Hájtek

Végre egy tréningen vagyok. 6 éve dolgozom itt, mindent autodidakta módon tanultam meg, hát ez most már nagyon rám fért.
A rendezvényközpont, ahol vagyunk, eléggé le van robbanva. A koszlott tapéta, érdes, harisnyaszaggató székek, vízköves, még talán a hetvenes évekből itt ragadt csempék és fajanszok.
A legjobb, hogy a mennyezetre szerelt projektor távírányítója valamiért nem működik.
Mit csinál ilyenkor egy leleményes rendezvényszervező, na mit?
Hát bevisz egy állófogast, és minden alkalommal, amikor egy tanfolyam kezdődik (gyakorlatilag minden hétköznap) reggel marokra kapja a jó 8-10 kilós fafogast, és a legcsúcsával -ami eredetileg kalaptartónak lett odaaplikálva- benyomja a mennyezeti projektor gombját.
És udvarias angolsággal megkéri az ámerikából érkezett, vasággyal együtt 40 kilós előadót, hogy az előadása végén kapcsolja ki a projektort. Természetesen ugyanígy, a két méter magas, 8-10 kilóst állófogast használva. Csak neki nem oldalra kell kitartani, mint Toldinak a lőcsöt, hanem felfelé emelve becélozni az alig 2 cm átmérőjű on/off gombot.
Meg sem mertem kérdezni, megnézték-e már, hátha csak lemerült az elem a távirányítóban.

Kegyes hazugság

Régebben (talán a HVG-n) olvastam egy cikket, hogy a nagy ruhagyártók úgy próbálnak kedvezni az egyre inkább elhízó nőknek, hogy átméretezik a ruháikat. Volt egy összehasonlítás, hogy 40 évvel ezelőtt milyen mell-, derék- és csípőbőség tartozott a standard méretekhez. És ott volt mellette a táblázat a nők átlagos testsúlyáról is.
Teljesen szignifikáns volt az összefüggés, de akkoriban én ugye bőven azon voltam, hogy ne haladjam meg a 100 kilót, meg aztán mióta elterjedt a semmit nem jelentő S-M-L-XL... méretezés, ez nem is igazán tűnt fontosnak.
Pedig az, mert az ilyesmi tudat alatt hat. Ha 20 éve negyvenes szoknyát hordtam és ma is azt hordok, akkor hajlamos vagyok figyelmen kívül hagyni, hogy az akkor 102 cm-es csípőbőséget jelentett, most meg mondjuk 108-ast. Ami testvérek között is legalább 6-8 kiló plusz súly. Vagy valami ilyesmi, a számokra már nem emlékszem pontosan, pedig annak idején betéve tudtam a standard európai méretekhez tartozó körméreteket.
Mindegy, pár napja beestem egy egész jó nevű ruhaboltba, bugyit venni. már tudom, hogy 40-es körüli a méretem, nyúltam hát az M-es mérethez, ami mellett ebben a boltban feltüntetik a 'klasszikus' méretezést is, 40-42-es. Még szerencse, hogy lebontottam a bugyit a vállfáról. Nézem, ez iszonyat nagy. Mármint ahhoz képest, amit mostanában hordok. Bevittem a próbafülkébe felpróbálni, tényleg nagy.
Nézem magam, hát azt azért senki ne akarja velem elhitetni, hogy az átlag női méret nekem bő. Bevittem egy S-es, 36-38-as méretet is.
Az éppenhogy, inkább az is bő.
Hm.
Hm, Hmhm.
Hát nekem senki akarja bemesélni, hogy XS-es a fenekem, az ki van zárva!
Az S-esből azért hoztam kettőt, és itthon megmértem a csípőbőségem.
102 cm, bőven 38 és 40-es között van valahol.
Még jó,ha valamit nem akarok, akkor az a pici fenék.
Viszont valahogy nem kérnék az ilyesfajta kegyes hazugságokból, ha lehet.
Vagy csak fordítva vagyok bekötve, amiért fel tudom vállalni magam? Ekkora és kész. Nekem fontosabb lenne, hogy ha bemegyek egy boltba, és azt mondom, hogy 40-es, akkor azt is kapjam, és ne kellessen 3-4 méretet felpróbálnom, hogy megtaláljam a rám illőt.

Felreeves

meg csak nem is felrezabalas.
Tobb mint egy eve tobbe-kevesbe ˋtisztanˋ etkezem. Ez egy testepitok altal hasznalt kifejezes, azt jelenti, hogy az illeto nem eszik iparilag feldolgozott elelmiszert - cukrot, lisztet, martasokat, felvagottakat is beleertve. Gyakorlatilag maganak foz, csirke-rizs-zoldseg a menu.
En ennyire brutal nem vagyok, eleve nalam zoldseg-csirke-gyumolcs a sorrend, a szenhidratot pedig huvelyesekbol, zabpehelybol, durum tesztabol, hajdinabol, kolesbol, ilyesmibol viszem be. Neha elcsabulok valami turokremre vagy kremesre, pohar sorre.
Ma penzt kellett felvaltanom, egy kavet is kivantam, beultem egy  eleg jonevu cukraszdaba, ahonnan regebben a bejglt is rendeltem, finom dolgaik voltak.
Kertem egy dios burkiflit a kave melle, mert miert ne.
Finom volt, teljesen varatlanul ert tehat az a heveny rosszullet, ami fel ora mulva tort ram. Emelygek, kortyogok, puffadok, ajjaj. Teljes kajakoma, alig birok ebren maradni.
Es emberek naponta elnek ilyen lisztes, margarinos vackokon. Mint ahogy en is tettem, es fel sem tunt, hogy milyen pocsekul erzem magam.
Verciki egyebkent, hogy bar egyre kenyelmesebben elhetnenk, annyira nem bizok mar az elelmiszergyartokban, hogy ugyanugy fozok, mint 40 evvel ezelott a nagyanyam. Es most  mar nem csak a dieta miatt, hanem egyaltalan, tobbedszer tortenik mar meg velem, hogy rosszul  leszek valami ipari eteltol.

Lali kiraly

Mostanaban eleg surun vagyo kenytelen nyilvanos helyeken wifit keresni. Ma peldaul az egyik IC-n probaltam kapcsolatot talalni (nem sikerult, nyasgem MAV).
Miket lattam?
Lali kiraly
Bella lany
Neztem korben a kupeban, hat valahogy egyik utastarsamon sem lattam, hogy nagyon kiralyi lett volna. Nyamvadt, horpadt mellkasu  kamaszok, zsiros  dereku, agyonhajszolt kozepkoruak, zselezett haju, idegbeteg mozgasu akarkik voltak az utastarsaim.
Persze, nincs kizarva, hogy kozuluk tobben is kiralynak erezhetik magukat.
Az egyik kollegam jutott az eszembe, aki csengohangnak felmondatta a felesegevel, hogy ˋFelseges Uram, vedd fel a telefont, egy alattvalod hiv!ˋ
Es mindezt nem viccbol,  2 napig jatszadozva egy uj kutyvel, amiben mar ilyen funkcio is van. Nem, nagyon is komolyan vette, evekig ez szolalt meg. Gyakran ertekezleten is. En ugyan csak aprosagokrol, irodai konyharol, tuzriado tervrol, ilyesmirol  beszelgettem vele, de voltak esetek, amikor szazmillios beruhazasokrol kellett targyalnia. Elkepzelem, amikor ott megszolal a telefon, hogy Felseges Uram......
Vagy csak en erzem ezt szanalmasnak?