:-) Boldog, nagyon-nagyon boldog Új Esztendőt kívánok


minden olyan kedves embertársamnak, aki nem petárdázik - beleértve magamat is. Sőt, magamnak különösen boldog Új Évet kívánok. Ahogy számolom, lassan már letelőben van a hét szűk esztendőm, kicsit jobb időszak következik. Statisztikailag persze.


(az olyan emberi külsőt viselő vadbarmokat pedig akik egy jókedvű, táncos, trombitás, bulis szilvesztert képesek tönkretenni petárdadurrogtatással arra kérem, hogy mielőtt meggyújtják a zsinórt, a petárdát dugják fel magu nyeljék le.
Köszönöm.)

Ez kell nékem; friss levegő, roppanó hó, faágakról hulló olvadó hócsomók, meleg kabát, madarak, reggelire vajas pirítós a karácsonyra szánt kaviárral és pezsgővel, halk zene, pár oldal Hrabal Szigorúan ellenőrzött vonatok-jából, fahéjjal keveredő citromillat, ember se közel se távol.
De tényleg: miért nem szeretek emberek között lenni?

:-) Szépjóestét!
Még nem fogtam fel, hogy holnap nem egy sima hétvége lesz, hanem évvége. Nem először olyan évvége, amit átalszom.
Muszáj rásegítenem kicsit erre a lazább hétre. Nagyon-nagyon meglátszik a vérnyomásmérőm értékein az, hogy a két ünnep között feleannyi munka volt az irodában - még gyógyszer nélkül is normális értékeket mérek. Úgyhogy szilveszter ide vagy oda, én bizony holnap tollasbálozok.

:-) Szépjóestét!
Máma kicsit elnyújtottam az ebédszünetem és áldoztam egyet a fogyasztói társadalom oltárán.
Először, megnéztem a menza étlapját és mivel a főzelékek rovatban paradicsomos káposzta szerepelt, úgy döntöttem, hogy inkább elmegyek a kedves kínai vendéglőmbe. Tévedés ne essék, szeretem a paradicsomos káposztát, de egyszer már megkóstoltam a menzait és bizton állíthatom hogy az nem paradicsomos, hanem kecsöpös káposzta - borzalmas, komolyan szörnyen rossz. Ráadásul túl is ecetezik és nem ám valami finom ecettel, hanem a legdurvább ecetsavval ami már a tányérból felpárállik és marja az orrom.
Szóval ettem egy tál kínai tésztát gombás-bambuszrügyes szósszal, nagyon finom volt. Kissé ugyan össze volt állva a tészta -ami itt még nem fordult elő- de így is ízelett, ráadásul könnyebben is boldogultam vele. A merev tésztát ugyanis jobban meg lehet fogni a pálcikával. Fél óra alatt végeztem, gondoltam, rászánok még egy negyedórát és elkocogok két sarokkal odább a cukrászdába és iszom egy koffeinmentes kapucsínót.
Egy butik is útba esett, a kirakatban egy állványon nagyon szép lazacszínű és cseresznyepiros kabátok lógtak. Jó drága helynek tűnt, márványportál, flitteres estélyik, ilyesmi, de gondoltam egy életem, egy halálom, az öt éves kabátomat már éppen ideje lecserélni. Novemberben voltam pár boltban de egyrészt csak kevert anyagú kabátok voltak én pedig csak a tiszta gyapjúban hiszek, másrészt pedig iszonyúan le tudok hervadni azoktól az egérszürke, olajzöld, kakibarna, fakódrapp és hasonló színű anyagoktól.
A lazacszínnel nem mertem próbálkozni, annyira tökös csaj már nem vagyok, de a pirosat a tőlem megszokott ihletett lendülettel lekaptam a fogasról és felpróbáltam. Egy félhoszú, lefelé bővülő, raglánujjú, mély karöltőjű, magasan gombolódó kabátot emeltem ki. Nem mondom hogy úgy állt mintha rámöntötték volna, kicsit bő is, a szabásvonala miatt kövérít is, de a szine!! Hm, gyönyörű, mint az érett cseresznyéé, üde, friss, ebben a randa sárszínű évszakban szinte jó ránézni. Az anyaga is finom, 100% gyapjú, jó meleg, bélelve is van. Jó lett volna egy számmal kissebb, de ilyen gyönyörű színt sehol nem kapok. Ellenpróbaként felvettem egy karcsúsított drapp kabátot is. Hiába volt karcsúbb szabású, nem tetszettem magamnak, sápasztott. A szürke lelohasztja a libidómat, az olajzöldben úgy nézek ki mint egy darab penészes sajt, a feketétől meg azonnal depressziós rohamot kapok. A padlizsánlilát inkább hagyjuk, anyukámnak igaza van, az a kiöregedett kurvák szine. A lazacszínűt azért mégsem merem, ahhoz legalább 15 kilót kéne fogyni, szóval marad a piros. A bősége nem gond, nem azért vagyok eredeti szakmámat tekintve ruhaipari technikus hogy ilyen kicsiségen felakadjak.
Csak ekkor fordítottam ki az árcédulát, majdnem elájultam - 44.000 Ft. Basszus, ennyi pénzt még életemben nem adtam ki egyetlen darab ruhára, de legyen. A mostani kabátom is öt éves, hát ha ezt csak négy évig hordom, akkor is 11.000 ft/év. Tiszta gyapjú, ez négy év múlva is jobban fog kinézni mint egy 20.000 ft-os kevert anyagú két hónap múlva.
Így mulat egy magyar úrhölgy, egyszer élünk, beugrok a nagybőgőbe, mert megérdemlem, nem azért dolgozom magam halálra hogy még egy jobb darabom se legyen, stb, stb....
Szóval megveszem.
És ha már költök, akkor választok hozzá egy sálat is. Elég kicsi a választék, de találok egyet ami megy a kabát szinéhez: cseresznyepiros alapon fakó keki virágok. Lehetne kicsit nagyobb, akkora amit vállra is lehet borítani de olyat majd máskor, már régen lejárt az ebédszünetem, most elég lesz ez a kis nyakba való kendő is.
A butikus üti be a pénztárgépbe, mondja hogy 10.400 Ft. Készpénzzel vagy kártyával fizetek?
- Mennyi??
- 10.400 ft, 9.900 ft a kabát és 500 ft a kendő.
Merthogy azon az állványon minden kabát 9.900 ft, a sálak pedig ma féláron vannak.
- Hát ha csak ennyi, akkor ezt készpénzzel, ennyiért kár elővenni a kártyát.

Nno kérem, így már könnyebb szívvel mulat a magyar úrhölgy :-)))
Be se csomagoltattam, azonnal felvettem - szinte kitavaszodott körülöttem, nem is cseresznyepiros, hanem tulipánpiros. Nem a világos, hanem van egy sötétpiros, majdnem bordó tulipánfajta, ahhoz hasonlít leginkább. Vagy mint a futórózsa, de muskátliban is láttam már hasonló színt. Tényleg nagyon szép.

Utána ittam még egy koffeinmentes kapucsínót. Úrinőnek éreztem magam az új kabátomban, pocakomban a könnyű gombás tésztával. Megadtam a kávézás módját, nem hagytam magam hajszolni. Meghintettem fahéjjal, szórtam a tejhab tetejére egy kevés kristálycukrot és előírásszerűen, úgy, ahogy azt a velencei kávézók teraszán tanultam, megvártam amig a cukor átnedvesedik és elnehezedve lesüllyed a csészében. Csak ekkor tettem bele a kanalat, lassan kevergettem, élveztem a finom porcelán tiszta hangját és a fahéjjal keveredő kávéillatot.

Hát így történt, hogy ma 20 perc helyett egy egész órányira nyújtottam az ebédszünetem.
Majdnem úgy felfrissültem, mintha egy hét szabadságon lettem volna.

És mivel ma megtakarítottam 33.500 ft-ot, ezt megünnepelendő hazafelé jövet beugrottam a kedves könyvesboltomba (abba, amelyikben azzal a nagyon formás fenekű sráccal szoktam a legalsó polcokról ezt-azt előkerestetni).
Legnagyobb sajnálatomra nem a formás fenekű fogadott, hanem két nő. Éppen csak becsuktam az ajtót, a magasabbik már ugrott is fel, hogy mit segíthet.
Én sajnos nagyon útálom az ilyen boltosokat, könyvesboltba pláne kicsit szimatolni, lapozgatni megy be az ember. Ez meg ahelyett hogy hagyna kicsit körbenézni, azonnal nekem ugrik ezzel a hülye ámerikánus Can I help you?-val :-(
Nem, nem tudsz segíteni, saját orrommal szeretem érezni a könyvillatot és saját ujjaimmal szeretem tapintani könyvek gerincét ahogy a keménykötés súlya kétfelé húzza a lapokat és a saját szememmel szeretek beleolvasni ott, ahol éppen felnyílik.
Azért megvettem Bacher Iván Hatlábú ebkönyvét, de szerintem keresek egy másik könyvesboltot.

:-) Szépjóestét!
Máma nincsen blog.
Szitáló eső van borsószemnyi jégdarabokkal, szutykosra ázott hó van,
didergős köd van és mélységes rosszkedv van.
Még egy pohár antidepresszánsként alkalmazható illatos forralt bor sincs
mert vérnyomáscsökkentőre ugyebár nem lehet.
nagyon kivagyok.

:-) Szépjóestét!
Iszonyúan hiányzik az a két éjszakányi alvás, a héten végig reggel nyolctól este tízig dolgozom, ráadásul a hirtelen jött -egyébként gyönyörű- hó miatt bringázni sem tudok, még az a felfrissülésem sincs meg.
Jó lenne elmenni valami színházba, de a héten erre semmi esély; a hétköznap ugye egyértelmű, hétvégén pedig itt a szilveszter - színház szempontjából nálam teljes holtszezon, falra mászok az ilyenkortájt szakmányban adott kabaréutánzatoktól. Pedgi próbálkoztam mással is, egyszer egy barátnőmmel megnéztem a Denevért. Már a második felvonás közepére belefáradtam a féltucatnyi egyforma szopránba, a csillogó futamokkal agyondekorált muzsikába és a félreértésekkel és gyakori ruhacserékkel spékelt ki-kivel-és-kivel-nem típusú történet követésébe. Alig vártam az előadás végét.

Otthon éjjel-nappal megy a tévé, úgyhogy ma portörölgetés közben megpróbáltam egyfajta mérleget vonni a karácsonyi filmkínálatról.
Mit ne mondjak, elég pocsék.
Már nekem sem volt túl sok illúzióm a Mikulás létével kapcsolatban, de az a gyerek aki manapság a tévéken levetített karácsonyi filmekből szerzi be az információit a mese minden szépségétől és izgalmától meg van fosztva. Én sem örültem amikor az iskolai Mikulásban felismertem Mester Lacit, a legmagasabb nyolcadikus fiút (akibe ráadásul még szerelmes is voltam), de a mai Mikulások, hajjaj, hát azoknak még annál is cifrább történetük van. Legtöbbjük ugyanis csak véletlenül, valami félreértés miatt lesz Mikulás, esetleg amnéziás állapotában. Eleinte egyik sem szereti se a gyerekeket, se a csokis süteményt amit a gyerkekek kikészítenek neki az asztalra. A legtöbbjük ráadásul tejallergiás is, ezért az odakészített tejet is csak szelid erőszak hatására issza meg. Mindenféle bonyodalmak után végül persze idomulnak a szerepükhöz és a világ -esetleg egy város, vagy csak egy gyermekotthon- megmentésével együtt boldoggá tesznek egy kisfiút vagy kislányt is. Örökbefogadják, vagy kibékíti a gyerek válófélben lévő szüleit vagy valami hasonló. Szóval a mai Mikulás már inkább játékgyáros vállalkozó, logisztikus és/vagy válóperes ügyvéd mint Mikulás.
Elég kiábrándító.
A másik vonal, az ilyenkor játszott romantikus vígjátékok felhozatala is gyengécske. Ahhoz hogy valaki egy ilyen filmben szerepeljen elég ha szőke haja és hosszú, formás lábai vannak. Már persze ha nő az illető, mert ha férfi, akkor még arra sincs szüksége. Elég, ha a szerepe szerint gazdag. Karácsony tájékára így is úgyis belefárad az agglegényéletbe és oltárhoz vezeti a már fentebb ismertetett tulajdonságokkal rendelkező főhősnőt. Egyik eseben, mert a másik variáció szerint a szingli, karrierista fapicsa kezd karácsony közeledtével érzelgőssé válni és kis pityergés után felismeri, hogy a boldogság mindenképpen a főhős izmos karjaiban rejlik.
Az alkotók még arra sem nagyon figyelnek, hogy a két főszereplő között legyen valami feszültségféle, valami vibrálás, ami a nézőt arra ingerelné, hogy közelebb húzódjon a mellette tévéző testhez. Nem, semmi ilyesmi nincs a filmekben, a csillogó karácsonyfa egyedül is képes felébreszteni a főszereplők házasodási kedvét - és ezzel arányosan lelohasztani az én tévézénézési kedvemet.

Viszont örömmel láttam, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium szelektív hulladékgyüjtést népszerűsítő szpotjai jók - nekem legalábbis tetszettek. És ráadásul éppen az ünnepek előtt olvastam valahol, hogy Magyarország már jövőre teljesíti az Úniós előírásokat és a hulladékok (ha jól emlékszem, de már nincs erőm böngészni az adatok után) 50%-át újrahasznosítja. Erre azért büszkék lehetünk, köszönet minden kedves honfitársamnak, aki veszi a fáradtságot és a sörösdobozokkal, ásványvizes üvegekkel és hasonlókkal leballag a szelektív gyűjtőkhöz.

NNo. Hullafáradt vagyok, az agyam kiszikkadt, csak zagyválok itt össze-vissza.
Jobb ha megyek aludni.

Egy igazán nagyon emberi és örömteli hír:
Több mint hatvan év után újra napi kapcsolatot tarthatnak egymással a szlovákiai Nagyszelmenc és az ukrajnai Kisszelmenc lakói, azt követően, hogy hatvan év után átkelő nyílik a határ által kettévágott magyarlakta települések között. A község egyik fele a második világháborút követően Csehszlovákiához, másik a Szovjetunióhoz került. A települést 2005 augusztusáig szögesdrótkerítés választotta el. A kerítést csak azt követően kezdték lebontani az ukrán hatóságok, hogy a pozsonyi és a kijevi kormány megállapodott a helyiek által évek óta sürgetett határátkelő létesítéséről. nol.hu

:-) Back on board!

:-( A karácsony még rosszabbul sikerült mint ahogy féltem tőle. Egy lidércnyomás volt, hogy pontos legyek. Anyukám életritmusa valami elképesztő: vagy szunyókál, vagy bagózik, vagy a tűzre rak, vagy eszik. Tízperceket szunyókál aztán felkel és vagy rágyújt, vagy eszik valamit és utána rágyújt. Az éjszakát és a nappalt csak az különbözteti meg, hogy éjjel nem főz. Enni olyankor is eszik, szinte óránként. Az hogy aludni nem lehet tőle még a kisebbik baj, de a húgommal versengve bagóznak, meg lehet mellettük fulladni. Reggelre az orrom bedugult, a szemem bevéresedett, a szájam kiszáradt, a torkom kapart, a szám vérízű volt, a kialvatlanságtól kóvályogtam. Mert szellőztetni azt nem szeret, attól fél hogy kimegy a meleg.
Szombaton érkeztünk és el kelett volna jönni már vasárnap, de nem akartam őket megsérteni azzal, hogy csak leviszem a kutyát és otthagyom magam helyett. Tehát maradtam hétfő délig, bár ne tettem volna. Hétfő reggel nagyon csúnyán összevesztünk, összepakoltam és a délelőtti busszal eljöttem. Az a baj, hogy anyámnak van néhány rossz szokása aminek az elviseléséhez pihentebbnek kell lennem.
Eleve, már az ajándék. Vettek nekem egy aranyláncot. Na most aki engem ismer az mind tudja, hogy soha életemben nem hordtam nyakláncot - és nem azért mert nem telne rá, hanem azért mert útálom. Mint ahogy gyűrűket sem hordok, mert azt sem szeretem. Az aranylánc nálam sajnos pont ugyanabba a kategóriába esik mint a habfürdő; ordít róla, hogy csak le akarták tudni az ajándékozást. A különbség csak annyi, hogy ez most jó drága. De ez még rendben lett volna, persze, értem én, kedveskedni akartak, tényleg nem túl életszerű hogy egy nő ennyire irtózzon az ékszerektől mint én. Tettem hát hogy örülök, nem volt nehéz, a húgomnak ugyanis szerencsére humora is van és csomagolt mellé két nagyon profi, csipeszes egérfogót is :-D
Ráadásul én is ékszert -egy ezüst karkötőt- vettem neki. A két ajándék között mindössze annyi a különbség hogy én tudom őróla hogy imádja az ezüst ékszereket, ő meg tudja énrólam hogy semmiféle ilyesmit nem hordok.

Szóval ez nem lett volna baj, a baj az volt, hogy visszaadták azt a pénzt amivel a nyáron beszálltam az autóvásárlásba. A hugi mostanában jobban keres, a szuzuki vásárlása mellett lecserélték az ócska hűtőt, új tévé, dévédé, új mosógép, szóval kezdik a hátuk mögött tudni a munka nélküli, nyomorult éveket. Csak anyám sajnos az a fajta szegény akinek ha kicsit megszalad, akkor azzal mindjárt dicsekedni akar. Nekem az idegeimre megy azzal, hogy minden pénzt azzal a mondattal ad vissza, hogy "Na végre, nem tartozunk!" és ezt nem csak egyszer mondja, el, hanem negyedóránként. Ez már nem az első eset volt, még a kilencvenes évek elején, amikor megemelték a kedvezményes lakáskamatokat, külföldről utaltam nekik pénzt, hogy el ne árverezzék a házukat. Tíz év múlva azt is hasonló kommentárral kaptam vissza. Amikor a húgomnak nem volt munkája, akkor nyaranta adtam, hogy egyben meg tudják rendelni a téli tüzelőt. Eleinte még egy "köszönjük" se járt a "Na végre, nem tartozunk!" mellé, ezt a szót csak mostanában tanulta meg anyám.
Mindegy, lényeg a lényeg, hétfőn reggel megint kezdi, hogy milyen jó hogy már nem tartoznak nekem. Egyszerűen nem birtam visszatartani, kibukott belőlem, hogy tartozni a banknak vagy az uzsorázsnak szoktak. Én nem kamatra adtam, nem is kölcsönbe, hanem azért, hogy meg tudják venni azt a kibaszott autót, ha már egyszer szükségük volt rá. Erre a húgom sírni kezdett hogy én hogy beszélek, ne sértsem meg őket. Mármint én sértettem meg őket!! Két perc alatt állt a bál, volt ott minden, ami csak három ember elbaszott életében felmerülhet. Bevettem két nyugtatót és elvittem a kutyát a folyópartra sétálni. Aztán hazamentünk, a húgom még mindig mondta, én meg teljesen el votlam kábulva a nyugtatóktól, elment a kedvem az egész hacacárétól úgyhogy összecsomagoltam és hazajöttünk a délelőtti busszal. Egyszerűen elég volt, minek fussam le sokadszor is ugyanazokat a köröket? Annyi epe azért még volt bennem is, hogy az aranyláncot kivettem a nyakamból és letettem, hogy a kamatot majd legközelebb adják a banknak. Ronda emberi szokás sértésre sértéssel válaszolni, de tényleg tele lett a hócipőm, ezt a megaláztatást már több tucatszor le kellett nyelnem.

Ez volt az én karácsonyom. Pontosabban a mi karácsonyunk. Igazuk van az okosoknak, az egész évben (sőt, sokszor egy fél életen át) felgyülemlett feszültség törvényszerűen kisül, ha az emberek nagyon el akarják játszani a szeretet ünnepét.
Részemről pár évre befejeztem a próbálkozást, karácsonykor a családom közelébe sem megyek, az biztos!

:-) Szépjóestét!
Valahogy úgy jártam (egyébként ünnepek vagy szabadság előtt mindig így járok) mint a hosszútávfutó aki beér a célba és rögtön összeesik. Össze még éppen nem estem -igaz, még a célban sem vagyok- de minden erő kiszállt belőlem. Nem is értem miért, a héten alig dolgoztam valamit.
Már látom, hogy az ünnepemből alig marad valami, holnap a petárdázás elől lemenekítem a blökit anyukámékhoz és ott is maradok vele hétfőig. Nem lesz könnyű dolgom, egy ízem porcikám se kívánja hogy anyu sopánkodását hallgassam, hogy jajjjajj-fiam-megmondtam-hogy-vigyázz-magadra, bbrrrr, tényleg, most nem vagyok elég jó kondiban az ilyesmihez. Ő meg sajnos nem veszi észre, hogy teljesen kikészít a lamentálásával. Megpróbálok majd annyit aludni amennyit csak lehet - legalább anyámnak meglesz az a boldogsága, hogy őrízheti az álmom én pedig pihenhetek.

Az idén még karácsonyi üdvözleteket sem küldtem. Azzal próbálom magyarázni a bizonyítványom, hogy a gigantikus méretű képeslapokkal nem akarom senki postaládáját eltömíteni, de ez csak mosakodás. Az a nagy harci helyzet hogy nincs energiám böngészni a képeslapos portálokat, nincs erőm címlistákat csinálni és kiválogatni kinek-kinek a hozzá legjobban illő lapot.
Az idén ez nem megy.

Most csak innen kívánok minden kedves olvasómnak és olvasottamnak -ismerősnek és ismeretlennek- békés, szeretetteli, illatos Karácsonyt.



Lassú Karácsonyt kívánok amikor nem kell sietni, amikor van idő Ki nevet a végén?-t játszani, sétálni, evés után nem kell azonnal elmosogatni, reggel nem kell vekkerre kelni, van idő összebújni.

Máma másoddolgozás közben azon tűnődtem, hogy ha egy kólagyárban
dolgoznék vajon kapnék-e olyan .... khm, khm, mondjuk így; 'jótanácsokat'
hogy igyak sok kólát.
És azon is tűnődtem hogy ha kapnék, akkor vajon meddig bírnám a nyomást?
A mostani állapotomban nem sokáig.

Megint altatót kell bevennem, hogy a fene enné meg!

:-) Szépjóestét!

Olyan vagyok mint egy lassított felvétel. Nyilván a vérnyomáscsökkentő hatása és csak egy iciripicirit zavar. Annyira csak, hogy ilyenkor úgy érzem hasonlítok Cuppancs Kisasszonyra - ő tud negyedórákig rendezgetni 4 írógéplapot úgy, hogy egész idő alatt babrál valamit rajtuk de még félóra múlva is ugyanúgy néznek ki mint amikor elkezdte. Mondtam is a Griberlis Kollégának, hogy ma pont olyan lassú vagyok mint Cuppancs Kisasszony. Mit mondott erre a szívemcsücske ifjú titán, na mit?
Hát csak annyit kérdezett: -Amikor pörög?- :-D
Hálás vagyok neki, egyrészt mert jót nevettem, imádom amikor a kölyökképén mosoly helyett megjelenik egy griberli amiből tudni lehet hogy most valami diákhumort fog elsütni, másrészt pedig jólesik tudni, hogy én még lelassulva is gyorsabb vagyok mint a sokat emlegetett kollegina felpörgetve.

Más:
Bár már kikaptam az egyik barátnőmtől, hogy túl sokat foglalkozok a karácsonnyal, de egy receptet azért még megosztok azokkal akik nem szeretnek főzni, viszont családi körben vagy barátok között és egy pohár bor mellett szívesen rágcsálnak valami finomat, ami nem bejgli.

Baromi egyszerű, kell fogni néhány szép, friss camembert sajtot (lehet kerek tihanyi vagy hosszúkás bakonyi, vagy flancos francia) és kettévágni. Lapjában, mintha tortát akarnánk belőle készíteni. Az is lesz; diós sajttorta. A sajtszelekre rá kell nyomkodni néhány diógerezdet, rátenni a sajt másik felét és összenyomni, viszacsomagolni a papírjába és betenni a hűtőbe. Legalább egy hét kell ahhoz, hogy a sajt és a dió ízei összeérjenek. Fogyasztás előtt pár órával ki kell venni a hűtőből, mert a hideg sajt aromái nem érvényesülnek! Vékony szeletkékre vágva lehet kistányérra vagy vajas kenyérre tenni. Pár szem szőlőt is kerülhet mellé és én Villányi Cabernet-et szoktam hozzá bontani.

Ajándéknak is alkalmas, az én lakásom például tele van mindenféle kis fém- és fadobozokkal, csinos kis kosárkákkal. Egy ilyen gusztusos sajttorta egy szép kis dobozkában, szerintem kedves ajándékötlet. Ha túl nagy a doboz, pár szem dióval vagy vékony csíkokra vágott kreppapírral lehet kitölteni a réseket.

Bátrabbak dió helyett hajszálvékony szeletkékre vágott fokhagymát is tehetnek bele, de ezt inkább magányos estékre javaslom.

Történt még a munkahelyen egy és más, de az agyam kezd kocsonyásodni és nem tudok gondolkodni. Húz a párna, hív a paplan, már alszom is .... a mára igért kormányoldali böngészés elmarad.
Most pedig egy nagy bögre szépítő bodza tea és ágyba velem.

:-) Szépjóestét!
Máma laza napom volt, jószerivel -legalábbis más napokhoz hasonlítva- alig csináltam valamit. Gyártottam a főnökömnek először 20, aztán még 10, aztán megint 20, aztán még vagy 30 karácsonyi képeslapot.
(Igen, már tavaly is én csináltam az üdvözlőlapokat. Pár éve változtatott nevet a cég és rengeteg finom, merített papírunk maradt meg a régi logóval. Levágattam róluk a fejlécet és erre a kis alakú, elegáns vajszínű papírra nyomtattam az egyszerű, visszafogott és teljesen egyedi karácsonyi üdvözlőlapokat. Úgy tűnik nem csak nekem tetszenek, mert mind a két főnököm ilyet kért az idén is.)
Ebéd után pedig öszejött a termelőegység és kicsit lazítottunk, pezsgőztünk. Illetve hát pezsgőztek, mert egyrészt én a tegnap óta szedett vérnyomáscsökkentő miatt nem ihatok, másrészt még ha ihatnék is, édes pezsgőt csak akkor, ha lekötöznek, befogják az orrom és a gyomromba ledugnak egy gumicsövet.
Szóval jó laza kis nap volt, ha én lennék a főnököm, mára csak fele fizetést adnék magamnak.
Nem, nem furdal a lelkiismeret, kell ilyen nap is, legalább néha.

Délután angol is volt, az utolsó az idén. A tanárunk egy kvízzel készült és jelentem, megnyertem :-))) Jogi és üzleti kifejezéseket kellett vagy elmagyarázni, vagy lefordítani, vagy elmutogatni, vagy szinonímát találni rá és hasonlók. Nem voltam túl jó formában, de mivel nem volt az a kolléganő aki közülönk a legjobban beszél, hát valahogy mégis én nyertem és kaptam egy "Who wants to be a millionare?" CD-t.
:-)) Gratulálok hozzá magamnak :-))))

Este a másodmunkahelyen is kellemes meglepetés ért; akkora ajándékkosarat kaptam, hogy alig bírtam hazahozni. A VIP üzleti partnereknek járó kosár várt rám, áfonyás pezsgő, olasz kávé, indiai tea, dán keksz, holland csokoládé, csak néztem ki a fejemből, kicsit még meg is hatódtam. Hozzászámítva ehhez a multkori malomkerék méretű csokrot azt kell gondolnom, hogy valamit kompenzálni akarnak, valamiért furdalja őket a lelkiismeret, vagy ki akarnak rúgni, vagy valami hasonló, mert ennyi figyelmesség már gyanús. Szinte szégyelltem kirakni az asztalokra az én nyamvadt kis porcelán bonboniereimet az egyetlen szem Mozart kuglival - bár a véleményem továbbra is fenntartom, munkatársaknak és alkalmazottaknak bőven elég egy ilyen apróság. Holnap azért felhívom őket mert elvek ide vagy oda, ez a figyelmesség tényleg nagyon jólesett.

Nno, máma igazi, kisiskoláshoz méltó naplót írtam :-)))

Más:
A laza nap miatt maradt egy kis energiám a híreket és portálokat olvasgatni. Mit ne mondjak, nem tett jót a fidesz-fóbiámnak :-( Külön-külön egyik hír sem érdekelne különösebben de így együtt, egy ilyen négy év után, bizisten kilel a hideg az ilyen hírektől. Csak pár szemelvény:
Puskaporszag:
A Rákoshegyi Polgári Kör az egyre növekvő repülőgép-forgalom lakott terület fölé terelése miatt beperelte a Ferihegyi repülőteret üzemeltető társaságot - jelentette be a szervezet. origo.hu
Igérethalmaz a négyzeten:
Ha a Fidesz nyeri a jövő évi választásokat, akkor visszaadja a Gyurcsány-kormány által elvett 2004. évi tizenharmadik havi illetményt a belügyi és rendvédelmi szervek hivatásos dolgozóinak függetlenül a megvont juttatás miatt indított perektől polgari-kor.hu
Mozgósítás a köbön:
Egy hónap alatt több mint 25 ezren jelentkeztek a különböző rendezvényeken és az interneten keresztül, felajánlva, hogy munkájukkal segítik a Fidesz választási kampányát. dicsekszik a fidesz.hu
És a legszebb, hülyeség a sokadikon:
.... Kerényi hallgatósága körében forradalmi hangulatot próbált teremteni, és azt állította, hogy ma Magyarországon "szabadságharc van" (....) "Az a cél, hogy 8-12 éves periódusban nekünk kell uralkodni. Nekünk, a történelem uralkodó országának vissza kell szerezni a hatalmat. Ha ők győznek, forradalmat kell csinálni." index.hu

Holnap azért szétnézek a kormányoldal honlapjain is, mert a nyakam merem rátenni, hogy ott is találok ehhez hasonló 'gyöngyszemeket' - még ha nem is ilyen kapitálisakat.

Most pedig jóéjt és tessenek velem örülni, amiért hosszú idő óta először nem hullafáradtan, egy darab tuskóként zuhanok be az ágyba.

Nem vagyok híve az élő állat ajándékozásának, de ha valaki meg akarná magát lepni egy három hetes puli(típusú???) kankutyussal, az dobjon egy emailt. utcán rugdosták a blökit, úgy mentették ki, csak nem tudják megtartani.

:-) Szépjónapot!
Nno.
Túl vagyok rajta :-(
Korán reggel a pajzsmirigy-ambulancián kezdtem, tíz perc alatt szabadultam. Nade micsoda tíz perc volt az!! A lelet szerint az egyik értékem (hogy melyik, azt nem mondták) határérték közeli, úgyhogy még egy vizsgálatot el kell végezniük. Ártatlan arccal kérdeztem, hogy akkor menjek megint vérmintát adni? Nem -mondták- dehogyis, eltárolták a vérem, azon megcsinálják a vizsgálatot, január 9. után jöjjek vissza, addigra kész. Uralkodtam magamon, nem robbantam fel, csak az ajtón kifelé menet csapott ki a szememből egy villám, de akkora, hogy az a boldogtalan aki éppen nyúlt a rendelő kilincse felé, visszahőkölt és hebegett valami bocsánatkérés félét (gondolom, amiért éppen a rendelőajtón való kopogtatás vétségét állt szándékában elkövetni).
De tényleg, a kurva életbe, hát mégis, ha látják, hogy egy újabb vizsgálatot el kell végezni, akkor mi a faszért nem csinálják meg mire a beteg visszamegy a leletekért??? Volt rá több mint egy hetük!!!! Most januárban újabb nap szabadság, újabb fél napos tipródás kabátban a huzatos lépcsőházban. Mert a lépcsőházban kell várakozni, időpontot azt nem adnak, odamegyek, húzok sorszámot aztán bízok a jószerencsémben. A vizsgálat pedig annyiból áll, hogy a doki végighúzza a hüvelykujját a nyakamon. Ebből arra következtetek, hogy a diagnózist teljes egészében az izotópos vérvizsgálat alapján állítja fel, tehát én ahhoz egyáltalán nem is kellek - már attól eltekintve persze, hogy a vért azt tőlem veszik le.
Annyit azért útravalónak odalöktek hogy nagy baj nincs, ha az újabb vizsgálat kimutat valamit, pajzsmirigy hormont kell szednem, de emiatt ne aggódjak, töltsem nyugodtan az ünnepeket.
Hasonló jókat kívánok nekik.

Mivel még alig múlt 8 és nekem 11-re volt időpontom a kardiológián, átmentem egy másik kórházba a nőgyógyászomhoz, az aktuális (pontosabban már jó egy éve esedékes) méhnyakrák-szűrésre. Nem ecsetelem milyen érzés a jéghideg kacsát érezni a torkomban - ennek a vizsgálatnak meg kell lenni. Jó esetben évente, de ha valaki csak két évente megy mint én, még az is több a semminél.
Az viszont kétségtelen, hogy ebben a kórház-rendelőintézetben a körülmények klasszisokkal jobbak, mint a másikban. Ez az épület is le van robbanva, de a járó- és fekvőbetegek el vannak különítve, a labor külön folyosón van, nem lehet látni kémcsövekkel és leletekkel rohangáló nővérkéket sem. A széles folyosókon van elég ülőhely és hatalmas ablakok vannak, amiket ki is lehet nyitni. Van betegirányító, nem kell lasszóval fogdosni a nővérkéket, hogy a kezükbe nyomhassuk a leletünket vagy beutalónkat.

A következő két órát vásárlással töltöttem, de erről majd később.

Visszamentem a kardiológiára, a portánál megbotlottam egy fehérre festett faládában. A bejáratnál éppen akkor húzták ki a kávéautomatát a konnektorból, a helyére bedugtak egy kis háztartási porszívót és ott, a lépcső aljában kiporszívózták azt a méregdrága ultrahangos diagnosztikai berendezést, amit a multkor egyik rendelőből a másikba toltak, hogy megvizsgálhassanak egy akkor beszállított infarktusos beteget. Nagyon jó nem voltam elektrotechnikából, de annyit azért tudok, hogy azok a finom áramkörök (legalább másfél tucatnyi nyomtatott áramkört láttam a gépben, nem beszélve a két beépített számítógépről) igen érzékenyek a statikus kisülésekre és az esetleg keletkező ívekre. Márpedig engem egy sima porszívózás után is meg szokott csípni a kilincs, de ők tudják, biztos így is lehet gépet karbantartani.
Elég pontosak voltak, 11.10-kor hívtak be és ami a legcsodásabb, kész, legépelt lelet fogadott - elég ijesztő eredményekkel. "....A hajnali óráktól késő estig súlyos hypertonias értékek kerültek rögzítésre....." A doktornő nem részletezte, felírt egy gyógyszert azzal, hogy mérjem a vérnyomásom és a legkisebb panasszal is azonnal menjek vissza hozzá, vagy a háziorvosomhoz .... blablablabla...... Annyit azért látok (és azt az ultrahangos vizsgálatnál is mondta a doki), hogy súlyos elváltozás, érfal vastagodása, trombózisra utaló jelek és hasonló borzalmak nincsenek, nyilván még időben sikerült elkapni a bajt. De ezt csak remélem, mert mondani nem mondták.
Kifelé menet láttam, hogy egy nővérke éppen vérrel teli kémcsöveket tesz bele abba a faládába, amiben jövet majdnem keresztül estem. Kirázott a hideg, basszus, ezek a portásfülke ablakában egy deszkaládában tárolják a vért, amiért később nyilván jön egy autó, de akkor is, nyáron is így csinálják?
A felírt gyógyszer két hétre elég, 2x2,5 mg trasyn, a mellékelt útmutatót még nem olvastam el, ráérek holnap megtudni, hogy milyen mellékhatásokra számítsak.
Nno.
Összegezve: a magyar egészségügytől ments meg, Uram, minket!!

Visszatérve a délelőtti vásárlásra.
Tudom, tudom, megfogadtam, hogy az idén többet nem megyek boltba, de ha nőgyógyászhoz kell mennem, mindig erős kétségek merülnek fel bennem a fehérneműim kifogástalan állapotát illetően. Parasztszokás, nem tehetek róla, úgy tanítottak, hogy orvoshoz mindig szép bugyiban kell menni. Mondjuk, az orvos éppen nem foglalkozik ilyesmivel, de én úgy szocializálódtam, hogy agyonmosott bugyiban nem megyek puncivizitre. Ez, és a rendelkezésemre álló két üres óra ösztökélt arra, hogy benyissak egy fehérnemű szaküzletbe és ott hagyjak .... khm, khm, szóval majdnem egy harmad fizetést. Mentségemre szolgál, hogy két állásom van, szóval ha így számoljuk, akkor csak egy hatodnyit :-))
Semmi különös, ezek nem letépni való csipkecsodák és kebeldúsító push-up-ok hanem klasszikus pamutbugyik és -melltartók. Engem is meglepett kissé, hogy a hagyományos, szekszisnek egyáltalán nem nevezhető alsónemű többe kerül mint a szépséges csipkecsodák, de tapasztalatból tudom, hogy amig a most vásárolt méregdrága pamutbugyikban egy-másfél év múlva sem kell szégyenkeznem a nőgyógyásznál, addig a gyönyörű csipkekölteményeket nem egy vérmesebb pasi tépné miszlikbe, hanem a mosógép. Még mosózsákban is, még finommósószerel is, még kímélő programon is - néhány héten belül.
A fehérnemű bolt béli ámokfutásom után még mindig volt több mint egyórám, úgyhogy ha már márkabolt, akkor átmentem a szomszédos sportruházat boltba és vettem magamnak egy bakancsot. Kivül világosbarna nubuk, belül bőr, puha mint egy kesztyű, boka környékén külön szivacsbetéttel puhítva, jó vastag gumitalpa van, nagyon szuper. Egyetlen bánatom, hogy végig fűzős, jobban szerettem volna akasztós szemeket, de nem lehet minden tökéletes. Lehet érdemes lett volna várnom a szezonvégi kiárusításig, de ezeket a túracipőket nem nagyon szokták leárazni, egyébként is, jó cipőre nem sajnálom a pénzt. Az utolsó 2200 Ft-omat egy military boltban költöttem el, vettem egy szilikon-szprét a bakancsomhoz. Ez nagyon húzós ár, nehezen fizettem ki, de nagyon jó tapasztalataim vannak a military boltokban kapható cipőápoló szerekkel. Szerintem megduplázódott a cipőim élettartama mióta kommandósoknak és egyéb kemény legényeknek kitalált pasztákkal kenegetem őket. Vagy hat éve egyáltalán nem kellett bőrcipőt kidobnom azért mert felrepedezett, vagy formátlanná száradt vagy szétmarta a só. Egyébként is, a világ semmi kincséért ki nem hagynám, amikor a kigyúrt, maroklőfegyverekhez, vadászkésekhez, nagydarab biztonsági őrökhöz és kopaszra borotvált fekete dzsekisekhez szokott military boltos nyelve beletörik a Kezé'csók'lom -ba :-)))
Az volt csak a baj, hogy tényleg egyetlen vasam sem maradt és így nem tudtam beülni a multkori cukrászdába egy koffeinmentes kapuccsinóra. Biztosan tudom pedig, hogy egy fél óra kávékavargatás a napsütötte kirakatban legalább 10 %-kal csökkentette volna vérnyomásom.

:-) Szépjóestét!
Hideg havas eső esik, kétszer is megáztam - a szokásos munkába menet és
onnan jövet koreográfia. Kész vagyok, nincsen blog, még nyögni sincs erőm.

:-) Szépjóestét!
A mai nap a növényi lété volt. Délelőtt a szélárnyékosabb helyeken kicsit
nyújtózkodtam a fény felé. Lassan már tényleg olyan vagyok mint egy fa, a
madárkáim is megszoktak már, hamarosan elérem hogy a fejemre
telepszenek. Ebédre fetasajtból készült saláta pirítóssal, után alvás. Egész
délután, egy fél órája ébredtem - és már bújok is vissza. Úgy érzem, mintha
nem is lenne agyam.

:-) Szépjóestét!
A mai nap a növényi lété volt. Mintha nem is lenne agyam.

:-) Szépjóestét!
Tegnap elmaradt a bloggolás, ma reggel pedig már nem csak a tükör és a kolléganők döbbent tekintete mutatta hogy le vagyok amortizálva, de még a büfés is megkérdezte hogy rosszul vagyok-e. Ha fáradt vagyok, egyetlen éjszaka 8-10 évet tudok öregedni. Nem is panaszkodok tovább, inkább elmesélem, hogy még hétfőn megnéztem az Az igazság fogságában-t.
A történet sokat ígérő lélektani krimi, az a fajta, amire akár azt is kiírhatnák hogy megtörtént eseményen alapul. Jobb szinészekkel, átgondoltabb rendezéssel egy remek film lehetne.
A hetvenes évek elején (mint jelen) és az ötvenes évek végén (mint a szereplők visszaemlékezéseiben felidézett múlt) játszódik a történet és bár a színészeket elég jól sminkelték, a ruhák, a bútorok, a kocsik is korhűek, de a nézőben mégsem kelt különösebb izgalmat a két idősík közötti mozgás. Lehet túl gyorsak és gyakoriak a váltások? Vagy a színészek nem képesek visszaadni azt a feszültséget amit egy 15 évvel azelőtti, átdorbézolt, átkefélt, gyilkossággal végződő éjszakára visszaemlékezve éreznek? Nem tudom eldönteni, lényeg a lényeg, a krimiszál valahogy elhalványult és helyette a szex, aztán a szex és mégegyszer a szex van nézőcsalogatónak bevetve. Nem mondom, hogy a szép meztelen nőknek és a mindenféle pozitúráknak nincs helye a filmben, elvégre mégiscsak kéjgyilkosságra kell legelőször gondolnunk. Másodszor maffialeszámolásra, de az a szál nagyon erőtlen, még a forgatókönyvíró sem gondolta komolyan és visszatért a jó öreg szexhez. Engem csak az zavart, hogy egy okos, rámenős újságírónő hogy a bánatban feküdhet le egy olyan pasival, akit kéjgyilkossággal gyanúsít? Mert van olyan, hogy egy férfinak nem lehet ellenállni, de az öregedő Lannyt játszó Kavin Bacon nem az a bugyigumiolvasztó szuperpasi. Mint ahogy a tenyérbemászó Colin Flirth sem tűnt olyan lehengerlőnek, akinek a kedvéért mindenféle ismeretlen hatású kéjpirulákat lenne érdemes bevenni, hogy aztán elkábulva egy potenciális kéjgyilkos szeme és fényképezőgépe láttára hagyja magát leszbikussá -és így megzsarolhatóvá- lenni. Mégegyszer mondom, mindezen botorságokat egy okos és rámenős újságírónő követte el, aki ráadásul viktimológiai eset is. Addig hergeli az egyik lehetséges kéljgyilkost, hogy az kis híján megfojtja. A végén persze minden jóra fordul, kiderül, hogy az újságírónő női ösztönei mégis pontosan működtek és a két körülrajongott sztár egyike sem gyilkos.
Annyi visszafogottság hálistennek volt a rendezőben, hogy megkímélt bennünket a The End feliratot megelőző könnyes, mosolygós, lélegzetelállítóan hosszú csóktól.

:-) Szépjóestét!
Nem merem elkiabálni, de magamban tartani sem bírom: nagyon-nagyon megtisztelő ajánlatot kaptam.
Bezonyám!
Hogy aztán megfelelően tudok-e teljesíteni, az már erősen kétséges. Igen-igen ramaty állapotban vagyok és nem hiszem, hogy ilyen magas elvárásoknak meg tudnék felelni.
De azért legalább megpróbálom, végülis, semmit nem veszíthetek - az önbizalmamon kívül, az meg most úgyis romokban hever.

:-) Szépjóestét!
Piszok hosszú egy nap volt, jajj. jajjjajaaajjjjjj.
Meló, egész nap meló (közben azért kilógtam egy félórára, dolgom volt :-))))),
angol óra, loholás haza, loholás dolgozni, loholva dolgozás, gGrrRRRrrrr.
Ráadásul friss hó van a környéken, úgyhogy

pihen a bringa, kikötöttem,
rázatom lelkem a huszonötösen...

Bocsánat, ez nagyon durva volt de most vagy megröhögtetem saját magam
vagy kicsorran a könnyem a fáradtságtól.

:-) Szépjóebédszünetet!!
Hehe, fel van adva a lecke. Bannert kéne gyártanom és pár mondatban ajánlani magamat. Leírni, hogy (szerintem) mi jellemző rám. Mármint a blogomra-blogjaimra. Dunsztom se nincsen, hogy milyen az imidzsem. Mármint úgy blogügyileg. Mert úgy a munkahelyen nagyon-tudom-ki-vagyok (jobbára kivagyok) tükörben csak-csak-látom-ki-vagyok, a pasiknál már nem-olyan-nagyon-de-azért-még-mindig-tudom-kivagyok-legfeljebb-tévedek.
De hogy a blogomra mi a jellemző, hát bizisten még most gondokodtam el rajta először és el vagyok képedve, hogy az ebészünet vége előtt nem sikerült rájönnöm.

Ami pedig a bannert illeti, nos, a lángoktól körbeölelt szikla az azért nem lenne jó ötlet, mert arról a legtöbb embernek inkább Szent Johanna jutna az eszébe, én meg ugye minden vagyok csak ... khm, khm, inkább hagyjuk. Egy dárda? Mondjuk egy bringán támadó, előreszegezett dárdájú, lobogó hajú valkür? Hm. Hmhm. Ennyire azért nem szeretem a fantasy irodalmat.
Ki kéne lépni a virtuális testemből és kivülről szemlélni magam, de ez a blogommal kapcsolatban lehetetlen vállalkozásnak tűnik.

:-) Szépjóestét!
Úgy látom, három és fél év punnyadás után Orbán megirigyelte Gyurcsány hiperaktivitását és ötletbörzévé nemesítette át a Tisztelt Házat:
"Javaslom, hogy a csőd- és elbocsátási hullám megakadályozása érdekében fogadjunk el egy Munkahely Garancia Törvényt!" fidesz.hu
Szép, tényleg nagyon szép és nemes a szándék, hogy az éppen nagykamaszkorba lépett demokráciánkat minél tovább az édes és gondtalan gyermekkorban tartsuk. Hisz olyan jó még egy kicsit az otthon biztonságában, az Anyuci-Apuci védőszárnyai alatt maradni! Néha kicsit követelőzni magasabb zsebpénzért, márkás dzsekiért, érettségire kiharcolni egy autót, vagy esetleg rögtön egy lakást is, nehogy már bármit is magunknak kellessen előteremteni! Jó, hát néha Apuci kicsit szigorú és nem ad pénzt azonnal, Anyuci kicsit sirdogál hogy 20 éve nem volt fodrásznál, de az a lényeg, hogy a lét azt mindig kiköhögik. Mi meg követelőzünk, hízelgünk, kacsmargunk, néha bevágjuk a szobánk ajtaját hogy egyből bedugul a város, mikor mit, csak vegyék meg, adják oda, gürizzék ki az árát, garantálják az örök, gondtalan gyerekkort. Nehogy már fel kellessen nőnünk!

:-) Szépjóestét!
Jól el lett rontva ez a gyönyörű nap.
Reggel egy nagyot sétáltunk, imádom az ilyen fagyos, napos, kristálytiszta téli kirándulásokat. Tényleg, szeretem a dérlepte ágakat nézni, a befagyott pocsolyákon a jeget betörni, beszívni a csípős levegőt és érezni hogy jó meleg kabátom van és tudni, hogy ha hazérek puha ágyikóba bújhatok és a világ legfinomabb teáiból ihatok egy bögrével. Délután még szépültem is egyet, tényleg jó kis napnak indult.
De aztán felhívtam anyuékat, azzal kezdték hogy mikor megyek. Nekem meg nincs erőm megmondani, hogy nem akarok, alig van mondanivalónk egymásnak, az a pár nap tiszta agymunka, hogy valamit kitaláljak amivel be tudom tömködni a csendet. Ráadásul utazni is útálok, attól meg határozottan kiver a víz hogy beüljek abba a kocsiba amit az én pénzemből vettek és amiről annak idején még azt sem mondták meg, hogy megvan. De még megmondani sem lehet nekik, mert azonnal megsértődnek és mégiscsak ők a családom. Tele van a hócipőm azzal, hogy mindenki lelki békéjére vigyázzak közben meg az én érzékenységem magasról leszarják.

Ráadásul Ő is jelentkezett. Eddig is írogatott én meg válaszolgattam, de most úgy látszik, előlről kezdi, mégsem értett meg a multkor. Vagy csak azt gondolja hátha azóta megpuhultam. Neki mondjuk megírtam, hogy ha nem hagyja abba a szarhintést a jó szeksszel meg jó élettel meg egyéb hasznos szabadidő eltöltési dolgokkal, akkor simán letiltom a mailjeit. Eszem ágában sincs a még hátralévő pár jó évemet azzal elpocsékolni hogy röpködök utána és egész évben arra a két hétre várok, amit együtt tölthetünk.
De ez is olyan pitiáner kis dolog, hogy rajta töltöm ki az összes frusztrációm amit a családom meg a túlhajszoltságom okoz. A mérleg másik oldalán ott van, hogy ő is jócskán kivette a részét abból, hogy mára már a világon senkiben sem tudok megbízni.
Nem tudom ki volt az a barom aki kitalálta és elhintette a köztudatban, hogy ha egy nő nemet mond, akkor az igent jelent, de biztos férfi volt az illető. Jó volna ha legalább Ő megértené, hogy komolyan gondolom azt amit mondok és nem csak kéretem magam, pláne nem az 'árat' akarom felsrófolni. Ha én azt mondom hogy nem, akkor az NEM!
Mint ahogy amikor igent mondtam, az valódi igent jelentett, nem hárítottam a döntésem felelősségét senkire - még őrá sem, holott akkor -valószínűleg megszokásból- felajánlotta.
Is that clear?

:-) Szépjóestét!
Teljesen kimerített az elmúlt két nap. A mandzsetta feltörte a hónaljam, hiába
volt rajtam póló. Aludni sem tudtam, hisz húsz percenként pumpált a
vérnyomásmérő. Ráadásul egy kis óvodás uzsonnás táskában a nyakamba
volt akasztva egy szerkentyű; minikompresszor, vérnyomásmérő és
miniszámítógép egyben. Ahányszor megmozdultam, annyiszor riadtam fel
arra, hogy vagy alámszorult a kütyü, vagy a nyakamra tekeredett a szijja,
vagy lecsúszni készül a mandzsetta. Ha pedig végre elaludtam, akkor
azonnal dorombolni kezdett a masina és már éreztem is, hogy szorítja a
karom a mandzsetta.
Nna, végre megszabadultam tőle, de most legalább 10 órát akarok aludni.

Azért volt a dolognak humoros oldala is. A barátném, akit tegnap
meglátogattam a Bródy Sándor utcában lakik és én éppen az Olasz
Kultúrintézet előtt mentem el. Nyitva volt a kapu, gondoltam beugrom, hátha
sikerülne jegyet szereznem az Újévi Koncertjükre (nem kell ciccegni, nem
vagyok sznob, de egyszer az életben azért szeretnék élőben is ott lenni egy
ilyen újévi koncerten). Persze, ez nem jövőre fog megtörténni, mert amikor
megláttam a kapu mögötti biztonsági átjárót, visszahőköltem. Egyáltalán nem
hiányzott nekem, hogy valami fémkereső vijjogni kezdjen és a motozásnál
előkerüljön a nyakamból ez a rejtélyes szerkezet, amit egy beijedt biztonsági
őr akár detonátornak is nézhet.
Úgyhogy Újévi Koncert program elhalasztva, hacsak valakitő nem kapok rá
jegyet karácsonyra. Mondjuk, erősen elcsodálkoznék ha megörténne.

Délután aztán az egyik barátnőmmel egymást támogatva, közös
bevásárlókocsival bejártuk az egyik óriási hipermarketet és megejtettük az
idei év utolsó vásárlását. Nekem legalábbis az idén már nem kell boltba
menni, legfeljebb a piacra kutyakajáért és gyümölcsért.

Van egy különleges zsákmányom is; megvettem a jövő évi húsvéti
ajándékokat :-D
Bezonyisten!!!!
Volt egy sor polc, ahol minden 250 ft volt. Egyik áru nagyobb baromság mint
a másik, gipsz képkeretek, csónak alakú szalvétatartók, ilyesmi. Teljesen
véletlenül mentünk arra .... azaz nem véletlenül, mert a tömeget akartuk
kikerülni. És mit láttam meg, na mit??
Csinos, fehérre antikolt kis kerámia kaspókat, az elején ragasztott
szénacsomón ül egy kerámia tyúkocska a kerámia tojásokon :-)))
Bezonyisten!!
Hogy ebből karácsony előtt miért szereztek be egy egész gondolára valót azt
nem tudom -bár azt el tudom képzelni, hogy a beszerző azóta már nem
dolgozik a cégnél-, de én azonnal vettem belőle hármat :-)) 250 Ft-ért????
naná, még többet is vettem volna, ha nem féltem volna, hogy összetöröm.
Februárban vágok néhány korallvirág hajtást, legyökereztetem, pici kis
cserépbe ültetem és a tyúkanyós kis kaspóba téve tökéletes húsvéti
ajándékot adok a néninek, aki besegít a takarításba és még egy barátnőmnek,
akinek elég csapnivaló ízlése van és rajong mindenért amin cica, kutya,
kiscsibe, kisliba, kistigris és hasonló állatka van. Az utolsót megtartom
magamnak, mert bár nekem kiváló ízlésem van, de karácsony és húsvét
környékén azért szeretek egy-két édi-bédi, semmire-se-jó, giccses dolgot
látni magam körül - feltéve persze, hogy nincsenek aranyozva.

:-) Szépjóestét!
Megmondjam, mi kell a jó élethez?
Megmondom, naná hogy megmondom:
pár barát, hajában sült krumpli, tejfeles túró, lilahagyma, két-három féle sajt,
pár pohár villányi vörösbor, egy-két világmegváltó gondolat és néhány vicc.
Ennyi.
Jójó, én is tudnék még pár dolgot hozzátenni, de komolyan mondom hogy már
ez is bőven elég a jó közérzethez.

"Ez alapján úgy látom magának szép, fiatal, egészséges szíve van." - mondta az orvos, miközben én félmeztelenül röhögtem a vizsgálóágyon.
Végkifejletnek ez azért elég szép. Csak az a baj, hogy ez a bóknak is beillő diagnózis fél órával azután hangzott el, hogy egy asszisztenső szemeteslapát, kisseprű és egy nedves rongy segítségével feltakarította szerény földi maradványaimat a kardiológiai váró padlójáról.
Kissé Tarantinósra sikerült a bevezetés, de mindjárt sorba rendezem a napot.
Egy lidércnyomás, komolyan, szörnyű volt :-(
Tíz órára hívtak, gondoltam, előtte még megpróbálok bekerülni a pajzsmirígy klinikára, hátha sikerül egy nap alatt megcsináltatni a két vizsgálatot. Oda is mentem, negyedik voltam, sorra is kerültem és már a rendelőben vettem észre, hogy nincsenek nálam a leletek és a beutalók. Az asszisztensnő azt mondta, hogy menjek vissza máskor. Mondtam hogy kizárt dolog, már így is a negyedik munkanapom töltöm orvosi rendelőkben, csinálják meg, utána taxival hazamegyek és tízig -amig a rendelési idejük tart- visszaérek a beutalóval. Nem kellett nagyon színészkednem hogy elsírjam magam, úgyhogy az endokrinológus orvos megszánt, megtapogatta a nyakamat és firkantott egy cetlit a labornak. Mehetek vérvizsgálatra, balra a belgyógyászat, az van kiírva hogy 'izotópos vizsgáló'.
Nna szép, ha ennyiből áll a vizsgálat hogy végighúzta a hüvelykujját a nyakgödrömön, hát akkor ehhez nem tudom miért kell beutaló, de legyen. Megnéztem a labort, óriási sor állt, tízig rendelnek ők is. Még van több mint másfél órám hazaérni, felmarkolni a beutalókat, visszaérni, leadni a fél deci vért és lesétálni a földszintre a szív-ultrahangra.
Taxi a kórház előtt nincs, loholás a buszmegálló felé. Ott már persze állt négy is, de ki az a hülye aki taxiba ül, ha éppen jön a busz és még van 80 perce? Az átszállásnál is szerencsém volt, kis rohanással elértem a második buszt is, igaz, addigra már lihegtem a trappolástól. A helyzet az, hogy azt az utat, amit bringával mellékutcákban, lakótelepi sétányokon keresztül kipróbáltan megteszek 12 perc alatt és még le sem izzadok, azt a buszokkal főutvonalakon araszolgatva, két átszálással, aluljárók lépcsőinek megmászásával 18 perc alatt sikerült teljesítenem - és csorgott a hátamon a víz. Kell még magyaráznom, hogy miért járok bringával?
Lényeg a lényeg, egy órán belül visszaértem a beutalókkal, addigra a laborban is elfogyott a sor, csak ketten álltak előttem. Az a multkori észrevételem, hogy miért kell a járó- és a fekvőbeteg rendelést ugyanzon a folyósón csinálni, még mindig rejtély. Az izotópos labor a belgyógyászaton van, egy méternyi "széles" kis beugró egyik oldalán a labor nyílik, másikon egy kórterem. Széknek, fogasnak nyoma sincs, jószerivel a kórteremben állunk sorba. Hogy ez higiéniailag hogyan fér össze, nem tudom. Azt sem, hogy a járóbetegek zaja mennyire zavarja a fekvőbetegeket. Azt, hogy a mindenféle súlyos betegek látványa hogyan hat a járóbetegekre, nos, azt el tudom mesélni; dermesztően, rémísztően, ijesztően. Végül levették a vért, 19-én reggel fél nyolcra kell mennem a leletért.
Még mindig volt 20 percem, kényelmesen lesétáltam a kardiológiára és elhelyezkedtem a folyosón. A multkor is zsúfolt volt a váró, de most kétszer annyian tömörültek, ráadásul most nem csak a nővérkék jöttek-mentek, de az orvosok is. Ahogy ott ültem és bambultam, azzal szórakoztattam magam hogy megpróbáltam egy algoritmust írni az orvosok és nővérkék jövés-menéséhez. Az az érzésem támadt, hogy az orvosok tízpercenként cserélik egymás között a vizsgálókat. Már éppen én következtem volna, amikor egy nagy masinát toltak ki zsúrkocsin a vizsgálóból. A negyven kilós nővérkéknek nem volt egyszerű feladat átemelni a küszöbléceken a monstrumot, aminek a tetején ráadásul egy monitor is billegett és mindenféle kábelek lógtak ki belőle. Nno, rövid kérdezősködés és sugdolózás után kiderült, hogy egy sürgős esetet hoztak be és az ultrahangos készüléket átvitték az intenzívre. Ilyenkor az ember egy szót sem szól, teljesen nyilvánvaló hogy akit éppen most hoztak be infarktussal az fontosabb mint én. Ültem a helyemen, nekem legalább volt szék a senekem alatt. Csak közben a dokinak lejárt a rendelési ideje és mire az ultrahangos készüléket visszahozták, addigra már egy másik orvos ült bent a rendelőben. Aztán egy újabb diagnosztikai masinát küzdöttek át a nővérkék a küszöbökön, de ha valaki életveszélyben van, akkor én nem kezdek azon filózni, hogy egy kórház miként fogadhat azonnali ellátásra szoruló, életveszélyben lévő betegeket, ha nincs hozzá megfelelően felszerelt intenzív osztálya - pontosabban ha oda a járóbeteg rendelésről kell átcígölni a diagnosztikai készülékeket. Fegyelmezetten ültem a helyemen és próbáltam nem figyelni a tömegre, a zajra és a rossz levegőre. Befelé koncentráltam és egyszercsak döbbenten éreztem, hogy az arcom kezd elfolyósodni, megnyúlni, lecsorogni a pofacsontomról. Az izületeim is folyékonnyá váltak, a bőröm kiszikkadt, szemem besüppedt a gödrébe aztán már csak arra emlékszem, hogy itatnak. Nna, így kerültem be soron kívül a rendelőbe, kábé két és fél órával az előzetesen kapott időpont után. Addigra a pohár víznek -valamint a rendelő csendjének és nyitott ablakának- köszönhetően telejsen magamhoz tértem és elsüttöttem a dokinak a tegnapi poénomat az én feltételezett kőszivemről. Erre mit mondott a szívemcsücskedokija, na mit?? :-D
-Mi maga? parkolóőr? vagy békávé ellenőr?-
Ezért a poénért örökké hálás leszek neki, régen nevettem ilyen hirtelen felszabadultsággal.
Ekkor mondta azt a szépséges mondatot amivel a mai blogot kezdtem, de amit annyira imádok újra- és újra elismételni, hogy mégegyszer leírom:
-Ez alapján úgy látom magának szép, fiatal, egészséges szíve van.-
Így, ilyen sorrendben mondta; a szépet és a fiatalt betudom annak, hogy a docens úr ötven felé ballag és gondosan stuccolt, ősz szálakkal kevert fekete bajusza van. Én a legutolsó jelzőre, az egészségesre koncentrálok. Mondom: E-GÉSZ-SÉ-GES!!!!
Csevegtünk még vagy harminc másodpercet a stresszről és arról, hogy a kardiológiákon megfordulók több mint felének pont olyan panaszai vannak mint nekem és legtöbbjük szívének kutya baja. Aztán megkért, hogy fáradjak át a szemközti rendelőbe, reméli, hogy már visszahozták a nekem szánt 24 órás vérnyomás-figyelőt. Már fél kettő volt, a pácienseket fél egyre rendelik vissza. Mondanom sem kell, hogy az utolsó hölgy, akinek a készülékét én megkaptam csak háromnegyed kettőkor futott be. Az aszisztenső, aki felmosott a padlóról külön gratulált neki.
Mindegy, megkaptam a masinát. Időpontot egyeztettünk, holnap fél egykor az ügyletes orvos leszedi rólam a szerkentyűt. Mikor menjek a leletekért? Alig mertem kimondani, hogy ha lehet, 19-én szeretnék mert akkor már úgyis jönnöm kell, had ne kellessen kétszer végigszenvednem még ugyanezt. Meg is beszéltük, hogy 19-én 11-kor kiértékelik a leletem. Kaptam még pár jótanácsot, hogy készüljek fel a pajzsmirigy-ambulanciára, hozzak magammal vizet, mert ott még sokkal rosszabb a helyzet mint a kardiológián. Megköszöntem a jótanácsot és a jóindulatot, aztán szépen kiaraszoltam a kórházból. Hazafelé a napos oldalon jöttem és mivel már éhes voltam (két banánt reggeliztem csak és már két óra volt) hát beültem egy kiskocsmaféle vendéglőbe, aminek szép nagy ablaka volt. Beültem az ablakba, pont rámsütött a nap. Rendeltem egy csirkebrassóit és egy adag kovászos uborkát. Amikor megebédeltem még mindig sütött a nap és mivel sörözni nem szoktam de a napocska még mindig vonzott, átsétáltam a szomszédos cukrászdába. Ott is beültem az ablakba és mivel volt nekik koffeinmentes kávéjuk, ittam egy koffeinmentes kapucsínót - három hónapja az elsőt. Nem mondom, hogy ez volt életem legfinomabb kapucsínója, de nagyon jólesett a tejhabot kanalazni és ülni az ablakon beáradó fényben. Mint egy beteg csirke, úgy gubbasztottam a napon.
Aztán hazajöttem, útközben még vettem öt kiló zsírszalonnát a madaraknak. Egy hónapra való kajájuk megvan, nem kell a kis tollasok miatt vásárolni mennem.
A vérnyomásmérő húsz percenként pumpál és rémületesen magas értékeket mutat: 160/100, pulzus 90. 147/85, pulzus 101. El vagyok borzadva, eddig -egy gyerekkori korszaktól eltekintve, amkor a szüleim váltak és én mindenféle pszichoszomatikus tüneteket produkáltam- soha nem mértek 130/80-nál magasabb vérnyomást nálam. Már megbántam, hogy kértem a 19-i kiértékelést. Ezekkel a vérnyomásértékkel a tudatomban nem lesz könnyű a jövő hetet végigcsinálnom.
Mindegy, ez van.
Most pedig deréktól felfelé egy nedves ronggyal csinálok egy kis cicamosdtást, deréktól lefelé lezuhanyozok, fogok egy üveg kékfrankost, egy fokhagymás Cambozola sajtot, a hét közepén készített fetasajtos cseresznyepaprikát és meglátogatom a barátnőmet. Azt mondták, mindent csináljak úgy mint egyébként.

:-) Szépjóestét!
Nno, ma aztán végképp kipurcantam - viszont a bevásárlás felén túl vagyok. Karton gyümölcslé, pezsgők, ajándéknak való borok, olívaolaj, gyökérzöldségek, gabonafélék, rákkonzerv, mittudoménminemmég haza van fuvarozva. Sőt, még karácsonyi ajándékot is vettem a kollégának, akinek ma kihúztam a nevét. Nem mondom hogy nehéz dolgom volt, amikor a nevet megláttam már tudtam, hogy mit fogok venni neki :-))
Magamnak is vettem "ajándékot", méghozzá egy térdvédőt. Igaz, nem kerül a fa alá mert úgy fel voltam pakolva mint egy tergenyés szamár, se az első kosárba, se a csomagtartóra, se a kormányokra akasztott szatyrokba nem fért már több, úgyhogy kénytelen voltam ott helyben felvenni a térdvédőket. Kicsit csalódtam, mert inkább ütés ellen védenek mint melegítenek és túl szorosak is. Határozottan terminátoros lett a járásom, nagyon szokatlan és furcsa érzés merev lábakkal mozogni. Eddig a térdeimet hittem a testem leggyengébb pontjainak, hát őket viszonylag könnyű megvédeni - ha ezek a sportos térdvédők nem válnak be, akkor majd veszek másfélét egy gyógyászati segédeszköz boltban. Hogy a szívemmel mi van, hát az majd kiderül. Még azon se csodálkoznék, ha kidmutaták hogy nincs is szivem és csak képzelem, hogy rendetlenkedik az a kődarab a mellkasomban.

:-) Back on board :-)
Ami most következik, azt csak erős gyomrúak és idegzetűek olvassák el mert a tartalom alkalmas a gyomor nyálkahártyájának felizgatására és hideglelés kiváltására!


Szóval van énnekem egy barátném. Van több is, de most arról a barátnémről van szó akivel Wagnert szoktam hallgatni és akinek a férje nagyon szereti a csípős ízeket. De tényleg nagyon, egyben kapja be a cseresznyepaprikát, szeme sem rebben közben.
Pénteken megyek hozzájuk, úgyhogy vettem neki fél kilót (mármint cseresznyepaprikát a pasinak), éles késsel kivágtam belőle a csumát és a helyére betömködtem egy darabka feta sajtot. A töltött paprikácskákat belegyömöszöltem egy csinos kis lekvárosüvegbe, szórtam rá egy csipet oregánót és felöntöttem olívaolajjal. (erről jut eszembe: olívaolajat is kell vennem!) Lezártam az üveget és betettem a hűtőbe. Ez péntekre szépen összeérik, szerintem a pasi lepetézik a gyönyörűségtől :-))
A helyzet az, hogy lángol a kezem, az ujjaim kipirosodtak, csíp, éget mint a tűz, úgy marja a cseresznyepaprika mérge, de nem baj, megérdemli ezt a kis áldozatot, mert nagyon finom házikenyeret tud sütni. Mármint a barátném férje tud kenyeret sütni. Hja kérem, férjhez menni tudni kell :-))
A fetasajttal töltött csípős paprika egébként nem önálló étek, egy-egy szemet szabad csak fogyasztani belőle előétel gyanánt, étvágygerjesztőnek. Mert étvágyat, azt garantáltan csinál.
Aki nem akarja az ujjait szétmaratni, az a Lehel savanyúságosainál vehet ilyet készen - és elég drágán. Ami nem lenne baj, de az nem olívaolajban van érlelve, hanem valami ócska fritőzolajban - ami ugyebár nem ugyanaz.

:-) Szépjóestét!
Kicsit hegesztettem az oldalsó sávon, kitettem néhány új linket. Először, az Olvasnivalók közé egy új blogot, Kinga Vajszínű árnyalatát.
Aztán Déli Riporter Úr átköltözött a Parlamentblogra. Az ő tiszteletére (és a javában tomboló választási kampánynak engedve) alkottam egy Politika - közélet szekciót és hogy ne szomorkodjon egyedül, belinkeltem a Kinga által javasolt és nekem is tetsző Kampányblogot és Cavintont. És ha már ott matattam, Pocakosnak is csináltam egy linket, őt már régebben is olvasgattam néhányszor. Mondjuk, nem fognám meg az orrom azért, hogy ezek a bloggerek nem profi újságírók, de üsse kavics, mégis szórakoztatóbbak (és tán őszintébbek és bátrabbak is) mint a lapjukban. Ha mégis hozzám hasonló amatőr klaviatúra-püfölők, akkor elnézést amiért leprofiztam őket. Mint ahogy az utolsó háromtól azért is elnézést kérek, hogy eddigi szokásaimmal ellentétben nem kértem beleegyezésüket a linkeléshez. Holnap pótolom, már ha lesz időm a három e-mailt megírni. Legjobb lenne, ha ők maguk jelentkeznének a beleegyezésükkel :-)))
(na nem arra gondolok hogy olvasnak, hanem arra, hogy a keresőjük szól nekik ha új hivatkozásuk van)

Más:
elkezdtem összeállítani a listát, hogy mi legyen itthon a hétvégére hogy kikerülhessem a karácsonyi bevásárló őrületet.
- kaviár, kék cimkés hungária pezsgő, citrom, vaj (Karácsonykor mindig vajas pirítóst reggelizek kaviárral és pezsgővel. Ez még fontosabb mint a vacsora, mert jószerivel egész évben a Karácsony az egyetlen, amikor normálisan, kényelmesen, asztal mellett ülve reggelizek)
- fagyasztott hal. Afrikai harcsára gondoltam, de nincs kizárva, hogy az idén megengedek magamnak egy lazacot és valami tenger gyümölcsét. Vajas-petezselymes-fehérboros mártásban fogom elkészíteni.
- fagyasztott spenót és vajas tészta. A spenótos rétes bármire jó ugyanis: köretként szépen tálalható, ami megmarad pedig remek borkorcsolya. Zsemlemorzsa vagy gríz legyen otthon, különben szottyos lesz a rétes!
- egy szép darab malac comb kell a szilveszteri vacsorához.
- egy csinos, tömör fej lilakáposzta, almával, a reggeliből maradt pezsgőben párolva, hmm, nyammnyamm, fennnnségessss!!
- Tehát alma, az nagyon fontos karácsonykor, mindenféle: sárga-piros jonatán, aranyszínű golden, harsogó zöld zöldalma, bordó starking. De narancs, mandarin is kell, már csak az illatuk miatt is.
- Nagy halom kelbimbó és/vagy brokkoli, szintén a malacpecsenye mellé, köretnek. Esetleg krémlevesnek.
- Szóval főzőtejszín is kell.
- Lencse!!!! jajjkinemaradjon, mert lencseleves nélkül nem Új Esztendő az Új Esztendő! Mustár is legyen itthon, mert mustár nélkül pedig nem lencseleves a lencseleves. Hacsak nem füstölt hússal csinálom, de malacpecsenye után pár napig nem szoktam húst enni.
- Bár már rendeltem beiglit, de nincs kizárva, hogy pár kiflit lefagyasztok a mákos gubához. Méz, mák, tej, mazsola mindig van itthon.
- Krumpli, pár marék leveszöldség, fokhagyma, egy méteres póréhagyma.
- Kocsonyának való. Nincs kizárva, hogy csinálok egy nagy adag kocsonyát és szétosztom a barátok között. Ha nem lesz hozzá energiám, akkor bumm, semmi nem történt, hónapokig elvan a fagyasztóban.
- Pár marék dió, remélem kapok egészet, ha valamikor, hát Karácsonykor kell lenni annyi időnek hogy törögessem és majszolgassam.
Hát egyelőre ennyi. Ezek mind tartós élelmiszerek vagy fagyasztottak, hónapokig eltárolhatóak. Ha elfogy elfogy, ha nem, akkor sincs semmi baj. Viszont jöhet váratlan vendég, belebotolhatok a nagy Ő-be akit ugye a hasánál fogva (is) ..... szóval nem érhet meglepetés és ami a legfontosabb, karácsony előtt két héttel, amikor már mindneki őrjöng, nekem a boltok közelébe sem kell mennem - már persze ha a hétvégén lesz erőm mindezt hazacígölni.

:-) Szépjóestét!
Azt hiszem, jobb ha bevallom magamnak, hogy nagyon be vagyok rosálva a
péntektől. Tudom, ésszel tudom hogy már késő, de valahogy mégis az a fix
ideám, hogy ha most pár napig lefekszem kilenckor és hatig alszom, akkor az
ultrahang tökéletesen egészséges szivet fog mutatni. A 24 órás monitor
levétele után pedig még le is fognak cseszni, hogy miért szimulálok, miért
veszem el a lehetőséget azok elől akik tényleg betegek.
Úgyhogy kimélő vacsora (2 db narancs) után paplan alá velem.
És nem fogok gondolni arra a kérdőívre, amit ma be akartam fejezni mert
holnap határidős csak nem volt rá időm pedig úúúútálok valamit a határidő
lejárta előtt fél perccel befejezni ... uhhh.
Levendulát párologtatok és a sólámpába is tettem egy mécsest, kilélegez ......
belélegez ..... ki .... be ..... alszik .... alszik mint a tej.

:-) Szépjóestét!
Hallgatom a Klubrádióban Lengyel Lászlót és el vagyok képedve. Hogy Orbán bejelentette, hogy mikor lesznek a választások??!! Szombattól számítva 125 nap múlva. hehe, szép. Vajon Sólyom László tudja már? Vagy ezzel csak azt akarta Orbán a tudomására hozni, hogy mikor nem akarja a választásokat? De tényleg, ez olyan gyerekes, ostoba dolog. Mert tegyük fel, hogy Sólyom megsúgta Orbánnak, hogy mikorra írja ki a választásokat. Nem csak simán taplóság, de egyenesen politikai hiba ezt kikotyogni. Vagy tegyük fel, hogy a fidesz tanácsadói megnézték a népszerűségi görbéket, készítettek egy szép egyenletet amiben minden változót figyelembe vettek és kiszámolták, hogy mondjuk pont április 16-ra érnek el akkora népszerűséget ami biztosítja nekik a győzelmet. Tehát most bedobják a köztudatba április 9-et, mert akkor az államelnöknek tuti hogy későbbre kell kiírni a választásokat. Ekkora baromságot mint az utolsó két mondatom, szóval ez úgy hülyeség ahogy van. De akkor mégis, mire való az ilyesmi? A parlament, az ügyészség tekintélyét -és lassan a bíróságét is- már sikerült tönkretenniük, most az államelnök alatt kezdik fűrészelni az ágat?
Baromság, úgy ahogy van baromság. Erőfitgtatás, árulkodás, gyerekes dicsekvés - jobbik indulatú olvasatban. Mert rosszabbikban hergelés, harci kedv fokozása. De csak legyünk jóindulatúak.

Más:
a tegnapi hirtelen jött szabadnapot úgy (nem) használtam ki, hogy végigaludtam. De tényleg, reggel kivittem a blökit, megetettük a madárkáinkat aztán ebéd előtt lefeküdtem kicsit gömbölyödni és úgy is maradtam 4 óráig. Nem is főztem, csak a reggel szedett téli fülőkéből sütöttem egy gombás tojást. Azt kell mondanom, hogy nagyon-nagyon finom volt, a fülőke az egyik legjobb ízű gomba - télen pedig szinte az egyetlen vadon termő :-)))
|
Több mint hét éve ez volt az első szabad vasárnapom, már persze azokat az eseteket kivéve, amikor másnap húsvét vagy pünkösd hétfő jött - mert akkor hétfőn mentem vasárnap helyett.

Mégmás:
rántottasütés és a legkedvesebb vasárnapi rádióműsorom meghallgatása után elmentem moziba, a Művészben megnéztem Az igazi Mikulást. Kicsit furcsa alkotás, egyszerre akar karácsonyi családi film és művészfilm lenni - természetesen egyik sem sikerült teljesen. A mondanivaló persze átjön, csak nagyon szájbarágósan. Misu, a félresiklott életű alkalmi Mikulás és Liza, az árva kislány találkozásának szépen sorba rendezett jeleneteiből megtudhatjuk, hogy egy ember mikor és hogy ronthatja el az életét - és karácsonyi film lévén azt is, hogy a reményt azért soha nem szabad feladni. Nem hinném, hogy egyetlen veszélyes pontot is kihagyott volna a film, aki jól figyelt az tudhatja, hogy mikre kell vigyázni: családra, munkára, hivatásra, gyerekkori barátokra, jóindulatú ismerősökre és persze szeretőkre. Bizony, ha már az ember a családját és a barátait elutálja maga mellől, akkor legalább a szeretőjére vigyázzon.
Ami miatt mégis érdemes megnézni a filmet, az a színészi játék. A Csákányi Eszter - Cserhalmi György páros a vásznon évtizedek történéseit tudja elmesélni néhány perc alatt. A szemükbe, a szájuk sarkába, a válluk lejtésébe van beleírva hogy hányszor vesztek össze, hányszor békültek ki, hányszor csapták be egymást és hányszor bocsátottak meg, hogy végül már csak a lejmolás és a gyűlölet maradjon köztük az egyetlen összekötő szál. De hasonlóképpen jól működik a Rudolf Péter - Cserhalmi György páros is. Egyáltalán, Cserhalmi egyedül is működik, a szemén látszik minden, szinte kitüremkedik a vászonból, háromdimenzióssá válik. Zseniális a pasi, nagy bánatom hogy szinpadon nem játszik. A Lizát alakító Szilasi Blanka az, aminek Misu becézi: ÉdesBogár, ügyesen és pontosan csinálta amit mondtak neki; jobbára azt, hogy most nézzen nagyon komolyan.
Családi mozinak nem ajánlom, Cserhalmi rajongóknak annál inkább.

:-) Szépjóestét!
itt vagyok ám, csak most látom, hogy a csütörtöki bejegyzésem ("ha még élek...") kissé túl drámaira sikerült. A helyzet az, hogy tényleg félholt voltam a fáradtságtól, tegnap pedig bloggolás helyett elmentem moziba. Aztán, mivel a kipihentség érzése a mozival nem jár együtt, bedőltem az ágyba és azon mód elaludtam, még összegömbölyödni sem volt érkezésem.

De csak sorendben, előbb az adósságom, a Makrancos Kata az Örkényben.
Szóval az általában feldolgozott történet (van ugye az undok, gazdag és hisztis lány, jön a szép Petrucchio, megtöri, megszelíditi és Kata elzengi a jó feleségek himnuszát) köré Shakespeare eredetileg írt egy kerettörténetet. Mégpedig, egy részeges alak fizetés nélkül meglépne a kocsmából, de a csaposné utána megy és jól elpáholja. Hősünk elalszik, szépet álmodik, mégpedig azt, hogy van ugye az undok, gazdag és hisztis lány, jön a szép Petrucchio, megszelíditi és Kata elzengi a jó feleségek himnuszát. Aztán őkelme felébred és fejét fogva siratja élete legszebb álmát.
Nos, ezt a kerettörténetet csinálta meg az Örkény hihetetlen jól. De tényleg szenzációs, az édeskés, papucsférjek álma történet egész más megvilágításba kerül: átalakul egy züllött, nyomorult alak pitiáner kis álmává - sőt, álmodozásává.
Ez azt is megmagyarázza, hogy miért hiányzik minden előadásból -ebből is- a legfontosabb, Kata metamorfózisa. Semmi oka nincs ugyanis a lánynak arra, hogy megváltozzon. Az apja jószerivel odalöki az első jöttmentnek csak hogy szabaduljon tőle, Petrucchió pedagógiai módszerei pedig, az, hogy nem ad neki enni, hogy nem engedi szép ruhákban járni pedig inkább dacot válthatna ki mint elolvadást és teljes odaadást - már legalábbis egy Kata féle tökös csajból, de egy nála gyengébből is inkább meghunyászkodást és valamiféle betanult szerep felvételét, fogcsikorgatva engedelmeskedést. De nem, Kata teljesen odaadja magát és erre -szerintem legalábbis- kevés az, hogy a balettben megmoshatja Petrucchió hátát, az Örkényben pedig elentmondást nem tűrően megcsókolják. Jójó, én se vagyok fából, én is tudok értékelni egy finomabb csókot, de Gállfi Petrucchiója nem úgy csókolt, hogy attól bárkiről is leesne a bugyi - én legalábbis nem éreztem közöttük különösebb erotikus feszültséget. Még az a szépséges jelenet is, amikor az alvó Kata bokáját megcsókolja, még az is csak mintegy mellékesen történt meg, a lány észre sem vette, hisz aludt. Hogy ez rendezői vagy színészi hiba nem tudom, lehet nem is akartak gerjedelmet érzékeltetni.
De ebben a felfogásban nem is kell, hisz az egész történet csak egy nyomorult, primitív szeszkazán álma.
Nagyon szerethető és szórakoztató álma, a rendezés és a szinészi játék is vérbő, életszagú, itt-ott imádnivalóan közönséges és rendkivül humoros.
Két kis hibát fedeztem csak fel: az egyik, hogy a makrancoskodó Kata jelmeze egy feminista-karrierkurva-frigid-fapicsa ruhája. Ezt a vonalat nem kéne erőltetni és nem azért, mert maga a sablon ostoba, hanem mert Katának, akármerről nézzük is, semmi köze ehhez. Vagy a csesznye kérőit utálja, vagy attól fél, hogy csak a hozományát akarják, vagy csak a ringyósodás felé elinduló hugát nézi le, de semmiképpen sem illik hozzá a fekete szegélyes fehér blúz a magas derekú szoknyával. A másik hiba; Petrucchió nyomortanyáján egy ütött kopott zománcos lábosból esznek - egy csillogó rozsdamentes kanállal. Azt a kanalat nagyon gyorsan le kéne cserélni valami patinás bádogra :-))

Más:
máma rettenetesen összevesztem a biztonsági őrrel. Igaziból csak portás, egy fingszagú vén szemétláda, egy egykori spion, a rendszerváltás után gyorsan leszerelték hogy szabaduljanak tőle, azóta őrködik. Pisztollyal az asztalon, de akkora fotel formájú segge van, hogy mire felállna a székből hogy a pisztolyáért nyúljon, már rég halott lenne - mint ahogy engedte is, hogy pár éve néhány milió forint értékű építőanyagot ellopjanak a cégtől - ráadásul vasbeton gerendákat, aminek a felpakolásához daruskocsi kelett. Őkelme jóízűen végigaludta az éjszakát, de azóta pisztolyt hord magával. Szóval ez a szarházi nagyon szeret szombatonként dolgozni, olyankor üres az iroda, ott bonyolítja a telefonjait és a mindenféle seftes kis ügyeit. Máma rám szólt, hogy miért jövök én ötkor, amikor kettőkor kéne. Kérdem mióta kéne és mi köze neki ahhoz, hogy én hányra járok dolgozni, egyébként is szervezze a saját alkalmazottai munkaidejét. Kétségtelen, hogy a harmadik mondatnál már ordítottam vele, el is hallgatott. Csak később vettem észre, hogy vendékeket fogadott, nyilván nem akarta hogy én tanúja legyek. De ha csak egy icipicivel is több ész szorult volna abba a kocsisborban ázott agyvelejébe, akkor észrevenné, hogy egyáltalán nem foglalkozok sem vele sem avval amit odabent csinál, ha nem szól hozzám, én észre sem veszem hogy kit hív fel vagy ki jön be hozzá. Eddig még soha nem árulkodtam a cégvezetőnek, de most hétfőn felhívom. Egyrészt nem tűröm, hogy egy fingszagú vén poshadék ugráltasson, másrészt pedig le akarom tisztázni, hogy ki dirigálhat nekem és ki nem. Még egy évet kell kihúznom ugyanis a másodállásban. Beszéltem a nénivel aki segíteni szokott, mondtam neki, hogy jövőre már nem akarom csinálni. Hát ő szegény majdnem elsírta magát, hogy neki az a pénz kell, jövőre még nem kap özvegyi nyugdíjat. Addig addig, hogy megállapodtunk, februártól átvesz még egy napot, emelek is a pénzén. nem kell bejárnom csak egy hétköznap és vasárnaponként, esetleg ha beteg. Mondjuk, az idén elég sokat volt beteg, de majd karácsonyra veszek neki ajándékba idősödő szevezetre kifejlesztett multivitamint. Tényleg nem tudok mit csinálni, hülyeség pedig, de felelősnek érzem magam érte.

Mégmás:
tegnap este megnéztem a Ponyvaregényt. Érdekelt, hogy mitől lett olyan kultfilm és hogy mitől tartják olyan jónak a Szombat esti láz és a Nicsak, ki beszél! nyálasképű Jhon Travoltáját. El kell ismernem, hogy tényleg jó volt a pasi a filmben. Végülis, a sikerfilmek egyik titka, ha a rendező hagyja, hogy a színészek a saját paródiájukat játsszák. Kevés annál hitelesebb mondatot hallottam még filmben, minthogy "Most bemész, megköszönöd a szép estét, elköszönsz, hazamész, kivered és kész!" A három ostoba gengszteren pedig, akikhez specialistát kell hívni hogy megszervezze az autó kitakarítását és az átöltözést meg már visítva röhögtem :-D
Összegezve, a kultfilmek titka:
1. Forgass le egy filmet egyben, vágd rövidebb részekre és keverd a részeket tetszőleges sorrendbe. Arra ügyelj csak, hogy az eleje, a közepe és a vége még véletlenül se legyen az elején, a közepén és a végén. A néző ugyanis megtiszteltetésnek veszi, ha gondolkodásra késztetik.
2. Vegyél fel néhány ígéretes mellékszálat és ejtsd is el őket. A néző ugyanis értékeli, ha nem használsz sablonokat - vagy legalábbis új sablonokat teremtesz.
3. Ne kíméld a nézőket és bőven hagyj időt az idétlen párbeszédekre. Aki beül a moziba, az rászánja az időt arra, hogy aranyköpéseket mazsolázzon a szövegből.
4. Ha egy férfi és egy nő egy időben szerepel a vásznon, közülük legalább az egyik legyen begerjedve. Tökmindegy hogy melyikük, tökmindegy hogy történik-e köztük valami, a lényeg, hogy a nézőknek a dugás jusson az eszébe. A néző ugyanis értékeli, ha kedvet csinálnak neki.... (Erről jut eszembe: a barátnőmnek mégis igaza volt és Bruce Willis egy jó pasi. Ebben a filmben legalábbis az volt. Más filmjeiben nem igazán tetszett, de itt nagyon jól adta a macsó rosszfiút aki összebrunyálja magát, ha a barátnője sírva fakad.)
5. Már említettem: engedd, hogy a színészeid a saját paródiájukat adják. Hálásak lesznek érte és remekül fognak játszani.
Kaptárlakó kiegészítése:
6. Válassz hozzá atomzenét. Add ki CD-n időben, hogy már a filmzene is kultuszanyag legyen. :-)
:-) Igaz, így igaz :-))

:-) Szépjóestét!
Annyira fáradt vagyok, hogy ma este csak idebiggyesztem az egyik első Makrancos Kata élményem. Holnap pedig -feltéve hogy még élek- leírom hogy miért tetszett annyira az ettől teljesen eltérő flfogású Örkény színházi előadás.


A MAKRANCOS KATA
Balett 2 felvonásban, Operaház
Kata: Végh Krisztina
Petrucchio: Solymosi Tamás

A klasszikus Shakespeare történet balettfeldolgozása.
Be kell vallanom, hogy aznap este én is meglehetősen törő-zúzó hangulatban voltam, ugyhogy nagyon bele tudtam magam élni a temperamentumos, akaratos leányzó helyébe.
Kata annyira iszonyodik a pohos, öregecske kérőitől, hogy mindent elkövet a kiutálásukra: tör-zúz, hisztériás jeleneteket rendez, mindenkivel, a hugával, apjával, kérőivel, barátnőivel összevész. Éppen búzás zsákokat borogat, amikor megjelenik a gyönyörű Soly... akarom mondani Petrucchió, akinek megtetszik a leány és elhatározza hogy megszelídíti. Mondjuk, nálam nem érne el sikert, de Katát legyőzi a saját módszerével: addig tombol, addig kínozza, dobálja Katát amig a lány kimerülten rábólint az esküvőre. Persze az sem megy simán, ha már egy férfi macsóra vette a figurát, nem olyan egyszerű abbahagyni. Katának bizony mindden kis hisztije, kitörési kísérlete radikálisan vissza lett verve. Végülis persze megszelídül, nem tudtam eldönteni hogy Solymo... akarom mondani Petrucchio meztelen felsőtestének lesikálása, vagy a férfi hirtelen ébredt gyöngédsége olvasztotta meg a leány szívét, de megtört a jég. Kata messze földön a legengedelmesebb feleség lett. Mondjuk, szerintem, bár tudom hogy nem illik Shakespearet felülbírálni, de jobban tetszett volna a befejezés ha valamit megőríz a temperamentumából.
Az ilyen engedelmes kis asszonykák ugyanis néhány éven belül unalmassá válnak.
Ugyanez nem mondható el az előadásról. A rendezés, a kosztümök, minden nagyon látványos, sodró, kavargó, még sokadik alkalommal is élményt nyujt. A zenekar is brillírozott, persze ez az Operában majdnem természetes. Solymosi kiemelkedő tehetségű táncos, Végh is meggyőzően adta elő a dühöngő fúriát. Mindig van abban valami megható, amikor egy pillekönnyű, kecses balerina tramplit táncol. De a többi szereplő is kitűnő, ami nekem külön öröm, hogy az Apa szerepében itt még lehet látni Havas Ferencet.

Ja, azoknak a hímivarú nettestársaknak a kedvéért, akik nem a Solym...akarom mondani Petrucchio kedvéért néznék meg, elárulom, hogy a másik szereposztásban Popova Aleszja táncolja Katát.