Ha egy valkür beindul....

Életem első szinészinterjúja.
Még szerencse, hogy a srác jobb válaszokat adott, mint amilyen kérdéseket én fel tudtam tenni :-)))

Kibéreltem

egy kis házat vidéken, 3 hónapra.
Budapesttől kicsit több, mint háromnegyed, a munkahelyemtől fél órára, egy dombtetőn, gyönyörű kilátással a Gödöllői dombságra.
Kicsike ház, 48 m2, két pici szobával, csupa szutyok zuhanyozóval, falatnyi, csempehiányos konyhával, viszont istentelen nagy garázzsal és hatalmas, elhanyagolt kerttel. A ház is eléggé le van pukkanva, a megboldogult hetvenes években épülhetett nyaralónak. Legalább 8 féle, csuda tudja honnan összelopkodott csempe van a falakon, meg egyáltalán, az egészen érződik az a jó szocreál hangulat.
Viszont minden égtájra van egy-egy hatalmas ablaka, körbesüti a nap és a kertben éppen most érik az alma. Az utcában utánam még négy ház van, és onnan erdő, beérződik a gombaillat. A kék túrajelzés tőlem pár száz méterre van.
Hát igy.
Adódott az alkalom, nem hagyom ki. Ez a három hónap elég lesz arra, hogy viszonylag kis költséggel felmérjem, hogy tényleg jó-e nekem vidéken élni. Hogy birom-e a bejárást, a fűnyirást, a keritésfoldozást, hogy tényleg ezt akarom-e. Ha nem, három hónap után visszajövök. Ha igen, kiadom a lakásom, és a +- bérleti dijakkal pont a nullán leszek. Közben meg lesz lehetőségem szétnézni a környéken és eldönteni, hogy akarok-e venni valamit.
Hát igy.
Bútor nem nagyon van benne, valami ócska ruhásszekrény meg fotel kerül a pincéből (merthogy az is van), a galériáról elviszem a földre is letehető futonágyat, egyedül egy jó matracot veszek, abba még beruházok. Pár konyhaedényt leviszek, mosni meg valószinúleg hétvégente hazajárok. Három hónapért nem fogok százezreket kifizetni a költözésre, azt ráérek akkor, ha tényleg tetszik az ottani élet.
Hát igy.
Azt sajnálom csak, hogy nem hamarabb jött ez a lehetőség, ez a napos, langyos ősz csodálatos lett volna ott.

Hazudnék,

ha azt mondanám, hogy nem várok köszönetet.
De igen, várok.
Elvárnék egy köszönő szót, bazmeg, még akkor is, ha csak úgy muszájból jön ki. Még akkor is, ha csak úgy oda van vetve, ha közben még rám sem néznek. Ráadésul leirni könyebb is, mint mondani.

Ebből is látszik, hogy nekem aztán tényleg nem volt gyerekszobám.

Multinaci Cuppancska

Kivonat a tegnapi és mai emil forgalmamból.
Tegnap délután:
Cuppancska: "....várom a többi naptárigényt is és akkor a hétem megrendelem együtt....."
Hilde: "...kérünk 25 db asztali naptárat...."

Cuppancska: "... Ha érdekelnek a részletek hogy mi milyen naptárat és mennyiért rendelünk akkor szólj és küldöm az infot...."
Hilde: "....sima asztali naptárakat kérünk, de ha van választék, küldd el...."
Nem, nem irtam meg neki, hogy a válszték megküldésével kellett volna kezdeni.

Ma reggel
Cuppancska: " tényleg elküldi a választékot és az árlistát"
Hilde: ">"...köszi, kérünk 25 db sima asztali naptárat..."

Cuppancska: "OK, Rendeld meg a xxx-től"
Hilde: "Úgy kezdődött, hogy összegyűjtöd az igényeket és a héten megrendeled együtt. Most tényleg külön rendelgessünk?"

Cuppancska: "....Igen, igy beszéltük meg....."

Requiem egy csellóért

Tegnap este a Mesterdalnokok második szünetének vége felé a közönség egy része már a helyén fészkelődve várta a III. felvonás kezdetét, amikor egy csúnya, száraz reccsenést hallatszott a zenekari árokból. Nem volt pedig hangos, egy súlyos másodpercre mégis elnémult a szinház.
Én a II. emeletről pont beláttam az árokba, és összeszorult a szivem.
Egy kottaálvány feldőlt, és ráesett az egyik csellóra. Az éles fém felhasitotta a hangszer elejét és pozdorjává törte a bal alsó részét.
Valóságos fizikai fájdalmat okozott a látvány. A gyönyörű, és valószinűleg nagyon értékes hangszer úgy feküdt ott, mint egy halálosan megsebzett állat. Mintha sikoltott volna, mintha láttam volna, ahogy a rémület elhomályositja a szemében az életet. Ott, a szemem láttára halt meg egy hangszer. Egy darabka szépséggel szegényebb lett a világ.
Pablo Casals játszik
.

Cseresznyéskert

Másik Szinház
Tessenek jönni, lesz még előadás 29-én, valamint november 17- és 19-én.

Életjel

Holnap már vagyok. Már persze, ha a netem megint cserben nem hagy.
Addig legyen elég annyi, hogy ha valaki vasúttal akarná bejárni az országot, ne tegye, mert ami itt van, az egy káosz.
Az ország egyik leggazdagabb városában, Gödöllőn a vasútállomás olyan mocskos és lepukkant, hogy az ember gyomra kifordul az alatt a három perc alatt, amig megveszi a jegyet. Legalább tiz éve nem volt se felsöpörve, se pókhálózva. A cserépkályha zugában tán még Munkás csikkek is vannak, biztos értékmegőrzési jelleggel. A sarkokban ronggyal szétmázolt szarfoltok bűzölögnek, tényleg undoritó az egész.
Az ország egy másik fontos közlekedési csomópontjában, a hatvani pályaudvaron este leszáll a kedves utas és fingja sincs arról, hogy hol van. A hangosbemondó éppen csak duruzsol, és ami a legrosszabb, hogy a Hatvan felirat nincs kivilágitva. Az ember csak megy a peronon, számlálgatja a sineket, talál egy aluljárót, lemegy, felbukkan, aztán egyszercsak meglátja az épület tetején a holdvilágban megcsillanó neoncsöveket. Basszákmeg, de tényleg, az azért a minimum lenne, hogy egy nyüves vasútállomáson sötétben is el lehessen olvasni a város nevét.
Bűz és sötétség, meg málló vakolatok, ez minden, ami az elmúlt pár napból megmaradt bennem. Jobb nem belegondolni, hogy az egész életemet itt töltöttem, sötétben, "Köpködni és dohányozni szigorúan TILOS!" táblák alatt terjengő húgyszagban és áporodott cigarettafüstben.

És az eszem megáll, de a világgazdasági válság kellős közepén, amikor bankok és hitelek dőlnek be, a tévében minden második hirdetést hitelt, méghozzá azonnali, bármire felhasználható, hitelbirálat nélküli, hosszú lejáratú kölcsönt vagy áruhitelt reklámoz. Vegyünk számitógépet a gyereknek 54 hónapra, havi négyezerpárszáz forintos törlesztőrészlettel! Csak egy telefon, és még bankba sem kell menni, házhoz hozzák. Mint ahogy házhoz jönnek a törlesztőrészletekért is. Sőt, ha a sok törlesztőrészlet nyilvántartása, esetleg tán befizetése problémát okoz, sebaj, nem idegeskedjünk, váltsuk ki a hiteleinket hitelkiváltó hitellel!
Basszus, hát ha már léteznek olyan diszkalkuliában szenvedő vadbarmok, akik ebbe az utcába belemennek, hát attól még a PSZÁF észen lehetne, és leállithatná az ilyen pénzügyi kamikáze akciókat!
Vagy nem?
A francba, ilyenkor gyűlölök nagyon mindenféle államalakulatot, mert pár konzumidióta vadbarom miatt bedől az egész ország és vele dőlök én is. Hiába vagyok takarékos, hiába birom megállni, hogy hitelből legyen 100 négyzetméterrel nagyobb lakásom és 1000 köbcentivel erősebb kocsim mint amit a teljesitményem alapján megérdemlek, a sok hülye miatt pusztulok én is a takarékbetétemmel együtt.



Viszont nagyon jó a Cseresznyéskert, holnap (ma) irok róla, mert nagyon fontos, nagyon, nagyon fontos. Pici érték ebben a nagy szutyokban.

Végre itthon!

Szó szerint.
Egyrészt, hazaértem, másrészt, napok óta először a gépet is haza tudtam hozni, mert a héten még minden nap kellett mennem este valahova.
Bloggolni persze csak szövegszerkesztőbe merek, mert egy harmatgyenge wifi kapcsolatom van, öt percenként megszakad.
De kurva szar hetem volt!!!
Dühitő, fárasztó, szopatós, önszopatós.
Azért volt benne egy jó vacsora (garnélarák ropogós zöldségbundában, bulgurágyon és valami halfilé roston sütött zöldségekkel. Villányi bort ittunk hozzá, tudom, nem pont passzol a halhoz, de magamnak mégsem akartam egy külön üveg fehéret rendelni).

A hét vicce:
Az elegáns szálloda garázsfiúja felajánlotta, hogy leparkolja a biciklim. Egy pillanatra elképzeltem magam, ahogy egy hanyag mozdulattal odadobom neki a lakatkulcsot, de aztán rájöttem, hogy ehhez előbb le kéne operálni a kulcscsomóról, ami ugye nem két másodperc. Szóval inkább letettem róla, megelégedtem azzal, hogy megmutatta a parkolóhoz vezető utat. Hehe, had szórakozzon kicsit ő is, elég proccos majom előtt kell hajlongania.


Azért volt a héten egy jó mondat is, a tréner szájából hangzott el:
"I think he did the right pick...."
Mármint a főnököm választott jól, engemet.
Nna.
Iszonyatosan el vagyok maradva mindennel.

Ha ez igy megy tovább,

befellegzett az URL életemnek.
Persze lehet az IRL-nek is.
Iszonyatos fáradt vagyok, és dühös, meg minden.

Torkos Borz

igen, pont úgy szopok.
ÁÁÁÁÁááááááááááááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁá
áááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááá!!!!!!!!!!!!!!

Fuldoklok

a munkában.
B+
És otthon elment a netem.
BB++

Fidelio

fidelio

Október 1.

A nagy hajtásban közben el is lett felejtve, hogy lejárt a próbaidőm. Pénteken még volt eszemben, hogy bemegyek a főnökhöz és rákérdezek hogy kell-e jönnöm elsején, mert ha igen, akkor inkább nem jönnék, kéne már egy-két nap szabadság. Eddig ugyanis nem vehettem ki, benne volt a szerződésemben. A számat még ki se nyitottam, már kezdte sorolni, hogy miket kell megcsinálnom 20-ra, amikor jön a nagyfőnök. Hát szabadságigénylés elhalasztva, mert az a 20-a bizony 14-e. Akkor megyek ugyanis egy egy hetes tréningre, szóval addigra kész kell lennem.

Legközelebb már csak ma jutott az eszembe, hogy hát bizony elmúlt a fordulónap, véglegsitve vagyok. Vigasztalásképpen be is szabadultam rögtön a kedvenc internetes CD boltomba, ime:
egy Tosca (amilyen pervrz HüPi vagyok, naná, hogy az überbrutális, taszitóan perverz Terfel miatt vágyom erre a lemezre)


egy Mozart Da Ponte trilógia
Ecsém, ilyen katalógus ária van benne:

És igy okitja a 15 éves lányokat Despina a Cosiban (a kotonért külön állami támogatást érdemel az előadás):

Aztn hiszem, hogy Mozartot én már vagy csk lemezről nézek, vagy elmegyek érte Amszterdamba :-))

És becsúszott egy Puritánok is, mert még soha nem láttam, és más is örülni fog neki, ha kölcsönkapja :-))



Más:
nem pont a szexuális zaklató Scarpiáról jut az eszembe, de máma eszméletlen nagyot nőtt a szememben a cégem. Körmélben értesitettek arról, hogy egy férfikollégától megváltak, mert zaklatta az egyik kolléganőt.
Én igy, ennyire konkrétan (név nélkül persze) ilyenről még nem hallottam, Magyarországon legalábbis nem. Határozottan, keményen, igy kell ezt, le a kalappal!

Rugalmasnak lenni

Máma jött egy üzenet a házi csetünkön:
- Hilde, hétfőn (29-én) szabadságon voltam.
- Jókor szólsz, fél órája zártam le a kronoszt, úgyhogy ma vagy szabadságon, ha megfelel.
- OK.


Hát igy. Csak a fejembe ne szálljon a hatalom ....

Örömhir

Nno, hát a jövőben a szabadidőm egy részét megpróbálom az eddigieknél hasznosabban eltölteni.