Sznob HüPi

rovatunk olvassák, merthogy már úgyis nagyon régen volt ilyen.

:-)) Szépjónapot!

Ma délután 3/4 3 óta egy alig két centiméter átmérőjű, 1962-ben gyártott Longines 4LLV típusú szerkezetű, 14 karátos, mechanikus, fekete bőrszíjas óra boldog és büszke tulajdonosa vagyok.

Bihary órásmester úr a Vas utcából ezúton is tisztelteti Rás kollégát. Azt nem mondta, hogy alkalomadtán ugorjon be hozzá a jutalékát felvenni, de szerintem érdemes bepróbálkozni :-))

Ebben az árkategóriában játszott még egy vadiúj, acél tokos, bőrszíjas Longines és egy arany tokos, szintén bőrszíjas Tissot is. Sajnos mindkettő elemes óra volt, én meg ugye ragaszkodok ahhoz, hogy esténként legyen másfél percem, amikor egy vakarózás és orrfújás között az ágy szélén bóbiskolva felhúzom az órámat.
Aztán egy kronográf szaküzletben előbányászták nekem az egyetlen női órát. Nem kronográfot, azt sajna nem tudnám megfizetni, de eg ynagyon komoly, vízálló órát. Jópofa, súlyos, szögletes darab volt, és ami nagyon tetszett, önfelhúzós. Ez azt jelenti, hogy a kar mozgatásából nyer annyi energiát, hogy ne kellessen felhúzni. Egyszer pár napig hordtam egy ilyet, csak az egy hatalmas, férfiaknak való krumpli volt. A sportos énem kísértésbe esett, az az óra nagyon megtetszett. De hát éppen most akarok juppivá változni, hát ahhoz valami elegánsabb és nőiesebb darab kellene.
Volt még egy igen elegáns, már nem emlékszem milyen, de nagyon márkás, dizájnolt óra is. Kerek acéltokba kissé asszimetrikusan volt ültetve az enyhén ovális, fekete számlapú óra és még számok sem voltak rajta, csak a 12 helyén egy pirinyó kis brill. Ez is nagyon tetszett, roppant elegáns és nőies darab, de ez is elemes volt, meg egyébként is, a hirtelen támadt sznobériámat csak valami közismert, bárki által felismerhető márka tudta kielégíteni.
Nézegettem még mindenféle használt aranyórákat is, 50 és 150 ezer ft között. Voltak szépek, egy apró brillekkel díszített, fehér arany Bulova egészen rabul ejtett. Kár, hogy majdnem kétszer annyiba került mint amennyit szántam rá. És ráadásul nem ékszert, hanem egy strapabíró, megbízható, naponta használható órát szerettem volna. A többiek nem hatottak meg különösebben, annyira nem rajongok az aranyért, hogy ennyi pénzt kiadjak olyasmire, amit esetleg nem lehet javíttatni aztán adhatom el törtaranynak.
Aztán volt még egy nagyon szép, acél tokos Omega is, ráadásul jóval olcsóbb is volt mint amit végül megvettem. De!! Az jóval nagyobb volt, majdnem két centi széles szíj volt rajta, hát nem tudom, minél kisebb órát akartam.

Sokáig hezitáltam, aztán mégiscsak rábukkantam erre az én kis Longinessemre. Teljesen klasszikus fazon, kicsi, kerek, nem számok, hanem vékony kis vonalak vannak a számlapján. Ráadásul cirka egyidős velem, együtt fogunk megöregedni - attól tartok, hogy én hamarabb.

Egyébként nincs kizárva, hogy ezt az egész diplomázási hajcihőt csak azért csináltam, hogy végre vehessek magamnak egy márkás aranyórát.
Ez van, aki sznob az sznob, aki meg még HüPi is, hát azon már végképp nem lehet segíteni.

Kicsavarva,

de teljesen. Olyan az agyam, mintha kiszivattyúzták volna. El fog múlni, már javulok, csak most olyan jól is esik punnyadni. A cégtől akiknek dolgozom ma akkora virágcsokrot kaptam, hogy alig bírtam hazahozni. Liliomok, sárga, rózsaszín és fehér, gerberák, rózsák, rezgők, páfrányok, tényleg akkora mint egy malomkerék. Kár, hogy manapság már annyira túldíszitik a csokrokat, ezt is beszórták csillámporral - hogy minek, azt nem tudom, ez a színorgia önmagában is bőven sok. Az illata a legcsodálatosabb, a rózsák ilyenkor semmit nem mutatnak, de a liliomok annál inkább. Olyan a lakás, mint egy nyári kert. Pont jót tesz az én szegény fáradt, kiszikkadt agyamnak.
Ma már hallgattam híreket is, de mivel elhatároztam, hogy legalább még a héten csak pozitív és kellemes dolgokkal vagyok hajlandó foglalkozni, ezt most nem kommentálnám.

böngészde

:-) Szépjóestét!
Ma szinte egész nap az állásközvetítő portálokat böngésztem, a legtöbbet használt keresőszavam a "rendszerszervező".
Legnagyobb meglepetésemre egész szép találatok jöttek ki. Viszont nagyon elfáradtam, sőt, még annál is jobban. Korai még ez, ekkora hajtás után jár 1-2 hét pihenő. Isteni szerencse, hogy nem hajt a tatár. Holnap azért kezelésbe veszem az önéletrajzom. Basszus, varrónőségtől üzletkötőségen meg pincérkedésen keresztül ide eljutni, hát mit ne mondjak, ha személyzetis lennék, simán dobnám ki az ablakon az ilyen CV-t.
Na majd meglássuk.

A vak is aszon'ta.

Viszont lehet érdemes lenne még egyszer kézbe venni a diplomamunkám és egy tömörített változatát mellékelni, hogy lássák, nem hülye vagyok, csak simán lúzer - még mindig elviselhetőbb állapot - részemről, és kezelhetőbb a részükről.
Vagy nem.
Na erre még alszom egyet.
Hátha közben megálmodom a B tervet is. Mert az is van ám, sőt, az lenne az igazi, csak aztatat még nem akarnám elkajabálni.
De tényleg nagyon elfáradtam.

Diplomaajándék

:-)) Szépjóreggelt!! (bár süthetne a nap, affffenébemár!!)
Szóval szépjóreggelt :-))))

A nap kérdése:
diplomaajándéknak őt (vagy valami hozzá hasonlót), vagy őt+őt vegyem meg?
(egy cserép klíviát és egy hatalmas mézeszserbó tortát már kaptam, de kéne valami tartós dolog is - bár remélem, a klívia azért az lesz.)

Szájról olvasva

Az elmúlt hetekben meglehetősen elhanyagoltam olyan tevékenységeket mint porszívózás, fan- és hónaljszőrzet karbantartás, bringamosás, zuhanyfülke vízkőtelenítés és hasonlók. A lemaradást behozandó gondoltam, hogy a szép napsütésben elbringázok az egyik kézi autómosóba és pár darab százforintos és negyed órányi élőmunka befektetésével lemosom a bringámról a több hetes rászáradt sarat.
Beállok az egyik mosóba, nyilván abba, amelyikbe besüt a nap. A másikba rögtön befordult egy kis fehér dobozos. Éppen fújogatombe a láncot, amikor beáll egy fiatalnak már nem mondtható, de a kibocsátás évében felsőközépkategóriásnak számító autó, benne a megfelelő alsókategóriás pasi, az anyósülésen pedig a pasashoz illő, megfelelő szilikonalkatrészekkel, hidrogénnel és mókusszőrrel alsókategóriásból középkategóriássá felturbózott nő.
Pasikám rácsap a kormányra;
-mijafasztcsinálitt ez a nagyseggű gecikurva?
-Mosom a bringám! - szólok oda.
Nőci vihog, pasikám még egyet csap a kormányra;
-mijakurvanyádnak kell azt megmosni, a faszszopnád kiinkább!
- Mert koszos, azért.
Eddigre már bedobdtam a százasokat is, kétmarokra kaptam a magasnyomású mosót és nekiláttam a munkának. Alsókategóriás pasikám idegesen alátekerte a kormányt, sikító gumikkal megfordult és elporzott. Mire kikanyarodott a szervízútról, én már végeztem is.
Ezúton is üzenem neki, hogy egy bringát másfél perc alatt meg lehet mosni, csókol anyád, rozi.
A lenti részlet a Krétakör Színház Fekete ország című előadásának nyitójelenete, ezt is küldöm, sok szeretettel - ha már ott és akkor elfelejtettem üdvözölni a kedves jó édesanyját.

:-) Szépjóestét!
Tele vagyok élménnyel, de ma 80 km/óra szembeszéllel kellett megközdenem. a szél még a rádió dugóját is kifújta a fülemből.
Dugdostam vissza szorgalmasan, mert a Kossuthon Orson Welles Világok háborúja című hangjátékát adták, mindenféle szakértői riportokkal megfűszerezve. Baromi érdekes volt, a ráűdió hangátárból letölthető, a 19 és a 20 órai adásokat kell kikérni.
a youtube-on is fent van, angolul tudőknak. Nekem különösen a "tánczenét közvetítünk" és "addig zongoramuzsika szól" című fogások tetszenek. Hideglelés, el is hiszem, hogy hetven évvel ezelőtt az emberek egy része pánikba esett.


Holnap jövök, mert isteni színházakat láttam a hétvégén. Aki nem volt ott az Örkény Blogszínház felolvasóestjén bánhatja, kedves cimborám szavával élve lepisáltam a bokámat. Iszonyú jó szövegek születnek a magyar blogszférában, az Örkény színészei remek előadást hoztak össze.
Ma délelőtt meg a Merlin Varázsfuvoláját néztem meg. Nagyon kedves, sok humorral és szeretettel összehozott produkció, igazán élveztem. Inkább mjüzikel mint opera, de annyira vicces és olyan ötletgazdag, hogy ezerszer inkább javaslom ezt, mint az operaházi avas, poros vackot. Rengeteg gyerek volt, nagyon élvezték, kifelé jövet énekelték a pa-pa-pa-papa-papa-papapapageno-papapapagena duettet, teljesen be voltak indulva. Akinek 8-10 éve gyerkőce van, az vigye, amig még műsoron van, mert ezt élvezni fogja a kölök - ami az operaházi produkcióról nem mondható el.
Tegnap este meg gyönyörű Tannhausert hallottam, remek Vénusszal és kiváló Tannhauserrel meg Pásztorfiúval és Hermann Őrgróffal. ŰWalter kerestetik, elképesztő, hogy erre az egy áriás szerepre nem találnak egy normális tenort. Az egész előadást haza tudja vágni, hogy erre a "kisdalnokra" nincs egy épkézláb tenor.

Részletes beszámolók és linkek holnap, remegnek a combomban az izmok, esek össze.

Turandot

:-)) Szépnaposhétévégét!!!
Pompásan sikerült az Operaház Turandotja, aki teheti, kedden menjen és nézze meg. Kiváló a szereposztás, jéghideg, frigid, aztán végül mégis hirtelen szerelembe esett a Turandotunk, számító, igazi macsó a Kalafunk, édes, önfeláldozó a Liunk és öreg, boldogtalan a Timurunk. Ping, Pong és Pang hócipője is füllel halhatóan nagyon tele van már a Pekingben folyó mészárlással, szóval teljesen rendben van az előadás. Zeneileg is, Puccini nagyon kegyetlen a zenészekkel, európai hangszerekre írta a teljesen keleties dallamokat. Néhány apróbb hibátó eltekintve remekül teljesít a zenekar a Kovács János. Látványos is a darab, gyönyörűek a kosztümök, az intellektuális rejtvényekre vágyók meg agyalhatnak azon, hogy most Kalaf tényleg szerelmes-e Turandotba vagy csak a hatalmat akarja. Nem lövöm le a poént, csak annyit mondok, hogy a jégszivet megolvasztó csók után Kalafunknak van egy olyan pillantása, hogy "Hát anyukám, ezen a téren azért egy-két dolgot majd még tanítok Neked..."
Tippnek mondom, hogy inkább a jobb oldali jegyeket válasszátok, mert minden, ami fontos, a szinapad bal oldalán történik.
(Hát naná, hogy a II. bal ötösben voltam, hát már miért ne, ugye?)

Más
Frissen diplomázott informatikus mérnökként (Khm, khm, köszönöm, köszönöm!) hadd legyen már pár szavam a Magyar Állami Operaház legújabb informatikával kapcsolatos újításáról.
Történt végre, hogy rájöttek, hogy az interneten vásárolt jegyeket a néző otthon ki tudja nyomtatni, nem kell a visszaigazolásként küldött e-maillel a pénztárban sorbaállni.
Mindez nagyon jól hangzik, pláne nekem, aki folyton a harmadik csengetésre esek be és sorállás után még vagyány bringásból konszolidált kispolgári színházlátogatóvá is át kell vedlenem.
Szóval az interneten vásárolt és otthon nyomtatott, vonalkódos jegyeké a jövő, hurrá!!
Erre mit tapasztalok a belépésnél, na mit??
Hát a feljáróknál álló jegyszedők igen udvariasan az alsó ruhatár bejárata előtt álló jegyszedőkhöz utasítanak. Ők a kézi vonalkódolvasóval ellenőrzik a jegyem, kicsit betépik a sarkát és visszaküldenek a lépcsőfeljárónál álló jegyszedőhöz. Az ellenőrzi, hogy be van-e tépve a jegyem sarka majd udvariasan utat enged, mehetek, elfogalalhatom a helyem.

Hát de most úgy őszintén.

Most mi van olyankor, ha én egy olyan elvetemült operarajongó vagyok, aki vesz egy darab jegyet, azt ezer példányban lefénymásolja, a jegyek sarkait kicsit betépi és szétosztja az ismerősei között? Megmondom mi van: a jegyek sarkain elhelyezett betépéseket ellenőrző jegyszedők simán beeresztik mind az ezer potyázót.
Vagy mi van olyankor, ha nincs kedvem két helyen várni az ellenőrzésre, önkiszolgáló módon megcsinálom a betépést saját magamnak? Megmondom, mi van: a jegyszedő ez esetben is simán beenged, legfeljebb a rendszer azt fogja mutatni, hogy a jegyet ugyan kifizettem, de nem mentem el az előadásra. Pfiha, oszt olynakor mi van, a lényeg, hogy fizettem - a helyem meg legfeljebb elfogalalja egy olyan, aki duplán nyomtatott és egyszer fizetett, ám előre gondosan betépett sarkú jeggyel szivárgott be.

Szóval csak mondom: a technikai újítás csak akkor ér valamit, ha teljes egészében alkalmazzuk. Keverni a régi módszerekkel nem csak hogy ostoba és értelmetelen, de gazdaságtalan is. Egy kódleolvasó 35-40 ezer ft körül már kapható, át ugyan tessenek már venni még egyet és a feljárók két oldalán dolgozó jegyszedők kezébe nyomni! Mindjárt megtakarítjuk a középen álló két jegyszedő közül az egyiknek a bérét.
Arról nem beszélve, hogy a nézőknek meg megtakarítjuk a két helyen sorbanállás, pontosabban a feljárótól a kódleolvasóig sétálás, a kódolvasás, majd a visszasétálás élményét.
Nem nagy cucc, de megadná azt a megfizethetetlen élményt, hogy egy modernizálódó, új iránt fogékony intézmény látogatói vagyunk.
Így viszont marad a savanyú szájíz, hogy próbálkozunk ugyan, meg erőlködünk is nagoyn és nyögünk hozzá meg izzadunk, de bizni ugyan nem bízunk benne, a régiből sem engedünk, így aztán csináljuk egyszerre, mind a kettőt.
Hát de most úgy őszintén, van ennek értelme??
Az is megoldás még, hogy megbízunk az operalátogatóban és elhisszük neki, hogy a házi nyomtatású jegyet ki is fizette. Ez esetben maradhatunk a klasszikus, sarokbetépős módszernél, még kódleolvasó sem kell.


Mégmás:
a vizsga utáni lelkiállapotomat leginkább egy kiürült unikumus üvegéhez hasonlítanám, amit helytakarékossági okokból belenyomtak egy kutyakonzerves dobozba, rátuszkoltak még egy fél tucat taknyos papírzsebkendőt meg egy összelapított tejfölös poharat.
Azt hiszem, gömbölyödök egy verset blogszínház előtt.

Staropramen

Ennek az üveg sörnek, amit még a szilveszteri malaccomb alá vettem, de aztán mégsem használtam el, január 15-én lejárt a szavatossága.
Azt kell mondanom, hogy ilyen jó ízű sört régen ittam :-)))

Alig hiszem, hogy reggel hétig egyáltalán megfordulok az ágyban - hacsak arra fel nem riadok, hogy égő lámpa alatt, szeművegben, könyvvel az ölemben aludtam el.
jáhhááájjj, még pár napnak el kell telni ahhoz, hogy ilyen rémségek miatt ne riadjak fel.

mégsem fenékig tejfel

azért az élet ám.
Csak hogy ne legyen nekem olyan nagyon jó, kiderült, hogy az idén csak bábszínház rendezői szak indul. A dramaturgok most első évesek, az majd csak akkor indul újra, ha ők végeztek. Sima színházrendezői meg talán három-négy év múlva.
na majd meglátom.
Pedig ha...., akkor beteríteném a világ koncerttermeit ehhez hasonló, a végletekig letisztult produkciókkal:

Rodney Gilfry, Andrea Silvestrelli, Ildebrando D'Arcangelo, az Angol Barokk Szólistákat és a Monteverdi Kórust Sir Eliot Gardiner vezényli.

Diplomaajándéknak holnap az Operában kedves fiatal basszistám fogja énekelni Timurt. Csak nekem, kizárólag az én kedvemért időzített így :-))))

A hétvégém egyébként hihetetlenül mókásan alakul. Holnap ugye Turandot, szombat délután fél háromkor Blogszínház az Örkényben, rögtön utána este hatkor Tannhauser (az idei utolsó) az Operában. Vasárnap délelőtt egy érdekesnek ígérkező, bár valószínúleg playback Varázsfuvola a Merlinben. Ami még nem lenne baj, sőt, csak nekem közben itt a hónap vége, a vele járó 30 megpucolni való ablakkal és pár száz négyzetméter sáros, pisi-és szarfoltos szőnyeggel. Plusz a két heti nem alvással, fáradt és csipás, táskás szemmel, napi négy kávétól megragyásodott bőrrel, napi 10 óra tanulástól megmacskásodott derékkal, sajgó nyakkal, ujjhujj, jobb, ha nem is folytatom.
A lényeg, hogy túl vagyok rajta, méghozzá elég szép eredménnyel.

Szerintem azért szerveztem magamnak össze ennyi mindenféle programot, hogy ha nem sikerül az államvizsga, akkor ne legyen időm kétségbe esni.
hehe.
Iszonyat, hogy mennyire nem bírom megsaccolni, hogy mit tudok és mit érek.

Roppant érdekes volt a védés egyébként.
Tényleg megéri egyedi témát választani. Egy merő ideggörcs voltam, de még így is észre kellett vennem, hogy nem is védtem a szakdolgozatom, inkább csevegtem róla. Nem azért kérdeztek, hogy belekössenek, hanem azért, mert érdekes volt nekik és még csomó mindenre kíváncsiak voltak, amiket nem írtam bele. Például, hogy oldottam meg, hogy idegenek ne láthassák az adatokat (hálózatfüggetlen géppel, a mentés, hát az cinkes, az ugye így nehezen megoldható, de ez sem volt gond, csak kíváncsiak voltak).
Arról ugye nem beszélve, hogy a nekem járó 20 percből 40 lett, aminek nagy része -a téma egyedisége miatt- nyugodtan elment volna egy szociológia szakos védésének is. Trallalala.

Ahh, mindegy, jó kis kanyar volt, túl vagyok rajta.
amit meg az elmúlt két héten bemagoltam, azt három kis unikum úgy kiseperte a fejemből, mintha soha nem is tudtam volna. Dinamikus memória, kikapcsolás után elveszíti a tartalmát, hogy stílszerű legyek.
hehe.
Tessenek velem örülni.
:-)))))

Február közepén pedig még szintén az ajándékozás jegyében Polgár László lesz a Gvardián. Szintén csak és kizárólag az én kedvemért, hát naná, még szép, hogy!!
Ez ugyan nem A végzet hatalma, hanem a Don Giovanni katalógus áriaja, de szintén Vele. Imádom. Tényleg. :-)))

Kis szerencsével

diplomás lettem.
Nem is olyan kicsivel, mert jeles lett a záróvizsgám és a diplomamunkám is.
Mondom: JE-LES!!!
Teccenek érteni??
JEhEE-LEEhhEEESSS!!

Negyven percig ültem bent, se élő se holt nem vagyok. A22 és B5 tételeket húztam, mákom volt. Aztán mégsem, mert az A-t visszatetették, újrahúzattak, A14.
Naná, a 22-es a mikroelektronika és a nanotechnológia fejlődésének gazdaságai hatásairól szólt volna, a 14-es meg már nem is tudom, a számítógép tárolóiról,kezdve a regiszterektől egészen a mágnesszalagig, minden. RAM-okés ROM-ok fajtái, felépítése, minden, amit útálok. A B tétel meg a negyedik generációs programnyelvek eseménykezelése, hát az sem a kedvencem. Tökmindegy, leírtam, elmondtam, el is felejthetem.
Most pedig megyek és iszok egy unikumot.
Mert megérdemlem.
Sőt, kettőt, mert tényleg megérdemlem.
Hát ezt se hittem volna még tegnap ilyenkor.
Basszus, rendszergazdákkal meg programozókkal vizsgázok együtt és egyedül én kapok jelest, hát ez azé' má' döfi!!
Egyébként tényleg érdemes egyedi diplomamunka témát választani.
Namegyekiszokegyunikumot.
Illetve hát előtte eszek valamit.
És akkor már tényleg ihatok két unikumot :-))
Ha estére nem kéne dolgozni mennem, ihatnék hármat is :-)))

Folyton csak a szeksz...

.... avagy még mindig a fütyi spriccelősebbik végén ügyködök.


Ha a paritásbit a legszekszibb szó, akkor mit mondhatnék arra, hogy bistabil multivibrátor??
Hm??
HmmMmmmmm

A'sszem mégiscsak egyszerűbb lenne összeszopni magamnak azt a diplomát.

Békés Magyarország ...

.... 2008.01.18. (Jede és Tibor ne nézze meg.)

Aznap este az Operaházban a Tanhausert, a Nemzeti Színházban az Oidipuszt adták. A Zeneakadémián Vásáry Tamás Chopint zongorázott. Az M1 tévé a Dalok a konyhából című norvég filmet vetítette. A Szépművészeti Múzeumban Picasso, Klee és Kandinszkij műveiben gyönyörködhet a közönség - még január 27-ig nyitva van a kiállítás. A debreceni Csokonai Színház Nagytermében A végzet hatalmát, a kamarateremben a Liliomfit tekinthette meg a nagyérdemű. A Miskolci Nemzeti Színházban A tizedes meg a többiek premierje volt, Szegeden pedig a Lear király és a Cirkuszhercegnő volt műsoron. A törökszentmiklósi Művelődési Házban tini disco, a székesfehérvári Dodge City Saloonban pedig DJ Petya latin estje szórakoztatta a közönséget. A Newcastle focicsapata leigazolta a ZTE 19 éves védőjét, Kádár Tamást, az Universum Box Promotion pedig bejelentette, hogy Erdei Zsolt tizedik címvédő mérkőzése április 26-án lesz. A lajosmizsei Tanyacsárda étteremben Bozsó János festőművész kedvenc zsiványpecsenyéjét és Bessenyei Ferenc színművész szalonnapörccel gazdagon meghintett túróscsuszáját rendelhették a vendégek. Ha nem operába mentem volna, hanem mondjuk vacsorázni, az újpesti Örehalász Étteremben olíván sütött vajhalfilét rendeltem volna petrezselymes burgonyával és egy pohár Somlói Juhfarokkal.

Tulajdonképpen a tegnap este majdnem olyan volt, mintha egy civilizált országban élnénk.
Pedig nem, nem ott élünk.

Checklist

24-én kell:

személyi igazolvány táskában
jogosítvány, zsebben, ha kipakolnák a táskám
diplomamunka bekötve
diplomamunka pdf-ben, CD-n
szemüveg
diplomamunka doc-ban, pendrájvon
toll
tartalék toll
póttartalék toll
ceruza, radír
okuláré
zsebkendő
tampon, mert képes vagyok rá ...
görcsoldó, mert ha tampon kell, akkor az is ...
egy szem aszpirin fejfájásra
pápaszem
villamosjegyek
annyi pénz, hogy ha muszáj, akkor taxiba ülhessek
kis üveg ásványvíz
kis doboz narancslé vagy mézes tea
csoki vagy műzliszelet
inkább csoki
a szemüvegem itthon ne hagyjam!
színtelen szájfény
diplomamunka internetre fellőve
nagy rakás szerencse - ez sajnos nem tervezhető.

Uhh.
jajjjjjjjjjjjj

Látok,

méghozzá fehér alapon feketét és éleset.
Sőt, el sem fáradtam, alig akarom abbahagyni. Kár, hogy mennem kell dolgozni, most kezdtem belejönni. Még a szemem sem könnyezik, hát ez tényleg nagy megkönyebbülés.
Arra vagyok csak kíváncsi, hogy a táskák mennyi idő alatt szívódnak fel. meg hogy akarjam-e hogy felszívódjanak, vagy jobb benyomást teszek a viszgabizottságra ha karikás szemmel, véreres tekintettel várom az ítéletüket.
Hehe.
Ez azért jó érzés.
Az csak a baj, hogy megőrülök ebbe a felveszem - leteszem - hova tettem? - jaj, csak rá ne üljek! mizériába. Ráadásul ha felnézek a papírról, azonnal szédülni kezdek, mert ugye távolra eddig is élesen láttam, hát most minden közelebbinek tűnik és elmosódottabb is.
hehe.
Na most megyek dolgozok egy kicsit, hogy aztán jól felfrissülve újra nekieshessek.

Mondtam már, hogy az egyik legszebb magyar szó a paritásbit?
Dallama van és ritumusa, kicsit kacér és nagyon érzéki. Tessék elképzelni, hogy valaki a fülébe súgja ezt a gyönyörű szót és közben a nyelve hegyével finoman hozzáér a fülcimpájához - ugye milyen borzongató???

Okuláré

avagy ha rövid a karod, toldd meg egy dioptriával.
Méghozzá rögtön egy egésszel, basszameg!

Nyilván én vagyok a hibás, jobban kellett volna figyelnem magamra. Egyetlen mentségem, hogy a számítógépen nagyon könnyen meg lehet növelni a karaktereket (ctrl+), ráadásul próbálok is minél meszebb ülni a monitortól. Így történt hát, hogy derült égből villámcsapásként ért, hogy a kinyomtatott jegyzeteket nem tudom olvasni. Illetve hát tudom, csak éppen összefutnak és árnyékot növesztenek a betűk. Fél óra olvasás után megfájdul a fejem, könnyes és kivörösödik a szemem. Két nap kínlódás után akkora táskák nőttek a szemem alá, hogy azok már inkább bőröndök. Sőt, szatyrok. Valóságos szottyadt, öregasszonyos, penészkék és hajdelila szatyrok. Szombaton még elrohantam a patikába műkönnyért, de az sem segített.
Hát így történt, hogy ma reggel választottam magamnak egy optikust.
A két sarokra lévőnek pechje volt, 11-kor nyitott, de nem estem kétségbe, mentem még három saroknyit és lőn, két perc múlva már nézegethettem is a műszer lencséjébe bele.
Nagy aggódva kérdeztem, hogy nagy-e a baj. Az optikus rámnézett és megkérdezte, mikor születtem. Na most még a táskás szemem azzal súlyosbítani, hogy egy zsenge harmincasnak be kell vallanom, hogy jó bő negyvenes vagyok, szóval nem esett jól. Aztán megkérdezte még, hogy mit dolgozok és megállapította, hogy tíz évnyi varrás és öt évnyi monitorbámulás után még mindig kiváló állapotban van a szemem. Megnyugtatott, hogy természetes a folyamat, ő még csak 32, de már nála is elkezdődött, szóval ha nálam csak most jelentkezik, akkor nagyon erős szemem van.
Jól csinálta, pontosan kiszámolta, hogy mennyit kell bókolnia ahhoz, hogy különösebb szívfájdalom nélkül adjam ki azt a majdnem 26 ropit, amibe a fényszűrős, papaírcsillogás-szűrős, monitorszűrős, mit'tudom én milyen szűrős szemüvegem fog kerülni. Ráadásul az első keret, amit a kezembe adott, tetszett. Próbáltam kötözködni és még náhányat megpróbálni, de a harmadik után beláttam, hogy igaza van, tényleg az első lesz a legjobb.
Hát így.
Holnap délután kész, addig is felolvasó kerestetik. Illetve hát marad a monitorról olvasás, ctrl+, ctrl+, ctrl+.

Helyzet van,

méghozzá olyan, hogy muszáj írnom.

:-)) Szépjóesétét!
Az történt, hogy máma Bándi Jánostól egy ritka szép Tannhausert hallottam. Nem emlékszem, hogy róla valaha jót írtam volna ebben a blogban, de ma este valami hihetetlen nagyot énekelt. Az első három hang után azt gondoltam, hogy na, a tenor berekedt, le lehet engedni a függönyt és elmehetünk szépen haza. Nem tudom, mi volt azzal az első három hanggal, tényleg nagyon tétován és eltévedve jöttek ki, de attól kezdve minden tökéletes volt, hangilag is, szerepformálásban is. Én Bánditől ilyen finoman árnyalt éneklést még nem hallottam, a III. felvonásban kis híján meg is ríkatott. Gyönyörű volt, tényleg!
Bándi művész urat tisztelettel üdvözlöm a kedves Wagner tenorjaim között. Nem olyan nagy a tolongás, jut neki hely bőven, csak győzze beénekelni.
Nagyon szépen énekelt máma, tényleg, hála és köszönet ezért a gyönyörű Tannhauserért.

Wolfram szerepében Kálmándi Mihály új beállóként bűvölt el, maradhat, őt is megtarthatják, tetszik.

A többi négy dalnoknak viszont kijár egy-egy orbitális tockos. Az, hogy a saját nyúlfarknyi áriájukat erőltetve, gyakran hamisan és nyökögve éneklik, nos, az egy dolog, már megszoktam. De máma ezek négyen még a kórusokat is szétbarmolták, hát az már azért tényleg több a soknál. Hozzák szegény megdicsőült Erzsébetet, szól az a gyönyörű kórus, ezek közül meg kettőnek a hangja szinte kiüvölt, Teljesen szétzilálták a fennséges harmóniákat. Amelyik nem ordított, az meg hamisan szólt, hát nem is tudom, inkább írják ki őket a darabból, minthogy így elcsesszék a legihletettebb pillanatokat.

A ma esti karmester, Győriványi Ráth György is tetszett, finom, árnyalt Tannhausert vezényelt és hálistennek nem engedte hogy hatásvadásszá váljon a zene. Tetszett ő is, nagyon tetszett.

Szép este volt, kár, hogy se a keddire se a péntekire nem tudok menni, csak a 26-i estém lesz szabad. Két Tannhauser kicsit kevés lesz erre az évre, dunsztom sincs, hogy bírom ki a következő szezonig.

24-én

védés és záróvizsga.
Majd jövök.

PESTIESTI

Remekül szórakoztam, de annyira bonyolult volt az előadás és olyan dögfáradt vagyok, hogy majd inkább holnap.
Most csak címszavakban:
- a nyitójelenet zenélő vezetékeinek jelenete emi díjra esélyes. Zseniális volt, teljesen libabőrös lettem, ilyen zenét még életemben nem hallottam.
- a totálisan berekedt Sárosdi Lilla albérletkereső különszáma indulhat az év női alakítása díjért.
- az autó- és étteremkosztümök nem is tudom, milyen díjat kaphatnának, de ha nincs olyan, akkor alapítani kell, mert hihetetlen jók.
- gyanítom, hogy a technikát kezelő fiúk is megérdemelnének valamit, mert egészen elképesztő este volt, azt sem tudtam, mit látok élőben és mit felvételről, de nem is érdekelt, teljesen magába szippantott az előadás.
- az Év Orbitális Kefélése és a Legmorbidabb Szexjátékok díjakat is meg kéne alapítani.
- a Marketingszövetség Legjobb és Legszellemesebb Bújtatott Reklám díját szerintem titokban már átatdták nekik.
Tessenek nézegetni a fotógaálériát, én megyek aludni. Holnap reggel kirándulunk, délelőtt és kora délután munka, ötkor meg Tannhauser. Már olyan vagyok, mint a mosott rongy.
Hanem, ez a pestiesti, hát ezt mindenkinek látni kell :-DD

Nabucco

:-) Szépjóestét!
Hát, nem bírok, egyszerűen nem bírok megbarátkozni ezzel a mi Nabuccónkkal.
Nem is az a baj, hogy templomrombolás címén mindenféle függönyöket szaggatnak (bár ma az egyik rángatás nélkül, magától leszakadt, kis híján maga alá temette a fél kórust, amint éppen kerszetben futkostak a szinpadon). Még csak nem is a hanyatt eső bálvány, istenkém, a bálványoknak mindenképpen le kel dőlni, hát akkor ne izéljünk már, hogy most magába roskadjon vagy jobbra dőljön vagy balra.... nem akkor már az a legegyszerűbb, ha egyenesen hanyatt esik, úgy a díszletezőknek is könyebb. Én még Nabucco felvillanó jedi kardját is meg tudnám bocsátani, bizisten, ha az kell a jónépnek, hogy felvillanjon az a kard amikor a gazdájába belécsap a villám, hát akkor villogjon meg világítson, üsse kavics.
Hanem.
hanem.
Librettó szerint ugyebár Fenéna és Izmael szerelmesek egymásba. Na most ennek a nagy szerelemnek nyoma sincs, aki nem ismeri az opera szövegét, z énekesek mozgásából, egymás felé fordulásából ilyesmit nem talál ki. Egész konkrétan nem hogy egymáshoz nem érnek, de még csak egymásra sem néznek. Az, hogy mikor ki kinek a fogságában van, szintén csak a librettó alapos áttanulmányozása után derül ki - egy átlag operalátogatótól ne várjuk már el, hogy ilyesmit csináljon, de tényleg. Ha egyszer beülök abba a nyamvadt szinházba, akkor egy átlagos intelligenciával jöhessek már rá, hogy ki kit szeret, ki kire féltékeny, ki kinek ellensége és ki kit akar kivégezni.
A Nabucco mostani rendezéséből ilyesmik egyáltalán nem derülnek ki, pedig tán nem dicsekvés azt mondanom, hogy az átlagosnál felkészültebb operalátogató vagyok. A mai kedvenc felfedezésem az volt, hogy az átok kórus közben a rabbik áldásra nyújtják a kezüket Izmael felé, akit ugye éppen megátkoznak.
Beszarás, erre jobb szó nincs.
A mai előadás zeneileg sem sikerült a legjobban. Iszonyúan, majdnem hamisan szólt a rabbik kórusa, tényleg fertelmesen hangzott. A legfontosabb áriákat és kettősöket pedig nagy sikerrel bombázta szét a zenekar. Szegény énekeseknek teli torokból kellett üvölteni, hogy túlharsogják.
Ezzel együtt is Perencz Bélától egész jó Nabuccót hallottam és Lukács Gyöngyi Abigélja is kiváló volt. Különösen a harmadik felvonás eleji kettősük tetszett, az gyönyörűen hangzott, végigvezették a hallgatót a könyörgés, az elutastás, a harag különböző fázisain. Nagy brávó a két művésznek. De szép volt Gémes Katalin Fenénája is, és az első felvonás után berekedt Kováts Kolos helyett beugró Szvétek László is hozta a tőle megszokott bölcs, bársonyos hangú Zakariást. Ha a karmester kicsit visszafogta volna a zenekart, zeneileg egy egész jó előadást hallhatott volna az, akinek volt annyi esze, hogy nemlátó helyre váltott jegyet.
Nekem sajnos bérletben volt a mai este, kiváló helyről borzadozhattam azon, hogy a halálra ítélt Fenéna teljesen egyedül, önszántából kóborol a szinpadon és reménykedik benne, hogy valami eltévedt szír katona majdcsak útbaigazítja a vesztőhely felé.

A napi videón Ofélia Hrisztova énekli Abigél áriáját. A lány itt jön rá, hogy ő a királynak csak nevelt lánya, egyébként rabszolgák gyermeke és mint ilyen, nem számíthat a trónra. Az húgára, Fenénára száll - akire egyébként is ki van rúgva, mert elszerette előle Izmaelt. Hogy ő ki, az most nem is fontos, a rendező sem nagyon törődött vele. Ebben a darabban a jelek szerint csak Abigél lebegő köpenye, Nabucco szexis tunikája és a rabszolgák kórusa volt fontos, a többinek meg járjon utána az, akinek ilyesmire van kedve.

tételezés

:-) Szépjóestét!
A kinyomtatott tételsorom 104 oldal, viszonylag kis betűkkel. Éppen az olvashatóság határán, de így is majdnem olyan vastag, mint egy könyv és nagyon kényelmetlen kezelni.
Csak a lábamra ne ejtsem.

Vasárnap Tannhauser, egy ismerősnek van egy feleslegesen maradt bérlete. Nem mellém szól, de minden megoldható, ha valakit érdekel.
Egy kis kultúrtörténeti csemege; hogyan készült a Tannhauser 1965-ben, Bayreuthban.

:-)) Szépjóestét!

Mekkora poén lenne már bekopogni egy rendőrautó ablakán, hogy
- Uraim, bizonyára nem vették észre, hogy nem ég a jobb hátsó lámpájuk. Van Önöknél tartalék izzó, vagy adjak kölcsön?

Egyébként tényleg nem égett a lámpájuk, de bringával ugye nem sok esélyem lett volna utólérni őket - arról nem beszélve, hogy az izzóink sem kompatibilisek.
De azért megkérdeztem volna :-)))

Vadulás

Ismerek egy embert, aki nem rossz ember, hatalma is van neki és azt gondolja, hogy nem él vissza vele. Legalábbis nem szándékosan.
És mégis visszaél, mert neki ugyan természetes az, hogy a tányérját kinyalatja a kutyájával, de a munkatársainak például nem. Már ott tartanak, hogy inkább dobozból esznek, mert hiába a mosogatás, abból a tányérból mégse... Ha beszarik a kutya, eg szivaccsal megmossa és egy törölközővel megtörölgeti. És simán visszaakasztja a törölközőt a mosdóba. Szóval már kezet sem töröl senki, rázogatják.
És senki sem mer neki szólni, mert mégis, ő a főnök.
Ha lesz egy kis időm, össze fogok gyűjteni egy csomó ehhez hasonló apróságot, amivel iszonyatosan vissza lehet élni az emberek türelmével, kiszolgáltatottságával, jólneveltéségvel.


Én meg közben rájöttem, hogy operákat akarok rendezni.
Don Giovannit, Toscát, Tannhausert és végül egy Ringet. Egy teljes Ringet, utána több dolgom már nem lesz, nyugodtan és boldogan meghalhatok.
Na most ilyenkor mi a büdös francot lehet csinálni.

A Bajazzókat majdnem kifelejtettem, pedig azt is nagyon szeretem.
Legyin itt egy részlet Tito Gobbival és Lollobrigidával, énekhangja Onelia Fineschi.
Neddát pár perccel korábban meg akarta erőszakolni Tonio, a bamba mindenes, de a nő visszaverte a támadást. Ekkor érkezik a szerető. Nedda ijedt és fél, Silvio nyugtatgatja, majd rábeszéli, hogy szökjenek meg. Merthogy a lány férjnél van.
A felvétel érdekessége, hogy Gobbi két szerepet alakít: a szeretőt és a bokorban leskelődő bambát is ő játssza és énekli. Hiába, no, Gobbi az Gobbi, földre szállt bariton isten.

itt van az erőszakolós jelenet. Kicsit suta, de Gobbi csodálatos benne, észre sem lehet venni, hogy ugyanaz játszik és énekel mint az előbb.

Lufipukkasztás

Tehát az van, hogy ha nem a mindennapi bajaimról nyüszögök, akkor nincs miről irnom.
Sajnálom.
Illetve mégsem, mert legalább ezt is tudom.

Good morning New Year!!

Naná, hogy Gwyneth Jones és Manfred Yung, naná, hogy Bayreuth, a Boulez féle rendezés.

Magyarázkodni majd később fogok, most nagyon sürgősen sokktalanítanom kell magam.
A frissen esett 15-20 centis hóban dolgozni menni és hazabringázni kábé olyan teljesítmény volt mint egy nap megdönteni a hídpillérről való bandzsidzsumping, a mélytengeri merülés és a síugrás világrekordját.
Csak a biztosítóm és/vagy a TB meg ne tudja.