Szerelem utolsó vérig

bazmeg.

Wagner, a szépitész

Nos, eddig kivasaltam a heti adag blúzt és nadrágot, maniküröztem, pediküröztem, főztem tésztát a tegnapról maradt szalontüdő mellé, valalmint a B vitaminok bevitele érdekében megittm egy üveg alkoholmentes sört. És még mindig csak most mondja Erda, hogy "Vigyázz, Wotan, vigyázz azzal a gyűrűvel, csak bajt hoz rád..."
Szerintem felteszek egy arcpakolást is, had legyek szép holnapra, amikor is A walkürben ugye először jelenek meg.

blogbelterj

Megveszek, ha nem tudom meg, hogy ki olvas Tongából. Nem kellenek személyes adatok, csak annyit irjon meg legyenszives, hogy hogy került oda és hogy talált a blogomra. És ha van kedve, hogy milyen hely az a Tonga. Már persze azon túl, hogy gyönyörű.



Más:
A Bartókon most közvetitik Bayreuthból a Rajna kincsét.
Hm, érdekes. Kicsit mások a tempók, mint amihez szokva vagyok, de tetszik.

születésnapi ajándék

ugyan mi más is lehetne?? Ha már pont aznapra tették, hát nem?
Ráadásul nagyon izgalmas előadásnak igérkezik. Végre, ideje már.

Hattyúk tava a'la tecckógazdaságos

Egy váratlanul jött névnap miatt kellett beugranom a tecckó csokoládé osztályára, és jó marketingszokás szerint az összes akciós cucc a bejárattal szemben van kirakva, úgy, hogy még kikerülni se lehessen. A multkoriban zsákmányolt cseh ujhullámos filmeken fellelkesedve vetettem egy pillantást az akciós DVD kinálatra is. Amilyen szerencsém volt, a Z-kategóriás krisztoferlambert akciófilmek között megláttam egy nekem tetsző nevet: Csajkovszkij.
Hát kérem szépem, igy történt, hogy 399 ft-ért beesett a kosaramba egy Hattyúk tava, a leningrádi Kirov Balett 1968-as felvétele.
Elképesztő. A hattyúk nem csak hogy centire egyformán emelik a lábukat, de a tesmagasságuk is tökéletesen megegyezik. Nem hiába olyan jó hirű az orosz klasszikus balett, kegyetlen válogatási szempontok lehettek/lehetnek a nagy együtteseknél. A királyfit táncoló John Markovsky olyan gyönyörű, amilyen szép csak egy balettáncos lehet. Hasonló jókat mondhatok az udvari bolondot táncoló Valery Panovról is, azzal megtoldva, hogy ő még pluszban jó hapsi is.
Bár én már szivesebben nézem például a szegediek előadását, de egyrészt nem mindenki van ezzel igy, másrészt meg az ilyen gazdag kiállitású, klasszikus előadásoknak is megvan a maguk varázsa. Aki meg szeret a gyerekének néha egy-egy zenés mesét is mondani, az feltétlenül rohanjon és vegyen egyet, még amig van belőle.

A nap videóján John Markovsky partnere Alla Osipenko. Ez a részlet egy másik előadásból van, de táncolni ezen is ugyanolyan szépen tud, mint az én lemezemen.

Úgy látszik egyébként, hogy kezdik kiadogatni a Szovjetúnióban készült klasszikus felvételeket. A multkor egy 1978-as, a Bolsojban készült Borisz Godunovba futottam bele akciós áron. Nno, olyan előadást sem nagyon láthatott még a pesti közönség! Grandiózus, a legkisebb részletig kidolgozott diszletek, minden képben más. De még arra is ügyeltek, hogy a vázában lévő csokron legyen egy-két fonnyadt szirom, hihetetlen az egész. Az egyik jelenetben egy valódi szökőkút csobog, a jelmezek is lélegzetelállitóak. Még azon sem lepődnék meg, ha a körmenetben felmutatott ikonok valódiak lennének és valami múzeumból kapták volna kölcsön az előadás idejére. Az énekesekről meg legyen elég annyi, hogy a cimszerepet Nesztyerenkó énekli, még a legkisebb szerepet is olyan hang játssza, hogy manapság a legnagyobb szinházak állnának sorba értük. Az a legiccesebb az egészben, hogy a bár a szinház függönyén még ott van a sarló-kalapácsos cimer, de a videó készitői között csupa angol név szerepel. Gondolom, megvették a szalagot és a jogokat és összerakták a DVD-t.
Ebből van is jelenet a tubuson, legyen itt az egyik kedvencem, a ribanc lengyel grófnőcske és a szélhámos orosz trónkövetelő kettőse.
.

Százhét

Reggel jól megúsztattam az ebet, de még nem volt kedvünk hazjönni, gondoltam hát, hogy nézzük meg az erdő elöntetlen részét, hátha van gomba. Szedtem is jó fél kiló kétspórás csiperkét és a titkos szilvafámon is érik a gyümölcs, kicsit még savanykás, de azért jól belaktam.
Megyünk vissza, hogy vasárnapi ajándékként még egyet ússzon a blöki, hát már száz méterről csavarta az orrom a gázolaj bűze. Úgy is volt, a töltésről láttam, hogy be van teritve a Duna a vékony, szivárványszinű olajfolttal. Előbb a 112-t tárcsáztam. 2 perc 38 másodpercen keresztül hallgattam angolul és magyarul, hogy a beszélgetést rögzteni fogják és hogy várjak a kapcsolásra. Nem vártam, tárcsáztam a 107-et. Azonnal felvették és azonnal kapcsolták is a vizirendőrséget. Elmondtam mi a helyzet, válaszoltam arra a roppant értelmes kérdésre is, hogy szerintem honnan jön az olaj. Mégis, honnan az apátok faszából tudhatanám, hogy Esztergomban lyukadt ki egy hajó vagy megint a megyeri hajóbontóban boritottak fel egy hordót? Persze nem igy mondtam, de ettől a kérdéstől mindig nagyon ideges leszek, annyira ostoba és felesleges is - az adott helyzetben legalábbis.
Jó fél órát fuldokoltunk még a töltésen a tömény gázolajszagban és vártam, hogy megjelenjen a rendőrmotoros. Mondanom sem kell, hogy hiába vártam.
Anyám, ez még jobb, mint a gyámügy. Ott azért néha 10-18 évet is kell várni arra, hogy a gyerek megnőjön és nagykorúvá válásával megszűnjön a probléma, a vizirendőröknél másfél-két óra is elég. Az alatt pont keresztül ér Pesten a pár kilométeres olajfolt, lehet jelenteni, hogy nem találtak semmit, nyilván vaklárma volt. Pár nap múlva Mohácsnál meg még az országot is elhagyja a mocsok, hát tényleg nem is értem, miért verem én itt a nyálam.

Kölcsönlemez

milllya

fasztkeresekénittbentestefélhétkor???

Hát nem az :-(

HörRRrrrrrr!!!

Mit csináltam, na mit???
Hát beástam magam a lépcső alatti gardróbba és a harminc kilónyi, bedobozolt főiskolai könyv közül kikerestem a gazdasági statisztikát. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az egyik leggyűlöltebb tantárgyam volt, éppen csak átcsúsztam, de csak azért, mert csináltam valami szorgalmi feladatot, az hozzáadódott a ZH-khoz. A multkor egyszer már feltúrtam az egész hóbelevancot a projektmenedzsment könyvért, hát én többet azokat a dobozokat ki nem nyitom, az hóttziher!!! Most viszont valahogy csak meg kell értenem, hogy mi a lófasz az a W2W meg D2D.
Uhhh.


jahh, és most lett kész a rizseshús, csóró módra, csirkefarhátból, viszont jó sok paprikával és paradicsommal. Éppen csak megkóstoltam, meglepően finom lett. Nem is a csóróság miatt készült egyébként csirkefarhátból, hanem mert nem jutok ki piacra és az volt itthon lefagyasztva. Szegény kutya, duplán rosszul jár; a reggeli séták is rövidebbek és még a kajáját is eleszem előle. Igaz, neki marhavesét főztem, azt is rizzsel és jó sok sárgarépával, imádja.

nyögvenyelés

Nno.
:-) szépjóestét!
Máma azért volt már egy hangyapaszulyni sikerélményem is. Pénteken még úgy mentem be, hogy felmondok, de a főnököm megelőzött és behivott magához. Hogy legyek erőszakosabb, ha valamit nem értek, ne hagyjam békén, stb. Ehhez képest tegnap reggel szóltam, nem ért rá, aztán vendégei voltak és mire a fejem felemeltem, már el is tünt. Én meg egész nap szenvedtem a háromemeletes függvényeimmel meg a letöltéseimmel. Ami még nem is lenne baj, de nem értem, hogy mit miért kell csinálnom. Kiszedek az SAP-ból egy negyvenezer soros, hatvan oszlopos táblázatot. Nekem csak a cikkszámok és különböző határidők kellenének, de ebben a táblázatban van felszámolt késedelmi pótléktól kezdve USD-EURO árfolyamon keresztül minden, mi szem-szájnak ingere. Az amerikai cikkszám első hat számjegyét levágom, a végéhez hozzáragasztom egy másik ötezer soros táblázat egyyik oszlopának utolsó három betűjelét, mindezt ötvenesével visszamásolom az SAP-ba, lefuttatok egy másfél órás lekérdezést, kimentek mindent excelbe, a kapott harmincezer sort különbözó szempontok szerint megszűröm, egyes oszlopokat megszámlálok, másokat logikai függvényekkel izélek, a dátumokból hónapokat és negyedéveket alakitok (három egymásba ágyazott IF függvénnyel, hurrá), és a végén állitólag megkapom a door2door és a wing2wing értékeket, amiket már csak el kell osztani egymással, negyedévenként és havonként is összegezni, átlagolni, szórást számitanai rá. Eztán már csak a diagrammokat kell megrajzolni és kész is lenne, ha nem lenne tele az egész hibákkal.
Közben meg egyfolytában nem értem, hogy ha egyszer az SAP ott van, lekérdezni is lehet benne, pivot táblát is lehet vele csinálni, sőt, diagrammokat is lehet vele rajzolni, akkor miért kell nekem több tizezer soros ekszcell táblákkal szenvedni.
Hát azért, mert az SAP-ban nincs ilyen riport.
hűbazmeg.
Súlyos milliókat fizetnek ki ezekért az integrált rendszerekért és azok karbantartásáért, és nem tudják megoldani, hogy a 13 jegyű amerikai cikkszámból 10 szám plusz 3 betűs európai cikkszám legyen. Nem viccelek, az egész hajcihő csak amiatt kell - legalábbis amit eddig értek a dologból, abból erre következtetek. Aztán lehet, hogy reggelre már másképp fogom érteni, mert tényleg dunsztom sincs arról, hogy mit és miért csinálok.
Ma délután hálistennek együtt dolgoztunk több mint két órát, pár dolgot megértettem és hálistennek egy kisebb problémára még megoldást is tudtam. Szóval most kicsit jobb.
Jó lenne gyökeret verni itt, multihoz képest tök normális társaság.
A pasifelhozatal esztétikai szinvonala magasan az országos átlag fölött van. A cigányozás meg zsidózás az átlagnak megfelelő; aki csinálja, az durván nyomja, aki nem, az meg hallgat bölcsen. Vagy gyáván. Vagy egyetértően. Túl sok dolgot kell megtanulnom ahhoz, hogy most ilyesmire figyeljek.
A menzakoszt rettenetes, a munkaidő miatt piacra nem jutok ki, ez majd kialakul.
Ha nincs nagy sár, akkor 40 perc alatt ott vagyok bringával egy földúton, ha nagy a sár, a céges busz 30 perc alatt kivisz. Zuhanyozó ás saját öltözőszekrény van, hajszáritó nincs, de szerintem csak kérnem kéne és kapnék. Szóval ebből a szempontból türhető, sőt, jó, kéne nekem ez a munkahely nagyon.
Már egy jó kis blogolás is hiányzik, érik az operairodalom legganébb pasijainak galériája, de mire hazérek, elfogy minden erőm, eldőlök és már alszom is.

Kommentár nélkül

... kommentelni persze lehet

Hinnye! hirszerző.hu
De kár, hogy a célközönségnek egy deka humorérzéke sincs. Mibe fogadjunk, hogy a jelöltek vérig fognak sértődni?

Házimozi

tecckó gazdaságos módra, 299 ft-ért. Áldott legyen a szabadverseny, amiért ilyen alkotásokat is hozzáférhetővé tesz.
Édesistenem, még most is el tudnám magam sirni, ha eszembe jutnak azok az évek és az a nyomorúságos férfikinálat, ami nekem is kijutott. Az volt csak a különbség, hogy az nem cipőgyár volt, és mifelénk más zene szólt.



Ihlet innen.

varázslótanoncnak lenni

basszus, ma sikerült életem első olyan ekszcell fájlját előállitanom, amiben több mint 34 ezer sor volt. Majdnem másfél percig tart, mire a 2 gigás, duo processzoros laptop elmenti. Egy sima jelenléti ivhez is háromszorosan beágyazott függvényeket kell(ene) irnom, és az adatokat 3-4 táblázatból csipegetem össze. Néha már azt sem tudom, éppen hol vagyok. Ha valaki elmegy szabadságra, akkor az az egy napra beirt egyetlen "H" (holiday) betű automatikusan módosit három másik ekszcell fájlt.
Már bánom, hogy minden állásportálon töröltettem a regisztrációmat.

Ráadásul három napja esik az eső, muszáj buszal mennem dolgozni, mert vagy 4 km-en át csak földúton tudok bringázni, ahol most nyakig ér a sár. Szó szerint, a teherautók fél méter mély keréknyomokat vágtak, ráadásul a környéken nagyon laza a talaj. Ha száraz, bokáig süppedek a porba, ha vizes, ugyanaddig a sárba.

És, hogy még mindig ne legyen elég, itt is van egy Cuppancska. És még mindig nincs hozzáférésem semmihez. Mindent interneten lehet csak igényelni, egyik e-mailt a másik után kapom, hogy nézzek meg ezt-azt a belső oldalunkon, de mivel jelszavam nincs, hát ugye.....
Ami a legszebb, hogy a kollégák szivességből megirják, hogy mihez adjanak jogokat NEKEM, a kockafejek meg szemrebbenés nélkül megadják a jogot NEKI. Mármint annak a kollégának, aki a nevemben irt.
Beszarás.
Vissza akarok menni titkárnőnek. Vagy méginkább takaritónőnek.

RIP Kolonics Gyuri

Halkés

Nem birom már a nagy polgári idol regényét olvasni, szétnéztem hát kicsit a kedves blogjaimon. Ecet posztjáról jutott eszembe az én eszcájgom története. Az elsőt -és gyakorlatilag az utolsót is- még anyukámtól kaptam, egy születésnapomra, a lengyelpiacon vette. Meglepően jó formájú és tartós villák, halkés, és rettenetesen lapos, éles szélű kanalak voltak benne. Ami a legfuribb, hogy a nyelükön eltérő a mintázat, nem is tudom, hogy adhatták el készletnek. Akkoriban még nem ismertem a halkést. Azt persze tudtam, hogy létezik, de fogalmam sem volt, milyen az. Valami filmben ismertem fel, hogy jé, hát nekem ilyenem van. Nagy büszkeség volt, albérletből albérletbe hurcoltam magammal, mégiscsak micsoda finom dolog már, halkés! Másfajta késem nem lévén azzal ettem mindent, véreshurkától kezdve a krumplistésztán át. Amikor már lakásom lett, de vagy két évig nem volt pénzem felűjtani, akkor is halkéssel szeleteltem a hagymát a serpenyőbe - ami a konyha közepén halomba rakott csempe tetején volt elhelyezve, ideiglenesen. Azért ideiglenesen, mert amikor mosdottam, akkor a lavór volt a csempéken. Fürdőszoba és konyha egyben, ugyanazt azt az egyszinű fehér csempét vettem mind a kettőbe, hát egy kupacban voltak lerakva.
A halkéseim azért még mindig megvannak, sőt, szeretem is őket, de valahogy kikerültek a használatból.
Azóta megtanultam ugyanis, hogy a halat két villával illik enni, a hagymát meg már mással szeletelem.

A nap videóján Roy Orbison

Aki megfejti az öszefüggést a poszt és a zene között, az tud valamit a popkultúráról és rólam - de legalábbis hasonló lóugrásokkal működik az agya, mint az enyém :-)))

kötelező olvasmány

Vajh ki irta:
"A fiatal házasok útja sikamlós és akik egyensúlyukat vesztik, könnyen a szocializmus hivogató árkában lelik magukat."

Anyám, borogass!
Most kéne letenni, de már a végére akarok járni.
Aki kommenben kielemzi ennek az idézett mondatnak a stilisztikai hibáit, azt az első fizetésemből meghivom egy fagyira a Szamoshoz. Annyi gombócot rendelhet, ahány hibát felsorol.

Az a legborzasztóbb, hogy valahányszor ilyen fertelmet olvasok, mindig kikukázom a saját irásaimat. Ember, ilyen dilettáns vackokat nem lenne szabad könyvvé kötni. Ezeknek örökké az iroasztalfiókokban kéne maradniok. Esetleg az internet még elviseli ezt a fajta szemetet is, de papiron, bekötve, hát ez tényleg borzasztó.

A hónap vicce

Your message
To: xxxxxxxx
Subject: 20298 irodavezető
Sent: Thu, 29 May 2008 14:27:43 +0200
was read on Fri, 11 Jul 2008 13:08:21



Nagyon kellhetett oda az az irodavezető.

Ökölszabály

Munkahelyen nem beszélgetek
a./ politikáról
b,/ vallásról
c./ szexről.
Punktum.
Az a./ ponthoz lenne pedig mondanivalóm bőven, de inkább hallgatok, mint a csuka. Az csak a kérdés, hogy néhány ilyen bólogatós ebédszünet után butának vagy kormánypártinak gondolnak majd.
Majd beszámolok :-)))

Más:
az elmúlt két napban három Fidelio nyitányt hallgattam meg. Egyszer eljutottam addig, hogy Rocco félig büszkén, félig szégyellősen mutogatta Fidelionak a lánya hozományát, de többre már egyszerúen nem emlékszem. Észrevétlenül összegömbölyödtem, behajtottam a fejem a könyökhajlatomba, és már aludtam is.
Ma sem lesz ez másképp.
A nap videóján pedig ugyan ki más lenne, mint az én imádott, első számú legkedvesebb basszusom, Polgár László. A zürichieket Nicolaus Harnoncourt vezényli.

Ha egy üzlet beindul...

Jelentem, a ma esti blogbejegyzés céges, wifi-n netező laptopról születik, úgy, ahogy az a reklámokban ábrázolva vagyon. Én hason az ágyban, laptop a párnának támasztva, sehol egy árva kábel, csak én és a csúcstechnológia.
Húdeszexi.
Pénteken sikerült elintézni, ahhoz, hogy érdemben elkezdhessek dolgozni már más nem is kell, minthogy kapjak egy saját jelszót az SAP-hoz. Nem tudom mikor kapom meg, a céges dress-code már eljutott hozzám, hátha a hozzáférésem is hamarost megérkezik. Sőt, pénteken még saját, fémbetétes munkavédelmi cipőt is kaptam, nehogy eltörjön a lábujjam, ha ki kell mennem a gyártósorra. A legflottabbul egyébként a raktárban mentek a dolgok, a fiúk fél perc alatt elébem tették a 40-es cipőt, egy szót sem szőltak, amikor kiderült, hogy mégis inkább 39-es kéne, majd fél perc alatt beirták a cuccot egy nevemre nyitott kis szerszámkönyvbe és már vihettem is a tök szuper, vastag, rugalmas talpú, erőstett lábfejű munkavédelmi cipőmet. A laptopra bezzeg másfél órát várnom kellett, az egyik pultnál megnézték az integrált vállalatiránytási rendszerben többszörösen jóváhagyott igénylésemet, az ott látható adatokat egy informatikus gondosan, gyöngybetűkkel kikörmölte egy fénymásolt lapra. A kitöltött és lefénymásolt nyomtatványra megszerezte a szükséges két alárást, majd mindezzel együtt átfáradtam egy másik pulthoz, ahol egy újabb informatikus szintén kézrással elkésztette a névjegy méretű kiviteli engedélyt, amit ő is aláiratott a már előbb emltett két nagyon fontos felelőssel. Még szerencse, mert igy legalább kiderült, hogy minden gondosság ellenére is sikerült ugyannazzal a szériaszámmal két laptopot kiadniuk. Tényleg gratulálok, bazdmeg, ott van a seggük alatt egy soktizmilliós szoftver, ezek a barmok meg kézzel irogatnak mindenféle papirokat, aztán csak csodálkoznak, ha jól elrontják.
Mindegy, gépem már van, már csak hozzáférés kell. Azt viszont már tudom, hogy túl rövid szoknyában nem jelenhetek meg a munkahelyemen, továbbá, hogy az üzemorvos kétévente meg fogja vizsgálni az egészségügyi állapotomat.
Hurrá.
Az üzlet beindul cim egyébként onnan van, hogy ma két helyről hivtak, hogy megkapták az önéletrajzomat, érvényes-e még a pályázatom. Csak néztem nagyokat, ezek tényleg rakosgatják 2-3 hónapig az önéletrajzokat??

Másról irni most nincs kedvem, utálom a laptop lapos billentyűzetét, nem beszélve erről a hülye kis pöcökről ami egér helyett van. A lapos billentyűzeten iszonyú sok gépelési hibát ejtek, egér nélkül meg igen körülményes őket javitani. Ráadásul a gép néha önkényesen magyarról angol billentyűzetre vált, az is plusz javitás.

Jah, és a nap mondata:
A rikvesztet szendés előtt begrineled.

Esküszöm, hogy ez igy hangzott el, és ami a legborzasztóbb, ma még vagy kétszáz ehhez hasonló mondatot hallottam. BAzdmeg, inkább mondd teljesen angolul, de ettől a silustól még a tojás is megzápulna, nem hogy én.
jah, és hogy a legviccesebbet el ne felejtsem. Múlt péteken megkaptam a HR osztály heti karriertippjét is. Bazdmeg, minden pénteken kiküldenek egy angol nyelvű köremilt arról, hogy hogyan terezzem meg a cégnél a karrierem. És én kis naiv még ahzt hittem, hogy csak a közigazgatásra jellemző, hogy öncélú hülyeségekkel 'bizisitik' magukat. Nagyon demagóg leszek, de mennének inkább kapálni, ott legalább lenne valami hasznuk. Életvezetési tanácsokat adnak ahelyett, hogy jelszavas belépésem intéznék el végre, hogy tényleg el tudjam kezdeni épitgetni a karrierem.

Felgyújtott szivárvány

Nincs kedvem linkeket keresgetni, csak a rádióban hallom, hogy egymás után gyújtják fel a melegbárokat és találkozóhelyeket.

Abba kéne ezt hagyni.
Egyrészt, azok az emberek nem ártanak az égvilágon senkinek sem a melegségükkel, sem a felvonulással. Másrészt viszont a gyújtogatás igenis ártalmas, sőt, veszélyes. Egy ekkora városban, ilyen nagy szárazságban szándékosan tüzet okozni igen komoly bűncselekmény. A gyújtogatás egyébként sem csak sima vagyon elleni bűncselekmény, hanem komoly közveszélyokozás is. Sőt, a nyolc napon túl gyúgyuló testi sértésre és az emberölésre való szándékot is feltételezi. Ártatlan emberek meggyilkolását, akik éppen akkor véletlenül egy szórakozóhelyen üldögélnek vagy akár csak egy szórakozóhely fölötti emeleten van lakásuk.
Ezt érdemes lenne átgondolni, egyáltalán nem kedves és egyáltalán nem tisztelt molotov-koktél dobálók!
Attól a perctől kezdve, hogy betöltitek a benzint az üvegbe, közönséges bűnözők vagytok! Semmivel sem vagytok különbek azoknál, akik önmerényletként felgyújtották a Reistagot vagy megbombázták Kassát. Vagy koncepciós pereket koholtak és kivégeztették a saját elvtársaikat. Pont olyan elvakult, erőszakos gazemberek vagytok, akiknek semmi sem drága ahhoz, hogy a saját véleményüket másokra ráerőszakolhassák.
Amint gyűjtogatni kezdetek, attól a perctől kezdve gyilkosok vagytok, közönséges gyilkosok.

Hiúság vására

örömmel jelentem, hogy a brunnhilde.freeblog.hu oldal a Goldenblog 2008. Kultblog versenyén 6. helyzést ért el.
Pontszerző hely, csókolom, pontszerző!!!
Köszönök szépen minden jelöülést és támogató szavazatot!

A virágokat pedig a már jól ismert e-mail címre tessék küldeni.
Könnyekig meg vagyok hatva.
Ilyenkor rossz névtelen bloggernek lenni. Holnap az új munkatársaim majd nem fogják tudni elképzelni, hogy időnként miért vigyorgok magamban. :-)))
El meg ugyebár ne nagyon mondhatom nekik. Majd azt képzelem, hogy én vagyok a nyári napok titokzatos asszonya.


Más:
Jelentem, hiába minden jó szándék, mégiscsak a laptop bizgentyűjét kell babrálnom, mert az én egerem még soros portos, a laptopon meg már nincs olyan.
A mai délelőttből egyébként horrorfilmet lehetne rendezni. A főnököm úgy vezetett be az SAP alapjaiba, hogy közben részt vett egy angol nyelvű telefon-konferencián. 20 perc múlva az ájulás kerülgetett, de hálistennek hamar véget ért és amikor egyedül maradtam, már nem zavartak, hagytak dolgozni. Egyszer megmutatta mit kér, amit tudtam, jegyzeteltem és a másodikat már egyedül csináltam meg. Igaz, majdnem két óra alatt, de a harmadik már 20 perc alatt megvolt :-)) Van még hova fejlődnöm. Ha az ország 6. legjobb erőforrás-tervezőjévé sikerül magam kinőni, nagyon meg leszek elégedve :-))
Imádom, hogy a főnököm gépét kell használnom. Ha elmegyek ebédelni, vagy egysezrűen csak pisilni és utána még egy kávét is megiszok, a gép elmegy aludni és hívhatom a főnököm, hogy írja be a jelszavát.
Agyrém.
A helyzetem az is bonyolítja, hogy csak angol nyelvű szofvereket használnak. Ez azért baj, mert még a Word-öt vagy az Excel-t sem tudom rutinból használni, egy pillanatra mindig kizökkent az, hogy az adott funkciót le kell magamban fordítani. Ehhez mondjuk néhány nap alatt hozzá lehet szokni - de pont az alatt az első néhány nap alatt, amikor a legtöbb tanulni és megjegyezni valóm van.
Kimerültem. Annyi új inger ér, hogy a nap végére már hányingerem van a fáradtságtól.

Első nap

Nno.
Ma még gyakorlatilag semmit nem csináltam. Illetve, egy táblázatot próbáltam összerakni, de csak egy laptopot kaptam -azt is kölcsön, a főnökömé- és egér híján a kis pöcköt bizgerélve majd' másfél órát vett el a kábé tíz perces munka.
A kezdő mondatból is látszik, hogy multiéknál sem fenékig tejfel az élet. Interneten elindítják a rendeléseket (számítógép, jelszó, e-mail fiók, stb), elmegyünk a központba a számítógépért és előre örülünk, hogy majd még megebédelni is lesz időnk.
Ehhez képest először nem találják a raktárost. Amikor megtalálják a raktárost, az nem találja a raktárkulcsot. Amikor megtalálja a raktárkulcsot, nem találja a gépeket, amik nekünk lettek félretéve. Amikor megtalálják a gépeket, akkor nem találják az informatikust, aki installálni tudná a szoftvereket. Amikor megtalálják az informatikust, akkor nem találják azt az illetőt, aki engedélyezheti az installálást.
Nno. Három óra alatt nem sikerült számítógépet kapnom, majd holnap.
Közben viszont voltam egy fantasztikus üzemlátogatáson ahol életemben először láttam olyan ipari csarnokot, ahol a kábelekről és a mennyezetről nem csüngött fürtökben az olajos portól megfeketedett pókháló. És ahol a közlekedési utakat jelölő sárga csíkon kívülre tényleg egyetlen másodpercre sem lógott ki sem munkadarab, sem hegesztőpalack, sem trepni, sem konténer, sem semmi egyáltalán. A sárga csíkon kívül csak közlekedők voltak! És életemben először láttam olyan CNC esztergát, amivel 4 m (mondom: NÉGY MÉTER!!) átmérőig lehet munkadarabot megmunkálni. Majdnem petróleumot pisáltam az izgalomtól, az a legnagyobb bánatom, hogy éppen nem dolgoztak rajta. Nem is tudom, mit adtam volna, ha munka közben láthatom azt a csodamasinát.
Egyébként már ma egyértelművé vált, hogy az új munkahelyemen az alkalmazottak közepes méretű munkaalkoholizmusa elvárt szériatartozék.
Eleve, a céges busz úgy jár, hogy ha akarok, sem tudok 9 óránál kevesebbet bent lenni. Úgyhogy már most látom, hogy a reggeleimmel spórolni fogok. Nem itthon reggelizek, hanem a munkahelyen és nem itthon sminkelek, hanem a munkahelyen. Sőt, nem is itthon kávézok, hanem odabent. Nagy kibaszás, hogy kötetlen munkaidő van meghatározva, de a busz reggel 8-ra bent van és délután 5-kor indul vissza. És a kettő között nincs semmi. Szóval ott spórolok az idővel, ahol tudok. Nekem a reggelek a legfontosabbak. Ilyenkor nyáron még nem is gond fél 6-kor kelni, de télen az nagyon brutális lesz.

Jah, hogy el ne felejtsem; annyira jellemző, hogy azt az optikai egeret, amit még az előző munkahelyemre vettem meg holnap beviszem az új helyre is. Akkor ugye azon rágtam be, hogy az ezer éves, agyonkopott görgős egérrel kellet kínlódnom, itt meg a laptop kis bizgentyűjétől meg touch-pad-jától őrülök meg. Biztos meg lehetne szokni, de tiszta analfabétának érzem magam, ahogy a nyelvem kidugva, a középső ujjammal próbálom a kurzort beállítani aztán kidugott nyelvem mellé még a szemöldököm is összeráncolom, mert nem bírom eldönteni, hogy most entert kell nyomnom vagy valamelyik másik érintőgombot. Szóval a jó kis tartalék optikai egér holnap jön velem dolgozni.