:-)) Szépjóestét!
Kicsit reszketeg vagyok, olvastam egy félórácskát és blogolás után tűnök el a paplan alatt.

TGM-et olvastam a Népszavában.
"B. Diána és embrionális rohamosztagocskája a demokratikusnak vélt sajtó, a demokratikusnak vélt fővárosi önkormányzat és a - nem annyira - demokratikusnak vélt rendőrség (és belügyminisztérium) tevőleges közreműködésével csakugyan aláásta az alkotmányos alaprendet. Ugyanis sikeresen bebizonyította, hogy a fönnálló társadalmi rendszer szabadságjogokat illető garanciái a rendszer ellenzékével kapcsolatban - bizony - nem működnek. Így aztán a magyarországi kormányzati rendszernek a saját szabadelvű-alkotmányos jellegéről szóló szavalatairól ismételten kiderült, hogy hamisak..."

Hát kérem.
Tetszik vagy nem, ez bizony igaz.
Sőt. Nem csak a kormányzati rendszerre (intézményi rendszerre, kiegészítés tőlem) igaz, hanem -ami ennél sokkal-sokkal veszélyesebb- az egész ország demokráciafelfogására is igaz.
Tőlem nagyon távol állnak a magyar jövő csoport eszméi, Bácsfi se ingem, se gatyám, eszem ágában sincs az eszméit a védelmembe venni, sőt, pont ellenkezőleg: pontról pontra be akarom bizonyítani, hogy káros eszméket hirdet.
Kb ennyi.
Na de emiatt kidobni az egyetemről?
Egy olyan országban, ahol még csak 20 éve is kidobtak embereket nemhogy egyetemről, de gimnáziumból is, ha politikai vitába keveredett az éppen uralkodó irányzattal? Arról nem beszélve, ha valakit politikailag megbízhatatlannak minősítettek: utánanyúltak, kizárták az ország összes egyeteméről, lehetetlenné tették a megélhetését, mehetett kubikosnak vagy bedolgozónak.
Az a rendszer félt azoktól, akik nem értetek vele egyet és hatalmi erővel befogta a szájukat.
Ez a rendszer -a jelek szerint- fél a vele egyet nem értőktől és ezért hatalmi erővel befogja a szájukat ... most éppen B.D-t rúgták ki az egyetemről.

(Hordószónoklat következik, gyengébb idegzetűek lapozzanak:)
történt itt valami velünk az elmúlt 15 évben?
Kinőttünk az atyáskodó állam védelme alól, vagy maradtunk gyámolításra szoruló, tapasztalatlan kisgyermekek, akiknek még mindig meg kell mutatni a csúnya bácsikat akiktől óvakodni kell?
Tovább megyek: mi nem akarunk/merünk/tudunk felnőni, vagy a politikai elitünk nem enged minket felnőni?
Egyáltalán, miért kell a hatalomnak kiröhögtetni magát azzal, hogy féltucatnyi idiótával izmozik?
Miért nem bízza ránk -a szemünkben mindig egészséges ösztönűnek dícsért társadalomra-, hogy kivessük magunk közül a közénk nem való eszméket vallókat?
Vagy tényleg csak hízelgés, hogy a nép okos és mi a valóságban olyan ostobák vagyunk, hogy nem tudjuk kezelni és kordában tartani a saját szélsőségeinket?
Hát nincs ennek a nőnek olyan évfolyamtársa, aki a menzán fogja a tányérját, feláll és kijelenti, hogy nácival nem ebédel együtt? Vagy nincs olyan évfolyamtársa, aki két előadás között odamegy hozzá és elmagyarázza neki, hogy hülye nézetei vannak? Vagy egy kedves szomszédnénije, aki meghívja magával Dachauba, hogy vigyen egy szál virágot egy ott meggyilkolt rokon emlékére?
Egyáltalán, vannak még ebben az országban normálisan gondolkodó emberek, akik mernek vitába szállni ordas eszmékkel, akik szemtől szembe ki mernek állni valakivel és nem orvul, hátulról, hatalmi helyzetből tesznek neki keresztbe?

(most viszont lekecmeregnék a hordóról, egyrészt mert fáradtan kicsit szédülős vagyok, másrészt meg mert rá kell jönnöm, hogy ebben az országban bizony nagyon kevés normálisan és bátran gondolkodó ember van.)

Eszembe jutott egy sóman (a nevét nem írom ki a blogomra, nem méltó rá) Bácsfihoz írt nyílt"levele" amit nem sokkal a botrány kirobbanása után tett közé valami bulvárújságban. A levél arról szólt, hogy tulajdonképpen csak jól meg kéne dugni a nőt és mindjárt elfelejtené Szálasit nyilaskeresztestül, hungarizmusostul együtt.
Égett a képem a szégyentől amikor erről a levélről a Tűsarok egyik publikációjából tudomást szereztem. Teljesen megdöbbentett az a végtelen cinizmus, az a sötét taplóság, a faragatlan bunkóság, amivel a sóman kezelte az ügyet. A legrosszab pedig az volt, hogy hallottam magamban az emberek felböffenő röhögését: hát persze! naná hogy agyára ment a baszatlanság. ez csak egyszerű, nem, jólmegaszonta neki, bazmeg, hát mit vársz egy ilyentől ....
Égetett a szégyen, én is nő vagyok és bár nem szeretem sem a nácikat, sem a rasszistákat, sem senkit, aki bárkit is ki akarna rekeszteni a társadalmunkból, de ez a csesznye levél felháborított. Ez semmi több nem volt, mint hogy egy szexuálisan gusztustalan férfi ráejakulált egy eszméiben gusztustalan nő arcára.
Én meg ilyen helyzetben azonnal a nő pártjára állok.
Kerestem az érveket amikkel az emberek torkára forraszthatnám ezt a ragacsos nyálat fröccsentő röhögést, de az a helyzet, hogy azokkal szemben, akik az ilyesmin nevetnek, hatástalanok az érvek. Vagy legalábbis az enyéim azok. Sajnos.

Az egészben az a legborzasztóbb, hogy engem kényszerítenek arra, hogy a védelmembe vegyek egy fasisztát. Pontosabban, hogy meg kellessen védenem egy fasiszta emberi jogait.
A női méltósághoz való jogát. A tanuláshoz való jogát. A vitához és a meggyőzetéshez való jogát. A jogát, hogy a kissebbséghez tartozhasson.

Szóval ez van nekünk.
Vagy dugja meg végre valaki, vagy ha az se használ, akkor dobjuk ki az egyetemről.
Gazdag eszköztár, mondhatom.

:-) Szépjóreggelt!
Madame Passziánsz nincs. Helyette Cuppancs kisasszony van meg egy állandó tartozékként ismert, nagyon színes újság. Ha nem lenne annyi melóm a nyavalyás könyvvizsgálók miatt, megszámolnám, hogy egy nap hányszor lehet kimondani, hogy "Puszikállak, drágám, majd hívlak, most a titkárságon vagyok, le kell tennem. Puszikállak édesem!!"
Reggel kilenc óta harmadszor hallom, még nincs háromnegyed tíz.
csinálok még egy kávét. Már látom, hogy ez nehéz nap lesz.

:-)) Szépjóestét!
Mégiscsak jól végződtek a dolgok.
Jó ötlet volt ez a "bennzuhanyozás" és "bennöltözés". Kéynelmes tempóban dolgoztam, nem kellett kapkodni, már háromra végeztem. Úgy, hogy közben még egy gyümölcsteát is csináltam magamnak, leültem az egyik hatalmas ablak elé a szőnyegre, ahova odasütött a nap, megtámasztottam a hátam egy szekrényen és ott, a napon elkortyoltam a teámat. Nagyon jólesett, szerintem pár percre még el is bóbiskoltam.
Arról nem beszélve, hogy volt kerek egy egész órám szépítkezni!
Királyság!
Forró víz, hideg víz, megint forró, megint hideg, arckrém, testápoló, mire kikerültem a zuhanyozóból, egész elfogadható nőformám volt: szolid smink,mélyen kivágott zöld bársonyruha, kis csipke vállkendő, fényes harisnya, tűsarkú. Még a dekoltázsomra is jutott egy kis csillámzselé. Ha valamim, akkor a dekoltázsom nem szorul semmiféle díszítésre, de ma ilyen kedvem volt.
Hanem, az biztos, hogy jövőre a Ringre szabadságot veszek ki. Ennyit azért megérdemlek.

Az előadás nagyon jó volt. Különösen a III. felvonás első fele, amikor Siegfried az emlékezetére ébred, és a halála. Molnár András gyönyörűen énekli Siegfriedet, nagyon szeretem őt hallgatni.

Meg ezt az egészet, a négy teljes estét betöltő operamesét, úgy, ahogy van. Hol gyengébb, hol jobb előadásban. Az idén a Valkür volt a legszebb és a legemlékezetesebb, tavaly a Siegfried első felvonása, jövőre nyilván valamelyik másik rész lesz kiemelkedő.

Csodálatos az emberi fantázia.
A folyó hullámain csillanó aranyos fények, a víz csobogása, egy napnyugtakor lángvörösben játszó, havas hegycsúcs; mind-mind arra ösztönzi az embereket, hogy egy mesét találjanak ki róla. Arany rejlik a víz alatt ... vízitündérek kincset őríznek ... lángfal mögött alszik ott valaki ... talán egy szép lány ... hogy kerülhetett oda? ....
Aztán jönnek még az örök kérdések: honnan van a gazdagság, ki irányítja a világot, miért kell az adott szót betartani, meg szabad-e törni a szerződéseket, honnan van a bennünk lakó gonosz, miért felejtik el a férfiak az asszonyokat, akiket egyszer szerettek, szabad-e bosszút állnunk a rajtunk esett sérelemért .... csupa-csupa rejtély, gond, amire választ és magyarázatot keres az ember.
És a lehetséges magyarázatokból megszületik a mese. Sőt; A MESE.
Szájról szájra jár, ezerféle alakot ölt, változik, alakul, egyik hozzáad valamit, a másik kicsit máshogy adja tovább.
Aztán egyszercsak jön egy ember, verset ír a legendákból és zenét szerez hozzá. Remekművet ír, olyat, amit a világ minden kicsi szögletében értenek, mert a világon mindenhol felteszik az emberek ugyanazokat a kérdéseket. És a világon mindenhol megszülettek a Nibelung mondakörhöz hasonló mesék.
Más emberek fél életen keresztül tanulnak hegedűn, kürtön játszani, énekelni csak azért, hogy egyszer előadhassák ezt nekem.
Én meg csak ülök és hallgatom.
Szép volt.
Köszönöm!

:-) Szépjóreggelt!
Reggel hallgattam Orbánt a Vasárnapi Újságban. Előtte persze hosszan ismertették, hogy mely kormánypárti politikusok nem hajlandóak szóbaállni velük, de ez így természetes, Bolgár György is hetente elmondja, hogy Orbán nem nyilatkozik neki.
De mindegy is, a lényeg, hogy Orbán nagyon aggódig a demográfiai helyzetünkért. Még mielőtt késő lesz, még mielőtt arra kényszerülönk, hogy importáljunk embereket (értsd: bevándorlók öntenék el az országot) csinálnunk kell valamit a szociálpolitikánkkal, de a legegyszerűbb és a legokosabb, ha megválasztjuk őket és akkor majd ők érvényesítik a családi adókedvezményt, sőt, bevezetik a családi adózást is. Ez majd egycsapásra megoldja minden gondunkat.
Beszélt még arról is, hogy ő már megismerkedett a kormányzás felelősségének minden terhével és minden örömével, egész életére hálás a magyar népnek, hogy 35 évesen miniszterelnök lehetett.
Ezeket a szavait még nem hallottam, csak olvastam, úgy valahogy más volt a szinezetük.
Mint a villám csapott belém a felismerés, hogy ez az ember köztársasági elnök akar lenni.
Ez egybevág azokal a közvéleménykutatási adatokkal, miszerint az emberek többsége már nem bánná, ha eszmeileg ide vagy oda elkötelezett államelnökünk lenne. (Ez nem az a közvéleménykutatás, csak a pártpreferenciákról szól, de anyira fáradt vagyok, hogy nincs energiám nyüstölni a keresőt).
Orbán nem arról híres, hogy feladná az álmait, de ebbe tán csak beletörik a bicskája.
Bár, még az is lehet, hogy jól járnánk vele. A tetszeni vágyás és a kielégített hiúság csodákra teszi képessé az embert. Azért ha egy szavam lehet a dologhoz, az a: nem. Sőt: NEM!!!

Más:
zöld vagyok a fáradtságtól. Még be kell mennem dolgozni, ötkor meg kezdődik Az istenek alkonya.
Hogy megspóroljak magamnak másfél órányi utazást, viszem be a tusfürdőt, törölközőt, bársonyruhát, vállkendőt, harisnyát, szempillaspirált. Igaz, rajtam most semmi se segít, a tükörben alig ismerek magamra. Iszonyatosan nézek ki, karikás a szemem, horpadt az arcom, ráadásul olyan vagyok, mint egy túlfűtött kazán: valaki eg rossz szót szól és robbanok. Remélem eljutok az Operáig botrányokozás nélkül. Utána, ha már leülhetek, ha már nem kell rohanni, jobb lesz.

Próbálom méltósággal viselni a sorsomat, elvégre is én vállaltam, rajtam is múlik hogy milyen.
Hanem ma a legszívesebben hisztiznék egy nagyot, hogy nem, nem akarom az oldalt masnis kötényemet felvenni, és egyébként is, nem a sárga szalagot, hanem a világoskéket kérem a hajamba, nagy masnira kötve és nem belefonva, a sárgát útálom, zoknit se akarok húzni, azt is útálom, és a legeslegeslegfőképpen, nem akarok dolgozni menni.
MÁMA NEM AKAROK DOLGOZNI MENNI!!!!


jajj.

Pedig már ettem egy szedres csokitortát, bevettem egy görcsoldót is, de még így se akarok dolgozni menni.
Sőt, így már pláne nem akarok.

:-) Szépjóestét!
Úgy déltől érett bennem egy jó szaftos, hisztérikus, vitriolos kirohanás a mindenféle könyvvizsgálók, revizorok, ellenőrök, auditorok, számvevők és egyéb állatkerti szökevények ellen.
Aztán fél négy után elszabadultam, bevásároltam a Lehelen a kutyakaját, a madáreleséget, leültem a kapucsinóm mellé (már megismernek a kávézóban, szerintem én vagyok a "pénteki nő"). Megállapítottam, hogy a hab ma sem esik össze. Pár perc szusszanás után már azt is beláttam, hogy ezek az aktakukacnak nevezett "homo kötekedikusz-ok" a dolgukat csinálják és hogy azon túl, hogy 5-6 éves iratokat kell előkeresgetnem, jó nekem, hogy így csinálják a dolgukat.
Szóval, a kirohanás elmarad.
Lesz helyette legalább 8 órányi mély, ájult alvás és ráadásként minimum két órányi szépítő gömbölyödés.
Holnap is dolgoznom kell, vasárnap is, hétfőn meg kezdődik a hét.
Délelőtt viszont kirándulni akarok, gyalogolni, hógolyózni a kutyámmal (imádja elkapni a hógolyót), hallani a talpam alatt a hó finom roppanását és élvezni, hogy káprázik a szemem a nagy fehérségtől.
És hideg, szúrós, friss, friss, mások leheletével be nem szennyezett levegővel akarom teleszívni a tüdőmet.

Szeretném, ha kicsit nézegetnétek ezen az oldalon.
Nem ő találta fel a blogot, a naplóírás egyidős lehet az emberiséggel.
Ez a kislány sokkal-sokkal többet hagyott ránk, mint egy napló.

Itt olvasható két Brünnhilde írás is. Tessenek megkeresni, és leosztályozni.
Szépen kérem! :-))
Nem kell ám kíméletesnek lenni! És vannak ott mások is, akiket érdemes elolvasni.

Huha, az index nagyon leszedi a keresztvizet az anyaszentegyházról óvszerhasználat ügyében. Nem mondom, hogy én ezt ugyanígy fejteném ki, de sok igazság van abban, amit mondanak.
Kár, hogy néha a legjobb szándék és a legelfogadhatóbb álláspont is tolerálhatatlan stilusban hangzik el. De végülis, miért csak a katolikus egyház hiheti magáról, hogy ő a birtokosa az egyedüli és megkérdőjelezhetetlen igazságnak? Az index is nyugodtan hiheti magáról, hogy mindenki hülye agresszív csak ő az okos és toleráns.

Más:
ma reggel én voltam soros a madáretetésben. Olyan, de olyan szép az erdő!
Halkan roppan a hó a lépések alatt, a madárkák már csiripelgetnek, csodaszép!

Nolám.
Mégiscsak lett blog :-))
Hiába, no, nőböl vagyok én is.
Bocs.
És jóéjt :-))

Máma nincsen blog.
Bocs.
Egyrészt iszonyú fáradt vagyok, másrészt le kell küzdenem a halálfélelelmem.
Olyan sofőr vezette a 96-os buszt, aki joystick-kal tanult vezetni és ahol azért kapott pontot, ha minél több piros lámpán áthajtott, minél több járdát megpadkázott és minél rövidebb távon gyorsult. Illetve hát minél rövidebb távon fékezett.
Azt hiszem, mégis jobb nekem bringával járni. Biztonságosabb.
Hanem, azt nagyon sajnálom, hogy ennek az anyaszomorítónak nem írtam fel a rendszámát, mert ezt az alakot azonnal el kéne tiltani a vezetéstől.
Uhh.
a nagy ijedtségre felbontottam a szilveszterre vett pezsgőmet.
Komolyan, ezt nem lehet kibírni. Ilyen utakon, így vezetni, egy ócska, lepukkant ikaruszt, amin tán még téli gumi sincs??!!!

És egyre több az ilyen sofőr. Az én ismerőseim között is.

Az a legborzasztóbb, hogy tudom, hogy ha egy férfi vezetési stílusát kritizálom az neki majdnem annyira fáj, mintha mondjuk a farkát rövidellném.
Nem vagyok pszichológus, de kapiskálom, hogy van is a kettő között öszefüggés.
Az biztos, hogy egy agresszívan vezető férfival éppen úgy nem kezdek semmit, mint ahogy egy önzőn szeretkezővel sem akarom folytatni a kapcsolatot. Még akkor se, ha éppen dinamikus és/vagy sportos vezetőnek képzeli magát az illető. (meg ami ezzel jár, tüzes "latin lover"-nek)

Lyézusom, ez a buszsofőr, ez rettenetes volt.

Máma még én is busszal megyek másodmunkába.
Pihen a bringa, kikötötték ....
:-(

Hanem, az előbb ittam egyet a kolléganőm főzte kávéból.
Turbó a köbön, komolyan, a szívem mindjárt kiugrik.

:-) Jóreggelt!
Új nap, új életerő.
Szép, havas, szikrázó nap, jó lenne sétálni egy erdőben vagy kimenni valami dombra szánkózni.
És jó lenne, ha a járdákon nem csak felsóznák a havat, hanem amig még puha, le is söpörnék. Bokáig érő, szürke latyakban úsztam ki a metróig. Undorító.
De a hétvégén akkorát kirándulok, de akkorát!
Már alig várom.

Hihetetlenül elrontották a napomat.
Még a zene sem tudta teljesen kimosni azt a rossz ízt amit a visszafojtott indulat hagyott a számban.
Még tegnap elkezdtünk csinálni a főnökasszonyommal egy előadáshoz diasorozatot. Összemásolgattunk dolgokat jogszabályokból, módszertani füzetekből, levelekből, az ő könyveiből, a csuda tudja honnan nem.
Ma reggel egy órával korábban bementem, este Siegfried, öt órakor kezdődik, elmennék háromkor. Egy gyors zuhany, kutyapisiltetés, flitteres blúz, szájfény, ilyesmi.
Délre az ömlesztett anyagból megcsináltam egy 36 diás előadásvázlatot.
A főnökasszonyom fél háromkor kezdte el nézegetni. Egy jogszabályhivatkozást rosszul írtam, azt kijavítottuk. Még egy másikat is vegyünk be. Sőt, egy harmadikat is. Ide még írjuk be ezt. Oda azt. Csak egy mondat. Egy új gondolatjel.
Fél négy után tudtam elindulni.
Zuhanyozás nuku, a valagam össze van ragadva, egész nap harminc fokban ülök egy nyomorult székben, még fel se nagyon tudtam ma állni, annyi munka volt. A lábamon a fagyást valami ecetszagú krémmel kell kenegetni, a szaga 10 méteres körzeten belül érezhető. Flitteres blúz nuku, még fésülködni se volt időm. Szájfény??!!! Ugyan, minek, a multkor is kurvának néztek.
Isteni szerencse, hogy zártszékbe szól a bérletem, mert a földszintre be se engednének ha már elkezdődött az előadás. Megint az I. felvonás közepén értem be a színházba.
Komolyan, ha nem két napja pofázom, hogy ma programom van, ha nem egy hete tudják azt a nyomorult előadást, egy szót sem szólok.
És az egészben az a legszörnyűbb, hogy ilyenkor magamat utálom a legjobban. Egyrészt, mert nem vagyok elég karakán, hogy háromkor lekapcsoljam a gépet és valamelyik hétdanos (7 modulos ECDL vizsgás) kolléganőre bízzam a fönökasszony előadását. (sajnos nem tudnák megcsinálni, de erről már panaszkodtam).
Másrészt azért útálom magam rettenetesen mert az én családomban minden nő, a nagyanyám, a nagynénéim, a mostohaanyám, az mind mártír és áldozat volt. Egy szent. Akit mindenki csak kihasznált ... aki a szívét ... a lelkét ... az utolsó falatját ... Szóval, én hat éves koromra úgy meggyűlöltem a mártír nőket, a munka hőseit, a háztartás rabszolgáit, a legjobb feleségeket, a legjobb anyákat, a kiváló dolgozókat és a munka hőseit, hogy bármit hajlandó vagyok csinálni azon kívül, hogy mártírpofával tudassam a világgal, hogy engem mindenki csak kihasznál.
Őrjöngök.
Hisztizek.
Asztalt borítok.
Virágvázát török.
A blogomban panaszkodok.
Hogy a fene enné meg!


Nno.
Végülis, ezért ír az ember naplót.


Az előadás egyébként jó volt. Molnár András énekelte Siegfriedet (Polgár László, Anatolij Fokanov és mostmár Szvétek László mellett az én nagy-nagy szívszerelmem, imádom), gyönyörűen, mint mindig.
Wotan Gurbán János volt.
Mimét, a gonosz, a kétszínű, az egyszerre magában és kifelé beszélő Mimét Rozsos István énekelte. Rozsos szerintem a világ legjobb gonosz törpéje, még a Metropolitanből hallott Miménél is kétszínűbb.
Testvére, Alberich Sárkány Kázmér, őt még nem hallottam, tetszett.
Brünnhilde Temesi Mária volt, ő a multkor Sieglindét énekelte. Sokkal jobban mint most Brünnhildét.
A helyzet az, hogy én még nem hallottam igazi Brünnhildét.
Tényleg. Nem hazabeszélek, de Brünnhilde olyan összetett személyiség, annyi arca van, (harcias, meghatódott, elszánt, rémült, összetört, szerelmes, kéjsóvár, bosszúszomjas, bölcs és a csuda tudja még mi minden nem szorult abba a nőbe), hogy egyetlen énekesnő nem tudja megszemélyesíteni. Kár.

A Siegfrieddel két nagy szívfájdalmam van:
az egyik az erdei madár. Van egy bűbájos jelenet, Siegfried éppen megölte a sárkányt és a szájába veszi az ujját, mert égeti a sárkány vére. Ettől kezdve megérti a madarak beszédét. Egy kismadár énekel arról, hogy milyen kincseket őrzött a sárkány és hogy valahol van egy csodálatos szépségű lány, aki mély álomban várja, hogy egy férfi, "aki a félelmet nem ismeri" áthatoljon a szkilája körül lobogó tűzön és felébressze őt. Szóval, ez egy nagyon kedves jelenet és dramaturgiailag is fontos.
Négy vagy öt éve volt egy olyan erdei madárka, hogy még levegőt venni sem mertem, nehogy valami ostoba és fölösleges zajjal megzavarjam a varázslatot. Mint amikor két kristálypohár összecsendül. Vagy mint amikor a pacsirta hajnalban köszönti a nap első sugarait. Vagy amikor egy sárgarigó alkonyatkor az utolsó sugaraktól búcsúzik. Gyönyörű volt.
Azóta sem hallottam azt az énekesnőt, sajnos a nevére sem emlékeszem. Mostanában Ardó Mária énekli, ma éppen kicsit füstös volt a hangja. Persze a füsti fecske is madár, még ha nem is erdei. De volt már nekünk vijjogó sirályunk is, erdei madár helyett. Most sem tetszett. Nagyon nem tetszett.
Ami nem tetszik még, az az utolsó jelenet, amikor Siegfried már felébresztette Brünnhildét és a lány a mély álomból ébredve vívódik a szüzesség és a szerelem hívása között, Siegfried meg suttyó módon előbb erőszakoskodik vele, aztán kissél romantikusabbra veszi a figurát és ezzel elnyeri a valkür szerelmét.
Valami hihetelen roszul van rendezve ez a jelenet. Arról énekelnek, hogy "két karom forrón ölel át", miközben a szinpad két legtávolabbi sarkában állnak. Brünnhilde olyanokat mond, hogy"isteni nyugalom tombol bennem". Borzasztó rossz az egész.
Ezt csak emlékezetből mondom, mert néhány éve Brünnhilde ébredése után becsukom a szemem, hátradőlök a székben és úgy hallgatom a zenét.
Sőt, a ZENÉT.
Eddigre ugyan kicsit elfáradt Molnár hangja, de még így is, sőt, még Temesi túlzott magas hangjaival is Wagner zenéje a tömény érzékiség. A szűzies érzékiség, már ha valaki egyáltalán emlékszik arra, hogy milyen az, amikor akarja is meg nem is, mert fél tőle. Amikor valaki tudja, hogy most gyökeresen meg fog változni az élete. Csodaszép kettős.

Hanem, azért ilyenkor nagyon szeretnék rendező lenni.

Szépjóestét! :-))

Cudarul elfáradtam. Az irodában sem volt könnyű, a másodmunkahelyen meg kifejezetten szívattak és még ráadásul Jetphotographer + Déli Riporter páros úgy rámijesztett, hogy jön a hóesés, hogy ijedtemben meg sem álltm a tecckóig. Gyanítottam, hogy este 10 felé -amikor nekem van időm vásárolni- ott kapok útszóró sót. Útálom pedig a sózott járdákat, de közös képviselője vagyok a háznak, nem hagyhatom járda-só nélkül azt a sok öregasszonyt. Nem volt pedig kellemes bringán, csomagtartón hazahozni 20 kiló sót - meg, ha már ott jártam, pár doboz ananász- és szamócakonzervet. Akciós volt mind a kettő, az ananászt különösen szeretem. És a meggybefőttet, de azt én főzöm be. Ananász -a legnagyobb bánatomra- errefelé nem terem annyi, hogy befőzhetnék belőle. Kár.
Az előbb öregasszonyt mondtam, tudom nem túl udvariasan, de sajnos egyiket sem kedvelem túlságosan. Pörögnek abban a kihez-jár-férfi-kihez-nem-jár-férfi, ki-hány-bugyit-lógat-ki-a-szárítókötélre, ki-hányszor-pucol-egy-évben-ablakot ringlispílben, ami elől vagy 16-17 éve Pestre menekültem. Teljesen megdöbbentett (és kétségbe is ejtett), hogy itt is ugyanolyan pletykásak és szűkagyúak az öregasszonyok, mint vidéken. Sajnos nincs mit tenni, ez van, így kell őket elviselni és lehetőleg jó messzire elkerülni. De azt mégsem hagyhatom, hogy valamelyik összetörje magát a csúszós járdán, hát nem igaz?
Visszatérve a pesti emberekre, nem elég, hogy itt is ugyanúgy pletykálnak, de ráadásul itt még meg sem lehet kérni őket semmire. A házban rajtam meg az öregeken kívül mindenkinek van autója, de senki nem ért rá a hétvégén, hogy eljöjjön velem sóért (meg egy zsák gyorsbetonért, egy felfagyott járdaszakaszt kisimítani). Cígölhetem én, bringán.
Lehet, hogy emiatt meg pár éven belül visszamenekülök vidékre?

Csak az első bekezdést tudtam elolvasni, de ez itt érdekesnek tűnik. Ha végzek a melóval, végigolvasom.

Hurrrrááááááá!!

GYŐZELEMM!!!!

Jóváírták a pótvizsgadíjaimat, mostantól enged a rendszer vizsgára jelentkezni!!
Éjjjjen!

(Uhh. Másfél hónap alatt írtam személyesen, bent a tanulmányi osztályon egy kérvényt. Lemásoltuk a csekkjeimet. Pár hét múlva telefonáltam, majd ugyanazt a kérvényt elküldtem faxon. Néhány hét múlva ismét telefonáltam, ismét faxoltam. Tegnap ismét telefonáltam. Azért mégiscsak elintéződnek dolgok, csak legyen bennünk elég kitartás és türelem. Meg gyógypedagógia érzék, hogy a fene enné meg.)

A nap híre: anyuéknál felszerelték a bojlert.
A 61 éves anyukám életében először fog a saját fürdőszobájában fürödni. Nem nálam, nem az üzemben, hanem a saját, csempés fürdőszobájában, amibe az én tanácsomra a kád mellé zuhanyfülkét is rakattak, mert -szerintem- az sokkal biztonságosabb egy elnehezült mozgású embernek. Ez azóta is beszédtéma a faluban, még feltűnőbb, mintha dzsakuzzit szereltettek volna be.
Hát kérem, ez is egy adalék ahhoz, hogy milyen viszonylagos a szegénység.

:-)) Szépjóestét!
Ma végre megkaptam a csekkeket a fogadjorokbe.hu-tól. Már éppen rájuk akartam telefonálni. Kaptam egy kedves levelet (benne Isten áldását, köszönöm szépen, rámfér), négy csekket (negyedéves fizetést kértem) és két kitöltött, az SZJA 1%-áról rendelkező lapot. Ez utóbbit beviszem a munkahelyemre mert én rendszeresen egy állatvédő szervezetnek ajánlom fel az 1%-ot, ez már hagyomány, amit nem jó megtörni. De nincs kizárva, hogy az egyházaknak "járó" 1%-ot most a baptistáknak utaltatom. Igaz, ezzel megtörök egy másik hagyományt, miszerint hithű ateistaként azt az 1%-ot mindig az Országgyűlés által meghatározott célra (Tiszai árvízkárosultak, Sportaréna, stb,) ajánlom. Nem vagyok bigott ateista, ettől a hagyománytól párszor már eltértem. Akkor, amikor egy krisnás központ mellett laktam és naponta láttam, hogy milyen lelkiismeretesen és jó szívvel etetik a hajléktalanokat. Jól csinálták a dolgukat, nem pocsékolták el az összekalapozott adományokat, az emberek meg kaptak meleg levest, főzeléket.
Egyébként ez a fő indoka annak is, hogy most bevállaltam ezt a jelképes örökbefogadást. Nem akarom én a zászlóanya szerepét játszani, áldozatot sem hozok, hisz nem kell emiatt a negyedévi 9000 ft miatt lemondanom semmiről. De nagyon jó érzés tudni, hogy van a világon valahol egy kis lélek, akinek én adom az ételt. Nem olyan jó, mintha mondjuk én főznék neki, de valami hasonló.
A Cunami, ez a rettenetes humán katasztrófa az ember kiszolgáltatottsága mellett ráébresztett még egy dologra;
eddig is tudtam, hogy a világ különböző részein élők között óriási különbségek vannak, tapasztalataim is vannak róla, a világ egyharmadát bejártam és nem napozgató turista voltam, hanem a hétköznapokon érintkeztem az emberekkel. Szóval tudom, hogy mekkora különbség van egy szegény európai, egy gazdag afrikai, egy középszinten élő ausztrál vagy egy hajléktalan zulu élete között.
Csakhát ehhez a tudathoz hozzá lehet szokni, ha az élmény nem naponta frissül, akkor el is fakul (márpedig én tíz éve nem vagyok hajlandó másfél óránál többet utazni naponta, tehát ez a fajta érzékenységem egész biztos fakult).

Aztán egyszercsak jön a hír, hogy kétszázezer ember meghalt, ennek legalább harmada gyerek. A másik kétharmad meg nyilván árvákat hagyott hátra. Több tízezer olyan elárvult kisgyereket, akiknek a havi élelmezése -és ezzel az életbenmaradása- háromezer forintba kerül. Nekem egy jobb színházjegy kerül annyiba, esetleg még egy perec belefér. Egy kisgyerek meg egész hónapban ebből él. Már ha valaki ügyesen megszervezi és nem folyik el a pénz kézen-közön, diplomáciára, helyzetfelmérésre, kérdőívre, logisztikára, tanácsadóra, píárra, névjegyre, mifenére. A baptisták pedig úgy tűnik, hogy nem pocsékolnak. Pár tucatnyi megszállott (na jó, mondjuk ki: idióta) kiköltözik, konténerekből összerak egy árvaházat, begyüjti a kisgyerekeket és eteti őket. Kicsit játszanak is velük, mert ugye nem csak kenyérrel él az ember.
Ebből a havi háromezer forintból nem költenek csak élelemre és egy köszönőlevélre.
És ez most jól is van így.
Később persze jó lenne többet adni. Iskolába táblát, padot, játékokat, varrógépet, szerszámokat. Pár év múlva már lehet adni "hálót az éhezőknek".
De most "halat".

S Z A V A Z Á S !

A nap történetéhez hozzátartozik még, hogy mivel nagyon kellett sietnem, változtattam a bringázási technikámon: felkapcsoltam hármasba és nem talppárnával, hanem sarokkal hajtottam a bringát. Az átlag 35 perces időmet sikerült 28-ra lefaragnom. Mondjuk, meg is fizetem az árát: a tegnapi szembeszélben taposással együtt olyan izomlázam van kialakulóban, hogy holnap a járásom cirka olyan lesz, mint Haumann Péteré volt az Őrült nők ketrecében, amikor a lóról szállt cowboy féfias járását akarta utánozni. És mivel a másfajta pedálozás másféle testtartást is igényel ami másfajta súlyelosztást okoz, sikerült beszereznem két olyan piros foltot, ami az ivarérett páviánokat is dísziti. Páviánszemmel elég szekszisen nézhetek ki, de így végigülni három (na jó, két és fél) felvonást, khm, khm, mit is ne mondjak? Szerencsére a mai előadás olyan szép volt, hogy minden bajom feledtette, de a holnapi napomról ezt már nem állítanám. Még szerencse, hogy van az irodában egy térdeplőszékem.

:-)) Szépjóestét!
Gyönyörű este volt! Tényleg csodaszép!
Nem indult pedig túl jól, jó félórát késtem. Mondjuk, nem veszítettem túl sokat, az első felvonásban Sieglinde (Temesi Mária), Siegmund (Bándi János) és Hunding (Valter Ferenc) van színen. Siegmund és Sieglinde ikertestvérek, Wotan főisten balkézről származó gyermekei. Gyermekkorukban rablóhordák ölik meg az anyjukat és elrabolják Sieglindét, akit Hunding megvásárol és feleségeként tart. Siegmundot az apja földi férfi képében harcossá neveli, majd magára hagyja és úgy intézi, hogy kóborlásai közben Sieglinde házába betérjen. Arra nyilván nem számított Wotan, hogy ezek ketten ketten egymásba szeretnek és bár rájönnek, hogy testvérek, de mégis megszöknek a gonosz és bosszúszomjas Hunding elől.
I. felvonás vége.
Már mondtam, hogy Bándi nem tartozik a kedvenceim közé, az ő hanganyaga teljesen alkalmatlan Wagner szerepekhez. Vagy csak nagyon erőlködik, nagyon kapaszkodik, nagyon ki akar tartani, de a hangja ehhez kevés és legfőképpen nagyon erőltetett. Temesi Mária évek óta énekli Sieglindét, szépen, precizen, mást már el sem tudnék képzelni ebben a szerepben. Hundingot hagyjuk.
Szóval, nem sokat veszítettem, hogy az I felvonást félig elkéstem.
Hanem a II. felvonás!!
Hát az valami gyönyörűség volt!
Szvétek László már tavaly is énekelte Wotant, kicsit megszeppenve, mint a kitünő tanuló, aki pontosan, hibátlanul felmondja a leckét. Szép hangja van, hallottam már őt Hundingot és Hagent is énekelni, de Hunding epizódszerep, Hagen pedig bár pompás szerep, de közel sem olyan bonyolult mint Wotané. Wotan két wagneri (értsd maratoni, másfél órás) felvonáson keresztül szinpadon van, a szerep nem csak hanggyilkos és kíméletlen, de drámai is, egy meghasonlott istent nem könnyű életre kelteni.
Hanem, ez a fiatalember, ez felnőtt a szerephez. Egy év alatt érett, tökéletes Wotanná vált. A III. felvonásra picit elfáradt a hangja, de annyira profi, hogy tudott korrigálni, visszafogott a hangjából annyit, hogy végig kitartson. Fantasztikus tehetség, szerintem jó pár évre megvan a tökéletes Wotanunk. Hacsak meg nem jelenik még egy ilyen istenáldotta tehetség akinek a technikát nem a hangképzés miatt kell elsajátítani, hanem hogy a segítségével minél többféle érzelmet tudjon visszaadni. Akkor majd felváltva éneklik Wotant, na bumm. Mondom, el vagyok bűvölve.
A II. felvonás Wotan és Brünnhilde (Lukin Márta) duettjével kezdődik, az isten arra utasítja a lányát, hogy a közelgő párviadalban Siegmundot segítse győzelemre. Lukin Mártának sajnos nem nagyon megy a harcias Brünnhilde megformálása, ebben a jelenetben nem nagyon jeleskedett, később, a líraibb, a drámaibb részeknél már ő is szépen énekelt.
Az ő kettősük után jött az est fénypontja. Még most is megborzongok, komolyan, ezt a jelenetet még így nem hallottam, pedig vagy 8 éve minden évben megnézem a Ringet, rádióban is meghallgatom ha tehetem. Megjelenik ugyanis Fricka (Pánczél Éva) és azt követeli Wotantól, hogy büntesse meg a házasságtörőket, álljon bosszút a házi tűzhelyet megyalázókon. Na kérem, ezek ketten olyan duettet énekeltek, de olyat! Csodálatos volt! Eddig jobbára úgy nézett ki, hogy a hisztérika Fricka papucs alá gyűri Wotant.
De nem most!
Pánczél Éva Frickája egy női méltóságában sértett istennőt mutatott, aki megtorolja az elszenvedett sérelmeket (szó se róla, Wotannak bőven van a számláján, elég kicsapongó pasas őkelme). Wotan is egy igazi isten volt, büszke, hajlíthatatlan, akit nem női akarat gyűr le, hanem a tények és a felsejlő végzet. Olyan összecsapás volt kettejük között, szikrázott a levegő. Szerintem ez a duett volt a darab csúcspontja.
Később visszatért még Brünnhilde is és döbbenten tapasztalta, hogy apja megváltoztatta eredeti szándékát és a gonosz férjet, Hundingot karja kihozni győztesként. Wotan elmeséli lányának a végzetes gyűrű történetét és a nibelung átkát, ami elhozza majd az istenek alkonyát, a megsemmisülést. Wotan itt is remekelt, dühöngött, megtört, parancsolt, szenzációs volt.
Brünnhilde felkereste az erdőben bolyongó párt és elmondta Siegmundnak, hogy ma meg kell halnia, mert apja levette róla a kezét, még a kard, a híres Notung sem tudja megvédeni. Siegmund meg, akit az apja szándékosan nyakasnak és lázadónak nevelt, közölte vele, hogy fütyül az egészre, neki itt dolga van, Sieglindére kell vigyáznia, a walkür azt csinál amit akar, ha meg kell halnia, hát akkor inkáb nyelje el a semmi, de nem megy Walhallába. Brünnhildét meghatja ez a ragaszkodás és az apja utasítása ellenére a csatában mégis Siegmundot védi. Megjelenik azonban Wotan, eltöri a híres kardot és így Hunding megöli Siegfiedet. Brünnhilde összekapja az ájult Sieglindét meg a törött kardot és megszökteti őket. Wotan pöcköl egyet Hundingon aki azonnal meghal, majd őrjöngve üldözőbe veszi az engedetlen valkürt.
II. felvonás vége.
A III. felvonás kezdetén a valkürök gyülekeznek arra a bizonyos híresen harcias zenére, hozzák a csatában elesett hősöket, akiknek Walhallában a helyük. (tavaly láttam egy közvetítést Bayreuthból, ott a valkürök hullákat rendezgettek, elég lidérces látvány volt). Brünnhilde érkezik utoljára, cipeli magával a se élő, se holt Sieglindét. Könyörög a testvéreinek hogy védjék meg Wotan haragjától, de a lányok sem bolondok, tudják, hogy ez lehetetlen. Itt van egy szép duett, Sieglinde kéri Brünnhildét hogy inkább ölje meg, nincs már értelme az életének. Ekkor mondja meg neki Brünnhilde, hogy "egy Waelsungot rejt öled", a meggyötört asszony új erőre kap, már élni akar. Ő elmenekül, Brünnhilde pedig marad, hogy átadja magát apja büntetésének, az addig sem üldözi a másikat, aki a szíve alatt hordja Siegfriedet, a következő rész hősét. Wotan azzal akarja büntetni az engedetlen valkürt, hogy kitagadja az istenek közül és arra kárhoztatja, hogy egy földi férfié legyen. Ennél nagyobb szégyen valkürt nem érhet, Brünnhilde összeomlik. Később mégis kérlelni kezdi apját, hogy legalább azt engedje meg, hogy gyáva férfi ne férhessen hozzá. Wotan meglágyul, enged a könyörgésnek. Álmot bocsát Brünnhildére és a sziklát lángba borítja, hogy csak a legbátrabb, "ki a félelmet nem ismeri" juthasson el a lányig.
Ez az utolsó kettős ez olyan gyönyörű, mindig is a kedvenc részletem volt. Még egy kicsit meg is szoktam siratni.
Itt az utolsó jelenet:

És itt az est sztárja, akiről a maszk alatt nem is látszik, hogy nem csak gyönyörűen énekel és mindenféle érzelmet ki tud hozni a hangjából, de még jóképű is:

Köszönöm neki ezt az estét!

:-)) Szépjóreggelt!!

Nemsoká' itt a tavasz!
Mondom: NEMSOKÁ' ITT A TAVASZ!! JUHHHHÉÉééééééé!
Reggel ugyan kicsit szorult Ördögné (életemben nem láttam még olyat, hogy egyetlen felhő sincs az égen, hétágra süt a nap és közben szállíngózik a hó), de már határozott jeleket mutat a tavasz: újszülött kecskegidák vannak, a madárkáink már kergetik egymást (khm, khm, nem is tudtam magamról, hogy ilyen leskelődő természetem van) és az erdőben, a szévédettebb helyeken virágzik a gyermekláncfű.


A nap feladványa: hogyan dolgozzak négy órát, bringázzak másfelet és szépítkezzek legalább egy felet úgy, hogy 5 órára az Operában legyek?

Uhhh, most rögtön tököndöföm magamat!
Akartam egy kicsit nőies lenni, kicsit recepteket olvasni meg női csacsogást pasikról, gyerekről, lelki életről, hisz mégis, a hormonjaimat én sem tagadhatom meg, nő lennék vagy mijaszösz.
De az ördögbe is, hát mióta közéleti személyiség Erős Antónia és Németh Kristóf? Vagy pláne Noszály Sándor vagy Molnár Anikó? Hát minek nézik ezek a nőket??
Uhh, most legalább meg tudom indokolni, hogy nőklapja.hu miért nincs az ajánlott olvasnivalóim között.

És még csodálkozom, hogy néha férfiként kezelnek és rámcsukják az ajtót :-(

Hát kérem, tetszik vagy nem, de meg kell állapítanom, hogy az mszp tényleg kidobja a medencébe pisálókat. A fidesz is, de náluk valahogy más a dolog utóíze. Sőt, az előzménye is más. És ez engem ha nem is zavar (hisz mi közöm hozzá, nem vagyok se tagjuk, se szavazójuk), de meggátol abban, hogy demokratikus felépítésű pártnak tartsam őket. Vagy csak én vagyok már fidesz-fóbiás és előítéletekkel terhelt?

Huhuúúú, máma két extrém sportot is feltaláltam!
Az egyik a széllel szemben bringázás. A feladat nehezíthető enyhébb és meredekebb emelkedőkkel, dombok és magas épületek mögül orvul előtörő, kétszeres erősségű széllel, harminc centi mély kátyuk kerülgetésével és könyöktávolságban előző terepjárókkal. Akinek még ez sem elég az adrenalinszint megemeléséhez, az verseny közben mondogassa magában: "Be ne zárjon mire kiérek! A qrvaindexirodádat, be ne zárjál!"
A másik extrém sport a keresztségben a "hogyan tekerjünk gyorsabban, mint a hátunk mögött tornyosuló viharfellegek?" nevet kapta. A feltételek roppant egyszerűek: meg kell előznünk az esőt. Vagy a havat. Vagy a csuda tudja, mi fog itt ma esni. Már szerencsére nem is igazán számít, mert én győztem :-)))
Mindezen izgalmakat meg lehet fejelni egy beíratlan kriminológia jeggyel, ami miatt ott kell hagyni az indexet és a jövő héten újra kimenni érte.
Múlt héten a sár fogott, ma a szél taszígált, kíváncsi vagyok, a jövő héten milyen meglepetésben lesz részem.

:-)) Szépjóreggelt!
Tiszta április, komolyan mondom, megbolondult az időárás. Tavaszi, nyers földillat száll a levegőben, a felhők között hihetetlen kék az ég, esik a hó, süt a nap, esik az eső, nem győzök ki- majd begombolkozni.
Ez a bolond szél kicsit csendesedhetne, egyrészt mert már így is szétcibálta a konytyom, másrészt mert ki kéne mennem az indexirodába. Vagy hat kilométert pedálozni, enyhe emelkedőn felfelé, hát, nem is tudom van-e most kedvem ilyesmihez.
Igaz, meglesz az a könnyebségem, hogy hazafelé pedálozni sem kell mert simán hazatol a szél. Már ha meg nem fordul addig.
Főzni is kéne.
Tegnap nagyon szép, zsírtalan birkahúst vettem a Lehelen, PALÓC LEVESt akarok főzni.
Negyed kiló birkahúsból (le kell faggyúzni, egy morzsányi zsír nem maradhat rajta!!) egy nagy fej hagymán és egy kanál pirospaprikán főzök egy pörköltet. Nagy lábasban kell felkészíteni, mert leves lesz belőle! Miközben fő, két hatalmas (vagy négy kisebb) krumplit másfél centis kockákra vágok és egy liternyi enyhén sós vízben 2-3 babérlevél társaságában puhára főzöm. Felbontok egy doboz vajbab-konzervet (fagyasztott zöldbab is jó). Amikor megfőtt a pörkölt, szórok rá egy kanál lisztet (ezt hívják staubolásnak), a főzőlével együtt ráborítom a krumplit, levével együtt a zöldbabot, megfűszerezem egy kanál majorannával és jól összerotyogtatom. Aki szereti, az tehet bele egy pohár simára kevert tejfölt is.
Abba a kategóriába tartozik mint a gulyásleves, utána elég egy túrós (vagy mákos, vagy diós) tészta, palacsinta, esetleg máglyarakás. Ez az adag nekem három napra elég lenne, de most annyira ki vagyok éhezve a levesre, (és annyira nem vágyom semmiféle tésztára, rizsre, akármire amit a menzán is lehet enni), hogy ma valószínűleg ebédre és vacsorára is ezt eszem.
De előtte még kimegyek az indexemért. Annál jobb lesz az étvágyam, minél erősebb a szembeszél, hát nem így van?

Máma kicsavarták belőem az utolsó csepp munkaerőmet is. A szokásos menetrend, 2 óra előtt 10 perccel még beesnek valami sürgőssel, hétfőre, sajtóanyag, uhh, de úúúúútálom, hogy sokszor hetekig hevernek meg utaznak az akták, aztán negyedóra alatt kész kell velük lenni!
A főnököm meg a főnökhelyettes-asszonyom gondolkodását már úgy ismerem mint a tenyerem, még ki se mondják, én már írom. El is fáradok bele, olyan, mintha kiszívnák az agyam.
Ráadásul pont abban a 10 percben ömlött a havas eső, amíg én a munkahelyemtől a metróig kiértem. Elázott a hajam, a kabátom válla, cudarul éreztem magam. Mire kiszálltam a Lehelen (3 megálló, még 5 perc sincs) már szakadozott fel a felhőzet, sütött a nap.
Aztán bevásárlás közben elhagyott az erőm, teljesen összelottyadtam. Felmentem a galériára, kértem egy kapucsínót és azzal próbáltam magamat ébren tartani, hogy fentről megszámoltam, melyik árusnál hányféle színű alma van. Attól akartam almát venni, aki a legtöbb félét tartja. Jellemző az akkori állapotomra, hogy belekeveredtem:
-sárga: golden,
-halványzöld: zöldalma,
-lilásbordó: starking,
-vörös: idared,
-sárgáspiros: jonatán.
Nos, ezt mindet nem tudtam összeszámolni. Úgy is jöttem haza, hogy alig vettem valamit.

A lentebb belinkelt Malgot cikk olvasása későbbre marad, annál is inkább, mert közben Tölgyessy is megszólalt.
Nem tudom, miért van megint olyan érzésem, hogy egy pontosan megkoreografált királydráma nézője vagyok.
A kérdés persze álnaív, mert nagyon is tudom: Orbán nyilatkozata, miszerint nem biztos hogy mégegyszer miniszterelnök akar lenni, megadta a jelet a táncrendre: jönnek szépen sorban, elő kell készíteni a fidesz újabb átszerveződését, vagy, akár újabb ideológiai váltását is.
Az a helyzet, hogy kicsit már unom ezt a műsort. Már azt sem tudom, hogy tényleg királydrámát látok vagy vígjátékot, esetleg csak vidéki ripacsok kabaréját.
Ráadásul feltétlenül szükségem van egy órányi délutáni szépülésre. A fidesz meg átalakul vagy újjászületik anélkül is, hogy nekem minden mozzanatról tájékozódnom kéne. Úgyis a végeredmény a lényeg, hogy a premier után visszatapsoljuk-e őket.

(Bocs, ha kissé zavaros, esek össze, ha beszélnék, dadognék a fáradtságtól.)

:-) Szépjóestét!
:-(( Ilyen lehetetlenül rossz előadást még életemben nem hallottam. Volt úgy, hogy egy-egy szereplő gyengébb volt, de hogy senki ne találja a hangját, hát ez csúfos bukás!
Egri Sándort a Ring közelébe se szabadna engedni, neki még a zenekarral jól megtámasztott olasz vagy francia áriák is gyakran gondot okoznak, Wagner meg semmiféle zenekari segítséget nem ad az énekeseinek. Wotan ráadásul végig szinpadon van, ehhez a szerephez a jó hang mellett erő kell és állóképesség. Egrinek a három közül egyik sincs.
Donnert és Froht fiatal énekesek alakították, kritikán aluli minőségben. Froh nem a bátyja, hanem az öcsikéje volt a védelemért könyörgő Freianak, Donner meg akinek a hangja -a legenda szerint- túlszárnyalja a mennydörgést, aki ha a kalapácsát megforgatta a feje felett, égzengés és villámlás közepette megnyílt az ég, nos, Donner valami viráglelkű trubadúrnak képzelte magát, éppenhogy nem gügyögött. Azt is hamisan csinálta.
A sellők nem csacsogtak, csobogtak, kacagtak, hanem kiskacsák módjára sipogtak. Különösen a gesztenyebarna énekelt nagyon gyengén (merthogy ez is a rendezés egyik gyengesége: a három sellőt egy szőke, egy vörös és egy fekete -parókás- énekesnő alakítja. Uhh, a ledér nőkről alkotott sztereotípiák!).
Legnagyobb döbbenetemre a kedvenc Tóth Jánosom, aki remek, parázna, keserű, gonosz, cinikus, megalázott Albericheket szokott énekelni, aki az érzelmek minden skáláját át tudja fogni, most egyszerűen rekedt volt. Az előadás második felére ő valamennyire megtalálta a hangját, de ez már késő volt: én egy évet várok egy Ringre, hát ha lehet, ne rontsák el az estéimet!
Az óriásokat még megemlíteni sem érdemes, Erdát, a Föld istennőjét szintúgy. Kritikán aluli, gyenge, hamis, el-elcsukló erőtlen hangok.
Pataki Antal Mimeként viszonylag korrektül énekelt, de az ő szerepe nyúlfarknyi.
A másik kedvencem, Rozsos István is hozta a cinikus, gonosz Loge figuráját, de az ő fejhangon, hideg távolságtartással énekelt áriáinak dramaturgiai szerepük van, nem elégítik ki az én szép énekhangok iránti vágyamat.
pocsék egy előadás volt, na, ezt semmi nem menti.
Csak remélni merem, hogy vasárnap a Valkür szebb lesz. Vagy nem. Bándi énekli Siegmundot, nem tartozik a kedvenceim közé ő se. Talán Szvétek László, ő tavaly debütált Wotanként, akkor nagyon precizen énekelt. Ha ezt a precizitását meg tudta tartani és kicsit oldódott benne a szereptől való félelem, ő még szép estéket fog szerezni nekem. Pont mint Molnár András, de őrá várnom kell, majd a jövő héten két estén énekli Siegfriedet. Imádni szoktam! :-))
Nna, erről ennyit, ez belterjes duma, unalmas lehet annak, aki nem kifejezetten Wagner rajongó.

Hanem ma tényleg jól elrontották az estémet. :-((

Jól indult pedig :-)))
A kisföldalattin két pasas mellé szorultam. Nem voltak rossz darabok, de én már vagy 10 éve nem szemezek, nem ismerkedek. Az egyik a szemét le nem tudta venni rólam. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem veszi észre, laposra húztam a szemgolyóimat és elnéztem a nagy semmibe. Ez a távolságtartónak szánt, de inkább bamba arckifejezés egyébként nagyon jellemzi a nagyvárosi embert; összeszorulunk, belelógunk egymás intim szférájába és mivel ez idegesít bennünket, próbálunk úgy tenni, mintha ezt nem vennénk észre. Mármint a szorosan mellettünk álló másik embert nem vennénk észre.
Nos, ezt az én pasimat nem lehetett nem észrevenni, mert nem eléágedett meg a bámulással, félhangosan tett egy megjegyzést a haverjának. Egy híresen szép szinésznő ajkához hasonlította a számat, csak éppen hozzátette, hogy az én szemem még az övénél is szebb.
Erre már elnevettem magam.
Mondta, hogy a mosolyom még szebb, mint az előbb említett kimbézindzser.
Hálistennek eddigre megérkeztünk az Operához, le kellett szállnom. Gondolom, amikor hátulról meglátott már valamennyit romlott a megítélésem, de az már a hátam mögött történt, kit érdekel :-))) ?
Szóval, bárhogy tagadom, bárhogy írtom magamban, azért mégiscsak lakozik bennem egy afféle könnyű kis nőcske. Egy olyan igazi kis pesti nőci, akit könnyű táncba vinni. Már ha valaki ismeri a koreográfiát.
Sajnos egyre kevesebb pasi ismeri.
Hazafelé jövet azért elméláztam azon, hogy igaziból nem is a szép, okos, hűséges és szilárd jellemű Brünnhilde nevét kellett volna felvennem, hanem valamelyik kacér sellőét. Mondjuk Woglinde. Vagy Flosshilde.
Aztán még azon is eltűnődtem, hogy azok, akik idejárnak az én lángokkal körbeölelt sziklámra, vajon követnének-e a hullámok közé?
Hogy is mondta Fricka?
"Átkozott sellők! Sok férfit lehúztak a Rajna alá!"
Mondjuk, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a házitűzhely nyugalmáért felelős Fricka istennő (Wotan felesége) egy meglehetősen prűd, irígy és roppant hiú, vénülő szipirtyó, aki a rohamosan gyengülő szexuális vonzerejét viharos féltékenységi jelenetekkel próbálja ... hmmm. Pótolni? Kiegészíteni? Helyettesíteni?
Mindegy is. A kiállhatatlan természetével nagyban hozzájárul az istenek alkonyához. A tökéletes megsemmisüléshez. Ahhoz, hogy a világra szabadult ez a pénzsóvárság, ez a hatalomvágy, ez a birtoklási vágy.

Vasárnapra megpróbálom megfogalmazni, hogy mitől is olyan fantasztikusan jó librettista Wagner. Mert nemcsak a zenéit szerezte, hanem az operái szövegeit is ő írta. Egyszer, ha sok időm lesz, hozzáfogok németül tanulni és az összes Wagner szövegkönyvet lefordítom. Merthogy a mostanában közkézen forgó fordítások hihetetlenül rosszak és élvezhetetlenek.
Nna, ideje befejezni a blogolást, ezt most rajtam kívül igen mindenki unja. Aki meg tanulhatna belőle (Szinetár Miklós úr, az Operaház igazgatója) pedig aligha olvas ilyen izéket.

:-) Szépjóestét!
A kollegináim máma kis híján elérték nálam, hogy megundorodjak a számítógéptől. Volt, aki azért hívott, hogy álítsam nagyobb méretűre a betűket, de olyan is, aki nem találta a könyvtárát. Rejtély. Rejtély, hogy ezek hogy csinálták meg az ECDL vizsgát. Nem várom én tőlük hogy varázsoljanak, de ennyire butának sem szabadna lenniük. Nekem meg ma rengeteg saját munkám is volt, lógott a nyelvem szobáról szobára rohangálni, mindig mindent félbehagyni és újrakezdeni.
Uhh.
Még van egy órám a A Rajna kincséig.
Csinálok holnapra egy salátát és leheverek egy félórára.
A saláta semmiség, egy arasznyi póréhagymát vékonyra karikázok, hozzágyalulok egy sárgarépát, ollóval laskára vágok 3-4 kínaikel levelet. Megszórom egy kis oregánóval, loccsantok rá egy kanál borecetet, egy kanál olívaolajat, összekutyulom és kész is. Holnap a büfében picit megsózom és megeszem. Eszek utána egy túróspitét, mégsem tehetem meg, hogy lejárok a büfébe enni és nem veszek tőlük semmit. De a menzakajára már rá sem bírok nézni, a szendvicsek meg egyéb büfé-eledelek pedig valahogy nem nekem valók.

Most pedig egy kis intenzív pihi.
Este jövök, A Rajna kincsét (is) nagyon szeretem, még akkor is, ha ez a rendezés már kicsit unalmas. Becsukom a szemem és hallgatom, közben pedig elképzelem, hogy én hogy rendezném meg.
Azért -nem is kicsit- haragszom az Operaházra, nagyon gyávák, semmi merészebbet nem mernek csinálni, még az új rendezések is olyanok, mintha harminc évvel ezelőtti felújítások lennének. REmélem, legalább az énekesek jók lesznek.

Más: aki nem jön velem operába, az hallgassa ma este 8-tól a Klubrádiót: régi, azóta eltünt kocsmákról lesz benne szó, feltéve, hogy a műsorvezetők nem gondolják meg magukat. Mindenki megemlékezhet a kedvenc III. vagy IV. osztályú vendéglátóipari egységéről, vagy éppen osztályon aluli késdobálójáról.

:-)) JóreggelT!
Úgy látszik, van még feladatom ebben az árnyékvilágban, túléltem a náthát. A fejem sem fáj (még), a légzőnyílásaim is tiszták.

Malgot István Orbánt bíráló cikkét majd elolvasom. Ha lesz időm rá.
Legközelebb csak péntek délután.
Kááááááááááávvvééééééééééééééééééééééttttttttt!!!!!!!!

Állapotjelentés:
- homlok mögötti, fokozódó nyomásérzés (attól tartok, nem az ész akar kifelé csordulni),
- tompa, bújkáló fejfájás (ami olyan, mintha nem is akarna fájni, csak zavarni),
- alattomos kis borzongások (amiket határozottan nem egy jó pasi közelléte vált ki),
- sajgó könyök-, váll-, térd- és egyéb izületek,
- hajfájás (haj = hair), de annyira, hogy le kellett engedni a kontyocskámat. És ami a legborzasztóbb;
- félóránként jelentkező, eddig még egész jól visszatartott hisztérikus rohamok.
Ennyi (műszeres vizsgálat nélkül).

Kúra:
- aszpirin,
- C-vitamin,
- náthaűző büdössaláta (*),
- citromos - mézes bodzatea,
- vietnami balzsamos mellkas-pakolás,
- kis kupica svéd keserű pár csepp narancslével (fordítva kéne, de szükség törvényt bont) és végül
- ágynyugalom.

Máma hálistennek nem kell dolgozni menni.

* = a náthaűző büdös salátához kell egy marék apróra vágott savanyúkáposzta, egy vékonyra szelt lilahagyma, 3-4 gerezd zúzott fokhagyma, 1-2 apróra vágott cseresznyepaprika és egy kanál olaj. Mindent szépen össze kell keverni és megenni.
Iszonyú íze és szaga van, hatalmas önfegyelem kell a fogyasztásához. Komolyan mondom, tényleg nagyon rossz, de ez az egyetlen szer, ami reggelre garantáltan kikúrálja a náthát. Az igen kedvező vírusölő, gombaölő és baktériumölő hatása mellett egyetlen kellemetlen mellékhatása van: a mellettünk alvóból kíméletlenül kiöli a szerelmi vágyat. De aki beteg, az nyögjön és gyógyuljon, ne akarjon hancúrkodni.

A jobb vádlim erősen viszket és nagyon piros. Ha kiderül, hogy beszereztem egy bőrfelületi fagyást, a kardomba dőlök. De az is lehet, hogy orbáncom lesz.
Ha lehet, a kissebbik rosszat szeretném választani.

Az egyik kolléganő ki akarta nyitni az ablakot, erre Madame Passziánsz kiverte a hisztit, hogy ő akár be se jön, vagy kimegy és vissza se jön, akár egész nap nyitvatarthatjuk az ablakot, csak várjuk meg, amíg őt eltemetik.
nna. Egy sima szellőztetésből is ekkora cirkusz van.
Uhh.
A lábom meg egyre jobban fáj.
jajajajajajAAAAAAJjJJJJJJJJ!

60 éve szabadult fel a budapesti gettó.

:-)) Szépjóreggelt!
Isteni, méregerős, tűzforró kávét iszom, remélem lehel belém valami életet és legfőképpen segít kicsit kiolvadni. Cudar hideg van, meleg lakás, hideg utca, fülledt metró kabátban, megint hideg utca, nem győz az ember gombolkozni.

Dícsérni jöttem: a Krétakör Színház közönségszervezőinek csillagos ötös: postafordultával válaszoltak az e-mailre; amelyik előadásra nem tudnak most jegyet adni (Nibelung lakópark) arra előjegyzésbe vettek és majd értesítenek, amire van jegy (Siráj), azt félretették, van egy hetem hogy átvegyem. Valahogy így képzelem ezt a fajta ügyintézést.

Nem úgy, mint a tegnapi jegyértékesítő, akinél akartam egy jegyet venni a Katonában futó Koccanásra. Azt mondta a hölgy, hogy szóló jegyet nem ad, csak kettőt, mert most van neki négy, a maradék hármat nem tudja egyben eladni.
Hát, így nem is. Nekem legalábbis biztos nem. Úgyhogy a Koccanást valószínűleg állójeggyel nézem meg, mert a pénztárban már két hónapra előre sem lehet jegyet kapni.
Jegy-viszonteladóval pedig egy darabig nem próbálkozom.
Nno, kávészünet vége, munka van.

:-)) Szépjóestét!!

Nna, túléltem. Igaz, nem nagyon erőltettem meg magam, csak annyit csináltam, amennyit muszáj.
Hazafelé jövet beugrottam a tecckóba ... inkább most mint hétvégén. Sajt, kefír, rizs, gersli, ezek nálam alapdolgok, nem fogyhatnak ki. Most kifogytak.
Kifelé jövet benéztem az egyik virágbolt kirakatán, ott is ragadtam; hegyekben, de tényleg, szó szerint hegyekben áll a klívia (Clivia miniata). Valami piramis alakú virágtartóra voltak felrakva, sűrűn, az egész egy csodaszép narancsszínű dombnak látszott. Teljesen elbűvölt a látvány.
Aztán beljebb néztem, bár ne tettem volna!

Éppen csak túlestünk a nagykarácsonyi hisztérián, beüzemelődtek a DVD-lejátszók, a tévék, a konyhai robotgépek, már elcserélgettük a nemszeretem illatú parfűmüket, elajándékoztuk a csillámporos, trombitáló angyalkát ábrázoló gyertyatartókat és a fosszínű pulcsikat, szóval mindezt éppen kihevertük, itt a másik ajándékvásárlási őrület: valentin nap.
Vegyünk a kedvesünknek szív alakú bögrét, kispárnát, gyertyát, szivecske mintás alsógatyát, hálóinget és/vagy kotont. De legfőképpen vegyünk neki szív alakú lufit, esetleg a kezében szív alakú bon-bont tartó plüssmacit, vagy szőrmecicát.
Házias kedvesnek lehet venni szivecske mintás kötényt vagy papírszalvétát, esetleg piros zománcos minivödörbe ültetett virágot.

UhHhh.

Ha akad olyan férfiember, aki a blogom alapján netán halálosan belémszeretett és egy élete, egy halála, de olthatatlan vágyakozását megpróbálja a tudomásomra is hozni, kérem Őt, semmiképpen ne valentin napján tegye, mert semmi esélye sem lesz.
Valljon szerelmet egy kibirhatatlanul ködös, borús napon, olyankor esetleg jókedvre derít, ami ugye mindig javítja egy pasi esélyeit. Vagy egy szép tavaszi napon, amikor egyébként is jó kedvem van, olyankor mindig könnyebb dolga van egy férfinak. Vagy amikor éppen menstruálok és szenvedek, hátha meggyógyít. Szóval nekem bármikor szerelmet lehet vallani, de semmiképpen ne valentin napján, mert kidobom az illetőt mint a macskát sz.... szóval kidobom.

Hanem, egy klíviát nagyon szeretnék:

sőt, kettőt, mert nem tudok dönteni a sárga és a narancssárga között:

Ha valakinek van ilyen virágja és a szaporulattal nem tud mit kezdeni, léccci-léccci-léccci küldjön nekem egy e-mailt, cserébe adok amarilisz hagymát. Vagy karácsonyi kaktusz hajtást. Vagy vannak nagyon szép begóniáim.
Előre is köszönöm!

Más:
A Bartókon pont egy modern komolyzenei alkotást adnak. Olyan, mint ahogy egy részeg skót dudás és a még részegebb Varnus Xavér duettjét elképzelem. A ritmus-szekciót egy böfögő-művész adja és a koncertet időnként megzavarja egy nyikorgó ajtó. És ráadásul az is behallatszik, ahogy az egyik hallgató az űrtelefonján a marslakó barátnőjével beszélget. Rettenetes, komolyan mondom, ha ez a modern zene, örök életemre konzervatív maradok.

:-)) Szépjóestét!
Kicsit torlódnak az események, a héten kezdődik a Ring és emiatt össze-vissza kellett csereberélgetnem az esti melóm. Estére igencsak ájulásközeli állapotban leszek.
Ezt azért érdemes elolvasni; a fidesz hozzáfogott Rogán kicsinálásához. Ezt a választási kampányt, ami most következik, ez a fiú nem fogja túlélni. Mármint politikailag persze. Kampányfőnök ilyen helyzetben csak bukhat: ha veszítenek akkor azért, ha meg nyernek, akkor az úgyis a karizmatikus vezetőnek köszönhető. Nem értem, hogy ez a fiú hogy nem veszi észre, hogy csak ágyútölteléknek használják, hogy ne a "nagy öregeknek" Orbánnak, Kövérnek és a többieknek kellessen túúlszerepelni és ezzel hitelteleníteni magukat. (Hihihi, majdnem azt írtam, hogy túldiszponálni és ezzel diszkreditálni magukat, de időben kapcsoltam, akárhogy hívogat, nem mászok fel az uborkafára). Azt meg pláne nem értem, hogy az a fidesz tagság, amelyik olyan őskövületnek tartja az mszp-t (az is, bizonyos fokig), hogy nem veszi észre, hogy a fidesz vezetősége éppen úgy bebetonozódott és kapaszkodik a poziciójába mint a szocik. Meg mint a szadesz is. Sajnos.

Az a hír pedig, hogy ezután minden évben lesz magyar-román kormányülés szerintem az év legjobb híre. Szegény Medgyessy, hogy mit kapott ő amiatt a pohár pezsgő miatt, amit két éve megivott az akkori román miniszterelnökkel! Igaz, akiknek semmi sem tetszik amit nem a jobboldal csinál, azok ebbe is bele fognak kötni. De csinálják, bánja a fene, az a lényeg, hogy normális, működő szomszédi kapcsolatban legyünk Romániával.

nna, uzsonnaszünet vége, mennem kell melózni. Bekenem az arcom fagyállóval, macskanadrág, bundabugyi, bBrRRRrrrr...

(a fagyálló nem hülyeség: speciális zsíros krém, megvédi az arcbőröm a szétfagyástól. Soha nem fázom a bringán, de a bőrömet kicserzi a hideg. Nekem meg már nincs túl sok szépségtartalékom, így hát kapaszkodok minden kis szalmaszálba.
Hajhaj.
Ilyenkor azért mégis jobb szeretnék pamlagon heverő úrinő lenni. Reggel masszőr, délelőtt egy kis konditorna, utána szauna és kozmetikus, délután egy kis soppingolás, este meg díszítem az éppen aktuális kitartómat. Már persze ha megyek a kocsijához és aznap estére éppen engem választ.
Ehelyett soha véget nem érő meló van.
Hosszan tartó, borongós önsajnálat.
Majd a bringán felfrissülök.)

Műsorajánló:
este nyolckor Iványi Gábor és Kéri Lászó a klubrádión. Érdemes hamarabb is odatekerni, mert négy órától a kedvenc betelefonálós műsorom ismétlik.

A fenébe ezzel a munkával.
Úúgy főznék valami finomat!
Mondjuk tejszínes spenótot bundáskenyérrel.
Vagy egy finom krumplilevest, van itthon mangalica kolbász.
Mindezek helyett meló. Mostmár tényleg el kell indulnom.

:-)) Szépjónapot!!

Úúgy, de úgy elfáradtam, hogy ihaj! :-))
Már tegnap elkezdődött: madáretetés és római után bringára ültem és kivittem az indexem. 6 (hat) jegyet kell beíratnom, ezzel újabb két félévet tudok lezáratni. Ez mind gyönyörű.
Hanem, a szokásos úton, a kertek alatt próbáltam menni, nem gondoltam arra, hogy éppen kezd felengedni a fagyos sár. A híg sár úgy begyűlt a kerék és a sárvédő közé, hogy valósággal bekövesedett, úgy működött, mint egy fék. Még kipiszkálni sem tudtam. Mire beértem a suliba, folyt a senekemen a víz. Indexiroda, könyvtár; nem találom a III. évfolyamos CD-m, azt kellett kikérnem. Majd egy óráig tartott, mire a könívtáros kisasszony előhalászott egyet, addig volt időm hűlni. A legszívesebben otthagytam volna, de a CD nélkül nem tudom megcsinálni a méréstechnika házimat. Egy MICROCAP nevű programocska van rajta, azzal kell tervezni egy áramkört. Ezt a tárgyat nagyon szerettem, minden ZH-t és vizsgát jelesre írtam belőle. A gyakorlati vizsgát azért nem csináltam meg, mert az otthoni gépemen elromlott a monitor, nem adta a piros színt és emiatt nem látszott, hogy az áramkör működik-e vagy sem, sehol nem tudtam ellenőrízni a házim. (most is munkahelemen kell egy kis időt lopnom rá, mert a linuksz alatt nem fut). Aztán meg minden összekavarodott, több mint egy évig semmilyen tárggyal nem foglalkoztam. Most kezdhetem ezt is előlről. Remélem, nem felejetettem túl sokat. Illetve, pont azért szerettem, mert ehhez nem kellett magolni: kétértékű logikára épül az egész, igen-nem, 1-0, van áram - nincs áram, nyit-csuk. Ennyit még én is fel tudok fogni :-))) Egyébként is, a logikai áramkörök majdnem úgy néznek ki, mint egy kötésminta.
Szóval, lett lemez, nyomás haza. Szó szerint nyomás, mert a sár még mindig fogott, már majdnem hazaértem, mire apránként kipotyogott. úgy elfáradtam, hogy ruhástól, a kanapén elaludtam. Mire felébredtem, olyan álomittasan szép voltam, hogy úgy döntöttem, rágömbölyödök még egy órácskát. Rámfért.
Ma megint madáretetés, aztán római. Gyönyörű vízimadarak vendégeskednek nálunk. Az egyiket tavaly már láttam, vadliba méretű, fekete-fehér tollas gyönyörűség. Úszik a vizen, aztán hirtelen lebukik, elég sokáig tartózkodik a víz alatt. Van pár kisbukó is. És van egy olyan, amit nagyon ritkán látok, pár éve utoljára: ő is vadkacsa formájú, csak a tolla szép gyöngyházszürke, a feje pedig rőtvörös. nem csinált különösebb kunsztokat, úszkált és mutogatta magát.
Aztán átmentünk a rómaira, csodaszépen sütött a Nap. Azok az elégedett kis nyögdécselések, sóhajtások, diszkrét cuppanások amikkel a reggelinket üdvözöltük, elmentek volna egy szoft-p0rnó szinkronjának :-)) Mondjuk, két és fél órát gyalogoltunk érte, valamennyire érthető. És még haza is kellett jönni - amihez semmi kedvem nem volt. Mármint a hazajövetelhez.
Útközben aztán olyat láttunk, de olyat:-DDD
Vadkacsa-szekszet! De legalábbis pettinget. Táncoltak egy kicsit, bókoltak egymásnak, aztán a gácsér elkapta a nőstény búbját, ráugrott és kicsit pitélt rajta. Korai még a párzás, de úgy látszik, az enyhe télnek ilyen hatása is van.

Most pedig mennem kell dolgozni.

Ahogy a bíróra nézett, tudta, hogy vége van. Nő volt az is, a rosszabbik fajtából, akinek a tekintete áthatol a bőrön. Megfeszítette az izmait, így talán nem fog remegni a térde.
Túl kell esni ezen is.
Azért ez a nő nézhetne rá kicsit megértőbben. A legtöbb bíró félrenéz, el a vádlott feje mellett, néha még ásít is kicsit, a látszat kedvéért feltesz pár kérdést, kicsit ejnye-bejnyéz, de a legtöbbször kimondja a felmentő ítéletet és kész, mehet a vádlott a dolgára. Ez meg csak ránéz, még meg sem szólal, de már látszik rajta, hogy egy mocskos ringyónak tartja.
Miért pont neki kell kifogni egy ilyen pengeszájú, hidegszemű frigid tehenet?

- Nos -kezdte a bíró- mesélje el kérem, hogy mit követett el. -
- Semmit. Nem követtem el semmit. Védtem, amim volt: a nyugalmam.-
- Magának volt nyugalma?- nézett fel a bíró- Ugye nem gondolja komolyan, hogy hiszek magának? Azelőtt egyebet sem lehetett hallani magától, minthogy szenved. Mivéle nyugalmat akart maga megvédeni? -
- Öö.. ami kialakult bennem ... évek alatt. Nem akartam újrakezdeni. Már lezártam. Évekig nem jelentkezett, hát lezártam. -
- Ugye tudja hogy tudom hogy hazudik? Maga sose nyugodott bele, legfeljebb belefáradt. Évekig kerestette. -
- Ez igaz. -
- Legalább van valakije, aki miatt érdemes volt lemondani egy találkozót? Közel 10 év után miért nem lehet egy kávét meginni egy régi szeretővel? -
- Nem, nincs senki.De nem is akartam újrakezdeni. Már nem. -
Lehajtotta a fejét. Már az elején is látszott hogy ez reménytelen, feladta, átengedte magát a szigorú szájú bírónőnek. Az megérezte, erősebben támadta, össze akarta törni.
- Arra nem gondolt hogy valami baja történhetett? Ott háború volt. Meg is halhatott volna. Vagy lehet, hogy megsebesült. Miért nem hallgatta meg? Lehet, hogy oka volt arra, hogy eddig nem jelentkezet. Szerette maga egyáltalán? -
- Ott nyolc éve béke van. És két éve volt egy motorbalesete. Nem éppen viszmájor. - a bírónak a szeme sem rebbent, mintha nem is hallotta volna az ellenvetését.
- Szóval, miért nem hallgatta meg? Sértődésből? Vagy bosszúból? Hogy ő is gyötrődjön? -
- Félek tőle. Féltem, hogy újrakezdenénk. Elgyengülnék. Aztán megint eltűnne. Ha már egyszer megtette, megteszi másodszor is. Akkor már el sem kezdem. Nem akarok érzelmi rabszolga lenni. -
- Maga javíthatatlan. Visszaeső. Magát még büntetni is kár, bünteti saját magát. -
A bírónő felpattan, mérgesen szedegette össze az aktáit.
- Menjen innen a fenébe, keressen máshol feloldozást! - hátat fordított és indult kifelé.
- Kérem, bírónő, kérem! -kiabált utána kétségbeesetten. Az megtorpant, visszafordult.
- Kérem, ezek szerint nem itél el? Szabad vagyok? -
- Szabad? - Most először, egy pillanatra érezni lehetett a hangjában valami szánalomfélét. - Maga kedvesem sosem volt szabad. Csak éppen megtanult úgy élni, hogy mások nem látják a bilincseit. Még van ideje, még megtanulhatja azt is, hogy tényleg szabad is legyen. Ehhez az én felmentésem kevés. Nem segíthetek magán, sajnálom. -

Sarkon fordult és kiment. Ő még egy darabig állt ott, aztán fogott egy rongyot és letörölte a tükörre fröccsent fogkrémhabot.

"... Te, aki "a modern politikát" (akármi is az) testesítetted meg hosszú ideig Kelet-Közép-Európában, a múlt oldalára kerültél. Ez önmagában nem baj, de a te fáradságosan kialakított politikai személyiségeddel nem fér össze. Ez csakugyan a vereség útja, aminek nem örülök, mert nem azért húzod a rövidebbet, amiért - szerintem - megérdemelnéd."
TGM nyílt levele Orbán Viktornak, amely nyilt levél "csak irodalmi konvenció, nem kell rá válaszolni."

Szerintem nem is nagyon tudna válaszolni. Ettől a levéltől se köpni, se nyelni nem lehet, hát még válaszolni rá!

:-)) Szépjónapot!
Alig bírtam ma felébredni, három kávé után is csak kornyadoztam.
Kolléganő elment ebédelni, kinyitottam az ablakot, és kérem, lőn csoda!!! mint a motolla, le se lehetne lőni. :-))
Amúgy nagyon bekaptam valamit, újra kellett telepíteni az offiszt.
Az azért érdekes, hogy egy ilyen védelmi rendszeren keresztül is meg tudnak fertőzni. Lenne egy-két keresetlen szavam ezekhez az internet-huligánokhoz.
Nna, meló van, addig dolgozom, amig van némi oxigén a szobában :-))

:-)) Szépjóestét!

Ma délután felismerni véltem némi összefüggést a híres emberek temetéseire járók lelki alkata és Gyurcsány bulvárszereplései között, de aztán történt valami, amin azóta is nevetek.
Mindenféle spéci szerszámokkal, fémmegmunkáló eszközökkel kereskedik a cég, ahol esténként dolgozom. A szerszámokat újságpapírral kitömött rekeszekben szállítja az egyik műhely. Jobbára bulvárlapok, napilapok, női magazinok, ilyesmi. Hanem ma, hát, ilyet én még életemben nem láttam. :-DDD Az egyik doboz keményp0rnó újságokkal volt kibélelve. De nagyon keményp0rnóval ám, nem is tudom, milyen trükkel fotózzák ezeket a félméteres, kékeres óriásdákókat. Már ha valódiak egyáltalán, mert még azt is feltételezem, hogy egy papírmasé modellt odaillesztenek; ezek még a medencecsontot is szétfeszítenék, nincs a világon annyi síkosító, ami egy ilyen borosüveg méret befogadására alkalmassá varázsol egy nőt.
Még az a szerencse, hogy több rendelés volt a dobozban, mert elképzelem, hogy nekünk ki se kell nyitni, hanem egyből küldjük tovább. Jó kis cégimázs lett volna :-DDD

Hanem, azoknak az embereknek a lelki alkata is megérne néhány kört, akik ilyesmiket szeretnek nézegetni.

A bulvárlélektan elemzése holnapra marad, már alkalmatlan vagyok a bonyolultabb gondolatok kifejezésére.

Tarararaaammm!!! Tarararaaaammm!!!

Számítógépes grafika : 4!!!
Mondom: négyes!! Tehát JÓóÓÓ!!!

Tarararaaammm!!! Tarararaaaammm!!!
Juhhhéééééé!!!!


U.: ebben csak az a borzasztó, hogy amíg a kifejtős kérdéses grafikavizsgát meg tudtam csinálni négyesre, addig a tesztes külgazdaságtanból már kétszer meghúztak. Még ez se lenne olyan elviselhetetlen, ha nem tudnám, hogy amíg több-kevesebb utánakérdezéssel egy külker ügyletet le tudnék bonyolítani, addig egy igényesebb kiadvány grafikáját már nem tudnám megcsinálni. Sőt, igénytelenét se.
Nadehát, az életnek tanulunk ugyebár.
Ez a négyes azért nagyon-nagyon jólesik!!!!

:-)) Szépjóestét!
Ami a munkát illeti, .... ugorjunk.
Este egy kedves barátnőmmel megnéztem a Csodálatos Júliát. A fejembe vettem hogy ezt vele nézem meg, hát ki is vártam, amig egyszer mindketten ráértünk.
Kedves, kellemes film, finom poénokkal, amiket igen gyakran tönkretesz Bánsági Ildikó szinkronja. Nem frusztrált, nem hisztis, nem kiábrándult, nem kihívó, nem közönséges, hanem egyszerűencsak kofás. Vagy Kocsma Julcsás. Repedtsarkú. De tényleg aranyos a film, hálistennek Szabó István olyan vígjátékot csinált, amiben nincsenek túlzott gesztusok, fintorok, kiélezett helyzetkomikumok. Kedves, szeretnivaló emberi komédia aminek az ürügyén lehet ugyan az öregedésről elmélkedni, de felesleges mindenben a mélabút keresni. Vasárnap délutánra való szórakozás, be kell illeszteni egy kiadós séta és egy krémes közé. Én ugyan más hangulatra emlékszem a regényből, de egyrészt régen olvastam, másrészt meg akkoriban ... azt inkább hagyjuk, hogy milyen hangulatban voltam akkoriban, most úgysem tudnám visszaidézni.
Egyrészt mert mostanábban jobban érzem magam a bőrömben, másrészt meg mert most kifejezetten becsiccsentettem, ilyenkor alkalmatlan vagyok a filozofálgatásra. Az történt ugyanis, hogy a barátnőm mondta, menjünk fel hozzá, van egy meglepetése. A meglepetés ötvenen túli, hatvanon inneni, szakállas, köpcös, mosolygós, de nem volt meglepetés, mert már ismertem. Kétoldalról megcsókolt, letepert, a halántékomhoz szorított egy revolvert és arra akart kényszeríteni, hogy igyak vele viszkit.
Ellenálltam.
Akkor a torkomra tett egy pillangókést és mondta, hogy jó, ha viszkit nem, akkor legalább vermutot.
Szerencsére egy picit engedett a szorításon és akkor kinyögtem, hogy vermutot se, de ha van egy korty unikum, esetleg egy kupicával abból a multkori törkölyből, azt szívesen. Erre elengedett, hisz töltenie kellett. Az a két korty törköly aztán előbb fejbe kólintott, utána a gyomromon csavart egyet, úgyhogy azt a darabka camembert már kínálás nélkül is elfogadtam. Ha meg sajt, akkor vörösbor. Villányi kékoportó, tavalyellőtti, síma, kicsit dióillatú.
Megtört az ellenállásom.
A meglepetés az volt, hogy áprilisban lesz az esküvőjük. Eddig is tudtam hogy ez a kapcsolat működik, de időközben valami történhetett mert ezek ketten nagyon elvarázsolták egymást. A barátnőm szeme úgy csillog mint a macskáé, a vőlegénye meg, nos, egy óvatlan pillanatban -amikor azt hitte, hogy én a sajtommal vagyok elfoglalva és nem figyelek- jó nagyot csípett az asszonkája fenekébe.
Tunya, morcos, kiállhatatlan, középkorú és többé-kevésbé impotens pasasok nem nagyon szokták a menyaszonnyuk fenekét csipkedni, úgyhogy ők ketten sínen vannak, csak így tovább. Sok boldogságot kívánok nekik!
Nekem pedig megvan az a jó érzésem, hogy negyvenen túl sem áll meg az élet. Azt, hogy harmincon túl nem áll meg eddig is tudtam, igaziból a negyventől sem féltem, de azon túl már nem láttam, ott már egy feneketlen, fekete űr tátongott. Hát, most egy pillanatra belekukkantottam, és mondhatom, hogy nem is sötét, nem is feneketlen, nem is üres. Nem lesz az olyan rossz.

:-)) Nincs ám semmi baj.
Új nap, új remény.
Este pedig Csodálatos Júlia.

Szépjóestét!
Máma nincsen blog.
Hideg van, köd van és agyhalál.
bocs.

:-)) Szépjónapot!
Reggel is várt egy e-mail, kicsit másabb mint a tegnapi:
Bocsi, hogy csak most ,de annál nagyobb köszönettel köszönöm az anyagot.
Szia :
H.J.
sajtóosztály

Khm, khm, hát szóval valahogy így.
Amúgy negyed kettőkor hívtak, hogy kettőre kéne egy diasorozat, úgyhogy van mit köszönni. De nagyon szívesen, máskor is. Tényleg :-)))

Tegnap elfelejtettem leírni, hogy nagy ügyesen addig bénáztam, amig sikerült letiltatnom magam az internetes bankolásból. Reggel azt is elintéztem, igaz több mint másfél órámba került, de utána egy bögre kávé mellett másfél perc alatt megcsináltam 4 átutalást.
Majd estére elmesélem, hogy milyen hülye helyzetekbe szoktam kerülni amiatt, hogy nem tudok berubrikázott kis nyomtatványokat kitölteni.
Most meló van.

jajajajajjjj, a barátnőm hívta fel a figyelmem erre a cikkre. Nem akartam elhinni amit kutyasétáltatás közben elmondott, ezért kerestem ki ezt a bulvárcikket.
Nem is tudom, hogy mit ne mondjak.
Gyurcsány "coverboy" Ferenc egy roppant tehetséges pasas. Tényleg, minden tiszteletem az övé, olvastam pár publikációját, ha azokat tényleg ő írta és tényleg komolyan is gondolja, akkor ő az én emberem. Ráadásul született kommunikátor: észrevette, hogy az emberek többsége csak a tőmondatokban megfogalmazott, könnyfakasztó, vagy megröhögtető, vagy megborzongató bulvárhíreket tudja csak felfogni.
Hanem azért Magyarország miniszterelnökétől többet várnék, minthogy egy Szulák Andreával csevegjen a halálközeli élményeiről.
(Annál is inkább, mert cirka 10 éve nekem az arcom közepén volt egy -meglehetősen szexis- anyajegy, ami hirtelen megváltozott és sebészeti úton kellett eltávoltani, pont a bőrrákot megelőzendő. Máig is látszik a pirinyó kis forradás, de őszintén mondom, semmi halálfélelem nem volt bennem sem a műtét előtt, sem a műtét után.)

Még megérjük, hogy Gyurcsány lekörözi Lady Dianat a címlapfotók számát tekintve.
Az az igazság, hogy én jobb szeretném, ha egy miniszterelnök nem futóbajnok lenne, nem is szívkirály, pláne nem vonzó pasi vagy ideális apa és férj, hanem csak úgy simán miniszterelnök.
Tudom hogy ez mostanság nem túl népszerű foglalkozás, de aki ezt választja, tán felvállalhatná. Mindenféle sallang nélkül.

Ami pedig Szulák kisasszonyt illeti: nekem is nagy csöcsöm és jó nagy seggem van, a szám és a szemem még szebb is mint az övé és ha nevetek, a halottak is felülnek a koporsóban. Sajnos énekelni nem tudok úgy mint ő, de pont ezért nem is pályázok a szerepeire. Neki is meg kéne hagyni a kérdezést azoknak, akik értenek hozzá. Mármint a kérdezéshez. Ő meg csak énekeljen, ha már egyszer ahhoz ért.

(az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fent említett műsorvezetőnő nemrégiben az én adóforintjaimból, szilveszteri műsor címén a szemem -és a TV-kamerák- láttára, síelés közben hanyatt esett. Nem sajnálom tőle a közszolgálati tévé által finanszírozott karinthiai telelést, de tán jobban tenné, ha maradna az eredeti műsorszámnál; a hanyattesésnél. Maradhat is úgy: hanyattfekve. Ha már az éneklés nem elégíti ki.)

:-)) Szépjóestét!
Máma egyetlen jó dolog történt velem: nemrég hoztam be a fregoliról a száraz ruhákat. Fantasztikus illata van a napon és friss levegőn száradt vásznaknak. Ha "nagy orr" (illat-kreátor) lenék, megalkotnám azt a parfűmöt, ami a napon száradt ruha illatát idézi fel. Férfiaknak is, nőknek is. A világ egyik legvonzóbb illata.

Más, sajnos egyáltalán nem vidám téma:
ezt a cikket érdemes elolvasni a népszabóban.
Egy újságírónő kicsit szétnézett az abortuszbizottságok házatáján.
Lidérces.
Még akkor is, ha tudom, hogy az újságíró nem mutatta be a másik oldalt. Mert léteznek emberséges nőgyógyászok és családsegítők is. Igaz, mellettük még jobban kidomborodik az álszent, a nő döntési jogát semmibe vevő imádkozó sáskák álszentsége.
Sok tanulsággal szolgál ez a cikk:
először, hogy egyetlen újságíró sem tagadhatja meg önmagát (Varró feminista, bármilyen, még a legártatlanabb szituációban be tudja bizonyítani, hogy a hímsovén társadalom elnyomja és kihasználja a nőket. A legtöbbször igaza van, de a világ azért valamivel árnyaltabb.)
Másodszor, hogy a legmegengedőbb és legemberségesebb törvény is annyit ér, amennyi hatalmat és cselekvési szabadságot a végrehajtóknak megengedünk. Ha egy terhesgondozó nem a terhest, hanem a magzatot gondozza, akkor abból nem sok jó sül ki annak a nőnek a számára, aki esetleg kiskorúan, pár nélkül, pénz nélkül, jövőkép nélkül esik teherbe és el akarja vetetni a terhességét.
Harmadszor -és ami számomra a legvisszatetszőbb-, hogy mennyire undorodom azoktól az emberektől és intézményektől, akik mást mondanak, mint amit gondolnak. Pontosabban, akik addig csűrik-csavarják a szavakat, amig kiderül, hogy a valóságban pont az ellenkezőjét gondolják, mint amit felvállaltak és amivel meg vannak bízva. Egy védőnőnek vagy egy nőgyógyásznak ugyanis nem az a dolga, hogy egy nem kívánt gyermeket segítsen a világra -közben porig alázva, lelkiismeretfurdalásba belehajszolva és emberségében, nőiségében összetörve a bajba jutott nőt-, hanem az, hogy a terhes nőnek tanácsokat adjon és őt támogassa. Akár az abortuszban is.

Aki arra akarja rábeszélni a nőket, hogy tartsák meg és minden nehézség ellenére, akár egyedül is neveljék fel -vagy adják örökbe- a gyermeküket, azok hívják magukat magzatvédőknek. Szép és nemes feladat, nagy hasznára lesznek a hozzájuk forduló nőknek is és a megszületett gyermekeknek is.
Akiknek az a céljuk, hogy a teherbe esett nőnek segítsenek a terhesség gondozásában vagy elvetélésében, azok tudják magukat alárendelni a terhes nő óhajának és így joggal nevezhetik magukat terhesgondozónak. Szintén szép feladat, sok nőt megkímélhetnek a lelkiismeretfurdalástól.
A teherbe esett nők tudni fogják, hogy a kettő közül melyikhez forduljanak, hogy megoldódjon a problémájuk. Aki meg akarja tartani a magzatát az a magzatvédőktől fog segítséget kérni, aki pedig nem akarja megtartani, az az abortuszbizottsághoz fordul.
De magzatvédő ne befolyásolhassa a nőket a terhesség megtartásában vagy elvetésében, mert hihetetlen károkat okoz azoknak a lelkében, akik segítségért fordulnak hozzájuk.

Sajnos egy iszonyúan összekavarodott, értékzavaros világban élünk, hát ugyan miért pont ezen a területen lennének tiszták és egyértelműek az értékek?

Fél órája kaptam egy levelet:

Tisztelt Főnök Úr!
A kért anyagot átnéztük, a helyesírási és stilisztikai hibákat kék színnel korrektúráztuk.
Tisztelettel:
Dr. HüFa

Aláírás, pecsét, iktatószám, minden ami egy hivatalos papírhoz kell. Teljesen elhűlve nyitottam ki a korrektúrát, istenem, mit küldhettem én el a múlt heti bolondokházában??!!!

Hát, hiszitek vagy nem, a dokumentumban az alábbi javítások voltak:
1. Dolgozói létszám helyett alkalmazotti létszám,
2. kivettek 1 (egy) db megkettőzött szóközt,
3. 1 (egy) db kettőspontot kijavítottak pontosvesszőre és
4. az egyik bekezdés 1,5 cm-es behúzását 1,25 cm-re csökkentették.

Ennyi.
Mélyeket lélegzem. …. Kilélegez…. Belélegez…
Nem kapok sikítórohamot. …
Nem hívom fel Dr. HüFa-t és nem küldöm vissza a szülőcsatornába…
Nem szűröm le azt a végkövetkeztetést, hogy a világ aljas és nyomorult…..
Kilélegez … belélegez … ki…… be…..
Nem ő tehet róla. Nem biztos hogy rosszindulatú, valószínűleg csak hozzászokott, hogy mindent adminisztráljon és ezerféle papírral levédje magát.
Kilélegez … belélegez … ki…… be…..
Nem ő a hibás. ….
A rendszer a hibás…..
A rendszer a hibás, ami megtűr magában ilyen kisstílű, rosszindulatú, lelki nyomoronc alakokat és az idióta túladminisztrált rendszerével még bátorítja is őket az ilyesmire.

Uhhh

(A HüFa a HüPi hímnemű megfelelője. Belőlük is van néhány, hogy a franc enné meg!)

Kommentár nélkül:
Pontosabban :-DDDD



"Kingvidor írta:

Sajnos a nemzeti oldalon is hallani héna cigányellenes és parasztellenes benyögéseket, amikre a Fidesznek keményebben kellene reagálnia.

renome válasza:

Bizony, bizony bele kellene már csapni a lecsóba.
Ha meg az a lecsó egy bolsi arc, akkor abba. Hadd legyen lecsós." hírtévé fórum


Mitől ilyen rögeszmések az emberek? A mosoly lehervadt a képemről :-((

:-)) Szépjóestét!
Délután aludtam két órát, olyan szép lettem tőle, hogy a Napra lehet nézni, de rám nem! :-)) Csak azért szeretnék valami mediterrán országban élni, mert ott van szieszta. Egy kis délutáni szunyókálás után még a munka se fájt annyira.

Futnék mégy egy kört a multkor bedobott téma körül; értelmiségi vagyok-e vagy sem?
Nos: sem.

Szerintem ugyanis az értelmiségi hat a környezetére. Nem csak úgy, véletlenszerűen, hébe-hóba egy kicsit, hanem szándékosan, tudatosan próbál valamit előrelendíteni a világon. Tökmindegy, hogy milyen területen: értelmiségi az a mérnök aki tervez, az a tanár aki tanít is és nevel is. Vagy az az újságíró, aki utánajár a dolgoknak és tájékoztat, vagy éppen egymás mellé állít nyilatkozatokat és hagyja, hogy az olvasó levonja a saját következtetéseit. Ebben a felfogásban értelmiséginek számít az a pék is aki kitalál egy újfajta süteményt amit szeretnek az emberek. De értelmiségi az a varrónő is, aki a kövér kuncsaftot tapintatosan lebeszéli a ciklámenszínű shantung-kosztümről és csinál neki helyette valami csinosat, amiben tényleg szebbnek látszik. Az ilyen varrónő a világ esztétikáján javít, ami valljuk be, nem csekélység.

Nem értelmiségi viszont az a színész, aki a direkt az ő fizimiskájához írt szerepet eljátssza, a harmincadik filmben is ugyanúgy elfintorogja a tőle megszokott pofákat. Még akkor sem értelmiségi, ha folyton klaszikusokat idéz. Az a tanár sem értelmiségi, aki a tanulóit észre sem véve leadja aznapi penzumot, megíratja a teszteket és eszébe sem jut eltűnődni azon, hogy azok mitől olyan egyformán hibásak. Sőt, még az az újságíró sem értelmiségi aki napról napra rutinosan veti papírra ugyanazokat a tirádákat anélkül, hogy elgondolkodna azon, hogy a szavai milyen hatással vannak a társadalom egészére. Nem arra a kisebb-nagyobb csoportra, akik a saját nézeteik megerősítését kapják az újságírótól, hanem a társadalmat átszövő finom viszonyrendszerekre gyakorolt hatásra gondolok. Felelőtlen ember eleve nem lehet értelmiségi. Mondhatnám úgy is, hogy könnyebb egy tevének a tű fokán átjutni, mint egy rögeszmés és felelőtlen embernek a valódi értelmiségiek közé bekerülni.

Sőt -és itt jövök én- az a szellemi segédmunkás sem értelmiségi, aki nem akar hatni a környezetére csak a nyugdijig hátralévő pár évtizedet ki akarja húzni valahol. Még akkor sem értelmiségi, ha színházba jár és sokat olvas. Sőt, még akkor sem, ha megérti a látottakat és olvasottakat.

Mondom, hogy az értelmiségi hatni akar a környezetére. Még akkor is hatni akar, ha közben folyton kudarcot vall; nem a siker miatt csinálja ugyanis, hanem mert nem tud mást tenni. Merthogy értelmiségi a boldogtalan.

Ebből a nézőpontból én például már voltam értelmiségi; tizenpár évvel ezelőtt még akartam változtatni a világnak egy icipici szeletkéjén. Az egészet megváltani nem, azt azért beláttam hogy túl nagy falat lenne, de egyrészt a saját munkámban komolyan alkottam, másrészt volt egy közösség, amit én működtettem. Csúnya szó, manapság menedzselésnek hívnák, de az sem szebb. A társaság lelke kifejezés meg túl nagyképű lenne. Az a lényeg, hogy volt pár tucat ember, aki élményekhez jutott és ezáltal jobb minőségű életet élt az én munkám eredményeként.
Mindez múlt időben értendő.

Még nem tudtam visszakeresni azt a pontot, ahol mindez sorvadni kezdett bennem, jelenleg csak a végeredmény látszik: rettenetesen nem akarok semmi újat kitalálni, nagyon nem akarok senkit sem megváltoztatni. Arra sem vágyok, hogy hatással legyek bárkire is. Csendben, észrevétlenül megszűntem értelmiségi lenni.

Hogy ez miért alakult így és hogy a folyamatban rajtam kívül hibás-e valaki más is, most nem tudom eldönteni. A lényeg a végeredmény: szellemi segédmunkás vagyok akit -rosszabb esetben, de idáig tán még nem züllöttem- paraszthajszál választ el a kultúrsznobizmustól és fényévnyi mély szakadék az értelmiségi léttől.
Nno, hát ezért nem vagyok én értelmiségi még akkor sem, ha esetleg annak látszom. És hát nem is szeretnék már az lenni; ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
Az egészben az a legrosszabb, hogy vagyunk így párszázezren ebben az országan.

Jut eszembe!
Délután hallottam egy riportot Simicskó Istvánnal, a nyugdíjazott vezérkari főnök ürügyén nyilatkozott. Azon túl, hogy a honvédelmi miniszter mondjon le, mi volt a legfigyelemreméltóbb mondata, na mi???
Hát az, hogy a fidesz támogatta a sorkatonaság eltörlését. Csak emlékeztetőül, itt van a szavazás eredménye.
Ebben az a legborzasztóbb, hogy nekem Simicskó képviselő úr tetszik. Na nem saját jogán tetszik, hanem mert megszólalásig hasonlít valakire. Egyszerűen rosszul vagyok attól, hogy egy ilyen édes, kutyaszemű, gödrös állú, formás fenekű pasi ennyire szemrebbenés nélkül tudjon a szemembe füllenteni. Illetve hát -mit szépítsek- a fülembe hazudni.
Azt hiszem, mégis inkább Jágó mahinációira figyelek. Maestro Verdi remekművet alkotott, bár picit túlzásba vitte a kórusokat, de a figurák nagyon élnek.

Nna, elég legyen a csapongásból, mars az ágyba szépülni!!

Nyitnikék! Nyitnikék!
Szívnek és virágnak nyílni kék!
Nyitnikék! Nyitnikék!
Rügynek és tavasznak nyílni kék!

:-)) Ezt hallottam munkába menet. Megszólalt az év első nyitnikékje!!!!!!!
Mondom én, hogy január, február és itt a nyár! Naponta egy perccel hosszabbodnak a nappalok, már észre lehet venni hogy később sötétedik.

Nagyon elfáradtam. Szerencsére ez nem az az ólmos, mindjárt elájulok féle fáradtság, hanem a másik fajta, a jóleső. Az is mutatja, hogy nem betegesen kimerült vagyok, hogy felszívódtak a szemem alól a sötét karikák, már nem ijedek vissza a saját tükörképemtől.
Megvacsoráztam, narancsillat van a szobában, szól a rádió; csodaszép Othelló megy a Bartókon. Én most szépen lefekszem és mire a családon belüli erőszakra sor kerül, valószínűleg már aludni fogok.
Ilyenkor apukám mindig azt mondta, hogy mire a seneke leért az ágyra, a feje már aludt.
Jóéjt!

Ui.: Azért sajnálom szegény Desdemonát. Ez az Othelló olyan pattogósan énekel olaszul, mint egy kiképző őrmester.

:-) Szépjónapot!!
Sőt. gyönyörűszépet!
Itt pompás idő van, hétágra süt a Nap. Sőt, hetvenhétágra :-))
Hatalmasat sétáltunk, megetettük a madárkáinkat és a túlpartról láttuk, hogy a Rómain nyitogatják a büféket. Nem kellett több biztatás, átsétáltunk, volt minden földi jó: pokrócba csavarva napozás, zsíroskenyér, sajtos pogácsa, forralt bor, fahéjjal illatosított konyakos kávé. Pompásan éreztem magam.
Azért érdekes az ember: boldog attól, hogy három órát gyalogol egy reggeliért. Jó dolog a technika és a civilizáció, de muszáj néha kiszakadni belőle.
Amúgy ma két dolgot láttam ami nagyon nem illik a januárhoz: az egyik egy szöcske volt, ami a nadrágomra ugrott. Azt hittem hogy egy fűszál, le akartam pöckolni. Alig hittem a szememnek. Szegényke nem valószínű hogy megéri az estét, jobb esetben is madáreledel lesz belőle. A másik furi dolog egy piros rózsa: hogy jutott neki az eszébe most nyilni, nem tudom. A barnult levelek között ott piroslik, megnéztem, nem művirág, valódi rózsa, még egy icipici illata is van.
Megérkeztek északról a vendég vízimadarak, nagy csapat szárcsát láttunk és néhány kisbukót is.
Hát, ennyi.

Aki akar még szép vízimadarakat nézegetni, az a linkgyüjteményből válassza ki Jetphotoraphert. Illetve most menjen el sétálni és majd este nézegesse a képeket :-))
Ez az a hétvége, amikor szombaton is mennem kell dolgozni :-( Ebben a gyönyörű időben jól fog esni a bringázás, a munkát meg majd csak túlélem.

Két új nézegetnivalót tettem ki.
Az egyik Leser Laci, nagyon szép képei vannak. A másik az Élőben a városból fotóblog, egy remek humorú srác, Mátyási György csinálja aki a Klubrádió "száguldó riportere". Idióta egy pasi lehet aki a legnagyobb csúcsforgalomban autókázik csak azért, hogy jelenthesse a dugókat meg az egérutakat, de szerintem pár éven belül megkapja a "magyar közlekedési morál javításáért" érdemrendet. Ha nincs ilyen érem, akkor alapítani kell egyet.

Ma már egész jól voltam, még majdnem nyüzsögtem is. Aztán mégis visszafogtam magam, nagyon élénken él bennem az a multkori rosszullét, nem akarom hogy megismétlődjön. Hazafelé jövet a metrón beleültem valami rettentő gusztustalan dologba. Ki kellett mosni a kabátom. Majdnem bokáig érő, bélelt gyapjúkabát, fogalmam sincs, hogy fogom kivasalni.
Délután kitört rajtam a nagy cipőápolás láz is. Az összes téli cipőm (van jónéhány) lemostam, ujságpapírral kitömtem és most száradnak. Holnap gondosan bedörzsölöm őket bőrolajjal, a varrásokat szilikonzsírral is, száradnak egy napot, vasárnap kapnak egy hagyományos cipőkrémes fényesítést, szín szerint. Ha ez is kész, kis darab vattára egy csepp formalin, be a cipő orrába, cipőt be egy nejlonzacskóba, egész éjszakára. Hétfőn reggel lehet válogatni, hogy melyik vadiúj kinézetű csizmámat vegyem fel. Ezzel a módszerrel sikerül a -meglehetősen drága- téi bőrcipőimet megóvnom a sókivirágzástól és a beázástól. Ezt havonta egyszer eljátszom, közben hetente nedves rongyos tisztítás és bagarolos boxolás.

Jót fogok aludni.

Konferenciázók

Előadó I:
A "nagy öreg" elméleti szakember aki életében nem dolgozott a szakterülete alkalmazásaival. Mivel azonban éjjel nappal a szakirodalmat bújja és rendszeresen publikál, szakmája nagy szakértőjének számít és minden kisebb nagyobb konferenciára meghívják. Mindenhol jegyzetel, folyamatosan frissíti az előadását, ennek köszönhetően csak nagyon kevesen veszik észre, hogy ma is ugyanazt mondja mint tíz évvel ezelőtt; az álmait. Hogy hova fog eljutni a szakma 20 év múlva. Széles gesztusokkal festi fel a jövőt, az írásvetítő felülete szűk neki, hosszú pálcával, újabban lézer-mutatóval a vetítővásznon követi a grafikonjai vonalát. Mivel rendszeresen idéz a publikációiból, mindig túllépi a számára megszabott időt, de ezt soha nem veszi észre. Sőt, még gyakran az sem tűnik fel neki, hogy rajta kívül mások is vannak a teremben.

Előadó II:
Általában beosztott kutatóként dolgozik, nagyon megtisztelve érzi magát ha néha meghívják előadást tartani. Gondosan készül, hatalmas köteg jegyzettel érkezik. Elfehéredett ujjakkal kapaszkodik az iratcsomóba, hosszan köszörüli a torkát mielőtt beszélni kezd. Azonnal össze is kuszálódnak a gondolatai, még görcsösebben kapaszkodik a jegyzeteibe, makogva olvas. Gyakran felnéz a papírokból és ellenőrzi hogy figyelnek-e rá. Mélységesen elkeseríti ha nem, ilyenkor egyre jobban zavarba jön, gyakran el is vörösödik. Az időkorlátot általában betartja, de mivel egy csomó mindent nem tudott elmondani, a befejezésnél ujjait tördelve mondja, hogy "akinek esetleg kérdése lenne, annak a szünetben, szóval szívesen ... izé, áll a rendelkezésére." Szünetben aztán zavartan álldogál a dobogó mellett és nagyon boldog, ha valaki tényleg kérdez tőle valami értelmeset.

Előadó III:
A fiatal, külföldön tanult szakember aki laptoppal és CD-vel érkezik a konferenciára. Az I. típusú előadóhoz hasonlóan ő is széles gesztusokkal beszél, az különbözteti meg a nagy öregtől, hogy ő a bonyolultabb gondolatokat angolul mondja ki és gyakran keresi a mondanivalójának legmegfelelőbb magyar szavakat. A legtöbbször persze nem találja. Mivel nagyon szeret elmerülni a saját részterülete finomságaiban, az időkorlátot csak úgy tudja betartani, ha az előadás utolsó felében bizonyos diákat átugrik. Fontoskodva be is jelenti, hogy ezt a 'szlájdot' éppen csak megmutatja, idő hiányában nem tud róla beszélni 'inditélsz'. Az utolsó másfél percben szinte csak lapoz.

Hallgató I:
Nagyon szeret konferenciákra járni. Na nem mintha érdekelnék az ott elhangzottak, azzal egyáltalán nem törődik. Az előadásokat majd elolvassa a katalógusban, már ha kiadják a szervezők. Ha nem, az sem baj, szerinte nem ez a lényeg, hanem a kapcsolatépítés. A plenáris üléseket végigbóbiskolja, már ha egyáltalán beül. A szünetekben viszont elemében van, mindenkinek bemutatkozik, mindnekivel névjegyet cserél. Délutánra, a szekcióülésekre lendül igazán formába, hozzászól, hosszan és részletesen beszél a kedvenc témájáról. Gyakran még azt sem veszi észre, hogy a szekcióülés nem is azzal a témával foglalkozik.

Hallgató II:
A főnökét helyettesíti. Élete nagy lehetősége ez a kiküldetés, a főnök biztos ki akarja próbálni a képességeit. Nagyon figyel, egyfolytában jegyzetel és minden létező prospektust, katalógust begyüjt. Már hazafelé, a vonaton elkezdi fogalmazni a beszámolóját.

Hallgató III:
Ő is a főnökét helyettesíti, de az előző típussal ellentétben ő egyfajta jutalomszabadságként kapta a kiküldetést. Reggel természetesen beregisztrál, eszik pár tucat pogácsát, megiszik két csésze kávét. A plenáris ülésen a legutolsó sorban ül és keresztrejtvényt fejt vagy sms-eket ír. Jóízűen beebédel, sokat eszik, mindenből kétszer szed, hogy estig kibírja. Ebéd után azonnal lelép, hosszú listája van a bevásárolnivalókról.

Hallgató IV:
Ő az, aki előadónak született, de valamilyen oknál fogva hallgató maradt. Szinte csak azért jár konferenciákra, hogy megállapíthassa; csupa tehetségtelen kretén trónol a szakma csúcsain, egyik sem ér egy hajítófát sem, ostoba, kapzsi alakok mind, akik elfoglalták előle a jó pozíciókat.

Az előadóknak és hallgatóknak a fent ismertetetteken kívül is még sok típusa, sőt, altípusai vannak. Bevallhatnám, hogy sem a konferenciázási tapasztalatom, sem az íráskészségem nem elegendő a finomságok ábrázolására, de én nem teszek ilyet. Ehelyett a jól bevált kifogáshoz folyamodom: hulla fáradt vagyok, most ennyi tellett tőlem.

Illetve, a konferenciáknak van még egy nagyon fontos résztvevője. Ő a legmagányosabb, belőle mindig egyetlen van;

a jeltolmács:
Reggel üdén, frissen kezd. Nagyon lelkiismeretes és tapintatos, soha nem fordítja le az ööÖÖööö-ket, az izéket, a magyarul kiejtett angol szavakat. Napi nyolc órán keresztül áll egy sarokban és fordít, miközben fogalma sincs arról, hogy egyáltalán van-e a hallgatók között siket. Délben a legtávolabbi sarokba húzódik a szendvicsével, ebéd után kissé sápadtan, szobáról-szobára jár és minden szekcióülésen fordít egy órát. A nap végére halottsápadt, feldagad a bokája és még mindig fogalma sincs arról, hogy volt-e a konferencián egyetlen ember, aki értette őt.