:-) Szépjóestét!
Délután kicsit kapkodtam, nem igaz, hogy négy órát programoztunk Pascalban.
Csak hármat.
Egy óra ugyanis azzal ment el, hogy a tanár biztatott bennünket: vagy megtanuljuk a Delphit készség szinten, vagy elbukunk a záróvizsgán. Mérnöki diplomát ugyanis csak akkor kaphatunk, ha képesek vagyunk informatikai alkalmazások fejlesztésére, azt pedig csak akkor leszünk képesek, ha készségszinten ismerjük a Delphit, stb, stb, stb.
Uhh.
A végére úgy felmérgelt, hogy elhatároztam, levakarom az agyam mérnöki részéről a rárakódott mindenféle sok szart (küülkereskedelem, munkajog, humán erőforrás menedzsment, gazdasági statisztika, könyvvitel, minőségbiztosítás és még sorolhatnám a tárgyaim) és igenis, ha beledöglök is, megtanulom azt a kibaszott fejlesztői környezetet!!
Nna.
Jövő héten újabb konzultáció, ezúttal egy másik tanárral, ez két részes, pédamegoldásos - leglaábbis remélem.
Még mindig nem tudom, hogy holnap bemenjek-e vizsgázni. Leíratkozni már nem lehet, így is úgy is áll az 5000 ft-os UV csekk. Csak hát a szabadág, az aminek nagyon szűkében vagyok. Szerintem holnap bemegyek dolgozni és a m,ár kiírt szabimat két részletben, a két konzultáció délutánjára vezsem ki, délután pedig bemegyek vizsgázni - pontosabban hát gyakorolni, mert a bukta olyan biztos, mint a halál.
uhh, de elegem van már!
Ráadásul olyan keményen és lelkiismeretesen megküzdöttem a lineáris programozással, hogy teljesen fixálódott a gondolkodásomban és nem bírok pricc-pracc-prucc átállni az objektumorientált gondolkodásra.
Nno.

Más:
még tegnap vettem egy csinos kis csirkét, csak elfeledkeztem róla. Most egy csészében összekevertem két gerezd zúzott fokhagymát, egy evőkanál olajat, egy kávéskanál mézet, kevés szerecsendiót és sót. A pipit megmostam, a hasába szórtam még egy kávéskanál sót, tömködtem bele egy kis csokor rozmaringot. A mézes-fokhagymás-szerendiós kencével jól bedörzsöltem, beletettem egy tepsibe, öntöttem alá egy bögre vizet és betoltam a sütőbe, közepes lángra. Kábé egy óra múlva kész lesz az isteni, fűszeres illatú sült csirke. A méz nem azért kell bele, hogy édes legyen, hanem azért, hogy rákaramellizálódjon a csirkére és a bőre gusztusos, ropogós piros legyen.
Aki nem szereti a szerecsendiót az használhat helyette őrölt borsot és/vagy pirospaprikát.
Az igazi az lett volna, ha még tegnap bekenem a -z ez esetben sótlan(!!!)- páccal és hagyom érni egy napot. (Akkor ma sütés előtt meghintettem volna sóval). De így is jó lesz, holnap az egyik combocskát némi francia salátával körítve beviszem a dolgozójóba és nem kell a menzán ebédelnem.
Csak az a fránya Delphi, csak az ne nyomná a lelkiismeretem, a francba!!

hHhúúúÚÚÚúúú, basszuskulcs, ahhoz képest, hogy a Delphi egy vizuális fejlesztő környezet, négy órája egyfolytában Pascalban programozunk. Amiben -már azon túl persze, hogy az algoritmusokon kívül alig emlékszem belőle valamire- csak az a baj, hogy a származtatások követéséhez képernyőoldalkat kell görgetni, teljesen el vagyok veszve a mindenféle deklarációk, precedurek, osztályok, gyermekek és ősök között. Még egyetlen programom sem sikerült lefordíttatni, mert hol egy pontos vessző hiányzik, hol egy deklaráció, hol mittudoménmicsoda, de már lépünk tovább, nyomni kell, nyomni, nyomni.
Basszameg!
Itt most feladom, holnap nem jövök vizsgázni, ellenben jövő héten jövök megint konzultációra.

:-) Szépjóestét!
A magyar szellemi élet képviselői Szabó mellett nol.hu
Jó sokan írták alá, köztük olyanok is, akiket én mélységesen tisztelek. Mint ahogy Szabó István művészetetét, életbölcsességét is tisztelem. Az embert is tisztelem benne, én ugyanis nem hiszek abban, hogy egy elkövetett hiba értéktelenné tenne egy embert. Nem, hibát mindenki követhet el, nem csak egyszer, gyakran bizony többször is. Az emberi minőségét az adja, ahogyan a gyengeségeiből és a ballépéseiből tanul, ahogyan ezeket a tapasztalatokat átszűri a lelkén.
A filmjeit elnézve Szabó István tanult az elkövetett hibájából, a valamikori gyengeségét művészi kifejező erővé tudta formálni. Nyilvánosan, 'jó időben' megvallani ugyan nem volt ereje, de arra igen, hogy a saját művészi eszközeivel örök érvényű figyelmeztető jelzéseket hagyjon a maga után.

Alá azért nem írnék egy ilyen levelet. Azért nem, mert az nem az én dolgom. A mellette való kiállás a barátok dolga, ahogy olvasom, ők meg is tették.
Pálcát sem török felette, mert az sem az én dolgom. Törjenek felette pálcát azok, akikről jelentett. Ahogy olvasom, nem nagyon tették meg.
El sem ítélem, mert ahhoz meg nincs jogom. Jó negyedszázaddal vagyok nála fiatalabb, más kor leánya vagyok, annak a társadalmi berendezkedésnek más oldalát, más hátrányait ismertem meg. Rajtam másféle, szelídebb erőszakot tett az a rendszer, össze sem hasonlíthatót azzal a terrorral, amitől az '56-osok generációja rettegett.
Felmenteni sem tudom, jogom sincs hozzá, mondom, más kor gyermeke vagyok.

Egy dolgot tehetek csak: megnézem a filmjeit és átszűröm magamon. A legjobb filmjei valóságos felkiáltójelek, évszázadokon keresztül visszhangzó, figyelmeztető sikolyok. Ha leszedjük róluk a történelmi színeket, ha nem a monarchiát, vagy a fasiszta Németországot akarjuk megérteni, akkor egyszercsak megláthatjuk a hatalom kénye-kedvének és önmagának megfelelni képes vagy képtelen, akaró vagy nem akaró, csupasz, kiszolgáltatott lelket.
Ezekre a filmekre hatott a rendezőjük élettörténete. Az ő személyes szerencséje, hogy igazi művészként képekké tudta fogalmazni a tapasztalatait és nem volt szüksége sem gyónásra, sem kompenzálásra.
Nekünk pedig -és minden, a történelemben utánunk következő generációnak- kötelességünk nézni ezeket a filmeket.
Nézni, és tanulni belőle, mert azért csinálta a filmjeit, hogy segítsen nekünk időben észrevenni azt a csapdát, amibe ő beleesett.

:-) Szépjóestét!
Remek délelőttöm volt, nagyot-nagyot sétáltunk, jól el is fáradtam.
Így történt, hogy munkába indulás előtt még készítettem egy teát és amíg vártam hogy hűl, leültem a kanapéra.
Aztán feltettem a lábam az egiyk fotelba.
Aztán tettem a derekam mögé egy párnát.
Aztán terítettem a lábamra egy könnyű takarót, csak pár percre, hogy egy kis meleget gyűjtsek magamba indulás előtt.
Aztán hátradőltem, kicsit pihentettem a szemem.
Aztán arra ébredtem, hogy éppen most ért véget Orbán évértékelő beszéde.
Nno.
Nem csak a beszédet késtem le, hanem a korai munkakezdést és ami ezzel jár, a korai befejezést is.
Úgyhogy most végeztem, és mivel éppen ismétlik, most hallgatom az Orbán beszédet. (FM 95.3)
Egyébként ez egy gyáva ember. A beszéd írott változatában nincs bene az a műies népmese féleség, amiben "a Nagyjólét királyt" és annak országos kalandjait meséli el az ismeretlen szerző. Aki még ráadásul fel is szólította Orbánt, hogy ha egy kis vér van benne, akkor ezt a mesét felolvassa.
Nos, van benne vér (is).
De inkább hallgassuk.

:-) Szépjóestét!
Cserkész kolbász ügyben az a fejlemény, hogy fel fogom jelenteni a
barátnémat.
Tök komyolyan mondom :-)
Délután ugyanis felhívott, hogy a tőlem kapott cserkész kolbász első
ránézésre ugyan tényleg cserkészkolbásznak néz ki, de megkóstolta és
egyértelműen az a véleménye a fent említett élelmiszervegyipari termékről,
hogy az nem cserkészkolbász. Legalábbis sem ízében, sem állagában nem
hasonlít az általa cserkészkolbászként ismert élelmiszerre. Megfőzte, a kábé
20 dekányi kolbászból kifőtt 10 dekányi zsír. A visszamaradó barnáspiros
nudlicskákkal megkínálta az egyik macskáját. A legöregebbet, azt, amelyik
házikoszton nőtt fel és a cica jóétvággyal bekebelezte a paprikás pürét, azóta
is nyalja a bajuszát, köszöni szépen és csókoltat.
Mármint engem csókoltat, amiért az 1860 Ft/kg árú izével megvendégeltem.
Hát, ezért gondolom én hatósági útra terelni az ügyet, mert életemben nem
hittem volna, hogy az én macskabolond barátnémban ekkora gonoszság
lakozik és képes egy ártatlan jószágot ilyen veszélynek kitenni. Mármint hogy
egy ilyen ismeretlen eredetű izét megetet vele.
Mégegyszer mondom, a tubusba töltött sós-paprikás-füstaromás pürét a herz
nevű húsvegyipari cég gyártja, kerüljétek mint a leprást.

Más:
máma délután feltisztítottam 400 négyzetméter szőnyeget. Annyi erőm sem
maradt, hogy felmenjek a galériára. Szerintem ma a kanapén alszom.

Uhh, dühöngés következik:
a magyar húsipar úgy ahogy van elmehet a büdös francba!!!
De tényleg!
A múlt héten kicsit nosztalgiáztunk az egyik barátnőmmel. Én felemlegettem a régi tejes kifliket, azt a fajtát, aminek ropogós csücske volt és amit még le lehetett göngyölni. Akkoriban nagyon szerettem a kiflit. A barátnőm pedig a cserkész kolbász után sóhajtozott kicsit. Na nem azért, mintha manapság már nem lehetne kapni, hanem azért, mert ő majd' negyven éve roppant fegyelmezetten fogyókúrázik és nem eszik ilyesmit. No, gondoltam meg is lepem és kísértésbe is hozom, ma a piacon vettem egy vákumfóliás cserkészkolbászt. Hosszú, vékony, sertéshúsból készült füstölt kolbászkák, amit 'csak úgy' én sem nagyon eszek, de gondoltam, felével megörvendeztetem a barátném, a másik felével meg főzök krumplilevest.
No kérem, hát milyen is az a híres cserkészkolbász, na milyen??
Igen, pontosan olyan: szar!
Sőt, még annál is rosszabb, mert ez valami híg püréből készült, ami kifolyik a barnáspiros, celofánszerű bélből. Szeletelni egyáltalán nem lehet, még főve sem, a masszát úgy kell kinyomni a bélből mint egy tubusból. És annyira sós és annyira zsíros, hogy tönkretette a kedvenc krumplilevesem. Ehetetlenül sós lett és vastagon úszik a tetején a piros paprikás zsír. Füstölt íze pedig egyáltalán nincs is. Egyáltalán, a són kívül semmiféle íze nincs.
Szóval tessenek őrízkedni a herz gyár cserkészkolbászától!

:-) Szépjóestét!

250 éve született Wlfgang Amadeus Mozart
Programajánló:
Vasárnap Mozart nap a Bartókon.


Más:
Az Új Nemzedék kártya egyszerű rendszerben működik majd, a fiatalok társadalmilag hasznos tevékenységeikkel pontokat gyűjthetnek a kártyán ..... fidelitas.hu
Hm. Hm-Hm.
A fidesz úgy látszik feltalálta a digitalizált KISZ-t társadalmi munkástul, taggyűlésestül, kommunista szombatostul, ifivezetőstül és beszámolóstul együtt.
Fogadjunk egy üveg unikumba, hogy a következő találmányuk a szocialista brigádmozgalom lesz - annyival egyszerűbb a dolguk, hogy a színházjegyeket már nem kell beragasztgatni a brigádnaplóba, azokat automatikusan elkönyveli majd a szmart-kártya.

Félreértések elkerülése végett: a húszas éveim elejét én is színházlátogatások, szüreti mulatságok, üzemi mikulás ünnepségek és mindenféle kirándulások szervezésével, fogyatékos gyermekek otthonának patronálásával, kommunista szombatokon a szomszéd óvoda lepedőinek foltozásával töltöttem - az utolsó két évben az üzemi KISZ-bizottság titkáraként. Nagyon élveztem, nagyon jó csapat voltunk, semmi nem volt lehetetlen. Még jogosítványt is KISZ szervezésben szereztünk, saját tanfolyamunk volt saját oktatóval aki alkalmazkodott az üzem kétműszakos beosztásához. Az akkoriban ezen a területen monopóliumot élvező MHSZ és ATI tanfolyamok oktatói ugyanis csak délután vállaltak oktatást, azon mi csak délelőttös héten vehettünk volna részt - minden második héten. Szóval szerveztem magunknak vasárnapi tanfolyamot- mondom, hogy semmi sem volt lehetetlen.
Egyébként máig is hiányzik ez a fajta társadalmi és/vagy önkéntes munka. Abban az ótvaros kisvárosban húsz évesen csak úgy lehetett kibírni, ha az ember próbált valamit tenni és mivel a hozzám hasonló tyúxaros kis senki egyedül mindig kevés a változtatáshoz, hát összefog másokkal és együtt már van erő buszt szerezni a színházlátogatáshoz vagy éppen oktatót a KRESZ-tanfolyamhoz. Akoriban -a szocialista brigádok kivételével- az üzemi KISZ szervezet volt az egyetlen elfogadott útja ennek a fajta összefogásnak Hogy miért nem a szoc-brigádot választottam? Azért, mert az tele volt undok, pletykás vénasszonyokkal -szóval nem volt más választás, nyüzsögni kellett a KISZ-ben.
Csakhát az a fránya politika!
Akkoriban még nem vettem észre, hogy mennyire az akkori hatalom egyik tapadókorongja vagyok. Egy undok polip undok csápjának undok kis tapadókorongja ami körbefogta és megbénította az embereket.
Az a legszörnyűbb, hogy miközben nekem megadta az érzést, hogy tudok valamit használni a közösségemnek, aközben pont fordítva; a szervezet maga az ellenőrzése alatt tartotta és így lebénította a közösséget, lehetetlenné tette a fejlődését - rajtam, a picurka kis tapadókorongon keresztül (is).

Szóval, lényeg a lényeg: a társadalmi munkára, az önkéntesekre (nevezzük civilkedésnek) igenis szükségünk van, a fidesz erre nagyon jól ráérzett. És abban is igaza van, hogy a fiatalokat minél jobban támogatni kell a helyi közösségek létrehozásában és a hasonló érdeklődésű kis közösségek közötti lazább vagy szorosabb kapcsolat kiépítésében. Ez mind teljesen tiszta képlet.
Csak éppen ebből ki kéne hagyni azt a kurva politikát, mert nem lenne jó, hogy egy mostani húsz éves pár évtized múlva ugyanazt érezze amit én most; ami neki jó buli volt, amitól hasznosnak érezte magát, az nem volt más mint egy mocskos, undok politikai gépezet egy alkatrésze.
A politikai rendszer polipjának egyik fojtogató karja, hogy az előző képzavaromn hasonlatomnál maradjak.

Részletek Dawid Rubinowicz naplójából

1940. május 28.
Ma életemben először elmentem az öcsémmel az erdőbe gombát szedni, bár nem tudtuk az utat. Annak ellenére, hogy még sose voltunk gombát szedni, találtunk néhány farkasgombát, mert ehető még nincsen.

1940. július 7.
Már egy hete beteg vagyok, ma valamivel jobban érzem magam. Odaültem az ablakhoz, és néztem a zöldellő földeket. Olyan kellemes volt így nézegetni, hiszen egy teljes hétig még az ablakon se nézhettem ki.

1940. július 16.
Hogy elmúlt a betegségem, napról napra jobb a kedvem. A napok, mint a mai is, teli vannak jókedvvel és napsugárral.

1942. május 1.
Krajnóból a napokban hoztam magammal néhány csomó hagymát. Ma volt időm, vázákba elültettem őket. Még be se fejeztem az ültetést, apuka őrölni hívott, mindent otthagytam az udvaron, az öcsémnek kellett eltakarítani. Az őrlést elvégezve, bementem a szobába. Mikor apuka is bejött, nagyon veszekedni kezdett velem, hogy mért hánytam szét a fát a fáskamrában, rögtön verni kezdett. Én magyaráztam, hogy hiszen nem volt időm rendbe berakni a fát, erre még jobban ütött. Már nagyon ideges voltam, hogy mért vert engem ok nélkül. Végre, mikor már párszor nagyot vágott rám a nadrágszíjjal, hevesen sírni kezdtem, nem is a fájdalomtól, mint inkább mérgemben, néhány jókora kék folt is maradt rajtam, ami nagyon fájt. Aztán rám parancsolt, hogy mindezek után menjek őrölni. Hát hogy őröljek, mikor alig bírom a kezem mozdítani. Ha nem jön ez a háború, már régen nem lennék itthon, hanem valami mesterséget tanulnék valahol, így meg szenvedni vagyok kénytelen. Apuka egyáltalán nem szeret engem, bár ami van itthon, azt sose sajnálja tőlem. Érzi, hogy ez kötelessége, de nem úgy, ahogy kellene. Egész nap csak erről az én esetemről volt szó.

1942. május 2.
Este a bácsiék mind átjöttek hozzánk, a tegnapi megverésemről folyt szó. Apuka mindig veszekszik anyuval, hogy anyu minek szól bele, mikor elver engem. Nagyon komoly civódásra került köztük a sor. Én azt gondolom, hogy egy házaspárnak nem szabad úgy élni, folytonos viszálykodásban, mint az én szüleim élnek, nemcsak mától kezdve.

1942. május 6. borzalmas nap
Három óra felé kopogásra ébredtem. A rendőrség elkezdte már a razziát. Nem ijedtem meg, apuka és az unokatestvérem Krajnóban vannak, és tudják, a többi unokatestvérem pedig elbújt. Pár perc múlva hallottam, hogy kopognak az ajtón, a bácsi mindjárt kinyitotta nekik. Egy lengyel és egy zsidó rendőr jött be. Mindjárt keresni kezdtek valamit, az egyik észrevett engem, rám parancsolt, hogy öltözzek fel, a másik megkérdezte, hány éves vagyok, mondtam tizennégy, erre békén hagyott. Keresgéltek egy darabig, de senkit nem találtak meg, csak Plockból vittek el kettőt. Nem féltem ugyan, de úgy rázott a hideg, mintha lázam lett volna. Ahogy elmentek rögtön elaludtam. Reggel az unokanővérem azzal keltett, hogy apuka megjött ......

:-) Szépjóestét!
Úgy ki vagyok csavarva, mint a rongy. Máma nem volt egyetlen főnök sem, még a telefonok is szabadságra mentek, úgy dolgoztam mint a kisangyal, majdnem teljesen végeztem a 2005-ös adatok rögzítésével. Ha holnap is ilyen nyugi lesz, reggel megnyithatom a 2006-os évet és attól kezdve naprakész vagyok :-))
Woww!
Este másoddolgozó, most fáj a hátam -pedig az nem szokott- és még tanulni is kéne, legalább kiszótárazni a legfontosabb metódusokat. Elhatároztam ugyanis, hogy a Delphi elméletét hasonlóképpen fogom megtanulni, mint az angol mondatokat és kifejezéseket. Egy cédulka egyik oldalára felírtam magyarul, a másikra angolul. Volt egy hétre kétszáz ilyen cédulám befőttesgumival összefogva. Buszon, klotyón ülve, pénztárnál sorállás közben a lehető leglehetetlenebb helyeken is elővettem mondjuk huszat. Megnéztem az egyik oldalát, olvastam hogy "Az én öcsém a te hugoddal a mi kertünkben játszik a Pisti labdájával." :-) Szép, napi használatú példamondat, de benne van egy csomó személyes névmás, ragozás, mifene.
Ha le tudtam fordítani fejben akkor jó, ment a cédulka a bal zsebbe.
Ha nem, akkor megnéztem a másik oldalát és ment a cédula a jobb zsebbe. (ha tudtam, akkor is megnéztem, ellenőrzésképpen) Amikor elfogyott a kupac, újra elővettem azokat, amikre nem emlékeztem és kezdtem előlről. Hol az angol oldalával, hol a magyarral, elképesztő mennyiségű kifejezést lehetett így memorizálni. Eredetileg szótanuláshoz javasolták a módszert, de az nekem kevés volt, én egyből kerek mondatokat akartam tanulni, nem volt időm évekig angol tanfolyamra járni.
Hát, ezt a módszert akarom most bevetni a metódusok bemagolásához, van belőlük pár száz és nem lehet tudni, hogy melyik hatot fogják kérdezni a vizsgán.

Más:
Megnyugodva hallom, hogy a héten véget ér a fidesz évértékelést előkészítő körútja vagy mije, szóval ha minden igaz, akkor egy darabig Orbán nem fog újabb hajmeresztő ígéreteket tenni. Csak a hírekben hallottam, a harmadával csökkentett járulékok után kedvezményes benzin a munkába járóknak és ilyen baromságok, most nincs kedvem utána járni a beszédeinek. Most gondolom összeül a stáb, rendelnek egy kocsiderék pizzát és pár éjszaka alatt megszülik a választási programot (amire majd azt mondhatják, hogy egy dolog a válsztási program és egy másik dolog a kormány program).
Mifelénk azt mondják, hogy igen-igen szegény ember az, aki még ígérni sem tud.

Azt azért itt most kijelentem, hogy én arra a pártra fogok szavazni, amelyik megígéri, hogy a bajuszos férfiakat kötelezni fogják, hogy minden nő nyakát megcsiklandozzák a bajuszukkal aki erre megkéri őket. Kötelezően, a kérés visszautasítása apeh elenőrzést és büntető feljelentést von maga után! Igenis, minden nőnek alanyi jogon jár, hogy időnként egy szépen stuccolt bajusszal jól megcsiklandozzák a nyakát és/vagy egyebét!
(a törvény meghatározná a kivételeket is. Eltiltanák például a nyakcsiklandozástól azokat a bajuszokat, amelyek tulajdonosának a neve Á-val kezdődik és der Jánossal végződik, illetve K-val kezdődik és övér Lászlóval végződik. Igaz, őket valószínűleg a kutya sem kérné meg ilyesmire)
Sőt, azt is követelem, hogy a jelenleginél jóval olcsóbban adják a bébiételt! Mennyivel egyszerűbb lesz a kutyámnak negyedáron megvenni a csirkemájas zöldborsópürét, mint minden hétvégén főzni neki, hát nem?
És ha már kérhetek, akkor azt is szeretném, hogy évente, jutányos áron kaphassak minimum két darab márkás melltartót és mondjuk hat darab bugyit. Pont mint Kubában, szépen odaadják a bugyi-jegyet, azzal el lehet sétálni a boltba és a jegy ellenében kedvezményes áron megvásárolni a cuccot.Akinek pedgi netán egy évben nem elég hat bugyi, az a luxus igényeit elégítse ki luxus áron a luxus profitot lefölöző luxus butikokban.
Nno. Több követelés most nem jut az eszembe, de még gondolkodom a dolgon, addig kell ütni a vasat amíg meleg, most kér a nép, most adjatok neki és hasonlók.

most pedig megyek szépülni, jó éjszakát :-)

:-) Ragyogó szépjónapot!
Mondhatnám, hogy minden jó, ha a vége jó.
Lidérces egy délelőttöm volt :-(
Elmentem a pajzsmirigy ambulanciára, ideje volt végére járnom a vizsgálatoknak.
Fél nyolc előtt pár perccel érkeztem, addigra már tömve volt az orvosi váróként funkcionáló lépcsőház - egyrészt időpontra visszahívottakkal, másrészt sorszámos "új" betegekkel. Az újat azért tettem idézőjelbe, mert én nem vagyok új, ismételniük kellett egy vizsgálatot, de nem voltak hajlandóak időpontot adni. Félóránként 6-8 beteget lát el az orvos, ha magamból indulok ki, még rá sem néz a betegre, csak kikeresi a számítógépben a leletét. Nem ecsetelem a lépcsőházi huzatot, a majdnem egy órás orvosi kávészünetet, lényeg a lényeg, 3/4 11-kor került rám sor úgy, hogy azok, akik 10 órára voltak visszarendelve még nem jutottak be. Több mint három órányi várakozás után megtudtam, hogy nincs pajzsmirigy betegségem.
Ez mondjuk jó hír, de ha előre tudom, eszem ágában sem lett volna végigszenvedni ezt a délelőttöt. Én, aki -20 fokban is bringázok (oda is azzal mentem) fél óra várakozás után bringás macskanadrágban, kabátban, kesztyűben, elkékült körmökkel, behúzott nyakkal dideregtem a jeges huzatban. Balról egy idős hölgy olvasott fel hangosan a mellette ülő másik idős hölgynek a "Gyógyulás és hit" című könyvből, jobbról egy harmadik idős hölgy vitatta meg az őt kísérő középkorú hölggyel, hogy melyikőkjüknek kellett volna tegnap videóra rögzíteni a nemrég indult új sorozat valahanyadik epizódját. Sajnos mindketten elmulasztották a felvételt, úgyhogy már nyilván soha nem fogják megtudni, hogy ki kivel és mit és hányszor. Egy idős úr mindenkit sorba kérdezett, hogy maga elé engedné-e. Mindenki a nővérkéhez utasította, szegény csak totyogott ott tanácstalanul.
Szóval hiába volt nálam a Delphi könyv, tanulni nem lehetett. Döntöttem magamba a szar_de_forró automatás kakókat, de nem segített semmi, a huzattól és a visszafojtott indulattól remegtem mint a kocsonya. És persze szorított a mellkasom, de ezt már szinte meg is szoktam.
Mikor végre megszabadultam, felültem a bringára, pár perc múlva éreztem, ahogy a lábaim és az ujjaim átmelegszenek, visszatér belém az élet.
Ebéd előtt még kivittem a kutyut egy kicsit a Dunára. Gyönyörű idő van, ezer ágra süt a Nap, nincs szél, kristálytiszta a levegő. A folyó zajlik, hatalmas jégtáblák úsznak rajta. A part mentén feltorlódnak, nagyon érdekes alakzatokat lehet látni. Éppen megzavartuk az ebéd utáni csendespihenőjüket töltő vadkacsákat. Egész nap vízen vannak, ha nem úsznak, akkor vagy a part menti jégen ülnek, vagy a sodródó jégtáblákkal vitetik magukat. Dél körül kicsit kiülnek a partra, gondolom, szunyókálnak a napon. Sajnálom, hogy felzavartuk őket, a blökim hosszan kilógó nyelvvel, boldog farokcsóválással rohangált a parton. Önző vagyok, gyönyörű látvány volt a rengeteg felröppenő madár. Különösen a gácsérok nagyon szépek, messzire világít a sötétzöld fejük.
Láttam jégmadarat is, tőlem alig 10 méterre ült egy ágon. Először a háta kékjét vettem észre, mozdulni sem mertem, nehogy felriasszam. Ő meg, mintha fényképeztetni akarná magát, úgy pózolt. Először oldalra fordult és a hosszú, ívelt csőrét mutatta meg, aztán szembe, hogy a korallpiros begyét is megcsodálhassam. Még levegőt sem mertem venni, a kutya hálistennek szimatolt valahol, nem zavarta meg a jégmadarat, így hosszú percekig csodálhattam - és szidhattam mgam, hogy miért nincs nálam ilyenkor egy fényképezőgép! Úgy illegett-billegett előttem az a madár, mintha modellt állna - vagy arra várna, hogy autogramot kérjek tőle. Remélem, nem sértődött meg, amiért a váratlanul jött megtiszteltetéstől megkukultam és bunkó módjára egyetlen szóval sem fejeztem ki az iránta érzett csodálatomat, csak bámultam, mint borjú az új kapura - vagy még inkább, mint valkür a jégmadárra :-))

Most viszont megyek be a suliba és este nyolcig gyakorolok, mint az állat.

:-) Szépjóestét!
Kampány van - ami önmagában még nem lenne baj, ha felnőttként kezelnének bennünket.
Mert nézzük csak:
"A tb-járulék csökkenetésével több tízezer új munkahelyet lehetne létrehozni. Ha minden egyes családi vállalkozás csak egy új embert tudna alkalmazni, akkor ez 600 ezer új munkavállalót jelentene. Ha létrejönne 120-130 ezer új munkahely egy év alatt, akkor a költségvetést semmilyen pluszköltség nem terhelné. (....) Ha a tb-járulékot (10 százalékponttal, kegészítés tőlem) le tudjuk csökkenteni és ettől újabb munkahelyek jönnek létre, akkor a következő ciklusban lesz magasabb nyugdíj és lesz 14. havi nyugdíj is. (....) Azt pedig a nyugdíjasoknak kell eldönteniük a választások után, hogy pontosan hogyan képzelik ezt a 14. havi nyugdíjat, hogy egy fix összegként vagy inkább százalékban határozzuk meg (....) Az otthonteremtésnél - kis kiigazításokkal - a 1998 és 2002 között működött rendszert szeretnénk visszahozni. Felfogásunk szerint évente 40 ezer otthonnak kell ahhoz felépülnie, hogy az építőipar hozzá tudja adni képességeinek teljességét a magyar gazdaság növekedéséhez. Otthonteremtés ügyében bízzanak bennünk! Egyszer már sikerült a holtpontról kimozdítani a magyar építőipart." fidesz.hu
Annyira szép, hogy még a szemem is könnybelábadt a meghatottságtól.
Az más tészta, hogy vállalkozóként elég egyszerűen ki tudom számolni, hogy a tb 19 %-ra csökkentése önmagában nem lenne elég az alkalmazottak számának növeléséhez. Minek is, ugyanarra a munkára miért vennék fel több embert? Ami meg a nyugdíjakat illeti, nos, khm, khm, a naptárrendszer megreformálása helyett nem lenne egyszerűbb csak úgy simán -esetleg differenciáltan- megemelni a nyugdíjakat? Arra pedig, hogy 98 előtt az építőipar a fidesz nélkül is éppen talpra állni készült, pontos emlékeim vannak. Akkoriban ugyanis először egy padlóburkolókat forgalmazó, később pedig egy fűtőkészülékeket gyártó cégnél dolgoztam.
Szóval mindezekkel még vitatkozni sem nagyon érdemes.
Azt viszont nagyon veszélyesnek tartom, hogy ez az igéretspirál egyértelműen arra készteti az embereket, hogy mindent az Állam Bácsitól várjanak. A jóságos állam juttassa őket lakáshoz, adjon enni a gyermekeiknek, biztosítsa nekik az ingyenes orvost (a bélelt boritékokról persze már nem ő tehet, az a hagyományaink része), építsen nekik autópályát, adjon nekik magas nyugdíjat, biztosítson számukra -nem luxus, de minél magasabb- profitot.
Előtakarékosságról, gazdálkodásról, öngondoskodásról, piacról, az egyén felelősségéről szó se essék, ugyan már, az fárasztó, nem is értünk hozzá, arra vannak a jól fizetett szakemberek, hogy megmondják nekünk a tutit és kiporciózzák a GDP ránk eső falatkáját.
Arra azért kíváncsi lennék, hogy ha a fidesz megnyerné a választást, a központi bizot a kormányuk hogyan bújna ki mindezen igéretek teljesítése alól.
Mert kibújna, erre garancia egyrészt a gazdasági racionalitás, másrészt a feltételes mód, amit a cikk használ.

Egyébként nyugi, holnap az mszp következik, sőt az szdsz sem fog kimaradni.
Már persze ha addig végleg meg nem unom ezt a hajcihőt és nem disszidá keresek egy EU-s munkát.

:-) Szépjóestét!
Ma van a Magyar Kultúra Napja.
Ebből az alkalomból "Dr. Bozóki András miniszter „A Kultúra Pártfogója"- címet adományozza -többek között-
Hauer Lajosnak, a Gencsapáti Huzatos Borozó tulajdonosának, a helyi közéletben való aktív részvételéért, a Művelődési Ház és Könyvtár teljes külső homlokzatának felújításáért, valamint a község kulturális rendezvényeinek folyamatos támogatásáért."

Délután, másoddolgozás közben azon tűnődtem, hogy mit kéne írnom ebből az alkalomból de aztán úgy gondoltam, hogy az a leghitelesebb, ha belinkelem a Film-Színház-Muzsika gyűjtésemet. Ne arra tessenek gondolni, hogy micsoda nagyképűség saját magam ajánlani hanem arra, hogy a magyar kultúra általam ismert kis szeletkéjét ajánlom "fogyasztásra" jó szívvel, szeretettel.
És kicsit meg lehet nyugodni. Addig, amig vannak olyan kocsmárosok, akik pénzt adnak egy könyvtár felújítására, addig nem kell félteni a magyar kultúrát. Aki ezt nem teheti, az pedig vegyen magyar könyveket, lemezeket, járjon színházba, kiállításokra, hallgasson magyar zenét - könnyűt vagy komolyat, lényegében tök mindegy. Az csak a fontos, hogy fogyasszuk a kultúra általunk kedvelt kis szeletkéjét. Nem is az egészet, az úgyis lehetetlen, csak kis darabkákat belőle. Becsüljük meg ezzel azokat az alkotókat és művészeket akik vagy a világról megfogalmazott gondoltaikat próbálják művészi eszközökkel kifejezni, vagy csak simán szórakoztatni akarnak bennünket.

:-) Szépjónapot!
Aki tegnap és/vagy ma délelőtt nem ment el kirándulni vagy legalább egy kicsit sétálni, hát az bánhatja.
Ragyogó idő volt, hetvenhét ágra sütött a napocska, szinte melegítette a kabátom. Éreztem, ahogy feltölt energiával. A madárkáink köszönik jól vannak, kövérek, fényes a tolluk, meg sem kottyant nekik a múlt heti hideg - remélem, hasonló jó kondicióban vészelik át azt is, ami most jön. Vastag, szürke felhők gyűltek a hátunk mögött, szinte versenyt futottunk, hogy mi érjünk előbb haza. Sikerült, szerintem még el tudok indulni dolgozni. Hogy hazafelé hogyan tudok jönni, azon ráérek akkor filózni, ha majd belepett a hó :-)

Most készül az oldalas mellé való pirított krumpli, mire befejezem a bloggolást, kész az ebédem, indulhatok másoddolgozóba. A pirított krumpli nagyon egyszerű. A hámozott krumplit 2-3 mm vékony karikákra vágom és beleszórom egy olajjal vékonyan kikent serpenyőbe. Meghintem sóval és teszek rá egy fedőt. Hagyon párolódni pár percet, addig a serpenyő alján lévő krumplikarikák megpirulnak, a felül lévők pedig megpuhulnak. Akkor egy széles kanállal átforgatom és a másik felét is lepirítom. Ennyi.
A sült oldalas egyébként nagyon jól sikerült, puha, ízletes - de most pár hónapig nem eszem ilyesmit. Egy évben két-három alkalommal bőven elég ennyire megterhelni a gyomrom.

Nno, megfordítottam a krumplit, a második pirításig még elmesélem, hogy mi jutott az eszembe erről a bulvárhírről.
A barátnőmnek mesélte a fodrásza, hogy egyik reggel, közvetlenül nyitás után (6-kor nyit) berobbant az üzletbe egy elegáns, kosztümös hölgy, hogy jajj, de jó hogy meglátta ezt a kis üzletet, nem ide jár ugyan, de reggel van egy fontos tárgyalása, ugye megcsinálja a haját, dauerolni és vágni kellene. A fodrász persze megcisnálja, hogyne csinálná, örül a kuncsaftnak, szívét-lelkét beletette abba a dauerba. Amikor fizetésre került a sor, a hölgy kotorászik a táskájában, elsápad, nyúl a zsebeibe, hogy jajj, hát a pénztárcája otthon maradt, nem is tudja, micsoda szégyen, tíz perc múlva visszajön - és már ki is robogott az ajtón. A fodrász persze azóta sem látta viszont - valószínűleg nem is fogja, van Pesten elég fodrász, aki örül, ha új vendég nyit be hozzá. Daueroltatni amúgy is elég kéthavonta.
Az a helyzet, hogy útálok ilyen világban élni.

Nno, megpirult a krumplim, megyek ebédelni és utána dolgozni. A felhőket már aligha előzhetem meg, teljesen beborult, alkonyi sötétségbe borult a város.

:-) Szépjóestét!
Máma megint bentfelejtkeztem a munkahelyemen, négy után jöttem el. Pénteken kettőkor végzünk, elmentem a masszőrhöz és háromkor még visszamentem. Igaziból nem is tudom miért, hisz nem is dolgoztam. Icipicit talán pakolásztam, de az is csak valami látszattevékenység volt. Tényleg nem tudom mivel töltöttem azt az egy órát, leginkább a szöszmötölés jelző illene rá. Vagy tötyörgés, molyolás, bambulás, valami ilyesmit csináltam. Meg kell mondanom, hogy nagyon jól esett. Tét nélkül, sietség nélkül, csak úgy lézengeni egy órát, bizisten, alig akartam hazaindulni.

Este meghívtak egy koncertre a Duna Palotába. A BM Duna Szimfonikus Zenekar játszott, a műsoron Rossini és Mozart.
Én -mióta rákaptam az operára- nem vagyok túl gyakori koncertlátogató, néha az Operaház szimfonikus zenekarának koncertjére megyek el, vagy az Akadémiára. Hiába no, sosincs elég időm olyasmire amit szeretek csinálni.
Szóval, lényeg a lényeg; ilyen koncerten még nem voltam, a darabok előtt egy műsorvezető (Zelinka Tamás) mondott pár szót egyrészt az előadó művészekről, másrészt a zeneszerzőkről, a darabok születésének körülményeiről.
Igaziból, mit szépítsem a dolgot, inkább kimondom, szóval pletykált.
Pletyizett, hogy pontos legyek.
Szaftosakat mesélt Mozart házasságáról és anyósáról, arról, hogy időnként a takonypóc zseni pimaszságával lehülyézte a nála 24 évvel idősebb világhírű kürtművészt (akinek a kürtversenyeit írta) és azt is megtudhattuk, hogy milyen körülmények között született a híres C-dúr "Linzi" szimfónia. Nagyon élveztem azt a néhány percet, jópofa, hangulatos előadás volt.

Az ilyen koncertekről érdemes tudni, hogy a szerkezetük nagyon hasonlít egy elegáns vacsoráéra - a vendégeket apró, étvágygerjesztő falatkákkal fogadják, aztán jön egy mutatós előétel, egy tartalmas főfogás és végül desszert.

Itt fogpiszkálóra tűzött olajbogyó és petrezselymes vajba mártott rákfarkak gyanánt Rossini Olasz nő Algírban című operája nyitányát kaptuk. Pikáns, pergő, valódi vígopera nyitány. Koncerten is tökéletes indítódarab; könnyed, nyomtalanul felszívódik a dobhártyán és előkészíti az agy mélyebb tekervényeit az utána következő tartalmasabb fogásokra.
Az előétel mindig gazdagon díszített (értsd: virtuóz) és karakteres. A karakterességet a szólista adja meg, mert a koncertek második darabja általában valamilyen hangverseny. Ma Mozart Esz-dúr kürtversenyét adta elő egy fiatal, végzős művész, Chlebovics András. A srác a nyáron fog diplomázni, éppen ezzel a darabbal. Addigra szépen be is fog érni, túl lesz az apró ritmusbéli bizonytalanságain. Ezek nem komoly hibák, csak olyanok, mintha mondjuk a tokajiban párolt libamáj mellett kicsit megfolyt vona a mártás. A produkció jó, nyárra szerintem garantált a jeles diploma.
Rövid szünet után következett a főfogás, szintén Mozart, a már említett C-dúr "Linzi" szimfónia. Szép volt. Biztos van ennél jobb zenekar és jobb karmester (Kaposi Gergely vezényelt), de egy péntek estére tökéletes élményt nyújtott, nagyon élveztem.
Mozart zsenijét mutatja egyébként, hogy csak az I. Adaggio tételben két olyan dallamrészletet fedeztem fel, ami könnyűzenei produkciókba "átemelve" hónapokig állt a slágerlisták élén - kétszázakárhány évvel az eredeti dallam megszületése után. De ez mindegy is, nem vádolok én plagizálással senkit, elhessegettem a zavaró gondolatokat és átadtam magam a zenének.
Kár, hogy a desszert, a ráadás elmaradt. Az összeszokott, lelkes közönség nagy tapssal jutalmazta pedig a művészeket, igazán megérdemelt volna valami apró, könnyed kis darabot - csak úgy levezetésképpen, mint ahogy az ember szeletke sajttal és körtével fejez be egy finom és elegáns vacsorát.


Más:
Ennyi kifinomultság után most bevallom, hogy a világ egyik legközönségesebb kajáját sütöm éppen: oldalast.
Még soha nem csináltam, vagy 10-15 éve nem is ettem, de az egyik barátnőm állandóan oldalast süt és annyit áradozott róla, hogy gondoltam, egy életem, egy halálom, jól kitapintható a májtompulatom, üsse kavics, kipróbálom. Vettem egy szép darab oldalast és bedörzsöltem pár gerezd zúzott fokhagyma, evőkanálnyi mustár és kávéskanálnyi majoranna keverékével. Meghintettem sóval, megszórtam borssal, öntöttem a tepsibe egy pohár vizet (szerintem sör lett volna az igazi, de az ilyesmi mindig csak utólag jut az eszembe) és közepes lángon betoltam a sütőbe. Néha utána töltöm a vizet, nem szeretném, ha megégne. Remélem, hogy belül puha, kívül ropogós pecsenye lesz belőle. Krumplipürét fogok mellé készíteni és vettem kovászos uborkát is. Ami marad (fog maradni, mert jó nagy darabot vettem) azt adagokra szabva, fóliába csomagolva lefagyasztom. Főzelékekre feltétnek, vagy két szelet kenyér mellé téve kirándulásra isteni lesz - már persze, ha nem betegszek bele a zsíros ebédbe. Na netán mégis, akkor sincs nagy baj, meghívom rá a barátnőmet, neki a jelek szerint nem árt.

:-) Szépjóestét!
Olyan állapotban vagyok, amikor minden fáj.
Este például hallgattam a kedvenc rádióműsorom ismétlését, a Kádár kor kiváltságosairól és kiváltságairól szólt. Olyasmikról, hogy kik és miért kaptak beutalót jobb üdülőkbe, kiknek a gyerekeit vették fel biztosan az egyetemre, kik jutottak be a jobb kórházakba és hasonlók. Hogy voltak-e Bástya elvtársak egyedül a medencékben.
Kár, hogy csak most, az ismétlést hallgatva jutott az eszembe, hogy annak idején nálunk még gimnazistának lenni is kiváltság volt - már persze a szakközepesekhez képest. Én közgazdasági szakközépbe jártam és nekünk se nyelvtanulás, se tanulmányi versenyre felkészítés, de még szalagavatói nyitótánc se járt. Azt is csak a gimnazisták járhatták, ők tanulták be a keringőt, mi csak nézhettük. Minket nem is korrepetáltak ha valami tanulmányi versenyre jelentkeztünk. Én például történelemből jutottam be a megyei versenyre és jobb helyezést értem el mint a gimiseink, holott őket felkészítette a töri tanáruk, én meg csak úgy a saját fejem után tanultam. Nekem akkor ez fel sem tünt, legalábbis nem abból a szempontból, hogy az egyetemre felkészítő gimibe nyilván nem azok a prolik íratták a gyerekeiket, akik az érettségivel együtt valami szakmaféleséget is akartak a kezébe adni, mert egyetemből ugye nem lehet megélni, de könyvelésből, vendéglátásból, varrásból és hasonlókból igen. Nálam akkor ez úgy csapódott le, hogy hát persze, nekem úgyis szakmám lesz, amit extrában tanulok azt csak a saját kedvtelésem miatt tanulom, minek is foglalkoznának velem a tanárok külön.
Szar ügy, hogy az ember már eleve kasztosodásra van berendezve.
Több mint húsz év távlatából egyébként baromság ilyesmin agyalni, azóta legalább féltucatszor fordítottam a sorsomon és egy kicsit mindig jobb helyzetbe kerültem - igaz, a kasztomnak még mindig csak a pereméig jutottam.
Erről majd máskor, nagyon fáradt vagyok, már csak zagyválok össze-vissza.

Egyébként kampány van -már négy éve-, hogy a fene enné meg!

Delphi tanár úrnak hálás köszönet, már tegnap este beírta a karómat és
így lehetővé tette, hogy febr. 1-én újra vizsgázzak. Ezúttalmár több
sikerrel,mert előtte valónap konzultációt is tart :-))

A munkába viszont belefulladok :-/

:-) Szépjóestét!
Nna, megvan az egyes.
Nem olyan nagy tragédia, tényleg nem, előre látható volt, hogy három nap alatt nem tudom megemészteni a minimum egy hétre való anyagot. Szerintem még többet is megtanultam belőle mint várható volt, ha van egy csöpp eszem és letöltöm a netről a teljesen hivatalosan fent lévő mintavizsgákat, akkor célirányos készüléssel akár még sikerülhetett is volna. Persze nem volt annyi eszem, ugyan miért lett volna? A hónap végén lesz egy vizsgaelőkészítő konzultáció, arra feltétlenül elmegyek. Ilyen konzultáció után írtam jelest elektrotechnikából, négyest pascal I-ből, szintén négyest fizikából. Úgyhogy gyorsan megegyeztem a tanárral, hogy hamar beírja nekem az egyest, mert a konzultáció másnapján van egy vizsga, abba bele akarok férni lehetőleg úgy, hogy a gépes gyakorlati vizsga után rögtön megírjam az elméletet is. És addig, amig a rendszerben nincs rögzítve a karó, nem enged új vizsgára jelentkezni. Szóval a Delphi nem lesz gond, pláne ha kicsit tudnék gyakorolni is. De bent a suliban olyan gépek vannak, hogy a szemem kifolyik tőlük. 15 colos monitorok, legalább 10 évesek. Pár órát gyakoroltam csak, de alig látok, a szemem ég, majd kifolyik.

Amúgy iszonyú nagy bajban vagyok. Az eddigi, jól megszokott vizsgadrukkom teljesen megváltozott. Eddig is izgultam vizsgák előtt, de az valamiképp segített. Beszűkítette a tudatomat, csak a tantárgyra tudtam figyelni és belül az agyam lüktetésére, megszünt a külvilág, nem láttam, nem hallottam amig a vizsgalapot le nem adtam. Aztán vagy nagy kacagással, énekelni-táncolni vágyással robbant bennem a megkönnyebbülés, vagy fáradtan összelottyadtam, de az már mindegy volt.
Most viszont a szivem össze-vissza kalimpál, a mellkasomon mintha mázsás súly lenne, minden kis zajra összerezzenek és hullámokban tör rám a halálfélelem. Ez a legrosszabb, nem megijedek, vagy hasonló, hanem valóságos halálfélelem tör rám. Hiába próbálok a tanulásra koncentrálni, lazítani, vagy valami kellemes dologra gondolni, nem tudom befolyásolni a rossz érzést, csak akkor múlik el, amikor ő akarja.

Most megyek és teszek pár szelet nyers krumplit a szememre.

Ja, még előtte valamit: ez a Déli Riporter (Úr) nem az a Déli Riport (kampányújság).

:-) Szépjóestét!
A helyzet még rosszabb, mint gondoltam :-(((
a 428 oldalból eddig 140-et voltam képes többé-kevésbé feldolgozni - és még
sehol sincs a gyakorlás, amire legalább egy napot rá kéne szánni. Ez
testvérek között is mondjuk péntek reggelre lenne meg, nekem viszont szerda
délután van a vizsga, szóval az UV garantált.
Arról nem beszélve, hogy már délben éreztem a mellkasomon a már sajnos
ismerős szorítást, azóta is olyan, mintha egy abroncs lenne rajtam, még a
lélegzetvétel is erőfeszítésembe kerül.
Szóval a helyzet ugyan rossz, de legalább reménytelen is.

Arról nem beszélve, hogy a volt kedvesem valami elképesztő érzékkel
jelentkezik be mindig olyankor, amikor én vagy rosszul vagyok, vagy vizsgára
készülök, vagy mindkettő egyszerre. A nyáron is elbuktam egy vizsgát miatta,
az ősszel is pont az SSADM előtt két nappal jutottam eszébe - naná, hogy
abból is UV lett. Kezdem nagyon unni ezt a macska-egér játékot. Az, hogy
életem nagy szerelme ő volt, még nem jogosítja fel arra, hogy egy évtized
múlva csak úgy unaloműzésből szétbarmolja az életem. A multkor már azt
hittem, hogy megértett, de sajnos mégsem, kénytelen leszek meggyűlölni,
hogy szabadulhassak tőle.
Csak az a baj, hogy még előtte végleg kiöli belőlem a bizalmat. Nincs nehéz
dolga, már így sem sok van bennem, de tán valamit hagyhatna belőle -
legalább egy szikrányi reményt, hogy nem minden férfi szemétláda.
Ugye nem?

:-) Szépjóestét!
Csak nemrég végeztem a vasárnapi dolgozómmal, mindjárt kezdek neki a tanulásnak.
Hogy ebből most mi lesz, az megjósolhatatlan. Az eddigi tanulási módszerem, miszerint 3-4 napra kávé-üzemmódra kapcsoltam és napi kétszer két óra alvással egész nap tanultam, nos, az most aligha fog menni. Egyszerűen nem ihatok kávét. Arról, hogy az alvásnélküliséget hogy tolerálja majd a szívem, dunsztom sincs. Ha csak azt veszem alapul, hogy azt a munkát amit normális egészségi állapotomban három és fél óra alatt megcsináltam, nos, ezt a munkát ma közel öt órára sikerült széthúznom, mit ne mondjak, nem túl biztatóak a kilátásaim.
Mindenesetre van egy doboz méregdrága ginzengzselém és vettem egy doboz "brain power" teát is. Zöld tea, menta, csipkebogyó, hibiszkusz, eukaliptusz és naprafogó virág van benne. Csupa agystimuláló :-)) Na nem mintha lenne agyam amit stimulálni lehetne, de sohase lehet tudni.
Egyébként is, a placebo hatás is hatás, hátha beválik.

Más:
Tessenek ellátogatni Kingához, kiegészítette a blogok USA béli "betiltásáról" szóló kacsát vagy minek nevezzem. Érdemes kicsit elgondolkodni azon amit a törvényhozás és a való élet viszonyáról ír.

Most pedig mély levegőt veszek és fejest ugrok a Delphi könyvbe.
Tessenek nekem nagyon-nagyon-nagyon drukkolni.

Itt kettővel lejjebb feltétlenül tessenek rákattintani a Comment-re, Kinga nagyon érdekes kommentárt fűzött a blogok USA béli "betiltásával" kapcsolatos törvényhez.
Nekem kissé furcsa, én nagyon ellene vagyok az olyan torvényeknek, amikről mindneki tudja, hogy senki sem fogja sem betartani sem számonkérni. Magyarországon ilyenek a türelmi zónáról, vagy éppen a pit-bullokról szóló térvények. Mindenki szarik rájuk. De akkor meg minek?
De tényleg: minek az emberek életét olyan törvényekkel keseríteni amikről nem is várják el, hogy betartsák őket? amikről a születésük pilanatában tudja mindenki, hogy baromság?

(van egyébként egy elméletem arról a világméretű összeesküvésről ami ilyen törvények létrehozásával biztosítja, hogy a rengeteg feleslegesen kiképzett, állástalan jogásznak jusson némi feladat, de ezt most inkább hagyjuk)

:-) Szépjóestét!
Remekül érzem magam, tele vagyok muzsikával. Nagyon szép volt Az istenek alkonya.
Csak kár, hogy olyan rövid :-)))
Az első felvonás pont két órás, a második majdnem másfél, a harmadik is több mint egy óra.
A történetet most inkább nem írnám meg, még az első két résszel is adós vagyok, egyszer -ha lesz rengeteg sok időm- akkor majd megírom itt. Azt is ami a librettóban van és azt is, amit én gondolok közben.
Ha értenék a zenéhez akkor most le tudnám írni, hogy milyen zenei megoldások miatt szeretem annyira ezt a négy darabból álló sorozatot. De sajnos egyáltalán nem értek a zenéhez, úgyhogy nem elemzem sem a hangszerelést, sem a staccatokat, sem a moderátókat és pianókat, sőt a fortissimókat sem.
Írom csak azt, amit érzek.
Több tucat alapdallamból áll a darab, mindenkinek külön motívuma van amik a lelkiállapotától, helyzetétől függően ritmusukban és hangszerelésükben is változnak. Az egyik alapmotívum, a Rajna dallama is többféle. Hallhatjuk a napfényben csillogó hullámok csevegését, lehet érezni ahogy sziporkáznak a csillogó napfényben, kelletik magukat mint a felékszerezett szépaszonyok. De lehet hallani a Rajnát lustán, álmosan hömpölygőnek vagy zavarosan, vészt jóslóan áradónak is. Van, amikor szélesen, méltóságteljesen hullámzik és olyan is, amikor mintha még a folyó is megrémülne az istenek vad haragjától.
Vagy a másik kedvenc dallamom, Brünnhilde és Siegfried szerelmének motívuma is a szerelem, az aggódás, a féltékenység és megalázottság minden fázisán keresztül megy.
Gyönyörű, borzongató muzsika, tényleg nagyon szeretem a Ringet.
A művészek teljesítményében semmi meglepő nem volt: korrekt, pontos Siegfried és Gutrune, túláriázott Brünnhilde, nagyon-nagyon szép Waltraude (Németh Judit), és bocsánatot kell kérnem a multkoriban lehúzott Berczellytől; ezúttal egész korrekt Hagent énekelt. A zenekar gyenge pontját ismét a rézfúvósok jelentették, ezúttal nem bugyborékoltak hanem imitt amott becsúszott egy-egy fals hang.
Maga a produkció is szétesett kissé, a sellők folyton belegabalyodtak a lepleikbe (szegénykéknek uszályos, lebegő ujjú ruhákban kell a földön gomolygó működben csúszni-mászni, mintha vízben táncolnának), a második felvonás esküvői jeleneténél pedig a legfontosabb kellék, a gyűrű (sőt, a Gyűrű) is hiányzott Molnár András kezéről - úgy vitte be neki egy kórista. De mindez apróság, csak azoknak tűnik fel, akik már sokadszorra látták az előadást. A Ringben nem ezek a dolgok a lényegesek, hanem a zene. Sőt, a Zene. És persze a librettóban rejlő mondnaivaló. Az pedig csodálatos, misztikus, sok rétegű, ezer arcú, soha meg nem unható.
Kár, hogy ilyen hamar vége van és egy teljes évet kell várni hogy mégegyszer láthassam.
Hacsak addig nem veszek egy DVD lejátszót (amit könnyen előfordulhat) és egy hozzá való TV-t (ami már húzósabb lesz, súlyos fogadalmamat kell majd megszegnem hozzá) és persze magát az operasorozatot DVD-n. Láttam az Opera Shopban, 13800 ft operánként.

:-) Szépjónapot!
Sajtószemle:
Pocakos nyomozott kicsit mentőhelikopter ügyben.

Bush: Beszólsz, becsuklak
"Bárki... aki olyan eszközt vagy szoftvert használ, amely alkalmas arra, hogy telekommunikációt vagy másfajta, teljes egészében vagy részben az interneten zajló kommunikációt kezdeményezzen... anélkül, hogy felfedné személyazonosságát, azzal a szándékkal, hogy más személyt bosszantson (idegesítsen), sértegessen, fenyegessen vagy zaklasson ... a 18. szakasz értelmében pénzbírsággal vagy legfeljebb kétéves börtönbüntetéssel, vagy mindkettővel büntetendő" - áll a törvényben, amelyről elképzelhető, hogy a szólásszabadságról folytatott társadalmi vita középpontjába kerül az Egyesült Államokban.
Hm. Hmhm.
Azért mielőtt feljelent, szóljon az, akit netán bosszantok.

:-) Szépjóestét!
Illetve hát reggelt, mert én most ébredtem. Este fél hét körül értem haza, elláttam a blökit és eldőltem mint egy zsák - és ez jól van így.
Holnap lesz a Ring utolsó része, de olyan intenzív volt ez a hét, hogy nem volt erőm írni róla. És sajnos már nem is lesz, szerdán nekifutok egy Delphi gyakorlati vizsgának, tanulás következik. Már nem halogathatom tovább, most már szabadságom is van, ki is írattam, hát muszáj legalább megpróbálni. Olyan pedig az agyam mint a vatta, sőt még annál is ritkásabb, szinte légneműnek érzem, mintha nem is lenne.

Más:
délután be voltam jelentve masszázsra. A masszőrnő elég sokat beszél, eleinte figyelek rá, még válaszolok is neki, unoka, főzés, pasik, mikor mi a témája, de mire túl vagyok a fájdalmasabb kefélésen és szipolyozáson és már csak a hátam dögönyözése van hátra általában teljesen ellazulok és valami félálomba zuhanok. Hallom is amit mond meg nem is, olyan a hangja mint egy patak csobogása, istenien lehet mellette átaludni az utolsó tíz percet.
Hát, ma nem így történt, mert miről kezdett locsogni az én kedves masszőrnőm, na miről??
Hát arról, hogy ő nagyon nem szeretné ha tavasszal kormányváltás lenne, merthogy Orbán mennyi disznóságot csinált. Egy darabig tűrtem, tulajdonképpen igaza van, egyet is értek vele, csak hát nagyon útálom, amikor az emberek vakon hisznek az egyik félben és ugyanolyan vakony gyűlölik a másikat. Nem foglaltam állást, megálltam, hogy nem foglaltam állást, csak éppen elmaradt a heti tíz perces nirvánám.
Ráadásul utána még vissza kellett mennem dolgozni. Ez még önmagában nem volna baj, csak az a borzasztó, hogy ezt a munkát már egy hónapja meg lehetett volna csinálni szép kényelmesen, többszörösen ellenőrízni a megírt jelentést fordítás előtt és után. Merthogy jelentést kellett írni a külföldi tulajdonosunknak, és egy ekkora cégnél ugyan miért ne veszne el a munka, miért ne a határidő előtt két nappal készülne el a 8 oldalas beszámoló és a sietség miatt ugyan miért ne expresszen kéne fordíttatni külső vállalkozóval, mert másra már nincs idő. Ennek köszönhetően történnek meg aztán olyanok, hogy az a program, amit az angoloktól vettünk át és a "Sure finish" nevet lefordítottuk "Biztos befejezés"-re, azt most a külsős újrafordította és kijött belőle "Secure ending". Amiben ő nem hibás, mert honnan tudhatná, hogy ennek a minőségbiztosítási programnak van egy eredeti angol neve, csak hát az ilyesmit nem péntek délután négy órakor kéne észrevenni egy titkárnőnek, amikor hétfőn reggel tízre a tulajdonos asztalán kell lenni az anyagnak.
Vagy mégis?
lehet hogy csak én vagyok túl hisztis és ez így normális?

Most megyek vissza szépülni, kell az energia.

(hehe, a rádióban megy a Drága Bolgár Úr ismétlése. Éppen Kende Péter magyarázza, hogy az új Orbán könyvét nem a kampányidőszakra időzítette ugyan, de szerinte az igazi Orbán végzetesen káros az országra. Egyetértek vele, naná, hogy egyetértek, csak éppen ő sem különb mint a Vizslások, akik egy divatfotóra montírozták rá Gyurcsány fejét és a modell kezében tartott pezsgőspohárra ráírták, hogy 153.000 ft. Mármint egy üveg pezsgő annyi, amit ez a luxisbaloldali nagytőkés vedel. Elképzelem Gyurcsányt, ahogy pezsgőt bontat és mint valami aranyifjú, beleönti a táncosnő cipőjébe és onnan issza meg. Azt hiszem, utoljára Zolánál olvastam ilyesmit. Vagy Jókainál? Mindegy, valamelyik XIX. századi írónál. Hiába no, nincs új a nap alatt.)

:-)
Egy kis nézegetni való: Laan. digitális festészete

:-) Szépjóestét!
Jártányi erőm sincs.
Napközben dolgozni, este pedig vagy dolgozni vagy színházba menni, mit ne
mondjak, elég intenzív.
Hiába, a polgári módon való kultúra fogyasztásához polgári életmód is
kell(ene).

ÁÁÁÁááÁÁÁÁáááááááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááÁááááááá!!!!!!!!!
ÁáÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááÁÁÁÁáááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááá!!!!!!!!!!!!!!!

Kezdődik, megint kezdődik!!! Ez nem igaz, nem hiszem el, nem akarom!!!!!!!!!!!
Reggel hatkor összetalálkozunk a kedvenc kutyahas-vakaró pedellusbácsinkkal.
Mit mond nékem a kedves öreg egyik kezében a seprűvel, másikban a kutyám selymes fülével, na mit??
- Hát kedvesem nem tudom maga milyen érzelmű, de én ilyen vagyok, had adjak magának egy naptárat...- és a kezembe nyom egy kártyanaptárt. Narancssárga körben egy ijedt tekintetű, ősz hajú úr mereven előre tartott kézzel V betűt formáz az ujjaival. Látszik az arcán, hogy idegen neki a helyzet, tán a válla is fáj már kicsit a kényszeredett tartástól, a mosoly is inkább csííííz mint bizalomteli őszinte mosoly.
Néztem az én farokcsóváló, félvér (vizsla - labrador - pitbull, szóval csak harmad-, de az is lehet, hogy negyedvér, mert szerintem valami tacskó is lehetett a dologban) kutyámat. Hálistennek ő nem vett észre semmit, boldogan rázta a hátsóját, kutya módra kifejezve az érzelmeit. Ha rajtam múlik nem is fog semmit észrevenni, mert én bizony most megígérem, hogy az utcán nem politizálok!
Nincs énnekem olyan sok kedves távoli ismerősöm, hogy felét elveszítsem.
Így aztán nem politizálok az utcában lakó autószerelővel aki szintén nagy kutyabarát és ha összefutunk, negyedóránál hamarabb nem szabadul az eb a keze közül - igaz, általában nem is akar. Nem politizálok a kedves csaposommal, a kedvenc hentesemmel és zöldségesemmel, a szomszéd nénivel, az operaházi székszomszédaimmal.
Nem és nem!
Egyébként az egyik kutyás barátném miépes, a másik színházba járó barátném fideszes, a legkitartóbb széptevőm is fideszes, hát ha eddig kijöttem velük, akkor azután is ki fogok.
Már ha rajtam múlik persze.
A politika meg tényleg elmehet a picsába.

:-) Szépjóestét!
Olvasom ezt az egész fertelmes vizsla-ügyet és semmi más nem jut az eszembe, mint anyukám kedvenc mondása; Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.
Az egyik rágalmaz, a másik lop - és mindkettő a másiktól akar minket megvédeni.
Az egyik a kútba szarik, a másik csak a kávájára.

De most tényleg!
Hogy egy másik, mostanában előkerült bonmottal éljek; nem kell nékünk se nímet, se labanc, se semmiféle idegeny, hogy a gallérunk mögé pökjön - elvégzik ezt a szívességet nékünk a saját pártjaink.
Ők szegények ugyan azt hiszik, hogy egymást pöködik de a csula java bizony ránk jut - csurog lefelé a pofánkon.

Valamit azért csak kéne csinálni, hogy ez a disznó banda ne köpködhessen bennünket össze.
És ezt a munkát ne bízzuk se nímetre, se labancra, hanem intézzük el mi választók: lapátra az összes szardobálóval!
Lapátra a nímand Rogánnal, az ármányos Újhelyivel, a farizeus Semjénnel és lapátra az összes többivel!
Menjenek a büdös picsába és hagyjanak nekünk békét.
Nno.


Más:
máma jóval könnyebb volt odabent, tényleg, ha mindennap ilyen lenne mint a mai, kutyabajom sem volna. De még néhány olyan nap mint a hétfői volt és felmondok, esküszöm felállok, bevágom magam mögött az ajtót és még az utcába sem megyek be többet!
Nno.

Van azért jó hírem is :-))
A jelek szerint a vérkeringésem nagyságrendekkel jobb mint gondoltam.
Az történt, hogy vasárnap a másodmunkahelyről mentem az operába. Bevittem a szép ruhát, letusoltam, átöltöztem és ott hagytam a bringás cuccom. Ma délután veszem a kabátom, venném a cípőm, hát nincs sehol - ja persze, jutott az eszembe, hát bent hagytam a másoddolgozóban, jé, de tyúkeszem van!! Kicsit toporogtam még, búcsúzkodtam a kutyától és elindultam dolgozni. Az első piros lámpánál -amikor le kellett szállnom- vettem csak észre, hogy úgy indultam el, ahogy voltam: kabátban, papucsban.
Mondom: pa-pucs-ban!! :-DD
Mínusz nyolc fokban, papucsban :-D
Nyolc és fél kilométer, ócska, kátyus utakon, még sietni sem nagyon tudok, harminc percnél hosszabb az út, hát fél óra alatt biztos le fog fagyni néhány lábujjam, de visszafordulni már nem akartam.
Hát kérem, nem hogy nem fagyott le a lábam, de mégcsak nem is fázott!!
Bezonyám!
Amikor beértem, teljsen normális hőmérsékletű volt a lábam!!
Hiába no, valkür lennék vagy mifene, vér folyik bennem, nem káposztalé!!

:-) Szépjóestét!
Rémísztő. Még csak hétfő van és nyoma sincs a tegnapi lazaságnak,
derűnek és nyugalomnak. Van helyette heves szívdobogás, fejfájás, némi
hányinger és szédülés. Megint szédülés.

:-) Szépjóestét!
Régen volt ilyen kellemes, pihentető hétvégém.
Pénteken egy szép Rajna kincse, szombaton gombavadászat, egy kiadós
alvás, egy könnyed mozi, ma pedig ragyogó napsütésben hatalmas séta,
délután kevés dolgozás, este pedig egy gyönyörű Walkür.
A Walkür egyébként is a kedvencem, különösen a harmadik felvonás, de ma
kivételesen szép volt az előadás.
Ugye nem baj, ha csak holnap írok róla?
Most olyan pihent vagyok, olyan emelkedett, ábrándos, nincs kedvem a
billentyűveréshez.

:-) Szépjóestét!
Megnéztük a Csak szex és más semmitt.
Csupa-csupa jót hallottam a filmről, az első igazi magyar romantikus vígjáték remek színészekkel és hasonlókat.
Azt kell mondanom, hogy ez mind igaz.
A film tényleg romantikus, tényleg vígjáték, tényleg remek és tényleg jó színészek vannak benne.

Kár, hogy ez a filmtörténet 1.625.214-dik szingli-filmje amiből az derül ki, hogy dugni mindenütt jó de a legjobb otthon - a férjünkkel, gyermeknemzés céljából.

De most tényleg, ez kell nekünk, hogy egy Csányi Sándorból Hugh Grantot csináljanak? Egy Schell Juditot mixeljenek össze egy Dobó Katával? Az egyik ízig-vérig színésznő, a másik meg rendezői instrukcióra biggyeszti a száját, néha sejtelmesen pislant és egyetlen hiteles mozdulata van a filmben, amikor a főpróba előtt zsebkendővel kitömi a melltartóját?
Meg egyébként is: ha én fel akarnám magam csináltatni, akkor egy 190 centi magas, szépséges török giroszos fiúnak nem tartanék kiselőadást a peteérésemről, hanem valami sötét parkban egyszerűen csak megbotlanék és aláesnék.
Vagy rá - attól függően, hogy aznap éppen mihez lenne kedvem - de ezt most inkább hagyjuk.
Értem én, hogy egy filmnek szórakoztatni kell, ennek a feladatának a Csak szex tökéletesen eleget is tesz. Jók a poénok, nincsenek túlbohóckodva a fonák helyzetek, van a filmnek ritumusa, pörög a történet.

És tényleg nagyon jók a színészek. Nem csak a két főszereplő, de például Seress Zoltán is remek a szerepében: tisztelettudó, kissé gyámoltalan ugyan, de lehet rajta érezni a vágyat (én speciel őt választottam volna, de most inkább ezt is hagyjuk). Gesztesi Károly is tetszett, ő kitűnő választás az élveteg, suttyó, önző rendezőnek. A szereposztó díványról leszállni képtelen Jordán Adéltól is elhiszem, hogy még a szobalányszerepért is dugni kell. Még akkor is kell, ha egyébként nem kell, de azt egy szobalány szerepre alkalmas szinésznőcske nem mindig veszi észre. És így tovább, a legkisebb szerepben is jó és hiteles színészek vannak (csekéyl kivételtől eltekintve).
Szóval nincs a filmmel semmi gond, feszes, pergő történet, nagyokat lehet rajta kacagni és még a filmet szponzoráló autómárkák, telefontársaságok, fehérneműgyártók és egyebek logója sem teng túl. Tiszteletreméltó mértéktartás, köszönet érte. (sajnos vannak alkotások -mint például az Egy szoknya egy nadrág- amit tönkretesz a szponzorok mohósága)
De akkor is: tényleg ez kell nekünk? Tényleg olyan filmeket kell csinálnunk amiket semmi sem különböztet meg a halivúdban szakmányban gyártott gagyiktól?
Ennyire nem lenne a magyar filmeseknek mondanivalójuk a világról?

:-) Szépjónapot!
Édes, pihentető, vérnyomáscsökkentő semmittevéssel telt a nap. Reggel a szokásos séta - ezúttal inkább csúszkálás. A majd' egy hetes eső után minden csupa sár, nyakig összekentük magunkat. Érdekes, hogy egyáltalán nem fáraszt ez a fajta sárdagasztás. A kutyák is nagyon élvezték, különösen az enyém; amig kiraktuk a madáreleséget addig ásott, amig gombára vadásztunk addig ásott, amig nézegettük a tavalyi avar alól előzöldellő tyúkhúrt addig ásott. Szóval pockok és vakond után kutatva feltúrta az erdőt, a pofájáról és a mancsáról nagy csimbókokban csüngött a fűvel és avarral kevert sár. A végén persze az történt, hogy a parton totyogó kacsák után vetődve nyakig merült a Dunában, úszott pár métert aztán boldogan, térdig lógó nyelvvel, gőzölgő bundával kocogott hazafelé és láttam a szemén, hogy egyáltalán nem fáradt el, bármikor visszafordulna még egy 'körre'. Egy ilyen téli 'kör' nálunk egy kupica unikummal és egy pár debrecenivel súlyosbítva reggel 8-tól kábé délig tart. A múlt héten gyönyörű hófehér volt minden, ropogott a talpunk alatt a hó. Ma cuppogott a lábunk a sárban, minden szürke, nagyon lassan -gombavadász módra- kell nézni ahhoz hogy némi színt felfedezzünk a tocsogós szürkeségben.
Egyébként van szín, az egyik a már említett világoszöld, friss, fiatal tyúkhúr.
A másik az enyhe telet jelző, aranysárga rezgőgomba. A fákról letört, korhadó ágakon nővő apró, fodros, narancsszínű gombácskáról van szó.

Van még egy narancssárga színű gomba, de az még apróbb, akkora csak mint egy gombostűfej, nem is tudom a nevét.
Találtunk bokorban nővő, apró, halványlila gombácskákat is, ő kidőlt fatörzseken nő, szintén beazonosíthatatlan.
Szedtünk ehető gombát is. Ilyenkor, télen ugyan nem sok ehető gomba nő, de a zsebem azért megtelt téli fülőkével és júdásfüle gombával. Ez utóbbiból találtam egy hatalmas, majdnem tenyérnyi nagy pédányt. Ez nagyon komoly zsákmány, 3-4 cm-nél alig szokott nagyobbra nőni.

A kora délután gombás rántotta sütésével telt, hm, nyamm, a téli fülőkéből készült rántotta nagyon-nagyon finom!! Ha holnap még találok, akkor csinálok belőle valami izgalmasabbat is, mondjuk levest vagy rakott gombát. A júdásfüleket még nem dolgoztam fel, szerintem veszek hozzá bambuszrügyet, tofut és csinálok valami tisztességes (értsd: nem agyonsózott) kínai kaját, mondjuk csípős-savanyú levest - a receptet majd akkor megírom.
A rántotta sütésbe belefáradva aztán előbb a fotelban terültem el, aztán átültem a kanapéra, végül beláttam, hogy én itt ma nem győzhetek, úgyhogy szépen levetköztem és begömbölyödtem a paplan alá egy kis délutáni szépülésre.
Nincs ugyanis igaza Maestronak itt oldalt a beszóló rovatban: a stresszmentes élet titka -szerintem legalábbis- nem a délig alvás, hanem pont fordítva: a korai felkelés és a délutáni szunyókálás. Nno, de hát tényleg nem vagyunk egyformák :-)

Más:
nézem a fidesz-Financial Times meccs harmadik menetét a nol.hu-n. Most mit mondjak? Mondjam, hogy óriás nem kapkod legyek után? Vagy mondjam, hogy Dávid csak akkor kezdjen ki Góliáttal, ha tele van a tarisznyája parittyakővel? Merthogy a mi fides Dávidunknak nem kő, hanem pár marék szar van csak a raktár nyeregtáskájában?
Nem mondom ilyesmit, minek.
De azon azért csodálkozom, hogy az FT-nek írt levelet nem találom a fidesz.hu-n.

Mégmás:
Tegnap nagyon szép volt az opera. A Rajna kincse a Ring első része, Wagner az opera trilógia előjátékának szánta.
Két szálon indul a történet. Az egyikben Alberich, a csúf, kigúnyolt törpe udvarolni kezd a rajnai sellőknek, akik kinevetik. De a hiúságuknak azért hízeleg a felgerjedt törpe udvarlása, fecsegnek neki, kikotyogják, hogy ők egy kincset őríznek a Rajna fenekén. Aki azt az aranyat megszerzi, az óriási hatalom birtokába jut, fetéve, ha megtagadja a szerelmet. A sértett Alberich megátkozza az érzést és elrabolja a lányoktól az aranyat. Gyűrűt kovácsol belőle, amivel hatalmába hajtja saját népét a nibelungokat. A föld minden aranyát megkeresteti velük.
Közben fent, az istenek világában Wotan (az én jó atyám, de ebben az időben én még nem születtem meg) az óriásokkal felépítteti az istenek várát, Walhallát. Eredetileg úgy állapodtak meg, hogy az elvégzett munkáért cserébe adja az óriásoknak fiatal sógornőjét, Freiát. Fricka, Wotan feleésge könyörög, hogy ne adja oda a húgát a csúf és otromba óriásoknak, istennőt nem érhet ekkora szégyen, hogy alku tárgyává váljék. Freia ráadásul nagyon fontos szerepet tölt be az istenek világában, egyedül ő képes ápolni az örök ifjúság gyümölcseit termő almafákat. Ha az istenek nem ehetnek Freia almáiból, megöregszenek, ők is halandóvá válnak. Tudják ezt az óriások is, pont ezért akarják a fiatal istennőt. Wotan persze nem akarja odaadni, szerződésszegésen töri a fejét. Húzza az időt, várja Logét, furfangos tanácsosát. Az óriások éppen elragadják Freiát amikor végre megérkezik de tanács helyett csak hadovázik, arról mesél, hogy egy nibelung elrabolta a Rajna lányainak kincsét és gyűrűt kovácsolt az aranyból és ennek a gyűrűnek a segítségével világhatalomra tör. Wotan csak bosszankodik a zagyva beszéden, de az óriások érdeklődését felébreszti Loge. Azon tanakodnak, hogy vajon nem inkább a gyűrű segítségével kéne megtörniük az istenek hatalmát. Egy valakiben ébred még érdeklődés, mégpedig Frickában. Őt szegényt féltékenység emészti, bármit csinál, Wotan mindig a saját útját járja, az asszony nem tudja férjét a házi tűzhely mellett tartani. Loge odasúgja neki, hogy azt az asszonyt, aki arannyal ékíti magát, soha nem hagy el a férje. Szóval meggyőzik Wotant és elindulnak megkeresni Alberichet.
Közben lent, a nibelungok világában Alberich hatalma csúcsára ér, óriási kincseket halmozott fel, mindenki néki szolgál. Még Mime, a testvére is. A víg kedélyű kovácsot Alberich addig gyötri, kínozza, amig az elkészít neki egy láthatatlanná tévő sisakot.
Ebben a helyzetben toppan be Wotan és Loge. Furfanggal foglyul ejtik Alberichet és kényszerítik, hogy átadja nekik a kincset. Wotan is vágyik a hatalomra, ismeri a gyűrű titkát és mivel Alberich nem adja, az ujjával együtt levágja a kezéről. A megalázott Alberich fájdalmában elátkozza a gyűrűt, minden jövendőbeli birtokosára halált kíván.
Az átok gyorsan hat, az aranyért érkező óriások összevesznek a kincsen és egyikük agyonüti a másikat. Előtte még van némi perpatvar, annyi kincset kívánnak ugyanis a túsz Freiáért cserébe, ami beborítja a lányt. Nem elég a nibelungok aranya, egy kis résen még látható Freia szép szeme, ezt a rést kéne betömni, de már csak a Wotan ujján fénylő gyűrűjük van és az isten megmakacsolja magát, nem akarja azt is az óriásoknak adni. Erda, a Föld Anyja megjelenik és utasítja a makacs istent, hogy igenis adja oda a gyűrűt, mert komoly veszélyt jelent számára, pusztulásukat hozza. Wotan megtörik, odaveti gyűrűjét az óriásoknak akik elengedik Freiát.
Az istenek beköltöznek az új, pompás palotába. Dicsőséges bevonulásukat csak a földről felhallatszó panaszos ének, a Rajna sellőinek sírása zavarja meg - de ezzel nem foglalkoznak.

nno, hát ez az előjáték rövid(?) története.
Az előadás maga nem sok meglepetést tartogatott, már sokadszor láttam. A zene persze ezer rétegű, mindig találok egy olyan motívumot, amit eddig nem vettem észre. Wagner valamennyi szereplőhöz külön dallamot, hangszert, ritmust rendelt - ezért mondom mindenkinek, hogy Wagner egyáltalán nem 'nehéz' zeneszerző, sőt, pont ellenkezőleg: nagyon is könnyű és majdhogynem populáris. Csakhát hosszú, kétségtelenül hosszú: ez az opera két és fél óra, egyben, szünet nélkül.
Az énekesek a szokásos minőséget hozták: az Alberichet éneklő Tóth János a kedvencem. Tavaly kissé gyengébb formában volt, de az idén ismét csodálatosan énekelt: perzselt a hangja, szinte megerőszakolta (az egyébként gyengécske) sellőket. Arról nem beszélve, hogy közben valóságos kaszkadőr mutaványokat produkál: vastraverzre mászik, leesik róla, 4-5 lépcsőfokot gurul le - mindent nagyon hitelesen. Meggyőzően átkozódik, borzongató, ahogy a hatalom reményéért cserébe kiöli magából a szerelmet. És így tovább és így tovább, végig nagyon szépen és meggyőzően énekelt, mindenféle felesleges pátosz és túlzások nélkül.
A Wotant éneklő Berczelly Istvánról ugyanaz a véleményem mint tavaly: nem való Wagner énekesnek, mint ahogy Egri Sándor sem. A Frickát éneklő Lukin Márta teljesen új színt hozott a szerepbe. Az eddigi Frickák inkább hisztérikusak és követelőzőek voltak, Lukin most időnként olyan szobacicásan énekelt, szinte dorombolt Wotan vállán - nem istennői méltóságában követelt, hanem nagyon is földi asszonyként a farkánál fogva próbálta kormányozni a mindenség urát. Érdekes szerepfelfogás, kár, hogy a következő részben már nem ő énekli a szerepet, megnézném, hogy mire jut ki a végén - sokrta mondjuk biztos nem, Wotan nem az a pasi, akire ilyesmivel hatni lehet. Remek volt még a Logét éneklő Rozsos István - őhozzá már szinte hozzánőtt a nagy intrikus sunyi, számító hangja, remek a szerepben. Derecskei Zsolt személyében új Mimét is üdvözölhettünk - mérsékelt sikerrel. Szerintem még érnie kell a hangjának, pár év múlva nem lesz ő rossz Mime.
Ami a zenekart illeti, nos, khm, khm, a darab végére a fúvósok egy része kissé megtelt nyállal. A néhány bugyborékoló hangól eltekintve egy korrekt, preciz zenekart hallottunk profi művészekkel, akik mindent meg tudnak csinálni, hát pont egy A Rajna kincsét ne tudnának? Kissé ugyan már unják, hosszú is az este, szünet sincs, de persze, ez a munkájuk. A zenekar valahogy nem olyan lelkes mint a közönség és nem értékeli, hogy évente egyszer, egyetlen egyszer (2x4 előadásra) csurig telik az Operaház, de tényleg, a karzaton még állnak is a nézők, az oldalsó székek is tele vannak, ahonnan pedig semmit nem látni, csak hallani. Nincs pedig semmilyen nemzetközi "sztár" a szereposztéásban, csak a mi énekeseink és mégis, egy gombostűt sem lehet leejteni a nézőtéren. Szóval kicsit több alázatot várnék a zenekartól.

Holnap délután 5-kor A valkür, az összes kedvencemmel: Temesi Mária (Sieglinde), Molnár András (Siegmund) és Szvétek László (Wotan) énekel, szóval most megyek szépülni mert holnap ha valamelyikük esetleg felnéz a III. emeletre balra, az oszlop mellé, nem akarom, hogy egy karikás szemű, lepukkant Brünnhildét lásson :-))
És nagyon-nagyon szeretnék holnap egy olyan Brünnhildét hallani, aki méltó a rajongásomra: aki erős és szép, aki mindig tudja hogy mi a helyes és hol van az igazság. És aki ki is tart az igazsága mellett még akkor is, ha éppen a legfőbb istennel kell szembeszállnia.

:-) Szépjóestét!
Nagyon szép színházi este volt, de én nagyon-nagyon álmos vagyok és nem
tudok blogolni.
Olyan jólesően, tejillatúan álmos vagyok. Érzem ahogy a világ lelassul,
tompábakká válnak a fények és már a zajok sem zavarnak mert úgy
hangzanak mint a vízcsobogás.

Uhh, szálkás deszkán csússzon a pokolba az az ízlésterrorista divatáru-készítő, aki minden sálba beleszövi a legnagyobb magyar távközlési szolgáltató rózsaszínjét!!
De most komolyan!
Szeretnék egy szép kendőt, ami vagy ekrü alapon piros virágos, vagy piros alapon ekrü virágos, vagy piros alapon valami tört színű mintás, vagy valami tört színen piros mintás.
Hát találok ilyet??
Nem, nem és nem, mindenből rám vigyorog az a rettenetes rózsaszín!!
Márpedig én nem, nem és nem veszek rózsaszín mintás sálat!
Akkor inkább veszek fonalat és kötök magamnak.

Nno.

:-))
Este A Rajna kincse és engem még mindig a munkahelyemen esz a fene. Estére csúnyább leszek az operában mint maga Alberich.

:-) Szépjóestét!
Máma elég kellemetlen meglepetés ért bennünket; egy ostoba, uborkafára
felkapaszkodott liba több napi munkánkat tette tönkre - és több napi munkát
okozott azzal, hogy minden létező fórumon eljátszotta a nagyjelenetét és az
összes főnökünk előtt magyarázkodni leszünk kénytelenek. Ráadául ma csak
a fiatal jogászlány volt bent, szegény teljesen kibukott. Ültünk ott magunkba
roskadva, aztán hálistennek az eszembe jutott, hogy még karácsonyra
kaptam egy tábla valódi (74%-os kakaótartalmú!!) keserűcsokit. Törtem belőle
egy csíkot, ahogy roppant, a kolléganő pont olyan mozdulattal kapta fel a fejét
mint a kutyám, mikor a hűtőajtót kinyitom. Csak azért nem csóválta a farkát
mert nincs neki, de az orrcimpája például ugyanúgy kitágult mint egy
kutyának, amikor valami csemegét szimatol :-)
- jaj de jó, pont erre gondoltam én is! -
Megosztottuk a szelet csokit és mire elolvadt a szánkban, bele is nyugodtunk
hogy elkényeztetett, úrhatnám hisztipicsák mindig voltak, mindenhol vannak
és mindig lesznek is.
Attól még mi tesszük a dolgunk.

Egyébként tényleg érdemes a fiókban tartani egy darab csokoládét - jobb,
mint egy vérnyomáscsökkentő tabletta.

:-) Szépjóestét!
Találtam egy képet annak a szörfölőnek, aki a 140-es mellbőséget kedveli. (Szemérmesebb olvasók is odakattinthatnak, a kép 1615-ben készült és Rubens festette.)
:-)
Érdemes tanulmányozni a festményt és kissé elgondolkodni azon, hogy a középkorban miért ábrázolták ilyen szörnyűnek és lélekrombolónak a testi örömöket.
Aztán persze az is lehet, hogy pont fordítva: mivel önmagában, a maga természetes módján nem festhették meg a testiséget ezért a félelem és borzongás mögé bújtatták el? Ilyen rémisztő álruhában a prüdek is lenyelték?
A művész zsenialitását mutatja, hogy manapság már nem tudjuk eldönteni: ezt a képet a cselédlányukat molesztáló vén kujonok nézegették vagy serdülő nemes ifjakat riogattak a testi szerelem állatiasságával.

Más:
Azóta ugyan megoldódott a gázmizéria, de engem mégis aggaszt a dolog. Nem csak azért, mert az oroszoktól és/vagy az ukránoktól függ az ország gázellátása. Persze ez sem lényegtelen kérdés, de engem úgy általában is elgondolkodtat az energiától és a közművektől való függésünk.
De most komolyan:
- olyan házban lakom, amit csak és kizárólag gázzal lehet fűteni - ha nincs gáz, megfagyok.
- olyan házban lakom, amiben nyáron klíma mellett lehet csak létezni - ha nincs áram, megfulladok a hőségtől.
- olyan házban van a lakásom ahol ha eldugul a csatorna és jön egy sebesebb nyári zápor, az udvart elönti a víz és a küszöbömön folyik be a szennyes lé.
- olyan városban lakom, ahol csak palackozott vizet lehet inni - ha megáll a gyár, ha nem ér oda a teherautó akkor szomjazom.
- olyan városban lakom, ahol ha mondjuk egy hídon történik egy baleset, fél óra alatt bedugulhat a teljes úthálózat és megbénulhat a város.

és így tovább és így tovább, úgy lógunk a közműhálózaton és az egyéb civilizációs vívmányokon mint egy köldökzsinóron - ha elvágják valamelyiket akkor végünk, lehetetlenné válik az életünk.

De tényleg, miért nem lehet olyan házakat építeni, amikben klíma nélkül is lehet élni? Ahol nyáron dús lombú fák árnyékolják el az ablakokat, ahol nem lapostető van - vagy ha igen, akkor tetőkert van rajta?
Miért kell a házak udvarát betonnal kiönteni? Ha fű lenne ott vagy bokrok, akkor az eső simán elszivároghatna a talajba.
Miért nem lehet olyan úthálózatot kiépíteni ami széles, gyors, ami nem csak benzines járművekkel járható hanem emberi meghajtású bringával is? Miért akarnak arra kényszeríteni, hogy én is autót vegyek és még zsúfoltabbá tegyem ezt az amúgy is elviselhetetlen várost?
Miért nem lehet meginni a csapvizet? Miért nem lehet séta közben a tenyerem öblével a Dunából meríteni egy harapásnyi vizet? Egyáltalán, miért kell nekem nyáron agyonhipózott strandokon hűsölni ahelyett, hogy megmártózhatnék a Dunában?

Miért kell nekünk magatehetetlenül lógni mindenféle kábeleken és csöveken?
Mert az rendben van, hogy kényelmesebb az életünk, persze, ez a XXI. század. Én sem akarnék minden reggel fát vágni és kannával járni a kútra. Csak valahogy a mérték veszett el, itt már nem komfortosabb az életünk hanem függ - ellehetetlenül, ha valami hiba csúszik be, ha leszakad egy vezeték, ha bedugul vagy eltörik egy cső, ha lezárnak egy hidat.
Szeretnék úgy élni, hogy kicsit a magam ura is lehessek és ne legyek ennyire kiszolgáltatva a technika működésének (vagy éppen mint most, az orosz - ukrán viszonynak).

(Húúú, mit fogok én kapni ezért Kaptárlakótól!)

:-) Szépjónapot!
Így munkaidő vége után öt perccel nyújtózkodtam egyet, gondoltam egy nagyot és hegesztettem egy -a commenteknél remélhetőleg egyszerűbben használható- beszóló rovatot ide az oldalsó sávba. Hogy miért csak németül ért, azt meg nem mondom, de most nincs kedvem szerelni.
Bár igen-igen rondának tartom, de fő a kommunikáció és a visszajelzés, szóval tessenek szíves lenni igénybe venni.

Más: ma döbbentem rá, hogy hónapok óta nem írtam a közvéleményt foglalkoztató dolgokról. Kitört a gázválság - és meg is oldódott. Sólyom László békülékeny beszédet mondott amivel magára haragított szinte mindenkit. A pártok felváltva mocskolják egymást és mosakszanak, szóval semmi nem változott - akkor meg minek fecséreljem az energiáim ilyesmire, amikor közben elolvashattam a Szigorúan ellenőrzött vonatokat (még írnom is kéne róla) és most kaptam kölcsön egy Kundera novelláskötetet?
És még a Szex és más semmit is meg kéne néznem egyrészt mert mindenki elragadtatással beszél róla, másrészt pedig Csányi Sándort kifejezetten szeretem.

Arról nem beszélve, hogy tényleg neki kéne fogni a tanulásnak.
Az a baj, hogy mostanában kezdek rájönni hogy semmi reál érdeklődés nincs bennem. Csinálom mert muszáj, szervezek mert muszáj, tanulok mert muszáj, dolgozok mert muszáj, de semmi közöm ezekhez a dolgokhoz.
Szép ruhákat kéne varrnom, különlegeseket főzni, üveget festeni, virágot kötni, ilyesmi.
Átképeztessem magam szakácsnak?

Most pedig megyek haza, mert minden perc, amit extrában töltök a munkahelyemen csúnyít. De legalábbis emeli a vérnyomásom.

:-) Szépjóestét!
Nincs ám semmi baj - mondogatom magamnak.
Csak egy kis ciklus miatti rosszkedv - győzködöm magam.
Tudod, a szokásos: puffadás, görcsök, a folyadékháztartás felborulása -
magyarázom magamnak.
De hiába minden biztatás, attól még pocsékul érzem magam. Sőt, még annál
is pocsékabbul.

Süss fel Nap!
Fényes Nap!
Kertek alatt
a kisbárány
majd megfagy.


Én pedig a fény hiánya miatt komolyan kezdek depresszióba süllyedni.
Ma túrtam kicsit a vizsgajelentkeztető rendszert a hátralévő 4 (NÉGY!!) vizsgám miatt és rádöbbentem, hogy igaziból nem is akarok én már diplomát.
Mi a francnak?
A spirituszt már teljesen kiölték belőlem, egy ekkora munkahelyen hol megdobnak valami horror statisztikákat vagy jogszabályokat szálazó feladattal, hol meg azon szőröznek hogy XY igazgató asszonynak, vagy XY asszonynak, Igazgató címezzem a levelet. Ehhez a színvonalhoz pedig akármerről is nézem vagy jogi egyetem kéne, vagy elég a nyolc általános.
De tényleg, most havi 5-6 ezer forinttal több fizetésért feküdjek neki annak a rohadt SSADM könyvnek? Nagyobb mint egy telefonkönyv a tárgyat pedig még jobban gyűlölöm mint a matekot - pedig már amiatt is hypertóniát kaptam, hát akkor mi lesz az SSADM után? Infarktus? Vagy agyvérzés?
A Delphi még érdekelne is, de annak sincs semmi értelme, az életben nem leszek programozó.
Uhh, de gyűlölöm én ezt.


Süss fel Nap!
Fényes Nap!
Kertek alatt
a libáim
megfagynak.

:-) Szépjónapot!
Ilyenkor a rádiók bakiparádéval szórakoztatják a hallgatóikat, én pedig a kedvenc szórakozásomat osztom meg az olvasóimmal, mégpedig azokat a kereső kifejezéseket, amelyekkel leggyakrabban megtalálják a blogomat(-jaimat)
Kezdjük a legszebbel, ezzel a fejlett matematikai érzékre valló kombinációval a film-színház-muzsika válogatásomra talált rá valaki:
"hatalmas fasz" OR "hatalmas farok" OR "Óriási fasz" OR "Óriási farok" történet
Kár volt egyébként csak emiatt elmélyedni a kombinatorika és Boole-algebra tudományában, mert a nyerő keresőpáros a hatalmas farok. Ezzel találtak ugyanis el hozzám a legtöbben.
Vannak persze speciálisabb kívánságok is:
140-es mell szex
Sőt, a művészetek is meg-megfordulnak a böngészők fejében:
meztelen balett, vagy meztelen szinészek.
Vannak persze, olyanok is akik célirányosabbak:
jó pasik meztelen képei, sőt; családi erotikus történet

Térjünk át a konyhámat megtaláló keresőkifejezésekre:
A kedvencem ez a mondat, nagyon örültem neki, komolyan, az ilyen dolgok miatt érdemes blogokat írni:
mit szeret enni a rigó
Okoztam azért csalódást is, aligha recepteket keresett a szörfölő. Tőle bocs.
SSADM vizsga
Sőt, néha a helyírási hibáim is hoznak olvasót:
basemall mártás
Vannak persze furcsa szókapcsolatok is:
medvehagyma, tejfölös doboz, vagy egy másik: lapos párna has Dunsztom sincs, hogy e két utóbbi kifejezés mögött mi lehet.
nno, de erre jó a net, különben sem kell nekem mindent érteni :-)


Más:
nem azért a húsz fillérért, de ami jár az jár; isteni lett a lencsefőzelékem!! Különösen a maradék nagyon finom. Ezt már máskor is észrevettem, hogy a kuktában főtt ételeknek másnap jobb ízük van - nyilván túl gyorsan főnek meg a hozzávalók és az ízeknek nincs idejük összeérni. Még egy érv amellett, hogy érdemes 2-3 napra előre főzni.

Sólyom László újévi beszéde

:-) Szépjóestét!
Most mit mondjak?
Máma tökéletesen illik rám a leírás az egyszeri cigány lováról: "nem bátor az, hanem vak!"
Valahogy úgy történt, hogy amilyen idióta HüPi vagyok és amennyire tényleg útálok tömegközlekedni, ilyen időjárásban elindultam bringával másoddolgozni. Valkür lennék vagy mifene, nem szoktam holmi feldühödött istenektől, cselszövő férfiaktól, égiháborútól és egyéb természeti csapásoktól megijedni, hát most is gondoltam hogy majd csak megbírkózunk egymással.
Mármint az ónos eső és én megbírkózunk egymással.
Mondjuk én győztem, de nem volt könnyű meccs.
Egy lidércnyomás ez a város, komolyan, ez még nekem is sok volt. Az, hogy az utakról nem takarítják el a havat egy dolog - most lágy, lucskos a hó, a bringa kereke úgy vágja, mint meleg kés a vajat. Kell hozzá némi extra támogatás a combizmoktól de én azon a tájékon igen gazdagon el vagyok látva, szóval taposni azt tudok, még nagy ellennállással szemben is. A harminc centi mély pocsolyák pedig elég nagy ellenállást tudnak kifejteni még az autókkal szemben is, hát még az egy tehénerő meghajtású bringával szemben! A baj ott kezdődik, hogy az istenek lánya nem lát át a hófoltos vizen és ezért nem tudja, hogy mit rejt a pocsolya: húsz centi mély kátyut vagy húsz centi magas fekvőrendőrt. Az "ahol fényes, ott egyenes" taktika itt nem nagyon válik be :-(
No mindegy, bőrig ázva, kipirulva, leizzadva, de beértem.
És ami még fontosabb; bőrig ázva, kipirulva, leizzadva, de haza is értem, egyben, különösebb károsodás nélkül.
Sőt.
Kifejezetten jól érzem magam.
Kezdem megérteni az extrém sportok szerelmeseit: az a kis extra adrenalin kifejezetten jót tett nekem.

Mindenesetre külön köszönet illeti azon autóval közlekedő embetársaimat, akik az oldaltávolságot betartva, sőt, némileg lassítva előztek. Voltak néhányan, ha nem is sokan. Akik pedig nem, hát istenkém, nekik is megbocsátok, legalább addig sem petárdáztak amíg engem beterítettek a sós latyakkal.

B.Ú.É.K. 2006!

Akik meg akarják alapozni az idei év bőségét és gazdagságát, azok most(!)
kapcsolják be a Bartók Rádiót (éppen közvetítik a bécsi Újévi Koncertet),
töltsenek ki egy pohárkával az éjfélről maradt pezsgőből (najó, nem bánom,
sör is megteszi) borítsanak ki az asztalra egy tál lencsét és egy korty pezsgő
(sör) egy marék lencse alapon kezdjék el válogatni. Nem a pezsgőt (sört),
hanem a lencsét!!
Az a fontos, hogy minél több lencseszemhez hozzáérjenek, annál
gazdagabbak lesznek az idén.
Én az idén főzeléknek készítem a lencsét:
a kuktába loccsantok egy pár csepp olajat, hintek rá két evőkanál cukrot és
felteszem a lángra. Karamellt készítek, amikor a cukor megbarnul, rádobom a
válogatott, szűrőben folyó víz alatt mosott és egy órácskára hideg vízbe
áztatott lencsét és felengedem annyi vízzel, amennyi bőven elepi. Csipet sót
hintek rá, mellé dobok két babérlevelet és lezárom a kuktát. A sípolástól
számítva 15 perc múlva elzárom, még egy félórát hagyom puhulni. Közben
készítek egy enyhén fokhagymás rántást. Fél gerezd fokhagymát (nem többet,
nem kell a fokhagymaízt érezni!!) kanálnyi olajon megfuttatok, amikor serceg,
rászórok egy kanál lisztet, zsemleszínűre pirítom és elzárom a lángot. Kihűtöm
a rántást, mert a forró főzeléket hideg rántással szabad csak berántani,
különben csomós lesz!! Amikor a kukta is lenyugodott és a rántás is hideg, a
kuktát kinyitom, a főzelék tetejére borítom a rántást, összekavarom és
alágyújtok. Nem kell lefedni a kuktát, a rántással csak egyet rottyan a főzelék.
Ízlés szerint mustárral vagy citromlével (én mindkettővel) ízesítem és már
lehet is tálalni.
Feltétnek sült virsli, sült kolbász, tegnapi malacpecsenye, bármi jó. Nálam
itthon egyik sincs, úgyhogy én vegetáriánus módra, feltét nélkül eszem a
gazdagságot és szerencsét hozó lencsefőzeléket.

Ami nagyon fontos:
se baromfit (elkaparja a háztól a szerencsét) se halat (elúszik vele a háztól a
szerencse) nem szabad enni Újév napján!

Ami még fontosabb:
akiknek van lehetőségük egy kis ... khm, khm, összebújásra Újév délelőttjén,
azok mentesülnek az egész lencsefőzési procedúra alól - ők ugyanis sok
pénz nélkül is boldogok lesznek az idén.