nyifi-nyafi

hát az én koromban már nyilván nem olyan könnyű tanulni, mint ahogy azt 20 éve bírtam volt, na de még mindezt angolul.... a nyüves mozaikszavaikkal nehezítve, amikhez külön szótárból kell kikeresnem a feloldásokat.
baszics, másfél óra alatt olyan lett az agyam, mint amin keresztülvágtázott egy huszárzázad - hátrafelé patkolt lovakkal, rohamra szegezett szuronnyal, operettindulókat énekelve.
És ez még csak az előkészület, pár száz oldalnyi internetes diavetítés, tesztek, ilyesmi. A neheze, az oskola (classroom training) az a jövő héten lesz.

beiskolázva lenni

hát, ezt sem gondoltam volna, hogy egyszer majd önként fogok jelentkezni valami meghatározhatatlan, ööÖÖööö, izé, folyamtszervező-, minőségbiztosító, a franc se tudja mi célt szolgáló tanfolyamra.
Egy kőkemény hét, utána saját project, amiben be kell bizonyítanom, hogy ha sikerül úgy átszerveznem egy folyamatot, hogy 6 helyett 7 mérföldkő legyen benne, akkor 10%-kal rövidebb idő alatt készülünk majd el - állítólag, a számításaim szerint.
Vagy valami hasonló, jelen pillanatban dunsztom sincs az egészről.
Csak annyit tudok, hogy amikor júliusban itt voltak a fekete öves folyamatszervezők, egyik hülyébb volt, mint a másik.
Hát ezt én is tudom produkálni, csak papírt kell róla szereznem.
Ha egy mód van rá, és egy ilyen egy hetes tanfolyam meg pár hónapos statisztikai adatgyűjtés és -elemzés kell hozzá, én is tudok okoskodó hülye lenni.
Még az is lehet, hogy érdeklődő, problémafeltáró és segítőkész hülye is tudok lenni.
Szóval jelentkeztem.
Pedig nagyon élesen él még bennem a matematika szigorlatom.
Akkor megfogadtam, hogy ha egyszer az életben diplomám lesz, virágkötésen és gombaismereten kívül a büdös életben soha többé semmit nem fogok tanulni.

Nem a lófaszt nem, 47 éves leszek holnap, oszt amilyen idióta vagyok, saját akaratból továbbképzésre jelentkezem.

Egyébként, ha 16-os számrendszerben számoljuk, jövőre leszek 30h éves.
Végülis, ilyen fiatalon még gondolhatok a jövőmre, nem? Dehogynem!
Nnnna.

Annyira visszataszítóan, gusztustalanul

nagy seggem mégsem lehet. Illetve nagynak biztos nagy, csak nem gusztustalan.
Hogy miből gondolom?
Amint felállok az elliptikus trénerre(*), két percen belül biztos van egy pasi, aki felül a hátam mögötti bringára. Nem a mellette lévő másik öt üresre, nem, pont mögém. A fekvőbringa alacsony, az elliptikus tréner magas, kvázi fél méterre az arcától pucsítok, szuszogok és izzadok erősen. Nem szoktam kímélni magam, 135-150-es pulzussal nyomom, érzem, ahogy az izzadság a gerincem mentén csorog be a kőműves dekoltázsba. Meg a könyökömön csöpög le, meg az államon csurog le, meg egyáltalán, nem a leggusztább formámat mutatom. Ezek meg ott tekernek a 44-es (na jó, már majdnem 42-es)seggem mögött a tök üres teremben.
Lehet, szeretnek borzongani?
Érdekes egyébként, hogy a rengeteg fogyás ellenére a fenekemből szinte egyáltalán nem ment le. A bricseszből igen, derékból rengeteg, a hátamról és a hónom alól eltűntek a hájpárnák. De a fenekem az maradt, csak még kerekebb lett. Illetve egy nadrágméret lement, csak a többi, nagyobb arányú fogyás miatt még nagyobbnak látszik mint eddig. Azért nem bánnám, ha még vagy két méret onnan is eltűnne.


(*) Nem is igazi elliptikus tréner, hanem valami vario-féleség. Olyan, mint egy gumiszalagra függesztett elliptikus tréner. Azért szeretem, mert sokkal puhábban lehet fele lépni, kíméli a térdem. Lehe vele futni és taposni is. 2-3 percenként szoktam váltani, futás, aztán előre dőlve taposás. Megint futás, kicsit megnyugszik a pulzus, aztán megint fel 145-150-ig.

a hét vicce

legalábbis remélem hogy vicc, mert komolynak nagyon durva lenne:
"..A képviselő szerint a fogalmilag kizárt, hogy a ló herezacskóját letakarják, vagy bármilyen módon hozzányúljanak a szoborhoz, mivel az világörökségi helyszínen áll és önmagában is műemlék..." index

nem bírok szabadulni a képtől, ahogy az önkormányzati képviselőtestület fejcsóválva, rosszallóan hümmögve szemrevételezi egy lovasszobor fényesre simogatott heréjét, majd brainstormingot tart.