:-) Szépjóestét!
Máma a konzultáción Delphi Tanár úr messzire elnézett a fejem fölött és azt mondta:
- maguk mindnyájan nagyon fiatalok, maguk már ebbe születtek bele, maguknak tudni kell informatikusi fejjel gondolkodni. -

khm, khm, ez a "maguk mindnyájan nagyon fiatalok....", ez valahogy szöget ütött a fejembe és hazafelé jövet végig azon tűnődtem, hogy a vizsgára nem-e kéne-e nékem-e jó mélyen kivágott blúzt felvennem-e?? he? Tán érdemes lenne kipróbálni :-)) Delphi Tanár úr pont abban a túlérett férfikorban van, amikor már az informatikusi fejjel való gondolkodás megvolt neki, viszont még mindig rengeteg életereje marad egyéb dolgokra gondolni.
Egyébként 22-re van vizsgaidőpont, addig még pont belefér a maival együtt három konzultáció. (Félreértések elkerülése végett; nem csak a fejem fölött nézett el, egyszer, egyetlenegyszer elismerő pillantást is kaptam: én voltam nyolcunk közül az egyetlen, akinek beugrott, hogy a MouseDownn ismeri az egérkattintás koordinátáit, az OnClick pedig nem. Nna. Ezt azért meg lehetne fejelni egy leszakadt blúzgombbal, nem?)

Máma más aranyköpés is volt. Loholtam a titkárságra, a főnököm akart valamit. Mire beértem már valakit bekapcsoltak hozzá, várnom kellett. Madame Passziánsz asztala fölött lóg egy tükör, belenéztem, a fülem mögé simítottam pár elszabadult hajszálat és halkan, csak úgy magamban felsóhajtottam:
- húú, a fenébe is, de szarul nézek ki! -
Madame Passziánsz rám nézett és kedvesen mosolyogva ennyit mondott:
- Ugyan, dehogy, néztél már ki ennél rosszabbul is. -
Nna, hát most tessék nekem megmondani: szeressem, vagy utáljam azt a nőt?

Más:
még tartozom a szombati színházi élményemmel.
Szóval, van egy Vasvári Emese nevű -rendezői ambíciókat dédelgető- színésznő aki azt találta ki, hogy a lakásán rendez színházat az érdeklődőknek. Kis lakás, szinpada sincs, de mivel 30 néző fér el összesen, nem is kell. Arról, hogyan született az ötlet, nem sikerült semmit megtudnom, túl sokan tolongtak körülötte előadás után. De ami késik nem múlik, márciusban új bemutatót tervez, ott a helyem, majd akkor kifaggatom.
Most Euripidész Íphigeneia Auliszban című műve volt műsoron - teltház előtt. A közönség vegyes, jobbára huszonéves, művészpalántának kinéző, kócos fiatalemberek és lapos sarkú bőrcipőt viselő lányok alkotják, de akadt néhány nyugdíjas korú házaspár is. A színház maga a Magyar utca egyik második emeleti lakásában van, föl kell csengetni, fel kell mászni az emeletre, pirinyó előszobában letenni a kabátot, a táskát (a cippzárakat érdemes behúzni, mert a háziasszonynak van egy hatalmas, koromfekete perzsa cicája aki állítólag szeret belebújni a táskákba. A macsek akkora, hogy legfeljebb egy hajóbőröndbe férne bele, de én hittem a háziasszonynak és behúztam a táskámon a cippet. Más óvintézkedés nem szükségeltetik)
A lakásszínház szokatlan atmoszférájától eltekintve is sejteni lehet, hogy nem mindennapi színházi élményben lesz részünk - már az érkezésnél külön ültetik a hölgyeket és az urakat. Apró kis falócákon foglalunk helyet, akinek érzékeny az ülepe, az vigyen magával párnát.
A színpadot is egy falóca jelképezi, azon ül a három, hófehérbe öltözött szereplő: az elgyötört arcú, kisírt szemű Agamemnón király, a másodvirágzásában is gyönyörű és büszke Klüthaimnésztra és leányuk, a hamvasan szép Iphigenia. Az egész darab a lócán játszódik, minimálszínháznak hívnám az előadást, ha éppen be akarnám skatulyázni, de nem akarom. Euripidész darabját értő módon meghúzták, csak azokat a szövegeket hagyták meg, amelyek a három ember viszonyának megismeréséhez és a családi dráma megértéséhez kellenek. Nincs a színházban semmi: nincsen színpad, nincsenek fények, nincsen mozgás, semmi sincs, csak a nyers szöveg és a színészek által megjelenített érzelmek és indulatok vannak. Szeretet, gyötrődés, reménytelenség, védekezve támadás, a múlt felhánytorgatása, felhorgadó büszkeség, elvek feladása, keserű beismerés, búcsúzás, kétségbeesés, fiatal élet elsiratása, emóciók egész tárháza jelenik meg az előadásban. Az Iphigenia amúgy sem egy könnyű darab -ugyan melyik görög dráma az?-, de ebben az előadásmódban különösen igényli a néző figyelmét és közreműködését. Annyira pici a hely, annyira intim a színészek és a nézők együttléte, hogy a maroknyi néző közreműködése nélkül az előadás meghalt, nem működik, ne' adj' Isten, kínos feszengéssé válhat. Nekem szerencsém volt, jó közönség gyűlt össze, érvényesülhetett a színészek játéka, részesévé válhattam a színháznak.
És mindehhez nem kellett mást tennem, mint felhívni a 266-32-20-es számot és szombat délután háromra odamenni a Magyar utcába. Még jegyet sem kell venni, az előadás ingyenes, a Színházi dolgozók Szakszervezete támogatja.

(a kép az index.hu-ról való)

(nagyon-nagyon zárójelben jegyzem meg, hogy a darab végére feleslegessé vált a férfiak és a nők 'szétültetése'. Iphigénia, a hamvas és fiatal szűz ugyanis csupa férfias tulajdonságot mutat fel: hazaszeretetet, dicsőségvágyat és bátorságot. De ez Euripidész darabjának már egy teljesen másféle felfogása, Vasvári Emese lakásszínházában nem ez a lényeg, hanem a család drámája.)

Mégmás:
A Sophie Scholl holnapra marad, hosszú volt a nap, elfáradtam.

Az ész megáll, vannak emberek, akik most, februárban rendelik meg azt a kiscicát, ami majd még csak augusztusban fog megszületni!!
Ehhez képest a barátném kukákból szedi ki a kétségbeesetten nyarvogó, nejlonzacskóba fojtott vaksi kis jószágokat és hetekig eteti pipettából, hogy életben tartsa őket. Vagy a másik véglet, amikor, elhalt nagynénik és egyéb ismerősök, távoli rokonok távoli rokonjainak elárvult, kövér, vén kandúrjainak biztosít szeretetteli nyugdíjasotthont a nekik még hátralévő 1-2 évre.
Ez a feltétlen és válogatás nélküli jószívűség az egyik tulajdonsága, amit tisztelek benne.
Azt hiszem, ha ő is hónapokat várna egy mindenféle pedigrékkel kistafírozott kiállítási macskára, egyáltalán nem bírnám elviselni a flitteres hajcsatjait.
Addig, amig ennyi kidobott, elveszett, elárvult kutya és macska kóborol a világban, addig soha, de tényleg soha nem fogok pénzt kiadni állatért.
(ez alól a fogadalom kivételt képez egy ara-papagály, mert azok ugyebár nem nagyon szoktak az utcán kódorogni)

Máma nincsen blog.
Enyhe fejfájás van, fogvacogásig durvoló hideglelés van, félmaréknyi C-vitamin van és citromos tea van. Ja, meg nagy darab póréhagyma is van vajas kenyérrel és két narancs. Nesze neked fogyókúra, de a megfázást legjobban hagymával lehet kúrálni, ahhoz meg ugye valamit muszáj enni.
No, ágyba velem.

(pedig tegnap délután jó színházat láttam, este pedig megnéztem a Sophie Scholl - aki szembeszállt Hitlerrel-t is. Mindkét alkotásról érdemes írni, de majd máskor.)

:-) Szépjónapot!
Cudar idő van, a roskatag, vén Télapó kicsit felszívta magát és Tél Tábornokot játszik. Szakad a hó, kezd jeges szél fúj. De nyugi, pár napig még van ereje Tél Tábornok Apónak, de már vesztésre áll, a tavasz itt van az ajtóban.
nem a vakvilágba beszélek, bizonyítékaim vannak:
1. a krókuszok kezdenek hajtani.

2. a vadkacsák párba rendeződtek, minden gácsér mellett ott a tojója és szemmel láthatóan jól érik magukat kettesben.
3. az aranyvesszőn szemmel láthatóan, napról napra duzzadnak a rügyek.
4. kezdődik a lomtalanítás.

:-) Szépjóestét!
Nos, a Rokonok abszolválva :-(
Igen, abszolválva, pont mint egy kötelező irodalom a suliban.
Az alkotók (itt elsősorban a forgatóköny írójára és a renedezőre gondolok) nyilvánvalóan tisztelegni akartak Móricz zsenije előtt, nem kockáztattak, nem kísérleteztek új filmes eszközökkel, egyszerűen csak csináltak egy kosztümos játékfilmet. Ezt a stílust 45-50 évvel ezelőtt Várkonyi Zoltán művelte igen magas fokon, hát ha Jókai műveinél bevált, akkor nyilván Móricz Rokonokjának filmre viteléhez is megfelel.
Az kétségtelen, hogy összeszedték hozzá a legjobb színészeket.
Tóth Ildikó Linája csodaszép, érzékeny, virgonc fiatal nőből a szemünk előtt alakul át kétségek között vergődő, kiábrándult, keserű asszonnyá.
Eperjes zseniálisan játszik, gusztustalan, visszataszító, tenyérbemászóan bizalmaskodó ripacs. Az egyik legnehezebb feladat lehet egy színésznek úgy ripacskodni, hogy az hiteles legyen, de Eperjes megcsinálta, nincs ember aki ne akarná szembeköpni ha látta ezt a filmet.
Oleg Tabakov polgármestere még taszítóbb, joviális, hideg tekintetű, számító emberidomár.
Marozsán Erika gyönyörű, a színészi képességeit nem tudtam felmérni mert más dolga nem volt, mint szépnek lenni.
De olyan színészeink is vállaltak epizódszerepeket a filmben mint Mácsai Pál vagy Vallai Péter, mindegyik külön-külön eljátszotta a maga három mondatos főszerepét. Sőt, feltűnik a filmben Madaras József is, megőszült, meghízott, de ő is elviszi a hátán azt a néhány percet, amit rábíztak (az más kérdés, hogy rossz perceket bíztak rá).
Csányi Sándor sajnos csalódás, túljátssza a szerepét. Olyan, mint egy színész szakkörös srác, aki a tükör előtt gyakorolja, hogy milyen arcot vágjon az iskolai ki-mit-tudon, ha mérgesnek vagy megdöbbentnek kell látszania. Sajnálom, a rendezőnek ezt észre kellett volna venni és valahogy segíteni rajta, mit tudom én, oldani a fiú görcsös akarásán, vagy a világítással bűvészkedni valamit, esetleg csak nem nagytotálban fényképezni, vagy valami hasonló. Attól még neki van a legszívdöglesztőbb, legselmább mosolya, de ebben a közegben nem volt otthon, sajnos nem ment neki a játék.
Mint ahogy Szabónak sem nagyon ment a rendezés. Regényadaptációnak nem rossz az alkotás, a kötelező olvasmány helyett le lehet vetíteni irodalom órán. Persze legyünk őszinték, ha kicsit még vágnának rajta, az sokat használna a filmnek. Különösen az utolsó jelenetet hagynám ki, nagyon szájbarágós egy gazzal vastagon benőtt udvaron, egy hirtelen ásott trágyagödörben disznók között haldokolni, miközben egy koldus motyogja, hogy ennek nem lett volna szabad megtörténnie (Madaras József az a koldus, ezért mondtam, hogy rossz perceket bíztak rá). Tudom én anélkül is, hogy a disznóké az olyan ország.
Móricz üzenete persze átjön, a ma emberének már csak azért is érdemes beülni a moziba: "Ellenzék kell, mert ha nem lenne ellenzék, az emberek nem hinnék el, hogy valaki ellenőríz bennünket"
Nna kérem, a zseni az évszázadokon keresztül zseni.

A munka nem megy az ember után, ezért az embernek kell mennie a munka után, tehát a gépkocsi nagyon sok ember számára a munkához jutás eszköze. Ezért mi azt javasoljuk, hogy a családi gépkocsi-programba tartozó autókra külön szabályokat léptessünk életbe. Családi gépkocsinak minősüljön minden 1600 köbcentis vagy annál kisebb gépkocsi, luxusautókra nem vonatkozik ez. fidesz.hu

A hajam égnek áll, komolyan, ezeknek tényleg elmentek otthonról.
Először is: a munkába járáshoz (és egyébként is, az energia takarékosság miatt, az utak zsúfoltságának csökkentése miatt, a környezet védelme miatt és így tovább) sokkal inkább a közösségi közlekedést, a sűrűbb buszjáratokat, a falugondnokok kisbuszhálózatát (és beszéljek nyugodtan haza, igenis a kerékpárutakat) és ilyesmiket kéne fejleszteni. Elég csak reggel a Váci út egyik zebrájánál állni másfél percet és máris kész a statisztika: az autók 80%-ban egyetlen ember ül. Mi alapján fizessek én több adót csak azért, hogy valakik az államilag támogatott, regisztrációs adó mentesen vásárolt autójukkal finghassák tele benzingőzzel a várost?
Mert ha mondjuk hárman összeállnának és megszerveznék, hogy felváltva hozzák be egymást a városba, akkor máris spórolnának, nem lenne szükségük 'támogatásra' se és a város is élhetőbb lenne.
Arról nem beszélve, hogy az Alsó-Falufarkán élő Mári néninek ez sem segítség, neki inkább az kéne, hogy ne csak reggel, délben meg este legyen egy busz amivel be tud menni a városba, hanem mondjuk reggel bebattyoghasson a polgármesteri hivatalba és megkérdezhesse a falugondnok Józsit, hogy hány órakor indul a falu furgonjával a városba, mert bejelentkezne egy fuvarra, szemüveget is kéne íratni és a só, cukor, liszt is fogytán van, sütőpor meg már nincs egy morzsányi se.
Másrészt pedig, ahogy a mai autókat elnézem, egy 1600 köbcentisnél kisebb kocsiba egy fidesz által elképzelt ideális család (három gyerek, négy (+ pót)kerék) be sem fér. Legalábbis szabályosan, gyerekülésbe kötve semmiképpen.
Akkor most mi van?

uhh. nem is folytatom, inkább megyek moziba, már régóta meg akarom nézni a Rokonokat. nem sok jót hallottam a filmről, de nem hiszek a szóbeszédeknek amig magam nem látom a filmet. Egyébként sem hiszem, hogy egy Móricz regényt el lehetne rontani. Pláne nem úgy, hogy abban Csányi Sándor és Eperjes Károly szerepel.

A hét párbeszéde:
- Te, ki az a Kovács Pisti?
- Hm. nem tudom, egy kisfiú. Az szdsz vele reklámozza magát.
- Miért?
- Mit miért?
- Miért reklámozza magát?
- Hát mert tavasszal választás lesz.
- Jaaa, tényleg. De mégis, miért reklámozza magát?
- Hááát, mert azt akarja sugallni, hogy ha rá szavazunk, akkor jó életünk lesz, fognak törődni az oktatással, az egészségüggyel, tudunk majd venni a kölyköknek biciklit, ilyesmi.
- Aha. De miért Kovács Pistivel reklámozza magát?

A párbeszédnek van még folytatása, kábé hasonló szinvonalon, ezért inkább nem foglalnám vele a tárhelyet.


Kiegészítő információ:
a kérdező egy nagykorú, sőt, lassan már több mint háromszorosan nagykorú állampolgár, aki saját bevallása szerint minden este megnézi a televízióban a híradót. Több adatot a személyiségi jogai védelmében nem közlök.

Arra most nem térnék ki, hogy valakinek Kovács Pisti személyiségi jogaival is kéne törődni.

:-) Szépjóestét!
Ritka pocsék egy nap, belülről induló vibrálással, bujkáló fejfájással, mérhetetlen életundorral, erősödő testszaggal és alhasi görcsökkel.
Tipikus pre-menstruációs tünetek.
Jajj.

:-) Szépjóestét!
Az Operában megnéztük a Spartacust. A zenéjét már szinte töviről hegyire ismerem, a rádióban igen gyakran adják, kazettán is megvan, de a balettet még nem láttam. Nem rossz, sőt, elég jó a rendezés és Flaviat a kedvencem, Aleszja Popova táncolta. Némelyik harci jelenet egész meggyőző volt, még izgulni is lehetett, hogy ki győz. Egy baj van csak az előadással, a kosztümök. A gladiátorokat bőr tangabugyiba és vállszíjakba öltöztették, és bár lehet, hogy valóban ilyesmit hordtak, de a modern embernek erről a szerelésről már inkább egy szado-mazo pornó jut az eszébe, mint az arénában küzdő rabszolgák. Természetesen nagyon szívesen elnézegetem a szebbnél szebb férfipopsikat és combokat - a strandon. A Spartacus drámaiságát kár ilyesmivel tönkretenni.
Majd holnap bővebben, most ollyannagyonnaggggyon álmos vagyok, hogy tán még az ágyig sem találok el, összegömbölyödök a szőnyegen.

:-) Szépjóestét!
Ha már el kellett mennem mérlegért, akkor bevásároltam: mostanában ipari mennyiségű kefírt és tejet fogyasztok, koffeinmentes kávé, a kutyának gersli, sajtok, ilyesmi.
Három komoly meglepetés ért:
Az első, hogy egy tecckó méretű boltban nincsenek sovány sajtok. Trapista (zsíros, kemény) pannónia, sőt, Pannónia, imádom, szintén zsíros, camembertek, gomolyák, minden, minden zsíros. Egyetlen félzsíros Goudát sikerült találnom. Lehet kicsit rámenősebben kellett volna kutakodnom, vagy esetleg kérdeznem, de a tecckó eladóiról nem az a tapasztalatom, hogy ismernék az árut, amit eladnak. Szerintem inkább szétnézek a Lehel piaci Katica tejboltban, ott legalább meg tudják különböztetni a trappistát az ementálitól.
A másik meglepetés, hogy nincsen már olyan, hogy fürdőszobai mérleg. Pontosabban van, csak a klasszikus mechanikus változata nincs, már minden mérleg elektronikus. És jó drága, ami még nem lenne baj, csak én útálom az elemmel működő dolgokat, amit muszáj, például a kisrádióm, azt is akkumulátorral használom. Ezek a vackok meg gombelemmel működnek, színtiszta pocsékolás és oktalan környezetszennyezés.
A harmadik meglepetés nem is meglepetés, mert kinézem a tecckóból, hogy az egyébként elég drága és delikátesz árunak számító, gusztusos kis fahórdókból kimért szemes kávét pont a halas pult mellett árulják. Igaz, olyan boltot is ismerek, ahol a kenyér közvetlenül a mosópor mellett van. Végülis, halszagú kávé, vagy friss tengeri szellő illatú kenyér, hát nem mindegy az nekünk?
Úgyis egy kosárba megy.

Más:
gyors sajtószemle, tessenek kitalálni, melyik ezek közül a jó hír:
A szerb kormány cáfolja, hogy elfogták Ratko Mladicot mti
A sárospataki kötetek akár már szerdán hazakerülhetnek nkom.hu
Bemutatták a Fidesz új szóvivőit fidesz.hu

:-) Szépjóestét!
Ha még egy proteinnel dúsított vaniliás turmixot meg kell innom, visííííííííítooooook!!!
fogyni viszont muszáj, nem akarok életem végéig vérnyomáscsökkentőkön élni, úgyhogy kínomban feltaláltam a kefírlevest.
Nyáron, kánikulában szoktam csinálni, gyalult spárgatököt, csipet sót, fokhagymát, jó sok apróra vágott kaprot összeturmixolok kefírrel, behűtöm és levesként eszem. Van gyümölcsös változata is, imádom, 35 fok felett mást nem is nagyon bírok magamhoz venni.
Hháát, ez volt az alapötlet, de mivel gyenge tök most nincs, ezért póréhagymát apró darabokra vágtam, beleszórtam a kefírbe, reszeltem még bele egy kis darab fekete retket, fűszereztem őrölt köménnyel, pirospaprikával. Nem is rossz. Sőt.
Csak az a kár, hogy nincsen nyár, akkor jobban esne.
További variációkat céklával, káposztával, egyebekkel majd kipróbálom - ha bejön, saját fogyókúrás tanácsadó céget alapítok :-))


Más:
A tavasz viszont már itt van a kapuban, a kertben nemcsak a hóvirág nyílt ki, de a téltemető is.


Most pedig felülök a bringámra és sportolás gyanánt elmegyek és veszek egy mérleget.

Juhhhhéééééé!!
Mediterrán Böjt
Woooww!
:-))

:-) Szépjóestét
Az Origon van egy kis cikk a kopogtató cédulák gyüjtéséről.
Nem mondom, hogy nincs lelkiismeret furdalásom, amiért az idén nem állok be én is önkéntesnek. Amikor a köztársasági elnök meghirdette a választások időpontját, szinte automatikusan ültem le a géphez, hogy küldjek egy e-mailt: itt vagyok, hívjatok, szóljatok ha röpcsizni kell, ha kopogtatni kell, ha plakátot kell ragasztani. Négy éve is csináltam, akkor nagyon fontosnak éreztem, hogy ha már bukni kell, akkor legalább ne érezzem úgy, hogy azért buktunk, mert én lusta voltam besegíteni a kampányolásba. Azért is segítettem, hogy ha veszítünk (akkor egy hagymát nem adtam volna a mostani koalíció győzelméért) hát akkor legyen kivel együtt sírni, megbeszélni, hogy mennyire félek a popolizmustól és a szélsőséggel kacérkodó álszent konzervativizmustól.
Hanem, pár napnyi tépelődés után az idén mégis úgy döntöttem, hogy én ebből kimaradok.
Nem azért, mert a két állásom minden erőm leszívja.
Nem is azért, mert az utolsó négy vizsgám nehezeben megy, mint az azt megelőző 92.
Még csak nem is azért, mert most kevésbé félnék a "a popolizmustól és a szélsőséggel kacérkodó álszent konzervativizmustól".
Sőt, most talán még jobban félek.
Az a baj, hogy már nem tudok olyan feltétlenül hinni abban, hogy az én választott pártomnak feltétlenül mindenben igaza van. Abban sem tudok már hinni, hogy majd ők rendbe teszik a gazdaságot, hogy a 'kiművelt emberfők' majd megteremtik nekünk a szellem szabadságát.
Nem tudok hinni benne, hogy a választott pártom, akinek a programja és a szellemisége hozzám a legközelebb áll, sokkal különb, mint a többi. Nem tudok hinni benne, hogy a választott pártomat csak a közösség iránt érzett felelősség vezeti és hogy a vezetői a saját érdekeiket alá tudják rendelni a közjónak. Sőt, alá tudják rendelni az elveiknek. Sőt, már abban sem hiszek, hogy vannak elveik. Vagy ha vannak is, azokat az elveket már túl sokszor alárendelték a pillanatnyi érdekeknek.
A választott pártom legfeljebb kevésbé demagóg és egy picit tán több humorérzéke van mint a többinek - de semmi több.
Hát, ezért nem bírok én az idén szórólapozni, plakátot ragasztani, kopogtató cédulát gyüjteni.
A cédulkámat még odaadom, szavazok is rájuk, mert kell egy KISZ-titkárnak azt is, de jobban szeretem a lassút, komponálva dzsesszel, vagy összekovácsolva dzsesszel és a dikszilend stílust.

Sajnálom.

Iphigeneia Auliszban - egy szoba sarkába rendezve.
Én már bejelentkeztem szombatra az indexen megadott telefonszámon. Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok.

:-) Szépjóestét!
Szegény barátném nagyon megjárta: négy bordája és a csuklója törött el. A négy bordája az első eséskor, amikor én nem voltam vele, a csuklója pedig akkor, amikor jöttünk haza a moziból. Gondolom, ez nem használt a kimozdult bordáknak sem. Ráadásul jól megkínozták, a csuklója ugye három napig ellátatlan volt, hát kicsit meg kellett igazgatniuk gipszelés előtt. A bordáival semmit nem csináltak, gyógytornára kell járnia. Kicsit ordítottam vele a telefonba, mert amilyen idióta, nem akar táppénzre menni. Azt mondja, vesz ki szabadságot. Néha tényleg falnak megyek tőle, van egy háza, egy pesti lakása, vastag bankbetétje, az aranyakat úgy kellett levágni a dagadt ujjairól és nem bír egy hónapig táppénzen lenni. Az is jellemző rá, hogy az állatai miatt aggódik leginkább. Nyugtatgattam, hogy a macskáit el tudja látni, ha meg akváriumot kell tisztítani, majd átmegyek hozzá segíteni. A kutyáját is kiviszem, velem úgyis fegyelmezettebb az eb.
Sajnálom szegényt, az a típus mint én, aki soha nem beteg, hát az ilyennek szinte megemészthetetlen, ha az egészsége cserben hagyja. És azt még nem is mondtam neki, hogy aki közelebb van a hatvanhoz mint az ötvenhez, negyven éve fogyókúrázik, a tejet nem bírja, sajtot és joghurtot nem eszik mert hízlal, madárcsontú és pár óra alatt öt csontját volt képes eltörni, hát annak érdemes elmenni egy csontritkulás-szűrésre. Most várok pár hetet hogy rendbejöjjön, aztán rébeszélem. Ha már a traumatológusnak nem volt annyi esze, hogy mondja neki. Ez is jelemző a magyar egészségügyre: gyógyítanak ugyan, de magasról leszarják a megelőzést.

Kéne kicsit újságot olvasni, de nincs egy csepp erőm se. Egyre jobban leszív ez a vasárnapi dolgozás. Megyek gömbölyödni.

Jut eszembe: tegnap bogarásztam a sablonomon, és mit találtam, na mit?
Hát egy gombot, amivel be tudom állítani, hogy regisztrálatlanul is lehessen kommentelni.
Csak azért mondom, mert volt már arra panasz, hogy túl bonyolult nálam a kommentelés. Hát, egyszerűsítettem, csak tessék-tessék :-)

:-) Napsütéses szépjóreggelt!!
Most kell menni sétálni! Csodaszép idő van, az ég szikrázóan kék, a nap melegen süt, a madarak teli torokból énekelnek, a hó szemmel láthatóan vékonyodik, az aranyeső rügyei ma reggelre duzzadni kezdtek, egyes fák hónaljában kis nedvességfoltok jelentek meg, gyönyörű, gyönyörű a természet!
Tegnap reggel is kint voltunk, de akkor olyan vastag köd volt, hogy alig találtuk meg a madáretetőinket. A végén persze csak odataláltunk, jól feltöltöttük a kis kajáldákat, aztán nekiindultunk a Duna partnak, a kedvenc kocsmánk felé.
Az évnek ebben a szakaszában rengeteg vizimadár vendégeskedik nálunk, ma a "nevető" madárral találkoztunk. Még nem sikerült megfigyelnem azt a madarat, csak a hangját ismerem. Valami sátáni röhögéshez hasonlít, tegnap, a vastag ködben egész kisértetiesen hangzott. Olyan, mintha a boszorkányok viccet mesélnének egymásnak és az egyik magas, kísérteties hangon röhögni a kezd, a többi pedig lassan csatlakozik hozzá. A barátnőmmel azon nevettünk, hogy fel kéne venni és betenni csengőhangnak. Elképzelem, amikor a metrón a sok tücsökciripelés, örömóda, el-condor-pasa és hasonlók között egyszercsak megszólal ez a földöntúli, sátáni kacaj.

Más:
a barátnőm péntek éjjeli elesése kezd kis magyar abszurddá alakulni. Nagy valószínűséggel eltört a csuklója, nagoyn fájlalja, dagad is, elég hamar meggyőztem, hogy menjen el az orvoshoz. Tegnap délután hat órakor rá is szánta magát (hogy miért olyan későn,arról majd lesz itt egy hátérelemzés) és a szomszédjával elkísértette magát az ügyeletes kórház traumatológiájára. Óriási tömeg várakozott, egy nővérke időnként kijött és közölte, hogy akinek nem sürgős, az inkáb menjen haza és jöjjön vissza holnap. Az én egyébként nagypofájú, ráadásul patikus létére többé-kevésbé egészségügyis barátném, akit eddigre elkábított a fájdalom (és a sok fájdalomcsillapító) pedig buta asszonyállat módjára megfogadta a tanácsot és hazament. A HüPi, ahelyett hogy csinált volna egy óriási botrányt.
Basszák meg, a mai magyar egészségügyben képesek kimondani, hogy akinek nem nagyon fáj, az inkább menjen haza????
Mégis, mi alapján döntenek?
Akinek nem folyt ki a szeme, csak kiesett és most egy csésze vízben van, az nyugodtan hazamehet, annak a szemgolyónak semmi baja sem lesz holnapig a hűtőben? Vagy mégis, mit képzelnek??
nem inkább egy másik traumatológust kéne behívni, hogy a több baleseti sérültet többen tudják ellátni?
Agyrém, komolyan mondom, agyrém.
Ezt az egész elfuserált, hálapénztől korrumpálódott, költségvetési béklyóban fuldokló egészségügyet úgy ahogy van szét kéne robbantani, a helyét felszántani és behinteni sóval, aztán teljesen más helyen, teljesen más személyzettel újra felépíteni.
Nno.
Uhh.

És most a háttéranyag (csak erős idegzetűeknek és gyakrolott Brünnhilde olvasóknak) arról, hogy egy éjjel fél tizenegykor történt balesettel miért csak másnap este hat órakor kerül valaki orvoshoz.
Már többször írtam itt a patikus barátnémról, akit az egyik férfiismerősöm rövid három órányi ismeretség után "édes naívának" nevezett. Azt hiszem, ez sokat elárul a képességeiről. A szakmájában roppant értelmes, szorgalmas, jövőre ugyan nyugdíjba megy, de még mindig képes tanulni, új anyagok, új gyógyszerek, új TB-rendeletek, semmin sem akad fel. Az élethez való inteligenciája már nem ennyire egyértelmű (ugyan kié az?). Ugyan soha nem ment férjhez, mert ő senkire nem mossa a szaros gatyát, őneki egy férfi se tiltsa meg, hogy a macskájával aludjon, őrajta egy férfi ne uralkodjon, blablabla. A férfi arra van, hogy szórakoztasson és időnként ejtsen pár ezer forintot a fésülködő asztalon álló perselybe. Pont.
Mindettől függetlenül, ha el akarja adni a lakását, akkor valamelyik ex pasiját hívja, hogy találjon neki vevőt, ha meg kell javítani valamit, akkor egy másik ex pasit hív, hogy kerítsen neki szerelőt, ha költözik, akkor egy harmadik ex pasi szerzi neki a szállítómunkásokat, ha bankban vagy önkormányzatnál kell ügyintézni, akkor egy negyedik ex pasi kíséri el és így tovább, és így tovább. Mert mégiscsak más az, ha van egy férfi az emberrel. Hogy mitől más, azt még eddig nem sikerült kiderítenem. Az évek múlásával persze az exek lelkesedése is csökkent, mostanában már jobbára csak egy szomszédja van, aki időnként hoz neki macskaalmot, macskakonzervet, egy üveg édes pezsgőt, szóval csupa olyasmit, ami egyébként nehéz (és nőietlen) ahhoz, hogy hazacipelje. Ez a szomszéd idült alkoholista, homloklebeny sorvadásban szenved, az IQ-ja 90 alatt van, egy kávé megfőzése neki másfél óra, egy borotválkozás (a nekikészülődéssel együtt) három. Tulajdonképpen gyengeelméjűnek számít bár tudom, hogy ez a fogalom politikailag inkorrekt. Azért használom csak, mert a gyengeelméjűségéről ő maga tehet, harminc év alatt egyszerűen elitta az amúgy sem túl sok eszét.
No most, az én barátném kitalálta, hogy ez a szomszéd majd elkíséri őt az orvoshoz. Mert ugye mégiscsak más az, ha van egy férfi az emberrel. Nem értem ez mire jó, egyébként is, törött csuklóval mentőt is hívhatna, de nem, majd a szomszéd, mégis, legyen vele egy férfi, ha valamire kell. Hogy mire, az rejtély, mert a pasi egy szatyor krumplit sem tud felemelni, nemhogy egy nőt, ha netán elesik mellette.
Lényeg a lényeg, a pasi este hat órára szedte magát össze annyira, hogy el tudjanak indulni a kórházba.
Most mit mondjak?
A fészkes fene enné meg az olyan nevelési módszert, ami arra tanít egy értelmiségi (de legalábbis diplomás) nőt, hogy csak akkor veszik komolyan, ha egy férfi van mellette.
És a fészkes fene enné meg az olyan társadalmi környezetet, ami azt sugallja egy értelmiségi (de legalábbis diplomás) nőnek, hogy csak akkor veszik komolyan, ha egy férfi van mellette.

Most pedig megyek másoddolgozni :-(
Viszont ebben a ragyogó időben hatalmasat fogok bringázni. Szerintem még kerülök is, hogy minél tovább tartson az út :-))

:-) Szépjóestét!
jajdelyó, vége a hétnek!!
Vé-ge-a-hét-nek!!! :-))
Munka után azért még bementem egy kicsit gyakorolni, mit ne mondjak, a gép nem ismerte fel a flash-drivomat, feltöltés nuku, mire innen-onnan összebogarásztam pár mintafeladatot már zárt is a számítógépterem. Ez van. Hétfőn délután megpróbálok kicsit hamarabb elkérezkedni. Ha meg tudok csinálni egyben egy példát, akkor szerdán nekimegyek a vizsgának, ha nem, akkor várok még egy konzultációra.

Este megnéztük a Good Night, and Good Luck-ot. Kicsit meglepődtem, én valamiféle dokumentarista politikai thrillerre számítottam. Ehhez képest meglepően visszafogott alkotás, a másfél óra jószerivel egy stúdióban játszódik, senkiből sem válik hős. Nem rossz a film, csak valamivel több történelmi ismeret kéne hozzá, mint ami nekem van az ötvenes évek amerikájáról. McCarthy nevét természetesen ismerem, az akkori amerika kommunista ellenes paranoiájáról is tudok.
Ami nagyon tetszett az az, hogy a rendező képes volt fenntartani a feszültséget úgy, hogy csak az egyik oldalt, a szenátorral szembeszálló újságírókat mutatta be. És amin őszintén meglepődtem, hogy az alkotók jól észrevehetően megbíztak a nézőben. Apró kis részletekből, történetszilánkokból, éppen csak megvillantott magánéleti jelenetekből kell összeraknunk a sztorit. (Én mondjuk kifejezetten szeretem, ha nem rágnak a számba egy történetet).
A film fekete-fehér, kissé 'imbolygósan' van fényképezve, ettől -és a beleapplikált korabeli híradó részletektől- valóban dokumentarista hatása van, de ezen a szitán átlátok. Ami szintén nem baj, értem én, olyan játékfilmet akartak nekem csinálni, amit dokumentumfilmnek érzékelek. Tényleg többet kéne tudnom arról az időről ahhoz, hogy eldönthessem mennyi igazság van benne.
Még egy óriási meglepetés ért, a film végén kiderült, hogy rendező-színész-forgatókönyvíró Clooney csak ürügynek használta McCarthy történetét, a film igazi üzenete a mának szól. Mégpedig az az üzenet, hogy csak a hitelesen tájékoztató, oktató, informáló televízió az igazi. A puszta szórakoztatás, a fecsegés, a problémák bemutatását megkerülő televíziózás a szakma halálát jelenti.
Ez a befejezés úgy ért, mintha leöntöttek volna egy vödör vízzel.
igaz, nem tudom miért, hisz mindig azon nyavalygok, hogy a mai filmkészítőknek nincs mondanivalójuk a világról.
Hát George Clooneynak úgy látszik van, és ezt az üzenetet el is juttatja a nézőhöz.


Más:
iszonyú csúszós az út, hazafelé jövet a barátnőm esett egy hatalmasat. Máma a másodikat, az elsőt délután, akkor az oldalát ütötte meg, most a csuklóját fájlalja. Remélem nem törte el. Nagyon kell vigyázni, reggelre minden tükörjég lesz, csak az menjen ki akinek feltétlenül muszáj - és az is csak jó, kényelmes, nem csúszós talpú cipőben ami tartja a bokáját. A barátnőm eséseit is az okozta, hogy most nagyon sportosnak akar feltűnni és túrabakancsban jár. Csak hát a túrabakancs durva terepre van kitalálva és nem tükörjégre.
Szóval csak óvatosan.
és nem kell szégyellni, ha muszáj, be kell tekerni azt a cipőt egy kapcával, vagy rá kell húzni egy ócska zoknit.
Mi a varrodában, amikor délutánosak voltunk és este tízkor arra léptünk ki a gyárkapun hogy minden jégpálya, szóval olynakor bementünk a raktárba egy zsák szabászati hulladékért és a kis rongydarabokat a cipőnk talpához kötöztük. Mindjárt jobban tapadt, éjjel, a sötét kisvárosban sokkal biztonságosabban tudtunk hazabotorkálni.

Most pedig paplan alá velem, egy ilyen hét után leglaább 12 órát kéne egyfolytában aludnom - amiről ugyebár szó sem lehet.

Orbán Viktor, amellett, hogy politikai provokációnak minősítette a fideszfrakcio.hu által lényegében elismert adatlopást, a szerdai elnökségi ülés után egyértelműen Rogán Antal kampányfőnökre hárított minden felelősséget. index.hu
Mit írtam én egy évvel ezelőtt, na mit?

Más:
A hét híre: PÉNTEK VAAAAANNNNNNNNNN!!! :-)

Uhh, hallom a hírekben, hogy itt megpofoztak egy aktivistát, ott feltörték egy párt postaládáját, amott ellopták egy funkci lap-top-ját. Szervert feltörni csak diákcsíny, aktivistát megverni csak egy becsavarodott ember magánakciója, blablablabla.
Én meg ma ültem a metrón, bal oldalamon egy fekete egyenruhás, bakancsos fiú állt, karján hímzett Nagy-Magyarország címer, jobb mellén aranyozott, pisztoly formájú kitűző. Bakancs fényesre suvickolva, kommandós nadrág ropogósra vasalva, korpa mentes fejbőr fényesre borotválva. A szuper, csővázas katonai hátizsákból egy gumibot nyele kandikált ki.
Jobb oldalamon egy fiatal lány ült és egy telefonkönyv méretű könyvet lapozgatott. Gyönyörű, fényes papírból készült könyvet, pont, mint a képzőművészeti albumok, nagyon szép tipográfiával és színes képekkel. Csak az egyik fejezet címét olvastam el, a Szcientológia vallás volt a címe.
Na most, a bal oldalamon a srácon az egyenruhát és a hozzá valókat 100-150 ezer Ft közötti értékre saccoltam. Másik oldalamon az a könyv legalább 20-30 ezer Ft, de inkáb több.
Mindezt csak azért írtam le, hogy ne csodálkozzunk, ha az emberek ennyire vonzódnak a szélsőségekhez és még anyagi áldozatokat is hoznak, hogy egy csoporthoz tartozhassanak, hisz a magukat politikai középnek mondó pártok valóban nem túl vonzóak.
Undorodom a világtól.

:-) Szépjóestét!
Ritka pocsék egy nap volt. Nyugdíjba akarok menniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!!!!!!!!!!!!!
basszák meg!
Elegem van.

Nno,

Délután Delphi konzultáció volt. Ezúttal a tanár kissé túlpörgette, csináljuk, gyorsan, siessünk, hol egy névadás maradt le, hol egy adattábla hozzárendelés, míg végül háromnegyed hétkor egyszercsak kifutott a fejemből az addigra felforrt agyvelőm és pár percig képteln voltam bármit is csinálni sem. Az utolsó példát már nem is tudtam követni.
Egy mukanap után nem lehet még egy 5 órás intenzív konzultációt végigülni. Én már legalábbis nem bírok.

Történt azért jó is, az egyik srácot kis híján sikerült egy pohár kapuccsínóba fojtanom.
Szünetben a kávéautomata körül gyülekeztünk (nyugi, én nem kávét, hanem egy tiramisu nevű -koffeinmentes- szörnyűséget ittam) és az egyik srác nézegette a gépet, hogy tartályos vagy vízvezetékre kötött. A munkahelyén tartályos gép van és hetekig benne poshad a víz. Éppen a masina mellett álltam, benéztem a háta mögé és már mondtam is hogy nem, ez vezetékre van kötve, egyébként is kis gép, legfeljebb egy puffer tartály fér bele vízhiány esetére.
Na most ez a szó, hogy "puffer tartály", szinte megállt a levegőben :-D
Fogalmam sincs, hogy jutott az eszembe ilyesmit mondani, de óriási sikert arattam vele. Volt, akinek csak a kávéskanál állt meg a kezében, de akadt, aki visszaköpte a kávéját a papírpohárba, hogy meg ne fulladjon a röhögéstől. Szabadkozhattam én, hogy 'amúgy' egy normális nő vagyok, alig hiszem, hogy a jelen lévők közül ezt bárki is elhitte nekem.
Amit nem csodálok, mert tényleg nem vagyok normális nő; valkür vagyok, mit tagadjam.

Nyugdíjba akarok menni.

:-) Szépjóestét!
Semmi energiám nem maradt, máma jószerivel fel sem tudtam kelni a székből. Masszíroztam azokat a nyavalyás teljesítményértékeléseket, mindenképpen végezni akartam vele ma, holnap bepótolom a ma el nem végzett napi munkát, holnapután pedig korrektúrázok egy bazi nagy, 220 oldalas kiadványt, tele számokkal.
Azért sikerélményem is volt ma. Az egyik kolléganő jött, hogy kéne rajzolnia egy folyamatábrát, megmutatnám-e, hogy hogyan kell. A főnököm asztalán még mindig ott díszlenek a majdnem méternyi papírra nyomtatott óriási ábráim, hát gondolta, hogy ő is inkább úgy rajzolna, nem kézzel. Nem készültem rá, hogy tanfolyamot vezessek, de valahogy összekaptam magam és tartottam neki egy 10 perces gyorstalpalót, éppen csak a legfontosabb elveket (egy folyamatnak mindig van kezdése és befejezése, vannak elágazások és kötelező tevékenységek, a döntési pontoknál mindig legalább két elágazás van, stb., éppen csak az alapdolgok). Megmutattam neki a technikát is, mikor milyen alakzatot és/vagy összekötő nyilat fogjon meg. Jó volt látni az arcán a jééé, ezt ilyen könnyen is lehet? kifejezést. Vagy két óra múlva rányitottam, nagy büszkén mutatta, hogy már majdnem kész van. Nno, hát már ezért érdemes volt szenvednem a főiskolán, hogy egy embernek képes vagyok ilyen eszközöket adni a kezébe. Illetve hát a fejébe. Ezek egyébként nem bonyolult dolgok, ha egyszer valaki értelmesen elmagyarázza, mindenki tudja csinálni. Csak hát legalább egyszer értelmesen el kell magyarázni.
Nekem máma sikerült :-))

Más:
reggel iszom a turmixom, délelőtt megeszem a kötelező darab gyümölcsöm, de ebédre valahogy nem volt kedvem a menza agyonfőzőtt, túlsózott, lottyadt párolt zöldségére vagy a szétnyomhatatlan rántáscsomócskákkal gazdagított zöldbabfőzelékére. Gondoltam egyet, és elugrottam a közeli indiai gyorsétterembe. Vegetáriánus konyha, csupa zöldség, egészéséges is, hát csak belefér egy fogyókúrába. Mit ettem, na mit?
Hmm, nyamm, nagyon finomat!
Kértem a tányérra egy csészényi rizst, egy adag általuk főzeléknek nevezett körrit, egy szelet rántott padlizsánt és egy zöldségfasírtot.
Hát kérem, a rizs puha volt, pergős, lenmag, tökmag, kevés mazsola és mogyoró gazdagította.
A körriben krumpli, kukorica, brokkoli és még néhány, a curry miatt fel nem ismerhető zöldség volt.
A padlizsán panírja hajszálvékony volt és ropogós, valami megfejthetelen fűszerezéssel.
A zöldségfasírt fogalmam sincs miből készült, de nagyon ízlett.
Az egész ebéd nagyon-nagyon finom, illatos és látványra is szép volt.
Hanem, ahogy összeszámoltam, ez a tányérnyi zöldségétel legalább 800 kalória, nekem meg ugyebár 1000 körül kéne maradnom.
Viszont teljes értékű, hisz legalább 15 féle alapanyagból készült és bár mennyiségre kevesebb volt, mint egy menzai főzelék-feltét kombináció, valahogy mégis teljesen jóllaktam tőle.
Ráadásul annyira élveztem a büféig való sétát, hogy visszafelé kicsit kerültem, és a szomszéd cukrászdában ittam egy koffeinmentes kapucsinót. Ha már bűnözök, hát akkor alaposan csinálom.
Annyira jól éreztem magam, szinte rosszul esett, hogy vissza kellett mennem dolgozni.
A legszívesebben megvakartattam volna a hátam, röfögtem volna kicsit és eldőltem volna aludni egy verset.
Ezt a mogyorós-lenmagos-tökmagos-mazsolás rizst viszont felveszem az itthoni menübe. Tényleg nagyon ízlett.

Mégmás:
A madárinfluenza elérte Magyarországot magyarorszag.hu
Nyugi!
Nem kell elhullott madarakat fogdosni, aki baromfival dolgozik, annak fokozottan kell ügyelni a higiéniára.
És még valamit: a madarak erről nem tehetnek, a mi higiéniás feltételeink mellett nem is veszélyesek ránk, szóval nem kell őket bántani, hessegetni, elzavarni a fészkelő helyükről!
Tessenek inkább támogatni a szekembereket, akik tudnak segíteni a bajba jutott élőlénytársainknak.

:-) Szépjóestét!
Remekül szórakoztam :-D
A Kultiplex elképesztően füstös, még bent a teremben is cigiznek, többet nem megyek abba a moziba.
De a film, hát mit ne mondjak, hatalmasakat kacagtam. A legtöbb szállóigévé vált 'aranyköpést' pedig már ismertem, nem kellett volna annyira az újdonság erejével hatniuk, de így, vásznon, a színészek játékával, bombasztikusak voltak.
- Nincs nékünk arra moslékunk......
- A nemzetközi helyzet fokozódik .....
- Van ezeknek jegyük? Van magának jegye?.....
- Elvtársnő, ez magán egy új szoknya. Hm. Kicsit rövid ..... (Mitnyán úr most csuklik)
- Nem kivégzés, borotválás .....
- A szocialista szellem vasútja .....
- A nemzetközi imperializmust, azt csaptuk be ....
- Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit .......
- Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk .....
- Mer'hogy a dunyha alatt ott vót a Gizi lyányom is, de rádiózásrul szó se vót ......
- Mi az? Hát Bástya elvtársat már meg sem akarják ölni? .....
és így tovább és így tovább, a végén már fájt a hasam :-D

Hanem, két dolgot azért mondanék:
az egyik, hogy jó vígjátékot csak nagyon komolyan lehet csinálni. A színészeknek, a rendezőnek, a forgatókönyv írójának, az operatőrnek, mindenkinek nagyon komolyan kell venni a munkáját is de első legjobban a történetet.
A másik, hogy meg kéne már magunknak bocsátani a történelmünket és örülni annak, hogy manapság az jár uszodába, aki előtte megveszi a jegyet. És örülni annak is, hogy már nem kell narancsot termelnünk ahhoz, hogy tönkretegyük a nemzetközi imperializmust.

Uhh, itt járt az én édes egy arany haverom. Éppen zuhanyoztam, és még ha legalább valami gusztusos darab pasi jött volna, de nem, női hang, egy négy éve nem hallott, de ismerős mezzoszoprán jelentkezett az ajtórésen keresztül és a kopogtató cédulkám akarta. Hiába mondtam neki, hogy pucér vagyok és csurog rajtam a szappanos lé, majd beküldöm postán, mondta hogy ne fáradjak, ő inkább megvárja. Törölközőbe csavarva, vizes lábamon a cuppogó papuccsal kotortam elő a hegynyi postából a cédulkámat. Tollat gyorsan találtam, hála a barátnémtól kapott táskának, amiben külön tolltartó rekesz van. Még csak az hiányzott volna, hogy tollat se találjak. Elképzelem magam csupaszon, nedvesen, szappanosan, amint őrjöngve egy tollat keresek, nehogy az én édes egy arany haverom kopogtató cédulka nélkül maradjon.
Uhh.
Nno.
Remélem, nem fáztam meg.
Mi szükség van erre?
Van erre szükség?

A kérdés költői, mert tudom hogy van.
Meg kell várni, mert esetleg nem küldöm be, vagy másnak adom, vagy mit tudom én, csalódottságomban lehúzom a klotyón (mármint nem az édes egy arany haveromat, hanem a kopogtató cédulkát)
Muszáj megvárni. Elengedhetetlen.
Így működik a demokrácia.

Megyek moziba.

:-) Szépjóestét!
Úgy ki vagyok csavarva, mint egy rongy. Bolond egy nap volt a mai. Úúggy, de tényleg annnnyira naggggyon szeretnék egyszer saját szobában, csendben dolgozniiiiiiiii!! Brühühü :-(
Nagyon fáradt vagyok.
És farkas éhes. Komoly, vérnyomáscsökkentő diétába kezdtem. Szervi elváltozás nincs, a magas vérnyomásom oka csak a stressz és a túlsúly lehet.
Melyiket könnyebb kontrollálni, na melyiket?
Hát a túlsúlyt.
legalábbis remélem.


Más:
ma 20.45-kor a Kultiplexben megy A Tanú.
Szégyellem bevallani, de én még nem láttam. Sokat hallottam róla, tudom azt is, hogy gyakran vetítik, de nekem nincs tévém, úgyhogy most kihasználom az alkalmat és megnézem moziban.
Ki jön?

Hihihi, elég csak a címeket elolvasni :-)
MSZP-S VÁLASZTÁSI ANYAGOKAT VITTEK EL mszp.hu
Kampányanyagokat töltöttek le az MSZP számítógépeivel a Fidesz szerveréről fidesz.hu
Most kéne, de nagyon, egy nevető harmadik .... csak hát nincs.

:-) Szépjóestét!
Az van, hogy elfeledkeztem az adóbevallásról. Úgyhogy most könyvelés és elektronikus nyomtatványkitöltés, vakulásig.
Uhh, de útálom én ezt :-(

Tényleg nem az mdf-et akarom bántani, komolyan, véletlenül éppen ma beszéltem éppen a helyi mdf-es képviselőasszonnyal és mondtam, hogy szurkolok nekik, nagyon szurkolok hogy meglegyen az 5%-uk, de mit tegyek, ma megint az ő hülyeségükbe futottam bele:
A Magyar Demokrata Fórum kezdeményezi a mobilszolgáltatóknál, hogy bizonyos számú sms-küldési lehetőséget térítésmentesen biztosítsanak siket és nagyothalló ügyfeleik részére....
khm, khm, de most őszintén, mi dolga van a siketekkel egy pártnak? Ez a munka nem a siketek és nagyothallók szövetségének a feladata lenne??
Mit keres egy politikai párt egy olyan területen, amihez semmi köze, ami másnak a dolga lenne?
Félreértések elkerülése végett, nem a rosszul halló polgártársaimtól sajnálom az ingyenes sms-ezést, távol álljon tőlem.
Hanem, már eleve a gondolat hajmeresztő, hogy egy párt ingyenes szolgáltatást kér(?) egy piaci szereplőtől. Milyen alapon? Kinek a megbízásából?
Egyébként is, miért nem hagyják meg ezt a munkát a siketek érdekképviseletét ellátó szervezetnek?
Ez a legfőbb bajom, hogy egy párt lenyúlja a civilek, az érdekképviselők munkáját.
Ebben az országban nagyon kevés tér jut a civileknek is, a kis pártoknak is.
Azért, mert a nagy pártok lefoglalják a teljes politika játékteret a szélsőbaltól a szélsőjobbig, most a kis pártok át fognak szivárogni a civilek játékterére?
Tisztességes ez?
Nem, nem tisztességes, szerintem mindenki menjen vissza a saját térfelére. A nagy pártok húzódjanak vissza jobb/bal/liberális szélre és/vagy középre, a kis pártok foglalják el a felszabaduló politikai játszóhelyet és engedjék a civileket tevkenykedni ott, ahol nekik van dolguk: a társadalom egyes csoportjai és rétegei érdekképviseletében.
Egyébként nem az mdf hibája, hogy ki akarják szorítani a politikából és nem marad neki semmilyen mozgástér.
Nno.
észosztás vége, a politika egyébként is csúnyít.

Más:
máma nagyon korán mentem dolgozni, délután 5-kor kezdődött A Trubadúr az Erkelben.
A főnököm még bent volt, úgyhogy mindent kétszer kellett csinálnom kétszer kellett csinálnom.
Lepucoltam a konyhapultot, jött, elkezdte keverni a kutyáinak a kaját. Lepucoltam mégegyszer.
Felmostam a lépcsőt, jött, vitte a kutyákat sétálni, viszsafelé összemancsolták, moshattam fel megint.
Felporszívóztam az ügyfélfogadót, jött, szétszórta a cipőjébe ragadt kavicsokat, porszívózhattam fel megint.
Kitiszítottam a mikrót, jött, melegített a kutyáinak egy kis csirkefarhátat csemegének, tisztíthattam ki megint.
És így tovább és így tovább, mindent kétszer mindent kétszer, 20 percet késtem az előadásról, az első felvonás közepe felé már csak az emeletre engedtek fel.
Verdi Trubadúrja nagyon szép darab. A tartalmát most nem írnám le, aki akarja, az előző link alatt elolvashatja a teljes szöveget. A librettó is nagyon jó, mély, drámai, izgalmas. A zene tele van slágerekkel, leghíresebb talán a cigányok kórusa, de szinte valamennyi kórus szám híres, rendszeresen lehet hallani őket operaválogatásokban. A szólistáknak is mindnek jut egy-egy bravúrária, mindenféle párosításban egy-egy duett, a közönség végigtapsolta az előadást, minden ária után ünnepelte az előadókat.
Hogy megérdemelten-e?
Háááát... nem vagyok benne biztos.
A címszerepet éneklő Bándi János ahhoz képest, hogy "az éjben egy trubadúr édes, lágy éneke szállt..." teli torokból végig kiabálta az előadást. Kétségtelenül óriási teljesítményt produkált, de én nem szeretem az olyan operaéneklést, ami csak a hangerőről szól. Bándi ilyen, a közönség imádja, én kevésbé.
A szerelmét, Leonórát éneklő Cserna Ildikót még nem hallottam, így elsőre tetszett. Egy fiatal, szerelmes nő hangján énekelt, erőlködés nélkül, könnyedén. Tényleg tetszett.
Kálmándi Mihály Luna grófja kissé erőtlen volt, mintha visszafogott volna a magából. Lehet, nem volt éppen hangjánál, az operaénekeseknél van ilyen. Tisztán énekelt, csak kissé fakó és szintelen hangon. Kár, mert én nagyon szeretem a baritonokat (persze csak a basszusok után).
Wiedemann Bernadett gyönyörűen énekelt, az ő hangját imádom. Kár, hogy Azucena szerepe egy drámaibb mezzoszopránt igényelne. Nem a művésznő hibája, ő tökéletesen énekelt, egyszerűen csak a hangja túl világos egy sötét lelkű, az elszenvedett megpróbáltatásokba beleőrült öregaszony szerepéhez.
Annál jobban tetszett Bakos Kornélia Ineze. Kis szerep, az első felvonásban van csak egy jelenete és a másodikban tűnik fel pár másodpercre, de azt nagyon szépen megcsinálta, részvéttel teli hangon "beszélgetett" Leonórával, a barátnőjével.
Nem szoktam a díszleteket elemezgetni (kivéve, ha nagyon rosszak), de most szólnék pár szót róla. Lehet érzékelni, hogy olyan díszletet akartak ami mutatós, ugyanakkor 'univerzális' - tehát olcsó. Egész előadás alatt ugyanazt a díszletet láthattuk, bizonyos részeit eltávolították, sokat változott a világítás, érdekes volt. Maga a díszlet egy két emelet magas U alakú installáció, egy rács, amiből a közepeket ki lehetett venni. Olyan, mintha pillanatfelvétel lenne egy várfalról, amin emberek kapaszkodnának fölfelé. Ezt a képet aztán rácsokra osztanák majd kivágnának és mozgathatóvá tennének belőle részleteket. Kivették a rácsok közepét és ablakokat tettek a helyükbe, az egészet fehérrel megvilágították, betoltak néhány tuját és egy holdfényes palotakertben voltunk. Változott a megvilágítás szöge, középről bevetítették egy gótikus templom rózsaablakának kontúrját és máris egy komor templomban voltunk. Betolták a helyükre a rács kivágott közepeit, kiegészültek a mászó figurák és máris ott állt a szinpadon egy ostromlott vár. Alulról vagy hátulról vörössel megvilágították és lángolt az autodafé, a mászó figurák helyett szenvedő, fájdalomtól tekergő alakok árnyékát láttunk. Tetszett a díszlet.
Mindent összevetve jó előadás volt, és mivel szünet után visszaültem a helyemre (baromi jó hely, földszint közepe, bérletben a három előadás mindössze 2700 Ft, ezt csak azért írom, hogy tudassam, nem kerül vagyonokba a jegy), szóval volt alkalmam összehasonlítani az Erkel földszinti és emelti akusztikáját - mintha nem is ugyanabban a színházban lennék. Remélem, hogy a felújításnál erre is figyelenek majd és javítanak valamit rajta. Minden hátrányával együtt is jó színház az Erkel, nem lehet minden színház a belvárosban, szóval érdemes lenne kicsit befektetni a jobb akusztikába (hihihi, pont úgy teszek, mintha bárki is figyelne a véleményemre :-))

in memoriam Klubrádió hvg.hu

Hehe, a szokásos hétvégi program: vagy hótaposás ráérős kolbász majszolással, gombaszedéssel, madáretetéssel és nagy délutáni gömbölyödéssel, vagy rohanás dolgozni, onnan rohanás haza, onnan rohanás színházba. Mi a fenéért kell vasárnap 5 órakor kezdeni egy előadást, he? Van erre magyarázat?


(van hát: igen kevesen vannak, akik vasárnap délutánonként dolgoznak)

:-) Szépjóreggelt!
Egy hete hallgatom a Kossuth rádiót, reggelente 35-40 percet. A reggelnek megfelelően fogmosás, kutyasétáltatás, öltözködés közben, fél füllel, egy-egy pillanatra meg-megállva. Ez alatt az idő alatt a következő, emlékezetes dolgokat hallottam (nem mindig hajszálpontos idézetek)
-Krassó György baloldalinak indult, de a börtönben rájött, hogy kikhez tartozik... (Molnár István(? nem biztos, hogy jól emlékszem a keresztnevére) grafikus)
-Az internet korában sokan már írni is elfelejtettek (ha jól hallom Perjés Klára műsorvezető, a golyóstoll feltalálásáról megemlékezve)
- Én semmilyen kissebséghez nem tartozom, férfi létemre a nőket szeretem, hát úgy látszik, ez manapság nem kell, nem trendi... (egy balettművész vagy koreográfus, arról panaszkodván, hogy a most bemutatott produkciójához milyen nehezen tudott pénzt szerezni)

No kérem, hát ilyenkor érzem én magamat vérliberálisnak :-(

:-) Szépjóestét!
Ezt a játékot Cavintonéknál találtam. Én is imádom :-))
A legszebbek:
hajrázik ISBN lendül
hárs küzdi lajbi lenn
ebül hidal járni NSZK
És amire még a gép sem jött rá:
Hilde liba künn jársz
álhaj dübel rizs kinn
hája len birsz küldni
Hiába, no, a természetes intelligencia mindig túltesz a mesterségesen :-))

Más:
Meg kell követnem az mdf-et, tegnap nagyon leszóltam a kampányuk szinvonalát. Ez az almás plakátsorozat kicsit jobb, bár még mindig nagyon házilag fotosoppolt íze van. Annál is inkább, mert az almatorta (szerintem legalábbis) amerikai nemzeti csemege. Nekünk magyaroknak az almáspite és az almás rétes a klasszikus házi süteményünk - már a mákos bejglitől és a zserbótól eltekintve persze, de azokban ugye nincs alma. Nincs ezzel semmi baj, csak azt mutatja, hogy mindnyájan mást érzünk klasszikusnak, hagyományosnak, megőrzendőnek és továbbadandónak. Szóval mindnyájan máshogy vagyunk konzervatívok.

Ettől a véleményem nem változott: az mdf túl agresszíven kampányol egy olyan adónem eltörlése mellett, amiben az átlagember egy életben egyszer érintett. Ha egy pártnak mindenről a halál jut az eszébe, ha egy politikus akárhol beszél, mindenhol a 'haláladó' a második szava, az az élőkhöz szóló politikai mondnaivaló hiányára utal.
Ettől még eltörölhetik az örökösödési adót, csak éppen a téma komolyságához képest nevetségesnek hangzik, amikor a nagyközönség füle hallatára, óriási vehemenciával számolják ki, hogy a két éves részletfizetési lehetőséggel élve havi pár száz Ft-os adóterhet akarnak megspórolni a kisembereknek. Ami ellen természetesen semmi kifogásom nincs, már persze azon kívül, amit már írtam: politikai programnak édes kevés.

:-) Szépjóestét!
Ha csak ülve el nem alszom, nem bírom blogolás nélkül befejezni a napot, ez már függőség :-))

Folytassuk az "Elfuserált választási kampányok" című sorozatunkat, ezúttal az mdf van soron.
Nekem tetszik a cumis plakátjuk. Még akkor is tetszik, ha hangulatában -nem is kicsit- gyermeteg, hisztis, és a kivitelezése egy nagy nulla. Az mdf-re ráférne egy jó grafikus, vagy dizájner, nem is tudom hogy hívják ezeket a kreatívokat. De a kivitelezéstől eltekintve, az alapgondolat tetszik. Megfricskázni a nagy(képű) pártokat, beléjük csípni, szúnyog módjára körbedöngeni, idegesíteni őket, nekem az idén bejön ez a stílus.
Hanem, ezzel azt hiszem, átesnek a ló tulsó oldalára. Sőt, a túlsó ló túloldalára. Mert ez a "haláladózás" ízléstelenségnek kapitális, programnak viszont édes kevés.
De visszatérve a cumis plakáthoz; az egyik aluljáróban láttam egyet, rajta keresztben, filctollal felirat: "15 éve is felnőttek voltatok, jól átvágtatok!"
Háát, erről ennyit.



Más:
Máma nagyon élveztem a Delphit, jó volt, összeszedett, pörgős (kicsit tán túl pörgős), rengeteget segített, sok homályos foltot feltisztított bennem.
Ráadásul összefutottam az egyik rég nem látott évfolyamtársammal. A pasi világszép, tényleg gyönyörű, gusztusos darab férfihús. Mindig is azt hittem, hogy a női szivek nagy tördelője. Erre mi derül ki róla, na mi? Hát az, hogy évekig harcolt az első házasságából való gyerekéért. Megrögzött, nőfaló agglegénynek hinném és tessék, egyáltalán nem, család nélkül el sem tudja képzelni az életét.

Most viszont megyek tanulni, fel vagyok spannolva, komoly sikerélmény volt a délutáni konzultáció. Még annak ellenére is, hogy lányos izgalmamban mentés helyett eldobtam az egyik projektet - van ez így, ha az istenek lányát túl sok új információ terheli, hajlamos belekeveredni a rutin dolgokba. És ráadásul az a baaaaajjjj, hogy nem csak a Delphit kell tudnom, de az adatbázisok programozása miatt fel kell frissítenem a rég elfeledett SQL ismereteimet is. BbrrRRrrr....

Hééjjj, Te, ott, abban a tanksapkában!
Vagyok olyan nagyképű hogy feltételezzem; időnként olvasol.
Nno, nem az észtet akarom Néked osztani, csak mondom:
vannak emberek, akik olyan szerencsések, hogy nem a munkaadójuknak dolgoznak, hanem az olvasóiknak - hallgatóiknak - nézőiknek (a megfelelő rész aláhúzandó).
Nem is hiszed, milyen szerencsés vagy!
Úgyhogy légyszíves, nagyon szépen kérlek, gyere vissza, szükség van Rád!

Huhuúúú, micsoda jó kis Delphi konzultáció volt ez!
Már most le tudnék vizsgázni, és a jövő héten még lesz egy!!
Trasllalalaaaaa, mondom én, hogy nem hülye vagyok, hanem gyakrolatlan :-/

HopPpáá:
Svédország a világon elsőként és mindössze 15 év alatt függetleníteni szeretné gazdaságát az olajtól index.hu

"Tisztelt Képviselőtestület!

A belvárosi és budapesti kerékpárosok nevében kérjük Önöket, hogy az utóbbi hónapok politikai patthelyzetén túllendülve a holnapi napon egy szavazás erejéig fogjanak össze a Belváros kerékpárútjai kiépítésének ügyében" criticalmass.hu

:-) Szépjóestét!
Vagyok ám, csak úgy látszik, hogy megint olyan periódus következik, amikor egyáltalán nem bírok semmit sem csinálni a napi munkán túl. Nincs pedig semmi különös, csak a napi rutin, de este hétre már teljesen használhatatlan vagyok agyilag. Fizikailag is, leülök és a fotelban képes vagyok elaludni.
Szerintem hagyom magam legyőzni és alszom, amennyi jól esik.
Egyébként éjfél múlt, most jöttünk vissza a blökivel. Sűrű, apró pelyhekben esik a hó, megint hullott vagy tíz centi. Nagyon szép a havas éjszaka.
Azért hiszek annak a multkori nyitnikéknek, már csak 30-40-et kell aludni és itt a tavasz.

:-) Szépjóestét!
Máma majdnem megpadkáztam a döbbenettől.
Bringáztam be másoddolgozni, fülemben a rádió, egyszercsak bemondják, hogy fizetett politikai hirdetés következik és mit hallok, na mit??
Hát azt, hogy mindenkinek joga van a biztonsághoz, mégis a fidesz a kormányzása alatt elvett a nyugdíjasoktól 19.000 ft-ot, amit az mszp kormány visszaadott. emeszpéé, búgta a fizetett politikai hirdetés fizetett hangja.
Ez, mint politikai hirdetés.
Meg sem bírtam szólalni.
Who is fucking here, anyway???
Mégis, ki reklámoz kicsodát??
Hogy bír az mszp-nek annyi esze lenni, hogy egy fizetett politikai hirdetésében kimondja a rivális pártja nevét??!! Az egy dolog, hogy a reklámetika is tiltja az összehasonlítást más, hasonló termékekkel, de valami elegancia, valami nagyvonalúság ha lenne bennük, akkor eszükbe sem jutna ilyen hirdetéseket nyomatni. Kik vannak abban a pártban, milyen emberek, akiktől ennyi telik? Mert tegyük fel, hogy a választópolgár valóban rövid eszű és már nem emlékezik arra rengeteg sok jótéteményre amit a Medgyessy kormány tett és feltétlenül az emlékezetünkbe kell idézni, hát akkor is, nincs ennek más módja?
Pont most, amikor a fidesz lement kutyába, pont most kéne az mszp-nek egy kicsit nagyvonalúan viselkedni, mint egy jól nevelt úriember, akihez nem jut el a bolhaköhögés.
De nem, ezek nem, ezek lemennek a fidesz szinvonalára és ott a szemétdombon vicsorognak egymásra mint a veszett kutyák holmi mócsing miatt.
Csak hát az a darab mócsing az mi vagyunk, az ország, hogy a fene enné meg azokat akik így megráncigálnak minket a mocsokban!
Uhh, nagyon mérges vagyok.
Most egy kis humorral, némi nagyvonalúsággal és egy megvalósíthatónak tűnő programmal engem kilóra meg tudna venni egy párt.

Más:
Jöttem-mentem-kutatgattam, kerestem azt a bizonyos hirdetést az mszp honlapján.
Mit találtam helyette, na mit??
Hát Gyurcsány blogját.
Az ötlet jó, de azért kicsit szemmel tartom a pasit, mielőtt lekollégáznám.

Hehe, Gejza is blogolni kezdett :-))
Mindjárt csórtam is tőle egy képet, csak hogy tudjátok Ti is:
PUNX NOT DEAD!!!

Megrohamozta és felgyújtotta Dánia és Norvégia damaszkuszi nagykövetségét szombaton az elsőként dán és norvég lapokban megjelent Mohamed-karikatúrák miatt tüntető több száz fős tömeg..... hvg.hu
Itt most nem akarnék belemenni egy olyan eszmefuttatásba, hogy mi a fontosabb: a sajtószabadság vagy a más valláson lévők érzékenységének tiszteletben tartása. Kellene-e tartani a pofánkat és nem humorizálni más vallásokkal, én itt, most nem tudom eldönteni. Az mondjuk elég egyértelmű, hogy nem a nagykövetségek felgyújtása kéne hogy először eszébe jusson a muszlimoknak.
Ami nagyon foglalkoztat, az inkább az, hogy egy szeptemberben megjelent karikatúra sorozat miatt miért pont most tiltakoznak? Miért nem októberben tették? Manapság már nem kellenek hetek ahhoz, hogy az információ egyik földrészről a másikra jusson.
Kinek áll érdekében egy szeptemberi dologgal most, februárban lincshangulatot izzítani? Mi a céljuk vele és meddig akarják hergelni az embereket? Merthogy nem azt a pár halálra rémült karikatúristát akarják megbüntetni, abban biztos vagyok. Itt valami egész más, valami sokkal súlyosabb dolog hangulati előkészítése folyik.

:-) Szépjóestét!
Elég pocsék egy nap.
Délelőtt megetettük a madarakat, aztán az egyik telepen lefialt kutyusokat (erről majd később) és éppen magunkat akartuk megetetni egy pár debrecenivel, amikor egyszercsak azt láttam, hogy a kutyám benne van a Dunában - és nem tud visszajönni, törik alatta a jég.
Valósíznűleg szomjas volt a blöki és próbált inni. Nem tudom, hogy beszakadt vagy becsúszott, de iszonyú bajban volt. A vastagon összetorlódott jég vagy tíz centivel a víz szine fölött meredezett és még ha alacsonyabban is lett volna, akkor sem tudott volna kikapaszkodni, mert ahogy próbált kimászni, úgy töredezett le a jég. Próbáltam csalni egy olyan helyhez ahol nem volt jég, de már látszott rajta, hogy pánikban van és nem bírna addig úszni a jéghideg vízben. Nem nagyon volt más választásom, hasravágtam magam a jégen, kikúsztam a széléig és kirántottam a vízből. Jellemzően azonnal megrázta magát, beterített vízzel, teljesen elázott a hajam és a sálam. Ilyen körülmények között persze szó sem lehetett róla, hogy fél órára kikössük a kocsma elé - étlen szomjan rohantunk haza, hogy ki ne hűljön a vizes bundában. Jellemző a kondiciójára, hogy meg sem kottyant neki a 2-3 perces jeges fürdő, hanyatt dobta magát a deres fűben, jól odadörzsölte magát és az apró jégcsapokká dermedt vizet lerázta magáról. Otthon egy kefével lesepertem róla a maradék fagyott vizet, egy másik kefével a saját hajamból is kikeféltem a jégcsapokat. Őnagysága kapott egy tál meleg levest, én egy bögre forró teát és amikor már mind a ketten jobban lettünk, elmagyaráztam neki, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor az életemet kockáztattam a hülyesége miatt. Tudomásul vette, begömbölyödött a kosarába és azonnal hortyogni kezdett.
Végülis megúsztam, szerencsére az eszembe jutott, hogy jég szélén nem szabad állni, csak hason feküdni, mert akkor egyenletesebben oszlik el a testsúly és nem töredezik le a jég széle. Ha muszáj, így ki lehet húzni valakit, de rögtön utána jól seggbe kell rúgni az illetőt: értelmes ember nem megy a folyó vizek jegére!!! Értelmes kutya se!!
Nno.

visszatérve a megetetett telepi kutyákra.
az egyik hajójavító telepen lefialt az őrkutya. Egy helyes, kisebb vizsla méretű, hosszúkás tacskópofáju, koromfekete, szívós, barátságos kis szuka. Nyolc kölyke lett, a múlt héten láttuk őket először. Rendesen ellátják őket a telepen, de nyolc kölyök iszonyatosan leszopja az anyját, farkasordító hidegek is voltak, hát mostanában vittünk neki egy kis extra kaját. A nyolcból mostanra már csak hat kutyus maradt, van még egy kis fekete, amelyik jóval kisebb a többinél és remeg is, neki nem sok esélyt adok. Nincs ezen mit nyavalyogni, ez a természet rendje, az erősebb, életrevalóbb kölykök férnek előbb oda a csecshez, nekik jut több tej. A gyengébbek bizony nem élik túl ezt a farkasordító hideget. De a megmaradt öt életrevaló, gömbölyű, bolyhos kis vasgyúró, most lehetnek 3-4 hetesek. Ha már így túlélték ezt a nagyon hideg telet, akkor megérdemlik az életet, meg kéne nekik maradni. Ehhez viszont gazdik kellenek, mert a telepen aligha lesz munka +5 őrkutyának. Ami a származásukat illeti, nos, a mamáról már beszéltem, ő bizony kétes származású - de az ősök rossz erkölcseit soha ne hárítsuk át az utódokra. Apai vonalon már jobb a helyzet, a papa kétségtelenül nemesi vérvonal: egyik felmenője fajtatiiszta retriver, a másik szintén fajtatiszta németjuhász lehetett. A kölykök egy része a papára, más része a mamára hajaz, többet jelenleg még nem tudok. Édesek, kíváncsiak, élénkek. Aki éppen most akar magának kiskutyát, az írjon egy e-mailt, szívesen megszervezem a találkozót.

Más:
érdemes jóban lenni a madarakkal :-))
Hálából az egész téli etetésért, cserébe én tudom meg legelőször a jó hírt: jön a tavasz :-))
Mondom: JÖN A TA-VASZ!!!
Hazafelé menet egész végig jött velünk egy nyitnikék és torkaszakadtából énekelt:

Nyitnikék! Nyitnikék!
Réten a virágnak nyilni kék!
Nyitnikék! Nyitnikék!
Szívnek és tavasznak nyilni kék!


Mégmás:
Máma délután meghallgattam a kedvenc rádióműsorom utolsó adását, ami nem is adás, csak ismétlés volt.
Úgy döntöttem, hogy a Klubrádióhoz vezető linket kiveszem a kedvenceim közül. A Reggeli Gyors kiherélése és az AJMKÉ megszüntetése után egyszerűen nem érdemes már azt a rádiót hallgatni.
Délelőttönként (és az esti ismétlésekben) csácsogó picsák vihorásznak orgazmus szakértőkkel, grafológusokkal és politikusfeleségekkel. A délutáni betelefonálós műsorokat már régen tönkretették az állandóan hűségnyilatkozatot tevő betelefonálók. Az esti sáv tele van elektronikus tesztoszteronnal felturbózott hangú macsókkal, akik énekelve beszélnek és nem ismerik a magyar hangsúlyozást.
Reggelenként még esetleg érdemes visszatekerni a brutálisan megfelezett Pikó - Pálinkás páros maradék tagjáért, de annak a műsornak is vége, egyedül egy műsorvezető nem tud sem vitatkozni, sem viccel elütni dolgokat, márpedig anak a műsornak a műsorvezető páros hmora és elfogulatlansága volt a legnagyobb vonzereje. Pikó egyedül legfeljebb Kossuth rádió stílusú reggeli magazinműsort csinálhat - annak profi háttere nélkül.
Szombat délután érdemes még visszatekerni, az Aczélsodronyra. Az a műsor a jelenlegi rádiózás legprofibb és legszórakoztatóbb, leginformatívabb műsora. Esetleg vasárnap este, de a Hétzáró kétesélyes, mert az egyébként hihetetlen okos Mihancsik csak tovább rontja a már így is igen jól fejlett Orbán-fóbiámat.
Ez a hullámsáv politikailag már túl egyoldalú az én ízlésemhez, a többi, kultúrával és más témákkal foglalkozó műsorai pedig mélyen szinvonal alattiak - vagy abban az idősávban mennek, amikor én a munkahelyemen vagyok ahol nem tudok rádiózni.
Szóval, a Klubrádió kihúzva a kedvencek közül :-(
Sajnálom.

ahogy elnézem, a miép-jobbik páros nem cizellálja túl a választási kampányát :-(
Lényeg csak a zsigerekre hatni, akinek habzik a szája, annak adni még egy kis darab szappant, hogy még jobban habozzon. Másfél százalékot nekik, had szóljon!!!!
De most komolyan, Csurka, aki akármerről nézzük is egy remek drámairó, egy született dramaturgiai zseni, hogy süllyedhet idáig??

:-) Szépjónapot!
Ködös, nyírkos hideg van, cidrizek. Nem vagyok pedig fázós, de ez az undok nedvesség felkúszik a kabátom ujján, beszivárog a gallérom alá, brrrr, egy forró teát akarok a pocakomba és jó meleg paplant magamra. Legmagasabb fokozaton megy a fűtés, még a konyhában is bekapcsoltam a sütőt, nem főzöm, hanem sütöm a csirkefarhátat a kutyának. Jó sok rizst szórtam a tepsibe, ráfektettem a farhátakat, jó bőven felöntöttem vízzel és betoltam a sötőbe. A blöki imádja a ropogósra sült pitbull-képzőt és a vele párolódott rizst, én meg addig is ölelgetem a sütőt. Nagyon fázom, remélem, nem leszek beteg.

Más:
tegnap megnéztük a Münchent. Lehet, hogy túlzott várakozással indultam neki a Müncheni Olimpián történt mészárlás utáni bosszúhadjáratot feldolgozó filmeposznak, de kissé csalódottan jöttem ki a moziból. Olyasféle enyhe csalódottságot éreztem, mint a Sorstalanság után is - Spielbergtől valahogy többet vártam, minthogy profi módon csináljon egy lélektani krimibe oltott akciófilmet. Az egész film valahogy ... valahogy keretekből állt, amit Spielberg hol a zsidó lélekről, hol a békéről, hol a bosszú természetéről folytatott párbeszédekkel töltött ki.
Nem, "keret" alatt nem az olimpikonok elrablását és lemészárlását értem. Ezt a tragédiát is feldolgozza a film, nagyon valósághűen, kisebb részletekben van beépítve a filmbe. Az olimpikonok drámájának jelenetei mérföldkövekként osztják fel a filmet. Minden egyes müncheni jelenet a főhős lelkiállapotának változását is jelöli.
A történet bekeretezésén olyasmit értek, amiből a film elején és végén is van egy-egy, ami nyit és zár egy szakaszt.
Több ilyen súlyosabb és könyedebb keret is volt, csak kettőt emelnék ki.
Az első és az utolsó, tehát az alkotók szerint a legsúlyosabbnak szánt keret -természetesen?- a szex.
A film elején és a végén is van egy szexjelenet. Az elsőben főhősünk kíméletes módon, hátulról közösül a terhes feleségével. Ebből tudhatjuk, hogy Arven egy életvidám, hűséges, szerethető fiatalember, aki ráadásul anyjaként szereti szülőföldjét. A film végére megroppan, felőrli a lelkiismeretfurdalás, az aggódás és a tudat, hogy hiába a gyilkolt, ő csak a hatalom kis marionett figurája, az áhított békét gyilkolással nem lehet megteremteni. Hajszoltsága, lelkiismeretfurdalása meglátszik azon is, ahogy szeretkezik - a film legrosszabb jelenete. Alulról fényképezni egy szenvedő arcú, párzó mozdulatokat végző férfit akit előtte leöntöttek egy vödör vízzel, mit ne mondjak, láttam ennél hitelesebb szenvedés ábrázolást is. Az meg, hogy ebbe a szexjelenetbe mixelték bele a 11 izraeli sportolók lemészárlását és a palesztin terroristák lelövöldözését pláne nem túl jó ötlet. Emiatt ugynanis súlytalanná vált a német biztonságiak baromsága, ami miatt ilyen véres végkifejletbe torkollott a túszdráma.
Szóval, ez volt a fő keret, a szex.
Volt egy kevésbé súlyos keret is, a főzés.
Arven, a főhős ugyanis nagyon szeret és tud is főzni. Első alkalommal akkor látjuk kötényben, amikor a bosszúra toborzott csapatot látja vendégül. Kedélyes társaság, akik egy jó ebéd közben mellesleg megbeszélik, hogy hogyan nyírják ki a 11 palesztint, akik kitervelték a sportolók elrablását.
A második főzős jelenet a film utolsó harmadában van, amikor már elveszítették egyik társukat. Itt már úgy szeleteli a cukkiniket, mintha a barátja gyilkosát darabolná.
Van még egy főzős jelenet, pont a film közepén. Itt Arven nem magának főz, hanem csak segít az informátorának. Itt fordul a történet, ettől kezdve egyre rosszabb lelkiállapotba kerül.
ja, szexből is három jelenet van, a középső, ahol tulajdonképpen nincs is szex, csak egy meztelen nő próbálja menteni az életét a felkínálkozással, szóval az is fordulópont. Ekkor ölnek először azért, mert nem tudnak uralkodni a bosszúvágyukon.
Van még több ilyen keret, például a bombákat készítő Ephraim kis örökmozgó játékai, de hagyjuk, nem akarom az egész filmet elmesélni.
Ezzel a keretezéssel az csak a baj, hogy túlzottan szimmetrikus lesz tőle a történet. Nem művészi alkotás, hanem egy bonyolult matematikai képlet fut a vásznon. Vagy még inkább mint egy molekula, amiben csak páros atomok vannak, vagy ha véletlenül nem, akkor a páratlanok körül forog a molekula.
Spielberg nyilván a politikai korrektség miatt (is) ragaszkodott ehhez a szimmetriához.
Ügyelt arra is, hogy a film ne legyen elfogult, ne sugalljon történelmi vagy politikai állásfoglalást. Ha az izraeliek kaptak két percet egy eszmefuttatásra, akkor a palesztínok is.
'Amúgy' nincs a filmmel semmi baj, elég jók a színészek és a pirotechnikusok, szép a fényképezés, csak hát a szimmetria valahogy megöli a művészetet.
Ez a történet pedig megérdemelne egy epikusabb feldolgozást, sőt, inkább kettőt - egyet az arabok, egyet pedig a zsidók szemszögéből és ebből a kettőből összevágni egy filmet. Az talán többet mondana, mint ez a gondosan kidolgozott lélektani akciókrimi.

(nagyon zárójelben jegyzem meg, hogy ezt a 'keretezést' amit itt fentebb úgy lehúztam, először a Kramer kontra Kramerben láttam. Ott két bundáskenyér sütés közé van beágyazva a történet. Először az ideges, kapkodós reggeli készítés közvetlenül azután, ahogy Joanna otthagyta a férfit a kisgyerekkel. A film végén másodszor, amikor az összeszokott apa - fia páros utolsó közös reggelijüket készíti és várják Joannát, hogy a bíróság ítélete szerint elvigye a gyereket. Akkor elbűvölt ez a keretezés, de azóta eltelt több mint 25 év, és egyébként is, egy Spielbergtől többet várnék, mint egy 3-4 féle sablonból készült, pontosan kivitelezett intarziát.)

Megszűnt a legeslegkedvesebb rádióműsorom :-((
Az egyik legemberibb hang az éterben, amelyik ráadásul próbálta feldolgozni azt a kupac ganét amit 16 éve görgetünk magunk előtt. Voltak nagyon nyomasztó, nagyon szívszorító, nagyon jópofa, nagyon elgondolkodta, nagyon informatív adásai, mikor mi volt a téma vagy éppen mikor milyenre sikerült.
És most nincs, megszűnt, nem lesz többé.

:-) Szépjóestét!
Máma majdnem nekimentem egy oszlopnak a metróaluljáróban. Leszállok, kicsit bambulok, próbálom kerülni a tömeget és egyszercsak ott van előttem egy óriásplakát: szomorú szemű férfi, kezében egy sárga munkavédelmi sisak, mellette a felirat: "Rosszabbul élünk, mint négy évvel ezelőtt". A plakát éppen egy gyorsétteremhálózat hirdetése mellett van, pont úgy néz ki, mintha a pasi vágyakozva nézegetné a fasirtos kecsöpös zsömlét. A férfi szomorúsága nagyon hiteles, a szemébe bele van írva, hogy otthon három éhező gyermeke van és amíg ő munka után talpal, addig a felesége a sarki zöldségessel hetyeg, hogy szolgáltatásaiért cserébe minden pénteken hazavihesse a már eladhatatlan fonnyadt kelkáposztaleveleket és a fagyos sárgarépát.
Szemben vele, egy bank kamat- és kezelési költség nélküli, 0%-os hitelét reklámozó hámozott és szeletelt ananász mellett egy idős néni néz szintén nagyon szomorúan, mellette az ismerős felirat: "Rosszabbul élünk, mint négy évvel ezelőtt". A sarokban, kisebb betűkkel: "109%-kal drágább a szívgyógyszer. Szemében a már ismerős szomorúság, ezüst kontyát horgolt sapka takarja (nyilván nincs pénze fodrászra), vékony kis kabátjának gallérja sincs. Minek is, nincs rá mit kitűzni, a brossát már rég beadta a zaciba.
Álltam ott báván, a lában szinte belegyökerezett a metró gránitburkolatába.
Ez a két ember most azonnal megérdemelne egy-egy díszdoktorit a színművészeti főiskolán.
Mi lesz még itt, ha már most a magas "C"-n kezdik?


Kiegészítés:
konzultáltam a patikus barátnémmal, és ő mondja, hogy bár tényleg vannak nagyon drága és nagyon új szívgyógyszerek, de az elmúlt pár évben annyi korszerű, szabadalommal már nem védett, tehát szabadalmi díjjal sem terhelt készítmény jelent meg, hogy a szívgyógyszerek ára inkább csökkent, mint nőtt.

:-) Szépjóestét!
Borzasztó hosszúak a csütörtökjeim - reggel hattól mostanáig egy perc megállás nincs. Reggel rohanás, munka, angol, rohanás haza, rohanás dolgozni, munka, támolygás haza...... Brrrr..... Ez az év az utolsó, aztán vége, nem csinálom tovább ezt az esti munkát.
Tegnap az történt, hogy megdobtak a kedvenc munkámmal: a tavalyi teljesítményértékelések és az idei munkaköri leírások elkészítésével. Amit külön imádok, hogy 1-én adják ide és 3-án határidős. Két teljes nap 19 kolléga meginterjúvolásához, a munkaköri leírások és teljesítményértékelések megírásához, rajtam kívül nem hiszem, hogy bárki meg tudná csinálni. Én is csak azért, mert ekszellben tárolom a munkatársak adatait és a feladatokat, így egyszerű körlevélként (aki nem ismeri a wördöt, attól bocs) kitöltöm az elkészített sablont. Ha friss az adatbázisom és mindenkiről tudom, hogy milyen nyelvet milyen szinten beszél, mikor született, milyen célok vannak neki kitűzve és hasonlók akkor gyakorlatilag negyed óra alatt kész vagyok. Csak hát nem mindent tudok, az új kollégákról például a nevükön kívül semmit sem és ráadásul mindig van valami új, amire a személyzetisek kíváncsiak. Ezúttal arra, hogy ki milyen tanulmányokat folytatott az elmúlt évben és mit tervez jövőre - ami a legszebb, hogy a vizsgák dátumait is be kell írni. Újabb rubrikákkal bűvült a már amúgy is lepedőnyi táblázatom.
Szóval nem részletezem, lényeg a lényeg, mit szépítsem, négy óra előtt tíz perccel nyilallt belém, hogy hát énnekem négy órakor van egy vizsgám - innen ötven perc utazásra :-(
Negyven percet késni egy vizsgáról, hát akkor már jobb, ha el sem megyek rá.
Az egészben az a legborzasztóbb, hogy a személyzetisek levele már 11-én ott lapult Madame Passziánsz postafiókjában, csak éppen szart rá. Én meg kaphatok szívinfarktust két nap alatt megcsinálni egy olyan munkát, amire másoknak három hét is kevés.
Basszák meg, de tényleg, nagyon mérges vagyok.
Nem bírok tovább ébren maradni, végem van, már alszo.......

Isten hozta Törpikét! :-)))

Szocialista munkaerkölcs:

időpont 3 óra, pont az, amikor már mindenki megemésztette az ebédjét de még nem kezd készülődni a hazainduláshoz:

én: - Szia, bocsika, kéne egy zsúrkocsi a szobánkba, pár kazalnyi iratot át kell vinnünk az egyik kolléganőhöz, túl sok ahhoz, hogy kézben cipeljük.
első hang: - jó, mindjárt küldök valakit.

pár perc múlva:

második hang: - szia, neked kéne a zsúrkocsi?
én: - igen, nekem, mikor hozod?
második hang: - rossz a lift, majd holnap.
én: (csodálkozva) - és a másik? A másik lift is rossz?
második hang: (tétován) - Az? Jjaaa, az nem.....
én: - akkor hozod?
második hang: - háááát, viszem, de akkor körbe kell mennem a folyosón.


És még akkor nem értik, hogy miért van tele a hócipőm a munkámmal.