- Egy jépatojtát kéjek! -
- Tányérra vagy csomagolva? -

Ez a párbeszéd köztem és egy középkorú cukrászdás nő között hangzott el, bizisten, esküszöm rá!!
Máktorta ugyanis nem volt, a répatorta és a házi krémes között hezitáltam. Mivel az előbbi egészségesebben hangzik, hát amellett maradtam. Sűrű, sárgarépával és darált dióval sütött tészta szilvalekvárral töltve, a tetején pedig hófehér cukorhab és gyufaszálnyi kis marcipánrépa. Finom.
Nem tehetek róla, ha mindig a nyuszika jut az eszembe a répatortáról. Mostanában meg ugye eléggé el van foglalva az agyam, ha egy picit is leeresztek, hát akkor végem van, kontrollálhatatlanná válok. Hát így történt, hogy hangosan is kicsúszott, amit csak magamban gondoltam.
De a cukrászdás csaj rendes volt, vette a lapot :-))
:-) Szépjóestét!

Elküldve.
Lesz ami lesz, elvégre is a konbzulens azért van, hogy megmondja, ha valami nem jó vagy hiányzik vagy túl sok.
A tegnapi állapotokhoz képest belekerült még két táblázat és az összefoglaló, tartalom-, ábra- és irodalomjegzékkel 57 oldal, + 27 oldal melléklet. Ami nem is igazán melléklet, mert fogalomszótár és a felhasználói kézikönyv vázlata, egyféle útmutató.
Már csak az idegsokkom kéne valamivel meggyógyítani.
Kifejezetten rosszul vagyok, a fülem zúg, a szemem káprázik, a gyomrom remeg.
A jelek szerint már soha a büdös életben nem fogok kigyógyulni ebből a viszgafrászból.
Meg persze a kishitűségből se.
Meg a maximalizmusból se.
Basszameg.
Ez utóbbi kettő egyáltalán hogy fér meg egymással??
Most pedig elmegyek edzeni, mert a hétvégén aligha lesz rá mód; nagytakarítok ugyanis. Szőnyeg, 30 ablak, WC-kben csempemosás, stb. A reluxákat elbliccelem, dögöljön meg, aki kitalálta.
Ezt is basszameg.
Húdekurvára megérdemelnék egy szelet máktortát.

Így néz ki.
No nincs kész, az I/O megfeleltetés még hátravan.
Szerintem legalábbis.
Aztán hogy a konzulens szerint, hát, ..... az még hátravan.





Jah, és a három szivárványszínű ábrából kettő csak éppen ott van, azok majd A3-as leporellóban lesznek kinyomtatva, csak az ábrajegyzék miatt biggyesztettem oda egy részletet.

a rózsaszín háromszög

Asztakurrva basszamegbassssszameg!!!
Most jövök rá, hogy ha egy intézményen belül két kvázi párhuzamos nyilvántartás működik és egyik kapja a szűkített, szűrt az adatokat a másiktól, akkor az az intézmény a saját maga környezeti eleme!!!
Tényleg bassza meg hát ez meg már hogy néz ki egy szakdolgozatban???
He???
Emiatt a rohadék miatt már ott tartok, hogy megreformáltam az angol kormány által kifejlesztett SSADM jelölésrendszerét.
Hát de ki vagyok én ehhez, he???
megmondom ki; egy szerencsétlen, maximalista balfasz HüPi, akinek csak annyi esze van, hogy lássa azt ha valami szar, de annyi már nincs, hogy akkor kitalálja, hogy lenne jó.
Egy tehetségtelen, buta, bamba barom vagyok, az a kurva nagy harci helyzet.
BASSZAMEGBASSZAMEGBASSSSZAMEGG!!!

Most bújik ki a nyomtatóból a szakdolgozatom.
Na nem mintha készen lenne, de mostmár egyszerűen muszáj kinyomtatva látnom és kézbe fognom, lapozgatnom. EGy nagy katyvasz a fejem, bolyongok a 74 oldalon, egyszerűen szükségem van arra, hogy lássam hogy fog kinézni. meg aztán ebben a készültségi fokban már egyszerűbb nyomtatásban átnéni, nyilazgatni, kiemelni, stb.

Anyám, hogy én hogy unom ezt a rohadt szakdolgozatot!!
Már annyiszor átírtam a mindenféle katalógusokat meg jegyzékeket, átrajzoltam a mindenféle diagramokat meg ábrákat meg táblázatokat, teljesen bele vagyok pistulva.
Ha két héten belül nem lesz leadható állapotban, feladom. Hiányzik ez a fenének, nekem nem.

Ha le akarjuk győzni a káros szenvedélyeinket, akkor először is be kell ismernünk, hogy függők vagyunk.
Most egy ilyen beismerés következik.

Egyszerűen nem bírok ellenállni a fokhagymás - petrezselymes pirítósoknak. Ezek azok a mediterrán típusú kétszersültek, amiket 10-15 dekás kis zacskókban árulnak és baromi drágák. Igaziból krémlevesekhez lehetne adni betétnek vagy felkockázott sajtok, felkarikázott kolbász, némi olajbogyó és pár pohár bor társaságában vendégek elé tenni. Ebből a célból szoktam vásárolni 1-2 zacskóval, de nálam vendég ilyet még nem evett.
Most is, csak gondoltam, bekapok egyet indulás előtt és ehhez képest ott tartok, hogy azt a három darabot, ami a zacskó alján maradt már nem érdemes visszacsomagolni.
Létezik olyan betegség, hogy fokhagymás pirítós függés??

(egyébként a kenyércsipszekkel ugyanígy vagyok. Se csipszet, se sósmogyorót, se mindenféle pufikat meg szirmokat nem szoktam enni soha, de ha ezeknek a hajszálvékony, pirított kiflikarikáknak meglátom a zacskóját, azonnal megindul a nyálelválasztásom.)

:-) Szépjóestét!
Nagy öröm érte máma a házam elejét :-))
Egy hónapnyi szenvedés, nyögés, nyújtózkodás, ropogtatás, kapaszkodás után ma végre összeértek az ujjhegyeim a hátam mögött. Ilyen szépen és előírásszerűen összekapaszkodni még nem tudok, de az ujjaim már találkoznak.



És néhány héten belül már terpeszülésben le fog érni az orrom hegye a földre.

forrás: hvg

:-) Szépjóestét!
A jelek szerint most már megmaradok. A foltok halványulnak, a duzzanatok lappadnak és puhulnak, már nem is viszketnek annyira. Így már elviselhetőbb a lét. A munkát is túléltem, szóval most már megleszek.

Más:
Délben, amikor mentem dolgozni, a Körvasút sornál egy furcsa kis csoportra lettem figyelmes.
Van ott egy Árpádnak állítot emlékmű. Nagyon sajnálom, másfél órát kerestem a neten, de nem találtam róla képet, szóval nem lehet egy túl jelentős darab. A művészi értékét sem tudom megbecsülni, mondjuk azt, hogy egy neonaiv stilusban, terméskövekből épült kupola, körben ugyanabból a terméskőből rakott virágtartókkal, a csúcsán egy kettős kereszttel és egy zászlóval. Elég gazos, elhanyagolt terület, a zászló is koszlott, szakadt, nyilván évente egyszer lecseréli az önkormányzat.
Ma négyen-öten sürgölődtek az emlékmű körül, ketten közülük ünnepi fekete-fehérben voltak. Ezért is néztem oda, igen furcsa látvány, amikor valaki fekete nadrágban és hófehér, vasalt ingben gazol. Egy olyan emlékműnél, ahol az utóbbi 10 évben, mióta naponta arra járok, még embert soha nem láttam.
Kicsit megbámultam őket és akkor vettem észre a mellényükre tűzött piros-fehér csíkos címert a belehímzett kilenc arany oroszlánnal.
Szóval a gárdistáink ezzel kezdték a tevékenységüket, legalábbis Rákospalotán; rendbetették Árpád emlékművét. Kigyomlálták a környékét, átfestették a betűket és lecserélték a szakadt, elszürkült zászlót egy friss, teszkógazdaságos szilonra.
Végülis, kifogást senki nem emelhet, teljesen rendben van, hogy valakik gondoskodnak a környezetükben lévő emlékhelyekről.
Őszintén mondom, hogy rendben van és igen dícséretes, ha tesznek a környezetükért.
Egyedül azon lehetne mosolyogni kicsit, hogy mindezt a déli poros forróságban bakancsban, fekete nadrágban, mellényben és sapkában, hófehér, tényleg gyönyörű, messzire világító hófehér ingben teszik.
Egy ilyen munkához tán jobban illene egy klottgatya meg valami kidobásra ítélt régi cipő, de hát istenkém, ha abban vannak, nyilván észre sem vettem volna őket és most nem konstatálhatnám megnyugodva, hogy feleslegesen aggódtam, a gárda tényleg nem veszélyes, és legfőképpen semmi önmegvalósító szinpadiasság nincs bennük csak jobbítani és szépíteni vágyás.
Ugye?
Ugye.

:-) Viszketeg Jóreggelt!
Végre leszedtem a Horn Gyula szülinapjáról szóló szavazást, itt van a végeredmény.

Ma a Rómain sikerült annyi pénzből (és annyi kalóriát) megreggeliznem, amennyiből (és amennyit) máskor három napig ebédelek. Volt benne egy óriási tepertős pogácsa, egy pohár frissen csapolt aranyfácán, egy karamelltorta és az egész megkoronázáséként egy isteni, illatos, zamatos, tűzforró és méregerős kapucsínó. Piazza d'Oro kávéból, úgy, ahogy kell: egyharmad friss és forró eszpresszó, egyharmad forró tej és egyharmadnyi keményre gőzölt tejhab, a tetején egy csipet fahéj. Jó volt nagyon, arra a cirka negyed órára sikerült magam valóságos életművésznek érezni.

Ami most jön, azt csak erős idegzetűek és 18 év felettiek olvassák el, ők is csak akkor, ha szokva vannak a horrorhoz és nem háborítja fel őket, ha valakit öncsonkító gondolatok foglalkoztatnak.
Mert az jár a fejemben, hogy egy jó éles késsel kivágom a combomból azt a kéttenyérnyi darabot, ami a legjobban viszket. A többi, kisebb foltokat még el is tudom valahogy viselni, de a bal combom belső oldalán lévőtől megőrülök. A kis kráterekből arra következtetek, hogy ott három csípés ért közvetlenül egymás mellett, egy borsószemnyi területen. Akkorára van duzzadva, hogy a nadrágon keresztül is látszik. Olyan, mintha az intimbetét félrecsúszott volna. Tíz körömmel szeretném vakarni, vagy még inkább drótkefével, de a legeslegjobb lenne, ha lenyúzhatnám onnan a bőrt. Tényleg megőrülök, a rákent china-oil (folyékony vietnhámi balzsam) csak percekre hűt annyit, hogy el tudjam viselni az életet és ne csikorgassam a fogam. Aztán kezdődik megint előlről, feszül, ég, viszket, viszket, a kurva életbe, rettenetesen viszket. Ha még sokáig tart, kínomban kicsikorgatom a fogaimból a töméseket és mehetek fogorvoshoz is.
Az edzés ma is kimarad, ha még erre az égőpiros duzzanatra ráizzadok, nem is tudom, biztos nem bírnám ki ép ésszel.


Horror különkiadásunk vége, innestől már megint normálisak is olvashatnak.


Ebédre az lesz, amit a hűtőben találtam: fél csirkemellett és két kis padlizsánt felkockáztam majd egy loccsintásnyi olívaolajon összesütöttem. Rákockáztam három -már nem éppen kifogástalanul kemény- paradicsomot és egy már erősen fonnyadásnak indult paradicsompaparikát. Fűszerezésnek csipet bors és picit több oregánó. Összerotyogtattam, kész. Lehetne mellé párolt rizst adni, de ahogy visszagondolok a mai reggelimre, hát talán inkább mégse.
Jah; én a padlizsánt a törökönél és az olaszoknál szerettem meg, márpedig ők nem hámozzák. Tehát én sem. Azért a törökök szerintem jobban tudják, hogy mi a jó a padlizsánban mint mi, szóval érdemes őket követni.

Ma kirándulás közben megtámadtak a méhek.
Rajtam 26 csípés van, az egész testemen, mindnehol. A combjaimon, a könyökömön, a hasamon, a farpofáim között, mindehol. A kutya még nálam is rosszabbul járt, neki a bal oldalán van csak több mint 30, a hasán 3 és a jobb oldalán is öt. Úgy nézett ki, mintha borsószemeket dugtak volna a bőre alá, a kis puklik megemelték a szőrt rajta.
Mióta nincs kutyabarátnő, egyik hétvégi napon a kis piros vonattal el szoktunk menni Óbudára és a Római Part érintésével hazasétálunk. A kutya szeret vonatozni, térdig a patakban csobogni és a budai part lankás, apró kavicsos vizében úszni, a gazdi meg egyrészt szereti ha a kutyája jól érzi magát, másrészt szereti lelegelni az útba eső szederbokrokat és a Rómain kapható frissen csapolt sört sem veti meg.
Ahogy leszállunk a vonatról, egy nagy mezőn kell keresztülvágni, ott történhetett, hogy a blöki vagy belehempergett, vagy beleásott a darázsfészekbe. Egyből megtámadták, beleragadtak a szőrébe, szinte sárgállott. Szaladt szegény világgá, még segíteni sem tudtam neki, mert nekem is volt küzdeni valóm bőven. Nekem is ragadtak a hajamba, a pólómra, az utolsót most nyomtam agyon, a nadrágom korcából esett ki amikor vetkőztem.
A kutya már jobban van, jó egy órát úsztattam, lelappadtak rajta a kis göbök. Kapott a nyakába egy nyugtató feromonos kendőcskét, bepakolt fél kiló csirkemellcsontot, egy nagy marék száraztápot meg egy tálka tejet.
Én is megittam egy kalcium pezsgőtablettát, de nem mondhatnám, hogy jobban vagyok. Az egész testem ég, a csípések egy része halványul, más részük nagy, piros foltokban terjed. iszonyú fáradtság van rajtam, délután kellett volna menem szőnyeget tisztítani, de lemondtam, belehalnék, ha azt a 20 kilós szőnyegtisztítót fel kéne cigőlnöm az emeletre.
Most pihenek egy órát aztán emglátom, hogy enyhül-e a fájdalom. Ha nem, el kell mennem az ügyeletre. Bár, amikor tavaly a kutyaharapás miatt ott voltam, egy nő volt ott valami csípéssel, annak fenisztil gélt írtak fel, holott a vádlija duplájára volt dagadva, fel kellett rajta húznia a nadrágot, mert nem fért el benne.
Szóval azt hiszem, marad az önkúrálás; kalcium, hideg zuhany, pihenés.

"Munkásőrnek egy baja, így van-e?
Miért nincs három élete, élete?
Egyiket a pártnak adja,
másikat a párja kapja,
a harmadikkal egy a fegyvere!"

Emlékszik még valaki?
Hátnaná!
Az is közösség volt. Barátok voltak, összejártak, pörköltet főztek, csoportosan jártak véradásra. Ha kellett, a gátra is kiálltak, rakták a homokzsákot. Gyermekotthonokat patronáltak, megjavították az iskola tetőjén félrecsúszni készülő bádogozást. Közben néha kicsit gyakorlatoztak, május 1-én fegyverrel a kézben, díszlépésben felvonultak.
Tulajdonképpen nem ártottak senkinek. Teljesen olyanok voltak, mint a legtöbb ember, negyvenen túl négy-öt évente híztak egy ingméretet.
Mégis örülünk, hogy nincs már munkásőrség.
Ne is legyen soha többé.
Önhitt, csak a saját értékeit elismerő, másokat kirekesztő, egybites agyukat feneketlen küldetéstudattal leplező emberek meg aztán végképp ne szerveződjenek gádába és ne járjanak lőgyakorlatra.
Ebben az országban eddig két pártnak volt általa létrehozott felfegyverzett és fegyverforgatást rendszeresen gyakorló szervezete: a nyilas pártnak és az MSZMP-nek.
Tanultunk belőle, meg is szenvedtük mind a kettőt, nincs szükségünk egy harmadikra.
Még akkor se, ha első ránézésre teljesen ártalmatlannak tűnnek, sőt még akkor se, ha időnként -lőgyakorlat után- kiállnak a gátra és rakják a homokzsákot vagy megjavítják egy iskola tetőjén a félrecsúszni készülő bádogozást.

Asztakurrrva!!
broáf
Én vagyok a hetes a házban.
Ha valaki, hát én szokva vagyok mindenféle szutyok eltakarításához, de egy egész társasház mocskát meg szmötyijét kisúrolni a kukákból, hát mit ne mondjak, meghaladja a tűrőképességem. A csikkek, kutyaszarcsomók, az éjszakai viharral érkező szárnyasbetétek összesöprögetéséről már nem is beszélve.
broáf
Nem is értem, a kukásautókban miért nincs egy mosóberendezés. A kolléga akaszt, a gép emel, ürít, ráz, egy magasnyomású mosó fél liter fertőtlenítőszeres vízzel kimos, másik fél liter tiszta vízzel öblít (*), gép leereszt, kolléga visszabillenti a kukát a helyére és kész is. A mosóberendezés vízvisszaforgatós, még különösebben sokba se kerülne.
broáf
És saját házat akarok, saját kukával.
basszameg!
broáf

---------------------------------------------------------------
(*) hülyeségeket beszélek.
A fertőtlenítés lényege ugyanis pont az, hogy az anyagot nem öblítjük le, hanem hagyjuk rászáradni a felületre. Akkor hat ugyanis, ez csak logikus.
Szóval egy magasnyomású vízsugárral kimosni, majd egy fertátlenítővel bepermetezni és csóklom, kész, nem fog büdösödni. Pláne ha még egy kiszeolitot is szórnának bele.

:-) Szépjóestét!
Spóroljunk, de okosan!
Van ugye nékem ez a munkahelyem, ez a 600m2-es irodaház. Két szintes, nem a legjobban tervezett és kivitelezett épület. A hatalmas bejárati lépcső például befelé, az ajtó felé lejt, a legkisebb eső is befolyik és megáll a küszöbnél. A piszoárokat belekötötték a padlóösszefolyóba, ennek köszönhetően a húgy ott pihen az összefolyó rács alatt. A padlófűtés miatt télen hamar elpárolog a felgyűlt lé így aztán nem csak igen intenzív pisiszag terjeng, de mivel kiszárad a bűzelzáró, a csatornaájer is feljön. Az emeleti WC-k csatornacsövébe belekötötték a lapostető csapadékelvezetőit. Ezt onnan tudom, hogy amikor egy nagy felhőszakadás van, a WC-ből bugyborékol fel a víz.
Sorolhatnám még, de ezek inkább az építőipar, mint a spórolás hibái.
A tulajdonos igen meggondolja mire költ, szúnyoghálóra például nem. Ezért aztán másfél centis nagy döglegyek repkednek az épületben és körömyni köpéseket hagynak mindenhol. De ez őt nem zavarja, végülis van jó takarítónője, akit azért fizet, hogy az ilyesmit eltüntesse.
Aztán ott van a légkondicionáló. Az emeleti, egyterű irodában van két hatalmas, a földszinti ügyfélszolgálaton egy, az előadóteremben és az étkezőben is egy-egy. Nagyon ügyelnek arra, hogy ezek a légkondik ne legyenek túl gyakran bekapcsolva, akkor is csak szordínóban, 26 fokra állítják őket.
Mint minden jobb irodaházban, ebben is van egy portásfülke. Sőt, a fülkében van egy éjszakai portás is.
A 6m2-es kis szobácskának két hatalmas ablaka van, az egyik délkeletre, a másik délnyugatra néz. Ergo egész nap süti a nap, estére -mire jönnek a portások- kellemes, hűlő szaunára emlékeztető hőmérséklet alakul ki benne.
Légkondi ott nincs, minek, nappal nincs benne senki, éjszakára meg nem kell a portásoknak.
Gondolja ezt a tulajdonos.
Merthogy a portások másképp gondolják.
Ők bizony, amikor mindenki elmegy, körbejárják az épületet és felkapcsolnak minden légkondit. Az emeleti kettőt, mert az pont jó nekik, a lépcsőn leszivárog a hűtött levegőt. Az ügyfélszolgálaton és az ebédlőben lévőket meg azért, mert azok keresztben vannak és mozgatják a levegőt. A fentieket 19 fokra állítják, mert mire leér, úgyis melegszik a levegő. A két földszintit 22-re, mert az már közelebb van a portásfülkéhez, nem akarnak megfázni.
Hát valahogy így működik az épület este hattól reggel hatig.
Viszont megtakarították egy 2,5 wattos vagy még kisebb klíma beszerzési és szerelési költségeit.
Mert ugye spórolni kell.

Van két jó meg egy rossz hírem.
Kezdem a jókkal;
Máma konditeremben odajött hozzám az egyik nyugdíjas és azt mondta, hogy nagyon szorgalmas vagyok, csak így tovább.
A másik, hogy megmértem a vérnyomásom és 115/85. Nem pont gyári érték, de harmadik hete nem szedem a vérnyomáscsökkentőt és azzal 110/80 volt.
Szóval fog ez menni.
A rossz:
máma teljesen célirányosan átnéztem három SSADM szakdolgozatot és felakadt a szemem; mind a három több-kevesebb eltéréssel pontos mása a tankönyvi példának. Az összekötő szöveget átírták ilyen kft-re meg olyan bt-re, meg nem DVD kölcsönző, hanem könyvtár, nem élelmiszer raktár hanem dohányáru, blalblabla, de a rajzok szó szerint ugyanazok.
Az enyémhez még csak hasonlót sem találok. Sőt, még csak a standard könyvi példától valamennyiben,mondjuk egy hangyafasznyival eltérő szakdolgozatot sem találok, legalábbis SSADM témában nem.
Hát evvan.
Nincs nekem elég bajom, még csinálom magamnak.
És most mennem kell dolgozni.
Mókuskerék ez bassza meg, mókuskerék, ésmég lassítani se nagyon tudom, legfeljebb kiszédülni belőle.

:-) Szépjóestét!
Máma nincsen blog, egyrészt elkommenteztem az időt, másrészt ezt olvasgattam.
Az a helyzet, hogy természetkedvelőként engem is baromira idegesítenek az erdőkben száguldozó túramotorosok meg quadosok. Vízen ugyanez a helyzet, pont a jetesek miatt nem járok például a Lupára. Meg lehet bolondulni amikor megjelennek, csomagolok és indulok haza, mert se csendben pihizni, se a vízben pancsolni nem lehet tőlük. Akkor meg inkább el sem indulok, minthogy 10 perc múlva már forduljak is vissza. Ugyanez a helyzet a Rómain a motorcsónakosokkal. Egyetlen motorcsónak, amivel egy hájas tarkójú agyatlan barom szórakoztat két zsinórtangás, kifestett tyúkot képes szétberregni több száz ember vasárnap délutáni békés sülthalazását.

A többi időben a télire szánt kovászos uborkámmal pepecseltem. Recept itt, de csak nagyon elszántaknak! Egyrészt macerás, másrészt nem is biztos az eredmény, 4 üvegből ha 3 megmarad, az már komoly eredmény. Viszont isteni finom, én sajnos sem a csemege, sem a piacokon kapható, kovászosnak csúfolt uborkát nem szeretem. Dugtam be az egyik üvegbe egy formás kis káposztaszivet is, abból a hétvégére töltött káposztát készítek.

(hihi, mégiscsak lett blog)

Jah, és még egy kis Grecsó Krisztiánt is olvastam az ÉS-ben.

:-) Szépjónapot!
:-( überciki és rettenetesen szégyellem, de kimentem a piacra gombát venni. Gombával töltött csirkát kívántam ugyanis némi pótszülinapi ünnepi menünek (mondtam, elfelejtettem a szülinapom, aznap lecsó volt) de az összes gombászós helyem döglött. Nincs se csiperke, se szegfűgomba, se tintagomba. Biztos hogy nincs, ha leszedik előlem, annak látszanak a nyomai.
Egyszerűen nem nőnek a gombák.
Biztos az atom az oka. Vagy a savas eső.

Tegnap ebben az esőben bringáztam haza.


Tényleg nagyon hülye vagyok. Mert a másik magyarázat az lenne, hogy nincs veszélyérzetem. Az viszont van, ráadásul elég jól fejlett, már majdnem fóbiának számít. Szóval marad az, hogy hülye, aki ilyet csinál.

:-) Szépjóreggelt!
Jelentem, a kutyámat sikerült annyira kipurcantanom, hogy még azt sem vette észre, hogy feleannyi kaját kapott mint máskor. Majdnem két órát úsztattam, elnyúlt mint egy lábtörlő, éppencsak szuszog. Most a magam lefárasztása következik (edzés, aztán meló), de előtte még leírom, hogy mikor útáltam én meg annyira augusztus 20-át, hogy ilyenkor még az utcára is csak akkor megyek ki, ha muszáj - kutyát sétáltatni és dolgozni ugye muszáj, edzésre menni érdemes, minden más opcionális, szóval maradok itthon a valagamon.

A '70-es '80-as években mifelénk is olyan volt ez az ünnep, mint bárhol máshol: újkenyér megszegése (egyszer személyesen Marjai elvtársnak adtam át a pántlikával átkötött újkenyeret, azt hiszem, akkoriban miniszterelnökhelyettes volt), a helyi néptánccsoport műsora, céllövölde és népművészeti vásár; hímzett gyerekruhák, miska kancsók, szűrök és álmatyó mintákkal festett fakanalak.
Na, ez utóbbi az oka mindennek.
A fakanalak, hogy a fene enné meg a kezét annak, aki először kitalálta, hogy azzal rá lehet a lányok seggére sózni. Meg nem mondom, hogy mikor kezdődött ez a szép macsó szokás, hogy a város fiataljai vettek egy-egy festett fakanalat és jöttükben mentükben minden szemrevaló és számításba jöhető, vagy pont ellenkezőleg, ronda, vagy számukra még az ábrándok szintjén is elérhetetlen kis- és nagylánynak, fiatalasszonynak a seggére ráhúzzanak vele. Úgy 13-14 éves korunktól én és még jópáran mindig hurkásra vert, kék, zöld, lila foltos üleppel és combbal mentünk haza. Ki a tetszését fejezte ki így, ki az elégedetlenségét, ki a csalódását, ki meg csak menő akart lenni a többiek előtt, és nyilván olyan is volt, aki a más nőktől elszenvedett sérelmeit próbálta így megbosszulni. Eleinte persze tetszett ez, hisz mégis, egyfajta elismerése volt annak, hogy nagylány az ember és már számítanak rá a fiúk és hát bizony igen, a férfiak is.
Hanem a játék évről évre durvább és fájdalmasabb lett. Vagy durvábak lettek a fiúk, vagy frusztráltabbak, vagy az én fájdalomküszöböm szállt le, de a hátsóm egyre jobban sajgott és egyre tarkább lett és egyre tovább tartott, amig felszívódtak a foltok. És hát közben felnőtt is lettem, kezdtem benne reménykedni, hogy most már majd békén hagynak, a húszon túliaknak azért már más eszközeik is vannak a tetszésük vagy nem tetszésük kifejezésére, mint jól megfakanalazni egy lányt.
De nem, tévedtem, nem múlt el.
Olyannyira nem, hogy egyszer valami barátnőkkel voltam kint a ligetben és már nem bírtam tovább, fogtam magam és vettem egy lekvárfőző kanalat. Aki ismeri, az tudja, hogy az már nem is kanál, inkább evező; majd' egy méter hosszú nyele van és jó kéttenyérnyi feje. Hát ezzel a méretes darabbal próbáltam megvédeni magam, szóltam mindenkinek aki közelített, hogy úgy próbáljon megütni, hogy visszaadom. Meglepődtek, a legtöbben békén is hagytak. Az első, aki úgy tett, mintha elmenne mellettem aztán hátulról mégis visszafordult és rásózott a hátsómra meg fordulatból kapott egyet a pofájára a nagy lekvárkavaróval. Visszaadta, ököllel, de melléütött, aztán meg már ott voltak a többiek, lefogták.
Hát valahogy így történt.
Nem hallottam, hogy ez másfelé is szokás lett volna, vagy pláne mostanában szokásban lenne, de jobb is, nem kívánom senkinek, hogy napokig állva kellessen ennie és hason fekve aludnia. Egyébként azt sem tudom, hogy arrafelé dívik-e még a fakanalazás, mert azóta sem jártam arra, amúgy sem sokat, ünnepen meg aztán pláne nem.
Amit én egyszer meggyűlölök, az alaposan meg van gyűlölve, annak már igen nehéz nálam a pixisbe visszakerülni, lett légyen az férfi, nő, város, étel vagy ital, bármi.

:-) Szépjóestét!

Kezdem a végén: ritka tehetség kell ahhoz, hogy valaki így szana-szerte-széjjel ázzon a születésnapján! 11 után jöttem ki a moziból, olyan bugyborékos monszuneső vert a vesztendtől hazáig, hogy néha azért kellett megállnom, mert nem láttam keresztül a vízfüggönyön. Valami egészen elképesztő volt. Persze -ahogy az már lenni szokott- mire hazaértem, pont elállt. A leandereket azért kipakoltam, hátha lesz még eső ma holnap is, rájuk fér egy kis lemosás.

A szülinap jó volt, már amennyire jó lehet az olyan szülinap ami délben, az első gratuláló SMS-re jut az eszembe.
Az van, hogy elfeljetettem a saját szülinapom. Ami még nem lenne oylan nagy baj, de a jelek szerint elfelejtettem elmenni a tiszteletemre rendezett Örömkoncertre is. Ez van, remélem, azért még nem maradt el, bár az ünnepelt jelenléte nélkül nyilván kicsit furi lehetett.

De tényleg jó kis nap volt, Római parttal, lecsóval, baracköntetes mákos tejberizzsel, őszibarackkal és szőlővel és egy kiadós délutáni gömbölyödéssel. Azért is mentem olyan későn moziba, mert elaludtam a Moliere fél hetes kezdését. Így történt, hogy plázamoziban kötöttem ki, mert feltétlenül valami könnyű bohémságot akartam, és a Moliere mellett a mostani kínálatból még a L'ecsó tünt annak. Előtte -torta helyett- elnyaltam isteni fagyit. Velence a fantázianeve, karamellkrém csoki- és vérnyarancsdarabokkal. Nem vagyok egy nagy fagyirajongó, mondhatni, hogy az az utolsó ami az eszembe jut, ha édességre vágyom, de ez tényleg nagyon finom volt, erre bármikor befizetnék újra.
Most pedig felbontottam egy üveg bort.
Illetve hát az itthon lévő egyetlen üveg bort, még a télről maradt, amikor azért elég gyakran csinálok forralt bort. Röhej, nyár közepén forralt borra vágyni, de muszáj volt valamit innom, mert vacogott a fogam mire hazaértem. Még most is leharapnám a bögre szélét, ha nem koncentrálénék arra, hogy amig iszok ne vacogjak. A nyári eső pedig csak víz, de ilyen mennyiségben mint amit ma énkaptam, hát mit ne mondjak, tényleg megrendítő élmény volt.

A L'ecsó egyébként tényleg aranyos, egy kedves mese a legkisebb patkányról, aki jóra fordítja nem csak a saját, de az emberek életét is. Az alkotók még vissza is fogták magukat, alig van a filmben a manapság oly divatos vérfagyasztó akciójelenetekből.

Ja, és aminek a legjobban örülök, ma 40 perc alatt sikerült 4 km-t gyalogolnom, 12 fokos kaptatón. A gép szerint 600 kalóriát égettem el, és ami a legcsodásabb, hogy egész végig 130 felett volt a pulzusom és közben kitűnően éreztem magam. Nem akartam meghalni, nem ziháltam, nem kapkodtam a levegőt, nem akart leszakadni a mellem vagy beszakadni a hátam. A segg glutealisaim között csorgott a víz, de végülis erről szól a dolog. Nagyon örülök, hogy ezt a meredeken felfelé gyaloglást megtaláltam magamnak. Futni ugya tényleg nem tudok, a bringázás nagyon jó, de nem lehet vele elérni azt a terhelést, amire a szívnek szüksége lenne.

Ajjaj, most vágott tarkón a forralt bor, kész, végem van, már gömbölyödök is össze,

Hepppi börszdéj tu mííí!
Heppi börszdéj tu mí!
Heppi börszdéj tú miiíííí!!!
Hepppi börszdééj túú míííííííííííí!

:-)) Káposztáslángosos Szépjóreggelt!!

Hát igen, az történt, hogy ma biológiai okok miatt nem mentem edzeni. Piacra viszont igen, és ha már ott jártam, bepakoltam egy káposztás lángost. Azt a fajtát, aminek a tésztájába belegyúrják a pirított káposztát. Jó volt nagyon, csak mivel picit nehéznek éreztem, a sarki kofaitatóban fellazítottam egy frissen főzött tejszinhabos kávéval. De nem ám holmi könnyűszerkezetes, flakonos izével, nem, dehogyis!! Oda kofák meg hentesek járnak, ott nem lehet holmi vackokkal becsapni a törzsközönséget! Valódi, sűrű tejszinhab, ha nem abuzálom a kanállal, több mint két perc kell neki, hogy elolvadjon. Én meg ugye miért is csinálnék olyat, én is utálom ha piszkálnak, hát hagytam, hogy saját kedve szerint, vékony csíkokban csordogáljon le a kávéspohár fenekére. Mert ott még abban adják a kávét, vastag falú, üveg presszós pohárban.
Szóval mindezt magamévá tettem és most minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve - kivéve azokat az apró, vaniliás káposzta illatú büfiket amiket próbálok minél diszkrétebben, a fogam között szűrve szabadjára engedni.
És hát rettenetes borzasztó eléggé el nem ítélhető módon egy hangyányi kedvem sincs hozzáfogni a munkához.

Ajjaj.
Ma beszéltem az egyik friss diplomás gépészmérnök ismerősömmel.
Neki a konzulense 68x (hatvannyolcszor!!!) adta vissza a diplomamunkáját javításra.
Ehhez képest én még csak egy találkozónál és két e-mail cserénél tartok. Ebbe mondjuk beleértendő egy komplett átstrukturálás is.
Mi vár még rám??

Uh, aahh, uhhh, ahh, uhh!!!
Mi a nagy büdös csődörhimbilimbiért nem ismeri az offisz az SSADM-ben olyan gyakori, az egyes-többes kapcsolatok ábrázolására szolgáló ún. "tyúkláb-nyilat"????
He??
Miért kell nekem egyenként kirajzolni a végeket, he???
és legalább miért nem ismeri fel, hogy azért jelöltem össze mert én azt egy objektumnak szánom és az összekötöt meg a hozzárajzolt két kis csirkelábujjacsát együtt akarom forgatni, nyújtani, megtörni, stb, stb!!
ÁÁÁÁÁáááááááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááá!!!!!

Anyám, borogass, úgy látszik, minden munkahelyen kell lenni legalább egy fejhangon visítozó kollégának aki ráadásul imád telefonálni és nem bír hangfogót rakni a szájára.
Basszus, fáj a fejem.
Én azt hittem, hogy ez egy csendes munkahely, legalábbis eddig még akárhányszor bejöttem nappal, mindig az volt. De nem, két szállítmány letárgyalása között megbeszéli az esküvőjét, a tánctanárát, a bevásárlólistát és az esti aerobik óráját is.
Kimegyek a klotyóra és nedves WC-papírból gyúrt galacsinnal bedugom a fülem, még mielőtt visítva fakadnék.
Azelőtt itt mindenki olyan halkan, suttogva beszélt, nem is értem, mi történt?
Tán csak nem az a baj, hogy szabadságon van a főnök??

:-(( Jól lejártam a lábam!
Vagy két hete arról álmodozom ugyanis, hogy a következő adag kovászos uborkába dugok néhány bébicukkinit. Olyan csinos, arasznyi darabokat képzeltem el, már csorgott a nyálam. Nem magamtól találtam ki, kommentben írták a tippet, én meg ugye nem csak vizuális típus vagyok, de kulináris is.
Erre ma kimegyek a piacra, és mit látok, na mit??
Hát ez az, hogy nem látok semmit! Illetve a legkisebb cukkini is több mint egy kilós.
Mindent elkövettem pedig, bejártam az egész piacot, de ez most kimarad.
-Szomorú, lemondó sóhaj-

Basszus, annyira felkavart (na jó, boldoggá tett) a konzulensem levele, hogy teljesen bekattant az agyam és nem tudok aludni. Már a valeriana+komló bogyóimat is bevettem, pedig ahhoz a dobozhoz hálistennek nagyon régen nyúltam. És meg is főztem holna mára. Nem nagy durranás, egy kis galaburgyit ütöttem össze az utolsó három kovászos uborkám mellé. 10 perc alatt megvan, csak levezetésnek szántam, mert éreztem, hogy túl vagyok pörögve.
És mégis, pontosabban mégsem, olyan az agyam, mint egy frissen hegyezett ceruza.
Márpedig aludnom muszáj, most éppen jó a bioritmusom, nem kéne felborítani.

:-) Szépjóestét!
:-)) Nem bírom megállni, idmeásolom a konzulensem válaszát, szó szerint, kopi-pészttel. Aki érti miről van szó az dobjon egy e-mailt, mert meghívom egy fagyira :-))) De nem ám habókra, fizetés előtt levizsgáztatom és ha mégsem érti, ő fog fizetni nekem!!!
Tehát;

Tisztelt Kolléganő.

Tartalmi észrevételek:
Ránézésre, átlapozásra most jobb, és tagoltabb;
Jó az, eredeti ötlet, hogy az SSADM szakaszival jelöli a fejezeteket. A bevetésben ezt le is írhatná. Az elején hívja fel a figyelmet a mellékletben lévő fogalmi katalógusra, amelyet tervnél használtak, és a projektmunka során rendelkezésre fog állni.
A 130-as szám kétszer van (8 és 10. oldal). Ez szándékos?
A 11.-14. oldal folyamatábrájának tördelésére majd a nyomtatásnál vigyázni kell. A vége felé kicsik a betűk, és nem nagyon lehet olvasni; de gondolom ezzel nehéz valamit csinálni, egyébként látványos a rajz, de szóvá tehetik, hogy nem követhető.
A 310-esnél látható először, hogy nem a teljes SSADM menetet fogja ismertetni, erről előbb tudnunk kellene. A Bevezető után kellene egy SSADM szakasz-leírás, akár tankönyv-szerűen. Összesen talán kb. 1 oldalnyi indoklás, hogy terjedelmi okok miatt nem ismerteti az egész rendszerszervezési folyamatot részletesen, csak egyes szakaszokat, és valamit arról, hogy informatikailag miért ezeket tartotta fontosnak (specialitások, a folyamat nehéz részletei, terjedelmi okok; mondhatja azt is, hogy a most nem kidolgozott részek kidolgozására később, vagy más által kerül sor, stb). Ez válasz arra, hogy mely szakaszokkal kell foglalkoznia.
A kontextus diagrammokkal nincs baj. Tudja megmagyarázni rajta, ha kérdezik, hogy mi-micsoda.
A 110-150-hez: a szöveg helyett funkcionális felmérő lapok-táblázatok jobbak lennének, de az jobb lenne, ha a 320-tól az adatmodell rajzokat tartalmazna. Valamelyiket tegye grafikussá, informatikailag áttekinthetővé a kettő közül. Nem kell a teljes rendszerre kidolgozni, bemutatni, bármelyiket választja témának 1., vagy 3. szakasz), de néhány mondatban itt is ki kell térni, hogy miért ezt választotta. Ide kellenének az adatfolyam modellek; ha a 3. szakasz kidolgozását választja a rendszer egy kiválasztott részére, azt nem lehet beadni adatfolyam diagram nélkül. A tevékenység-listával is az a helyzet, hogy írni ne írjon hozzá, inkább valamelyik kijelöltről csináljon egy tevékenység-ábrát, vagy egy egyed történeti diagramot.
Na egyelőre ennyi. Tartalmilag jó lesz ez, csak több informatikai ábrázolás kell hozzá, és még mindig lehetne kihagyni a szövegből.

Hehe, szerintem ez majdnem dícséret:-))

(csak halkan jegyzem meg, hogy azok a bizonyos széttördelt folymatábráj egyébként egyben vannak, csak a wörd nagyon nem szereti magába exportálni a rajzos ekszellt, szétesik az egész. Így aztán printszkrínnel darabonként lefotózgattam a két A3 méretú rajzot és csak jelzésértékűen bemásoltam a *.jpg fájlokat, hogy mutassam, ott vannak. Kinyomtatva külön lesz, természetesen - feltéve, ha valahol találok olyan másolószalont, ahol tudnak A3-as oldalt nyomtatni színesben. De ezen már nyilván nem fog múlni a dolog.)

Nna.
Úgy felizgattam magam, hogy még elaludni sem tudok.
De kár, hogy az openoffice-szel nem lehet adatfolyamdiagramot rajzolni :-((

Az van, hog mostanában nem esik jól blogolni.
Csak kattog az agyam, hogy mit találjak ki magamnak a nyudíjig még hátralevő 18-20 évre. Az azért nem olyan kevés, egyrészt hasznossá is tehetném magam, másrészt meg többé nem akarok olyan helyzetbe kerülni, hogy egy munkahely ledarálja az idegeim.
Szóval minden egy képlékeny, fortyogó massza a fejemben, körvonalaknak, kontúroknak még csak nyoma sincs.
Ilyen helyzetben nem tudok kifelé figyelni, arról az összevisszaságról ami bennem van meg nincs mit írni, hisz pont attól összevisszaság, hogy én sem látok ki belőle semmit.

Az edzések jól esnek, két hete járok még csak, de már 30 perc alatt gyaloglok 3 km-t, 10 fokos lejtőn felfelé. Azért lejtőn, mert az terheli legevésbé a térdeim. Szakad rólam a víz, de már nem vörösödik a fejem és a lélegzésem is egyenletesen tudom tartani, élvezem, ahogy a tüdöm legkisebb csücskébe is be tudok lélegezni. És mintha, mintha(!!) a seggem sem pattogna már annyira. Egy centivel sem lett kisebb, de konszolidálódott a mozgása, nem ring-reng annyira. Életemben nem hittem volna, hogy megszeretem a gépen gyaloglást, de így van. Futni sohasem tudtam, ez most viszont majdnem olyan, mintha futnék. Ugyanakkor nem fáj a térdem, nem botladozok, és közben magamra figyelek, sorra veszem minden izületem, figyelem, hogy mi történik belül. Jólesik, na, és még fejlődök, egy héten kétszer nem 30, hanem már 40 percet gyaloglok és fel fogom fejleszteni 1 órára. Naponta 30 perc, egy héten kétszer duplázva, ez a cél. És egyre hajlékonyabb is vagyok. A térdem még nem tudom a fülem mellé letenni, de csak pár centi híja van. És a csípőm is lazul, szóval mindenképpen jót tesz a mozgás testemnek. Kíváncsi vagyok, augusztus végén mit fog mutatni a vérnyomásmérés.

:-) Szépjóestét!
Ma este vendégségben voltam, Vajszínűnél folytattam a tegnap este elkezdett Leningrád Cowboys posztot. Beleszerettem a fiúkba, na, nincs mit szépíteni.
Olyannyira, hogy már írtam is egy e-mailt a legnagyobb magyar távközlési szolgáltatónak, hogy az évi nagy ingyenes koncertjükra meghívhatnák őket. Valamelyik zseniális énekesnőnkkel meg a 100 tagú Cigányzenekarral feltuningolva szerintem világra szóló koncertet adhatnának.
Még lehet később leszek, mert egyrészt tegnap moziban voltam, másrészt pedig most fő a tegnap lecukrozott őszibarack-sárgadinnye dzsem. Olyan illat van a lakásban mint egy kölnigyárban, viszont lesz éjjel két óra, mire a lekvárom besűrűsödik annyira, hogy üvegbe rakhassam.
Majd meglátom kibírom-e, vagy inkább elzárom a lángot és majd holnap folytatom. Fáradt vagyok nagyon, ma elkezdtem emelni a kardiózás adagot és extra lábgyakorlatokat is csináltam. Sőt, felülésből is rádupláztam. Ami még nem oylan borzasztó, de utána még el kellett mennem dolgozni is.
Szóval mára elég volt.

:-) Szépjóestét!
Viszockij dalokat kerestem a youtube-on és közben belebotlottam ebbe:

Nem gondolnám, hogy a szólista egy olyan hűdenagyon jó tenor lenne, mert még ebben a viszonylag egyszerű dallamban is vannak bizonytalanságai.
Hanem, azért tessenek csak elpörgetni 3.15-ig és jól figyelni 3.41-ig. Ez kérem akárhogy is nézzük, 26 másodperc, A végére már jól hallhatóan fuldoklik, de azért 26 másodperc az 26 másodperc.
Ez pedig a ráadás :-DD
(nem árulok zsákbamacskát; a Vörös Hadsereg Énnekkara és a Leningrád Cowboys adja elő a Delilah-t - angolul.)
Berosálok, bizisten, nagyon szórakoztató - már pesze ha az ember nem gondol bele jobban. De néha megengedem magamnak azt a luxust, hogy ne gondoljak bele csak élvezzem.

Lihegek, loholok, lihegek, loholok.....
Mert ugye reggel elaludtam, még csak most értem haza a kutyakirándultatásból.
Illetve nem is, mert már hazakísértem hat kiló dzsemnek való őszibarackot a piacról. Pontosabban nem énkísértem, ő kísért engem, hiába próbáltm elzavarni, hogy menjen máshoz, nekem ma nem lesz időm vele foglalkozni, ragaszkodott hozzám, azt mondta, hallotta, hogy egész újpesten nekem van a legkényelmesebb lekvárfőző lábasom, szóval ha már úgyis az lesz a sorsa, legalább érezze magát közben jól. Útközben csatlakozott hozzánk három kiló sárgadinnye is, mert ha már muszáj lekvárt főznöm, akkor egy munkával kétfélét is csinálok; sima őszibarackot és vegyesen, sárgadinnyével.
Szóval így állok, ráadásul fél négykor kezdődik a Kossuth moziban a Goya kísértetei Javier Bardemmel a főszerepben. És hát ugye mégse csak operaénekesekért rajongjak, Antonio Banderas meg már nagyon elhasznált, nem kevésbé Brad Pitt vagy Gerge Clooney, szóval én csak szép csendben (a Belső tenger óta imádom Javier Bardemet - már persze ha latin pasiról van szó.
Szóval kutya megsétáltatva, barack és dinnye hazaszállítva, de még mozi előtt el kell mennem edzésre és be kell áztatnom az üvegeket és a konyhában rendet tenni annyira, hogy alkalmas legyen a befőzéssel járó többszörös mosás, csöpögtetés, rakosgatás, hámozás, felezés, cukrozás, stb. műveletek elvégzésére.
Loholok, lihegek, loholok, lihegek.....

Jah, és még meg kéne írnom a ciberéről szóló posztot is, szóval ajjajj, nem csak loholok, de valósággal lótok-futok és nem csak lihegek, de már egyenesen kapkodom a levelgőt.

:-) Szépjóestét!
Hát, sikerült megint jól kiábrándulnom valamiből, amit valaha szerettem.
Ráadásként meg jól fel is ment az agyvizem.
Jó ideje kerülöm már a Klubrádió délutáni meg esti műsorsávját, így azt is csak mostanában tudtam meg, hogy csütörtökönként van nekik egy színházas műsoruk. Na, gondoltam, hát azt azért már mégiscsak meghallgatom.
Bár ne tettem volna, jól felhúztam magam, hogy a bulvárok istene rakja ezeket a hülye seggfejeket a kopaszok közé!!

Mézédes hangú riporterleányka beszélget a Nemzeti Színház Hermelin előadásának két főszereplőjével, Schell Judittal és Stohl Andrással.
Én mindig nagyon ideges leszek, ha egy kultúrális újságírótól annyi telik csak, hogy párhuzamot vonjon az adott művész magánélete és az általa játszott figura közé, de ez a kis liba ez túlment minden határon, azt csodálom csak, hogy egyáltalán válaszoltak neki.
Merthogy a Tóth Hermin otthagyta a gyerekét, Schell Juditnak is van gyereke, el tudná-e hagyni, és egyáltalán, anya létére hogy tud egy ilyen szereppel azonosulni. Stohltól is csak ilyeneket kérdezett, minden szavával érzékeltette, hogy felelőtlen, a családját elhagyó apa létére meglepően jól meg tudott barátkozni a szerepével. A végén, az egésznek a megkoronázásaként még azt is megkérdezte, hogy mivel olyan szemmel láthatóan egy húron pendülnek, nem alakul-e köztük valami.
Így, kerek perec, a gyengébbek kedvéért lefordítom; ha már szerelmeseket játszanak, esetleg tán kefélnek-e.

Hát de most tényleg.
Mert azt értem, hogy egy ilyen kis hülye liba újságíró akar lenni, és üsse kavics, még az is belefér, hogy átvergődik valahogy valami kommunikáció szakon.
De az a szerkesztő, meg pláne az a rádiótulajdonos aki ad valamennyit a műsora szinvonalára, hát az mi a nagy túrós lópikuláért foglalkoztat egy ilyet?? Miért nem tanácsolja neki atyai hangon, hogy kislányom, menjél el szépen a blikkhez vagy a sztorihoz, ott teljesedhet ki igazán a Te tehetséged. Miért kell nekem, a színházat kedvelőnek azt hallgatnom, hogy két nagyszerű művész kínlódik egy ostoba riportercsökevény intimpistáskodó kérdései miatt?? És a kis HüPi még észre se veszi, hogy azok ketten kínosan próbálnak csak a darabról beszélni, nem, le se lehet lőni, a szirupos, cérnavékony hangocskáján csak csorgatja azt a gusztustalan, ragacsos trutymót ami körbefogja és fojtogatja előbb a két színészt, aztán engem, a hallgatót.
Uhh.
A kezem száradjon le, ha a rádió keresőjét még egyszer valaha eltekerem a Bartókról!
Basszus, de most tényleg, egy nyomorult színházi előadásba miért kell belekeverni a benne játszó színészek magánéletét??

Ma este 8-tól a Bartókon Beethoven Egmontját közvetítették Salzburgból, meghallgatom még egyszer a hangtárból.

Jajj.
Létezik az, hogy egy külvárosi kis mellékutcában egyszercsak kis híján keresztülesek a hullott leveleket söprögető Vlagyimir Putyin szemeteslapátján?
Ugye csak a szemem káprázott?

frissítve!!

:-) Szépjóestét!
A Rajna kincséről készült beszámolómat kicsit megfésültem és beküldtem ide. Lehetne még több írást is beadni, de rá kellett jönnöm, hogy szinte az összes beszámolóm teljesen egyforma. Ráadásul ezek nem nyomtatásra, hanem internetre
íródna és attól jók, hogy vannak linkek és videók csatolva. Úgy önmagukban nem sokat érnek, unalmasak és terjengősek.
Úgyhogy mégis inkább az 1. és 2. szintű logikai adatmodellekbe ektetem az energiáim.
Ma elküldtem a konzulensnek amit szenvedtem, várom, mit mond a diagrammjaimra.
Nagyon nem nekem való ez, uhh, útálom hihetetlenül. Amikor valami világosan és szabatosan le van írva, akkor ugyan mi a francért kell azt kesze-kusza ábrákba átültetni? Ráadásul olyan ábrákba, amikről nem lehet tudni, hgoy hol az elejük és a végük.
Az csak a baj, hogy ez se nekem való, az se nekem való, amaz se, semmise, mi a franchoz fogok így kezdeni? Ennyi idősen már elég ciki nem tudni, hogy mi akarok lenni. Egy biztos; irodakukac nem, nem, soha többé. ez viszont elég kevésnek tűnik az üdvösséghez.
No mindegy, megyek aludni, hátha a konzulens gyorsan válaszol és akkor holnap ma még csinálhatok vagy 20 ábrát.

-----------------------------------------------------
frissítés
Hurrá, már vissza is jött a hibaüzenet, hogy az e-mail cím nem létezik. Mondjuk megkerestem a honlap impresszumát, az a legszebb, hogy az oldalon nem is találtam meg a pályázatot.
Ennyit erről.
tényleg ágyba velem, olyan fáradt vagyok, hogy rögtön elered az orrom vére.

:-) Szépjóestét!
Ezt olvasom, hátha okosabb leszek tőle. Sokat biztos nem fog segíteni, de ebben legalább nem kell 35-40 oldalt visszalapozni egy-egy hivatkozás vagy ábra miatt.
Köszönöm a linket!


Sajnos egyre világosabban látom, hogy az SSADM nem olyan folyamatokhoz van kitalálva, mint amiről az én diplomamunkám szól. Egyszerűen lyukak vannak a folyamatban amit csak az emberi jóindulat hidal át (vagy nem, és hát sajnos elég gyakran nem) és/vagy csomó -néha felesleges- olyan párhuzamos tevékenység, amire az SSADM-ben nincs módszer. Illetve van, csak nagyon idétlenül néz ki, amikor lerajzolom.

Megyek is vissza, hátha reggelre még bizonytalanabb leszek.

:-) Szépjóestét!
Itt az ideje, hogy összefoglaljam az edzőteremben eltöltött egy hét tapasztalatait.
Ami engem illet, meg vagyok elégedve magammal. Nyilván lehetnék fittebb, de gond nélkül végig bírom a 30 perc kardiózást és az izomláz sem volt veszélyes, két nap alatt elmúlt az egész. Hacsak a mai edzés nem lesz meghökkentő hatással. Az történt ugyanis, hogy ma nem a futógyaloglógépen voltam, hanem a fekvőbiciglin. Olyan pedálja van mint egy normál bringának, csak nem nyergen ül az ember, hanem egy enyhén megdöntött fotelban. Ezt gondoltam a legkönyebbnek, hát ehhez képest a hasizmokat is eléggé igénybeveszi és a püspökfalatomban is olyan izmokat dolgoztatott meg, amikről nem is tudtam, hogy léteznek. A fél óra után majdnem kiborultam a fotelből.
Az is meglepett, hogy a kondizás közben ugyanúgy lehet figyelni a belsőmre, mint jóga közben. Picit máshogy tartom a könyököm, és már érzem is, hogy más izom feszül. Ahogy elnézem, ezek a gyakorlatok amiket csináltatnak velem elég ergonómikusak, kímélik a derekat és az izületet. A futást például nem is javasolják, inkább állítsam a gépet erőteljes gyaloglásra, lejtőn felfelé. 30 perc alatt úgy elégetek 350 kalóriát mint a sicc, és pár héten belül lesz ez még több is!!
És hát igen, a szauna, hát az nagy találmány. Hetente kétszer gondolom majd használni, hidegben esetleg háromszor.
Ma bevittem a kis vákumos pórustísztómat is. Ez olyan, mint egy vaskosabb borotva csak nem penge, hanem egy pici köpöly van rajta. Elemre jár és a felgőzölt, felpuhult bőr pórusait kiszippantja. Gondoltam, szauna után pont jó tesz majd nekem, beviszem. Nem fürdőruciban, hanem egy magam köré tekert lepedőben szaunázok és utána éppen az öltözőben zümmögtettem a milkalila kis műbrokit, amikor bejött a recepciós csaj kezet mosni. Tökre úgy néztem ki -és ami még rosszabb, úgy is hangzottam-, mint aki éppen borotválja az orra alját :-)) Úgyhogy nyilván én leszek a nagyseggű csaj, aki a konditeremben borotválkozik :-))
Vannak egyábként nálam kövérebbek és öregebbek is, szóval nem lógok ki nagyon. Szoktam találkozni egy hatvanon jóval túli férfival, ő is szinte naponta lejár, baromi jól néz ki, igaz, dolgozik is érte rendesen.

Az egy testsúlykilóra eső tetoválások négyzetmétere elég magas a klubban. Sárkányok, nonfiguratív dolgok, és hát meglepően sok koronás címer vagy Nagymagyarország és a kardba kapaszkodó turul. Az eszem megáll, azt még értem, hogy valaki a bicepszére varrat egy sellőt vagy valami inka mintát, de hogy a koronás címert négyszínben, ráadásul a két oldalából szárnyak nőnek ki, szóval ez nekem sok.
A vendégek amúgy elég vegyesek, a nyugdijasról már beszéltem, fiatal srácok, ápolónő, pincér, és hát igen, az a bizonyos gyűrött tarkójú, merdzsós vállalkozó típus adja a klub délelőtti törzsközönségét. Van közöttük néhány arc, akikkel nem szívesen keverednék üzleti kapcsolatba, de még ismeretségbe se. Hálistennek nem sokat foglalkoznak velem, gondolom, megvárják amig végzek és csak utána röhögnek ki.
Hihetetlen mókásan nézek ki egyébként összegumizott hajjal, macskanadrágban, fakó pólókban, ahogy nagy lelkiismeretesen izzadok a kardión és közben pattog hátul a seggem. Mert pattog, fel, le, fel, le, a lépés ütemére, mint a gumilabda. Az egész terem körbe van rakva tükörrel, soha nem láttam még magam ennyi oldalról egyszerre, tényleg viccesen nézek ki. Hálistennek senki nem foglalkozik velem, még inkább én vagyok az, aki fél szemmel oda- odasandítok hogy megfigyeljem, hogy kell használni egy-egy masinát.
A mozgás maga nagyon jól esik, egy feltétellel; edzés előtt egyetlen falatot sem szabad enni. Tényleg egy falatot se, még gyümölcsöt se! Tegnap délelőtt kicsit lustiztam, megettem 3-4 barackot, tökölődtem, vakaróztam, pakolgattam indulás előtt, hát nem is volt benne köszönet! Iszonyú rosszul esett az egész, csak tessék-lássék dolgoztam, alig vártam, hogy végezzek, még egy enyhe hányingerem is volt. Éhgyomorra viszont teljesen lazán végigcsinálom az egy-másfél órám, ma már rá is vertem egy extra 10 perces kardiózást a taposógépen. Közben néztem a tükörben a pattogó seggem és arra gondoltam, hogy vajon meddig fogja még ezt csinálni és vajon nem fog-e ettől az intenzív fel-le mozgástól megnyúlni a bőr rajta? Remélem nem.

Egyébként ma találtam egy csak lányoknak szóló konditermet. Mindenféle tornák vannak, még pilates is. Arra mondjuk egyszer el fogok menni, mert arra nagyon kíváncsi vagyok. Klubot egyelőre nem váltok, mert ugyan ez a terem is elég drága, de amit itt fizetek egy hónapra (és akár mindennap kétszer is lemehetek, ha bírok), abból a lányok termében csak egy 8 alkalomra szóló bérletet vehetnék. Ez még akkor is sok, ha előtte kapok egy speciális, zsírégető turmixot. Valahogy nincs hozzá kedvem, inkább dolgozok magamon amit bírok. És a lányterem sem tisztább, ráadásul ott is az a rettenetesen idegesítő, csopp-csopp-tücc-tücc zene szól mint a koedukált klubban. Ezt még a bejárat mellé rakott Buddha szobor sem tudja semlegesíteni, tényleg borzasztó.

A kondizó csajokról majd máskor, azok megérnek egy külön posztot, csudapofák vannak köztük, mág nálam is mókásabbak, pedig hát.....

Más:
Nagy megtiszteltetés érte a házam elejét. Tegnap a színházas blogomra valaki(k) nagyon rácuppant(tak), a 23 letöltéshez 72 újratöltés társult. Legalábbis a felszerelt statisztikázó szerint, a freeblog saját számlálója 122 látogatóhoz 87 újratöltést mért. Ennek mondjuk nem hiszek, de nekem az is bőven elég, hogy tegnap voltak néhányan, akik nem csak belekukkantottak, hanem végigolvasták, sőt, az archivumot is nyitogatták.
Azért, ha az a blog gyenge lenne, az odatévedők nem töltenék le újra és újra, és azzal a bloggal ez elég gyakran előfordul.
Nna.
És most megyek, főzök egy jó lecsót.

Mégmás:
ha minden igaz, holnapra olyan állapotban lesz a szakdolgozatom, hogy el tudom küldnei a konzulensnek.
Nem, nem várom, hogy azt írja vissza, hogy vihetem köttetni.
Csak ne lennék ilyen rohadtul maximalista.

Az index egész jó cikket írt a szelektív hulladékgyűjtés helyzetéről. Nem kell megijedni a blikkfangos címtől, a cikk már értelmes és hasznos.
Ennél már csak annak örülnék jobban, ha az heti 5-6 kilónyi hirdetési újság amit keddenként, munkába menet elfuvarozok a szelektív gyűjtőig ki se kerülne a nyomdából és be se dobnák a ház postaládájába.

Ki vagyok mint a liba.
Már alszom is ......

Jajj.
Nincs semmi baj, csak bekaptam valamit, ami úgy döntött, hogy nem akar sokáig bennem tartózkodni. A döntés eredményeképpen egyszerre és egy időben minden testnyílásomból folyik valami - például az erőlködéstől a szememből a könny, hogy csak egy viszonylag szalonképes példát említsek.
Most már megmaradok, csak az izmaim megkocsonyásodtak és teljesen legyengültem.

Máma nincsen blog.
Hullafáradtság van, izomláz van, mélyről jövő, nagy nyögések vannak, cicamosdás van és paplanlepedő alá aló begömbölyödés van.
És Brünnhilde tűzhalála után minimum 10 óra alvás lesz.