:-) Szépjóestét!
Nagyon szép volt a koncert.
Mozart egyik fuvola hangversenye volt műsoron és Mahler Feltámadás szimfóniája.
Különösen a fuvola darab volt gyönyörű, finom, selymes muzsika, egy nagyon tehetséges fiatal művésznő, Szabó Rozália fuvolázott.
A Feltámadás szimfónia az én ízlésemnek kissé hatásvadász és érzelgős volt, de persze, a feltámadásról aligha lehet túlzott félelem, borzadály, elérzékenyülés és érzelgősség nélkül beszélni - azaz zenélni.
Azt azért már opera előadásokon is észrevettem, most pedig különösen feltűnt, hogy a rézfúvósokra ráférne egy kis erősítés. Néha kifejezetten hamisnak hallottam őket.
Ezzel együtt is szép koncert volt.
Nézegettem a bérleteket, jövőre egy Wagner bérlet a III. emeletre, 7 előadásra majd 17000 Ft. Persze van 65000-ért is, de arra én rá se nézek, az sznoboknak való - de legalábbis olyanoknak, akik nem sajnálják ilyesmire költeni a pénzt. Egy 5 előadásos balett bérlet 9800. Ebből azért jó lenne egy jobb helyre.
Szép kilátások.
Igaz, ezt egyszer kell kifizetni és utána egész évben megvan a szórakozás, akár egyetlen fillér kiadás nélkül is.

A csuda hitte volna, hogy az ember a naplóírásban is halmozhat fel adósságokat. Eddig azt hittem, hogy csak vizsgákat lehet -jobb időkre várva- halogatni, de rá kellett jönnöm, hogy nem, a naplót is lehet halasztani.
A cigiről leszokásom történetét meg akarom írni normálisan, egy ironikus kis novellaféleséget képzeltem el.
A Gólyakalifát is majd csak holnap, nagyon bonyolult darab, én meg már fáradt vagyok.
Pedig ma nem is volt elviselhetetlenül nehéz napom, csak valahogy az elmúlt három hónap vizsgadrukkja most ütött ki rajtam. Egy hónap, rosszabbik esetben másfél hónap pedig még mindig hátra van.

Most ahhoz kérek drukkolást, imádkozást, távgyógyítást, szuggerálást, bármiféle segítséget, hogy a mat.stat. vizsgám legyen meg legalább kettes. Mostanában javíthatják, szerintem azért is vagyok olyan kába, mert a koncertről jövet arra öszpontosítottam, hogy a tanár tollát úgy vezessem, hogy az ne tudjon mást írni a dolgozatomra mint kettest. Ismerem a tanár kézírását, kicsit cifrázva szokta a jegyeket felírni.
Erősen odanyomja a tollat, rajzol egy pici csigavonalat. Olyan picit, hogy az egy nagyobb pontnak látszik. Aztán ebből a csigavonalból balra fel kitágul egy ív, félkörbe feszül, majd ferdén, jobbra lekúszik, ott hirtelen egy hurokba szalad és vízszintesen rajzol egy kis szinuszhullámot. A hullámvonal végét felkanyarítja és befejezésül ismét rajzol egy pici csigavonalat, akkorát csak, hogy egy nagyobb pontnak tűnjön. Mégegyszer ránéz a lapra, bólint és szignálja.
Így fog történni.
Így kell történnie!!
Nem is lehet máshogy, ez az egyetlen lehetséges mód arra, hogy egy kettest ráírjon a vizsgalapomra.

:-) Szépjóestét!
Végre itt a hűvös, Kaptárlakónak külön kösz a biztatásért. Az írta ugyanis: "Ja és itt már nagyon érezni az esőszagot, az Alpok felett, meg úgy Sopron környékén már villámlik is. Tarts ki, szerintem holnapra odaér hozzátok, és akkor felfrissülhetsz. :-) Istenem, milyen jó lenne megázni! :-)" Úgy legyen!
Inkább ázzak meg hetente kétszer, minthgoy végig kellessen szenvednem még egy olyan napot mint tegnap.

A hűvösebb időn kívül más jó dolgok is történtek máma:
az egyik fiatal kolléganőm azt mondta, hogy 10 évet nyugodtan letagadhatnék, egyetlen perccel sem látszom többnek harmincnál :-)))
A másik az angol tanárunk. A barátnőm már említette, hogy helyes a pasi, de gondoltam, mondja csak, ismerem már én az ilyet.
A vizsgák miatt ma voltam először angolon és meg kell mondanom, igaza van a csajnak. Tényleg nagyon szimpatikus tanító bácsink van. Elsőre tán nyuszinak tűnhet, de inkább csak megfontolt és persze -naná, hisz tanár- roppant figyelmes. Már látom magunkat, ahogy versenyben stréberkedünk csak azért, hogy megdícsérjen :-)) Az angolomnak mindenesetre biztos jót fog tenni.

Más:
dühöngenék még kicsit azon, hogy a parlamenti pártok micsoda elképesztő cinizmussal állnak hozzá a köztársasági elnök választásához. Ma reggel hallottam Kunczét nyilatkozni, hát tőle nagyon rosszul esett az a ködösítés amit művelt. Arról mesélt, hogy az első forduló után még mindig lehet jelölni, hogy a szocik meggondolhatják magukat, és egyébként is, majd meglátjuk, nincs még semmi lejátszva. A szocik viselkedését régebben már kiveséztem, rossz helyen és rossz időben izmoztak. A fidesz magatartásán nincs mit csodálkozni, az a legtermészetesebb, hogy saját jelöltet állítanak.
Hanem ami ebből az egészből kijön, az elképesztően pofátlan.
Honnan veszik ezek maguknak a bátorságot, hogy egy köztársasági elnököt, az egyik legfontosabb közjogi méltóságot ilyen piszlicsáré taktikázásokkal válasszanak meg?! Egy szavazatot csórunk innen, hátha őt vagy őket rá tudjuk uszítani, ha a második körben még egy szavazatot.... undorító! Hát milyen tekintélye lesz egy így megválasztott elnöknek?
Mert ha a szocik jelölő kongresszusa után a szadesz azt mondja hogy jó, az egykulcsos szja-áért cserébe megszavazzuk, azt mondom, hogy alkunak ugyan alku, de kompromisszumnak elfogadható. Vagy fordítva, ha a kongresszus előtt a szocik ajánlanak valamit Glatz jelöléséért cserébe, hát istenem, a politika tényleg jó kompromisszumok sorozata és minden döntést meg lehet indokolni.
De így??
hogy mi inkább nem szavazunk, mert nem hagyjuk hogy ránk erőszakoljanak valakit? Mi meg igenis megmutatjuk, hgoy nem a farok csóválja a kutyát? Meg egyébként is, a gerincességet, a szilárd erkölcsi alapot, a diplomáciai érzéket, a tekintélyt lehet népszerűségi mutatókkal mérni?
Szerintem nem.
Egyébként nem az a baj hogy Sólyom László lesz az elnök, hanem az a baj, hogy világosan bebizonyosodott: a jelenlegi koalíció alkalmatlan arra, hogy koalíciós partnerei legyenek egymásnak.
Na.

Ezt majd még átgondolom, most jön a harmadik jó a napban: este filharmónia koncert az Operában.

Este meg akarok még emlékezni a szenvedélyek világnapjáról is. Egykori bagósként (2 doboz szofi / nap még akkoriban, amikor 16,80 volt doboza) tán tudnék jó tanácsot adni azoknak, akik meg akarnak szabadulni ettől a szenvedélyüktől.

:-) Szépjóestét!
Ma két jó dolog történt velem:
az egyik a reggeli hűvös zuhany volt.
A másik a délutáni hűvös zuhany.
A köztes időben az agyam megolvadt és kövér cseppekben kiszivárgott a homlokomra. A gondolatok meg egyszerűen elpárologtak a fejemből. Semmi, az égvilágon semmi nem jut el a tudatomig. Se a híreket nem értem, se a betűket nem tudom összeolvasni, még azt sem tudtam kiszámolni, hogy ha egy üveg akciós kristályvíz 99 ft, akkor elég lesz-e egy ezres egy hatos kartonra.
Nem bírok gondolkozni.

:-) Szépjóestét!
A mai nap a pihenésé, sőt, a semmittevésé volt. Reggel kiköltöztünk a Duna partra, fürdőruhára vetkőztünk és élveztük a reggeli napot, a vizet, gyönyörködtünk a zöld túlpartban, a pelyhes kiskacsákban - és szórakoztattuk a kutyákat. A végkimerülésig (mármint a gazdik végkimerüléséig) úsztattuk őket, délre értünk haza, az enyém csak bekajált és azóta sem mozdult meg. Még a fülvakargatást is csak fél szemmel nyugtázza. Csóválni se tud, csak a farka leghegye mozdításával jelzi hogy igen, vette az adást, de inkább aludna még. Pedig mi 11-kor már eljöttünk (én 10 óra után már soha nem napozok, féltem a bőröm a májfoltoktól és a ráktól) de volt egy retriver, akik még maradtak. Azt a blökit szerintem ölben kellett hazavinni. Egyetlen percre ki nem jött a vízből, beúszott a labdáért, letette a gazdi lábához aztán rohant vissza, beleült a vízbe és boldog nyelvlógatással várta, hogy dobja már, dobja végre, mire vár még??

A meleg persze engem is kiszívott, egész délután szunyókáltam. Tegnap ugyanis -ha már elcseszték a szombatom alapon- belehúztam a melóba és megcsináltam mindent, azért hogy ma ne kellessen bemennem.
Még főzni sem volt erőm, egy szelet pulykamellet sütöttem roston (tegnap beáztattam egy kis fokhagymás - szerecsendiós tejbe) és bazsalikomos fejes salátát csináltam hozzá. Ez apróra tépdesett salátát jelent, megszórva bazsalikommal, megloccsantva almaecettel és olívaolajjal.
Ennyi. A legcsekélyebb szellemi vagy fizikai erőfeszítésre is képtelen vagyok.

Add már, Uram az esőt!!!
AaDD mááárr, Uram az esőőŐŐŐőőTT!!

Más:
adósságtörlesztés

Bodza-ital:
egy liter vízhez kell 2-3 nagy, vagy 4-5 kissebb bodzavirág, ízlés szerint 2-3 evőkanálé cukor vagy méz, esetleg édesítő és 1-2 héjastul felkarikázott citrom. Annyi cukor és citrom, hogy kellemes, enyhe ízű limonádét kapjunk amibe beletesszük a bodzavirágokat (tilos megmosni, tiszta helyről szedjük!). 2-3 napig áll a hűtőben, utána le lehet szűrni. Vagy nem kell leszűrni, én például kifejezetten szeretem, amikor az apró kis virágok úszkálnak a poharamban. Ízletes, illatos frissítő lesz belőle, ebben a hőségben nagyon jólesik.
A bodzavirágot meg is lehet szárítani, én a fregolira szoktam konyharuhákat kifeszíteni, csipesszel rögzítem és szétterítem rajta a vastag száruktól megtisztított virágokat. Csavaros befőttesüvegekben beteszem a kamrába és télen minden bögrényihez egy csapott evőkanál szárított virágot lobogó vízzel leforrázok és amikor iható hőmérsékletűre hűlt, mézzel és citrommal ízesítem. Meghülésre, lázcsillapításra nagyon jó, ráadásul a bodza örök szépséget és fiatalságot biztosít annak, aki rendszeresen fogyasztja. :-))
Úgyhogy nyomás kirándulni, most kosárszámra lehet hazahordani a bodzavirágot.

Reklám:
talán írtam már, hogy az én lokálpatriotizmusomhoz hozzátartozik, hogy lehetőleg a szülőhelyemről származó élelmiszereket veszek - már persze ha kaphatóak ott, ahol éppen vásárolok.
A múlt héten vettem Kunsági 1,5 %-os friss tejet, aztán valahogy becsúszott a hűtő hátuljába, csak ma került elő. Igaziból fel sem akartam bontani, kizárt dolog ugyanis, hogy egy friss tej egy hét után fogyasztható legyen. De azért felbontottam, és legnagyobb meglepetésemre mit találtam benne, na mit??
Hát aludtejet!!
De valódi, finom, enyhén savanykás aludtejet ám, nem pedig azt a kesernyés, nyúlós trutymót, amivé manapság a bolti tej változni szokott.
Isteni, frissítő, nyáron imádom.
Sőt, holnap veszek egy szép bébitököt és egy csokor kaprot. A tököt legyalulom, a kaprot ollóval feldarabolom és az egészet beteszem a turmixba. Nyomok rá egy fél gerezd fokhagymát, só helyett teszek bele egy kis vegetát, felöntöm fél liternyi aludtejjel és összeturmixolom. Hűtőben érik pár órát és főzés nélkül kész az isteni, hideg tökleves. Még tányérba kiszedni se kell, lehet inni bögréből.

Mégmás:
Ezt és ezt érdemes összehasonlítani, szép példája annak, hogy hogyan lehet tupírozni vagy éppen lefikázni a tényeket.
A véleményemet már többször elmondtam, most csak annyit mondanék: nem vagyok blogger.
Legalábbis nem szeretnék ilyen blogger lenni.

Kéne még írnom a tegnapi opera előadásról is, de a délutáni szunyókálás annyira kifárasztott, hgoy alig bírom nyitvatartani a szemem.
Hiába no, lustának lenni igen fárasztó elfoglaltság.

:-) Szépjóestét!
Megnéztem az Operában a Gólyakalifát. Nagyon tetszett, Babits Mihály kisregénye alapján készült a librettó. Izgalmas muzsika, merészen rendezett darab, nagy érzékenységgel mutatja be a hasadt személyiség kínlódását és finom humorral ábrázolja a külvilágnak azt a részét, ami a beteg elmébe eljut.
Remek este volt, de most annyira fáradt vagyok, hogy inkább holnapra halasztom a naplót.
A kisregényen kívül addig is itt van néhány kép az előadásról.

Illetve, még előtte bocsánatot kérek Szinetár Miklóstól, amiért a multkor azt írtam, hogy nem engedi be az Operába a modern rendezéseket.
Dehogynem!
Csak valahogy pont azokat a darabokat nem láttam: a Jenufát, a Kisvárosi Lady Machbetet, ezekről csak most hallottam a székszomszédomtól.
No, jövőre lesz mit pótolnom.
Jóéjt!

:-) Szépjóreggelt!
Azért meló előtt egy kis római partra meg kutyaúsztatásra szakítottam időt. A blöki teljesen kikészült, füle-farka lógott hazafelé jövet, bekajált és eldőlt mint egy zsák. Ma nem lesz gondom vele, az biztos :-))
Szedtünk egy nagy csokor bodzavirágot is. Munkába menet beugrom a piacra, veszek pár darab citromot és opera után bodzaitalt csinálok.
le is írom ám, nincsen blog biorovat és ínyenckedés nélkül :-))

Most mennem kell dolgozni :-(

:-) Szépjóestét!
Vagy szépjóreggelt??
A csuda tudja.
Kicsit lazítottam, a Mennyei királyság nem igényel túlzott szellemi erőfeszítést a nézőtől.
Nagyívű történelmi dráma, rávilágit a keresztes hadjáratok értelmetlenségére és megmutatja, hogy minden tiszta búza közé keveredik ocsu és pár gazember tönkre tudja tenni a világot, a jók legfeljebb egy kis csücskét menthetik meg a maguk és mások boldogulására. Kicsit -de tényleg nagyon kicsit- odapörköl az egyház orra alá is. Moziból kijövet pár percig mintha megértenénk azt is, hogy miért nem lesz soha béke az Olajfák hegyén.
Nincs is a filmmel semmi baj, nagyon látványos csatajelenetek vannak benne, nagy összecsapások a jók és a gonoszak között, szerelem is van benne meg minden.
Mondjuk, ezt a szerelmi szálat tán jobb lett volna kihagyni, engem kifejezetten zavart, nagyon erőltetetten taszították egymás karjába azt a két embert. Annak a pasinak meg, aki nekem olyat mond, hogy "Mondj le a koronádról! (hatászsünet) Vagy mondj le rólam!" a pöcsét vágnám le, pláne ha királynő lennék és pláne ha szemmel láthatóan csak egy kis unaloműző etyepetyére keresném fel a jóképű lovagot. De persze ez a nő lemond a koronáról és ezt a döntését még az sem menti, hogy úgyis leverték volna a fejéről.
Szóval a szerelem miatt nem érdemes megnézni a filmet, az nagyon erőltetett.
A dráma, a jó és a rossz harca is elég egyszerű és könnyen követhető: a jólelkűek jóképűek, legfeljebb egy-két sebhely és/vagy nevetőránc teszi őket még férfiasabbá, a gonoszak meg potrohosak, vörös hajúak -de legalábbis loncsosak- és mindneképpen csorba fogúak valamint tébolyult és/vagy irigy pillantással méregetik a másikat. Ja, még a szájukat is pengeélesre szorítják össze. Mondujk, ez utóbbit a jó főhős is csinálja, csak máshogy, mert ő olyankor mindig a távolba néz és közben érzelmes zene szól.
A csatajelenetek jók, bár annak, aki már látta az Egri csillagokat a középkori haditechnikáról nem sok újat mond a film. Az alkotók a lassítások keverésével, az élesebb és az elmosódott képek váltakoztatásával akarnak valamiféle feszültséget teremteni, de kár nekik erőlködni mert a kaszkadőrök kiválóak és minden lóról leesés, minden nyakba lőtt nyilvessző hiteles és jól fényképezett. A tömegjeleneteken néha látszik hogy digitálisan is felduzzasztották a statisztériát, a hó időnként felfelé esik, a berobbantott fal kifelé dől, de nem illuzióromboló, ebből a szempontból jó a film.


Hanem, azért mégiscsak roppant érdekes dolog ez a színészi játék.
Mert ha csak az egyik legutóbb látott filmet veszem, a 36-ot Depardievel:
Bejön a színre egy öregedő pasi és ránéz egy nyakig begombolkozott nőre. A féri ráncos is, kopaszodik is, sőt, pocakosodik is, az orra egy formátlan krumpli, a szemén látszik hogy az egész életét elrontotta, sőt, másokét is. De ahogy a nőre néz, hát attól nekem hangyák kezdenek mászkálni a térdhajlatomban és elátkozom magam amiért nem mentem szinésznőnek. Szinésznőnek kéne lennem, mert akkor legalább az életben egyszer így nézne rám egy férfi. Sőt, egy Férfi.
Aztán itt a másik film, gyönyörűséges ifjú főhős, hibátlan profil, kidolgozott test. Jön a nő, kibontott hajjal, lecsúszott a válláról az ing. Egymásra néznek, a nő elfújja a gyertyát és erről nekem egyből az eszembe jut, hogy elzártam-e a tűzhelyet, mert indulás előtt még csináltam egy teát.


Más:
egy kis ajánlott irodalom a tűsarok.org-ról. Nem csak feministáknak. Ha lenne erőm, kikeresném azt a kirohanásomat, amiben elküldtem a fenébe mindenkit, aki könyvet vagy újságcikket ír arról, hogy hogyan lehetnék tökéletes, karriert építő, ellenállhatatlanul szekszis, kisportolt testű, multiorgazmusos nő, aki ráadásul még három tökéletes gyermeket nevel, jól szervezett háztartása van és még idegbajt sem kap közben.
De nem keresem ki, megyek aludni. :-))

:-) Szépjóestét!
:-((((((
nem az én napom.
A másoddolgozómból fél ötkor (16 óra 30 perckor, péntken! Mondom: PÉN-TE-KEN!!!) fel bírtak hívni, hogy holnap délben be tudnék-e menni.
Be tudnék, persze hogy be tudnék, van más választásom?
Nincs.
Úgyhogy szombati pihenőnap ugrott, aminek azért is különösen örülök, mert holnap estére operajegyem van. Kellemes lesz munából hazarohanni, zuhanyozni és rohanni az Operába.

Ma este megnézzük a Mennyei királyságot, beugrottam a Kossuth moziba jegyért. Remélem, legalább a film jó lesz, mert ezt az elfuserált matek vizsgát muszáj valahogy elfelejtenem.
A mozi mögött van egy "Kínai negyed" nevű kínai étterem.
Szeretem a kínai konyhát, ha tudok venni tofut, kínai csalamádét, szójacsírát és hasonlót, én is szoktam főzni.
Nost, ezt az éttermet jól jegyezzétek meg -pont szemben van a wesztendsziti Hilton szállójával- és bármilyen éhesek is vagytok, semmiféleképpen ne menjetek be.
Bundás csirkét ettem csípős szószban, rizzsel. Életemben először olyan kínaiak által készített rizzsel, ami egy kupacba összetapadt. Nem csak a rizsszemek voltak összeragadva úgy, hogy a villával az egész tányérnyit egyben tudtam felemelni, de még a tányérhoz is hozzáragadt. Beleböktem a rizshalomba és tányérostul tudtam a rizst arréb tolni.
A bundás csirke kedves gyerekkori emlékeket ébresztett bennem: mindig az én dolgom volt, hogy a panírozásnál kimaradt tojásból és zsemlemorzsából kis gombócokat gyúrjak és azt a maradék olajban kisüssem.
A szósz néhány szeletke -magyarosch lecsóban párolt- sárgarépából és zöldbabból állt. Igaziból nem lett volna rossz, ha a szakács kezében fel nem dől az ecetes üveg és bele nem csorog a szószba - és ha a túl savanyú ízt nem akarja cukorral semlegesíteni.

Nno. Felejtsük el.
Mozi előtt egy jó hűvös zuhanyra, egy pohárka borra, egy kiadós hátmasszázsra és egy puszira vágyom, bele a térdhajlatomba.

Más:
hallom a rádióban, hogy a fidesz és az mdf bejelentette Sólyom László elnökjelöltségét.
Igaziból nincs kifogásom ellene, nincs Sólyom úrral semmi baj, tán még jó elnök is lesz belőle.
Sőt, biztos hogy jó elnök lesz belőle.
Mert hogy a koalíció olyan ügyesen belelavírozta magát a Szili Katalin nevű zsákutcába, hogy onnan már nem talál ki.
De nem is érdekel, nem olvasok utána.
Rádió kikapcs, internet kikapcs, qrva matekkönyv megy a sarokba én meg a paplan alá.
Mozi előtt még gömbölyödök egyet.

Húúú, ezt csúful bebuktam. A legocsmányabb példák, exponenciális eloszlású sűrűségfüggvény, konfidencia vizsgálat, függetlenség vizsgálat, a legeslegdurvább dolgok voltak a feladatlapon. Két példához tudtam hozzákezdeni a négyből; már látom, hogy két hét múlva UV - ami nem azért baj, mert 5000 ft, hanem azért, mert halasztódik a szigorlat és borul az egész vizsgarend.
Meg persze már szabadságom se lesz, a munkahelyem jóindulatával sem lehet a végtelenségig visszaélni.
Az életben nem leszek én meg ezzel, már látom magam, amint 120 év múlva beesett szemgödrökkel, szétbomlott konttyal, átlátszó leplekbe burkolva bolyongok a főiskola sötétkékre mázolt folyosóin és rekedt, elfúló fejhangon azt sikoltozom, hogy a standard normális eloszlás sűrűségfügvénye, a fí iksz egyenlő egy per négyzetgyök két pí szer határOzott integrál mínusz végtelentől iksz intervallumig e-ad mínusz té négyzet per kettő dété, ha iksz nagyobb mint mínusz végtelen és kisebb mint plusz végtelen...
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááááááááááááááá
áááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááááá

NEM AKAROOOOOOOOOMMMMMMM!!!!!!!!
jajjnekem.

25 évvel ezelőtt az Interkozmosz program keretén belül -a világon első magyarként- Farkas Bertalan kutató űrhajós a Szaljut-36 fedélzetén az űrben járt.

A dublőre Magyari Béla volt.

:-) Szépjóestét!
Máma a békávé rendesen kihozta belőlem az állatot.
Nagyon útálom az olyan hisztipicsákat akik nyilvános műsorokat rendeznek, de délután már lázadást akartam szervezni és egyébként is közel voltam egy sikítórohamhoz.
A Keletinél voltam egy megbeszélésen, gondoltam, nem metrózok, felszállok a 30-as buszra.
4 (négy) darab 30-as busz állt bent a megállóban.
16.15-kor álltam be a buszmegállóba, páran voltunk, akkor mehetett el a busz. Semmi baj, menetrend szerint fél öt előtt 5-6 percenként jár a busz, fél öt után 7-8 perc az indítási periódus.
Nos, lényeg a lényeg, hogy egyetlen bent álló busz sem indult el, 16.40 körül érkezett be egy járat, néhány perc múlva az fordult vissza.
Több, mint 25 percet vártunk rá a Baross tér katlanjában, ahol egy tenyérnyi árnyék nincs, ahol a városi légszennyezés szabad szemmel is láthatóan telepszik rá a fehér blúzokra és ahol legalább 35 fok volt.

Röviden és tömören: a kurva anyját a békávénak, dögöljenek meg, de legalábbis ácsorogjanak egy átdolgozott nap után, két tömött szatyorral a tűző napon, a gőzölgő aszfalton fél órát és utána rázassák magukat egy zsúfolt buszon másik negyven percet.
És még akkor nem is képzeltem el azoknak a véleményét, akik mondjuk a Hősök terén már fel sem fértek a túlzsúfolt buszra és várniuk kellett másik 25 percet a következőre. Azok a szerencsétlenek szerintem puszta kézzel tudnák megfojtani a közlekedési vállalat teljes vezérkarát - és én teljesen megértem őket.

:-) Szépjóestét!
Majd' másfél órámba tellett mire rájöttem, hogy a tapasztalati várható érték az a számtani átlag, az empirikus várható érték pedig a súlyozott számtani átlag.
A könyv hat oldalon keresztül szinte a teljes görög ábécét bevetve (kis betű nagy betű vegyesen) részletezi a két definíciót, a minimum három emeletes képletek hemzsegnek a szummáktól és az alsó-felső indexektől.
Ehhez képest a hat oldal végén lévő 10 soros példából jöttem rá, hogy az általános iskolából ismert átlagszámításokról van szó.
Szerintem a most következő 10 oldalt ki is hagyom, mert a nyakam merem rátenni, hogy az empirikus szórásnégyzet meg a mértani közép lesz.
Csak így, simán, magyarul, mindenféle szummaíjé, kszífelülvonás, fí, téta, zárójel, szögletes zárójel meg egyéb cafrangok nélkül.

Az odáig rendben van, hogy pénteken majd meg tudom oldani a példákat, de mivel ezeket a fél oldalas képleteket még felolvasni sem tudom, nemhogy levezetni -pláne nem bizonyítani- hát hogy fogok én ebből két hét múlva szóban szigorlatozni??

A tankönyv írójának meg jó nagy túróst a fülibe!

Hülyeség ha fájna:
"(a Jobbik) Nem engedte tolni a Fiatal Baloldal Trabantját - Előállították" hírtévé

Kár nékem híreket olvasni. Ennél még a diszkrét szórásnégyzetnek is több értelme van.

Tarararaaaammm!!!!
TarARARAAAAAMMMMMMmmmMMM!!!

Matek-3: négyes!!
Mondom: NÉGYES!!! NÉ-GYES!!!!
Nem ám ippeghogy kegyelem-kettes, mégcsak nem is böcsületes közepes, hanem egyenesen NÉGYES!!!!!!
Bezonyám!
Az egyszem parciális differenciál egyenleten kívül (amire időm sem volt, de meg sem tudtam volna csinálni) minden jó volt, értitek, MINDEN JÓÓÓÓÓ!!!

TarARARaaAMmmmMM!!!
TarARARAAAAAmmmMMM!!!

A virágokat az öltözőmbe kérem küldetni, nem, még nem kell száz szál rózsa, azt majd a szigorlat után.
Most megyek, mert addig még hátra van a valószínűségszámítás és mat.stat. pénteken és két hét múlva szigorlat.

De négyesre vizsgázni matekból -nekem!!- hát az azért ám nem semmi :-)))

:-) Szépjóestét!
A valószínűségszámításra, matematikai statisztikára és egyéb ökörségekre tekintettel máma saját gondolatok helyett némi önigazolás:
"Az egyetemi vizsgálatot vezető Dr. Glenn Wilson szerint az infománia csökkenti a dolgozók mentális élességét is. Azt, aki folyamatosan megszakítja a teendőit, hogy válaszoljon egy e-mailre vagy sms-re, éppen olyan hatások érik, mint aki álmatlanságtól szenved." hvg

Benedek Tibor -egészségi okok miatt- visszavonul a válogatottságtól.

Nekem speciel a szívem szakad meg, de ha már muszáj visszavonulni egy csapatsportolónak -pláne egy csapatkapitánynak!!- hát akkor valahogy így csinálja, mint most B.T.
".... igenis, nélkülem is tudnak győzni, én pedig ugyanúgy tudok nekik drukkolni."

És természetesen várom, hogy azzal az érfali csomócskával még vagy százhúsz-százharminc évig elsportolgasson - mindnyájunk örömére.

Uhh, olyan-olllyyyaaaannnnagyon gyönyörű idő van!!
lehetne menni kirándulni, napozni, gombászni. Itthon lehetne főzni valami finomat, lehetne kicsit hancúrkodni. Vagy olvasni. De éppen ablakot pucolni is lehetne vagy takarítani.
Mindezen kellemes, fincsi, de legalábbis értelmes és hasznos dolgok helyet én mit csinálok, na mit?
Hát matekozok.
Hogy a fene enné meg.
Uhh.

:-) Szépjóestét!
Fizikailag teljesen le vagyok amortizálva.
Délelőtt négy órát gyalogoltam utána bebringáztam dolgozni és nyolcig nyomtam.
Ágyat.

:-) Szépjóestét!
nahát, hogy máma mekkora lufit pukkasztottam el!!
Megnéztem a Csillagok háborúját és állítom, hogy a film el fogja nyerni "Az Év Átverése" címet.
Valami elképesztő gagyi.
Vagy tizenhat évesen láttam az akkori első részt, azt, amelyikben Yoda Mester arra tanítja az ifjú Jedit, hogy pusztán akareterővel hogyan kell felemelni egy űrhajót. A jelenet igen mély hatást gyakrolt rám, ugyanis életemben akkor láttam először kigyúrt bicepszet.
Jó-jó tudom én, hogy mese meg minden, de akkor is!!
Az Obi Van és Anakin közötti viszonyt próbálták valami fanyar, baráti csipkelődéssel ábrázolni, ennek köszönhetően olyan lapos poénokat sütögetnek el mint egy harmadosztályú akciófilm kommandósai két köpés között.
Padmé és Anakin viszonya is hasonló szinvonalú, csak egy rövid párbeszéd, még ha nem is szó szerint:
-Milyen szép vagy!-
-Oh, nem, csak nagyon nagyon szerelmes vagyok....-
-Nem igaz, mert én vagyok szerelmes!-
-Ezek szerint Téged elvakít a szerelem?-
Uhh. Komolyan mondom, ha a Galaxis legszebb nője és legtökösebb Jedije között ílyen a szerelem, akkor az a Galaxis tényleg megérett a pusztulásra.
De az egész olyan ötlettelen, sótlan, elkedvetelenítő. A legtöbb harcolós jelenetet már láttam cowboy filmekben és Schwarzenegger vagy Bruce Willis filmjeiben. Kötélhídon való kardozást is láttam már szakadék fölött, vízesés fölött, mérgeskígyóktól hemzsegő verem fölött, hát most láttam egyet lávafolyam fölött is. Mit ne mondjak, nem pisáltam magam össze az izgalomtól.
Ami a színészi játékot illeti, nos, Yoda mestert érdemes megnézni. Igazság szerint ő az egyetlen, akinek az arca érzelmeket tükröz. Szenzációs jól megcsinálták, mint ahogy a film trükkjei és technikája is kitűnő, legalábbis az én szemem nem vett észre feltűnő hibákat.
De a többi színész!! Anakin gyanakvását és megrendülését az jelzi, hogy az ifjú tehetség kicsit szélesebb terpeszben áll és alulról fölfelé néz. A szerelmes jelenetekről már beszéltem.
A dramaturgia is hagy némi (mit némi?? Rengeteg!!) kívánnivalót maga után, nem túl meggyőző ugyanis, hogy a köztársaság eszméjét úgy védelmezi valaki, hogy sith-nek áll. Még akkor se, ha meg akarja menteni a feleségét. Ebből a történetből egy tehetséges rendező tudna csinálni egy tíz perces dokumentarista filmet, de majd' két és fél órába széthúzni, mit ne mondjak, kissé unalmas.
Ami meg a magyar szinkront illeti, az kritikán aluli. Ahhoz képest, hogy micsoda felhajtás volt körülötte, szupertitkos felvételek meg minden, a boldog nyolcvanas évek videofilmjeinek monoton aláolvasását idézte fel bennem - az egyszem főgonosz szupergonosz muhaháját kivéve, de azt meg már Lugosi Bélától sem nagyon lehetett komolyan venni.
Nno, lényeg a lényeg, ezt is láttam.
Ha valakit ágyhoz köt egy lábtörés vagy egy influenza és közelebb van egy videokölcsönző mint egy könyvtár, akkor persze nézze meg, de ha rám hallgat, inkább hív egy bringás futárt és elküldi a könyvtárba.
Egyébként meg a bicska kinyílik a zsebemben amiért elegendő pénzzel és reklámmal egy ilyen szart szuperfilmként lehet eladni.

:-) Szépjónapot!

Kirándulás közben találtam egy óriási bokor csoportos pereszkét.

Nem nagyon akartam hinni a szememnek, ezt a gombát eddig még mindig ősszel szedtem, úgyhogy szépen elkocogtam vele a piacra bevizsgáltatni. Megnyugodtam, tényleg fogyasztható, szerintem isteni gombapörköltet csinálok belőle.

Holnap.
Mert ma, ma az év első újkrumpli ebédjét fogom elkészíteni.
Mivel az újkrumpli önmagában is nagyon ízletes, én nem szoktam hozzá csinálni semmit. Tudom, rántott csirkecomb vagy valami pörkölt féle illene mellé, de azt ehetek eleget télen. Május egy évben csak harminc napig van, hát ki kell használni újkrumpli-evés céljából :-)))

Szóval, én mindig az apró, diónyi, maximum tojásnyi krumplikat veszem. Egy tál vízben megkapargatom (azért vízben, hogy annyira azért ne fogja be az ujjaimat. Persze befogja, de ennyit megér.) A krumplit csak annyi enyhén sós vízben teszem fel ami félig ellepi és szorosan lefedve főzöm meg. Mire megpuhul, a víz is elpárolog alóla. Akkor dobok rá egy darabka vajat (nem margarint; vajat! Ha nincs vaj, akkor olajat) és azon átpirítom egy kicsit. Amikor már imitt-amott megpirult, átforgatom és a másik oldalát is odakapatom egy cseppet. Közben apróra vágok egy csokor petrezselymet és a kész krumplira rászórom, összekavarom és -hogy a petrezselyem meg ne égjen- elzárom a lángot. A krumplit lefedem és egy kicsit hűlni hagyom, addig a petrezselyem is megfonnyad rajta.
Ennyi.
Nem kívánok én ehhez se rántott húst, se pörköltöt, se semmit.
A tavasz első újkrumplijánál tán csak a tavasz első zöldborsó levese a jobb, de arról majd később.

Más:
kikeltek az első fészekalja kiskacsák és láttam egy szürke gémet is. Csak álldogált a mocsárban azokon a valószerűtlenül vékony, hosszú lábain, a nyaka kecses ívben oldalra hajolt - aztán egyszercsak kitárta a szárnyát és hHuuusssSSsss ... fellebbent. A víz még csak nem is fodrozódott utána, pedig egész biztos lendületetet vett a starthoz.



Még más: a gombaszakértőnél már voltak szegfűgombával, úgyhogy holnap nekiindulunk gombászni.
Jó hosszú gyalogtúra lesz, csomagolok rá puha, fehér kenyeret, camembert sajtot, friss paradicsomot és egy termoszban fröccsöt.
Ez utóbbi hozzávalóit még be kell szereznem, de üsse kavics, még a tecckóba is hajlandó vagyok elmenni, csak hogy vasárnap délelőtt a gombaillatú réten elnyúlva számolhassam a pohárból felszálló buborékokat.
Egyszer százötvenig már eljutottam, mire nagyon öreg leszek, szeretnék tudni ezerig elszámolni.

Nagyon-nagyon más:
"Elnézést, tévedtem - nyilatkozta lapunknak az új fejlemények ismeretében Tamás Gáspár Miklós. Ismert, a filozófus korábban azt közölte, hogy fasiszták szúrták le a roma fiatalt. Majd egy televíziós műsorban azt mondta: hazudik a rendőrség, amikor arról ad tájékoztatást, hogy nem volt rasszista indíték. " mno

Most erre mit mondjak?
A nol-ról ide másolom annak a beszédnek a kivonatát, amiért TGM elnézést kért.
"Egy fiút leszúrtak a fasiszták - ezért mi most kijöttünk az utcára. Hogyan jutottunk idáig?

Itt senki sem megy az utcára azért, mert az oktatásban szegregáció van, vagy azért, mert alig vannak cigány egyetemisták, vagy a nyilvánosság előtti megalázásokért, vagy azért, mert az állítólagos demokratikus politikai közösség magától értetődőnek veszi, hogy ez a fehér férfiak politikai közössége.

Ne csak akkor menjünk az utcára, amikor már vér folyik, hanem már sokkal korábban, amikor az aggasztó előjelek elszaporodnak. Nem most kellett volna kijönnünk, hanem tizenöt éve folyamatosan kellett volna zörgetnünk a rácsokat, betörnünk az ablakokat, és kimondani, hogy fajüldöző országban nem kívánunk élni.

Nem csak karddal ölnek itt, hanem szavakkal, törvényekkel, rendeletekkel, vagy éppen a törvények és rendeletek kijátszásával, gúnyos kis újságcikkekkel és lebiggyedő ajkakkal a képernyőn - és kit ölnek? fivéreinket és nővéreinket, a magyarországi romákat.

Én a kiváltságosok, a fehér férfiak közé tartozom, de tudom, hogy ezek a kiváltságok nem illetnek meg. Vagy egyenlők vagyunk, vagy nem vagyunk emberek."

Nos, a véleményem nagoyn röviden: bármi is történt két hete a Moszkva téren, bárki szúrt le bárkit, a tény attól még tény marad: jelenleg Magyarország népességének körülbelül 6-8 %-a másodrendű, sőt, alacsonyabb rendű állampolgárként él. Hátrányt szenvednek az oktatásban, a munkához jutásban, átlagéletkoruk majd' 10 évvel rövidebb a többséghez tartozók életénél. Anyagi helyzetük, lakhatási körülményeik szintén rosszabbak.
és ez nem csak neki, a cigányoknak rossz hanem nekünk, "a kiváltságosoknak, a fehér férfiaknak" is. Nem azért, mert esetleg nem tudunk aludni a lelkiismeretfurdalástól a társadalmi különbségek miatt, hanem azért, mert ezek a nagyon éles különbségek feszültségekhez és előbb-utóbb robbanáshoz vezethetnek.

Szóval nem tudom, hogy TGM mi a fenéért is kért most elnézést?!

Valami azt súgja, hogy ezt ne higyjem el, legalábbis így elsőre ne.
Egy hét bőven elég arra, hogy egy ilyen súlyos bűncselekményt elkövető csoport megbeszélje a stratégiát. Abban biztosak lehettek, hogy elkapják őket, hát utánajártak a lehetőségeknek, hogy mivel úszhatják meg legolcsóbban. Az ilyen szubkulturális közösségek mint ezek a "hagyományörzők" nagyon összetartóak tudnak lenni és a tekintélyelvűség is erős közöttük. Simán el tudom képzelni, hogy nem a 17 éves kmasz szúrt.
Eleve, a fiatalkorú bűncselekménye enyhébb elbírálás alá esik. A rasszista inditék (ha jól emlékszem a cikkekből) 8 évet "ér", egy "sima", gyilkossági kísérlet 5-öt. Márpedig roma romával szemben nem lehet rasszista (egyébként lehet, a pszichológia ismeri azt a jelenséget, amikor egy kissebbséghez tartozó annyira akar azonosulni a többséggel, hogy maga is gyűlölni kezdi a kissebbséget, amiből származik).
Nem vonom kétségbe, hogy igaz a hír, de még nem venném készpénznek a 17 éves elkövetőnek sem a roma identitását, de még azt sem, hogy ő szúrt. Várjunk még, szerintem korántsem ez a történtek rekonstruálásának végleges változata. Lesznek még ebben az ügyben meglepetések - ha nem is pont olyanok, mint amiket én felvázoltam.

Egy dologban azonban biztos vagyok: ez a dolog nem használ annak a társadalomban élő zsigeri cigányllenességnek, amiről a multkoriban írtam. Sőt. A zsigeri cigánygyűlölők hangja fel fog erősödni, a többség meg még jobban elbizonytalanodik.
Pocsék érzés ám az, hogy egy bűnügy ekkora -és ilyen bizonytalan!!- hatással van a társdalmi tudatunkra.
Hosszú, nagyon hosszú évtizedek kellenek még ahhoz, hogy itt mindenki egyenlő legyen.

(Az egyenlőséghez egyébként (szerintem) hozzátartozik, hogy szégyenkezés és felhangok nélkül tudjuk embertársainkat a rasszjegyeik alapján beazonosítani.
- Tudod, az a magas, vállas, indiánarcú .....
- Képzeld, összefutottam azzal a szép cigánylánnyal ....
- Melyik? A néger vagy a szőke?

Olyan egyszerű mondatok, olyan jó lenne őket teljesen természetes módon kiejteni, pont mint a piros tulipánt vagy a sárga rózsát kimondjuk.)

:-) Szépjóestét!

Máma igen komoly csalódás ért.
Az a helyes kis patikus, aki a multkor olyan nagy empátiával segített meggyógyítani az allergiás kiütéseimet, nos... szóval ... jajjnekem ...

LEVÁGATTA A BAJUSZÁT!!!

Jajj.

Még mindig nagyon helyes és mosolygós, de bajusz nélkül ... hm, hogy is mondjam, szóval már nem az igazi.
úgy néz ki, mint egy dundi, szemüveges nagycsoportos.
Még az sem vígasztal, hogy kiderült: nagyon jól beszél angolul. Valami amerikai bányarémet tájékoztatott, de mióta bajusza nincs, már azt se bánom, ha maga szindi krauford duruzsolja körbe.

:-) Szépjóestét!

Olyan fáradt vagyok, hogy alig látok ki a szemem helyén lévő résből, de erre azért beneveztem.
Azért jobb ha bevallom: akárhogy tagadom, akárhogy titkolom, akárhogy fojtogatom magamban - hiú majom vagyok. Bezonyám.
Hm. hm-hm.
Ez van.

Igaz, esélyem nem sok van, hisz a blogom még kategóriába sem lehet besorolni; van itt kérem minden, amivel aznap éppen találkoztam. Vagy amivel régebben találkoztam és azóta feldolgoztam, megemésztettem.

Lehet hogy szakosodnom kéne?
Csinálni egy recept-blogot? Annyit azért nem főzök, hogy minden nap tudjak valami finomsággal szolgálni, recepteket ollózgatni meg nem vagyok hajlandó.
Vagy egy kultur-blogot, színház- és filmkritikákkal? Bár ehhez lenne a legnagyobb kedvem, de jó ha hetente-kéthetente ha eljutok valahova. Ehhez nincs elég élményem.
Közéleti blogot? Az sem jó, néha annyira úúúúútálom a politikát, hogy még a Bartók rádiót is kikapcsolom amig híreket mondanak.
Igazi irodalmi bloghoz -bár azt is nagyon szeretném csinálni- azért valljuk be, nem vagyok elég tehetséges.

Úgyhogy marad a blog ilyennek, amilyen: mind mondanivalójában, mind szinvonalában - vegyes és hullámzó. Na jó, néha kicsit okoskodó és olyan is van, hogy it vezetem le a dühkitöréseimet. Napló, nna, csak internetes napló.
Blog. Csak nem Golden Blog, hanem Brünnhilde Sziklája.

Az azért érdekes, hogy mennyire megváltozott a blogom alapkoncepciója. Eredetileg úgy képzeltem, hogy olyan lesz, mintha a felhők alatt ülnék egy lángoktól körbeölelt, a világtól elszigetelt sziklán és lenéznék a Földre. Nézelődnék és ide leírnám amit látok. Teljesen kivülállóként, szinte földön kívüli lényként -na jó, bevallom, okos és gyönyörű valkürként- akartam szemlélni a világot és ehelyett mi történt, na mi?
Háát, ahogy visszaolvasok (a vizsgaidőszakoktól eltekintve) minden örömöm, minden lelki bajom, a jelenemet megnyomorító valamennyi emlékem ide öntöttem ki. És nyilván még fogom is tenni, csak legyek túl ezen az utolsó néhány vizsgán.

HopPppááÁÁ!!
A bíróság elutasította a Tokajhegyalja Kft. helyreigazítási kérelmét hvg

Ime a május-júniusi naptáram:

2005.05.27 14:15 Matematika-4
2005.06.06 15:00 A rendszerfejlesztés módszertana
2005.06.10 14:15 MATEMATIKA (szigorlat)
2005.06.15 16:00 Negyedik generációs nyelvek (Delphi) gyakorlat
2005.06.27 14:15 Objektumorientált programozás
2005.06.29 14:15 Negyedik generációs nyelvek (Delphi) elmélet

Ezek közül bármelyikből bukhatok is, tehát nincs kizárva, hogy júniusra is csúszik valami. Utána viszont teljesen vége, "csak" záróvizsga és diplomavédés.

a már kész vizsgákat betettem kommentbe :-))
sorszámozva :-(

Jobb ha gyorsan túlesek rajta.
szóval, szétment a kutyasétáltató cipőm, hát bementem egy boltba.
Vettem egy fehér rövidujjú kötött blúzt, egy lazac színű kardigánt, egy gyönyörű, fekete, lapossarkú, kívül-belül bőr cipőt és egy zetortalpú, tépőzáras bőrszandált.
azért a kutyasétáltató cipőt sem felejtettem el :-))
Egy négyezer forintos kínai cipő 2-4 hónapig bírja azt a terepgyaloglást, amit én minden reggel, kutyasétáltatás címén művelek.
ha egy tizenkétezer forintos márkás sportcipő bírja egy évig, akkor már a pénzemnél vagyok. Már ha bírja, majd kiderül.
Viszont össze sem merem adni, hgo mennyit költöttem.

:-) Szépjóestét!
Olyan nyomott a levegű, hogy szinte érzem a felhők súlyát a vállamon. Nem csak én, a blöki is, fülét farkát behúzva spurizott hazafelé. Azt hiszem, ronda éjjelünk lesz, már ami a légköri viszonyokat illeti.

Szóval, a múlt hétvégén szamurájkarddal és pajzsokkal felfegyverekezett fiatalemberek csoportja megszúrt egy kamaszgyereket a 21. buszon. Egy tele buszon és amikor a sofőr végre megállt, az utasok szépen elszivárogtak és hagyták, hogy a 13 éves kiskölök próbáljon elsősegélyt nyújtani a súlyosan sérült 15 éves társának.
Múlt vasárnapra pár civilszervezet tüntetést szervezett a Moszkva térre - ahol nekem is ott kellett volna lenni. Legalábbis lélekben, ahogy a beszámolókból hallom, elég kevesen voltak, voltunk ott.
Merthogy az áldozat egy roma gyerek és ez mindjárt nagyon sok szemszögből vizsgálhatóvá teszi az ügyet.
Az áldozat oldaláról bizony megjelenik a romakérdés, hogy miért rossz ma (és volt mindig is rossz) Magyarországon cigánynak, cigánnak, romának lenni.
A cigánykérdés szempontjából három rétegre osztható az ország, már persze ha nem számítjuk bele a romák rétegződését:
A legvékonyabb réteg -annyira vékony, hogy tán nem is látszik- akik teljes mértékben elfogadják a romákat; ha pályáznak náluk alkalmazzák őket, összejárnak velük, jó szomszédok, néha megkérik egymást hogy ha már úgyis a postára megy, adja fel a csekkét legyen szíves.
A legvastagabb réteg -akik tömegükkel ellentétben szintén alig észrevehetőek, hisz ritkán szólnak, nem értenek ők se a politikához, se a szociológiához-, az emberek többsége tart a cigányoktól, nem szereti őket, de valahol a szíve legmélyén tudja, hogy a romák kitaszítottságáról az egész társadalom, köztük minden egyes, a többséghez tartozó egyed is tehet. Érzik a felelősséget, kicsit tán szégyellik is, hogy nem tudják az előítéleteiket legyőzni, ezért ha valahol szóba kerül, lelkesen bólogatnak: - persze, taníttatni kell a cigánygyerekeket (csak ne abban az iskolában, ahová az ő gyereke is jár) - persze, meg kell szüntetni a cigánytelepeket, integrálni kell a cigányokat (csak ne az ő utcájába költözzenek) - persze, munkát kell adni a cigányoknak (a szomszédos vágóhídon most is van két állás bélpucolóknak).
Szóval a többség valahogy így áll hozzá a cigánykérdéshez.
Nem kell őket bántani, ahhoz képest, ahonnan indultak, ahonnan indultunk, már az is elég szép fejlődés ha nem akarja, akarjuk őket Indiába visszatelepíteni. Legalább 600 év alatt züllöttünk ide (emlékezzünk csak az Egri csillagok cigányemberére!!) hát kell pár évtized, mire elhisszük, hogy egy cigány is lehet diplomás, hogy a cigányokat is meg lehet tanítani takarítani és késsel villával enni.
Merthogy olyanokból is van bőven, akik ezt nem hiszik. A harmadik rétegben sokan is vannak, hangosak is. Rengetegen vannak, akiknek meggyőződésük, hogy a cigány az nem mosdik, nem dolgozik, de legfőképpen lop és segélyt követel. Akik nem látnak összefüggést egy társadalmi csoport kitaszítottsága és szocializációs (nem kultúrális, szocializációs, de erről majd máskor) szinvonala között.
Ezt a szociális félelmet és elutasítást még egy csomó minden fűszerezheti: gazdasági válságok idején felerősödő kenyérirígység, turulmadaras fajtaféltés, szellemi restség, csomó minden van, ami cifrázza az emberekben élő faji ellenszenvet.
Szóval, a történet egyik fele, a cigányokhoz és a cigánykérdéshez való viszonyunk is elég bonyolult és sokrétegű, de még mindig nem annyira, mint a másik kérdés; milyen emberek a szurkálók? és milyen a szurkálókhoz való viszonyunk?

Ezek a konkrét késelők karddal, pajzzsal, katonai egyenruhában mászkálnak a városban. Keresik a feltűnést, polgárt akarnak pukkasztani, a csuda tudja mi a jó nekik ebben. Csomó oka lehet annak, ha egy fiatalember kopaszra borotválja a fejét és feketébe öltözik. Lehet hogy hullik a haja, bár ez a legritkább és nem is akarom elhumorizálni a dolgot.
Sokkal valószínűbb például, hogy a csoportban, ahová tartozik ez a divat.
A divatot persze rengeteg dolog diktálhatja: valamiféle romantikus vonzódás elmúlt korok "hősei" iránt. Vagy egyféle kötelességtudat, hazafias hevület, a "légy résen" parancsa, hogy ha indulni kell, akkor indulhassak, ne kellessen előtte még borbályhoz is elmenni.
De megint humorizálok.
Számomra annyira abszurd, hogy vannak fiatalok, akik katonásdit játszanak, akik szeretnek masírozni, egyenruhát hordani és akik hazafias kötelességüknek érzik a jó fizikai kondíció (és ami ezzel jár, a kigyúrt mellkas) megszerzését, hogy ilyenkor becsődöl az empátiám. Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy létezik a világon akkora zsidó összeesküvés vagy olyan cigány veszély, ami miatt civil hadseregeknek kéne szerveződni, gyűléseket, titkos összejveteleket tartani, nemzetközi kapcsolatokat építeni és könyveket írni/olvasni arról, hogy .... hogy a suméroktól származunk és Krisztus egy magyar sámán volt.
És ez még mindig csak eg lehetséges típusa a szurkálóknak.
Van még más is.
Vannak még az érzelmi szegénységben felnövők, akik sohse tanultak szeretni.
Vannak még azok, akik elhiszik hogy a "game over!" után még mindenkinek van legalább 10 élete.
Vannak még azok is, akik Antikrisztusnak képzelik magukat és most gyakorolják, hogy hogyan fogják elpusztítani a világot.
Lehetnek még azok is, akiket a karate edzőjük eltanácsolt, mert érezte rajtuk hogy ilyen lélekkel nem szabad harcművészetet tanulniuk.

Szóval sokféle lehetséges szurkáló rohangál közöttünk.
Pontosabban van közöttünk.
Vagy akár bennünk.
Nem biztos, hogy cigánynak kell ahhoz lenni, hogy egy ilyen leszúrjon. De persze lehet, hogy ha már úgyis szúrni akar, akkor jobb neki, ha egy cigányt. Sőt, hát csak azt, mert ugye a vért tisztán kell tartani...
És így tovább, és így tovább, itt élünk egy idegbeteg, érzelemszegény társadalomban és soha nem tudjuk, hogy legközelebb nem minket fog-e leszúrni valaki. Vagy lelőni. Vagy a Margit hídról belelökni a Dunába. Csak mert cigányok vagyunk. Vagy zsidók. Vagy annak látszunk. Vagy csak félrenéztünk, amikor mellettünk valaki habzó szájjal fajmagyarkodik és aki félrenéz, az már ugye hazudik is. Aki hazudik, az .... de ezt inkább hagyjuk.
És azt sem tudhatjuk, hogy a megszurkáltakban, a félelemben tartottakban mikor ágaskodik fel a düh és az elkeseredettség. Vagy akár a bosszú.
A bosszúvágy, ami ugye soha nem jogos, de azért mindnyájunkban bennünk van. Teljesen egyformán él bennünk, azokban, akik a társadalom szerencsésebb rétegeihez tartoznak és azokban is, akik nem tudják befejezni az iskoláikat, akik nem kapnak munkát, akik ha megjelennek, mindenki szorosabbra fogja a hóna alatt a táskát.
Az emberi érzelmek mindnyájunkban egyformák.
Egyformán reagálunk a jó szóra, a türelemre, a befogadásra és egyformán reagálunk az elutasításra, a megalázásra. Legfeljebb a reakció időnk lehet kissé eltérő, de az érzelem ugyanaz.
Ettől vagyunk emberek.
Ettől vagyunk mindnyájan, teljesen egyenlően és egyformán emberek.
Mi, mindnyájan, még a szurkálót is beleértve. Elég nehéz elfogadni, de így van: a mi hatásunkra vagy nem hatásunkra lett belőle szurkáló; kvázi gyilkos.



Gyurcsány Ferenc ma megszólalt és egyértelműen elhatárolódott a rasszista indíttatású bűncselekménytől.
Ez jó annyiban, hogy világossá tette a szótlan, csak magában és csak kissé rasszista tömegek előtt, hogy hol a határ és mi az, amit nem tűr meg egy demokrácia.
Rossz viszont annyiban, hogy ezzel véglegesen megszabdta az ügy irányát, most már esélyünk sincs arra, hogy esetleg kiderüljön; azoknak a beteg lelekű embereknek mindegy volt hogy kit, csak szúrhassanak, "egyszerúen csak" élő ember bőrének a hasadását akarták hallani. Ez sem jó, de még mindig elviselhetőbb, mint a tisztán faji alapú gyilkolás.
A társadalom önértékelése szempontjából egy "egyszerű" elmebeteget szépségflastromként tudnánk feltenni a rasszizmustól ragyás arcunkra, míg egy meggyőződéses "terminátor" esetén erről szó sem lehet.
Gyurcsány bizony kidobta az ablakon a púderes dobozt, elibénk tolta a tükröt és úgy látszik, nem is engedi hogy ne nézzünk bele.
Mondjuk, jobb lett volna, ha előbb a rendőrség elfogja a tetteseket és bizonyítékokat talál a rasszista indítékra.
De így se rossz.
Feltéve, hogy a megnyilatkozás nem szavazatgyűjtési szándékkal történt, hanem valóban egyértelműen elhatárolódott a rasszista indíttatású bűncselekménytől (....) és világossá tette a szótlan, csak magában és csak kissé rasszista tömegek előtt, hogy hol a határ és mi az, amit nem tűr meg egy demokrácia.

:-) Szépjóestét!
Máma átköltöztem az új osztályra, de valahogy semmi örömöt nem érzek miatta. Már régen elment a kedvem az egésztől. A kedvenc új kolléganőm (nevezzük mondjuk Madame Műmájer-nek) is legszebb mosolyával közölte, hogy ő 57 évesen már nem akar tanulni semmi újat, mindig van valaki olyan kedves, hogy elküld neki egy e-mailt vagy hasonló. Szóval ne gyötörjem én őt olyasmivel, hogy hogyan lehet megtalálni egy e-mail címet vagy a jogtárból átmásolni egy bekezdésnyi szöveget egy levélbe. Nno.
Hhu.
Még azt sem mondhatom, hogy irígylem a lelki békéjét, nem, ennél sokkal gonoszabbul érzek iránta.
Ki nem állhatom az olyan ótvaros kurvákat és faszlovagokat (bocsánat), akik arra építik az életüket, hogy úgyis mindig akad valaki, aki megcsinálja nekik.
Vagy értük.
De leginkább helyettük.
És még fel sem fogja hogy mit beszél, mosolyog hozzá és büszke rá, hogy ő milyen kedves, hogy ő mindig rá tud venni valakit hogy dolgozzon helyette.

Hát, nem!
Engem nem, az sem érdekel ha útálnak érte, én többé nem csinálok meg senki helyett semmit. Megmutatom, ha kell ott állok mellette, kedvesen elmagyarázom kétszer is, akár háromszor is, de nem csinálom meg helyette!!!
Nna.
és akinek nem tetszik, az kirúgathat, kirúghat, áskálódhat, pusmoghat, csúnyán nézhet rám, de legeslegfőképpen kinyalhatja. Rettenetesen nem érdekel.

Engem döbbent meg a legjobban, hogy mennyire nem érdekel. Sőt, alig ismerek magamra, dunsztom sincs, hogy hol veszítettem el a rendíthetetlen optimista, világmegváltó egyéniségemet.
Volt, nincs.
Az elmúlt huszonpár évben mindenféle műmosolyú, úrhatnám, lusta, hígagyú energiavámpírok kiszívták belőlem.

Nno.
dühroham vége, holnap új nap, új remény.
Blogolás után nekikezdek a valószínűségszámításnak, arra kevés lesz a jövő hét. Pláne ha netán az előző matekból bekarózok és ismételni kell.
Érdekes, hogy bár van némi műszaki érzékem (varrógépet, bringát, WC-tartályt szerelek), nagyon jó a rendszerszemléletem (ez még a ruhaipari technikusi múltamból jön, a rendszerek és a folyamatok elemzése szinte minden szakterületen hasonló módszereket igényel), de a matematikával rettenetesen hadilábon állok. Nem minden részletével, a matematikai logika, a halmazelmélet, a mátrixok, a vektoralgebra egész jól ment. A függényekkel és a trigonometriával vagyok bajban és persze mindennel, amihez ezek elengedhetetlenek: deriválás, integrálás, a nagyon hülye imaginárius szám és -sajnos- ebbe a körbe tartozik a valószínűségszámítás is.
Jövő pénteken vizsgázok belőle.

kiviszem a kutyát és még jövök.
Napok óta nyomja a lelkemet a buszon megkéselt kölök esete. Hallom, hogy jobban van a srác, bennem is összerázódott a gondolatsor, hát megpróbálom leírni, hátha a kimondás oldaná a félelmeim.

Rakott spárga, ahogy én szeretem:

Kell hozzá (személyenként) egy köteg zöld vagy fehér spárga. A fehéret vékonyan meg kell hámozni, a zöldet elég csak alaposan megmosni. Kell még hozzá két-három keménytojás felkarikázva. A besamell-mártáshoz egy darabka vaj vagy evőkanál olaj, egy evőkanál liszt és két-három deci tej. Fűszernek csipet só, őrölt szerecsendió és fehérbors.
A spárgát elő kell főzni, pontosabban gőzölni. Úgy kell beleállítani a lábasba, hogy a spárgaszálak álljanak, a fejrész legyen felül. Két-három ujjnyi vizet kell aláönteni (a spárga feje ne legyen vízben!), szorosan lefedni a lábast és lassú tűzön 8-10 percig gőzölni.
Közben el lehet készíteni a mártást: a vajon (olajon) a liszttel világos rántást kell készíteni és apránként felengedni a tejjel, hogy nem túl sűrű mártást kapjunk. Sóval, szerecsendióval és fehérborssal kell a besamell-mártást fűszerezni.
A spárgákat kivesszük a párolóedényből és elkezdjük lerakni egy kivajazott, lehetőleg szögletes sütőedénybe vagy tepsibe. Mivel a spárgának a feje a legízletesebb, fejtől-lábtól kell rakni, hogy tálalásnál minden adagban egyformán legyen spárgafej. Szóval egy réteg spárga, rá pár karika főtt tojás, megint spárga, megint főtt tojás, legfelülre spárga, majd az egészet bele kell fojtani az eddigre kihűlt mártásba.
A rakottast egy negyed órára közepesen meleg sütőbe kell tolni, éppen csak hogy guszta kis szeplők piruljanak a mártás tetejére.
Kockára vágva lehet tálalni, ebből a mennyiségből két kocka jön ki, de töredelmesen bevallom, azt én egyedül meg szoktam enni. A spárga az egyik kedvenc tavaszi csemegém.

A spárga főzővizét nem szabad kiönteni!
Másnap picit megsózzuk (lehet vegetát is tenni bele, de akkor csínján a sóval!) és megfőzünk benne egy-két marék zsenge zöldborsót. Amikor megpuhult a borsó, a leves mennyiségétől függően egy mokkáskanálnyi kukorica- vagy búzaliszttel és pár evőkanál tejszínnel vagy tejföllel behabarjuk és bőven megszórjuk apróra vágott petrezselyemmel. Aki édeskésen szereti, az tehet bele kevés cukrot, de akkor engem ne hívjon vacsorázni, mert én nem szeretem a cukros borsólevest. A behabart levest még egyet forraljuk és kész is.
(azért nem aznap főzöm a borsólevest, mert a spárga is és leves is zöld-fehér színű és egy étkezésen belül unalmas egyforma színű fogásokat enni.)


Más:
majd belehaltam a másodmunkába. Nagyon unom már, hogy ennyire kizsákmányolom magam.

:-) Jóreggelt!
A kedvenc meggyes joghurtom mellé "családi fejtörőt" is kaptam reggelire, a védőfólia belső oldalára van nyomtatva a kérdés (betűhűen másolom ide):

Mi a folytatása Petőfi híres verse első sorának?
"Ejh, mi a kő! tyúkanyó....?"
24A kend
24B kund
24C ond

A tegnapi joghurtfólián a következő kérdés volt:

Milyen hasú a pocakos ember?
25A Rák
25B Döglégy
25C Pók

Végülis, nem csak joghurttal él az ember.
Én ugyan azzal se, most egy darabig átállok a kaukázusi kefírre.

:-) Szépjóestét!
A délelőtti sétától eltekintve teljes tunyaság: gyakorlatilag átszunyókáltam a napot. se rádió, se újság, még internetből is csak a blogok.
Úgy tűnik, hogy kellenek az ilyen ingermentes napok ahhoz, hogy kibírjam a többit.

:-)) Szépjóestét!

Reggel kicsit kirándultunk, úgy összemartak a szúnyogok, hogy egy tenyérnyi bőrfelület nincs rajtam ahol ne lenne hólyag. Átszúrtak a nadrágon, az ingen, a zoknin, a bugyin, mindenem viszketett. Hideg zuhany és jó félórás koncentrálás kellett hozzá, hogy csillapodjon a vakarózási ösztön bennem. Mostmár rendben vagyok, holnapra elmúlnak a foltok.
Délután másoddolgoztam, ahhoz képest hogy a fáradtságtól és a nyomott levegőtől össze akartam esni, egész jóél haladtam. Holnap viszont pihenőnap van, délelőtt kirándulunk, dálután pedig végre megcsinálom a pergolát a lila akácnak és rendbe akarom tenni a szobanövényeim is.

Este megnéztük a Kinsey - Mindenki másképp csinálja-t.

Amerika első igazi szexológusa, Alfred Kinsey életéről szól a film, kedvesen, sok-sok humorral. Amiért külön hálás vagyok, hogy alig-alig észrevehetőek azok a sablonos dramaturgiai megoldások, amiktől mindig falramászok, ha amerikai filmet nézek.
Ez persze nem véletlen, hús-vér emberekről szól a történet - az elmúlt időszakban látott amerikai filmek közül -Oscar díj ide, sikerfilm oda- messze ez volt a legjobb és legemberibb.

Most nem tudok többet írni, csukódik le a szemem.

Könyörgés
Uram, ha kicsit is szeretsz, kérlek, add, hogy
1. méltó, érdemes tagjává tudjunk válni a Föld, és azon belül a szűkebb közösség, Európa társadalmának.
2. megszabaduljunk az előítéleteinktől, a lustaságunktól és a konformizmusunktól.
3. megtanuljunk különbséget tenni a nemzeti együvé tartozást jelentő adó- és kulturális közösség hosszú távú, valódi érdekei, átmentésre méltó értékei és a tehetégtelen, frusztrált handabandázók által terjesztett pillanatnyi álértékek és torzult értékrendek között.
Továbbá:
kérlek Uram, add, hogy
1. megszabaduljunk a multúnkból kísértő, ásatag elvektől és életformáktól.
2. megszabaduljunk a gyáváktól, a lustáktól és azoktól, akik a szájtépésen kívül semit sem tesznek.
Végül, de nem utolsósorban, kérlek add, hogy megszabaduljunk a multúnkból kísértő, ásatag elveket valló karrierpolitikusoktól.

Köszönöm Uram, hogy meghallgattál!
Ha megengeded, most alszom egyet és holnap pontosítanám a kívánságlistámat.

"Az Index által megkérdezett írásszakértő előzetes szakértői tájékoztatása szerint nagy valószínűséggel Szijjártó Péter aláírása kivételével hét fideszes képviselő aláírása nem valódi a párt május 6-i bizottsági beadványán."
Hát, ha ezt az érettségi tételek ellopása körül kirobbant botrány ellensúlyozására szánják, akkor nekem csak két megjegyzésem van:
1. igen-igen sovánka az "ügy"
2. egy elkövetett ostobaságot nem ellensúlyoz egy másik, kisstílű gazemberség "leleplezése".

torkig, de igazán torkig vagyok a két politikai ellenfél sárdobálásával.
Nem az a baj, hogy apróbb-nagyobb stiklik és balfogások kiderülnek, hanem az, hogy minden csak azért kerül felszínre, hogy elterelje a figyelmet egy másik stikliről/ostobaságról/gazemberségről.

A hócipőm tele van ezzel az egész bagázzsal amit manapság politikai elitnek és azok kiszolgálóinak hívunk.
Csesznye, gusztustalan, gerinctelen és fantáziátlan banda.
uhh. hhuu.

Kilélegez, belélegez.

nna.
iszonyú fáradt vagyok, képtelen vagyok gondolkodni, ösztönlénnyé váltam.
Reggelre jobban leszek.
Pláne ha megállom és nem olvasok újságot, nem hallgatok híreket.
Jóéjszakát!

:-)) Szépjóestét!
Azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány.
6 példa volt, egy bázis-vektor csere,
egy mátrix szorzás, egy mátrix inverz, egy négyismeretlenes egyenletrendszer és egy parciális differenciálegyenlet - amire már nem maradt időm. Mondjuk, ha maradt volna is, akkor sem tudtam volna megoldani. Dunsztom sincs hogy sikerült, öt dimenziós vektor bázisának cseréjénél csak számítási hibából el lehet követni huszonötöt, plusz az előjeltévesztések és még sehol sincs a többi hibalehetőség.
Reménykedek.
Viszont teljesen kikészültem, megyek aludni.
Nem szépülni, aludni!

:-) Szépjóreggelt!
Bár még mindig nem tudom a differenciál egyenletek explicit formáját az implicit formától megkülönböztetni, de tegnap este a kedvenc rádióműsoromban hallottam egy remek módszert a vizsgadrukk csökkentésére és az önbizalom növelésére:
le kell ülni egy asztal elé, fogni egy ív szép fehér papírt és leírni legalább 50 olyan ember nevét, aki hülyébb mint én és már túl van az adott vizsgán.

:-)) Nagyon tetszik :-))))
Most nincs időm megcsinálni, de a szigorlat előtt ígérem hogy összeszedek egy képernyőnyi nevet. Személyiségi jogokra való tekintettel csak keresztneveket fogok ideírni.

Most iszom még egy kávét és megyek tanulni.

:-)) Szépjóestét!
Ilyenkor sajnálom, hogy még nem találták fel az illatos számítógépet. Este jöttem haza a másodmelóból és csendes, hűvös levegőben olyan bódító, mámorító akácillat terjengett, hogy szinte megrészegedtem tőle. Ez a kedvenc illatom.

(illetve ilyenkor ezt gondolom, de majd később a hársfáról és a jázminról fogom ugyanezt mondani).
Teljesen természetelles ilyenkor determinánsokat meg a csuda tudja micsoda szellemi szörnyszülötteket számolgatni. Ilyenkor mustárban pácolt csirkemellet kéne sütni szabadtűzön, nagy tál tarka-barka salátát keverni hozzá és egy laza fröccsel leöblíteni. Aztán csak feküdni a puha fűben, nézni a kihúnyó parazsat, szívni az édes akácillatot. Még később, amikor az illat mindenféle rossz gondolatot kisöpört a fejemből és az izmaim is ellazultak - hancúrkodni egyet. Ott, az akácfa alatt, a friss zöld fűben, a hunyorgó parázs mellett.

Így kéne élni.

Majd egyszer.

basszus, mégis inkább kötnék, mint négyismeretlenes egyenletrendszereket oldjak meg.
Huuuuuuúúú-de-unom! Bele vagyok pistulva.
Uhh.

Evakuálták a Fehér Házat. CNN

Remélem csak vaklárma, megyek vissza matekozni.

:-)) Szépjóestét!
A Duna gátján most kezd virágozni a pipitér, szedtem belőle egy nagy csokorral.


Más:
az érettségi botrányra teljes sebességgel rárepültek a profi bajkeverők. Úgy látszik, tényleg semmi sem elég drága, hogy megbuktassák az oktatási minisztert. Bár, az is jó nagy marha, aki ezért a "tételsorért" sms-t küld: a 4. és 5. kérdés egyforma, a 7. meg egyértelmű. De ez mindegy, a pánikkeltéshez és a városi legendák teremtéséhez bőven elegendő.
Egyébként az oktatásügy tényleg hülyeséget csinált. Egyszerűen nem értem, hogy a Sulinet kitalálói miért ragaszkodnak a tételek kiosztásának régi módszereihez; nyomdához, csomagoláshoz, raktározáshoz, páncélszekrényben őrzéshez.
Sokkal egyszerűbb lene a tételeket reggel fél nyolckor feltenni a minisztérium szerverére, ahonnan az iskolák letölthetnék. A mai nyomtató és fénymásoló teljesítmények mellett negyed óra alatt több száz oldalt is ki lehet nyomtatni az iskolában. De még ha venniük is kellene egy nagyteljesítményű nyomtatót, még akkor se kerülne sokkal többe, mint fegyveres őrökkel őríztetni a raktárakat. Fegyveres őrökkel! Manapság, amikor már nem kell betörni egy ablakot, elég, ha valakinél van egy fényképezőgép.
Mindegy, Magyar Bálintnak ezt a balhét el kell vinnie, ha már nem gondolkodott előre és engedélyezett egy teljesen átgondolatlan, logikátlan és méregdrága rendszert, ami ráadásul tucatnyi helyen feltörhető.
Azért remélem, hogy az a szemétláda is le fog bukni, aki egy miniszter megbuktatásához képes felhasználni egy egész korosztálynyi gyereket.
Mert Magyar csak buta volt, de az az alak aki ezt így felspilázta, az velejéig romlott.

Mégmás:
rájöttem, hogy teljesen rossz módszerrel próbáltam tanulni: a tankönyvből egyetlen szót sem értek, még a kötőszavakat se nagyon. Van viszont egy feladatgyűjteményem, ahol az egyes típusfeladatokhoz tartozik 2-3 levezetés. Ezeket, mint egy kötésmintát, vissza tudom fejteni. Ha az algoritmust felfogom, utána már meg tudom oldani a példákat. Vektor-algebrából és mátrixokból például már egész ügyes vagyok. Mondjuk, ez még mindig édeskevés lesz a szigorlathoz, de az írásbeli vizsgához talán elegendő.
Nagyon szeretnék már túl lenni a pénteken.
meg a két múlva következő pénteken, meg a június 10-én.
Jajj.

:-) Szépjónapot!
Bekapcsolt a szervezetem önvédelmi mechanizmusa.
Reggel úgy szoktam kávézni, hogy egyik kézben a kávéspohár, másikban a kutyám füle, álla, hasa, bármilye, amiről őkelme úgy gondolja, hogy aznap különös törődést igényel. Arra még emlékszem, hogy a poharat letettem a szőnyegre - azonnal el is alhattam. Hogy mikor feküdtem le azt már nem tudom, azt sem, hogy mikor borítottam fel a kávét. Még szerencse, hogy a blöki rendes volt és -bár én a szőnyegén aludtam, joga lett volna hozzá- nem feküdt be az ágyamba hanem mellémgömbölyödött.
Délben ébredtem, az első dolgom az volt, hogy a matek-4-et (valószínűségszámítás, sokismeretlenes egyenletrendszerek megoldása és matematikai programozás) két héttel későbbre ütemeztem. Emiatt természetesen június közepére csúszik a szigorlat is.
Mondhatnám, hogy hallgatok a szervezetem vészjelzéseire, de szerintem egyszerűen csak gyenge vagyok és megfutamodtam.
Ez van.

Más:
hallgatom a híreket és meg vagyok döbbenve. Úgy látszik, hogy tétellopás ügyben mégiscsak az összeesküvéselméletek fognak beigazolódni. Rohadt szemét alak lehet az, aki nyolcvanezer gyerek érettségijével játszik. Egyszerűen elborzaszt a gondolat, hogy ilyen mélyen beágyazott és tiszteletben tartott társadalmi eseményt mint az érettségi iylen előre megfontolt szándékkal lehet bemocskolni.

Mégmás:
akkora fej salátát vettem, mint egy malomkerék :-)) Nem ám a közönséges saláta, hanem a bordó, fodros fajta, gyönyörű. Kockára vágott paradicsom, uborka, zöldhagyma, fekete olajbogyó, feta sajt, csipet bazsalikom, olívaolaj, pár csepp borecet. Kiültem az ajtó elé a leandereim alá és próbáltam azt képzelni, hogy Görögországban vagyok.

Nagyon ki vagyok merülve.

Nagyon más:
Most wanted (orfk.hu)

Ez nagyon durva!
Egyébként várható volt. A mai telekommunikációs világban, amikor bárki vehet egy fényképezős telefont és bárhova beviheti, az lenne a csoda, ha nem lenne valaki aki a nyomdában, vagy csomagolás közben, vagy bármikor amikor hozzáfér lefotózza a tételsorokat. Sajnálom a srácokat, szerintem kezdhetik előlről az érettségit. Meg sajnálom az oktatásügyet, ezt a botrányt aligha fogja túlélni a kétszintű érettségi. De lehet a miniszter se....

Nem, nem kezdek összeesküvés elméleteket gyártani!
Maradjunk annyiban, hogy mindenhol van egy szülő, akinek éppen most érettségizik a gyereke és nem kell ahhoz politikai inditék, hogy kilopja a tételsort.

Kávészünet vége.
Ezt a hetet meg kéne úszni kávémérgezés nélkül, felhívtam a patikus barátném hogy hozzon nekem ginzenget. Mit mondott a szívemszottya, na mit?? Hát hogy a ginzengben sok B-vitamin(ok) is van(nak) és hogy ezek valamelyike javítja az étvágyat. Inkább ne szedjem, mert hízni fogok tőle.
A francba!
Rongyokban lógnak az idegeim, a sok teától meg kávétól szét van savazva a szervezetem, a stressztől csomókban hullik a hajam, a barátnőm meg azon aggódik, hogy nehogy hízzak egy kilót a vitamintól.
Uhh!

Objektumorientált programozás mégse :-(
A jövő héten bemegyek, megnézem mi volt rossz, aztán június elején van egy konzultáció, ott csak abból a részből ráerősítek.
Ez van.
Mondjuk, ez a logika távolabb van tőlem mint a struktúrált programozás, így végülis nincs mit csodálkozni rajta. Azért bánt. Meg bosszant, hogy újra rá kell szánnom egy hetet. Egyetlen nap pihenőm se lesz a nyáron.

Online integrálás. Nem viccelek, tök komoly, működik.
Aki egy kicsikét is szeret engem, az most a kedvemben járhat: találjatok nékem hasonlót, ami a mátrixokhoz és a függvényanalízishez nyújt segítséget.

:-)) Szépjóestét!
Könnyű szórakozást akartam, de az Arsene Lupin még ezt a várakozásom is alulmúlta.
Ahhoz képest, hogy a történet állítólag arról szól, hogy "Egy tüzesen szenvedélyes, csábító fiatalember úgy dönt, hogy apja nyomdokaiba lépve enged tolvaj-szenvedélyének, olyan kalandokba veti magát, amelyek majd híressé teszik a nevét...." és ahhoz képest, hogy Lupine -az ellenállhatatlan sarmőr- minden asszonyt elcsábít mielőtt kirabolja őket, nos, mindehhez képest a főszereplő pont annyira vonzó, mint egy hűtőmágnes. Még akkor is, ha a férfivonzerőt átszámítjuk XIX. századi mértékegységre. A színészi képessége meg kimerül abban, hogy kidüllesztett mellkassal, előretolt állkapoccsal vigyorog és úgy néz a nőkre, hogy attól egyből úgy érzem, mintha egy meztelen csiga mászna a bőrömön.
Van persze a filmben minden, ami egy kosztümös thrillerhez kell: misztikum, fáklyafény, kincskeresés, gyilkosság, diszkrét, gyertyafényes kefélés, bunker, szexuálisan leigázott férfiak, plasztikai sebészet és vegyi labor .... meg egy gyönyörű nő, aki röpke fejszámításom szerint kb 200 éves. Ja, meg a végkifejlet, ami ezúttal elmarad, mert azt akarják elhinteni, hogy a történet soha nem ér véget, örök körforgásban most is folytatódik, van valahol egy jelenleg kb 300 éves nő aki 30-nak néz ki és aki most éppen valamelyik Lupine sarjat rontja meg.

Nno, felejtsük el, jobb ha megyek szépülni. Holnaptól hajnalban kelek, tanulok, reggel elmegyünk sétálni, tanulok, délben alszom pár órát, tanulok, elmegyünk sétálni, tanulok, alszom pár órát és így tovább, egészen péntek negyed háromig.
Találtam egy matematika könyvet közgaszdászoknak, hátha abból jobban meg tudom érteni a függvényelemzést. A közgazdák sokat foglalkoznak a függvények maximum- és minimum-helyével. Egyszer, egy kertészeknek szóló matekkönyvből -amiben azt kellett határozott integrállal kiszámolni, hogy bizonyos formájú virágágyás beültetéséhez hány tő árvácska kell- már majdnem megértettem az integrálást, hát akkor most hátha rájövök, hogy mire is jó ez az egész.
Már azon túl mire jó, hogy nékem ebből ha törik, ha szakad, de akkor is le kell vizsgázni valahogy.

Más:
:-DD
máma a kezembe került egy névjegy:

Charles K. Roy
(Károly)
personal consultant

Bizisten, így, zárójelben -gondolom, a gyengébbek kedvéért- volt odaírva hogy Károly.
Hogy miről lehet a fent említett úrral konzultálni az nem derült ki a névjegyből, de azt hiszem, nem kérném a tancsát.
Hacsak nem a sznobizmusról mint üzlet-filozófiáról akarnék többet megtudni.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy mit szólna a pasi ha felhívnám és miszter csársz kéj roj-jal akarnék beszélni :-)))

:-)) Szépjónapot!
Egy roppant elégedett, rizses-zöldséges tüdővel töltött kutya szuszog a szőnyegen :-))
Meg egy hullafáradt gazdi gyűjti az erőt a másodmunkájához :-(
A barátnőm könnyekig meghatott. A kutyabarátnővel úgy vártak bennünket a Duna parton, hogy előtte szedett egy szatyor gombát - nekem. Csak úgy. Ez nagyon komoly jele ám a barátságnak, tényleg meghatódtam. Úgyhogy matek vizsga ide, másodállás oda, este elmegyünk moziba. Csak könnyedén, Arsene Lupin a Puskinban.
Most pedig meló. Uhh.

Más:
van még kormányunk?

:-)) Szépjóestét!
Cudarul elfáradtam. Holnap el akartam menni Debrecenbe megnézni a Munkácsy trilógiát, de szerintem nem lesz erőm felkelni. Napok óta nem tudok aludni, csak hánykolódok, kicsit ki kéne kapcsolódni. Visszafelé jövet meg beugorhatnék a blökiért, most már haza kell hozni. Lehet hogy a tervből csak a kutya hazahozatala marad, az is pont elég megerőltető lesz ilyen melegben.

Más:
ma megtudtam, hogy a másodmunkahelyemen a raktáros fiú abbahagyta a főiskolát. Harminc körül van a srác, három éve érettségizett. Akkor én is biztattam, hogy ne hagyja abba a tanulást. Csak nem értem, hogy raktáros létére miért gépészmérnökire jelentkezett, miért nem logisztikát, vagy vámügyintézést vagy valami hasonlót tanult. Szerencsétlen több százezret elköltött már nyelvtanárra, matektanárra, tandíjra és most az egész megy a pocsékba.
Igaz, én csak fogjam be a számat, én sem tudom, hogy kerültem egy informatikai főiskolára.
Illetve, dehogynem tudom: olyan hirtelen találtam ki hogy felvételizek, hogy nem volt idő semmire. Egy két évvel azelőtti felvételi tájékoztatóból, ábécé sorrendben írtam be a főiskolákat, amikről gondoltam, hogy esélyem van bejutni. Ez az "esély" ez azt jelentette, hogy nem kell felvételit írni és elég nagy létszámot hírdetnek meg ahhoz, hogy beférjek. Nos, a sorban az elsőre felvettek.
Azért sajnálom ezt a fiút, nagyon rendes srác, kár neki egy raktárban megpenészedni.

Mégmás:
jó érzés tudni, hogy mint blogger, befolyással lehetek a politikára. :-)))
Ígérem, hogy nem fogok visszaélni ezzel a hatalommal.
Azt is megígérem, hogy élni viszont fogok vele.
Ha meg kiderül, hogy DéliRiporter nem pont az én blogomra gondolt amikor befolyásról írt, hát akkor bumm, nem történt semmi. Illetve annyi, hogy én mindenképpen jobban érzem magam, ha itt kifüstölöm a mérgem.
Egyébként tényleg oda kell figyelni a netre, a "virtuális valóság" kifejezés nagyon is kifejezi a lényegét.
De erről majd máskor.

Most sipirc szépülni, paplan alá velem.
Békéltető tárgyalásunk volt a tükrömmel és be kellett ismernem, hogy neki van igaza: rosszul áll nekem ha nem tudom magam kipihenni.

Cudar egy nap.
Az éjjel nem tudtam aludni, reggel meg elaludtam. Munka dögivel, ki sem látszottam belőle. Ricsaj.
Félreértés. Az egyik kolléganő jön, hogy nem tud e-mailt küldeni. Ja, hát ki se volt neki nyitva az outlook.
A helyzet az, hogy direkt kibaszásnak vettem, türelmetlen voltam, valószínűleg pofákat is vágtam. Amikor annyi munkám van, akkor had ne kellessen már abbahagynom amit csinálok, átmenni egy másik irodába, felfogni hogy mi a baj és megnyitni az óutlukot aztán hazamenni, megkeresni hogy hol tartottam és újra felvenni a fonalat.
Aztán kiderült, hogy ez a kolléganő most egy hete határozta el, hogy megtanul dolgozni a géppel, eddig még soha nem kellett neki használni.
Nna.
Jövő héten lehet visszaszívnom az egészet, bocsánatot kérni és tanítgatni.
Amit (mármint a tanítgatást) egyébként szívesen csinálok, már ha valakin lehet érezni, hogy tényleg szeretné csinálni.
Most mennem kell a másodmunkahelyemre, telefonáltak, hogy holnap vendégeket várnak.
Egyrészt nincs erőm mérgesnek lenni, másrészt viszont nem olyna nagy baj, vasárnap kevesebb munkám lesz.

Más:
Távozik az Operaház igazgatója index
Igazán sajnálom, Szinetár Miklós hosszú évekig igazgatta az Operaházat, rengeteg remek előadás köthető a nevéhez.
Aztán valahogy úgy alakult, hogy az elmúlt néhány évben -a felújítás óta- nagyon kijutott az Operaháznak. Először az Orbán kormány megsokszorozta a támogatását, lecserélte az igazgatót - éppen szinetár Miklóst. Az új igazgató azzal kezdte, hogy a háromszoros állami támogatás mellett duplájára emelte a jegyek és a bérletek árát. Különösen a bérletek áremelése volt durva, alig lett olcsóbb, mintha egyenként vettem volna a jegyeket, viszont a bérletet előre, még májusban ki kell fizetni a következő évadra.
Aztán jött a kormányváltás, az az igazgató ment, jött vissza Szinetár Miklós és hozott magával egy közönségbarátabb hozzáállást, legalábbis ami a bérlet árakat illeti.
A kormányzat közben szépen lassan nyesegeti vissza a többi színházhoz képest magas állami támogatást.
Szóval nem könnyű a helyzet.
Őszintén szeretném, hogy ez a mostani vita ne a pénz körül folyna, ha nem politikai vita lenne. Ha nem arról szólna, hogy melyik kormányzat támogatja és melyik akarja megfojtani a kulturát, hanem a művészi megújulásról. Minden művészeti ágban vannak korszakok és korszakváltások, az opera világszerte éppen változóban van.
Nem válságban van, hanem változik!!
legalábbis remélem, hogy nálunk is ez a helyzet.
Remélem, hogy az új igazgató mer majd kicsit modernebb lenni. Szinetár remek igazgató, de művészileg egyáltalán nem mert semmit frissíteni. Ez az én véleményem persze, csak a legutóbbi példa: felújították a Pikk Dámát, teljesen klasszikus rendezés, holott a darabteljesen mai témájú, egy betegesen szenvedélyes kártyásról szól.
Szeretném, ha az új igazgató ezen változtatna. Egyáltalán nem lehetetlen egy társulaton belül megtartani a hagyományos előadásokat és néha becsempészni valami frissebbet, modernebbet.
Az igazgató úrnak pedig jó pihenést kívánok, kívánom neki, hogy ne sértetten vonuljon vissza, hanem azzal a tudattal, hogy ő megtette a magáét amikor kellett.

hihihi, a lényeget, a nap viccét majdnem elfelejtettem, pedig kár lenne nem megörökíteni.
Másodmelóba menet, a buszon átlapoztam az egyik kozmetikai cég katalógusát, és mit találtam benne, na mit??
Hasfeszesítő krémet, férfiaknak!
Mondom: HAS-FE-SZE-SÍ-TŐ-KRÉ-MET-FÉR-FI-AK-NAK!!
Most bevezető áron, 1700 ft-ért tubusát.
Hát kérem, ennyire egyszerű: minden este, fürdés után be kell kenni vele a hurkásodó pocakot és pár hét múlva kész is a gusztusos, feszes, étvágygerjesztő férfihusi, a radiátor-has. Persze köldökig érő izompólót kell felvenni hozzá, hogy látszódjon is az eredmény, ha már annyit dolgozott érte az ember fia.

Egy dolgot azért megígérhetek: ha egy férfi polcán netán ilyet találok, hát ott nem lesz hancúr-pancúr, az biztos!
Na nem azért, mert kiábrándulok belőle, hanem mert a röhögéstől használhatatlan leszek.

(Az azért érdekelne, hogy a tegnap látott ropogós testű szépfiú Vin Diesel milyen testápolót használ. Ha hasfeszesítőt, akkor tököndöföm magam.)

Khm, khm.
Szóval az "egyéjszakás tárgy" nem azt jelenti ám, hogy le kell feküdnöm érte valakivel (bár, a mai állapotomban már arra is képes lennék, sőt, lehet jót is tenne nekem), hanem azt hogy egyetlen éjszakányi tanulással -célirányosan, a vizsga típusának megfelelően tanulva- bevágom.

A HüPi aki vagyok, sose szerettem a könnyebb végénél megfogni a dolgokat.
Vagy csak mindig a nehezebb vége jutott nekem?


Más:
nem tudom eldönteni, hogy már elkezdődött a választási kampány vagy pedig a politikacsinálóink -a fárasztásos technikát alkalmazva- arra játszanak, hogy jövő tavaszra mindenkinek tele legyen a hócipője a politikával és minél kevesebben menjenek el szavazni.
Hogy miért?
Hát azért, mert akkor a kemény magok dönthetnek, akiknek a létszáma állandó és jól kalkulálható.

Na, nem mintha a 100 lépés meggyőzőbbnek tűnne. Pláne nem így, hogy egyenként, vért izzadva szedegetik össze az ötleteket. Nem lépegetésnek, mégcsak nem is tyúklépésnek tűnik ez a program, hanem toporgásnak.
Pedig van benne ráció, ha a nagy reformoktól (társadalombiztosítás, adó) ennyire félünk, akkor apránként kell elkezdeni megváltoztatni a dolgainkat.
Csak valahogy olyan súlytalan az egész, olyan, mintha a könnyebb ellenállás felé indulnánk - és én tapasztalatból tudom, hogy a könnyebbik út ritkán visz a célig. Vagy ha mégis, akkor ahhoz akkora adag szerencse kell, aminek a létezésében megbízni hazardírozás.
Azt is elmondom, hogy miért gondolom így: azért, mert ez a program olyan hirtelen, a semmiből bukkant elő, mintha csak egy brain-storming-ról jövet tartottak volna egy sajtótájékoztatót. Most meg, ha már be van jelentve, hát akkor nem lehet abbahagyni, muszáj folytatni az ötletelést.
Egy reformot viszont elő kell készíteni, keresztül-kasul megvitatni, nemzetközi tapasztalatokat gyűjteni, változatokat készíteni hozzá, egyiket eldobni, a másik kettőt összedolgozni, még azt is kiegészíteni, szóval egy reform az rendesen át van gondolva - és mint ilyen, belátható időn belül sikeres lesz. Még akkor is sikeres, ha kezdetben vannak vele nehézségek. De egy alaposan átgondolt, gondosan megtervezett reform mindig eléri a célját.
Itt meg csak dobáljuk egymásra az apró -nem kétlem, hasznos- ötleteket és lessük, hogy összeáll-e egésszé.

Hát, akkor ne csodálkozzunk, ha az ellenzék is ötletel. Ráadásul demagóg ellenzéknek demagóg ötletei vannak.
És a demagógiára hajlamos emberek -vagy csak azok, akik elhiszik, hogy a könnyebbik végénél is meg lehet fogni a dolgokat- vevők ezekre a demagóg ötletekre.

Ma hallottam Mikola volt egészségügyi minisztert, aki szerint az emberek 72 %-a elutasítja az egészségbiztosítás "privatizációját". Azt, hogy több egészségbiztosító legyen Magyarországon, hogy egy kórház több egészségbiztosítóval is szerződhessen, vagy biztosítóknak lehessen saját kórházuk és mi válogathassunk közöttük.
De az ég szerelmére!!!
hát most egy felelős politikusnak mi a dolga??
Az, hogy az országot egy jobb irányba kormányozza, hogy erről a jobb irányról az embereket meggyőzze, vagy az, hogy hagyja magát kormányozni a többség által? Az által a többség által, akik félnek minden változástól, akik azt szeretnék, hogy állambácsi toljon mindent a fenekük alá ingyen?
Ja persze, így 72 % szavaztot biztosítottnak látnak. Végülis, valóban könnyebb learatni a gyengébb minőségű készt, mint megdolgozni a jobbért, amire kicsit várni kéne hogy beérjen.

TarararaaaaammmMmmm!!!!!!!!!!!
TaraRarARRaaaAAAaaamMMMmmm!!!
Projektirányítási szoftverek: jó (4).
Mondom: JÓÓóóÓ!! NÉGYES!!!

Nna. Hát valahogy így.

Ugyanennek a tárgynak az elméleti vizsgája az egyik legjópofább vizsgám volt. A projekttervezés filozófiáját és logikáját pillanatok alatt megértettem de volt néhány definició aminek a bevágásához nem fűlött a fogam. Hát gondoltam, hogy a leghúzósabbakat felírom kis cédulkára és elrejtem valahol, ha pont kifogom valamelyiket csak előveszem és ...... Nno, ezt hívják puskázásnak.
A vizsgát a végénél kezdtem, a számítási és a tervezési példák hoztak több pontot a konyhára, hát pikk-pakk felrajzoltam a projektet, kiszámoltam előre, kiszámoltam visszafelé (retrográd módszer), mindent amit kellett. Utána fogtam csak az elméleti kérdésekhez és mindjárt az elsőt nem tudtam. Sebaj -én készültem!!- nagy óvatosan elő a puskát ..... hát a hátam mögül már nyúlt is a tanár a vizsgalapomért.
Lebuktam, így jár az, aki nem szokott puskázni és nincs benne gyakorlata.
Szóval elveszi a lapot, elveszi a puskát. Forgatja, nézi, lehetett rajta látni, ahogy dülled a szeme amikor észrevette a kész tervet és a számításokat - amit ugyebár lehetetlen puskából megcsinálni. Kérdezi, hogy hát miért ezzel kezdtem? Mondtam, mert ezt értem, de a definiciómagolástól írtózom. Kérdezte, hogy melyik kérdésre nem tudom a választ. Megmutattam neki. Jó, akkor azt hagyjam ki és a többire válaszoljak. Beírtam ami az eszembe jutott, végig ott állt a hátam mögött, egyetlen szót sem szólt csak betette a vizsgalapot a többi közé.
Jelest kaptam rá :-))

Ez három éve volt, de úgy látszik, még maradt az akkori tudásból annyi, hogy ne akadjak fenn a szoftverkezelésen és összedobjak nekik egy jól szerkesztett házifeladatot (ez volt a konferencia szervezése és ütemezése, még április elején). Másra nem tudok gondolni, mert alig hiszem, hogy olyan nagyon jól le tudtam írni fejből, hogy melyik menüponból milyen funkciót lehet elérni.

Mostmár tényleg csak az kéne, hogy a tegnapi objektumorientált vizsga sikerüljön, meg a jövő heti matekok. Meg persze május végén a matek szigorlat. Utána már az Isten se ment meg attól, hogy a nyarat a diplomamunka megírásával és a záróvizsgára való felkészüléssel töltsem. Van még ugyan három tárgy, de azok apróságok, egyéjszakás dolgok, két hét alatt lezavarom őket.
Őszre diplomám lesz.
Remélem szép hosszú ősz lesz, hogy friss diplomásként még el tudjak menni egy jó kis bringás nyaralásra. Mondjuk a Velencei tó körülre, vagy a Balatonra, esetleg az Őrségbe.
Azt hiszem, most tényleg megérdemelném.

:-)) Szépjóestét!
hááááát, nem tudom.
megcsináltam mind a 10 kétpontos feladatot, de ilyen idegállapotban bármikor összekeverhetem a destruktort a konstruktorral, szóval nem tudom.... legyen mondjuk 16 pont. A fő feladatban megcsináltam az objektum diagramot, az osztálydiagramot és még egy rutint is megírtam mire elfogyott az idő. A kódolás persze hiányzik. Ha nagy baromságot nem írtam / rajzoltam bele, akkor a diagramokért járna 5-5 pont és 25 kell a ketteshez.
Hátha. Háthahátha.
Lécci. Lécciléccilécciléééccccciiiiiiiiiiiiii!!!!
Jövő pénteken már matek, integrálás, deriválás, mátrixok, matematikai programozás. Nagyon nem kéne most UV-znom objektumorientált programozásból. Lécciléccilécciléééccccciiiiiiiiiiiiii!!!!

Hazafelé jövet beugrottam moziba, egyszerűen muszáj volt találnom valami egyszerű szórakozást hogy kikapcsoljam az agyam. Pont elértem a Gorilla bácsit a Corvinban. Nem a kedvenc mozim, a filmtől sem vártam semmi különöset, de ezt értem el és valami nagyon egyszerűt akartam.
Megkaptam.
Úgy látszik, bizonyos mennyiségű hulla után minden izompacsirtának kijár egy kis jutalomjáték amiben megmutathatja a komikus oldalát is. Meg az érzelmeset. Legalább ez utóbbihoz ne ragaszkodnának az akcióhősök, ez a része a színjátszásnak nem megy se Swarczeneggernek, se Stallonénak, hát akkor miért pont Vin Dieselnek menne?
A film amúgy nem rossz, van benne akció, jópofáskodás, gyerekszáj, szarba fürdés, érzelmes jelenetek, megint egy kis helyzetkomikum, bimbózó szerelem, megint akció, szóval minden benne van, ami méltő kísérője egy XL-es pattogatott kukoricának. A végén persze minden jóra fordul, mindenki barátra lel és megtalálja az életcélját, akik egymásnak teremtődtek azok csókban forrnak össze, a gonosz elnyeri méltó büntetését és mellesleg még Amerikát is megmentik.
Csak gonoszkodok, tényleg nincs a filmmel semmi baj, jó lassan beszélnek benne, minden szót lehet érteni és Vin Diesel mellkasán olyan gusztán feszül a fehér póló, hogy még én is írnék neki egy forgatókönyvet.
Pedig nem is tetszik.

Mármint a pasi nem tetszik.
Vagy mégis?

Mégsem. Az ilyen kigyúrt pasik csak akkor tetszenek, ha van a szemükben valami kis huncutság és pajzánság. Meg játékosság, amiből tudni lehet, hogy..... Na, szóval amiből tudni lehet, az illető pajzán, huncut és játékos. Ebben a pasiban semmi sincs csak egy csomó gyönyörűen formált izom - legalábbis a vásznon csak ennyi látszik belőle.

Viszont az előzetesekből megtudtam, hogy hamarosan jön filmen a Galaxis útikalauz stopposoknak.

Azt hiszem, erre mondják, hogy a zabszem se férne be.
Nagyon útálok a tudás-nemtudás határán billegni.
Iigen-igen, emlékszem rá de nem pontosan, mintha rémlene de nem vagyok benne biztos..... uUhhh.
fél ötkor ugrik a majom a vízbe, kétfordulós, százöt perces vizsga én meg már most se élő se holt nem vagyok.
Szomjas vagyok, de nem merek inni. Enni pláne nem merek. A szemem káprázik, a gyomrom görcsben, ha valaki hozzámérne, megrázná az áram.
Huuuhh.
Kilélegez .... Belélegez ... Ki ...... Be ......

:-) Szépjóestét!
A Klubrádióban éppen Halász és Horn urak vitatkoznak arról, hogy az elmúlt három évben végig duma-kormány volt-e, vagy beleszámít ebbe az időbe a bankár-kormány is, és hogy erről ízléstelen vagy nem a Parlamentben vitanapot tartani.
Hát, Halász egyértelműen arra megy, hogy ne tudják kizökkenteni a papos nyugalmából, szinte látom, ahogy kissé leszegi az állát, hogy minél mélyebb és lassabb legyen a hangja. Horn is hasonló, kizökkenthetetlen szerepbe helyezkedett, ennek köszönhetően a világon semmiről sem beszélnek, de arról már egy fél órája.
Elképesztő, hogy egyébként értelmes emberek mennyire ostobának tudnak tűnni, amikor mellébeszélnek.
pont.

Ráadásul a vacsorám is pocsékra sikeredett.
Nem akartam sok időt tölteni vele, tanulok mint az állat. Kikaptam a hűtőből egy fél zacskó raviolit és belezuttyantottam egy liternyi forró vízbe ... abban a pillanatban rájöttem, hgoy semmi olyasmi nincs itthon, amiből szószt tudnék rá csinálni. Se egy kis paradicsompüré, se egy kanálnyi tejszin, se valami sajtféle, de még egy pohár tej se, hogy legalább egy basemall-mártást összerotyogtassak.
Hát, jó, ha nincs, nincs, akkor használom a fantáziám. Amikor megfőtt, átszedtem egy kiolajozott serpenyőbe, kicsit lepirítottam és ütöttem rá egy tojást. Hátha azt képzelhetném, hogy tojásos galuskát eszek.
Hát, nem képzelhettem azt.
Mindegy, ettem már ennél rosszabbat is.

Más:
máma ez a kedvenc idézetem:
" Elkeserítőnek tartom, hogy az állam nem áll a labdarúgás mellé; kár, hogy a döntéshozók nem látják, más nemzetekben milyen támogatást élvez a futball. Arrafelé nem divat, hogy beszántják a pályákat, hogy plázákat és társasházakat építsenek a helyükre … Ha kijutnánk a világbajnokságra, biztosan azok lennének. S van egy olyan gyanúm, hogy Németországba a miniszterelnök is elkísérne minket … Megjegyzem, én szívesen leülök vele egy kávé mellett, mert szerintem még nem késő, hogy akár százegyedik lépésként bevegyék a programba a labdarúgás támogatását. "

Khm. Khm-khm.
szegény Matthaus.
Először is, a VB-re nem ez a miniszterelnök kísérné el őt, ez egy freudi elszólás lehetett a tanácsadói részéről, hogy akkor már Orbán lesz kormányon. (Bár, ha kijutnánk, még azt sem bánnám, ha elkísérné)
Másodszor pedig Magyaroszszágon pont olyan fontos az evezősök, a vizilabdások, az úszók, a kézisek, a sportlövők, a triatlonosok, az aerobikosok, a távgyaloglók, a ping-pongosok, az atléták és egyéb sportolók utánpótlása, mint a focistáké.
Sőt.
Egyébként meg Matthaus keressen magának jobb tanácsadókat.
Nem kéne még jobban szétzülleszteni az már amúgy is velejéig romlott focit. Pláne nem kéne ehhez az egyébként is cinikus, a sápjukat féltő futballvezetőinknek (pont azoknak a futballvezetőknek, akik lakóparknak és plázáknak eladják a pályákat) a politikát -és persze az importált csapatkapitányt- is bevonni.

Nno, hordószónoklat vége.
Megyek vissza tanulni.
Már bevágtam az összes foglalt szó és speciális kifejezés jelentését, kezdem megérteni az osztályok öröklődését és a végrehajtásra kerülő metódusok nyomonkövetését. Ha még két dolgot felfogok és beépítek az agyamba annyira, hogy bármikor meg tudjam csinálni, az már elég lesz egy ketteshez. (ez a "bármikor" ez azt jelenti, hogy mától fogva kábé egy hétig. az ilyesmi, ha nincs használatban, volt - nincs, elszáll a NIL-be.)
Bőven elég, nem vagyok maximalista (ez abból is látszik, hogy képes voltam megenni egy tányér tojásos raviolit).
Uhh :-(

:-)) Szépjóreggelt!!
Egész jó a memóriám :-))
A dátumokat tessenek figyelni, a dátumokat; több éves hírre majdnem szó szerint emlékszem :-)) Bezonyám!!

Most viszont sipirc tanulni, HüPi aki vagyok, mindenféle önigazolásokkal pocsékolom itt a drága időmet ahelyett, hogy -ha már napozni nem mehetek- inkább tanulnék!

:-)) Szépjóestét!
Csak bekukucs, bajban vagyok, ezt a tárgyat két nap alatt nem bírom beseggelni :-(
Legalábbis most nagyon úgy érzem, hogy nem.

"...... Az új rendszerben a magánszemélyeknél, közhasznú szervezeteknél alkalmanként munkát végzők után kedvezményes közteherjeggyel, átalányban lehet majd leróni a járulékokat. ...." írja az index, és most nincs időm utána keresni, de attól félek, hogy Gyurcsány első lépését valaki már megtette. Pár éve valaki már kitalálta az alkalmi munkások járulék-bélyegét és az alkalmi munkakönyvet. A bélyeget a munkáltató előre megvette és beragasztotta az alkalmi munkát végző könyvébe. Ezzel ő egyben, kvázi általányban letudta az alkalmi munkás után fizetendő járulékfizetést, az alkalmi munkás pedig szolgálati időt igazolhatott.
Az ötlet nekem már akkor is tetszett; átlátható, logikus, tiszta vizsonyokat teremt...ene, ha alkalmaznák.
De valamiért nem alkalmazzák.
az, hogy Gyurcsány és/vagy Csizmár most leporolta ezt az ötletet, egyáltalán nem baj, sőt!
Csak hát hozzá kéne tenni, hogy ez most egy felújított ötlet, újrafazoníroztuk, vagy csak az ellenőrzést erősítjük meg, vagy valami hasonló.

De most komolyan!
én Gyurcsány-párti vagyok, nem tehetek mást, olyan fejlett Orbán-fóbiám van, hogy már egy Gyurcsányban is kénytelen vagyok megbízni. Vagy ha megbízni nem is, de legalábbis nem élből elutasítani. De azért neki sem kéne szenzációs találmányként elővezetni a melegvizet.

Egyébként fideszék humorukra találtak. Szerintem az összes sarkot kisöpörték és minden bútort félrehúztak mire megtalálták, mert igen erősen izzadtságszagú.

:-) Szépjóestét!!!
Végre újra itthon!
nem volt pedig rossz dolgom, a Velencei tóra nézett a szobám ablaka, reggel olyan madárfüttyre ébredtem, amilyet már el is felejtetem, hogy létezik. Ebédszünetben napoztam az erkélyemen (félóra pihenő volt ebéd után), este pedig nagyokat sétáltam a tó partján.
A közbenső időben angolul beszéltem, különbséget tenni tanultam a hivatalos és a közvetlenebb nyelv között, összetett mondatok szerkesztését gyakoroltam és egyáltalán, próbáltam felhúzni azt a zsilipet, ami az elmúlt pár évben bezárta az angoltudásom. A második napon már éreztem, hgoy jönnek fel azok a dolgok amikről már azt hittem, hogy régen elfelejtettem.
Nagyon jó volt a tréning.
Ez kicsit olyan, mint amikor az ember iszik néhány pohárkával: hátul, az agyamban felszakad valami gát és előbb csak vékonyan csordogálva, aztán vastag sugárban ömleni kezd a felszínre a tudás; szavak jutnak az ezembe, fordulatok, egész mondatok, kontrollálatlanul zubog fel az a passzív tudás, aminek már a létezéséről sem tudtam.
Olyan is voltam, mint a részeg, le se lehetett lőni :-)) volt akinek már leesett a feje, én még akkor is előlről tudtam volna kezdeni az egészet. Azért remélem, nem tengtem túl, nem szeretnék olyan benyomást hagyni, hogy mindenkit túlbeszélek.

Arról, hogy ezalatt a három nap alatt mi történt a világban, dunsztom sincs és még azt sem mondhatom, hogy most pótolom és kicsit olvasgatok. Ilyesmiről szó sincs, tanulnom kell.
Mindenki eljött az 5 órási vonattal, de nekem csak ez a fél délutánom volt, hogy egy kicsit pihenjek, holnaptól objetumorientált programozás vizsgára készülök. Úgyhogy indulás előtt még hajat mostam és elindultam az állomás felé gyalog. Leültem egy stégre, levettem a cipőm, belelógattam a lábam a vízbe és megszárítottam a hajam a napon. Aztán továbbsétáltam, ittam egy unikumot, ücsörögtem kicsit, továbbsétáltam. Ettem egy fagyit, belelógattam a lábam a vízbe, szárogattam, továbbsétáltam. Látam néhány csodaszép, bóbitás vízimadarat. A helyiek bujárnak hívják, de közismertebb neve a búbos vöcsök:

Elképesztően sokáig bírja a víz alatt, lehet követni a víz finom fodrozódását ahogy a felszín alatt, igen gyorsan úszik.
Nagyon kellemes atmoszférája van az üdülőhelyeknek ilyenkor, előszezonban (egyébként utószezonban is). A harsogó zöld füvet csak pár napja nyírták, mindenen látszik az ápoltság, a törődés, A levegő tele van a virágok és a frissen kaszált fű illatával, mindenféle madarak cserregnek, csivitelnek, csiripelnek és mindehhez a sok gyönyörűséghez alig van ember a parton. Aki van, az szintén a vízzel, a nappal, a fűvel van elfoglalva, nem bömböltet magnót, nem ordibál, nem dobálja széta sörösdobozokat és a zsíros lángosos papírt. Most nem, most tényleg nem fér bele, de az ősszel visszamegyek egy pár napra.
Most megyek szépülni, mert a múlét éjjel vagy álmatlanul forgolódtam, vagy azt álmodtam, hogy álmatlanul forgolódok, de mostanra kicsit elfáradtam. Ami azért három napi angol tanulás után nem is csoda.