SIKERÜÜÜÜÜÜLTT!!!!!
:-)))))))))
Megvan a Pascal vizsgááááááááám!!!!!!!!!
TarararaaaaMMMMM!!!
megvanmegvanmegvanmegvaaaaaannnnnnnnn!!!!!!!!!!
:-))))))))))))))))))

Háát ez aztán gyönyörű!
Jótanács: a pártok (különösen a szocik és a szadeszosok) kicsit gyakrabban tartsanak konferenciákat, alakítsanak mindenféle bizottságokat és munkacsoportokat, hogy az exkádereiket és a szellemi holdudvarukat elláthassák megfelelő mennyiségű díszelnöki, díszvendégi és egyéb díszpintyi funkciókkal. Akkor tán nem fogják a másik oldalon kielégíttetni a beléjük rekedt önmegvalósítási ösztönüket.

Szegény Pozsgay.
Illetve, ha neki ez jó, hát akkor csinálja.

A Posta viszont megkönnyebbülhet; ezúttal nem kell veszteségként leírnia a propagandaküldemények kifizetetlen számláját, ezt a kérdőívet aktivisták hordják ki.

:-) Szépjóestét!
Nno, jobb ha túlesek a bűnbánaton: a változatosság okáért máma én hisztiztem egyet :-(
Egy csomó hülyeségen rettenetesen felhúztam magam, aztán úgy jártam mint a kisgyerek, pörögtem, pörögtem és túlbillentem. igaz, tettek érte mások is, de akkor sem kellett volna. Mire kiordibáltam magam, jött a főnököm, hogy osszak el 46 milliárdot 182 ezerrel, annak a 25 százaléka, a 23, a 20, a 18, de nem is 182 ezerrel, hanem 150 ezerrel, annak is százalékait. meg ugyanezt mégegyszer, csak 42 milliárdra. Még jó, hogy már volt ilyen, időben kapcsoltam és egyből ekszcellben kezdtem dolgozni, rászóltam, várjon amig megírom a függvényeket. Nem nagy kunszt, a négy alapműveletből három és százalékszámítás, igaziból csak olyankor érdemes szöszmötölni az ilyesmivel, ha ugyanazokat a számításokat kell megcsinálni több variációban. Meg se mert mukkanni, hagyta had csináljam, a vége az lett, hogy azt a rengeteg számítást pár perc alatt vagy 4 variációban lefuttattuk. Számológéppel tán még mindig a nullákat meg a tizedesjegyeket számlálgatnánk és a nyakam rá, hogy soha nem kapnánk két egyforma eredményt. Mire végeztünk, meg is nyugodtam. A főnök megkért, hogy maradjak kicsit tovább, mert még lehet lesz egy ilyen kör, megy vissza a fejesekhez pontosítani. Mondtam neki, ötig tudok maradni, csütörtök van, mennem kell dolgozni. Bólintott, jó lesz. Közben Mrs Passziánsz munkaideje letelt, beküldte maga helyett Cuppancs Kisasszonyt. Az beült, kinyitotta a passziánszt, felvette a telefont és valakivel hosszan vitatkozott azon, hogy a mosógépet ötkor vagy fél hatkor kell bekapcsolni ahhoz, hogy háromnegyed nyolcra -mire hazaér- lejárjon. Közben jöttek a hívások, hallottam, hogy jelzi a készüléke. Több mint fél óráig foglalt volt a titkársági telefonunk, ennél kevesebbért is el lehet bukni egy ISO minősítést. Amikor letette, mondtam neki hogy nyugodtan menjen vissza a szobájába, én itt vagyok. A jó édes anyjába kellett volna visszaküldenem, de egy nap egy hiszti elég.
Nna. panasznap vége.
Egyébként a főnököm öt előtt tíz perccel megjelent, véglegesítettük a táblázatot és öt után másfél perccel már kint is voltam a kapun. Mostanában gyűlt pár dolog a pasi számlájára, de ezzel most szinte mindent jóvátett. Csípem benne nagyon ezt a korrektségét.
Útközben rájöttem, hogy egy szál blúzban vagyok, éjjel fogok csak hazaérni, be fog fagyni a micsodám. Útba esett egy túrkáló, beugrottam, vettem egy szürkéskék buklé kardigánt; az elsőt, aminek viszonylag elfogadható anyaga volt és méretben is passzolt. Még ha az életben többet nem veszem fel, még akkor is megért 1600 ft-ot, hogy ne fagyjak szét hazafelé jövet.

Holnap délután kezdődik egy három napos intenzív angol tanfolyam. Hétfőn indulna a nemzetközi osztályunk, ahol nékem állítólag titkárnőnek kéne lennem. Mondjuk, ehhez képest én hétfőtől szerdáig szabadságon vagyok, szerdán vizsgázom objektumorientált programozásból.

Szóval most egy ideig lesz mivel lefoglalni magam.
Azért ha netán megbukna a kormány, dobjatok légyszives egy mailt. Ha csak valamelyik miniszter megy, akkor nem szükséges, piszlicsáré ügyek miatt kár lenne elterelni a figyelmem.

Huúhúúúha, most hallom, hogy nyilvánosságra került Kulcsár ügyészség előtt tett vallomása.
szép.
Mondhatom, szép.
Hivatalosan nem kerülhetett ki, hát akkor hogy?
Fel sem teszem a kérdést, hogy kinek az érdeke?
Ugyanis nyilván az lopta ki a vallomást, akinek az érdekében áll a kiszivárogtatás. Részleges, vagy teljes kiszivárogtatás, az attól függ, hogy a kilopott rész kire nézve terhelő.
guszta ügy.
Sőt, azt is hallom a hírekben, hogy a fidesz piros csíkokkal díszített, fehér alapon zöld betűkkel írt kérdőívet juttat el minden háztartásba, hogy így konzultáljon a néppel, hogy milyen jövőt képzelünk el.
Ha engem kérdeznek, én a legszívesebben politikai populizmus és (még csak nem is) bújtatott nacionalizmus nélkül képzelném el a jövőmet.
Meg ha lehet ilyet kérni, akkor Cuppancs kisasszony és az új kolléganő nélkül, aki máma -jogi diplomával és 10 éves állítólagos közigazgatási gyakorlattal- azt kérdezte tőlem, hogy van-e listám arról, hogy melyik város melyik megyei önkormányzathoz tartozik.
Nem is tudom, melyik árt többet az országnak: egy hülye, populista kérdőív vagy pár tucat ostoba HüPi.

:-)) Szépjóestét!
Megnéztem este a Krétakör Fekete országát.
Nagyon-nagyon durva és nyers előadás; egy rózsaszín barbi-szobában megjelenítik a tavalyi év híreit. Zanzásítva, ahogy azt a SMS-hírek előfizetői kapják. Nagyon röhejes, nagyon tragikus, nagyon ... nagyon reménytelen, nagyon dühítő híreket. Megénekelték Simek Kitty "balladáját", a pedofil-botrányokat. Eljátsszák az iraki fogolykínzásokat, a túsz-lefejezéseket, baacsfi dijanaat, az Európai Úniós választás gusztustalan kampányát, dzsordzso em rihárd zászlóégető akcióját meg még egy csomó mindent. Szinpadra viszik még azt is, hogy milyen álszent módon bánunk a szegényekkel, például. A díszlet azt sugallná, hogy milyen mocsokságban nőnek fel a gyerekeink, de ez senkit ne tévesszen meg, a darab nem erről szól. Nem is arról, hogy a sok borzalom egyre immunisabbá tesz minket.
Dunsztom sincs hogy miről szól a darab, de nagyon jó. Illetve hát rossz érzés nézni, de hát pont ettől színház a színház, hogy a rosszat is be tudja adni az embernek.

(nagyon zárójelben: azért iszonyú kegyetlen dolog ez a Sztanyiszlavszkij módszer. Szegény Nagy Zsoltnak a kb 3 perces jelenete alatt meg kellett innia legalább másfél-két liter vizet, miközben anyaszült meztelenül állt egy asztalon, Gyabronka József a fenekébe kukucskált bele, Láng Annamária pedig egy poharat tartott a fütyije alá, amibe bele kellett volna pisilnie és amit -mint azt a hírekből tudjuk- csak félig sikerült megtöltenie. Ja, a vizet Csákányi Eszter töltögette, jó magasról, hogy hangosan csobogjon, ami ugye köztudottan vizelési ingert kelt az emberekben.)

Más:
annyira nem szeretek tömegközlekedni, hogy a megnyitása óta csak most másodszor voltam a Millenárison.
Első látogatásomkor fel sem tünt, hogy az a park micsoda egy mesterséges hely. Vonalzóval és szögmérővel szerkesztett szabálytalanságok, a dús, nyírott gyep és a mértani pontossággal, elszórva ültetett növények pont olyan érzést keltenek, mintha egy tetejét vesztett bevásárlóközpontban lennénk. Szinte lehet hallani, ahogy a szabad ég alatt zümmögnek a légkondicionálók és finoman serceg a nap-gép. Valami hihetetlen mesterséges hatású a park, az embernek az az érzése, hogy az egészet Kínából, valami gigantikus művirág-gyárból importálták, vagy ha fél napig nem ápolja a személyzet, az egész kiszárad és elpusztul.

Ime, ő az én egy évre örökbefogadott, 17 éves nagyfiam, Chandra. Sri Lankán él, a Vajna Sri Gyermekotthonban.

:-) Szépjóestét!
Lassan kezdek magamhoz térni. Ideje, nagyon útálom magam amikor olyan nyafogós vagyok mint tegnap este is.
Nno, a lényeg, hogy a bioritmusom érezhetően felfelé ívelő periódusban van.
Kicsit nagyon hiányzik a kutyu, nincsenek reggeli séták, nincs viharos üdvözlés, nincs ébresztő. Képes vagyok fél nyolcig is aludni, dunsztom sincs, hogy fogom visszaállítani magam a korai kelésre. Azt a multkor elfelejtetem leírni, hogy óriási szerencsém van az ebbel: bár én nem az "Ül!, Fekszik!, Pitizik!" tanításában valósítom meg önmagam és a kutyunak rengeteg nevelési hibája van, de utazni nagyon könnyű vele. Keresztül vergődünk Budapesten, utána két és fél órát, gyakran többet egy zsúfolt távolsági buszon és a blökinek nyikkja sincs, gyakran észre sem veszik, hogy kutya van a buszon. És nem azért nincs vele baj, mert remegve kucorog a lábamnál, hanem azért, mert teljesen nyugisan elvan. Nézelődik, bemutatkozik a szomszédoknak, ha valaki érdeklődik utána akkor kicsit vakargattatja a tokáját, ha nem, akkor elfekszik és alszik egyet. Ha ketten vagyunk, akkor felkérezkedik az ölünkbe, egy darabig néz ki az ablakon és kis idő múlva szintén úgy dönt, hogy ha úgyse történik semmi, hát akkor aludjunk. Ha egyedül vagyok vele, akkor az ölbemászással nem is próbálkozik, már tudja hogy nem fér el. Tényleg könnyű vele utazni, bár az utolsó fél órában már minden megállóban le akar szállni, de akkor se hisztizik, hanem csak mutatja, hogy mostmár elég, mostmár unom, inkább futnék egyet, vagy ásnék, de legfőképpen úsznék már, különben is vacsoraidő van. Nno, szóval jó kis ebecském van, most nyaral, várja hogy a gazdija a nyelvtanfolyam után érte menjen.

Más:
19 éve történt a világ eddgi legszörnyűbb ipari balesete, a csernobili atomerőműben.
Most sem tudok mást javasolni, mint tavaly: lapozzátok át Elena honlapját. Nem kell angolul tudni, pontosabban csak annyit, hogy "next page": "lapozás". A képek mindent elmondanak. Nagyon visszafogott stílusú oldal, mégis átjön az üzenet: az ember nem mindenható, ha rosszul bánik a tudományal, a környezetével, ha a technika elbizakodottá teszi, akkor végzetes katasztrófát okozhat.

Az oldal tavaly ilyenkor nagyon túlterhelt volt, ha nem jönne be, kicsit később érdemes újrapróbálni. Az utolsó néhány oldal (chapter 23 - 27) nagyon megrendítő.

Aki meg tudja mondani, hogy mi az a májusi hagyma, annak főzök valami finomat (persze nem májusi hagymából).

Uhh.
Június 9-re felíratkoztam matek szigorlatra.
Egyáltalán nincs kizárva, hogy addig az idegességtől egyfolytában menni fog a hasam.
Jjajjjnekem. Soká lesz még június 10.

Érdemes bekukkantani a fórumra, Laan. és Spenót nagyon izgalmas képeket tesz be.

:-) Szépjóestét!!
:-(( Még egy ilyen undok hétfőt, pfúújjj!
A délelőtt pedig jó is lehetett volna, nem az irodában voltam hanem az egyik partnerünknél, elkezdtük a saját fejlesztésű programunk tesztjét. Kicsit máshogy néz ki, mint amit én elképzelnék és egy csomó hibája is kiderült, de hát erre van a tesztidő. Az meg, hogy hogyan néz ki, tökmindegy, hárman vagy négyen ha használni fogjuk, napi maximum másfél-két órában. A hibák mellett, amiket könnyű korrigálni még csomó kérdés is felmerült, amire bizony választ kell találni. Jó kis munka ez, ezt nagyon szeretném csinálni, beleásni magam egy rendszerbe és az adott feladathoz megtervezni az alkalmazást. Ráadásul, ami még ennél is izgalmasabb, feltárni a rendszerbe épített információs dugókat, feloldani, kicsit úgy alakítani a szervezetet, hogy például ha valaki elkövet egy hibát, az ne gördüljön tovább a rendszeren, hanem legkésőbb a következő fázisban kiderüljön.
Mindegy, csak álmodozom, nem is biztos, hogy alkalmas lennék ilyesmire, öreg vagyok már egy ekkora váltáshoz és fáradt is. Meg el is gyávultam kcist az elmúlt pár évtizedben. Vagyis hát elfogyott az energiám. Nagyon rossz volt a nyolcvanas évek elején, egy belterjes kisvárosban fiatalnak és energiabombának lenni.
Nna, nyafogás vége.

Délután egyszerűen lefeküdtem. A múlt hetet sem tudtam még kipihenni, ez a hétvége sem arról szólt, a pénteki lassított felvétel még ma is tartott. Ráadásul a felhők is nyomtak rajtam, ilyen időben úgy érzem magam, mintha Atlaszként nem a Földet, de az eget kéne a vállaimon tartanom. Nem szeretem ezt az esős időt, városon különösen nem. Minden lépcső alján, minden zebra előtt bokáig érő tócsák gyűlnek össze amiket még kikerülni sem lehet, az autók meg másodpercenként terítenek be a szutykos szmötyivel, undorító. Ha választani lehetne a cipőre ragadó agyagos, koloncos sár és a ruhámat, hajamat beterítő, esővízben oldott kutyaszart, kormot, részegek köpéseit egyesítő lé között, hát akkor már inkább a falusi sarat választanám. Szerintem pár éven belül választom is.

Más: nem nagyon foglalkoztam ma olyasmivel, hogy hírek meg újság, de az azért eljutott hozzám, hogy Gyurcsány menesztette az agrárminisztert.
Hm. Hm-hm.
Egy hét alatt a második minisztert. Ahhoz képest, hogy csak pár napja hirdette meg a 100 apró lépés programját, elég nagy bakugrásokkal indított a pasi. Kár, hogy nem láthatok be a színfalak mögé és háttérinformációkat keresgetni sincs időm, de valami azt súgja, hogy vannak Némethnél rosszabb miniszterek is, akiket le kéne cserélni.
Ja, és még valami: ez a módszer, miszerint a miniszterelnök meghirdet egy programot, majd összetrombitálja a kormányát hogy elkezdjék kidolgozni a részleteket, nekem egyáltalán nem tetszik. Még Gyurcsánytól sem tetszik, akinek pedig bízok a politikai ösztöneiben. Mondjuk, ha kidolgoz a Kormány egy programot, aminek legyen akár 100 kis lépés a neve és a kormányfő ezt -mint közös döntést, közösen kidolgozott célt- bejelenti, hát akkor valamivel bizakodóbban néznék a jövőbe. De így? Választások előtt egy évvel bedobni valamit a köztudatba, ami miatt ráadásul a fél kormányt le kell cserélni?? az, hogy le kell cserélni még hagyján, de olyanokra lecserélni, akik semmivel sem jobbak mint a menesztett?
nem tudom, nekem nem tetszik.
Még akkor se tetszik, ha a következő menesztett (szerintem) a belügyminiszter lesz. Ő már régen megérett a cserére, az a hisztisorozat amit a betiltott és engedélyezett tüntetésekkel (emlékeztek; tibetiek, béketüntetések, szkinhedek, Medgyessy háza előtti tüntetések, ilyesmi, csupa-csupa baklövés) csinált, bebizonyította az alkalmatlanságát.
Egyébként az egész alig érdekelne, ha nem kezdeném magam hasonlóan érezni, mint a nyolcvanas években: reménytelenség, minden csúszik lefelé és én hiába kapaszkodok, még ha relatíve, másokhoz képest haladok is valamennyit felfelé, az összesség, a massza amiben vagyok, egyre csak süllyed valami sűrű reménytelenségbe.
Nno. Máma jó depressziósra sikerült a blog.
A fáradtságomat pedig délután kialudtam, most megyek vissza a paplan alá egy kis szépítő gömbölyödésre. Szerintem egy mézes - E-vitaminos pakolást is felteszek.
Ez a hétvége és a jövő hét iszonyú nehéz lesz, muszáj egy kis tartalékerőt gyűjtenem.

Más:
egy lábszárgörcs miatt "megkérdeztem a gyógyszereszémet" és a magnézium és B-vitaminok mellett cinket is szedek. A cink (állítólag) javítja a stressztűrő képességet. Majd meglátjuk, hogy így van-e. Ritkán érzem úgy, hogy szükségem van valami mankóra, de most bele kell törődnöm, hogy ilyen időszakom élem.

:-)) Széhéhépppjóhóestéééét!!!

Back on board!
Mindenütt jó, de a legjobb otthon.
Saját mosógép, saját levesestányér, saját bogarasság, saját trehányság, saját főztöm, saját napló.
Minden csak és kizárólag az enyém, senki sem szólhat bele, senki sem dirigálhat, senki sem akadályozhat.
Csak az tudja értékelni az ilyesmit aki igazán megdolgozott érte és aki előtte legalább tíz évet lehúzott albérletben; dirigáltak neki, utasítgatták, hülye rigolyákhoz kellett alkalmazkodnia, meg kellett hunyászkodnia. Csak egy ilyen élettapasztalat után érzi át az ember azt a hihetetlen boldogságot, hogy hazaérkezik a saját otthonába.
Imádok hazaérni és becsukni magam mögött a saját ajtóm.

Jó volt pedig Anyuéknál, beszélgettünk, kedvemben jártak, nyársaltunk, aludtam, beszélgettünk, ágyba hozták a kávét, beszélgettünk, beszélgettünk, ágyba hozták a kávét, beszélgettünk.
A nyársalásról csak annyit, hogy bár normális körülmények között meg nem ennék egy túlsózött ételt, a sztabadtűzön való sütés-főzés ez alól kivétel. Anyukám a sima sós szalonnát szereti sütni és a debrecenit, én viszont hajszálvékony füstöltszalonnákat és csirkemellkockákat sütnék, de mivel ezt mindig elfelejtik, hát maradok a szalonnánál. Sósnak ugyan sós, de nagyon finom ezért általábam két nyársat is húzok belőle. Egy kétliteres ásványvizet megittam utána, de olyan, de tényleg olyan nagyon ízletes az a nyárson pirított szalonna, hogy jelzőket sem találok hozzá. Mindig összekapunk pedig, mert én vékonyra szeletelt füstölt szalonnát szeretek sütni csirkemelldarabokkal felváltva nyársra húzva, Anyuék meg tenyérnyi darab sós szalonnákat. Az én nyársam vége mindig megég és csak akkor jut eszembe, hogy hát egy hagymát kéne húzni a nyárs végére. Anyuék ilyenkor fanyalognak hogy fúúúúÚÚjjj!!! ..... és a végén mindig megeszik előlem a sült hagymát. Valahogy mindig elfelejtik, hogy legutóbb ízlett nekik, úgy örülnek a frissen felfedezett ínyencségnek, mint a gyerekek. Akkor persze kibékülünk.
Legközelebb aztán kezdjük előlről: -Ne azt a gallyat tedd rá, még nem elég nagy a láng! - Miért nem vársz, még nem jó a parázs! - Akkora darabot? Ha vékonyabbra szelnéd, hamarabb átsülne. - Megint nem kapartad le róla a sót?!! - Ne vágd le a zöldjét a hagymának, az a legjobb benne! - nNa, rád se bízom többet a tűzrakást! - Csirkemellett nem vettetek?? - Ne hosszába tűzd fel azt a kolbász, hanem keresztbe!! - és így tovább, jól megkoreografálva, kipróbálva, kellemesen, családiasan megy a zsörtölődés csak azért, hogy egy idő után már csak halk cuppogás hallatszon. Még később -már a tűz kioltása után- pedig diszkrét szuszogás, amit csak nagy-nagy rosszindulattal lehet jóllakott hortyogásnak nevezni.

Reggel volt egy kis kalandunk. Én mindig kiviszem a blökit sétálni, itt a Duna-, ott a Zagyva partra. Most hatalmas a Zagyva, el van öntve az árterület, hát ellenkező irányba indultunk, a hagymaföldek között, a földúton. Érdekes élmény az Alföldön, a szántóföldek között sétálni; nincsenek fák, mégis hangosan énekelnek a madarak. Most az idő is szép volt, az őszi vetés már dús, smaragdzöld, a tavaszi vetés éppen most kel ki, a repce már kezd virágozni, az olajfák ezüstzöld levelei már bontakoznak, az akácfák viszont még kopaszok. Csodálatos a tájkép, a tavaszi madárhangok, a békák, a hirtelen felugró tapsifülesek, a szélfogó erdősávokból kibukkanó és ugyanolyan gyorsan eltűnő őzek életerővel és -kedvvel töltik fel a hozzám hasonló sápkórós városiakat.
De nem ez volt az érdekesség.
Faluhelyen nem szoktak az emberek sétálni. Kutyát sétáltani meg pláne nem.
Már visszafelé jöttünk, amikor felbukkant egy autó. Aztán még egy. Kicsit ácsorogtak, tanácskoztak, aztán, amikor látták, hogy mi nyugodtan jövünk velük szembe, nem dobálunk el semmit, nincs nálunk szatyor, nincs nálunk zsák, elindultak. Amikor elhaladtunk egymás mellett -én persze az autó miatt lábhoz hívtam a kutyát- zavartan köszöntek és jól megnéztek maguknak. Bekanyarodtak a hagymaföldre, végighajtottak rajta, lassan, hogy lássák; nincs-e ásásnyom valahol. Amikor látták, hogy nincs, akkor visszafordultak és -ezúttal már köszönés nélkül- elporzottak mellettünk.
A húgom magyarázta: a faluban működik egy riadólánc, a szélső házak gazdái figyelik a mezőt, ha valami gyanúsat látnak, felhívják a környékbeli földtulajdonosokat.
Hát kérem, mi hárman, a húgom, a kutyám meg én gyanúsak voltunk. Ugyan miért sétálnánk ki a falu határába ha nem lopni?
igaziból csak azon imádkoztam, hogy nehogy valaki megdézsmálva találja a hagymaföldjét, mert az isten le nem mossa rólunk, hogy mi voltunk a tolvajok.

És most, itt, ebben az élethelyzetben hasad a tudatom:
én is vidéki vagyok, parasztlány, paraszterkölcsű és paraszt-gondolkodású. És erre büszke is vagyok, sőt, mi több, hasznom van belőle, munkabírásban és életerőben kenterbe verem a nyamvadt, született városlakókat.
Hanem, közben -muszáj-városlakóként, proliként, a túlélésért naponta megküzdőként- megtanultam, hogy igenis, kell az embernek sétálni, igenis, kell az embernek boldognak lenni egy párzó pacsirtapár látványától, igenis, fel kell ismernem, hogy milyen madár dalát hallgatom és igenis, kell örülnöm a smaragdzöld árpa és a kanárisárga repce látványának.
És nem kéne mindig a legrosszabbat feltételeznem az emberekről. Még akkor se, ha -a szomszédom szerint- furcsán viselkednek és sétálni viszik a kutyájukat.
És igenis, kéne örülnöm annak is, hogy az emberekben még van szolidaritás és figyelmeztetik egymást, ha szokatlant tapasztalnak.
Végülis, tényleg vannak olyanok, akik kilopóznak a határba és ellopják azt a termést, amit mások megtermelnek.

Nno. Sokfélék vagyunk, sokféle élethelyzetben, sokféle gondolkodással és még többféle élettapasztalattal.

:-)) Szépjónapot, süt a Nap!!

Reggel sétáltunk egy nagyot a Megyeri erdőn keresztül. Éppen koncert volt, fellépett a Béka Szimfonikusok, a Breki Big Band, a Kretyusz Bojz, a Békuci Görlz, Az Ebihal Gyermekkórus és a Rappers of Gólyakaja. Remek koncert volt, még tapsolnunk sem kellett, adták a ráadásokat egymás után. A Duna Büfében megreggeliztünk, unikum, debreceni mustárral, forró, friss kávé.
Jó kis délelőtt volt.
Még sárga gévagombát is találtam, most készül a gombás tojásleves. Inkább nem írnám le, sokan a tojáslevestől is csalánkiütést kapnak, a gombától is, a kettőre együtt pedig még gondolni sem mernek. Akit érdekel, elküldöm a receptet e-mailen. Nem túl tömény kaja, de kell némi helyet tartalékolnom a vacsorának.
Leves után ugyanis csomagolom össze a kutyumat, magamat, szájkosarat, szalonnát, debreceniket és megyünk haza. A szalonna meg a debreceni azért kell, mert már megrendeltem a vacsorát: nyársalni fogunk. Bezonyám!! nyílt tűzön, nyársra húzott szalonnát és kolbászt fogok pirítani és zöldhagymával, retekkel, puha kenyérrel bevacsorázni.
Lehet irígykedni :-)))
Hazamennem meg azért kell, mert jövő héten intenzív nyelvtanfolyam és jobb lesz a blökinek addig falusi kutyának lenni.

:-)) Szépjóestét!

Máma olyan voltam, mint egy lassított felvétel. Ezer szerencse, hogy nem kellett magamat megerőltetni, hálistennek egész nyugis nap volt.

A hétközi nagy tanulás alatt nem hallgattam rádiót, nem olvastam újságot, most csak kapkoodom a fejem, hogy mi van: szőlővesszők, pezsgőzések, hokimeccsek, egységkormány, a csuda tudja mi nem még. Most túl fáradt vagyok ahhoz, hogy linkeket csináljak és elemezgessek, ráadásul egyre gusztustalanabb is ez az egész. Így nagyhirtelen egy fizikából ismert jelenség, az interferencia jut az eszembe. Amikor azzal kísérleteztünk, hogy két követ dobtunk a vízbe és a két csobbanás verte hullámok kisimultak, amikor találkoztak. Később elektrotechnikából már számolni is tudtam ezt a jelenséget, de ezt most hagyjuk.

maradjunk a köveknél.

Aki ugye nem szereti az állóvizet, az bedob egyet. Egy olyat, ami jó nagy hullámokat ver, mondjuk egy sikkasztási ügyet.
A másik megijed, hogy hát ezek a hullámok most felcsapnak az ő stégjére, hát bedob egy másikat amivel kioltja az előzőleg keletkezett hullámokat. Mondjuk bedob egy politikai hátszéllel elnyert állami támogatást, és ha-már-lúd-legyen-kövér, utánadob egy kis hatalommal való visszaélést.
De a hullámok kicsit tovább terjednek, hát az egyik bedob egy újabb követ, kő mindig van, dzsip-bérlés, apró-cseprő igazgató tanácsi tagságok, családi vállalkozásoknak juttatott üzletek, előre levajazott pályázatok, privatizáció, kriminalizálódott ex-üzletfelek, bárhova nyúl az ember, mindenhol talál valami ilyesmit amit be lehet dobni.
Az így felkorbácsolt hullámok pedig többé-kevésbé kioltják egymást. Tiszta sor, bárki érti, aki hatodikos korában nem hiányzott arról a fizika óráról.
A felszín -ha simának nem is, de- kevésbé tarajosnak látszik.
Gondolják ezt a kődobálók.
Csakhát a buzgó hullámkioltogatásban nem veszik észre, hogy a víz egyre zavarosabb, sőt, a bedobált kövek már kezdik megtölteni a medret, emelkedik a vízszint és bizony már mindenféle hullámverés nélkül is a stégjükig ér a szennyes lé.
Nno. Hát valami ilyesmi gondolatokat ébreszt bennem, ha átfutom az újságok címsorait.
nagyon tele van már a hócipőm ezzel a végképp elposványosodott közélettel, ezt a fenti eszmefuttatást a hétvégén kicsit átgondolom és úgy összerakom, hogy én, ha politikus lennék, mélyégesen elszégyellném magam attól, hogy az embereknek ilyesmi jut rólam az eszükbe.

Más:
Este megnéztük a 36-ot Auteuil-lel és Depardieu-vel. A barátnőm ragaszkodott hozzá, én nem rajongok túlságosan az olyan filmekért amikben két viharvert pasi néz egymással farkasszemet és egy csomó mindenki máson kívül a két főhős egyike is meghal, a másik pedig megdicsőül. Az előítéleteimhez képest tetszett a film, arról szól, hogy a két zsaru milyen zsivány módszerekkel dolgozik, hogyan és mikor billennek át azon a hajszálvékony határon, ami a rablót a pandúrtól elválasztja. Tényleg jó film, éppencsak annyi erőszak van benne ami a sztorihoz nélkülözhetetlen és a szereplők drámáit, az összecsapások lelki okait és következményeit mutatja be. Arról meg, hogy Depardieu hogy tud nézni a nőkre, oldalakat tudnék teleírni. A partnerét nem is látjuk csak őt, de mégis pontosan lehet tudni, hogy milyen a viszonya a vele szemben álló nőhöz: kedveli, tiszteli, megveti, szerelmes volt bele, szerelmes lesz bele, őt hagyta el, ő hagyta el, egyetlen pillantásából ki lehet olvasni egy olyan történetet, amiből mások másfél órás filmet csinálnak. Fantasztikus a pasi, egyszerűen fantasztikus.

Mondjuk, Auteuil sem marad el tőle, most ő volt a pozitív(abb) figura.

Azt azért jól gondoljátok át hogy kivel nézitek meg, mert nagyon bonyolult a történet és hazafelé jövet nem mindenki szeret olyan kérdésekre válaszoni, minthogy:
-Akkor most direkt kicsalta a bérgyilkosokhoz?-
-Miért mondta, hogy 13 golyó van a pisztolyban?-
-De miért ölte meg a feleségét?-
-Őt lőtték bele a sírba? Hogy nem lőtték bele, csak megijesztették? Jaa? De miért?-
-És akkor most bosszút állt?-
-De hát nem is ők rabolták ki a pénzszállítót!-
-Az az öreg kurva a szeretője volt?-
És így tovább, és így tovább, a Ferenciek terétől a Városkapuig. Mondom, hogy egy jó kis lélektani krimi a 36.

elátkozott, rohadt, gusztustalan egy nap, az ilyen képes kitartani harminc órán keresztül a fene enné meg, kevés dolgot gyűlölök jobban mint külvárosi késő esti buszokon utazni, olyankor már mindenki büdös én is, pállott seggszag, hónaljszag, áporodott füstszag mintha nem is egyetlen nap de egy fél élet mocska rohadna az embereken, gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm, a másodkolléganők olyan disznóólat hagytak hogy a belem fordul ki tőlük, a szomszéd rohadt vén kurva megint nem tette ki a kukákat, megint nekem kellett, hiába van kint a névsor hogy mikor ki a soros, egész nap a seggit mereszti de azt elnézi, hogy ránkrohadjon a szemét, ótvaros vén kurva, a számítógépes vizsgajelentkeztető is egy nagy fos, akkora logikai hibák vannak benne mint ide lacháza, hülye impotens faszok csinálták akik csak a saját gyenge agyuk csavarjait programozták le, de tényleg, van pénzügyi adatok menü, de a pótvizsgadíjakat a dinamikus listák menüből, hogy ehhez mekkora ökörnek kell lenni, és így tovább, és így tovább, egész álló nap.
uhHHhh.
Kilélegez ... belélegez ... kilélegez ... be ... ki ... be ...

pPhhuuUuh.

Nagyon fáradt vagyok. Nem is fáradt, kimerült.
Persze, mert amilyen HüPi vagyok, nehéz vizsgára jelentkezés előtt mindig meg kéne nézni a naptáramat is, mert mondhatják nekem hogy tiszta, száraz, könnyű érzés, ha egyszer a teljesítőképességem a fele, a tűrőképességem meg talán harmada -de lehet hogy csak negyede- a szokásosnak.
Egyébként nem tudom megmondani hogy sikerült a vizsgám, tömböt kellett (volna) rendeznem és keresnem, módosítanom, rutinokkal nehezítve. Az indexálást biztos elrontottam, remélem van benne annyi jó, ami elég egy kegyelem ketteshez. Pascalban már szinte senki nem programoz, az egész csak arra jó, hogy a számítógép lelkét megismerhessük, de arra meg ki kíváncsi, én nem.
Egyébként túloztam, mert a logikát is fejleszti, ami azért egész jó dolog is tud lenni, már ha valakinek szüksége van a logikájára mert teszem azt értelmes munkája van és nem egy irodában szellemi ragszolga.
Teljesen kimerültem, az energiaszintem egy mosogatórongyéhoz közelít.
A reggel hatig hátralévő hét órában megpróbálok tízet aludni és akkor holnapra sokal jobban leszek.
Jobban leszek.
Jobban leszek.
Mondom: Job-ban le-szek!!!

Soha, soha, soha-soha-soha de tényleg soha ne akarjatok felnőtt fejjel olyasmit tanulni, amilyen témában nem dolgoztatok és most sem dolgoztok.
Ha legalább valamihez kötni tudnám, de nem, csak magolok, lóg az egész a levegőben, egymáshoz nem illeszkedő tudásmorzsák keringenek az agyam végtelen űrjében. Néha egymáshoz csapódnak, de csak azért, hogy még apróbb morzsáccskákra essenek szét.
Igaziból csomó mindent értek, -valamivel kevesebbet ugyan, de- tudok is, csak az egész nem áll össze egésszé, egy használhatatlan katyvasz van a fejemben, szótagokra bomlott definiciók és műveletekre hullott algoritmusok.
Uhh.
Uhhh.
uhhhuhhhuh.

Elbukott a "Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról" szóló törvényjavaslat (népszerű nevén Ügynöktörvény), mert az igennel szavazók száma nem érte el a szükséges 2/3-ot. Igaz, hogy a jelenlévő képviselőknek csak egy része szavazott, azoknak többsége igennel.
Érdemes kicsit turkálni itt és kikeresni, hogy kik voltak azok, akik nem szavaztak. Azok a képviselők ugyanis nem csak a munkájukat bojkottálták, hanem a Magyar Köztársaság törvényalkotásának folyamatát is és mint ilyenek -szerintem- alkalmatlanok a feladatukra. Az igennel és nemmel szavazók esetében elismerem a lelkiismereti szabadságot, de akik a szavazás negligálásával hátráltatják az Országgyűlés törvényalkotó munkáját, azok nem a lelkiismereti szabadságukkal éltek, hanem a szavazók bizalmával visszaéltek.

Sárgaborsó leves "húsvétiasan"

Kell hozzá kis dobozkányi (két - három deci) a húsvéti sonka (esetleg füstölt pulyka felsőcomb, nem a fóliás gyorspácolt izé, hanem a madzagon lógatott, sötétre füstölt valódi) főzőlevéből. Ezt, miután kivettük belőle a benne kihűlt sonkát, le kell zsírozni és kis dobozkákban betenni a fagyasztóba.
Szóval, két tányérhoz be kell áztatni negyed zacskó (nézzük csak, egy zacskó fél kiló, azaz ötven deka, szóval 12,5 deka, legalábbis remélem, tessék utánam számolni!) szűrőben megmosott sárgaborsót két bögre (3-4 deci) vízbe. Ugyanabba a lábosba, mint amiben főni fog, mert főzni ugyan sokan szeretnek, de mosogatni már jóval kevesebben. És jó nagy lábosban, mert a sárgaborsó szeret felhabosodni és kifutni, tűzhelyet mosni pedigszintén nem a legkellemesebb elfoglaltság. Szóval ázik a sárgaborsó egy órácskát, közben a sonkalé is olvad egy kicsit, és a szakács is megtisztít és fél centis karikákra vág egy szép szál sárgarépát és pár gerezd fokhagymát. Amikor megázott a borsó, bele kell zuttyantani a lábosba a kásásra olvadt sonkalét és lefedve, kislángon feltenni főni. Azért kell lefedni, mert engem a hideg kiráz az olyan mondatoktól, minthogy "a főzés közben elpárolgott vizet pótoljuk". Közben el lehet menni kicsit tanulni, vagy pár polcnyi könyvet leporolni, a sárgaborsó főhet egy órát, sőt, többet is. Amikor már teljesen puha, sőt, kezd szétfőni, akkor beledobjuk a sárgarépaszeleteket és hozzányomjuk a fokhagymát. Jó sokat, mert úgy a finom. Fél óra múlva, mire teljesen szétfőtt a sárgaborsó, kész is az isteni, sűrű, füstölt ízű leves. Lehetne kétszer annyi vízben főzni és fokhagymás rántással sűríteni, de annyival nem lesz finomabb berántva, mint amennyivel nehezebb. Én őrölt fekete borssal szoktam ízesíteni. Só általában nem kell bele, mert a sonkalétől pont elég sós lesz.
Akinek nincs sonkaleve, az először is jól jegyezze meg, hogy jövőre tegyen félre, aztán tegye fel a sárgaborsót csak úgy simán, vízben és -félfővésben- a sárgarépával együtt karikázzon bele egy szép darab füstölt kolbászt. Úgy se rossz, de én jobban kedvelem "húsvétiasan"
Ebben a levesben az a jó, hogy bár -az áztatási és a hosszú főzési idő miatt- sokáig készül, a vele való foglalatosság mégsem több 10 percnél. Ennyi időbe telik megmosni és beáztatni a sárgaborsót, megtisztítani és felszeletelni a sárgarépát és a fokhagymát. Nem kell forgatni, kevergetni, a fedőt emelgetni, fő magától, az se nagy tragédia, ha megfeledkezünk róla, mert annál finomabb, minél jobban szétfő. A rántás meg egyébként sem egészséges, hát akkor minek pacsmagolnánk vele, nem?

:-) Szépjóestét!

Máma se volt semmi a munkahelyemen bent lenni, de most legalább értelmes munkákat csinálhattam, egy csomó mindent befejeztem, volt értelme a napnak.

Hazafelé jövet kerültem egy kicsit és megnéztem a Vascipőket a Duna-parton.
Ez a Nol kép nem adja vissza, de az emlékhely "nagyon el van találva". A cipők valóságos méretűek és magukban hordják a néhai viselőjük személyiségét; csinos, kopogós női topánkák, széttaposott mamuszok, nehéz munkásbakancsok, ócska, lyukas talpú cipők, gyerekcipőcske, dagadt lábú nénik kibütykösödött fűzőscipője, boltoslányok lapossarkúja; minden cipőbe beleképzelhető a viselője.
Nagyon megrázó alkotás, a cipőket nézegetve elemi erővel tör rá az emberre a felismerés, hogy itt nem volt kegyelem, nem volt mentség, nem volt esély, nem volt válogatás: korra, nemre, társadalmi állásra tekintet nélkül lőtték az embereket a Dunába. Fiatal nőt, gyereket, professzort, vasgyári munkást, öregasszonyt, mindenkit, akiben egy kanálnyi zsidó vér folyt és mindenkit akit elkaptak és nem tudtak feltuszkolni egy Auschwitzba induló vonatra.
44-ben nyilván összeszedték a cipőket, gondolom talán válogatták is, a jobbakat öszegyüjtötték, a nagyon viselteseket végleg eldobták; háború volt, hadihelyzet, kellettek a cipők és a melegebb ruhadarabok. Cinikus idők voltak akkoriban és ebben a cinizmusban csak kissebbik rész volt az, hogy összeszedték a kivégzettek javait,
Aki arrafelé jár, tegyen le egy mécsest, vagy egy követ. A Parlamenttől kell sétálni az Akadémia felé és egyszercsak ott vannak a cipők a rakpart szélén.

Más:
egy darabig most lehet nem leszek, csütörtökre fel vagyok íratkozva Pascal II. vizsgára. Ebből 3 éve már egész ügyesen megcsináltam a gyakorlati vizsgát, de utána voltam akkora barom, hogy elhanyagoljam az elméleti megírását. Jelenleg annyira emlékszem, hogy a programot a BEGIN és az END szavak közé kell írni, van elöltesztelő ciklus, hátultesztelő ciklus, és hogy a programtervezés tulajdonképpen annyi, hogy meghatározom a bemenő adatszerkezetet, meghatározom a kijövő adatszerkezetet és a kettőt összefésülve, közéjük írom a programot.
Hát, erre a " közéjük írom a programot"-ra van két és fél napom és cirka 30 % esélyem, hogy meg tudom csinálni. Ha nem jelentkeznék, akkor csütörtökön fél 5 és fél 6 között kéretik értem szurkolni!

:-)) Szépjóestét!
Máma összefutottam a másodfőnökömmel, annyit kellett bájolognom, hogy majdnem elkéstem a Koccanást. Rohantam hogy el ne késsek, mert ezt a jegyet már szeptember óta vadászom. Szeptember 10-én megyek a pénztárba, már nincs jegy októberre se. Október 10-én újra megyek, már elfogyott novemberre. És ez így ment egész évadban, mígnem március 10-én a pénztárosnő ki nem mondta a csodának hatü mondatot: Melyik előadásra? Addigra már úgy megszoktam, hogy nincs jegy, hogy meg se néztem milyen napokon megy, hát csak anyit nyögtem ki hogy valamelyik szombatra vagy vasárnapra.
Másrészt, akár el is késhettem volna, az első pár mondat az iszonyú lapos Jenő - hülyenő poénpároson alapult, Spirótól kicsit többet vártam. Aztán persze rájöttem, hogy pont jó volt az a kezdés, az egész darab egyetlen, óriási nagy karikatúra, mintha valaki a mai magyar Pokol Kapuját festette volna meg torzképekben. Egy koccanás miatt kialakult, egész napos dugóban játszódik a történet. Kiröhöghetjük benne a meghasonlott menedzsert, a boldogtalan, magányos nőt, a vállalkozót és az ő ukrán vagy román vagy a csuda tudja milyen rabszolgáit, a bőrfejűeket, a brókert, a zsarukat, a kunzumidióta kismamákat, az utca elposványosodott szókincsét, mindent és mindenkit kiröhöghetünk a darabban, rólunk szól. A mindenféle emberek a szükségben egyébként összebarátkoznak, feloldódnak, kezdenek együttműködni egymással egészen addig, amig újra meg nem indul a forgalom. akkor kezdődik előlről az anyázás, a tülkölés, mindenki visszatalál a saját megszokott kerékvágásába.
Jó kis darab volt, remekül szórakoztam.
Mire véget ért a színház, eleredt az eső. Vékony blézerben, könnyű cipellőben, behúzott nyakkal kerülgettem a tócsákat. A metrólejárónál egy férfi ernyőket árult.
-Naccságos asszony, olcsó az esernyő!-
Ez igen! Milyen ügyes! Sőt, élelmes! Ráadásul a darabban is volt egy vállalkozó, aki azonnal megszervezte az ellátást, volt sör, üdítő, lángos, igaz, minden jó drágán, extra-profittal.
-Mennyi?-
-Ötezer!-
Ööötezeeerr??? Egy nyamvadt kínai esernyőért!!?? Ügyes! Sőt, élelmes! Erre egy Spíró hősnő nyilván azt mondaná, hogy "ötezerérmánazanyádismegbaszhatodTeszopottfaszúgeci!"
De én, én nem vagyok Spíró hősnő, én kulturlény vagyok, színházból jövök, ráadásul az előbb is naccságosasszonynak szólítottak. Szóval én nem beszélek csúnyán, csak elegánsan legyintettem (nagyon jól sikerült mozdulat volt, kecses, finom, pont mint amikor Honty Hanna elküldi az inasát) és halkan ennyit susogtam:
-Dugd fel magadnak!-

:-)) Szépjóestét!
A szervezetem is védekezik az idegi túlterheltség ellen: ma séta után lefeküdtem és aludtam egészen délután háromig. Izzadtan, kábán, elmerevedve ébredtem, de egy jó kis hideg-meleg zuhany helyrerázott.

Ma este egészen zseniális Lohengrint láttam, el vagyok bűvölve.
Végre egy rendező (Katharina Wagner, nem véletlen egybeesés, a zeneszerző ükunokájáról van szó), aki nem csak észrevette, de szinpadra is merte vinni Wagner társadalomszemléletét. Írtam már róla, hogy Wagner valamenyi darabja olyan problémákról szól mint a pénzhez, a hatalomhoz való viszony, a becsület, az adott szó súlya, az irígység és az intrika, a szószegés vagy éppen egy váratlan helyzetben az egyén bátorságának a hatása a saját és a közösség életére. Ez most így nagyon töménynek tűnhet, de -szerintem- Wagner a szerelmi szálakat és a középkori, vagy éppen a még korábbi, mondavilágbeli történeteket csak váznak, sorvezetőenk használta.
Én tényleg minden eddigi Wagner rendezésből hiányoltam ezt a fajta érzékenységet.
De nem most! Mondom, hogy el vagyok bűvölve.
Katharina Wagner rendezése nem csak attól modern, hogy korabeli ruhákba öltözteti és korabeli díszletek között játszatja a darabot és fontos szerepet kap egy kivetítő is. Ezek semmiségek, csak külsőség. Még az sem minden, hogy a történetet szinte végig közvetíti a tévé, sztájlisztok, PR-szakértők, autogramm-kérők és újságírók hemzsegnek a főszereplők körül. Ez is csak segédeszköz.
A lényeg, a legfontosabb, hogy a rendezőnő hozzá mert nyúlni az eddigi mítoszhoz, ami szerint Lohengrint tragikus, meg nem értett hős, aki áldozatul esett Elza és a brabantiak bizalmatlanságának. Ezt a hiedelmet porrá zúzta ez a darab, teljesen más szemszögből közelíti a hattyúvontatta csónakon érkezett hős történetét.
Tényleg zseniálisan csinálta és annyira maivá, sőt, annyira aktuálissá -és ismerőssé- tette a Lohengrint, hogy az szinte borzongató.
Nem írom le a darab történetét, a belinkelt oldalon ott van a kivonat és a teljes szövegkönyv.
De azokból a dramaturgiai fogásokból amik nekem annyira tetszettek, hát azokból ideskiccelek néhányat:
Lohengrin érkezése előtt kitör egy kisebb népfelkelés, transzparensek, öklüket rázó, szobrot ledöntő kóristák, közben a kivetítőn képeket látunk a Berlini Fal ledöntéséről, Nagy Imre exhumálásól és újratemetéséről, a Köztársaság kikiáltásáról (talán még a Tienanmen tér is feltűnik egy pillanatra, de ebben már nem vagyok olyan biztos, sok felé kellett figyelni). És itt, a forradalmi kavalkádban, az istenítéletre hívó szózatra a semmiből jelenik meg Lohengrin, a jó svádájú, jó kiállású, meggyőzően beszélő lovag. A lovagi torna, az istenítélet sem párbaj, hanem választás, méghozzá demokratikus választás, amit nagy fölénnyel nyer az újsütetű hatalmasság. A régi rend híveit elkergetik, azok persze bosszút esküsznek. Elza és Lohengrin egymásra találása sem szerelem első látásra, hanem egy diszkrét kézfogással megpecsételt koalíciós megállapodás. Amikor Lohengrin megtiltja menyasszonyának, hogy valaha is megkérdezze, hogy "Ki vagy, mi a neved és honnan jöttél?", nem kell a nézőnek nagyon erőlködni, hogy a kérdést úgy fordítsa: "Soha ne kérdezd, hogyan szereztem az első millióm!". Annak is micsoda jelentése van, hogy Telramund csalással vádolja Lohengrint, hogy "bűbájossággal" nyerte meg az istenítéletetnek elfogadott választást. Ismerős a vád, ugye?
És így tovább, Katharina Wagner kifogyhatatlan a társadalomkritikában. Időnként feltűnik a színen egy hajléktalan, téblábol csak, el-elszunyókál, az esélytelen kivülálló nyugalmával figyeli a történéseket. Egyébként ő az a szinpadra helyezett pisztoly, ami a végén elsül; Lohengrin lebukik, múltja kiderül. Illetve nem derül ki, csak a kiváltságosok tudják meg a kábítószercsempészetet, szerencsejátékot és mindenféle bűnt, amivel a semmiből jött vállalkozó eddig foglalkozott. A nép számára mást eszelnek ki, az igen népszerű lovaggal felolvastatnak egy nyilatkozatot, miszerint ő a Grál lovagja, és mivel bizalmatlanok voltak iránta, neki most vissza kell menni oda, ahonnan jött. Aztán, hogy a nép hősök és csodák iránti igénye ki legyen elégítve, szépen felvezetik az emelvényre a hajléktalant, akit azonnal kezelésbe vesznek a sztájlisztok és az imidzs-szakértők.
Fantasztikus teljesítmény volt az énekesek részéről -az éneklés mellett természetesen- az a színészi játék, amivel az eseményeket és a szinfalak mögött megkötött háttéralkukat érzékeltették. A szövegkönyv ugyanis szent, azon egyetlen szót sem módosítottak, a legtöbb ilyen utalás nem az áriák, hanem a zenekari betétek alatt történt.
Április 30-án és május 7-én még megy a Lohengrin, szerintem májusban megnézem mégegyszer, egyszerre nem tudom feldolgozni ezt a darabot.
Fantasztikus este volt.

(tényleg csak zárójelben: a Magyar Állami Operaház iszonyú konzervativizmusát mutatja, hogy ezt a rendezést nem merték bevinni az Operaházba, "csak" az Erkelben megy. Nem is volt csak félház, az Operaházban mindig minden Wagner előadás zsúfolt nézőtér előtt megy. Azt is elképzelem, hogy ha nem Wagner leszármazottjáról van szó, ez a rendezés soha meg sem születik. Mondjuk, az embereknek sem nagyon van fogadókészségük erre a fajta modernségre, sokan fanyalogtak, hogy csak a jelmezeken akartak spórolni és hasonlók. Talán a nézők harmada ha értette a darab üzenetét. Úgy látszik igaz a tétel, hogy az emberek pont azért járnak zenés színházba, hogy eltereljék a figyelmüket a mindennapok gondjairól.)

Jajjnekem, ezek képesek voltak Szilit jelölni!!
A szadesz -ha egy kis gerinc maradt még benne- ezt nem fogja megszavazni, a fidesz egy része viszont lehet hogy igen. Akkora része legalábbis, ami harmadjára elég lesz az 50 % + 1-hez. A szadesz ezzel elbúcsúzhat a parlamenttől, mert ha nem szavazza meg, borul a koalíció, ha meg megszavazza, a választóit köpi szembe.
Szép kilátások. Ebbe jól beletaktikázták magukat, a francba! Tényleg a francba!!
Jól kinézünk: ezentúl egy -otthon zsörtölődős, egyébként meg- tutyimutyi és egy demagóg párt fog labdázni az országgal. Szép kilátások.

:-) Szépjóestét!
A tegnap reggeli hiszti és a délutáni sus-kus úgy kikészített, hogy reggel belémállt a frász: én oda be nem megyek. Nem, nem, nem! Betelefonáltam hogy elaludtam, késni fogok, aztán beültem egy cukrászdába. Ittam egy kapucsínót, ettem hozzá egy túrós pitét és ücsörögtem egy félórát, belelapoztam valami idétlen női magazinba, vártam, hogy elmúljon a pánikrohamom. El is múlt, cirka háromnegyedórát késtem és bár egész nap használhatatlan voltam, de kibírtam a napot. Biztos látszott rajtam hogy valami bajom van, de hálistennek békén hagytak.
Abból is látszik, hogy mennyire magam alatt vagyok, hogy a piacon is csak kóvályogtam. Ez se tetszett, az se volt elég kemény, a másik túlérett volt, a csirke zsíros, a marha inas, a hal büdös, semmihez sem volt kedvem. Ennyire cudarul ritkán szoktam lenni, de most tényleg úgy érzem magam, mint akinek elfolyt a vére. Mint ahogy nyilván el is folyt, ha nem is vérem, de az életkedvem kiszipolyozták belőlem ezzel a csütörtöki hacacáréval.
Mindegy, elmúlt.

Délután megesküdött a barátnőm, a Jézus Szive Templomban volt az esküvő. A pap dícséretére szól, hogy nem azzal az idegesítően papos, agyontagolt beszédmóddal szólt hozzánk hanem kellemes, normálisan hangsúlyozott hangon. A beszéd tartalmát inkább hagyjuk, nem biztos hogy egy esküvőn fel kell emlegetni az elmúlt ötven év egyetlen mozzanatát is. Végül azért nagyon szép gondolattal bocsátotta útjára az új házasokat; Jézust idézte, az utolsó vacsorán, mikor megmosta az apostolok lábát, azt mondta nékik: "Szeretlek benneteket, hát Ti is szeressétek egymást." Magyarázatot is kaptunk hozzá: nem azért szeretlek, hogy viszontszeress, hanem azért, hogy ezt a szeretetet tovább add. Így majd körbeér a szeretet és persze hozzám is visszajut. Szép útravaló. Az kicsit mókás volt, amikor a derék ötvenes pártól megkérdezte a pap, hogy szívesen fogadják-e majd a gyermekáldást, de mivel az első unoka ott ült az első sorban, a második meg jól hallhatóan bömbölt az utolsóban, hát erre is rámondták az igent, persze, jöjjön csak akárhány gyerek, ha jönni akar.

Az esküvőről egyenesen az Operába mentem, pont mivel ma volt az esküvője, a barátnőm nem tudott elmenni így ideadta nekem a bérletét. Egész jó előadás volt, de már fáradt vagyok, nincs kedvem írni róla.
Bújok be a paplan alá, reggel fél nyolcig moccani sem fogok.

Illetve még olvasgatnom kéne, mert azt sem tudom, hogy a szocik mire jutottak a köztársasági elnök jelölésével kapcsolatban.

A világ szinte valamennyi dilettáns, ostoba és irígy úrhatnám szógálója ennél a cégnél gyűlt össze. Őszintén csodálom, hogy egyáltalán működőképesek vagyunk.
Ha nem lenne remény, hogy végre beindul az új osztály és ott jobb lesz, most felállnék és hazamennék.

:-) Szépjóestét!
Máma másodszor említem a fehérneműm, de ez a legkifejezőbb arra, ami történt:
bugyiülepig eláztam.
De tényleg, mindenemből csavarni lehetett a vizet: a kabátomból, a pólómból, a nadrágomból, a zoknimból, a fehérneműmből, a hajamból, megállt a cipőmben.
Én tehettem róla, mentem másoddolgozni és amilyen romantikus HüPi vagyok, borzongva bámultam a felhőket, hogy milyen fennségesen gomolyognak és milyen félelmetes, ahogy a villámok cikázva hasogatják a sötét eget. Ahelyett, hogy mint az őrült tapostam volna, hogy beérjek mielőtt elered az eső. El is kapott egy olyan igazi, bugyborékos sebeseső, hogy még elbújni sem lehetett előle, bevágott az ereszek alá is. Az a legmókásabb, hogy mire befordultam a munkahelyem utcájába már csendesedni kezdett, mire a portás kinyitotta a kaput, el is állt.
Mondjuk az a hasznom meglett, hogy dolgoztam mint a motolla, egyrészt mert felfrissített a zápor, másrészt meg, hogy ne legyen időm fázni és megszáradjon rajtam a ruha.
Hazafelé már nagyon jó volt jönni, az eső tisztára mosta a levegőt és a mindenféle csodálatos illatok legyőzték a város bűzét. Aki szereti az ilyesmit, az most menjen el sétálni; a nyárfák pár napja ledobták a rügy-burkot és a körömnyi kis levélkéken még rajta van az egészen különleges illatú mézga. Pár napig lehet csak érezni, hamar megnőnek és megszáradnak a levélkék, de addig csodálatos élmény egy nyárfásban mélyeket lélegezni.

Ezt azért mégsem kéne.
Itt van az egyik új kolléganő, hát kéne neki jelszót igényelni, belépőkártyát, ilyesmit. Ez mind-mind külön levél. Ms Passziánsz akkora patáliát csapott, hogy zengett a folyosó. A csaj csak gubbaszt, szerencsétlen szólni sem mer. Én már ajánlottam, hgoy megírom az igénylő leveleket, de arra meg az a válasz, hogy ő már semmire sem jó, jobb is ha felköti magát, vén már ő az ilyesmihez, semmire se becsülik a munkáját, blablabla....
Komolyan mondom, tíz évvel idősebb nálam, de ha ilyen hisztis vénasszony leszek, nyugodtan rúgjatok seggbe, hogy beleragadjon a valagamba a bugyogó. A legszívesebben leönteném egy kancsó vízzel.

:-) Szépjóestét!

Szóval, régen húztak be ennyire a csőbe.
Volt énnekem egy osztálytársam, egy helyes, jóravaló srác, tanultunk is együtt, ki is segítettük egymást párszor. Néha most is e-mailezünk, legutóbb egy CD-t kértem tőle, szóval nem lepődtem meg, amikor felhívott, hogy találkozna velem. Meg is beszéltük, egy nagybevásárlóközpont kávézójában. Ott ült az én cimborám soványan, póklábakkal, pókkarokkal, 28 éves létére tán még nőtt is pár centit az elmúlt hónapokban, az ábrándos kék szemeivel kicsit megszeppenve nézett ki a fejéből. Egy csinos kis nő volt vele. De nem olyan műkörmös - műszempillás - műhajas - műcsöcsös - köldökpírszinges plázacica módra csinos, hanem ápolt bőrű, finoman sminkelt, rafináltan öltözött kis nő, akinek nem csak jó fodrásza van de hallgat is a tanácsaira, kondizni is eljut, ésatöbbi, ésatöbbi. Ilyenkor egyből az eszembe jut, hogy hajat akartam mosni csak nem volt rá időm, a rúzsom megint nincs nálam és különben is, holnaptól tényleg elkezdek fogyókúrázni mert egy ilyen nő mellett látszik, hogy micsoda egy trampli vagyok én.
Mindegy, nem ez a lényeg, ilyesmin már nem szoktam ennyire kiborulni.
Az az igazság, hogy az első öt percben már gyanítottam, hogy miről van szó, de hagytam, hogy végigmondja. Huszonéves nők ugyanis nem szokták arról kérdezni a negyvenes nőket, hogy milyen karrierlehetőségek előtt állnak - csak egy esetben. Illetve kettő, de ez a csaj nem személyzetis volt.
Amikor arra került szó, hogy az ember szeretne egy házat, egy jó autót, utazni, öltözni, hogy ehhez legalább évi ötven millió kell, már biztos voltam benne hogy mit akar. Mondhattam volna, hogy nem akarok évente házat venni, de hagytam, had folytassa.
Folytatta.
A welness a jövő üzlete! A szépség! Az egészség! Az egészséges ivóvíz!
Remek kozmetikai szerek! Olyan vitaminok, aminek egyetlen pasztillájában 4,5 kg zöldség kivonata van benne! Sőt, vett a cég egy DNS-labort, egyetlen csepp véremből meg tudják állapítani, hogy mire van szükségem, azt a vitaminkészítményt attól kezdve Brünnhilde Vitaminja néven forgalmazzák! Az egyetlen víztisztító, ami UV fénnyel, nyomáskülönbséggel és szénbetéttel is tisztít egyszerre, háztartási készülék, ipari kapacitással!
Ha csak magamnak vásárolok, havi 10.000 Ft-ot spórolok!
Ha 10 család vásárol az ismerőseim közül, már keresek!
Ha 100 család, húú, az már sok pénz, ráadásul exponenciálisan növekszik a jutalékom!
Ha meg a 100 családból 10 család beszervez még családonként 10-et, tehát összesen 100-at, hát akkor már meg is van a havi félmillióm, ami ugye éves szinten 6 millió. Ha meg mind a 100 család beszervez még 100-at, hát az már évi 60 millió, 10 millióval még több is, mint amennyire igaziból szükségem van. Csak győzzem számolni. Mármint nem a pénzt, hanem az egymásra épülő százalékok összegét. Ami valahogy nem stimmelt, de ne legyek már ilyen kicsinyes!
Szóval hagytam, hogy mindezt végigmondja, közben rajzolt is, hogy szemléletesebb legyen. Kedves volt, lelkes és meggyőző.
Csak hát én tudom, hogy nem lehet háztartási készülékkel ipari méretben vizet tisztítani. Azt is tudom, hogy az ő vitaminjukban ugyan sok a hatóanyag, viszont nagyon rossz a felszívódása. Azt is tudom, hogy ezt a kozmetikai családot már 15 éve is ilyen módszerekkel árulták, csak akkor még sportcsarnokokban és egyetemi előadókban tartottak összejöveteleket, ahol az újonnan jötteket mindig megtapsolták. Sőt, azt is tudom, hogy 100 családot beszervezni legalább két éves munka, de mire meglenne, a felettem lévők már régen lenyúlták őket alólam.
Mint például most, engem, a régi iskolatársam alól. Ugyanis nem az évfolyamtársam kódját kaptam meg a webáruházba való belépéshez, hanem a csajét, tehát a belépés pillanatától kezdve őneki 'keresek'.
Ezt azért megmondtam a fiúnak. Remélem megértette, legalább ennyi haszna legyen annak, hogy ennyire elpocsékoltatták velem az estémet.

ÁÁÁÁÁÁÁááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááá!!!!!!!!!
áááááÁÁÁÁÁÁÁááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááÁÁááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!
b+!! b+! B+!!! B+!!! B+! B+!!!! b+!! b+!!!! b+!! B+!!!!
ÁÁÁááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááááááááááááÁááááááááááááááá!!!
Uhh.

Majd jövök.

:-) Szépjónapot!
:-( ritka ronda egy nap.
Már másfél hónapja működni kéne annak a nemzetközi osztálynak, ahol én is dolgoznék. Úgy néz ki, hogy májustól már tényleg felállunk, hát beiratkozott a csapat egy intenzív hétvégi nyelvtanfolyamra. A főnököm mondta, hogy a cég fizeti.
Máma reggel Ms Passziánsz sipítva fogad, hogy mi van a nyelvtanfolyammal, most hívta a személyzetis, nem tudják fizetni, ő ilyen feltételek mellett nem megy, micsoda szervezés ez, blablabla... Mindezt magas fejhangon.
Jó.
Mivel az egész csapatból senki sincs bent mert vagy külföldön vannak vagy nem kezdtek még dolgozni, hívom a személyzetist én magam.
tényleg nem akarják fizetni.
Jó.
Mondtam neki hogy magasról leszarom, ezen ne múljon, én fizetem a saját tanfolyamdíjam. Ha nekik nem éri meg, nekem igen, hogy jobban tudjam végezni a munkám. Egyébként meg jobb ha tudják, hogy még egy frottirzoknis, gyűrött inges cefre-nagykereskedő garázs-boltjában is jobb dolgozni, mint egy ... szóval mint itt. Úgyhogy miattam ne aggódjanak, a többieket meg majd kérdezzék meg, ha bent lesznek.
Csak arra ügyeltem, hogy nagyon halkan beszéljek; tapasztalatból tudom hogy úgy jobban kidomborodnak a csúnya szavak. Az az igazság, hogy már Ms Passziánsz rikácsolása is kikészített, egyszerűen muszáj volt gorombának lennem.
Nem telt bele egy óra, maga a humán erőforrás menedzserek humán erőforrás menedzsere lépett az irodába (teljes egy egész emeletet kellett neki lesétálni) és szélesen mosolyogva közölte, hogy rendben van, fizetik a tanfolyamot, csak valami félreértés volt. Visszamosolyogtam, hogy van ilyen.
Szinte látom a nevemet a listán, hogy a legközelebbi nadrágszíj-megszorításnál engem építsenek le először, de az a helyzet, hogy tényleg leszarom.

A délután sem volt jobb, mert bár nem volt ma főnök és a telefonok is viszonylagos nyugalomban voltak, szóval teljesen ki tudtam üríteni a "függőben" dossziémat, mindent meg tudtam csinálni amire a múlt héten nem került sor, de mindezt olyan zajban, cuppogásban, pletykálkodásban, csiripelésben, vihogásban, hogy majd szétszakad a fejem. Délután még tanulni is tudtam volna, ha legalább negyedóra csend lett volna az irodában, de ezek még a telefoncsörgést is túl tudják kiabálni.

Más:
Kicsit szégyelltem magam a multkori kirohanásom miatt, amikor a döntésképtelen jelzővel illettem a szadeszt.
Hát most tessék, itt van, a koalició ezt érte el a töketlenkedésével:
A Fidesz országos szimpátiaszavazást hirdetne a köztársági elnök jelölt személyével kapcsolatban ... NOL

De most komolyan!
Hát normális dolog ez? Istenből is bohócot csinálni? (bocsánat, ez egy szólás, most nagyon ide illik)
Elképesztő!
Amikor két párt kölyökkutyák módjára demokráciát játszik, húzzák-cibálják, aztán az egyikük odakap, a másik felnyüszít, komolyan összemarakodnak és mind a kettő megsértődik.
Az, hogy a fidesz minden témát azonnal a populistább végéről fog meg, már meg sem lep.

Egyébként még régebben akartam a blogra szerkeszteni egy kis szavazást, hogy az én olvasóim kit szeretnének köztársasági elnöknek. Lévai, Horn, Szili, Bihari és a többi közszájon forgó név mellett magamat is fel akartam venni a listára, esetleg anettkát és győzikét, ezzel is jelezve, hogy mennyire komolytalannak tartom a kérdés ilyen formájú tárgyalását. Ez a mostani elnökválasztás ugyanis még nevetségesebb mint az öt évvel ezelőtti, amikor is Torgyánt nem akartuk köztársasági elnöknek.
Szóval, lényeg a lényeg, összeállítottam egy kis listát szavazólapot és gondolkodni kezdtem, hogy én kire is szavaznék.
Jó szívvel egyikre sem. És nem azért nem, mert kifogást találnék mondjuk Sólyom Lászlóban, hanem azért nem, mert eleve már azzal, hogy egy ilyen marakodásban felmerült a nevük, be is szennyeződtek. Szóval senkire sem szavaznék azok közül, akiket idáig említettek, vagy pláne, akik maguktól jelentkeztek.
Hát akkor, kire?
Hát, mondjuk például Szabó Magdára.
Intelligens, gerinces, szilárd erkölcsi elvei vannak, itthon is és nemzetközileg is elismert nagy tekintélyű író, aki ráadásul egy csinos nő, méltón képviselhetné az országot. Akire büszke vagyok, hogy a honfitársa lehetek.
Nna, ezen a ponton jöttem rá, hogy ez a kérdés egyáltalán nem olyan vicces, mint ahogy ezt én a pártok kicsinyes marakodásából látom.
Olyan szavazólapot, amin együtt -és ilyen kapcsolatban- szerepelnek ezek a nevek, még viccből sem állítok össze.
Az elnökválasztás ugyanis nagyon komoly dolog, amiből nem kéne ilyen nevetséges huzavonát csinálni, mint amilyet éppen a pártjaink művelnek. A fidesz meg jobbat is kitalálhatna, mint a kereskedelmi tévéktől ellesett sms-szavazás. A szadesz meg egyenesen most veszítette el a szavazatomat.
(Csak az a baj, hogy senki nem nyerte meg.)


Mégmás:
a nagyfiam fényképe bmp formátumú, amit nem fogad a tár.hu, tehát nem tudom ide kitenni, hacsak valaki nem segít vagy átkonvertálni a képet, vagy találni egy olyan helyet, ahol fogadnak bmp fájlokat.
Előre is köszönöm a tippeket: brünnhilde@freemail.hú, természetesen ékezet nélkül :-))

:-) Szépjóestét!
Ragad le a szemem, de muszáj megírnom, hogy megkaptam a baptistáktól a cunami után örökbefogadott gyerekem fényképét.
Szemem-szám tátva maradt: 17 éves, serkedő bajuszú nagyfiam van!
Nem mondom, hogy kicsit sem vagyok csalódott. Kicsit az vagyok.
Hülyeség pedig, mert 17 évesen is ugyanolyan rossz árvának lenni mint 3 vagy 12 évesen.
Nem is csalódott vagyok, csak készületlenül ért. Néha azért elképzeltem, hogy figyelek a gyerekre, esetleg besegítek a tanulmányaiba, ilyen szentimentális butaságok. Dunsztom sincs viszont, hogy mit kezdhetek egy lakli, röplabdázó kamasszal.
Lehet, hogy csak attól ijedtem meg, hogy így túl hamar leszek nagymama?
Amúgy jóképű a kölyök, csak nagyon szomorú. Túl szomorú ahhoz képest, hogy még csak (vagy már) 17 éves.
Jó lenne ha tudnék neki segíteni, hogy ne az átélt szörnyűség határozza meg az életét.
Kisebbre kell vennem a képét és beteszem a blogba.

Igaza van Kupa Mihálynak: ideje lecserélni a politikai elitünket.
ideje lecserélni őket, mert nem csak belemerevedtek a saját maguk ásta frontvonalkba, nem csak rutinból, lélektelenül politizálnak, hanem a jelek szerint már impotensek döntésképtelenek is:

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Engedje meg, hogy egy fontos és aktuális politikai kérdésben forduljak Önhöz
és kérjem a segítségét!
Bizonyára Ön is tudja, hogy ezekben a napokban is folyik az egyeztetés az
MSZP és az SZDSZ között a köztársasági elnök választásáról. Talán azt is
tudja, mi a két párt közötti vita lényege. Az MSZP Szili Katalint, a párt
volt elnökhelyettesét, a parlament szocialista elnökét szeretné államfőnek
jelölni. Az SZDSZ viszont nem szívesen támogat pártpolitikust, s más
jelöltekben gondolkodna.
Mi, liberálisok régóta úgy véljük: a köztársasági elnöki poszton
tekintélyes, széles körben elfogadott személynek kell állnia. Ilyen volt
Göncz Árpád vagy éppen Mádl Ferenc. Szerintünk az államfőnek nyelveket
beszélő, nemzetközileg is elismert személynek kell lennie. Mivel feladata,
hogy mindannyiunkat - liberálisokat, szocialistákat és konzervatívokat
egyaránt - képviseljen, nem helyes, ha egyetlen párthoz kötődik. Különösen,
ha egy párt élvonalbeli, vezető politikusa.
Nincs értelme tagadni, hogy az utóbbi napokban a tárgyalások egyre több
feszültséget hoztak a koalíciós pártok között. Nekünk, liberálisoknak
rendkívül fontos, hogy az ország szempontjából legmegfelelőbb jelöltet
találjuk meg. Ám hasonlóan fontos az is, hogy a koalíciós pártok közötti
viták ne akadályozzák az ország irányítását.
Önnek mi a véleménye? Ön szerint mit kellene tennie az SZDSZ-nek ebben a
helyzetben? Tartsunk ki eredeti álláspontunk mellett, és ne szavazzunk meg
pártpolitikust - még akkor se, ha így esetleg a jobboldal jelöltje nyeri az
államfői posztot?
Vagy fogadjuk el mégis Szili Katalint - annak ellenére, hogy
pártpolitikusként nem feltétlenül tehetne szert olyan tekintélyre, mint
Göncz Árpád vagy Mádl Ferenc?
Sokat segítene, ha megosztaná velünk véleményét, észrevételeit, gondolatait
ebben a kérdésben. Véleményének megírásával segíthet minket, liberálisokat,
hogy az ország számára legjobb megoldást találjuk meg.
Segítségét előre is köszönve
üdvözlettel

Kuncze Gábor
az SZDSZ elnöke

Utóirat: A vélemények könnyebb feldolgozása érdekében kérem válaszában
küldje az "igen" szót, ha úgy véli, az SZDSZ-nek meg kellene szavaznia Szili
Katalint. Küldje a "nem" szót, ha azt szeretné, hogy az SZDSZ semmiképpen ne
szavazzon meg pártpolitikust. Természetesen véleményének részletesebb
kifejtését is szívesen fogadjuk.

:-)) Szépjóreggelt!!
Jótanács: ha már valahol muszáj innunk, akkor igyunk villányi vörösbort. Máskor két korty pezsgőtől vagy egy nyalintásnyi likőrtől egész nap hasogat a fejem, most meg kutya bajom: se fejfájás, se émelygés, se karikás szem, se penész-zöld arcbőr, se letompult agy, még a kávésbögrém után sem kell sűrűbben nyúlkálnom.

:-)) Szépjóestét!

Kicsit becsiccsentettem. nem nagyon, csak egy icipicit. Egy hangyányit :-))
Jól van ez így.
A végén hallgattam az ösztöneimre és olyan ajándékot vettem, amit én is szívesen kapnék: beleszerettem egy sorozat kék virágos, csatos porcelán fűszertartóba. Pont olyanba, amilyet én is elképzelnék a konyhámba. Aztán ha már kék, vettem hozzá két Cambazola sajtot (kékpenészes camembert, isteni, az egyik legjobb sajt a világon) és ha már sajt, egy palack Villányi Cabernet Savignont. Tudom, hogy nem nagyon illik enni- és innivalót venni nászajándékba, de ismerem az embereim: ötven körül, fejenként egy-egy válással és teljesen berendezett lakással az ember már jobban tud örülni egy üveg finom bornak és, egy jó beszélgetésnek mint egy kenyérpirítónak vagy egy turmixnak. Sőt, még ötven körülinek sem kell lenni, sőt elválni sem kell hozzá; elég, ha az ember kissé hedonista.
A borból és a sajtból rádupláztam, egyrészt hogy szomjan ne haljunk, másrészt hogy az első pohártól be ne rúgjunk. Az ajándékot ott helyben, egy üres pénztár végénél becsomagoltam: vittem magammal celofánt, celluxot, tüllből csinált masnit, kis csokor mirtuszt. Szóval a nászajándék szép is lett, finom is lett, mutatós is lett. Hogy vicces is legyen, vettem még egy kilincsre akasztható "Kérem, ne zavarjanak!" táblát is, az jó lesz a nászúton :-))
De visszatérve a bulira: nem afféle most divatos, csipendéles leánybúcsú volt. Az ifjú pár úgy döntött, hogy nem csinálnak lakodalmat, hanem a legszűkebb családot, szülőket, testvéreket, felnőtt gyerekeket meghívják az esküvő után egy vacsorára, a leánykori és legénykori barátokat pedig leány- illetve legénybúcsúra, grillcsirkével, kolbászos szendviccsel, sörrel, borral. Okos gondolat, a társaság még kezelhető méretű, mindenkivel tudnak foglalkozni, senki sem érzi idegennek magát és anyagilag sem megterhelő. Jó volt, beszélgettünk, nevetgéltünk és be kell vallanom, hogy mi nők elég mocskos szájúak tudunk lenni, ha egyszer úgy igazán kibeszéljük a pasikat. Na nem mintha az erősebbik nemet félteni kellene ezen a területen, ők tán még rosszabbak is. Nem kell ezért megharagudni, néha ki kell engedni a felgyülemlett feszültséget, sokkal könnyebb így elviselni a hétköznapokat. Eddig is tudtam, hogy a férfiak szoktak a kézmosóba pisálni, hát nem fogom kevésbé szeretni azt az egyet, amelyik tán mégsem. Vagy ha mégis igen, hát akkor tud valamit, ami ezt feledteti. No, erről legyen elég ennyi.
A barátnőm pécsi, hát a barátnémberei is onnan valók: az enyémmel együtt négy villányi bort kóstoltam és el kell ismernem, hogy nem az enyém volt a legjobb. De van ez így, én kérem tudok veszíteni, pláne ha csak hajszállal. Meg pláne, ha egy másik kategóriában én nyerek :-))
Ha valaki finomat akar enni, kóstolja meg a Cambozola sajtot, a natúrt. Isteni, krémes, lágy, a nemes kék penész finom aromájával, hm, nyam-nyam, nagyon finom. Jó társaságban meg pláne!
A barátnőm egyébként nagyon szép lesz, bézs színű selyem kompléban (három részes együttes, szoknya, blúz, kabátka) fog az oltár elé állni és sikerült neki ugyanolyan színű cipőt és egy isteni kalapkát szereznie, masnival és kis tüllfátyollal. Gyönyörű lesz!
Remélem nagyon boldogok lesznek.

uhhHu, baj van.
elfelejtettem a barátnőm esküvőjét, most van a leánybúcsú, kell vinnem az ajándékot mert templomi esküvő lesz, ott nem lehet ilyesmit átadni.
mellesleg a leánybúcsút is elfelejtettem, rohanás van. Ami annál is borzasztóbb, hogy ilyenkor már csak tecckóban tudok ajándékot venni, ami ugye nem a legideálisabb hely az ilyesmihez.
Variációk:
pezső + kristálypohár
finom bor + hozzáillő francia sajt, hozzáillő pohárral vagy kistányérral vagy sajtszeletelővel
szakácskönyv
kávéskészlet + finom olasz kávé
???

Egyi unalmasabb mint a másik, a legjópofább dolog az lett volna, ha valami egyszerű, szép formájú pohárkészletet üvegfestékkel saját kezőleg befestek valami jópofasággal. Vagy csinálok valami szép csipkés ágyneműt, amolyan igazi nászéjszakára valót.
De ilyesmire már nincs idő.
segíccCssSéééÉÉÉÉÉÉÉÉééééééégggggggggg!
Királyságomat egy ötletért!

József Attila

Milyen jó lenne nem ütni vissza

Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
milyen jó lenne nem ütni vissza
se kézzel, se szóval,
világítni a napvilággal,
elaltatni az éjszakával,
szólni a gyávaság szavával,
de sose ütni vissza.
Lelkeimmel pörölnöm kéne
s élvén is vagyok most a béke.
Kristály patakvíz folydogál
gyémántos medrű ereimben.
Szelíd fényesség az ingem
és béke, béke mindenütt,
pedig csak én élek vele!
Fölemelnek a napsugarak,
isten megcsókolja minden arcom
és nagy, megrakott szekerek indulnak belôlem
a pusztaság felé.

:-) Szépjóestét!

Szóval Ivanov.
Csehov írta, úgyhogy rossz már eleve nem lehet.
Igaz, az sem kötelező, hogy nagyon jó legyen.
igaziból nincs a darabbal semmi komoly gond, az, hogy a földbirtokos oroszok kórházi folyosóra emlékeztető, olajfestékkel festett falak és szedett-vedett bútorok között élnek, nem oszt, nem szoroz. Pláne nekem nem, aki újabban kezdek beleszeretni az eszköz és díszlet nélküli színházba. Szóval a díszlettől akár el is tekinthetünk, ugyan, valamit a néző fantáziájára is rá lehet bízni, nem? Végülis a darab a lényeg, a tragikomédia, a főszereplő kiégettsége (vagy depressziója), a főhősnő álmodozásából kifejlődött naív áldozatvállalás és a többi karakter hatása a történetre.
Csak valahogy ellentmondásban van egymással az egész. A kopár háttér sugallja a reménytelenséget, értem én, de ha már ennyire felnőttként kezelnek ebben, akkor miért olyan szájbarágós a színészek játéka? Itt aki sír az nagyon sír, aki szívinfarktust készül kapni az nagyon dörzsöli a mellkasát, aki -magát becsületesnek gondoló- erkölccsősz az nagyon csőszködik, aki részeg az nagyon részeg, aki undorodik magától az nagyon undorodik, aki idióta az nagyon idióta. Szóval valahogy túl van spilázva a játék, amikor röhögtetni akarják a nézőt akkor nagyon röhögtetik, amikor meg döbbent csendet akarnak elérni akkor azt túl hosszúra nyújtják. A szerző iránti tisztelet is túlteng az alkotókban, imitt-amott bizony nem ártana kicsit húzni a szövegen. Szegény Ivanov majd tíz percen keresztül anyaszült meztelenül utálja magát a félhomályban, hát nincs az a színész, aki ennyi időt ki tudna tölteni tömény önsajnálattal. Így aztán a pőrére vetkőztetett ember önarcangolásának ábrázolása helyett a jelenet átcsúszik egy csupasz fenekű pasi nyafogásába. De más jeleneteknek is jót tenne a rövidítés, ez csak a legfeltünőbb példa.
A tragikomédiákban az a "jó", hogy a néző röhögés közben is várja, hogy történjen valami szörnyűség. Ez a várakozás, az előadás ébresztette érzelmi hullámvasút jelenti a színházi élményt.
Én ma este nevetés közben csak azt vártam, hogy legyen már vége, tapsolhassak és jöhessek haza blogot írni.


Más:
A Centrum a politikai elit leváltását sürgeti NOL
de erről majd holnap, nem kéne a klaviatúrára borulva elaludnom.

:-)) Virágos szépjóhónapohóóóóótt!
Jajj.
Nyugdíjastaligán hazahúztam egy zsák szárazbetont. Negyven kilót, vagy másfél kilométerről. Azon, hogy én bírtam nincs mit csodálkozni, olyan vagyok mint egy igásló. Hanem a taliga! Vagy húsz éves, összecsukható alkalmatosság, tizenkét centis átmérőjű műanyagkerékkel. Hiába, a szovjet ipar mégiscsak tudott valamit :-))) Fogtam a boltban egy egyenpólóst és megkértem, hogy némi kartonpapírokkal körbeerősítve gumopókozzuk fel a zsákot a vázra. Nem túl bizalomteli pillantásokat vetett rám, de mivel a vevőnek mindig igaza van, hát csinálta amit kértem. A hátam mögött szerintem meszelt egy kicsit a homloka előtt, hogy meg van zakkanva a csaj.
Tulajdonképpen igaza van, tényleg meg vagyok zakkanva, de nem tudok másmilyen lenni.
Az egészre egyébként csak azért volt szükség, mert a lila akácom nagyon hirtelen nőni kezdett, gondoltam csinálok neki egy pergolát. A hosszú kerítéskarókat és a keresztgerendákat már hazacígöltem, csak be kell ásni és némi betonba beágyazni, hogy jó erős legyen. Gyönyörű lesz a dúsan virágzó lilaakáccal, és ami a legfontosabb, nyáron vet majd némi árnyékot az ablakom előtti járdára. Az úgy fel tud forrósodni, hogy a tojást meg lehetne rajta sütni. Régóta tervezek már valami árnyékoló féleséget, hát ennél szebbet elképzelni sem tudok. Illetve tudnék, egy kétszer ekkorát, a másik oldalról klematisszal.

Most mennem kell dolgozni, ráadásul gyorsan, mert este megint színház.

:-)) Szépjóestét!
délután fájdalomcsillapító helyett vettem magamnak pár blúzt: egy kék csíkosat, egy mályva csíkosat (mondom: mályva csíkosat! Nem rózsaszín, MÁLY-VA!! Sose hordok rózsaszínt, ki nem állhatom!) és egy fehér alapon türkiz virágosat. És mivel ez a virágmintás nagyon vékony, nagyon átlátszó, vettem hozzá egy gyönyörű melltartót is: puha kidolgozású, elasztikus pamut, szép kis csipke van az elején de mégis jó széles vállpántja van, kényelmes. Kiöregedtem abból a korból és ki is híztam már azt korszakom, amikor az esztétikumért feláldoztam a kényelmet.
Ez van.

Este nagyon jó színházat láttam; a Kasimir és Karolinet a Krétakör előadásában.
Amit eddig láttam tőlük az mind nagyon jó volt, ez a darab is tetszett. Szeretem a játékstílusukat.
Az én értelmezésemben Kasimir és Karoline arról szól, hogy a nagy gazdasági válság idején a félreértések, a kibeszéletlen sértődések, az irigyek szarkeverése és nem utolsósorban a gazdasági és a társadalmi különbségek hogyan távolítanak el egymástól két szerelmest. A történetet egyetlen átmulatott, hosszú éjszakába sűrítve mutatja be a két szerelmes, a munkanélkülivé vált Kasimir és a csóróságból kifelé törekvő Karoline történetét. ott van még mellettük a bűnözés felé sodródó lecsúszott vagány és az ő megfélemlített nője, a kurvasággal ismerkedő fiatal nők, egy "jó helyen és jó időben" lenni akaró, kompromisszumkész kis szabó és két kéjsóvár vén bakkecske, két frakkos úriember, egy törvényszéki bíró és egy nagykereskedő. Sok szálon futó, összetett történet aminek a befogadása nem csak a szinészektől kíván erőfeszítéseket, de a nézőtől is.
Nagyon élveztem az előadást.
Utána volt egy közönségtalálkozó, én kíváncsi vagyok arra, hogy hogya születnek az ilyen előadások, hát maradtam.
Bár ne tettem volna!
Elkezdtek ugyanis nekem arról beszélni, hogy micsoda forradalmi újítás a meredeken berendezett játéktér. Hogy az olyan, mintha a színészek ránk akarnának esni.
Hm.
Hm-hm.
Szerintem meg olyan volt, mintha a színészek mind azt a mocskot, ami az egyébként is kisstílű, jellemtelen emberekben a gazdasági válság hatására felgyűlt ránk akarnák önteni. Minden a nézőtér felé folyt: a kiömlött vagy kiköpött sörök, az eldobott kabalák, az összetört poharak mind-mind a szinpad tövében, a néző szemmagasságában gyültek fel.
De mindez mindegy is, ez csak utólag, hazafelé jövet állt össze bennem, akkor frissiben azzal voltam tele, hogy például micsoda átlakuláson ment keresztül a kis szabó: a nyámnyila kisemberből előbb kibújt egy szatír, aztán egy meghunyászkodni kész alkalmazott aki előbb kerítőnek szegődött, de csak azért, hogy végül magát nyeregben érezve felszedje az "úriember" által használt csinos kis seggecskét.

És ez csak egy szereplő!
Szóval, telve voltam a színházzal, és akkor jöttek nekem olyasmivel, hogy lehet-e érezni a darabon, hogy nem magyar, hanem német rendező munkája, meg hogy a játéktér ki van vágva a szinpadból ...
GgrrRRRrrrrrrrr......
Egy dologra mondjuk jó volt, hogy ottmaradtam: megint megbizonyosodtam arról, hogy nem voltam, nem vagyok, és már nem is leszek értelmiségi.

Egyébként vettem jegyet egy másik Krétakörös előadásra, a Fekete országra.

Jól megalapozták a hétvégém.
Először, az egyik ügyintéző akadt ki azon, hogy miért neki kapcsoltam egy ügyfelet.
Mondom: az ügyintéző azon háborog, hogy a titkárnő ügyfelet kapcsol neki.
Aztán, ami nagyon durva, egy nő a lábamra lépett a buszon. De nagyon: ő tűsarkúban volt, én szandálban, pont belépett két lábujjam közé, vitte a cipősarkán nem csak a harisnyám egy darabját, de a két lábujj közti bőrből is egy kis cafatot. Iszonyúan fájt, majdnem elájultam. És még ordibálni se tudtam, mert végülis nem tehetett róla, rángatnak a buszok, bármikor egymás lábára léphetünk. Akár én is letiporhattam volna valakit. Az egyetlen különbség, hogy az én gumisarkú szandálom se el nem töri, se pépesre nem tiporja senkinek a lábujját, a qrva tűsarkú meg igen.

Viszont megvan az indexem és már alig van benne üres rubrika. Matekok + szigorlat, két programnyelv (elmélet + gyakorlat) és azok, amiket már megirtam, csak a jegyet várom rájuk.

Nagyon fáj a lábam.

Más:
ez még tegnap estéről maradt el, nem működött a blogszpot és ilyenkor a fórumba írok:
A nap híre (már abból a kevésből, ami egy vizsga és egy esti másodállás mellett eljutott hozzám):
A szabad demokraták azt kérték az MSZP-től, hogy több jelöltet nevezzen meg az államfői posztra, akik közül kiválasztható a mindkét fél számára elfogadható személy - közölte Pető Iván, a liberális párt tárgyalódelegációjának tagja a koalíciós pártok első hivatalos egyeztetése után csütörtökön. -
Nos, ami nekem ebből megragadta a figyelmem, az a "koalíciós pártok első hivatalos egyeztetése után" mondatrészlet.
Hm. Hm-hm.
Nem tudom eldönteni, hogy most annyira demokráciát játszanak-e, hogy közel egy évnyi üzengetés után is úgy tesznek, mintha egyeztetnének, vagy tényleg annyira ostobák, hogy valóban csak most akarják megszülni, hogy kit jelöljenek...
hagyjuk. Tényleg hagyjuk.
Unom ezt a hajcihőt..

lehet betelt a blogom?

:-) Szépjóestét!
Két össze nem tartozó, de -szerintem- azonos elbírálás alá eső hír:

A fideszfrakcio.hu információi szerint Gyurcsány régi üzlettársa a Nemzeti Tankönyvkiadót vitatott körülmények között privatizáló Erdős Ákos is ugyanabban a házban bérelt lakást ahol Kulcsár Attila lakik. hírtévé

A Fidesz által erőteljesen támogatott Magyar Polgári Szövetség Erdélyben, a Hargita megyei Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen tüntetést szervez a jövő héten a megye útjainak állapota miatt. (....) - információink szerint - a tüntetések egyik szervezője Jakab István, a Fidesz-közeli Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) elnöke (...) amelyik a Fidesz hathatós támogatásával szervezte márciusban az egész országra kiterjedő gazdatüntetéseket. fiatalbaloldal.hu

Nno.
és még mindig nem vagyunk a szartócsa fenekén, még tudunk mélyebbre süllyedni.

Politizálás helyett inkább elmondom, hogy milyen finomat vacsoráztam:
kis darab márványsajtot lereszeltem és összekevertem annyi tejföllel, hogy jól kenhető, sűrű krém legyen belőle. Eddig ismerős, ilyet csináltam már máskor is, zúzott fokhagymával és bazsalikommal szoktam ízesíteni.
Szoktam.
De most, most apróra vágott medvehagymával ízesítettem a sajtkrémet és úgy kentem rá a pirítósra. Nagyon finom, a medvehagyma íze leginkább a zsenge fokhagyma és a zöldhagyma ízének a keverékére emlékeztet, csak nem büdös: egy fogmosás után semmi szag nem marad utána.


Van ám információban gazdagabb oldal is a medvehagymáról, mint a pécsi, de az a "nazálisan visszamaradott" kifejezés roppant módon meghatott. Legalább két percig bambán bámultam ki a fejemből, mire le tudtam fordítani :-))
Egy ilyen hír írója vajon verbálisan, banálisan vagy orálisan visszamaradott?
Attól eltekintve, hogy a "kiválló" szóban kicsit túl sok "l" betű van ahhoz képest, hogy többszörösen ellenőrzött és szerkesztett hírről van szó, a nazálisan visszamaradottaknak sem kell aggódni: egyrészt, mert a medvehagyma levele most gyűjthető, amikor a gyöngyvirág még nem dús. Másodszor, a medvehagyma csak két levelet hoz egy hagymáról és hiányzik a közepéből a virágszár, az csak jóval később jelenik meg, amikor viszont már a medvehagyma levele sem fogyasztható. (Legalábbis az én gyógyfüves könyvem úgy írja, hogy nem. A hagymáját lehet majd gyüjteni, de azt viszont csak ősszel.)

:-)) Széhéhép jóhóhónahahapohohót!!
Nna.
annyit nyűglődtem ezzel a projekt-házival, hogy csak na. Nem azért mintha olyan iszonyú bonyolult lenne, hanem mert nem bírtam megszülni, hogy milyen témát dolgozzak fel. Ezt kitaláltam, azt kigondoltam, nem napokban kellett volna csinálni, hanem percekben, nem tudtam költséget rendelni hozzá, nem tudtam elegendő mennyiségű tevékenységet összeszedni hozzá, erőltetett volt az egész .... szóval igen nyögvenyelősen fogtam hozzá.
Aztán az eszembe jutott, hogy ha már a multkor az a konferencia annyira a körmünkre égett, csinálok egy projekt-tervet hozzá, hogy milyen időbeosztással, milyen feladatokat kellett volna elvégezni.
Fél délután összedobtam, itten van rajta a fless-drájvomon, készen van, szerintem jó lesz, ha meg a tanár hibát talál benne, hát értem az egészet, ki tudom javítani. Az ilyesmit jobban értékelik a tanerők, mint a hibátlan házikat, amikbe viszont nem tud belenyúlni a vizsgázó.
Azért a biztonság okáért otthon még megcsinálom azzal az ingyenes szoftverrel is, amit a multkor találtam.
Most pedig elindulok haza és beseggelem a lehetséges tesztkérdésekre adandó lehetséges válaszokat is, mert két részből áll a vizsga: teszt, a nyavalyás teszt, amit annyira úÚÚÚúúúúúúúúútálok, és a gyakorlati rész, amit már majdnem kedvelek is, mert tényleg praktikus dolog, ha valakinek olyan a munkája. Az enyém szerencsére nem olyan, de ki tudja, hova keveredek még az életem hátralévő részében, amikor hasznát vehetem az ilyesminek?

:-) Szépjóestét!
Az van, hogy a csütörtöki projektirányítási szoftver vizsga miatt kivettem két nap szabadságot.
Munka után vettem operajegyeket, sétáltam egyet, nyaltam egy fagyit. Egész jól éreztem magam.
Most pedig korán lefekszem, hogy holnap reggel korán kelhessek. Ez cirka két órát jelent, ha pihenten ébredek, hajnali három és reggel nyolc között fog az agyam a legjobban.

:-) Szépjóestét!
Máma este nem kellett mennem dolgozni!!! WoOWwww!!
Pénzköltésre használtam fel az alkalmat:
vettem egy új kisrádiót (Grunding, digitális, fülhallgatós, övcsipeszes, jó ha van 5 deka, valódi bringás rádió),
optikai egeret (már untam pucolgatni a görgőt. Mindjárt kettőt vettem, a másikat beviszem a munkahelyemre, mert ott nem vesznek ilyesmit, szenvedjünk mi a hatszáz forintos vackokkal. Van már bent egy térdeplőszékem és egy írható CD-m, mert hirtelen kellett, és nem kaptunk az igényléssel. Hehehe, a sztahanovista HüPi aki vagyok ... Nna. Jó kis móka lesz majd mindezt hazahordani.)
Tornacipőt is akartam venni, de a rádió vásárlásával annyi idő eltelt, hogy teljesen kipurcantam. Ezek a nagybevásárló-központok olyanok, mint egy futószalag: toljad a kocsidat, pakoljad tele, de ha valamit tudni akarsz, ha egyetlen kérdésed is van, akkor már inkább ne is gyere hozzánk, nem ér annyit az egész, hogy egy emberünk öt percét rád szánjuk. Randa helyek ezek a hipermarketek, nNa, mit szépítsem, tényleg csak muszájból járok oda. Ha a Lehelen lehetne kapni egeret, azt is inkább ott venném.
Uhhh.

Szóval Hölgyválasz
Fontos szempont volt, hogy vígjáték legyen, hogy közeli moziban játsszák és elég későn ahhoz, hogy előtte még tudjunk egyet eludni, de ne is túl későn, hogy még az utolsó metróval haza tudjunk jönni.
Ezek azért elég praktikus szempontok egy esti programhoz.
Jó választás volt, remekül szórakoztunk.
Világéletemben szerettem (volna) táncolni, még annak idején, amikor otthon éltem, jó kis társaságunk volt; szombat esténként nyolc óra körül hozzáfogtunk, váltott pasikkal (általában 2-3 fiút használtunk egy éjjel, vagy ha kidőltek a sorból, többet is) táncoltunk hajnali négyig, aztán mezítláb (a lábunk eddigre úgy bedagadt, hogy le kellett venni a tűsarkú cipőt) hazasétáltunk. Aludtunk vasárnap délig. A mérleg hervadhatatlan jókedvet és 2-3 kiló mínuszt mutatott (bizisten, egy áttáncolt éjszaka alatt simán le lehet ennyit fogyni).
Ezek után természetes is, hogy jól szórakoztunk a Hölgyválaszon.
Kedves kis film.
Az örök problámát boncolgatja; a negyvenes, öregedő, öregecskedő házaspárok -akik ugyan szeretik egymást, de kezdenek beleszürkülni a hétköznapokba- hogyan vigyenek egy ksi színt és új szenvedélyt a házasságukba.
Na hogyan?
Hát naná, hogy tánccal. Én is úgy csinálnám.
Kedves kis film.
Van benne egy szívdöglesztően jóképű pasi és az ő csinos felesége, továbbá egy gyönyörű, fiatal tánctanárnő, aki nagy csalódáson és bánaton van túl. Van még benne boldogtalan, idősödő tánctanárnő, meg egy látens buzi aki mindenáron be akar csajozni, továbbá egy nagyseggű szőke aki szexistennő akar lenni, de van még halkszavú, szolíd kopasz hivatalnok is aki macsó szeretne lenni meg egy reménytelenül szerelmes dagadt néger és eg pikírt magánnyomozó aki ugyan egyszer már elrontotta az életét, de még mindig elég jól néz ki ahhoz, hogy újrakezdje ... szóval csupa jó karakter, akikkel pompás kis melodrámákat lehet eljátszatni.
A mindenféle titkolózások, útkeresések, bonyodalmak és félreértések után persze mindenkinek helyrebillen az élete: a jóképű pasi meg az ő csinos felesége újra egymásra talál és rántáskavarás közben forró, erotikus rumbát jár a konyhában. Még meg se csalják egymást. A nagyseggű igazi szexdívának érezheti magát a gyöngéd szívű, kopasz macsóval, a fiatal tánctanárnő visszatalál a hivatásához, az öregedő tánctanárnő megáll a lejtőn, leszokik a piáról és fellendül a tánciskolája. A kissé elhasznált, de még mindig rettentő vonzó nyomozó is ráveszi magát egy tánckurzusra, tehát biztos rendbe fog jönni az élete is.
Ki is maradt ki?
Ja, a látens buzi a melegbárok ünnepelt sztárja lesz, a reménytelenül szerelmes néger lefogyni ugyan nem fog, de a tánctudásával meghódítja az édes, barbi-méretű és -formájú leánykát.
Kedves kis film volt, tényleg jól szórakoztunk.
Richard Gere még a szarkalábaival együtt is hihetetlenül szekszin tud hunyorogni, a vágó pedig olyan ügyes volt, hogy akár el is hihetjük: a pasi elképesztően jól táncol. A férfinézők kedvéért azért elmondom, hogy Jennifer Lopez fenekét mindenféle szögből és irányból, meglehetősen közelről és hosszú ideig mutatja a kamera, természetesen tánc közben.
Ha másért nem, már ezekért is érdemes volt a filmet megnézni.
Az esztétikumon túl persze tanulságok is vannak a filmben: megtudjuk például, hogy az emberek azért szeretnek házasságban élni, mert szükségük van arra, hogy valaki a tanúja legyen az életüknek.
Végülis, ha jobban belegondolok, ez így igaz.
Azt is megtudjuk még, hogy egy házastársnak még a megcsalásnál is jobban fáj, ha van az életünknek olyan -bármilyen kicsi- része, amit nem osztunk meg vele. Amit titkolunk előle.
Végülis, ha az első tételt elfogadom, akkor ez is igaz lehet.
Innen már csak egy lépés a film végső tanulsága: a hosszú, boldog házasság tika, hogy az életed minden percét, minden apró kedvtelésed, szenvedélyed oszd meg a házastársaddal.
Ha Te szeretsz, vagy szeretnél táncolni, akkor vond be őt: tanítsd, vezesd rá, kóstoltasd meg vele! Táncoljatok együtt, hisz attól boldog az életetek, hogy a munkaidőn kívül minden szabad perceteket együtt töltitek, semmiféle külön úton nem jártok.
És innen már csak egy lépés, hogy együtt gyüjtsetek bélyeget, együtt olvassatok újságot, képregényt, együtt fogjátok a fakanalat, együtt töltsétek be a mosógépet, együtt szereljetek autót, együtt kertészkedjetek, soha, egyetlen percre egyedül ne hagyjátok egymást, feloldódjatok egymásban, egy test legyetek és egy lélek, együtt fürödjetek és így tovább, életetek minden percét és élményét megosszátok egymással.

Egy nagy túróst, azt!
Ki nem állom ezeket az idétlen meséket, amik elhintik a világban a tökéletes, a soha véget nem érő és soha egyetlen percre meg nem ingó szerelem illúzióját.
Mert ha ez ilyen egyszerű lenne, hogy a szürke hétköznapokba becsempészünk heti egy össztáncot és néhány konyhai összebújást, hát akkor nem lenne ilyen boldogtalan a világ.
Ennél azért valamivel többet kell, pontosabban kellene tennünk egy jó házasságért.
Egyébként tényleg jól szórakoztunk, a film kedves is, humoros is, zenés is, táncos is.
Sőt, tanulságos is: ha kicsit többet akarunk, mint nevetni vagy szép embereket látni, akkor ne amerikai filmeket nézzünk.

:-) Szépjónapot!
ma jött először dolgozni a mellrákból felgyógyult kolléganőm. Nagyon jól néz ki, már teljesen kiheverte a kemoterápiát: kinőtt a haja, igaz hogy kis tüsi, de dús és fényes, van szemöldöke, visszaszedett pár kilót, megtelt a bőre, már nem olyan élesek a vonásai. Majdnem egy éve ment rá a műtétre és az azt követő kezelésekre, de úgy látszik, szerencsésen túl van rajta.
Oda kell figyelni magunkra. Tényleg nagyon oda kell figyelni.

:-)) Szépjóesét!
Olvasgatok, olvasgatok és mit találok, na mit?
"A bazilika plébánosa meglepő fordulattal kezdte beszédét, őszinte köszönetet mondott a világ és Magyarország médiumainak, hogy tisztelettel és tapintattal tudósítottak őszentsége hosszú haláltusájáról, és hogy jóvoltukból gyakorlatilag egyszerre értesülhettek a világ katolikusai a pápa haláláról." index
Mondom én, hogy valami komoly baj van velem, hajlamos vagyok dolgokról pont az ellenkezőjét gondolnmi, mint amit mások.
Nos, a véleményem a fentiek ellenére sem változott; a média (és a kíváncsi néző - hallgató - olvasó) viselkedése és a "meghalt a király - ki lesz az új király", "ha még egy kicsit él, ha még pár órát tart, nézettségi rekordokat dönthetünk" hozzáállása túlment a jóízlés határain.
Pontosítok: túlment azon, amit az én jóízlésem tolerálni tud. Ami pedig Szalai képviselőasszony ORTT-s vizsgálatát illeti, nos, a képviselőasszony is mentes a jóízléstől. Sőt, mivel én is ilyesmikről írogatok ahelyett, hogy félrefordítanám a fejem, szóval én is beírhatok egy fekete pontot. Szégyelljem magam!

Más:
tartozom még két filmmel is, de sokat dolgoztam délután, elfáradtam. És holnap már megint hétfő. JjajJjj.

:-) Szépjónapot!
Máma növényi élet: tényleg.
Először is, reggelre kinyílt az amariliszem: két száron hét hatalmas, piros cirmos tölcsér, gyönyörű! Aztán kimentünk az Amfiteátrumhoz, szedtünk egy nagy csokor aranyvesszőt, egy kis csokor ibolyát és ástam egy fél szatyor györgyike-hagymát. Jó kis kirándulás volt, meg is reggeliztünk. Itthon átültettem a három leandert, a törpe krizantémot, cserepekbe és ládákba elraktam egy zacskó íriszhagymát, pár kardvirágot, dáliát, a csuda tudja, hetven liter föld volt itthon, az utolsó morzsáig elfogyott. És még sehol sincsenek a muskátlik, sőt, még bent is van átültetésre váró virág. Szerintem másodmelóból hazafelé jövet beugrom a tecckóba és felpakolok a bringára két negyven literes földet. Remélem elég lesz.
ÚúúÚÚÚúúúgy gömbölyödnék egyet, de mennem kell dolgozni :-((
Jövő héttől viszont már csak csütörtökön és hétvégén kell másodmelóba mennem.
Jjajjj.

Más: hallom a hírekben, hogy meghalt a Pápa. Legyen neki nyugalmasabb a túlvilág, mint amilyen ideát volt. Tisztelem őt, de ez a felhajtás, hogy szinte élőben közvetítették a halálát, engem már taszított. Nem Őszentsége hibája, szerintem ő is szenvedett ettől. Borzasztó ez az emberben, hogy ennyire nem tartjuk tiszteletben a másik méltóságát. A sajtó és a mindenféle hírügynökségek úgy álltak a halálos ágya fölött, mint valami keselyűk: várták, hogy lecsaphassanak, szinte lehetett hallani ahogy zizegnek a vágógépek, hogy minél hamarabb készen legyenek az anyagok. Teljesen komolyan mondom: engem nem kell ennyire kiszolgálni. Nem tartok igényt élő közvetítésre háborúkból, halálos ágyak mellől, földrengés súlytotta területekről.
II. János Pál itt hagyta a nyomát, nem csak a katolikus egyházon, a világon is formált. Jó irányba is, rossz irányba is. Azt hiszem, hogy nála túlsúlyban van a jó: én kegyelettel gondolok rá.

:-) Szépjóestét!
Rájöttem, mit takar a "hétalvó" kifejezés.
Olyan embert takar, aki egy hétenegyszer alussza ki magát.
Jobb ha bevallom; hétalvó vagyok és kúszok vissza a paplan alá.

:-)) Szépjóesét!

Suliból hazafelé fentfelejtettem magam a hetes buszon és ha már így történt, akkor bementem az Urániába és megnéztem a Dallas Pashamende-t. Jó film volt, nagyon megrázó és gondosan megcsinált alkotás, még én is alig találtam benne kivetnivalót. De erről majd inkább holnap, mert ami hazafelé jövet történt, hát az megint olyan, amilyen még soha nem történt velem. Mostanában elég gyakran használtam ezt a kifejezést, úgy látszik, ezt a korszakom élem.
Szóval, ülök a villamoson és tiszta erőből próbálom nyitva tartani a szemem, amikor felszállt egy idős hölgy, bottal járt. Azért nem mondok nénit, mert az a nő, aki ekrü alapon sötétkék mintás sálhoz sötétkék cipőt, ugyanolyan színű(!!!!) táskát, frissen berakott hajat, gyöngyházszínű körömlakott és halványrózsaszín rúzst visel, szóval egy ilyen nő még százévesen sem néni. De ez most mellékszál, a lényeg az, hogy kapaszkodott a bottal, elég nagy tömeg is volt, lökdösték, gyorsan felálltam, megérintettem a karját (háttal állt nekem, nem akartam a háta mögött ordibálni) és mondtam, hogy üljön le. Köszönte szépen, leült.
Hülye szituáció az ilyen, mert ugye ő hálásan mosolyog, én visszamosolygok, de mégiscsak két vadidegen ember vagyunk, nincs mondanivalónk egymásnak és őszintén bevallom, hogy egy ilyen hét után kedvem sincs már beszélgetni. Ha elnézek a feje fölött, az lekezelőnek tűnhet, szóval kínos helyzet, ilyenkor a legjobb hátrébb menni egy ajtónyit, csak hát akkora tömegben furakodni kellett volna, ahhoz meg aztán végképp nem volt kedvem.
Szóval vigyorgunk ott mint a tejbetök, egyszercsak megkérdezi, hogy szeretem-e a gitármuzsikát. Mondom persze, tán koncerten tetszett lenni? Mondta hogy igen, az Akadémián és kapott egy ajándékjegyet, ha elfogadom, nekem adná.
Még szólni sem tudtam, nem is voltam benne biztos, hogy jól értettem, hát tényleg a kezembe nyomott egy jegyet április 17-re a Zeneakadémia tanárképzősei gitáregyüttesének koncertjére.
Bizisten, nem városi legenda, valóban megtörtént, itt van a jegy a táskámban!!
Igaz, kétszer is megnéztem, mert tényleg nem akarok hinni a szememnek.

Jajlyjszegényfelyemnek!
egy ilyen hét után (tényleg nagyon fárasztó volt) most ülök a suli géptermében, a fejem fölött legalább 250 lux-szal vakítanak a neonok, előttem egy 15 colos, tenyérnyi kis képernyő és bűvölöm az MS Projektet. Házifeladatot kell csinálnom a csütörtöki vizsgámra.
Csak az a baj, hogy iszonyatosan fáj a fejem, a kontrasztos, vibráló fehér fénytől káprázik a szemem és ráadásul a kávéautomata is cukor nélkül adta ki a kávémat.
Nem az én napom, nNa, mit szépítsem.
Próbálok valami vidám témát kitalálni, mondjuk valami olyasmit, hogy fél órányi szépítkezést, fél órányi főzőcskézést és fél órányi takarítást, szóval összesen másfél órányi tevékenységet a tevékenységek résztevékenységekre bontásával és párhuzamosításával hogyan suvasszak bele egy órába. Hogy mire jön a pasi vacsorázni, tip-top kész legyek. Mindezt hálótervre vinni, meghatározni a kritikus útvonalakat, a mérföldköveket. Tulajdonképpen nem nagy ügy, nő lennék vagy milyaszösz, van benne gyakorlatom, hogy amig pirul a rántás kiporszívózzak, amig elsőt forrja a leves port törölgessek és amig puhul a zöldség, zuhanyozzak és sminkeljek.
Hmm. Valahogy nem tudok tűzbejönni még ettől se.
Ennyi lelkesedéssel akár maradhatok a klasszikus benzinkútépítésnél is, abból legalább másféltucatnyi kidolgozott házi feladat kering a neten.