az év képe

a HVG.hu-ról

karácsonyi jó hir,

hogy nem hiztam egy dekát sem.
Igaz, nem is fogytam, másfél hónap intenziv sportolásal csak három kilót.
Az edzőm viszont megdicsért, amiért nem hiztam.
Én is megdicsértem magam, mert a karomnbak határozott körvonala kezd lenni. Nem mondom, hogy fityegett rajta a hus meg lengett az izom, mert ez igy azért nem igaz. De határozottan más a karom vonala, mint másfél hónappal ezelőtt volt.
no, hát boldogságos, vérnyomáscsökkentő-mentes, alacsony koleszterinszintű Uj Évet kivánok mindenkinek.

év vége

hogy én mennyire kimerültem, azt el sem tudom mondani.
és most mehetek a világ vége előtt húsz centivel lévő buszmegállóba ácsorogni.
20 percet, fél órát, ki tudja.
Illetve hát előtte még át kell vergődnöm egy nagy forgalmú főúton, meg vagy negyven méternyi, híg sárral és olvadó szutyokkal boritott útszélen.
Abcug volánbusz, abcug elővárosi közlekedés, bicikli forevör!

monokli

Iszonyat nagy monokli nőtt a szemem alá.
Ráadásul alattomosan, három nap alatt érte körbe a bal szemem.
Első nap, kedden, a baleset napján még csak egy pici kis repedés látszott a szemöldököm alatt, ahonnan elöntötte az arcom a vér.
Másnap reggelre az egész szemhéjam fuxia-lilába öltözött.
Harmadnap reggelre a monokli körbeért, a szemem alatt is sötétlila, illetve nem is lila, hanem tényleg fuxia szinű karima van.
Az egyik edző odajött, hogy ő dolgozott boxolókkal, azok rutaszkorbint szednek, ha nagyon összeverik őket. Szerinte megfelezi a véraláfutások felszivódási idejét.
Gondoltam, sokat nem veszithetek, sminkkel úgysem tudom követni az óránként növekvő monoklit, a napszemüveg meg még feltünőbbé tenné.
Pont az hiányzik ugyan az önképemből, hogy egy boxolóval vegyenek egy kalap alá, de hát ez van, ennyi idősen már megbékülhettem volna a saját furcsaságaimmal.
Szóval délben patika, rutaszkorbin, 1080 Ft per doboz, napi három szem.
Na most a szer tényleg hat, mert a sötétlila folt átmérője a szemem körül cirka fél centivel csökkent.
Ha nem tekintem, hogy az a fél centis karima, ami eddig lila volt, most citromsárga, tényleg javult a kinézetem.
Már előre félek, mi lesz, ha zöldbe vált a monoklim.
Belül egy kevés lila, fölötte citromsárga, legkivűl meg zsenge búzazöld.
Szép leszek, az biztos.

jah, Grane mindeféle görbüléseinek és egyéb problémáinak kijavitása, plusz egy új sisak 19.000 Ft-ba került.
Na, mit nékem benzinár, hát nem?

A pánsipok terrorja

Az történt kedden, hogy edzésre menet egy iszonyat nagyon estem a bringával. Éreztem én, hogy nagyot estem, de hideg volt, sötét volt, érzéketlenné volt fagyva az arcom, tükör sem nagyon volt a közelben, sem nem láttam, sem nem éreztem, hogy csorog a vér az arcomon. Azt is csak később láttam, hogy a sisakom megrepedt az ütéstől.
Tökmindegy, éreztem, hogy kicsit le kell ülnöm, igy aztán inkább felmentem az edzőterembe, és megkértem a recepciósokat, hogy edzés helyett had üljek le kicsit. Nagyon kedvesek voltak, kinyitottak nekem egy pihenőszobát, törölközőket adtak, hogy takarózzak be.
Na most azt tudni kell, hogy minden tornateremben, mindig szól valami zene. Én dupla árat is fizetnék, ha találnék egyet, ahol csend van, de ahhoz szerintem meg kéne vennem az egész hóbelevancot, és akkor én dönthetnék, hogy leverem a hangszórókat vagy csak simán kihúzom a konnektorból a hangtechnikát.
Ez még vesztemre egy welness központ is, uszodával, pezsgőfürdővel, mit tudom én még mivel, nem jártam még soha abban a szárnyban. Egy ilyen welnesszes, nyugágyas pihenőszobában feküdtem le, a falon kavicsokról, mécsesekről nagyitott fekete-fehér fotók, nyilván, hogy áramoljon a csi vagy a zen vagy valami ilyesmi.
Az álmennyezetbe épitett hangszóróból meg valami pánsipos zene szól, végtelenitve.
Kábé 5-10 perces a szám, nem tudom pontosan, mert a harmadik ismétlésnél teljesen elveszitettem a fonalat, az időérzékem, a türelmem, mindenem.
Negyed óra alatt sikerült cafatokra szaggatni az idegeimet, a végén már nem tudtam, hogy a pánsip farkasüvöltést vagy fékcsikorgást akar utánozni.
Alig több, mint fél órát birtam, de egy fél napnak éreztem. Agyrázkódástól való félelem ide vagy oda, muszáj volt felkelnem és kijönnöm, mert azt hittem, megbolondulok.
Még szerencse, hogy az izgalomtól azonnal beindult a kiválasztás is, igy aztán hamar felismertem, hogy WC-n csend van, oda hálistennek nem épitettek hangszórót. Igy aztán a zen-súlytotta nyugágyas szoba helyett a műanyag erdei gyümölcstől bűzlő, torokkaparóan illatos klotyón üldögéltem még egy fél órát.
Nem mintha azt szeretném, de mégis inkább a szintetikus tutti-frutti szivódjon fel a nyálkahártyáimon, mint a pánsip visitson a kotyogó agyvelőmben.

Jól vagyok egyébként, a hatalmas monoklitól, az elgörbült kormánytól, az elsőben a nyolcastól és a megégett térdemtől eltekintva kutya bajom, a sisak tette a dolgát, megvédte a fejemet a töréstől.
Mindig mondom, hogy hamarabb felülnék a bringára meztelenül, mint sisak nélkül. És igazam van, tessék.
A pánsipokat viszont be kéne tiltani.

jutalom2

máma végleg eldőlt, hogy a melltartómat 1 kapocsal beljebb kell bekapcsolnom. Ez cirka másfél-két centi minuszt jelent. És még igy sem az igazi, kettővel kellene, hogy igazán feszesen tartson - lévén sportmelltartó, szoritania kell, ha nem akarom a kardiógépeken lengetni a D kosaraimat.
Nem, nem nyúlott meg, határozottan a mellem lett kisebb.
Mert mi más ugye...

jutalom

második hete most először nem húzom fel reggelre az ébresztőórát.
Mert megérdemlem.
tényleg.

Diótörő

Hát ez is megtörtént.
Most már borzasztóan sajnálom, hogy nem kezdtem el a dolognak hirverést csinálni még szeptemberben.
Igen, egyértelmű siker volt nap, nagyon büszke vagyok magamra, hogy ezt igy kitaláltam.
A végén 15 gyerek és két felnőtt jött.
Tényleg messziről, 4 órát buszoztak.
Én persze egész reggel készültem, szendvicseket csináltam, kakaót főztünk (nem is kakaót, hanem igazi, valódi forró csokit), süteményeket szeleteltem, tálcáztam, répát pucoltam.
Délben nyilallt belém, hogy hát a próbavetitésnél sötét, borult idő volt, most meg hétágra süt a nap, az ebédlőnkben lévő szalagfüggüny meg ugye mindenre alkalmas, csak sötétitésre nem. Igy aztán az utolsó pillanatban az egész hóbelevancot felköltöztettük az egyik ablaktalan tárgyalóba
6-14 év közötti gyerekek jöttek, köztük csomó testvér.
A koncepció az volt (és a polgármesterrel meg is beszéltem), hogy a gyerekek nem kapnak ajándékot, nincs Mikulás, csak egy uzsonna van, filmvetités, mese, és utána elmegyünk a szinházba.
Ragaszkodtan, tán a kelleténél merevebben is ragaszkodtam hozzá, hogy nem gyüjtünk se játékot, se használt ruhát, se tejbevonóból készült mikulásokat. Ilyesmit amúgy is rengeteget kapnak, ezt én teljes egészében ki akartam zárni.
Sikerült is egyébként, és igy van ez jól, nem látszott a gyerkőcökön, hogy nagyon hiányolták volna a sallangot.
A multimédiás vetités elég jól sikerült. Egyik falra vetitettem a régi, '63-as diafilmet egy klasszikus, kézzel tekerős diavetitővel, a másik falra meg egy-két perces részleteket balettből.
Nem olvastam a szöveget a diáról, mert az nem teljesen követi a balett sztoriját, arra koncentráltam, hogy olyasmikre hivjam fel a figyelmet, amik csak az előadásra jellemzőek: a derékfájósan táncolgató öregekre, a karácsonyfa körül settenkedő Karcsira, a Diótörő letépet fejére, a hirtelen megnövő bútorokra, hogy az azt jelenti, hogy Marika változik olyan kicsivé, mint a babák.
Nem birtam egyébként egyben elmondani a sztorit, fél óra után világos volt, hogy kifáradtak a gyerekek. Tartottunk szünetet, persze megtalálták a céges karácsonyfa alatt a szaloncukrot, de ennyi engedményt azért én is tehetek.
A mese után táncolni akartam velük egy órát, na ez a része a programnak teljes kudarcba fulladt. Nem táncoltak, szégyellősködtek, unatkoztak.
Jó, hát akkor pingpongozzatok, ha van kedvetek.
Volt.
Játszottak pár kört, gondoltam jobb, ha kicsit felfrissülnek.
Megcsodáltuk az Andrássy utat, lekabátoztunk.
Eddigre egyébént kiderült, hogy rendszeresen járnak szinházba, Miskolcra.
Őszintén meglepett, hogy milyen jól együtt voltak az előadással. Nem csak fegyelmezetten ültek, de tényleg figyeltek, követték, hallottam, ahogy súgják, hogy most fognak jönni az egerek, meg nahát, ezek a spanyol babák, és tényleg, az oroszok guggolnak, hahahahihihi.
Álmomban nem gondoltam volna, hogy ennyire leköti majd őket, arra számittottam, hogy minimum fele csapat halálosan fog unatkozni és jó esetben fegyelmezetten gubbaszt majd.
Ehhez képest 15 gyerekből egyetlen kisfiúra kellett rápisszegni a II. felvonás közepént, mert zörgött valamivel. És a hat éves szégyellős kismacska kérezkedett az ölembe a III. felvonás elején, és az utolsó 10 percben be is aludt, még horkolt is. De még az a pici lány is végig figyelt két és fél felvonást, az eszem megáll, nem akartam hinni a saját szememnek.
Amikor ezt az egészet kitaláltam, azt mondtam magamnak, hogy ha két gyerek élvezni fogja, már megérte.
Hát bőven megérte.

Tényleg egyfolytában nézegettem körbe, és azt láttam, hogy a mi szekciónkban a gyerekek figyeltek, előrehajoltak, ha böködték is egymást, a szinpad felé mutogattak valami érdekesre. Egy sorral feljebb két gyerek közül az egyik szunyókált, a másik gubbasztott, az oldalszekcióban végig SMS-eztek, vagy telefonon játszottak.
Szeretném azt hinni, hogy ez az én kissé szétszórt, multimédiás mesemondásomnak köszönhető. Tényleg nem volt hibátlan, hogy a projektor ne nyomja el a gyenge fényű kis diavetitőt, a két szembefalra kellett vetitenem, a srácoknak pár kocka dia után fordulni kellett, hogy a filmet lássák. A keringő ugye teljes csőd, talán négyen ha hajlandóak voltak táncolni.
Valami mégis működött, és ez nagyon jó.

Az egész egyébként alig több, mint 40 ezer ft-ba kerül. Plusz a törődés, mert a jegyeket ugye már augusztusban megrendeltem, tényleg nagyon jó helyre szóltak, már az 1000 ft-os darabárhoz képest. És hát a szendvicseket is én kentem, a kókuszgolyókat meg a csokiroládot is én csináltam, a kakaót a menzánkon főzték, szivességből. Üditő nem volt, csak szörp. Nem csak mert nem akartam sokat költeni, hanem mert nem akartam felesleges dolgokra pocsékolni, és mert mást akartam. Nagyon mást.

Ugyanennyi gyereknek egy bérelt Mikulásos, műfenyős, tejbevonós télapóscsomagos pont kétszer ennyiből jött ki.
Nem állitom, hogy ez utóbbi hülyeség és felejtsük el, de lehet csinálni máshogy is.
Kétségtelen, hogy piszkosul elfáradtam, de sikerült, és jelentem, tetszett nekik igy is, ócsón is, kézzel fogható ajándék nélkül is.

Jövőre tényleg nagyobb hirverést csinálok neki itt a blogon vagy valahogy, hátha mások is csatlakoznának.

Hanem, arra tessenek felkészülni, hogy 15 gyereket az Operaház III. emeletén megpisiltetni maga a horror. A női mosdó előtt a sor a ruhatárnál kanyarog, a fiúkat meg át kell kisérni a túloldalra. Szétaggódom magam, hogy el ne tévedjenek, meglegyen a jegyük, sorra kerüljenek egyáltalán. Mindeközben én magam naná, hogy nem kerülök sorra.
Nem létezik, hogy ezt igy kell, nem hiszem el, hogy ezt a mosdó dolgot nem lehetne megoldani a házban valahogy. Bizisten, a két szünet többet kivett belőlem, mint az egész nap.

Diótörhöörrrrr

Az van, hogy holnap jön 18 borsodi kiskölyök a Diótörőre. Előtte diavetités, mese, zenei részletek, kakaó, pogácsa, ilyesmi.
Még pár éve kaptam ajándékba egy igazán gyönyörű felvételt a Covent Gardenből. De hát nem eredeti, nincsen benne jelenetválasztás. Ez úgy egyben nézve nem gond, de nekem ugye csak 1-2 perces részletek kellenek belőle: milyen az egy balettban, amikor Karcsi el akarja venni Marikától a babát és összetörik a játékot, hogyan bújnak elő az egerek, milyen a hópelyhek tánca, hogyan táncolnak a kinai babák, ilyesmi. Muszáj navigálnom a filmben, máshogy nem megy.
Szóval elhatároztam magam, hogy veszek egy eredeti felvételt. Éppen egy szentpétervári volt a boltban ahova beestem, Mariinsky Szinház, igen igéretes. Tökmindegy egyébként, a Diótörőben nem nagyon szoktak nagy újitásokat bevezetni. Egyáltalán nem számit, hogy hány éves a felvétel és honnan van, legfeljebb annyi a különbség, hogy Marika hajában nem rózsaszin, hanem világoskék a masni.
7100 ft volt a lemez, a kultura érték, ezek után merné-e valaki kétségbe vonni?
Itthon beteszem a lemezt, nyelv angol és japán, már ez gyanús. Jelenetválasztás, igen, ez kell nekem, JELENETVÁLASZTÁS.
Klikk, Act 1, Act 2.
Klikk az első felvonásra, elindul.
Visszaklikk.
Klikk a második felvonásra, az is elindul.
Azt hittem, ott menten gutaütést kapok.
A 7100 ft-os DVD egyáltalán nincs szerkesztve, jelenetekre osztva. A kisérő füzetben igen, de a filmben ugyanúgy előre forgatással tudok csak navigálni, mintha egy negyven forintos lemezre kiirt tévéközvetités lenne.

Tessenek szurkolni, nagyon izgulok, hogy ezekben a nagyon szegény gyerekeknek tudok-e majd némi élményt adni. Nem mindegyiküknek fog tetszeni persze, de ha csak kettőnek közülük, már megérte.

A lemezkiadók meg kapják be az Egérkirály farkincáját. Vagy valamelyik ólomkatona kardját, markolatig.

A beállitó próbák finom erotikája

itt>>

illetve hát inkább vicces mint erotikus :-)

A hat piszkos bugyi története

Máma ugyanis ennyi volt rajtam. Nem összesen, hanem egyszerre.
Ráadásul egy részük még múlt heti viselet volt eredetileg.
Normális hétköznapokon is két bugyiban jövök haza, de ez a mai tényleg nem volt normális nap.
Illetve hát az egész múlt hét nem volt normális hét.
Normálisan az van, hogy reggel elmegyek edzeni (tiszta bugyit veszek hozzá, a félreértések elkerülése végett), aztán onnan rögtön bebringázok dolgozni. Ott zuhany, bugyicsere, irodai ruha, fésülködés, egyebek, egész emberformának nézek ki.
Este visszaöltözés macskanadrágos, lepukkant biciklistának.
Mivel a portán random be kell mutatni a táskánkat, mindig attól rettegek, hogy a reggeli edzésben és biciklizésben eléggé megviselt piszkos bugyimat valahogy q biztonségi őrökre boritom. Egész életszerűen el szoktam képzelni, hogy valami kulccsomóval vagy ilyesmivel kirántom a zacsit, az elrepül, és a meglehetősen átizzadt, egész nap nejlonzacskóban áporodó bugyogó pont a biztonsági őr jelvényén akad fenn.
Ezt megelőzendő az irodai bugyira rá szoktam venni a reggeli edzőset-biciklizőset, magamról csak nem rántom le, hát nem igaz? Az meg úgysem látszik, hogy két bugyi van rajtam.
Csak hát néha van olyan, hogy nem biciklivel megyek haza, hanem busszal, mert szinházba megyek és már nem érnék oda bringával, vagy mint a múlt héten, mert elered a hó, vastag köd száll le, hasonlók.
Ilyen esetekben a viseltes bugyi marad az öltözőszekrény aljában, majd másnap hazaviszem - magamon, természetesen.
Mióta reggel sportolni járok, pláne termelődik a koszos bugyi akkor is, ha éppen nem tudok biciklivel bemenni.
Szerdán ugye edzés, bringázás, bent átöltözés, délután szinház, első koszos bugyi maradt a szekrény aljában.
Másnap reggel edzés, busszal be, szakadó hóban visszaöltözés nélkül, irodai ruhában busszal haza, edzőbugyi maradt a tegnapi mellett, kettő.
Pénteken reggel edzés, harmadik bugyi maradt a szekrényben, mert este opera volt, és előtte találkozó is, hát busszal jöttem inkább be Pestre.
Tegnap reggel edzés, negyedik koszos bugyi a szekrényben. Késő estig meló, halál fáradt voltam, elfeledkeztem róluk.
Ma reggel edzés, ötödik bugyi megtermelődött. És hát a hatodik is, amit zuhanyozás után felvettem. Erre húztam rá hazaindulás előtt a múlt heti ötöt.
Azt hiszem, erre mondják, hogy ha egy oroszlán megevett volna, egy hétig rongyot kakilna.

kizárták

a szomszéd mentőállomásról a kutyát. Ő a Betyár utóda egyébként.
majd egy órámba került, mire becsalogattam a lakásba. Most hasal a szőnyegen, és egy nagy marhacsonton cuppog, amiből eredetileg levest akartam főzni. Kedves jószág különben, rettenetesen meg akarta velem értetni, hogy csak ki kéne nyitnom a kaput és minden jó lenne. De a kapu zárva, a mentősökről soha nem lehet tudni, mikor érnek vissza, egyedül a világ semmi kincséért sem hagytam volna, ahhoz meg hideg van, hogy melléüljek és együtt várjuk a gazdikat.
Igy aztán feláldoztam a csontot meg a lelki békémet. Hallgatom a cuppogást és bőgök. Meg negyed óránként rohangálok megnézni, vihetem-e már haza.
Jó selymes fülei vannak egyébként, érdekes, Lujzával mindig veszekedett, de amikor belátta, hogy nem tudom beengedni, jött velem.

RIP Peter Hoffmann

Mégis meghalnak, még a félistenek is.