Matrac-pánik

Az van ugye, hogy évek óta tervezem, hogy veszek végre egy új matracot. Ez egyébként mindig nyáron jut az eszembe, olyankor el is határozom, hogy na majd tavasszal (értsd: a következő lomtalanitásnál) veszek végre egy szper, keméyn rugózású, két oldalas matracot. A lomtalanitás azért fontos, mert csak olyankor tudom a régit úgy kidobni, hogy el is tünik a háztól - egyébként hónapokig kéne rakosgatni az amúgy is szűk lakásban.
Tavaly ugye időben az eszembe jutott a dolog, de akkor éppen munka nélkül maradtam, hát nem pont alkalmas időpont a súlyos tizezrekbe kerülő matrac megvásárlásához.
Az idén, khm, nos, az idén megint későn jutott az eszembe. Egészen pontosan tegnap este, amikor láttam, hogy mindenki hordja kifelé a szétrohadt mosogatókat, tévédobozokat, törött karfájú foteleket, használaton kivüli paradicsomos üvegeket, műanyag dömpereket, lőszeres ládákat és miegyebeket.
A dolog tehát nem tűr halasztást, az éjjel még a matracon aludtam, de hajnalban, amikor vittem ki a kutyát, akkor szétkaptam az ágyat. A huzatot a majd' hat méteres sátorcipzárral megtartottam, az még jó lehet valamire, ha másra nem, hálózsákba. A szivacsmatracot viszont sniccerrel csikokra vágtam, egy spárgával átkötöttem és kidobtam a francba. Húsz éve nyüstölöm, megérett a cserére. Nyugodjék békében, szépeket álmodtam rajta.
Az már csak délután jutott az eszembe, hogy ez idáig rendben is van, hanem, mi a francon fogok aludni??
Merthogy dolgozom, ráadásul vidéken, megvenni még meg is tudom, de hogy hozatom haza? Illetve mikor vessem át? Meg egyáltalán, matracot venni úgy nem lehet, hogy beviharzok egy boltba, rábökök az elsőre aminek tetszik a szine és már viszem is....
Még szerencse, hogy a hegyi házban hozzászoktam a priccsen alváshoz. Ott ugye két összetolt raklapra applikáltam egy matracot, most meg az ágyrácsra teregettem rá a tartalék paplanokat, takarókat és rongyszőnyegeket.
Nem is rossz egyébként, csak borzasztóan néz ki, ahogy a mindenféle méretű rongyok meg steppelések sarkai kilógnak a felhalmozott rétegek alól.
És amilyen szerencsém van, éppen most fog jönni Siegfried, a félelmet nem ismerő, aki még engem is fel merne ébreszteni. Nekem meg ahogy az eszembe jut a vackom, egyből elmegy majd a kedvem attól, hogy meginvitáljam az oly régen óhajtott hőst egy kis nálam alvásra.
Jó állok, a francba.

Egy legenda vége

Bezár a Levi Strauss magyarországi gyára index
Na most szorult össze a gyomrom.
A '90-es évek elején is a könnyűipar omlott össze először.
És ugye a Levis, az egy legenda. Az első komoly külföldi cég volt Magyarországon, aki a rettenetes, örökre vasalt fékonpressz ingek és május1 dzsörzé kosztümök világába fiatalos, modern divatot hozott. Istenkém, én emlékszem rá, a hazai gyártású "farmer" nálunk műszálas volt, mert akkoriban azt gondolták, hogy az a korszerű. Az életben nem fogom elfelejteni a 33% pamut, 67% poliészter összetételű Linz anyagok száraz, kellemetlen tapintását. És akkor egyszercsak jött a Levis, és már nem csak az Ecserin meg a méregdrága butikokban lehetett normális farmert kapni.
És most meg megy.
Jajjistenem.

Ajánló

Életem első interjúja.

Hummusz a’la multikulti

A szabadságon levésnek két nagy előnye van: az egyik, hogy az istenek lánya el tudja vinni a kutyát hosszabb kirándulásokra, a másik, hogy ilyenkor van idő főzni.
Például hummuszt csinálni, ami az egyik barátnő kedvence. Amely barátnőnek van egy baszott nagy terepjárója, amivel remekül el lehet indulni a hegyek felé, lehetőleg olyan hegyek felé, amelyiken mindenféle kis patakok meg erek folydogálnak, csobognak, csacsognak össze-vissza. Mégse már másfél literes ásványvizes üvegben kellessen vinni a kutyáknak az ivóvizet, sokkal jobb az nekik is, ha csüdig beleállnak a patakba és onnan lefetyelnek.
Szóval kirándulás, ha kirándulás, akkor uzsonna, ha uzsonna, akkor fejtörés, hogy téliszalámis szendvicsen kivül ugyan mégis mi az, ami birja a hátizsákot is és finom is és meg lehet osztani a barátnővel is, meg a kutyákkal is?
Hát a hummusz biztos izleni fog a barátnőnek, az oroszos, majonézzel krémesitett és fokhagymával izesitett céklát meg nem csak én és a barátnő, de a kutya is imádja.

Nno.
A hummuszt kétféleképpen lehet előállitani. Vagy az embistenek lánya bemegy a kedvenc arab hummusz bárjába, tol egy padlizsános-paradicsomos-hummuszos pitát és csak úgy mellékesen kér egy nagy doboz hummuszt elvitelre (jó bőven megszóratva római köménnyel), vagy csinál egy adagot. Nem nagy kunszt, csicseriborsó kell hozzá, némi olivaolaj, egy-két evőkanál szezámmag, kevés zúzott fokhagyma, kevés fehérbors, és persze jó sok rómaia kömény, mert valami miatt azzal jó csak.
A kedvenc arab hummusz bár az Arany János Alkotás - Bajcsy sarkán van, operába menet pont útba esik. Az csak a baj, hogy az Operába mégiscsak ciki egy doboz olajat izzadó, római kömény illatú hummusszal beállitani, hazafelé jövet viszont már nincs nyitva.
Marad hát a házi hummusz készitése.
Nem nagy cucc, némi csicseriborsó, jó minőségű olivaolaj, kevés fokhagyma és pár csipetnyi (értsd: fél maroknyi) római kömény kell csak hozzá, meg persze internet, mert valahonnan mégiscsak meg kell szerezni a receptet.
Szóval csicseriborsó.
Újpesti piac, kedvenc magos kofa.
Lencse, felesborsó sárgában, felesborsó zöldben, májbab, fehérbab, tarkabab, menyecskebab, salátabab, gyöngybab, vesebab, kisbab, nagybab, mindenféle bab, arany mazsola, fekete mazsola, aszalt szilva, aszalt barack, tökmag héjasan, tökmag héjazva, szotyi, madárszotyi, gersli, kukorica dara, pattogatni való kukorica, egyszóval mindenféle mag, amit csak el lehet képzelni.
- Jónapot kivánok, csicseriborsó van?
- Most pont nincs, most rendeltem, a jövő héten tessék jönni.
Másik kofa, kinálat hasonló, bár babból nincs annyiféle. Viszont kutyatáp, macsakatáp, kanári eledel, nyúltáp, hörcsögszéna szinesiti a választékot.
- Jónapot kivánok, csicseriborsó van?
- Most pont nincs, de tessék megkérdezni a szomszédot.
A szomszéd mosolygós, 45 kilós, mandulaszemű szépség. Rizstészta, Vifon leves, rozsdamentes teáskanna, rozsdamentes laskaszűrő, rozsdamentes kukta, rozsdamentes kávékiöntő, indiai füstölő, mahagónira szinezett, műanyag nemlátnemhallnembeszél majmok, japán rizsfőző készlet, öntöttvas wok, teflon wok, rozsdamentes wok adja a kinálatot. Hogyafaszbacsinálják ezek, hogy negyven kilónál kövérebbre nem birnak meghizni?????
- Jónapot kivánok, csicseriborsó van?
- Cicerjibrzó? Nedjed kiló kétzáznedjven, edj kiló kilentzsáz.
- Negyed kilót kérek.
Ezek után semmi mást nem kell tenni, mint a csicseriborsót egy szűrőbe szórni és hideg viz alatt leöbliteni. Aztán egy tálkában felönteni annyi vizzel, amennyi kétszeresen ellepi és hagyni békén egy fél napra, had ázzon.
Akkor egy csipet sóval fel kell tenni, kuktában cirka 20 percet, sima, lefedett lábosban pedig egy órát főzni. A szezámmagot közben szintén beáztatni. Amikor kihül borsó, akkor vagy krumplinyomón átpasszirozni, vagy géppel a szezámmaggal együtt elturmixolni. Kell hozzá néhány csipet só, jó decinyi oliva olaj (erre ne tessék sajnálni a pénzt, olajból csak jót vagy semmilyet), egy gerezd zúzott fokhagyma, izlés szerint kevés fehérbors és római kömény kell bele.
Az igy kapott szürkésfehér krémet érdemes egy napot pihentetni a hűtőben, majd pitába kenve, vagy piritóssal, paradicsomból, uborkából és vékonyra szelt lilahagymából készül salátával enni.
Vagy oroszos, majonézes-fokhagymás céklaslátával.
Véletlenül, egy kiránduláson jöttünk rá, hogy a hummusz nagyon finom céklával. A barátnőm hummuszos pitát, én meg a már emlitett céklasalátát vittem, mások meg mást. A dolog batyusbálként működött, mindent amit vittünk rápakoltunk egy farönkre és mindenki azt evett ami megtetszett neki, vagy ami a keze ügyébe került, vagy egyszerúen csak ami maradt neki. Hát igy jöttünk rá, hogy az arab hummusz és az orosz céklasaláta baromi jó együtt.
A céklasalátának is külön története van egyébként. Egy volt főnököm, még mielőtt a főnököm lett, taxisofőrként dolgozott (a nyolcvanas években ez azért elég gyakran előfordult. Mármint az, hogy egy taxisofőrből tiz év alatt cégtulajdonos lett). Szóval egyszer beszállt a taxijába egy idős, oroszul beszélő házaspár egy magas, karcsú, huszonéves lánnyal. Ez a lány fél év múlva a felesége lett, pár évvel később én az alkalmazottja lettem, hát igy történt, hogy egyszer az asszonyka elmondta nekem a céklasaláta receptjét. Nem nagy kunszt, pár szép, ökölnyi méretű, egészséges céklát meg kell mosni és fóliába csomagolva sütőben megsütni. Esetleg pár ujjnyi vizet aláöntve kuktában megfőzni, de ezt már én, a magyar teszem hozzá, az autentikus orosz recept sütőben készül! Szóval a puhára sült céklákat langyosra kell hűteni, meghámozni és finomra reszelni. Céklánként egy soványka gerezd zúzott fokhagyma kerül bele és annyi majonéz, hogy kellemesen krémes legyen. Hideg húsok körete, piritósra kenve könnyű vacsora, vagy mint a fent leirtakból kiderül, hummuszos pita kiváló kiegészitője lehet.

Aki nem hiszi, hogy a kinaitól vásárolt csicseriborsóból készült arab hummusz orosz céklasalátával finom, az legközelebb jöjjön velem kirándulni. Garantálom, hogy nem csak hogy kiskanállal kapirgálja majd az ételhordó dobozka alját, hanem később, amikor azt gondolja, hogy senki sem figyel rá, a mutatóujjával is ki fogja törölni.

RIP Bacsó Péter

A tanú a tubuson

Hörrrr

Kéretik a seggem egészen apró darabokra rugdosni, ha még egyszer az életben 6 óránál tovább maradok bent a munkahelyemen.
Ha meg 7 óránál is tovább maradok, nyugodtan fel lehet jelenteni állatkinzásért.
Nyolcnál hamarabb nem fogok végezni.....

HöÖÖörrRRrrrrrr

Siróágon

Nem birok, egyszerűen nem birok betelni ezzel a filmmel. Szintiszta mazochizmus egyébként, mert szinte mindig végig bőgöm.

A válság szele

:-) Szépjóestét!

Máma volt soron, hogy megmutassam az új kolléganőnek a kapacitás-grafikonokat.
A szokásos koreográfia, én megcsinálom Európára, ő jegyzetel, aztán elkezdi csinálni a többi kontinensre.
Bár a a főbb sarokszámokkal tisztában vagyok, de egy ideje már nem nagyon elemzem az adatokat, hanem csak mechanikusan szétszálazom az adattengert és összeállitom a grafikont.
Ma is igy történt, gyorsan formálódtak a szép szines, girbe-gurba vonalas, meg oszlopos, meg szórásos grafikonok. Csak a szem sarkából néztem oda, de aztán felakadt a szemem. Pontosabban néztem nagy bambán és nem hittem a szememnek.
Megint először azt gondoltam, hogy hülye vagyok.
Megcsináltam még egyszer.
Másodszor azt hittem, hogy rosszak az adatok.
Lehivtam még egyszer.
De nem, már elsőre is jó volt.
És ott állt belém a döbbenet, hogy ha ez igaz, akkor ebből gyárbezárás lesz.
Itt vagy máshol, azt nem tudtam leolvasni, de valahol tutira.
A kapacitásunk majdnem ötször akkora, mint a betervezett munkamennyiség.
És én vagyok az első, aki ezt szép, gusztusos, könnyen értelmezhető grafikonokká formázva meglátta.
Megdermedt bennem a szar, komolyan, még mindig itt érzem a gyomromban a gombócot.

Ajánló

Tessenek csemegézni
Most éppen ezt próbáljuk, két hónap múlva előadás.
Milan Kundera: Jakab és az ura
.