Fogatlan jóestét! :-(

Kihúzták.
Majdnem két órás várakozás után azt mondta a doki nincs mit csinálni, a tömés alatt nőtt egy nagy luk, a bölcsességfog amúgy is gyengébb, csak veszélyeztetném a többi -egyébként, mint mondta, szépen rendben tartott- fogamat. Úgyhogy belém nyomott két adag érzéstelenítőt, várakoztatott még fél órát (nem szerettem volna annak a betegnek a helyében lenni, végig hallottam a csiszolót süvíteni) aztán a nővérkével lefogatta a fejem és finom csuklómozdulatokkal, mint egy facsavart, kicsavarta a fogamat. Nem vagyok hisztis paciens, legalábbis a fogorvosoktól nem félek, eddig nem volt velem probléma de most hálás voltam amiért a nővérke tartotta a fejem. Nem akartam rángatni, se a dokit megharapni, de akkora erővel csavarta a fogam, hogy egyedül nem bírtam volna megtartani a fejem. Kicsit el is gyengültem a végére, le kellett feküdnöm, kaptam egy vizes borogatást is. Két perc alatt visszatért belém az erő, végülis kutya bajom, csak soha nem kaptam még negyven fokban dupla adag érzéstelenítőt.
Ettől a nyomorult bölcsességfogtól eltekintve teljesen rendben van a szám, még meg is dícsért. Én azért annyira nem vagyok megelégedve, kicsit sárga, kicsit girbe-gurba, hátul van közte bolti is, de a kirakat még legalább saját.
Tényleg borzasztóan sajnálom a kihúzott fogamat, bennem valamiért az öregedést nem az évek vagy az ősz hajszálak szaporasága, sokkal inkább a fogak fogyása jelzi.
Ma öregedtem egy évet.
Ráadásul olyan hirtelen történt az egész, tulajdonképpen nem is fájt a fogam, csak valami kellemetlen, viszkető érzésem volt, tényleg csak azért mentem el, hogy ha megmozdult a tömés vagy valami ilyesmi, akkor gyorsan megreparálják.
Ehhez képest azonnal ki is húzták. Mondjuk, lehet jobb így, pár nap múlva már marékszám ehettem volna a fájdalomcsillapítót.
Nagyon gyenge vagyok.

Más:
A rádióban megy Az istenek alkonya.
Csodaszép.
Az első felvonás elejét elmulasztottam (igazolt hiányzás, fogorvosnál voltam), de Brünnhilde és Siegfried búcsúját már hallottam. Ma megértettem, miért akarok én annyira kimenni Bayreuthba.
Itthon van nekünk Molnár Andrásunk, aki kitűnő Siegmund és Sigfried. Van Temesi Máriánk, aki elbűvölő Sieglinde. Van Rozsos Istvánunk, aki álnok, kétszínű Mime. Van Tóth Jánosunk aki forró vérű, indulatos Alberich. Van Szvétek Lászlónk aki meghasonlott, hitszegő, nőfaló Wotan.
De egyetlen, sajnos tényleg egyetlen olyan Brünnhildénk sincs mint Linda Watson.
Csodálatos a nő, harcias, empatikus, érzéki, minden hangja tökéletes.

Gyengülök, muszáj lefeküdnöm.

Mintha fájna a bölcsességfogam.
Nem fáj, csak olyan, mintha fájni akarna.
Pontosabban mintha viszketne benne a tömés.
Reggel fogorvos, nem akarom megvárni amíg tényleg beleáll.

Pletykaanyu 'live'

Rólam köztudott hogy nem nagyon szeretek a szomszédokkal beszédbe elegyedni. Másokkal se, de a szonmszédokkal különösen nem. Jó okom van rá.
Nem nagyon szeretek az udvaron matatni sem. Ha valamit csinálni kell, mondjuk virágot locsolni vagy teregetni, azt kora hajnalban vagy késő este teszem, amikor nincs kint senki.
Nem volt ez mindig így, ha órákat nem is, de pár szót mindig váltottam mindnekivel, még olyat is megtettem, hogy ha valamelyik battyogott haza, kivettem a kezéből a szatyrot és elhoztam az ajtajáig.
Ezekről a dolgokról szép lassan szoktam le.
Egyszer vállfán akasztgattam ki a garbónyakú dresszeimet. Szóval teregetek, jön a szomszédasszony, jé, ez mi?? Mondom neki body a neve, egybeszabott, lábközt patentos. Azért jó, mert a patent feszesen tartja, nadrágban nem gyűrődik össze a derekamnál és nem is csúszik fel. Nahát, mondja ő, de jópofa, nem kell hozzá bugyit hordani. Mondom nyáron nem, de ez garbó, csak télen hordom, olyankor azért nem árt. Nem telt bele egy hét, jövök haza, hallom a hátam mögött összesúgnak, hogy jéééé, tényleg nincs rajta bugyi.
Másik alkalommal hozzák az első, használtan vásárolt mosógépem. Kicsit furcsa masina volt, üveg tetejű. Jön a szomszédasszony, dugja be az orrát, nahát, milyen jó kis gáztűzhely, és milyen ügyes vagyok, betettem a WC-be, igaz is, ha jön valaki, ne lássa hogy mi fő rajta. Külön meg kellett neki mutatnom hogy ez mosógép, de nem vagyok benne biztos hogy elhitte. Szerintem azóta is azt hiszi hogy a WC-ben főzök és ha már ott vagyok, el is mosogatok.
Van még számtalan ilyen sztorim, de nincs kedvem bosszankodni a felidézésükkel.
Szóval, van okom útálni a szomszédasszonyaimat, van okom nem szóba állni velük, van okom nem szomszédolni náluk, van okom magamra húzni az ajtóm és nem mutatkozni az udvaron.
Hanem, a lila akácom már kezd túlnőni, meg kell metszeni, azt mégsem csinálhatom éjjel, egyrészt mert nem látok, másrészt meg ez azért mégsem egy öt perces viráglocsolás.
Nem baj, mindenre van megoldás, majd csinálom délben, amikor mindenki eszik, egyébként is, olyan hőségben mindenki behúzódik a lakásba, senki sem szeret az udvaron aszalódni.
Szóval kiszuszogok a létrával, beállítom, mászok fel rá, írtom az akácot, mit látok, na mit??
Hát azt, hogy az egyik szomszédasszony csipegeti a muskátlijáról a száraz leveleket és közben erősen tekergeti a nyakát felém.
Lemászok, szedem össze a vagdalékot, állítom a létrát arréb, mit látok, na mit??
Hát a másik szomsédasszony ül az ajtaja előtt a hokedlin és kislábasból kanalazza a levest. Basszus, az a vénasszony, aki nappal soha ki nem jön mert nem bírja a napot a déli kánikulában ül a napon és eszi a forró levest, mintha piknikezne.
Felmászok, pipiskedek, nyújtózkodok, vagdosok, szuszogok, halkan káromkodok, lenézek, mit látok, na mit??
Hát a harmadik szomszédban az ember gumicsizmában tocsog az eliszaposodott kertben és metszőollóval vagdossa az elhervadt rózsákat, az asszony meg kivülről, a járdáról dirigálja, hogy azt igen, de emezt még ne, jaj szaladok mert még leég a pörkölt.
Hát basszák meg magukat, de tényleg!!
Ezek a kiváncsi vén majmok képesek kihűlni hagyni a vasárnapi húslevest, csak hogy lássák én mit csinálok.
Képes a hőségben ücsörögni, hátha megtud valami fontosat. Képes nyakig összesározni magát, hátha történik valami.
dögöljenek meg, de tényleg, kozmáljon oda a marhapörköltjük, hűljön ki a levesük, egyáltalán, több örömük ne legyen az életükben, minthogy a kiteregetett bugyijaimat számolgatják, hányat cserélek egy héten.

Egyébként tisztában vagyok vele, hogy nagyon antiszociális vagyok.
Nem tudom mentség-e, de néha úgy érzem, nem ok nélkül.


Más:
volt két nagy marék nagyon apró szemű krumplim, pár szem szintén apró főzőhagymám, két fonyadásnak indult kaliforniai paprikám és egy üveg alján néhány szem maradék olajbogyóm.
A krumplit héjában megfőztem, leöntöttem róla a vizet majd lefedve hűlni hagytam. Sokkal könnyebb hámozni, ha fedő alatt hűl, akkor egy mozdulattal le lehet húzni a héját. Az apró krumplicskákat még darabolni sem kellett, csak beledobáltam egy tálba. A paprikákat csíkokra vágtam és kiolajozott vasserpenyőben megsütöttem. Ugyanígy tettem a negyedekbe vággott hagymákkal is. Az olajbogyót felkarikáztam. Mindent rádobtam a krumplira majd az egészet jó bőven megszórtam bazsalikommal, megöntöztem olívaolajjal és csepegtettem rá balzsamecetet. Volt még két paradicsomom, azt is felkockáztam, de előtte a magját egy kiskanállal kikapartam, ne áztassa el a salátát. Illetve nem tudom mi ez, csak gondolom, valami salátaféle lett belőle. Azt sajnálom csak hogy cukkini nem maradt, az is jó lenne pedig bele. Az alkotás most a hűtőben pihen, még érnie kell.
Sajnos nincs időm megvárni amíg összeérik, mennem kell dolgozni. Éhes vagyok pedig, így most az a nagy kérdés, hogy munkába menet pizzát vagy gíroszt egyek.
Szerintem pizzát.
Holnap pedig ebédre olajbogyós sült paprikás krumplisalátát, szerintem finom lesz.
Nno, mennem kell dolgozni, hogy a fene enné meg!

Ajjaj, én csak esőt kértem, jeget nem!!
És esőből sem ennyit, csókolom, savanyú a csokoládé, áll az udvaron a víz, kicsit lassabban, tessék kérem kicsit lejjebb csavarni azt a csapot!

atyaég!
A Földközi-tenger legnagyobb környezeti katasztrófáját okozta Izrael a libanoni környezetvédelmi miniszter szerint azzal, hogy légicsapást mért a Bejrúttól délre fekvő Dzsije erőművének kőolajtartályaira. (.....) már eddig is 10-15 ezer tonna nyersolaj ömlött a tengerbe.... nol.hu

Nagyon komolyan mondom, három szóban, mert több így hirtelen nem jön a számra.
Most kéne abbahagyni!!

:-) Szépjónapot!
Reggel korán felkeltem, pulykamellet előbb fél centi vékony szeletekre, aztán 4x4 centis négyzetekre vágtam. Hajszálvékony kolozsvári szalonnát és egy szép nagy kaliforniai paprikát is daraboltam hozzá, hasonló méretűre. Egy apró bébicukkinit fél centis szeletekre vágtam, két csinos kis főzőhagymát és két kemény paradicsomot pedig félbe. Ezeket a hozzávalókat felváltva hurkapácikára fűztem, megszórtam bazsalikommal, picit meghintettem sóval és lazán, nagyon lazán betekertem alufóliába. Diónyi kis krumplikat megmostam, azokat is egyenként becsomagoltam.
Kint a Duna parton tüzet raktunk és amikor leégett, a parázsba beletettük a formás kis csomagokat. Felváltva legyezgettük a tüzet, negyed óra alatt minden átsült. Közben -mivel a barátném névnapos és az is az ajándékához tartozott- megittunk egy-egy pikoló pezsgőt. Ő édes törleyt, én meg a szokásos kék cimkés hungáriát. Amikor kicsit hültek a batyuk kicsomagoltuk, a husikat és a zöldségeket lehúztuk a nyársról, köré raktuk a barna pötyösre sült, vajpuha krumplit és belaktunk mint a duda. Isteni lett a zöldséges nyárs, könnyű, zsírtalan, a hajszálvékony szalonnaszeletektől kapott egy kis sós-füstös aromát, a paradicsomtól pedig jó szaftos lett, abba lehetett belemártogatni a krumplit.
Desszertnek mindenféle barackokból (kajszi, őszi, mariska, kopasz) ettem egy-egyet.

Itthon hideg vízzel lemostam magamról a füstszagot és bakapcsoltam a klímát.

Most minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve.

Van egy egész délutánom, hogy kipihenjem a hetet.

Más kívánságom nincs is, mint hogy

Addddd máááárrr, Uram az esőőőőőőőŐŐŐŐŐŐŐŐtttTTTTTTTTTT!!!!

Most pedig lefekszem aludni, mert a kedves Bartók Rádió van olyan idióta, hogy éjfél után öt perccel kezdi közvetíteni a Siegfridet. Basszus, ennyi ésszel meg egy veder vízzel nyugodtan elmehetnének ürgét önteni!!
Mert azt értem, hogy főműsoridőben inkább a debreceni Bartók kórusfesztivált közvetítik, persze, Bartók mégis a magyar kultúra része, meg egyébként is, a mi kórusaink énekelnek, tehát ez rendben van.
DEEEE!!!
ha már úgyis felvételről adják, akkor miért nem mondjuk vasárnap délután??
Miért kell nekem szombat éjféltől vasárnap reggel hatig virrasztanom, ha egy évben egyszer meg akarok hallgatni egy bayreuthi előadást??
No mindegy.
A délutáni alvás úgyis szépít :-)))

:-) Szépjóestét!
Csak most olvasom, hogy tegnap este a Walkür miatt lemaradtam Gyurcsány beszédéről(*).
Nem sajnálom, jobb nékem vérfertőző testvérek, szárazkurvák, szószegő istenek, kapzsi istennők, klónozott haláltündérek, parázna törpék, földbuta sárkányok és egyéb szörnyek között tölteni az időmet. Nem kell nékem se a politika, se a politikus, legalábbis ilyen melegben nem kell.

____________________________________________________
(*) egyébként sem láttam volna, egyrészt mert dolgoztam, másrészt mert nincs tévém. De el tudom képzelni. :-))

:-) Szépjóestét!
Beléptem.
Ez azért jó, mert két év múlva már kaphatok jegyet ide. Más földi halandónak, még ha titokban valkür is az illető, 8-10 évet kell várni egy jegyre. Nem lesz olcsó mulatság, de nekem többet ér majd mint egy hetet heverészni valami túlzsúfolt tengerparton. Most éppen a Walkűr megy, a kedvencem, és ez az előadás külön csodálatos, Thielemann vezényel.
Tessenek kicsit bekapcsolni a Bartókot.

Kész, végem van, megolvadt az agyvelőm és kifolyt a koponyámból.

Addd mááÁÁÁÁáárr Uram az essőőŐŐŐŐŐőőőőttTT!!!

ÁÁÁÁááááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááá!!!!!!!!!!
ÁÁÁÁÁÁÁááÁÁÁÁÁááááááááÁÁÁáááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáÁááááá!!!!!!!!!

jajj.

Istenek lánya tervez, ember végez.
Pontosabban az ember kutyája végez.
Még pontosabban végzi a dolgát, rá a padlószőnyegre.
Szerencsére csak a kisdolgát, de ez is elég volt ahhoz(*), hogy engem felhívjanak és amilyen idióta lelkiismeretes HüPi vagyok, hát naná hogy bementem egy kis extra szőnyegtisztításra. A lányoknak persze nem volt annyi eszük, hogy legalább átlépjék a tócsát, az egész házat telehorták a kutyahúggyal így nem csak a foltot kellett átmosnom, de az egész földszintet fel kellett tisztítanom.
Hát a jó édes kurva anyját mindenkinek; a kutyának, a gazdájának (elsőlegjobban neki), a HüFa portásnak aki nem engedi ki a kutyát és végül de nem utolsó sorban a pisiben tocsogó ostoba libáknak! Ők mondjuk legalább megkapták méltó büntetésüket, egész nap a tömény húgyszagban kellett dolgozniuk.
Nagyon unom én már ezt és fáradt is vagyok; nyolcadik éve csinálom, eleinte másodállásban, aztán főiskola mellett, utána ismét másodállásban a maradék vizsgákkal súlyosbítva.
Halálosan kimerültem.
Alig várom az októbert, micsoda kéjes gyönyörűség lesz felmondani, már előre élvezem!

____________________________________________________________
(*) egy cirka 60 kilós kankutya legalább másfél litert pisál egyszerre, hát azt ha egy padlószőnyeg beszívja, akkor takarító legyen a talpán aki azt onnan kitisztítja.

:-) Szépjóestét!
Csak címszavakban, mert nagyon kimerültem ma.

Az esőért könyörgésem meghallgatásra talált, délután végre esett - pontosabban ömlött.
elnézést azoktól, akiknek túl sok jutott az áldásból. Nem így akartam.
A pesti oldalon nagyon jót tett az eső, felfrissült a levegő, ha nem lennék ennyire fáradt, elindulnék bringázni, vagy sétálni. De jártányi erőm sincs, így aztán csak az ablakot nyitottam szélesre.

Más:
szomorú hír, elpusztultak a barátnémnál a rigó fiókák. Reggel halva találták az egyiket a fészek alatt, délután egy másikat, egy eltünt, egy a fészekben pusztult el. Kár értük, nagyon sajnálom őket.
Délután a metróból feljövet egy csapat verebet láttam, egy eldobott zsömlét csipegettek. Alig akartam hinni a szememnek, a szürke verébcsapatban egy zölden világító papagály is volt. Teljesen veréb módjára viselkedett, amikor közelebb léptem, ugyan olyan ívben röppent fel, mint azok.

nem bírom tovább, ki vagyok szikkadva, megyek aludni.

:-) Szépjóestét!

Azt hiszem, ma kissé 'túladagoltam' magamnak a görcsoldót. Nagyon szenvedtem délután, dolgozni viszont muszáj, hát bevettem egy merisztint. Bebringáztam, elkezdtem dolgozni, de a hasam még mindig fájt, ezért az ottani gyógyszeres ládából bevettem még egy szemet. Jó félóra múlva kezdtem érezni, hogy tán túl sok volt egy órán belül két szem görcsoldó. Lelassultam, picit tán szédültem is és egy "akár a seggembe is dudálhatnak" hangulat uralkodott el rajtam. Nem volt kellemetlen, nem bosszankodtam semmin - a vasárnapi munka ugyanis általában nagyon útálatos, de ma nem idegesítettem magam, arra ügyeltem csak, hogy le ne szédüljek a lépcsőn. Ahhoz hasonló állapot, mintha kicsit be lennék csiccsentve - és persze azt sem tudom, mi az a hasfájás. Végülis, az volt a célom, nem?

Más:
van a fogyasztói társadalomban pár rejtély, amit nem értek.
Az egyik, hogy a kisrádiómhoz való fülhallgatók miért mennek tönkre olyan hamar. Ráadásul tök mindegy, hogy háromszáz forintos kínai izét veszek a tecckóban vagy kétezer forintos márkásat egy audió szaküzletben, az eredmény mindig ugyanaz; egy-másfél hónapig működik, aztán először csak ki-kihagy, majd végleg megszűnik az egyik csatorna. Így, fél füllel még működik egy darabig, de néhány hét múlva teljesen megsüketül és vehetek új fülhallgatót. Ha időben eszembe jut akkor bemegyek egy szaküzletbe és veszek egy aranyozott csatlakozójú (jobb a kontakt, bezonyám, már utánajártam miért kell a fülhallgatók dugóját aranyozni) hiper-szuper márkás cuccot, vagy ha hirtelen romlik el akkor az utamba eső bolhapiacon vagy akár a tecckóban veszek valamit, ami éppen van. Teljesen mindegy mennyit szánok rá, maximum két-három hónapot bír ki egy fülhallgató. Úgyhogy ma, mivel éppen tönkrement a két hónapja vásárolt méregdrága panaszonik fejhallgatóm, 300 ft-ért vettem egy névtelen izét. Mindjárt kettőt, mert jövő héten kezdődik a Wagner fesztivál és a Bartókon nagy közvetítések lesznek, nem szeretnék kisrádió nélkül maradni.

Mégmás:
Addd máÁÁÁÁrRRRrrrrr Uram az esSsőŐŐŐŐTTttt!!!

Jajjjjj!
Úgy tűnik, én már az életben nem fogom magam kipihenni.

Adddd máÁÁRRRrr Uramm az esSSŐŐŐőőőŐŐŐŐTTTTttttttt!!!!

:-) Szépjóestét!
Jó kis láblógatós, szépítkezős, mozibamenős nap volt, rám fért egy kis pihenés.
Délután elmentem moziba. Valami könnyű, nyári, egzotikus filmcsemegére vágytam, valami különlegességre, így hát egy német vígjátékot választottam, a Kebab kapcsolatot. Egy német komédiánál már csak egy szovjet thriller lehet egzotikusabb, úgyhogy gyorsan összekaptam magam, éppen elértem a Toldi mozi fél hatos előadását. Már az gyanús volt, hogy a mozi nagytermében egyes-egyedül ültem. A jegyszedő még mondta is, hogy valódi házimozi élményben lesz részem. Annyi előnye mondjuk volt a dolognak, hogy senki nem telefonált, senki nem szörcsögtette a szívószállal a kóláját és senki nem is csámcsogott a fülembe. Azt sajnálom csak, hogy nem vittem magammal a sarokreszelőm meg a körömvágó ollóm, ha már úgysem zavartam senkit, pedikűrözhettem volna a film alatt.
A film nem volt rossz, bár a cselekményhez képest én túl hosszúnak éreztem. Nem unalmasnak, csak kicsit szétfolyónak. Nagyon jó vígjátéki karakterek voltak, az én kedvencem a vegetáriánussá lett görög vendéglőscsemte, akit kitagadott a családja és ezért nyitott egy arab falafel vendéglőt.
A legkevésbé a főszereplő viaszkolt bajszú, leolajozott választékú nagybácsija tetszett. A karakter is idegesítő, túlkarikírozott figura, a színész meg egyenesen csapnivaló volt, egy rossz ripacs, aki csak a szemét tudta forgatni. Ha az a figura kicsit visszafogottab, vagy a színész valamivel jobb, a film sokkal élvezhetőbb lett volna. Sajnos gyakori hiba a vígjátékoknál a mértékvesztés, itt is, egyetlen hiteltelen szereplő tönkretette az egész filmet.
A többi színész jó volt pedig, a történet is össze volt rakva, a fényképezés is eleven - egyetlen jelenet kivételével. A lépcsőn lefelé guruló babakocsi, amiből az alján kirepül a baba csak azért, hogy elkaphassák igen ócska volt. Hogy ezt az ezerszer elcsépelt két percet miért tették bele a filmbe nem tudom, de nagyon kár volt.
A történet érdekes volt pedig, a különböző kultúrák találkozása már önmagában is szórakoztató, tök fölösleges burleszk jelenetekkel ócsítani.
A filmből egyébként megtudhatjuk, hogy a mai Németországban egy második generációs török srácnak nem az a legfőbb gondja, hogy nem fogadja be a társadalom, sokkal jobban meg van ijedve egy szaros pelenkától meg a házassággal járó kötöttségektől. A kulturális identitásával sincs sok gondja, ugyanis a benszülött németek ugyanúgy szeretik a karatét mint ő. Ráadásul török - görög két jóbarát, legalábbis Hamburgban. A töltött szőlőlevél meg egyébként is finom, tök mindegy, hogy görög vagy török módra készül. A lényeg, hogy tele legyen a vendéglő.
A filmről egyébként üvölt, hogy az alkotók rettenetesen vigyázhattak a politikai korrektségre.
Szóval, ha levesszük az idióta nagybácsit és a hülye babakocsis jelenetet (de kár volt pedig elrontani, az egyik legjobb mondat volt a filmben; "Láttál te már törököt babakocsit tolni?") akkor kedves, kicsit bumfordi vígjáték a Kebab kapcsolat. Sok salátával, ezúttal kecsöp nélkül.


Mozi után, ha már úgyis közel voltam, elkanyarodtam a Parlament felé, be akartam kukkantani a Tér-Film-Zene Fesztiválra. Éppen Bródy '96-os születésnapi koncertjét vetítették, kellemes szellő fújt a Duna felől, gondoltam, maradok. A bódékból kellemes illatok szálltak, egy óriási, méter átmérőjű vasserpenyőben fűszeres zöldséget pároltak, kolbászokat és rablóhúsokat sütöttek. Egy tányér zöldségre támadt gusztusom, nagyon jólnézett ki, sárgarépa, hagyma, gomba, cukkini volt összekverve és bazsalikommal megszórva. Egy pohár sört kértem hozzá, mostanában a barétném rászokatott, szomjas is voltam, a zöldség is jó fűszeresnek látszott, hát gondoltam, dőzsölök.
Régen estem ekkorát pofára.
Nem elég, hogy a zöldség átvette a vas ízét (ez még megbocsátható lenne), de nem csak bazsalikommal szórták meg, hanem elég vastagon vegetával is. Az eszem megáll, a mindenféle, friss, nyári zöldséget mi a francnak kell vegetával "ízesíteni"?? Hát abban pont az a jó, hogy friss, nyári íze van, mi a francért kell mindennek maggi ízének lenni? Ennyi erővel levesport is árulhatnának forró vízzel, hát nem? Régen éreztem az ízlelőbimbóim magam ennyire becsapva.
Bródy után volt két Gusztáv rajzfilm, még gyerekkoromból emlékszem rá, akkoriban nagyon szerettem, most is tetszettek.
Gusztáv után után a De kik azok a Lumnitzer nővérek? következett, gondoltam, iszom még kapucsínót és megnézem azt is.
Nos, nem néztem meg. Először is, a kapucsínó is rossz volt, valami szar kávéból főzik és papír pohárban adják, másodszor pedig a film is nagyon gyenge. Én Rudolf Pétert még soha nem láttam rossz színésznek, de itt most az volt. Vagy csak a film volt rossz, nem tudom, mert Alföldi Róbert buzis hangjától is falnak tudtam volna menni. Arról nem beszélve, hogy az egyik legkedvesebb Krétakörös színészem, Mucsi Zoltánt már másodszor látom hozzá nem illő, ráadásul a film szempontjából teljesen fölösleges idióta szerepben (először az Egy szoknya egy nadrágban alázták porig). Alföldi álmai az idegeimre mentek, telyószagú, hát azoknak az álmoknak egy szemernyi közük sem volt az erotikához! Szóval, szabadtéri mozi, az emberek jöttek mentek, hát én is mentem. Fegyelmezett néző vagyok pedig, a rossz filmekben is próbálok keresni valami szórakoztatót, de a puhány férjének önvédelmet oktató rendőrnő (Udvaros Dorottya, hát hogy vállalhatott el egy ilyen szart?) már sok volt nekem, otthagytam a mozit.

:-) Szépjónapot!

Ezentúl minden áldott nap amíg ilyen meleg lesz elénekelem, hogy

AdddDdd MááááÁÁÁRRrrrrr UraammMMmm az essŐŐŐŐőőőőőőőőőőőőőőőőőTTTTTTTTtttttttttt!!!!

Javaslom, hogy csatlakozzatok hozzám, mindenki, aki idekattint, elénekli ezt a sort, hátha meghallja az időjárás felelős.

Szenvedek mint a kutya, térdig lóg a nyelvem. Korán reggel a Duna parton persze csak megsütöttük a darabka szalonnánkat, de ott valahogy elviselhetőbb a levegő, itthon rosszul vagyok ha csak elképzelem, hogy meggyújtom a tűzhelyet. Úgyhogy ma hideg ebéd lesz, mediterrán hangulatban

sonka sárgadinnyével;
kell hozzá egy-két érett, mézédes sárgadinnye és sötétre füstölt pulykacomb. A dinnye ne legyen jégbe hűtve, inkább csak hideg vízben hűsítve. A pulykacomb szintén ne legyen jéghideg. Ja, és nem az a fóliás, gyorspácolt izé kell, hanem a sötétbarnára füstölt, amit spárgán szoktak a hentesek felakasztani. Igaziból füstölt sonka szerepel a receptben, de azt itthon már régen nem lehet megfelelő minőségűt kapni, vagy ha igen, az az 5-6 kilós parasztsonka - amiből ugyebár egy lakodalmat megvendégelhetnénk.
Kell még egy éles, keskeny pengélyű kés amivel vékony, de tényleg hajszálvékony, átlátszó szeleteket lehet vágni a pulykasonkából. A sárgadinyét ketté vágjuk, kimagozzuk, meghámozzuk és vékony gerezdekre szeljük. A gerezdekre rá kell simítani a vékony szelet sonkákat és már lehet is enni. Lassan, jól megrágva érdemes fogyasztani, hogy a sós és édes aromák jól összeérjenek a szánkban. A sárgadinnye sonkával minden alakalomhoz illik: lehet nagyon szépen, szinte művészi alkotásként tálalni, de azt is kibírja, ha kistányéron odavesszük a térdünkre és olvasás közben falatozunk belőle. Én most ez utóbbinál maradok.

:-) Szépjóestét!

'Útilaput' kapott kolléganő, a büfében:
'bizisten, hálás vagyok amiért kirúgtak, hát mikor jutott volna nekem az eszembe elmenni egy ilyen mítingre, ez nem az a fajta MLM(*) ám, ez nem soklábú, ez csak kétlábú (és rajzol a kezével egy bináris fát), és fantasztikus termékek, még csak százan vannak, innen indulnak egész európába, csak egy éve vannak itt, most először jön az amerikai menedzser előadást tartani, és nézd meg milyen szép lett a dekoltázsom és a tokám is kisimult, két naponta használom, egyszer az egész arcra, aztán csak a szememre és a számra, az én koromban már ott több a ránc, aztán megint az egész arcra, a kozmetikusom nem akarta elhinni hogy fénylik a bőröm, és csak kétlábú MLM, ha valaki kiesik akkor nem veszíted el a csoportot hanem feljön a helyére az alatta lévő, bizisten, hálás vagyok, soha eszembe nem jutott volna ilyen mítingre elmenni, hagyjanak nekem békét az ML-mel, de ez egész más és csak most indulnak, most kell belépni az elején, ez a dekoltázsápoló csak 28 ezer, tisztító tej, pakolás és tápláló krém, 60 alkalomra elég, én megvettem mindent, lábpílingjük is van, személyi kölcsönre, de most éri meg belépni, még az elején, még csak százan vagyunk, jövő ilyenkorra 1200-an és nézd meg, nem is látszik a tokám, pedig 12 kilót fogytam mostanában, hálás vagyok a sorsnak, annyi ilyen MLM-ben vagyok vásárló, mind csak kihasznál, de egyik termék sincs ilyen jó, hát most én is belépek, tíz százalékot kapok mindenki után akit beléptetek, mondom, ez teljesen más, mint a többi MLM, azok szemetek, csak kihasználnak, bizisten, hálás vagyok amiért kirúgtak......'

És ragyog, és szinte lélegzetvétel nélkül mondja, és tényleg mintha szebb lenne a dekoltázsa, nem is értem, miért savanyodik meg a számban a kávé.

_______________________________________________________
(*) MLM= Multi Level Marketing

Adddd mááÁÁÁÁÁárr Uram az esőőŐŐTTTTt!!

:-) Szépjóestét!

Van egy ember, egy szép és gazdag országban él, aki nyolc vagy kilenc éves korában kitalálta, hogy gilisztákat ás ki a földből és jó pénzért eladja a horgászoknak. Később szöcskéket is gyűjtött, egész szépen ment az üzlet, annyira, hogy minden segítség nélkül, pusztán a giliszta üzletre támaszkodva el tudta végezni az agrár egyetemet. Ma abban a szép és gazdag országban talajfertőtlenítő mérnök és mostanában már a helyi középiskolában is tanít, környezetgazdálkodást. Szerintem hamarosan könyvet is fog írni -hacsak már el nem kezdte-, mondjuk a régiója mezőgazdaságának a történetéről, vagy a környezetgazdálkodás oktatásának módszertanáról, vagy a különböző talajok fertőtlenítéséről. Egész biztos vagyok benne hogy valamelyiket megírja, sőt, lehet mindet hisz még ötven sincs, bőven van ideje átadni a nyolc éves kora óta gyűjtött tudását és tapasztalatát.
Gyönyörű, tiszteletre méltó, nyílegyenes életpálya.
Egyébként ő sem boldog, neki is sok dolog hiányzik az életéből, de egyrészt még van ideje pótolni a mulasztottakat, másrészt pedig legalább az életének egy kis részlete rendben van.


Más:
Cuppancs Kisasszonytól elnézést kell kérnem, nem kibaszásiból várakoztatott, hivatalos ügyet intézett. Csak éppen nem mondta a szívemszottya hogy nem tudja mikor jön vissza, én meg beültem a titkárságra egy bögre kávéval, gondoltam, félóra lazítás rám fér. A munkám hegyekben tornyosul az asztalomon, letelik a félóra, jó, hát kicsit késik, háromnegyed óra, a francba, egy óra, akkor már ideges lettem, megkértem Griberlis Kollégát hogy hozzon át egy pár dossziét, addig is olvasok legalább, mert adatokat rögzíteni ugye csak az erre a célra telepített speciális gépen tudok.
Mondjuk szól, hogy hosszan elmarad, akkor már eleve betárolom magamnak azt a féle munkát, amire nem kell nagyon koncentrálni, amit a titkárságon is lehet csinálni. De nem, ő puszikálédesem, csak megebédel és már jön is. Én meg két órán keresztül csak néztem ki a fejemből, néha felvettem a telefont, átnéztem a hírportálokat. Ami nem lebnne baj, ha holnap nem kéne behoznom a mai lemaradást.
Nno, dühöngés vége, megyek aludni szépülni.

Nem vagyok ideges, fő a nyugalom!
Nem vagyok ideges, fő a nyugalom!
Cuppancs Kisasszony drága negyed kettőkor elment ebédelni és most, fél négy előtt két perccel még mindig nem jött vissza.
Nem vagyok ideges, fő a nyugalom!
Nem vagyok ideges, fő a nyugalom!
Mi az annyakínnnyát ehet????
Nem vagyok ideges, fő a nyugalom!

"A Központi Vezetőség megállapítva Rákosi Mátyás elvtárs érdemeit a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomban, a magyar nép jobb jövőjéért, a szocialista Magyarországért vívott harcban, egyetért a Rákosi elvtárs levelében foglaltakkal, és saját kérelme alapján felmenti őt politikai bizottsági tagsága és a Központi Vezetőség első titkári tisztsége alól." szabadnet

:-) Szépjóestét!
Máma 6 óra munka, 2 óra utazás, 10 óra pihenés, 6 óra 'szórakozás'.
Mondom: MÁMA!!
Holnap pont fordított lesz az arány a munka és a pihenés között. A szórakozás pedig két órával rüvidülni fog az utazás javára.
És az én életemben a holnapból van több.

Csöng a telefon.
Brünnhilde: -Jóreggelt, itt Hilde!-
Cuppancs Kisasszony: -Szijjjja Hilde, puszikállak édesem, jajcsapjálagyonelrontottamaszámítógépet!-
Brünnhilde: -Mi a baj?-
Cuppancs Kisasszony: -Nem tudok becsukni egy oldalt.-
Brünnhilde: -A kis X jellel, jobb felső sarok.-
Cuppancs Kisasszony: -Azt csinálom, nem csukja be. -
Brünnhilde: -Aha. Kapcsold ki vagy indítsd újra.-
Cuppancs Kisasszony: -Azt hogy kell?-
Brünnhilde (mélyet lélegzik, előbb be, aztán ki, Cuppancs Kisasszony ugyanis két éve a Cég pénzén majdnem 100.000 ft-ért végezte el a 8 modulos ECDL tanfolyamot): -Control, alt, del billentyűk, nyomjad meg egyszerre mind a hármat.-
Cuppancs Kisasszony: -Megnyomtam. És most?-
Brünnhilde: -Keresd meg a kikapcsolás gombot.-
Cuppancs Kisasszony: -Olyan nincs.-
Brünnhilde: -Aha. Milyen van?-
Cuppancs Kisasszony: - ..... hmm .... feladatkezelő .... leállítás ....-
Brünnhilde (sóhajt, azt nem meri bevállalni, hogy telefonon keresztül navigálja a feladatkezelőben): -Azaz, az jó lesz, a leállítás kell nekünk. Kattints rá.-
Cuppancs Kisasszony: -Rákattintottam. Most mi lesz?-
Brünnhilde: -Ki fog kapcsolni a gép, aztán kapcsold be újra, ha akkor se jó, hívj vissza. -
Cuppancs Kisasszony: -Köszönöm édesem, puszikállak drágám.-

Heppi end: fél óra múlva tudtam meg a barátnőmtől hogy Cuppancs Kisasszonynak nem sikerült kikapcsolni a gépet mert nem tudta eldönteni hogy a felbukkanó kis ablakban az igen vagy a nem gombot nyomja meg de szerencsére nem kellett visszahívnia mert a barátnőm éppen ott volt és a feladatkezelőben leállította a futó de nem válaszoló programokat.

Nno.
Csak azt tudnám, hogy engedték át a nyolc modulos vizsgán?
Meg azt tudnám, hogy miért nekem kell szégyellnem azt, hogy ennyire türelmetlen vagyok vele?



Más:
nagyon-nagyon finomat ebédeltem. A büfés már kezdi kiismerni az ízlésem, ma direkt az én kedvemért csinált

szezámmagos paradicsom salátát.

Teáskanálnyi szezámmagot száraz serpenyőben megpirított, decinyi tejfölben villával elkevert egy evőkanálnyi juhtúrót és csipetnyi reszelt hagymát. Hozzákeverte a kihűlt szezámmagot és ezt az öntetet ráborította néhány vékonyan felszeletetelt érett, kemény paradicsomra és pár órát érlelte a hűtőben.
Fennséges, mind a tíz ujjam megnyaltam utána.
Sajttal töltött pulykamellet sütött hozzá, de én jobban el tudná képzelni egy nagy szelet pirítóssal.

:-) Szépjóestétreggelt!
Jó fárasztó hétvégém volt, gondoltam, elmegyek moziba, ennyi azért jár, ha már a belem is kidolgozom.
Eredetileg a Velencei kalmárt akartam megnézni Jeremy Irons-sal de lekéstem. Dolgom végezetlenül hazakullogni már nem akartam, ezért egy merész döntéssel beültem a Túl a sövényenre.
Az a helyzet, hogy egész estés rajzfilmet utoljára a Macskafogót láttam, azóta csak olvasok arról, hogy a digitális technika mennyit dobott a rajzfilmeken. Hát gondoltam, ha már Shakespeare-t lekéstem, jó lesz helyette valtdizni is - egyébként is, haladni kell a korral, hát nem?
Nno, kérem, egészen elképedtem. Azt eddig is tudtam, hogy a rajzfilmfigurák inkább emberi mint állati tulajdonságokkal rendelkeznek, de amit láttam az minden várakozásom felül múlta. Ezek az állatok már semmiben sem hasonlítanak az állatokra - és már nem csak a gesztusaik emberiek, de a tekintetük is. Valóságos szégyen, átérezhető bánat, felcsillanó öröm van a szemükben. Tényleg elképesztő, még pár év és egyáltalán nem is lesz szükség színészekre. Csinálnak pár fotót a szerepre kiválasztott modellről, a többi pedig a számítógépes grafikusok és egyéb specialisták dolga lesz. A mozgások, a felületek (szélben lebegő szőr, térhatás, ilyesmi) már így is szinte tökéletesnek mondható.
Szóval a technika teljesen rendben van.
Ami a történetet illet, nos, ott még nagyobb volt a meglepetésem. Számomra a rajzfilm még egyenlő a mesével, itt is azt vártam, mesét. Na jó, némileg felturbózott, a XXI. század gyerekeinek írt mesét. Ehelyett azonban kaptam egy halivúdi romantikus családi akcióvígjátékot minden olyasmivel, ami egy halivúdi romantikus családi akcióvígjátékot valódi halivúdi romantikus családi akcióvígjátékká tesz. Volt benne pozitív és negatív hős, naíva, szeretni való butácska, punk szingli aki a szíve mélyén férjhez akarna menni, meg még egy csomó, kipróbált figura. Negatív hősől többet is kaptunk, az egyik a film alatt megjavult, természetesen ő a főszereplő. Volt még a filmben akció (autós üldözés, bunyó, lopakodás, stb), pirotechnika, szeretet, barátság, szerelem, gonoszság és természetesen voltak benne poénok is. Sőt, még egy, azaz egy darab jó poén volt is benne. Illetve nem biztos hogy jó poén volt, inkább csak váratlan - annak a jelenetnek nem olyan lezárását vártam. Az összes többi poén kiszámíthatóan, pontosan a helyén csattant - illetve hát csattant volna, ha már a mondat elején nem tudtam volna, hogy mi lesz a mondat vége.
Természetesen volt a filmben heppiend is, a párra vágyó szinglik egymásra találtak, a barátok összebarátkoztak, a család megerősödöttt, a rosszak elnyerték méltó büntetésüket és a történet nyitva maradt annyira, hogy jövőre ki lehessen hozni a második részt.
Egyébként nem fikázni akarom a filmet, aki nem unja még a halivúdi sablonokat az remekül szórakozhat rajta, sőt, még erkölcsi tanulságról is gondoskodtak az alkotók. Elég rendesen megfricskázzák a természettől egyre inkább elidegenedő, tévé előtt műanyag csipszet zabáló, szintetikus löttyöket nyakaló és mindeközben hegynyi szemetet termelő fogyasztópolgárt.
Szóval nem olyan rossz a film, a Kossuth moziban a jegy sem drága, a nézőtér is hűtött, akinek nincs jobb dolga és szeretne kicsit hűsölni is az nyugodtan üljön be rá.

:-) Szépjóestét!
Piszok fárasztó napom volt, megcsináltam az aktuális havi nagytakarítást: 30 ablak, pár száz négyzetméter szónyeg, alig állok a lábamon.
A barátnémnál az egyik cserép virágba belefészkelt egy feketerigó. A legnagyobb bizalommal odaköltözött az ajtó mellett fellógatott varjúháj cserepébe, a barátném négy macskája meg az ablakból, a függönybe kapaszkodva nézi vágyakozva a csipogó fiókákat. Öten vannak, borzasztó csúnyák, a gyufaszálnál vékonyabb kis csontocskáikon nincsen hús csak ráncos, átlátszó bőr, kopaszak, pár szál pihe van csak rajtuk. A csőrük viszont már a felnőtt méretű, a picinyke kis testükhöz képest óriásinak tűnik és a lilás színű bőrrel fedett, borsónyi kis koponyájukon a szemük kidudorodik mint a krokodilnak. Annyi csak a különbség hogy nekik nem a fejük tetején vana szemük, hanem két oldalt. Éppen aludtak amikor ma meglátogattam őket, de gondolom, ahogy a mama megjelenik valami finom kukaccal, azonnal kinyilnak azok a krokodilszemek és azok a hatalmas csőrök. Az egész ház locsolja és botokkal túrja a kertet hogy a mama minél könyebben tudjon eleséget kapirgálni a fiókáknak. Természestesen az összes macska szobafogságra van ítélve, a barátnémat kinevezték dadának, ő felel a fiókák testi és lelki épségéért. A rigómama egész nap fáradhatatlanul hordja az eleséget, a lakók pedig egész nap fáradhatatlanul lesik, hogy mi történik a fészek környékén. Szerintem ha tehetnék, befednék az udvart, nehogy valami baja legyen a rigócsaládnak. Pár héten belül persze megszépülnek a csúf, kopasz kis fiókák és iylen szép, tömött tollú rigók lesznek belőlük is:

".... népgazdaságunknak is érdeke, hogy minél jobb kerékpárok kerüljenek piacra. Ez azonban még kevés. A kerékpárok minősége csak az egyik fő kérdés. A másik legalább ilyen fontos: minél több kerékpárt kell eladni." szabadnet

Uramisten, uramisten, elkezdődött, megint elkezdődött, újra kezdik, sohase is lesz ennek vége.
Már amikor azt a szerencsétlen kiskatonát elrabolták már akkor tudtam hogy megint el fog durvulni a helyzet.
Annyira abszurd ez az egész, a háborúról azt hinnénk, hogy ott a katona csak ágyútöltelék, a legtöbb II. világháborús regény arról szól, hogy zokszó nélkül beáldoznak egy századot egy hidfő megtartásááért és csak egyetlen, a legtökösebb őrmester éli túl. És itt is beáldoznak, nem egy századot, de egy fél földrészt és nem egy hídfőért csak hogy egy nyiszlett, 19 éves kis tizedest kiszabadítsanak.
Cinikusan hangzik amit írok, tudom hogy cinikus, de most nem tudok másmilyen lenni, azt kívánnám, hogy merkantilis háborút folytassanak és egyetlen szál kiskatonáért ne kockáztassák egy földrész békéjét. Annyit szenvedtek már azon a vidéken, hát miért nem lehet abbahagyni, miért kell még több halott, még több özvegy, még több pusztulás??
És azt is tudom, hogy az a szegény kis tizedes nem ágyútöltelék, hanem egy nemzet testének része és a nemzeti büszekeség nem engedi, hogy egyetlen tagját is kiszakítsák a testből és azt is tudom, hogy a zsarolásnak sem lehet engedni. Csak azt nem tudom, hogy lesz-e valaha valaki aki azt tudja majd mondani hogy jó, ettől kezdve mi nem zsarolunk és reméljük ti sem, mi nem lövünk és reméljük ti sem, mi visszaadunk területeket még akkor is ha ti nem, mi nyitunk felétek és reméljük ti is nyittok felénk.
De ilyen ember tán soha nem lesz, marad a lappangó gyűlöület, a gyanakvás, a terror és a háború.

:-)) Szépjóestét!

Khm, khm, khm, kis csendet kérek, dicsekvés következik, fanfár, konfettieső, száz szál rózsa a lábaim előtt meg minden!!

Tarararaaaaammmmmmm!!!!!
Tarrraraaaarraaaaammmmm!!!
A színházas blogom benne van a goldenblog közönségszavazásra bocsátott 100 legjobbjában.
Mondom: benne vagyok a 100 legjobban!!
:-)))))))
Akinek tetszik (az, vagy ez, tökmindegy, a színházas blog egy gyűjtés az itteni írásokból), az szavazzon rá, kérem szépen :-))


Más:
Már régebben kerestem Grecsó Krisztián könyvét, akkoriban nem lehetett kapni, aztán meg annyi minden jött, nem jártam a második kiadás után. A barátnőm nemrégiben megvette magának, elolvasott egy fejezetet és mivel nem tetszett neki, hát felajánlotta nekem féláron - mondván, hogy pár oldalt kiolvasott belőle :-)) Én meg gyorsan lecsaptam rá, aztán a múlt heti méréstechnika házi miatt csak bent maradt az irodában, csak ma, a metrón vettem elő. Pár oldalt olvastam csak de azonnal megcsapta az orrom a bőbeszédű öregasszonyok szilon otthonkájának avas rántásszaga. A 'hallottam valamit, de az úgy biztos nem igaz, csak emígy történhetett' féle okoskodás, amiben van ugyan némi igazság de a félig tudás a félig informáltsággal párosulva valahol mégis nagyon félreviszi a dolgot. Szóval beszippantott a köünyv, egy metrómegállóval tovább utaztam, alig várom, hogy reggel megint kézbe vehessem. És ehhez még vegyük hozzá, hogy tizenakárhány évvel ezelőtt, amikor abból a zárt, poshadt, irígy vidéki kisvárosból 'feljöttem Pestre' komoly csalódás volt a rádöbbenés, hogy az emberek Pesten is pletykálnak. Teljesen kiakadtam azon hogy az öregasszonyok itt is apró virágos otthonkában, hokedlin ülve traccsolnak a szomszédasszonynál és azt tárgyalják, hogy a harmadik szomszéd az erkélyén hány és mekkora méretű bugyogót szárít és hogy csipkés-e mert akkor biztos kurva az illető vagy csak sima pamut, mert akkor még rendes nő is lehet, persze nem biztos, manapság már nincsnek is rendes nők.
A pletyka nékem az egyik leggyűlöletesebb dolog a világon de az az érzésem, hogy Grecsó könyvét végigolvasva kicsit majd megbocsátóbb leszek. Nem biztos persze, csak az első oldalaknál tartok még.

:-) Szépjóestét!

Másodszor esett meg velem hogy meglágyult a kovászos uborkám. 4 darab kivételével löttyed, málló trutyi lett belőle.
Kár.
nagyon fáradt vagyok - na, nem az uborka miatt. Nem is a munka miatt, mert ebben a hőségben csak lézengek. Azt hiszem mindketten jobban járnánk, ha hazahozhatnám a melót. A munkaadóm is, mert minden kész lenne és én is, mert nem kéne a negyven fokban megdöglenem. Ráadásul itthon, kényelmesen, szerintem négy óra alatt megcsinálnám az egész napi adagot.
Jajj.

:-) Szépjóestét!!
Hihihi, úgy tűnik, mostanában sokat -a kelleténél tán többet is- foglalkozok a sporttal.

De mit csináljak, máma reggel megint egy sport témájú történetbe futottam bele.
A Duna parton még a tavasz végi nagy árvíz után ott maradt néhány hatalmas fatörzs. Egy óriási szélvihar kidönti, gyökerestől feltépi, az áradó víz felkapja, egy darabig cipeli aztán ahol olyan a part és az áramlás, ott leteszi ezeket az óriási törzseket. Az ár persze hamar leapad, újra felemelni már nem tudja, hát ott marad a megfeneklett törzs sok tíz kilométerre a feltépett gyökereitől. Amiről most beszélek az egy majdnem nyolcvan centi átmérőjű fatörzs. Arra jártunkban mindig török róla egy darab gallyat, jó lesz az a kutyának dobálni, szeret faágakat kihozni a vízből. De nem csak ilyen pillanatnyi haszna van a fának, alig várom az őszt, be fogom oltani laskagomba spórával, ha szerencsém van, pár év múlva kosárszám termi majd az illatos, vastag húsú laskagombát - gondoltam én, mostanáig.
Mert pár hete azt látom, hogy a fatörzset elkezdte valaki fejszével faragni. Először az erdőben lakó hajléktalanokra tippeltem, persze, nyilván onnan hordják a tűzifát. De nem, a fa nem fogy, a forgácsok ott maradnak a földön, csak a fatörzsben vannak egyre mélyebb lyukak. Érthetetlen, miért vágja valaki a fát, ha egyszer nem viszi el, nem gyújt belőle tüzet, vagy legalább nem dobja be a Dunába, hogy egy kutya nagy boldogan kihozhassa?

Ma reggel végre megoldódott a rejtély.
Bandukoltunk az ebbel, én élveztem a reggeli hűvöst, a blöki meg orrát mélyen a fűbe dugva, cikk-cakkban futkározva 'olvasta az újságot'. Egyszer csak látom ám, hogy a töltésen ott áll egy benga terepjáró, előtte meg két pasi széles karlendítésekkel hajlong, szemmel láthatóan melegítenek. Nem szokatlan látvány, arrafelé rengetegen futnak, igaz, terepjáróval még soha egyik sem állt fel a töltésre. Megállnak valamelyik bejáratnál és futnak 2-3 kört, de igazi kocogó soha nem jön be autóval a poros földútra.
Nno, ezek bejöttek, leparkoltak, lendítgetnek, hajlonganak, karjukkal köröznek, aztán az egyik kiwegyenesedik, felhúzza a vállát, felemeli a karját, a kezében hosszú nyélen megcsillan valami .... egy fejsze. Egy rendes, hosszú nyelű favágó fejsze!
Aztán a másik is emeli a fejszéjét és ketten egyszerre csapnak le a partra vetett, magatehetetlen fatörzsre. Ütemesen dolgoznak, hajlonganak, csattog a két fejsze, repül a forgács, döntsd a tőkét, ne síránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz!
Papp Laci óta tudom hogy a favágás jó erőnléti sport, nekem is volt benne részem, a sok varrástól meggörbült hátamnak jól is esett. Hanem, én azzal a fával utána befűtöttem. Nem tudom Papp Laci kinek hasogatott tüzelőt, lehet ő is csak azért vágott fát, hogy erősítse a hátizmait?
Kétlem.
Akkoriban még nem volt ennyire elterjedt a gáz, az edzőtermeket is fűteni kellett, hát nyilván összekötötte a hasznosat a hasznossal.
Hanem, ez a két pasi ott a nagy benga terepjáró mellett tényleg csak azért jött ki a poros gátra, hogy azt a hatalmas fát edzésként felaprítsa. Csak úgy, szórakozásiból izzadnak. Emelgethetnének súlyokat is, de nem, ők rájöttek, hogy a kanadai favágók deltája a favágástól olyan szép, hát ők meg olyat szeretnének maguknak, mégis, akkora autóhoz széles hát illik.
Kétnaponta jönnek és vágják a fát, az meg tűri szegény hogy teljesen haszontalanul enyésszen el. Ha már kidőlt és madarak nem fészkelhetnek rajta hát legalább gombákat növeszthetne, vagy tüzet raknának belőle és nincstelenek vacsoráját melegíthetné, vagy legalább mielőtt végleg elhamvad, nosztalgiázó, besörözött horgászok katonatörténeteit hallgathatná.
De nem, semmi ilyen nemes, vagy legalábbis praktikus halál nem vár rá, néki az a sorsa, hogy két hátizom fejszéje szilánkokra hasogassa.
Igaz -ha úgy nézzük, már pedig miért ne nézhetnénk 'úgy'- ez sem haszontalan halál, mert legalább égeti abban a két széles hátban feleslegesen termelődő adrenalint.

:-) Szépjóestét!
Már vasárnap is megdöbbentem Zidane utolsó fejelésén, de tegnap még csak a sportemberhez -és egyáltalán, emberhez- méltatlan tett és annak következménye döbbentett meg. Az, hogy egyetlen ember, ráadásul a kulcsember rövidzárlata miatt nem csak egy csapat veszít el egy meccset, hanem egy egész ország csalódik.
De ez persze engem nem érint nagyon mélyen, nem vagyok francia (bár, valkür létemre ki tudja, hátha egy kicsit mégis, zavaros idők voltak azok a történelem előtti évszázadok).
Az a fejes nem csak az olasz szegycsontját roppantotta meg, de a húsz év alatt felépített Zidane-szobrot is - ráadásul Bolond Istók módjára, "Lássunk Uram Isten, mire megyünk ketten!" alapon maga az egy személyben építő és modell törte apró darabokra.
Kár, mert egyébként szép darab volt.
Mármint az aranycipős, aranylabdás, a szegénységből önerejéből és saját tehetségével csúcsra jutott Zidane szobra lett volna szép.

De nem is ez itt a lényeg, legalábbis kevés lenne ahhoz hogy egész délután ezt forgassam a fejemben.
A sport, bármilyen elvont és bármilyen belterjes de mégis valahol leképezi az életet.
Mert hányan vagyunk, akik építgetjük, fényesítgetjük a saját szobrunkat (nevezzük imidzsnek, stílusnak, házasságnak, karriernek, szerelemnek, bárminek) aztán egyszer csak hirtelen indulatból, váratlan csömörből, fellobbant féltékenységből egy pillanat alatt összeromboljuk. Elhangzik az első durvaság, becsapódik az első ajtó, becsomagolódik az első bőrönd, elcsattan az első pofon, megíródik az első felmondás, kidobódik az első köteg szerelmeslevél - elindul a lavina, elragad a rombolás ösztöne és porrá zúzunk magunk körül mindent amit építettünk. Néha nem olyan hirtelen mint Zidane tette tegnap este, de az eredmény ugyanaz, sőt, a lassú rombolás még fájdalmasabb is lehet.
Nem tudom mi történt tegnap Berlinben, nem tudom mit mondhatott neki az a másik, lehet meg is csípte, tán csak túl nagy volt a tét és nem bírta a feszültséget, de mindegy is.
Nem tudom Zidane mennyire akart példakép lenni, valamennyire biztos, már csak a szponzori pénzek miatt is, de egyébként is, más miatt is kellett neki akarni hisz a focinak köszönhet mindent.
Nekem eddig csak egy csontos, ritkán, de akkor megnyerően mosolygó labdazsonglőr volt, kétséget kizáróan világklasszis.
Tegnaptól példa lett, legalábbis számomra; annak a példája, hogy ha valamennyire is meg akarom őrízni azt amit kínkeservvel felépítettem magamból, akkor vannak szavak amiket nem szabad kimondani, vannak levelek amiket nem szabad megírni, vannak pofonok, amiket nem szabad elereszteni és vannak bőröndök amiket nem szabad becsomagolni.
Most kapásból nem tudom megmondani eddig hány mellkasba fejeltem bele de nagyon hamarosan összeszámolom magamban mert abból tán kikalkulálhatom hogy hány darabra is törtem már a saját szobrom.
Arra már nem nagyon lesz erőm hogy talapzatot építsek alá, de a cserepeket tán még összeragasztgathatom - már feltéve persze ha valamennyit megtalálom. Nem biztos, de azon leszek hogy meglegyenek.
Szóval kösz Zidane, csak szólhattál volna hamarabb is.



(tényleg nagyon zárójelben jegyzem meg, de nem bírom magamban tartani. Aki egy kicsit is ismeri az olaszok kultúráját az tudja, hogy az olaszok nem "kurvaanyád!"-oznak. Náluk a "sorella putana!", azaz "kurvanővéred!" kifejezés dívik, kábé hasonló indulati tartalommal mint a mi kurvaanyázásunk. Az egyetlen különbség a két nép (mármint az olasz és a magyar) között, hogy az olaszok csak nagyon ritkán használják, ha mondjuk két férfi mattrészegen vagy féltékenységében összeverekszik és hasonlók. Legalábbis akiket én ismertem azok nem "nővéreztek". Ezt csak azért írom le, mert olvasom hogy Materazzi prostituáltnak nevezte volna Zidane lánytestvérét. Basszus, ekkora marhaságot leírni!! Ezt a káromkodást az olaszok akkor is használják, ha a másiknak nincs se húga se nővére, de egyáltalán, testvére sincs, mert mondjuk egyke. Aki mondja, az ugyanúgy sérteni akar mint aki nálunk anyázik és akinek mondják, annak a zsebében általában ugyanúgy kinyílik a bicska mint nálunk. Ezzel nem Zidane-t mentegetem, csak rövid antropológiai ismertetőnek szántam és könyörgöm, ne fordítsanak címszalagot olyanok, akiknek halvány lila gőzük sincs az egyes nyelvekben használatos kifejezésekről!! Ehhez mégiscsak több kéne mint egy alapfokú nyelvvizsga vagy egy online szótár!!
Nno. Zárójel bezárva)

Öt percig kellett volna még bírni idegekkel, kár volt Zizou, nem csak magaddal csesztél ki de a csapattal is. Ebből büntetők lesznek és ki a franc rúgja majd be, ha ki vagy állítva??

:-) Szépjóestét!
Amíg Zidane és Henry megnyeri a franciáknak a VB-t (és amíg megpuhul a serpenyőben a petrezselymes krumplim) addig a tőlem megszokott nyitottsággal és tolarenciával leírom hogyan kell csinálom én a kovászos uborkát.
A kovászos uborkához -a vízen és a són kívül- három dolog kell: uborka, kapor és (lehetőleg rozs) kenyér.
A jó kovászos uborkához a fentieken kívül kell még kis darab tormagyökér, pár gerezd fokhagyma és pár szem fekete bors. Ezek közöl ha valamelyik nincs még csinálhatunk kovászos uborkát, de ha kapor nincs otthon, akkor inkább felejtsük el az egészet és készítsünk az uborkából salátát vagy tzatzikit, esetleg arcpakolást.
Kezdjük az uborkával:
a kovászolni való uborka maximum kisarasznyi hosszú, a felülete száraz, kicsit szőrös, a színe sötétzöld. Sárguló uborkát nem érdemes megvenni!! A kaprot a száras, csomóba hajtogatott, hervadásnak indult fajtából válasszuk, inkább két csomót mint egyet. kapor nélkül ugyanis nem érdemes uborkát kovászolni, inkább csináljunk uborkasalátát, tzatzikit vagy arcpakolást. Vagy ezt már mondtam?
Az uborkát megmossuk, kicsit érdemes beáztatni, hogy a szőröket teljesen eltávolíthassuk. Aztán fogunk eg ykést és a lecsepegtetett uborkák végét vékonyan levágjuk és a vágott széleket megnyaljuk. igen, egyenként minden uborkát ellenőrízni kell, hogy nem keserű-e. Mert ha igen, akkor abból inkább csináljunk ..... de ezt már mondtam. Aki finnyás az ne egyen olyan kovászos uborkát amit nem ő készített, de az uborka végét megnyalni kötelező!! Nna.
Én be is szoktam vágni az ubikat, egyik végét félbe, de nem teljesen, majd a másik végét elfordítva, azt sem végig. A helyesen bevágott uborka nem esik négyfelé, a végei egyben maradnak.
Ha mindez kész, elkezdhetjük üvegbe rakni az uborkát. Alulra pár szál kapor, az üvegben katonásan, szorosan egymás mellé állítva egy sor uborka, megint kapor, megint uborka, megint kapor - persze csak akkor, ha van elég hely az üvegben. Én maximum két sort tudok begyömöszölni egy 5 literes uborkásüvegbe. Ha van otthon, akkor közé dugom a kisujjnyi darab tormát és a fokhagymagerezdeket is. Rászórom a szemes borsot. Felengedem annyi vízzel ami jó bőven ellepi, a vizet kiöntöm egy lábosba (egyszer megmérhetném, hány liter víz kell egy üveg uborkához, de ez mindig csak akkor jut az eszembe, amikor már kiöntöttem), teszek bele két evőkanál sót és felforralom a vizet, majd hagyom kicsit hűlni - addig megpirítom a vastag szelet rozskenyeret. Sima fehér kenyérrel is lehet kovászos uborkát csinálni, de nekem jobban ízlik a pirítóssal érlelt. Amikor annyira lehűlt a víz hogy már nem égeti a lábos oldala a tenyerem akkor ráöntöm az uborkára. Ha lebegnek az uborkák akkor igazítok rajtuk, ha még akkor is lebegnek, akkor egy műanyaglappal leszorítom őket- az uborkák nem jöhetnek fel a víz tetejére mert akkor meglágyulnak. Ha ez kész, ráteszem még a kenyeret, befedem egy kistányérral és kiteszem az üveget a napra.
2-3 napig kell érnie, ha kész, a kenyeret kidobom, az uborkákat kiszedem és hideg vízzel leöblítem, a levét szitán átszűröm. Kisebb üvegekbe adagolom és beteszem a hűtőbe.
Imádom a kovászos uborkát, hidegen, csak úgy magában ropogtatni vagy savanyúságnak.
De nem csak így, hagyományos módon eszem, szoktam belőle cisnálni uborkalevest is. Egy pohár uborkalét egy pohár kefirrel összeturmixolok, belereszelek 2-3 uborkát, megszórom még apróra vágott kaporral és jól behűtöm. Kánikulában ideális hideg leves.
Egyébként tartósítani is tudom a kovászos uborkát, egész télen eláll, de arról majd máskor írok.

tipp:
ha uborkaérlelés közben elromlik az idő, hirtelen lehül a levegő, nem kell kétségbeesni. A kovászos uborka ugyanolyan finom ha nem napon, hanem a hűtőszekrény rácsa fölött érleljük. Sőt, ezzel a módszerrel nem csak uborkát lehet savanyítani nyáron, de káposztát is - télen. Bizony, egy házinénimtől tanultam a kovászos káposztát, a világ legjobb töltött káposztája készül belőle.
De elkészült a krumplim, éhes vagyok.
A franciáim nem bírnak nyerni, hosszabbítás van, de a bajnokságot nem adják ingyen, nekik is meg kell dolgozni a betévő kis becsületrendjükért.

Ajjaj, ez a hét tényleg nagyon kikészített!
Elfelejtettem kifizetni a nénit aki esténként segíteni szokott, elfelejtettem leszámlázni a júniust, elfelejtettem befizetni a negyedéves adóelőleget, elfelejtettem feladni a társasházi átutalásokat és ami a legborzasztóbb, szerdán elfelejtettem kivinni a barátném kutyáját. Ő ugyanis hajnali hatkor elindult a Balcsira, egész nap élvezte a frissnyugdíjas pasija főztjét és a kipihent ... khm, khm, szóval a kipihent férfierejét, csak este fél tízkor ért haza. A nyomorult kutyus meg egész nap gubbasztott és várta, hogy majd valaki kiviszi. Az a valaki én lettem volna, ha el nem felejtek mindent a nyavalyás méréstechnika miatt.
Ki volt az az idióta aki kitalálta, hogy a nők egyszerre több dologra is tudnak figyelni?
Uhh.
Most takarítanom kéne, de alig állok a lábamon.
Jó nagyot sétáltunk, rablóhúst és alufóliába csomagolt krumplit sütöttünk parázsban, ittam egy laza fröccsöt, aztán még egyet, aztán egy kávét, de akkor már késő volt.
Kezem lábam olyan mintha ólomból lennék, még a nyelvem súlya is megsokszorozódott, alig bírok beszélni. A hőség, a fáradtság, az egész heti feszültség minden csepp erőt kiszipolyozott belőlem.
és ráadásul azt is elfelejtettem, hogy hova tettem a kavintonom.

:-))))))) Szépjóestét!
Vizsga ugyan nincs, de baj sincs - mármint velem nincs nagy baj :-)))

Bár a házi feladatom (mérési jegyzőkönyv) nem lett kész, de gondoltam egy életem egy halálom, áttetszően vékony, kék virágos fehér blúz és csipkés melltartó van rajtam hát lesz ami lesz, bemegyek a vizsgára, legfeljebb konzultáció lesz belőle.

Nno kérem, ez azért nem ilyen egyszerű.

A helyzet ugyanis az, hogy meg van hirdetve a laborgyakorlat a 25 fős terembe, de ugyanoda és ugyanarra az időpontra meg van hirdetve a vizsga is - szintén 25 főre. Ebből az következik, hogy mindenki csak vizsgázni megy be.
Az áramkörömbe beterveztem a hazárdmentesítő kapukat (tök mindegy mit jelent, az egészből elég annyit érteni, hogy a tervezés három fázisát kell rögzíteni a jegyzőkönyvben, ebből a hazárdmentesítés a harmadik fázis) gondoltam, megkérdem a tanárt mi a baj, ott kijavítom a hibát, hátha elfogadja. Mivel mindenki vizsgázik, konzultációra alig van lehetőség. Ha valaki nagyon erőszakos és szerencséje is van, tehát mondjuk M betűs kezdőnevűként pont egy K és egy N betűs vizsgázó között ül, akkor a tanár útba ejti és felel egy kérdésére - egyszerre csak egyre, mert többre nincs ideje, siet vizsgáztatni.
Nekem három ilyen kör alatt sikerült megtudnom, hogy
1. a kapuáramkörök nem használt "lábait" jobb ha a 'nulla pontba' kötöm, mintha földelem
2. a 'logikaialag határozatlan' értékeket (tehát ami mindegy, hogy '1' vagy '0') vehetem '1'-re vagy '0'-ra is. Akkor is, ha emiatt az áramköröm már eleve hazárdmentes lesz. Ez azért fontos, mert én nagyon meg akartam felelni és mindenféleképpen olyan hazárdveszélyes áramkört akartam tevezni, amit utána hazárdmentesíthetek.
3. a MicroCap5 sajnos tele van hibával, folyton érthetetlen és indokolatlan hibaüzeneteket ad, az újabb évfolyamok már a MicroCap8-at használják.

Nos, itt volt a kutya elásva.
Mármint az 5-ös és a 8-as verzió között van elhantolva az a bizonyos oszlásnak indult eb.

Én ugyanis az 5-ös verzión megterveztem az áramkört, lefuttattam az analízist, hibátlanul lefutott, majd amikor a nyomtatáshoz újra elindítottam, már hibát jelzett ki.
őrjöngtem.
sőt.
a hajam téptem.
mindenkivel goromba voltam, szólni sem lehetett hozzám.
Tényleg, őszintén mondom, a héten elviselhetetlenül idegbajos voltam.
Borzasztó érzés, amikor az egyik kedvenc tárgyamból (csak négyes meg jeles ZH-kat írtam, a tanár néha beállt a hátam mögé és gyönyörködött abban, ahogy rajzoltam) nem tudom megcsinálni a kettes szintű házi feladatot - se.
Papíron a négyest is megterveztem, de számítógépre vinni nem tudom még a kettest se.

Őrjöngtem, téptem a hajam, sírva fakadtam volna ha nem szégyellem.

És erre kiderül; semmi más baj nincs, minthogy rossz programot használtam.

Kérdem a tanárt, honnan szerezhetnék 8-as verziót.
Mondja, néki sajnos nincs, tán próbáljak meg friss, a tananyaghoz járó hallgatói CD-t szerezni.
Rohanok a Tanulmányi Osztályra.
I., II. és IV. évfolyamos CD-t tudnak adni, III: évfolyamos sajnos nincs. Kár, hogy pont azon lenne a méréstechika.
Loholok tovább a könyvtárba, az bizony már bezárt.
Kérdem a tanárt, talán a honlapunkról letölthető.... Nem. Sajnos - teszi hozzá tényleg sajnálkozva.

Nos kérem.
Kilélegez ..... belélegez .... ki ..... be......
Fel kéne robbannom a méregtől, mert a pénzemért (jócskán 1.000.000 Ft körül jár már a befizetett tandíjam) nem kapok se tisztességes oktatást(*), se konzultációs lehetőséget, se gyakorlati képzést, se megfelelő tananyagot, se hasznos információt.
Hanem, minden bosszúságomat feledteti az a tudat hogy nem vagyok hülye, pontosabban nem én vagyok a hülye!! Tényleg szar a program, tényleg érthetetlen hibaüzeneteket ad és tényleg használhatatlan a beépített súgó.

Semmi más dolgom nincs mint
a) szerezni egy friss, III. évfolyamos hallgatói CD-t és telepíteni a 8-as verziót, vagy
b) beülni a könyvtárba és az ottani 8-as verzóval megcsinálni a már kész és sokszorosan megszenvedett áramkörömet és a vizsgálatokat. Amennyire megkínlódtam a héten, szerintem nem kerül többe mint másfél óra.
c) nem gondolni, még véletlenül sem gondolni arra, hogy ha mondjuk nem fél hét körül, hanem már vizsga elején, mondjuk fél háromkor odajött volna hozzám a tanár akkor bizony még a vizsgára meghatározott időn belül meg tudtam volna írni a házi feladatomat a laborban telepített 8-as verzión.
d) azon még véletlenül sem szabad elgondolkodnom hogy ha netán van bent legalább egyetlen tanár akit fel tudok hívni, nos, akkor már eleve nem kínlódok az 5-ös verzóval egy hetet. ugyan, túl buta vagyok én az ilyen kombinációkhoz.

Egyébként is, kicsire nem adunk, a lényeg, hogy nem én vagyok a hülye. Buta vagyok, de hülye nem.

Tényleg, a tanár is mondta, jó volt amit rajzoltam csak a szar program miatt nem működött.
És azt is mondta, hogy a nyáron lesz még vizsga, úgyhogy hétfőn délután elkérezkedek az irodából, beülök a könyvtárba és újra megírom azt a nyomorult házi feladatot - ha már így megszenvedtem vele, nem akarom két hónap alatt elfelejteni az egészet és októberben a nulláról újra kezdeni.

Az a 25-30 órányi kínlódás pedig amit a héten beleöltem a a háziba meg az a kategória, amiből több is veszett Mohácsnál - legalábbis gondoljuk ezt.

Az a lényeg, hogy nem én vagyok a hülye.
Már ennyitől is jobban érezem magam és szépeket álmodok - szerintem hajnal felé még a nyál is elcsöppen a szájam sarkából, olyan mélyen és nyugodtan fogok aludni a megkönnyebbüléstől.


--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
(*) ez túlzás, az előadásokat ugyanis kifejezetten élveztem. A Műszaki Egyetemről volt egy vendég-előadó professzor, egy vén róka, nagyon élvezetes, krisztálytiszta, könnyen követhető előadásokat tartott. Mondom, a kedvenc tárgyam volt a digitális technika. Csak '0' és '1'. van áram, nincs áram és világos, egyszerű, könnyen megjegyezhető szabályok. Kár, hogy a világ nem digitális, sokkal könnyebben ki lehetne benne igazodni - persze nem a régebbi verzión.

Hehe, méghogy a kormány rosszul kommunikál!!
Tegnap Gyurcsány a blogjában megemlítette, hogy este beugrik "Békesi Lacihoz és Csehák Jutkához" és lőn, ma este a Klubrádióban már Békesi László magyarázta a költségvetési reform szükségességét - el kell ismerni okosan és meggyőzően.
Ennél jobb kommunikációs stratégiát -és persze munkamegosztást, még a hiperaktív Gyurcsány sem bír mindent egyedül- elképzelni sem lehet. Arról nem beszélve, hogy így csak a népszerűsége fog némileg csökkeni, a hitelét nem veszíti el.
Szóval csak ne tessenek ócsárolni a kormányzati kommunikációt, becsúsznak ugyan olyan gikszerek, minthogy egyik nap csökken, másik nap meg nő az ÁFA, de ez 'csak' technikai malőr volt, a stratégia nagyon is ki van dolgozv és meg van tervezve.
Így, szenvedőben, alany nélkül, kidolgozva és megtervezve.

Bármiféle kommunikációra képtelen vagyok - még a köszönésre is.
A befogadással és a másokra figyeléssel eddig is voltak gondjaim, de az utóbbi pár napban még ennél is súlyosabbá vált a helyezt. Egyszerűen nem értem például miért kérdezik meg reggel hogy hogy vagyok, amikor pontosan tudom hogy úgysem érdekli a válasz. Pontosabban a "jól, kösz!"-ön kívül nem szeretne mást hallani. Már azt sem szívesen mondom hogy jól, egyszerűen csak bólintok. Arra pedig, hogy netán visszakérdezzek teljesen képtelen vagyok. Bunkóság vagy nem (persze inkább igen) de mostanában már nincs energiám az ilyen teljesen felesleges körökre.

Nagyon nyomaszt ez a pénteki vizsga, nem leszek meg, ha megszakadok sem leszek meg.
Három napig szívatott a program, ma egy hirtelen ötlettől vezérelve feltelepítettem egy másik gépre és azon hibátlanul működik. Mindent ugyanúgy csináltam mint eddig és egyetlen hibaüzenet nélkül végrehajtotta az analízist - kábé 10 percembe került összerakni az áramkört és most már azt is látom hogy jó, azt csinálja amit kell. Felrobbanok a méregtől, olyan nincs, hogy három napig szenvedek csak azért mert valami baszos fájl vagy könyvtár nem települt fel, vagy sérült!! és egyáltalán, ilyenkor miért nem azt írja ki hogy nem találja a fájlt, miért azt, hogy nem ismeri fel az elemet??
Agyrém, kiválasztok egy négy kimenetű jelgenerátort és hiába látom a két szememmel hogy négy lába van, a nevében is benne van hogy 4, mindez nem elég, paraméterben kézzel (mondom: KÉZZEL, billentyűzetről beírva!!!!!) még külön meg kell adnom, hogy Value=4. Az ész megáll, ilyen piszlicsáré baromság miatt pocsékoltam el három napot és lettem valóságos idegroncs.
Dögöljön meg az összes lebutított Student Version!!
A hazárdvizsgálat sajnos még hátra van, a hazárdmentesítéshez be kell még építeni két kaput és lefuttatni pár analízist, ennyi lenne, de nincs erőm. Elkértem ugyanis bentről egy lap-topot hogy itthon be tudjam fejezni, de megint 11 lett mire hazaértem és már esek össze, nincs energiám installálni a programot és netán megint találni valamit ami nem működik. Egy morzsányi erőm sincs.

Csak azon imádkozok hogy reggel ne találkozzak senkivel aki megkérdezi hogy vagyok és hol fogok nyaralni. Szerintem egy cédulkára nagybetűkkel ráírom, hogy 'AZ IDÉN SEM NYARALOK!!', alá kisbetűkkel pedig hogy 'nyasgem!' aztán egy jó nagy zihereisztűvel kitűzöm a blúzomra. Ha valaki kérdezi, csak rábökök. És írok egy másik cédulkát is; 'Kösz, jól vagyok, hát te?' de azt a hátamra tűzöm ki, ezzel is időt spórolok - ha kérdezik, csak megfordulok, és már mehetek is a dolgomra.

:-) Szépjóestét!
A nap legfontosabb problémájáról már írtam. Annyit kell még hozzátennem, hogy találtam a neten egy kézikönyvféleséget, ami tele van olyan imádni való tautológiákkal minthogy a "Create SPICE file" azt jelenti, hogy az aktuális áramkört SPICE fájlként menti el. Mindegy, most nekieesek, az éjjel átrágom magam rajta hátha rájövök hogy eddig mire nem jöttem rá.

A nap második legfontosabb problémájáról most csak annyit mondanék, hogy nem igazán kedvelem a Figo féle latin szépfiúkat. Akkor már inkább legyen egy férfi kicsit csontos, urambocsá' akár kopasz. Úgyhogy én ma este a franciáknak, pontosabban Zidanenak szurkolok.
Bocs azoktól akik fordítva gondolják.

Megőrjít ez a tervezőprogram, semmi segítség nincs benne. Pillanatok alatt összecsipegetem az áramköröm, azzal tényleg semmi gond nincs, bármilyen három-négy ismeretlenes függvényhez megcsinálom a VK-táblákat, megtervezem az áramkört, hanem aztán lefutatnék egy tranziens analízist és kiírja, hogy az adott alkatrész nem létezik. (Doesn't exist) Basszus, hát már hogyne létezne, ott van, látom, neve is van, X3LED, vagy NEG3, vagy mittudomén melyiknek mi a neve, próbálok beszédes neveket adni ami a funkcióra is utal és a bemeneti jelet is azonosítja.
És nem, ez a dög program csak nem akarja, NOT VALID! Üzengeti nekem, de azt, hogy hogy a jó édes hernyótalapas anyukájába tudnám validálni, azt bezzeg nem írja ki mert se kézikönyv, se súgó nincs a programhoz. Dunsztom sincs hogy milyen esetekben kell a paramétereket megváltoztatnom és legfőképpen mire.
És ráadásul laborgyakorlat sincs, illetve ami van, az egyből a vizsga is.
Nno.
Uhh, de úúúttááálom én ezt!

Uhh, ritka pocsék, feszült, haszontalan, idegesítő, fárasztó nap ez a mai.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!
ÁÁÁÁááááÁÁÁÁÁÁÁááááááÁÁÁáÁáÁáÁáÁáÁááá!!!!!!!!!
Basszus, basszus, basszus, basszus!!!!!!!!
Több mint három órányi játszadozásomba került mire rájöttem hogyan tudok egy megrajzolt áramkörre tranziens analízist lefuttatni.
A bépített súgó nulla -igaz, ezt annak idején a tanár is mondta- a könyv meg ugyebár csak elmélet, abból nem tudom meg, hogy a szimulátoron milyen gombokat kell milyen sorrendben lenyomnom hogy állítgatni tudjam a kapcsolókat és jelcsoportok logikai értékeit tudjam megjeleníteni.
Az előadásokon meg a ZH-kon csak papírra kellett rajzolni, az ment mint a karikacsapás, ezzel a nyomorult szimulátorral meg órákat szórakozok és még mindig csak az első lépésnél tartok.
Uhhh.
Brühühühü!!!
Uhh, de tényleg, miért kell ezt nekem csinálni??
Diplomával sem leszek több mint érettségivel, sőt, az a gyanúm, hogy nem is fogok többet keresni.
Ráadásul holnap kezdhetem előlről, mert most muszáj hazamennem, szegény kutyum reggel óta szorongatja magában a pisit.

:-))
Történelmi pillanat, sok szeretettel üdvözlöm a 33333. látogatómat aki -a sors fintora- én magam vagyok.
A kerek számokat nem nagyon szoktam üdvözölni, de ez a csupa közepes hármas most nagyon tetszik.
Azért remélem, hogy a 44444-est valaki más viszi el :-))

Programajánló:
vasárnap este 19.00 óra, Bartók Rádió Wagner művészi pályája, II. rész (A bolygó hollandi, Tannhäuser, Lohengrin).
A mikrofon előtt: Kroó György.

:-) Szépjóestét!
Megvolt a nagy csőtörés-javítás projekt, már "csak" az van hátra, hogy a lakóktól összeszedjem a pénzt. meg, ha túl sok víz folyt el és lett mondjuk egy pár százezer forintos vízdíjszámla, részletfizetést kérjek a vízművektől és kérjem a csatornadíj elengedését, merthogy a szökő víz nem a csatornarendszert terheli, blablablablabla.
Uhh.
Kilélegez ... belélegez ... ki.... be.....
Uhh.
Elborzadok attól a gyűlöletmennyiségtől, amit a lakótársaim iránt érzek - ezen még az sem változtat hogy tudom, nem ők tehetnek az ellenszenvemről, belőlem fakad az, és nyilván ők sincsenek oda értem.
De tényleg, vegyük sorra.
Ott van például a Böbike néni, aki egy tündér, ha nevet, a cserepek megrepednek a tetőn és a halottak felülnek a ravatalon. Hanem, okoskodni azt rettentően szeret. Az tartozik, meg a másik is, azonnal hívjam fel, hogy fizesse be, meg szóljak az albérlőnek is hogy ne kopogjon a tűsarkú cípőjével, mert biztos a rezgéstől repedt meg a cső.
Aztán ott van a Cili, aki egy elég helyes, jókedélyű csaj, de ha valami férfiember kerül az udvarban ő azonnal felveszi a szűk nadrágját meg a kibuggyantós melltartóját és ott van, himbálja magát, nyüzsög, kávét akar főzni és a karját úgy fonja össze a melle alatt, hogy a csöcseit az álláig nyomja.
Aztán ott van a Böbike néni szárnysegédje, az Erika, aki a környék összes hat év alatti gyerekét pesztrálja, de aki mindig mindenben egyetért a Böbikével.
Aztán ott van a joviális, viccelődös Feri, aki mindenhez ért, aki minden mesternek adogatja a szerszámot és aki mindenkinek mond valami vicceset és csak páran tudjuk hogy otthon egy agresszív despota vadállat aki a feleségének soha semmi vicceset vagy kedveset nem mond, hanem inkább lekever neki egyet.
És ott van a közvetlen szomszédasszonyom aki kivágta azt az orgonafát ami némi árnyékot vetett az ajtóm elé és aki már csak bottal tud menni, de azzal nagyon, ráadásul süket mint az ágyú, teljes hangerővel bömbölteti a tévét és nyáron, nyitott ablaknál hajnali kettőkor női sikoltásokra és hangos fékcsigorgásokra ébredek, aztán amikor bekopogok, hogy vegye már lejjebb azt a kurva tévét, nem is érti miért, hisz ő olyan jót alszik.
És most ők mindnyájan összegyűltek a kapualjban, mindenkinek volt egy ötlete, egy javaslata, mindenkinek volt valami panaszkodni valója és mindenki szidott valakit.
Hiába, nem tudok mit tenni, be kell vallanom, hogy gyűlölöm az embereket.
Legalábbis így, együtt gyűlölöm őket.
Külön külön el vagyok velük, némelyiküket még kedvelem is, de ha kettőnél többen vannak körülöttem megfagy az arcom, megmerevedik a gerincem és pont úgy viselkedek mint akinek nagyon kell kakilni csak nem mehet ki.
Ezt nyilván úgy érzékelik hogy megvetem vagy lenézem őket, pedig nem, egyszerűen csak így együtt sokak nekem.

Egyik megrázkódtatás ér a másik után. Kutyatámadás, magyar egészségügy, társasházi csőtörés, mindez csak smafu. Igazán csak a barátném tudja nálam elérni, hogy le akarjam magam inni.

Hilde: (a kiürült fröccsös poharát koppintja éppen a dunai evezőskocsma zöldre festett, fém asztalára) -Kéne indulni, még ki kell mennem a tecckóba mert odabent elfogyott a mosogatótabletta, muszáj vennem-
Barátné: -jaj de jó, ha mész, vegyél már nekem egy macskaalom lapátot lécci!-
Hilde: -alomlapátot? az milyen-
Barátné: -Olyan rácsos, csak a pisis alom marad benne, a többit ki lehet rázni.-
Hilde: -aha. Macskaszar szedő lapátot?-
Barátné: -Azt, azt, ha van, aranyozottat.-
Hilde: -Milyet?-
Barátné: -Aranyozottat. Most is olyan van, csak eltört.-
Hilde: -Szóval egy aranyozott macskaszarszedő lapátot kérsz. Más színű nem jó?-
Barátné: -De, ha nincs aranyozott, bordó is jó, de inkább aranyozottat szeretnék.-
Hilde: -Értem. Előtte azért innék még egy fröccsöt.-

Úgy tűnik, ezúttal sikerült belenyúlnom a jóba.
A mester jött, kiszivattyúzta az aknából a vizet, várt pár másodpercet, lépett néhányat és azt mondta, hogy itt van a csőtörés.
Feltörte a betont és basszus, tényleg ott volt!!
Emberek, manapság még létezik olyan vízszerelő, aki fejben ki tudja számolni, hogy az adott talajszerkezetben a nyomóvezetékből szökő víz adott idő alatt mennyi utat tesz meg!!
Bizisten, ha lenne kalapom, megemelném előtte.
Igaz, a számla vége kilencvenezer Ft körül lesz, készpénzben, a ház meg csak átutalással fizethet.
A program az, hogy fogtam a bankkártyám, vettem fel pénzt a saját számlámról, a saját pénzemmel kifizetem a mestert, a számla összegéről írok egy átutalást, azt aláíratom a társasház aláírásra jogosult tagjaival, majd hétfőn elviszem az ótépébe és a ház számlájáról átutaltatom magamnak a pénzt.
Mindezt csak azért, hogy ingyen dolgozó közös képviselőként nehogy elsikkaszthassam a házipénztárt.
Basszák meg.
Gyűlölöm a felesleges köröket, a feszültség ilyenkor megállíthatatlanul nő bennem, majd még jövök.

Hanem, ez a vízvetékszerelő, hát bizisten, két éve három pasi rohangált az udvarban egy ultrahangos mérőkészülékkel, mégis "tévedtek" fél métert. Ez meg csak úgy, hopp, azt mondta hogy itt van a csőtörés és ott is volt. Aki kéri, annak e-mailben elküldöm a telefonszámát.