vagyok, ha megkapok egy munkát, nem kotlok rajta, megcsinálom, aztán havaj, lehet lustálkodni.
Szerintem csak azért vagyok szorgalmas, hogy a köztes időkben lógathassam a lábam. Most betegnek kell lennem hát csinálom, aztán holnap már kedvemre lehetek egészséges.

De jó is lenne, ha ez soha nem változna meg.

Jóreggelt! :-))
Remélem nektek jobban indult a nap. Ez az óraállítás tényleg nagyon rossz, ma jöttem rá hogy nekem hajnali kettőkor kellett felkelnem. A három óra is nehezen megy, de ez a mai nap, ezt kihagytam volna. Gyenge vagyok, fáj a fejem, szédülök és nincs étvágyam. Mondjuk, ez utóbbi egyáltalán nem baj. Vissza kéne feküdnöm aludni, de a fenébe, nem azért vagyok szabadságon hogy durmoljak. Még kávét sem tudok inni, mert ha tényleg nagyon fáradt vagyok, akkor rosszul vagyok tőle. Ráadásul a nap sem süt, pedig azt ígérte valamelyik snájdig időjósbékakirályfi. Jajj. Cudarul érzem magam.

Nos, nagyon ügyes vagyok, meg tudom csinálni hogy külön ablakban nyíljon meg a belinkelt oldal. Mivel az általam ismert html-suli oldalakon ilyen kód nem volt, szépen megtekintettem a számlálóm forrását (jobb egérgomb, dokumentum forrásának megtekintése) és kibogarásztam belőle az első olyan href kódot, amiről feltételeztem hogy külön ablakban nyit. ÉS LŐN!!!! Az idézőjellel bezárt URL (sima internetcímet jelent, csak így sokkal szakszerűbb) után be kell írni egy szóközt, utána pedig azt hogy target="_blank", és csak ezután lezárni kacsacsőrrel.
Na, ez megvolt.
Már csak az van hátra, hogy megszereljem a kidurrant első kerekem. Napközben elfelejtettem. Ezt a melót rettenetesen útálom, de ha szerelőhöz viszem, csak 2-3 nap múlva kapom vissza a bringát. Így aztán marad saját magam összeolajozása. Pfuj.

Kicsit rötyögtem még a nagyobbik ellenzéki párt aláírásgyüjtő akcióján, talán túl nagyot markolnak, egymillió aláírást összeszedni elég nagy munka. Ehhez mondjuk kellett is két évig edzeni a polgári köröknek. Mi lesz ha nem sikerül? Illetve, milyen eszközökkel, milyen propagandával fogják elérni, hogy sikerüljön? Istenem, mi lesz még itt! Még mindig nem tartunk a fenekén ennek a politikai iszapfürdőnek, pedig már nagyon meg kéne találni a medence alját hogy visszarughassuk magunkat a felszínre. Fogy a levegőm, fogy a türelmem, fogy az életem. Annyira fölösleges egy ország életenergiáit ilyesmire pocsékolni!

Pláne ilyen balfék kormányzás mellett, még a meglévő kevés forrást is ügyetlenül osztogatják. Értem én hogy adni akarnak, igazuk is van, ők tényleg a rászoruló és az eddig méltánytalanul háttérbe szorított rétegeknek kedveztek/kedveznek. De könyörgöm! Esszük az aranytojást tojó tyúkocskának most éppen a szárnyát, később lehet a lábát is, még később a fejét. Hát, így nem fog nekünk tojni nemhogy aranytojást, de egyáltalán semmilyen tojást se.
Az én anyukám meg apukám is nyugdíjas, sőt, én is leszek nyugdíjas, de májusban egy pár ezer előre kifizetett forint hogy fogja ellensúlyozni a fidesz nehéztüzérséggel vívott kampányát?

Infrastruktúrába, oktatásba, munkahelyteremtésbe, túristacsalogatásba, exportképes termékek kifejlesztésébe kéne fektetni, csupa olyasmibe, ami pénzt hoz ha nem is most azonnal, de a közeljövőben. Ez adna jövőképet, egy kis plusz erőt arra, hogy még 1-2 évig kibirjuk, hogy a gazdasági, és a vele kézenfogva járó ideológiai demagógia ne nyerhessen teret.
Emlékszem, 95-ben, a Bokros csomag idején össze volt zuhanva az ország, én éppen egy import cégnél dolgoztam. A főnök fogta a fejét (mondjuk, volt oka rá, az övében nem sok ész volt, könnyen elszállt volna ha nem rögzíti) hogy tönkre fog menni. Tönkre is ment. Ő, mert buta volt, mert nem tudott újítani. Nem volt az könnyű időszak, mindnyájan megszenvedtük. Összeszorított foggal böjtöltük ki a megszorításokat, de közben megerősödött a gazdaság nagyobbik fele és ettől 3 év múlva egy olyan fejlődés indult el, amit soha még remélni sem mertünk.
És pár éve megint kifogyott a lendület, készülődhetünk az újabb összezuhanásra.
Hacsak a "nagyjaink" össze nem kapják magukat. De nem úgy néznek ki, túlságosan el vannak foglalva a politikai élet tematizálásával és a közvéleménykutatások eredményeinek elemzésével. A demagógia meg közben terjed. A gazdasági is, meg az ideológiai is.

Jóreggelt!! :-)))
Ma csodálatosan indult a nap, szabin vagyok, nem kellett se hajnalban kelni, se dolgozni menni. Sétáltunk, medvehagymát kerestem, de nagyon nehezen sikerült találni, ezen a környéken sajnos ritkaság. Tavaly és tavalyelőtt is víz alatt volt az erdő ebben az időszakban és már elég nehezen emlékeztem vissza a lelőhelyekre. Ezek a hatalmas fák állva halnak meg, aztán jön egy vihar, ami a már elkorhadt törzset ledönti. Olyankor nagy a pusztítás, több tucat kisebb-nagyobb fát képes magával rántani vagy kettéhasítani egy ilyen óriás. Az a rész aztán elbozótosodik, befutja a borostyán és abban nagyon nehéz észrevenni a kis zöld leveleket. Már ha el nem sorvad a hagymácska a megváltozott mikroklímában. Eleinte türelmetlen voltam, de aztán mégiscsak sikerült a szemem "erdő-üzemmódra" állítani és találtam pár friss, zöld levélkét. Hazahozhattam volna salátába, de én bizony azon frissen elrágcsáltam, nagyon finom volt. Most enyhe erdei-fokhagymaszagom van, de ez nem fog sokáig tartani, a medvehagyma illata gyorsan elillan. Úgy belejöttem a keresésébe, hogy egy nagy marék júdásfüle gombát is találtam, úgyhogy estére valami kínai lesz, nyilván
szerzetesek eledele:
kell hozzá 1-2 káposztalevél és fél húsos paprika ujjnyi csíkokra vágva, kisebb sárgarépa vékonyra gyalulva, arasznyi darab póréhagyma karikázva, félmaréknyi júdás-füle vagy szeletelt konzervgomba, kanálnyi zöldborsó. (Ha van, nagyon finom bele pár szelet bambuszrügy és hüvelyborsó, de ezek ki is maradhatnak) A zöldségeket egy kanálnyi forró olajon át kell pirítani úgy, hogy még ropogósak maradjanak. Egy kanálnyi keményítőt kis pohár vízben megáztatok és rázúdítom a zöldfélére, majd hagyom hogy egyet rottyanyjon. Szójaszósszal (esetleg worchester-szósszal) szoktam ízesíteni és párolt rizzsel vagy pirított tésztával tálalni.

Ez persze csak akkor lesz, ha még marad erőm főzni. Most ugyanis leszállok a digitális szférákból és hozzáfogok a tavaszi nagytakarításhoz.
Meg kéne tiltani, hogy ilyen csodálatos kora tavaszi napon az emberek olyan alantas testi munkával gyötörjék magukat mint függönymosás, ablakpucolás, csempetisztítás (kétféle, konyhai zsírtalanítás és fürdőszobai vízkőtelenítés, jajajajaj) szekrényrámolás.
UuhhhHhhh, már előre utálom.

Ja, és mára van még feladatom: meg kell tanulnom, hogy hogyan kell úgy linkelni, hogy külön ablakban nyíljon meg az oldal. Ez már valamivel szórakoztatóbb lesz :-)))

Ajándékok (2. rész)

18 éves

Éppen ebédeltek, amikor a mostohaanyja rákérdezett:
- Küldtél Kovácsnénak meghívót?
- Nem. Miért küldtem volna?
- Miért, miért, hát mert szomszédasszony, illik meghívni. Az Edit nekem küldött.
- Én nem. Úgyis ott lesz a ballagáson, minek küldenék neki? Különben is, ki nem állhat engem.
Az asszony hümmögött, de ebéd után, mosogatás közben mégegyszer odaállt mellé:
- Nem illik az hogy nem hívod meg Kovácsnét. Szomszédok vagyunk, Edittel egy osztályba jártok, ő meghívott minket. Már ajándékot is vettem neki. Manikűrkészletet.
- Én nem hívom meg. Sose állhatott se ő, se a lánya. Edit egy nyalis, az anyja meg egy kiállhatatlan vén pletykás.
- Nem nyalis, nagyon törekvő, még sokra viszi. Meghívni meg azért kell, mert ők is meghívtak minket, vettem neki egy manikürkészletet. Ha Te nem hívod meg akkor nem fogják viszonozni az ajándékot.
A lány kezében megállt a mosogatórongy.
- Azért kéne meghívnom, hogy ajándékot adhasson? Naneeee, el se fogadnám, hisz útál, bármit amit ad, előtte megátkozza.
- Illik meghívni, 10 éve vagyunk szomszédok.
- Nem!! Nekem Kovácsné ne adjon semmit, Edit meg hagyjon békén, nem akarok a vetélytársa lenni, nem kell áskálódnia.
Az asszony hirtelen gurult méregbe. Nem volt rossz aszony, talán még szerette is a mostohalányát de nem állta a csökönyösségét. Valahol legbelül érezte talán hogy igaza van a nagylánynak, de egy eladósorban lévő lány nem lehet makacs, ha majd asszony lesz, akkor engedelmeskednie kell, jobb ha kezdettől megszokja hogy azt csinálja amit mondanak neki.
- Engem Te nem hozol szégyenbe! Amíg az én kenyerem eszed, azt csinálod amit mondok. Küldesz neki egy meghívót és punktum!
A lányt is elfutotta a pulykaméreg, visszaejtette a lábast a vajdlingba.
- Nem küldök! A kenyered meg nem eszem, kapjátok utánam a családi pótlékot, dolgozok is eleget.
- Na, majd megtudod ha a magad lábára állsz, hogy mit jelent dolgozni. Majd ha férjhez mész, akkor megtudod mi a munka.
Ezt útálta a legjobban, amikor férjhez akarta adni. Ez már három éve, mióta az apja elvette, így ment: szinte minden hónapban megpendítette, hogy ez vagy az a fiú milyen jóravaló, szívesen udvarolna neki, menjen hozzá. Görcsbe rándult a gyomra, markolászta a mosogatórongyot kínjában.
- Ne erőlködj, nem megyek férjhez. Parancsra nem. Inkább elköltözök.
- Na, még csak az hiányozna, hogy mindenki azt vágja a fejemhez hogy kurvát neveltem belőled. Menj férjhez, akkor elköltözhetsz.
- Nem. Elköltözöm egedül, érettségi után rögtön.
Az asszony meghökkent.
- Képes lennél? Tartottunk, ruháztunk, és mire kicsit kereshetnél, hazaadhatnál, elköltöznél? Ha annyira szabadulni akarsz, miért nem mentél hozzá Ferihez?
- Mert nem szerettem, és nem is akartam 16 évesen féjhez menni. Miért nem hagytok úgy élni ahogy szeretnék?
Sokáig veszekedtek még, kihűlt a mosogatóvíz mire az asszony nagy dérrel-dúrral becsapta maga mögött a konyhaajtót. Amikor a lány kilöttyintette a zsíros lét a disznóknak, odaverte a vajdlingot az egyik kerítésculáphoz. Egészen megkönnyebbült amikor látta hogy a piros zománc jó féltenyérnyi darabon lepattant.
Két hónap múlva, érettségi utáni héten költözött az első albérletébe.


(folyt.köv.)

Csak ülök itt és nézem, hogy két nap alatt nyolcvankétszer nyitottak rá a lapomra. Van pár barátom akiket direktbe idehívtam, de ők határozottan nincsenek ennyien.
Kik vagytok?
Gyerekkoromban volt egy rossz álmom, nagyon kellett pisilnem és csak sokára sikerült találnom egy WC-t. Aztán, amikor már bent voltam és magamra zártam az ajtót, akkor láttam hogy üvegfalú a slojzi.
Rémes volt, szerintem kínozni lehetne ilyesmivel az embereket.
Most majdnem úgy érzem magam, kitárulkoztam, és ismeretlenek olvassák a gondolataim.
Kérlek, tegyétek meg hogy írtok egy pár sort a fórumba. Nem vagyok hozzászokva az ilyen egyoldalú kommunikációhoz, én fórumokon edződtem, ott ment az adok-kapok-egyetértek. Szeretném tudni hogy kik olvasnak, hogy tetszem-e vagy sem.

Jóreggelt! :-))

Nem tudom ki hogy van vele, én nem bánnám ha elfelejtenénk ezt az óraállítást. Volt időszak az életemben, amikor 10 nap alatt 8 órát kellett visszaállítanom, majd egy hét múlva ugyanazt vissza. Olyan voltam, mint egy őszi légy, hihetetlen mennyiségű energiát kivesz az emberből az alkalmazkodás. Még ettől az egyetlen órácskától is pár napig gyengébben koncentrálok, kicsit lassabb a felfogásom és többet szeretnék aludni. Ha összeadnánk ezeket az apró, de minden embert érintő kellemetlenségeket, az ilyenkor eltört kávéscsészék, lekoccantott lökhárítók, munkahelyi késések és házastársi veszekedések okozta veszteséget, nem csodálkoznék ha kiderülne, hogy nagyobb a veszteség mint amit az energiaspórolással nyerünk.

Tegnap addig vártam hogy elálljon az eső, amig megint az utolsó pillanatban indultam el. És mint ilyenkor mindig, lett egy defektem, haza kellett tolni a bringát és buszra ülni. Ez hétvégén rettenetes, mert az az út ami bringával kényelmesen megjárható 35-40 perc alatt, a pihenőnapi ritkított járatokkal 55 perc volt. Ez van, még szerencse, hogy nem hajnalban történt, amikor nincs is más alternatívám.

Munka, otthon, biztonság! címmel tartotta a Fidesz kampánynyitó gyűlését

Beszédében Orbán Viktor többek között ezt mondta:
"A közösség sorsát úgy javíthatjuk, ha magunkat tesszük nemcsak jobbá, de becsületesebbé és alázatosabbá."
Szép gondolat. Komolyan, egész meghatódtam volna, ha nem élne bennem olyan elevenen a két évvel ezelőtti választási kampány, és kevésbé elevenen, de még mindíg elég tisztán az azt megelőző majd' másfél évtized. Ha valakinek, hát a Fidesznek volt esélye arra, hogy a saját példáján keresztül jobbá, becsületesebbé, alázatosabbá formálja ezt a nemzetet.
Ehelyett?
Előbb kinevelte magában, majd elültette a szavazóiban az oktalan gőgöt, a pökhendiséget, az ellenfél legyalulásának a vágyát.

Két éve, vagy 2-3 nappal az április 7-i választás után, amikor már javában tartott a választási kampány második része, jöttem le a Ferenciek terén a lépcsőn. Könnyű kabátban, nehéz szívvel, éppen előtte láttam egy tucatnyi tizenkét-tizenhárom éves, kokárdát viselő gyereket egy jó ötvenes nő vezényletével szórólapokat osztogatni. A srácok szemmel láthatóan élvezték a nyüzsgést. Persze nálam is volt egy maréknyi szórólap, kicsit ugyan más színű mint a fiúknál. Jött velem szemben egy tenyérnyi kokárdát viselő férfi, igen erősen nézte a mellemet. Vagy fölötte a kabátot, mint később kiderült.

(Megszoktam én az ilyesmit, a másodperc töredéke alatt felmérem hogy kivel állok szemben. Ilyenkor a férfiak nagyon védtelenek, könnyen fel lehet ismerni rajtuk a "Hhúúú, azannya! dekiharapnálakabugyidból!!" szalmaláng-lelkesedését, az "Egy pár kilót azért fogyhatnál" fitnesz-cica kergető illúzióját vagy a "Fogadjunk hogy ezt is unja valaki" szkepticizmusát és az összes többi férfi-emóciót. Nos, ezúttal nem erről volt szó. )

Ez az ember keresett rajtam valamit, amit nem talált. A szeme a mellem, a gallérom és a hónom alatt fogott röpcsiköteg kilógó csücske rajzolta háromszögben cikázott. Aztán a szemembe nézett és köpött egyet. Nem rám, nem engem köpött le, csak úgy mellém, de egyértelműen nekem szólt. Mint ahogyan a jól hallhatóan sziszegett - "Mocsok zsidó kurva!"- is engem illetett. Aztán ment tovább.
Kis magyar politikai pornográfia? Túlfeszített kampányhangulat? Vagy csak egy tuskó feszültséglevezetése?
Bármi is volt, ilyet csak fanatikus csinál.

Demokráciákban, ahol 4-8-10 évente váltják egymást a pártok, senkinek sincs oka kétségbeesni egy választási vereség miatt, mert nagy valószínűséggel még az ő életében visszakerül a hatalomba az a párt amelyet favorizál. Senkinek sincs oka arra, hogy halálos ellenséget lásson egy másik pártban. Senkinek sincs joga arra, hogy halálos ellenséget misztifikáljon az ellentábor szavazójából.

Engem nem csak strigának neveztek, azt is csináltak belőlem. Éjszakánként vámpírfogakat és bojtos farkat növesztettem, a számból nyál helyett tapétaragasztó folyt, amit a farkammal pemzliztem rá a plakátok hátuljára. A lólábam hangosan kopogott az aszfalton amikor megkergettek az ellentábor plakátragasztói

Ha mégis rémképeket fest, ha apokalipszisnek vagy nemzet-tragédiának állít be egy egyszerű választási vereséget, akkor nem észérvekkel politizál. Nem gazdaságpolitikával, nem társadalmi jövőkép felvázolásával akar nyerni, hanem szimpla gyűlöletkeltéssel. Az érzelmekre akar hatni, minél szélesebb sávot akar nyitni a pozitív érzelem (szeretem) és a negatív érzelem (gyűlölöm) között. Még arra sem fordít energiát, hogy megmagyarázza: Szeretem, mert.... vagy Gyűlölöm, mert.... Nem, ilyesmire nem fecsérel sem időt, sem energiát. Ehelyett egyszerűen, tudományosan kidolgozott PR-módszerekkel fanatizál. Rövid, könnyen megjegyezhető, ritmikusan skandálható jelzőkkel illeti az ellentábort.

Egy jó politikus, pláne egy jó politikai párt legyen hűvös, okos, észérvekkel operáló. Akarjon meggyőzni.
Ha nem ilyen, ha ehelyett azt mondja, hogy "ha nem szeretsz engem, akkor én gyűlöllek téged", akkor az nem jó politikus, és pláne nem jó politikai párt.
Hiába a szép gondolatok.

Másfél órája várom, hogy elálljon az eső és el tudjak indulni dolgozni. Nem akarok megint bőrig ázni.
Kínomban feltettem egy számlálót, egyenlőre csak oda ahova sikerült leejteni. Ha kiismerem magam a kódolásban, valahova alulra elrejtem.

Maradhat a Munkásállam Origo
Mondhatnám, bánja a fene. De nem mondom, mert ez egy nagyon ügyes húzás volt. Ez a festmény 15 éve volt letakarva, persze, ostoba döntés volt függönyt húzni eléje, mert ha osztyapenko-monstrumokat el tudtak bontani és fel tudtak állítani egy szoborparkban, ezzel a freskóval is lehetett volna valamit kezdeni. Nem tették, a kis probléma-magocskát besöpörték a szőnyeg alá és hagyták ott pihenni. Az meg, a párás, trágyaszagú sötétben duzzadni kezdett, majd kicsírázott, és most, amikor eljött a kedvező pillanat, szárba is szökkent. Pontosan időzítve, hogy jól megerősödjön mire támasztékul kell szolgálnia a többi szőnyeg alá söpört magocskának.
Hónapok óta megy a huzavona a Teleki-szobor körül, pár hete igény jelentkezett arra is, hogy Wass Albertnek is állítsunk szobrot. Kádár alakját ugyan az MSZMP-n kívül senki sem akarta eddig az örökkévalóságnak bronzba önteni, de egy freskón, ha már ott van, megkegyelmeznek neki. Maradjon. Szilárdan oda van vakolva, stabil támasztékul fog szolgálni a zsidó-törvényeket aláíró Teleki szobráért folyamodóknak.
jobboldal : baloldal 1 : 1
A mi tartásunknak meg már úgyis mindegy.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Azért van a képviselők házáról vidámabb történetem is:
vagy két éve hozta úgy a sorsom hogy egy megbeszélésen kellett részt vennem. Rohanós reggel volt, nem pakoltam át a táskám, csak felkaptam azt a félvállas hátizsákot amivel bringázni is szoktam. Színben passzolt a kosztümömhöz, hát nem pocsékoltam az időt.
Nos, a bejáratnál kitettem az aprópénzt, a kulccsomót és a mobiltelefont.
Csilingelt a röntgen, még pakolnom kellett. Szép fokozatosan, többszöri csöngetés után következő tárgyak kerültek elő a táskám zsebeiből:
- 1 db 13-14-es villáskulcs,
- 2 db tampon, rozsdamentes tokban,
- 1 db csillagcsavarhúzó,
- 1 tubus gumiragasztó,
- 2 db gumifolt,
- 1 db buzogánykulcs,
- 2 db kardvirághagyma,
- 1 db toll,
- 1 db svájci-bicska (körömreszelő is van beleépítve!).
A leggusztábbik, a kis fekete bajuszos kormányőr már a tamponosdoboz előkerülésénél bebukott a számítógép-monitor alá, a másik, egy magas, sovány fiú a csavarhúzó látványától érezte úgy, hogy feltétlenül meg kell keresnie egy leejtett radír-morzsát. A harmadik pasi hősiesen végigasszisztálta mire sikerült fémmentesíteni magamat, ő csak akkor kezdett el röhögni, amikor már becsukódott mögöttem a liftajtó. Hogy őszinte legyek, én is csak akkor nevettem el magam.

===========================================================================

Ajándékok

8 éves

A kislány máskor oly édes kis pofija eltorzult a visszafojtott sírástól. Kétségbeesetten nézett a nagyanyjára, a pici szája már lefele görbült, de a szeme még száraz volt:
- De nagymama, szojít. Nyomja a lábomújját. -
- Dehogy nyomja, flancolni akarsz, oszt nem teccik! -
Az öregasszony nagyon mérges volt. Ezt az unokáját amúgy sem szerette, első perctől kezdve az anyja természetjit látta benne. Az is ilyen megátalkodott, csökönyös nőszemély, képes vót otthagyni az urát, vitte a kisebbet, nem is értette, hogy a fia miért nem adta oda ezt is neki. -„Nagyon apás ez a gyerek, nekem is jobb ha nem vagyok egyedül. Ügyes is, ezt-azt meg is főz, a kicsi kezivel még ki is mos.”- Ezt mondogatta mindig a fia. Most meg itt van ez a kis nyavalyás, még ki se nyílt a csipája, de máris ellentmond. A karjánál fogva felemelte a gyereket, megrázta és lerántotta a lábáról a fekete-fehér szárazcipőt.
- Ha nem kell, akkor majd odaadom valami cigánygyereknek. Nem érdemled meg! Eridj innen! -
Úgy tette le, hogy nekiesett a padnak, de nem sírt akkor se. Felhúzta a gumicsizmáját, kifelé ódalgott a konyhából.
- Az jár neked, ha nem kell a szép cipő! -
- De nyomja a lábomújját! -
- Eridj innen, ne lássalak. Menj jáccani, de össze ne koszold magad. Nem mosok utánad! -
- Nem is kell, én máj tudok, Apu megtanított. -
Tényleg nagyon begorombult az öregasszony, megütni nem akarta a gyereket, hát mérgében a cipőt vágta be a sarokba.
- Takarodj kifelé! Olyan flancos kurva leszel Te is mint az anyád! Majd jön Apád, kiveri belőled az urizálást, meglásd! Arra aztán várhatsz hogy én bármit is vegyek neked! Vetesd meg anyáddal, ha már itthagyott az a flancos kurva, legalább ruházzon! -
A kislány megijedt, kiszaladt a nyárikonyhából. Nagyon szeretett volna egy fekete lakkcipőt. A jelmezbálba néger kislánynak akart öltözni, volt barna harisnyája, meg kardigánja, és csinált magának raffiából fűszoknyát, meg újságpapírból álarcot. Azt az iskolában tanulta hogy hogyan kell, hát nagyon szeretett volna néger kislány lenni. De azok nem hordanak gumicsizmát, se fekete-fehér szárazcipőt. A nagyanyja megígérte neki a lakkcipőt, ki is választották, de ezt a csúnyát vette meg helyette. Ráadásul szorította is a lábát. Nem nagyon, csak egy kicsit, de hiába, nagyon nem tetszett neki az a cipő.
A néger lányok biztos nem hordanak ilyet. A néger lányoknak nagyanyjuk sincs. Biztos hogy nincs nekik olyan. Lakkcipőt hordanak meg raffiaszoknyát, van nekik apjuk, anyjuk, de nagyanyjuk biztos nincsen és soha nem is sírnak.
Nagyon szeretett volna néger kislány lenni.


[folyt.köv.]

===========================================================================

Teljesen elképedtem, hogy a színkódokkal való babrálás mennyire elbizonytalanítja az ízlésem. Mindegy, most marad így, ha nem tetszik, később még mindíg átfesthetem.

Hurrá, lesz fórumom is! Szépen lassan rá fogok jönni hogy hogyan kell csinosítani. Igaziból lángszínű hátteret szeretnék, esetleg égszínkéket, persze lángbetűkkel :-))))
De az olvasóim szemevilágának kímélése érdekében azt hiszem, maradok a világoskék különböző árnyalatainál.
Ma is rettenetes napom volt, ráadásul haragosokat is szereztem. Az én mélyen tisztelt titkárnő kollégáim nem ismerik sem a "mentés másként" funkciót, sem a vágólapot. Mind a kettő most végzett ECDL tanfolyamot, persze a cég pénzén. A főosztályvezető helyettese engem mára kisajátított, nekik kellett volna megoldani azt, hgoy egy anyaghoz a meglévő kb 40 soros excell címlistából a felét kihúzzák. És, mivel nem tudták átmásolni, az egész listát újra begépelték egy dokumentumba!!! BIZISTEN! Ha emiatt egy bolti pénztáros, vagy egy fodrász lesz ideges, egyetlen szót sem szólok. De két titkárnő? Friss ECDL diplomával a zsebében? Sajnos későn esett le nálam a tantusz hogy ezek tényleg idegesek, és kinevettem őket. A végén megkaptam, hogy senkinek sem kötelező a másik helyett dolgozni.
Hétfőn és kedden szabadságon vagyok, kíváncsi vagyok, szerdán mire megyek be.

Ma kétszer is megáztam. Egyszer hajnalban, munkába menet, a bringán jó félórán keresztül vert az eső. Kabát, nadrág, bőrkesztyű, mindenem átázott. Esőkabátot sem érdemes venni, jártam már úgy, hogy félúton elállt az eső, akkor belülről nedvesedtem át mert nem tud elpárologni az izzadság. Aztán hazafelé jövet, mégegyszer. Akkor már nem esett annyira, csak az egyébként is nyirkos kabát volt nagyon kellemetlen.
Aztán bementem a másik munkahelyemre, a délelőtt elég laza volt, befejeztem pár aktát a magam tempójában, nagyon jó volt így dolgozni és hatékony is. Még a telefonok is hallgattak, tényleg kegyelmi állapot volt. Ebédelni megint csak az utolsók között tudtam elmenni, a kolléganőm egyszerűen magasról tojik rám, másfél órás ebédszüneteket tart. A többiek felajánlották hogy hoznak valamit, de arra meg nem akarom rászokatni őket hogy én mindig kéznél vagyok. Inkább ebédelek később, abból, ami marad. Utána viszont elszabadult a pokol, csak azért nyomtattam mindenből egy példányt, hgoy legalább addig felálhassak amíg a fénymásolóig sétálok.

Házi őrízetbe helyzeték a Földhivatal vezetőjét Index
10 éve vettem a lakásom. Hogy milyen áldozatok árán, azt majd máskor.
A múlt héten, 9 évvel az adás-vétel után, a hét elején kaptam egy ajánlott levelet. A földhivataltól.
Közölték velem, hgoy mivel XY előző tulajdonosnak van 100.000 ft jelzáloghitele az ilyen-és-ilyen helyrajzi számú lakáson, nem tehetnek eleget az én 1995. január 5-dik napján benyújtott kérelmemnek. Illetve dehogynem, amennyiben bemutatom a jelzálogtulajdonos lemondó nyilatkozatát. A jelzálogjogot az egyik legynagyobb hitelintézet jegyeztette be, aki 5 (öt) évenként selejtezi az iratait. Tehát, a 9 évvel ezelőtti iratok már régen levéltárban vannak, forduljak az előző tulajdonoshoz. (Ők meg forduljanak fel, de ez most mellékszál) Még szerencse, hogy a korombeli (így persze fiatal) nő még él és remek egészségi állapotban van, én sem vagyok bunkó, hát így sikerült együttműködésre bírnom. Csodálkozott, de megérti hogy bajban van, mivel per- és tehermentesen adta el az ingatlant. Ő ugyan nem is emlékszik 100.000 ft hitelfelvételre csak 11.000-re amit ki is fizetett, de persze bemegy a hivatalba, ezt csak ő intézheti, nekem semmihez sincs jogom.
A telefonon riasztott ügyvéd barátnőm szerzett egy tulajdoni lap másolatot, ami ugyan nem hiteles, de tényleg szerepel rajta két jelzálog: az egyik már törölve van, a másik, a számomra érdekes 100.000 ft-os, 1993-ban kelt szerződés alapján, 1999-ben jegyezték be. Vagy régi tulajdonos, vagy a kevésbé emcionális hitelintézet elfelejtette bejelenteni a Földhivatalnak a kifizetett hitelt, így az, a hitel kifizetése , sőt, a lakás eladása után 4 évvel, bejegyezte a jelzálogjogot. Az a legkevésbé sem zavarta hogy a lakást már 4 éve megvettem, akkoriban éppen a felújítás miatt szenvedtem. A HIVATAL nem hagyja magát megzavarni. Ahogy jönnek az akták, érkezési sorrendben könyvel. Pár év késéssel, de az nem számít. Az én adás-vételi szerződésemre most került sor, 9 évvel a tényleges megvásárlás után. 4 évvel a hitelintézet selejtezési periódusa után. Amikor már csak az esküszó bizonyíthatja, hogy az előző tulajdonos kifizette a kölcsönét (vagy, mint később látni fogjuk, fel sem vette). Most írnak nekem egy levelet, hogy a tulajdoni lap jelzáloggal tehelt. SZÉLJEGYZETBEN. Amely széljegyzet már akkor került a tulajdoni lapra, amikor a tulajdonos már régen eladta a lakását nekem. Amikor már régen az én nevemnek kellet vona széjegyzetként szerepelni az ominózus papíron.
Széljegyzet vagyok. Azaz még az sem. A pálya szélén, tartalék vagyok a földhivatal gombfocimeccsében. Örülök, ha néha, 9 évenként megpöckölnek.
Közben a régi tulajdonos megnézte a tulajdoni lapot (amit nekem nem volt jogom megnézni!!!!), és kiderült: a széljegyzet mögött nincs hitelszerződés. Azaz, az a hitel, amit az ÉN lakásomra bejegyeztek, vagy soha nem is létezett, vagy valaki másé volt, csak véletlenül ebbe az aktába került bele. A régi tulajdonosnak igaza volt, ő ekkora hitelt nem vett fel.
Csak azt szeretném tudni, ki az a boldog szerencsés, akinek viszont a Földhivatal hibájából tehermentes az ingatlana, holott van egy kifizetetlen hitele.
Hogy a földhivatali vezető letartóztatása mennyiben hátráltatja az ügyek intézését, nem tudom. De ezúttal nem fogom hagyni hogy újabb 9 évig szívassanak.

Aki nem érti, az ne csodálkozzon: ebben (és nyilván még sok száz ehhez hasonló) ügyben minden létező törvényi szabályt megszegett a hivatal. Sőt, megkockáztatom, a jogalkotás is. Egyszerűen nem lenne szabad lehetővé tenni, hogy egy hivatal ilyen hosszú ideig mulasztásos jogsértést kövessen el és megkárosítson sok százezer állampolgárt.
Rosszabb indulatú feltételezés, hogy valaki(k)nek nagyon is érdekében áll a zavaros és áttekinthetetlen helyzet fenntartása. Ha ez így igaz, egész magasan kell keresni a bűnöst. Sokkal magasabb szinten, mint a hivatalvezető.

alig hiszem el. Hónapok óta forgatom magamban, igaziból csak attól féltem, hogy a technikai nehézségek elfedik a közlésvágyam, azon fogok idegeskedni hogy hogyan csináljam. De ez itt menni fog, még a magyar ékezetek is átmennek. Köszönöm, kedves blogger.com.

Dearest blogger.com, many thanks for handling special characters!

Erről a képről az jutott eszembe, hogy mégiscsak jobb faji előítéletek nélkül élni.
This picture makes me to believe that life might be much better without rassism.

ez az első bejegyzés?
Nem igazán blogger szeretnék lenni, csak írni akarok ezt-azt.
Szeretném megtudni hogy másokat leköt-e a mondanivalóm.