:-) Szépjóestét!
Mivel holnap (szerdán) este közvetítik Bayreuthból a Ring tetralógia utolsó darabját, Az istenek alkonyát, hát legyen itt az oly sokak által követelt és oly régen beígért szinopszis.
Az előzmények:

A Rajna kincse
A valkür
Siegfried

A Siegfried ugye ott ért véget, hogy a hosszú álmából felébresztett Brünnhilde boldogan Siegfried karjaiba omlott. Hagyjuk őket egy kicsit lubickolni a szerelemben és nézzünk szét, hogy mi történt közben a világ más részein.
Először is ugye Walhalla.
Wotan még a Siegfried II. felvonásában lemondott a hatalomról, igaz, ehhez az is kellett, hogy ifjú hősünk kissé valagba billentse és eltörje dárdáját, amelynek nyelébe a világot mozgató szerződéseket vésték. Wotan nem tehet mást mint visszavonul Walhallába és komoran várja a véget, az istenek alkonyát. Őt többé nem is látjuk, csak hírvivő madarai, a hollók jelennek meg időnként.
Nibelunghon egykori diktátora, a Rajna aranyát gyűrűvé kovácsoló Alberich annál aktívabb; erőszakkal magáévá tett egy földi nőt és teherbe is ejtette. A fiút Hagennek nevezték el. Az erőszak savanyú, szeretetlen gyümölcse csak azért fogant és született, hogy apjának, Alberichnek segítsen visszaszerezni a gyűrűt és az ezzel járó világhatalmat.
Hagen anyja később férjhez ment egy földi törzs, a Gibichungok fejéhez és két gyermeket szült: Gunthert, aki jelenleg a Rajna mentén uralkodik és húgát, Gutrunét. A fiatal testvérpár a saját területén sikeresnek mondható és féltestvérük, Hagen tanácsai alapján határozottan gyarapodik, felszálló ágban van és éppen dinasztia alapítására készül.
De térjünk vissza a boldog párhoz, Siegfriedhez és Brünnhildéhez. Ahhoz képest, hogy az egyik farkasok és medvék között nőtt fel és életében először látott nőt, a másik pedig pár száz évig férfiakat gyilkolt, szóval mindezek ellenére egész szépen egymásra találtak. Nyilván, a lánynak elöl, jól hozzáférhető helyen volt a G-pontja, mert mással aligha magyarázható az a mindent elsöprő, egymás kölcsönös tiszteletén alapuló óriási szerelem ami tombol köztük.
Hát így állunk, kezdődjön a tetralógia utolsó darabja,

Az istenek alkonya

Előkép:
Éjszaka van, valahol a Rajna menti vadonban, Brünnhilde sziklájától nem messze vagyunk.
A három Norna, Erdának, a Föld istennőjének mindent tudó lányai fonják a sors fonalát és közben beszélgetnek, emlékeznek, vitatják a jövőt. Nem sok jót tudnak mondani, a sors fonala hirtelen elszakad. A Nornák kiejtik kezükből a jövőt és rémülten futnak szét.

Közben a Sziklánál Brünnhilde és Siegfried éppen búcsúzkodik. Boldogok együtt nagyon, de Siegfriednek már viszket a tenyere, újabb kalandokra vágyik. Brünnhilde pedig elengedi, hisz ő pontosan tudja, hogy az isteneknek tervei vannak az ifjú hőssel, a ki a félelmet még mindig nem ismeri. Az eltelt időben a szerelmes lány mindenre megtanította Siegfriedet amit ő is tudott, egy dolgot kivéve; az emberismeretet. Ezt persze nem is taníthatta, hisz ezzel a tudással ő sem rendelkezett. Búcsúzóul még Siegfriednek ajándékozza a pajzsát. A fiú pedig a Gyűrűt, igen, azt a megátkozott, a világ fölötti hatalmat jelentő, de minden viselőjére halált hozó gyűrűt húzza az ujjára. Brünnhilde örömében nekiajándékozza Grane-t, a táltos paripát is.
Siegfried fogja a kürtjét és Nothungot, a mindent legyőző kardot és nekiindul a világnak.
Ez a felvétel a Covent Gardenben készült, 2006-ban. Lisa Gasteen és John Treleaven énekel. De nem is őróluk akarok beszélni, hanem a búcsút követő zenéről, Siegfried Rajnai utazásáról. Érdemes megfigyelni a távolodó kürt hangját - ugye emlékszünk még a Siegfried II. felvonásába arra a csinos svéd kürtöslányra, hogy milyen szépen fújta ezt a témát? Aután ahogy elhalkul a kürt és áthatoltunk a Szikla körül lobogó lángfalon, meghalljuk a Rajnát. Méltóságosan hullámzik, a felszínén megcsillannak a napsugarak. Ez már nem az a játékos folyó amit a Rajna kincsében hallhattunk. Hiányzik belőle az arany és súlyos titkokat is hordoz; ismeri és féli a jövőt. Ebben a rendezésben nagyon szépen látszik az is, hogy Siegfried nincs egyedül, és nem is a saját útját járja; Wotan hollója kíséri és a rajnai sellők sem tévesztik szem elől a kincsüket.

itt van még egy nagyon szép búcsújelent Marton Évával és René Kolloval San Franciscoból, 1985-ből. Marton a pályája csúcsán volt akkoriban, egy természeti csoda, nincs rá jobb szó. Gyönyörű.
És legyen itt még egy, csak ínyenceknek. Kirsten Flagstad és Lauritz Melchior énekel és sajnos nem vagyok benne teljesen biztos, de azt hiszem, hogy Furtwangler vezényel.

I. felvonás
1. kép.
A Rajna partján, a Gibichungok palotájában vagyunk. Gunther, a király és huga, Gutrune éppen Hagennel, a féltestvérükkel és tanácsadójukkal beszélget. Illetve hát Hagen beszélget velük, ő irányítja a társalgást. Arra akarja rábeszélni őket, hogy házasodjanak meg. Gunternek a lángoló sziklán alvó valkürt, Gutrunénak pedig a sárkányölő hőst, Siegfriedet ajánlgatja.

Siekrül felcsigáznia mindkettőjük érdeklődést. Egy probléma van csak.
Illetve hát kettő, mert ugye Gunter nem elég bátor ahhoz, hogy a sziklafalon áthatolva felébressze Brünnhildét, Gutrune meg nem érzi magát elég vonzónak ahhoz, hogy egy olyan híres hős, mint Siegfried szerelembe essen vele.
Hagent persze készült, egy italt ajánl Gutrunénak, hogy ha ezt megitatja Siegfrieddel, az azonnal mindent elfelejt és csak őt fogja szeretni. Aztán, ha már annyira szerelmes, könnyen rávehető lesz arra, hogy Gunther kedvéért és nevében áthatoljon a tűzfalon és kihozza Brünnhildét a gyáva királynak. meg is állapodnak, eddigre csónakján éppen megérkezik Siegfried.
Abban a bizonyos, már oly sokszor emlegetett 1976-os bayreuth-i produkcióban Jeannine Altmeyer (Gutrune), Franz Mazura (Gunther) és Fritz Hübner (Hagen) énekel. Vezényel: Pierre Boulez, rendezte: Patrice Chereau.

Beinvitálják a palotába és üdvözlő italként Gutrune megkínálja a feledést hozó méreggel. A csel sikerült, Siegfried azonnal elfelejti Brünnhildét és a szemét le sem veszi többé Gutrunéról. Gunthernek nincs is más dolga, mint üzletet ajánlani: ha megszerzi neki az alvó valkürt, megkaphatja húgát. A friss szerelmest nem kell kétszer kérni, azonnal vérszerződést ajánl és mivel hajtja a szerelem, már indul is. A palotában csak Gutrune és az őrszemként hátrahagyott Hagen marad.
Matti Salminem énekli Hagent, James Levine vezényli a Metropolitan zenekarát 1991-en. Nincs mit mondani a felvételről, Salminem jelenleg is a világ legjobb basszusa (persze csak Polgár László után). És hát megint a zenére kell figyelni, ahogy a Gibichungok palotájában örködő Hagentől visszavezet minket Brünnhilde sziklájához. A zene egyre vészterhesebb, ami nem csoda, hisz eddigre már minden eldőlt és tényleg csak a vég van hátra.


2. kép
Brünnhilde sziklájánál vagyunk, a gondterhelt lány szomorúan gubbaszt, amikor hirtelen zajt hall. Húga, Waltraute érkezik. Azért szökött meg Walhallából, hogy nővérétől elkérje a gyűrűt. Elmeséli, hogy apjuk, Wotan már a halálra készül, csak az mentheti meg, ha Brünnhilde visszaadja a gyűrűt a Rajnának. A valkür felháborodottan utasítja vissza hogy jeggyűrűjét, Siegfried szerelmének zálogát odaadja apjának, aki kitagadta őt. Többé hallani sem akar Wallhaláról, ő már földi aszony és boldog.
Alighogy húga elmegy, újra szétnyilnak a lángok. Brünnhilde azt hiszi, hogy Siegfried tért vissza és boldogan rohan szerelmese elé. Előbb csalódottan, majd rémülten hátrál - egy idegen férfi közeledik felé és közli vele, hogy feleségül fogja venni. Brünnhilde tiltakozik, védekezik, minden hiába azonban, az idegen leteperi és letépi ujjáról a védelmet biztosító gyűrűt. Egy pillanatra meglátjuk a goromba idegen arcát; Siegfried az. A ködsisak segítségével -amit még Mime kovácsolt Alberichnek- magára öltötte Gunther alakját. A tűz megnyílt előtte, de Brünnhilde nem ismerhette fel. A lány hiába könyörög, karmol és harap, tehetetlen a férfierővel szemben. Ő már nem valkür többé, földi nőként gyengébb mint a férfi és mennie kell vele. Végzete beteljesedett, Wotan büntetése most sújtott le rá.
Ismét Bayreuth, ismét 1976. Manfred Jung (Siegfried) és Gwyneth Jones (Brünnhilde).


II. felvonás
1. kép.
ismét a Gibichungok palotájában vagyunk. Hagen elusznyókált az örségben, álmában apjával, Alberichel beszélget. A törpe győzködi a fiát, hogy meg kell szereznie a gyűrűt. A távolban kürt harsan, érkezik Siegfried, a félelmet nem ismerő hős.
Az elrabolt Brünnhildét átadta Gunthernek és már rohan is haza a jó hírrel legújabb szívszerelméhez, Gutrunéhoz. Hagen összetrombitálja az udvar népét, hogy előkészítsék az esküvői lakomát.
Bayreuth, ismét 1976. Manfred Jung mint Siegfried és Fritz Hübner mint Hagen, és a tetralógia egyetlen kórusa. Borzongató.

Siegfried és Gutrune azonnal eltűnnek a hálószobában, nem láthatják, ahogy Gunther bevonszolja a palotába a tiltakozó Brünnhildét. A lánynak annyi ereje azért még van, hogy a pipogya Gunther ne bírjon el vele. A násznép nem érti, miért olyan feldúlt a menyasszony. Csatlakozik hozzájuk a boldog pár és Brünnhilde megdöbbenve ismeri fel Siegfriedet - és ujján a gyűrűt, amit tőle rabolt el. Kitör a botrány, a lány nyilvánosan árulással vádolja a gyanútlan és kissé bamba Siegfriedet és gyávasággal Gunthert. Siegfried Hagen dárdájára esküszik, hogy nem ismeri ezt a nőt majd fogja a párját és elrohan. Brünnhilde dühében és megalázottságában bosszút esküszik és elárulja Hagennek, hogy Siegfried egyedül a hátán sebezhető, mert ott nem áldotta meg, hisz aki a félelmet nem simeri, az soha nem fordít hátat a vésznek és nem menekül el.
Gunther és hagen megállapodnak, hogy Siegfriedet elteszik láb alól, de Gutrunét kímélendő balesetnek álcázzák a gyilkosságot.

III. felvonás
1. kép
A Rajna parti erdőben vagyunk.
Siegfried lemaradt a vadásztársaságtól és eltévedt. Leül kicsit hűsölni a folyóparton. Rögtön körbeveszik a sellők, előbb kacérkodnak vele, csalogatják, el akarják tőle kunyerálni a gyűrűt, de amikor nem adja, fenyegetik. Siegfried persze tényleg semmitől sem fél, hát akkor ugyan miért is ijedne meg három pucér sellőtől, hát nem?
Már éppen elkapná az egyiket, amikor odaérnek a vadászok. Ők is leülnek, kérik Siegfriedet, meséljen nekik a kalandjairól. Hagen itallal kínálja. A feledést hozó ital ellenmérge van benne, amint belekortyol, Siegfried azonnal emlékezni kezd és rádöbben, hogy ő Brünnhildét szereti. Ez vallomás, világos, hogy hamisan esküdött ezért Hagen, akinek a dárdájára esküdött hátulról ledöfi.
Siegfried halála legyen itt 1990-ből. A Metropolitan zenekarát James Levine vezényli. Siegfriedet Siegfried Jerusalem, Hagent, a gonoszok istenét Matti Salminem, a basszisták istene énekli. Érdemes figyelni ahogy a zene felidézi Siegfried emlékeit. Egy-egy pillanatra felbukkan benne minden; Nothung, a sárkány és a madárka motívuma és kettejük szerelmi témája is.
Siegfried halála 1. rész.

Siegfried halála 2. rész.


2. kép
Ismét a Gibichungok palotájában vagyunk. Gutrune nyugtalanul bolyong, várja Siegfriedet de rossz sejtései vannak. Futár jön a halálhírrel és kisvártatva már hozzák is Siegfried holttestét. Megjelenik Brünnhilde is, árulássl és cselszövéssel vádolja a Gibichungokat, Gutrunénak is az orra alá dörzsöli, hogy elcsábította tőle Siegfriedet. A kitörő veszekedésben Hagen elvágja Gunther torkát. Arra akarja felhasználni az általános pánikot, hogy megszerezze a gyűrűt, de nem tudja lehúzni Siegfried ujjáról. Brünnhilde magához veszi az átkozott aranyat és utasítást ad arra, hogy rakjanak egy máglyát, mert el akarja égetni a holttestet és vele magát is. Ő maga gyújtja meg a máglyát és a lángok közé veti magát. A Rajna kicsap a medréből és magába szippantja a lángoló máglyát. A sellők már várják a gyűrűjüket, de Hagen is a folyóba veti magát. A máglyából a láng felcsap, magasra, egész az égig és belekap Walhallába. Az istenek vára lassan elsüllyed az áradó Rajnában és a parton ott maradunk mi, az emberek mindazzal a sok gyűlölséggel és felesleges harccal, amit az istenek és az ő nyomorult gyűrűjük ránk hagyott. Kezdjünk vele, amit tudunk.
Újra Bayreuth, csak 1990-ben. Anna Evans énekli Brünnhilde tűzhalálát.

És újra, vagy 60 évvel ezelőtt Kirsten Flagstadt énekel. És mivel a jóból soha nem elég, még egy finálé, 1964-ből. Solti György vezényli a Bécsi Filharmonikusokat. Brünnhildét a csodálatos Birgit Nilsson énekli. Két érdekes dologra hívnám fel a figyelmet; az egyik, amikor Nilsson egy lépést tesz előre. Ekkor dobja a fáklyát a máglyára, nyilván a felvételt akarták térhatásúbbá tenni ezzel a lépéssel. Ez volt ugyanis az első sztereo lemezfelvétel. A másik érdekesség, hogy hiányzik Hagen mondata; ezt nyilván utólag keverték hozzá az anyaghoz. Soltit egyébként máig a világ legjobb Wagner dirigensei között tartják számon, még annak ellenére is, hogy Bayreuthban gyakorlatilag megbukott - nem tudott ugyanis megbarátkozni a zenekari árok teljesen egyedi kialakításával és az ottani furcsa, egyetlen más operaházéhoz sem hasonlító akusztikával. Remélem, egyszer személyesen is meggyőződhetek majd arról, hogy Bayreuth akusztikája téynleg olyan páratlan és egyedülálló mint Wagner zenéje.


Vége.
Sajnos.
De jövőre majd újrakezdem :-))

FRISSÍTVE
:-)) Szépjóónapoóóótt!
Wow, most jövök a konditeremből, tessenek félreállni az utamból mert tele vagyok energiával!!
Egész jó volt. Attól eltekintve, hogy a 10-re szervezett személyi alkalmi edző háromnegyed 11-re érkezett.
Addigra én nem csak átöltöztem, de túlestem egy 20 perces bringázáson is. Amikor mondtam a csajnak, nem akarta elhinni, hogy 20 percet bírtam bringázni. Kicsit rosszul esett, nem gondoltam volna, hogy ennyire lerobbantnak nézek ki, de ez van. Majd változtatunk rajta. Kaptam abszolut kezdő edzéstervet, mindent megmutatott, utána még szaunáztam is egy rövidet. Hosszan nem, azt majd inkább a télen.
Úgy döntöttem, hogy amig ilyen kis szériás és egyszerű gyakorlataim vannak, addig megpróbálok minden nap menni. A 30 perc kardióval együtt az egész megvan egy óra alatt, hát ennyit igazán megérdemlek magamtól.

Más:
aki azt mondja, hogy jobb kovászos uborkát tud csinálni mint én az vagy hazudik, vagy festi magát, vagy teljesen véletlenül tényleg egészen kiváló kovászos uborkát tud készíteni.

Mégmás:
valló világ rovatunk következik.
Edzés után gondoltam, eszek valamit, mindjárt mennem kell dolgozni, hát nincs kedvem főzni. Beugrottam a terem melletti török büfébe egy körris-zöldséges csirkére. Utánam egy fiatal, harminc körüli pár következett. Anyu rendelt, Apu az első adag girosz tállal rögtön leült és falni kezdett. Nem enni, falni. Szinte átölelte a tányért, föléhajolt és a villával lapátolta be szájába a krumplit. Én láttam már nagyon szegény embert enni, olyat, aki szinte félt, hogy elvszik előle az ételt és óvta a tányérját. Nagyon éhes embert is láttam már nekieesni az ennivalónak. Ez a pasi egyik kategória sem volt, ez egyszerűen csak csúnyán evett. Csúnyán és mohón.
Anyu közben várt a sajátjára, aztán még fizetett is, mire odaért a tálcával, Apu már régen végzett és türelmetlenül nézegette az óráját, hogy mikor végez már Anyu. Rá volt írva az arcára, hogy neki dolga van, mennyit piszmog ez a nő, siessen már, hát neki így kell ezentúl leélni az életét, hogy várni és várni, amig a felesége majszol.
Szívem szerint felrúgtam volna a pasit, komolyan.
Merthogy kiszolgálják és meg se köszöni, az egy dolog. Hogy bunkó és nem várja meg a másikat az evéssel, az egy másik dolog.
Na de még sürgetni is a másikat, hát anyád, én biztos nem élnék úgy le egy életet, hogy amig eszek, egy faszkalap, ráadásul egy pecsétes ingű és zsíros ujjú faszkalap doboljon az asztalon.
A csajnak egyébként van egy esélye; az ilyen barom, aki rágás nélkül nyel és folyton sík ideg, előbb utóbb gyomorrákot kap.

Mégnagyonmás:
a konzulenssel két hete beszéltem, azóta egy hangot nem hallottam tőle. A múlt héten küldtem neki egy e-mailt, olvasta, de arra sem válaszolt.
Most mi a rossebet csináljak?
Ajjaj.
Most jött meg a válasz. Hát mit ne mondjak, lesz mit át- és hozzáírnom és szerkesztenem és rajzolnom. Most már mindegy, most már benne vagyok, most már végigcsinálom. És ha beledöglök is, egy normális, elfogadható munkát fogok kiadni a kezemből.
juszt is.
pont.

Kissé későn szólók, de hétfőn este fél kilenctől indult egy sorozat a Kossuth rádióban "Szerelmem, Viszockij" címmel. Marina Vlady visszaemlékezéseit Szilágyi Enikő olvassa fel és természetesen Viszockij zenéket játszanak. 10 részes sorozat, ma este is lesz, 20,35-kor.
A hangtárból letölthető.

Álmodik a nyomor

Jajj.
Aki rosszat akar magának, az a rádió honlapján, a hangtárból keresse ki a VAÚ este 9-kor kezdődő ismétlését és hallgassa meg Orbán tusnádi beszéd és az azt követő szakértői elemzést.
A legszebb a hölgy, aki háromszor is elmondja, hogy orbán micsoda energikus beszédet mondott és leszámolt az eddigi frusztrációjával, fásultságával és tehetetlenségével.
Basszus, ideje volt megtudni, hogy frusztrált volt, fásult és tehetetlen. Most viszont tele van energiával és megoldási javaslatokkal.
Jajj.
Inkább megyek és megcsinálom az Istenek alkonya szinopszisát.

:-) Szépjóestét!
Hálistennek esik az eső.
Mondjuk, ha ezt tudom, a múlt héten mégiscsak megpucoltam volna a 30 ablakot. Mert ez már csak így van, már Mrs Murphy is megmondta, hogy amint befejezzük az ablakpucolást azonnal elered az eső.
De bánja a fene, csak hüljön kicsit a levegő és nőjön a gomba.
Mondom: NŐ-JÖN-A-GOM-BA!!
Teccik hallani?

Más:
A rádió hangtárából most hallgatom vissza a Walkürt. Az eredeti közvetítést munka közben hallgattam, hát az nem az igazi. A pösze, nagyhangú, hősködő Siegmundtól eltekintve gyönyörű előadás. Igaz, mióta a MüPa-ban hallottam Christian Franz finom, vígasztaló és nyugtató Wintersthürméjét, azóta én már minden Siegmundon fanyalgok - az egyszem Peter Hofmannt kivéve, mert ő azért örök szerelem marad.
Nem bírom tovább, összeesek a fáradtságtól, végem van.

:-) Szépjóestét!
Úgy látszik, az embereknek végképp az agyára ment a hőség.
Ma pár óra leforgása alatt két elég ronda koccanást is láttam. Mind a kettő ugyanaz az alaphelyzet; táblával védett kereszteződésben az elsőbbségadásra kötelezett ki akar lőni, de vagy nem gyorsul eléggé, vagy elszámítja magát és telibe trafálja a védett útvonalon érkezőt. Annyira banális, annyira ostoba, nem is értem, hogy történhetnek ilyenek. Nagyon balfasznak kell ehhez lenni. A második után mindenesetre inkább felmentem a járdára ahol lehetett, mert bennem kicsit több kár keletkezne, mint egy felgyűrődött motorháztető vagy behorpadt ajtó.

Aztán a mai sorállásaim.
Jajj.
Elképesztő, mennyire szeretnek az emberek beleállni a másik seggébe. Ezért útálok például postára járni, meg egyáltalán, mindehova, ahol sorba kell állni és várakozni. Rátapadnak a hátamra, beleszuszognak a nyakamba, szinte érzem a bőrömön ahogy a bacilusok rámugranak. Olyan is volt már, hogy mivel én azért próbálom a lehető legnagyobb távolságot betartani az előttem állóval, egyszerűen beálltak elébem. Azt hitték, hogy ott egy új sor kezdődik, vagy csak dísznek ácsorgok ott, nem tudom.
Ma is.
A piacon a nektarinért kellett sorbaállnom. A körte húzta a karom, átvettem a szatyrot a másik kezembe és ezzel az egyszerű kis mozdulattal belekönyököltem a hátam mögött álló néni arcába és sikeresen le is vertem a szemüvegét. Merthogy ő meg éppen le akart hajolni a kosarához, hát így történt, hogy szinte belefejelt a könyökömbe. Kicsit sem zavarta, hogy a nagy hajolgatás közben az orra jószerivel beleért a fenekembe.
A másik eset a tecckó pénztárában történt, oda cukorért kellett mennem, mert a hirtelen támadt befőzési kedvem cirka 20 dekára apasztotta a standard 3 kilós készletemet. Márpedig cukornak, sónak, olajnak, lisztnek, rizsának, szárazbabnak és száraztésztának kell otthon lenni, akárki megmondhatja, akinek a nagyszülei túléltek két világháborút. Vagy aki ragadt már egyedül, combtőig begipszelt lábbal hat hétre egy ötödik emeleti lakásban.
De térjünk vissza a sorállásra.
Szóval a tecckóban meg a korlátot támasztottam, mondjuk ez elég PC kifejezés arra, amikor valaki állva alszik. Ketten voltak még előttem, tele volt a futószalag, el sem kezdtem még pakolni. Arra eszméltem, hogy valaki megtaszított. A hátam mögött álló néni egyszerűen lökött rajtam egyet, hogy menjek már előrébb. Csak néztem, hogy ugyan hova, meg egyáltalán, minek, amikor még az előttem levő áruját sem kezdte lehúzni a pénztáros... De nem volt mese, előbbre kellett állnom azzal a 30 centivel ami volt köztem és az előző kocsija között.
Brávó.
De tényleg, ez most úgy gyorsabb??

:-) Szépjóreggelt!
Ma folytatjuk a "Befőzés Saga" című szappanoperánkat.
Kemény Körte halálos szerelembe esett Hámozókéssel. Különös, minden óvatoságot feledtető, már-már mazochistának tűnő vonzalom ébred közöttük. Ebben a perzselő szenvedélyben felszínre törnek Kemény Körte eddig elfojtott vágyai és testestül-lelkestül átengedi magát Hámozókésnek. Ennyi odaadást látva a lány is elveszíti önkontrollját, felszínre kerülnek az eddig elfojtott szadista hajlamai és mohón esik neki az édes, roppanós húsnak. Mire Kemény Körte feleszmél már bőrétől megfosztva, négybe darabolva fuldoklik egy tálnyi citromos vízben.
Az átható gyümölcsillattól megvadult, fehérmájú Hámozókés ösztönei azonban még mindig nincsenek kielégítve. Következő áldozatnak Kopasz Baracknot szemeli ki. Az egyik oldalán sárga, másik oldalán piros gyümölcsnek annyiban van csak szerencséje, hogy nem kell annyit szenvednie. Őt nem hámozzák és négyelik, csak félbevágják és kidobják belőle a magot. Rövid, ám bőséges napfényben és egyéb gyönyörökben gazdag életét ő is a citromos vízfürdőben fuldokolva végzi.

Hogy eltüntesse a bűnjeleket, a Hámozókés Gazdája üvegekbe gyömyöszöli a földi maradványokat és felönti némi citromos-cukros vízzel, majd egy csipetnyi borként hint rájuk. Vízzel teli nagy lábosokban addig gyöngyözteti az üvegeket, amig a Hámozókéstől meggyalázott csonkok befőtt formát nyernek.
A véres ámokfutás nyomainak eltüntetése után már csak a stelázsin sorakozó üvegek emlékeztetnek arra, hogy itt valamikor nagy reményeket dédelgető, a napfényt és a levegőt mohón élvezni megismerni vágyó, esőre szomjazó Körték és Barackok jártak.

Folyt. Köv. a jövő héten, amikor is megismerkedhetünk Kék Szilva és Túlérett Barack sorsával.

:-) Szépjóestét!
Csak néhány fokot esett a hőmérséklet és mi történik Brünnhilde konyhájában, na mi??
Hát vagy 8-9 kiló őszibarack hazajön a piacról, megmossa és meghámozza magát, aztán meg is felezi és belemászik 11 kimosott üvegbe. Magára tölt egy kis cukros-citromos szirupot meg egy csipetnyi borként. Végül magára zárja a kupakot, beleugrik a dunsztos lábosba és megkéri a háziasszonyt, hogy ha már ennyire elkészült, akkor ugyan tegyen meg már legalább annyit, hogy lassú lángra begyújtja a tűzhelyet.
Az meg szegény úgy belefáradt az egész napos semmittevésbe, hogy még a dunsztos lábosnak alágyújtani se nagyon maradt már ereje.

Komolyan mondom, a Tannhauser ideális kísérőzene a barckhámozáshoz.
Nem ez volt életem legszebb Tannhausere. A kedvenc szereplőm, az Erzsébetbe halálosan szerelmes Wolfram olyan semmilyen volt, se nem nagyon szerelmes, se nem szenvedélyes, ennek megfelelően nem is nagoyn fájt neki se az, hogy a lány Tannhausert szereti, se az, hogy szegény belehalt a bánatba. Erzsébet szép volt, de Tannhausernél is hallottam már jobbat; itt, Pesten, Molnár Andrást. Aki remek volt az Vénuszként Németh Judit. Szexi volt és szenvedélyes, úgy dobta ki a nyafogó Tannhausert mint a macskát szarni. Nagyon mennek neki ezek az akaratosságukat és követelőzésüket mindenféle női praktikákkal rejtegető nők.

Mára ennyi, mire megfürdök el lehet zárni a lángot az őszibarackbefőtt alatt. Remélem nem alszom el a zuhany alatt, mert akkor reggelig szutyoroghat a dunsztos magának.
Pont úgy érzem magam, mint aki berakott egy fél kosár őszibarackot, aztán elment kitakarítani egy 600 m2-es irodát majd hazajött és berakta a kosár barack második felét.
Ráadásul megint sikerült beleválasztani a nem magvaváló fajtába. Előtte vettem pedig belőle fél kilót, azt nagyon könnyen lehetett felezni. A második kört, az egész kosarat már nem, úgy kellett a magot kivésni a gyümölcsből. A jobb markom már szinte görcsben van, annyira megerőltettem. Megtanulhattam volna pedig már, mert ezt majdnem minden évben megszívom.
karácsonyra viszont lehet őszibarackkal köríteni a gesztenyés pulykát. Arról nem beszélve, hogy téli estéken felbontani egyet, bekuporodni a kanapé sarkába és kikanalazni csak úgy, az üvegből, hm, nyamm, nyamm.

A kultúra ára

Most kaptam meg a májusi hitelkártyás vásárlásaimról a számlakivonatot és igencsak felakadt a szemem amikor megláttam a végösszeget; háromszorosát költöttem a szokásosnak.
Aztán persze jobban megnéztem és mindjárt láttam, hogy az összes opera- és hangversenybérlet, jószerivel az egész éves szórakozásom abban a hónapban lett kifizetve, plusz a Rolling Stones jegyek. Szóval így már nem is olyan sok az.
Viszont mi lesz velem külországban, he?? A Metropolitanbe vagy a Covent Gardenbe nem lehet 8-900 ft-os jeggyel beülni!


Más
Valaki, aki hallgatja a Tannhausert!
Csak én érzem lassúnak a nyitányt, vagy tényleg lassabban van vezényelve? Olyan méltóságteljes, mint egy temetési menet.

Hip-hip-hurrá, jól kinézek.
Majdnem ki is esek.
A környéken az összes női sportolási lehetőség hétköznap esténként 7 és 9 között van - pont, amikor dolgozom.
Működik még a özelben egy fitnesz terem 3.200 ft/hó-ért. Szinte semmi ahhoz képest, hgoy ezért a pénzért légkondi is van és akár naponta kétszer is le lehet menni. Egyetlen baj, hogy inkább súlyemelő- mint fitnesz klub és nincsenek is olyan gépek, amiket a lányok is használnak. Én meg nem biztos, hogy 20 kilós súlyzókkal akarok dolgozni.
Van nem messze egy másik is, havi bérlet 9.800 ft, igaz, ebben benne van a szauna. Nincs benne viszont az edzésterv, ami 2.000 ft és az első pár alkalomra szükséges személyi edző aki 3.000 ft/óra.
Hát így állunk.
Jah, és még be kell szereznem egy jó felépítésű sportcipőt, lépcsőzni meg hasonló mégsem nagyon érdemes gagyi médincsájna cipőkben. Nem kéne a nagy edzettség mellé néhány bütyköt és/vagy harántsüllyedést beszerezni.
Nno.
Az egészség érték, megőrzése pénzbe kerül.
Jövő héten kedden 10-kor vár az edzőm. Úgysem volt még olyanom soha. Viszont nagyon oda kell figyelnem, mert erre még a gatyám is rámegy, ha nem sikerül elsőre megtanulnom mit hogy kell használni.
Női edzőt kértem, nem is tudom miért. Remélem, nem valami nagyképű fitnesszcica lesz.

Uhh.
Nno.
Ezzel megvolnánk.

:-) Szépjóreggelt!
Ma kellett volna visszavinnem Kereksenekű Kisasszonyt varratszedésre de úgy döntöttem, hogy nem stresszelem őkelmét az utazással, a várakozással és a valószínű bódítással. Annyiszor láttam már hogyan csinálja az állatorvos a varratszedést, hogy úgy gondoltam, megpróbálom én magam. Egy kiadós, fél órás kutyahasmasszázs keretében ki is szedtem a varratok felét. Kicsit gügyög a gazdi, ül, jutalomfalat, fekszik, fülmorzsi, hasisimi, kicsit ránehezedni az ebre, hogy ne tudja magát rángatni, csipeszel picit felhúzni a csomót és ollóval elcsípni a tövét. Újabb hasisimi és a varrófonal szinte magától kibújik. Nagy dícséret, labda, jutalomfalat. Újabb gügyögés, ül, jutalomfalat, fekszik, fülmorzsi, ránehezedni stb, stb, alig több mint fél óra alatt kiszedtem a varratok felét. Ő még bírná, én készültem ki, úgyhogy a másik fele estére marad.
Az állatorvos nyilván másfél perc alatt megcsinálta volna, de nem akarom kitenni a bódításnak. Borzasztó volt látni nyitott szemmel, magatehetetlenül feküdni, mint egy rongycsomót. Aztán még órákig kóválygott szegényke, szóval nem akartam, inkább megoldottam magam. Szép száraz a seb, be is jódoztam a lyukakat, jól meg is pocakoltam, szóval teljesen rendben van őkelme. Estére az öltések másik fele, ma még parabola, pár napig még sebgyógyító kenőcs és a hétvégén lehet már úszhat is.

Az orvoshoz menést persze nem úszom meg, elfogyott a vérnyomáscsökkentőm. Amúgy is muszáj megmutatni magam mert lehet, hogy már nem is kéne szednem, elvégre is megszünt a legfőbb stresszforrás és mostanában már kifejezetten jól érzem magam. Hacsak ebbe az orvoslátogatásba nem fogok belebetegedni.

Nem megyek én sehova.
Ötödik hívásra vették fel a telefont és augusztus 31-re adnának időpontot.
A kardiológián.
Hát az anyátok picsáját, azt!
Csak legalább azt a kibaszott TB-t ne kéne fizetni, mert ha már választani lehetne, akkor inkább állnám én az orvost is, a 100%-os gyógyszerárat is zsebből. Annyi mindenre teszek félre, hát pont erre ne tudnék tartalékolni?? Abból a havi 5-60 ezerből amit ebbe a feneketlen zsebbe befizetek simán meg tudnám oldani és nem kéne 6 általánost végzett telefonközpontosokkal veszekedni, hogy de igen, már harmadszor hívom őket és kérem kapcsolja, hátha ezúttal felveszik. Azt meg jobb ha ki sem számolom, hogy eddig mennyit öntöttem bele a TB-be teljesen feleslegesen. Ha azt mindet összegyűjtöm, abból már egy szívátültetést is fizetni tudnék. Sőt, a kamataiból még jótékonykodni is lehetne, hogy olyanoknak is jusson, akik rosszabbul vannak eleresztve.
És nem, nem megyek többet arra a sintértelepre! Koszos, levegőtlen, zsúfolt, félmeztelen ül az ember egy szakadt lepedő mögött aminek a résein minden arrajáró bekukucskál.
Az állatorvosnál is nagyobb tisztaság volt meg légkondi meg ha az ember odatelefonál akkor másnap már megkapja amire szüksége van és nem váratják hónapokat.
Valahogy megoldom.
Anyátok!

:-) Szépjóestét!

Holnap, azaz július 25-én kezdi a Bartók rádió közvetíteni az idei bayreuth-i előadásokat.
Az idén is Fischer Ádám vezényli a Parsifalt, Schöck Atala és Korondi Anna pedig viráglányok lesznek. A Tannhauserben Németh Judit énekli Vénuszt.
Jó szívvel ajánlom, hogy felkészülésképpen hallgasságok meg Kroó Györgynek a rádió honlapjáról letölthető előadásait.
És hát igen, a tanár úr fantasztikus műsorai után elég nagyképűen hangzik, de szerintem érdemes elolvasni az én ajánlóimat is, amiket az egyes darabokról írtam. Ha másért nem, de a belinkelt videók miatt.
Tannhauser
A Rajna kincse
A valkür
Siegfried
Az istenek alkonya készül!!
Parsifal
Wagner életrajza itt.

Jó szórakozást!

Részemről holnaptól több mint egy hétig a rádión fogok lógni - illetve hát a rádió fog lógni rajtam. Már töltöm az elemeket, beszereztem a tartalék fülhallgatót, szóval minden készen áll a maratoni Wagner hallgatáshoz.

Családi nap minden korosztálynak.
Csubakka is volt meg mazsorettek is meg fúvószenekar is. Lagzi Lajcsi meg Fekete Pákó is nyilván, csak ők valszeg lemaradtak a képekről.

Átőtözött a zindex.
Amilyen a budiár, olyan a gardrób.
Basszus.
Hogy lehet együtt szerepeltetni egy festett szilikoncsöcsöt egy gyerek tánccsoporttal??
Ízlés, basszátok meg, a jó ízlés, az hol van??

TaraaraaaaaammmMMMM!!!
TarrRaarraAAAArraAAMMMMM!!!!
A mosógép mindjárt befejezi a programot és jelentem, hogy szifon alá terített újságpapír száraz!! CSONTSZÁRAZ!!!!!
Egyetlen csepp víz sem szivárog a kézmosó szifonjából!!!
TaraAarRAaaaaaammmMMMM!!!
TarrRaarraAAAArraAAaaMMmmm!!!!

:-) Szépjóreggelt!
Úgy kellett magam megerőltetni, hogy ne csak enerváltan bólintsak hanem jólnevelten köszönjek is. :-))
Iszonyú a hőség, éppen csak meglocsoltam a leandereket és kiteregettem az ágyneműt, de már kezdtem szédülni. Igaz, előtte jó két órát sétáltunk a kutyával kint az ártéri erdőben. Ott is minden csontszáraz, néhány gévagomba bújt csak ki, de megbánták ők is hamar; fonnyadtak, szijjasak, aszottak. Hagytam is őket haldokolni ott ahol vannak, úgysem lenne belőlük jó leves.
Idebent már jobb, sokkal jobb, ez a 26 fokos légkondicionálás nagyon bejött nekem. Kár, hogy ebben a szűk udvarban nagyon hangos a külső egység ezért 10 felé le szoktam kapcsolni. A szomszédok olynakor szokták kinyitni az ablakokat, hát nem akarom magam kiátkoztatni. Nno.
Közben elkészült a kávé, úgyhogy most nekiugrok a hét legforrób élményének, a pénteki Bigger Bang!!! koncertnek.

Kezdjük az elején, mert nagyon szarul indult és a kellemetlen élményeken ugye jobb minél hamarabb túlesni.
Kedves cimborám nem tudott eljönni, így aztán el kellett a jegyét adnom. 5 órakor már ácsorogtunk vagy nyolcan a Dózsa György úti bejárat pénztárai mellett. 1-2 jegy volt mindenkinél, a legtöbben betegség miatt próbáltak megszabadulni a jegyektől - vajmi kevés sikerrel. A legtöbben kinyomtatott e-mailekkel jöttek és csak átvették az interneten már megvásárolt jegyet, vagy csak a küzdőtérre akartak, vagy négyen voltak, nekünk meg ugye a négy jegy három szektorba szólt volna. Én adtam fel először, amikor már két percnyi közelségre éreztem az ájulást, negyed 7 körül egy jegyüzérnek 4.000 ft-ért adtam el a 12.900 ft-os jegyet. Rögtön utánam még egy fiatal pár is odaadott neki kettőt. Kár volt, mert az a nagyon helyes, szép szemű (ejh, méghozzá micsoda szép szemű, hogy a fene enné meg a bennem lakozó szukát!) srác aki este negyed 9 után lehuppant a mellettem lévő székre 10.000 ft-ért vette a jegyet. Igazán sajnálom, a jelek szerint nem vagyok sem túl ügyes, sem túl kitartó. I
A köztes időben kóvályogtam a csarnok körül. Mondanám, hogy felfedeztem, de ez enyhe túlzás lenne. Ittam egy pisimeleg sört, felét ki is öntöttem. Aztán rájöttem, hogy a WC-ben hideg víz folyik, és tényleg hideg! Jós másfél órát töltöttem el úgy, hogy szintenként és szektoronként minden klotyóba bementem és pár percig folyattam a csuklómra a hideg vizet. Máshogy nem lehetett volna kibírni a várakozást. Soha, tényleg soha többet nem megyek koncertre abban az időpontban, amire meghirdették. Még az előzenekar is hét óra körül kezdett. "The Charlatans", ez volt a nevük, igazán nem irígyeltem őket. Becsületesen tették a dolgukat, de a kutya sem figyelt rájuk. Egyrészt, mindenki a Stones-ra várt, másrészt, mindenki spórolt az energiáival. Azok a rajongók, akik a kapunyitás után futólépsében rohantak a szinpadig ott ájultan rogytak össze és csak annyit mozdultak, hogy a bejáratnál osztogatott zacskós vízzel néha lespriccelték magukat.
A Sarlatánok után idegesítően hosszú pauza következett. Néha megvillant egy fényorgona, innen-onnan kis füst szivárgott, technikusok jöttek-mentek, dobozokat tologatak, hasonlók.
Én közben a közönséget nézegettem. Meglehetősen vegyes társaság gyűlt össze. Decens ötvenes háziasszonytól kezdve a "magyar vagyok nem rasszista!" pólót viselő értelmiségi fiatalemberen át az aranyszandálos, tetovált szilikonú, kigyúrt karú pasiba kapaszkodó cicababáig mindenféle ember előfordult ott. A kedvencem a mögöttem ülő, kicsit bogaras földrajztanárnak kinéző, hippiszakállas apuka volt, aki Gerald Durell egyik könyvéből olvasott fel a 10 év körüli kisfiának. A másik kedvencem a négy motoros vagány; negyven körül jártak már, őszülő, varkocsba fogott hajjal és egformán nyirott szakállal. De nem csak a haj és a szakáll, de minden más is egyforma volt rajtuk: a fekete póló, a felmatricázott bőrmellény, a vasalt orrú, csapott sarkú western cipők, de még az övtartókra karabínerezett kulcscsomók is. Sőt, még a pocakjuk mérete is megegyzett és a nadrágjuk is egyforma koszos volt; cirka két hónapja lehettek mosva utóljára.
Azt nagyon sajnálom, hogy a jegyüzérektől kapott szép szemű székszomszédom papáját nem láttam. A srác korát a krisztusi kor környékre saccoltam, a papája kora nyilván ott körül lehet, ahol Stones-ék is vannak, esetleg pár évvel fiatalabb. Ennyi idősen ott csápolni lent a katlanban, hát mit ne mondjak ... tiszteletreméltó. És ragaszkodott hozzá hogy ő menjen a küzdőtérre, ez a zene mégiscsak róla szól, az ő fiatalságáról.
A közönség fél kilencre már kezdett belefáradni a várakozásba és örült mindennek, ami azt jelezte, hogy tán mégis elkezdik ma a koncertet. A legnagyobb sikert a három világító aratta. Mint a majmok a pálmafára, úgy másztak fel a négy emeletnyi magas világítótornyokba. Élvezték a sikert, meghajoltak, tapsoltatták magukat - ők is show része voltak.

Negyed 10 után robbant a szinpad, a Start me Up!-pal.
(a felvétel idén, Montenegróban készült)

Valóban robbant a szinpad, nem csak a tüzijáték miatt, de Stones-ék is mindent elkövettek, hogy hozzák a formájukat. Jagger elemében volt, úgy rázta azt a fél gerezd fokhagymányi fenekét mint egy szambatáncosnő, betáncolta a szinpadot, egyik végétől a másikig rohangált, kivillantotta a köldökét. Magyarul köszönt, dícsérte és énekeltette a közönségét.
Nyomták egyik számot a másik után. Egy duett erejéig kijött az egyik vokalista is, vagy a nagy meleg miatt emelgette a szoknyáját, vagy csak így akarta teljes hosszában megmutatni izmos combjait. Kár volt, akinek ilyen hangja van, az akkor is a világ legszebb női közé tartozik, ha történetesen elefántlábakon jár. Mintha nem is egy torokból énekelne, de legalább háromból. Szaftos, sűrű hang, ha belcantót tanult volna, a világ talán legjobb Brünnhidéjét énekelhetné :-))
Hölgyeim és uraim, Lisa Fischer, 2003. London, Twickenham Stadium:

Kár, hogy az ő hangját is és az egész koncertet is kissé torzította a hangosítás. A Rolling Stonestól azért jobb hangtechnikát vártam volna, néha nem csak hogy torzult, de valósággal gerjedt a hang - Jagger egyszer még el is dobta a mikrofont, mint a forró krumplit. Ez persze az élő zenével jár, a hangminőség a stúdióban legyen kifogástalan - mondhatnánk, ha minden egyéb technika nem lett volna annyira káprázatos. Négy emelet magas díszlet, tüzijáték, óriási kivetítők, tűzoszlopok, (általam még) soha nem látott fénytechnika, mozgó szinpad.
Igen, a vége felé, a Honky Tonk Woman és a I Can Get No Satisfaction idejére a szinpad egy részét egyszerűen kitolták a küzdőtér közepére. A közönség tombolt, a világ semmi kincséért nem lettem volna ott biztonsági ember. A közönség eddigre már kellően bemelegedett és/vagy lerészegedett, de voltak, akik zacskós vízzel dobálták meg a szinpadon. Nyilván viccnek szánták, de el nem tudom képzelni mi a jó abban, ha valaki azon röhög a haverjaival, hogy hehe, de zsír, sikerült Keith Richards-ot tököndobni egy zacskó vízzel. hehe, jó buli lehetett, gratulálok. A zenészek mindenesetre jól viselték, Jagger viszonozta a gesztust, kilocsolt egy üveg vizet és az üres palackot kirúgta a közönség közé.
Az I Can Get No Satisfaction azért jó volt, nagyon jó, eddigre kicsit bántam már, hogy ülőhelyre vettem jegyet:

A felvétel 1990-ben, Japánban készült. Semmi nem változott azóta, ugyanakkora energiával játsszák a számot, csak a ráncaik lettek kicsit mélyebbek. Az meg ugye nincs hatással a zenére.
Jó volt nagyon, na, mit ragozzam?
A gigantikus fény- és pirotechnikától kicsit olyan lett a koncert, mint az egyik lány a pólója, amelyikre piros flitterekből varrták rá a kinyújtott nyelvet. Csillogott nagyon, manapság már inkább divattcikk mint életérzés, de még így is jó. Még 40 fokban is jó volt, sőt, még 45 fokban is megérte volna.

A kánikula győzött; a galériáról leköltöztem a kanapéra.
Mondjuk, nem túl megerőltetőa procedúra lévén az ágyneműt egyetlen kispárna képviseli.

Legalább 5 fokkal hűvöse kevésbé meleg idelenn.
A következő állomás a kutya szőnyegje lesz.

Jó volt. Meleg volt, a magas hangok torzultak és gyakran gerjedtek is és néha bizony inkább show volt mint koncert, mégis jó volt.
Bővebben majd holnap (ma), mert ki vagyok mint a liba.
Kaptárlakónak kárpótlásul legyen itt az Angie, ami sajnos kimaradt a műsorból. (Ráadásnak pedig benyomhatták volna)

uhh.
Kilélegez ... be .... ki ....
A szifon még mindig szivárog. Azt hiszem, beleszakítottam egy menetet de nem biztos és nincs is már kedvem tűnődni rajta.
Ki kell ugyanis találnom, hogy mit mit vegyek fel estére.
na nem azt kell kitalálnom, hogy a sárga kis spagettipántosomba vagy a rózsaszín félvállasbab menjek-e, nem, ennél sokkal prózaibb a probléma.
I. variáció: farmer halászgatya ujjatlan trikóval. Előnye, hogy szellős.
II. variáció: ugyanaz a halászgatya hosszú ujjú trikóval. Előnye, hogy nem fog felégni a karom és az izzadtságot is jobban szívja.
III. variáció: fogom magam, egy lepedőt és a varrógépet és a sivatagi klímára tekintettel összeütök egy burnuszt. Az szellős is és az izzadtságot is szívja.
Hát ilyen gondok foglalkoztatnak mostanában. Ami biztos, az a pamutbugyi, a széles pántos pamutmelltartó és a saru.
Egyéb kiegészítőként még tűnődök egy összecsukható lavóron. Szerintem tök kellemes lenne betenni a szék alá és koncert közben jeges vízben áztatni a lábam.

"A legmagasabb nappali hőmérséklet 37 és 42 fok, a késő esti 27 és 32 fok között alakul." rádió.hu

Hehe.
Jó kis bulinak nézek elébe.
És én még viszonylag jól vagyok, mert el tudok rá menni. A cimborám sajnos nem tud :-(
Amellett hogy nagon sajnálom ez azt jelenti, hogy van egy eladó jegyem az esti Rolling Stones koncertre.
Alsó tribün, bal 25 szektor, 8. sor 15. szék. Két baj van csak vele. Az egyik, hogy 12.900 ft-ba kerül, a másik, hogy a 16. széken én fogok ülni.
Kárpótlásul viszont koncert után meghívom a székszomszédom egy korsó sörre.
Jelentkezéseket "kinyújtott nyelv" jeligére várok a brünnhilde[kukac]freemail.hu címre, ma délután 3 óráig.

Jhajj.
De tényleg.
Nyilván nem oldaná meg minden problémám, de azért nagyon sokat segítene rajtam egy normális, könnyen tanulható SSADM tankönyv. Egy olyan amelyikben érthető és életszagú, még inkább az életből vett valós példák vannak. Olyanok, amelyik túl lép a vevő-rendel-cég-visszaigazol problémakörön. Merthogy az én diplomamunkám azért ennél bonyolultabb.
És ráadásul nem hiszem el, hogy egy telefonkönyv méretű könyvben ilyen gagyi példáknak és nyakatekert magyarázatoknak kell lenni.
De tényleg.
És ami a legborzasztóbb, hogy még a konzulens is azt mondja, hogy nem nagyon van jó SSADM könyv. Illetve hát ő most ír egyet.
Mondjuk,meglepődtem volna, ha nem.
Jövőre lesz kész.
hahaha.

hehe.
kissé hektikus állapotok uralkodnak a háztartásomban. Megfelelő méretű csövet nem kaptam, vennem kellett egy fűrészt és méretre vágni.
Arra persze nem gondoltam, hogy smirgli is legyen itthon, úgyhogy beáldoztam egy körömreszelőt a sorjázáshoz. Ez a cső mondjuk legalább sárgaréz, nem fog elrozsdálni. Ahogy nézem, belül teflonos, szóval szépen kellett sorjáznom, hogy tényleg ne ragadjon bele a haj meg mindenféle szmötyi. Nagyon szép aranyszínű port reszelgettem össze magamnak, szinte sajnáltam kidobni.
Aztán mégse lett jó, még mindig nem folyt le a víz. Teljesen le kellett szerelnem a szifont, mert a legelejétől kezdve el volt tömődve. A baj ott kezdődik, hogy a tömítések vagy szétestek szerelés közben, vagy el vannak vízkövesedve és deformálódva, szóval visszarakni már nem lehet őket. Próbáltam kávéfőzőgumival és rossz bringabelsőből vágott gumival, de nem elegek, ömlik a víz.
Most annyira összeraktam, hogy legalább a mosóprogramot be lehessen fejezni, nehogy belerohadjon a gépbe Lujza kisasszony teljes, ezüstporral átitatott kelengyéje.
Jah, Lujza.
A sebe szépen, szárazon gyógyul és vígasztalásul kapott egy sípoló csontot. A kis büdös megtanulta a parabolával felvenni; a nagy ernyővel addig tologatja amig nekitolja a küszöbnek és ott már csak egy kicsit kell ügyeskednie és rálapátolnia a parabolára, hogy elérje. Szóval az alapzaj is megvan, pedig Pikó vezeti az Orosz műsorát, most még hallgatnám is. De nem lehet, mert bár máskor tíz perc alatt kivégzi a sípot a játékokban, ez még mindig bírja. Dél óta bírja. Nem csak a síp, én is, bár én kevésbé jól. Mondjuk az a lényeg, hogy jól érezze magát a kisasszony és ne szenvedje meg hogy most vagy három hétig nem játszhat úgy, ahogy szoktunk és ahogy szeret.
Teljesen kikészültem, ma korán lefekszem, rámfér.
Azt hittem fél óra alatt megleszek, erre az egész napom elment ezzel a szifonosdival. Hol szerelvényboltba mentem, hol szerszámos boltba (vasvágó fűrészért), hol négykézláb, hol guggolva, hol hanyatt fekve bűvöltem a mosdó alját. Még szerencse, hogy pont előtte van az ajtó és csak deréktól felfelé kellett a fördőszobában lennem, deréktól lefelé kilóghattam a konyhába, így legalább nem gémberedtem el.
És még nincs vége.
Bónusz ajándékként a 120 cm széles fürdőszobába van kipakolva minden, ami a mosdó alatti kis szekrénykében szokott volt lenni; mosószerek (három féle, fehérhez, színeshez és gyapjúhoz), öblító, WC-tisztító, vízkőoldó, ecet, pumpa, szép új zuhanyfüggöny (hehe, azt is méretre kéne vágni és beszegni), lefolyótisztító szóda, súrolókeve, a rossebtudjaminemmég. Plusz a kisszekrény, mert azt ki kellett venni, hogy a mosdó alatt elférjen a lavór. Mert ugye a szivárgó vízet valamivel fel kell fogni. Mondom, mindehhez van egy 120*200-as fürdőszobám WC-vel, zuhanyozóval és mosógéppel.
Jó móka lesz ma bemászni a zuhanyozóba.
Hehe.

HüPi különkiadásunk hallották.
De csak jöjjön vissza a szerelőm a nyaralásból, vagy legalábbis kapcsolja be a telefonját, olyat kap, hogy nem teszi ki az ablakba, az biztos!

A "Hogyan vészeljük át a kánikulát?" című sorozatunk II. része következik.
Ennél jobb ötletem nekem sincs.

(pláne mivel a szerelő telefonja ki van kapcsolva. Nyilván nyaralni van, úgyhogy ahelyett, hogy találomra felütném a helyi kisokos hirdetéseit, kiszerelem a megroppant csövet és ha tudok szerezni egy ugyanakkorát, akkor megreparálom a lefolyómat én magam. Majd megtanulja a szerelő hogy ne menjen nyaralni, ha nálam dugulás van, hát nem?)

Sikítok.
Kilélegez ... belélegez .. .
Basszameg!
ÁÁÁÁÁáááááááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááá!!!!!!
A mosógép elárasztotta a lakást.
A mosdókagylón keresztül, mert annak a szifonjába van bekötve és nyilván eldugult, azért bugyogott vissza.
Persze van padlóösszefolyó, de naná, hogy egy púp tetején és csak akkor kezd lefolyni a víz, amikor már minden mást elöntött. A fürdőfülkében a WC-kefe úszik a szutykos lé tetején, kifolyt a konyhába, be a hűtő és a pult alá. A bevásárlást reggel csak ledobtam, a krumpli, uborka meg a hasonlók is úsznak. A vasalódeszkáról lelógó cucc is jócskán szívott fel belőle. A szobába is bejött volna, ha útját nem állja a küszöb.
Két vödör víz és hogy mennyit szívott fel a konyhapult, hát azt megsaccolni sem tudom.
Ez még nem elég, gondoltam uccu neki, biztos tele van a szifon hajjal meg szőrrel, kipucolom és majd mindjárt lefolyik a víz.
Szedem szét a szifont, tiszta. Illetve hát nem tiszta, egy lefolyó nem lehet tiszta, de nincs eldugulva. Nyúlkálok feljebb a könyökbe, Előbb ujjal aztán csipesszel, ki is húztam egy fél marék összegubancolódott hajszálat. Ezzel hát megvolnánk.
Igazítom vissza a csövet és olyan történt, ami még soha.
Tényleg soha!!

Összeroppant a kezemben a cső!
Egy krómozott acélcsővet úgy kettétörtem, mint egy szál ropit!!
Nyilván nem azért mert olyan erős vagyok, sokal inkább a rozsda lehetett a ludas.
Úgyhogy nem elég az elárasztott konyha, ehhez még vízvezetékszerelőt is kell hívnom, a könyök cseréje már meghaladja a képeségeimet.
A víz meg még mindig szivárog a hűtő meg a pult alól viszont mennem kell dolgozni. A mosógépben ott a fél program, azt befejezni addig nem lehet, amig a szifon meg nincs javítva.
Visítok.

Kis reggeli párbeszéd Őnagysága, Kereksenekű I. Lujza, Minden Vizipitbullok Örökös Tanítómestere és az ő gazdija, Brünnhilde között:
Lujza - Na, mi lesz már, dobod már azt a botot?
Brünnhilde - Nem, nem dobom, most nem lehet úszni.
L - na ne izéjj mán, mijazhogynem?? Dobjad már na, hát nem látod, hogy arra várok?
B - Na jó,csak egy kicsit, csak ide a szélére, bokáig bemehetsz a vízbe.
L - Bokáig?? Hát az semmi, meleg van, Te is látod hogy térdig lóg a nyelvem, dobjad már na, jó messzire, azt a nehezebbiket hogy nagyot csobbanjon, dobjad már, dobjad már, dobjad mááááárrrr!
B - Dobom már, jól van, nyugi, dobom, ott repül!
L - Hát ez tényleg csak bokáig ér. Itt nem lehet úszni.
B - Mondtam, hogy nem úszhatsz!
L - Vadkacsák után se?
B - Vadkacsák után se.
L - De miért, már nagyok, el tudnak repülni, különben se félnek igaziból, ők is szeretnek játszani.
B - Tudom, de nem úszhatsz.
L - De miért?
B - A sebed miatt.
L - De tudod hogy úgyse fertőződik el, még sose fertőződött el, hát had ússzak már egyet amikor olyan nagyon meleg van, hát bokáig az semmi, az csak arra jó, hogy még jobban bele akarjak menni. Nna, dobjad már azt a botot, dobjad már, dooobbbjaaaadddd!
B - Na jó, még egyszer.
L - Hát ez is csak bokáig van. Tényleg nem úszhatok?
B - Tényleg nem. Ha felázik a seb akkor nehezebben gyógyul.
L - Aha. akkor ezért húzod rám azt a szar parabolát is, hogy ne nyalhassam, ugye?
B - igen.
L - És ha ma nem mennél dolgozójóba és otthon maradnál akkor nem húznád fel?
B - De, akkor is felhúzzuk mert takarítok és nem tudok mindig veled játszani.
L - Gazdi, Te nem bízol bennem.
B - Hát, tényleg nem.
L - Ez szomorú. De akkor legalább játszunk olyan kenőcsöset?
B - Milyen kenőcsöset?
L - Hát mint régen, amikor a hasam vágták, megmutattad a kenőcsöt, én hanyatt feküdtem, Te meg bekented a pocakom meg megcsiklandoztad a hónom alját, aztán lenyalhattam a maradék kenőcsöt. Játszunk olyat?
B - Jó, olyat játszunk, csak most fordítva. A hónod alját kenem be és a pocakod csiklandozom meg. Jó lesz úgy?
L - Jó. Azért mielőtt hazamegyünk, egyszer még dobd be, az se baj, ha csak bokáig. dobjad már, na, léccciiii, dobjad már, dobjad, dobjad!!

A hét rejtvénye
Tegnap a kánikulai ételek közül kifelejtettem az aratók és marokszedők leggyakoribb ebédjét, a ciberelevest.
Kíváncsi vagyok rá, hogy ki ismeri és milyen formáját, illetve hogy ugyanarra az ételre gondolunk-e. Segítségnek csak annyit mondok, hogy alföldi vagyok, pontosabban kun.
Persze más tájegységek ciberéit is szívesen veszem, összeszerkesztem majd és csinálok belőle egy külön posztot.
Bónusz ajándékként pedig majd elmesélem, hogyan viccelte meg még a hatvanas években a ciberelevessel a katonatársait Feri bácsi, városunk hentese.

Húúúdenagyonmelegvanbasszameg!
Majd belepusztultam végigszenvedni magam a városon és tessék, Már indulhatok is tovább.
Holnap nem megyek suliba, nincs az az isten!

:-) Szépjóestét!
A kánikulára tekintettel gasztronómiai különkiadás következik.
Nekem sajnos (vagy hálistennek, mikor hogy érzem) volt szerencsém néhány meleg égövi országhoz, szóval van tapasztalatom arról, hogy miket érdemes enni és inni nagy melegben.

Először is, vegyük az arabokat - ha valakik, hát ők aztán tudják, mit kell fogyasztani 30 fok felett. Ők mentateát isznak, méghozzá melegen. Kipróbáltam, bevált, bár én nem tisztán mentát használok, hanem zöld teával keverem. Cukor nélkül, kézmelegen kell kortyolgatni.
Még mindig az arab világ, kicsit feljebb; a törökök kedvenc itala ilyenkor -ha jól emlékszem a nevére- az ayran. Ezt itthon is lehet kapni a legtöbb török büfében, én nagyon szeretem. Nem más, mint vízzel hígitott, sóval ízesített joghurt habosra turmixolva és jól behűtve. Nagy melegben nem csak a folyadékbevitelre kell ügyelni, de arra is, hogy elegendő só legyen a szervezetben, mert az izzadással rengeteget veszítünk.
Az ayrant továbbfejlesztettem, mépedig nem sóval és vízzel, hanem kovászos uborka levével habosítom fel. Kicsit érlelni kell a hűtőben, isteni, még ki sem öntöm, azonmód, a kancsóból szoktam hörpölni.

Aztán ne hagyjuk ki a saját égövünk legjobb kánikulai italát, az aludtejet se. Sima zacskós tej kell hozzá és egy pohár joghurt vagy kaukázusi kefír - vagy oltóanyag, de ahhoz elég nehéz hozzájutni. A kissé meglangyosított tejbe bele kell keverni a joghurtot és kint hagyni a konyhapulton. Egy nap múlva kész is a finom, sűrű aludtej, csak be kell tenni a hűtőbe és pár óra múlva már lehet enni, inni, vagy levest készíteni belőle.

Merthogy az lesz a következő, a joghurt- vagy kefírleves.
Nekem nem nagyon jönnek be a mostanában divatossá vált, hígra főzött pudingból készült, agyonédesítet gyümölcslevesek. Én fogok egy marék gyümölcsöt, mindegy milyet, bármilyet, akár több félét is. Kimagozott meggy vagy cseresznye, sárga- vagy őszibarack, felkockázott dinnye, málna, ribizli, ami éppen van otthon. Egy marék gyümölcsöt beszórok az aprítóba, ráborítok egy pohár kefírt és jól összedolgozom. Kész is a gyümölcsleves, lehet enni. Én cukrot sem teszek hozzá mert pont a savanykás, édesítetlen íz jó a szomjúság ellen.

Van ennek a kefírlevesnek sós változata is, ebben az esetben maréknyi gyalult tököt, vagy uborkát, vagy cukkinit, vagy reszelt sárgarépát, vagy zellerszárat, esetleg zsenge céklát mixelek össze kefírrel. Fűszerezni lehet apróra vágott kaporral, petrezselyemmel, pici fokhagymával és mindenképpen sóval. Amennyire ellene vagyok a sózásnak normális körülmények között, annyira figyelek arra, hogy kánikulában a normális sómennyiségnek legalább kétszeresét megegyem.
(Megjegyzem, ez még így is kevesebb, mint amennyit egy átlagos, a menzán azonnal a sótartó után nyúló ember elfogyaszt.)

És hát igen, a szezon is kedvez a sok salátának és gyümölcsnek. Krumpli vagy rizs helyett érdemesebb inkább 3-4 kovászos uborkát enni ebédre, vagy salátát. Én a menzai miniatűr, ám annál drágább görög salátáktól falra mászok, különösen azt utálom, hogy még az olajbogyós-fetasajtos salátát is cukros-ecetes lével öntik fel. Nem is veszek olyat soha. Nekem bőven megfelel, hogy egy kis dobozkába beledarabolok 3-4 paradicsomot, megszórom oragánóval, meglocsolom pici olajjal és beviszem a suliba. Ott veszek valami frissensültet vagy tésztaételt, megsózom a paradicsomot és köretként megeszem. Desszertnek pedig szintén viszek kis dobozban felkockázott dinnyét vagy pár szem keményebb őszibarackot, szilvát.

Amikor végre hazaérek, a kutya megpocakolása után első utam rögtön a hűtőhöz vezet. Két eset lehetséges: vagy egy üveg nyi kovászos uborkalé van benne, vagy egy doboz sűrű paradicsomlé, de szóda mindenképpen. Akár uborkalé, akár paradicsomlé, az eljárás ugyanaz. Félig töltök egy poharat és felüntöm szódával. Ezt hívom uborkafröccsnek, illetve paradicsomfröccsnek. Isteni, mind a kettőt imádom. A paradicsomot ráadául lehet finomra reszelt zellerrel vagy zúzott fokhagymával ízesíteni.

Ha pedig valaki fagyira vágyik de nem bír elmenni a cukrászdáig se, az tartson a fagyasztóban pár pohár gyümölcsjoghurtot. Csak úgy, dobozostul. Csonttá és élvezhetetlenné fagy, úgy kell a kanállal kapirgálni de néhány perc múlva kezd felengedni és egy isteni gyümölcsfagyit élvezhetünk - arról nem beszélve hogy elhitethetjük magunkkal, hogy az biztos nem hízlal. Megsúgom hogy dehogynem, de hát istenkém, valamit valamiért.

Egyébként apróra vágott dinnyét is lehet fagyasztani, finom jégkása lesz belőle. Krumplinyomóval megzúzva, koktélos pohárban, néhány mentalevéllel díszítve még partiitalnak is megfelel, ha valakinek éppen reprezentálnia kell.

No, hát ennyi.
És hogy a test után a szellemnek is megadjuk ami őt megilleti, legyen itt bónusznak még egy jó tanács: járjunk moziba!
Aki napközben ráér, annak érdemes a kora délutáni előadásokra beülni. Egyrészt, mert ilyenkor olcsóbb, másrészt, mert így a nap legmelegebb és leginkább elviselhetetlen részét hűtött, légkondicionált helyiségben töltheti. Olyannyira hűtöttben, hogy a moziba érdemes vinni egy kardigánt, mert könnyen meg lehet fázni.

hehe.
Megvolt az első konzultáció és úgy látszik, valós a félelmem; egyszerre minimum kettő, de inkább három diplomamunkát írok.
Úgyhogy most pihi következik, legalább egy hétig, a konzulens a hétvégére ígérte, hogy átolvassa amit eddig írtam és rajzoltam. Aztán már az ő tanácvsai alapján húzok belőle, írok újra, csoportosítok át és írok hozzá.
Most úgy néz ki, hogy a rendszerspecifikáció megírásánál fogok maradni.
És hát nincs más hátra mint előre, bele kell ásni magam az SSADM-be.
Basszus.
Aztán persze megvan az az előnyöm, hogy nem csak úgy, önmagáért kell megtanulnom egy rendszert, hanem az eszköz hazsnálatát kell megtanulnom egy konkrét probléma megoldásához és ábrázolásához. Ez azért nagy különbség, jóval könnyebb.
nno.
A helyzet szar, de nem reménytelen.
Pörgettyű kikapcs, korántsem kell nékem egy egész rendszert adni, csak egy rétegét.

Ráadásul most jutott az eszembe, hgoy szombaton vettem két kiló kovászolni való uborkát, amiről a tegnapi nagy hajcihőben elfeledkeztem.
Márpedig ilyen melegben a kovászos uborka, de legfőképpen a fröccsnek elkészített leve életmentő.
Az uborkafröccs nagyon egyszerű: egy poharat félig kell tölteni kovászos uborka levével majd felönteni szénsavas ásványvízzel. Ha elegáns long drinkként akarjuk felszolgálni, a pohár szélét vékony uborkaszeletkékkel és kaporlevélkékkel díszíthetjük.

Nna.
Gyönyörű, vadiúj, alig kisujjnyi 1G-s flashdrive beüzemelve.
Ezentúl két flashdrive-ra mentek és nem csak a nap végén, hanem 2-3 óránként.
A nap végén pedig a szokásos e-mailben mentés is jön, szóval azt hiszem, ez így már bombabiztos kell legyen.
Azóta sem tudok szabadulni attól a rémes látványtól, hogy nincs látvány, a gép nem is érzékeli az adathordozót.
Elképzelem Mancikát meg a főnökét, amikor a a cég tíz éves könyvelése elszáll egy szétesett vincseszterrel.
Menteni, csókolom, menteni mindnekinek, aki nem akar egy sokkot kapott flash-drive vagy egy csapágyas merevlemez miatt infarktust kapni. Én is éppencsak megúsztam, pedig én ugye mentek.

:-) Szépjóestét!
Őnagysága, Kereksenekű I. Lujza kissé kedvetlenül és sántikálva ugyan, de már egyenesen járva sétál és szobatiszta, tehát az izmai viszanyerték a tónusukat. A megszokott kora délután helyett csak most, este 9-körül kapta mega vacsoráját - annál jobban örült a marhatüdőnek gerslivel és sárgarépával. Nem sokat kell mosogatnom az edényén, fényesre nyalta. Sikerült neki a fél esernyőnyi parabolával úgy elhelyezkedni, hogy befért az íróasztal alá, a hátát nekitámasztotta a számítógépnek a tappancsa pedig a lábamon van. Normálisan, egészségesen szuszog, köszöni a jókívánságokat, a helyzethez képest teljesen rendben van.
Meg persze én is rendben vagyok.

Amig dolgoztam, azon tűnődtem, hogy mi a francért van az embereknek annyira hihetetlen nagy szükségük az önigazolásra és hogy disznó vagyok-e, amikor nem vagyok partner benne. Legalábbis nem akkor azonnal.
Mert ugye vegyük a mai napot.
Ott állok egy vérző kutyával, a két autótulajdonos meg azon tanakodik, hogy a 104-es vagy a 96-os busz megállóját fogom hamarabb megtalálni. Jelzem, mind a két járatot ismerem, szóval egyrészt nem szorulok ilyenfajta tanácsra, másrészt a kutyából dől a vér, indulnom kellene, hogy minél hamarabb orvoshoz kerüljünk és nem megtisztelve érezni magam attól hogy nahát, ezek ketten itt mennyire törik magukat hogy nekem jó tanácsot tudjanak adni.

De most úgy őszintén, bele kellett volna mennem a játszmába?
Egy nagy büdös lófaszt, azt!! A gennyes kis lelkiismeretét mindenki nyugtassa meg magának, ez kérem abszolute "Csináld magad!" ügy. Úgyis meg fogja találni az elfogadható magyarázatot arra hogy miért nem segített, hát legalább ne tartson fel, amikor ég a föld a talpam alatt.
Mint ahogy nyilván meg is találták, bunkó vagyok és goromba, az ilyenen úgysem lehet segíteni.
Nno, a végén még kiderül, hogy mégis segítettem nekik az önigazolásban.
Egyébként tisztában vagyok vele hogy most én is éppen mentegetem a bunkóságom, csak hát ugye van egy óriási különbség: én utólag, a probléma megoldása után mosom a kezeim, aztán a tiszta (illetve hát a már tisztának tűnő) kezeimmel az arcom és nem ott a helyszínen, a legnagyobb bajban pucolgatom a szartól a szutykos kis lelkiismeretem.

Hurrá, eddig se voltam nagy emberbarát, hát ezek után azt hiszem, végképp maradok a kutyáknál.
Kis balhé a Duna parton, amiből Lujza egy jó arasznyi hasadással a hóna alatt került ki. Rendesen látszik a hús és az inak, nem veszélyes, de varrni kell.
Barátok -mindegyik autótulajonos és mindegyik kocsival van- nagy együttérzően adják a tanácsot, hogy mindjárt jön a kishajó, azzal vissza tudok menni Pestre és a másik oldalon biztos van a közelben egy buszmegálló. És sürögnek-forognak, sóhajtoznak, szörnyűlködnek, ahelyett, hogy ha már segíteni nem tudnak, akkor inkább befognák a szájukat. Mert ugye nem is várnám én el, hogy elvigyenek az állatkórházba, de mondjuk egy telefonszám előkerülhetne, hátha az ő állatorvosa közelebb van, vagy akár ki tud jönni.
Amikor mondtam nekik hogy tán esetleg akkor folytassák a sétát nélkülünk még meg is sértődtek.
Taxi nem jön ki, címet se tudok, honnan a faszból tudnék, a Duna partnak nincs címe. Kishajó, busz, haza pénzért. A villamosról hívom a barátném, hogy a kutyagallért -vagy parabolát, többféleképpen hívják- amit tavaly kölcsönadtam neki adja visza. Jó, nem tudja hol van, vagy a pincében, vagy a fészerben, ráér? Bazd meg, nem, nem ér rá, most viszem a kutyát a műtőbe, nem én kérek tőled kölcsön, hanem te kértél tőlem, hát menj le a kibaszott pincédbe, menj ki a rühös fészeredbe és keresd elő azt a kibaszott gallért, vagy kitaposom a beled!
Az állatkórházban szerencsénk volt, hamar sorra kerültünk, a blökit pillanatok alatt elaltatták, megborotválták, kipucolgatták, összevarrták. Az állatorvos antibiotikumot írt fel. Naná hogy olyat, ami éppen nincs az előtérben nyitva lévő patikában. A boltos mondja, megkérdezi az állatorvost mit adjon helyette, de nekem közben a taxióra ketyeg, hát anyád picsáját, majd munkába menet beugrok egy másik állatpatikába, holnap reggel kell csak a gyógyszer neki. Közben hívom a barátnét, megvan-e a gallér.
Mit mondott az a HüPi, na mit?? Hát nem mondtam hogy sürgős, azt bírta kiejteni a száján az ótvaros kurvája. Meg hogy kint vannak a kutyával sétálni. Mégegysezr lekurvaanyáztam, hát ennyire hülye itt mindenki?? Nem kérek, hanem visszakérek, hát még ezt sem fogja fel?
A végén persze hazaértünk, a taxis végig bagózott, majd megfulladtam, de nem bírtam volna normális hangon szólni hozzá, így inkább hallgattam. Mégse egy nyamvadt nikotinfüggőre borítsam már rá az összes frusztrációm. Lujza még mindig aludt, úgy kellett bevinni mint egy zsák krumplit. Az ajtó előtt le kellett tenni a kulcs miatt, olyan mint a rongy, csúszik ki a fogásból, a sebe miatt sem akartam nagyon húzni-nyúzni, szóval nem bírtam újra felemelni, hagytam feküdni az ajtó előtt. Még szerencse, mert pár perc múlva szép lassan elkezdett belőle csorogni a pisi. Jó egy órát feküdt ott, melléhúztam a leandereket, hogy árnyékban legyen. Aztán hívott a barátné nagy megszepopenve, hogy megvan a gallér, a pincében volt, lefertőtlenítette. Végig sem hallgattam, lecsaptam a telefont, felnyaláboltam a kutyát és betámogattam a konyhába, ott elnyúlt megint. A pisifoltot leöntöttem egy vödör vízzel és rohantam a gallérért.
Most már magánál van, még egy fél órát várok, aztán ráhúzom a gallért és muszáj elmennem dolgozni.
Nincs nagy baj, annyi csak, hogy ne rághassa ki a varratot amig nem vagyok itthon és nem tudok rá figyelni.
És hát ugye most nagyon rossz lesz neki mert jön a hőség és 2-3 hétig biztos nem úszhat.
Nekem viszont altatásra, műtétre, taxira úszott majd húszezer forintom, sőt, mire kiváltom az antibiotikumot, nyilván magasabb is lesz a végösszeg.
Még szerencse, hogy olyan vagyok, mint a gyakran szabálytalankodó söfőrök, akik már eleve tartanak a jogosítványukban egy ötezrest.
Hát én meg az oltási igazolványban tartok egy tizest.
Még csak most kellett másodszor, egyszer a babéziózisra, meg hát most - mert ugye az ivartalanítás és az oltások tervezett költségnek számítanak, ahhoz nem kell aranytartalék.
Őnagysága már ébredezik, el sem merem neki mondani, hogy amig aludt, az orvosi rendelő cicája végig bent volt a műtőben és nagy érdeklődve nézte őt.

Azért tényleg mindig meglep, hogy milyenek az emberek. Értem én, hogy nem akar segíteni, miért is várnám el, hogy egy csurom vizes, vérző kutyát befogadjon az autójába és elvigyen az orvoshoz. Ez rendben is van, tényleg nem várom el.
De azt az álszentséget nagyon gyűlölöm, amikor még magyarázza nekem, hogy merre van a buszmegálló. Bazd meg, tudom, naná hogy tudom, mivel járok vele, nyilván jobban is tudom mint a Te, viszont hálás lennék, ha most befognád a pofádat és elkotródnál innen. És még mondja, milyen fontos hogy én ne pánikoljak be. Nem pánikolok, évente kétszer biztos össze kell varratni a kutyám lábát, nem először csinálom már bazdmeg, csak fogd már be a pofádat és kotródj innen, ha segíteni nem akarsz, akkor ne büdösítsd a levegőt a lelkiismeretfurdalásoddal meg a szánalmas kis mosakodásoddal.
Mindenestre eggyel kevesebben vannak akik este tízkor felhívnak, hogy hogy kell úgy csinálni, hogy a levélnek mind a két oldala egyenes legyen.
Legalábbis remélem.
Bár, lehet csak eggyel többen lettek, akikre rácsapom a telefont.

Más:
Tudja valaki, mi az az ezüst izé, ami a bevarrt seben van? Csak akkor vettem észre amikor már hazajöttünk. Egy zsíros tapintású ezüst színű valamit kentek rá, semmi kötés nincs rajta, nem is mondták, hogy kötöznöm kéne. Persze nem is tudnám, olyan helyen van, hogy legfeljebb ragasztani lehetne, de tán még azt se, mert ugye pont a hóna alatt, szóval ott semmi nem maradna meg.
Ezt az ezüst izét viszont még soha nem láttam, érdekelne, mi ez.

:-) Szépjóestét!
A Lammermoori Lucia annyira szép darab, hogy az ember még a csapnivaló hangosítást és a húsz lépésnyire lévő vendéglő zaját is elviseli. Volt egy erőszakos tücsök is, képes volt a MÁV zenekart és a kihangosított énekeseket is túlciripelni. Ő mondjuk kifejezetten jó háttérzajt adott, igzai nyári hangulatot csinált.
Nna, ebből a mondatból alig bírtam kikeveredni, piszok álmos vagyok.
Legyen itt Lucia őrülési jelenete. A lányt férjhez kényszerítette a bátyja, a szerelme meg betoppant az esküvőre és nem csak hogy a képébe vágta a gyűrűt, de meg is átkozta. A családot egyébként is terhelte már egy régi átok, a gyenge idegzetű Lucia nem bírta el a terhet és a nászéjszakán leszúrta a férjét. Érdemes figyelni a fuvolákat, ők adják a tébolyodott nő belső hangjait, mintha magával beszélgetne. Szép szerep egy koloratúr szopránnak, biztos siker, ha tisztán ki tudja énekelni.
Luciát Joan Sutherland énekli 1983-ban, a MET-ben.

II. rész, III. rész.

:-) Szépjóreggelt!
Nno, kialudtam a tegnapi pánikot :-)
Estére Lamermoori Lucia a Bakáts téren, úgyhogy nagyonszépen kérem az időjárásfelelőst, hogy ne essen!! Ne essen, mert az esőnap hétfő, és én akkor ugye dolgozom, szóval akkor ugrik az előadás, ezt a darabot pedig régen láttam és szeretem nagyon.
Zafer Erdas énekel, hogy hol és mikor, azt sajnos nem tudom.

Azt viszont igen, hogy ma este Anatolij Fokanov és Kiss B. Attila is szerepelni fog, szóval mindneképpen ott a helyem :-))
Még van rá jegy

Kis humor vajszínűnél, kösz, pont rám fért egy kiadós röhögés.
Most pedig lefekszem, még világosban, a tyúkokkal. Iszonyúan elfáradtam és a végén ez a rohadt flash-drive, mit ne mondjak, kis híján sokkot kaptam. Pár percembe került rájönni, hogy nem veszett el az egész, a tegnapi mentés megvan a postafiókomban.
Basszus, három heti munkám, tényleg menteni kell, menteni, több helyre, mert most biztos feladtam volna.
Jajj, nagyon rossz érzés volt nézni hogy se a windóz, se a dos, se a norton nem látja az adatokat. Jajj.

Nem panaszkodok, nem őrjöngök, nem anyázok, csak szép csendben, megtört szívvel tudatom, hogy bekrepált a flash-drive amin a diplomamunkám hurcibálom. Kifingott, kipurcant, badta a kulcsot, az örök bitmezőkre távozott, pont, miután becsuktam a fájlt hogy e-mailben elküldjem magamnak.
Finito, konyec, the end, fuck yourself, vafankulo, vazze, hje bote magarac, stb.
Még szerencse, előrelátóbb vagyok mint a soroksári asszony és minden nap mentek, így csak a mai munkám veszett kárba. Az viszont teljesen, és ráadásul elég sokat is dolgoztam.
Basszameg!

Nagyon csúnya káromkodás következne, de cenzúráztam magam.
Lényeg a lényeg, hogy befizettem a megbilincseltetésem és a fogdába záratásom költségeit, 3.200 Ft-ot.
Nagyon aljas vagyok ha azt kívánom, az az ilyen ganéj államnak amelyik erre képes, ennyije legyen összesen?
Most már nem csak félelmet érzek, hogy ez bármikor újra előfordulhat, de egyre mélyülő undort és gyűlöletet is.
El kell innen költöznöm, egyre világosabban érzem.
Csak tudnám, hogy mi a faszért jöttem vissza - merthogy nem azért, az biztos. És nem is kalandvágyból.
De mára már gyűlölök itt élni, undorodok mindentől és ez még csak rosszabbodni fog.

frissítve!!
Mazochizmus, de nem bírom megállni, hogy ide ne másoljam. Ez egy részlet a diplomamunkámból, a 6.2.7. fejezetből:
"Tudni érdemes, hogy a külföldi címek szerkezete jelentősen eltér a magyar címek szerkezetétől. A magyar 4 jegyű irányítószámok helyett például gyakran 8-10 számjegyű irányítószámokkal plusz állam-, tartomány-, vagy megyenév kódokkal is találkozunk, illetve -különösen a mediterrán országokban- a közterületek neve is meglepően hosszú, gyakran 30-40 karakteres lehet. Az általunk használatos emelet-ajtó szerkezet is eltér, gyakran találunk blokkokra, épületek nevére utaló címeket is. A külföldi címek adatbázisba való rögzítésénél tehát nem érdemes a 4 karakter irányítószám, város, utca, házszám, emelet, ajtó szerkezetet alkalmazni. Az ország kódja mellett 10 jegyű irányítószám, város, és hosszú, 40 karakternyi mező a külföldi cím egyéb adatainak rögzítésére a legcélravezetőbb. "

Basszus, emberek, ég a pofám, ilyen dumákért adnak diplomát??
A föld mindjárt megnyílik alattam.

Azóta rájöttem, hogy ez nem is olyan nagy gáz. Banálisnak banális, meg ha úgy nézzük mese is, de ha véletlenül kimarad a specifikációból, akkor ugyan ki akadályozza meg a programozót abban, hogy fogja a jól bevált címrögzítő modult oszt jól bemásolja? Azán lehet szenvedni hogy beszuszakoljuk a jó kis NY-irányítószám New York Empire State Building ilyen-olyan suite címeket a klasszikus magyarosch helyekre.
Az ilyen ezer éve feltalált dolgok oda nem illősége pedig mindig csak a beüzemelés után, a gyakorlatban derül ki, szóval jó lesz az a 6.2.7. fejezet, marad ahol van és ahogy van.

Jaja, basszus, a holnapi nap kérdése: a képernyőtervekhez kerítsek valami ingyenes képernyőkép-tervezőt vagy győzzem le a jól fejlett Delphi undorom és csináljam meg azzal?

:-) Szépjóestét!
Máma este köldöknézegetős különkiadásunk következik.

De tényleg.
Egyre többet tűnödök azon, hogy miért történt velem és hogy normális-e az, hogy a nagy szervező, buzgómócsing, egy fél kisvárost mozgásban tartó, cserfes, locska-fecske kis nőből másfél évtized alatt ilyen magamnak való, mín picsa lettem. Nem szeretek sok ember között lenni, unom a locsogásukat, és még ha csak unnám, de egyenesen idegesítenek.
Normális ez?
És ha nem, mert biztos hogy nem, vissza lehet ezt csinálni? Legalább valamennyire csak hogy legalább a napi érintkezést bírjam, hogy ne kapjak idegbajt ha egy kolléganő a lyukas fogát cuppogtatja vagy nem bír addig elkezdeni dolgozni, amig el nem meséli hogy mit főzött előtte való nap és mit fog főzni aznap.
Jajj. Nehéz kérdés. Jajj.

A nap kérdése:
Hányszor fogok ma bőrig ázni?

Segítségképpen elárulom, még csak fél 9 van, de egyszer már sikerült. Most megyek suliba (az Akadéimáig bringával, onnan villamossal), 3 körül jövök haza, kiviszem a kutyát, megyek dolgozni (bringával). Este 9 felé végzek, hazabringázok, kiviszem a kutyát.
Szóval, vajon (összesen) hányszor fogok bőrig ázni, hányszor kellm ajd átöltöznöm és hányszor lesz olyan, hogy rajtam szárad meg a ruha?
A helyes megfejtéssel este 10 felé jövök, addig lehet lesni az időjárást és tippelni.
(A nap egyébként mindezek ellenére is jól indul; hideg eső után forró zuhany és finom krémek. Most éppen juhtúrós kenyeret reggelizek mézédes görögdinnyével. Aki még nem próbálta, az nyugodtan kóstolja meg; a sós és édes aromák fantasztikusak együtt. Ebédelni a menzán fogok, úgy, ahogy a menzakaját egyedül elviselem: viszek magammal egy nagy adat saját készítésű, fokhagymával és tormával érlelt kovászos uborkát és ott majd veszek hozzá egy szelet frissen sültet.
Nno. Uccu neki, lóduljunk, Grane már türelmetlenül csilingel az ablak alatt és meg-megremeg a pedálja.

Gid beszámolója a tojással meg füstbombával szétdobált melegfelvoulásról.
Ezt meg a hvg.hu-n találtam:

Kiáltvány

Tisztelt Nőtársaim!
Magyar Nők, Asszonyok, Lányok, Anyák és Nagyanyák!
Minden nőivarú embertársam!
Kérlek Benneteket, térden állva kérlek, hogy fekete miniszoknyához és püspöklila (RGB kód: A020F0) lábfej nélküli harisnyához ne viseljetek 10 centis talpú és 20 centis sarkú, lakkpántokból készült, piros (RGB kód: FF0000) szandált!
Kérlek!
Én mondom ezt nektek, Brünnhilde, aki negyvenen túl még barackrózsaszínben (RGB kód: FFDAB9), világoskékben (RGB kód: 87CEFA), türkiszben (RGB kód: 40E0D0), lazacszínben (RGB kód: A020F0) és pirosban (RGB kód: EE0000) járok és ráadásul minden barátnőm azzal gyötröm, hogy bátran hordjon miniszoknyát, vegye meg azt a mélyebben kivágott blúzt és legfőképpen, hogy ne pistuljon bele a sok gyászos barnába, szürkébe meg sötétkékbe.
De lilát pirossal, pláne lábfej nélküli harisnyát ún. "megbaszható címlaplány vagyok" szandállal még akkor se hordjatok, ha egyébként formás lábatok van.
Uff.
Én beszéltem, Brünnhilde, remélem, meghallottátok szavam.

:-O Szépjóestét!
Ugye nem létezik az, hogy nekem, a tenyeres-talpas, kofa természetű parasztivadéknak ilyen finom, úrias betegségem lett légyen? Ez inkább a nyápic, nyafka értelmiségiek nyavalyája kéne hogy legyen, ugye??

Anyám!
Délután háromkor felkentem egy arcpakolást, hogy majd szép legyek az esti vizilabda meccsen. Aki nem tudná, az most megtudja, hogy az arcpakolásokkal negyed-fél órára hanyatt kell feküdni.
Hm.
Hm.
Hmhm.
Tudhatnám pedig már hogy ha valahova menni akarok ne csináljak ilyet, mert általában mindig bealvás a vége. De ma végképp nagyon-nagyon-nagyon bealudtam - éjfél előtt pár perccel ébredtem, még a kutya sem szólt hogy mennie kéne, hortyogott nyilván ő is.
De jól esett!!

Kár, hogy a meccsről is lemaradtam meg a melegfelvonulásról is.
Ahhoz ennyit tudtam csak hozzátenni, 22. hozzászólás.
Elképesztő, hogy mekkora a sötétség és a prüdség, az álszemérmesség a fejekben. Ettől az "a szex mindenkinek a magánügye, tehát ne kérkedjen vele" hozzáállástól meg valósággal kilel a hideg. Ájuldoznak a finom úrinők meg úriemberek, hogy fujj, hát mit akarnak ezek, hisz egyenjogúak, joguk van csinálni a perverz dolgaikat, csak tartsák a hálószobájukon belül, ő aztán véletlenül sem kukkant be oda, fujj, miket csinálhatnak ott azok rózsaszín flitteres tangabugyiban, strucctoll boákkal takargatva a lényeget.
Basszus, prüdkém, az egyenjogúság nem arról szól hogy jogunk van azzal és úgy kefélni, akivel és ahogy tetszik!
Idemásolom, hogy itt is meglegyen, csak az elütéseket javítom ki benne:
"Nem tudom, gondoltatok-e például olyasmire, hogy amig egy házaspár egymás után örökölhet, egymás nevében például ajánlott leveleket átvehet, baleset esetén a másik gyógyíttatásáról dönthet, bűnügy esetén egymás ellen vallomást nem kell hogy tegyen és hasonlók, addig mindezek a jogok egy homoszexuális párt nem illetnek meg. Még akkor sem, ha mondjuk 20 éve élnek együtt.
A homoszexualitás nem azt jelenti, hogy emberek strucctollas kosztümökben mutogatják magukat, vagy hájas, arannyal teleaggatott üzletemberek visznek az ágyukba csinos fiatal fiúkat.
A homoszexuális emberek többsége ugyanúgy tartós, monogám párkapcsolatban él mint a heteroszexuálisok, ugyanakkor tőlük a társadalom megtagadja mindazokat a jogokat, amiket a heteroszexuális pároknak megad.
Mondom, az a jog például, hogy egy feleségnek nem kell a férj ellen tanúskodni ha az mondjuk közlekedési balesetet okoz sok száz éves és az emberi érzelmeket figyelembe véve alakult ki és vált elfogadottá.
A homoszexuálisok ugyanúgy szeretik egymást, nekik ugyanolyan fájdalmat és feldolgozhatatlan lelki válságot okoz, ha mondjuk a párja ellen kell tanúskodnia, mert neki muszáj, eskü alatt.
Az olyan "apróságok" sem, illetik meg még az évtizedek óta együtt élő párokat sem, mint például hogy hitelfelvételnél lehessenek egymás kezesei. Egy heteroszexuális házaspár simán vehet fel közösen hitelt, egy homoszexuális pár nem, csak egyénenként - jóval kedvezőtlenebb feltételek mellett.

Ilyesmikről szólna a homoszexuálisok egyenjogúságának elismerése és nem arról, hogy most valaki undorodik a melegek szexuális életétől vagy nem törődik vele. Amig az ilyen dolgokban nem lesznek egyenjogúak, addig igenis beszélnünk kell a témáról, akár tetszik ez egyeseknek, akár nem és semmiféleképpen nem megoldás az álszemérmes, prüd "a szex mindnekinek a magánügye" hozzáállás.
Az egyenjogúság ugyanis nem a szexről szól, hanem az életről és annak mindennapi, időnként apró, mások számára olya természetes és magától értetődő dolgairól."

Amiket ebben a hozzászólásban felsoroltam mind-mind rettenetesen magánügyek, mégsem maradhatnak a hálószobák falain belül. És nem is undorítóak, még a legfinomabb nevelésben részesült, legpolgáribb, legnemzetibb, legheteroszexuálisabb és legilledelmesebb nemi életet élőknek sem.

:-) Szépjónapot!
Na végre!!
Hónapok óta most kaptam az első olyan levelet, amitől nem kapok dührohamot és amitől nem áll égnek a hajam. Ami nem elutasító határozat, nem bankszámlakivonat, nem is könnyfacsaró emlékeket ébresztő képeslap hanem a a főiskola levele, amiben 2007. dec. 31-ig engedélyezik a záróvizsgám letételét.
Szóval végre egy levél, aminek örülök.

Van egyébként más jó hír is.
Ugye már vagy második hete csak gépelek, meg rajzolok, meg gépelek, javítok, kihúzok, átírok, visszajavítom, szóval szenvedek rendesen és ahhoz képest -rajzok nélkül, csak a szöveg- tartottam 25 oldalnál.
Máma aztán némi kétség nyilallott belém és egy tétova gondolatnak engedve (ejh, de szépen van mondva) belekukkantottam a DM szabályzatba és mit olvastam ott, na mit??
Hát azt, hogy a diplomamunkákat másfeles sortávolsággal kell írni :-))
Nosza, uccu neki, azon ne múljon, szerkesztés, mindent kijelöl, sortávolság másfelesre beállít, kelj fel és járj ....
És lőn csoda, és kicsorduló örömkönnyeknek törölgetése, és három kattintással 38 oldalnyi szöveg. Tömör szöveg, mondom, még ehhez jönnek a rajzok és kicsit szellősebbre szerkeszteni sem árt, fejezeteket új oldalon kezdeni és hasonlók, az még 5-6 oldalt dob rajta.
Ma viszont kilenckor lefekszem.
És nagyon kéne venni egy laptopot amin vindóz meg offisz van, mert a suli szar monitorai előtt meg fogok vakulni. Az itthoni linukszot viszont nem szívesen áldoznám be, szóval erősen fontolgatok egy laptopot. Vagy egy másik gépet, hiper-szuper DVD íróval, videó- és hangfájlszerkesztővel, szélesvásznú LCD monitorral? De tényleg szélesvásznúval, ha már elkezdtem opera DVD-ket gyűjteni, szóval jó vóna, jó vóna, szép vóna, mit ne mondjak, ejh, be szép is vóna!
Majd megálmodom.

Az év legszebb és legőszintébb politikai beszéde Szetey Gábor, közgazdász végzettségü, meleg, vallásos államtitkár melegfesztivált megnyitó beszéde az origo.hu-n.

Crepes Suzettes

Ma képeslapot kaptam Sydneyből.
Hm.
Honnan máshonnan, hát nem?
A posta kicsit késett, már persze az e-mailhez képest - azon már elment a nem is tudom hanyadik visszautasítás; nem, nem találkozom, nincs bizalom, elveszett már évekkel ezelőtt és nem vagyok abban a helyzetben sem, hogy csak úgy unaloműzésből és nosztalgiázásból hetyegjek egy keveset.

Aztán ma suliba menet megláttam egy reklámot; telefonáló fiatalember mellett halomban áll a palacsinta. Kissé bugyuta üzenet, értem én, telefonálás közben észre sem veszi az ember, hogy megsüt vagy száz palacsintát.
Franciául crepes.
Ennek egyik változata, a karamellizált likőrökbe áztatott, flambírozott Zsuzsi palacsintája az egyik kedvenc deszertünk volt - nem, nem Sydneyben, hanem Dél-Afrikában, Durbanban.
Durban igen népszerű hely a hajósok között, mert a szárazdokkjában hetekig állnak a hajók a felújítások alatt. A legénységnek olyankor is bőven van munkája, az AB-k (Able Body, nem röhög, nem azt jelenti, hogy jó képességű test, hanem azt, hogy segédmunkás) csiszolnak, hegesztenek, festenek, rozsdát távolítanak el, a tisztek meg ugye felügyelik a munkát. A szárazdokk azért persze mégiscsak szárazföldet is jelent, nőkkel, bárokkal, piával, szóval estefelé megindul a kétirányú forgalom; a néhány hétre, vagy csak arra az éjszakára kibérelt call-girlik jönnek, a lányokat nem fogadó legénység (és leányság, mert az is van, a stewardok mindig nők, a szárazdokkban rájuk is szükség van, hisz mosogatni, takarítani ott is kell, sőt) szóval a szexuálisan önmegtartóztatóbb fele a személyzetnek pedig áramlik kifelé a hajóról; vacsorázni, nézelődni, haza telefonálni, esetleg csak megpróbálni felcsípni egy nőt, aki nem professzionális. Nem azért mert az olcsóbb, hanem azért, mert egy olyan nő azért mégiscsak jobbat tesz a sokat nélkülöző tengerész önbizalmának, mint egy katalógusból kiválasztott prostituált.
És hát igen, a legtöbben csak vacsorázni mennek, mert az amúgy sem túl jó hajóskoszt a szárazdokkban még szarabb. Egyrészt, mert a szakács természetben, azaz élelmiszer alapanyagban fizeti a nőit, a sonkákat, egész sajtokat, kilónyi kávékat pedig ugye honnan máshonnan szerezné be, minthogy ellopja az ellátmányból, hát nem? Másrészt pedig a szárazdokkolás alatt szinte végig részeg is, így aztán a főzés a kuktára marad - az meg szegény nem tud mást főzni csak sugo-t, az olaszok klasszikus paradicsomszószát. Így történik aztán, hogy három-négy hétig ebédre csak három féléből lehet választani - pasta con sugo, pesce con sugo, carne con sugo. Magyarul paradicsomos tészta, paradicsomos hal és paradicsomos hús.
Hát, elég unalmas, meg a vége felé már undorító is, úgyhogy a környék olasz és portugál vendéglői ilyenkor elég jó forgalmat bonyolítanak. Részemről olasz már szóba sem jöhetett, én ezután évekig nem tudtam megenni a paradicsomszószt.
Nálam a kínai és a japán vendéglőknek volt sikere - főétel ügyileg.
Mert hogy desszertben azért mégiscsak az olasz az igazi.
Pontosabban a Roma Revolving Restaurant desszerkínálata volt az igazi.
A Roma egyébként is egy fantasztikus hely. A város fölött, egy óriási ház tetején van és lassan forog. Cirka másfél óra alatt tesz meg egy kört, az pont egy átlagos vacsora időtartama. Csodálatos látvány, vacsora közben az ember egy darabig az óceánban gyönyörködhet, aztán ahogy mozdul az étterem, úgy lát egyre többet a városból és a kontinensből. Olyan, mintha körülötte forogna a világ. És ott forog is, a Roma egy roppant elegáns hely, ott aztán tényleg minden a vendégért van. Legalábbis volt, úgy tizenpár évvel ezelőtt.
Az esti program általában úgy alakult, hogy ettünk valami tengeri herkentyút egy kínai étteremben, vagy valami füvekből készült levest és szushit egy japán vendéglőben, aztán elsétáltunk a Roma-ig és némi szabadkozás kíséretében (ti, hogy nem vacsoráznánk, csak ennénk valami édességet) felmentünk a lifttel és aztán kértünk egy Crepes Suzettes-t.
A pincér ilynekor kitolt egy kis trollit, rajta a kész, hajszálvékony palacsintákkal. Ezek pont olyanok, mint a mi palacsintáink, egy különbséggel: nem olajon, hanem vajon sülnek. Aztán meggyújtott egy kis borszeszégőt és egy serpenyőben pár kanál cukrot hevített. Amikor a cukorból karamell lett, felöntötte narancslével, valami tripli-sec féle édes likőrrel, narancslikőrrel és rummal, megszórta finomra reszelt narancshéjjal. A palacsintákat megforgatta ebben az édes szószban és négyrét hajtotta, a maradék szirupot ráöntötte. Kis merőkanálban rumot melegített és egy fidibusszal belobbantotta a forró alkoholt, majd azon lángolva ráöntötte a palacsintákra és így tette elénk.
Nem csak a parasztvakító flambírozás miatt szerettük, az ilyen palacsinta tényleg nagyon finom, és ráadásul ott készült előttünk, a narancsillat átjárta az érzékszerveink, csorgott a nyálunk mire készen lett.
Mint ahogy most is csorog a nyálam.
És nem csak a palacsinta után, hogy a fene enné meg!

Közérdekű közlemény!
PSzR az éterben, pontfm.hu, MOST! Egészen 10 óráig, a nyáron péntekenként és hétfőnként, reggel.
A jel harmatgyenge, az én kisrádiómon alig fogható, az interneten tisztán jön.

PUNKS NOT DEAD!!

:-) Szépjóestét!
Ki vagyok szipolyozva, így aztán ma csak pár percet szöszmötölni van kedvem, utána zuhanok be az ágyba.
Leszedtem a szavazásokat.
A Hogy találtál rá erre a lángoktól körbeölelt Sziklára? kérdésre adott válaszokban meglepett, hogy milyen sokan keveredtek ide véletlenül. Azt sejtettem, hogy csomóan a keresztlinkelések miatt találtak ide, de hogy csak úgy, szörfölés közben, az tényleg meglepett. Ez a blog olyan távoli sarka az internetnek, hogy már szinte zsákutca. Elég nehezn tudom elképzelni, hogy valaki "csak úgy" idekeveredjen.
A Mióta olvasod Brünnhildét? kérdésre adott válaszoknál meglepett, hogy milyen sokan milyen régóta olvasnak. Igazán jólesik, köszönöm.
Most viszont ágyba velem, holnap újra esek neki a szakdolgozatnak, muszáj pihennem mert úgy ki agyok csavarva, mint egy ázott rongy.

Olyan meggyőzően tudom adni a pikírt, mindenből kiábrándult, megközelíthetlen fapicsát hogy néha elgondolkodom; biztos, hogy színészkedek?

Hát ilyet én még nem hallottam!
A Milánói Scalából közvetítik a Traviatát és döbbenten hallom a közönséget; simán, minden különösebb faxni nélkül kifújolják azt, aki nem tetszik nekik. Nem csak hogy fújolnak, de be is ordibálnak. A III. felvonást alig tudták elkezdeni.
Elképesztő!!
Ha jól hallom, a baritonnal és a karmesterrel van bajuk.
Pesten, ha egy énekes szar, legfeljebb csak nem kap tapsot. Ha szerencséje van akkor a partnere nem engedi egyedül a függöny elé, így nem olyan megalázó, hogy a közönség csak tessék-lássék tapsolja meg. De kifújolni, hát itt nálunk olyat nem csinálnak.
Néha lehetne pedig, van egy-két olyan szereposztás vagy éppen teljes előadás ami megérdemelné.

Máma nem megyek suliba!
Nem és nem, NEM!!
Juszt se!
Kovászos uborkát rakok be, lecsót főzök, jó nagy adagot, hogy pár napig rájárhassak (hol tojással, hol rizzsel, hol csak kenyérrel tunkolva) megmosom az ablakaim, megmetszem a lila akácom, főtt kukoricát majszolok és egyébként is, lazulok.
Máma nem akarok a dolgozattal foglalkozni, elegem van.
Egyébként, amit be lehetett gépelni azzal már majdnem megvagyok, lassan jön a konzulens és az új ábrázolási módszer megtanulása.
Szóval kicsit pihenek.
Az csak a baj, hogy a két vízilabdacsapat amelyikben érdekelt vagyok (az egyiknek ugyebár most drukkolok, a másiknak meg vagy 25-30 éve drukkolhattam volna, ha akkor tudtam volna, hogy majd még valaha érdekelt leszek benne) máma délután játszik egymással amikor én sajnos dolgozom.
Na de majd szombaton kimegyek. Nehogy már egész nyáron csak a szar monitorok előtt rongáljam a szemem, hát nem? Hát kell azokat a szemeket néha kicsit legeltetni is, hát nem?
Dehogynem!

Höhö.
BKV bérlet a másik, a színházi táskában maradt. Még jó, hogy fél úton az eszembe jutott és gyorsan vettem egyet, mezítlábasan, tok nélkül is elfogadta az ellenőr.
Könyvtári belépő is másik táskában maradt, még jó, hogy a biztonsági őr meg a köynvtáros is ismer, beengedtek anélkül is.
Flash-drive is otthon maradt, még jó, hogy a lekvárfőzéssel töltött éjszaka után úgysem tudnék dolgozni.
Szóval nem az én napom.
Hogy is szólt a mútkor az a jótanács?
Jedi valkür vagyok, csak szar napom van.
Sallala.

Viszont a lekvár finom lett.

Kutyaharapás scandal, sokadik rész

Most beszéltem U. város önkormányzatával. Azt mondja, hogy ők át akarták tenni az ügyet ahhoz az önkormányzathoz, ahol a kutyák tulajdonosa lakik, de azok visszautastották azzal, hogy le kell folytatni az eljárást. Közben meg ugye eltelt az idő, elévült az ügy.
Az mondjuk már biztosnak tűnik, hogy a kutyák tulajdonosa nem csak egy pondró, de jó kapcsolatai is vannak.
A kifogásom egyébként nem tudják elfogadni, őket jogszabály kötelezi az elővezettetés költségeinek kiszabására. Meg fogom kapni a jogerős határozatot.
Most az csak a kérdés, hogy ezt is megírjam-e az ombucmanónak. Ez tényleg olyan anomálisa, amitől égnek áll a hajam.
Engem megharap négy kutya, valami nyomorult éjjeliőr kihozza a tulajdonos lakásából az oltási igazolványokat, a rendőrök feljelentik őt. Mármint az éjjeliőrt.
A tulajdonos később elismeri hogy övé a négy kutya, nem bízta az éjjeliőrre, csak elment horgászni, azok meg vagy kijöttek vagy nem, és engem valószínűleg idegen kóbor kutyák haraptak meg. Az eljárást az éjjeliőrrel szemben azonban le kell folytatni, engem idézgetnek mint tanút. Az idézéseket nem kapom meg, ergó meg sem jelenhetek, ezért majdnem egy évvel az eset után a rendőrök bilincsben elvezetnek az önkormányzathoz.
A meghallgatás után egy hónappal az ügyet lezárják, mivel megállapítják, hogy az éjjeliőr valóban nem tulajdonosa a kutyáknak és azokat a gondozására sem bízták.
Engem megbüntetnek 3200 ft-ra.
Hát most mi a szart csináljak, már persze azon kívül, hogy próbálok valami állást találni Hollandiában vagy valami olyan helyen, ahol beszélnek angolul. és lehetőleg olyan helyen, ahol állampolgárságot kaphatok és pár év múlva lemondhatok itt az állampolgárságomról.
Mert ilyen országban, ahol ez megtörténhet és ahol még kísérlet sem történik arra, hogy az ilyen hibalehetőségeket kiszűrjék én nem akarok nem hogy élni, de innen még külföldre szakadni se.
Itt engem nem hagynak élni. Ez a janikámbazmegek, a Cuppancsok, a Puncikák meg a bulvárhírek országa.
Ez az ország nekem nem a hazám, hanem az ellenségem.

Attól félek, hgoy folyt. köv.