:-) Szépjóestét!
nna, máma megdolgoztam a pénzemért.
Az irodában egész jó volt, úgy alakult, hogy ma hasznosnak érezhettem magam. Szeretem, ha nem szellemi favágómunkát kell csinálnom, ha érzem, hogy most ehhez én is kellettem hogy ilyen szép legyen, hogy időre meglegyen, hogy senkise kapjon közben idegbajt, mert érzik hogy szoros ugyan, de olajozott és működik. Jó volt, na.
Este is munka volt. Közben tönkrement a fülhallgató a kisrádiómhoz és mivel a WC-papír hiánya is fenyegette a háztartásomat, hazafelé jövet beugrottam a tecckóba. Inkább most mint hétvégén, ráadásul rádió nélkül teljesen alulinformált vagyok, kutyasétáltatás, bringázás és esti munka közben onnan tájékozódok.

A szupermarketekre jellemző karácsonyi gagyiparádéban az elemmel működő hullahoppozó mikulás, a trombitáló mikulás, a villogó kötélen mászó mikulás és a tvisztelő mikulás mellett a következő említésre méltó dolgokat láttam:
- piros-fehér-zöld díszgyertya (uhHh, de ezt inkább hagyjuk);
- csillámporral vagy műhóval díszitett mikulásvirág (a keze törjön el annak, aki így meggyaláz egy virágot!);
- csodaszép fémdobozba csomagolt, mindenféle pudingpor (életemben nem vennék pudingport, de most kis híján kísértésbe estem, úgy kellett megacélozni magam, hogy nem, hülyeségekre NEM pocsékolom a pénzem még akkor se, ha fémdobozba van csomagolva.)
- volt még egy egész érdekes pasi, aki kockás boxergatyában (bizisten!!!), edzőcipőben és pufidzsekiben vásárolt, de nem volt rajta árcédula. Igaz, félcédula se, biztos a zsebében tartotta.

A fülhallgató és a WC-papír mellett vettem még kutyakonzervet és egy jó meleg, a tenyérrészén tapadókorongos kesztyűt is a bringázáshoz. Tényleg jók a tapadók, a sima gyapjú csúszik a kormányon, a bőrkesztyűk meg vékonyak, nem védenek eléggé a hideg ellen. Már csak egy jó térdvédő kéne és teljesen télálló bringás lennék.

Istenkém, nagyon fáradt vagyok.
Jóéjt!

:-)) Szépjóestét!
Máma félórára beugrottam egy könyvesboltba, mielőtt azokat is elönti a karácsonyi gagyi. Jelentem, elkéstem, bár sikerült vennem egy szép ajándéknak való regényt, magamnak pedig megrendeltem Vámostól az Apák Könyvét és Tolkientől a Gyűrűk Urát.
A nap kérdése:
melyik a kisebb bunkóság? Egy ajándéknak szánt könyvet előbb elolvasni és utána odaadni, vagy odaadni, és utána kölcsönkérni?
Komolyan kérdem.

Ezt a gyertyát azoknak a művészeknek, sportolóknak, tudósoknak és egyéb híres -vagy éppen egyáltalán nem híres- embereknek a tiszteletére gyújtottam, akiket a politika -és a politikusokba vetett vakhit- halálukban meggyalázott. Bocsánatot kérek tőlük azért, mert voltak, akik nem mentek el a temetésükre, mert voltak, akik utolsó üzenetüket önös céljaikra akarták használni, mert voltak, akik halálukban megtagadták őket, mert voltak, akik a halálukat propagandacélokra használták vagy összeesküvéselméleteket szőttek a tragédiájuk köré.
Azért is előre bocsánatot kérek minden halottól, mert egy ideig még lesznek is közöttünk ilyen halottgyalázók.

Pedig hát ez a szégyen sem wngem illet.
Not in my shame!

:-)) Jóreggelt!
Milyen jó, hogy a bloggertársak felhívják a figyelmemet az ilyen és ehhez hasonló hírekre.
Első olvasatra nem is érdekel, a sportrovatból általában csak a vízilabdások képeit szoktam megnézni.
Második olvasatra muszáj a híren röhögni, mert mégiscsak mókás, hogy a két szélső oldali (vagy annak tűnő) újság munkatársi gárdát cserél.
Harmadik olvasatra meghűl bennem a vér, hogy már ide jutotunk?
Hogy már a sajtószabadság sem igaz? Hát ilyen eszközökkel lehet újságírókat kényszeríteni?
Kinek akarnak ezek megfelelni? Az olvasótáboruk igényeinek, a tulajdonosok elvárásainak, vagy csak a saját szemellenzős hülyeségüknek?
És a népszavás sportújságyrógárdában hogy nincs annyi gerinc, hogy azt mondják; EZT NEM!! Nem tűrjük, hogy a kollégáinkat csapatostul vágják ki, nem hagyjuk, hogy ilyen módon revolverezzétek ma őket, holnap minket??

pedig megfogadtam, hogy mostanában nem olvasok a közéletről.
Mádl Ferenc államfő megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek a jegybanktörvény módosítását.
A multkor Gyurcsány valahol azt nyilatkozta, hogy a képviselőknek nem fontos a Parlamentben ücsörögniiük, nem az a dolguk, hogy jelen legyenek, hanem az, hogy jó törvényeket csináljanak.
na, most ebbe inkább nem lovalnám magam bele.
Vagyis mégis.
Két alapeset van:
1. Rossz a törvény.
2. Jó a törvény, "csak" a köztársasági elnök keresztbe akar tenni.

Mindkét esetben a béka seneke alatt vagyunk.

Azt hiszem, ma korán lefekszem.

:-) Szépjóestét!

:-(
Úgy kezdődött a napom -és persze a nappal együtt a hetem is-, hogy az egyik kolléganő hozott egy maréknyi kinyomtatott e-mailt. Minden megyéből beküldtek pár nevet, akik majd részt vesznek a karácsonyi ünnepségünkön. Szóval, hozza a 15-16 elektronikus levelet kinyomtatva(!), hogy a neveket gépeljem bele egy táblázatba.
Mondom, hogy miért gépeljem, küldje át, összemásolom. Arra van ugyanis a számítógép, hogy amit egyszer valaki valamikor beírt, azt ne kellessen újragépelni, hanem tetszés szerint... Nna, lényeg a lényeg, lett nagy ciccegés meg sértődés.
Biztos nem mosolyogtam elég szélesen.

De a fene egye meg!
Ezek nem csak az én képességeim (amik teljesen átlagosak, pontosabban szerintem ma már alapkövetelmény az irodai munkánál az a kevés amit én tudok) pocsékolják el, hanem a hardvert is; mi a fenének háromszázezer forintos, 1,5 gigaherzes számítógép az olyannak, aki azt sima írógépként használja?
Negyvenezerért már remek elektromos írógépeket lehet kapni!
Háromszor is elmondtam magamban a viccet a rendőrről, aki javítófestékkel összekeni a monitort, de már késő volt, már elromlott a hangulatom.

Tényleg kezdeni kell magammal valamit. nagyon tele van már a hócipőm magammal. Mindig megfogadom, hogy tartom a pofám, nem kreatívkodok, nem rendezek ötletbörzéket, nem akarom megváltani a világot. Csak éppen sose veszem észre, hogy ami számomra magától értetődő, az másnak forradalmi változás.
Kis cégeknél az szokott a probléma lenni, hogy a tulajdonos megijed attól, hogy legalább ugyanúgy, de néha jobban átlátom a cége ügyeit mint ő maga.
- Mi ez? -
- Öööö... Megírtam az átutalást a TB-nek, ma van a határidő. -
- Én had döntsem el, hogy mikor fizetünk, és kinek! -
- Nem muszáj ma elküldeni, nem írtam rá a dátu.... -
De már reccsen is a jobb sorsra érdemes átutalási megbízás, négy egyforma darbra tépve landol a papírkosárban.
Nagy cégeknél meg, ott van a bebetonozódott hierarchia, kisfőnökök, alfőnökök, főnökök, nagyfőnökök, köszönni-se-merek-neki-legnagyobb-főnökök. Meg a hozzájuk tartozó slepp, mindegyikük tíz körömmel kapaszkodik az íróasztalába. És a pozícióféltés mellett ott van az irígység is. Meg a lustaság és a félelem a változástól.
Ehh, megette a fene az egészet.

Azt hiszem, visszamegyek takarítani. Még eddig azt szerettem a legjobban. Egyrészt, mert abba senki sem szól bele. Másrészt, azt a munkát senki sem irígyelte el tőlem. Az irodai munkához szokott emberek ráadásul annyira irtóznak mindenféle fizikai tevékenységtől, hogy szinte csodálattal viseltetnek azok iránt, akik értelmesen, üzleti vállalkozásként el tudják adni magukat ebben a szakmában. Tényleg kevesen tudják jól csinálni. Vagy hanyagok, otthagyják a port a sarokban, vagy nem lehet rájuk számítani, vagy egyszerű butaságból sósavval szétmaratják a krómozott csapokat, feláztatják a szőnyeget.
Azt, akire számítani lehet, aki piperemunkát végez, azt nem csak megfizetik, hanem meg is becsülik.
És ami a legfontosabb, hogy ez a munka nem őröl fel, nem stresszes, nincsenek se határidők, se hisztis főnökök, se banyaláztól vagy irígységtől szenvedő kolléganők. Csend van, intenzív munka van, utána pedig pihenés, olvasás, rengeteg maradék szellemi energia amit tanulásra, önképzésre, vagy csak sima szórakozásra lehet fordítani.
Most meg a legszívesebben bőgnék egyet.
Tök komolyan kérdem magamtól: hát kell ez nekem?

Amig mennek a hírek, megosztom veletek a náthaűző büdös-saláta receptjét, mert ahogy olvasgattam, pár bloggertársam is elkapta a náthát.
Szóval: nagy marék apróra vágott savanyúkáposzta, egy fej vékonyra gyalult lila- vagy vereshagyma, 2-3 gerezd zúzott fokhagyma, és aki bírja, annak egy apróra vágott egérpöcs- vagy cseresznyepaprika kell hozzá. Mindezeket össze kell keverni, kevés salátaolajjal megöntözni és már lehet is enni. A savanyúkáposztában rengeteg C-vitamin, a hagymákban sok vírusölő és fertőtlenítő hatású illóolaj van, a csípős pedig okoz egy belső vérbőséget, átmelegít és izzaszt. Mindez így együtt -bár kétségtelenül nagyon büdös, de- alkalmas arra, hogy egy megázásból vagy meghűlésből eredő náthát reggelre kikúráljon.

:-)) Szépjóestét!
Csináljatok egy nagy bögre teát, vackoljatok be egy kényelmes fotelba és hallgassátok meg Mihancsik és Bacher beszélgetését a polgári kultúráról a Klubrádión.

jajneeeeeee!
Innen -a hírtévé fórumából- kellett megtudnom, hogy meghalt Bubik István.

Bubik az Új Színház honlapján.

Van valaki, aki érti ennek a beszédnek az üzenetét?
Micsoda esküvőről van itt szó? Testvérekéről? Vagy széttört tükrök darabjait akarjuk újra összeházasítani?? Mit ígérgettünk itt évtizedek óta? Ki csikarta ki belőlünk az ígéretet? Miért nem négy évvel ezelőtt álltunk az oltár elé, miért halogattuk idáig? Hol fogunk lakni mi, mint a 15 milliós új nagycsalád? Meg egyáltalán, mit szól mindehhez a nászasszony? Adná a lányát, vagy inkább marasztalná otthon? Meg egyáltalán: Mikulásra váró kisgyerekként nem vagyunk mi még túl fiatalok a házasságra? Vagy mi lennénk a Mikulás? Akkor viszont Orbán lehet Rudolf, a rénszarvas, akinek az orra világít a sötétben. Ha mi vagyunk a Mikulás, akkor viszont kicsit vénecskék vagyunk már a házasságra.
Vagy mi van???
Egyáltalán, nem lehet, hogy fideszék most csak a máséval akaráják verni a csalánt?
Mondjuk, a másik oldal álláspontja sem különb: sikeresen épít a bennünk lévő legrosszabbra, az SI faktorra. Harpagon módjára üljünk az elért nyugdíjunkon és szociális ellátórendszerünkön. Vagy kikel az ülepünk melegétől, vagy megzápul alattunk.

Nna, én egy ideig most nem olvasok közélettel foglalkozó oldalakat, az biztos.
Van énnekem így is épp elég bajom a lelkiismeretemmel is, az identitástudatommal is, a nyugdíjelőtakarékossági számlámmal is, a jövőképemmel meg pláne.
Tessenek engem békén hagyni az ilyen és ehhez hasonló képzavaros, identitászavaros, félrebicsaklott hasonlatokkal operáló szónoklatokkal.

:-)) Szépjóreggelt!!
Nem is tudtam, hogy ekkora boldogságot tud okozni amikor az ember lánya rájön, hogy ma nem hétfő van, hanem még csak vasárnap és még vissza lehet bújni az ágyba egy órácskára!
WWoOW! Megyek vissza gömbölyödni :-)))

140 éve született Toulouse-Lautrec

:-) Szépjóestét!
Az van, hogy nagyon le vagyok amortizálódva :-(
Nem csak szellemileg vagyok fáradt, de -szerencsére- fizikailag is, így legalább hamar és mélyen el fogok aludni.
Mára ennyi.
Jóéjt :-)

:-) Szépjónapot!

Roppant módon sajnálom magam. Úgy szeretnék egy kicsit bekrémezve, paplan alatt gömbölyödve szépülni, de mennem kell dolgozni.
Most nagyon rosszul esik a hétvégi meló.
Ez van.

Reggel kerültünk egy nagyot, feltöltöttük az etetőket, zsírszalonnát is akasztottam ki. Pár lépést tettünk csak, és már ott volt az első cinke. Leült az etető fölött ágon, kicsit nézelődött aztán odaröppent a műanyagpalackba vágott nyílásra, kicsippentett egy szem napraforgó és hHuUssSh!! már ott se volt. Jött a következő. Egy harmadik a szalonnát nézegette, előbb csak messziről, aztán ágról-ágra egyre közelebb merészkedett. Végül rálibbent a cipőfűzőre kötött (látjátok, ezért érdemes vacak kínai tornacipőt venni: a cípő három hónap alatt tönkremegy, azt ki lehet dobni, a fűzőt meg szépen kimosni, összetekreni és eltenni télire. A vékony spárgát ugyanis a nagyobb madarak, például a csókák eltépik és akkor leesik a szalonna a földre, elviszi a macska, vagy valami kóbor kutya, mindenesetre kárbavész a madarak elől) bőrös zsírszalonnára, belefente a csőröcskéjét és már röppent is, állt be a másik sorba, a naprafrgómagért. Pár percet ácsorogtunk ott, megmozdult az erdő, minden ágon ült egy picike, zöldessárga madárka.
Most még csak a cinkék jöttek, de később lesznek csúszkák és vörösbegyek is. A csúszkák a legmókásabbak mert azok nem ráröppennek az etetőre, hanem a fatörzsön fejjel lefelé szaladnak és úgy ugranak át.
Egyik madárka sem tölt két-három másodpercnél töbet a nyílásban és mindegyik csak egyetlen magocskát csippent ki, aztán már röppen is tova, adja át a helyét a következőnek.
Aranyosak. Szeretem őket nézni.
Most pedig elég durva lesz, oda kimenni minden reggel kell másfél óra. Egyik nap, amikor délutános, a barátnőm viszi ki nekik a kaját, másik nap én. Útálom, hogy sötétben kell elindulni, de már évek óta kosztoljuk ezeket a diónyi kis jószágokat, hát nem hagyhatjuk őket cserben.

Most viszont menni kell dolgozni.
Jjajjj :-(

:-)) Szépjóestét!

Egész jó volt a Kakukkfészek. Kétségtelen, hogy a könyv remekmű, annyira beszippantja az embert, hogy azokat a képeket amik a regény olvasása közben megjelennek a fejemben überelni nem lehet. Hülyeségnek hangzik például, de Bromdennek volt egy mondata, amivel leírta McMurphy-t: "...elnéztem ahogy nevet, ahogy a hasát vakarja..." Ettől a mondattól bennem valósággal életre kelt a nagypofájú, szőrös karú, kurvapecér és hamiskártyás létére is ép erkölcsi érzékű ember.
Ebben a rendezésben McMurphy nem vakarózott. Néha annyira vártam pedig, hogy benyúl a trikója alá és a gatyakorc alatt megvakarja a derekát.
Tök hülyeség, de nekem ez a mozdulat hiányzott.
A katolikus kisnővér szerepe meg nem jó. Sem dramatizálva nincs jól a szerep, sem rendezve, sem játszva. Valahogy kilóg a szinpadról.
A három főszereplő mellett Billy figurája van még zsigerekig hatolóan jól kitalálva. Pontosabban Billy és a mamája, az a némber -bár nem jelenik meg, de mégis- végig ott van a szinpadon, ránehezedik a fiára. Hátborzongató.
Szóval, ha a darabot látom először, biztos hogy el lennék tőle ragadtatva. Így simán csak tetszett.

Nem csak nekem tetszett egyébként.
A ruhatárnál egy csapat gimnazista között ácsorogtam. Szép fiatal lányok, gyönyörűen felöltözve, sminkelve, vidékről jöttek fel, busszal. Nagyon fel voltak dobódva, sorállás közben is lelkendeztek: "Tanárnő, ez nagyon jó volt!" ... "Jaj, olyan jókat röhögtem!" ... "Láttátok a rongyos ruhásat? szerintem az volt a legjobb..." ... "Tanárnő, ugye máskor is eljövünk?"... és így tovább, kacagtak, nyújtogatták egymásnak a ruhatári jegyeket, kérezkedtek pisilni, igazgatták egymás konytyból kicsúszott hajtincseit.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem irígyeltem őket.
Dehogynem!
Jó nekik, hogy még soha nem volt saját Főnénijük.

Hehe, így legyen az ember félévben egyszer ordenáré trampli, mindjárt lebukik

:-)) Szépjóestét!
Ezt is túléltem.
Konferenciára járni egész szórakoztató dolog, már ha az ember nem az ott elhangzó szövegekre figyel, hanem az előadókat és a hallgatóságot nézegeti. Nagyon markáns típusok vannak mindkét csoportban, ha lesz időm, részletesen leírom a megfigyeléseim.
A délutáni szekcióülés viszont nagyon jó volt, értelmes munka folyt, rengeteg olyan projektet ismertem meg, aminek az eredménxeit mi is tudjuk használni. Sőt, amin én is törtem a fejem, hogy meg kéne csinálni egy ilyen irányú kutatást. A délutáni kerekasztalbeszélgetésért érdemes volt végigszenvedni a délelőttöt.

Most ennyi, színházba megyek, a Kakukkfészekre van jegyem. Nagyon kíváncsi vagyok rá.

:-) Szépjóreggelt!
ÁÁÁÁáááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!
hhúúú, ez jólesett.
Bocs.
Az ész megáll. Bejövök, áll a bál, Cuppogó kisasszony kétségbeesetten gépeli egy táblázatba a departmenünk (na jó, osztályunk) névsorát.
Mondom neki, hogy Cuppancs Drága, hát az megvan, most is arról másolod, mindjárt megkeresem, az Egyebek könyvtárban van, az a címe hogy "osztálynévsor.doc".
Na, azt a pillantást kellett volna látni!
Hogy már a Fruzsi nem dolgozik nálunk, az a régi névsor nem használható.
NEKI AZT ÚJRA KELL ÍRNI, MOST, AZONNAL, MERT VÁRJA A GAZDASÁGIS!

Hagyja mindenki békén, mert neki gyorsan be kell gépelni egy táblázatba a 12 nevet és a hozzá tartozó mellékeket!!
Ezt csinálja másfél órája.
Megyek konferenciázni. Tán még annak is több értelme van, mint ehhez a szenvedéshez asszisztálni.

:-)) Szépjóestét!

Kicsit remegős vagyok. Hosszú lesz a hét, egyáltalán nem lesz pihenőnapom, szombaton is dolgoznom kell. Holnap egy konferenciára megyek, remélem, ott egy kicsit tudok pihenni. Ennek a kongresszussorozatnak az első részén nagyon figyeltem, jegyzeteltem, de az égvilágon semmi haszna nem volt. Hát most majd megpróbálok valami hátsó sorban, nyitott szemmel szunyókálni egy keveset.

Reggel a metrón olvasgattam a Mancsot, még a múlt heti számot (tényleg borzasztó, napilapokat 2-3 nap, hetilapokat 1-2 hét késéssel tudok csak olvasni, tényleg kezdek netfüggő lenni)
Szóval, van a Mancsban egy interjú Szabó Istvánnal. Egész meglepődtem, hogy amit én itt lejjebb, a Stepfordi feleségek ürügyén két képernyőnyi szövegben nem tudtam értelmesen elmondani, ő egyetlen mondatba belesűrítette:
"Kétféle rendezõ van - az egyik, aki azért mesél el egy történetet, mert mindenáron filmet akar csinálni, a másik pedig azért csinál filmet, mert mindenáron el akar mesélni egy történetet."
És még azzal sem biztathatom magam, hogy ennyi idős koromban majd biztos én is képes leszek így megragadni a lényeget.
Soha nem leszek rá képes.
Ez van.

Máma megint elég hektikus volt a hangulat. Csak ketten vagyunk, Mrs Passziánsz szabadságon van, Cuppogó kisasszony iktat, én meg csinálom a szokásos gépelési, keresési, adatgyüjtési, formázási, akármilyen favágómunkákat. Szóval, elkeveredett egy irat, sehol sem találtuk. Illetve hát Cuppogó kisasszony sehol sem találta. Nekem rémlett valami, hogy az egyik kolléganő tiltakozott egy meló ellen, de ki figyel rám, a sarokban?
Mivel a nő ma nem volt bent, bementem a szobájába és ránéztem az íróasztalára.
Persze hogy nála volt. Már két hete, csak mivel nem volt hozzá kedve, nem csinálta.
Amikor már lecsillapodtak a kedélyek és a válasz is megszületett, a letolást is feldolgoztuk, az egyik nő szájából elhangzott a nagy kérdés: "miért nem bízzátok Hildére az iktatást?"
És mi volt a válasz? Na mi?
"Ha kiderül hogy Hilde ebben is ügyesebb, abból megint csak a veszekedés lenne."

Nnakérem, hát igy gazdálkodnak ma, Magyarországon az emberi erőforrással.
Nem mintha nagyon ambicionálnám a jelenlegi titkárságvezető pozícióját, hogy őszinte legyek, az esti másodállásomban majdnem kétszer annyit keresek mint ebben a napközbeni diliházban.
Hanem azért mégiscsak bassza a csőröm, hogy két embert befizetnek egy fejenként majd százezres számítógépkezelői tanfolyamra és ők abból úgy jönnek ki, hogy ha egy levelet kinyomtatnak és bezárnak, azt soha többé az életben nem találják meg. Arról nem beszélve, hogy ha egy tömörített fájlt kapnak e-mailben és a gép felajánlja, hogy akarja-e lemezre menteni, ő szép engedelmesen betesz egy 3,5-ös floppit és lementi. Igaz, kinyitni akkor sem tudja, merthogy szegény vörd nem ismeri fel a zip-fájlokat.
Eh, nem dühöngök. Van azért jobb példa is.
A részmunkaidőben dolgozó nyugdíjas kolléganőm autodidakta módon ott tart, hogy adatbázisból, körlevélként készíti a nagytömegű, azonos szövegű szerződéseket. Már régen nyugdijban van, nem is kéne neki törni magát, de haladni akar a korral és azt is látja, hogy egy csomó munka egyszerűbbé válik a számítógéppel. A másik kettő meg még mindig legalább 10-12 évig fogja nyomorítani a munkahelyemet. És nem hogy tanulni vágynak, hanem tíz körömmel ragaszkodnak az ósdi módszereikhez és felhúzott orral, fontoskodva vonulnak el három boritékkal, hogy írógépen megcímezzék. Merthogy az szebb, mintha kézzel címeznék.
Sőt, azt is kikérik maguknak, hogy azalatt a másfél óra alatt bármi egyébbel zavarjuk őket.

Nna, tűzokádás és munkahelyi intrika vége.
A holnapi jelenés előtt hajat mosok és amíg szárad, párologtatok egy kis rozmaringolajat és lapozgatom az utolsó (a tegnapelőtti) APontot. Merthogy újra van Magyar Hírlap.
Ez azért jó.

Van egy lélegzetvételnyi szünetem, és akkor is elakad a lélegzetem

Kijevi jelentés az Indexen.

Régi adósságom, csak valamiért mindig elmaradt; bővült a Nézegetnivaló szekció. Az egyik egy kedves internetes barátném, akiről eddig csak azt tudtam, hogy érdeklődik a közélet iránt. Most az is kiderült, hogy gyönyörűen (és nagyon sokaldalúan) kézimunkázik. Mint ahogy én is sokat kézimunkáztam egy boldogabb, ráérősebb korban. És ahogy majd még fogok is, egy boldogabb, ráérősebb korban.
A másik nézegetni való Jetphotographer, aki valószínűleg a fényképezőgépével a nyakában alszik, de ez meg is látszik a blogján. Érdemes hozzá be-bekukkantani.

:-)) Szépjóestét!
Máma megint gyarapítottam az élettapasztalatom.
Az történt, hogy a főnököm helyett el kellett mennem egy állásbörzére amit egy erre szakosodott -mint a látottakból hamar kiderült, mostanában alakult- cég szervezett. Össze akarták hozni a hátrányos helyzetű, kistelepülési iskolákban tanuló, állami gondozott, mozgássérül, egyéb okok miatt hátrányos helyzetű fiatalokat az állásokat ajánló cégekkel.
Képzeljetek ek egy Andrássy úti palotában kialakított kiállítóhelyiséget ahol a barackszínű falakon Munkácsy, Mednyánszky és Aba-Novák másolatok lógnak. A hely eleganciájához illően túlfűtött, legalább 28 fokos és ebben a műbarokk eleganciában egy csomó iszonyúan rosszul öltözött, tornacipős, autóstáskás, reklámszatyoros, kínai dzsekis ember áll sorba egy regisztrációs pult előtt - kabátban. Sokan még ki sem mernek gombolkozni, egyrészt mert a velük lévő tanár vagy szociális munkás nem adott rá parancsot, másrészt meg... a csuda tudja miért, lényeg az, hogy teljes téli eleganciájukban toporognak egy húsz méteres sorban, hogy regisztrálhassanak egy adatbázisban, ami többek között ilyen állásokat kínál:
"XYZ Elektronikai Vállalat három műszakra, álló munkára keres női betanított munkásokat. Szállást biztosítani tudunk, Budapesten, 4 ágyas szobákban."
Amúgy kint volt a határőrség és a rendőrség is, pár pénzintézet, fémmegmunkáló cégek és mindennek a koronájaként egy tiszt, aki egy Kanadába vadászpilótákat toborzó plakát előtt ücsörgött.
Szóval, kanyarog a sor, közben egy emelettel feljebb a kiállító cégek és a sajtó munkatársait kötényes pincérek, egy színpadra állított valódi hárfa, háromféle meleg étel, pizzafalatkák, májkrémmel töltött fánkocskák és kétféle töltelékkel készült rétes várja.
Félreértés ne essék: egyáltalán nem tartozom azok közé, akik minden jó falat közben azon keseregnek, hogy máshol a világon éheznek az emberek. Sőt, egy uborkából faragott, majonézes kukoricával töltött kosárka láttán sem hörgök söjtört. Elég sokat láttam már ahhoz (és mit álszerénykedjek, elég jól is főzök ahhoz), hogy a helyiértékén tudjak kezelni egy cégvezetőknek és HR-menedzsereknek rendezett középszintű állófogadást. Nem volt azzal semmi gond.

Hanem azért a 8-10 hosztessz közül egyet beállíthattak volna arra, hogy amikor félóra fölé nőtt a sorállás, az embereket elnavigálják a ruhatár felé. Még egy munkát kereső, hátrányos helyzetű kamasz is jobban meg tudja őrízni a méltóságát, ha interjú közben nem szakad róla a verejték.

Amúgy megszólalt a hárfa is, egész kellemes kis műsort hoztak össze a rendezők a VIP vendégeknek. Előtte sajnos bemutatták a "fontosabb" megjelenteket, köztük legnagyobb döbbenetemre engem is, mint a Cég Képviselőjét. Majd megnyílt alattam a föld, iszonyú kellemetlen volt pepita gyapjúingben, a széltől megtépázott konyttyal, a kijárathoz legközelebbi székről, rúzsozatlanul felállni és meghajolni másfél tucatnyi juppi udvarias tapsának. Az meg a másik rémálmom, hogy ha az ilyen alkalmakból kialakul valami kapcsolat és látogatásra kerül a sor, én, mint a Cég Képviselője a tényleg cégképviselő vagy éppen cégvezető partner szeme láttára kecmergek ki a tenyérnyi kis gépíróasztalom mögül. Sőt, még a tárgyalást is félbeszakítom ha cseng a telefon, vagy a főnökömnek be kell vinni egy kávét. Fogalmam sincs, miért kell nekem ilyen idétlen helyzetekbe kerülnöm.
A műsor tényleg kellemes volt, a hárfa mellett volt egy E-kosaras, szépen telt alt, egy kivörösödött fejjel, teli torokból ordibáló tenor, egy korrekt, a hetvenes évekből ittfelejtett, pájeszos bariton, zongorakísérők, hegedűművész, fuvolista. A program is passzolt a májkrémmel töltött paradicsomhoz és a ribizlikrémhez: Török Induló, Carmen, Don Carlos, Ave Maria és ilyenek. A tenoristától és az alacsony álmennyezet alatt megrekedő hangoktól eltekintve kellemes kis délutáni koncert volt.
Csak hát közben odalent másfél óra fölé nőtt a sorállás. Szerintem ők is élvezték volna a Habanérát. Gyorsabban telt volna az idő.
Igaz, a tenort valószínűleg kiröhögték volna.
De hát az már legyen az ő baja.

Hazafelé menet, a buszmegállóban még elmerengtem az óriásplakáton, ahol a fehérre meszelt arcú nő üvölti az arcomba, hogy "A fukar mindenit!!" Te buta tyúk, bazmeg, hát nem tudod, hogy már 499.990 Ft-ért is vehetsz plazmatévét? Mit fukarkodsz, bazmeg?! (értelmezés by Brünnhilde)

A szociális érzékenységünk meg..... mondanám, hogy alszik.
De nem alszik, hanem nagyon is ébren van, csak éppen lázálmában félrebeszél.

:-)) Szépjóreggelt!
Csípős, szeles, hisztis egy reggel ez, el is aludtam.
Ezt csak azért írom be, mert Orbán "minden igaz magyar igennel szavaz" mondata után ismét leesett az állam.
Révész Máriusz azt mondta a rádióban: "A legfőbb kincsönk az ember. Nincsenek ásványaink, természeti kincseink, hát mennyivel gazdagabb lenne az ország, ha nem tíz, hanem tizenkétmilióan lennénk?"
Komolyan kérdem: csak én látom bele, hogy más országok állampolgáraira fáj a foga, vagy tényleg túllőnek a célon. Széndékosan, vagy véletlenül, azt majd eldönti az idő.
Most mennem kell, már nagyon elkéstem.

Naszép. Halál fáradt vagyok, erre elszáll a teljes bejegyzésem.
Verebesről írtam, arról, hogy milyen ostoba lózungokat mondott ma MGP ügynökbotrányával kapcsoaltban.
Egyk mondatában azt, hogy nem kíváncsi rá hogy ellene kémkedtek-e, mert fél attól, hogy egy közeli barátjáról derül ki hogy jelentett róla. fél perc múlva már a barátság erejéről hablatyolt, hogy ez igazi baráttal mindent ki lehet beszélni.
Eltűnődtem azon, hogy ugyan milyen a közvélemény egy olyan országban, ahol ilyen egy véleményformáló.
De már nincs erőm újra beírni az egészet, talán holnap.
mindjárt beleesek a klaviatúrába. jóéjt!.

A mostani, igen leamortizálódott szellemi állapotomban nem tudom eldönteni, hogy örüljek-e annak, hogy minden jel szerint máshol tetszenek az embereknek forradalmat csinálni, vagy elképzeljem és beleborzorzongjak a gondolatba, hogy milyen lesz az, ha majd 2006-ban az Erzsébet hídon felvernek egy sátortábort.

:-)) Szépjóestét!

Cudar idő van :-((
Azt hiszem, busszal kell mennem dolgozni. Nem mintha félnék a megázástól, egy kis őszi eső nekem meg se kottyan, hanem ilyenkor az autósok iszonyúan viselkednek. Nem lassabban és óvatosabban vezetnek a rossz látási viszonyok, a vizes utak és a takonyszerűen csúszós avarcsomók miatt, hanem pont ellenkezőleg; még gyorsabbak, a kormányt még véletlenül sem mozdítják meg, hogy egy pocsolyát vagy egy bringást kikerüljenek, mennek mint a vadbarmok, árkon-bokron keresztül. Az összenyálkásodott avarral borított mellékutcában nyolcvannal mennek, a jobbkézszabály meg mintha nem is lenne.
Bizisten, ilyenkor a halálát kívánom ennek a sok baromnak, akinek autót ugyan adott az isten, de észt és józan belátást már nem.

Más:
máma nagyon jó véleményem alakult ki pár hozzám hasonló, nagyfőnökök előszobájában telefont kapkodó és iratokat rendezgető kolléganőről.
Az illetékesek elfelejtették az egyik kollégaát, aki 34 év után most megy nyugdíjba. Hogy egy megfelelő színvonalú kis megemlékezést tarthassunk és némi emberi gesztussal átadott pénzmag is járjon a dologgal, persze millió engedély meg aláírás kell, normális menetrend szerint egy ilyen ügy megszervezése több mint egy hét.
Másfél nap alatt megcsináltam :-))
A kolléganők nagyon aranyosak voltak, a köteg papírt úgy adták kézről-kézre mint valami bonbonos dobozt. Minden nagykutyának az orra alá lett dugva, minden engedély alá lett írva és le lett pecsételve. Kézben. Senki ki nem engedte a markából, amikor meglett azonnal hívott, vihettem az iratokat a következő állomásra.

Egy ízem se kívánja most a dolgozóba menést.
Fáradt is vagyok, nyomorogni kell a buszon, az éjjel meg majd nyilván várni is, végtelennek tűnő negyedórákat.
Majd énekelgetek az esőben :-/

Ébresztő!!
Hétalvók, a Bartók Rádión Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker?-je megy! Márkus Lászlóval, Latinovits Zoltánnal!
Legalább a magnót kapcsoljátok be!

Olvassátok el a mai Fruzsit is.
Szavazás előtt.
Vagy szavazás helyett. Ugyan nem mókás, nem ironikus, mégcsak nem is kellemes, viszont őszinte. Meg emberi.

Csak tudnám, hogy egyes emberek honnan veszik a bátorságot, hogy ilyen sorsokkal merjenek játszadozni. Pontosabban, hogy sorsokat merjenek játszmáik tétjévé tenni.
Tényleg megehetné a fene az összes politikust.

:-)) Szépjóestét!!
Mondtam, hogy remekül fogok szórakozni :-))
Nagyon-nagyon kedves, bő humorú, önironikus, az emberi gyarlóságokba bölcsen belenyugvó -a vendégekről, a vendéglátásról, "vendégnézésről" szóló-, szórakoztató Bacher írásokat olvasott fel Gyabronka József - remekül. Jókat kacagtam.... na jó, röhögtem.
Kár, hogy nevetés közben az ember elveszíti a kontrollt, így aztán fogalmam sincs, hogy amit én gyöngyöző, halottfeltámasztó kacajnak gondolok, azt mások nem kiböffenő röhögésként érzékelik-e. Nagy jót tenne velem, aki egyszer magnóra venné a nevetésem.
Vagy rosszat. Lehet, hogy soha többé az életben nem merném elnevetni magam.
Úgyhogy inkább hagyjuk.
Inkább olvassatok Bachert.
(a Bartókon gyönyörű hegedűkoncert megy, szerintem Bach. De ez mindegy is, hétfő este van, műsorszünet a tévében, tessenek feltenni egy lemezt és lefekvésig még játszani egy parti csapdlecsacsit. Vagy seggrepacsit. Kinek mi jut.)
Jóéjt!


pps.: máma nagyon parázna hangulatban vagyok. Az történt, hogy a kolléganőm kicsit elviccelődött a fönököm egy javításán, nem tudta eldönteni, hogy a pasi a betűket akarja megdönteni, vagy őt magát. Mármint a kolléganőmet, a főnököm. Ezen elvihorásztunk egy darabig(naja. Így könnyű, mármint vihorászni, ha nincs otthon a macska, cincognak az egerek. Ettől függetlenül, majd megszakadtam a munkában. Egy diasorozatot kellett készítenem a Mégnagyobbfőnöknek, akinek még köszönni se merek, csak bólintani, ha összetalálkozunk a folyosón.). Az az igazság, hogy nagyon hálás vagyok a vihogós kolléganőmnek, mert a mai munkanapomban az az 5 perc volt viszonylag elviselhető. Az összes többit igyekszem minél hamarabb elfelejteni. Hála Bacher Ivánnak, ez úgy tűnik, sikerült :-))

Tényleg szert kéne tenni annyi pénzre, hogy tudjak csinálni egy saját kis felolvasó színházat.

:-)) Szépjóestét!

Sejtettem én, hogy rövid volt a hétvége. Ma úgy kiszipolyozódtam, hogy alig találtam ki a kapun.
Mindegy, minden jó, ha jó a vége, este megyek a Spinózába egy kis Bachert hallgatni. A vendégjárásról szól a műsor, biztos remekül fogok szórakozni.
Bár, most nem nagyon van kedvem kimozdulni a lakásból. Fáradt vagyok, összetört a nap is, a metrón a tömeg is. Az lenne a jó, ha annyi pénzem lenne, hogy egy szép nagy lakást tudnék vinni és akkor minden héten rendezhetnék magamnak ilyen esteket. Hol írók jönnének, hol zenészek, hol egyéb csepűrágók. Én meg -mondjuk- szerdánként semmi mást nem csinálnék mint szépítkeznék estére, rendezgetném az aprósüteményeket és a szendvicseket. Este pedig teát szolgálnék fel és pihegő keblekkel, félig lehunyt pillákkal fogadnám a férfivendégek hódoló kézcsókjait. Aztán ötven év múlva, jó karban lévő kilencvenesként (aki egyetlen perccel sem látszik többnek hetvennél!) olvasgatnám az emlékkönyvemben a híres művészek sorait és azon tűnődnék, hogy ezek közül ugyan ki volt az, akit éjszakára is ottmarasztottam. És mivel úgysem emlékeznék már rá, hát az unokáimnak azt hazudnám, hogy mindegyik megvolt :-)
Hajhaj, de szép is lenne!
Tényleg lassabban kéne élnem. Kicsit kevesebbet dolgozni, kicsit több időt tölteni a tükör előtt és sokkal-sokkal többet udvaroltatni magamnak.
Ehelyett van idegbaj, csámcsogó kolléganő, egyik munkahelyről a másikra rohanás, rendszeres bőrig ázás, néha egy kis színáz, hétvégén római.
Még szerencse, hogy legalább ez utóbbi kettő megvan, különben tényleg a fene enné meg az egész életet!

-életjel-

nagyon elfáradtam.
Aki még nem hallotta, az éjfél után hallgassa meg a Klubrádión Mihancsik Zsófiát és TGM-et a kettős állampolgárságról.
Link oldalt, a média szekcióban. Még egy linket csinálni sincs erőm.
nagyon rövid volt ez a hétvége.

No, jobb ha túlesek rajta és gyorsan bevallom (magamnak): mégsem vittem ki az indexem. Foghatnám a hóesésre, de nem igaz. A helyzet az, hogy eszembe jutott, hogy ki kéne vennem egy CD-t a könyvtárból és visszafordultam a könyvtári jegyemért. Naná, hogy nem találom. Fogalmam sincs, hogy hova tettem. kereshetném, feltúrhatnám a lakást, de nekem ez az egy pihenőnapom van, nem akarom tönkretenni. Igaza van Ibrahim bácsinak, a boldogsághoz elengedhetetlen a lassú élet. Vagy legalábbis egy lassú nap egy héten (kiegészítés by brünnhilde). Szóval maradok a fenekemen. Bekapcsoltam a mosógépet, rozmaringos csirkecombot sütök, lila káposztát párolok hozzá almával és a Kultúrsodronyt (Aczél Endre kultúrtörténettel foglalkozó sorozata a Klubrádión) hallgatom. A heti egyetlen pihenőnapomon nem idegesítem magam elveszett könyvtárjegyekkel és hasonló ostobaságokkal. Nem kapkodok!
Nno.

Visszatérve a Stepfordi feleségekre:
elég nehezen jöttem rá, hogy mi nem tetszett ebben a filmben. Látszólag minden rendben van vele: kidolgozott poénok, finom kis oldalvágások mindkét nem felé, egész jó szinészi alakítások, gyönyörű ruhák (ne tessenek ciccegni, én igenis nagyon szeretem a szép, jól szabott, jól megvarrt, nőies ruhákat!!), szép fényképezés, kevés -de nélkülözhetetlen- akció, követhető sztori. Szóval -ha mérlegre tesszük- minden megvan a filmben ami egy lustálkodós, szunyálós, fagyizós, mozizós, összebújós szombat délutánhoz kell.
Nno, belekerült vagy két napomba, mire rájöttem, hogy pont ez a "ha mérlegre tesszük" az én bajom. merthogy ez a film (és sajnos a legtöbb film is) patikamérlegen készül. Vegyük ugye az alapgondolatot: ki kéne figurázni azokat a férfiakat, akik csak a tökéletes nőt tudják elfogadni, akik még manapság sem tudnak beletörődni ha oldalbordájuk okos, nyomulós, megáll a saját lábán, sőt -elsősorban anyagilag- független a férfitól. Sőt, a férfiak már csak olyanok, hogy ugyan mondják, hogy "pont így szeretlek, ahogy vagy!", de azért nem bánnák, ha néha kicsit nagyobb lenne a mellünk, vagy kissebb, vagy kissebb lenne a fenekünk, vagy nagyobb, vagy vékonyabb lenne a combunk, vagy izmosabb lenne a combunk és hasonlók. Szóval a pasik alapvetően ostobák és szexisták. Tisztelet a ritka kivételnek.
Ha már a férfiakat görbe tükör elé állítjuk, akkor a nőkkel se legyünk kíméletesebb, köztük is elég sok nyafka, ostoba tyúk van, akik képtelenek önálló döntésekre, akik jobban szeretik, ha dísztárgyként és szextárgyként funkcionálnak a férfiak mellett. Akik megelégszenek azzal, hogy mindig jó a hajuk, hibátlan a sminkjük, feszes a fenekük. Meg ha már itt tartunk, akkor az se árt, ha közöljük a nyomulós 'karrierkurvákkal' hogy az életben vannak fontosabb dolgok is, mint az üzleti siker és a hírnév. Szóval, legyen ez a filmünk gerince, e köré építsük fel a sztorit. Ez már adódik, kell egy nyomulós nő, akinek összeomlik az élete és a saját kárán jön rá, hogy a sikernél fontosabb a férje és a gyerekei. Pont.
De ez egy sikerfilmhez kevés.
No nézzük, mivel tegyük eladhatóbbá?
Hát, vegyünk hozzá egy bomlott elmét, aki a zsenialitását arra használja, hogy megváltoztassa a világot. Hogy a saját szája ízéhez igazítsa az emberek viselkedését, csipeket ültet be az agyukba. Ez megvan.
Egy zsidó meg egy buzi feltétlenül kell a filmbe, anélkül manapság nem lehet társadalmi mondanivalót eladni. Írhatnánk a filmbe négert is, de a zsidón meg a buzin többet lehet röhögni, már persze ha jól vannak kitalálva. Mi jól ki fogjuk találni őket, mind a két figurát úgy kell megformázni, hogy finom humorú, szimpatikus emberek legyenek, mert ugye nem lehetünk előítéletesek. Ez is megvan.
Mi is legyen még benne?
Dráma, az feltétlenül kell bele. Tehát ha már vagány, független nőkről van szó, akkor vizsgáljuk meg, mennyire bátrak: meg tudnak-e állni tucatnyi, egyenruhás pasival szemben, kibírják-e, hogy az elkeseredett férfiak -élükön az addig nagyon elfogadó férjjel- a szemére hányják, hogy 'jobban teniszezel mint én. Jobban is keresel, sőt, még a szexben is jobb vagy. Valld be, hogy tudod hogy jobb vagy!' vagy valami hasonló, szó szerint már nem tudom idézni. Szóval a lényeg, hogy a gyönge, törékeny és kiszolgáltatott nő ott áll egy tucatnyi infantilis, ám férfihiúságában mégis vérig sértett pasival szemben és a díszes társaság előtt a férje mond egy kiadós antifeminista vádbeszédet. Természetesen kidomborodik a nő erkölcsi fölénye, elvégre is ő mindenek ellenére mégis anya és feleség. Vagy feleség és anya. A sorrend kinek-kinek ízlése szerint változtatható.
Meg persze kidomborodik a szerelem ereje, mert végül is az volt a film eredeti mondanivalója (jé, van még, aki emlékszik erre?). A lényeg, a társadalomnak szánt mondanivaló ugyanis az, hogy egy igazi férfi csak még igazibb, ha el tudja fogadni, hogy a párja okos, erős és belevaló. Sőt, még azt is meg tudja neki bocsátani, ha netán megmenti az életét. Merthogy egy nő, ha igazán feleség és anya, még arra is képes.
Aztán kell még a filmbe pár jó poén, ezt megoldják a geg-író bértollnokok. Alapeset, hogy kihallgatjuk mások szeretkezését -persze fényes nappal-, a butuska háziasszonyok szépségmániája és a csúnyácska, de okos zsidónő szópárbajai megint kiadnak pár poént, a buzi se csak a társadalmi mondanivaló kedvéért lett belírva a filmbe.
Hát valahogy így.
Szóval:
társadalmi üzenet: megvan;
pozitív diszkrimináció: megvan;
nemek közötti ellentét: megvan;
fenti ellentét feloldása és happy end: megvan;
szépség: megvan;
sztori és dráma: megvan;
humor: megvan;
izgalom és akció: az is megvan (cirka három és fél percben, két részletben, aki kíváncsi rá, nézze meg a filmet).
Már csak egy jó operatőr, néhány remek színész és egy csomó pénz kell és kész a kellemes, szórakoztató, fogyasztható közönségfilm.
Ennyi.
Ennyi finomság után már a kutya se veszi észre, hogy igaziból nem is akartunk mondani semmit, csak volt egy kis felesleges pénzünk és azt egy filmbe akartuk fektetni.

:-)) Szépjóreggelt!!

Jó fagyos reggelre ébredtünk. Séta közben, amíg a kutyám egy vakondcsalád kilakoltatásával próbálkozott, én a kedvenc téli szórakozásommal múlattam az időt: minden utamba eső, befagyott pocsolyán betörtem a jeget. Kicsit infantilis szokás, de fene tudja, valamiért szeretem a roppanó jég hangját. Infantilica idiotica. Jó ez nekem. :-))
Amúgy pont kiszámítottuk a séta idejét, ragyogó napsütésben reggeliztünk, nagyon élveztem. Már visszafelé jöttünk amikor a hátunk mögött kezdtek tornyosodni a felhők, mire hazaértünk, már szállingózik a hó. Még egy kicsit visszafoghatná magát, most bringára kell ülnöm és kivinni az indexem. Összegyűlt három jegyem. Jó lenne még a két függőben lévőt hozzávárni, de a fene tudja mikorra javítják ki a vizsgadolgozatokat, hát ami már megvan, az legyen beírva.
Innen a meleg lakásból nézve nagyon szépek a szállingózó hópelyhek, a bringáról már lehet nem fog ennyire tetszeni.

Más:
fél füllel hallgattam a híreket, de gyorsan eltekertem a rádiót. Bocs mindenkitől, de a Vadai-Duray párbeszédtől én úgy megcsömörlöttem, hogy most pár napig képtelen vagyok politikával foglalkozni. Komolyan, még a híreket sem hallgatom. Ez valami önvédelmi mechanizmus részemről, ha valamiből sok volt, akkor attól egy időre elzárkózom. Pár napig most csak filmekről, olvasmányélményeimről, bulvársztroikról fogok elmélkedni és persze írni is. Ha a közélettel foglalkoznék, akkor csak átkozódni tudnék. Én meg ha elkerülhetem, nem megyek le kofába. Nem vagyok politikus.

:-)) Szépjóestét!
Délután kicsit elkiabáltam a hétvégét. Szinte minden pénteken így járok: ha 2 óra előtt fél perccel nem vagyok kint az ajtón, akkor történik valami, ami miatt 3 óra után szabadulok. Fogalmam sincs, hogy születési vagy szocializációs rendellenesség nálam, de nem szeretek másokat nagy munkában hagyni, ha tudok benne segíteni. Ez van.

Ritka bolond egy nap volt pedig, három titkárnő nem volt elég, hogy kapkodja a telefonokat. Közben jöttek az e-mailek, ezt ki kellett keresni, azt ki kellett keresni, még három mondatot hozzá kellett írni, a rövidített változatot ennek elküldeni, a hosszabbat annak (sikerült összekevernem, de ez a tévedés még tűréshatáron belül volt). Ezt felhívni, azt felhívni, időpontokat módosítani, jajjjjj. Aztán a lányok elmentek ebédelni, én meg ottmaradtam egyedül. Egy lidércnyomás volt, komolyan mondom. A főnököm azért megjegyezte, hogy ilyen bolondokházában tán járhatnának egyedül enni, láthatnák, hogy egy ember nem győz ennyi munkát. De persze ennek is az lett a vége, hogy rám néztek görbe szemmel. Ez van.
Panasznap vége, tényleg itt a hétvége! :-)))))

Utána elsétáltam a Spinózába a jegyemért. Érdekes, hogy a pesti bulváron csupa bulváreseménnyel találkoztam. Először is, ebben a nagy bolond szélben letört egy darab stukkó és beleesett egy ablakba. A nagy reccsenésre néztem fel és szemmel követtem, ahogy a negyedik emeletről a szél szárnyán himbálózva, szép lassan ereszkednek le az üvegcserepek. Még jó hogy azért kapcsoltam és a fejem felé tartottam a táskámat. Ekkorát régen ugrottam, a legalább három méternyire lévő kapualjba egyetlen szökkenéssel libbentem be, egy aktatáskás férfi mellkasán landoltam. Az aktatáskát onnan tudom ilyen biztosan, mert ő is azt tartotta maga elé védekezésül, igaz, ellenem próbálta megvédeni magát :-))) Hálistennek senkinek sem történt baja.
A másik bulváresemény kirakatnézegetés közben történt. Olyat láttam, amit még életemben soha: popsiformázó alsógatyát, férfiaknak. Ez egy feszes gatya, a fenékrészen rugalmas, formázott betét van, kb olyan, mint a varrás nélküli melltartókon. Majdnem beestem a kirakatba. Merthogy a nőket el lehet bolondítani folyadékbetétes melltartóval, csípőszorító harisnyadrággal és ilyen baromságokkal, na de hogy a férfiakat is??
Hát hogy nézzek én ezentúl a tenyérbemászóan gömbölyű férfipopsikra? Kétségbe vagyok esve, már a szememnek sem hihetek, elég egy jobb alsógatya, és a lottyadt seggekből feszes kis gömbölyűség lesz. Persze csak addig, amig le nem kerül az alsógatya.
A harmadik bulváresemény is a bulváron ért: az Opera előtt jutott az eszembe, hogy hát a nyáron a barátnőm megvette nekem a Ring bérletet, én meg nem fizettem ki neki! Ég a képem. Arra gondoltam, hogy kamat helyett elviszem a csajt moziba, megnézzük a Csodálatos Júliát. Ő most úgyis szalma, a párja pár hónapig Ausztriában dolgozik. Nekem meg jót tenne egy kis pletyi, egy kis divatról és pasikról való csevely és egy szelet igazi máktorta, ahogy azt a kedvenc körúti cukrászdámban csinálják.

Wow!
Vége a hétnek!!!
VÉGE A HÉTNEK!!!!!
JuhHhééÉÉéééé!!!

Szépjóestét!!
Régen dícsértem a bringázást, hát most az következik:
iszonyú fáradt voltam, este fél tíz felé úgy pilinszkáztam hazafelé, hogy majd elaludtam a nyeregben. Arra eszméltem, hogy hUssSss!! egy bringás futár elszáguldott mellettem.
Hinnyeazanyádisvótkisjány!! ennyire lottyadt vén szatyor azért nem vagyok!
Felváltottam hármasba (ez a plafon, 3 sebességes agyváltós bringám van, nálam az alapjárat a kettes) és kissé odaléptem neki. Visszaelőzni nem tudtam, de ott se hagyott, rendesen rá voltam tapadva a hátsó villogójára. Egy profinak!!!!
:-))))
Bezonyám!!
Egész felfrissültem.

A régi adósságomhoz, a stepfordi feleségekhez nem kezdek hozzá, viszont leírom, hogy ma a 'szépasszonyok' asztalánál ebédeltem.
Szerintem a kortlan 'szépasszony' valamelyik típusa minden munkahelyen megtalálható.
A legfőbb ismertetőjelük a koruk -pontosabban a kortalanságuk- és sminkjük. 30 és 60 között bárhány évesek lehetnek, van közöttük amelyik 10 évvel fiatalabbnak, van, amelyik 10 évvel öregebbnek látszik a saját koránál. De ez teljesen lényegtelen, sem ők, sem a környezetük nem tartja -vagy képtelen számon tartani- a korukat. A legfontosabb, hogy smink és frizura nélkül soha nem lehet látni őket, ha mégis, akkor biztosra vehető hogy vagy tegnap halt meg valakijük, vagy ők maguk halálos betegek.
Ennyi a közös bennük, innen két alaptípust különböztethetünk meg:

Az egyik alaptípus -ilyenekkel ebédeltem én ma- hajlamos a hízásra, iszonyú sokat szenved azért, hogy formában tartsa magát. Természetesen sikerrel, hisz különben nem lehetne szépasszony. Általában csak derékban vastagszanak meg egy kicsit, ezt jól szabott kiskosztümökkel leplezik. Mivel a súlytöbblet jót tesz a dekoltázsnak, gyakran hordanak mélyen kivágott blúzt is. És mivel nem combra, hanem derékra híznak, miniszoknyát is hordanak, csak szolidan, térd fölött 8-10 cm-rel. A cipősarkuk is legalább ilyen magas. Megmondva az őszintét, mindkettő jól áll nekik. A hajszinük általában gesztenyevörös vagy sötétszőke, újabban a kettő keverékét is satírozzák. A frizura kifejezetten rövid, sasson, de nem ijednek meg a tépett, tupírozott hajtól sem. A smink a hajszínnek megfelelő, homokszínű vagy bézs, a rúzs élénkpiros. Ritkán ciklámen, de akkor a blúzuk is ciklámenszínű. A ruházat szigorúan kiskosztum, esetleg komplé (ruha + blézer). Szeretik a bézst, a homokszínt, a szürkét. Óvatosan bánnak a színekkel, félnek, hogy bizonyos árnyalatok kiemelik a ráncaikat.

A másik alaptípus teljesen más. A hajuk hosszabb, szinte mindig tupírozott vagy berakott, és színét tekintve is feltűnőbb: lángvörös, platinaszőke vagy koromfekete. Az arcfestésben ragaszkodnak a 'lánykorukban' megszokott divathoz, ettől függően használhatnak szemhéjtust, lila vagy zöld szemhéjpúdert, esetleg fekete kontúrceruzát. A szempillaspirál valmilyen oknál fogva mindig csomósra sikerül. A rúzs az majdnem mindig meggypiros, ha nem, akkor paprikapiros. Soha nem használnak műkörmöt, a saját körmüket növesztik hosszúra és minden héten lakkozzák, általában péntek esténként. Ezt lepattogzottság állapotából lehet megállapítani. A ruházatuk is teljesen eltér a másik típustól: szeretik az élénk színeket, a rózsaszínt, a pirosat, a lila és a zöld árnyalatait. Gyakran vannak feketében is, mert az slankít. A ruháikat megőrzik és mindig találnak egy-egy régi, gyakran több évtizedes darabot, aminek a színe, vagy a szabásvonala alkalmas arra, hogy a mai divathoz illesszék. Szeretik a straszal és fémszállal díszítet darabokat, ezért az embernek néha reggel kilenckor is az az érzése, hogy éppen színházba készülnek.

Nna, hát megfigyeléseim szerint ez a két alaptípusa létezik a kortalan szépasszonyoknak. Az altípusokra most nem térnék ki, egyrészt, mert nagyon elálmosodtam, másrészt pedig, mert az altípusok ismertetése meghaladná a képességeim.
Jóéjt! :-)))

utóirat:
Bocs, egy ilyen nap után muszáj volt valami teljesen lényegtelen, ostoba dologgal foglalkoznom.
Még mindig jobb, mintha elolvasnátok három oldalnyi Kiskegyedet. Sőt, még annál is jobb, mintha elolvasnék három oldalnyi Kiskegyedet

Szépjóestét! :-)

Uhh, még egy ilyen napot. Kész bolondok háza volt ma.
A büfés csak rámnézett és mindjárt megkérdezte, hogy kérek-e kávét ebéd előtt.
Tudja, hogy szigorúan soha nem iszom evés előtt kávét, úgyhogy bólintottam. Nem mondom, hogy unikumot jó csészéből inni, de szükség törvényt bont. És élet(kedv)et ment!
Nem szoktam ilyesmit csinálni, még a nyáron volt egy hasonló hisztis nap amikor rácsaptam az asztalra, hogy "kocsmáros, egy unikumot!" Akkor meglepődött, de úgy látszik, jó a memóriája :-))

Most megyek dolgozni, lyézusom, ennek a napnak sose lesz vége :-(

:-)) Szépjóreggelt!
Gyönyörű fények voltak hajnalban. Aranysárga fény, a Nap éppen csak kibukkant, az árnyékom pont átért a Dunán. Élesen, tisztán látszódott a túlparti fák csúcsán a fejem. A fény meg szép lassan csorgott le a fűzfák lombján, le a törzsre. Mire elért a vízig, addigra meg is változott a fény, hétköznapi, normális világosság lett az aranyosan csillogó levegőből.
Nagyon szép volt.

Más:
Máma nem fogok se újságot olvasni, se híreket hallgatni.
NEM fogok se újságot olvasni, se híreket hallgatni.
Mondom: NEM FOGOK SE ÚJSÁGOT OLVASNI, SE HÍREKET HALLGATNI!
Uff! Én szóltam!

Nna'azé'!

Akit érdekel, nyelvgyakorlásként itt elolvashatja Kovács Eu-biztosi meghallgatását.
Kár, hogy tanulnom kell.

Sok szeretettel köszöntöm az -ezen a statisztikázó rendszeren- 2000. látogatómat, aki 19:02:27-kor. MSIE 6 Windows XP böngészóvel, a sárvár szerverről nézett meg.
A régi statisztikázón túlléptem a 6000 látogatót, a stat.segitek.hu júnus óta számlált több mint 7000 látogatót, ennek kb fele frissítés.
Szóval, valahol a 10.000 olvasás körül járhatok.
Ezt csak meg kellett ünnepelnem egy ilyen lentebb olvasható kirohanással. :-( Elnézést kérek érte.
Feliratkoztam számítógépes grafika vizsgára, úgyhogy most olyan nélkülözhetetlen fogalmakkal ismerkedek mint vektoros ábrázolás, fraktálok és egyéb finomságok, köztük tucatnyi tömörítő algoritmus.
a politikával meg foglalkozzon a fene!
Mindenből csak annyit kell befogadni, amennyi jólesik.
Hát nekem mostmár nagyon rosszul esik.
A fraktálokat se fogom szeretni, de majd bekapcsolom a magnót. Vagy a Bartók rádiót.
És meggyújtok egy mécsest, rozmaringolajat és kubebaborsot fogok párologtatni.
az élet szép!
a politikacsinálókat meg egye meg a fene.

Amúgy tudom, hogy mi a legfőbb bajom. Ma végig kellett telefonálnom az összes képviseletünket és egy csomó partnert, hogy a szombati összejövetel helyszíne megváltozott. Igazság szerint, rosszul ment ki a meghívó és most vettük észre. Több mint két órát lógtam a telefonon, mire mindenkit elértem, vagy legalább üzenetet tudtam hagyni.
Teljesen kiszikkadtam.
Közben meg félre kellett tennem a holnapi határidős munkámat.
No, most tanulás van.
Nagyon sajnálom magam :-(

Nnajó, most kidühöngöm magam, aztán majd valami kellemesebb dologgal tudok foglalkozni.

Szóval, hangya faszán legyek pattanás, ha elmegyek szavazni!
Elnézést, muszáj volt valami ordenáré kifejezést használnom.
Annyira undorodom a mai magyar poltiikától!
Jajjajjj, nagyon-nagyon útálom!
az egyik annyira úriember, hogy nem mondja ki a közmondást, miszerint elválik a szar a májtól. És mit nem mond ki a szemérmetes? Hát a MÁJAT!
Azt mondja, hogy elvált a szar a víztől.
A másik meg, ha már bebüdösítettek, annyira úrinőt játszik, hogy fogja magát és elájul.
Nem kinyitja az ablakot, nem kidobja a szarosseggűt a szobából, nem ő maga megy ki, hanem eljátszik egy nagyjelenetet, repülősóért kiált és kikéri magának a bűzt.
Bocs, az ilyesmihez be szoktam linkelni a háttéranyagot, de most egyszerűen nem bírom már.
MONDJON LE AZ ÖSSZES POLITIKUS!
Menjenek a bús büdös picsába!
Annyira undorodom ettől a kétszínű, álszent, szemforgató társaságtól!
És még akkor nem is említettem a témában megjelent névtelen röpcsiket és plakátokat. Olyanok, úgy vannak fogalmazva, hogy az egyik pártra gondolhatsz, de közben olyan taszító, hogy kizárt dolog, hogy valaki saját magát ilyen mohónak és irígynek állítsa be.
iszonyú.

Azt (vagy azokat) meg, aki(k) belekényszerített bennünket ebbe a helyzetbe, bele kéne mártani ebbe a nagy kupac szarba, amiben most ülünk!
És most rögtön bocsánatot kérek a határon túli magyaroktól is, a határon belüli magyaroktól is.
Nem őket akarom megbántani. Nem magunkat akarom bántani.
Csak valahogy muszáj leráznom magamról ezt a mocskot, amit a notabilitásaink rámkentek.
A legközelebbi parlamenti választásra futárral küldetek egy rollni WC papírt a parlamentbe.
A qurvaéletbe, hát mégiscsak elérték, hogy ne az eszemre, hanem az érzelmeimre hallgassak.
Uhh!

Khm, khm, khm!
:-)))
Megvan a filozófia jegyem és az informatika gazdasági és humán aspektusai is!
A filozófia még tetszett is nekik :-)))
Ezzel 10 alá csökkent a még hátralévő vizsgáim száma!
Tarararaaaaammm!
De csak azért, mert a tizedik egy matek szigorlat :-((

Más:
Hallgatom a Klubrádióban a Megbeszéljüket a kettős állampolgárságról és meg kell állapítanom, hogy a politikusaink megint a legrosszabb emberi tulajdonságainkra építették a taktikájukat - sikerrel. A kenyérirígységre mindig számíthatnak, de ezek még a lokálpatriótizmusunk maradékát és a nemzeti büszkeségünket is a fonákjára tudják fordítani. A kettős beszédre is szép példát adnak, hamar megtanultak úgy ígérni, hogy abból bármikor ki lehessen farolni.
Mintha csak a nagynénémet hallanám: "ha kell valami, csak szólj! Tudod, szívesen segítünk". Anyáméknak: "jaj, hát mi annyit segítünk neki!"
Egyszer kértem őket, hogy tanúként írják alá a lakásom adásvételi szerződését, akkor sem jöttek el.
Szégyellem magam.
Szégyellem, hogy hagytuk magunkat egy ilyen helyzetbe belehajszolni.
Az meg egyenesen vérig bosszant, hogy a politikusainkban sincs több életintelligencia mint egy szemforgató vén banyában.
Most mennem kell dolgozni, ezt a szálat estére bővebben kifejtem, már ha lesz erőm bármihez is.
Még mindig nagyon szétszórt és gyenge vagyok.

Tarnabod a hajléktalanok faluja NOL

Ma túl mosott agyú vagyok az íráshoz. Nem fáradt vagyok, hanem egyszerűen csak szikkadt agyú.
Nem is erőlködöm, inkább idemásolom ezt a gyöngyszemet a hírtévé fórumáról:
"Azért a fenyőt picit rehabilitálnám. Sokáig magam is azt hittem, hogy a fenyőállítás is valamiféle korcs orosz népszokás de valójában nem erről van szó, hanem egy a természeti népekhez (mint, a mi őseink) kapcsolódó nagyon ősi szokásról. A karácsony pontosan a téli napfordulóra esik, ekkor születik meg ugyanis a fény, akorábban egyre rövidülő nappalok dec. 25-én kezdenek el észrevehetően (már akinek módja van látni a horizontot, mint a régi embereknek) hosszabbodni. A fenyő szóban nem lehet nem észrevenni az alapszót a fény-t. Jézust ugyebár a Világ-Világossága (Lux Mundi) névvel is illetik. A luc, lucfenyő névben tehát még latinul is megvan a fény szó. Ugyanehhez az ünnepkörhöz tatozik a Luca-széke készítés is, ez sem egyéb a fényre történő sóvárgó várakozásnál (lassan készül, mint a Luca-széke). A Luca, Lucia név jelentésében természetesen megint a fény (lux) köszön vissza. Tartozik ehhez egy további hiedelem is azzal kapcsolatban, hogy aki az éjféli misén feláll a Luca-székére, az meglátja, hogy ki boszorkány (asszem). Azzal együtt semmi kifogást nem kívántam emelni a keresztállítás ellen. A kereszténység, és a világ legfontosabb szimbóluma a kereszt, Jézus Krisztus születésének emlékére keresztet állítani semmiképpen sem téves értelmezése az ünnepnek."

Szinte érzem, ahogy lux gyúlik a szikkadt kis agyamban.
Ezzel a pislákoló kis fényecskével a fejecskémben el is megyek aludni.

:-)) Szépjóestét!



Pannó-galéria

Hhm. Nem tudok mit mondani. Pontosabban nem tudom, hogy hogyan mondjam.
Ennek a galériának az alkotója szinte belesikoltotta a boldogtalanságát egy internetes fórumba. Olyan hangosan és olyan kétségbeesetten, hogy látni akartam a képeit.
Mindig meglepődök, ha olyan emberrel találkozom, aki képtelen szembesülni a problémáival és úgy próbál elmenekülni, hogy egyre mélyebben mászik bele egy általa elképzelt tökéletességbe és harmóniába. Egy álomvilágba. Fogalmam sincs, hogy hogyan lehetne egy ilyen embert felébreszteni. Vagy hogy szabad-e felébreszteni egyáltalán.

:-)) Szépjóestét!
Tegnap azt mondta Monsieur Ibrahim, hogy a boldog élet titka a lassúság.
Nos, ami azt illeti, megfogadtam a tanácsát; azt a munkát, amit máskor négy óra alatt megcsinálok, most majdnem hat órára húztam szét. Húszpercenként ittam egy teát. Nem is tudom mi volt velem, képtelen voltam összeszedni magam.
Ez van.

Más:
érdekes, hogy ami élőszóban egy jóízű beszélgetés, az egy riportban leírva egy sértődött értelmiségi nyafogásának tűnik.
Vigyázni kell az írott szóval, óriási hatalom. És néha még a legjobb szándék mellett is torzít. Vagy a beszélő mutat más arcot?
Gondolkodjon rajta a fene. Inkább olvasom a könyveit.
Tényleg nagyon lassú vagyok, olyan az agyam, mintha vatta lenne.
Jóéjt!
(nagyon szép Traviáta megy a Bartókon. Szegény Violetta, túl korán feladta a harcot.)

Kettős állampolgárságról való népszavazás ügyben az MSZP, a FIDESZ, az SZDSZ, az MDF és a Jobbik álláspontja.

"Mégsem tud a kormányon lévő magyar baloldal lemondani arról, hogy válaszpolitizálást folytasson. A jobboldal által támogatott kettős állapolgárságot célzó népszavazástól sarokba szorítva most belenyúltak az új nemzetstratégia bűvös cilinderébe és kihúzták a külhoni útlevelet, meg a Szülőföld Alapot, meg a befektetési támogatást. Pontosabban ezek kilátásba helyezését. Ami a vázolt elképzelést illeti (pl. Hiller ma a Nap TV-ben), talán nem teljesen rossz. Legalábbis jobb, világosabb, mint az a szerencsétlen státustörvény magyarigazolványostul vagy a szimbolikus politizálás ködébe vesző kettős állampolgárság......" Balla D. Károly
Feltétlenül olvassátok el, most egy darabig direkt keresem a határontúli magyarok véleményét, azt mérlegelve akarok szavazni.

:-)) Szépjóestét!
Este megnéztem a Monsieur Ibrahim és a Korán virágait.

Nagyon kedves, lassú film, rengeteg finom szálból szőve, jól elhelyezett, filozofikus poénokkal. Kifejezetten élveztem, pont egy kiadós szombat délutáni alvás és egy kis éjszakai olvasás közé illeszthető szórakozás. Van benne egy szál a szeretni nem tudó szülőkről, egy másik a férfiasodó kiskamaszról és megértő kurvákról, aztán még generációk, vallások és kultúrák találkozásáról és a sorsok örök körforgásáról. Végülis csupa közhely ami külön-külön mind ismerős lehet valahonnan, de így együtt mégis egy különleges hangulatot áraszt a film. Tetszett.

(Már kezdem kapiskálni, hogy az én ízlésem a legritkább esetben egyezik a körülöttem lévők ízlésével, ezért aki a pörgős, akciódús, geges filmeket kedveli, az ne menjen el rá. Az se, aki a szívszaggató szerelmi drámákban leli örömét. Én nagyon hálás vagyok ha néha olyan alkotásba botlok, amelyik nem akar se halálra röhögtetni, se megríkatni, se megrémíszteni. Hanem csak úgy megmutat valamit, amiről nem tudnék, amit nem vennék észre, ami mellett vakon elmennék, ha nem láttam volna pont azt a filmet vagy darabot, vagy nem olvastam volna pont azt a könyvet.)

:-)) Szépjóreggelt!

Bőrig áztam. Még annál is jobban, bugyiülepig.
Viszont találtam még két zsebnyi csiperkét, ittam egy kis unikumot és mivel a reggeli ára megmaradt (az eső miatt nem a rómaira mentünk) a sarki retkesben vettem egy üveg kékfrankost. Egy bögrényit fahéjjal, szegfűszeggel, citromhéjjal és csípőspaprikával fűszerezve felforraltam, már túl vagyok a forró zuhanyon, teszek egy nagy kanál mézet a borba és paplan alá velem!
Nehéz hetem volt.
Az van, hogy ennyi idegbaj után jó ha az ember fizikailag lestrapálja magát. Még az a kis megázás se baj, itthon van forró zuhany, feltekerem a konvektort, belebújok az ezeréves frottírpizsamámba és élvezem hogy van egy meleg, kényelmes otthonom.
tiszta HüPi vagyok néha.

Arafatnak már könnyű, ő békében nyugszik és nem fő a feje amiatt, hogy mit hagyott hátra.

Elképzelem, hogy hány kávét kellett meginni, hány vacsorát kellett megenni, hány üveg tokajit kellett megkóstoltatni és hány golflabdát kellett a lyuk mellé lőni ahhoz, hogy ezt kilobbizzák.
Félreértések elkerülése végett: nem rajongok Kovácsért. De ennyire, és különösen ilyen indokokkal talán mégsem fair támadni.

NNA, KIADTAM A MÉRGEM :-))
Tényleg!! :-))

Az a jó a ronda őszi esőkben, hogy utána nagyon szép gombák nőnek. Reggel találtam 8 db gyönyörű, hófehér húsú, rózsaszín lemezű csiperkét, akkorák, hogy alig fértek a zsebembe.
Az egyik kedvenc ételem (saját kreáció) fogom megfőzni belőle, gombát brassói módra:
Az úgy készül, hogy a két centis kockákra vágott gombát rádobom egy kevés nagyon-nagyon apróra vágott dinsztelt hagymára, picit összepirítom, rányomok jó sok fokhagymát, darálok rá egy kevés fekete-borsot, bőven megszóróm majorannával és picit sózom. Ezt a fűszeres gombát fedő nélkül párolom készre úgy, hogy a leve elfőjön. Közben két centis kockákra vágott krumplit olajban pirosra sütök, kiszedem, leitatom róla a felesleges zsiradékot és összekeverem a gombával. Éppen csak hűl egy kicsit, csak annyit, hogy a fűszeres gombaillat átjárja a sültkrumplit és már fogyasztható is. Ránézésre olyan mint a brassói aprópecsenye, csak annál sokkal finomabb, több benne az illat és az íz.
Csak annyit szabad belőle csinálni, amennyi elfogy, gombás ételt szigorúan tilos tárolni és felmelegítve fogyasztani.
A fagyasztást bírja, de kihűlés után azonnal be vele a mélyhűtőbe!
Desszertnek tejberizs lesz, a frissen készült vegyeslekvárral. Illetve hát pötyővel, Mert az idén sajnos nem túl jól sikerült a lekvárom: nem volt türelmem rotyogtatni és kavargatni, elég híg.
Ez van. Tejberizshez és túrógombochóz viszont isteni. Sőt, mákostésztára is.
Hja kérem, tehetség kell ám ahhoz is, hogy valaki a kudarcot sikerré konvertálja!

:-)) Szépjónapot!

Máma megmutatkozott, hogy mennyire lecsúszott az ingerküszöböm.
Nagyon váratlan munkát kaptunk, a főnökasszonyom a jogszabályi hátteret bogarászta és valami megoldás-tervezetet próbált összerakni, én meg forrásanyagot gyüjtöttem. Komoly munka volt, Liska Tibortól kezdve a brit Munkáspárt programján át a magyar országgyülésben elhangzott felszólalásokig jutottam, nem beszélve a sajtóforrásokról és a témában talált diplomamunkákról. Dolgoztunk mint az állat, azon ügyködtem, hogy a különböző helyekről összeollózott anyagot nyelvtanilag és stilisztikailag egységesítsem. Közben jön az egyik kolléganő, hogy a jogtárból át kéne másolni három paragrafust egy levélbe. Mondtam, hogy határidősben vagyok, ha kész leszek, akkor megcsinálom. Dél után pár perccel fejeztük be, komoly sikerélmény volt. Átszóltam, hogy hozza a levelét. Dúlt fúlt, hogy neki délre kellett volna kész lenni, és mert én nem szántam rá öt percet, most késik.
Egész komolyan kiakadtam, mert egyrészt, rajtam kívül még két titkárnő van a cégnél (mind a kettő friss ECDL vizsgával, ez külön nagyon piszkálja a csőröm), másrészt pedig ő maga is megtehetné, hogy a kimásol valamit a jogtárból.
Egyrészt a butaságuk akasztott ki, másrészt meg az, hogy önállóan képtelenek bármit megoldani. És mivel buták is meg lusták is, keresik a bűnbakot.
Illetve hát az a tyúk keresi a bűnbakot. A másik kettő meg még el is játssza a sértődöttet, ha valami olyat bíznának rájuk, ami meghaladja a képességeiket.
Ehh, megette a fene ezt az egészet! Hiába küszködök, hiába nevelgetem magam és nyesegetem az agresszióm, csak kitör néha belőlem.
Az a legrosszabb, hogy megint lenyeltem a mérgem és csak most, a blogomban eresztem el magam.

Amerikaiak bocsánatkérő üzenetei a világnak, amiért Bush lett az USA elnöke


Pihenésképpen megmutattam a főnökasszonyomnak is, ő csak annyit mondott, hogy egy ilyen nagyon jó pasira (mármint aki kitalálta az oldalt és az első fotót a főoldalra feltette) egyáltalán nem lehet haragudni. (Hhm, van némi igazsága.) Ami nagyon jó még, hogy elég sok fotót kaptak megbocsátó és biztató üzenetekkel. (Csak elfelejtettem megkérdezni, hogy most attól jó a pasi, hogy a sorryeverybody.com oldalt kitalálta és gondozza, vagy attól, hogy jóképű?)

Khm, khm, khm. Csendet Kérek!
Kettes lett az ekszcellem!!!!Mindenféle terror, lelki nyomás és ötszörösen egymásba ágyazott függvények ellenére is sikerült!!!!

Az már más lapra tartozik, hogy kettesnél azért valamivel jobban ismerem az alkalmazást. De bosszankodjon a fene, nincs az az isten, hogy én mégegyszer beüljek ahhoz a pattogó hangú kannibálhoz vizsgázni!
Meló van.

Ma nem megy. Még a napló sem megy. Nagyon elfáradtam.

Nem tudom, kire hogy hatott a pár nappal ezelőtti hatalmas napkitörés, de nekem egész nap fájt a fejem. Hogy ebben mennyi része volt az mágneses viharoknak és mennyi a szellőzetlen szobának, majd még eldől. A kolléganőm adott egy fájdalomcsillapítót, de attól meg most olyna kába vagyok, hogy azt sem tudom, fel merjek-e ülni a bringára vagy biztonságosabb busszal menni.

Három lehetséges válasz kettős állampolgárság dolgában (Onagy Zoltán)

:-)) Szépjóestét!
Nno, hálistennek ennek a napnak is vége. Még mindig érzem a tarkómban annak az embernek a jelenlétét. Találkoztam már pár rosszindulatú vizsgáztatóval, bolti eladóval, hivatalnokkal és egyéb vadálattal, de azok mindig szemben voltak velem. Ez most a hátam mögött állt, semmi befolyásom nem volt rá, nem tudtam vele kontaktust teremteni, még a széket sem tudtam volna kirúgni magam alól, mert nagyon szorosan vannak a padok, úgy kell bemászni a gép mögé.
Mindegy, elmúlt, kettes csak meglesz.

Megint adós maradok a tökéletes feleségekkel.
Olvasgattam a Magyar Hírlap Népszavában megjelent utolsó számát. A negyedik oldalon van egy kép, mikrofonok és újságírók gyűrűjében áll egy kalapos nő nekünk háttal, vele szemben egy pikírt arckifejezésű biztonsági őr. A képaláírás: "R. Székely Julianna, a publicisztikai rovat munkatársa csak hosszas huzavona után tudott bejutni a munkahelyére".

Mire észrevettem magam, már fent álltam a kis hordócskámon.

Merthogy R. Székelynek olvastam egyszer egy kis írását, egy Salzburgban vásárolt kalapról szólt. Arról, hogy a széles karimájú, gyönyörűséges mélyzöld kalapnak micsoda hatása van a viselőjére is és az emberekre is. Olyanokat írt, hogy "fejemet fölemeli, vállamat kiegyenesíti". Aki látta, ha mérges volt, megenyhült, ha bunkó volt, egy kicsit megszelídült, ha morózus kedvében volt, visszább húzta a tüskéit.
Merthogy egy szép darab, egy európai darab, egy Magyarországon ötven évig nem viselhetett finom darab hat az emberekre. Szebbé, európaibbá, finomabbá változtatja őket.

Szóval, áll R. Székely a munkahelye ajtajában, fején a legendás salzburgi kalap és vele szemben egy pufidzsekis biztonsági őr. Bézból sapka ugyan nincs a fején, de lehetne. Most hálistennek nincs, így nem kell kijátszanom az olcsó poént a finom salzburgi kalap és a macsó bézból sapka csatájáról.
Nem is erről szól ez a történet. A biztonsági csak a munkáját végezte, utasítást hajtott végre, miszerint a munkahely bezárt, oda senki beengedni nem lehet.
Slussz-passz.
Parancsot megbaszni nem szabad mert szaporodik, ezt minden katonaviselt ember tudja, egy biztonsági pont ne tudná? Keresztbe is áll az ajtóban, nincs az az ember, viseljen akár salzburgi kalapot is, aki rajta keresztül oda be tudna menni.
Merthát az ember szeretne bemenni a munkahelyére. Még akkor is, ha csak volt munkahelye. Az ember már csak olyan, pláne ha nő és pláne ha mélyzöld kalapot hord: ragaszkodik a dolgaihoz. Esetleg fényképet tart az íróasztalán, vagy kaktuszt és azt szeretné kihozni. Vagy a gyereke (unokája, szeretője, a megfelelő rész aláhúzandó) első e-mailjét őrizgeti az irodai gépén, amit kimentene egy lemezre. Vagy csak elbúcsúzna a büféstől. Esetleg a (volt, jelenlegi, leendő, a megfelelő rész szintén aláhúzandó) munkatársaival szeretné eltölteni az utolsó munkanapját. De az is lehet, hogy engedelmeskedett a salzburgi kalapnak és úrinőként akart elbúcsúzni a volt munkaadójától.
Hiába no, aki sötétzöld salzburgi kalapot hord, az általában ódivatú és szentimentális, szereti megadni a módját a dolgoknak.

De az üzlet az üzlet, ha valami nem nyereséges, akkor azt be kell zárni, ez csak világos. Egy bezárt munkahelyre pedig nem lehet bemenni, ez is világos. Még volt munkatársaknak sem, még salzburgi kalapban sem. Ha valami be van zárva, az be van zárva, tessék tudomásulvenni.

Milyen kár, hogy ringierék nem Salzburgban vásárolnak kalapot.

Lyézusmárijám, ez rettenetes!
Bemegyek ekszcell vizsgára, a pasi odaállt mögém, és diktál:
-nyissa ki az ekszcellt. Ne az asztaljlól, a stajt menüből.
-nyissa ki a fájlt a megnyitás gombbal, fájl menü, felülljől a második
-mentse el. nem oda, az A-ja, mentés másként fájl menü, felülljől a negyedik vagy ötödik.
-ne tegyen pontot a neve és a születési dátuma közé!

Komolyan mondom, egy agyrém. Ezt hívják lelki terrornak. Tornyosul és diktál. Nem csak alapdolgokat, de tempót is, pattogós fejhangon.
hát mi a büdös francért nem írja rá arra a nyavalyás vizsgalapra, hogy mit akar? Hogy lehet egy vizsgán azt feltételezni, hogy ki sem tudom nyitni az alkalmazást vagy nem ismerem a mentés másként funkciót?

Uhhh!!!
megyek, leadom az indexem.

:-) Jóreggelt!

Nem mondom hogy a topon vagyok, de a tegnap estéhez képest azért sokkal jobban érezm magam.
A nap híre: deres a határ.
No, munkára fel, hHóÓóóRukKK!!

:-) Szépjóestét!

Megint csak megszokásból mosolygok.
Az irodában sem volt szusszanásnyi pihenőm se, délután meg, ajjaj. Más bajom is van, de inkább nem ecsetelném. Lényeg a lényeg, egy nagy rakás szerencsétlenségnek érzem magam.
Tartozom pedig a naplómnak egyrészt a stepfordi feleségekkel, másrészt meg ezzel a lenti, a legutóbbi bejegyzésben nyitvahagyott kérdéssel a gyűlöletfüggőséggel kapcsolatosan. Munka közben volt alkalmam végiggondolni hogy hányféle ember van, akit a negatív érzelmek tartanak 'működésben'.
De most nem tudok írni.
Nem jóleső paplan alatti gömbölyödés következik, hanem magzati pózban való kuporgás.
Reggelre jobban leszek.
Mondom reggelre jobban leszek!
Reggelre jobban leszek!

Nnaazé'!!!!

Kár, hogy ilyen hamar beadták a derekukat a budapesti házfoglalók.
Nagyon elkelne ide pár ezer ilyen fiatal, akik kitalálnak valamit ami szerintük jó, és nem várnak segítségre, nem lejmolnak, hanem pikk-pakk megszervezik magukat megcsinálják az álmukat. Csak arra ügyelnek, hogy közben kárt ne okozzanak. Ha több ilyen lenne közöttünk, tán szerencsésebb fordulatot is vehetne a világ.
Egy fiatal, aki vagy zöld, vagy házfoglaló, vagy alternatív művész, vagy akár antiglobalista, még akkor is, ha csak annak képzeli magát, még akkor is, ha pár év múlva megunja és belekomformizálódik a társadalomba, szóval az ilyen fiatal jobb eséllyel nem lesz se szerfüggő zombi, se ketyerefüggő konzumidióta, se gyűlöletfüggő.... na mi?

:-)) Szépjónapot!

Kávémérgezésem van :-(
Agyonnyom ez az idő.
Városon olyan ronda az eső! Falun se ez a legjobb időszak, a csizmámom sokszor kilós koloncokban lógott a sűrű sár, de azt legalább le lehetett vakarni. Ez a városi szmötyi, amikor egy autó beterít pocsolyával, egyszerűen undorító. Nem csak korom meg olaj van benne, hanem az évek óta rothadó avar ázaléka, kutyaszar, emberi vizelet, a kocsmából kilépők kiokádott körömpörköltje is. Ez a gusztustalan katyvasz bepermetezi az arcom, a hajam, a kabátom.
Nem akarok nagyvárosi ember lenni!

:-)) Szépjóestét!

Máma kicsit megszeppentem. Nem állítom hogy a fogamhoz verném a garast, de a rezsimet próbálom alacsonyan tartani, egyébként is meggondolom hogy mire költök. Már ha gondolkozom.
Nem mindig.

Ma se.

Volt ugye egy előre eltervezett e-mailes jegyrendelés a Kakukkfészekre. Ha már ott jártam, akkor "ezért már ne kellessen még egyszer visszajönni" alapon vettem egy jegyet a szinpadon még soha nem látott Egy ügynök halálára. Éppen fizettem, amikor rátévedt a szemem a decemberi műsorra és hirtelen felindulásból, "Jajdejó, legalább nem kell a karácsonyi ajándékon törni a fejem!" felkiáltással vettem két jegyet a dec. 18-i Diótörőre. Összesen 8800 Ft.
Még szerencse, hogy a Katonában már se a Fekete tejre, se a Koccanásra nem volt jegy novemberre, mert azt már kártyával kellett volna kifizetnem. Szerdától kezdődik a decemberi jegyelővétel. Az a másik szerencse, hogy a Szkéné meg mindenhogy nagyon kiesik nekem, mert ott is elég régóta fenem a fogam Pintér Béláék Parasztoperájára.
Ezt már össze se merem adni.
És még mondja valaki, hogy a kultúra nem áru!
Ehhez képest az a körömnyi, acélcsatos kis svájci óra 48.000-ért bagatell, és legalább 10 év garancia jár hozzá.

Mondjuk, egy jó színházra is elég sokáig emlékszik az ember.

Az is igaz, hogy a mostohaanyám bármelyikért a kettő közül agyoncsapna. "Ahelyetthogyrendesstaffirungotgyűjtenélmagadnakmégegy tisztességeshálóingedsincshanetánkórházbakénemenned." Szinte hallom a lamentálását.
Még szerencse, hogy nem kell neki elmondanom.

Jut eszembe: mivel tegnap csinálnom kellett egy nagy hűtőrámolást -ami azzal (is) járt, hogy a fagyasztóból ki kellett vennem a még nyáron elrakott, lekvárnak szánt gyümölcsöket- most megyek, és felkészítem a lekvárnak valót, kimosom az üvegeket. Utána visszajövök, mert délután, munka közben rájöttem, hogy mi volt a bajom tegnap a Stepfordi feleségekkel. Amig rotyog a lekvár, addig leírom.

:-)) Szépjóestét!
Imádom, amikor nagykontyos, kiskosztümös, hibátlanul sminkelt konzervatív úriasszonyok ilyen szavakat használnak, mint totojázott. Nagyon jó érzés tudni, hogy nem csak bennem lakik egy másik én, egy repedt sarkú kofa aki időnként meg akarja magát mutatni. Pláne mivel Gyurcsányra sok rossz mondható, de az aligha, hogy totojázna. A képviselő asszony ekkora hatást csak akkor ért volna el, ha leveszi a blúzát, vagy netán, istenőrízzenazilyesmitől, de esetleg fodrászolatlanul, zsíros hajjal jelenik meg a sajtótájékoztatón.
Csak magamra haragszom, mert még mindig nem tanultam meg, hogy az ellenzék nyilatkozataiból mennyit kell levonni, hogy a bőségesen rászámított túlzások mögött észrevegyem, ha van némi igazságtartama is az állításnak. Magyarul, amig ilyen ostobaságokat mondanak, mint amit most a képviselő asszony, én bizony még hibáztatni sem tudom a kormányt azért, mert pár baromarcú forgalmazó belebukott a mohóságába.

Ja, mielőtt elfelejtem: a Magyar Hírlap stábja elég tökösnek és elszántnak tűnik, saját freeweb-oldalt indítottak: http://hirlapindulas.freeweb.hu/. Remélem nem tűnik nagyon libásnak ha azt mondom, hogy csuda romantikus dolog egy nagy múltú napilapot félig illegálisan, egy ingyenes internetes oldalról újraindítani. Az olvasókkal is freemail-fiókon keresztül tartják a kapcsolatot. De tán lesz a dolognak annyi haszna, hogy az internetes romantika, a félig földalattiság feléjük fordítja a figyelmet. Csak sikerüljön is nekik megtartani ezt a plusz érdeklődést.
Bár még eddig akárhányszor előfizettem valami újságra, mindig az lett a végre, hogy sokszor napokig stócolódtak az olvasatlan számok (hiába, krónikus időhiányban szenvedek, csak azt olvasom el, amire felhívják a figyelmem és fontos), de most lehet előfizetek.
No, kész a kávé, menni kell dolgozni.

:-)) Szépjónapot!

Ma megint gyönyörű kirándulóidő van, nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. A kutyák, amikor rájönnek hogy hajókázni fogunk, teljesen megbolodulnak a türelmetlenségtől: hisztiznek, sírnak, toporzékolnak, aztán meg remegő orrcimpával, halkan nyüszögve, mozdulatlanul nézik a vizet. Le se lehet őket vinni a hajótérbe, ott kell állni az átjáróban. Nagyon jó, kiadós kirándulás volt, fizikailag kellemesen elfáradtam, szellemileg kicsit töltöttem a telepeim.
Kár, hogy rögtön indulnom kell dolgozni.
A Kossuth-parton rengeteg hajléktalan lakik, a legtöbben sátrakban. Van, aki egy komplett háztartást rendezett be, tűzhellyel, kredencekkel, sőt, kecskével. Ezen lepődtem meg a legjobban, de ha kicsit belegondolok, teljesen logikus. Egy kis lombbal, piacról szerzett zöldséghulladékkal simán el lehet tartani egy kecskét és megvan a tej. Van olyan kis telep, ahol 6-8 sátor is van. Kiáltó az ellentét a proccos szállodák meg lakóparkok és a nyomorúság között. Ilyenkor nem győzök eleget hálálkodni a sorsomnak, hogy az én életem nem siklott ki, valahogy, még a legrosszabb időkben is sikerült a felszinen maradnom. Amikor meg már tényleg reménytelennek tűnt itthon megélni, volt vér a pucámban elvállalni egy külföldi munkát. Nagykanállal etették velem a szart, de volt mire hazajönnöm. Ha valakiből hiányzik akár csak egy kanálnyi energia vagy bátorság, egy-kettő a híd alatt találhatja magát. Olyan hajszálnyi energiatöbbletekről van itt szó, amit akár szerencsének is nevezhetünk.
No, ilyen szép időben nem rontom a hangulatom ilyen dolgokkal. Főzök egy kávét és megyek dolgozni. Szeretnék még világosban visszaérni.

"Habkönnyű kis vígjátékba ágyazott, bátortalan kritikácskája a tökéletességre törekvő középrétegeknek."

Lyézusmárija, honnan szedem én ezeket a szörnyszülött mondatokat?? Ez még rosszabb, mint a tűsarkú boxolócipő! Sőt, még a feketével kontúrozott, barnára rúzsozott szájaknál is csúnyább, pedig azok aztán tényleg rondák voltak.
bocsánat.

:-)) Szépjóestét!

Délután két óra alatt legalább három évnyit szépültem, visszafelé. Egész ki vagyok vasalva, többet ért az a kis szunya mint egy ráncfelvarrás.
Este megnéztem a Stepfordi feleségeket. Pláza moziban, mert ott kezdődött fél kilenckor. Ezt a plázát minél jobban csicsázzák, annál rondább lesz. Tükörfényes műkőburkolat, üveghidak, rozsdamentes acél, a nádfeldeles havaji kunyhónak álcázott éttermet kék neonfénnyel világítják meg, az üvegfalak egynemű csillogását terméskőoszlopokkal oldják. Mondjuk, itt legalább valódi növények vannak, ha nem veszem a plexihátú vízesés két oldalára állított műpálmákat. Viszont láttam egy olyan karórát, mint amilyet szeretnék, egyetlen baja van, hogy 48.000 Ft-ba kerül. Még gondolkodom rajta, de az a helyzet, hogy mivel az első karórámat is majdnem 20 évig hordtam, a második is még mindig megvan, hát tán nem is olyan elvetemült gondolat végre egy márkás darab. Ami még említésre méltó, az az egyik cipőbolt kirakata: valamelyik dizájner megalkotta a tűsarkú boxolócipőt. Ez egy edzőcipőkhöz hasonló díszítésű, féllábszárig érő fűzős cipő, papírvékony talppal és fémesen csillogó, legalább 8 centi magas, vékony tűsarokkal. A lányok biztos kapkodni fogják mint a cukrot. Mondjuk, aki ilyet megvesz, az meg is érdemli. Minden szezonnak meg kell lenni a maga szörnyszülöttjének, hát a műszálas csipkéből varrott bakancs és a csótányroppantó után most a tűsarkú sportcipő lesz a divat.

De visszatérve a tökéletes stepfordi feleségekhez. Habkönnyű kis vígjátékba ágyazott, bátortalan kritikácskája a tökéletességre törekvő középrétegeknek. Van benne néhány váratlan geg, Glenn Close is produkál pár jó pillanatot, tulajdonképpen nem volt rossz film, lehetett rajta jókat nevetni, kicsit izgulni is, bár én egyáltalán nem lepődtem meg azon, hogy egy nő alkotta meg a férfiak igényeit tökéletesen kielégítő feleség projektjét. Ha a film készítői ellen tudtak volna állni a kézreálló poénnak és ki bírták volna hagyni a film végéről a papucsférjjé zombisodott pasik bevásárló jelenetét, még azt mondanám, hogy megérte, jó kis film volt. De nem bírták kihagyni az olcsó poént, ezzel ez a jó ötleten alapuló, máskülönben szépen kidolgozott film is marad a feminizmus kontra antifeminizmus romantikus komédiák szintjén. Tucatáru.

Most pedig megyek vissza szépülni, még messze állok a tökéletestől :-))

Nno, szeretek hamar túlesni a kellemetlen dolgokon: életem eddigi legrosszabb marhapörköltjét csináltam meg. Hja, van ez így. És még a csalamádé, amit vettem hozzá is rossz, cukros. pedig direkt megkérdeztem a nénit, hgoy ugye nem édeskés? Mondta, hogy nem.
Nagyon pocsék ebéd volt.
Megyek aludni.

:-))) Szépjóreggelt! :-))))

Annyira gyönyörű az idő, hogy meggyógyított! Pikk-pakk, kutyabajom! :-))
Reggel találtam egy ehhez hasonló csészegombát, egész nagy telepben:

A rómain isteni volt, hetvenhét ágra süt a nap. Beburkolóztam egy takaróba (már az is van!!!) és elfolytam a székben. Ha az ember nagyon fáradt, jót tesz másfél óra gyaloglás, utána egy zsíroskenyér hagymával, feketeretekkel (azt én vittem, vékonyra gyalulva, nagyon ízletes és egészséges téli zöldségféle) meg egy nagy bögre forralt bor. Életművészet. Homeosztázis. Az ilyen félórákért érdemes egész héten gürcölni.
Kitaláltuk, hogy holnap az átkelőhajóval megyünk át, azt nagyon élvezzük mi is és a kutyák is. Kétszer annyit kell gyalogolni, de a multkor vásárolt szárazcipő nagyon kényelmes, valóságos túrabakancsnak bizonyult.

Más:
most olyasmit csinálok, amit még életemben soha: marhapörköltet főzök Édes Annával és Erős Pistával ízesítve. Néztem a pirospaprikákat, elhiszem hogy amik kint vannak azok már nem veszélyesek, de a jókurvaéletbe!! Engem ne csapjanak be! Fulladjanak bele a paprikájukba, soha töbet nem veszem meg ezeknek a cégeknek. Én ilyen vagyok, boszúálló, ha egy boltban becsapnak, oda snem megyek többet vásárolni. Hogy ez a marhapörkölt milyen lesz arról dunsztom sincs, eddig nem szerettem ezeket a termékeket mert nagyon sósak és drágák is. De majd megtanulom használni őket. Slussz-passz.

Még más:
csináltam egy emlékoldalt a Magyar Hírlapnak. Nem vagyok olyan öntelt hogy azt képzeljem, hogy idekeveredik valamelyik újságíró, de ha mégis, dobjon egy mailt, szívesen átadom nekik az oldal használati jogát.

Most még ki kell mennem a piacra, nincs itthon kutyakaja. A nyáron, amikor olyan sokat dolgoztam, a blökim rendszeresen kapott száraztápot. Az a legkényelmesebb, minden szupermarketben kapható, akár éjjel is. A kutyakisasszony is szereti. Nos, szegényke egész nyáron kínlódott valami bőrbajjal, korpázott, rágta magát. Amikor eljöttem szabadságra és volt időm neki főzőcskézni (magamnak nem kellett, léböjtön voltam) egyik percről a másikra elmúlt a bőrbaja. Azóta nem kap tápot és nem is újult ki a betegsége. Úgyhogy marhagége, lép, máj, csirkefej, farhát, rizssel, gerslivel, kukoricadarával, céklával, répával, hagymával, spenóttal, mikor hogy. Elképesztő, hogy mennyi mérget megehetünk. Ez az eset világosan mutatja, hogy nem szabad feldolgozott, konyhakész kajákat venni nekünk se. Színesítik, szagosítják, sűrítik, állományjavítják, ropogósítják, savanyúságszabályozzák az ételünket. Mi meg nem tudjuk, hogy mitől korpázunk, viszketünk, pattanásosodunk, leszünk allergiásak.
No, mennem kell, bezár a piac.

De hogy én mekkorát fogok szépülni délután! Lehet fel se kelek holnap reggelig! Lehet elolvasom mégegyszer Száll a kakukkot.
Annyi értelmetlen ostobaság után, mint amivel a héten tömtem az agyam, muszáj valami jót is olvasni.

Most hallom, hogy tényleg megszünt a Magyar Hírlap
Élt 36 évet.
Nyugodjon békében.
Rohadt igazságtalan ez az élet, hogy mindig a legjobbak mennek el.
Én mementóként kint hagyom a linkjét a "média" blokkban.

:-)) Szépjóestét!

Hazudok ám, már ami a szmájlit illeti.
Szépen indult pedig a nap, négy óra felé elaludtam, fél hatkor keltem, kora reggel mentünk sétálni. A Nap egész lapos szögben sütött, a Duna fölött laza pamacsokban gomolygott a köd, az árnyékom meg pont a folyó közepéig ért. Képzeljétek el, hogy a Duna közepén a ködgomolyagban, mint egy vetítővásznon látjátok, ahogy léptek. Nagyon szép volt.

Aztán munkába menet a járdán majdnem elgázolt egy bringás. Jobbról előzött, teljes sebeséggel, vitte magával a kabátujjamat is. én kurvanyáztam egyet, ő megállt, és ordított hogy hogy beszélek. Én meg ordítottam, hogy hogy közlekedik. Kellemes volt. Még most is érzem a körmeimben, ahogy reped a bőre. Iszonyú rossz érzés a meglázottság és a kielégítetlen bosszúvágy. Lelkiismeretfurdalás nélkül a falhoz tudnám verni az ilyeneket.

Aztán az irodában is úgy indult, hogy be akartam tenni a salátám a hűtőbe, viszont kiesett az ajtóból egy fél üveg névnapos pezsgő. Legalább másfél deci kiömlött belőle, ennek a fele a cipőmbe. A főnököm éppen akkor lépett be, amikor féllábon állva próbáltam a zoknimból kirázni a pezsgőt. Mondtam neki, hogy ha szeretne egyszer pezsgőt inni a cipőmből (na jó, habzóbort) akkor itt a soha vissza nem térő alkalom. Tetszett neki, nevetett.
Ez volt ma az utolsó vicces dolog.

A vizsgák, hát azok lidércesek voltak.
Az üzleti informatika egyik kérdését idemásolom :
Az információ technológia trendjeinek vizsgálatakor manapság a következő jellegzetes trendeket figyelhetjük meg:
A) a mainframek újbóli térnyerése, az internet megjelenése és az ár/teljesítmény hányados javulásának megtorpanása
B) a kommunikációs hálózatok kiterjedése, az adatbázisok bővülése, a mesterséges intelligencia térhódítása és a felhasználó barát megoldások általánossá válása
C) az információ technológia teljesítmények javulása, a tranzakció feldolgozó rendszerek általános elterjedése
D) a kommunikációs hálózatok burjánzása, az adatbázisok elérhetőségének javulása, a fejlett interface-szel rendelkező PC-k terjedése és az ár/teljesítmény hányados növekedése.
Nno. Hát már csak az érdekelne, hogy egy ilyen kérdés milyen tudást mér azon kívül, hogy a megválaszolásához szó szerint be kell seggelni egy 360 oldalas könyvet?
Egyébként kérdésenként egy pont, százból hatvanhat kell a megfelelthez.
A külgazdaság előtt volt másfél órám, de akkora ricsaj volt a folyosón, hogy kínomban beültem a slojzira tanulni. A szélső fülkének hatalmas ablaka van, jó széles párkánnyal. Lehajtottam a WC-fedelet és magoltam. Jó csend volt, sokat tudtam memorizálni, az összes fuvar-paritást be kellett vágnom, nem beszélve a mindenféle inkasszókról, vámtarifákról, kockázatviselésről és egyéb nyalánkságokról. Nem mondom, hogy egy informatikus mérnöknek fölösleges az ilyesmi mert tapasztalatból tudom, hogy a legváratlanabb helyzetekben tudok előkapni innen-onnan összeszedett tudásmorzsákat, amiknek az elszórásával elképesztő intelligensnek és okosnak tüntethetem fel magam. De tán mégsem létfontosságú tudnom, hogy az áru hajókorláton való átemelése után ki viseli a sztrájkból eredő kockázatot.
Ezután már csak negyedórát kellett toporognom a buszmegállóban, ugyanannyit a villamosmegállóban, a metró hálistennek gyorsan jött. Mire kikeveredtem a föld alól, úgy begörcsöltem, hogy megszavaztam magmnak egy kis unikumot, ott rögtön, az aluljáróbéli köpködőben. Mondjuk, még ez a jobbik eset, rosszabb lett volna, reggel tör rám.
Remélem az unikum hatása kitart amíg elalszom. Most 36 órányi tömény önsajnálat és paplan alatt való gömbölyödés következik.

:-)) Szépjóestét.
Csak azért vagyok itt, mert úgysem tudok tanulni addig, amig véget nem ér a rádióműsor.
Ma este, az '56-os forradalom leverésére emlékezve a Klubrádió FM 95.3 egy olyan szamizdat kazettát adott le, amit Krassó György szerkesztett 1982-ben. 1956-os rádióadások szerepelnek rajta, a fontosabb beszédek, némi összekötő-ismertető szöveg és többek között pl. Illyés Egy mondat a zsarnoksásgról című verse és Camus a magyar forradalomról írott gondolatai.
A műsort vasárnap délután 4 és 6 között megismétlik (Budapesti idő). Aki vételkörzeten kívül van, az ide kattintva az interneten is meghallgathatja.
Nem akarok nagy szavakat használni, egyszerűen csak tessenek egy kis helyet szorítani a vincsesztereken a két órás adás rögzítésére, sőt, ki kell írni CD-re.
Most pedig meggyújtok egy mécsest.

:-)) Szépjóestét!

Máma nem lesz több blog. Az történt, hogy tegnap hirtelen felindulásból feliratkoztam péntekre, a három bukott vizsgámból kettőre, külkereskedelemre és üzleti informatikára. Aztán csak ma jöttem rá, hogy mivel rövid a hét, holnap már péntek van. Már leíratkozni sem lehet. Most elmegyek dolgozni, este hazajövök és mint azállat kezdek tanulni.
Walkür lennék, vagy mi a szösz, nehogy már kifogjon rajtam két egyéjszakás tantárgy! Ezüstvétemen seggre esik a légy, dárdám hegyén megcsillan a holdsugár, arany sisakom szabadon hagyja büszke homlokom, villámló pillantásom elől fut a gyáva. Harci paripám türelmetlenül dobog, orrlukai párát fújnak, senki ne álljon utamba!

Hojotoho! Hojotoho! Heiaha! Heiaha!
Hojotoho! Hojotoho! Heiaha! Heiaha!

:-)) Szépjóestét!

Mozgalmas nap van mögöttünk, már ami a közéletet illeti.

Mióta megláttam a lentebb belinkelt képet a hófehér öltönyös, töretlen optimizmussal egy 0,3 %-os jelöltért kampányoló úriemberről, nem is igazán érdekel, hogy ki lesz az amerikai elnök. Ők már kölcsönösen gratuláltak egymásnak, illetve elismerték egymás nagyszerű ellenfél mivoltát, valamint az előre megtervezett szertartásrend szerint felszólították az amerikai népet az egységre. A demokraták aligha fognak hidakat lezárni. Amerikának tényleg egy őszinte "kubai" elnök kellene, úgy tűnik, hogy a saját kultúrájukból csak csupa jóképű, megnyerő mosolyú, egy perc alatt legalább 80 kezet megszorítani képes igérőautomatákat képesek kinevelni.


Itthon Gyurcsány bejelentette, hogy májusig hazajönnek a katonáink Irakból. Hiszem ha látom. Illetve, bár már látnám! Gyurcsány népszerűségi indexe mondjuk legalább 5 ponttal fog nőni.


Ahhoz, hogy a fidesz feljelentette a Budapest Rádiót csak annyit fűznék hozzá, hogy ha csúnyának látjuk magunkat, akkor nem a tükröt kéne összetörni. Ez ugyan nem dakota közmondás, de talán érdemes elgondolkodni rajta.

Abbahagyom az események felsorolását, mer nagyon unom a közéletet. A mai nap úgyis úgy fog bekerülni a magyar történelem könyvébe, hogy ezen a napon szünt meg a sorkatonaság. Ez akkora öröm, hogy még a fidesz kétszínűségével sem akarok ma foglalkozni.
Ezt is megértük! hip - hip hurRráááÁÁÁÁ!!

-Akkor miért vártál rá másfél évet? Azt mondd meg, hogy ha most ott akarod hagyni, akkor miért vártad meg? – az alacsony, gömbölyded, máskor oly nyájas asszony most magából kikelve üvöltött. Már másfél órája álltak egymással szemben, nem értette a mostohalányát, sehogy sem értette. Olyan jóravaló az a fiú, jól van eleresztve otthonról, épül a háza, jó helye lenne mellette a lánynak. Végre férjhez mehetne. Megbecsülnék, asszony lehetne. Erre jön azzal, hogy ő nem bírja tovább, szakítani akar.
-Nem tudom. Nem ilyen volt. Bevonulás előtt nem ilyen volt. Most semmit nem lehet vele kezdeni, csak nézi azokat a hülye horrorfilmeket. Nem is szól, úgy veszi, mintha már húsz éve a felesége lennék. Unom. Vagy nem is tudom, rosszul érzem magam vele. Iszik is. Tudom hogy iszik. Folyton csak hallgat. Nem ilyen volt. Ha tudom hogy így megváltozik, dehogy vártam volna meg! – kis híján elsírta magát. Igaz hogy már négy éve nem lakott otthon, igaz hogy soha nem is kapott otthonról segítséget, tulajdonképpen nem is tudja, miért mondta el most ezt a mostohaanyjának. Nem azért mintha tartozott volna nekik vagy ilyesmi. Talán segítséget várt, vagy támogatást, vagy csak valami olyasmit hogy „Te tudod fiam, ahogy gondolod.” Tudta hogy a szülei megkedvelték a fiút, vejükként kezelték, de ekkora ellenállásra mégsem számított. Pont, mintha nem ő lett volna a lányuk, hanem a Józsi a fiúk. –Még a születésnapomon se köszöntött fel.- próbálkozott, de már tudta, hogy veszített. A szülei se köszöntötték fel soha a születésnapján. Ilyesminek nem tulajdonítottak jelentőséget, nem ezen múlik az élet, mondta mindig az apja.
-Iszik, iszik, hát persze hogy iszik, minden férfi iszik. Ez ellen úgyse tehetsz semmit. Legalább azelőtt szóltál volna, mielőtt apád eladta neki a kocsit. Olcsón adtuk, azt hittük, a Tiéd is lesz.-
Erre már végképp eltörött a mécses. Nagyon utálta bennük ezt a fösvénységet, ebben is egy húron pendültek a Józsival, az is a fogához verte a garast mióta leszerelt.
-Tudhattam volna, hogy nektek egy kurva kocsi is fontosabb mint én!- sírta el magát, és kirohant a házból. Tudta pedig hogy csak két és fél óra múlva megy egy vonat, de már mindegy, inkább megfagy, de véget akart vetni ennek a parttalan veszekedésnek. Nem értik meg, hát nem értik meg. Soha nem is értették meg. Egyetlen célja van a mostohaanyjának is, hogy férjhez adja, hogy dicsekedhessen a szomszédoknak, hogy tisztességben felnevelte a mostohalányát. Tisztességes asszonyt nevelt belőle.
Ja, mert az ő kurva nagy tisztességük. Abba döglenek bele. Abba vénülnek bele, harminc éves korukra olyanok, mint a saját öreganyjuk.

A neheze pedig még hátra volt. Józsi sem ment olyan könnyen bele a szakításba. Persze, ő is csak oda lyukadt ki, ahova a szülei is.
- Miért vártál meg? Miért bolondítottál másfél évig? Hazudtál? –
A legszívesebben az arcába kiabálta volna, hogy csak azért várta meg, mert nem volt jobb dolga, mert a közelben egyáltalán nincs figyelemre érdemes fiú, messzebb meg nem jutott a keresésében. De nem mondta.
-Megváltoztál, Józsi. Nem ilyen voltál. Nem ilyennek szerettelek meg. Még egy moziba se vittél el mióta leszereltél. Nem csinálsz semmit, csak bámulod azt a hülye videót, cigizel meg iszod a sört. Nem ilyen életet akarok én. A születésnapom is elfelejtetted. –
Erre nem tudott mit mondani. Hogy is magyarázhatná meg ennek a lánynak, hogy az élet nem csak moziról meg diszkóról szól? Hogy milyen más az, amikor valaki csak egy hónapban egyszer mehet haza, ha vért kell adnia egy kimenőért? Hogy milyen az, amikor a legjobb barátját egy hónapra futkosóra teszik, mert leitta magát és elkapták? Leitta magát, mert elhagyta a barátnője. Mikor folyton azon kell rettegni, hgoy őt ne csalja meg. Hogy írjon levelet. Ötven fekvőtámaszt kellett csinálnia minden egyes levélért. És nem ért haza a keresztapja temetésére se, mert az ÜTI rossz kedvében volt és vonatindulás előtt elküldte borbélyhoz? Máskor újravarrattatta vele a gombjait. Nem lehet ezt elmagyarázni. Megváltozik az ember tőle. Megkomolyodik. Vagy megijed.
- Megvártál nem? Azért vártál meg, mert a feleségem akarsz lenni.
-Akar a rosseb a feleséged lenni! Élni akarok! Érted, élni akarok, még csak 22 éves vagyok, hát nem fogok melletted megrohadni! Nézzed a hülye filmjeidet, vegyél feleségül valami libát, akinek nincsenek igényei. Nekem vannak. Tűnj el! Takarodj! Tűnj már el!- –
A fiú csak állt, nyílt a szája, akart valamit mondani, de aztán meggondolta, vagy csak nem tudta kipréselni magából. Becsukta a száját, összepréselte az ajkait. Még szorította, belülről összeharapta, tartotta szorosan, már nem is látszott az ajka, csak egy kemény vonal a helyén.
Sarkon fordult, becsukta maga mögött az ajtót, kiment a kapun, beült az autóba amit a reménybeli apósától vett. Indítózott, és csak akkor érezte meg a szájában a vér ízét.