B+

de nagyon!!!!

A Ramadán kellős közepén leszerveztem a főnökömnek egy utat. Meglett a meghivólevél, várták a nagykövetségen, és mivel tényleg nem volt ideje elmenni még fényképészhez se, megoldottam, hogy futár vigye be a kérelmet, csinálják meg úgyis. Mindezt úgy, hogy a főnök egész nap tréninget tart, az infoigény apránként derülnek ki, Magyarországon például a legritkább esetben kell ráirni egy hivatalos papirra az apőnk nevét. Pénteken, amikor én elkezdtem, a célországban hétvégi szünnap volt, vasárnap, amikor ők dolgoztak, nálunk volt munkaszünet, és mondom, közben tombol a muzulmán Nagyböjt, amikor ott ugyanúgy megáll az élet, mint nálunk Karácsony és Szilveszter között. Szóval mindent sinre tettem, meg boritékba, taxi vitte a cuccot a nagykövetségre, ott már előre lehelt bélyegzővel várták, és erre mi történik, na mi???
Hát az, hogy mindent odaadtam, csak az útlevelet nem. Illetve hát nem volt nálam, eszembe sem jutott elkérni, örüoltem, hogy a mindenféle aláirásokat begyüjtöttem.
Hát igy nem sikerült ma csodát tennem. Még mindig sokkban vagyok egyébként. Nagy baj nem lett belőle, mert eleve senki nem bizott benne, hogy összejön, de hát olyan szép lett volna....

Más:
aki a gyerekét be akarja kicsit vezetni az opera világába, gyorsan kapja össze magát és vegyen jegyet a Pomádé király új ruhája bemutatójára.
Nekem mindig is a kedvenc operáim közé tartozott a Pomádé. Persze Gregor József miatt kezdtem rá járni pár éve, amikor még ment, régen levették a repertoárból és nekem nagyon hiányzott a kedves, vicces kis opera. Most Szvétek László, a II. sz. legkedvesebb basszusom kapta meg a cimszerepet, hangilag biztos rendben lesz a dolog. A második szereposztásban is egy rendkivül tehetséges fiatal énekes, Cser Krisztián fog debütálni, őt is hallottam már, nagyon rendben van a fiú.
Szerintem látványvilágában is jó lesz a darab, ami meg a rendezést illeti, hát ezt nem holmi haknista fogja odakenni, hanem Kovalik Balázs csinálja, akinek a rendezéseit úgy általában is szeretem, de most külön fontos, hogy ő találta ki a MüPában a gyerekeknek szóló opera keresztmetszet sorozatot.

.
Helyesbités: bocsánat, ezt benéztem. Kovalik Balázs csak a honlap bevezetőjét irta, a darabot Toronykőy Attila rendezi. Mindegy, akkor is érdemes rá elmenni.

gyorsjelentés

a mai napomról, mert nagyon szép volt, viszont hosszú és mint ilyen, hamarosan vége lesz.
Szóval ma volt napsütésben séta, meleg kövön ücsörögve szőlőevés, gombavadászat, életem első szinházi próbája, ebédre girosz, egy üveg pilseni és egy egészen kiváló marcipántorta, este pedig egy Bánk bán.
Mondanám, hogy ebből láttam már jobbat, de nem mondom, mert ez az egész előadás iszonyú szar. Na jó, Sólyom-Nagy Sándor Petúrja és Molnár András Bánkja remek, Temesi Mária Gertrudisa az alatt a bizonyos hangmagasság alatt gyönyörú, afölött szinte elviselhetetlen, Bazsinka Zsuzsanna Melindája rendben van, mint ahogy Bede-Fazekas Csaba Tiborca és Clementis Tamás Biberachja is szép sikert arat. Ottó viszont erősen a "new opportunity" kategória. Tényleg elképesztő, hogy erre nem túl nehéz, viszont dramaturgiailag igen fontos szerepre nem birnak találni egy olyan tenort, akinek a hangja is elfogadható, a kiejtése is érthető, és még olyan szinpadi jelenléttel is bir, hogy elhigyjük róla; tényleg képes megerőszakolni Melindát. Nincs és nincs, én még jó Ottót ebben a házban nem hallottam, legalábbis nem emlékszem rá. A kórusnak egész szép pillanatai voltak, a karmesterrel viszont ugyanaz a helyzet, mint Ottóval; kéne, nagyon kéne egy jobb. Én nem hinném, hogy Erkelnek úgy kell hangzania, mintha Brahmsot Wagnerbe oltanák. A rendezés meg úgy, ahogy van, egy szar. Sőt, minél többet látom, annál szarabb.
Meglehetősen sarkos véleményem alátámasztására elmesélem annak a kupának a történetét, amelyből Melindát megitatják a méreggel. Ezt ugyan nem látjuk, de tudjuk, hogy Ottó 'hevitőport' egyfajta rape-drogot itat vele. Már az első néhány kortytól elkábulhat - majd később kiderül, hogy honnan tudom. Szóval a bálban ugye Melinda félig üriti a kupát, elalél vagy felhevül, tökmindegy. Megtörténik az erőszak, Melinda fogja a kupát (bár meglehet hogy végig el sem eresztette), hazamegy, hálóingre vetkezik, fogja a még mindig félig telt poharat és megkeresi a férjét. Vagy csak kétségbeesetten bolyong és véletlenül belebotlik, most ez is tökmindegy. Mindezt ugye szinte öntudatlan állapotban, de nagyon ügyel rá, hogy egy csöppet ki ne loccsantson a méregből. Viszi Bánknak, gondosan a lábai elé helyezi. Nyilván, ezzel akarja bizonyitani, hogy őt elkábitották. Összevesznek, Bánk jobb belátásra tér, vigasztalja, egy udvarhölgy behozza a kis Somát (bazdmeg, ha már ilyen is van, felöltöztethette volna a gyereket, hogy ne pizsiben kelljen fagyoskodnia). Tiborc kikiséri a szinpadról Melindát és Somát, de előtte még féltérdre ereszkedik és átnyújtja Bánknak a kupát, hogy nesze bazmeg, itt van, idd ki vagy itasd meg vele Gertrudist. Bánk elveszi a serleget és hazamegy. Ezt onnan tudom, hogy a következő képben már nem az eddig látott utazóruha van rajta, hanem egy gyönyörű diszmagyar. Hát igen, mégiscsak királygyilkosságra készül vagy mifene, meg kell adni a módját és ünneplőbe öltözni. Farkasprémes kacagányban mégiscsak mutatósabb az ilyesmi, mint holmi átizzadt bocskai mellényben. A kupára közben nagyon vigyáz, ő sem loccsant ki egy cseppet sem, hiánytalanul helyezi Gertrud lábai elé, aki némi veszekedés után végre az egészet az arcába loccsantja. Nyilván, kellett tennie valamit, amivel végképp felhergeli Bánkot. Kurva drága lehet egy olyan farkasprémes diszmagyar, én is ölnék, ha az enyémet egy hülye picsa leöntené droggal.
De tényleg, Kerényibazmeg, ennyi tellett a fantáziádból, hogy a leggyakrabban játszott operánkban két felvonáson keresztül hurcibáljanak körbe egy vizzel félig megtöltött kupát? Egy elkábitott nő ugye pont arra ügyel, hogy vigye magával a bizonyitékot? Tiborc meg Bánk pedig honnan a bánatból tudják, hogy valamit beadtak Melindának? És ha tudják is, mi értelme van a maradékot Gertrud elé tenni? Tán csak nem azért, hogy a becsületen esett foltot vizuálisan is láthatóvá tegyék a farkasprémen? Meg egyáltalán, ez az egész iszonyat gáz és pláne ezzel a rengeteg átöltözéssel súlyosbitva borzasztó logikátlan. És kikérem magamnak, hogy ennyire komplett hülynek vegyenek mint nézőt. Nem is értem, hogy ezt az avas, már a születésekor is kidolgozatlan, azóta meg pláne atomjaira hullott szutykot hogy tarthatják szinpadon.

Azért legalább audálisan legyen szép a poszt vége: Sólyom-Nagy Sándor énekli Petur bordalát 2006-ban, Szegeden.


A szinházi próbáról holnap irok, elfáradtam.

R.I.P.

Paul Newman

ÁááááÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááÁÁÁáááááÁÁÁááááá

ÁáÁÁáÁÁÁááÁÁÁÁáááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááá!!!!!!!
ááÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááááÁÁÁÁáááááááááááááááá!!!!!!!!!!!
Brühühü
hüüppp
HüpP

Hogy a fene enné meg!!
Hetek óta készülök rá, hogy szezonjában, jó olcsón veszek egy kosár padlizsánt, kiveszem a sütőből a rácsot, a hűtőből egy üveg Soproni Szüzet, a fiókból egy doboz gyufát, a másik fiókból egy tekercs alufóliát, egy nagy tálat, egy kis tálat, néhány fagyasztóba való műanyagdobozt, egy hámozókést és a hosszú nyelű csipeszemet, menet közben felmarkolok egy halom hirdetési újságot és mindezen javakkal felszerelkezve kimegyek az erdőbe, rakok egy nagy tüzet, ráteszem a sütőrácsot, a sütőrácsra az alufóliát, az alufólira a padlizsánokat. Sülés közben a hosszú nyelű csipesszel meg-megforgatom, ha körben szenesre égett a héja, a nagy tálba kiszedem, ha kihűlt, a kis tálba belehámozom, az égett héjdarabokat a masszábúl kicsipegetem, majd onnan a finom, füstillatú trutyit bekanalazom a kis műanyag dobozokba, amiket itthon begyömöszölök a fagyasztóba és egész télen lesz finom padlizsánkrémem, amit aztán mindenféle egyéb finomságokkal összekeverek, és vasárnap reggelenként friss piritósra kenve jó étvággyal megeszek.
Uhh.
Szóval mindezt hetek óta tervezem, mert a padlizsán most olcsó, 200 ft körül volt kilója. De hát esőben ugye nem lehet szabadban tüzet rakni, lévén, az eső és a tűz kioltja egymást. Legalábbis az én kis tüzemet biztos kioltja a sűrű őszi eső, szóval csak halogattam, halogattam. Ma aztán végre úgy itéltem meg, hogy száradt annyit az erdő, hogy éghető fát tudjak összeszedni. Kikocogtam hát a piacra, körbenéztem a standokat és majdnem sirva fakadtam; eltünt a picról a padlizsán, szinte egyáltalán nem kapható! Egy helyen volt 250-ért, de az ronda, sebes, foltos, én olyat nem veszek meg, pláne nem elrakni. Két helyen volt gyönörű, méhviaszos, antisztatizáló bútorápolóval fényezett, egyenként selyempapirba csomagolt, de annak meg 600 volt kilója, hát ilyet legfeljebb karácsonyra, vagy első vacsorarandira vesz az istenek lánya, de kilószámra, elrakni semmiképpen.
Hát most itt állok meglőve.



Jah, más:
Mióta ellopták Granét, a céges busszal járok dolgozni és rendszeresen rosszul leszek. A busz gyorsitás közben rángat, kanyarodás közben hol az ablakra kenődök fel, hol a közlekedő folyosóra borulok ki, fékezésnél meg lefejelem az előttem lévő ülés támláját. Nem mindig, de gyakran, és ilyenkor enyhén szédülve, háborgó gyomorral és megviselt idegrendszerrel szállok ki és közben szidom magamban a joy-sticken felnőtt generációt, akinek sem az édes jó anyukája nem tanitotta meg, hogy van némi különbség egy zsák krumpli és egy ember között, sem az édes jó oktatója, hogy máshogy kell vezetni egy buszt, mint egy dodzsemet.
Az egyik sofőrünk egy huszonéves, kigyúrt, agyontetovált, borotvált kopasz macsó, a másik egy nyüzüge, természetes kopasz bácsika. Mindketten a 'slágerrádiót hallgassák'.
Aki helyesen megtippeli, hogy melyik sofőr mögött szoktam rosszul lenni, eljöhet velem biciklit venni.

Dögrováson

Azt hiszem, elkapott valami virus, az alul-felül sprickolós fajtából.
Régen voltam ilyen rosszul. Még a csontom is fázik, papirt tettem a fogam közé, hogy ne hallatszódjon ki a fejemből avacogás. És ráadásul még haza sem mehetek, hacsak a krizishelyzetekre tartalékolt polgárvédelmi mobilvécét a hátamra nem kötöm.

Krizishelyzet

Az összes, de tényleg az összes őszi-téli pulcsimat sikerült összemosnom egy papirzsebkendővel.
Csak ki akartam belőlük öbliteni a szekrényszagot, és tessék!!



Más:
most jön ki rajtam az elmúlt másfél hónap minden feszültsége és frusztrációja. Este alig birok elaludni, reggel alig birok felkelni. Remélem hamar elmúlik majd, most megadtam magam, fekszek és nyögök, meg Tannhausert hallgatok. Jah, és megittam egy üveg alkoholmentes Sopronit. Hátha használ.

Kálmándi Mihály énekel az Esthajnalcsillaghoz

Kommentár nélkül

Már nem először

jutott nekem az a nem túl hálás szerep, hogy az elásott hulla fölött kezdjem legelni a füvet.
Még jó, hogy le nem lőttek.
Panaszkodtam itt ugye, hogy hetek óta szivok, mert a statisztikák és kimutatások amiket csinálnom kellene, sehogy sem állnak össze. Cudarul éreztem magam miatta, egyrészt, mert hülyének éreztem magam, másrészt meg a főnököm szinte semmilyen jelentsét nem tudta időben elkésziteni. Miattam ugyebár, illetve az én butaságom és alkalmatlanságom miatt. Minden nap vártam, hogy elküldenek, tényleg egy kinszenvedés volt.
Tegnap aztán összeraktam a dolgot és elküldtem neki Londonba, hogy nézesse már meg az ottaniakkal, mert ezt e-mailen meg telefonon úgy látszik nem lehet.
Hát kérem, máma aztán megindult az e-mail forgalom, legalább harmincat kaptam, mindenhez oda vagyok irva, hogy másolatot kapjak. Gyakorlatilag bedőlt az egész rendszerünk, legalábbis az a modul, ami minket érint. Az a kis gikszer, ami miatt az én kimutatásaim olyan valóságtól eltérő adatokat mutatnak egy nagyon komoly adatbázis hibát fedett fel.
Nno.
Hát kérem szépen, igy jár az, aki dolgozik.
Most csak arra kell nagyon ügyelnem, hogy a három hétnyi szopás után ne álljak át a fasz másik végére és ne akarjam visszaadni azt a rengeteg frusztrációt, amiben részem volt. De nem lesz baj, meg tudom állni, sőt, nem is fog nehezemre esni. Annyira boldog vagyok ugyanis, hogy végre kiderült, hogy nem én vagyok alkalmatlan, hogy még mindenkinek külön meg is köszönöm, amiért igy meggyötörtek. Tegnap este például este fél tizre értem haza, a zuhogó esőben.
Most viszont végre kilaszom magam.
Nno.
A szeptemberben elmaradt SAP tréning október közepén lesz, szerintem fél éven belül fejvadászok fognak sorban állni előttem, hogy menjek hozzájuk szakértőnek.

Jah, és most már majdnem 100%, hogy ő lesz Grane2.

Az árhoz még tessenek hozzáadni 10-15 ezer forintot egy jó lakatra. Basszameg, egyszer valahol egy riasztós mondta, hogy egy ház értékének 10%-át érdemes biztonságtechnikára költeni. El voltm hülve, hülye faszkalap, riogatja itt az embereket, hogy jobba menjen neki.
De nem, igaza volt.
Rohadjon meg világ.

A nap kérdése

Délután hatkor ébredtem a délutáni gömbölyödésből és azóta túrom a netet, de nem találok olyan ingyenes programot, ami sok rövid flash videót tudna egy hosszúba összefűzni. Olyasmit, mint a vindóz beépitett múvimékere, hogy az ember összecsipegeti az ötperces fájlokat, lementi, aztán ott van neki egy másfél órás mozi. Esetleg kicsit vagdos rajta, de azt mondjuk már lehet túlzás elvárni egy freeware programtól. Csak tudjon konkatenálni, az már bőven elég lenne.

Olyat már találtam, ami listákat készit és lementi, csak ezzel az a baj, hogy minden váltásnál a kép és a hang is zökken egyet, ráadásul a teljes képernyőre nagyitott képet visszakicsinyiti. Olyat is találtam, ami összefűzi úgy, ahogy azt én szeretném, de az meg a közepébe ir egy vizjelet, ami mondjuk egy freeeware programtól nem túl eszményi eljárás. Basszus, attól freeware, hogy ingyenes, nem kell ezt nagy piros betűkkel a képernyő közepébe irni!
Olyat is találtam, ami a múviméker számára is érthető formátumba konvertálja a flash fájlt, de nagyon tönkreteszi a képet, iszonyú pikszeles lesz igy a mozi.
Mindenfélét kipróbáltam, de sajnos egyik sem az igazi.

Nno, hát szóval máma eddig jól elszórakoztam, jól esett kicsit kiöbliteni az agyam a sok hülye statisztikától meg ekszcell függvénytől. Most viszont dolgozok kicsit, mert reggelre kész kéne legyek egy jelentéssel, és a hétvégét enyhén szólva is elfüttytem.
De tényleg jól esett.
Azt sajnálom csak, hogy elhittem az időjárás előrejelzésnek, hogy a hétvégén eső lesz. Most kellett volna venni egy nagy kosár padlizsánt, kivinni az erdőbe és szabad tűzön megsütni. De ugye mivel esőt jósoltak, hát ezt most kihagytam. Aztán eső sehol, padlizsánt persze nem vettem. Igy aztán marad a következő hétvége, de akkor meg ugye megint eshet, akkor pedig a lakásban kell padlizsánt sütni, ami rettenetesen büdös. Meg aztán lerben nem is az igazi, kell abba a zakuszkába egy kis pernye meg füstszag, hogy igazán jó legyen.

Nno, dolgozok egy órácskát, ez a haszontalan kis délutáni molyolás egész elfrissitett.

Bagoly mondja bagolynak,

hogy hűdenagyfejedvan!

Az operairodalom helykeresői

Ma azokból az operahősökből és -hősnőkből mutatok be néhányat, akiket bárhova is vet a sorsuk, sehol sem érzik jól magukat, mindenhonnan elvágynak. Mindenhol és bárhol boldogtalanok, vagy mert rossz elképzeléseik vannak az életről, vagy mert éppen abban a korban vannak, amikor a félig felnőtt ember normálisan is a helyét keresi a világban. Ez a mindenhonnan elvágyódás és folyton úton levés egyébként a legritkább esetben fakad vagányságból. Sokkal jellemzőbb rájuk a depresszióra és az önpusztitásra való hajlam, mint a kalandvágy.
Operahősök persze ritkán szokták megtalálni önmagukat, legkésőbb a fináléban meghalnak.

Tannhauser, Wagner: Tannhauser
Nem titok, ez az egyik legkedvesebb operám. Olyannyira, hogy az államvizsga előtt két nappal, amikor minden normális ember bele van fulladva a tanulásba, én még elmentem egy Tannhauserre. A világért ki nem hagynék egyet sem, egy évben jó ha 5-6 előadás van belőle, hát holmi piszlicsáré kis államizsga csak nem fog otthon tartani, hát nem? De térjünk vissza Tannhauserhez.
Ő bizony manapság valóságsók szereplőjeként vagy pornósztárként tűnne fel egy rövid időre, hogy aztán aranylövéssel egy vasúti pályaudvar nyilvános WC-jében végezze. Egy vidéki kisvárosban nevelkedett fel, és nagyon nyomasztotta az ottani provincializmus és prüdéria. Modern zenét szeretett volna nyomatni és gerincre vágni Erzsébetet, az őrgróf gyönyörű lányát. A zenéje nem kellett, Erzsébet meg nem adta a szüzességét. Hősünk hát nyakába vette a világot és addig ment, amig ki nem kötött Vénusznál. Ott aztán volt része bőven mindenben, amit addig hiányolt. A szerelem istennője értékelte a zenéjét, szexben meg ugye eleve nem lehetett hiánya. Sőt, tán még be is sokallt kicsit, vagy nem éppen olyan lovat akart, mert hamarosan onnan is mehetnékje támadt. Viszakeveredik Wartburba, ahol újraéled benne az Erzsébet iránti szerelem és a lány kedvéért mégis marad. Sőt, még alkalmazkodni is megpróbál, de pillanatok alatt újra szembekerül a kisvárosi prüdériával - azok az erotikától túlfűtött dalok, amikkel Vénusznál karriert csinált, itt óriási botrányt váltanak ki. Erzsébet védi meg a lincseléstől, az őrgróf pedig a lányát kimélendő ad Tannhausernek még egy esélyt; Rómába küldi bűnbánó zarándokútra. Az egyik végletből másikba eső Tannhauser ezúttal a vallással próbálkozik és valósággal megsemmisül, amikor őszinte, bár a tőle megszokott szinpadias bűnbánata nem hatja meg a pápát és megtagadja tőle feloldozást. Az egyébként igen labilis idegzető fiú ezt már nem birja elviselni, önmaga ellen fordul, valósággal belepusztul az önmarcangolásba. Előtte persze Erzsébet hal bele a csalódásba és a várakozásba - hát persze, hisz kell valaki, aki az égben előkésziti számára a bűnbocsánatot.
Tannhauser érdekes figura egyébként, mert amikor Molnár András énekli, általában sajnálni szoktam, mert egy jóravaló fiúnak érzem, akit fojtogatott a kispolgári irigység és prüdéria. Ezért menekült el otthonról és hozott sorozatos rossz döntéseket. Kicsit még meg is szoktam siratni, valamennyire a saját (IRL) sorsom is látom benne. Tavaly viszont Bándi János is énekelt két előadást és tőle olyan keserű, önpusztitó Tannhausert hallottam, hogy attól féltem, ha még lenne egy felvonás, kiirtaná fél Wartburgot mielőtt főbe lőné magát. Pont az ilyen élmények miatt érdemes gyakran operába menni, egy sok éve rendszeresen látogatott darabnál is mekkora meglepetések érhetik az embert.
Tatiana Toyanos és Richard Cassilly

Anyegin, Csajkovszkij: Anyegin
Ő az, akire manapág azt mondanánk, hogy az agyára ment a jómód. Gazdag vidéki földbirtokos, minden lehetősége meglenne a boldogságra, de a lustasága és enerváltsága egy súlyos depresszióba torkollik. Hiába utazik, hiába keveredik mindenféle kalandokba, az unalomtól nem tud szabadulni. Közben persze nagyképű is, nem foglalkozik holmi vidéki kis libuskákkal, az ártatlanul közeledő Tatjanát elég durván lepattintja. Ez is kétesélyes persze, mert a lány valóban fiatal, egy magaféle mindentől megcsömörlött arszlánnak sok lenne ennyi tisztaság. Szóval még az is lehet, hogy Anyegin igen tisztességesen járt el, amikor visszautasitotta a könnyen lelkesedő, ábrándos bakfist. Felfogás ás szereposztás kérdése, mindkét változatra hallottam már előadást.
Reneé Flemming és Dmitri Hvorostovsky


Carlos, Verdi: Don Carlos
Szegény Carlos, hát őneki az erős kezű apja a veszte. Fülöp megnősitené a fiát, de aztán meggondolja a dolgot és mégis magának tartja meg Erzsébetet. A lánynak nem sok beleszólása volt a dologba, elékszünk ugye mindnyájan; 'Házasodj csak, boldog Ausztria!'. Hát ezt módszert a Valois ház is elég jól alkalmazta, szemrebbenés nélkül odaadták a lányt előbb a fiúnak, aztán az apjának. Fülöp sem mérte fel a helzetet, későn vette észre, hogy a fiatalok egymásba szerettek. A szerelmi rivalizálás politikai ellentétbe vált, Carlos Flandria kormányzóságát célozza meg. Elhiszi vagy nem, hogy neki ott küldetése van, nem tudom. Én arra tippelek, hogy szegény fiú csak próbál valami értelmet találni az életének, de nem sikerül neki semmi.
Placido Domingo és Sherill Milnes


Don Giovanni, Mozart, Don Giovanni
Kinga mondja itt commentben, hogy őneki is itt a helye. Hát, nem tudom.
Donunk igazán defektes egy pasas, gyerekkorában iszonyatosan elkényeztethették, nem birja elviselni, ha nemet mondanak neki. Mindig győznie kell, minden és mindenki felett. A hóditásait is azért könyveli olyan pontosan és koslatja körbe a világot mindig újabb és újabb nők után kutatva. És bár Giovanniról már megemlékeztem az operairodalom drogfüggői között, nem bánom, legyen itt megint. Bariton szerep, szóval én bármennyit meg birok hallgatni belőle :-))
Pláne, ha Rodney Gilfrinek hivják az illetőt. Cecila Bartoli és Liliana Nikitianu között esik pofára.

Kecsöpös lecsó

Na, azt sem hittem volna, hogy tényleg létezik kecsöpös lecsó, de tényleg van olyan, máma azt ettem a menzán. Hihetetlen szar volt, konzervlecsó cukros ecetes aromával. Egy picike szelet hal volt alatta (merthogy azt rendeltem volna, lecsós halat), és főtt krumpli mellette. Ami ráadásul meg volt szórva száraz petrezselyemmel. A száraz petrezselyem kissé békapisi aromája nagyon rosszul megy az ecethez, nekem elhihetitek.
Én nem tudom, minek megy az ilyen szakácsnak, miért nem inkább hullamosónak vagy sirásónak, még mindig kevesebb embert tenne sirba.
Az étlap szerint sonkávas és sajttal sütött padlizsánban parizer van, a leves vagy sós, vagy zsiros. Olyan, hogy se elsózva nincs, se zsirba fojtva, olyan nem létezik. Igaz, olyan sem, hogy egyszerre sós és zsiros. Ez a napi feladvány, hogy aznap mi van soron.
Ha nem lennék ennyire kész, kitanulnék szakácsnak és nyitnék egy kis kifőzdét.
Ahogy a dolgok állnak, még megtörténhet.

A nap második kérdése

Hányban hangozhatott el a következő mondat?
"Kérlek Benneteket, drága Barátaim, Olvasóink, Vezetők, hogy kezdeményezzetek nyílt vitát az ötletről egymás között."
Aki kitalálja, azt visszamasszirozom.
(Aki már olvasta, az hallgasson legyen szives, tényleg érdekel, hogy lehet-e következtetni a nyelvezetből a korra.)

A nap kérdése

Vajon hány órai munkával lehet egy 45.629 sorból és 45 oszlopból álló táblázatot összetömöriteni, hozzáadni egy 894 soros és 7 oszlopos táblázathoz, majd ismét nyomni és forgatni rajta annyit, hogy a végén kapjak egy 15 sorból és 4 oszlopból álló táblázatot, amiből majd holnap készitek egy egyszerű oszlopos grafikont.
A helyes megfejtés beküldők megmasszirozhatják a hátamat és főzhetnek nekem vacsorát. A beküldés sorrendjében, természetesen.

A net varázsa

Valahol a világon egy ember éppen most dugdossa össze mindenféle kábelekkel a videólejátszóját és a számitógépét. Teszi mindezt azért, mert én leirtam, hogy:
"I am in love with these singers and with this tempi!"
Nem is tudom mit mondjak, sirok a meghatottságtól.
Mert ha lehetne kapni, már régen az enyém lenne, de nem lehet! Illetve CD-n igen, de ezt látni is kell! Egyszeri és megismételhetetlen, egy olyan ember gondolatait -történetesen Maestro Gardinerét, a karmesterét- közvetiti, aki az utolsó hangig, még azon is túl ismeri a darabot és csak azt akarja elmondani, ami igazán fontos. Ezzel aztán el is éri, hogy a néző agya ezerrel zakatol és mindenfélét hozzáképzel. Bizisten, ezeket a felvételeket nézni majdnem olyan izgalmas, mint paplan alatt zseblámpával a Winettout olvasni.
Tessenek szurkolni, hogy tényleg az enyém lehessen végre!

Az operairodalom legtökösebb női

Ma azokat az operai hősnőket veszem sorra, akik valamilyen nehéz élethelyzetben kivételesen bátran, okosan, higgadtan viselkedtek.

Leonora, Beethoven Fidelio
Hősnőnk férjét egy zsarnok kormányzó politikai okok miatt ártatlanul bebörtönözte. A dolog nem teljesen törvényes, sőt, egyáltalán nem az, hisz itélet sincs, a férfinak gyakorlatilag nyoma vész. Leonora a keresésére indul, férfiruhát ölt és beáll börtönőrnek, hogy információt szerezhessen. Meg is találja, az utolsó pillanatban meg is menti. A történet persze nem ilyen egyszerű, egyéb cselekedetek mellett eljegyzi a börtönőr lányát is, ami azért valljuk be, nem olyan szép dolog. De az ő esetében a cél tényleg szentesiti az eszközt.
A videorészleten az anyatigris Milla Janowitz védi Renee Kollót:


Tosca, Puccini Tosca
Ő többször szerepelt már ezen a blogon, az operaházak talán legnépszerűbb operahősnője, nekem is az egyik kedvencem. Floria Tosca ünnepelt énekesnő, a világ a lábai előtt hever. Legnagyobb gondja, hogy a féltékenységét legalább annyira kordában tudja tartani, hogy az ne váljon elviselhetetlenné. Kedvese, Cavaradossi kisebb politiaki összeesküvésbe keveredik -egy szökött forradalmárt bújtat- és a zsarnokság börtönében végzi. Mivel Scarpia kormányzó sem a törvénytiszteletéről hires, halál vár rá, hacsak .... hacsak Tosca, akire Scarpia már régen ráhegyezte a pöcsét ki nem váltja. Kormányzónk semmitől nem riad vissza, az asszony előtt kinozza a férfit és egyértelművé teszi, hogy ha nem enged, Cavaradossit kivégzik. Toscának nincs más választása, mint beleegyezni. Véletlenül akad a kezébe a leszedetlen vacsoraasztalon heverő kés, győz az életösztön és leszúrja zaklatóját.
Mivel a blogon már több tucatszor szerepelt Scarpia halála, most legyen itt egy másik jelenet, Cavaradossi megkinzása. Tosca végül elárulja, hogy szerelme hol bújtatja szökött politikai foglyot. Nincs egyébként jelentősége, sorsuk eddigre már eldőlt, a Scarpia-félék nem szoktak élő tanúkat hátrahagyni.
Maria Callas és Tito Gobbi. Ha egyszer végre kiadják a teljes operát velük, valaki megveheti nekem ajándékba - jelenleg ugyanis sajnos csak a II. felvonás van rajta egy válogatás lemezen

Azért itt van Scarpia halála is. Tényleg érdemes figyelni Toscát, hogy elkényeztetett szépasszony létére milyen gyorsan "felnőtt a feladathoz". Pillanatok alatt kapcsol, alkudozik, menlevelet kér - pedig még ekkor sem tudja, hogy meg fogja ölni zaklatóját. Az csak az utolsó pillanatban dől el.


Suzanna, Mozart, Figaro házassága
Suzanna, Almaviva grófné szobalánya éppen az esküvőjére készül, és rettenetesen idegesiti, hogy a gróf az ajánlataival zaklatja és be akarja rajta hajtani az első éjszaka jogát. Az ügyes, talpraesett lány nem hagyja magát és összefog az elhanyagolt grófnéval, hogy jól megleckéztessék a hitvesi ágyban tunya, a cselédekkel és parasztlányokkal nagyon is fickóskodó grófot. Vigoperáról van szó, a gróf persze felsül, de én egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ettől rendbejön Almaviváék házassága.
Danielle de Niese és Luca Pisaroni. A rendezés a mába helyezte az eseményeket és ezzel máris egy oly sokunknak ismerős munkahelyi szexuális zaklatássá változott a történet. Almaviva gróf egy autószalon főnöke, aki az egyik eladólányt szeretné megtöcskölni. Még az sem zavarja, hogy a vőlegény is a cégnél dolgozik. A nyitójelenetben a mit sem sejtő Figarót Suzanna felvilágositja arról, hogy főnökük jóindulata nem egészen az, aminek azt Figaró gondolja. Jó hely lehet ez az Amszeterdam, szivesen járnék ott operába.
.

Fanyalogva

:-) Hasfájós szépjónapot!
:-((

Nna, máma megint úgy jártam, ahogy még soha.
Reggel jókor felkeltem, hagymát pucoltama, paprikát, paradicsomot mostam, szeleteltem, csirkemájat hártyáztam és feleztem, szalonnát metéltem hajszálvékony szeletkékre.
Ilyet azért már csináltam, nem ez a lényeg.
Aztán mindezen hozzávalókat újonnan vásárolt kis fémnyársakra húztam, picit megsóztam, bőven megszórtam majorannával és becsomagoltam alufóliába.
Hát ez is előfordult már velem jópárszor.
Az erdőbe menet megálltam a kisretkesben és vettem egy üveg előhűtött Heinekent.
Ilyen is történt már velem, hajaj, nem is egyszer!!
Hanem, olyan még tényleg soha, hogy kint az erdőben ne tudjam meggyújtani a tüzet és szégyenszemre nyersen haza kellessen hoznom a gondosan előkészitett nyársakat!
Ráadásul még a sört is felbontottam amikor elkezdtem a tüzet rakni, és ugye azt akkor már meg kellett innom, éhomra. Mit ne mondjak, nem esett jól, de mégsem akartam jó Kocsma Julcsa módjára délelőtt tiz órakor egy üveg sörrel a kézben bandukolni hazafelé.
Ha már igy alakult, még időben kimentem a piacra. Nyugtatónak (és detoxikációs célzattal) az útba eső cukrászdában ettem egy mákos rétest. Kutyakaja, leveszöldség, kovászolni való uborka, lecsónak való, miegyéb, de közben hallom ám, hogy lecsó-fesztivál van a piacon. Nosza, gondoltam, hát akkor kóstoljunk lecsót, ennyi gyaloglás és hajolászás után egy mákos rétes mégsem elég reggelire!
Mentem is lecsózni nagy lelkesen, tényleg aranyos dolognak tartom az ilyen főzőversenyeket. Aztán elment a kedvem attól is. Én tudom, hogy az én cukkinis franciás lecsóm eretneknek számit a magyarok istenének a szemében, de azok a lecsók amiket a piacon láttam, borzalmasan néztek ki. Az egy dolog, hogy mindegyiken vastag zsirréteg úszott, de ráadásul minden fajtából kifigyelt valami olcsó kolbászféleség. Virsli, lecsókolbász, ilyesmit meg én ugye akkor sem eszem, ha ingyen van. Sőt, még akkor se, ha netán nekem fizetnének érte. Nézegettem hát a lecsókat és úgy döntöttem, hogy ez nékem nem éri meg hogy előbb sorbaálljak érte, aztán hogy tűző napon, a két tömött szatyorral a lábam között állva falatozzak.
Hazajövök inkább és csinálok magamnak lecsót úgy, ahogy én szeretem;

Hozzávalók:
1 rész vöröshagyma, durvára darbolva
1/2 rész lecsópaprika -lehetőleg a pirosra érett- magozva, szzélesebb csikokra vágva
1/2 rész bogyiszlói paprika, hasonlóan feldolgozva. Aki nem szereti a csipőset, az duplán vegyen a lecsópaprikából
1 rész érett paradicsom. Igényesek hámozhatják is, én csak a csumája zöld részét vágom ki és mérettől függően negyedelem vagy nyolcadolom.
1/2 rész cukkini, mosva, szeletelve, hámozni nem kell!
1/2 rész padlizsán, mosva, szeletelve, hámozni ezt sem kell. Picit besózni, egy órát
állva hagyni majd leöbliteni és kicsavarni viszont igen.
Izlés szerint pici só és olaj.

A padlizsánnal érdemes kezdeni, mert annak kicsit pihenni kell. 2-3 centis kockákra vágom, néhány csipet sóval meghintem és egy szűrőben félreteszem csepegni. Az olajat megforrósitom és beledobom a hagymát. Picit megsózom és fedő alatt párolom. 5-6 perc után hozzáboritom a paprikákat, újabb néhány perc után a paradicsomot. Pár percig ez is rotyog, ekkor jön bele a felkrikázott cukkini és a leöblitett, levétől kicsavart padlizsán. Ezt is fedő alatt párolom pár percet, de ekkor már figyelek, hogy ne maradjon túl leveses a lecsó. Ha nagyon hignak itélem, leveszem a fedőt és kicsit párologtatok a levéből.
Hát ennyi. Én úgy szeretem, ha a zöldségek még nem esnek szét és jó sok, sűrű szaft marad alatta. Ehhez lehet aztán rizst adni vagy sült csirkecombot, esetleg hirtelen sült húsokkal is össze lehet rottyantani, ha valaki mindenáron húst akar. De a legjobb friss bakonyi barna vagy korpás kenyérrel kitunkolni a tányérból.

Libikókán

Na, most ahhoz képest, hogy naponta kétszer akarom bedobni a törölközőt, a főnököm ma rendelt nekem egy mobiltelefont és végre beiskolázott egy egy hetes SAP tanfolyamra. Nem is akármilyenre, bentlakásos, Balatonpart, bizniszcenter és konferenciaközpont, teljes ellátás. Mert a mobiltelefont ugye bármikor leadhatom, de a tanfolyam azért már komolyabb dolog, azt azért nem kapnám, ha nem akarnának megtartani.
Mondjuk pont a céges mobil az, amit kurvára nem akarok. Azt valahogy szabotálnom kéne, mert még a hideg is kilel, hogy nékem két telefon legyen a táskámban.
Egyébként tényleg istentelen sokat dolgozok, ma az egyik kolléga akitől tanácsot kértem csak annyit nyögött ki, hogy "De hát ezt már próbáltuk, hát ez lehetetlen!"
Egyébként szerintem is az, a feladat kábé 10 %át tudom csak elvégezni.
Annyira fáradt vagyok, hogy most nincs erőm kiszámolni, mennyi is az.
Mármint a lehetetlen 10 %-a mennyi.

Egy nehéz nap délutánja

Hát basszus, máma (és tegnap este) minden összeesküdött ellenem.
Ömlesztve, mert rosszul vagyok.
Azt hiszem, végre megtalaláltam a kijáratot a projektmendzser-projektasszisztens-mérnök-csoportvezető-irodavezető bűvös ötszögből. Eddig csak kérdezgettem, hogy ki tudna segiteni ennek vagy annak a problémának a megoldásában, és mindenki továbbküldött. Ma fogtam magam és irtam egy e-mailt az irodavezetőnek, hogy itt a szükséges két megrendelő ellenjegezve, legyen szives és intézkedjen, jelöljön ki valakit a projekt inditására.
Az csak a baj, hogy az irodavezető gyakorlatilag a főnököm, vagy legalábbis annak a helyettese - illetve hát, egy ilyen mátrixos szervezetben ezt soha nem lehet tudni, legalábbis nekem még nem sikerült rájönnöm, hogy igaziból ki is adhat ki egy utasitást valakinek arra, hogy egy feladatot elvégezzen.
Nekem a felvételnél azt modnták, hogy a határozottságom és a pitbulltermészetem kell nekik, hát most tessék, itt van, ők akarták, ráfogtam, most már akkor sem engedem el, ha eltörik az állkapcsom.
Mindenesetre holnap kiderül, hogy ilyesmire gondoltak-e. Én mondjuk nem, de már úgyis mindegy. Én már tudom, hogy ha tisztességesen dolgoznának azok, akiknek ez bele van irva a munkaköri leirásába, énrám nem lenne szükség egyáltalán. Na jó, legfeljebb valami Cuppancska félére, akinek annyi dolga lenne, hogy a tetűlassú SAP-ból letöltögesse az adatokat a főnöknek. Itt nem az a baj, hogy tervezni kell az emberi erőforrást, hanem az, hogy túlteng a szorgalmi gyengeforrás.
Nna, még a humorom is szar.

Aztán, tegnap munkaidő vége előtt öt perccel hivott a főnököm, hogy az a lengyel kollégánk akinek pénteken szerveztem le az itt tartózkodását, lekéste a gépet. Nosza, újraszervezni taxit, szállodának szólni, hogy a szobát tartsák fenn. Ez semmi.
Közben küldtem neki taxicsekket a szállodába, hogy ne a saját pénzével kellessen fizetni. Üzenet a szállodába, SMS a kollégának, hogy ne fizessen, hivja ki a recepcióst, stb, stb. Reggel az egyik kolléga behozza, fél nyolckor várja szálló előtt, fél kilenckor megbeszélés az egyik kollégával, kilenckor egy másikkal, tizenegykor egy harmadikkal, egy órakor megint, kettőkor ismét, kézről kézre fogják adni.
Na most ehhez képest a taxicsekket nem adták le a szálloda portáján, gondolta az illető, majd reggel, amikor hozza befelé. Csak hogy nem vele jött, hanem talált valami ismerőst. Fél kilences megbeszélés lekésve. Aki viszont kilenctől tizenegyig akarta, az fél tizre végzett. Akkor besuvasztjuk azt is, ami reggel elmaradt. Akkor közben kiderült, hogy igaziból nem is a mi vendégünk, nem fizethetünk neki ebédet. Bizisten, a percre pontosan leszervezett és visszaigazolt meghivókkal megtámogatott programot kétszer szerveztem át. A netes konferenciameghivásokkal, lemondásokkal és módositásokkal együtt legalább húsz-harminc e-mailt irtam. Csak tudnám mi a fasznak, amikor az egész annyiból állt, hogy egyik iróasztaltól átsétált a másik iróasztalhoz, délután meg lesétált a a műhelybe és ment sorba a munkaállomások között.
Nem kell ám érteni, hogy mi történt, én sem értettem, csak kapkodtam a fejem és sodródtam az eseményekkel.

Mindeközben háromszor kellett ma újratelepittetnem az ekszcellt mert összeakadt a levelezővel és minden mentésnél vagy e-mail küldésnél lefagytak. Ezt jó multihoz méltóan távgyógyitással, Indiából próbálták megoldani, aminek eredményeképpen több mint három és fél órát lógtam a telefonon. A végén már közöltem, hogy amig az újabb verzió felmászik, én elmennék öt percre, mert összepisilem magam. Ezt mondjuk nem igy mondtam, de szerintem értette a srác és nincs kizárva, hogy addig ő is kirohant és könnyitett magán. Viszont tudja, hogy van nálunk egy Balaton.
Este fél hétre sikerült egy működő számitógépet kapnom, még akkor fogtam hozzá az e-mailjeim olvasásához, szortirozásához, megválaszolásához.
Sikitok.
Basszus, most már kivánom, hogy rúgjanak ki, ezt én nem akarom, ráadásul közben a velem szemben lévő légkondi 25, a hátam mögötti viszont 16 fokra van állitva.
Bassza meg, inkább visszamegyek takaritónőnek, de ezt nem, ilyen napot mégegyet nem és nem, nemmmmmmm fogok végigcsinálni!!!!

Azt viszont elhatároztam, hogy a lengyel srác telefonszámát megteszem a lottón. Országkóddal, kettes csoportositásban tökéletes tipp, szerintem nyerni fogok vele.

Idegbaj ellen:

Álomtündér

:-)) Szépjóreggelt!
Az történt, hogy este fél nyolc körül az álomtündér a bal szárnyával gyöngéden megsimogatta a szempillámat, a jobb szárnyával meg ugyanazzal a lendülettel jól tarkón vágott. Hajnali ötig gyakorlatilag ájultan aludtam. Akkor viszont frissen ébredtem, és most ott tartok, hogy ki van vasalva a heti nadrág és blúzdagom.
Hehe :-))))))