:-)) Szépjónapot!

Teljesen szétfolytam.
Anyi mindent kéne pedig csinálnom, de csak nézek ki a fejemből. Az éjjel jó sokáig olvastam, jó volt, befejeztem azt az albán regényt, amit még a könyvhéten vettem. Jólesett olyan betűket olvasni, amik nem tankönyvben voltak. Majd beszámolok róla, a könyv is tetszett.
Reggel kimentünk a rómaira, kicsit becsíptem. A barátnőmnek névnapja volt, kapott tőlem egy hihetetlen ízléstelen faliképet, egy kosárban két cica ül, körülöttük rózsagirland. Nem is tudom hogy bírtam ilyen ocsmányságot megvenni, de a nő nagyon örült neki. Kevés embert ismerek, akinek olyna rossz ízlése lenne mint neki. Ja, és azért csíptem be, mert az ajándék mellé megvendégeltem egy Royal-kávéra is: forró presszókávé, hideg tej, tejszinhab, pohárka konyak, csokiöntet. Mindez gusztusosan, karcsú pohárban, szívószál, kis papírernyő, hosszű nyelű kanál. Megszaladhatott a konyak, előtte megvolt a szokásos fröccs is, kicsit hangosan vihorásztunk. De a Homo Romaicus egy olyan különleges faj, aki nem lepődik meg az ilyesmin :-)))
Egyetlen kellemetlenség volt csak, hogy reggel hideg volt, és mackóban, esőkabátban idnultam el sétálni. Nagyon melegem volt, napozni se tudtam. Majd holnap. Holnap megnézzük, van-e szegfűgomba.

Annyi mindent kéne csinálnom, takarítani, piacra menni, tanulni, könyvelésem rendberakni, kicsit szépítkezni, vettem egy asztalt, azt is össze kéne rakni, de nincs erőm semmihez, teljesen le vagyok eresztve. Most fogom Örkényt, bebújok az ágyba, és hagyom hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie: vagy olvasok egész délután, vagy szép lassan lecsúszok a párnáról és alszom egy jót.

Hja.

Próbálok kedves lenni, meg segítőkész, az odáig rendben van.

De olyan emberek, akiket életemben négyszer vagy ötször láttam, mitől érzik magukat annyira fontosnak, hogy este 10 után telefonáljanak? Ráadásul egy olyan ember ügyében, akinek egyrészt segíteni sem tudok, másrészt meg életemben nem láttam még?
Csókolom, hát parasztnak kell születni ahhoz, hogy valakiben egy hangyapaszulynyi kissebbségi érzés legyen és ne higyje azt, hogy éjjel negyed 11 felé még boldogan fogadják a hívását, mindenféle piszlicsáré ügyben?
Egyébként is: már régen feltalálták az e-mailt.

Mindenesetre, mostantól egy darabig este kilenckor kikapcsolom a telefonom.
A francba! egy héten kétszer tudok éjfél előtt lefeküdni, akkor is kiugrasztanak az ágyból. Még a pasimat se merem este hívni, nemhogy egy idegent!

:-)) Szépjóestét!!

Ki volt az az idióta, szocreál ízlésű széplélek, aki rózsaszín ingbe és égszinkék zakóba öltöztette a magyar olimpiai csapatot???

:-)) Szépjóestét!

Nem csodálom, hogy önmagam alatt vagyok, hisz három nap alatt cirka 20 fokot zuhant a hőmérséklet. A város összes mocskát rámcsapták ma az autók, a lábam fekete, a szandálom rongyosra ázott, a kabátom tele van sárfoltokkal, az arcom is. Undorító érzés, amikor egy autó beterít a szutykos, kormos, kutyaszaros lével.

Ma már kicsit jobban vagyok, csendesebb nap volt, már abból a szempontból, hogy bár a valagam megint kishíján belegyógyult a székbe, de nem cincáltak ezerfelé, néha félórát is engedtek ugyanazzal a dologgal foglalkozni. Kaszinó sem volt, a pletykásak szabadságon vannak, a többieknek meg határidős munkájuk volt. Néha még kis elégedettség-érzésem is volt, csomó mindent sikerült befejeznem. Ha minden nap ilyen lenne, meg lennék békélve a sorsommal.

A szabadságomnak lőttek, sikerült jól beleszerveznem magam a szarba. Azt hittem, hogy a titkárságvezető a jövő héten már lesz, de hát tévedtem. Csak két hét múlva tudok eljönni a főállásomból, a mellékállásombóli szabadságot meg már leszerveztem a jövő hétre. Cumi. Óriási nagy cumi.

Egyre jobban elborzaszt az a mód, ahogy az emberek kezelik a kecskeméti fiú halálát. Hallgattam délután a Klubrádiót, olyan érzéketlen hozzászólások voltak, mintha csak egy Chuck Norris filmről beszélgetnének. Az emberek fel sem fogják, hogy itt most tényleg, valóban meghalt egy fiatalember, egy másik meg nagy valószínűséggel rettenetesen szenved a lelkiismeretfurdalástól, hogy talán éppen ő ölte meg. Indulatból, túlzott kötelességtudatból, ügyetlenségből, bármi történhetett. A sajtó meg erre jól rásegít, 10 percenként jönnek az egymásnak ellentmondó hírek: homok volt a fiatalember gégéjében, aztán mégse, viszont szívbeteg volt. Törött csigolyákat talált a boncorvos, aztán teljesen sima volt a nyaka, nem voltak rajta fojtogatásnyomok. Tipikus példája ez az ügy a fékét vesztett 'sajtó' szarkavarásának, a 'mindegy milyen áron, mindegy milyen forrásból, csak jó csattanós hírrel álhassunk elő, az növeli a példányszámot' hiénaszemléletének. Undorító a sajtónak ez a magatartása.
Az emberek persze két pártra szakadtak, egyik részük a bűnözői életforma természetes kockázatának tartja, hogy valakit megfojthatnak elfogás közben, a másik felük meg a rendőrt gyilkosozza.
Az emberek egyik felének eszébe sem jut, hogy még egy bűnöző (ez a fiatalember pedig csak javító-nevelő intézetbe volt utalva, nem börtönbe) életét és testi épségét sem lehet veszélyeztetni. Sőt, bármikor, bármelyikünk kerülhet olyan helyzetbe, hogy a rendőrök kirúgják alóla a lábát, leviszik a földre, hátracsavarják a karját. Pont elég, ha éjjel rossz helyen, rosszkor sétáltatjuk a kutyánkat és belecsöppenünk egy autófeltörő banda letartóztatásába, vagy egy boltban bóklászunk amikor felismernek mellettünk egy körözött bűnözőt. Majd odabent kiválogatnak bennünket közülük, már ha felismerhetőek maradunk a kék foltoktól. Vagy ha még élünk. Szóval, ez a serpenyő egyik oldala.
A másik meg, a kötelességtudó, vagy éppen elvakult rendőr, aki lehet hogy csak a kötelességét akarta teljesíteni, lehet, hogy végre valami sikerélményre, dícséretre hajtott, lehet hogy már vérig bosszantotta a 19 éves javítós, aki mindíg kicsúszott a kezei közül. Egy biztos: ölni nem akart. És mégis megtörtént, el kell számolnia a lelkiismeretével, a törvénnyel, sőt, még a családját is féltheti.
Nagyon jó dolognak tartom, hogy a kecskeméti rendőrkapitány azonnal, reflexből segítséget kért a helyi cigány önkormányzattól. Higgadt közvetítőkre van szükség, nem szabad engedni, hogy ebből a szörnyűségből etnikai kérdést csináljanak.
Hacsak ez az ügy meg nem töri a jeget. Happy End lenne, ha kiderülne hogy a rendőr nem volt hibás, és a család el tudná fogadni azt, nem vádolná a rendőrt, méltósággal viselné a gyászt. Happy End lenne, ha a rendőrség ezután magába szállna, megreformálná az alkalmazható kényszerintézkedéseket, megszabadulna a rasszista rendőröktől. Happy End lenne, ha a cigány önkormányzatok és egyáltalán az önkormányzatok tanulnának az esetből, és alkalmaznák az itt kidolgozott konfliktuskezelési technikát.
Ez már majdnem olyan Happy End lenne, mint egy Chuck Norris film vége.
Már ha kidolgozza valaki végre ezt a tecnikát. Mert Németkér, Jászkisér, a székesfehérvári Rádió utca országában nagy szükségünk lenne Happy Endekre is, meg konfliktuskezelési módszerekre is. No nem magyar texaszi kopók módszereire gondolok.

:-) Szépjóestét!

:-(
Azt hiszem, a fáradtság olyan fokára jutottam, ami már kimerültség.
Már csak három napot kell kibirnom, a jövő héten el tudok jönni szabadságra. Mind a két helyemről. A nénimmel már beszéltem, egy hétig bejár, aztán még két hétig nem, utána visszaállunk a rendes kerékvágásba.
Ma a főállásomban egész hisztérikus jelenetek voltak, begörcsölt az állkapcsom, annyira szorítottam a pofám.
Csak azt szeretném elérni, hogy a hátralévő három napban senkivel se vesszek össze.
Nagyon igyekszem.
Elég szemrehányóan néznek rám, amikor fél négykor felállok és eljövök, igaz, nem tudják hogy egy másik munkahelyre igyekszem.
De had ne érdekeljen, tíztől egyig még a székből sem tudtam ma felkelni, a többi időben sem lustálkodtam.
Nem panaszkodok tovább.

Ma bringázás közben kigondoltam egy jó kis sztorit két kiéhezett vénlányról meg egy girosz-sütőről, reggel kutyasétáltatás közben még finomítom kicsit, és holnap beütöm.
Most viszont alvás! Sipirc!
Jóéjt!
Már csak kettőt kell aludni, és pénteken két órakor egy teljes hétre elfelejthetem a munkát!!

:-)) Szépjóestét!

Ez az este végre szép is, jó is, hűvös is.
Ma háromszor áztam meg, egyszer munkából jövet, a barackszínű kis irodai kétrészesemben, másodszor pólóban-sortban, másodállásba menet, harmadszor ugyanabban a szerelésben, másodállásból jövet.
Bánja a fene, langyos, csendes nyári eső volt, megáztam hát megáztam, jobban nő majd a hajam. De ha most lefekszem, gyorsan el tudok majd aludni, és reggel száraz bőrrel ébredek. És végre takarózhatok, magamra húzhatom egy lepedő csücskét, éppen csak a biztonságérzet kedvéért.
Nagyon az agyamra ment már a kánikula.
Most gyorsan alszom, hátha sikerül bepótolni a restanciám.
Jóéjt! :-)))

:-)) Esős szépjónapot!

Tévedtem, mégis vannak augusztusban vizsgák.
Íme a vizsganaptáram:

2004.08.26 14:00 Dokumentumkezelő és csoportmunka szoftverek
2004.08.27 14:00 Üzleti informatika
2004.08.27 17:00 Külgazdasági ismeretek
2004.09.02 18:00 Számítógépes grafika

Van még pár dolog amiben tévedtem, de most nincs időm revidiálni.
Majd este jövök.

VÉGRE ESIK AZ ESŐ!!

Próbálom összevakarni magam, de nem megy. Ki vagyok facsarva.
Normális testi és szellemi állapotomban képernyőoldalakat írnék teli erről a cikkről, de most csak simán a figyelmetekbe ajánlom.
Az önmagában még nem volna baj, hogy a punci körül forog a világ, az a baj, hogy pár farok a tengelye.

Fröccs - kódex:

Kisfröccs: 1 dl bor - 1 dl szóda
Nagyfröccs: 2 dl bor - 1 dl szóda
Hosszúlépés: 1 dl bor - 2 dl szóda
(Vice)házmester: 2 dl bor - 3 dl szóda
Versa: 3 dl bor - 2 dl szóda
Háziúr: 4 dl bor - 1 dl szóda
Albérlő: 1 dl bor - 4 dl szóda
Magyar - Angol: 6 dl bor - 3 dl szóda

:-) Szépjóestét!

Hálistennek vége a napnak.

Délelőtt nagyon jó volt a római, belaktam zsíroskenyérrel, paradicsommal, paprikával. A vicém helyett versát keverhetett a csapos, mert eléggé ingatag lábakon indultam haza. Aztán az egyik stégen levettem a cipőmet, belelógattam a lábam a Dunába és hanyatt feküdtem. Jó volt nagyon, erőre kaptam. Még a piacra is kiszaladtam, fantasztikus, 148 Ft volt a kajszibarack, 128 az őszi, 168 a nektarin. A szép, nagy gyümölcsök, az apróbbak vagy a már túlérettek olcsóbbak voltak. Ha most lenne legalább egy fél napom szabad, vennék vagy 30 kiló barackot, és mindenféle lekvárokat meg dzsemeket csinálnék.
Talán a jövő héten, most mennem kellett dolgozni.
Annyira kivagyok, hogy több mint 8 óra alatt csináltam meg azt a munkát amihez máskor 6 óra is elég. Még megnéztem a portásbácsinál Kótai meccsét, mire vége lett, pont eleredt az eső. Nem áztam meg, pedig most nem bántam volna, inkább áznék bőrig naponta kétszer, csak esne már!

Kótai győzelme mellett a nap híre még, hogy Orán Viktor elég bátor ahhoz, hogy beleszóljon a román belpolitikába. Pontosabban, elég pofátlan ahhoz, hogy beszóljon a románoknak. Még arra sem ügyel, hogy legalább valamennyire becsomagolja a mondanivalóját.
Még szerencse, hogy Kótai győzött, és van még itthon két Mozart-kugli is, így legalább valami jóval végződik a napom. Csak az egyikkel, a másikat holnapra tartogatom, mert a vasárnapom se lesz sokkal különb mint a szombat volt.

Nna, hálistennek, vége a hétnek. Jobb lesz minél hamarabb elfelejteni.
Az a baj, hogy a hétvégét nekem a ma délután és a holnap délelőtt jelenti, szombat déltől dolgozom, és vasárnap is. Nagyon hosszú lesz a jövő hét.
Valahogy meg kéne szerveznem, hogy a rendelkezésemre álló -már csak mintegy- 16 óra alatt legalább egy hosszú hétvégényit pihenjek.

nagyon-nagyon tele van a tököm.

Manöken-képző

El sem tudta volna téveszteni az irányt, kilométerekre vitte a forró, száraz szél a szagot. A friss hal, a sós tengervíz, a csípős marsala és az olajban sülő, fűszeres darálthússal töltött tésztabatyuk szagát. Soha még ekkora piacot nem látott. Ez nem a turistáknak kiglancolt, napernyős-zászlócskás-giccsparádés piac volt, hanem egy külvárosi, a néger-gettó és a hindu városnegyed határán elhelyezkedő hal- és zöldségpiac. Fehér embert elvétve lehetett látni, fényképezőgépes, szuvenirre alkudozó turistát meg egyáltalán nem. Telt csípőjű, száriba öltözött hindu nők és hatalmasra hízott zulu asszonyok vásárolták itt a napi élelmiszert.
Nagyon szerette az ilyen piacokat, ez meg különösen izgalmas volt. Több száz négyzetméteren csak halak, az apró, kisujjnyi szardinia-féleségektől kezdve a két méter hosszú királyhalakig minden volt itt. Formára kerek, lapos, hosszúkás, színre ezüstös, óarany, pirosan vagy éppen lilásan csillogó halak szépen sorbarendezve a pultokon. Apró, rózsaszínű rákocskák, pizza-méretű tarisznyarákok, nedves rongyként lifegő tintahalak, fekete és zöld kagylók, a tenger valamennyi gyümölcse kapható volt itt. Külön soron árulták a hatalmas királyhal borjúméretű fejét. Nézelődött, szeretett volna beszélgetni egy árussal, hogy mit csinálnak ezekből a hatalmas halfejekből, hogy készítik. Valahogy senki sem akart vele szóbaállni.
Sodródott tovább, keresztül a zöldséges részen, hirtelen a fűszeresek utcájában találta magát. Nagy, vászonnal bélelt ruháskosarakban árulták a mustársárgától a vérvörösig mindenféle árnyalatban kapható, púderfinomságúra vagy éppen szemcsésre őrölt helyi specialitást, a marsalát. Szárított és friss füvek, fakérgek, csillag formájú termések, virágszirmok, szúrós kis göböcsök, a természet ezernyi csodáját mérték itt apró kis lapátkákkal a zacskókba.
A piac szélén kis butikok sorakoztak, faragványokat, füstölőket, konyhai edényeket, kosarakat árultak és színpompás, leheletkönnyű anyagból készült szárikat. Mindig is csodálta a hindu nőket ahogy a hétméternyi szövetet változatos, elegáns redőkben maguk köré tekerték. A kis top alól egy ujjnyi kilátszott a derekukból, nem voltak vékonyak, sőt, nagyon is teltek, húsosak, de a dúsan redőzött tarka szárikban, a szép járásukkal nagyon nőiesek voltak. Sőt, szépek. Szebbek mint a csámpás, farmerhoz meg edzőcipőhöz szokott európai nők.
Nézte a szárikat, keresett egy színt, egy mintát, amit hazavihetne és otthon varrhatna belőle egy ruhát. A csinos, középkorú eladó melléje szegődött, nézte ahogy az ujjait végigfuttatja a kelméken. Mosolygott.
- Do you like them? -
- Oh, yes, but how do you wear a sari? -
- Come in, I will show it to you! -
Bementek a kis boltocskába, a nő levett egy fehér alapon kék virágos szárit, és kezdte mutatni, hogy hogy kell hajtogatni. Megharmadolta az anyagot, az elejét redőkbe szedte, begyömöszölte a szélét a szoknyakorca alá, a többi kelmét hátul tűrte be, az utolsó harmadot pedig elegánsan átvezette a lány felsőtestén és a vállán hátradobta.
- No pin. -
Nem kellett mondani, látta. Hét méternyi kelmét úgy tekertek rá, hogy sehol nem kellett megtűzni, sehol nem kellett rajta egy öltést tenni. A nő magyarázta, hogy a szárinak több mint 3000 viselési módja van, de egy átlagos nő ebből talán 20 félét ha használ. Mosolygott, biztatta a lányt, hogy sétáljon. Az megpróbálta, de második lépés után a lába közé csavarodott a rengeteg anyag, húzkodta, botladozott. A nő csak mosolygott rendületlenül, kézenfogta, kivezette a kis bolt elé. Könnyű kézzel végigsimított a gerincén, kicsit igazított a vállán; lesímította, és egyúttal hátra is húzta. Elébe állt, finoman feljebb emelte a lány állát, még hátrébb igazította a vállát. Két tenyere közé fogta és előrehúzta a csípőjét, a lány érezte ahogy a mozdulattól a hasfala beljebb húzódik és a szeméremcsontja kicsit megemelkedik. A nő kézenfogta és lépdelt vele a bolt előtt, mutatta, hogy tegye a lábát, nem engedte hogy a lába elé nézzen, mindig az álla alá nyúlt és felejebb emelte az arcát.
Negyedóra alatt tartott az európai lánynak egy komplett hindu manöken-képzést.

Este, a parányi kis szobában sétálgatva mutogatta az új szerzeményét, a szép, fehér alapon kék virágos szárit. Három lépés az asztal és a fürdőszobaajtó között, ennyi hely volt, de a szűk hely ellenére is, vagy tán pont azért, önkéntelenül is felvette az újonnan tanult, büszke testtartást. Élvezte, hogy a csípője másképp mozog mint eddig. A szelíd, őzbarna szempárban látta hogy sikerült a nézőjét is meglepnie.
Az első kis szikrát, ami kipattant a fiú szeméből, elkapta. Kinyitotta a tenyerét, belenézett és nevetett:
- Blue. The first one is always blue. Do you have a red one? Or yellow? -
- You know I have! - és nevetett ő is, a szeméből áradtak az apró, szines szikrák a lány felé.
Az még arra gondolt, hogy jó az amit a hindu nőtől tanult, nagyon jó, holnap visszamegy hozzá és megkéri, hogy tanítsa még. Aztán nem gondolt már semmire, csak örült annak hogy a világ milyen színes és csillogó.

:-)) Szépjóestét!
Hát, kérem, van olyan szerencsés ember -mint Zsolt- aki ilyen guszta rókagombából főzheti a gombapaparikást. Én, ha belefutnék egy ilyen gyönyörű
telepbe, először is örömömben cigánykereket hánynék, aztán egy darabig gyönyörködnék még benne. Soha nem volt a kezemben rókagomba, nem is tudom, mit csinálnék belőle, a gomba-könyvemben több tucat recept van hozzá, találomra választottam ki most a
GOMBÁVAL RAKOTT PALACSINTÁT:
Két tojásból 30 dkg lissztel, kevés sóval és szódavízzel és/vagy tejjel palacsintatésztát készítünk, majd forró zsírban vagy olajban kisütjük. A megtisztított gombát megmossuk, apróra vágjuk, majd egy csokor apróra vágott petrezselyemmel, egy fej apróra vágott hagymával kevés olajon megpároljuk. Kihűlés után húsdarálón ledaráljuk (vagy elturmixoljuk) és elkeverjük egy tojás sárgájával, habbá felvert fehérjével, egy pohár tejföllel. Kivajazott tűzáló tálba teszünk egy palacsintát, megkenjük gombakrémmel, palacsinta, krém, amig tart az alapanyag, legfelülre palacsinta kerüljön. Előmelegített sütőben szép pirosra sütjük, szeletekre vágva, gombamártással vagy tartárral leöntve tálaljuk.

Hátkérem, ez finom volt.

Ma kínaiban ebédeltem, pont egy gombás levest, nagy kaland volt, menet közben jöttem rá hogy elelejtettem hogy hogy kell pálcikával enni. Majd elmesélem, nagyon mókás látányt nyújthattam :-)))
Most azonban mindenekelőtt meg kell írnom a humán erőforrás házimat, annak holnap délutánig oda kell érni a tanárhoz. 6-8 oldal, holnap rajzolok hozzá egy szervezeti ábrát, aztán had menjen. Reménykedtem benne hogy ma délelőtt meg tudom csinálni bent az irodában, de amit egy ember eltervezett, azt más emberek keresztülhúzhatják. Dilis egy nap volt, húzós éjszaka lesz, aligha végzem éjfél előtt. Sőt. Ráadásul a hétvégén is dolgozom, egyedül a péntek délutánom lesz szabad.
Zsoltnak köszönöm a képeket, kicsit kikapcsoltak.

Máma mindenki megbolondult?
Vagy a meleg ment az agyukra, vagy turnusváltás van az üdülőkben és mielőtt elutaznak, meg akarnak szabadulni pár tucat elintéznivalótól.
KÁVÉSZÜNETET AKAROK TARTANI!!!!legalább negyed órát, plííííííííízzzzzzzz
És egy ventillátort, ha lehetne. Legalább 36 fok van az irodában, légmozgás semmi, a függöny úgy lóg az ablakon mintha vaslemezből lenne.

:-)) Szépjóestét!
Olvassatok Svejket, én is azt teszem. Még egy félórácskát, csak éppen leereszteni, ma teljesen kikészültem.

Vagy, ha valaki tudna jó kis esővarázsló mondókákat, azt szívesen kántálnám.
Jóéjt :-O

:-)) Szépjóestét!

Kezdek belecsúszni az önkizsákmányolásba. Két hétig még szabadságon van a néni aki segíteni szokott, de utána mind a két állásomból kiveszek egy hetet. Egyszerre.
Mondom: MIND A KETTŐBŐL!! Naazé'!
Szavamon fogom magam!

Szeptemberig nincsenek vizsgák se, még három dolgozatot kell megírnom, ebből az egyiket összeollózom a főnököm phd-jából (jogtörténet, átkonvertálom filozófiatörténetbe), a másikat, a humánerőforrást megoldom egy régi munkahelyem személyzeti politikája -hiányának- bemutatásából, a harmadikat meg szerintem letöltöm a netről, abból rengeteg kering a hálón.
Aztán nyugi lesz egy hétig, napozás, kutyázás, pasizás, olvasás, főzőcskézés, ilyesmi. Egy kis Állatkert és Közlekedési Múzeum. Csupa-csupa könnyed és felelősségmentes dolog. Ez a mai nap teljesen kikészített. Csalódtam már emberekben, tudom hogy van bennük rosszindulat (bennem is van), de ez nagyon érzékenyen érintett. Öv alatt ért, hogy pontos legyek. Ki tudnám kaparni a szemét annak a kis ganénak. De jó lenne valakit jól pofánverni!!
Most megyek jógázni, muszáj lecsillapítanom az indulataim, hogy el tudjak aludni.

Kicsit tupírozottak az idegeim.
Végeztem a vizsgákkal, ülnék fel a bringára.... lapos a hátsó.
Hihetetlen. Szombaton is, most is. A kis nyavalyás pumpával nem tudtam keményre fújni, de most szerencsére nyitva volt a közeli autószerelő, megkértem, felfújta. Ingyen, ezúton is köszönet neki, ha legközelebb arra járok, meghálálom.
Szóval, simán, kőkemény gumikkal értem haza.
Ebből két tanulság következik:
1. Legközelebb vagy felviszem a bringát a terembe, vagy rábízom a biztonsági őrökre.
2. Soha többet nem megyek abba a műhelybe, ahol szombaton 1200 ft-ért 'ragasztották' meg a hátsóm.
Mert ha azt mondja: Nézze kisnagysám, aki ilyen kis butuska mint maga, azt nem lehet nagyon megsérteni, de tegye már meg, hogy vesz egy pumpát. Itt van, teccik látni, 1900 Ft, de magának odaadom 3000-ért, ha már így megdolgoztatott. És kiskedves, aki ilyen libácska mint magácska, hogy szoknyában biciglizik, az ne induljon el egyedül, tartson magának egy fuvarost, aki alkalomadtán értemegy és hazaszállítja. A levegőt senem adják ingyen, 1000 Ft, szóval 4000. És ne lássuk egy darabig egymást. Csókolomakiskezit.
Nna, ezt szó nélkül zsebretettem volna, és még borravalót is adok.
De mivel szemrebbenés nélkül azt mondták, hogy "valami kiszúrhatta", hát így többet az életbe nem teszem be oda a lábam. A kerekem meg pláne.
Annak a kis gennyládának meg, aki azzal szórakozik hogy vadidegen bringákból engedi le a levegőt, több öröme se legyen az életében, mint az a sziszegés, amit olyankor hall.

Most megyek dolgozni.

Vége a napnak. A munkanapnak legalábbis.
Kicsit ki vagyok facsarva.
Viszont holnap nem kell mennem dolgozni, wWoOwww.
De most nem bírok írni. Majd holnap este.

Ja, jótanács: sose gyűjtsetek be UV-ket, még akkor se, ha 'lehet', ha a kreditrendszer megengedi. Nem szabad vizsgát halasztani, ha kettessel hát kettessel, de azonnal le kell vizsgázni.
Egy lidércnyomás.
Végre itt van a nyár, és én mit csinálok??
UhHh.
Az év végére diplomám lesz! Még ha cigánygyerek potyog az égből, akkor is! MONDOM AZ ÉV VÉGÉRE DIPLOMÁM LESZ!
Nnaazé'!
Sipirc tanulni!

Irodalmazás közben találtam ezt a két idézetet, egy 1944-ben kelt Belügyminiszteri állásfoglalásból való:

"...a zsidóval kötött házasságnak az új faji állameszmével való összeférhetetlensége eddig a nép szélesebb rétege előtt ismeretlen volt. Miután azonban ez előttük tudatossá vált, részükre megtámadási ok nyílt meg."

"Bontó okot képez ezek szerint a mai állam és a nemzeti szocialista világnézet megvetése, a kormány és tagjainak szidalmazása, és a kommunista cselekmények."

Majd estére kommentálom.
Vagy nem, mert ehhez aztán nem kell kommentár.

:-)) Jóreggelt!
Elémúlt a fejfájásom.
Most viszont meló van, ha meg netán mégse, akkor tanulás.
Lehet hogy inkább ez utóbbi, imitt-amott lézeng valaki az épületben.
Már csak az kéne, hogy egy icipicit elromoljon a telefonközpontunkCsak egy kis átmeneti, félnapos zavarocska kéne. Léccilécci.
Holnaputántól jó leszek!

:-) Szépjóestét!

Dél óta fáj a fejem. Nem lett volna pedig rossz nap, 8 óra alvás, 4 óra pihenés, 4 óra munka, 8 óra tanulás.
Csak hát fáj a fejem. Már kezd kiolvadni a szemem a gödréből.

ADD MÁR URAM AZ ESŐT!!!
Vagy legalább add vissza a hidegfrontot. Annyira nyomott a levegő.

Ráadásul máma iszonyú rosszat ebédeltem. Én főztem, már ha főzésnek lehet nevezni azt, hogy lobogó vízbe dobtam két marék trikolórtésztát, amíg főtt, felkockáztam egy kis darab (maradék) parasztkolbászt, kisütöttem, zuttyantottam rá egy decinnyi (szintén maradék) főzőtejszint és (sikertelenül) próbáltam feljavítani a rózsaszín kulimászt némi majorannával és frissen őrölt borssal. Összerázogattam a mártást és a főtt tésztát, még szerencse hogy megkóstoltam mielőtt rászórtam volna a reszelt sajtot, így az legalább megmaradt.
Kell nekem mindent elhinni -és átalakítani- amit olvasok.
Stahl Juditnál láttam hasonló receptet, csak ott csíkokra vágott szalonnát sütöttek ki, gulyáskrémmel ízesítették és tejföllel mártásosították.

Mondjuk, a menzakajánál egy fokkal jobb volt, csak a vasárnaphoz képest volt csapnivaló.

Délután halgattam a Kossuth ráditót. Az esti krónikában 3 fideszes is nyilatkozott. Az egyik arról, hogy a Benesi-dekrétumok miatt elvett földeket visszaadják, és a fidesz honlapján információt és segítséget találnak az érintettek. A másik hosszan beszélt arról, hogy a bőven termett gabonának nincs elegendő közraktári hely, emiatt a parasztok kénytelenek olcsón odaadni a termést a neppereknek. Itt egy hírolvasó felolvasta a földművelésügy államtitkárának nyilatkozatát, miszerint van raktári hely.
A harmadik riportra már nem emlékszem, egy nagy katyvasz van a fejemben, még a logisztikát ki sem hevertem és máris olyan finomságokkal tömöm az agyam, minthogy hány emberév munkája szükséges egy katasztrófa kárainak helyreállításához.
A lényeg, hogy a 20 perces krónikából 10 percet fideszesek nyilatkoztak, a többi hírolvasás (fő helyen az idióta Sharon nyilatkozattal, miszerint a franciaországi zsidók azonnal költözzenek ki Izraelbe). Kormánypárti politikus meg sem szólalt.
Istenkém, ha visszagondolok, hogy mennyire tiszteltem az újságírókat!
Most meg csak nézek, mennyire nyíltan lökik oda szakmájuk legalapvetőbb normáját, az elfogulatlanságot - szimpla seggnyalásból. Amit természetesen hittételnek, jobb meggyőződésnek állítanak be.
Mutatják, hogy ők hűek az ideához, olyannyira, hogy az "ellenoldal" véleményére nem is kíváncsiak.
Megette a fene az egész magyar rádiót. Ha nem az egész magyar újságírást. Mert ezzel a hozzáálással a normálisak, a szakma normáit betartani akarók automatikusan az ellenoldalra kerülnek. Hogy ezt valamennyire elkerüljék, ők is kénytelenek lesznek balanszírozni.
Ha meg már valaki arra kényszerül, az elfogulatlansága demonstrálása érdekében patikamérlegen adagolja az egyes politikai áramlatokra fordítható műsorperceket vagy kolumnákat, akkor ott már megint sérül az elfogulatlanság.
Merthogy egy országot, egy közösséget nem a politikai oldalak, hanem az egyes, felvetődött problémák megoldása visz előre. A problémák meg ugye politikai érától és hovatartozástól függetlenül merülnek fel. Dr. T minisztériuma elé ugyanúgy oda akarták borítani a gazdák az addigra pedig állítólag hatástalanított búzabombát, mint ahogy most is nyilván fel fog merülni ilyesféle javaslat a gazdák részéről.
De a fidesztől és médiarajongóitól ugyebár nem várhatunk megoldás-centrikusságot.
Nekik bőven elég, ha a problémákra rámutatnak.
Vagy ha ilyenek nincsenek, hát akkor csinálnak. Nehogy már munka nélkül maradjanak.

Na, nem mászok jobban bele, széthasad a fejem, pontosabban megolvad a koponyám.
Reméltem pedig, hogy az írás segíteni fog, de nem.

Egy lidércnyomás ez a nap.
Fél hatig tanultam, nyolcig aludtam. Vissza kellett fordulnom az indexemért.
A tanerőket meggyőztem (még emlékeznek rám, engem csíptek a tanárok nagyon), beleegyeztek hogy két vizsgát csinálja. 50 perc volt adva.
Mint a güzü, a logisztikával kezdtem. A rosszabbik fajta teszt, amit egy külön lapon kell satírozni. Olvasom a kérdést, kiválasztom a 6 válaszból a lehetséges 0-6 helyes választ, megjegyzem a kérdés számát, a válaszok betűjelét, előrelapozok, satírozok, visszalapozok, kérdés, válaszok, előrelapozok, satírozok, hússzor. A számpéldákat elronthattam, szerintem rossz képletet használtam, de nem vagyok benne biztos. Én nagyon tudok koncentrálni. De tényleg. Nem látok, nem hallok, másfél méteres körzeten belül kis szikrák sülnek ki, ha valaki közelít.
Leadom a lapot, kapom a humán erőforrás tesztet, ugyanaz a fajta, de hálistennek számpéldák nélkül, viszont negyven kérdés.
A közepénél járok, amikor bemondják, hogy már "csak" harminc perc van hátra.

MmmMiIIIIiiiiiiiiiiii????????????
20 perc alatt megcsináltam másfél 50 perces vizsgát.
Fogalmam sincs a kérdésekről, arról hogy jó lett-e, olvastam, mérlegeltem, döntöttem, memorizáltam a megoldást, lapoztam, satíroztam, és kezdtem előlről.

Mire kiértem, lapos volt a hátsóm.
A vadiúj bringámon.
Kb. 12 kilométerre a lakásomtól, buszra szállni biciglivel nem lehet, elindultam gyalog.
Vagy három kilométert toltam, az Óbuda vasútállomásig. Még jó hogy kapcsoltam, sajnáltam az én szépségemet felnin hazatolni.
1 órát kellett várnom a vonatra.
Hanyatt feküdtem egy padon, egy hársfa alatt. Sajnos már elvirágzott, most ott haltam vona meg az erős illatban. Bizisten nem bántam volna, rosszul voltam nagyon, a reggel bevett görcsoldók hatása is elmúlt már, fájt a hasam, fáradt voltam, szikkadt és hisztis. Néztem magam fölött a lombokat, a vasútállomás épületének az ereszalját, a villanydrótokat, a lassan vonuló felhőket.
Egy kis csuri legalább egy negyedórát tollászkodott az egyik villanydróton. A lábacskáival vakarta a nyakát egyik oldalon, aztán a másikon, a szárnyacskáit lengette, legyezőformára szétterítette majd összecsukta a farktollait.
Nem is értem, miért szépítkezett annyit, náluk már lejárt a párkeresés időszaka, jövő februárig nincs szüksége a vonzerejére.
Szép, sárga lepkéket is láttam.
Nekem gombász-szemem van, tudok nagyon lassan nézni, egész megelevenedett a lomb. Mókust is láttam, meg méhecskéket. Azt hiszem, az egyik vascső kerítésoszlopban fészkelnek, egy kis lyuk volt benne fúrva, azon jártak ki-be.
Mire megjött a vonat, egész jól voltam. A szép, új vonat jött, alacsony padló, magas mennyezet, légkondi. Gyönyörű!!! Csak kalauz nem volt, potyáztam.
A bringásműhely még nyitva volt, sajnos még nem vettem imbuszkulcsokat (5-ös méret) a szereléshez. Sürgősen pótolom, mert 1200 ft-ért ragasztották meg a hátsóm. Amíg csinálták, bevásároltam.
Már megittam egy nagy pohár vörösbort, kezdek zsibbadni.
Most lefekszem. Nem ruhástul, hanem levetkőzve, zuhanyozva, bekrémezve alszom legalább 10 órát. Hajnalban kicsit takarítok (már ha vissza nem alszom), reggel római, délután meló, este kezdem előlről, mert kedden egy ugyanilyen kör vár rám csak kriminológiából és krízismenedzsmentből.

Szeretnék elmenni nyaralni.

Khm, khm.
Vezetői kontrolling megvan. Ippeg csak görbül, de megvan.
Most jártam az ETR-en.
Ilyenkor azt utálom a legjobban, hogy nem tudom mi volt rossz.
Mármint ezekben az ostoba tesztekben utálom, hogy nem tudhatom hogy mit nem tudtam. Pláne mint ez, ahol két jó megoldás volt, de ha csak az egyik jó, már nem jár pont.
Szóval, bánja a fene. GÖRBÜL!!!!!!!!!!!!

Nna, hát ennyit az én 10 perces kis luxusfogyasztásaimról. ÁÁÁáááááá!!!!!!

Lett belőle egy kétkötetes Örkény novellák és Bacher Hogyan bánjunk a nőkkel?-je.
Meg egy csomó szívfájdalom, mert ott kellett hagynom Márai összesét, pár Tolkient, Janikovszkyt, Eszterházy Mindentudás Egyetemén elmondott előadását merített papíron, vászonkötésben, nem is kell olvasni, csak kézbefogni, már az gyönyörűség. És még szét se néztem rendesen.
Nem tudom észrevettétek-e, hogy az utóbbi időben sokat javult a könyvek minősége. Eltünedezőben vannak a puhafedelek, a könyveket rendesen ki lehet nyitni, nem kell tenyéréllel-könyökkel-tolltartóval széttaposni a ragasztásokat, amitől a második kinyitás után szét is hullik. A könyveket ismét varrják, finom, ekrü színű papírra nyomják és ügyelnek arra, hogy könnyen lapozható legyen.

Pedig ezt a pénzt most tényleg hülyeségekre akartam költeni.

Visszatérve Tolkienre: nagy adósságom Ő énnekem. Még semmit sem olvastam tőle.
10 - 12 éves koromra túl voltam Benedek Eleken, a magyar népmeséken, a Nagy Indiánkönyvön, Winettou mind a négy részén, a görög és a germán mondákon, Naszreddin Hodzsa kalandjain, Janikovszky intőkönyvének történetén. Mivel nagyon határozottan és mereven elzárkóztam a kislányoknak való pöttyös és csíkos könyvek olvasásától, a könyvtáros meg még nem tartott elég érettnek Vernére és Jókaira, a szomszéd nagyfiú könyveire fanyalodtam. Ő a sci-fit szerette, így került a kezembe Nemere. Egy távoli kisbolygón egy Teszusz nevű fiatalember akarta megölni Tauszt, ebben Ariana segített neki úgy, hogy csaklizott az apjától, Minosztól valami lézeres nyomolvasó szerkentyűt. Tausz csak félig volt ember, egy labirintusban élt, állítólag bikafeje volt, és a labirintusból még senki sem tért vissza élve.
A végére kiderült, hogy szegény Tausz egy kisfiú, akit beültettek egy bika formájú robotba.
Valami ilyesmi volt a történet, ismétlem, egy távoli kisbolygón.
Na, 11 - 12 éves fejjel itt szembesültem először azzal, hogy egy könyv lehet nem csak rossz, de lopott is. Merthogy ismertem Minotaurusz legendáját (mondom, az összes mondagyüjteményt elolvastam addigra).
Ez a könyv egy életre meghatározta a sci-fihez meg a fantasy-hoz való viszonyom. Előítéletessé váltam, nem olvasok ilyesmit, mert nem csak rossz, de a sztorik plagizáltak is. Ennek a -valószínűleg tév- hitemnek esett áldozatul Tolkien, Asimov, és még jó páran.
Pedig biztos nincs igazam. Csak hát az előítéleteket nagyon nehéz legyőzni. Hát még a saját előítéleteimet milyen nehéz!

Tolkienért azért hamarosan visszamegyek, mert egyrészt pótolni akarom a mulasztásom, másrészt, könyvesboltban még soha nem láttam olyan jó pasit mint ebben. Mármint a pult túlsó oldalán. (Az innensőn, a vevő felőli területen már láttam, kétszer vagy háromszor. A pasi ugyanaz volt, és mindig velem. De erről majd máskor.) Szóval, ez a könyvesboltos középmagas, barna, csontos vállú de nem kigyúrt, a jeggyűrű kivételével (a francba!!) nyoma sincs rajta semmiféle ékszerszámnak. Pont annyira borostás ami ma még szúr, de holnapután már csiklandoz. Amikor fizettem, mélyen a szemembe nézett és azt mondta, hogy tegyem el a blokkot, mert legközelebb összeadják, és 10000 ft után 10% kedvezményt kapok. Okos, barna kutyaszemei vannak. Kicsit huncutak és esdeklőek.
Nna. Majd bolond lennék nem visszamenni!

Amúgy volt 10 perces kis ostobaság is, egy túrókrémes áfonyatorta (vagy áfonyás túrókrémtorta?) formájában.
Csokis (nem kakaós, csokis!!!) piskóta vékonyan megkenve áfonyalekvárral, rajta egy kisujjnyi réteg vaniliakrém, újabb csokis piskóta, azon tejszinhabbal könnyített túrókrém éppen csak egy leheletnyi citromhéjjal illatosítva. Az egész áfonyalekvárral volt szép cirmosra cifrázva.
Nagyon finom volt. Valahogy csak ki kellett hevernem, hogy nincs majd' 100 ezrem egy Márai összesre.

:-)) Szépjóestét!

Az a mosoly-jel ott fent a sarokban csak önámítás.
Szét vagyok hullva. Vagy inkább, szét vagyok folyva. Máma mindkét munkahelyemen kicsavarták belőlem az utolsó csepp energiát is.
A kedvenc kolléganőm délben jött be, csipásan. Mai határidős munkája volt, megkért, hogy egy táblázatból számoljak ki ezt-azt (180 soros, 25 oszlopos gigaszarok). Mint az állat alkottam a függvényeket, fél óra múlva jön a másik kolléganővel, aki továbbdolgozott volna az adatokon, és közölte vele, hogy "úgy látom, Hilde még szöszöl".
Ez a második ilyen húzása volt, harmadjára robbanok, mint az atombomba. Cafatokra fogom tépni a ribancát!

Arra gondolni sem merek, hogy a humán erőforrás könyvet még ki sem nyitottam.
A logisztikából is csak a fogalmakon vagyok többé-kevésbé túl, de hátra van egy csomó számítás.
JjJajjjjjjjjjj.
És kávémérgezésem is van.

Egyetlen jó dolog történt velem máma: a júpíszi csekkbefizetésénél (valahogy elfelejtettem átutalásra kérni a számlát, ezt csekken fizetem) kiderült, hogy ebben a hónapban írták jóvá az akciós kedvezményt. Majd' 6000 Ft-om maradt meg.
Kérek ötleteket, hogy mire költsem. Valami fincsi kis luxusdologra, 10 perces kis ostobaságra.
Folyadékbetétes melltartó kizárva!

-: életjel :-

majd este jövök

Már pár hete hallom a híreket arról, hogy a Simon Wiesenthal alapítvány "Utolsó esély" szlogennel akciót hírdetett a még élő náci háborús bűnösök leleplezésére.
Nos, az emberiesség elleni bűnök soha nem évülnek el.
Még akkor se, ha kisemberek, házmesterek, hatalomtól és vérgőztől elvakult csőcselékek használták ki a "lehetőséget", hogy állati ösztöneiket a zsidótörvényektől -és a végletekig felkorbácsolt antiszemita közhangulattól mintegy "támogatva"- éljék ki.
Ezek fölött az emberek fölött ítélkezni kell, ez minden épérzékű ember számára nyilvánvaló.
Azok az emberek, akik 44-ben embereket gyilkoltak, ma 80-90 évesek. Ha élnek, már valószínűleg dédapák/anyák.
1944. óta a negyedik generáció nőtt fel, a kegyetlen zsidógyilkosok unokái most 20 évesek, talán éppen ebben a pillanatban nemzik a feljelentésre érdemes gyilkosok dédunokáit.
Negyediziglen üt vissza a szégyen amiatt, amit a nagyapák követtek el.
Négy generáció alatt bőven ki lehet nemesíteni egy olyan gyümölcsfát, aminek a tulajdonságai teljesen eltérnek a kiinduló egyedétől.

Ismétlem: az emberiesség elleni bűnök soha nem évülnek el.

A kérdés csak az, hogy megéri-e a vétkeseket MOST, 60 évvel a borzalmak után bíróság elé állítani.
A kérdésem az, hogy milyen tudati változást, milyen pedagógia hatást vált ki egy ilyen akció azokban, akik most a harmadik-negyedik generációt képviselik?
Szerintem dacot.
Szerintem azok az ideológiai áramlatok amelyeknek ma is az antiszemitizmus a legfőbb jellemzője, muníciót és gyűlölködnivalót találnának egy ilyen, roskatag vénember (bocsánat) elleni perben.

Nagyon nehéz ezt megmagyaráznom, mert racionális érvekkel alig lehet operálni, amikor egy ilyen rettenetes dologról van szó mint a holokauszt.
A modern marketing-tudomány egyik legfontosabb tétele: nem szabad negatív üzeneteket közvetíteni a vevő felé. Azt kell sugallni, hogy a termék vásárlója milyen jó fej (milyen szép, fiatal és belevaló, blablabla, ha a terméket megveszi.)
Egy ideológia, egy politikai irányvonal, egy új magatartásforma "eladása" pont olyan módszereket igényel mint egy mobiltelefon vagy egy mosópor eladása. Kiábrándító, de így van, a politikai pártok erre már vagy rájöttek, vagy most kezdik felismerni.

Miért lenne kivétel ez alól a szabály alól az antiszemitizmus elleni küzdelem?

Ott is pozitív üzenetekre van szükség, nem pedig arra, hogy unokákat és dédunokákat billogozzunk meg azzal a borzalommal, amit a nagyapjuk/dédapjuk követett el.
Merthogy az ember sajnos így működik: a negatívat, a rosszat, a gonoszt hagyományozza az utódokra. Összesúgnak a bűnözők gyerekeinek a háta mögött. Nem engedik, hogy a gyerekük mellette üljön az iskolában, vagy hogy játszópajtások legyenek. Félnek. Attól félnek, hogy a rossz, a gonosz, a gyilkos hajlam öröklődik. Akár hetediziglen is öröklődik.
A megbillogozottak pedig -ha már úgyis rajtuk a szégyen- teljesen véletlenszerűen válnak maguk is örökösökké. Az antiszemitizmus, az ártatlanul elszenvedett megaláztatásból -hisz ők semmit sem csináltak, csak a nagyapjuk- eredő dacból kifejlődő gyűlölet örököseivé.

Nem helyeslem a Wiesenthal Alapítvány felhívását. A jutalom kitűzését még kevésbé, de az alaphiba szerintem maga a felhívás.
Pozitív példákat kéne állítani.
Mint a Yad Vasem Intézet, akik azokat az embereket kutatják és keresik, akik zsidókat mentettek.
Szerintem az ilyen Embereket kéne felkutatni, minél többet belőlük, még amíg élnek, még amíg le tudjuk róni a hálánkat.

Mert milyen más érzés egy olyan ember unokájának lenni aki emberek életét mentette meg, mint egy olyanénak, aki embereket gyilkolt. Milyen más érzés egy olyan gyerekkel egy iskolába járni akinek a nagyapja nevét márványtáblára vésték és fát neveztek el róla, mint egy olyan gyerek padszomszédja lenni, akinek a nagyapja/dédapja tömeggyilkos.
Itt a pozitív üzenet.
Emlékezni az eseményekre, szembenézni a borzalmakkal, elismerni hogy eleink részt vettek a gyilkosságokban, de három nemzedéknyi idővel később már nem sütni a szégyenbélyeget az utódokra. Hanem pont ellenkezőleg, pozitív példákat állítani, akikre büszkék lehetnek a dédunokák.
Nem bírósági ítéleteket, hanem köszönőleveleket hagyományozni az ükunokákra.
Szerintem inkább azt kéne csinálnunk.

:-)) Szépjóestét! / Jóreggelt!

Kinek mi van most?
Nem tudom, hogy a délutáni, ám ruhástul, könyvvel a fej alatt, kanapén való alvás szépít-e vagy csak arra jó, hogy megkeverje az éppen helyrebillenő bioritmusom?
Hét óra körül még emlékszem a rádióban a hírekre de aztán filmszakadás volt, fél egykor ébredtem. Csak legalább ne lettem volna felöltözve, de fel voltam, össze-vissza gyűrődött a bőröm.

Van egy definícíóm, nem bírom megállni, hogy meg ne osszam Veletek:
"A tárolás tulajdonképpen az anyagmozgatás folyamatának megszakítása."
Hát nem gyönyörű?!
Tökéletesen kifejezi azt, hogy a világ tele van öncélú, önmeghatározó, és ilyeténképpen tökéletesen fölösleges dolgokkal. Mintha az élet nem azért teremtődött volna hogy az élők éljék és átéljék, hanem azért, hogy a fejlődés folyamán megszülethessen és kiteljesedhessen minden dolgok legfontosabbika, az élet kvintesszenciája, a fennséges LOGISZTIKA maga. Hódoljunk neki, mutassunk be áldozatokat, hisz nélküle az élet fabatkát sem ér.
UhHh.
Még két éjszakát szánok a dögre, aztán kivágom a könyvet a kukába.

:-))
Jóreggelt!
Tegnap még életjelet sem nagyon tudtam adni, elnézést.
Reggel jó nagyot sétáltunk, a töltésen éppen kaszálnak. Nyilván a parlagfű ellen, már 15-20 centisek
Már csak az kéne, hogy innestől kezdve szeptemberig legalább 3 hetente kaszáljanak és ne úgy mint tavaly, amikor legközelebb októberben vonultak ki a gépek. Gondolom, akartak segíteni a természetnek, hogy a két és fél méter magas, beérett termésű parlagfű-bozótosok minél messzebb és minél egyenletesebben tudják szétszórni a magokat.
Annyiból sajnálom, hogy éppen most virágzik a katáng is, az áldozatul esik a parlagfű-kaszálásnak. Nagyon szép volt pedig, sok helyen óriási területeket festett világoskékre. Vígasztalásképpen egy szép katángtelep:


Most nyomás tanulni. A legközelebbi pihenésem vasalás lesz, meg este jóga. Utána remélem még lesz erőm kicsit szétnézni a neten.

Hírtévés törzsfórumozók összeesküvés-elmélete, miszerint Forró Tamás tetette el láb alól az apósát. (az ő apósa volt a Szegeden tévedésből megműtött bácsi).
Szerintem ma felesleges odakattintanotok, már én is megbántam hogy beleolvastam. Ráér hétfőn. Szegény bácsi! Nem elég hogy élete utolsó napjait műtőkben meg intenzív osztályokon, becsövezve élte, méltatlan körülmények között halt meg, de még ez is!

Cudar meleg van.
Ilyenkor nem főzök, pont eléggé melegít a nap, nem erőltetem a tűzhely körül való sertepertélést. A leveseket viszont szeretem, úgyhogy kánikulában
HIDEG KEFÍRLEVESeket szoktam enni.
Gyümölcsös változat:
személyenként egy nagy marék magozott meggyet, vagy ribizlit, vagy kockára vágott sárgadinnyét beöntök a turmixba, rázúdítok egy pohár kaukázusi kefírt vagy joghurtot, csipet fahéjat dobok rá és összeturmixolom. 2-3 órára be vele a hűtőbe. Isteni! Én nem édesítem, de ha valaki szereti, tehet bele kevés mézet vagy cukrot. Lehet díszíteni gyümölcsdarabokkal, de ha úgy jön ki a lépés, bögréből is jó nagyot lehet belőle hörpölni.
Tudom én hogy manapság pudingporból főzött alapba teszik a gyümölcsöt, de nekem az túl gejl, sokkal jobban frissít a savanykás-pikáns kefírleves mint az édes-tömény-híg puding.

Ennek van sós változata is, akkor egy nagy marék reszelt tököt (vagy uborkát) teszek a turmixba, nagy csokor durvára vágott kaporral és csipet sóval vagy vegetával ízesítem és úgy turmixolom össze a kefírrel.
Ezt is hűtőbe kell tenni néhány órára, kellemes, hűs leves lesz belőle.


Ma egész különleges kalandom volt a rómain.
Már vagy harmadik hete szoktunk találkozni egy 7-8 év körüli kisfiúval, az anyja napozni szokott, a srác meg vödörrel kimeri majd visszaönti a Dunába a vizet, kavicsot dobál, próbálja szórakoztatni magát.
Nagyon tetszik a kiskölyöknek a kutyám. Mondjuk nem csodálom, a blöki kerítés-culáp méretű fadarabokat húz ki a Dunából, egész kis látványosság, amikor a hatalmas fadarabokat felcipelem valamelyik stégre, közben a kutyák izgatottan csaholva, nyüszögve tekeregnek a lábam körül, aztán két hatalmas csobbanás: az első a bot(nak nevezett fatörzsdarab), a másik a kutya. Boldogan, farokcsóválva vonszolja a parton a nálánál ötször nagyobb 'botokat'.
Szóval, ez a kutyus tetszett meg az én ifjú kiskomámnak, és ma közölte velem, hogy ő szeretné megvenni. Mondom neki, nem eladó. Kérdi, miért? Mondom, mert szeretem, és akit szeret az ember, azt nem adja el. Mit válaszolt erre a hétéves?
-Nekem van elég pénzem, bármit ki tudok fizetni!-
Azóta egyfolytában próbálom elképzelni azt a családot, ahol egy hétéves egy ilyen mondatot megtanul. Nem csak kimondani tudja, de érti is. Vagy csak megszokásból használta? Mindkét variáció elég rossz ómen. Mind a társadalomra, mind az ő egyéni boldogságára nézve.

:-)) Szépjóestét!

Nnna, ez is megvolt, minden itthon van. Gyönyörű, száras meggyet vettem, 160 Ft-ért. 7 kilót, az 11 üveg -ennyit tudok egyszerre dunsztolni a két nagylábosban- meggybefőtt, meg ugye ami pucolgatás, mosás, üvegbe rakás közben szájbajut :-))
Akinek vannak ilyen rohangászós napjai, vegyen magának formázott talpú gyógycipőt. Meg se kottyant a mai nap, pedig ebben az iszonyú melegben cipekedtem meg talpaltam két és fél órát. A lábam teljesen friss, fejben vagyok fáradt, de ott nagyon.
Kéne aludni egy órácskát, aztán berakni a meggyet.
Kávé- és politikamentes, kellemes hétvégét!

Ja, azért a hétvége kitörése előtt HVG-ben még érdemes elolvasni a Kanyarok és kanyarók című cikket. Nemzetközi hírű politikusok színe-változásairól szól, nagyon érdekes. Különösen azért, mert nekünk is van egy (sőt, több!) politikusunk, aki(k) a szemünk előtt váltott(ak) ideológiát.
Az óriási különbség a cikkben ismertetett életutakhoz képest, hogy míg azok egy olyan fejlődési folyamaton mentek keresztül ami előnyükre vált, addig a mi politikusaink valahogy ... khm, khm.... szóval visszafelé fejlődtek.

WWooww! Vége a hétnek! VÉ-GE A HÉT-NEK!!!!

Sőt, ráadásul hosszú hétvégém lesz, hétfőn csúsztatok :-)))
Most kéne kicsit előrealudni hogy bírjam, de még el kell vinnem a bringát hogy felrakják rá a kosarat, ki kéne szaladni a lehelre, 160-ért láttam szép meggyet, őszibarack is van már, kajszi is, azt is kéne hozni, meg ribizlit, a hétvégén csak gyümölcsöt akarok enni. Boltba is kéne menni, nincs itthon narancslé, ásványvíz, cukor a befőzéshez.
Ajjaj.
Pedig ha az alvás szépít, akkor a délutáni alvás egyenesen gyönyörít. Ha most ledőlhetnék, estére olyan szép lennék, hogy a napra lehetne nézni de rám nem. Sőt, tán még az új biciglimnél is szebb lennék, az pedig gyönyörű!
Ehelyett nekilódulok, inkább most rohanok még egy kicsit, hogy a hétvégém nyugodtan, bevásárlás-mentesen telhessen. Húú, de pocsék egy péntek délután lesz ez.

Száraz évszak volt, a kontinens felől olyan forró és száraz szél fújt, mintha egy gigantikus hajszárító lenne bekapcsolva valahol messze, sok száz kilométerre innen, Afrika belsejében. Még az óceán közelsége sem adott enyhet, talán néhány hét múlva, ha megfordul a szél, de addig olvad az aszfalt, az okkersárga és a barna ezernyi árnyalatára aszalódik táj és a hőségtől pilledt emberek munkába menet a hónuk alatt visznek egy kartondobozt, hogy az első adandó alkalommal szét tudják teríteni és le tudjanak rá heveredni. Ez egy ilyen ország. Mindenki csak annyit erőlteti magát, amennyit feltétlenül muszáj.

A kövér, izzadó biztonsági őr is kelletlenül kászálódott elő az árnyékos fülkéjéből, hogy a taxi előtt felnyissa a sorompót. A hátsó ülésen fiatal, fehér nő ült, körülötte mindenhol bevásárlószatyrok. Kígyóuborka, kis fej káposzta, joghurt, kétszersült, helyi gyümölcsök, csupa olyasmi, ami a 2-3 hetes tengeri úton nincs és amivel valamennyire változatossá tehető a lusta, nyugdíj előtt álló hajószakács csapnivalóan unalmas főztje. A nő sokszor gondolt arra, hogy valószínűleg az egyetlen olasz szakácsot fogta ki, aki nem tud és nem is szeret főzni. Sajnálta pedig a kevés szabadidejét bevásárlással tölteni, de időnként kénytelen volt. A szatyrok közül előhúzta a táskáját, beletúrt, mutatta az őrnek az útlevelét is helyettesítő 'crew card'-ot. Az rá sem nézett a kártyácskára.
- Sajnálom, kisasszony, hölgyek nem léphetnek a kikötő területére. -
A 'hölgyek'-et alig észrevehető kis nyomatékkal ejtette ki, de valami rosszízű felhangja mégis volt, a nő felkapta a fejét. -na, jólkinézek, ez is kurvának néz- gondolta bosszúsan. Igaziból nem érdekelte a dolog, megszokta már, mostegyszerűen csak sietett, nem volt kedve magyarázkodni.
- Én nem 'hölgy' vagyok,-tette ki ő is a hangsúlyt- a Danielán dolgozom. Hármas
dokk. Hamarosan kezdődik a munkaidőm, sietek.
- Sajnálom kisasszony, utasításom van, hogy hölgyeket nem engedhetek be.
- Kérem, ismétlem: itt dolgozom. Tessék, itt van a belépőm is. -próbálkozott mégegyszer a papírdarabkával- Pecsét is van rajta -próbálkozott újra, de már látta hogy ezzel az őrrel így nem boldogul.
- Kisasszony, én szegény ember vagyok, nem kockáztathatom az állásom. -
a kövér ember kövér tenyere lassan úszott be a nő látóterébe. A párnás lapáttenyér felfelé fordult, a zsírt izzadó ujjak enyhén széttárva, begörbülve alakították ki azt a kis fészket, aminek az üressége kiáltott: Tegyél belém valamit!
- Istenkém, most adjak neki 10 Rand-t? Vagy 20-at?- gondolta át a lehetőségeket, de aztán egész hirtelen felhorgadt: -A kurvanyád, hát nem hagyom magam lefejni!-
- Nézze kérem, itt dolgozom, a hajóm hamarosan indul. Ha Ön miatt lekésem, panasszal fogok élni a felettese felé.
Az őrt meglephette a határozott fellépés, ennél sokkal simábban meg szokta megkapni a húszasát.
- Kisasszony, -ezt a 'kisasszony'-t, ezt megint egy nyálas felhanggal ejtette ki, közben lejjebb hajolt és benézett az ablakon, felmérte az "árut". Keveset látott a nőből
- Kisasszony, honnan tudhatnám hogy nem hamis a papírja? Igazolvány vagy útlevél van Önnél? -
A nő elhűlt -honnan a francból lenne? Hisz a hajón van az útlevele, ahelyett kapja a 'crew card'-ot. Ezt ennek a hájpacninak is tudni illenék, nyilván csak kötözködni akar, meg némi zsebpénzt begyűjteni. Ha odacsúsztat neki egy húszast, már régen túl lenne rajta.-
- Értem már, Önnek fényképes igazolvány kellene, külföldi? - mosolyodott el és őszintén remélte, hogy nem látszik az arcán az indulata.
- Pontosan!- örült meg a kövér is.
A nő belenyúlt a táskájába, a kis oldalfiókban kotorászott, kiválasztott egy bordó műanyagtokba bújtatott igazolványt. A plexi ablakocskán keresztül, a rossz minőségű fekete-fehér igazolványképen ő volt látható, csak még félhosszú, konytyba fogott hajjal. Rossz igazolványkép volt, de fel lehetett ismerni.
Az őr átvette a tokot, forgatta, nézte előlről, nézte hátulról. A fénykép mellett furcsa felirat, ÁLT.BÉRLET, a tokon dombornyomás: BKV. Óvatosan kihúzta a papírt, a kettéhajtott igazolványból kis papírdarabkák csúsztak ki. Nyögve hajolt le, felszedte, visszatuszkolta a szeletkéket. Beleizzadt, az egyik kolbászujját végighúzta a szemöldöke felett, az izzadtságcsöppet szétmázolta a fényképen. A tokon kívülről is megnézte az igazolványt előlről is, hátulról is. Megnyugodott. Pontosabban, belenyugodott hogy most nem kapja meg a húszasát. Ez valóban valami külföldi igazolvány lehetett, a hátoldalán háromszög alakú pecsét is volt, nem erőlködött tovább. Visszanyomta a papírt a tokba, nyújtotta a nőnek.
Az eltette, kezdte összegyűjteni a szatyrait, hogy kiszálljon, de a biztonsági őr már vigyorgott:
- Asszonyom, -tette most a nyomatékot a tiszteletteljes 'Madam! megszólításra'- a taxi beviheti Önt, gépkocsiban sokkal biztonságosabb, mint gyalog. Tudja, itt nagy a teherforgalom.

:-)) Szépjóestét!

Csudajót bringáztam!
A régi már nagyon kivolt, -hiába olajoztam- nyikorgott, akkora nyolcasok voltak benne hogy alig tudtam egyenesben tartani, a télen vett külsők rongyosodni kezdtek, attól féltem kihasadnak és eldurran a belső. De már nem érte meg, hogy egyetlen fillért is költsek rá.
Az újjal tényleg nagyon lassan tudtam menni, de nem azért amit eredetileg írtam (ti. hogy dicsekedjek vele), hanem mert nagyon szokatlan, teljesen mások az arányai mint a réginek, máshogy kell vele kanyarodni, a fékekről nem is beszélve. Úgy harap, hogy kishíján átbucskáztam a kormányon. Szóval még szokni kell.
De ez a bringa már alkalmas arra, hogy feltegyem a párizsi vonatra, ott levegyem, áttegyem egy másikra és meg se álljak a Loire-völgyig. Ott aztán nyeregbe, és csak pedálozni, nézelődni, megaludni ahol rámszakad az éjjel, sajton és paradicsomon élni 2-3 hétig. Vagy csak itthon, az Őrségben tenni egy kört. Na, nem az idén, most tanulás van ezerrel, de jövőre.
Egy hibája van: alacsonyan van a pedálja és a 25-30 centis útpadkákon át kell emelni, mert a pedál belekoccan a járdaszegélybe. Mondjuk ez nem csak a kerékpár hibája, mert azokon a lépcsőfoknyi járdaszegélyeken egy babakocsit vagy egy nyugdíjas-taligát is ugyanolyan nehéz feltornászni. Nem beszélve egy kerekesszékről. De ugye se kerékpárút, se kátyúzás, hát akkor miért pont a járdaszegélyeket csinálnák meg lejtősre?

Megoldódott a hülye munkaköri leírások problémája is. Amikor őrjöngtem a főnökömnek hogy hova kéne elküldeni a humánosokat, csak rámnézett, és azt mondta:
- Csak nyugodtan, ráér, én már a multkorit sem küldtem el nekik, azóta sem hiányolta senki. Csak nyugi, majd ha keresik, ráérünk megcsinálni. -
Hát kérem, a főnököm egy okos ember és ismeri is a céget, úgyhogy a tanácsán felbuzdulva ma olyat tettem, amit életemben még soha: egy aktát besüllyesztettem a legeslegalsó fiókom legeslegfenekére.
Még erősen tűnődöm azon is, hogy a jövő szombati emberi erőforrás vizsgámra ne írjak-e egy kis házidolgozatot ebből a történetből. De nem hiszem hogy megajánlott jegyet kapnék érte, úgyhogy csak magamnak teszem el a tapasztaltakat: nesztek bazmeg munkamorál!

:-)))) Ilyen gyönyörű-gyönyörű bringám van, csak ezüstben :-)))

Azért nem kékben, mert csak ezüst volt raktáron. Olyannagyongyönyörűűű!!!
És kényelmes, zselés nyereg van hozzá, nem csak a nyereg magassága állítható, de a kormány dőlésszöge is. Jó mély átlépője vban, szoknyában is kényelmesen fel lehet rá ülni. Még lesz rá egy kosár előre, és tökéletes lesz. Ráadásul agyváltós, én is meg tudom szerelni a a hátsót ha netán eldurran.
Úúggy örülök!!
Most megyek dolgozni a szép új bringámmal, jó lassan fogok hajtani, hogy sokan lássák :-))))

Az isten rogyassza rá az eget az összes faszkalap, önfoglalkoztató, fontoskodó, elvakult, begyepesedett bürokratára!!!

Hát ez hihetetlen!
Fél év alatt most írom a negyedik (NEGYEDIK!!!!) munkaköri leírást az osztály dolgozóinak.
Mert a humánpolitika most kitalálta, hogy hozzá kell írni, hogy jogosultak az alkalmazottak használni a faxot és a számítógépet, és osztályvezetőtől lefelé nem kezdeményezhetnek nemzetközi hívásokat. Sőt, a betűtípust is megváltoztatták, hogy még véletlenül se használhassuk fel a másfél hónappal ezelőtti változatot.

De az isten szerelmére, hát normálisak ezek??? Már a papír és a festék ára sem éri meg, legalább 200 oldal, csak a mi osztályunk!
Fél év alatt négy (NÉGY!!!!) munkaköri-leírás változat?

Óh, istenem, visszamegyek varrónőnek. Vagy átképeztetem magam inszeminátornak.

:-)) Szépjóestét!
Valaki, akinek kicsit kevesebb állása, halasztható vizsgája és több szabadideje van mint nekem, elolvashatná és kivonatolhatná Hiller vitairatát. Légysziííí!
Összecsapnak a fejem felett a hullámok.

:-)) Szépjóestét!

Azt hiszem, kicsit alábecsültem a logisztikát, amikor apróságnak neveztem. A könyvem majdnem akkora, mint egy telefonkönyv. Mostmár mindegy.
Ma még végigalszom az éjszakát, aztán majd holnap meglátom.

Nnna, a hedonista HüPi aki vagyok!
Mivel kezdtem az első olyan munkanapom, amikor végre nem hajnalban kellett kelni?
Félórával hamarabb elindultam dolgozni, beültem a főállásomhoz közeli kis cukrászdába és juhtúrós pogácsát meg meggyes piskótát reggeliztem, tejeskávéval. Kicsit sokba kerül nekem, ha meló helyett az élet apró örömeit élvezem. Pénzben is sok, de kalóriában, hajajajjj ...
Amúgy tényleg nagyon jó volt a meggyes piskóta is meg a pogácsa is. Különösen a pogácsa. A kávé már kevésbé ízlett, úgyhogy nem valószínű hogy rá fogok szokni.

Újabb vizsgákra is jelentkeztem, jövő szombaton logisztikából és emberi erőforrás menedzsmentből (egyszerre, egy teremben, egy időpontban) fogok vizsgázni, következő kedden meg kriminológiából és krízismenedzsmentből. Itt is egy teremben, egyszerre van a két tárgy vizsgája. Remélem sikerül megfűznöm a vizsgáztatókat, hogy engedjenek két vizsgalapot megírni. Ha nem, akkor bizony pótizsgadíjat kell fizetnem. Arról nem beszélve, hogy legközelebb csak szeptemberben tudnék elmenni. Addigra meg le akarom tudni az apróságokat, akkor már a matek szigorlatra meg a nyavalyás rendszerszervezésre akarok koncentrálni.
Viszont előtte kiveszem az egy nap csúsztatásom, úgyhogy hajrá, kávéüzemmód bekapcs!
Most megyek dolgozni, disznóság hogy munkaidőben blogolok.

:-)) Jóreggelt!
Feltétlenül olvassátok el Andrassew mai, Bencsikről írt jegyzetét. Bár én semmiképp sem ülnék le Orbánnal azért, hogy ő hasson a revizionista pólós politikai duhajokra, de abban sok igazság van, hogy egy bírónak be kéne rekeszteni a tárgyalást, ha a tekintélyét sértő magatartást tapasztal. Ha egy Grespik vagy egy Giorgon hepciáskodni kezd, azonnal felfüggeszteni a tárgyalást. Nem kell oda még teremszolga se, az erőszak úgyis erőszakot szül.
De sajnos a bírók is közülünk valók, hát miért lennének higgatabbak és méltóságteljesebbek, mint a nagy átlag?

:-)) Szépjóestét!

Máma kishíján felnyársaltam magam a szépségfasizmus előreszegezett szuronyára.
Nem igazán tudom értelmesebb mondattal kifejezni azt sírni-nevetni való sztorit aminek elszenvedője, vagy éppen fordítva, generálója voltam.
Magyarra váltva:
meg akartam magam lepni egy széles kivágású ruhához is hordható, pamut melltartóval. Nem nagy kunszt, tele van a város fehérnemű-boltokkal. Az eladólány sem a széles kivágást nem értette, sem a pamutot. Az előbbit jelbeszéddel -felrajzoltam magamra a dekoltázs vonalát- meg tudtam neki magyarázni, de az a szó hogy pamut, az hiányzott a szótárából. Elibém tett valami csipkecsodát. Nagyon furcsa fogása volt, közelebbről is megnéztem, hát majd hanyattestem: a melltartóba bele volt varrva egy folyadéktömlő. Illetve valami olyasmi, olyan tapintása volt, mint egy vízzel töltött nejlonzacskónak. Kérdem az eladót, hogy mi ez? Azt mondta, hogy: volumennövelő. Nem jutott az eszembe értelmesebb kérdés mint az, hogy: minek? Hát, mellemelő, és nagyobbnak is látszik, de a folyadékos szilokonbetéttől olyan a tapintása, mint a mellnek. Nem érződik a szivacsbetét, mert eddig azt használtak. Ezt mondjuk tudtam.

Mivel vízuális típus vagyok, egyből láttam magam előtt a pasi arcát, akinek egy kiadós csöcsörészés után rá kell döbbennie, hogy amit ő tapintás alapján volumennek hitt, az csak a növelő.
Vagy a lányt, aki mindenféle fondorlattal próbálja magán tartani a melltartóját, mert a volumen az ugye volumen, pláne ha tapintással van ellenőríve. Senki sem szeret csalódást okozni.

Azt a vaskos sértést, miszerint nem csak növel, de emel is, már meg se hallottam. Elvből nem vásárolok olyan eladótól aki összekeveri a pamutot a volumennel, és mindenféle mikroszálas szilikoncsodákat akar eladni. Méltóságomat és lélekjelenlétemet megőrízve, egyenes derékkal sétáltam ki a boltból, csak az utcán eredtem futásnak.
Elég sokféle pasit ismerek, van közöttük aki csak a kis ciciket kedveli, van, aki a keményet, de olyan is, aki a lágy, súlyos női mellekért bomlik. Van, aki útálja a melltartót, van, akit meg lehet őrjíteni valami rafinált csipkecsodával. Kikapcsolja-bekapcsolja, húzkodja a vállpántját, adjusztálja, az ujja hegyével rajzolja ki a vonalát.
Olyan egy sincs köztük, aki a volumennövelőre gerjedne. Rejtély, hogy a nők miért hagyják magukat ilyen ostoba zsákutcákba szorítani.
Kéne valami jó kis fehérneműbolt, egy idős, okos eladónénivel, akivel meg lehet beszélni, hogy milyen ruhához milyen melltartót kell felvenni. Vagy éppen melyik az a ruha, ami alá nem szabad. De ilyen már aligha van. Mármint ilyen eladó. Pedig többet segíthetne a nőknek, mint akármilyen méregdrága, volumennövelő folyadékbetétes szilikoncsoda.


Hogy mi lesz a mai kontrolling vizsgával, bizisten nem tudom. Csak egy példa:

melyek a controllerrel szembeni szakmai követelmények? (2 helyes válasz)
- Marketing-problémák iránti érzék
- Programozási ismeretek
- Részletes számviteli ismeretek
- Szervezési ismeretek
- Alkalmasság az egyéni szakmai munkára

Nos, ha valaki ebből a halmazból képes kiemelni azt, amihez nem szükséges szakképesítés mert a személyiség jellemzője, és a maradék négyből kiszedi azt az kettőt, amit valószínűleg nem kell használni egy alapvetően szervezésen és számvitelen alapuló tárgyban, akkor is átmegy, ha életében elő se vette a kontrolling könyvet. Ha meg hajlamos belekeveredni a tagadás tagadásának tagadásába (voltak olyan kérdések is, ahol a hangsúly a NEM jellemző-n volt), vagy éppen túl sokat szöszmötöl és nem elég neki az 50 perc hogy 50 hasonló típusú kérdést beikszeljen, akkor is meg fog bukni, ha egyébként a világ legjobb költségelemzője, vagy a harmadik multinál szervezi át a vezetői számvitelt.
Majd jövő hétfőn kiderül, bár ezért kár volt két éjjel tanulni.

Van sajtóajánlóm is: a 168 órában Kiss Zoltán nyilatkozik arról, hogy miért mondott le a környezetvédelmi minisztérium államtitkári posztjáról. Nagyjából -agrárszakembereken keresztül- ismerem az ex-államtitkár által képviselt környezeti stratégiát, bizony, nagy baromság volt, hogy engedték lemondani. A távozását -szerintem legalábbis- úgy is felfoghatjuk, hogy kigyulladt egy kis piros lámpa, és villog. Tájkultúránk, mezőgazdaságunk, Eu-támogatások, árvízvédelem, minden, minden károsodik, de legalábbis a fejlődése késedelmet szenved, ha eltérünk az általa képviselt stratégiától. Mondjuk, ő pont az a típus aki elhúzná a hátán a Gellért-hegyet, úgyhogy dolgozni azt a jövőben is fog. Sok sikert kívánok neki!

HURRRRÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!
Mától fél hat és fél tíz között dolgozhatok délután!!!!!!
(kilencre úgyis mindíg végzek)

Ki lehet dobni a vekkert :-)))))))
(Vagy legaláűbbis hajnali háromról reggel hatra állítani)

:-)) Szépjóestét!

Ma legalább 10 percen keresztül a tökéletes homeosztázis állapotában voltam. Reggeli után, a rómain, sütött rám a nap, jóllakott voltam, a fröccsös poharam még több mint félig volt, a meggybefőtt elrakta magát, a bankszámláim rendben vannak, az utóvizsgám -ha sor kerül rá- csak egy ezresbe fog kerülni, tényleg, tökéletesen meg voltam elégedve az életemmel.
Csak az a kár, hogy nem lehetett egész nap ott ücsörögni.
De mindegy, legalább 10 percig nem volt semmilyen, de tényleg semmilyen hiányérzetem vagy aggodalmam.
Jó volt.
Tűnékeny állapot az ilyen, ha részetek van benne, jól figyeljétek meg, hogy később emlékezhessetek rá. Lehet hogy sokat kell várni a következő ilyen 10 percre.


Ma megjelent a kedvenc kis pincérnőnk, akit már vagy fél éve nem láttunk. Tök kopaszon, most kezd sarjadzni a haja. Fiatal, vékony kis nő, talán 25 éves ha van, nagyon kedves és ügyes, mindíg őt lestük, mert ő csinálja a legjobban a kapucsínót.
Leukémiás, most esett túl egy kemoterápián.
Mit lehet ilyenkor mondani? Még arra is ügyelni kell, hogy a részvét és a sajnálat ne üljön ki az arcomra, hisz neki nyilván inkább biztatásra van szüksége. Talán az orvostudomány fejlődése, abban azért lehet bízni. Sőt, kell.
Hogy lehet ilyen mocsok, szemét módon igazságtalan az élet valakihez?


Most megyek tanulni.

Ember tervez, Isten (és a blogspot) végez.
Az előbbi jegyzetem pulikálása előtt félig bedöglött a rendszer, azt írta ki, hogy nem tud publkikálni.
DEHOGYNEMTUDOTT!! vagy 16-szor!
Nem győztem törölni az ismétlést.
Affenébe, tényleg rengeteg dolgom van, és itt vacakolok a blogommal.
Nna, uccu neki, dologra.
Nem blogra! dologra!

:-)) Szépjónapot!

NNnnaa, jólkinézek.
Kiszaladtam a piacra, 198 Ft volt a szép, friss pándi meggy. Én évente 25-30 kg meggyet főzök be, és most jöttem rá, hogy ha MOST nem teszek el, akkor mire észbe kapok, leérik. Márpedig a tél fabatkát sem ér meggybefőtt nélkül.
Gyorsan megalkudtam a nénivel, nála hagytam a kosaram, tettem a fejemre pár összehajtogatott papírzsebkendőt, arra a láda meggyet és hazakocogtam. A meggyesládával a fejemen, de erről majd később. Aztán visszarohantam az üres ládával, becseréltem a göngyöleget és ha már egyszer kiröhögtettem magam, akkor "úgyis mindegy" alapon hoztam haza a kosárnyi uborkát, paradicsomot, őszibarackot és egyéb nyári finomságot, szintén a fejemen.
Most itt állok, a mosogatóban 15 kiló meggy, a zuhanytálcában áznak a befőttesüvegek, minden vajdling, lábos és szűrő elő van véve, az egyikbe merem, a másikban mérem, a szirupot forralom, jjjjajjaAjjj.

Hétfőn úgy bukok kontrollingból mint a huzat.

Szóval, miért is hordom én a fejemen a gyümölcsösládát?
Ezt a zuluktól tanultam. A 150 kilós, rengő hájú nők úgy visznek a fejükön egy vödör vizet, hogy abból egyetlen csepp sem loccsan ki. És azoknak a nagydarab nőknek olyan a járása mint egy balettáncosnak, kecsesen mozognak, tán még a fűszál sem görbül el a lábuk alatt. Elképesztő súlyú és terjedelmű terhet tudnak a fejükön vinni, egyenes gerinccel, hátrahúzott válakkal, a csípőjük sem oldara riszálódik, hanem fel-le mozog a hátsójuk. A féfiaik viszont, akik nem cipekednek -macsó társadalom, a férfiak "csak" vadásztak, számukra megalázó a földművelés, a cipekedés- viszont lúdtalpasak, nagyseggűek, csoszogósak, rossz tartásúak. Nyilván, hisz mióta nem vadászhatnak, megszünt a "sportjuk", az összes civilizációs ártalom kijön rajtuk. Az asszonyok viszont a sok házimunkával, kertészkedéssel, miegyébbel jobban "formában" tudnak maradni. Meghízni meghíznak, de a csontjaik, a gerincük edzett és erős marad, ebben sokat segít nekik, hogy a fejükön hordják a terhet és nem oldalra dőlve cipekednek.

Kicsit bonyolult eszmefuttatás, de ez nem az én hibám, ilyen cudar, bonyolult korban élünk.

Szóval, én mióta láttam ezeket a nőket, a fejem viszek mindent ami nehéz, és kézben cipelve félrehúzná a vállam, úgy kb 8-10 kilótól. Így befőzési szezonban meglehetősen látványos ahogy végiglejtek a piacon, fejemen egy megrakott kosárral vagy egy láda meggyel, őszibarackkal, miegyébbel, de kit érdekel?
Most viszont megyek meggyet szárazni.

Telyószagú, ki megy el helyettem hétfőn vizsgázni???????????

Jajistenem, majdnem elfelejtettem: ma fél ötkor végeztünk, és a főnököm azt mondta, hogy a mai fél napért én is, meg a délelőtt ügyelő másik lány is vegyünk ki egy EGÉSZ napot.
Kis híján a lábai elé omlottam. Ennek a pasinak van szíve!

Most megyek gyorsan aludni, holnap -ha minden igaz- utóljára kell hajnalban kelnem.
Annyiból nem volt rossz, hogy hétköznap is el tudtam menni ide-oda, még ha ritkán is.
Ezentúl megint csak a hétvégére tudok színházat, bulit, ezt-azt szervezni.
A másik serpenyőben viszont ott van, hogy a késő délutáni - kora esti munka nem szipolyoz ki annyira.

Jóéjt! :-))

:-)) Szépjóestét!

A szép új térdeplőszékemen ülve-térdepelve-lovagolva írom a blogomat :-))
Nyilván az utolsót, mert holnap reggel viszem be a munkahelyemre, ott nagyobb szükségem van rá, onnan viszont nem lehet blogolni :-(

Kicsit elrontotta az örömöm hogy milyen sokat kellett utánajárni, tegnap is ráment egy órám és ma is. Az első bútorboltban volt, 19990 Ft, állítható magasságú, iszonyú gagyi kárpittal. Másik boltban 16300, ugyanaz a gagyi kárpit, de fix magasságú. Volt egy fém is, az állítható volt, 13900, de 10 hetes rendelési idővel. A harmadik bolt az orrom előtt zárt, a nő adott egy katalógust, volt benne, de nem látszott belőle semmi. Ma ott kezdtem, küldtek a fenyőbútorosztályra, az irodabútorosztályra (4 emelet, kétszer fel-le), mire kiderült, hogy már egy éve nem tartják, "Mert a gyártó olyan áron.....", Szóval, mielőtt dühömben szétvertem volna a nagyáruházat, visszamentem az első helyre, mert fontos hogy állítható magasságú legyen a szék. Ha meg a kárpitot már nem bírom, áthúzom én, nem akadok fenn ilyen apróságokon. Az első, a legdrágább jött velem haza. Tök fölösleges volt a többi kört lefutni.

Ami időt elveszítettem a szék utáni járkálásban, annyit nyertem, hogy a busz pont egy cipőbolt előtt tett le. 16900 Ft-omba került az a formázott talpú, gerinckímélő, rezonancia-elnyelő (Hoppááá!! high-tech!) világos színű kis szandál, amin megakadt a szemem. Scholl, garantált minőség, megéri az árát. Kinézetre olyan, amit a bütykös lábú nyugdíjas nénik is hordanak, de egyrészt a pasik úgyse a cipőmet nézik hanem a lábamat, másrészt meg ha kényelmes cipőket hordok, talán nyugdíjas koromban sem lesz bütykös a lábam. De kellett már egy világos színű szandál, a régi nagyon kopott volt, szégyelltem hordani, a többi meg fekete vagy nyersbőr mokasszin, nem nagyon illik irodába. Talán három percembe került, felpróbáltam, kártyával fizettem, már kinn is voltam a boltból. :-)))

Elképesztő, hogy nő létemre mennyire útálok vásárolni.

Hazafelé jövet komoly meglepetést ért: zárva találtam a tőlünk két sarokra lévő kocsmát!!!
Ilyet én még soha nem tapasztaltam. Mármint hogy egy kocsmát bezárjanak. Ritkán járok arra, de a műintézmény egy olyan igazi, lepukkant külvárosi bár volt, a környék vastag nyakú, vastag aranyláncú menőinek a gyüjtőhelye. Délelőttönként is rózsaszín tűsarkúba és flitteres bébidollba öltözött lányok ücsörögtek a bár előtt parkoló, sötétített üvegű autókban, de a helyiségből kiáradó tömény kocsmaszag eltéveszthetetlen volt. Igazi, valódi köpködő, gondolom, hogy a jó parkolási lehetőség miatt szerettek ott találkozgatni a szaranyifjak.
Szóval, most arról jöttem haza, és valami hiányzott. Visszaléptem, hát persze, a mindíg tárt ajtón kiömlő áporodott füsttel és húgyszaggal keveredett piaszag nem facsarta az orrom. Zárva volt az ajtó, és az eddig sötétített üvegekről is lekaparták a fóliát, be lehetett látni. Papírbolt van a helyén.
Leesett az állam.
Komolyan, soha az életben nem hittem volna, hogy kocsma is bezárhat. Iskola, tejbolt, hentes, körzeti megbízotti iroda, bölcsőde, patika, könyvtár, bármi bezárhat, de egy kocsma????
Meg vagyok döbbenve.
Szivárogna befelé Európa? Vagy gazdasági világválság fenyeget? Vajon mi történhetett?

Nnna, amilyen lökött vagyok, verhetem a fejem a falba.
Itthagytak egy csomó aktát, én meg a szép nyugiban (ketten vagyunk az irodában, néma telefonokkal) hozzáfogtam dolgozni, ahelyett hogy vagy tanultam volna hétfőre, vagy molyoltam volna a diplomamunkámon, vagy szálaztam volna azt a nyomorult adatbázist. Ezek mind olyan melók, amikben el kell merülni, amihez csend kell, amit nem lehet kétpercenként abbahagyni.
Nem, én, a barom, lelkiismeretesen csinálom a favágómunkát, amihez nem kell ész, nem kell nyugalom, nem kell koncentrálni.

Meg is érdemlem!

(Na nem azt a térdeplőszéket amit ma délután -ha innen kiszabadulok- végre megveszek magamnak.)