:-))) Országimázs a köbön:
Fél évig ingyen mérik az Unicumot - Buffalóban :-))

:-) Szépjóestét!
Máma önálló gondolatok híján panasznapot és kultúrális ajánlót tartok. Bocs azoktól, akik jobbat várnának - ma nem megy a gondolkozás.
Bár kicsit jobban voltam, de a nap végére még így is úgy elfáradtam, hogy attól féltem, délutánra elered az orrom vére. Ráadásul jó másfél órát rá is vertem a munkaidőre, holnap Nürnbergi mesterdalnokok az Operában, 5-kor kezdődik az előadás és ha nem akarok csapzottan, székbe izzadt, ragacsos hátsóval, a nyitányt lekésve beesni, fél háromkor el kell jönnöm a munkahelyemről. A szereposztástól nem vagyok hanyattesve, de nem hallottam még élőben a Mesterdalnokokat, hát a világ semmi kincséért ki nem hagynám.
A jövő hónapban lesz izgalmasabb produkció is, Fischer Ádám vezényletével a Rádiózenekar adja elő a Parsifalt. Nem színdarabként, hanem koncertelőadásként, de Fischer Ádám a világ egyik legjobb Wagner dirigense és az énekesek között is világklasszisok vannak. Egyébként is, már oda-vissza ismerem az opera cselekményét, hát nem fog hiányozni se a díszlet, se a kosztüm. Még van rá jegy, én ma vettem egyet a 17-i előadásra, baromi olcsón, 3500 ft-ért. Jó hosszú előadás lesz, 4-kor kezdik és negyed 11-ig tart, de a felvonások között majdnem egy órás szünetek vannak, meg lehet vacsorázni és sétálni egyet a Duna-parton. Na nem mintha a Nemzeti környéke olyan nagy esztétikai élményt nyújthatna, de üsse kavics, nem lehet minden tökéletes. Erre legalább lehet jegyet kapni, nem úgy, mint a bayreuthi fesztiválra. Jobb ha beismerem, hogy savanyú a szőlő, de nem vagyok hajlandó 8-10 évet várni egy operajegyre. Maradok az itthoni kínálatnál, jövőre a Rajna kincsét és A walkürt, két év múlva pedig a teljes Ringet adják elő a MuPa-ban, szintén koncert-szerűen.
Ott a helyem.
(Persze, ha akadna valaki, akinek lenne egy felesleges bayreuthi jegye és azt pont nekem akarná adni, hát akkor azért hamar meggondolnám magam. Hiába, no, én sem vagyok tökéletes - könnyű megvesztegetni.)

Más:
Van még más izgalmas dolog is, ami nagyon meg fogja határozni az elkövetkezendő néhány évünket.
Elkészült a Kormányprogram, de azt hiszem, megvár engem holnap reggelig. Kizárt dolog, hogy én most 85 oldalt el tudjak olvasni. Tényleg nagyon fáradt vagyok, olyan a fejem, mintha vatta lenne benne agyvelő helyett.

Szépjóestét!
Kicsit remegős a mosolyom, inkább ki se tettem.
Egész nap rázott a hideg, borzongtam, kezem lábam hasogat. Az idegeim fel vannak tupírozva, ha valaki másfél méternél közelebb jön, hosszú szikrákat szórva sül ki belőlem az elektromosság.
ágyat kívánok és forró teát.

:-) Szépjóestét!
Zuhany és ágy - ez minden, amire gondolni tudok.

:-) Szépjóestét!

Minden jó, ha majdnem vége :-))
A számítógép alatt a lábam ázik egy lavór sós forró vízben, előtte pedig egy szem eper egy pohár jéghideg pezsgőben :-)
Azt nem mondom, hogy a lakás vendég fogadására alkalmas állapotban van, de a festést befejeztem. Pontosabban a fal festését, mert a gázcső még hátra van, de az egy órás munka, csak pár méter cső van a lakásban. És sajnos a szoba és konyha közötti ajtókeretet is le kell festenem, mert a festőszalag egyszerűen feltépte a mázolást.
A bútorok egy része a helyén van, a számítógép és a kanapé még a szoba közepén, emiatt a fotelok is ugyanott, egymásra fordítva. Egyrészt, mert a falnak még száradni kell, másrészt, mert a huzatot úgyis le kell róla szedni és kimosni. De már vannak a lakásnak teljesen tiszta sarkai; az egyik a WC, a másik a zuhanyfülke :-)) - hirtelen támadt munkalázamban ugyanis mind a kettőt kisúroltam :-))
A pezsgő úgy került haza, hogy a védőfóliák és padlót takaró hullámpapírok (a bojler és a légkondi csomagolókartonjai) eltávolítása, azaz a lakás festés utáni kicsomagolása után döbbentem rá, hogy legalább fél köbméter hulladékom van. Az a 40 négyzetméternyi nejlonfólia, ami megvásárláskor alig volt nagyobb mint egy könyv, most két hatalmas reklámszatyorban fért csak el. A padlót borító újságpapírok és hullámkartonok, ajjaj, összetapostam őket, de még így is alig bírtam átölelni a nyalábot hogy összegumipókozzam. A megvásárláskor 4 kis tekercs festőfólia lehúzás után megint megtöltött három reklámszatyrot.
Ha mindezt beletömöm a kukába, a ház kiátkoz.
Tehát összecsomagoltam az egészet, a hullámpapírokat a csomagtartóra rögzítettem, a fóliákat a kormányon lévő kosárba gyömöszöltem, ami nem fért bele, azt szatyorokban a kormányra akasztottam és elvittem az egész hóbelevancot a szelektív hulladékgyüjtőbe. A megszüntett konyhai lámpa üvegbúráját már fél kézzel tudtam csak egyensúlyozni, annyira meg voltam pakolva. Hogy őszinte legyek, iszonyatosan nézhettem ki; festékes hajjal (ezt takarta a sisak), a lábujjaim közé kérgesedett festékfoltokkal, az egész napi munkától büdösen, a kormányon lógó degesz reklámszatyrokkal balanszéroztam vagy 3 kilométert a szelektív gyüjtőig. Rendszeresen járok oda, a kis háztartásomban keletkező ásványvizes palackokon és kutyakonzerves dobozokon kívül a házba bedobott, de senki által el nem olvasott reklámkiadványokat is el szoktam vinni. Most azonba egyáltalán nem úgy néztem ki, mint egy környezettudatos állampolgár, sokkal inkább úgy, mint egy koszos, büdös guberáló.
Szóval, nem tudom, hogy mennyire etikus a festékes újságpapírokat szelektív gyüjtőbe vinni, de én megtettem. És ha már ott voltam, tekertem még pár száz métert és beugrottam a tecckóba egy üveg kék cimkés hungária pezsgőért. Hát így került a monitorom elé ez a pohár pezsgő. Szerintem megérdemlem :-)))

Most pedig, hogy túl vagyok a nehezén, szeretném megköszönni a barátnőmnek, hogy 10 másodperc alatt megtalálta nekem a villanyszerelő telefonszámát.
A villanyszerelőnek szeretném megköszönni azt, hogy következő hétvégén ráért és nem kellett még heteket töltenem az életveszélyes lakásban. Azért is hálával tartozom, hogy nagyon jó légkondi szerelőt ajánlott, olyat, aki pontosan érkezett, aki úgy fúrta a falat, hogy a segédje odatartotta a porszívót és aki összesöpört maga után (A tönkretett mosógépre most nem gondolok).
A légkondi szerelőnek szeretném megköszönni azt, hogy baromi jól mutatott a létrán és eszembe jutatta, hogy... khm, khm, szóval eszembe juttatta....
Szeretnék még továbbá köszönetet mondani a baumaksz villanyszerelési osztályán dolgozó kis hölgynek, amiért nem ijedt meg tőlem, nem unt meg, hanem roppant türelmesen megmutogatta hogy hol találom a lámpákat és a kábelcsatornákat. Mindenki más elszökött előlem ha meglátott, de ő nem, ő kitartott.
Szeretném még köszönetemet kifejezni a média 'hülye azért nem vagyok!' piac és a filléres piac nevű multinacionális cégeknek amiért a ház postaládájába kéretlenül bedobált, lepedőnyi méretű prospektusokban értesítenek a mindenféle akcióikról. A majdnem fél négyzetméteres reklámkiadványok ugyanis kiválóan alkalmasak arra, hogy lakásfestés esetén a padlót beborítsam velük.
Hálával tartozom még apámnak, anyámnak és mostohaanyámnak amiért olyannak neveltek, hogy ne szarjam össze magam, ha valami váratlan dolog történik velem.

A pezsgő hálistennek úgy hat, mintha gumikalapáccsal fejbevágtak volna, az ágyam (!! Mondom: á-gyam!! Nem kanapém, ágyam!!!) megvetve, mehetek aludni.
Jóéjt!

:-) Szépjónapot!
Nem vagyunk egyformák.
Ma festem a második réteget a szobára, reggel csak röviden sétáltunk a kutyuval. Egy barátnémmal megbeszéltem, hogy délután ötkor kivisszük a blökiket úszni egyet. Fél ötkor hív, hogy jajmégnincsenkész, egésznapanyáriruhákat, megatélicuccokat, mégazelőszobátiskikellmégporszívózni, úgyelfáradt,őmárnemjönki.
Basszus, a két és fél négyzetméteres előszoba kiporszívózására nem elég fél óra. Meg egyáltalán, nem is értem, nyáron is ugyanazokban a bodros muszlinblúzokban jár mint télen, annak a három sortnak az előszedése meg csak nem olyan nagy munka, amihez egy egész szombat kell.

Az a baj, hogy neki tényleg kell rá az egész szombat.
A kettő darab ablakja megpucolásához szabadságot szokott kivenni - vagy három napos ünnepekre tartogatja. Ettől nekem, aki harminc ablakot egy fél délután tisztítok meg, égnek áll a hajam. Igaz, én nem fültisztító pálcikával puceválom a csücsköket, hanem negyven centis lehúzóval és szarvasbőrrel megyek neki az üvegnek.
De hát tényleg nem vagyunk egyformák.
Most a galéria alól kicuccolok a szoba közepére, kifestem a galéria alatti területet, amíg szárad, kiviszem a kutyut úszni és utána kicsomagolom a lakást a mindenféle szalagokból, fóliákból és újságpapírokból. Kitakarítok és (majdnem) mindent a helyére teszek. Legalábbis remélem.
Estére már ágyban fogok aludni, bezonyám!!!! :-)))))
Holnap függöny-, díszpárna- kanpéhuzat- rongyszőnyeg- és egyéb mosás, vasalás, felrakás.
És nincs kizárva, hogy még ma este, ha időben végzek, bringára pattanok és hozok egy üveg pezsgőt.
Bizisten, ha ezen a rumlin túl vagyok, meg fogok inni egy egész üveg pezsgőt - ha nem is egyszerre, de ma este meg holnap reggelire biztosan!

Egyébként nagyon szép lett a fal, ez a barackszín jól megy a sötétre érett fenyőből készült galériához. És világosabb is a szoba, bár ez lehet csak azért tűnik úgy, mert már lemostam az ablakokat is - nagyon-nagyon koszosak voltak. Hiába, no, én sem vagyok tökéletes.
Azon tűnődök, hogy a képkereteket és a könyvespolcokat be kéne festeni sötétkékre.
De az a jövő hét műsora lesz, holnap sajnos már dolgozni is kell mennem.
Viszont nagyon jó lesz hazajönni egy biztonságos elektromos rendszerű, tiszta, frissen festett, rengeteg felesleges lomtól megszabadított lakásba.

A nap számtanpéldája:
Van 200 db süteményünk és 200 gyerekünk. Elkezdjük a gyerekeknek kiosztani a süteményt. Egyszercsak gondolunk egyet, megszámoljuk a maradék süteményeket és megszámoljuk azokat a gyerekeket is, akik már kaptak. Azt találjuk, hogy 35 gyerek kapott süteményt, de a 200 sütiből 39 hiányzik.
Mi történhetett??
Ez nem vicc, ma másfél órát szálaztam az adatbázisom, mire rájöttem, hogy 4 gyerek 2 db süteményt kapott. Merthogy a feltételek között ott van az is, hogy aki akar, az vehet 2 süteményt. Sőt, 3-at vagy többet is.
Nagyon fáradt lehetek, ha ehhez másfél óra kellett.
És még az sem menti a butaságom, hogy nem gyerekekről és nem is süteményekről volt szó.

:-) Szépjóestét!
A nap kérdése innen:
Milyen munkakörben dolgozik Ön?
- vezető beosztású értelmiségi
- beosztott értelmiségi
- szellemi szabadfoglalkozású, vagy vállalkozó - felsőfokú végzettségű
- nem diplomás szellemi foglalkozású
- nem diplomás vállalkozó
- fizikai dolgozó
- középiskolai tanuló (nappali tagozatú)
- főiskolás / egyetemista (nappali tagozatú)
- nyugdíjas

De tényleg, mi vagyok?
- vezető beosztású értelmiségi biztos nem.
- beosztott értelmiségi, háát, beosztottnak beosztott vagyok ugyan, de értelmiségi aligha.
- szellemi szabadfoglalkozású, vagy vállalkozó - felsőfokú végzettségű; na, ez egész biztos nem, már csak a felsőfokú végzettség átmenti hiánya miatt sem.
- nem diplomás szellemi foglalkozású se lehetek, mert nagyon is kötött a foglalkozásom.
- nem diplomás vállalkozó akár lehetnék is, de egy takarítót én nem tartok vállalkozónak.
- fizikai dolgozó is vagyok esténként, de napközben ugyebár szellemi segédmunkáskodom, tehát ez sem ikszelhető.
- középiskolai tanuló (nappali tagozatú) már régen voltam.
- főiskolás / egyetemista (nappali tagozatú) sem vagyok már.
- nyugdíjas sajnos még nem vagyok.
De tényleg, mit ikszeljek be?

Egyébként nagyjából tudom, hogy egy szellemi segédmunkás vagyok aki félreneveltetése folytán el sem hiszi, hogy többre képes ezért minden szart elvállal, kezdve a kávéfőzéstől a szoknyafelszegésen át a tisztítószerek használati utasításának lefordításáig - igazi szellemi alkotómunkára így persze soha nem lesz képes.

A francba, kell nekem ilyen HüPi-nek lenni, hogy lefekvés előtt mindenféle idióta kérdőíveket akarjak kitölteni :-(
Illetve, mekkora ökörnek kell ahhoz lenni, hogy valaki egy nyavalyás marketing kérdőív kitöltésétől identifikációs és/vagy egzisztenciális válságba keveredjen?
Legalább lenne ott egy "Egyéb" kategória, abba tán beleillenék.

:-) Szépjóestét!
Csak kínomban vigyorgok, az eső belemosott az aszfaltba, egyetlen hatalmas, cafattá ázott, zsírosan fénylő paca vagyok csak.
Az agyam is hasonló állapotban van, ha ma volt is valami önálló gondolatom, azt a felázott kutyaszarral, szétmálló csikkekkel, a nagyvárosi korommal és egyéb szmötyivel együtt belemosta az eső a csatornába.
Arra van csak agyi kapacitásom, hogy kicsit reparáljam a sablonomat és végre kilinkeljek két számomra kedves oldalt.
Az egyik a Punxnotdead Miklós által szerkesztett SZABAD NET. Kis időutazás, eleven történelemóra, velünk élő múlt, hiánypótló kiadvány, csupa hülye közhely jön a nyelvemre ha ezt az oldalt olvasom. Úgyhogy szuperlatívuszok helyett csak annyit mondanék hogy jó és szükséges az oldal, köszönet érte a szerkesztőnek.
A másik egy régi kedvencem. A zen-taxi egy időben nem nagyon írt, de most úgy tűnik, újra indul, hát legyen utasa.

:-) Szépjóestét!
Most mentek el a klímások és az történt, amit előre sejtettem; jártányi erőm se maradt. Nincs erőm befejezni a festést. Mert ha mondjuk be tudnám fejezni, az az egy fal már csak egy óra lenne, de ez a barackszín nagyon csíkos, muszáj lesz egy második réteget kenni rá. Jelenleg úgy néz ki a lakás, hogy a galéria berendezése (futonágy, összegöngyölt matrac, két komód, kis könyvespolc, fésülködő asztal) oda van húzva a galériakorlátot helyettesítő rögzített könyvespolchoz és a cucc le van takarva egy hatalmas fóliával. A fólia lelóg a korláton és mintegy baldachint képez a galéria alatti terület előtt. Oda -a galéria alá- van bezsúfolva a számítógép, a kanapé, az egymásra fordított fotelok, az asztal, ott is két komód, kis könyvespolc, zsákokban a mosásra (és felrakásra) váró függönyök, díszpárnák, ágynemű, ilyesmi. Ja, és két hatalmas doboz színültig tele csecsebecsével, képekkel, kagylókkal, mittudoménmivelnem. Mindezt a csendéletet vastagon belepte az elmúlt hét pora. Eleinte fehér malterpor, de ma leakasztottam a szoba közepéről lógó és immár feleslegessé vált csillárt - kábé másfél liternyi koromfekete por zúdúlt a nyakamba a padlásról. Az a szar csillár nem csak simán rögzítve volt a plafonba, hanem a padlás keresztül van fúrva, onnan jött a villanyvezeték. Amíg nyugalomban volt a csillár nem volt semmi gond, de ahogy megmozdítottam, azonnal ömleni kezdett a púderszerűen finom por és belepett mindent. Még el kellett rohannom a baumakszba, hogy vegyek purhabot. Majdnem egy fél flakon habot elnyelt az az óriási lyuk. A porfolyás mindenesetre megállt, ha valami, a purhab betömíti az ilyen lyukakat.
Hát így állok.
Ha úgyis kell egy második réteg festék, mára hagyom azt a falat a fenébe. Vagy felkelek hajnalban, vagy megcsinálom holnap délután. A második réteget (a vele járó bútor tologatás miatt) úgyis csak a hétvégén tudom felkenni. Most megpróbálom magamról levakarni a festéket és korán lefekszem, holnap már mennem kell dolgozni.
A héten még a kanapén alszom, a fene enné meg :-(

Ja, és ami a legszebb: mivel a redőnyzsinórok is be vannak bandázsolva, nem tudom leereszteni a redőnyt. A függönyök le vannak véve, itt van két óriási ablak, amin csak az nem néz be, aki nem akar. Most az a taktika, hogy leoltom a villanyt, a sötétben kimegyek zuhanyozni, sötétben visszalopózok, kitapotagom az ágyam a kanapét és még mindig tök sötétben bekúszok a paplan alá. Dunsztom sincs ugyanis hogy hol van a pongyolám. Nyilván valamelyik zsákban, de nincs az a pénz, amiért én most elkezdenék turkálni.

Basszus, a legkönyebb komód is qrva nehéz, ha egyedül kell felvinni a galériára.
Még bírom, de holnap szerintem mozdulni sem tudok majd.
Viszont nagyon-nagyon-nagyon szép barackszínű festéket kevertem - kár, hogy csíkosan tudom csak felhordani.
Szerintem telerakom a falat sok apró pici képpel és akkor nem fog látszani, hogy foltos. Mondjuk sötétkék és almazöld keretű képekkel. Vagy szép kollázsokkal.
A szoba három fala és mennyezete nemsoká kész, fél ötre jön a klímaszerelő, nyolcra végez. Akkor még lefestem azt a falat amelyiken szerel, aztán összeesek.
De jó lenne még egy nap szabadság!!
Ráadásul közben belenéztem a naptáramba és rájöttem, hogy nekem pénteken délután méréstechnikából jelenésem van!! Az elmúlt két hétben nem sok időm volt házifeladatot csinálni :-(((
Duplán bassza meg!

:-) Szépjóestét!
Tarararaaaammmmm!!!
TaraRAraRAAAAaaaaammMMMMmmmm!!!!
Kész a konyha!!!
Kicsit sárgább, kicsit foltosabb mint ahogy eredetileg terveztem, viszont az én konyhám :-)))
A kis varrógalériát térdelve, hátrahajolva, előredőlve, kitekerve, mindenféle lehetetlen testhelyzetekben festettem, mert az bizony csak 150 centi magas - én 164 vagyok :-(
Minden csontom fáj, egy jó masszázsért a lelkem is eladnám.

Hanem, a szobát már nem akarom ilyen sárgára. Eredetileg egyen vajszínt terveztem, de ha már szép világossárgára sikerült, akkor az pont jó a konyhába, de a szoba ne legyen olyan.
Viszont be van keverve az egész vödör. Vagy veszek hozzá kéket és lesz almazöld, vagy veszek hozzá pirosas-barnát és lesz barackszín. Sajnos falügyileg nagyon konzervatív vagyok, csak pasztellszinekben tudok gondolkozni.
Mit csináljak???

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁáááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!
ÁÁÁÁÁÁÁááááááÁÁÁÁÁÁÁááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááÁÁ!!!!!!!!!
áááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááÁÁÁÁÁ!!!!!
Uhh,
Hhuu.
JajjjjJ!!!
Kilélegez .... belélegez .... ki .... be .......
Miért nem találtam az ősszel az egérfészket, na miért??
Hát azért, mert a hűtő motorjára költözött. Rá a motorra!!!!!
Odahordott mindenféle papírfoszlányokat és élte világát a jó melegben - egészen addig, amig a ragacs meg nem fogta.
Uhhh.
Én meg az egész lakást felforgattam, hát naná hogy hiába, az életben eszembe nem jutott volna ott keresni.

:-) Szépjóestét!
:-(( Azt hiszem, ma végképp sikerült elmarnom magamtól a volt kedvesem.
Megint jelentkezett, csak egy sorban, hogy haragszom-e még és zavarhat-e. Ezúttal egy vadiúj, 2005-ben épült konténerhajó fedélzetéről írt.
Én meg már halálosan unom, hogy a hosszú navigálásai alatt szórakoztassam, ezért megírtam neki, hogy nem, nem haragszom, soha nem is haragudtam, egyszerűen csak szerettem volna befejezni ezt az édeskés de haszontalan bájcsevelyt és szeretném, ha soha többé nem zavarna. Három napig gondolkodtam ezen a két mondaton, tényleg ezeket a szavakat használtam, hogy sweety, useless, disturb.
Nem szívesen sértem meg a volt szeretőimet, őt pláne nem, igazság szerint az egyetlen pasi akivel le tudtam volna élni az életem, de most nem volt más választásom, belé kellett taposnom. Túl nagy szerelem volt ez ahhoz, hogy valahol csak leüljünk egy kávé mellé és mint egy érettségi találkozón, elmeséljük egymásnak az utóbbi tizenakárhány évet. Attól meg, hogy esetleg meglássam és az ölébe zuhanyjak, az isten őrizzen meg mindkettőnket - de legalábbis engem. Egyrészt nem bízok már benne, ha egyszer el tudott hagyni akkor el fog tudni hagyni másodszor is. Másrészt, nincs már erőm ahhoz, hogy hol Antwerpenbe, hol Londonba, hol Nápolyba rohangáljak utána, hogy pár órát együtt tudjunk lenni.
Ennél azért többet érdemlek.

Captain S. M., sajnálom, ennyi volt. Nem kellett volna akkor eltűnnöd és nem kellett volna hét évet várnod, hogy újra előkerülj. Addigra bennem már leülepedett, hogy ha még egyszer az életben hús-vér férfit akarok ölelni, akkor el kell hogy felejtselek téged. El is felejtettelek, módszeresen, elszántan irtottalak ki magamból. Nem engedem, hogy megint felkavard az életem. Ezt már egyszer elmagyaráztam, akkor azt hitted, hogy büntetni akarlak. Vagy csak megdolgoztatni a kibékülésért. Nem hitted el, hogy már nem szeretlek. Márpedig tényleg nem szeretlek. És ezen az sem változtat, hogy a pótlásodra még nem találtam senkit. Sajnálom, őszintén sajnálom, hogy ezt ilyen durván kellett a tudomásodra hoznom.
Safe sailing, dear!

:-) Szépjónapot!
Úgy látszik, tegnap engem is a front készített ki, ma már sokkal jobban vagyok.


Pénteken este színházban voltam, pontosabban főpróbán. Soha nem voltam még főpróbán, nagyon furcsa érzés úgy nézni egy produkciót, hogy nincs közönség, csak pár fotós és újságíró nézi az előadást. A művészeket ez nyilván nem zavarja, hisz próbálni mindig is közönség nélkül szoktak, de engem, gyakorló nézőt nagyon. Nekem hiányzik a hátam mögül a többi néző. Az sem kárpótol, hogy az előadás után olyan szakértő, elemző mondatokat lehet elcsípni, mint -"Azt a keresztfényt nem értettem....."-.
Uhh. Én gyakran az egész darabot nem értem, hát ahhoz képest mi egy szinpadon átlósan átszúró fénynyaláb? Smafu. Nem hinném, hogy itt kezdődik egy darab megértése. Ha nem jön át a mondanivaló, vagy akár csak egy hangulat, akkor vagy az egész produkció, vagy maga a néző nem ér egy hagymát. Bármelyik eset is áll fenn, tök fölösleges keresztfények értelme után kutatni.
Nno, de térjünk vissza a lényegre:
a MU Színházban működik egy MU Terminál nevű műhely. Egyfajta művész-inkubátor, ahol frissen végzett, kezdő táncosok dolgozhatnak egy évig. Szintén fiatal koreográfusokat kérnek fel, hogy készítsenek számukra darabokat. Érdekes, dícsérendő kísérlet és persze hasznos is. Fiatal művészként nagyon jó lehet egy évig biztonságban dolgozni és tanulni.
Én Gergye Krisztián Zyklon-b című, Sosztakovics egyik érzelemgazdag szimfóniájára készített koreográfiáját láttam.
A zene nagyon szenvedélyes, néha fájdalmas, néha dühös, néha szinte segítségért sikolt. A táncosok feketében vannak, nevük nincs, csak testükre tetovált számuk. Nem a csuklójuk vagy a hónaljuk bőrébe írták a számokat mint a koncentrációs táborokban a Zyklon-b nevű rovarírtóval kiírtot zsidóknak. Nem, a párhuzam nem ennyire szájbarágós, a táncosok a combjukon, a hátukon, vagy éppen a hasukon viselik az azonosítójukat. De szenvednek ők is és félik a halált és várják is, hogy megszabadítsa őket a félelmeiktől. Tekeregnek a kíntól, megtörnek a gyásztól és rettegnek a haláltól. A darabnak nincs története -leglábbis én nem "értettem ki" belőle összefüggő történetet-, csak hangulata. Kétségtelen, hogy nem kellemes hangulata - de az igazi színház nem is a felhőtlen kacarászásról szokott szólni.
Az is kétségtelen, hogy a fiatal táncosok nem egyforma tehetséggel vesznek részt a produkcióban - de pont erre valók a műhelyek, hogy elválhasson egymástól az igazi és a féltehetség. Így mindenki megtalálhatja a helyét és felmérheti, hogy miben kell még fejlődnie.

:-) Szépjóreggelt!
Sikerült 18 órát aludnom - ha nem is egyben, de pár perces, kutyasétáltatásra használt megszakításokkal. Jelenleg olyan vagyok mint egy robot, a derekam elgémberedett, a lábaim megmerevedtek. Kicsit sétálunk, kicsit tornázok, aztán rendben leszek. Legalábbis remélem.

Más:
tegnap végigaludtam a pártkongresszusok napját.
Ahogy elnézem, fideszék elszalasztották a megújulásra alkalmas 'történelmi pillanatot'. Lelkük rajta, ők fognak töpörödni, nem a gazdaság.
Séta után azért szétnézek a szociknál is.

:-( Szépjónapot.
Az van, hogy belebeegedtem ebbe az iszonyatos rumliba, ami körülöttem van. Gyenge vagyok, fáj a fejem, kezem lábam hasogat és mintha ólomból lennék. Most kéne pedig dolgozni, befejezni a festést, elpakolászni, lemosni a bútorokat, az ajtókat, leporszívózni a könyveket, lepucolni a képekről a légyszart és hasonlók. Én viszont alig birom emelni a lábam, sőt, kifejezetten szédülök, a létrára mászás önveszélyes lenne.
Télen ilyenkor innék egy bögre forralt bort és magamra húznám a paplant, de mit csináljak most? Egy poros, szétdúlt lakásban, ahol még ágyam sincs, csak a kanapé sarkán alszom?
jajj.

:-) Szépjóestét!
Csak tegnap este, a hírekből tudtam meg, hogy éppen abban az időpontban, amikor egy faszkalap autós engem kis híján elgázolt a járdán, a budapesti Deák téren az önmagukat Radikális Gyalogosoknak nevezők pár percre megbénították az autós forgalmat. Ha erről hamarabb tudok, ott lettem volna velük, bizisten. Önmagam ugyan nem tartom radikálisnak, de a fenébe is, valahogy mégiscsak tudatni kell ezzel a pár tízezer idiótával, hogy az ember természeténél fogva nem négykerekű, hanem kétlábú lény, és hogy egyáltalán, ebben a városban nem csak közlekedni kell, hanem lakni is jó lenne. Tetszik vagy nem, igazat adok Kócosnak; tűnjenek el az autók a járdákról, a füves területekről és a bringautakról. Maradjanak a nekik kijelölt utakon és parkolókban, és igenis, ha annyira ragaszkodnak a négyütemű meghajtáshoz és a másfél mázsányi privát vaskalitkához, hát akkor fizessenek a parkolásért. Gebedjenek csak bele a parkolási díjba meg a benzinárba, majd legalább elgondolkodnak, hogy egy három személyes családba kell-e három autó vagy elég kettő is. Esetleg csak egy. És igenis, belé kell verni abba metálfényezett fejükbe, hogy másoknak is joguk van a városban élni és közlekedni, és igenis tartsák tiszteletben a piros lámpát, a bringautat, a járdát, a zebrát és a jobbkézszabályt. Érdemes egyébként elolvasni az ez alatti poszthoz írt kommenteket. Kifejezetten tetszik az az ötlet, hogy a gyalogosokat száműzzük függőhidakra, hogy ne zavarják az autósokat. Elképzelem, hogy örülne ennek az a gané aki engem tegnap majdnem elgázolt. Igaz, ő valószínűleg egy függőhíd pilonját is elcsapná. Persze akkor legalább ő is ott döglene meg az összeomló híd alatt, eggyel kevesebb közveszélyes őrült rohangálhatna az utakon.
És tessék kérem elhinni, hogy nem a gyűlölet vagy az irígység beszél belőlem. Egyszerűen csak felháborít az, hogy másodrendű állampolgárnak, páriának, forgalomzavaró tényezőnek kezelnek.
Ide kapcsolódik az a hír is, hogy a szadesz ismét, immár ötödik alkalommal Demszky Gábort indítja a helyhatósági választásokon.
Előre szólok, hogy nem fogok Demszkyre szavazni!
Tök komolyan mondom, a főpolgármester úr négy éve simán belehazudott a pofámba. Arra a kérdésemre, hogy mit terveznek a városi kerékpáros közlekedés fejlesztésért azt válaszolta, hogy bringautakat fognak építeni, méghozzá sokat. És nem járdáról meg úttestrúl leválasztott bringasávokat, hanem valóságos, a forgalomtól elkülönített, biztonságos bringaút hálózatot terveznek.
Nos kérem, ebből mi is valósult meg?
A főpolgármester úr azóta festett zebrát (baromi jól mutatott a zebrafestő gép nyergében), csiszolt a felújított metró márváynburkolatán (baromi jól nézett ki sisakban, csiszolókoronggal a kezében), tán még kátyút is tömött be, az is biztos nagyon jól állt neki. Hanem, bringautat nem épített egy centit se, nemhogy egész hálózatot.
Úgyhogy bocs, de az én szavazatomra ezúttal ne számítson se Demszky Gábor, se az őt indító szdsz.

mindig történik valami, ami kihozza belőlem a kofát.
Most álltunk a járdán, vártam, hogy elmenjen két autó. Az, amelyik hátul jött, hirtelen gondolt egyet, rálépett a gázra és előzni kezdte az előtte haladót. Mivel helye nem nagyon volt, fél kerékkel beleszáguldott egy pocsolyába és onnan felhajtott a járdára. Ha el nem ugrok akkor elgázol a rohadék, a járdán. A felfröccsenő sárból persze így is kaptam, jó bőven. Ordítottam mint az állat. A jó kurva anyját az ilyennek, dögöljön meg, rohadjon meg, egyáltalán, dögöljön meg ez az egész kibaszott város és benne lehetőleg az összes agyament autós. Itt érzem a kezemben a torkát, a körmeim alatt hasad a bőre, látom, ahogy gúvad a szeme. A belét ki tudnám taposni a mocsoknak.

nno.
Uhh.
Bocsánat.
Nagyon fáradt vagyok, ráadásul holnap hosszú napom lesz. Az előbb bevettem egy altatót, este hétkor pizsamaosztás - lenne, ha lenne pizsamám.
Próbálok kicsit jógázni, valahogy ki kell vernem a fejemből azt a másik autó mögül hirtelen felbukkanó lökhárítót.

:-) Szépjóestét!
Háát, újra itthon :-))
Jó volt Vajszínűnél, érdekes kísérlet vendégbloggernek lenni. Kicsit nyit a bloggeren, ha nem 'otthon' ír.
Erről majd máskor bővebben, most nem vagyok olyan szellemi állapotban, hogy bele ne keverednék olyan bonyolult dolgokba mint online önmegmutatás, offline bezárkózás, elképzelt, ideális önkép és hasonlók.
Hulla fáradt vagyok. Azt hittem, hogy ma legalább a konyhát kifestem és valamennyire el tudok pakolni, de ilyesmiről szó sincs. Ma reggel nyolctól este nyolcig egyebet sem csináltam, mint a fűrészporos tapéta hibáit javítottam. Még régebben keletkeztek penészfoltok az ajtó körül és két falon, de mióta páraelszívó van, ez a probléma szerencsére megszünt. A foszlott, penészes tapétákat persze leszedtem, a falat penészölővel bekentem, gletteltem, új tapétát ragasztottam fel. A megszünt konnektorokat sablon mentén sniccerrel körbevágtam, az üres dobozokat pur-habbal kitöltöttem, holnap egyenesre vágom, glettelem, a formára vágott tapétával pótolom. A galériákat, a konyhaszekrényt, a páraelszívót, a redőnyhúzókat, az ablakokat és az ajtót szalaggal körberagasztottam. Sőt, amilyen HüPi vagyok, a frissen felszerelt konnektorokat és villanykapcsolókat is. Csak most döbbentem rá, hogy ezeket fel sem kellett volna szereltetnem, majd csak festés után. Most már mindegy, ezzel a munkával tartoztam az ördögnek. Az új bojlerem fele akkora mint a régi volt, ott is pótoltam a tapétát, sőt, az új, szépen csillogó flexicsöveket is beburkoltam, hogy ne legyenek festékesek. És így tovább és így tovább, egész nap megállás nélkül dolgoztam és még egyetlen ecsetvonást sem tettem. És mostanában nem is fogok, mert egyrészt holnap már dolgozom, másrészt még mindig hátra van az ablak- és ajtókeretek megreparálása; el kell tüntetnem a nyílászáró-csere nyomait. Pár éve kicseréltettem az ablakaimat és a bejárati ajtót, és most, ha már ennyire benne vagyok, egy díszléccel el akarom takarni a pur-habbal betöltött réseket.
A klímaszerelő jövő hét kedden jön. Esetleg péntek délután de az nem tőle függ, a keddet igérte biztosra.
Szóval úgy néz ki, hogy még hetekig leszek kénytelen ebben az iszonyatos rumliban élni. Mintha vendég lenne nálam, éjszakára égve hagyom a WC-ben a villanyt, hogy ha véletlenül felébredek, keresztül ne essek a szobában felhalmozott klímában, festékes dobozokban vagy a tapétaragasztós vödörben. Szegény kutyumat sajnálom, nincs egy tenyérnyi hely, ahol nyugodtan el tudna feküdni. Mindenhol leszerelt polcok, faltól elhúzott komódok, kukás zsákba gyűrt díszpárnák, ágynemű és ruhák. És por; mészpor, malterpor és (sajnos) sima háztartási por.
Mondjuk, ahhoz képest, hogy nyolc éve azzal a felkiáltással csináltattam fűrszporos tapétát, hogy azt egy óra alatt akár én is átfestem, már egy napi munkám benne van és egy másik félnapira még mindig szükség lenne. Aztán, ha mindezekkel a védőtakarásokkal és javításokkal megvagyok, tényleg lehet, hogy magával a festéssel egy óra alatt végzek - legfeljebb még egy napot eltöltök majd azzal, hogy leszedjem a most felragasztott védőburkolatokat.
Hogy holnap mit fogok felvenni az rejtély, mert amit mostanában hordok az minden zsákban van és olyan gyűrött lehet mint a kapca.
uhh, jobb, ha megyek aludni, holnap munka van. Úgy alszom mint a kutya, tapostam egy vackot magamnak a kanapé sarkában és már gömbölyödök is össze.


(Aki netán lemaradt, az az elmúlt hetemet itt elolvashatja.)

:-) Szépjóestét!
Sajnos véget ért a vendégbloggerkedésre kapott egy hét, holnaptól újra itthon vagyok.
Köszönöm Kingának a vendéglátást, jó volt nála lenni.

:-) Szépjóestét!
Még vendégségben vagyok hétfőig, de most S.O.S. segítségre van szükségem:
olyan, parkettaszegélyt formázó kábelsínt keresek, amelyik minimum 3 cm mély, de inkább 3,5 és érett (sötét) fenyő, esetleg bükk szinű, de azt sem bánom, ha tölgy. 5 méter kellene, nagyon gyorsan, tegnapra.
Egy olyan galéria lépcső fölött vezetné fel az áramot, amelyik a faltól kb 2,5-3 cm-re van. Eddig egy takaróléc fedte a rést, az is elég gagyi volt, de ha még arra rákerül egy fehér kábelsín, végképp hazavágja az egyébként szép, sötétre érett tömör fenyőből készült, rusztikusan ácsolt lépcsőmet.
Ja, nem maga a kábelsín kell ám, csak a beszerzési forrás, Budapesten bárhol.
Előre is köszönöm!

:-) Szépjóestét!
:-))
Máma olyan történik velem, amilyen még sohase!!
meghívtak virtuális vendégségbe, wowww!!
Mától egy hétig Vajszínű blogján írok.
Mondom, hogy vendégségben vagyok, Kinga ideadta nekem a kégli kulcsát, dugig a hűtő kajával, csomó lemez a polcokon, csereágynemű, van miből kötszert cisnálni, juhhéj, egy hétig tejben vajban fürdök :-))

(csak az a baj, hogy a linux nem szereti a freeblogot, vagy a freeblog nem szereti a linuxot, most nem tudom eldönteni melyik variáció él, de a lényeg a lényeg, hogy eltűnnek az ékezetes betűim)
Szóval ez a blog egy hétig pihen, tessenek meglátogatni itt.

:-) Szépjóestét!
Hát kérem, nincs elég bajom, még csinálok is magamnak :-(
Este kilenc felé, a csepergő esőben bringáztam hazafelé és a Körvasút soron találtam egy személyi igazolványt. Felvettem, amilyen idióta HüPi vagyok, gondoltam, ha a közelben lakik beadom. Körvasút sornak olvastam a címet, keresem a házat, nem találom. Megnéztem a Körvasút mindkét oldalát, aztán valami zugra ráfogtam, hogy ennek kéne annak lenni, legalábbis a házszám alapján, de az meg földszintes ház volt, az én igazolványtulajdonosom pedig a II. emeleten lakik. Végül találtam egy nyitva tartó videótékát, gondoltam, megkérdezem, hátha van telefonkönyvük. A tékás lány aztán kisütötte, hogy az nem Körvasút sor, hanem Kőrakás park. Hja kérem, úgy könnyű, ha rendes világítás van és nem a bringa villogójánál kell elolvasni a kézzel írott címet (még a régi típusú személyit találtam). Így aztán feladtam a házhoz szállítást, itthon kikerestem az urat a telefonkönyvben, próbáltam hívni, de nem vették fel. Nem kizárt, hogy szerencsétlen éppen az igazolványát keresi. Majd holnap megpróbálom újra hívni, ha nem sikerül, feladom postára - ahelyett, hogy csak simán eldobtam volna. Tényleg nem hiányzott most a csepergő esőben egy órát bolyongani a Körvasút két oldalán, aztán meg negyed órát lógni itthon a telefonon.
Ha netán van olyan olvasóm aki most veszítette el az igazolványát (TB- és adókártyával együtt) és akinek a keresztneve S-sel kezdődik, 1941-ben született és a XV. kerületben, a Kőrakás parkban lakik, írjon egy e-mailt legyen szíves, sok macerálástól mentene meg.

:-) Szépjónapot!
Kissé elmaradtam, de mentségemre szolgál, hogy jó okom volt rá;
csütörtökön, munka és blogolás után még matattam kicsit a konyhában, amikor finom percegést hallottam. Egér, ez volt az első gondolatom, ezzel minden évben meg kell küzdenem. Csak a páraelszívó világítása égett, nyúltam a kapcsoló felé, hogy megkeressem az ebadtát, hát látom ám, hogy a konyhaszekrény fölött, egy kéttenyérnyi darabon világít a fal. Éppen egy letapétázott dobozban égett el egy vezeték. Hirtelen ijedtemben moccanni sem tudtam, oltani nincs mivel, téptem fel az ajtót, hogy lekapcsoljam a biztosítékokat. Aludni úgysem tudtam, mécsessel átvirrasztottam az éjszakát. Reggel korán a fagyasztóban lévő, legértékesebb élelmiszereimet átkunyeráltam a szomszéd nénihezés nagy óvatosan, az egyes konnektorokat egyenként mérve (van fázisceruzám) visszakapcsoltam a legfontosabb áramköröket - egy konnektort, amiről hosszabbítóval átvezetve működik a hűtő, a vízmelegítőt (az külön áramkörön van, valamikor éjszakai áramról ment) és annyi világítást, hogy azért lássak valamit.
ma volt itt a villanszerelő, akinek hála háztartásom ismét műköképes. Viszont felvázoltam neki -és ő is egetértett, szönyű állapotokat látott a dobozokban, aluminium vezeték rézvezetékkel összekötve é hasonlók) hogy a régi drótokból semmit nem akarok, teljesen új legyen minden, és akkor végre annyi konnektor legyen a lakásban, hogy mindent be tudjak dugni, megszüntethessem a bútorok mögött tekergő hosszabbítókat.
és ha már szerel, akkor legyen a mosogatónál egy átfolyós vízmelegítő, akkor szűnjenek meg a plafonról lógó idétlen, semmire sem jó lámpák, legyenek falra szerelt, helyi megvilágítások, legyen a konyhapult fölött egy jó erős neon, a galériámon a lámpát tudjam a lépcső aljáról is kapcsolni. És kilökős konnektorokat akarok, hogy a kenyérpirítót meg a hajszárítót ne kellessen kitépni a falból, hanem csak megnyomom a konnektort és kipottyan magától, és ha már törünk-zúzunk, akkor a tavalyi két hetes kánikulai nemalvásomra emlékezve legyen légkondi, és hogy ne kellessen sokat vésni, padlószegélyben menjenek a vezetékek, blablablabla, új villanyóra is kell, 15 amper manapság már kevés, ha megy a mosógép és közben vasalok, ha pont akkor kapcsol be a hűtő, akkor levégja a biztosítékot. Szóval nem csak biztonságos lesz az új elektromos rendszerem, de praktikus is. Erősen gondolkodom azon, hogy az ismeretlen korú, 120 literes fürdőszobai bojleremet is kicseréljem egy kisebbre, esetleg csak egy átfolyós vízmelegítőre. A zuhanyt az is ki tudja szolgálni, nekem meg nincs kádam.
Ezen azért még gondolkodom.
Lényeg a lényeg, 150-170.000 ft a munkadíj és az anyag, plusz a légkondi, plusz a világítótestek és a vízmelegítő. Jövő pénteken kezdi, vasárnapra kész.
Én meg, ha már úgyis össze kell pakolni a lakást, utána kiveszek két nap szabadságot és kifestek.
Még nem mertem összeszámolni, hogy mennyi lesz a vége, de azt hiszem, kimeríteném a hitelkeretem, ha nem lenne félretett pénzem :-)))
Viszont rendben lesz a lakás, soha, de soha az életben többet nem akarok tapéta alatt szikrázó elektromos dobozt látni!
A rémület és az átvirrasztott éjszaka kissé megviselt, de mostmár minden rendben van.
Kirándultunk egy jót, még egy marék mezei szegfűgombát is találtam. Most készül az illatos, tejszines-gombás csirkemell olasz, küllőskereket formázó tésztával. Megeszem, szusszanok egy félórát és megyek dolgozni.

Még a jövő héten meg kell vennem a légkondit, a lámpákat, a festéket, egy tekercs fűrészporos tapétát a javításokhoz, tapétaragasztót, össze kell pakolni a lakást, a virágokat, az emléktárgyakat, a számítógépet, az ágyat, a varrógépeket, jajjjajajajajajjjj.
nehéz hetem lesz.
38db konnektor lesz a 30 négyzetméteres + hálógalériás + konyhai (varró)galériás lakásban. Viszont az összes hosszabbítót meg elosztót kidobhatom :-)

:-) Szépjóestét!

Szóval tegnap megnéztem a III. Richárd-ot a Nemzetiben.
Azt hallottam, hogy nagyon modern feldolgozás. Én nem gondolnám, legalábbis számomra nem az jelenti a modernséget, hogy a szereplőket kiskosztümbe és öltönybe öltöztetik, kivetítőt használnak, időnként megjelenik a színen egy tévéstáb és pár újságíró, valamint lecserélik, pontosabban behelyettesítik a szimbólumokat: korona helyett vállszalag, ló helyett motorbicikli, hintó helyett mercédesz és coupe-cabrio-élményautó van a színpadon. Azt hallottam, hogy a Nemzeti szinpadtechikája valami egészen lélegzetelállító, de azt nem hittem volna, hogy ennyire; a színpad szinte négyzetméterenként külön-külön mozog, emelkedik, süllyed, pillanatok alatt díszes oszlopcsarnokká, majd ugyanolyan gyorsan parlamenti ülésteremmé, börtönpriccsé, szónoki emelvénnyé alakul. De tényleg másodpercek alatt, olyan gyorsan, hogy néha kicsit bele is szédültem – sokkal inkább éreztem azt, hogy egy klippszerűen vágott, akciódús filmet nézek, mint színházat. Néha annyira hirtelen zuhantak le és emelkedtek ki színpadrészek, hogy az már-már a színészek testi épségét veszélyeztette. A darab néhány részlete inkább volt gépek mérnöki pontossággal megtervezett 'tánca' mint színház. Ami az én szememben ugyan hátrány, de előadás után féltucatnyi nagykamasz srác jött mögöttem és nekik nagyon tetszett, egyikük a “hát ez tökre izgi volt” kifejezést használta – ami nem kis eredmény, lévén a darab nagyon hosszú, két, egyenként majdnem két-két órás felvonás. 16 évesen aligha bírnák végigülni, ha nem kötné le őket. Más kor gyermekei, az ő vizuális kultúrájukhoz már hozzátartozik a gyors vágás, a villódzás, a -néha öncélú- dinamizmus.
A darab ezekkel a modernségre utaló, ám mégiscsak a felszínt kapirgáló látványelemekkel együtt is teljesen klasszikus rendezés, imitt-amott, néhány nagyon finoman kidolgozott részletben ad csak újat. Mondjuk, az nekem elég is volt ahhoz, hogy a rendező minden fenntartásom ellenére végül levegyen a lábamról.
A III. Richárd durva, véres történet, tele van gyilkosságokkal, kivégzésekkel, terrorral. Először meghökkentem azon, hogy ennek ábrázolásához az egyik legelegánsabb sport, a golf eszközét alkalmazták. Nem bézbólütőt, nem viperát, nem bozótvágó kést, hanem karcsú, kecses, finom vonalú golfütőket használtak a gyilkosságokhoz és a kivégzésekhez és ezzel irányították, terelgették a Richárdot “kérlelő” tömeget is. Kilelt a hideg, ahogy végigvillant bennem, hogy a jóléthez, a pénzhez és a hatalomhoz köthető sportszert ilyesmire is lehet használni. És nem csak a sporteszközt, hanem rajta keresztül azt is, amit szimbolizál: a jóléttel, a pénzzel, a hatalommal gyilkolni és terrorizálni is lehet. Vagy a jólétért, a pénzért és a hatalomért gyilkolni és terrorizálni is lehet.
Nem tudom mások mennyire érzékenyek az ilyesféle rendezői üzenetekre. Remélem a többi néző, vagy legalábbis a nézők egy része is kimazsolázgatott magának ilyen és ehhez hasonló utalásokat és mások is belátnak a csillogó-villogó színpadképek mögé. Nekem tényleg alapelvem, hogy ha egy darabban találok harminc katartikus másodpercet, akkor már elégedett vagyok az előadással.
A III. Richárdban több ilyen harminc másodperc is van, az 1-2 rendezői ötlet mellett elsősorban a címszereplőnek, Kulka Jánosnak köszönhetően.
Valami elképesztően jól játszik. Zseniális a pasi, önelégült, gonosz, elszánt, ha kell rebbenékeny, mohó, megvető, az érzelmek széles skáláján játszik. Van egy jelenete, amire azt hiszem, örökké emlékezni fogok. Ül egy szakadék szélén, sánta, nyomorék módra kezd feltápászkodni. Megszédül, a frissiben felbérelt bérgyilkosa odalép, a karjába veszi és beviszi a színpad közepére, leülteti egy székre. Pár lépés az egész, ugyanannyi másodperc, de ez alatt a nagyon rövid idő alatt Kulka eljátszik egy egész minidrámát. Megrémül, először a mélységtől, aztán attól, hogy akit most bérelt fel, tán őt fogja megölni. Aztán elgyengül, a vonásai szétfolynak, habozik, hogy elfogadja vagy elutasítsa a segítséget. Elfogadja, egy pillanatra meg is hatódik, jól esik neki biztonságban érezni magát. Mire a másik leteszi a székre már összeszedi magát, fennsőbbséges megint, király, aki szégyenli, hogy akár egy másodpercre is segítségre szorult. Önbecsülését helyreállítandó zavarát kegyességgel leplezi, jutalmat ígér.
Az egész jelenet nem tartott addig, amíg ezt a pár sort el lehetett olvasni de komolyan mondom, az ilyen másodpercekért érdemes színházba járni.

:-) Szépjóestét!
Megnéztem ma a Nemzetiben a III. Richárdot.
Jó darab, érdekes előadás, pont olyan, amit lehet kritizálni és dícsérni is
(dícsérni jobbára a címszereplő Kulka Jánost), de már olyan késő van, hogy
azt is mondhatnám, korán.
Úgyhogy holnap (illetve hát ma) folytatom.
Annyit azért még elárulhatok, hogy a Nemzeti egy igen érdekes képződmény.
Egyrészt belsőépítészeknek sikerült egymáshoz egyáltalán nem illő
szőnyegeket, bútor- és falikárpitokat összeválogatni, másrészt a színpadon
minden süllyed, emelkedik, lejtőssé alakul, mindezt hang nélkül, olajozottan, a
nézőtéren viszont nyikorognak a székek. De bővebben holnap.

Néha teljesen elképedek az emberek tapintatlanságán (nem akarok alacsony érzelmi intelligenciát írni, de valahol erről van szó)
A mentorom szokott kapni mindenféle jelentéseket és kimutatásokat. Nagy táblázatok, egy két soros rutinlevéllel kísérve.
Mit csinálnak ezek a taplók, most, hogy majdnem két hónapja halott, na mit?
A sablonlevélben a Tisztelt Vezető Úr!-ból egyszerűen kifestik az Úr-at. Marad a Tisztelt Vezető, sárgásfehér paca majd felkiáltójel. Ennyi egy ember élete, hogy kifestjük a levélből.
Ha most a kezembe kaphatnám azt a libát aki ilyet csinál, a lelket kiráznám belőle, komolyan.

:-) Szépjóestét!
"...Szóval kisiskolák ügyében, nem a radikális, hanem az okos és mérsékelt változásokra van szükség, bölcs kompromisszumokra a változatlanság helyett, és a politikai indulatok helyett mértéktartó és előremutató változások sorozatára. De nem költségvetési szempontból kell elsősorban kezelni, hanem a helyi társadalom megerősítésének és az oktatás minőségének, a tehetség megőrzésének szempontjait figyelembe véve." (Gyurcsány a blogján)
Bizisten, néha egészen meg tudok hatódni ettől az embertől és ilyenkor lélekben bocsánatot kérek tőle, amiért nem hiszek benne és őt is csak egy -igaz, nagyon profi- médiabohócnak tartom. Tudom, tudom évek óta töményen kapom a marketing-politizálást, évek óta több-kevesebb sikerrel próbálják nekem eladni a mindenféle ízesítőkkel és állományjavítókkal felturbózott ideológiai zagyvalékokat.
A politikában mindenkinek igaza van és mindennek igaz az ellenkezője is.
Mindenki csak azt kalkulálja, hogy a jónép mit akar tőle hallani, hogy mivel szerezheti meg a legtöbb szavazatot. Nem a társadalomról alkotott gondolata és hitvallása van, hanem gondolatoknak, hitvallásoknak akar megfelelni. Nem nagy koponyák, lángelmék akarják az általuk kigondolt (és gondolatkísérletekkel és számításokkal igazolt) legjobb, legígéretesebb ideájukat eladni nekem, hanem azt lesik hogy én, az alulképzett, bugyuta kis állampolgárocska mire vágyom és azt ígérik meg. Közben persze magasról tojnak arra, hogy teljesíthető-e a vágyam. Az a lényeg, hogy az ő vágyuk teljesíthető legyen - az pedig nem több, mint a hatalom és néhány szolgálati mercédesz (sarkítok).
De erről a pasiról néha majdnem elhiszem, hogy őszinte.

Woww, a fogyasztói társadalom teljes értékű tagja lettem!!
Legalábbis majdnem :-)
A bankom hetek óta erősködik, mindenáron, teljesen ingyen, jövedelemigazolás, utolsó villanyszámla és hasonlók bemutatása nélkül akartak nekem adni egy háromszázer Ft-os hitelkártyát. Kétségtelenül hízeleg, hogy hitelképesnek tekintenek, de méginkább vonzott az internetes fizetés lehetősége, mert fogysztási cikket ugyan nem veszek neten, de az operabérletekért való fél napos sorbanálásokkal tényleg tele van a hócipőm, így ezt a tortúrát már régóta ki akarom váltani egy kényelmes, fotelból való rendeléssel.
Ez még hátra van, de próbaképpen megejtettem éltem első internetes rendelését, sőt, azonnal ki is fizettem a Művészetek palotája Emberi Himnusz című előadására a jegyet. Csak a jegy ára (2500 ft), semmi pluszköltség, semmi extra utánajárás, ebédszünetben, kávékavargatás közben rendeltem, előadás előtt fél órával pedig a visszaigazolásként küldött e-maillel felveszem a jegyet.
Nno kérem, hát így mulat egy magyar úrhölgy!!

Telyószagú, ez nagyon-nagyon duúúúrva!!
(...) támadásoknak lesznek kitéve politikai meggyőződésük miatt. Épp ezért Társadalmi Önvédelmi Testületet hoznak létre, hogy jogi védelmet adjank azoknak, akiket politikai nézete miatt támadnak vagy háttérbe akarnak szorítani....
Ezt már a második forduló éjszakáján is pedzegette, agyrém, az ész megáll, miért csinálja, hát nem létezik, hogy ne venné észre, milyen rossz hatással van a társadalomra! Mi az, hogy "rendezett sorokban vonulnak vissza"?!! Basszus, hát háború van? Négy éve kezdte ezt a militáns dumát, egy darabig mézeskedett, próbált tetszeni a békességre vágyó kisembereknek, nyomta a kádárista szöveget, villáskulccsal fotóztatta magát, most meg kezdi előlről! Hát mégis, kit fenyeget ebben az országban bármiféle veszély a politikai nézetei miatt? Persze, vannak, akik már annyira elvakultak, hogy nekimennek egy aktivistának, azok neki fognak menni a munkatársuknak, a főnöküknek is, de mi az, hogy társadalmi szinten??
Öntse már le valaki egy vödör vízzel ezt az idióta forradalmárt, hát mit akar ez itt, hát észre vehetné már, hogy őmiatta senkii sem akar forradalmat! Ami egyébként nem is forradalom lenne, csak holmi palotaforradalom, mondjuk ki, puccs.
Basszus, ez az ember egy mindenre elszánt palotaforradalmár, négy évig kormányozta az országunkat egy közönséges puccsista. Nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, hogy így egyre kevesebben maradnak mellette - és sajnos egyre szélsőségesebbek.
Uhh,
megyek aludni, holnap munkanap.

Kész, passz, feladom. Majd egy órát túrtam a netet mindenféle begóniák, amarilliszik és kálák képei után, mire mindent megtaláltam, elszállt a bejegyzésem.
Nincs kedven előlről kezdeni, még a könyvelésem is rendbe kell tennem.
majd holnap.

:-) Szépjónapot!
Amilyen bávatagon, kedvetlenül tengtem-lengtem tegnap, úgy fel vagyok
turbózva ma.
Délelőtt, kutyakirándultatás közben bőrig áztunk, de annyira, hogy a híd alatti
restiben ittunk egy unikumot és úgy vacogtam, hogy majd leharaptam a pohár
szélét. Az életmentő gyomrokeserű aztán jól femelegített, annyira, hgoy itthon
aztán, ha már úgyis vizes voltam, gyorsan kiöntöttem betonnal a pergola
tövét, mégsem akarom, hogy egyszer az egész kiboruljon. Aztán, ha már ott
matattam, és a körmöm alja is fekete lett, hát gyorsan felfrissítettem a
leanderek földjét és az esőre, inkább a csendes májusi eső mossa le a
leveleikről a port, mint nekem kellessen kínlódni a zuhanyoztatással. Már
mind a három (rózsaszín, fehér és sárga virágú) magasabb mint én, lassna
be sem férnek a zuhanyfülkébe. Aztán átültettem a kálákat, a jutkát, a törpe
krizantémot és a maradék pár marék földbe meg vetettem bazsalikomot -
kétfélét, piros és zöld levelűt. Nyáron isteni lesz a salátához csipkedni a
zsenge bazsalikom leveleket.
És még mindig van átültetni valóm, az idén már 120 liter virágföldet cígöltem
haza, hát tényleg ideje lenne már kertes házba költözni, ahol magam
gyárthatom a komposztot.
Estére keresek a neten képeket, mert rengeteg hajtásom, fiókhagymám,
felesleges gumóm van, amit sajnálok kidobni és szívesen odaadnék
valakinek, aki szeret maga körül pár cserép növényt látni.
Most pedig csomagolok száraz mackót, pólót, sőt, még bugyit is mert az eső
még mindig esik, nekem viszont mennem kell dolgozni. Bőrig fogok ázni, át kell
bent öltöznöm, már előre látom. Érdekes, hogy mennyire nem tud bosszantani
az ilyesmi; megázok hát megázok, annál szebb lesz a hajam az esővíztől.