Egy rakás szánalom,

az vagyok.
Már pedig éppen kezdett megjönni az önbizalmam.
A sikeres vizsgámat megünneplendő, megajándékoztam magam 4 nap wellnesszezéssel egy kis fürdővárosban. Napi két edzés, masszázs, ázás a mindenféle hőmérsékletű gyógyvizekben, fiatal gyúrós cimborák, istenien éreztem magam.
Fogalmam sincs, miért találtam ki, hogy majd én szombat este elmegyek bulizni.
Sőt, lehet, táncolni is fogok, mert miért ne, olyan régen csináltam.
A legmélyebben dekoltált ruhámat vettem fel. De tényleg, még a csapos kislány sem mutatott többet, pedig rajta push-up melltartó volt, én meg ugye a sima, vékony anyagú "what you see is what you get" melltartókat szeretem. Nos, ha nem vigyázok, ebből a ruhából kilátszik a csipkeszegély. Nagyon elhatároztam, hogy márpedig ma este nem fogok vigyázni, villanjon, amit villantani szükséges ahhoz, hogy legalább futólag bepasizzak. Sőt, magassarkú cipőt vettem fel, ha már annyit melózok a vádlimmal, látszódjon az is. Taxit kellett hívnom, mert ugye magas sarkakon azért nem egészen úgy jár az ember lánya, mint a megszokott trappolós cipőben. Még szájfényt is tettem fel, meg szempillaspirált. Anyám azt mondta volna, "Úgy kiőtöztél kisjányom, mint a Szaros Pista Jézus nevenapjára".
Hát tényleg úgy kiöltöztem, ezen nincs mit szépíteni.
A helyi menő pub-ban 11 felé kezdődik az élet, én elegánsan 11:30-ra kértem a taxit, ha már így kipakoltam a  csöcseimet, legyen közönsége a bevonulásomnak.
Hát nem volt.
8-10 hervatag fiatal ücsörgött 2 vagy 3 asztalnál, a legtöbben baszkurálták a telefonjukat. A maradék a tévén nézett valami focimeccset.  Ennél már az is egészségesebb lenne szerintem, ha csoportosan maszturbálnának, mert akkor legalább tán tanulnának egymástól valamit. De a csoportos telefonbaszkurálásból nem sok élettapasztalatot lehet gyűjteni - szerintem legalábbis.
Nálam nyomorultabbul tán csak a DJ érezhette magát. Nyomta szegény a rettenetes, szintetizátor alapú monoton ritmusképletekkel újrakevert slágereit a 80-as, 90-es évekből, de a kutya sem figyelt rá.
Nekem ez kimaradt, hogy az emberek mikor kezdtek nem táncolni a szórakozóhelyeken. Mondjuk erre a zenére nem is nagyon lehet, piszok unalmasak a számok.
Egy órát bírtam, az összes italos üveg cimkéjét elolvastam, megállapítottam, hogy a csapos kislány ügyes és fürge, de ahogy mosogat, az egy járványügyi kockázat.
Rám viszont a kutya sem nézett rám, hiába a gigadekoltázs, a szájfény, hiába a magas sarkúban lefeszített lábfej.
Felejtős ez az egész.
És nem elég, hogy saját magam döntöttem romba a saját önbizalmam, mindehhez még megittam két korsó sört, ami legalább 380 tök fölösleges kalória. Mert ha legalább jobb kedvem lett volna tőle, vagy jólesett volna, akkor ok, akkor megérte. De nem esett jól iszonyatos savanyú érzés maradt bennem

Szenior tréner lettem

:-)
ha netán megszűnne ez a munkahelyem, én már nem akarok íróasztalos-számítógépes munkát keresni. Egyszerűen nem akarok, akkor váltok, nagyot. Erre jó ez.
Viszont nagyon elfáradtam bele, annyira, hogy még örülni sem nagyon tudok. Kell pár nap, hogy tényleg megkönnyebbüljek.

A jó bor cégére

avagy "ha egy üzlet beindul..."
idézőjelben, mert egyetlen fillért sem kapok azért, hogy heti több órában edzési és táplálkozási tanácsokat adok. Elképesztő, ma a nyújtás órám után jött oda egy lány, hogy ő ugyan 3 éve jógázik, de semmi változást nem érzett eddig. Hozzám alig pár hónapja jár, és már érzi, hogy könnyebb a háta és a csípője. És hogy szeretne velem máskor edzeni, ha van időm. Hát basszus, nagyon nincs időm, mert én ha edzek, akkor edzek, az pörög, az durva, akkor nincs időm mást igazgatni, mert kihűlök és egyébként is, kell az intenzitás. Kár, mert én milyen jó vagyok, van időm odamenni hozzá és kijavítani. Mert itt csak hatan vagyunk, a jógaórán meg 10-en, és ott a mesternek nincs ideje az ilyesmire.
faszom.
A mester abból él, hogy tízen eljárnak az óráira és befizetik az óra árát. Én meg abból élek, hogy egy multinál excel táblákat gyártok. És szivességből tartok pár edzést, meg lelkiismeretességből odamegyek és kiigazítom a tartását, meg lenyomom a térdét, a csípőjét, mikor mit.

A másik azzal jön, hogy porckopása van, tudok-e gyakorlatokat rá. Hát nem tudok, messze nem az én kompetenciám, menjen gyógytornászhoz. Jah, hát azt nem javasolta neki az orvos. Izületvédőt sem javasolt, kollagént vagy glükozamint, sőt, talpbetétet sem a csámpás 2000 ft-os kínai tűsarkú cipőibe. Sőt, azt sem javasolta, hogy szokjon le az olcsó tűsarkú cipőkről. Felírt neki 10 elektromos kezelést oszt jónapot, kérte a következőt. A nő dereka meg fáj, a kezelések ellenére is, és én tartok neki másfél órás kiselőadást arról, hogy a kopogó, ferde tűsarok milyen rezgéseket küld fel a a bokán, a térden, a csípőn át a gerincbe. Hogy ezek közül melyik dől be, az attól függ, hogy melyik izülete a legmerevebb, hol van egy gyenge láncszem. És ez csak a kezdet, dől majd utána a többi is.
Egy orvosnak erre nincs ideje, csak elteszi a hálapénzt és tessék jönni máskor is, viszont látásra.

És én, nekem honnan a fenéből van időm ilyesmire?

intenzív edzés

Ma guggolni kellett volna, de ugye este még gyakorlaton voltam, ráadásul a fél várost körbe kellett bicikliznem, hát gondoltam, biztonságosabb nekem a keretben guggolni. Valami ilyesmit képzeljetek el.
Ugyanebben a keretben szoktak a pasik fekvenyomni is, az a kedvencük.
Persze, 20 éve tömegelő hasban vállas fickókám fekvenyomott, gondoltam, sebaj, addig gyilkolom egy kicsit a tricepszem, megvárom, amig végez.
Hát jah.
Én megcsináltam 3 sorozat tricepsz letolást kötéllel, 3 sorozat sittes tolódzkodást, 3 sorozat homlokra engedést és 1 sorozat fej fölötti tricepsz nyomást, amig ő megcsinálta a maga 3 sorozat fekvenyomását. Közben baszkurálta a telefonját, meg nem tudom miket csinált, de hogy nem edzett, az biztos.
Én meg a combom és a farizmom helyett legyilkoltam a tricepszem.
Aztán már sietnem kellett, így aztán a mai guggoló edzésből 3*10 guggolás lett csak. Igaz, hogy az lassan, 4 számolásra le, 2 számolásig tart a mélyben, és két számolásra fel.

15-én vizsga, nagyon be vagyok gyulladva. A szakdolgozatom még el sem kezdtem.
Igaziból nem szakdoli, csak egy esettanulmány, de nagyon jól meg akarom csinálni.

A sikerélmények azért jönnek, ha lassan is, de jönnek. Ma az egyik lány mondta, hogy hát ő ugyan 3 éve jár jógára, de nem érzi a hatását. Nem akartam elkeseríteni, hogy én sem gondoltam volna róla, annyira merev. Hozzám egy hónapja jár nyújtani, és már könnyebb néhány mozdulat.
Mondjuk, egy tömeges jógaórán senkihez nem megy oda az oktató és nem igazítja el a térdét, nem nyomja le kislabdával a hátát, nem tolja le a vállát. Én meg megcsinálom, mert 6-7 emberre még tudok figyelni.
Viszont el is fáradok, sokkal jobban elfáradok, mintha csak előtornásznék nekik aztán boldoguljon mindenki úgy, ahogy tud.
nem tudom, miért csinálom ezt, én alapvetően rettentően önző és egoista vagyok.