Az a bizonyos alacsony kerités

Hát kérem, nem hogy alacsony, tán nincs is.
De hogy lyukas, az biztos.

Jöttünk hazafelé a mai Jakab és az Ura főpróbáról (Grane beteg, bringadokinál van hétfőig) és már nem is tudom miről beszélgettünk, amikor a Gyöngyösi utcánál a szemközti ülésről egy pasi átszólt, hogy bocsássunk meg, ő nagy magyar, acélfaszú gyerek, és kiválóan beszél németül. Aztán átült mellénk, lába közé fogta a műszálas zsákvászonból készült szatyorját és egyszuszra elmesélte, hogy ő bizony tele van pénzzel, hogy bár Újpesten lakik, de a lila szin szerinte nem szép, a zöld viszont igen, az a magyar zászlóban is benne és Hajrá Fradi! És ő minden tüntetésen és meccsen ott van, mert nem lehet egy országgal azt csinálni amit ezek a szemetek, egy magyar vérű ember ezt nem tűri, egy fradi drukker meg pláne nem.
Mindezt a Gyöngyösi utca és Újpest Városkapu közötti, alig két perc alatt mondta el.
Anyám, másfél perc alatt megismerhettem egy komplett emberi sorsot, annak minden frusztrációjával, összeesküvéselméletével, vágyával és kudarcával együtt.
Még mindig nem tértem magamhoz, egy ilyen lottyadt pocakú, ám annál acélfaszúbb hazafi, aki a lába közé rakott szatyorban tartja a rengeteg pénzét meg a Fradi-sálját.
Már a második kupak unikumot iszom, de még mindig nem hiszem el, hogy nem csak álmodtam.

Jakab és a'zura előadások

Május 4. hétfő, 19:00
Május 17. vasárnap, 19:00
Május 19. kedd, 19:00
Május 24. vasárnap, 19:00

Május 3-án nyilvános főpróba.
Jegyek 500 ft-ot áron a masikszinhaz kukac poli.hu cimen, vagy akár itt, kommentben, vagy telefonon rendelhetőek.

A darabot Milan Kundera irta, igaziból egy Diderot paródia. Vicces, érdekes, pörgős.

Majd jövök. Kicsit mostanában ki van szikkadva az agyam, hiába, Marxnak igaza volt; a lét határozza meg a tudatot.

Az Operaház droidja

Tényleg nem tudok mit mondani arra, amit ma a Fidelió szünetében hallottam:
- Hát ez borzalmas, -háborgott egy hölgy- fegyvert fognak az emberekre, hát ezek a mai modern rendezések, gusztustalan, igazán!-
- A történet egy börtönben játszódik, arról szól, hogy egy Pizarro nevű zsarnok jogtalanul fogva tartja Florestant, akit keres a felesége. Mégis, egy börtönben a börtönőrök mivel őriznék a foglyokat, ha nem fegyverrel? - próbálkoztam, kissé erőtlenül, mert ekkora baromságra azért elég nehéz meggyőző érveket találni.
- Igen, persze, tudom hogy börtön, de attól még egy operának szépnek kéne lenni, és különben is, milyen gusztustalan modernkedés, fegyvert fogni a nézőkre!

Hamar feladtam, itt elröhögtem magam és otthagytam, füstölögjön magában.
A Fidelió rendezésén sok dolgot lehet kritizálni, sok dologgal lehet egyet nem érteni, de basszus, azt nehezményezni, hogy a börtönőröknél fegyver van, hát itt megáll a tudományom.

A meghekkelt Szent Grál

Életem egyik legszebb, legihletetteb Parsifal előadását hallottam mq (és pénteken), de erről majd később.
Olyasmi történt az előadáson, hogy majdnem leestem a székről.
Az I. felvonás gyönyörű, magasztos Grál felmutatási jelenetében elővették a Grált, és... és....
ÉS!!!!
A kelyhen ott volt egy korona formájú kupak vagy micsoda, rajta a ferde kereszttel.
Tényleg majdnem lefordultam a székről, nem lehetetett nem érteni, hogy a kehelyre ráapplikálták a Szent Korona sziluettjét.
Hát én még ilyet, soha, még szavam sincs rá, egyszerűen szemem-szám tátva maradt és azóta sem nagyon birtam összecsukni.
Megáll az eszem, de tényleg.
Ebben az Operaházban az egyik legkedvesebb, legártatlanabb vigoperában egy olasz zászlót letépnek a rúdjáról és visszaragasztják mint magyar zászlót (Szerelmi bájital). Máskor az énekes átrendezi a szerepét és a békés, jószivű polgáremberből bősz hordószonokot, kardot csókolgató népvezért csinál (Nürnbergi mesterdalnokok). Most meg ez. Meghekkelik a Parsifal Szent Grálját, és felmutatnak egy kelyhet, rajta a Szent Korona sziluettjével és a ferde kereszttel. A III. felvonásra egyébként leszedték róla, ott már csak a sima Szent Grál izzott fel.
Hol élek én, Istenem, hol, milyen emberek között??
Az előadásról magáról majd holnap irok, csodálatos zenei élmény volt, Polgár valami egészen katartikus Gurnemanzt énekelt, meg egyébként is, nagy kaland volt számomra ez a mai előadás.
De ezt a megkoronázott kelyhet ezt nem birom megemészteni, egyszerűen megfeküdte a gyomrom.

böjtetlen tojás

:-) Szépjónapot!
A nagytakaritásra és a nagyböjtre való tekintettel úgy gondoltam, hogy ma valami gyorsat és húsmenteset csinálok.
A tojás adott volt, legalábbis az a két darab régi, amit nem akarok bekeverni a Húsvétra vásárolt frissek közé. Mivel rengeteg libazsirom van (karácsonyra zsirjában eltett fél libamájakat osztogattam, de egy jó liternyi zsir valahogy csak megmaradt a sütésből), kigondoltam, hogy zsidótojást készitek. Nem nagy kunszt egyébként, az apróra vágott keménytojásokat ugyanannyi súlyú libazsirral kell összekeverni, tojásonként egy kanál reszelt hagymával, csipet sóval és pirospaprikával izesiteni. Eredetileg piritósra kéne kenni, de nálam teljes kiörlésű, köménymaggal izesitett rozskenyérre került. Friss retek és egy zöldpaprika szeletelődött mellé, finom volt nagyon.
Arra persze már csak utólag jöttem rá, hogy a libazsir az pont nem böjtös alapanyag, de ez van, a szándék legalább megvolt bennem :-))

Ma este igazi húsvéti hangulat, Parsifal az operában. És méghozzá kivel, na kivel? Polgárral, mint Gurnemanz, bezonyám! Olyan izgatott vagyok, mintha randim lenne :-))
Nagypénteki Varázs, Siegfried Jerusalem és Kurt Moll énekel. Az isteni Waltraud Meier ebben a részletben sajnos nem szólal meg. James Levine vezényel. Ebből és a szinpadon szétszórt művirágokból pedig arra következtetek, hogy a felvétel a MET-ben készült.

tavasz

Baszics, most jövök rá, hogy nekem az egyik kolléga tetszik. Szőke német fiú, csúnya, szeplős, viszont olyan járása van, mint egy gepárdnak; puha, hangtalan, ugrásra kész. És parázslik a szeme, akárhova néz, mindig villan egyet.
Anyám, borogass, csak nem fog vénségemre elmenni az eszem, hogy álcázott csúcsragadozókkal kezdjek? A létező legveszélyesebb férfifaj.
Még szerencse, hogy csak 2-3 havonta jön és akkor sincs túl sok dolgunk egymással.

Matracpánik II.

Basszus, most az érzékeim játszanak velem, vagy mi van?
Húsz év 10 centis szivacson alvás után minden, még a legkeményebb rugós matracot is túl puhának és süppedősnek érzek. Egyszerűen azt érzem, hogy elsüllyedek a matracban.
Most mi a fenét csináljak?
Vegyek mégis egy szivacsmatracot?
Vagy tartsam az eredeti elhatározást, és rugósat, téli-nyári oldalút?
Basszus, mégiscsak majdnem százezres tételről van szó! Nem szeretnék 2-3 éjszaka után rájönni, hogy anyám, én mégsem ilyen lovat akartam.

Életjel

Vagyok ám, csak kicsit sok a meló.
És amilyen idióta vagyok, nem csak adják, de csinálom is magamnak.
Azért szépen alakulgat a dolog, már több e-mailben is benne volt, hogy hát igen, a magyarok meg tudták csinálni, talán kérdezzenek meg engem.....
Csak hát szivás nélkül nem megy, legalább 3-4 próbálkozás mindenből kell.
Szóval éppen csak szuszogok.