Itt az ideje, hogy összerakjam az elmúlt két és fél hónap tapasztalatait.
A végeredmény egyébként az, hogy igen, tényleg vidékre akarok költözni, de valószinüleg nem ide.
Ezt a házat feladom.
Először is, ahhoz képest, hogy a fürdőszoba és a konyha nem csak ronda és lelakott, de szinte hazsnálhatatlan is, baromi drága. Nem csak a bérleti dij, de a fűtése is. Egyszerűen nem fizetek havi harminc-ötven ezret havonta egy olyan lakásért, ahol minden csapot két kézzel kell elzárni és ahol 15 liter vizet kell elfolyatni, mire odaér a meleg viz a zuhanyozóba. Pláne nem pocsékolom a pénzem, mert tényleg el akarok jönni Pestről és az baromi sokba fog kerülni. Nem csak egyszeri kiadásként (ti.: házvétel), hanem maga az életvitel is.
Kezdjük ott, innen Pestre bemenni minumum 1500 Ft alkalmanként. A heti egy-két opera és szinházi próba miatt bérletet venni nem érdemes, de a vonatjegy és a pesti közlekedés bizony annyit visz el. És csak ezért ennyit, mert itt helyi közlekedés, mint olyan, nem létezik.
Illetve elméletileg létezik, csak éppen gyakorlatilag használhatatlan. Mert vagy van busz a vonathoz, de az egyetlen megállónyit visz el, ahonnan 40 percet még gyalogolnom kell, vagy nincs busz a vonathoz. Illetve háromnegyed órát kéne rá várni, ez esetben ugye már pont otthon vagyok, amikor a busz a hozzám legközelebbi megállóba ér. Hasonló a helyzet a lejutással is. Gyalog negyed nyolckor kell itthonról elindulnom, hogy a 8:10-es vonatot kényelmesen, 45-50 perc séta alatt eléjem. Busszal pont negyed nyolckor kell indulnom, hogy a 7:26-os helyközi busz nem egészen négy perc alatt leérjen velem az állomásra, ahol ugyebár negyven percet kell várnom a vonatra.
Hát, mit ne mondjak, nem sokat költöttem eddig helyi közlekedésre, lévén, hogy a minusz 8-10 fokokban inkább gyalogolok háromnegyed órát, mint toporgok ugyanannyit egy fagyos, fűtetlen állomáson.
Mindent összevetve, ha szombat este el akarok menni az operába, negyed ötkor kell elindulnom, hogy az 5:10-es vonattal pont hatra a Nyugatiba érjek, ahonnan villamossal 10, gyalog 20 perc alatt az Operánál vagyok, Ugyanez vissza, általában a 11-es vonatot érem el, amivel éjjel 1 óra körül érek haza. Hát ez igy elég szar, különösen a napközbeni az. Mert azt tudtam, hogy éjjel ilyen lesz a közlekedés, de azt nem gondoltam, hogy nappal is. Ez azért elég brutális, pláne mivel az eszközök meglennének a kényelmes és elviselhető várakozással járó csatlakozásokhoz, csak éppen szándék nincs rá. Sem a MÁV, sem a VOLÁN, sem a helyi közlekedést üzemeltető vállalkozó, pláne nem az önkormányzatok részéről. Különösen ez utóbbiaknak a kurva anyjukat. Minden szir-szarra emléktáblát raknak, tele van a falu keresztekkel, kőhalmokkal, márványtáblákkal, faragásokkal, kopjafákkal, zászlókkal és cimerekkel, de arra, ami az itt élő emberek életét kicsit könyebbé tehetné, arra nincs ész. Az egész falu kábé 3-4 kilométeres főutcáján egyetlen nyomorult zebra van, a forgalom viszont legalább akkora, mint a pesti Váci úton. Erre nem is tudok mit mondani, egyszerűen bicskanyitogató. És életveszélyes, reggel az ájulás szokott környékezni, amikor a hátitáskás gyerekeket látom átkelni az autófolyamon.
Vannak egyébként a vidéki életben egyéb meglepetések is.
Például, nem gondoltam volna, hogy egy hegyi falu kis utcáiban több a kutyaszar, mint Pesten.
Márpedig itt az a helyzet, majd’ egy hónapomba került, hogy rájöjjek, miért.
Itt kérem Gazdagék úgy sétáltatnak kutyát, hogy reggel kinyitják a távirányitós kaput és amig kiállnak a fűtött garázsból, addig engedik meglógni a blökit, Az meg elrohan az utca végéig, idepisál, odaszarik, aztán a gazdi befüttyenti és rácsukja az automata kaput. Hogy éppen közben a szomszédja kapujába szart az eb, hát azt ugyebár az autóból nem láthatja. Egyébként a szomszéd sem biztos, hogy észreveszi, talán két ház van itt, ahonnan tavaly november közepe óta a kiskapuból, gyalog láttam embert kijönni. Lejjebb valamivel jobb a helyzet, és nyilván nyáron is a hetvenes évekből ittrgadt kis vityillókban, de azt ugye nem fogom megtudni.
Persze mindez nem számitana, ha nem lenne ez a ház a minőségéhez képest túl drága.
Egyébként borzasztóan fog hiányozni ez a jó levegő, a szinpompás alkonyatok, a felhőtlen éjszakákon az ablakon beragyogó csillagok, a hazafelé kaptatás a meredeken felfelé, a kis közértbem visszaváltható(!!!!!!!!) üvegben kapható házi tej és tejföl. Tényleg megszerettem ezt a körnéyket, minden sznobizmusával, a flancos keritések tövébe ültetett ocsmány tujáival, kövérre hizott pókként terpeszkedő túlméretes és túldiszitett házaival, a sáros földutakon rodeózó baszott nagy terepjárókkal együtt. A faluban magában még mindig van némi emberség, emberi lépték, itt fent meg szúrósan tiszta levegő és nagy-nagy csend.
Szóval hiányozni fog, de egy ilyen vidéki ház projektet inkább kétszer kell meggondolni, mint egyszer megbánni.
Most egyébként azt tervezem, hogy szétnézek Göd és Dunakeszi körül is. Onnan a közlekedés is jobb, mert direktben, átszállás nélkül vannak Pestre buszok és vonatok, meg aztán a Duna is közelebb van. Mert hegy ide vagy oda, a reggeli Duna az nagyon hiányzik. A viz szaga, a túlparton lebegő könnyű köd, mindez innen nagyon messze van és nekem nagyon, nagyon-nagyon hiányzik.
Persze, tudom, nem lehet mindent egyszerre megkapni, de a végső döntés előtt azért még azt is kipróbálnám, milyen. Közben egy kis pesti szutyok, városszéli szeméthegyek, a mocskos levegőtől eltömődött pórusok, hát majd meglátjuk. Azt azért nagyon várom, hogy a saját, jól kézre tervezett kis konyhámban főzhessek, hogy a nagy, férős hűtőbe pakolhassak, hogy a luxusnak éppen nem nevezhető, de mégiscsak kényelmes kis fürdőszobámban zuhanyozhassak, hogy a WC öblitő elzárásához ne kellessen inhüvelygyulladást kapnom. A tűzhely felett szagelszivó van, istenem, már nem is emlékszem rá milyen az, amikor nem terjeng az egész lakásban a rántás szaga. Két lábassal meg egy serpenyővel el tudok lenni, de a normális mosogató és a szagelszivó az nagyon hiányzik.
Nno, majd meglássuk, a vak is aszonta.

Ihlettelenül

Az elmúlt héten kétszer is elkezdtem blogot irni, de annyira bizonytalan az internetkapcsolatom, hogy mind a kétszer elszállt. Annyi eszem ugye nem volt, hogy elküldés előtt lementsem, azt meg nem vettem észre, hogy közben megszakadt a kapcsolat (itt van pedig a monitor alsó sarkában a kis piros x-szel áthúzott rádiójel ikon), igy aztán a nagy bölcsességeim husssssss, eltüntek a nagy semmiben.
Igennn, tuuudommmm, szövegszerkesztőbe kéne irni. De a wörddel meg úgy vagyok, mint az otthoni impotenciában szenvedő férfiak – csak meglátom a wörd képernyőjét, és már el is szállt az ihlet. Dolgozzon a fene, arra ott van a munkahely. A blog szövegszerkesztője pont ellenkező hatást vált ki, felpezsdit, beinditja az agyamat, alig győzöm irni amit gondolok.
Hát evvan, hamarosan megyünk vissza Pestre, ott lesz megint internet.
Igen, nemsokára letelik a három hónap amire kibéreltem ezt a házat, és úgy döntöttem, hogy nem hosszabitom meg. Két oka van; az egyik a konyha, a másik a fürdőszoba. Mind a kettő iszonyatosann lepukkant, az előbbiben pult sincs, a legalább 20 éves zománcos mosogatót nem lehet fehérre súrolni. Semmi tárolóhely nincs, ha kell egy fakanál vagy egy kanál cukor, ki kell mennem érte az ebédlőbe.
A fürdőszoba még ennél is rosszabb. Nem csak hogy gusztustalanul rozsdás a zuhanyozó, de iszonyú messze van a bojler is. Egy vödör hideg viz kifolyik, mire odaér a meleg. Csatorna nincs, a deritőt teliteni nem akarom, ezért aztán vödrökbe és lábasokba fogom fel a hideg vizet, amit később felhasználok mosáshoz vagy WC öblitéshez. Na most amennyibe ez a ház kerül, és vödörrel öntögetem a WC-t, hát ezt azért nem. Pláne mivel otthon van a jó kényelmes kis konyhám, rozsdamentes mosogatóval, a tűzhely és a mosogató között pici pulttal, minden szükséges dologgal felszerelve, ráadásul kartávolságban!
Szóval megyünk haza.
Néztem pár házat, beszéltem a bankommal is. Nem lehetetlen, hogy tudjak venni valamit, de erre a bérelt házra nem költök többet. Pláne mivel a fűtése is egy kisebb vagyonba kerül. A környéket megismertem, végül is ez volt a cél. Egyébként is, körbe akarok még nézni Göd és Dunakeszi környékén is. Van időm bőven, nem hajt a tatár.

Más:
Másik Szinház

Vagy

megszokok, vagy megszökök.
Bármelyik is lesz, most mindenképpen visítok egyet.
ÁááááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!
Sőt, kettőt
ÁÁhháááááááááhHHÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááááááááááá!!!
Asztakurva, de jólesett.

Vésztelenhelyzet

Nemrégiben költöztünk új irodába, ma volt először, hogy bent akartam zuhanyozni. Bemegyek egy ajtón, egy szűk kis előtérbe jutok. Balra WC, elől öltöző. Az öltözőből újabb ajtó nyilik, szintén WC-k, majd még egy, az már tényleg a zuhanyozó.
Már csak némi szappanhab takarta a testem legintimebb részeit, amikor kialudt a villany és én ott álltam a legteljesebb sötétségben, négy ötven kilós ellenállással nyiló ajtó mögött. A közintézményekben oly megszokott és oly sokszor kiröhögött zöld emberke és mellette az „EXIT” felirat sem világit.
Emlékezetből elindulok arrafelé, amerre az ajtót sejtem, gondoltam, valaki kifelé menet leoltotta a villanyt. Találok egy kilincset, lenyomom, megtolom, nem nyilik. Lenyomom, húzom, nyilik. Az előtérben egyetlen zöld pontocska foszferoszkál, nem nagyobb, mint a laptopomon az ON/OFF gomb. Elindulok arrafelé, gondoltam, az ajtó fölött lehet a vészkijáratot jelző fény. Jól sejtettem, némi tapogatás után megleltem a kilincset. Ez kifelé nyilott, eddig hát eljutottunk. Eddigre a szappanhab már kezdte csipni a micsodámat, de gondoltam, inkább legyen kicsit piros, mint bennégjek egy zuhanyozóban. Kiáltok egyet, hogy kapcsolják fel a villanyt, egy férfi visszakiabált, hogy már intézkedtek, áramszünet van. Anyád picsája, attól még itt bent kéne lenni egy vészkijárati lámpának, az mindenhol van, moziban, szinházban, nyilvános WC-kben, mindenhol. Elindultam a hang irányába, előbb kis hiján magamra rántottam egy lemezszekrényt, de aztán mégiscsak sikerült olyasmit tapintanom, ami sem nem csempe, sem nem szekrény volt. Kilincs is volt rajta. Tolom, nem nyilik, húzom, nyilik. Újabb tapogtatózás után újabb ajtó, ezúttal egy WC fülkébe nyitottam be. Kihátrálok, orditok megint, mondják, hogy szerelik. Mondom jó, de én meg itt vagyok meztelen, mit csináljak? Várjak. Anyátok picsáját. A talán harmadik WC fülke után sikerült megtalálnom a folyosóra nyiló ajtót. Hálistennek mindenki nekem háttal állt, volt hát időm a hirtelen fénytől elvakulva magamra rántani az oly hőn áhitott ajtót, hogy mégse mutassam már meg a karbantartóknak a több hetes borostámra száradt intimszappant meg a hajamból csöpögő sampontól kivörösödött szememet. A mindenféle hurkákról meg narancsbőrről nem is beszélve. Kiszóltam, hogy legalább egy elemlámpát adjanak már be, mert tök sötét van, legalább a törölközőmet és a ruhámat meg kéne találnom. Kinyúltam az ajtórésen, kaptam egy elemlámpát, annak fényénél leöblitettem magamról a mindenféle habokat és az időközben kiütközütt izzadtságot, megtörölköztem és felöltöztem. Addigra pont vissza is jött a villany. Sem a villanyszerelők, sem a portások nem értették, hogy mire is volt a nagy ijedtség, igy aztán gondoltam, hogy teszek egy próbát a munkavédelmisnél. Ő is csak második nekifutásra hitte el, hogy a vészkirjárati lámpák ugyan fel vannak szerelve, csak éppen nem világitanak.
Hát a jó kurva édesanyját azoknak, akik ezt szerelték, akik nem próbálták ki és akik szintén próba nélkül átvették.

Milyen gázos?

Milyen übergázos már az, hogy valaki súlyos milliókért vesz egy több ezer négyszögöles telket egy hegytetőn, épit rá egy minimum háromszáz négyzetméteres házat dupla garázzsal, feldisziti terméskő burkolattal, fafaragással, három méter széles ballusztrádos lépcsővel, nyolcvan méter hosszú kovácsoltvas keritéssel, székelykapuval, anyámkinjával, és mindezen pompához a fatárolóból a kazánházig a madaras teszkótól "kölcsönvett" bevásárlókocsival hordja a tüzifát??
És félreértés ne essék, nem a fafűtést tartom gázosnak.

Újévi beszéd

Vajh hányban hangozhatott el?
A helyes megfejtést beküldőket egyenként meghivom egy bögre forralt borra. Gúglizni nem ér, tényleg próbáljatok saccolni!!!
"Nehéz idők jönnek most, mert a közénk keveredett ellenséggel kell megküzdenünk. Nem, ők nem a túloldalról jöttek át, hanem mindig is itt voltak. Nekik emberi kvalitásaik nem érnek fel odáig, hogy a rombolásnál többre is képesek legyenek. A rombolás háborúban erény és dicsőség, ám békében nincs rá szükség. (....) Kicsorbult a politikai korrektség gyilokja, már nem kell félni tőle. Folynak még utóvédharcok, időnként még próbál harapni a fogatlan oroszlán, de már hiába.
(...) Az egyik mindenáron folytatni akarja majd a háborút, és (...) A másik fele csendesebb lesz, építeni fog, és nem hallgat a veszettek üvöltésére. (...) Nem kell félni, nem veszett el semmi. Tisztulásra van szükség, mert a harc mocskából nem születik új élet."

B.Ú.É.K. 2009!

Az első olyan év, amikor szemü... okuláré kellett a lencse válogatásához.
Hát ezt azért még szoknom kell - pláne, hogy fél szárú.

(Őnagysága, Kereksenekű I. Lujza köszöni, jól van. A tegnap esti fél adag vacsora után most pakolt be egy zöldséges rizzsel sült farhátat. Reggel több mint két órát sétáltunk, most tele hassal úgy elterült, mint a Nagyalföld. Igy azért elviselhetőbb, hogy nem három hétig tartott a petárdaszezon, csak Karácsony után volt egy-két házi tüzijáték a környéken meg tegnap este 6-tól hajnali 3-ig egy amolyan igazi, pestinél is durvább lövöldözés. Kiváncsi vagyok, hogy a környéken tartott pár száz lóból hány tört ki az éjjel a karámból. Meg hogy mi lehet azzal az őzikével, aki tegnapelőtt az erdőben felvillantotta nekünk a hófehér popsiját.)

Mindjárt kezdődik az Újévi Koncert a Bartókon, tessenek egy kis monarchikus bécsi könnyedséget hallgatni.
Josef Strauss Sportpolka, ugyan ki más, mint a Bécsi Filharmonikusok.