:-) Szépjóestét!
A tegnapi őrültek házához képest ma határozottan jó napom volt. De tényleg, dolgoztunk, sokat de csendben, este pedig színházban voltam, A hárpia megzabolázása avagy A makrancos hölgy-et néztem meg az Örkényben. :-))
Nagyon-nagyon-nagyon jó a darab. Eddig leginkább az operaházi balettelőadást ismertem (holnap elő is keresem majd amit arról írtam) de az Örkény társulat előadása egészen más, érdesebb, szórakoztatóbb. Kapott a sztori egy kerettörténetet ami más dimenzióba helyezi Shakespeare kissé nagyon is macsó és szexista darabját. Ez a keret az eredeti darabban is benne van csak a színházak általában kihagyják, legömbölyítik a történetet a hárpia megzabolázásra. Csodálkoztam is, mert önmagában valahogy nem működik a sztori, valamit mindig is hiányoltam belőle. A világ -és bnne az emberi lélek- azért nem annyira egyszerű, hogy egy hisztipicsának nem adunk enni és durván bánunk vele aztán attól egyszercsak kezes bárány lesz. Shakespeare azért ennél sokkal-sokkal többet tudott az emberekről. Férfiakról is, nőkről is, nem diszkriminálok :-))
Most sajnos nagyon késő van (illetve lassan már korán), úgyhogy inkább holnap (illetve hát már ma) este mesélem majd el, hogy hogyan is .... khm, khm, hát szóval khm ..... zaboláznám én meg Gállfi primitív, álmodozó, cinikus (de legalább nem igazán romlott hozományvadász) Petrucchióját.

Telyószagú!
Hát ebben az országban az egyetlen Horn Gyulán kívül senki sincs, aki méltósággal azt tudja mondani, hogy köszönöm a lehetőséget, ennyit tehettem, ha szükségük van rám hívjanak!????
Az MSZP listáján indul a jövő évi választásokon Mécs Imre szabad demokrata képviselő. nepszava.hu
Muszáj volt Mécsnek is beállni abba a sorba ahol Csintalan Sándor, Szűrös Mátyás, Földi László és még egy csomó más ember áll? Muszáj volt ezt a labdát szadesznek feladni? Muszáj volt ezt a maszopnak lecsapni? Uhh.
Megyek vissza dolgozni.

Cudar egy nap volt, még köszönni sincs erőm, csak bólintottam :-(
Ha van mondat amit utálok, az a "Hilde gépén van..." hogy ez mit jelent, azt mái napig sem sikerült tökéletesen megfejtenem: hol azt jelenti, hogy valaki átküldte egyszer e-mailben, hol azt, hogy az én mappámban van lementve, hol pedig egyszerűen csak tudnom kell róla valamit. Az, hogy szerverre mentünk és mindenki láthat mindent, sőt, mindenki megtalálhat mindent, azt valahogy még nem sikerült bevinnem a köztudatba, pedig rengeteget dolgozom rajta. De nem, valaki csak elpottyant valahol valamit, aztán azzal a varázsszóval, hogy a 'Hilde gépén van!' én tölthetek órákat azzal, hogy a 15 ember több ezer fájlját böngésszem, most éppen valami statisztikáért - amiről elméletileg még tudhatnék is, mert vagy 8-10 hónapja én is dolgoztam vele valamit.
Ráadásul tán én vagyok a világon az egyetlen olyan nő, aki egyszerre csak egy dologra tud figyelni. Mindenféle okos emberek mindenféle okos tanulmányokban állítják, hogy a nők képesek egyszerre 2-3 dologgal is foglalkozni. Ez az egyetlen pont, ahol a nőiességembe vetett hitem megrendül, hisz ha én nem tudom megosztani a figyelmem, ha kimerít az, hogy 5 percenként új problémát kell elemeznem, új emberhez kell alkalmazkodnom, új gondolatmenetet kell felvennem, akkor baj van velem. A nőknek ez lenne az erősségük, nekem pedig egyáltalán nem megy a dolog, ergó nem vagyok nő. Legalábbis nem vagyok eléggé nő. Száradna le a keze annak, aki ilyeneket elhint az agyakban!
Hagyjuk.
Ráadásul éppen mostanában akarnak véglegesíteni, de ezzel is úgy vagyok, hogy egyre világosabban látom hogy egyáltalán nem illek bele ebbe a szervezetbe. Egyszerűen alkalmatlan vagyok rá, hogy ilyen helyen dolgozzak, ennyi emberhez alkalmazkodjak. Itt az önállóságom hátrány, mert gyakran csak félinformációkat kapok aztán ha éppen a rosszabbik oldalra billenek, esz a szégyen. Ha a legkisebb hibát is elkövetem (ma például egy teljesítési igazolás jött vissza, több megrendelés volt leszámlázva, egy tizenpárezer forintos tételt lehagytam) az mindig hetek múlva derül csak ki, amikor már legalább 6 aláírás van rajta. Senki sem nézi meg, mindenki csak szignózza. Kivéve persze azt, akinek utoljára van a kezében -aki az átutalási megbízást írja- mert ő nyilván ellenőrízte. 6 hét múlva kapom vissza hogy pótoljam azt az egyetlen kibaszott sort és kezdjem előlről az aláíratási procedúrát. De ha érdemi munkát csak a sor elején (én) és a sor végén (az átutalás megíró) végeznek, akkor mi a francnak köztünk a több 5-6 ember???? Uhh. Próbálom felvenni a gondolatmenetüket, de egy ilyen nap végére már úgy érzem, mintha szöges csizmával menetelnének az agyamban. Mint akit szellemileg megerőszakoltak. Szét van kúrva az agyam, szó szerint szét van kúrva.

Aztán kaptam egy első defektet, a lehető legszerencsétlenebb helyen, pont félúton a lakásom és a másoddolgozóm között. Persze szokás szerint késésben voltam, a közeli szerelő is elköltözött. Ha hazafelé tolom egy óra gyaloglás és másik majd' egy órányi buszozás be dolgozni, ha előrefelé tolom akkor is egy órányi gyaloglás, mondjuk akkor legalább ott vagyok, kezdhetek dolgozni. Aztán valaki mondta, hogy van itt egy másik bringás műhely, igaz, már biztos zárva van. Azért megkockáztattam, felhívtam a kiplakatírozott mobilszámot, hátha a közelben lakik és leszalad, ha meg nem is csinálja, de legalább ott hagyhatom nála és bringa nélkül buszra szállhatok - még pénz sem volt nálam ugyanis, taxit sem hívhattam. A pasi rendes volt, 10 perc múlva ott volt, átvette a bringát, péntekre kész van. Azért péntekre, mert nem tetszett neki a külsőm, fel van repedezve. Igazat adtam neki, egyébként is szeretem, ha a szerelő felhívja a figyelmem a karbantartani valókra. Rendeltem két Continental külsőt is, ha már nélkülöznöm kell a járgányt néhány napig, legalább egy évig nem lesz gondom a külső gumikkal.

Hazafelé jövet aztán a 104-es sofőrje borzolta fel az amúgy is tupírozott idegeimet; 3 piros lámpán ment át, nem tudom mennyivel hajtott, de úgy rázott a busz, hogy az egyik rózsámról lehullottak a szirmok. Merthogy a másoddolgozómban kaptam egy nagy csokor virágot: 3 szál sárga rózsa, 3 szál piros gerbera, 3 szál fehér liliom, mindenféle garnírung, zöldek, masnik, márványmintás papír, minden ami kell. Ekkora csokrot még életemben nem kaptam. Jellemző a hangulatomra hogy csak néztem és az jutott az eszembe, hogy istenkém, ha már a kedvemben akarnak járni, akkor ilyen baromságok helyett inkább tanulnák meg rendeltetésszerűen használni a WC-kefét, a pohártörlőt, a pisszoárt és a kéztörlőt. Mert a pohártörlőbe a kezüket törlik, a törölközőbe a kutya pofáját, a pisszoárnak mellé céloznak, a WC-kefét meg .... inkább hagyjuk, elég volt mára.

Volt azért jó is a napban; a bringaszerelő. A műhelyben egész fantasztikus dolgokat láttam: tandemeket, tricikliket, mindenféle furcsa apparátokat. Ennyi triciklit még soha nem láttam együtt, legalább 8 db-ot, mindegyik más volt. Kérdezem, hogy kik járnak ilyenekkel, tán árukihordók, egyébként is, miért nem látok ilyet az utcán? Hát, kiderült, hogy ezek egyrész speciális, mozgássérülteknek készült járgányok, másrészt pedig idősek is szeretik, akiknek már nem olyan biztos az egyensúlyérzékük. De nagyon spéci, egyedi tervezésű masinák, gerinctámasztóval, lábszár-rögzítővel, összecsukható, be lehet tenni a csomagtartóba. De nem csak hycomat-bringákat csinál, hanem utánfutókat, bringa-hintókat, fél-kerékpárokat is. A fél-kerékpár 5-8 éves gyerekeknek való, a nagy bringa mögé lehet kapcsolni ha a gyerkőc már kinőtte a gyerekülést de még túl kicsi ahhoz, hogy saját kétkerekűvel menjen mondjuk kirándulni. Érdemes böngészni a honlapját: www.bringanti.hu

Aztán, ahogy elköszöntem a szerelőtől újból erőt vett rajtam a kétségbeesés. Gondoltam, akkor ha már ennyire szarul vagyok, akkor merüljek el teljesen a rossz kedvben. Minél hamarabb leérek a medence fenekére, annál hamarabb tudom magam visszarúgni a felszínre. Szóval azzal hergeltem magam, hogy már megint itt a karácsony, a giccsparádé, a hamis érzelmek, az önbecsapás időszaka és hogy ezt az egészet vagy nagyon meg kéne változtatni, vagy kihúzni a naptárból. Torkig vagyok a villogó díszkivilágításokkal, a sok műhóval, a rettenetes csilingelő zenékel, a hamisított szaloncukrokkal és azzal a rengeteg csillogó biszbasszal amiből kicsit kevesebb tetszene, de ennyi sok már taszít.
Levezetésképpen aztán összeálítottam egy listát arról, hogy milyen karácsonyi ajándékokat nem szeretnék kapni:
- Habfürdőt, fürdőkristályt. Még drágát se, márkásat se!!! Sőt, még céges ajándéknak se, mert már nagyon útálom hogy mindig tovább kell adnom. Én ugyanis csak zuhanyozok.
- Csillámporos mécsestartót. Gyűlölöm, de tényleg nagyon gyűlölöm a csillámport!
- Aranyozott szegélyű képkeretet, gyertyatartót, miegyebet. Lásd mint fent.
- Karácsonyi zenei válogatás albumokat. Semmilyet, még klasszikusat se!!!! Dzsesszt se!!! Ilyenkor még egy Bach misét is képesek belefojtani ebbe a nagykarácsonyi műfahéj illatú, rózsaszínű takonyba.
Egyelőre csak ennyit, szerintem majd még bővül a lista.
De az is lehet, hogy nem, mert attól hogy leírtam, már el is múlt a rossz kedvem.
Határozottan jobban érzem magam.
Jóéjszakát :-)))

:-) Szépjóestét!
Igaza van Kingának, tényleg ezeket érdemes olvasgatni:
cavinton.freeblog.hu és kampany.freeblog.hu

:-) Szépjóestét!
Ronggyá áztam, kétszer is: munkába menet és onnan jövet. Még szerencse hogy szinte langyos, tavaszi eső esik :-)) Forró zuhany, forró tea, egy kis november végi megázás meg sem kottyan nekem :-)

Más
Itt kettővel lejjebb Gejza azt írja 'commentbe', hogy ő már kikapcsolja a rádiót ha híreket hall.
Igaza van.
Én is kikapcsolom.
Csak azt nem tudom, hogy ha a gondolkodó emberek a közélettől végleg megundorodva átadják a terepet az elvakultaknak, a gondolkodásról leszokóban lévőknek, az üres ígéretekkel elbolondíthatóaknak, a jelszóra mozdulóknak, a demagógiát megkajálóknak, a színvakoknak és -tévesztőknek, akkor mégis, mi lesz ebből az országból? Mert hogy jó nem fog kisülni belőle, az biztos. És mégis Gejzával tartok és ha vége lesz ennek a dzsesszműsornak ami most megy a rádióban, be fogom tenni kazettán az Orosz Húsvétot. Hogy így advent táján miért mindig ezt szeretem hallgatni, azt nem tudom megmagyarázni .... Illetve dehogynem - biztosan azért, mert útálom az egyre divatosabb karácsonyi nyálzenét. Mint ahogy útálom a nyálpolitizálást is: akkor is, ha köpésként fröccsen és akkor is, ha édelegve elcsöppen.

:-) Szépjónapot!
jelentem, a madárkáim már fel is fedezték a kilógatott szalonnacsíkokat. Mondjuk, nem volt túl bonyolult feladat, hatodik(?) éve etetjük őket. Lehet hogy csak öt,vagy már hét, de lényeg a lényeg, már bőven volt idejük megszokni, hogy hol találnak kaját ha zordabbra fordul az időjárás. Az éles késsel szeletelt szalonnák szépen ki vannak csipkézve, ahogy a pirinyó kis csőrikék csippentgetnek belőlük. Tettünk ki bőven, jövő szombatig lesz nekik egy kis energiapótlék.
Láttunk jégmadarat is, a Duna fölött repült, szinte súrolta a szárnyával a súlyos, lusta hullámokat. A ragyogó kék tolla egy pillanatra szinte megvilágította az ólomszürke vizet. Nagyon szép látvány egy ilyen jégmadár, érdemes megállni egy-egy pillanatra és lesni, hogy hátha pont most jön arra.

Erről jut az eszembe:
Ez itt a reklám helye:
Megjelent DVD-n Kocsis Tibor sokszoros díjnyertes dokumentumfilmje, az Új Eldorádó.
Én tavaly láttam moziban. Annyira szépen van fényképezve, hogy a National Geographic is tanulhatna tőle és anyira elfogulatlan, annyira objektív és tényszerű, hogy .... szóval sokan tanulhatnának tőle elfogulatlanságot és objektivitást. Ráadásul izgalmas is, na nem úgy krimiszerűen, hanem az ember a végén olyan érzéssel kelt fel a székből, hogy megtudott valamit és felismert néhány összefüggést.


:-( Mennem kell dolgozni :-(((

:-) Szépjóestét!
Kellemes, lustálkodós, semmittevős, sétálós, madáretetős, kocsonyaszétmeregetős, szunyókálós, gömbölyödős nap volt. Olyan, amikor az égvilágon semmi nem történik. Még újságot sem olvastam, még a kedvenc rádióműsorom közben is el-elszunyókáltam.
És ez jól van így.

:-) Szépjóestét!
Annyira sikerült komolyan vennem a "Ma ne vegyél semmit!" napot, hogy itt
találtam magam hétvégére egy fél fej fonnyadt kelkáposztával és némi
leveszöldséggel a hűtőben. Nagy baj nincs, mióta a fagyasztót kitalálták azóta
akár heteket is kihúznék vásárlás nélkül (volt már ilyen, combig gipszben,
Pesten, egyedül, senkinek sem kívánom). Szóval beletúrtam a fagyasztóba és
a következőket találtam: kis darabka bőrős malaccomb, legalábbis annak
látszó csomócska. Egy formás kis pulykacomb, ezt nem lehet eltéveszteni.
Három darab fülcimpa, legalábbis annak látszik. Egy kiló hófehér libaláb, ritka
kincs, jó egy hónapja véletlenül láttam meg és azonal vettem belőle, csak
hogy legyen itthon. Nagy darab húsos marhacsont, eredetileg a blökinek
szántam pitbull-képzőnek, de mindegy annak a csontnak, hogy gyorsan fő a
kuktában vagy szép lassan szutyorog a kocsonyás lábasban, hát nem?
Szerettem volna még találni egy nyelvet is, de az nincs, úgyhogy most anélkül
szuszog a nagylábasban a kocsonya. Bár, ha találtam volna se főzöm együtt
a többi hozzávalóval, mert zavaros lesz tőle a kocsonyalé. Azt mindig külön
kis lábaskában készítem, megtisztítom és vékonyan beleszeletelem a lébe.
Hasznosítottam még két szál sárgarépát, egy nagyobb petrezselyemgyökeret,
egy fej vöröshagymát (egyben!!), egy zöldpaprikát (azt is egyben, csumával)
és egy fej fokhagymát. Mindezt együtt, jó bő vízzel felöntve lassú lángra
feltettem főni és bekapcsoltam a páraelszívót.
Most szerintem szépülök pár órát, hajnalban felkelek, elzárom a lángot alatta,
kiszedem belőle a cimpákat, a kis csülköcskét és a pulykacombot, ki is
csontozom őket majd visszabújok szépülni. Reggel elmegyünk madarakat
etetni és mire visszajövünk, a zsír felúszik a lé tetejére, a zavarosa pedig
leülepszik az aljára. A zsírt szalvétával leitatom, a letisztult lét pedig kis
müzlistálkákba szedem. Azért abba, mert azokat jobban el lehet rendezni a
hűtőben mint a klasszikus levesestányérokat, tessenek kipróbálni. A kihült
húsokat szép vékonyra szeletelve beleengedem a lébe, az egészet be a
hűtőbe és mindettől a rengeteg házimunkától kifáradva begömbölyödök a
paplan alá szépülni. Ja, előtte a blöki megkapja a marhacsontot és a libaláb
egy részét a szétnyomott, puhára főtt zöldségekkel. A láb másik felét a
szmötyis kocsonyalémaradékba dermedve holnap fogja megkapni. Legalább
annyira szereti, mint én a vegyes kocsonyát. Reggel, délben, este képes
vagyok enni, úgyhogy gyomorrontás megelőzése céljából néhány tányérral
mindig szétosztok a barátnők között. Tudják, hogy az én kocsonyám nem a
klasszikus sertésköröm-csülök-bőrke kombináció, de sokat nem szoktak
tűnődni rajta, pillanatok alat eltüntetik még így is, hogy teljesen bizonytalan
eredetű hozzávalókból készül :-) Amiben biztosak lehetnek: sem zselatin, sem
állományjavító, sem színezék, sem ízfokozó nincs benne.
Én egyébként almás tormával szeretem enni. Az úgy készül, hogy egy szép
jonatánalmát megtisztítok és lereszelek, majd ugyanannyi mennyiségű ecetes
tormával összekeverem.
Csak az a kár, hogy a nagy nekibuzdulásban almát sem vettem. Torma van a
hűtőben, de ami az almát illeti, abban kell bíznom, hogy egy tányér
kocsonyáért cserébe csak kapok valakitől egy szép pirosat.
Megjegyzem még, hogy libaláb helyett csirkelábból is lehet készíteni, már
persze csak akkor, ha szép, tiszta és fehér. A nyelv azért hiányozni fog
belőle, de majd legközelebb.

Ne vásárolj semmit nap


(alig merem bevallani, hogy ma MUSZÁJ vásárolnom, mégpedig zsírszalonnát a madárkáimnak. Ha ma nem veszem meg, akkor a hétvégén nem tudom nekik kirakni és esik a hó, a kis tollasokat nem hagyhatom kaja nélkül. De ígérem, hogy semmi másra nem költök. Nem esik nehezemre, nálam a vásárlás kifejezetten nehéz testi és szellemi munkának számít.)

:-) Szépjóestét!
Tegnap este az történt, hogy este nyolc felé egy bögre forró csipkebogyó
teával bebújtam a paplan alá kicsit felmelegedni. Én valószínűleg
felmelegedhettem, de a tea reggel hatra -mikor felébredtem- kihűlt. Jó jel, hogy
már altató nélkül tudok egyrészt elaludni, másrészt pedig éjjel sem riadok fel
arra hogy a szívem össze-vissza kalimpál.
Igaziból azon kívül, hogy egész nap egyetlen perc megállás nincs a
munkában, nem is tudtam volna miről írni. Hacsak arról nem, hogy megkaptuk
az első olyan parancsot amit nem szabad megbasznunk, nehogy
szaporodjon. Szörnyű érzés, amikor az embernek jobb meggyőződése
ellenére kell valamit megcsinálnia. Vannak helyzetek amikor kussolni kell,
amikor kedvezni kell annak aki botrányt csinálhat, amikor egyszerűen csak be
kell tömni a pofáját egy olyannak, aki poziciójánál fogva árthat. És nem azért,
mert nekünk árthat, hanem azért, mert a mi munkánk ellehetetlenítésén
keresztül azoknak árt, akiknek pedig mi használhatnánk. Nehéz ezt így -a
tények ismertetése nélkül- elmagyarázni de ilyenkor örülök, hogy csak
szellemi segédmunkás vagyok. Én egy ilyenhez nem tudnám a nevemet adni.
Illetve valószínűleg tudnám, mert ott lebegne a szemem előtt hogy oké,
engedtem neki, jobb meggyőződésem ellenére engedtem neki azért, hogy
hagyjon dolgozni. Csak hát minden ilyen kis kompromisszumban ott marad az
emberből egy darab és fogalmam sincs, hogy hány ilyen engedmény alatt fogy
el egy ember. A főnökeimen is látom, hogy őket is bántja, hogy fogcsikorgatva
bár, de igent kellett mondaniuk de a legjobban a fiatal kolléganőmet sajnálom.
Ő még abszolut idealista, ez lehet az első eset az életében amikor koncot vet
valakinek hogy elhallgattassa ahelyett, hogy ajtót mutatna neki.
Ez van, későre jár, jóéjszakát :-))

:-) Szépjóestét!
Az elmúlt hetekben (vagy lehet, hogy hónapokban??) annyira kiestem a
politika és a közélet követéséből, hogy ma délután direkt a Klubrádióra
tekertem, hátha pótolhatok valamit a lemaradásomból. Ééééssss lőőőn!!!!!!
Pótoltam.
Póótoltaaammm????
Úgy látszik a politika folyamatosan formálja a nyelvet (Orwell mintha
"újbeszél"-ként jelölte volna ezt a folyamatot). Most is új szó született, alig
hittem a fülemnek: luxusprofit.
Ez igen!!
Ízlelegetem, formálgatom a szót a számban, próbálom kiejteni, nem egyszerű.
Mert először is, hova tegyem a hangsúlyt? A magyar nyelv ugye általában a
szó elejére helyezi a hangsúlyt, de összetett szavaknál melyik szó elejére?
Melyik része a fontosabb? A luxus vagy a profit?
A luxus manapság elég gyakran előfordul, legutóbb ugye a luxusbaloldal
újbeszélben.
Itt tehát nyilván a luxuson van a hangsúly.
De hogy, milyen logika mentén került mellé a profit?
Az újbeszél logikája szerint minden olyan tevékenységre, dologra, fogalomra
újbeszél szót kell alkotni, amit ki akarunk törölni a közgondolkodásból. Vagy
pont fordítva, amit nagyon is bele akarunk plántálni a közgondolkodásba.
Hm. Hmhm.
A rossebb tudja eldönteni, hogy itt melyikről van szó.
Mert ugye a profit az azt jelenti, hogy haszon.
A luxus meg azt jelenti, hogy valami, ami nagyon drága, kevés ember
részesül benne és most hirtelen nem is tudom, hogy a Mashlow-piramis
melyik szintjén van.
Ahogy elolvasom a fidesz cikkét (
http://www.fidesz.hu/hircentrum/ov_1121.html ) abból viszont az derül ki, hogy
a szolgáltatók pofátlanul magas haszonra tesznek szert, már legalábbis a
gazdság többi szereplőjéhez viszonyítva. A pofátlanul magas haszonnak
pedig mi köze van a luxushoz? Már azon túl persze, hogy a hasznot
bezsebelők ebből fedezhetik a luxus kiadásaikat.
És egyáltalán, miért nem nevezik a nevén; tisztességtelen haszonnak,
versenyelőnnyel való visszaélésnek vagy valami hasonló, ismert névvel
illethetnék.
Ja, hogy akkor mindjárt kiderülne, hogy esetleg nem is az Országgyűlés,
hanem egy erre a célra (ti. piaci szereplők tisztességének vizsgálata)
létrehozott hatóság, a Gazdasági Versenyhivatal hivatott eljárni?
Arról nem beszélve, hogy pár évvel ezelőtt a fidesz még pont azért
kardoskodott, hogy a közszolgáltatókat állami tulajdonban kell tartani és nem
szabad provatizálni.
Erre mit olvasok most?
Na mit??
<i>"Tegyünk lépéseket azért, hogy minél hamarabb bekövetkezzen a
szolgáltatók közti verseny....."</i>
Csókolom, ne tessenek már engem hülyének nézni!!!
Engem nem lehet holmi verbális tüzijátékkal elkábítani, meggyőzni meg pláne
nem!
Mert rendben, tételezzük fel, hogy a 10 éve kötött szerződéseknek
köszönhetően valóban pofátlanul magas hasznot zsebelnek be a
közszolgáltatók. Mi a teendő ilyenkor, na mi??
Hát a teendő benne van a a tisztességtelen piaci magatartás és a
versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. és az az árak
megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvényben.
Javaslom áttanulmányozásra ahelyett, hogy új szavakat alkotnánk.

És ha már tanácsokat adok, akkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy ha
egyszercsak homlokegyenest ellenkező véleményem van valamiről mint pár
hónappal azelőtt, akkor azért illik megindokolnom a változást. Mert ugye
mindig történhet valami amitől felismerem, hogy rossz állásponton voltam, de
azért nem olyan nagy szégyen az, ha ezt elmondom a velem vitatkozóknak
vagy egyetértőknek. Már csak azért is érdemes, hogy követni tudjanak.
Mert ugye elképzelem most szerencsétlen fidesz szavazót, aki eddig kézzel
lábbal tiltakozott a közszolgáltatók privatizációja ellen aztán most nagy
hirtelen magánosítást és választási lehetőséget követel magának.
Hogy lehet ezt feldolgozni??
Ép ésszel sehogy.
Újésszel persze csak-csak valahogy.

TarararaaaaaaammmMMMmm!!
TarararaAAAAaaaMMMMMmmmmmm!!!!


Ééééééssss a Nagy Adabázis Feltöltési Projekt kééééééésssszzzzz!!
Befejezve!!!
TarararaaaaMMMMMMmm!!!!
:-))))
Hipp-hipp-hurrrrááááááá!!!! :-))))
















Már csak a Nagy Adatbázis Feltöltés Ellenőrzése Projekt van hátra :-(

A HüPi aki vagyok, kávészünetben híreket olvasni!!! :-((

"Nekünk a torz magyar médiaviszonyokat, a polgárok aktivitásával, önkéntességével odaadásával kell ellensúlyoznunk, ez az egyetlen esélyünk" fidesz.hu
Mint egy edző, amikor meccs előtt hergeléssel is melegíti a versenyzőjét.
De nevezhetjük akár kondicionálásnak is. Hívószavakat sulykolni, sulykolni, sulykolni, amig automatizmussá nem válik és eszünkbe sem jut megkérdőjelezni az igazságát.
Mert ugyan ki az az épeszű, pontosabban kondicionálatlan agyú ember, aki beveszi, hogy Magyarországon torzak a médiaviszonyok?? Illetve hát torznak torzak, csak nem úgy, ahogy az Orbán elhitetni próbálja. Nem a politika, hanem a konzumidiotizmus torzítja a médiát.
De inkább hagyjuk, megyek vissza dolgozni.

:-) Szépjóestét!
Jó kis nap volt, kellemesen elfáradtam.
Reggel kirándultunk egy nagyot a csípős hidegben, utána mentem dolgozni, munka után pedig az Operában megnéztük a Coppéliát. Csupa kellem, báj, finomság és könnyedség. Habos, mint egy tálka madártej. Kell ilyen is.
Egyébként is olyan könnyűnek érzem magam, mióta Vele tisztába tettük a dolgokat.
Ma megpróbálok altató nélkül elaludni.

:-) Szépjóestét!!
:-)) Máma délután szépültem egy nagyot - úgy három és fél órát- a régi jól
bevált recept szerint, bekrémezett arccal, paplan alatt gömbölyödve. Olyan
szép lettem, hogy a napra lehet nézni de rám nem :-))

Reggel nagyot sétáltunk a fagyos levegőn. Ahogy nézem, lassan lehetne
kezdeni etetni a madárkákat. Nagy bánatom, hogy az idén már nyolcra járok
és reggel egyszerűen nem fér bele, hogy kivigyem az eleséget. Reggel fél hat
felé kéne indulni és elemlámpával botorkálni az erdőben, most tényleg nem
vagyok olyan állapotban hogy bírnám. Ráadásul a madáretetést nem lehet
sem abbahagyni, sem egy-egy napot kihagyni. Ha hozzászoktak a kis
tollasok, akkor a megszokott helyen keresik csak az eleséget és ha nem
találják, megzavarodnak. Bennem pedig most a fizikai gyengeség legyőzné a
lelkiismeretességet. Úgyhogy azt találtuk ki, hogy az idén magot nem viszünk
nekik csak szalonnát. Kisebb csíkokat, jó sokat, hogy ha egy-kettő le is
szakad, akor se maradjanak éhen. A szalonna nem fogy el egy nap alatt mint
a mag, kitart hetekig. Hétvégén én akasztok, hétközben egyszer -amikor
éppen délutános- pedig a barátnőm. A jövő héten kezdjük.

Tegnap és ma is a Radnóti Színházban voltam. Tegnap IV. henrik, ma Tóték.

Akiket hívtam, mindenki azt mondta, hogy ő látta a Tótékat a klasszikus
szereposztásban, Latinoviccsal és az nagyon jó, meg akarja őrízni a darabot
olyannak. Én pont fordítva gondolom, engem igenis érdekel hogy mit tudnak
egy darabon újítani és azt kell mondanom, hogy nem csalódtam.
Kicsit ugyan meghúzták a szöveget, nagyon sajnálom például, hogy ebben a
kamara változatban nincs benne a rossz erkölcsű Giziné. Az egy olyan
pompás, telivér nőalak, kár volt kihagyni. Ezzel a kis hiányosággal együtt is
remek volt a darab. Csányi Sándor remekül adta a kissé suttyó, a
képességeinél magasabb posztba került Őrnagyot aki tönkremegy a nem
rászabott feladatba. Azért külön hálás vagyok az egyik jelenetben terepszínű
alsóban rohangál :-)) De viccen kívül, a srác nagyon jó a szerepben, teljesen
hitelesen adja a lassan magára találó idegroncsot aki észre sem veszi, hogy
mindenkit terrorizál maga körül. Szervét Tibor bolond postása szívszorító is,
nevetni való is, Örkény is pont ilyennek képzelhette. Az ügyes, eszes Ágikát
játszó Csonka Szilvia pedig egyenesen zseniális, a szívem szakadt meg
figyelni, ahogyan a sedre kis fruska kiábrándul a "katonatisztből". Csomós
Mari Tótnéja pedig igazi tyúkanyó, egy gyúrttészta illatú falusi asszony
akinek a széles kötője eltakarja a falu elől édes jó Lajosa kisebb nagyobb
hibáit. Egyedül Hegedűs D. Géza Tótja nem tetszett, valahogy kilógott a
képből, se azt nem tudtam neki elhinni hogy ő a kikent kifent kiskakas a saját
szemétdombján, sem azt hogy túlságosan megrendült volna amikor rájött
hogy mégsem. Igaz, őt egyébként sem kedvelem, hát miért pont Tótnak
szeretném?
Szóval jó a darab, igenis érdemes megnézni és nem kell összehasonlítgatni a
filmmel. Örkényből egyébként sem lehet eleget olvasni vagy nézni.


A IV. Henrikről mégis inkább holnap írok, nagyon elálmosodtam.

ajjajaj, ebből lehet baj lesz!
Amilyen HüPi vagyok, összekevertem a kutya lábasait. Három adagnyi
csirkemellcsontot főztem neki rizzsel, gondoltam átrakom kisebb lábosba,
megkapja a vacsoráját a két adagot pedig visszateszem a hűtőbe.
Most végzett, jön a szokásos fülmorzsiért meg még egy falatért, amit hosszas
kunyerálás után a gazdi a kamrából, egy kis zacskóból szokott előhalászni.
Megkapta a fülmorzsit, egy kis extra toka-vakarást is, engedelmesen indulok
a jutalomfalatkáért, hát mire kiérek, az eb a kosarában hortyog. A hasa
akkora, mint egy hordó, kilóg a kutyakosárból.
Hát az történt, hogy nem voltam magamnál és a mai vacsoráját visszatettem
a hűtőbe, a dupla adagot meg letettem elé. Őnagysága Kereksenekű I. Lujza
meg az egészet bepakolta, mind a két adagot!! Még el is mosogatta a tálat
maga után, egyetlen morzsa sincs sehol.

:-) Szépjóestét!
Nna, ezzel is meglennék.
Mármint a mai nappal - egy lidércnyomás volt, komolyan, ez a kórház a pokol
első bugyrába vezető előszoba lehet.
Kardiológiai osztály, az EKG-ra vagy a kórtermi folyosón, vagy a 2x3 méteres
váróban lehet várakozni. A folyosóról a nyitott ajtókon belátni a 8-10 ágyas
kórtermekbe és legfőképpen a tálalókonyhába. Ütött-kopott, horpadt
aluminium kannák tömkelege takarja a csorba, imitt-amott hiányos
csempefalat. Elképesztő, aluminium edényekben szállítják az ételt.
Aluminiumban, amiről én úgy tudom, hogy a közétkeztetésben egy ideje már
nem lehet használni.
A fekvőbetegek és az ambulánsok ugyanarra a WC-re járnak, 9-kor, amikor
én odaértem már jó másfél centis tócsákban állt a padlón a húgy. Papírnak,
szappannak, törölközőnek vagy kézszárítónak nyoma sincs.
De vissza a váróba.
Jó ha van 6 négyzetméter, ablaka nincs. Belezsúfoltak két hatalmas
kartotékszekrényt, egy kukát, egy kétlépcsős hordozható feljárót és 6 db
széket. Kábé 10-12 ember várakozik ebben a falatnyi, ablaktalan szobában
ahol még a vizsgálókból nyiló ajtókat csapkodó nővérkéknek is helyet kell
szorítani. Sőt, az egyik orvosnak is, aki félfenékkel leül a lócára bácsika mellé
és -a jelek szerint tök süket páciens- fülébe kiabálva ecseteli, hogy abba kell
hagynia a szájon át szedett tablettát, mert van valami a gyomrában, ami miatt
...... de inkább hagyjuk. A váróban én vagyok a egyetlen aktív korú, ráérős
nyugdíjasok beszélgetnek nagy kedélyesen a hipertóniájukról. És harákolnak,
istenem, nem is tudtam eddig hogy az öregek ennyit harákolnak. Még
szerencse, hogy a szívbaj nem terjed cseppfertőzéssel. Alig vártam, hogy
kikerüljek abból az ablaktalan, zsúfolt váróból. Szerencsére nem tartott
sokáig, a telefonon bejelentett időpontot betartják és szólítanak.
A doktornő kedves, kezet nyújt, a körülményekhez képest türelmesen
elmagyarázza, hogy terheléses EKG-t már nem szoktak csinálni ultrahangos
szívvizsgálat nélkül. A csipeszeket azért rám teszi, a vérnyomásom megméri
és végül a saját két mutatóujjával pöntyögi be a gépbe, hogy mikor volt
mandulaműtétem, hogy nincs ismert gyógyszerallergiám és hogy jól kitérő
rekeszek, puhasejtes alaplégzés, megtartot tmájtompulat és hogy biztosan
kóros resist, nem tap. , nyomásérzékenységet nem jelez.
TH jav: beteget kard UH-ra és 24 órás ABPM-re jegyezzük elő.
Ez azt jelenti, hogy december 9-én be kell mennem egy ultrahangos
szív-vizsgálatra és kapok egy 24 órás vérnyomás-figyelőt.
Felmentem a pajzsmirígy ambulanciára is, ott nagy sajnálkozva közölték, hogy
hát a rendelési idő ugyan fél 12-ig van, de péntekeként csak 10-ig vannak,
menjek vissza hétfőn.
Hogy a többlépcsős vizsgálat valóban az orvosi protokollhoz tartozik-e vagy
csak pontgyűjtés a célja, én itt nem tudom eldönteni. Kétségtelen, hogy az
üzemorvosom, aki a beutalót adta nincs a helyzet magaslatán (ha lesz időm,
visszakeresem, ő volt az, aki egyik gyógyszert a másik után ajánlotta fel
anélkül, hogy legalább azt megmondta volna, hogy mi a hatásuk). De az is
kétségtelen, hogy abban az épületben, azzal az infrastruktúrával nem is lenne
szabad kórházat működtetni. Nem a 10 ágyas kórtermek miatt, de még csak
nem is az aluminiumkannák vagy a mocskos WC-k miatt. Egész más ott a baj,
mégpedig a szervezés. Ha nem a saját szememmel látom egyszerűen nem
hiszem el, hogy egy rendelőben két másodpercenként kinyitja egy
fehérköpenyes az ajtót és be is vágja maga után. Több volt az ápolónő mint a
beteg, csattogtak, klaffoktak, papírokat lobogtattak, néha mosolyogtak és
köszöntek is, de úgy jártak át azon a zsebkendőnyi várótermen és az
egymástól felfüggesztett lepedőkkel elválasztott vizsgálókon mint egy
metró-aluljárón.

:-) Szépjóestét!
Holnap lesz a nagy nap, megyek terheléses EKG-ra.
Volt kedvesem várhatott volna még pár napot mielőtt feldúlja a lelki békém,
mert amilyen feszült vagyok, holnap képes leszek és kisütöm az
elektrokardiográfot. Ha valaki hozzám érne, megrázná az áram.

:-) Szépjóestét!!
:-))
Nno, hát mondom én, hogy a Nap ugyan csak akkor süt ki amikor Ő akar, de előbb utóbb úgyis akarni fog.

Attól eltekintve, hogy máma szétdolgoztam az agyam, csupa-csupa jó dolog történt velem.

Először is -ez a legeslegfontosabb- megkaptam a válasz mail-t. Már a sokadikat, az elmúlt pár napban jöttek-mentek a mailek, de ez a legfontosabb. Megértett, tényleg megértett és elfogadta az álláspontom. Leolvadt róla a macsó máz, a jópofizó máz, a nosztalgia máza és megmaradt a csupasz férfilélek, amit akkor megszerettem; hiperintelligens, szuperérzékeny, emancipált pasas akinek nincs szüksége mankókra ahhoz, hogy férfinak érezze magát. Nem irígylem, imitt-amott belevágtam én is az elevenébe, de elvégre is tőle tanultam hogy két ember között legfontosabb az őszinteség. Még akkor is, ha fáj és még akkor is, ha már a másik nélkül akarjuk élni az életünket.
Boldog vagyok, hogy nem rombolta le bennem amit ő adott hozzám.


Másodszor -és ez is nagyon-nagyon fontos- kukucs, tessenek csak megnézni a sziget.hu blogajánlójában fentről a harmadik linket? Hova vezet, na hova???
Hát a film-színház-muzsika gyűjteményemre!!
Bezonyám!!! :-)))
Majd' szétreped a májam a büszkeségtől :-)))

:-) Szépjóestét!
Máma olyan, de tényleg olyan bókot kaptam, amitől csak pár évvel ezelőtt is elolvadtam volna.
"Mint egy szép út az Alpokban ... kanyargós, izgalmas, síma, alig járnak rajta, mindig új völgyet mutat. Hol száguldani lehet rajta, hol csak nagyon óvatosan haladni, mert imitt-amott veszélyes is. Soha nem lehet megunni, ha ezerszer végigmész rajta sem ..."
Gyönyörű.
Tényleg ilyen voltam.
Kár hogy csak voltam.
Kár, hogy manapság úgy érzem magam mint egy elhagyott TSZ-központba vivő keskeny, lestrapált, töredezett padkájú, kátyús bekötőút.
Kár, hogy ehhez a mostani nyomorúságos állapotomhoz nagyban hozzájárult az, aki most ilyen szépeket ír nekem.


(Nagyon zárójelben jegyzem meg, hogy addig azért nem halok meg, amig erre az "alig járnak rajta" kitételre rá nem cáfolok. Van egy szintje a férfiönzésnek, amit nem lehet boszú nélkül hagyni. Valamennyi spiritusz azért még maradt bennem.)

:-) Szépjóestét!
Lapozgatom az újságokat, a pártok honlapjait és őszintén megdöbbentem azon a módon, ahogy egyszerűsítik, jószerivel a fizikai észlelés legalsó sávjára célozzák a mondanivalójukat. Mintha már fülünk, agyunk nem is lenne, csak szemünk, az is csak egy pislantás idejére tudnánk nyitvatartani. Kezdte(??) az MSZP a "piros a ...... színe" kampánnyal. Jön a FIDESZ a narancssárga pöttyeivel. Olvasom, hogy az MDF holmi "Zöld, a szabad jelzés"-t emleget. Az SZDSZ-nél a kék ugye mindig is nagy hangsúlyt kapott.
Szóval én a pártok helyében azért vigyáznék. Egyrészt sokan már torkig vagyunk azzal, hogy a pártjaink fogalmakat és szimbólumokat akarnak kisajátítani.
Másrészt, a színekről egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinek a politika jut az eszébe.
Mert van ugye a kék is, zöld is, narancssárga is, hogy a klasszikus pirosat ne is említsem.
Szóval színek definiálása helyett én inkább fektetnék egy kis energiát a programok megírásába és elmagyarázásába is.

Ezt Drone-tól csórtam :-))

:-) Szépjóestét!
Igazán nagyon szeretném megtudni, hogy egy nő miféle veszélyt jelenthet egy férfira.
Már persze attól eltekintve, hogy álmában megfojtom vagy dühömben levágom pöcsét - ezek egyike sem igazán jellemző rám. Illetve eddig nem volt jellemző.

:-) Szépjónapot!!
Már szutyorog a fincsi gombapörkölt, amig elkészül, kiröhögöm magam :-DD
Szó ami szó, idióta egy tyúk vagyok.
Máma feltaláltam egy új extrém sportot, a gombavadászatot.
De szó szerint ám, úgy néztem ki sáros kutyatappancs színű kabátomban, a három méteres póznára ügyeskedett kenyérvágó késsel a hónom alatt mint egy vadászatra induló ősember. Sőt, ősasszony :-D
Hónaljig érő csalánosba másztam bele, fára másztam, nyújtózkodtam, nyiszatoltam a hatalmas karéjokban nővő gombákat. Néha egy kis kéreg is került bele, de ami egész biztos, hogy a legszebb darabok (dicsekszem, majdnem 30 centis átmérőjű gomba is van a zsákmányban) mind a csalánosba estek bele. Amim kilógott a kabát alól, azt mind összecsíte a csalán, még a micsodámat is, mert még a nadrágon is átszúr. Külön önuralom fejlesztő gyakorlat, hogy ne vakarózzak. Mintha tűz égetett volna meg, a tavaszi csalánnak nem olyan fájdalmas a csípése, de ez az őszi ez nagyon durva. Nincs olyan porcikám ami ne fájna: a combjaim és a farizmom a fára mászástól, a hátam a nyújtozkodástól, a vállam a nyiszatolástól, a hasizmaim a lehetetlen, kitekert testhelyzetektől. Több mint négy órát tartott az akció, 6,5 kiló gomba a zsákmány. Jó, tudom, órabérbe átszámolva nem túl gazdaságos, de bánja a fene! Olyan illat van a lakásban mint egy drogériában, valami egészen különlegesen finom illata van a késői laskának, össze sem hasonlítható a termesztett gombáéval. Az íze pedig, hajaj, hm, nyamnyamm, fantasztikusan finom!!
Ráadásul, ha naponta így fáradhatnék el, aligha lenne bármi bajom a vérnyomásommal és az idegeimmel.
Most pedig megyek és bepakolok két tányér gombapörköltet, köret nélkül.
Megdolgoztam érte :-)))

Az ember lánya (az isteneké is) fut, rohan, küzd a tyúxaros kis életéért és hogy ki tudja fizetni az albérletét, sőt, hogy egyáltalán legyen albérlete amit ki tud fizetni és közben tudja, hogy történelmi pillanatokat mulaszt. (nol.hu)
.
.
.
.
.
Nagyon zárójelben teszem hozzá, hogy a fideszről elismerőleg beszélni először Teller Edét hallottam a Kossuth rádió egyik késő esti műsorában, még a nyolcvanas évek leges-legvégén (nagyon késő esti műsor volt, inkább éjszakai, de én két műszakban dolgoztam akkoriban). Arról beszélt, hogy micsoda óriási lehetőség és szellemi energia rejlik a magyar fiatalságban és egyetlen példakánt a fideszt emltette. A fideszt aki(nek a képviseletében talán Áder János vagy Kövér László) 14-15 évvel később letömeggyilkosozta őt.
.
.
.
.
.
És mindkettejüknek igaza volt.

:-) Szépjóestét!
Máma akkora kosár laskagombát szedtem, hogy alig bírtam hazahozni :-)) Holnap pedig még többet fogok, mert a fák tözsein elérhetetlen magasságban növő gombákhoz viszek egy nyélre erősíthető kést és 2-3 méterrel megtoldom a testmagaságom :-))
Gyönyörű, zsenge, gyenge, tiszta gombák, nyamnyamm, isteni tejszínes gombás mártások, gombapörköltek, brassóik és levesek lesznek belőle. Egyelőre csak megtisztogatom, felszeletelem és egy kevés hagymán megdinsztelem majd kis dobozkákban lefagyasztom. A végső formáját és fűszerezését mindig az éppen aznapi ihletem alapján fogja elnyerni. Ezt a módszert javaslom a piacon vásárolható gombához és mindenféle húsokhoz is. Sokkal olcsóbb nagy mennyiségben vásárolni és hétvégén, amikor több az idő tisztogatni, darabolni, félig megpárolni és konyhakészen lefagyasztani az ilyesmit. Rohanósabb hétköznapokon csak be kell nyúlni a fagyasztóba, kiemelni egy dobozt, belezuttyantani a lábosba és fűszerezni: paprikával pörköltet, kevés plusz tejföllel paprikást, némi borssal, fokhagymával és majorannával brassói féleséget, kanálnyi zöldborsóval és petrezselyemmel gazdagítva tésztához való tejszines mártást, bő vízzel felengedve valamilyen levest, maradék rizzsel és frissen reszelt zöldségfélével rizottót lehet pár perc alatt összeütni. Amig olvad és készre fő, elkészül a köret is. Nem kerül több időbe mint egy pizzát rendelni vagy egy zacskós levest felforralni és klasszisokkal finomabb. Igaz, aki olyan trehány mint én és semmit nem cimkéz a fagyasztóban az jár úgy, hogy gomba helyett csirkemellet vesz elő és már csak a tányéron veszi észre, na de istenkém, ennél nagyobb kár soha ne érjen :-)


Visszatérve még a Zabhegyezőre, köszönöm a "comment"-et és az e-maileket is. Tegnap kissé(???!!!) fáradt voltam, nem mentem bele bővebben. Az ötven évvel ezelőtti szleng valóban idegen lehet az anyanyelvi olvasónak is. Kábé úgy lehetnek vele az angolok mint mi Jókaival - alig értünk belőle valamit. A Zabhegyező tényleg nagyon jó könyv, a fiú belső harca, az emberekhez való viszonya és a tőlük való undora örök. Ilyen érzések hosszabb- rövidebb ideig mindnyájunkban vannak. Aki szerencsés, abban csak rövid ideig és hamar túlteszi magát azon a tömény életundoron. Szóval lehet hogy akkoriban a nyelvezet, a szleng is titka volt a sikernek, mint ahogy Jókai romantikája és nyelvezete is kellett az ő sikeréhez. De ez csak máz, csak divat és külsőség. Salinger leírása, a történet felépítése anyira jól sikerült, hogy érdemes lenne lefejteni róla a divatjamúlt nyelvezetet és felfrissíteni, kvázi újraírni. De legalábbis újra fordítani. Persze nem valami gagyi fordításra gondolok, hanem minőségire, csak éppen a "divatra" ügyelni kicsit. Az anyag pompás, örökéletű, csak a szabásvonal, a felszín változzon és idomuljon picit a mai kor ízléséhez. Vannak művek, amik megérnek annyit, hogy 40-50 évenként az időközben megváltozott nyelvhez igazítsák.
Ez egyébként igaz a mi legtöbb klasszikusunkra is. Jókai példáult már nekem is nehezen emészthető volt, de én még vettem a fáradtságot és hátralapoztam a latin meg német szövegek fordításához. De regényt, pláne izgalmas, romantikus regényt nem lehet szószedettel olvasni. Azóta már a jelzői egy része és a bő lére eresztett leírásai is elavultak. Jó tollú, írásmesterségben jártos és az irodalmat tisztelő emberek át tudnák úgy írni, hogy a mai fiataloknak is élvezhető legyen. Nem kéne sokat húzni rajta, csak a terjengősséget, a felesleges kitérőket megigazítani kicsit. 50 év múlva már valószínűleg Móricz és az utána jövők is nyelvükben régiesnek és kissé mesterkéltnek fognak hatni, holott a gondolataik és a történeteik minden kor számára érdekesek és aktuálisak. Mit csináljunk, a nyelv fejlődik, néha gyorsabban mint azt az értékeinkkel követni tudjuk. De jó könyveket a polcok hátsó sorába vagy a könyvtárak pincéibe száműzni kár. Szerintem legalábbis.

Más:
mégiscsak írtam egy e-mailt.
Nem volt könnyű, de ennyit megérdemel. Mármint Ő megérdemel ennyit. A szentimentalizmusnak még a lehetőségét is kizártam. Elmeséltem neki, hogy mekkora fájdalmat okozott. Azt is, hogy az űrt amit hagyott mivel próbáltam betölteni. Azt is, hogy biztos nem ezt várta, de ha így betört az életembe, nyilván számított rá hogy kap majd hideget-meleget. Nem bántottam, nem síránkoztam, legalábbis nem állt szándékomban. Angolul sajnos szikárabb a szókincsem, kevesebb jelzőből tudok válogatni.
De az őszinteséget megérdemli.
Tényleg.
És ráadásul én is megérdemlem.
Tényleg.

próba

:-) Szépjóestét!
Most tettem le a Zabhegyezőt. Reggel kezdtem el a metrón, de ilyen vagyok ha egy jó könyv a kezembe kerül. Nem biztos, hogy a mostani végkimerült, depressziós állapotomban kellett ezt kölcsönkérni, de már mindegy. Nagyon jó a regény. De az is lehet persze, hogy csak ismerős.
Azzal a különbséggel, hogy én nem 16 évesen undorodtam így az emberektől hanem már jóval 30-on túl. Hogy ez szerencse vagy nem, jobb így nekem vagy nem, azon most nincs erőm filózni. Annyi jó feltétlenül van benne, hogy
én már hálistennek tudomásul vettem hogy "A nap csak akkor süt ki, ha akar." És eddigre már azt is megtanultam, hogy előbb-utóbb úgyis kisüt.
De erre majd még isszatérek, máskor, ha pihentebb leszek.
Ami a fordtást illeti, kicsit túl választékosnak érzem a szlenget. Olyan
műtermiesen parlaginak.
Úgyhogy a Zabhegyező felkerült a listámra, amiket majd egyszer eredetiben is
szeretnék elolvasni.

Ma kaptam egy SMS-t. "Do you still bite?" És persze egy e-mail cím, csak ha
mégis, úgy gondolnám .....
Basszus, tudom hogy csak humornak szánja, még azt is látom ahogy maga is
zavarban van és bocsánatkérően mosolyog hozzá, de a fenébe!!!
Ismer, ha valaki ezen a Földön ismer akkor ő igen és pontosan tudja, hogy
nem, nem vagyok harapós kedvemben.
Egyszerűen csak véget akarok vetni ennek a szerelemnek, ki akarom írtani
magamból, meg akarom találni a lelki békém és a nyugalmam. Nem akarok
óceánokat és kontinenseket átrepülni miatta, nem akarom tudni hogy mit akar
tőlem. Tökmindegy hogy csak búsongani akar a romboláson amit az idő
végzett rajtam, vagy feleségül akar venni, vagy nosztalgiázni akar, vagy
másokra már nem áll fel neki és reménykedik hogy velem hátha.
Nem érdekel hogy mi van vele, nem érdekel hogy hogy boldogul nélkülem,
nem akarom elmesélni hogy hogy boldogulok nélküle.
El akarom felejteni, ki akarom vetni magamból ezt a tíz éve haldokló szerelmet.
Basszus, már hullaszagom van, valahogy csak meg kell tőle szabadulnom.
De miért nem hagyja??

:-)) Szépjóestét!
Akkor most -hogy végre túl vagyok rajta- elmesélem, milyen nálam a
fregoliszerelés.
Nem egy egyszerű akció, az biztos.
Utálok a lakásban szárítani, utálom a kinyitható fregolit kerülgetni, utálom hogy
az egyébként sem a legkifogástalanabb állapotban lévő lakásom úgy néz ki a
száradó ruháktól mint ahova éppen költöznek - vagy ahonnan éppen
költöznek. Szóval az eresz alá fel van csavarozva egy felhúzható fregoli, ott
télen-nyáron lehet szárítani - hacsak nincs nagyon hideg vagy vastag köd.
Egy baja van csak ennek a rendszernek - évente legalább egyszer leszakad.
Bár, mióta nagy utánajárások árán rájöttem, hogy
a.) milyen fregoli-görgőt kell venni (műanyagot semmiképpen, de kézzel
hajlítható, vékony aluminiumot sem szabad!! Horganyzott acélgörgő, az igen,
azt már érdemes hazavinni! Idejét sem tudom mikor cseréltem utoljára -
korántsem mindegy, hogy milyen gyakran kell kicsavarni a régit és a kitágult
lukban tiplit cserélve becsavarni az újat. )
b.) milyen felhúzó-zsinórt kell venni (merev műszálasat semmiképpen, legjobb
a laza sodratú pamut, de még annál is jobb ha műselyem szálakból készült
'harisnyába' van bújtatva a kötél).
c.) milyen szárítókötelet kell venni (pamutot semmiképpen, de műanyagot se!!
Csak a fémsodratos, műanyag bevonatos szárítókötél a tartós, nálam már
több mint két éve működik - korántsem mindegy, hogy milyen gyakran kell
átfűzni.)
Szóval nálam már többé-kevésbé beállt a rendszer, de azért néha mégiscsak
reparálni kell ezt-azt.
Ezúttal a felfüggesztő kötél szakadt el. Nem a felhúzó, hanem az, ami a fregoli
négy sarkához van kötve.
Tökmindegy.
Lényeg a lényeg, régi építésű, magas lakásban lakom, aminek az eresze is
magas, kábé 4-4,2 méter. Pontosan nem tudom, egyszer megmérték hogy jó
létrát tudjak venni, de valami nem passzolt, mert a létra bizony rövid lett. 7
fokú, háromrészes létra, az a fajta, amit A betű alakban festőlétrának is ki
lehet nyitni és a harmadik elemet feltolni, hogy kicsit magasabb legyen. Nem
sok hiányzik ahhoz hogy tökéletes legyen, csak kábé 15 centi. Nem az én
hibám, a méregdrága, professzionálisnak mondott létra 20 centivel rövidebb,
mint ami rá volt irva. A jó édes anyját a forgalmazónak (Praktiker, vagy 4 éve),
mert ráadásul ha akartam volna sem tudtam volna hosszabbra cserélni.
Ugyanis a boltban nem volt 8 fokú. Majd' 3 méter hosszú létrákat meg
messziről cipelni, buszon, villamoson, mit ne mondjak, még akkor se, ha
egyébként szuper könnyű aluminiumról van szó.
Tehát kábé 10-15 centi hiányzik ahhoz, hogy én kényelmesen és -viszonylag-
biztonságban babrálhassak a fregolimmal.
A hiányzó pár centit a lábak alá helyezett téglával, a hátizmaim erőteljes
nyújtásával, a létra legtetején lábujjhegyre állással továbbá némi
káromkodással szoktam kipótolni.
A megfelelő létrán és az akaraterőn kívül a fregoli szereléséhez kell még egy
kupica unikum is. Ahogy a létráról lejövök, az átélt sokkot azonnal egy jó
hosszú, majd két rövidebb korttyal szoktam semlegesíteni. Az évek folyamán
itt is sokat finomodott a módszerem.
Mert ugye az unikum hidegen jó, tehát hűtőszekrényben kell tartani.
Én viszont a létra összecsukása után -az idegösszeroppanás megelőzése
céljából- azonnal hozzá kell jussak a gyógyhatású készítményhez, egyetlen
másodperc késlekedést nem bírok elviselni különben kitör rajtam a sikítóroham. Ha viszont szerelés előtt kitöltöm az unikumot, akkor mire végzek, megmelegszik.
hm. Hmhm.
Mit kell csinálni, na mit???
Fogadjunk, hogy senki sem találja ki!!! :-)))
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Hát előre ki kell tölteni az unikumot és pohárban betenni a hűtőbe!!!
Bezonyám!!!
Így a sikítórohamom rögtön pohárba fojthatom, a jótékony gyógynövény-
esszencia a másodperc töredéke alatt kifejti hatását. A tupírozott idegeim
kisimulnak, a pipiskedéstől remegő lábaim megnyugszanak, a görcsbe rándult
vállaim ellazulnak, a tériszonytól háborgó gyomrom lecsillapszik.

Csak az a baj, hogy a lázadozó szivem miatt mostanában lemondtam még az
unikumról is, egyáltalán nincs itthon :-((
Egy összelottyadt rongycsomó vagyok - viszont működik a fregolim.
Phúúúúú.

Atyagatya!
Az van, hogy most próbálok e-mailen keresztül bloggolni, hogy ne kellessen reggelig várnom a napló "publikálásával".
úgy tűnik, sikerülni fog.

Egyébként kikaptam, mert a koffeinmentes kávé is önbecsapás.
Ez igaz is, meg nem is. Azért nem, mert az élvezeti értéke megvan: lehet várni amig olvad a cukor, jó illata van és finom - viszont kíméli a szívemet. A valódi kávé is finom, viszont megbetegített. Na jó, nem a kávé, hanem a túlhajszolt élet, de ezt most inkább hagyjuk. Már 20 perce mehetnék haza pihenni :-)
Máma jót dolgoztam, sokat haladtam. Megérdemlem a pihit.
Este már lesz normális blog, legalábbis remélem hogy a linukszról nem jönnek közbe ékezetproblémák.

:-) Szépjóestét!
Illetve hát, mire ez publikálva lesz, már szépjóreggelt! :-))
Ez a “publikálás” szó elég nagyképűen hangzik egy bloggertől, de mit csináljak, így hívják azt a gombot, amivel elküldök egy-egy jegyzetet – és ez az a gomb, ami pár napja nem működik. Rákérdeztem a blogspotnál, de eddig még nem kaptam választ. Úgyhogy marad az e-mailezés és az irodai “publikálás” a reggeli kávé kavargatása közben. (ez a “reggeli kávékavargatás” is megérne még egy misét, mióta rendetlenkedik a szivem csak koffeinmentes kávét iszom; reggel egy felet és délben egy másikat. És lőn csoda!!! remekül bírom. Tiszta önbecsapás volt napi 4-5 kávét meginni, egyáltalán nem voltam tőle frissebb. Sőt!

Más:
újságolvasásra és ehhez hasonlókra még mindig nincs időm. Amilyen tempóban pedig a politikai marketingesek egyre nagyobb hangerőre csavarják a válaszási kampány potmétereit, olyan ütemben szokok le a rádiózásról is – pontosabban tekerek át egyre gyakrabban a Bartókra. Most éppen Rossini Tell Vilmosa megy. Szép, grandiózus opera, az íjász éppen most vallja be, hogy ha eltalálja a fiát, ő bizony a zsarnok helytartó szívébe lőtte volna a második nyilvesszőt.....
de hogy is jön ez most a politikához??? ..... hülye vagyok már én is, megzavart ez a pár hét kihagyás és nem vettem észre, hogy a demagógia keze már az én fejembe is betette a lábát.
Szóval, ha ez így folytatódik, jövőre nem fogok kampányolni. Négy éve pedig én is plakátoltam, szórólapoztam, de most valahogy nem érzek elhivatottságot beszállni ebbe a meccsbe. Ma angolon tanultam egy jó mondást: “When the shit hits the fan...” Szó szerinti fordításban “Ha a szart szétszórja a ventillátor...”-t jelent, olyan helyzetekben használható, amikor bármit csinálunk, ránk is jut a mocsokból – úgyhogy inkább jobb menekülni.
De most tényleg!!
Az egyik idióta Gyurcsány”balegyenes”Ferencet rikoltozik, a megszólított pedig mint egy zenebohóc, táncol is hozzá. A másik V betűt formáztat az emberekkel és ráfogja, hogy az “Változás”-t jelent. Harmadik éve hallgatjuk a “Viktor!! Viktor!!!” skandálást és most higyjük el, hogy a “V” mást jelent???
Egyetlen jó pont, hogy Gyurcsány most bedobta azt az ötletét, hogy három egyéni képviselő is alakíthasson frakciót és kapja meg a listás szavazatokat akkor is, ha nem érik el az 5%-ot. Ez mondjuk értelmes gondolat, mint ahogy a parlament létszámának 300 fő alá csökkentése is. Már persze csak akkor, ha az Országgyűlésből kiesett képviselőket nem dugdossák el mindenféle bizottságokba és állami vállalatok tanácsadó- és egyéb testületeibe. Lám, ezért is jobb lenne minél kevesebb állami “kádertemető” vállalat – csak hogy én se hagyjak ki egy olcsó poént.
Most viszont megyek, mert kezdődik a IV. Felvonás és nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy Rossini, aki egy könnyed, csillámporos zeneszerző, milyen zenei eszközökkel oldja meg egy zsarnok lenyilazását. (azt már reggel teszem hozzá, hogy sehogy. Rossini kedves, szórakoztató zenéket ír, de jobb neki megmaradni a szerelmes fodrászoknál és csalfa szobalányoknál) A Tellt éneklő tenor egyébként egész fantasztikus, őt és a kórust igazán érdemes hallgatni.
Be kéne szerezni egy profi hi-fit csak az a baj, hogy akkor az összes pénzem CD-re költeném.

Azt is csak reggel láttam, hogy elég zavaros lett a tegnapi blog. De ha minden igaz és egy kicsit is szerencsém lesz, már nem sokáig kell esténként dolgozni járni.

:-) Szépjóestét!
Úgy tűnik, itthonról nem működik a blogspot, pedig már újra is telepítettem, ablogspot csinált néhányv áltoztatást és azóta nem működökik linux-szal. E-mailben írok magamnak és majd reggel a munkahelyemen bemásolom.

A hétvégén megnéztük Jodie Foster új filmjét, a Légcsavart. Kellett hozzá némi szelíd erőszak, nem igazán kedvelem a pszicho-thrillereket.
Igaziból nem lett volna rossz film, az alapötlet elég régi, de érdekes: megtervezni a tökéletes bűntényt. Itt úgy, hogy valaki mást állítok be bűnösnek. Ez eddig elég klasszikus, a filmben a “csavart” és az izgalmat az adta (volna), hogy mennyire pontosan lehet kiszámítani az emberek reakcióit és a feltételezett cselekedetek alapján felépíteni a bűntényt. Kár, hogy a csavar annyira csavarosra sikerült, hogy a film készítői abbéli aggodalmukban, hogy a néző netán nem érti meg a történetet, magával a rossz fiúval magyaráztatják el az eseményeket. Elég olcsó fogással, a film vége előtt negyed órával a vele rosszalkodó rosszleánynak fejti ki a terv zsenialitását. Ettől a perctől kezdve a nézőnek más dolga már nincs is, mint kivárni hogy a JÓ, az anyatigris szerepét -egyébként zseniálisan- játszó Jodie Foster meg is öli vagy csak leamortizálja a főgonoszt. Ez esetben mindkettő megtörétnik, a pasi pár perc alatt lesántul, orrán-száján dől a vér, támolyog. Foster egyetlen kis horzsolással megússza az óriásrepülőgép szűk szellőzőiben és vaslétráin zajló csetepatét, csak az arcán van egy kis horzsolás, éppen csak mintha túl vastagon kente volna fel a pirosítót. Még a bokája sem bicsaklik meg soha, pedig biztosan tudom, hogy magassarkú cipőben elég nehéz vaslétrán mászkálni.
De visszatérve még az izgalmakra: a film első felében a legkisebb esemény, például a kislány elcsavargása vagy a repülőgép jégtelenítése is úgy van fényképezve és vágva és olyan zenével van aláfestve, hogy a néző majd összepisálja magát az izgalomtól. Szóval az erős kezdéshez képest a film háromnegyedénél mint egy hülyegyereknek, elmagyarázni a krimit, mit ne mondjak, ennyire tán nem kéne lebecsülni a nézők észbeli képességét.
Azaz dehogynem!!
A történet természetesen aktualizálva van, politikai korrektség okán beépítettek egy arab szálat csak azért, hogy a film utolsó jelenetében egy szép és emberi mozdulatnál felismerjük, hogy nem minden arab terrorista. (A kétségbeeséstől szinte eszét vesztett Foster egy arab utast is meggyanúsit és amikor kiderül az igazsága, a szakállas arab udvariasan felemeli a nő táskáját, az meg hálásan rámosolyog, szóval ebből tudhatjuk, hogy szent a béke, nem haragszik szeptember 11-ért az ártatlan, tehát nem terrorista arabokra). Na most ehhez képest az én észkombájn barátnőm egész hazaúton azt boncolgatta, hogy miért voltak benne az arabok, és hogy a rossz fiú társa, a gonosz sztyuardesz teljesen arabnak nézett ki, úgyhogy mégis csak az arabok találták ki az egészet. Nna, hát erről ennyit.
A csavaros és agyonbonyolított történethez képes az egyébként piszok jóképű kapitányt is könnyen hülyére lehetett venni. A nőről, akit ő személyesen nyugtatott, akiről biztosan tudta hogy beleőrült a gyászba és a fájdalomba, szóval egy snájdig és tiszteletet parancsoló légi kapitány egy sima üzenetre elhiszi, hogy .... na, de ezt hagyjuk, mégsem kéne mindent kikotyognom, azért egy rövid negyedórányi izgalom tényleg van a filmben, attól nem fosztanám meg az olvasóimat :-))
Szóval 120 feletti IQ-val csak az nézze meg a Légcsavart aki vagy imádja Jodie Fostert (aki mint mondtam, remekül játszik), vagy szereti a repülőgépeket, vagy tökmindegy neki hogy mit néz, csak a végén haljon meg benne a gonosz és dicsőüljön meg a jó.

:-) Szépjónapot!

Tegnapnagy felfedezést tettem ám :-)))
Rájöttem, hogyan lehet a kőrözöttet "irodásítani"

Hát úgy, hogy nem vörös- hanem póréhagymával ízesítem!!
Bezonyám!
A póréhagyma ugyanis majdnem teljesen olyan ízű mint a vöröshagyma, de jóval kevésbé illatos és ami még ennél is fontosabb, egy fogmosással eltüntethető a szaga - ami a vöröshagymára ugyebár egyáltalán nem jellemző, az annál jóval ragaszkodóbb.

Szóval kőrözött "iroda-módra"
két kanál juhtúró, két kanál tehéntúró, egy kanál tejföl villával jól összetörve és simára keverve. Ízesítőnek megy bele csipet pirospaprika, csipetnyi őrölt kömény és egy teáskanálnyi nagyon finomra vágott póréhagyma. Kis dobozkába vele, lehet indulni dolgozni. Kell még mellé friss korpás zsömle vagy puha rozskenyér, zöldpaprika, paradicsom.
nyamm-nyamm. Majdnem olyan mint az igazi, de a menzai, csomósan berántott zöldbabfőzeléknél és harmadnapos fasírtnál biztos százszor finomabb!


Más:
Szóval bentről működik a blogspot, estére kidrül, hogy otthonról is tudok-e bloggolni. Remélem igen, este nem tudok elaludni bloggolás nélkül.

próba

Sok-sok szeretettel köszöntöm azt a kedves szörfölőt, aki a "hatalmas-farok-szex" keresőkombinációval jutott el a "film - színház - muzsika" blogomra.

Igazán sajnálnám ha nem találta volna meg amit keresett de kérem, hogy ne haragudjon rám, mert nem az én hibám.

:-) Szépjóestét!
Kicsit jobban vagyok.
Megfogalmazni még mindig nem tudom, emésztem az eseményeket és úgy néz ki, hogy se lenyenyelni, se kiköpni nem bírom még pár napig.
De nyugi, senkit aki olvas nem érint a dolog.

Kezd hatni a szedukszen, megyek ágyba.

Illetve még előtte dicsekszem: híres ember ismerőse vagyok, bezonyám!!!
Ma a másodmunkahelyen kezembe akadt a sokat szidott Magyar Vizsla című akármi. Nézegetem a főszerkesztő asszony fényképét, a nevét, és hiszitek vagy nem, én ismerem azt a nőt!!
Pár éve elég szoros munkakapcsolatban voltunk, veszettül irígyeltem. Ötven felé közeledve is nádszálkarcsú, sima bőrű, ápolt, divatos szépasszony, a szó valódi értelmében, irígylésreméltóan szép. A külsőségeken túl kirobbanóan jó kedélyű, nagyszájú, jópofa csaj, maga az elpusztíthatatlan életerő.
Nem dícsérem tovább, minek. Csak meglepett, hogy valaki, akinek jó humora van, ilyen baromságokhoz adja a nevét.

De most tényleg paplan velem.
Holnapra jobban leszek.
Blog helyett pedig érdemes inkább valódi, selymes fülű, nyurga lábú, farkinca-csóváló, folyton szimatoló vizslákról olvasni.

:-) Szépjóestét!
Ez egy olyan nap, amikor a mosoly-jelet csak megszokásból raktam ki.
Hihetetlenül tele van a hócipőm mindennel és mindenkivel, az emberi kicsinyességgel, a faszarisággal, tapintatlansággal, ostobasággal, az irígységgel és legfőképpen azzal, hogy a fene nagy megfelelési kényszerem miatt hagyom magam ugráltatni és vérig kizsákmányolni. Ordítani szeretnék, törni-zúzni, fejemet a falba verni, de a legfőképpen bemosni párat néhány faszkalapnak és fapicsának - magamat is beleértve.

Más:
a blogspot gyengélkedik, negyedórákig tart mire hagyja magát kinyitni. Ha nincs itt semmi, érdemes bekukkantani a fórumba, mert ilyenkor oda írok.
Illetve hát nem ilyenkor, hanem jobb napjaimon, amikor jólesik verni a billentyűket. De ma még az is fáj, abba is hagyom.

:-)) Szépjóestét!
Nagyon szép este volt.
Délután kissé megtréfált az óraátállítás. A munkahelyemen ugyanis még nincsenek visszatekerve az órák és nekem fél négyre végeznem kellett hogy még haza is érjek zuhanyozni gyertyaúsztatás előtt. Felnézek, hát látom hogy három óra!!! Húúúaztamindenit!!! elég gyorsan tudok dolgozni, de most aztán mint a motolla, a portás csak nézett utánam, olyan voltam mint akinek rakétát dugtak a fenekébe. Már éppen el akartam ájulni amikor rájöttem, hogy egy órát sietnek a faliórák, úgyhogy csak nyugi, van még időm!!
Még egy ok, hogy felejtsük már el végre azt a nyomorult óraállítást!! Most még csak-csak, de tavasszal hetekig betege vagyok a rövidebb éjszakáknak.

Szóval gyertyaúsztatás:
nagyon szépek voltak a Dunán úszó gyertyás csónakok és pirinyó csillagnak látszó, vízen lebegő mécsesek. Hangulatos kis ünnepség volt, semmi fakszni, pár név és néhány perc csend. Még a víz sem csobogott, teljes szél- és hullámcsend volt.
Aztán megnéztük az egyik csónakházat. Olyan, mint egy múzeum!! Maga a csónakház 75 éves múltra tekint vissza, valóságos kis helytörténeti gyüjtemény van a falakon. A jelenleg is működő evezősklubot 1957-ben, mint vízi úttörőcsapatot alapította egy Szabó nevű tanár. Tudom, rossz ízű a dátum, rossz ízű a szó, de mégis: ezek az emberek majdnem 50 éve együtt járnak vízitúrázni, többször végigevezték a Dunát Passautól Belgrádig, sőt, a Tisza bizonyos szakaszait is. Az alapító tagok közül sokan már az unokáikkal járnak vissza, az egész falat elborítják a közös túrákon készült fényképek és a csapatról szóló újságcikkek.
A társaság egyébként veszett egy banda, évtizedek alatt kialakult és szertartássá vált ugratásokkal, csipkelődésekkel, teli szájú nagy röhögésekkel. Még a legfinomabb vicc is vagy rasszista, vagy nősoviniszta, vagy hímsoviniszta, de semmiképpen nem szalonképes - jó pont viszont, hogy több az önirónia mint az irónia. Régen nevettem ennyit :-DDD
Nem mondom hogy egy kegyeletteli este volt, de hát nem is halotti torra gyűltünk össze, hanem ismerkedni és együtt lenni.
Kéne vigyázni erre az életformára, komoly értékei vannak. A lepukkant, szoc-reál csónakházakban és kabinsorokon valamikor sok ezer ember talált pihenést, felüdülést, barátságot, szerelmet - olcsón, kissebbségi érzések, görcsök és megfelelési kényszer nélkül. Kicsit olyan az egész, mintha 20-30 évvel ezelőtt megállt volna az idő. És ezt nem a régi rendszer iránti nosztalgia, hanem egy lassab életforma iránti vágy mondatja velem. Víz mellett, nagy fák árnyékában, olcsó, egyszerű ételeket fogyasztva másképp múlik az idő.

:-) Szépjóreggelt!
Még én is meglepődtem azon, hogy a két napot -pár órás ébrenlétekel megszakítva- gyakorlatilag végigaludtam. Ha néha ébren voltam akkor sétáltam, gombásztam, főztem és teáztam. Net, újság, rádió, semmi nem volt, még emberekkel sem találkoztam. Tegnap reggel is teljesen egyedül ültünk a Duna parton és néztük ahogy a vastag köd felritkul, lassan áttöri a nap és a sima vízen tükröződni kezdenek a túlparti fák. Ahogy felszállt a köd, azonnal megjelentek a sirályok is - ők is megkettőzve repültek, eredetijük a levegőben, másolatuk pedig a víztükörben. Ha ráültek a vízre, az úgy látszott mintha eggyé váltak volna.
Nagyon jó volt ez a két nap semmittevés és bár ma már mennem kell dolgozni, de este még részt veszek egy gyertyaúsztatáson.
Ezt a kedvenc Duna parti kocsmánkban találták ki; régen, Mindszentek napján a Duna felső szakaszán működő vízimolnárok összejöttek és ahányan voltak, mindnyájan egy-egy gyertyát ragasztottak egy deszkára és a rég elhalt vízimolnárok emlékére leeresztették a Dunán. Vízimolnárok már nem nagyon vannak, de evezősök, horgászok, Duna parti sétálók, Dunát szerető emberek igen. Sötétedéskor gyújtunk egy-egy gyertyát a régieknek, utána jól bevacsorázunk, ismerkedünk és még lehet táncolni is fogunk. Szóval csupa olyasmit teszünk amit a régiek is szívesen csináltak.
Kár, hogy a mi hitválugunkban nincsenek olyasmik, mint a mexikóiakéban vagy az afrikaiakéban. Afrikában bizonyos törzsek úgy tartják, hogy a faluban három generáció van jelen: azok, akik már nincsenek az élők között, azok akik éppen most élnek ott és azok, akik csak ezután fognak odaszületni. Így él egymás mellett a három generáció és a most élők néha megkérdezik az elhaltakat: Jól csináljuk? Ti is így tennétek?
És megkérdezik a még meg nem születettek lelkét is: Jól csináljuk? Jó lesz ez így nektek?