kurrvahidegvan!

:-) Szépjóestét!
Hát igy sem jártam még, hogy fél óra bicklizés (tekertem pedig rendesen, csorgott a gerincem mellett a viz) nem volt elég arra, hogy az ujjaim felmelegedjenek. Az mindig ugy van, hogy elindulok, és pár percig fázik a kezem, de aztán ahogy belemelegszem, 1-2 perc alatt nem csak hogy elmúlik a hidegérzet, de egyenesen mintha fűtenének, még a körmeim is átmelegszenek.
Hát ma este nem, hiába a neoprém kesztyű, hiába az enyhe emelkedő, az ujjaim vége bizony fázott. Sőt, nagyon fázott. Már majdnem hazaértem, mire elmúlt, de addig szinte fájt.
Nagyon hideg lehet.

A powerful tool

Eztet mondták rája arra az excell fájlra, ami nem is tudom hány, saját gyártású függvénnyel meg innen-onnan összelopkodott makróval egy emészhető, személy- és projektnevekre szűrhető, kétszázvalahány soros táblázatot csinál abból a közel ötezer soros ömlesztett adathalmazból, amiben egyetlen név sem szerepel, csak mindenféle azonositók.
Nem akárki mondta, hanem a globális erőforrástervező nagyfőnök, ottan a messzi ámerikában.
Azt már nem mertem neki bevallani, hogy annyira azért nem tudok makrót irni, hogy ne kellessen még mindenféle kézi izéket is bevetni a táblázat emészthetővé tételére.
De hát ami késik, nem múlik, végülis pont ideje elkezdenem megtanulni makrót irni.
basszus, de hogy nékem ehhez mennyire nincs kedvem!
Különben tényleg agyrém, hogy az SAP riportjainkat mindet úgy irják meg, hogy abból emberi agy számára emészthető információt még csak további további riportokkal való összefűzésével és különböző kulcsinformációkra való rákereséssel tudunk csak előállitani. Kvázi van egy irgalmatlan nagy, sokmilliós adatbázisunk, amiből ki tudunk nyerni egy csomó számot, ezeket a számokat aztán saját irású függvényekkel megkeressük a saját fejlesztésű kis adatbázisunkban, hogy neveket is lássunk. Merthogy az nem sokat mond, hogy a 00013029-es számú, 0110 besorolású mérnök 10 órát dolgozik a 23450125-ös munkaszámon.
Az már informativabb, hogy Kovács beosztott mérnök kábelköteget tervez az Akármilyen projekten.
Fő az integráció, hehe.

operotika

Samuel Ramey a Mefistofeléban.
Partnere Dennis O´Neill és a San Franciscoi Opera kórusa (de az kit érdekel?)


Örök hála ezért a felvételért.
(a teljes opera fent van a tubuson, itt kezdődik)

esélyegyenlőség

Aszonygya a Kossuth, hogy az Esélyegyenlőségi Hatóság megbüntetett egy céget, mert az azonos korú, képzettségú, azonos munkakörben alkalmazott férfi alkalmazottnak 300.000, a nőnek pedig 180.000 Ft fizetés adott.

meg sem tudok szólalni.
Hölgyeim, megoldási javaslat?

Vegyes

:-) Szépjóestét!
Nemrégiben kiderült, hogy a reggeli kutyasétáltató csapatban mindenki volt szadesz szavazó.
Arról nem beszéltünk, hogy ki milyen szavazó lesz - már ha lesz egyáltalán. Mármint szavazó.

Máma képes voltam délután háromkor abbahagyni a munkát, kikapcsolni a számitógépet és hazajönni.
Ennek örömére a fél hatkor odaértem a hatkor kezdődő előadásra :-) Ritka jó érzés, amikor van idő lekabátozni, kávézni, kicsit nézelődni a közönségben, és kilesni egy jó széket, amire remélhetőleg nem fog jönni senki, én meg jól beülök rá a négyszáz forintos jegyemmel.

Ez persze nem segitett az előadáson, ami az elérhető legjobb szereplőgárdával az elképzelhető leggyengébb szinvonalúra sikerült. Kábé, mint az első jelmezes próba: a zenészek ritmust tévesztettek, az énekesek elfelejtettek belépni, vagy pont túl korán léptek be, az együttesek szétestek. Azért voltak benne szép részek, Posa halálát nagyon szépen énekelte Kálmándi és a Lukács Gyöngyi Molnár András párosnak is akadt egy-két szép pillanata. A flamand urak kórusa mint mindig, most is hibátlan és összecsiszolt. Ezúttal a hét kórista volt az est legjobbja.
A pénteki előadásra van még jegyem, remélem, addigra összeáll a produkció. Legalábbis az énekesek, mert ez a rendezés bizony menthetetlen. Még arra sem ügyelnek, hogy ha a kórus egyszer spanyol nemesnek, egyszer meg lázadó parasztnak van öltözve, akkor legalább beosszák, hogy jó, Te magas, szakállas, Te nemesként az első sorban, lázadóként meg a hátsó sorban állsz. Te, köpcös, vállas kórista, Te forditva, Te nemesként hátul legyél, parasztként meg elől. A világositónak is szólni kéne, hogy az autodafét nem akkor gyújtják meg, amikor a flamand urak bejönnek, hanem akkor, amikor az égi hang megszólal. Jah, Kertesi Ingrid Égi hangja is szép volt, de az ugye csak néhány mondat. Kár, szivesen hallgattam volna belőle többet. Az udvarhölgyekkel is igazán csináltathatnának valamit, mert az édeskevés, hogy fel alá sétálgatnak -az egyébként gyönyörű- ruháikban, mint egy divatbemutatón. Fülöp több mázsásnak kinéző, hatalmas faragott asztala majdnem összeroskadt, amikor a szivéhez kapó Inkvizitor rátámaszkodott. Meg ilyesmi, szóval az énekeseknek és a zenekarnak kell nagyon jót mutatni, hogy az ember megérezzen valamit a Don Carlos drámájából.

Most meg vajas kenyeret eszek zöldhagymával, és beteszek egy ajándék DVD-t. Állitólag meglepetés van rajta, majd holnap beszámolok.
Illetve lehet, hogy nem, mert holnap meg Makrancos Kata - nem mellesleg, az egyik leghimsovinisztább előadás, ami a házban megy. De mindegy, azt sem a súlyos társadalmi mondanivalója miatt szeretjük ugyebár.

Sók szeretettel

kőszőntőm azt a kedves ólvasót, aki az
"ópera szővegkőnyv" keresőkifejezéssel jutott el a szinházas blogomra.

Ugye csak a keresőmotor vicceskedett, és nem irok ilyet?
(jó, tudom, a laptopon nincs hosszú i. Hogy miért pont azt nincs, amikor van ő ú és ű is, azt nem tudom.)

Kultúrsokk

Egy darabig biztos nem felejtem el a konyhás arcát, amikor az arab vendégeink hosszas kérdezősködés és tanakodás után káposztás tésztát kértek rántott sajt feltéttel.
A káposztás tészta izlett nekik, a rántott sajt kevésbé - mondtam nekik, ez nyilván a sajt hibája, mindenből a legolcsóbbat kapjuk.
Elmeséltem nekik, hogy a káposztás tésza-evők két csoportra oszlanak, az egyik, aki csak sósan, a másik, aki csak édesen eszi. Illetve van egy harmadik, igen vékony réteg, aki igy is, úgy is - én is ide tartozom egyébként. Azt is elmeséltem, hogy a sós-édes pártiak megölni is képesek lennének egymást - hasonlóan a tiszai-dunai halászlé pártiakhoz.
Azt azért nem meséltem el nekik, hogy a rántott sajtot kizárólag rizzsel és tartárral eszik errefelé. Kár lenne őket azzal sokkolni, hogy milyen fantáziatlanok vagyunk mi magyarok.
Aztán arról beszélgettünk még, hogy a Vasúttörténeti parkban kétszáz éves gőzmozdonyokat is lehet látni, teljesen rágerjedtek, hogy ők oda el akarnak menni, hol van, mutassam meg térképen. A netről tudtam csak meg, hogy télen be van zárva, de elküldtem nekik a Közlekedési Múzeum linkjét, ott is láthatnak régi autókat, meg mozdonyokat.
Az eszem megállt egyébként, az egyik pasi október 23-án is itt volt, ki is ment a Hősök terére, régi autókat csodálni. Még arra is emlékezett, hogy pár éve valaki egy ilyen alkalommal beinditott egy tankot, kérdezte, az hogy történhetett.
Hát igen, van vele meló, mire megmagyarázom magunkat egy idegennek. Régen éreztem ennyire szegényesnek az angol szókincsem egyébként. Még akkor is, ha ezt még magyarul is kemény dolog elmesélni és megérteni.

Ők meg azt mesélték el, hogy náluk nincs karácsony. Illetve, megünneplik a próféta születését, ami az eltérő naptár miatt mindig a nyugati naptár szerinti év más napjára esik. Azon a napon meg kell nézniük az éves bevételüket, és ha több volt mint az előző évben, a többlet 2,5%-át oda kell adniuk valaki náluk szegényebbnek. Lehet az testvér, szomszéd, koldus, bárki, akinek nagyobb szükségük van arra a 2,5%-ra, mint nekik. Kérdeztem volna, hogy van-e ilyesmire mondjuk alapitvány, de erre már nem volt idő. Majd holnap, mert érdekelne, hogy ott mennyit lopnak el a jótékonykodásra szánt pénzekből. Azt mondták egyébként, hogy az emberek háromnegyed része tartja is ezt a vallási előirást.
Nno, hát ennyi volt mára, amit meg kell emésztenem.

B.Ú.É.K. 2010!

:-) Szépjóestét!
Szentül megfogadtam pedig, hogy az új évben újra elkezdek blogolni, de két éjjel és egy nap átviharzott rajtam valami alul robbantós, felül buggyantós virus. Ma reggelre tértem magamhoz annyira, hogy egyáltalán fel mertem jönni a galérialépcsőn a géphez és pláne sőt rá mertem ülni a bringára, hogy elmenjek próbára.
2010-ben az lesz a legfontosabb projektem, feléleszteni a Másik Szinház blogját. Csak az a baj, hogy közben valahogy elfelejtettem irni. Mármint irni tudni, akármit olvasok magamtól, minden mondatom üresnek, felszinesnek hangzik. Vérciki.

Most viszont ájulok el, holnap már munkanap, hogy az ördög vinné el!