:-) Szépjóestét!
Az a majd' 30 centis marhagége darab ami alig három perc alatt eltünt a behorpadt kutyapocakban meggyőzött arról, hogy immár a saját bajommal is foglalkozhatok.
A vérnyomásom ugyanis még mindig 128/89 és bár nem szédülök és a fejem sem fáj, azért mégis a paplan alatt érzem magam a legjobban. Gyenge vagyok mint a harmat.

:-) Sikerült!!
A reggeli laboreredmény már teljesen jó volt, nem mutattak ki vért a blöki vizeletében.
Mondjuk, jól megdolgoztunk érte. Éjjel három óránként keltem, itattam a kutyut vízzel, húslevessel és mivel eleinte lábra állni sem tudott, ölben kivittem, visszahoztam. Megjegyzem, őnagysága egy 25 kilós labrador - vizsla - pitbull - varacskosdisznó - házimacska keverék. Lényeg a lényeg, túl van a krízisen, hajnalban már saját lábán ment ki, reggel pedig sétálni is volt kedve.
Ahogy átszámoltam az eddig ismert eseteket, három kutyus belehalt a babéziózisba, három túlélte - az enyém a negyedik. Kicsit javítottunk a statisztikán :-))
Az azért elég mókás látvány lehet, ahogy hajnali hatkor egy zilált, borzas, elnyűtt, a kimerültségtől düléngélő valkür egy lapostányér és egy lekvárosüveg közbeiktatásával vizeletmintát próbál venni egy csontosra fogyott, a gyengeségtől dülöngélő kutyától :-)))

Nem akarom elkiabálni de úgy tűnik, szerencsénk lesz. A kutyus iszik, sőt, nagyon is iszik, pisál is rendesen. Iszonyú sötétbarnát, de most az kell, így tisztul a veséje. Ebben a betegségben ugyanis az a borzasztó, hogy a vérbe került kórokozók megtámadják a vörösvérsejteket és az elpusztult vörösvérsejtek eltömítik a vesét és így leállítják a működését. Azok a kutyák akik ebbe belepusztultak pár csepp vért tudtak csak kipréselni magukból, ehhez képest az én kutyakisasszonyom remekül produkál. Reggel vesevédő szurit kapott, jó nagy adagot. Enni egyáltalán nem akar, de most a folyadékbevitel a lényeg. Az utcaszerte híres gömbölyű seneke két nap alatt megszögletesedett, a csontok majd átbökik a bőrét. Holnap reggel már nem kell visszavinnem, elég, ha pisit adok le a laborba, majd abból eldöl hogy kell-e neki infúziót vagy további gyógyszereket adni. Ebből persze megint reggeli késés lesz, de most valahogy nem tud érdekelni. Nagyon szeretem a blökimet, még csak nyolc éves, túl fiatal ahhoz hogy egy nyavalyás kullancs miatt elveszítsem.

Megvan a módszer, hogy hogyan gyógyuljunk meg a leggyorsabban; elég, ha valaki, akiről nekünk kell gondoskodni beteg lesz.
A blökim tegnap este nagyon levert volt, lógott füle-farka, enni sem akart. Sétálni se, labdázni se. Reggel láttam csak, hogy sötétbarna a vizelete - 10 perc múlva a kullancsot is megtaláltam benne. Hiába volt másfél hónapja levédve a kutya, rengeteget úszik, már nem hatott a kullancsölő csepp.
Nyolcra már az állatorvosnál voltunk, a diagnózist mondani sem kellett, tudtam magamtól: babesiosis.
A blöki megkapta a szuriját, a gazdi meg a jótanácsokat: itatni, itatni, ha nem iszik, vissza kell vinni infúzióra.
Most itt ülök a munkahelyemen, minden levél megírva, minden elintézhető elintézve és távolról próbálom kitalálni, hogy mennyi víz lehet a kutyalábosban.
A doki egyébként azt mondta, hogy egyrészt jó, mert időben bevittem és megkapta a gyógyszert, másrészt viszont egy nyolc éves kutya már öregnek számít - a babéziózishoz legalábbis.

:-) Szépjóestét!
A jelek szerint megmaradok, már nem szédülök és a mellkasomon is engedett az abroncs.
Azért nagyon megalázó ám betegnek lenni :-((
Pont olyan lassú és álmatag vagyok, mint Cuppancs Kisasszony.

:-) Szépjóestét!
:-(
Máma megtörtént az, amitől már régóta féltem; komolyan rosszul lettem.
Reggel ittam egy kávét, dolgoztam, kicsit kókadt voltam ugyan, de hisz mostanában mindig az vagyok, hát már megszokhattam. Ebéd után kezdtem szédülni, gondoltam, iszom a büfében egy erősebb kávét, nem kutyulom a semmire se jó neszkávét. Mire a büfébe értem már egész pocsékul voltam, kapaszkodtam a pultba, fájt a fejem, káprázott szemem. Megittam a kávét, közben befutott a masszőr, mondta, neki van vérnyomás-mérője, üljek be hozzá egy pillanatra. Addigra már olyan állapotban voltam, hogy egy ilyen felszólításra a legszivesebben le is feküdtem volna - ott valamelyik asztalra, de akár a kőre is. A vérnyomásom 135/85 volt, a szokásos 110/65 helyett. Kicsit bűvészkedett a masszőr, nem nagyon hiszek az ilyen kézrátételes meg elhessegetős dolgokban, de mindegy, akkor már szorított a mellkasom, halálfélelmem volt és el akartam ájulni. Befektetett a csí-gépbe (egy kaloda szerű akármi, rázza a lábat és így energetizál. A vérkeringést biztos javítja, mert utána úgy bizsergett a lábam, mint amikor az elhalt végtagba tér vissza a keringés). Aztán újra vérnyomásmérés, 125/85, később 130/90, össze-vissza, még nézni is rossz volt.
Aztán hálistennek enyhült a szédülés, engedett a mellkasomról a szorítás, a halálfélelem is enyhült, sima kis pánik volt csak rajtam. A főnököm megnyugtatott, hogy az én súlyommal és korommal 150/110-ig nyugodt lehetek, nem fogok se agyvérzést, se szívinfarktust kapni.
Megnyugodtam.

Megszerveztem a helyettes nénit, a neten lemondtam a vizsgákat, a büfést kioktattam, hogy ezentúl, ha lemegyek kávézni akkor töltsön egy pohár narancslét. A barátnőmet is kitanítottam, hogy ha lát a vízforraló felé haladni és a kezemben van a kávésbögrém, nyugodtan rúgja ki belőle.
Többet most nem tehetek magamért.
illetve még annyit, hogy elhalasztottam a Nagy Egérjárás utáni Nagy-Szekrény-Ellenőrzés-Projektet, az Őszi-Nagytakarítás-Projektet és a szintén őszi Nagy-Pulcsi-Peszerzés projektet.
Mindezek helyett most megyek és tartok egy intenzív PAK-edzést.

Nem tehetek róla, ma sem tudok bloggolni. Negyven év poszt_év_végi_hajrá-, poszt_menstruációs-, poszt_álláshalmozós-, poszt_vizsgadrukkos és poszt_a_csuda_tudja_mi_nem_még szindrómája kitört rajtam.

egyetlen csepp erő nem maradt bennem.

hehe, most látszik micsoda egy HüPi vagyok :-)))
Mondom nem lesz máma blog, erre mi történik???
a napi adag ki se fér a képernyőre.
nna.
Senki sem lehet tökéletes, hát akkor miért pont én ne lennék tökéletlen.

:-) Szépjóestét!
Máma aligha lesz blog, a Critical Mass védelmében az összes puskaporom ellődöztem az Élőben a városból blogon.
A szept. 23-i, "Kedves Kerékpárosok, Autósok, Motorosok, Teherautósok, Gyalogosok!" kezdetű bejegyzés "comment"-jére kattintson rá az, akit érdekel hogyan álltam a "macsó" autósok és motorosok rohamát :-))
Hiába, no, a valkür vérem! Istenek leánya nem kezd holmi piszlicsáré alakokkal, csak méltó ellenfelekkel tör lándzsát.
Viccen kívül; jó kis vita, érdemes elolvasni.

Andrassew Ivánnak külön köszönet a Lótrágya című jegyzetéért.

Más:
máma -szokás szerint, hisz péntek van- beugrottam a Lehelre. Az egyik őstermelői pulton apró, kicsattanóan piros, fényes, étvágygerjesztő almákat láttam. A pult mögött egy szőke, 10-12 éves kiskölök állt, egy bácsit puhított éppen. Be nem állt a szája, arról vallatta az öreget hogy hol született, közben szaporán kapkodta az almácskákat a zacskóba, mért, utánapakolt, megint mért, fejben számolt (pontosan!!!), elvette a pénzt, visszaadott (szintén pontosan!!), elköszönt, jó étvágyat kívánt .... el voltam bűvölve. Én is kértem másfél kiló almát, addig is gyönyörködhettem a kölyökben. Amikor tőlem is elköszönt, hátrakiáltott: "Fater, váltsál le, ki kell mennem!" Nem álltam meg, visszaléptem, gratuláltam a pasinak a fiához. Egy néninél vettem sárgarépát és zellert, mire újra arra kerültem, már megint a kisfiú állt a mérleg mögött - vidáman, fürgén. Szorgalmasan.
Annyira jó ilyen ügyes, talpraesett kölyköket látni!
Azon a környéken ahol én lakom, az ilyen korúak már cigiznek és közben fennhangon taglalják hogy kinek az MP lejátszója jobb. Sőt, a lányok szekszuális képességeit elemezegetik. Nem beszélve a "félkezűekről". Azokról a srácokról van szó, akik egyik karjukat behúzzák a dzseki vagy a póló alá mert ott, a ruha alá bújtatva tartják a zacskót - hígítóval töltve. Néha bebújnak a gallérjuk mögé, jó nagyokat szipppantanak és zombiként kóvályognak át az életen. Észre sem veszik hogy közben az orrukból vékony szálon csorog a takony.
De ez az ügyes kissrác ma egész felvidított.

Más:
máma megvolt az első komoly összecsapás Madame Kekeccel. Roppant udvarias és halk hangon közöltem vele hogy nem bírom elviselni ahogy rámtelepszik. Ő hasonló visszafogott hangnemben közölte velem hogy rosszindulatú vagyok és kerülöm a munkát és hogy ő már nem is szeret engem semmire sem megkérni. Mély, dallamos mellhangon visszaidéztem neki az első hetet, aminek a végén ő közölte velem, hogy semmit nem hajlandó megtanulni, amire talál valakit aki megcsinálja neki.
Nem ismerte el hogy ilyesmit mondott volna, tett egy tiszteletkört a szakértelmem előtt majd 'egy sor tégla, egy sor nád' alapon bírálta a munkához való viszonyomat. Javasolta, hogy alakítsunk ki egy megfelelő kollegiális munkakapcsolatot.
Mondtam remek, akkor ezentúl tegye meg, hogy a nekem szóló munkákat szó nélkül leteszi az asztalomra. De tényleg szó nélkül!!! Cédulácskát ragaszthat rá, de egyetlen szót nem szólhat! Cserében én megígérem, hogy az elvégzett munkát hatvan percen belül szó nélkül visszateszem az asztalára. Erre nemtetszését fejezte ki, mondván, hogy a jó munkahelyi légkörhöz ez kevés.
NNa.
Mindezt csendesen, udvariasan, visszafogottan meséltük el egymásnak, úgyhogy most kénytelen vagyok bepótolni a délelőtt elmulasztottakat: A qrvaanyád te baszatlan vén picsa, hagyj békén, szállj le rólam!!! Ótvaros rohadt qurva, dögölj meg!!!

khm. khm.
Bocsánat.
Kikívánkozott.

:-) Szépjóestét!
Ki vagyok csavarva, máma kis sem tudtam szállni az ekszellből; egész nap statisztikákat bogarásztam és grafikonokat csicsáztam.
El vagyok szörnyedve azon, hogy súlyos döntéseket micsoda utolsó pillanatban összeszedett -és ennek megfelelően nem kellően ellenőrzött- információk alapján hoznak meg felelősségteljesnek gondolt emberek. Tényleg szörnyű! A döntés jószerivel már megszületett és engem -meg gondolom, még néhány hozzám haosnlót- csakmost ugráltatnak, hogy nézzek utána ennek vagy annak az adatnak.
Hagyjuk.
Ma a várt kistherautónyi akta helyett jött 60 db vékonyka dosszié madzaggal átkötve és egy telefon, hogy jajj, mennyi probléma, jajj, a vincseszter is elromlott, jajj, meg a kolléganő is beteg, meg egyébként is jajjj, a többi csak hétfőre.
Uhhh.
Kilélegez ... belélegez ... ki ... be ...
Csak két kérdésem van amit sajnos nem tehetek fel és amitől komolyan tartok, hogy a főnököm sem fogja megkérdezni:
- ha látja, hogy nem tud összerakni 2000 aktát a megbeszélt határidőre, akkor miért nem mondja vissza legalább a teherautót? Miért hagyja, hogy egy doboznyi papírért odamenjen egy akkora kocsi???!!!
- vajon komolyan gondolja-e, hogy az elmúlt két évben el nem végzett munkát be tudja pótolni egyetlen hétvége alatt?
Ráadásul fél óra múlva felhívott, hgoy diktáljam be neki az átadott akták számait, mert elfelejtette magának felírni.
Tényleg nem tudom kezelni az ilyen embereket. Pofátlan, lekiismeretlen, lusta, de közben szélesen vigyorog, szinte elcseppen a tisztelettől és mesterien beszél mellé - a hátam mögött pedig panaszkodik, hogy milyen kurtán-furcsán beszélek vele, mennyire udvariatlan vagyok és mennyire nincs bennem tisztelet.
Uhhh.
És ilyen nulla emberek dönthetnek emberek sorsáról, komolyan, kinyílik a zsebemben a bicska.

Más:
ha valaki volt, mesélhetne a bringás napról.
Nagyon utálok már esténként dolgozni.

Holnap bringás felvonulás, meghívó oldalt :-))
Én sajna nem tudok menni, dolgozom holnap este - igaz, bringával megyek dolgozni.
Szóval én igazi városi bringás vagyok.
Nem azért járok bingával mert nem telik autóra - ha éppen akarnék, vehetnék, mint ahogy már volt is autóm. Nem szerettem, úgy éreztem uralkodik fölöttem és meghatározza mire költsem a pénzem és hova mehetek. Olyan helyre például, ahol nehéz parkolni, nem mehettem vele, mert biztos elkéstem mire meg tudtam állni valahol. Szóval, szerintem legalábbis, ha az embereknek lehetőségük lenne rá hogy biztonságban, normális utakon eljussnak innen oda, akkor több embernek lenne kedve tekerni. Én tök komyolyan gondolom, hogy sokkal emberibb egy kerékpársávon bemenni Újpestről a belvárosba mint metróval vagy autóval. A metró persze gyorsabb, autóval meg nyilván függetlennek érzed magad. De csak érzed, mert igaziból nagyon is ki vagy szolgáltatva egy csomó mindennek: a forgalomnak, a benzinárnak, az utak minőségének, a másik autós udvariasságának, az autód felszereltségének, hogy van-e benne légkondi vagy nincs.
A bringázást semmi ilyesmi nem befolyásolja. Benzin nem kell bele, parkolni bárhol lehet, a hűtést megoldja egy üveg ásványvíz. Nem kell hozzá semmi más mint egy már 20.000-ért is beszerezhető bringa (elsőre, másodjára már 60-at szánsz rá, harmadjára meg 100-at, én legalábbis már majdnem ott tartok :-)))) ), némi elszánás és persze kerékpárút. Azok meg maguktól nem fognak épülni, azt ki kell követelni - ezért kell például a holnapi Critical Mass is. Aztán ha egyszer valamikor lesznek normális bringautak és az autósok látják, hogy jó lábakkal tapossuk a jó bringákat, hátha nekik is kedvük szottyan. Ha nem, az se baj, kit érdekel ha maradnak az autójuknál - de azt mindenkinek érdemes fejben tartani, hogy egy autó helyén hat-nyolc bringa tud parkolni. Az egész városnak érdeke, hogy minél többen szálljunk át.

Fogni kell egy várostérképet és ahol nem lehet kerékpársávokat csinálni, ott be kell áldozni néhány keskenyebb mellékutcát és azokból csinálni bringás sugárutakat. Buszokon, metrókon, villamosokon ki lehetne jelölni bringás járatokat. Nem mindig és mindenhol, de mondjuk minden negyedik metrószerelvényen a hátsó kocsiban lehetne vinni bringát. Vagy éppen ki lehetne kötni a metróállomásokon, vigyáznának rá. Rengeteg olyan közlekedési helyzet van, amikor az emberek elgondolkodnának és esetleg ki is próbálnák a kerékpározást.
De ehhez megfelelő feltételek kellenek.
ha Bécsben lehet látni kiskosztümös nőt elől bevásárló kosárral, hátul gyereküléssel akkor ez Pesten sem lehetetlen. Pici jószándék kéne hozzá meg némi pénz.
Mindenestre olcsóbb bringautakat építeni mint újab hidat, újabb sugárutat, mégegy körutat, aluljárókat, parkolóházakat, stb.
A poitikusokat meg most kell tökönragadni - választások előtt. Aztán amit igérnek, számon kérni rajtuk - választások után.

Az ellen pedig egyáltalán nincs kifogásom, hogy a KRESZ-ben is nagyobb figyelmet szenteljenek a bringásoknak. Ne csak a világítás, de a sisak és a világítós mellény is legyen kötelező. Azt se bánom, ha a rendőr büntethet ha valami nem stimmel. Sőt, én a szondát is megfújom ha éppen kérik.
Valamit valamiért.
Én kerékpárosként komoly közlekedési tényezőnek gondolom magam, mindent megteszek, hogy betartsam a KRESZ-t, hogy ne zavarjam az autósokat. Elvárom hát, hogy ők se zavarjanak engem, ők is tartsák be a KRESZ-t és ne sajnálják tőlem azt a nyolcvan centi széles betoncsíkot. Én se sajnálom tőlük az utakat, pedig nekik három méterre van szükségük.


(a B+B páros meg kinyalhatja a sebváltómból az olajat.) Szerencséjük van, agyváltós bringám van amihez kevés kenőanyag kell és el sem tud koszolódni.

:-) Szépjóestét!
Kis baráti átejtés, vagy kavar, vagy csavar, vagy félreértés.
Mit néztem meg ma este, na mit??
Hát a beboszorkányosodott Nicole Kidmannt.
uuhhhh.
jajj, de gyenge, erőltetett kis vígjáték. De most tényleg, miért kell ilyen ezerszer filmre vitt gegeket mindig újra összemixelni és más környezetben, más szereplőkkel újra megrendezni? De most tényleg, mi a nevetni való azon, hogy a rendező azt mondja "ennyi!", a frissen egymásba szerelmesedettek meg nem hallják meg és csókolóznak tovább? Az édeskevés a nevetéshez, hogy a filmbéli filmfelvételt néző közönség röhög.
hagyjuk.

:-) Szépjóestét!!
Jáááááááájjjjjj!!!
Uhh!
Már azt hittem, hogy lesz egy jó napom, mikor Madame Kekec fél 11 (10.30, csak hogy biztosan értsük egymást) után bevágódott. Két napig konferenciázott, hát máma biztos rápihent. Délután kitalálta, hogy az irattárból szedjem külön azokat az aktákat, amikkel ő foglalkozik. Most, rögtön holnap reggel kezdjem el! Mondom neki, hogy holnap hozzák át a nemzetközi ügyek aktáit, már pont két hete szervezzük, hát mégis, hogy gondolja? Sehogy sem gondolja, nekem a napom egy részében neki is kell dolgoznom. Édeske.
Uhh.
muszáj ennem valami nagyon-nagyon-nagyon finomat. Édeset, ami megnyugtatja a tupírozott idegeimet.
Befőtthöz most nincs kedvem. Lekváros kenyér?? Nincs itthon kenyér :-(
Hoppá, lekvár!!
Túrókrém!
Gyümölcsös-mazsolás túrókrém
Van itthon fél doboz (az kábé 12-13 deka, de ebben most nem vagyok biztos) túró, fél pohár tejföl. Kell hozzá két kanál lekvár. Legjobb a Brünnhilde féle mála - szamóca - meggy - cseresznye - ribizli vegyeslekvár, de ilyen persze nem minden háztartásban áll a kamrapolcon. Szóval akármilyen lekvár, két kanállal. Egy kanál mazsola, három centnyi forró vízbe báztatva. Azért forróba, mert nagyon éhes vagyok, most akarom a túrókrémet, azonnal!! Ha valaki nem ilyen hisztis, akár rumba is áztathatja a mazsolát egy órácskára, annál finomabb. Szóval be van áztatva a mazsola. A túrót egy gömbölyű tálkában villával össze kell törni. (Nálam gondosabb háziasszony szitán is áttörheti a túrót, meg is érdemli utána a mosogatást.) Szóval össze van törve a túró, a tejföllel és a lekvárral simára kell keverni. Nem, nem kell kóstolásképpen lenyalni a villát, az egész csak egy maroknyi, észre se vesszük és már be is nyalakodtuk mielőtt kész lenne! Finom lesz, kóstolás nélkül is megmondom hog yízleni fog! Lazán bele kell forgatni az áztatott mazsolát, egy könyvvel bekucorodni a kanapé sarkába és olvasás közben bekanalazni a mazsolás túrókrémet. Nálam jobb háziaszonyok -olyanok, akiknél mindig van otthon citrom- reszelhetnek bele citromhéjat is. Édesszájúak tehetnek hozzá extra mézet vagy cukrot.
Nnna. Ez finom volt!

Este mozi, halivúdi, a Remény bajnoka. Russel Crowe azért nem olyan csúf látvány és színésznek sem rossz, hátha élvezhető lesz a film.

:-) Szépjóebédszünetet!!!
Van ez így.
Tegnap a fél nyolcas hírekre még emlékeszem hogy hallottam, de visszaidézni már nem tudnék belőle semmit.
Negyed ötkor arra ébredtem, hogy iszonyatosan fázom és sehol sem találom a paplant - persze hogy nem, a kanapén nincs. Úgyhogy összevakartam magam, próbáltam blogírással felébredni - nem sikerült. Maradt az egyetlen jó megoldás: éppen csak annyi csipát kidörzsölni a szememből hogy a lépcsőfokokat már meg tudjam különböztetni egymástól de a szemhéjaim még ragadjanak és felmászni a galériára, bekúszni a paplan alá és aludni még egy verset reggelig.
khm. khm.
Hét órakor a kutya nyalt ki az ágyból, már nagyon sürgős lehetett szegénykémnek. El is késtem a munkából, naná, fél hatkor kéne kelnem hogy normálisan, rohanás nélkül induljon a napom.
Sikerült majd' 12 órát aludnom.
Miért nem születtem én medvének??!!!

:-) Szépjóestét!
:-(
Kissé fáj a fejem, tompa vagyok és mintha borzonganék is. Nem nagyon, éppen csak annyira, hogy kitörjön belőlem a tudatom tömlöcének legmélyén leláncolt, hét lakat alatt tartott hypochonder.
Nem pánikolok, nyugszik a beteg..... nem gondolok arra, hogy a WHO megkongatta a vészharangot madárinfluenza ügyben. Nem, nem hívom fel a patikus barátném hogy mégis kérném azt az 5100 Ft-os influenza ellenes gyógyszert. Nem, SMS-t sem írok neki!! Nem, anyuékat sem hívom fel, hogy kérjék a körzeti orvostól az influenza elleni védőoltást, béres cseppet sem küldök neki, minek, úgyse szedik be......
nyugszik a beteg.....
nem, a biztosítási ügynökömet sem hívom fel, holnap sem, teljesen jól van az a kötvény, a végrendeletem sem most kell módosítani, nem, nem szerzek be méregdrága gyógyszert csak azért hogy ott legyen.....
Nem pánikolok.
NEM PÁNIKOLOK!!!!

Na jó, egy szem C-vitamint azért bevehetek.
Meg valami fájdalomcsillapítót, mert a koponyám egyre erőteljesebben lüktet.

Máma kitört belőlem a konzumidióta is.
Az a multkor látott karácsonyfa beletette a bogarat a fülembe, tudat alatt beindulhatott az erjedés; rettenetesen uUúúúútálok a karácsonyi őrületben tipródni az üzletekben. Máma letudtam a legnehezebbet, a 'céges ajándékot'.
A háztartási dolgokat árusító boltokat általában kerülni szoktam. Sajnos gyenge jellem vagyok, az a fajta aki nem tud ellenállni sem a szép lábasoknak, sem a jó formájú késeknek, sem a mókás borsörlőknek, sem a kék virágos porcelánoknak, sem semmi olyasminek, ami jól mutat egy konyhában - tehát nem járok olyan helyekre, ahol kísértésbe eshetek. Most azonban egy jénai teáskannát akarok venni a munkahelyemre, az pont az a cikk, ami után járkálni érdemes mert eredeti árban igen drága, akcióban viszont olcsón ki lehet fogni.
Mondanom sem kell, hogy nem vettem ma teáskannát.
Először szép fátyolüveg vázákat látam meg, pár száz forintért. Kicsit vakargattam a homlokom, beletúrtam a pénztárcámba majd megnyugodva bepakoltam a kosaramba 14 db vázát. Némi kétség azért maradt bennem, mert a vázák nem valódi fátyolkristályok, csak jó utánzat. Tényleg szépek, de mégiscsak utánzat, szóval gagyi.
Szerencsére nem hamarkodtam el a fizetést, tettem még egy kört és a bolt sarkában sikerült felfedeznem a semmire se jó, édi-bédi-dejópofa! céges ajándékok díszpéldányát: apró kis porcelán edénykék, áttört fedővel. Pirinyó az egész, egyetlen szem bonbon fér csak bele - az isten is arra teremtette, hogy a 'cégem ajándékaként' a másodmunkahelyemen szétosszam. Valami nagyon finomat fogok bele venni, Szamos marcipánt vagy mócárt kuglit, hasonlót. Gusztán becsomagolva, 700 Ft/főből le van tudva a céges karácsony.
Tavaly mécsestartót kaptak, azelőtt fűszeres olajat, még azelőtt gyümölcsteát. Szóval nincs ismétlés se, ilyenkor nagyon büszke vagyok a kreativitásomra - több szorult belém, mint némely reklámcég kreatívjaiba.

Más:
máma az egyik könyvespolc mögé dugott ragasztós tálcába dermedve megtaláltam az egerem. Remélem egyedül volt és ezentúl nyugtom lesz tőlük. Nekik jobb, ha az ultrahangos készülék miatt nem jönnek be a lakásba, mert én bizony kíméletlenül elpusztítom őket. A méreg már nem hat rájuk, a csapdát is kikerülik, hát kénytelen vagyok feladni az elveim és bevetni a ragacsot. Tettem rá csalinak pár szem napraforgót, kis kanál lisztet és egy darabka csokoládét (ezeket mind megrágta a kamrában) valamint egy szeletke sajtot is. Ezt nem rágta meg hisz hűtőben tartom, de tudom hogy szereti és nem tud neki ellenállni.
Hogy az étlap mely fogása csábította el, nem tudom - jobb lett volna neki, ha hallgat az ultrahangra és éjjel -amikor csak a külső ajtót zártam be- kiiszkolt volna a nyitva hagyott ajtón. Én megadtam neki a lehetőséget, sajnálom hogy nem élt vele.
Nyugodjon békében.
Amúgy helyes kis állatka volt. Ha nem lenne olyan büdös és nem csinálna akkora kárt, felőlem el is férne. De tavaly könyveket, azelőtt tartalék ágyneműt, még azelőtt fényképeket rágott meg. Az idei károk felmérése még folyik.

Atomjaimra hullottam szét.
Az agyam cseppfolyóssá vált és vékony patakban kicsorgott a lyukacsosodó koponyámból. Annyit tehettem csak hogy nem a lábamnál lévő csatornanyílás felé kezdtem folyni, hanem összegyüjtöttem magam egy tócsába és most olajosan csillogó hártyába burkolva várom, hogy össze tudjam magam rakni.



A delphi vizsgát egy héttel elhalasztottam.
A jövő héten nem dolgozom esténként, a nénim helyettesít.
Remélem elég lesz arra, hogy legalább valemennyire össze tudjam magam kaparni.

Basszus, SSADM-ből UV.
A fene enné meg!

:-) Szépjóestét!
Máma olyan van, amilyen ritkán szokott lenni: nincs miről írnom.
Nincs zene, nincs mozi, nincs színház, nincsenek hírek, nincs főzés, szépülés sincs, a Delphi könyvön kívül semmi de tényleg semmi sincs.
Illetve egy valami azért van: hirtelen, szinte eszméletvesztéshez hasonló bealvások. Csak úgy katt, fél órára elmegy az áram és becsúszok a könyv alá.
Fel kéne bontanom egy doboz redbulizós agysikosítót, de attól félek, többet ártana mint használna.

:-) Szépjóestét!
Ki vagyok csavarva.
Munka után még bevásároltam, hazacígöltem a heti zöldséget, gyümölcsöt, kutyakaját aztán visszamentem a suliba Delphit gyakorolni.
Most mit mondjak?
nem túl hatékony, másfél órát utazni oda, ugyanannyit vissza két és fél óra gyakorlásért egy 15 colos képernyőjű, folyton beakadó egerű gépen amit a legszívesebben kidobnék az ablakon, mert mégiscsak szemétség, hogy egy főiskolán ilyen ócskavassal kell kínlódni.
Folyik ki a szemem vacak képernyőtől
És ami a legboozasztóbb, hogy nekem megvolt a Delphi, feltúrtam az egész lakást, de sehol sem találom. Nyilván kölcsönadtam valakinek.
Most lemegyek alfába és remélem reggelre megálmodom, hogy kinek. na nem mintha hangyányi esélyem is lenne arra, hogy visszakapjam.
Szerdára készülve azért hazahoztam két doboz vörös bivalynak nevezett agysikosítót. Sose lehet tudni, hátha tényleg jobban csúszik tőle a tudás :-)))

Kéne pedig kicsit füstölögnöm is, nagyon nyomja a bögyöm például az abortusz-tabletta ellenes tüntetés is. Éppen arra jártam, egész megdöbbentem hogy amig én ott voltam szinte csak férfi hozzászólók voltak, illetve egy lány, aki felolvasta (mondom: FELOLVASTA!!!!!!!) Mikola levelét. Elképesztő, hát a nőket meg se kérdezik??? Arról nem beszélve, hogy egy orvos, ha szakmai ellenérve van, akkor miért nem konferenciákon hangoztatja vagy szaklapokban publikálja? Miért kell egy orvosnak istent, népesedéspolitikát, magyarságtudatot belekeverni egy orvosi kérdésbe? Arról nem beszélve, hogy ha a lelkiismerete ellen való magzatelhajtásban részt venni, akkor ő arra nem kötelezhető. Egy nőgyógyász megmondhatja, hogy nem akar abortuszt végezni, emiatt őneki senki szemrehányást nem tesz, sőt, tiszteletet is érdemel a szilárd álláspontjáért. Na de mi köze mindehhez a bigbraderhez és a romló erkölcsökhöz? Ami a fő szervezőt, az Alfa Szövetséget illeti, az ő célkitűzéseikben sincs semmi kivetnivaló. Nagyon helyes amit csinálnak, óriási szükség van a tevékenységükre - már persze ha eltekintünk attól, hogy pár évvel ezelőtt egy 13 éves kislánnyal akarták megszületni a gyermekét.
Szóval ezt az egész tiltakozást átszövi a fundamentalista abortusz-ellenesség és az olcsó népszerűséghajhászás. meg persze a politika is. Akkor pedig jó nem fog belőle kisülni, mert ha valami, az abortusztabletta tisztán szakmai kérdés: kíméletesebb-e, hatákonyabb-e, kevesebb szövődménye van-e?
Az, hogy a családokat segíteni kéne a minél több gyermek felnevelésében, egy teljesen más tészta, semmi köze se a kaparáshoz, se a tablettához. Nem csak pénzbeni családtámogatás, sőt, elsősorban nem pénzben mérhető anyagiak kérdése a gyerekvállalás. Sokkal fontosabb, hogy a munkáltatóknak megérje részmunkaidőben foglalkoztatni a gyermekeseket, hogy a családanyákat ne diszkriminálják a munkavállalásnál, hogy legyen elegendő bölcsődei és óvodai férőhely, megfizethető napközi, ahol a gyerek is jól érzi magát. Sorolhatnám még, de ezeket nálam sokkal okosabbak annyiszor és annyi helyen elmondták már, hogy tőlem közhelyesen hat.
megyek, ma még meg kéne birkóznom egy fejezettel.

:-) Szépjóestét!
:-(
Az a helyzet, hogy ha ilyen ütemben fogy az energiám és romlik a munkabírásom, akkor hamarosan magától meg fog oldódni a két állásom problémája - valamelyikből egyszerűen ki fognak rúgni. Már nem dolgozom, csak maszatolok.
Ez van.
Ráadásul valami vadállat megcsípte a lábfejem, akora pukli van rajta mint egy ping-pong labda és ég mint a pokol, vörös, teljesen be van lobbanva.
jajjj.
ágyba velem.

In memory of New Orleans:
Eye of the storm

:-) Szépjóestét!
Máma helyzetkomikum a köbön:
a masszőr a bugyim széléből kicsippentett egy szép darab toklászt és még meg is kérdezte, hogy honnan került oda.
khm. khmkhm.
Hát a mosógép közvetítésével a kirándulós macskanadrából.
Bizisten!!!

nem röhög!!!
Hisz nekem!!!

Más:
a reklám helye
már dícsértem itt a Cambozola sajtot. Az egyik kedvencem, hófehér kérgű, a krémes, síma belsejében kékpenészes gyöngyökkel. Kár, hogy borzasztó drága, csak sátoros ünnepeken engedhetem meg magamnak.
Nos, sajtkedvelőknek jó hírem van!
Megjelent a Tihany Kék-Fehér sajt, a Cambozola árának feléért - ha nem harmadáért.
Nem olyan selymes, az illata is erősebb, a kék gyöngyök is nagyobbak benne, de még így is .... isteni!!!
nagyon-nagyon finom!!
Nem álltam meg, vettem mellé egy üveg Villányi Cabernet Sauvignont.
Lehet más bort kéne hozzá választani, de ez már megvan. Egy korty bor, egy falatka sajt, pár sor blog. Kis nyújtózkodás. Kutyafül morzsolgatása. Egy korty bor, egy falatka sajt, pár sor blog. Kis nyújtózko........ Ha csak öt percre is, de tökéletes homeosztázis.
álmos vagyok...... pedig még tanulnom kell :-(

A magyar politikai élet és közbeszéd kezd a piaci kofák szinvonalára csúszni.
Gyerekkorunkban, amikor a húgommal összebunyóztunk, anyám mindig ezt mondta:
Arra kakas, arra tyúk, erre van a gyalogút!
Előtte persze mindkettőnknek kiosztott egy-egy nyaklevest.

:-) Szépjóestét!
A cégem máma megbukott empátiából és emberségből.
Van egy mozgássérült kolléganőm. Csípőprobléma, elég erősen sántikál. Csinos, helyes csaj, okos is, aki ránéz -pláne beszélget vele- annak nem az az első benyomása, hogy egy mozgássérülttel beszélget.
Nos, ez a kolléganő iszonyú messze lakik, sokszoros átszálással tudna csak dolgozni járni, napi több óra alatt. Ráadásul a tömött járműveken ácsorogva, ehhez már tényleg nem alkalmas a fájós csípője. Ő azon kevesek közé tartozik, akinek tényleg szüksége van autóra.
Csak hát a belvárosban van a munkahelyünk, ahol ugye mindenhol fizetős parkoló van. Piszok drága ha valaki egy teljes munkaidőre megtömi az órát. Arról nem beszélve, hogy ha tíz perccel tovább bent kell maradnia, már kapja is hol a mikulás zacskót, hol a kerékbilincset.
Gondolta, megkérné a céget, hogy parkolhasson az irodaépület udvarán. Van ott parkolóhely bőven, céges autónk is van, a nagyfőnökök sem BKV-val járnak, a batárnyi autókat külön garázsmester rendezgeti.
Már fél éve húzódik az ügy, sokadik levelünket írtuk hol a gazdaságisnak, hol a garázsmesternek, hol a nagyfőnöknek magának.
Lényeg a lényeg, nem engedélyezik neki az udvarban parkolást, mondván, hogy váltson magának mozgássérült igazolványt és akkor ingyen parkolhat az utcán.
Na most az én kolléganőm éppen ezt nem akarja. Nem azért mert szégyelli a sántaságát, hanem azért, mert nem érzi magát mozgássérültnek és nem akarja magát kitenni annak a megalázó procedúrának amit az orvosi bizottságok előtti mustrák és a mindenféle igazolások beszerzése jelent. Egyébként is, ő nem mozgássérült, csak egy kicsit (néha azért erősebben) sántít. Nem arra van szüksége hogy nyomorékká nyilvánítsák, hanem csak parkolni szeretne, hogy ne kellessen a beteg csípőjével a zsúfolt buszokon ácsorogni és a meredek lépcsőkön kapaszkodni.
És nem, az istenek sem értik, nem esik le náluk, ugyan mibe kerülne neki megszerezni a mozgássérült igazolványt, ha rokkant hát rokkant, istenkém.

az egész bagázs úgy ahogy van, elmehet a büdös picsába.
De tényleg.
az esélyegyenlőség nem azt jelenti ugyanis, hogy bárkinek joga van magát nyomorékká nyilváníttatni és ilyen minőségében a társadalom lesajnáltja és eltartottja lenni.
Az esélyegyenlőség azt kéne hogy jelentse, hogy aki nehezebben, vagy akár egyáltalán nem jár, az is tudjon elmenni a munkahelyére. Mert nincsenek húsz centis járdaszegélyek amiket nem lehet kerekesszékkel megmászni, hogy a metróban legyen egy lift amibe babakocsival, mankóval, sok csomaggal vagy kerekes székkel, teniszezés közben megrándult bokával is be lehet szállni. A mozgólépcsőt ugyanis ilyesmivel életveszélyes igénybe venni.
Az esélyegyenlőség azt kéne hogy jelentse, hogy azok az emberek, akik ebben-abban (látásban, járásban, lépcsőmászásban. zebrán való átkelésben, ilyesmi) segítségre szorulnak, azoknak ne kellessen naponta megalázkodni.
Az esélyegyenlőség azt kéne hogy jelentse, hogy olyan körülményeket teremtsünk magunknak amiben a nehezebben mozgók is elboldogulnak egyedül, segítség nélkül is. Vagy legalábbis minimális segítséggel.
Az esélyegyenlőség azt kéne jelentse, hogy egy munkahelyen megengedjük a nehezen mozgó kollégának, hogy a közelében parkoljon.

Hihetetlen álszent ez a társadalom.
Tőlünk nem messze most adtak át egy bankot. Az ügyféltér a félemeleten van, gyönyörű, széles márványlépcső visz fel oda; a lépcső oldalába szerelve a kerekes szék liftje. Hogy őszinte legyek, elég csúnya szerkezet.
hívógomb persze a környékben sincs.
Aki igénybe akarja venni a liftet, az addig ácsorog a lépcső alján, amig valamelyik biztonsági őr észre nem veszi és le nem esik nála, hogy leküldje az emelőt.
Esetleg, ha van vele egy hozzátartozó, akkor az megkéri a biztonságiakat, hogy küldjék le az emelőt.
Vagy, a liftre ácsingózó megkér egy arra járót, hogy az kérje meg a biztonságit hogy küldje le az ......
És még szerencséje van, ha az aktuális biztonsági tudja hogy mitől működik az emelő, mert ha nem, akkor mehet keresni valakit aki be tudja indítani a szerkezetet.

Barmok, álszent faszkalapok.
A segítséggel élés ugyanis nem azt jelenti, hogy pitiznem kell azért, hogy bemehessek egy bankba.
A segítséggel élés azt kéne hogy jelentse, hogy ott van a lift, megnyomom a gombot és az lejön értem és mindehhez nem kell mozgósítanom a személyzetet.
Sőt, félemeletre még lift sem kéne, csak egy normális mérnök aki megtervez egy szép ívű, enyhén emelkedő rámpát egy kapaszkodóval amin fel lehet gurulni.
Azt is lehet ugyanis márvánnyal burkolni, még lehet szebb is lenne, mint az otromba emelőszerkezet.
De hát ehhez ész kéne és empátia. Meg akarat.
Ami ugye nincs.

Az én cégem vezetőiben sincs.
Pedig bennük kéne hogy legyen.

ÁÁÁÁÁááááááááááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!
SEGÍCCCCSSÉÉÉÉGG!
hát ilyen nincs, nincs, nem hiszem el, hogy ilyen létezik!
hanyadika van?
szeptember 12.
Mondom: szep-tem-ber-ti-zen-ket-tő!!!
Verőfény, éppen csak színesedő lombok, napi csúcshőmérséklet majdnem harminc fok. Pluszban. Ujjatlan blúz, szandál, táskában kis üveg ásványvíz. Ragyogó késő nyári nap.
Erre mit látok a suliból kifelé jövet, na mit?
Hát feldíszített karácsonyfát!
Mondom: KARÁCSONYFÁT!!!
nem hiszem el, ilyen nincs, nem létezik, ennyire hülye nem lehet egy kereskedő!!!
Még akkor se, ha dekorációs nagykereskedése van, akkor sem teheti, hogy nyár végén már a pofámba dörzsöli a nyavalyás karácsonyt! Senkinek sincs joga hahoz, hogy a legszebb ünnepünket megutáltassa velem.
Uhhh.

Sokktalanítás céljából és antidepresszáns hatásban reménykedve még beugrottam a Katonába és az Örkény Színházba. Októberben lesz Portugál, A testőr és Sirály. Ez utóbbit direkt azért akarom megnézni, hogy összahasonlítsam a Krétakörös Siráj-lyal, ami nekem tavaly az év előadása volt.

Most pedig megyek szépülni, mert a 72 órás, magolással súlyosbított redbulizás igen rosszat tett az arcbőrömnek. Hogy őszinte legyek, pont gy nézek ki, mint aki .... 72 órát redbulizott. Mint egy gyűrött, poshadt mosogatórongy.

No, kérem szépen, vannak azért jó dolgok is a Földön.
Vannak civilek, tökösek, akik nem várnak se másra, se a központra, se a sült galambra, hanem ha valami megtetszik nekik akkor azt megcsinálják maguknak. Csak úgy, civil kurázsiból, maguktól és maguknak.

Uhh.
Kilélegez ... belélegez ... ki ... be ...
Nno, ezzel is meglennék.
Az van, hogy mire letöltöttem a netről vagy 6 vizsgalapot -és persze minden azokon előforduló kérdésre bevágtam a helyes választ- addigra változtattak, teljesen más feladatlap van. Amiben csak az a baj, hogy az újban egyáltalán nincs sem kifejtős rész, sem rajzos, csak teszt - 5-ből 2 helyes válaszos.
A tesztekhez való viszonyomról már többször írtam itt.
Lényeg a lényeg, a negyven perces vizsgát negyed óra alatt megcsináltam és ebbe még az is belefért, hogy a tanárnak nyafogjak egy keveset: engedjenek már vagy szóban viszgázni, vagy adjon valami húzósabb esettanulmányt és én kidolgozom, de tessenek engem békén hgyni a tesztesdivel. Bármit megcsinálok (ismer, kontrollingból nála vizsgáztam, nagyon jól), de a nyamvadt tesztjüknél összekeverem az adatfolyam modellezést a módosító folyamatok tervezésével. Sőt, még ennél cifrább baromságokat is csinálok.
Mondta hogy várjak egy keveset, novembertől átveszi a tantárgyat és teljesen más vizsgáztatási rendszert fog bevezetni.
Csak az a baj, hogy novemberre én már árkon bokron túl akarok lenni, nemhogy az SSADM vizsgán.
Amúgy legjobb képességem szerint olvastam, ikszeltem, mégegyszer olvastam, mégegyszer ikszeltem (mondom, két helyes válasz van minden kérdésre), sóhajtoztam, olvastam, ikszeltem ...... gggGGrrRRRrrrr :-(
Nem is értem, miért adnak az ilyesmihez negyven percet, amikor tíz alatt is meg lehet csinálni. Az ember olvas, vagy tudja a választ, vagy nem. Jobbára persze nem.
Ez van.

:-) Szépjóestét!
A tegnap éjszakát átredbulliztam, édes kettesben az SSADM könyvemmel.
Soha nem ittam még ilyen úgynevezett energiaitalt, de már kávémérgezésem van, gondoltam, kipróbálom.
A nap kérdése: Milyen ízlése van az olyan embernek, aki bulira, sportolásra, vagy éppen maratoni szekszre, szóval csupa-csupa felnőttes dologra készülve képes meginni egy ilyen műédes-műsavanykás ízű, vízben oldott gyerekfogkrémet?
Elovastam az összetételét is, a kedvencem a "nedvesítőszer (E1520)" nevű anyag. Patikus barátném segítségével persze sikerült megfejtenem, hogy egy folyadékot miért kell nedvesíteni. Arra való, hogy a valószínűleg glicerin alapú habzásgátló (E900) ne csapódjon ki. A nedvesítőszer nagy valószínűséggel ugyanaz az anyag, amit a hüvelysikosítókban is használnak.
Nna.
Sose tudjuk, mitől jó nekünk.

Uhhh. Huuu!
Ilyen elképesztően rossz köynvből még nem tanultam. Ez csupa lábjegyzet!!
A 16 oldalon már a 27. lábjegyzetnél tartunk. Szó van a 3. számú ábráról, a szöveg közé meg be van szúrva az 5. ábra. Lehet két oldalt visszalapozni. Lehet a lábjegyzetekre böngészni. A mozaikszavakat hol németből, hol magyarból, hogy angolból rakták össze. Basszus, és egy ilyen szemét, vasvillával összegányolt könyvért egy kalap pénzt kifizetnek!
Uhh.

:-)) Szépjóestét!
Máma egy kézbesítő kislány valósággal bearanyozta a napomat :-DDD
Az egyik partnerünk kézbesítőként alkalmaz egy születésekor sérült lányt. Első ránézésre ijesztően kényszeres dolgai vannak. Ha leül, az egyik lába tekereg, Ha iszik, hangosan szörcsög, a fejét hátrahajtja és az ujjával az utolsó csepp vizet is belesöpri a szájába. Ezek a dolgok csak első ránézésre furcsák, a kislány nagyon helyes, hihetetlen szeretetigény van benne és elképesztően precíz. Ha boltba küldik, nem szabad olyat mondani neki, hogy 10 deka párizsi, mert akkor addig áll a közértben, amig pont 10 dekát nem mutat a mérleg. Úgy kell kérni hogy 10 deka, de lehet 15 is. Szóval ez a kislány látogatott meg ma, nem hozott levelet, csak úgy beugrott hozzám.
Éppen vendégünk volt, a főnökömre várt egy pasi. Leültettem, olvasgatta az újságot. A vendég az a típus, aki ránézésre ugyan egy nagyon szép darab, gusztusos férfihús, de akinek olyan kisugárzása van, amitől én virtuálisan azonnal bezippzárazom a micsodácskámat. Nem szeretnék ugyanis holmi hirtelen ébredt hormonok utóhatásaként az a negyedik feleség lenni, aki a mézeshetek után némi tetlegesség hatására végre megtanulja, hogy vacsora előtt hány órával kell betenni a sört a hűtőbe.
Szóval ücsörgünk ott hárman amikor a kislány hirtelen csengő, érdeklődő hangon megszólal:
-Ugye nem ő a férjed?- majd rövid szünet után, kissé oldalra billentett fejjel még hozzátette -mert nagyon csodálkoznék!-
A pasi kis híján elejtette az újságot, én meg a meglepetéstől majdnem lenyeltem a telefonkagylót.
-nem, nem, dehogyis.- nevettem el magam.
Azt már csak magamban tettem hozzá, hogy én is. Mármint én is erősen csodálkoznék. Hogy a pasi mit gondolt, az az ő titka maradt. Én viszont a nap hátralevő részében ezen a "mert nagyon csodálkoznék!"-on nevettem.

:-) Szépjóestét!
Máma nincsen blog. Tanulás van.
Ez az utolsó négy vizsga keményebb lesz, mint az eddig mecsinált 92.
Nem azért, mert olyan nehezek, hanem azért, mert elfogyott az agykapacitásom.
Informatikus nyelven szólva, betelt a vinyó - jobbik esetben.
Mert egy rosszabb felállás szerint az is lehet, hogy kisültek az agyi áramköreim.
Agyrém, ez pont olyan, mintha egy maratoni futó az utolsó hatszáz méteren esne össze.

:-) Szépjóestét!
Nyafogás következik:
Elkezdtem behozni a nyáron elhalasztott 4 vizsgát. Még a hét elején feliratkoztam Delphi elméletre és gyakorlatra, 21-re és 28-ra. Ma legnagyobb megdöbbenésemre megjelent 12-re egy SSADM vizsga is. Nagyon úúúútálom ebben a tárgyban, hogy mindig csak a vizsga előtt 3-4 nappal hirdetik meg, akkora könyv van hozzá mint egy budapesti telefonkönyv - hogy fogom én ezt hétfőig bevágni?
Ráadásul a barátnőm életveszélyesen megfenyegetett, hogy nehogy a multkori hiszti után mégegyszer halasztani merjek, mert vele gyűlik meg a bajom.
igaza van, csak az a baj, hogy én még mindig nem hevertem ki a nyarat, egyetlen morzsányi erőt sem érzek magamban az éjszakai tanulásokhpz, szabadságom meg ugye egyetlen egy nap van. Az meg nálam nem nagyon megy, hogy naponta tanulok néhány órácskát. Annyi felé kell szakadnom, hogy egy óra arra kevés, hogy kizárjam az agyamból a külvilágot. Vénülök, na, tényleg vénülök, puhul a gerincem is, egyre többet okolom a külső körülményeket a saját mulyaságom miatt.
Mindegy, ez már az alagút vége, vagy a célegyenes, vagy a rossebb tudja mi, de valami cél-féleség.
Ha nem lennék, nem kell aggódni, jól vagyok, élek és (másod)virulok, csak éppen hajrázok.

:-))) A Kisvakond története origo.hu

Képek a Kisvakondról

- Shall I come over?
- No. It's too late.
- Tomorrow?
- It's late. Not the hour. Not even the day. But the year!

Így kell megvédenünk a lelki békénket és az érzelmi stabilitásunkat; ki kell ölni minden ideget ami fájhat, el kell zsibbasztani mindenünket ami érezhet és jó mélyre el kell ásni mindenünket, ami sérülhet.
Aztán ha elégszer elmondjuk magunknak, a végén elhisszük hogy nem is voltunk szerelmesek. Ugyan már, baromság az egész! Egy kis hancúr-pancúr, egy kis andalgás, néha egy kis vígasztalás, mi köze mindennek a szerelemhez? Semmi. Mondom, hogy semmi!
Pár évnek el kell telni hogy az ember rájöjjön: betemetve, hibernálva, érzéstelenítve olyan mintha nem is élne.

:-) Szépjóreggelt!
Tegnap este tán UFO-k jártak a lakásomban, vagy valami mágneses vihar volt, dunsztom sincs mi történt. Lényeg a lényeg, hogy este nyolc felé erős, leküzdhetetlen vonzást éreztem az ágyam felől. A paplan úgy szippantott maga alá, mintha valami anyagtalan fekete lyukba estem volna bele, szinte azonnal elveszítettem az öntudatom. Reggel hatig meg sem mozdultam.
Most pedig KÁÁáááÁÁÁvvVVVVÉééééÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉTTTT!!!!!

:-) Szépjónapot!
Rá kellett döbbennem, hogy mégis öregszem :-(
Ma reggel szembejött velünk egy csinos mudi fiú. Bodros, loncsos farkinca az égnek, hegyes, pomponos fülecskéit hátracsapta, felszívta magát, nagyon tetszettek neki a szukáink. Jó két percbe tellett mire rádöbbentem, hogy a pórázt lóbáló sportos, vállas, kissé őszülő pasi nekem 12 évvel ezelőtt osztálytársam volt és egy hangyányit még bele is voltam esve. Nem változott pedig semmit, ugyanolyan szívdöglesztő mint régen, csak a haja lett rövidebb . És mégis, ha nincs vele egy kutya, észre sem vettem volna.
Ezentúl kissé jobban kinyitom a szemem, hát nem létezik hogy ilyen vak tyúk lettem és alvajáró módjára megyek el az ilyen klassz dolgok mellett!

Más:
Cicvarek kérésére beírtam kommentbe, hogy szerintem hogyan és miért történhetett meg az, hogy a Legfőbb ügyészség honlapjára olyan vádirat került ki, amelyik tartalmazta a Kulcsár-ügy nem nyilvánosságra tartozó adatait (neveket, számlaszámokat, stb.) is. Akit érdekel, itt elolvashatja. Háromszor is, még rá kell jönnöm, hogy miért olyan nehézkes nekem itthonról használni a komment szolgáltatást. Bocs a triplázásért.
Ezt a párbeszédet is érdemes figyelemmel kísérni, kissé finomítottam a New orleansról szóló jegyzetem.

Mégmás:
ebédre teflonban sült fűszeres csirkecomb és NYERSLECSÓ.
ez egy régi, gyerekkori csemegém még abból a korból, amikor a magyar gasztronómiában a saláta az ecetes-cukros lében úsztatott fejes salátát és uborkasalátát jelentette. Legalábbis mifelénk, tényleg nagyon kevés zöldségfélét ettünk. Emlékszem, tavaszra anyira ki voltam éhezve a vitaminra, hogy az éppen elvirágzott pöszméte gombostűfejnyi, savanyú termését csipegettem és a zsenge fűszálak fehér végeit rágcsáltam. Nem a szegénység miatt, egyszerűen nem volt szokásban zöldségfélét enni. Húslevesbe sárgarépa, gyökér, disznótorkor káposztás hús, nyáron néha kovászos uborka és lecsó. Ennyi, a családunk semmilyen gezemicét nem szeretett, hát nem is ettük. A lecsóból találtuk ki a hugommal, hogy nem főztük meg. Hagymát, húsos zöldpaprikát és paradicsomot nagyon vékonyra felszeleteltünk, pici sóval és pirospaprikával összekevertük és úgy ettük a zsíroskenyérhez. Azzal szórakoztunk, hogy egy-egy szeletke méregerős paprikát is belecsempésztünk a másik nyerslecsójába és nagyokat nevettünk, amikor az levegőért kapkodott. (nagyon zárójelben: színjáték volt az egész, gyorsan megkedveltük a csípős ízeket).
Azóta persze rengeteg féle salátát ettem, kedveltem meg és tanultam meg elkészíteni, de a nyerslecsó még mindig első számú kedvenc. Különösen ilyenkor, amikor olcsó és ízletes a hozzávaló. Télen, vizes paprikából és ízetlen paradicsomból nem érdemes, olyankor rafináltabb dolgokat kell kitalálni és csak annyi paprikát, paradicsomot tenni a salátába, ami a szemünknek megadja az illúziót.
Már a zsíroskenyér sem divat, hízlal is, de egy szelet hirtelen sült hús mellé a nyerslecsó ideális, kalóriaszegény, intenzív ízű köret.
Most pedig megyek és munka előtt még szépülök egy órácskát.

:-) Szépjóestét!
Pompás nap volt, hosszú sétával, a Duna parton elfogyasztott tarjás szendviccsel, egy kupica unikummal, kiadós kutyaúsztatással, lassan elkortyolt kapucsínókkal, némi vásárlással és két remek mozival.
Ami a vásárlást illeti, úgy tűnik, hogy nekem az életben nem lesz már fehér szandálom. Ma két cipőboltban voltam, az egyikből egy formázott talpú, harántemelős, lépésrezgés-elnyelős, gerinckímélő hiper-szuper meggypiros utcai papuccsal jöttem ki, a másikból egy barna bőr, mintásan lyuggatott, csinos kis trottőrrel, amit az isten is irodai váltócipőnek teremtett.
Az rendben van, hogy senki sem lehet tökéletes, de azért nekem mégsem kéne ilyen tökéletlennek lenni.

A mai nap a túlzásoké volt, két filmet is megnéztem. A Svejket a világ semmi kincséért ki nem hagytam volna, a Még mindig lakótársat keresünk!-re pedig tegnap megvettük a jegyet.
Két teljesen különböző film, mindkettő remek alkotás. A Svejk egyszerűen kötelező darab, könyvben is, filmen is. Én imádom ezt a féle humort, tényleg kihagyhatatlan. A Lakótárs... kultfilm ugyan nem lesz, ahhoz túl nagy a felhozatal, de kellemes és tartalmas esti szórakozás.
De még a két filmnél is érdekesebb volt rácsodálkozni arra a hatalmas változásra, amit a két alkotás között eltelt 50 évben végbement.
A Svejk lassú film, hosszú jeleneteket, egész párbeszédeket vettek fel egyben, szinte kameramozgás nélkül. Legfeljebb egyik arcról a másikra vándorol a kamera, de nem összevagdossák a párbeszédet, hanem szép lassan mozdul a kép egyik szereplőről a másikra. Az áttűnések, a trükkök is lassúak, A megnyerően vigyorgó Svejk hoszú másodpercek alatt alakul át kucsmás orosz kémmé. Egyetlen jelenetben vettem észre, hogy amikor a kocsmáros elindult a korsó sörrel akkor harmada hab volt, amikor letette az asztalra, akkor csak egy ujjnyi úszkált a korsó tetején.
A Lakótársat... már jóval pörgősebb, sok a gyorsított/lassított kameramozgás, az áttünés, néha olyan a film, mintha egy fényképalbumot lapoznánk át hirtelen, pillanatok alatt változik a kép. És ez még lasúnak számít a hallivúdi szuperprodukciókhpz képest, valahol olvastam, hogy azokban átlag 4 másodpercekből vagdossák - ragasztják össze a jeleneteket.
A Svejk egyébként is hosszú, de az Örökmozgó mozi rendes, volt szünet. Pont mint a színházban, kis csengővel jelzik hogy mikor kezdődik az előadás.
Nagyon élveztem ezt a mai napot, a múlt hétvégii lustálkodás és a viszonylag laza hét után kellett ez a kis fizikai lefáradás és szellemi feltöltődés.
Igen csak ez volt az utolsó laza hetem, a neten már megjelent két vizsgaidőpont, szeptember közepén és végén. Ha minden összejön, akkor október végén mehetek záróvizsgára. Ha nem férek be, akkor november végén. Aztán vége, utána jó darabig nem fogok tanulni semmit. Legfeljebb az angolt és gombaismeretet.

Más:
egérfronton nem tudom mi van. Vettem egy olyan ultrahangos kártevőriasztót amiről Andrassew Iván is írt, remélem, beválik. Méreggel senki ne próbálkozzon, legfeljebb azért érdemes kitenni, hogy azzal jól belakik az egérke és nem rág meg más élelmiszert. Úgy tűnik, rezisztenssé váltak arra a hatóanyagra, mert tán még virgoncabb lesz a méregtől ahelyett, hogy megdöglene tőle.

Most megyek aludni, az utolsó pár mondatot szinte összegömbölyödve írtam.

Máma meg akartuk nézni a Még mindig lakótársat keresünk-et és olyat láttam, amit még soha: ki volt írva, hogy az előadásra minden jegy elkelt. Szép kis pofára esés volt, éppen csak mostanában kezdtem rászokni a hirtelen felindulásból elkövetett mozizásra, eddig mindig előre megrendeltem vag ymegvettem a jegyet.
Mondjuk, az elmaradt mozi még nem olyan nagy tragédia, de film helyett az előzőleg kissé bepezsgőzött barátném lelkét kellett ápolnom. Lehet nekem is innom kellett volna valamit, akkor tán jobban viselem.
Most 52 éves a csaj, még mindig rámegy a gimnazista szoknyája. Életében nem élt együtt pasival, bár jócskán voltak kapcsolatai. Harminc éve az éjjeliszekrényén van egy persely, a pasijai kérés nélkül is tudják, hogy időnként érdemes beleejteni egy-egy nagyobb címletet. Névnap, születésnap, karácsony előtt néhány héttel valahogy mindig meglát egy gyűrűt, egy láncot, mostanában már mms telefont vagy valami ilyen csecsebecsét, ami után nagyokat sóhajtva vágyakozik. Általában meg is kapja, hisz annyira vágyik rá és olyan kedvesen áradozik róla. A fériakkal össze nem költözik, mert ő felelős a cicáiért és azokat nem lehet kitenni egy pasi szeszélyeinek. 4-5 van neki egyszerre. Mármint cica. Meg a kutyájáért is felelős, azt még soha egyetlen pasija sem tudta tolerálni hogy őneki fontosabb a kutyasétáltatás mint egy randevú. Őneki a pénz is csak azért kell mert négy macskát kell eltartania. Ő még arra sem tart igényt hogy vacsorázni elvigyék, hát valamit elvár cserébe, ő még soha nem kért pénzt férfitól.

Amúgy egy végtelen rendes csaj, segítőkész, humora is van, jóindulatú, semmi gonoszság nincs benne és szinte soha nem nyafog, tényleg kedvelem őt.
De ma kissé sok volt belőle, eléggé kikészültem.

:-) Szépjóestét!
Olvasgatom a CNN és az MNO Katarina utáni tudósításait és mélységesen meg vagyok döbbenve.
Nem, nem a hurrikán pusztításán. Szomorú eset, sokan meghaltak de tudomásul kell venni, hogy a természet erősebb mint mi, nem tudunk megállítani sem egy cunamit, sem egy hurrikánt.
A károkat -leglábbis az emberéletben okozott károkat- persze lehetne csökkenteni, erre már lehetőséget ad a mai technika.
Szóval nem a természeti csapáson akadtam ki, hanem azon, ami utána jött: jószerivel összeomlott nem csak a katasztrófaelhárítás és a mentés, de az amerikai demokrácia és talán a kultura is.
Meg vagyok döbbenve, hogy a világ leggazdagabb országában nem tudnak két nap alatt pár száz buszt biztosítani a menekülőknek és hogy egy katasztrófa súlytotta városban a tragédia másnapján fosztogató bűnbandák veszik át a hatalmat. Egy békés, kellemes, vidéki kisvárosban az emberek néhány óra alatt levetik magukról a kulturmázt és fosztogató csőcselékké változnak. Ahelyett hogy a bajban összefognának és a híresen hazafias amerikai lélekkel kitűznék a romokra a csillagos-sávos lobogójukat, mentőhelikopterre lőnek és boltokat fosztanak ki. A híres amerikai kormány meg tehetetlen, statáriummal fenyeget ahelyett, hogy gyógyszert, élelmet, vizet vinne a túlélőknek és minél hamarabb kimentené őket a katasztrófa súlytotta területről.
Tényleg őszintén meg vagyok döbbenve.
Itt volt nekünk egy szépen felépített Patyomkin falu a lufis elnökválasztási kampányával, benzinzabáló autóival, az amerikai álom kliséitől szabadulni nem tudó filmiparával, a Szilikonvölgyével és bár imitt-amott kissé mállott a papírmasé, de senki sem gondolta volna, hogy egy hurrikán nem csak egy várost tud romba dönteni, de az amerikai hazafiságot és -ezek szerint ál- demokráciát is elsöpri.

:-DDD
Tóta W. az indexen a kémbotrányról.
Csak hogy egy kiadós röhögéssel kezdődjön a nap.
Majd ha a klaviatúrából kiráztuk a beleömlött kávét akkor ráérünk azon eltűnődni, hogy most tényleg hogyan is működik a magyar titkossszolgálat és hogy miért pont Magyar Bálintot találták meg egy ekkora baromsággal.

:-) Szépjóestét!

Hibáztam, amikor nem tájékoztattam a négypárti tárgyalásokon résztvevő Répássy Róbertet, hogy a volt alkotmánybíró nem vállalja a jelölést - mondta Áder János, a Fidesz frakcióvezetője Lábady Tamás alkotmánybíróvá történő jelölésével, illetve visszalépésével kapcsolatban tartott hétfői sajtóbeszélgetésen. fidesz.hu
Vagy első alkalommal bukott ki a fidesz komoly, szervezeti betegséget mutató hiányossága (esetleg széttartás), vagy a szokásos összeesküvés elmélet: a fidesz meg akarja buktatni az Alkotmánybíróságot és mivel a régi eszközei már lejáratódtak, hát egy tiszt céltáblának állításától sem riad vissza.

Az a baj, hogy már nagyon álmos vagyok, nem bírok gondolkodni. Iszonyú hosszú napom volt.