:-) Szépjóestét!
Minden rendben van, a másodmelóba bebringázás kicsit magamhoz térített. A biciklin valahogy nem olyan elviselhetetlen a hőség. Nem kaptam sikítórohamot, nem öltem embert, nem förmedtem rá a portásra, nem csapkodtam tányérokat a falhoz.
Igaziból, a légkondicionált irodában még jól is esett a munka. Rájöttem, hogy mielőtt a munkával odaérek valahova ott bekapcsolom a légkondit és amikor ott kezdek dolgozni, akkor kikapcsolom, hogy a jeges szélben ne fagyjon rám az izzadságom. Holnap szétnézek a légkondi piacon, én mégegyszer nem akarok így kikészülni csak azért, mert a nagy melegben nem tudok aludni.
Ráadásul holnap új hét kezdődik, holott nekem nem is volt hétvégém. és még három hétig nem is lesz.
kegyelem szegény elgyötört testemnek, hidegfrontot akarok, esőt, üde, friss szelet, lécci-lécci-léééccccciiiiiiiííííííííí!!!!!!!!!!
Nagyon fáradt vagyok. A hőség nélkül is, de ezt így együtt már nem bírom, ez már sok nekem.

Ma értettem meg az "embert próbáló" kifejezést.
Ez a hőség próbára tesz bennem mindent, amitől ember vagyok: a kötelességtudatot, a lelkiismeretességet, a rend és az anyagi biztonság iránti vágyat.
Még fél fokot emelkedik és kitör rajtam a hisztéria, törni zúzni kezdek, téglával beverem az irodaház összes ablakát és a kutyáival együtt megfojtom a főnököm, majd addig verem a fejem a falba amig össze nem esek. Csak remélni merem, hogy nem tör ki rajtam.
Nagyon-nagyon rosszul vagyok, minden mozdulat fáj és a fájdalom kis cseppekben préseli ki belőlem az életerőt.

Szépjóestét!
Mégiscsak drukkolnom kellett volna mozi helyett:
Magyarország-Szerbia és Montenegró 7-8
Kár. Még akkor is kár, ha alig történt több, minthogy a tavalyi paraszthajszál az idén a szerbek oldalára került. Egy világbajnoki ezüst nagyon szép teljesítmény és engem nem befolyásol abban, hogy imádjam a vizilabdás srácainkat. Úgyis ők a világon legjobbak és kész.
És így legalább nem lopják el a show-t a csajok elől.
De tényleg, szívből gratulálok az ezüsthöz.

Nagyon jó volt a film, egész elborzasztott az a folyamat ahogy a főszereplő srác bekattant - meg az, ahogy hőst csináltak egy sokszoros gyilkosból. Hazafelé jövet vitatkoztunk, hogy javára vált-e Tevisnek a megdicsőülés, de szerintem nem. Aki olyan lepukkant környezetben, igénytelenül és rendetlenül él mint ő, az soha nem fogja a társadalom szemetét eltakarítani.
Nno, erről majd máskor.

Most megyek és ágyba viszem a ventillátort - hogy a fene enné meg!
Erősen fontolgatom, hogy veszek egy klímát. Nem szeretem pedig, ha valaha megengedhetem magamnak, olyan vályogházat fogok építeni ami egy árnyékos kert közepén áll és nem lesz szükség mesterséges klímatizálásra. Jelen pillanatban nekem ebben a lakásban kéne jól éreznem magam, de nem megy. Annyira meleg van, hogy nem tudok pihenni.

:-) Szépjóestét!
A jó hír:
A pólós csajok megcisnálták: világbajnokok!! :-))
Hát kérem, valahogy így kell a 170 centis átlagmagasságúaknak a 190 centis dübbencseket legyőzni: összefogással, csapatszellemmel, ésszel és kiatartással. Szép volt lányok! Gratulálok!!

Az este azért nem tudtam bloggolni, mert mire idekeveredtem volna, sötétbe borult a lakás. Sőt, a ház is.
Sőt, az utca is. Sőt, a szomszéd utca is.
Messzebb már nem merészkedtem, iszonyú félelmetes egy sötétbe borult nagyváros.
A legjobbat tehettem, amit áramszünet idején lehet: lefeküdtem aludni.

Máma délután megpucoltam 30 (harminc!) darab 140x140-es ablakot. Nem nagy kunszt, profi vagoyk, profi eszközeim vannak egy ilyen ablak kb 5 perc - lenne. Lenne, ha nem lenne minden ablak alatt egy beépített íróasztal vagy komód, ha az asztalokon nem lennének számítógépek, ha a komódokon nem lennének irathgyek. Így azonban mindent le kell pakolni, székre lépni, a székről az asztalra. Lemosni az ablakot, gumival lehúzni, a keretet megtörölni. Lelépni az asztalról a székre, a székről a földre, kinyitni az ablakot. Visszalépni a székre, onnan az asztalra, az ablak másik oldalát is megmosni, lehúzni, keretet megtörölni. Visszalépni a székre, onnan a földre, visszapakolni a monitort, billentyűzetet, irathalmokat.
Mindezt harmincszor.
Negyven fokban.
Illetve, dehogy harmincszor, van ugyanis nélgy ablak amit nem lehet kinyitni mert úgy van elébe építve a bútor. Ezeket belülről lemosom majd kimegyek. előszedem a háromrészes létrát, kinyitom és nekitámasztom a falnak, majd felmászom rajta az első emeletre.
Bezony kérem, létezik olyan idióta belsőépítész, aki úgy tervez meg egy emeletes irodaházat, hogy ne lehessen belülről tisztítani az ablakait.
A diplomáját venném vissza az ilyen szakma szégyenének. Merthogy egy tíz emeletes csupa üveg akármit csak alpinisták tudnak tisztán tartani, az sincs rendben, de istenkém, most ez a divat. De hogy egyemeletes épület ablakait csak kivülről, az ablakpárkánynak támasztott létrán egyensúlyozva lehessen megmosni, az azért elgondolkodtató.
Mindegy, kész vagyok, hétfőn lehet számlázni.

Este A taxisofőr az Örökmozgóban.

Az a rossz, aki rosszra gondol: azon a pár csepp vízen kívöl amit zuhanyozás után nem töröltem le, semmit nem tűrök a bőrömön. Még néhány ilyen kánikulai nap és egy szikkadt agyú zombivá válok.

Aki úgy döntene, hogy ma esti programnak mégsem vállalja be a Parsifalt az tapadjon rá a tévére/rádióra és szurkoljon a pólós csajoknak.
Én komoly gondban vagyok hogy mit hallgassak, nagyon szurkolok a Faragó-lányoknak.

Meg persze a Kemény-fiúknak is, de ők csak holnap este játszanak.

De szép is lenne, két pólós arany!
hajrá magyarok!

:-)) Szépjóestét!
Észre sem vettem, hogy tegnapelőtt átléptem az 1000. bejegyzést.
Háát, most mit mondjak??
Gratulálnék magamnak, ha ennek csak kevesebb mint fele lenne üres locsogás.
De hát több mint fele az - szerintem.
Szóval boldog 1000. bejegyzést kívánok magamnak!

Más:
délután az első kanyarban ahallottam két éles PANGGG-ot - ez két elpattant küllőt jelent. És ami vele jár, a nyolcast a hátsóban. Úgyhogy azonnal a szerelő felé kanyarodtam, még éppen elértem őket zárás előtt - holnapra átfűzik, kicsit átnézegetik, most nagyon fontos hogy működjön a bringám. Iszonyúan ki tud meríteni a buszozás. Szerintem, ha minden munkahelyem mondjuk fél óra alatt kényelmesen megközelíthető lenne bringával, három helyen is dolgoznék :-/ De a buszozást azt nagon nem bírom.
Nincs is ma jegyzet, pedig még a tegnapi Bolygó Hollandival is adós vagyok és a mai Tannhauser is gyönyörű volt. A címszerep egy hanggyilkos, pesten az egyetlen Molnár Andráson kívül nincs még egy tenorista, akinek el ne fogyna a hangja a harmadik felvonásra. Néha még Molnáron is érezni hogy fáradt, de ő bírja. Vagy csak okos és be tudja osztani az erejét.
De ez a tenorista, hát kérem, ennek majdhogynem addigra jött meg a hangja, mire másoknak el szokott menni. A harmadik felvonásban Tannhauser visszatér Rómából, ahol nem kapta meg a Pápa feloldozását. Annyit paráználkodott és olyan gonoszul bánt Erzsébettel, hogy a pápa elküldi, mondván, ő csak akkor kap feloldozást ha a kezében kizöldül a pásztorbot. Tannhauser előbb elkeseredik, aztán dühre lobban: ha nem kell istennek, hát néki se kell isten, visszamegy Vénuszhoz - csakhát Vénusznak sem akarja őt többé. Illetve akarná is meg nem is, játszik egy kis húzd-meg-ereszd-meget. Addig addig, hogy közben Tannahauser megtudja hogy imádott Erzsébete belehalt a bánatba. Furdalni kezdi a lelkiismeret, visszautasítja az addigra megpuhított Vénuszt. Szóval ég-föld rászakad a pasira. Mindezt az érzelmi hullámvasutat úgy énekelte végig, olyan elemi erővel hogy beleborzongtam.
A Tannhauserről holnap még írok.
A Bolygó Hollandiról most csak annyit, hogy ha valaki mégis meg akarna ismerkedni Wagnerrel, akkor ezzel a darabbal kezdje. Szinte slágerszerű -de még mindig nagyon wágneri- dallamok és ez a darab csak két és fél óra. Teljesen elfogadható színházi időtartam, azok sem fáradnak el és telítődnek túl, akik "csak" egy zenés mesét akarnak meghallgatni.
Mert Wagnernek az a legnagyobb baja és azért tartják sokan nehéznek, mert egyáltalán nem kíméli a nézőt. Ő el akar mesélni egy történetet, annak minden rétegét be akarja mutatni és ehhez idő kell. Ha a néző kíváncsi rá, akkor rászánja az időt és fegyelmezetten végigül három másfél órás felvonást.
Nos, a Hollandinál valami csoda folytán elég volt két és fél óra a történet szinpadra viteléhez.
Csak az a baj hogy hiába ajánlom - jelenleg nincs az Operaház repertoárján :-((


Hehe, most látom, mégiscsak lett jegyzet.
Sőt, közben a mosógép is lejárt - lehet gyorsan teregetni és utána menni szépülni.

:-)) Szépjóreggelt!
A Miniszterelnöki Hivatal úgy döntött, hogy az idén jazz koncerttel ünnepli meg Brünnhilde fennállásának 41. évfordulóját.
És már el is küldte neki a meghívót.
Dés is lesz!
Ki jön?

Egy hűvös zuhany és egy fél jégbehűtött sárgadinnye.
Mégiscsak szép az élet.

:-) Szépjónapot!
Kis ijedtséggel kezdődött a nap: hajnali háromkor arra ébredtem, hogy a kutyám rettenetesen rázza a fejét. Hangosan csattogott a füle, féloldalt tartotta a fejét és olyan fájdalmasan, segítségkérően nézett rám ahogy csak nagyon ritkán szokott. Az egyik füle szinte forrónak tűnt, legalábbis a másikhoz képest. Akinek kutyája van, az tudja, hogy a hirtelen jelentkező fejrázás majdnem mindig azt jelenti, hogy toklász van a jószág fülében. Kicsit simogattam, próbáltam belekukucskálni a fülébe de semmit nem láttam benne. Igaz, én nem látok le a dobhártyáig.
Úgyhogy reggel -bár addigra már nyugodtabban viselkedett a blöki- betelefonáltam hogy kések és elvittem az állatorvoshoz. A doki semmit nem talált, viszont nagyon megdícsért, hogy szép tiszta a kutya füle - látszik, hogy nem szoktam belnyúlkálni és puceválgatni. Abban maradtunk, hogy nyilván valami szúnyog megcsíphette és az zavarta.
Ezerötszáz forintomba és két és fél órámba került ez a kis aggódás. igaz, még mindig jobb reggel nyugodtan (és ezek szerint fölöslegesen) elmenni az állatorvoshoz mint éjjel rohanni taxival az ügyeletre és aggódni az altatott kutya fölött. Nagyon veszélyes dolog a toklász, én minden séta után megnézem a fülét de persze soha nem lehet tudni.
Jelentem, a dokinak igaza lehetett, mert azóta Őkutyasága Kereksenekű Kajlafülű Szutykoslábú I. Lujza teljesen jól van. Hideg, nedves nózi, égnek meresztett farkinca, seggriszálás, minden kankutyával kikezdés - minden a legnagyobb rendben lévőnek tűnik. Most pakolt be negyed kiló marhagégét tojásos galuskával, besorakozott az ilyenkor szokásos tokavakarással kombinált fülmorzsiért majd elnyúlt a szőnyegen. Valami ilyesmit gondolhat magában: -hmmmm, a koszt az jó, a kvártély is rendben van, mégsem cserélem én le a gazdit. Nem jó gazdi pedig, reggel alig félórát enged úszni aztán elmegy dolgozni. Délután éppen csak megpisiltet, megetet és már indul is, megint egyedül hagy. Se nem labdázik velem, se kirándulni nem visz, se azt nem engedi hogy a kanokkal szórakozzak. Még a macskákat kergetni se engedi. Unalmas ez így. Még szerencse hogy elég jól főz és arra is hamar rájött, hogy hol vakargasson hogy nekem jó legyen. Csakhát reggel nyolctól este tízig itthagy egyedül és még egy macskát se ad, hogy legalább azzal elszórakoznék. hajhaj, kutyának való élet az ilyen....-

És bizony el kell ismernem, hogy tényleg kutyának való élet az ilyen. Ráadásul egyfolytában hazudok neki, mindig azt igérem, hgoy még csak ez az év, aztán jövőre már könyebb lesz, marad idő labdázni meg pasizni járni.
Megyek is dolgozni, hogy ne kellessen magamon érezni a szemrehányó kutyatekintetet.

Észre sem vettem, hogy ez az 1000. bejegyzés a blogban!!!
Hip-hip-hurrá!!
Hipp-hip-hurrrráá!!
Hip-hip-hurRRrrrráÁáá!!

:-)) Szépjóestét!
Egész jól alakult a nap.
Cuppancs Kisasszony a világ semmi kincséért meg nem engedné hogy segítsek neki, két kézzel kapaszkodik minden aktába. Nincsen sok, nagyon meglátszik hogy a fél ország szabadságon van. Ha ő nem akarja, én nem erőltetem. A főnökhelyettes asszony is tett egy erőtlen kísérletet de ő is vissza lett verve, úgyhogy maradok a helyemen. Hálistennek én sem fuldoklok a munkában így ma majdnem befejeztem a jelenlegi rendszerünk folyamatábráját. Elképesztő, két törvényt és három rendeletet kell egyszerrre nyitvatartanom meg egy módszertani füzetet, mert az egyik dolgot innen, a másikat onnan tudom meg. A folyamatban pedig még több a hurok mint eredetileg gondoltam. Már kétszer annyi dokumentum született mint a szlovákoknál és még nem értem a végére. Összességében jót dolgoztam ma, élveztem.

A mai Lohengrin egész más volt, mint amit a tavasszal itthon hallottam.
Az Erkelben egy jó svádájú, pöttyös múltú szerencselovag eszközként használta Elzát. A lányt kihasználva néhány történelmi pillanatra a tömeg fölé emelkedett ugyan, csak azért, hogy elbukjon és átadja a helyét egy még nála is sokkal rosszabbnak, egy bábnak akit a régi, avas nómenklatúra mozgat.
Ez a mai Lohengrin egy tragikus sorsú isten volt, aki szeretetre és bizalomra vágyot - amit nem kapott meg. Mert nem is kaphatott, egyrészt mert a szerelem mindig mindent tudni akar a rajongása tárgyáról, másrészt a hatalomból kiakólbólítottak ármánykodni kezdtek ellene.
A tavaszi Lohengrin hűvös volt és céltudatos, a legfőbb titkait megőrízte: soha nem fogjuk megtudni, hogy jóra használta volna a hirtelen szerzett hatalmát vagy rosszra. Azt sem tudhatjuk, hogy Elza boldog lett volna mellette vagy nem.
Ez a mai Lohengrin szerelmes volt, tele gyöngédséggel Elza iránt és csak azért akarta eltitkolni a kilétét mert nem istenként, hanem férfiként vágyott a szeretetre.
És bizony ez a két -és még hány!- teljesen különböző Lohengrin egyformán benne van a zenében, csak az előadótól és a rendezőtől függ, hogy melyiket hozza ki belőle.
Nagyon szép előadás volt.

Azt hiszem, Bayreuth tényleg csak álom marad számomra; utánanéztem a jegyáraknak. Félreértések elkerülése végett, az árak dollárban értendőek. Egy jegy tehát 450.000 - 500.000 ezer Ft körül van.
Kissé megroggyant a térdem, itt még hálózsákkal, parkokban hálva és májkrémes kenyeret ebédelve is több millióba kerül egy hét.
Úgyhogy marad a rádió. Esetleg érdemes kivárnom, hogy gyengüljön a dollár?
Vagy feladjak egy szponzorkereső hirdetést, hátha van olyan Wagner rajongó bolond, aki egy callgirl-lel akarná megnézni mondjuk a Tannhausert?
Csak ne lennének olyan kiszámíthatóan hibátlan, tökéletes előadások Bayreuthban, eszembe sem jutna a oda vágyakozni!

:-)) Szépjóestét!
A Trisztán és Izoldának hála úgy elröppent a másodmunkaidőm hogy szinte észre sem vettem és már hipp-hopp, köd előttem, köd utánam, kész is lettem és indulhattam haza.
Jó kis hét lesz ez, holnap Lohengrin, de lesz a héten A Bolygó Hollandi is, amit még nem hallottam egyben. Az első felvonások első feléről az irodai munkaidő és a metró miatt lemaradok, de utána már a bringán és a másodmunkahelyen simán tudom hallgatni.
A mai közvetítésben -már nem először- nagyon megfogott ahogy Wagner a fúvósokat használja; szinte lehet látni a hajót nyaldosó hullámok habját, vagy a szemekben fellobbanó féltékenységet. Mintha nem is csak hallanánk a zenét, hanem lenne bennünk egy nyolcadik érzék, valami szellemi tapogató- vagy szaglószerv ami érzékelhetővé teszi a muzsikát.
Szép volt. Majd egyszer, ha nagy leszek, elmegyek egy ilyen operafesztiválra és egy hétig mást sem csinálok, mint egyik előadásról a másikra megyek.

Jut eszembe, operafesztivál: Hegyi Árpád Jutocsa rendező lesz a Magyar Állami Operaház főigazgatója. Közvetlen munkatársai: Müller Péter Sziámi stratégiai igazgató és Kesselyák Gergely művészeti igazgató. (MHO)
No kérem, én már annak idején is mondtam egyszer, hogy jó választás volt Bozóki Andrást megtenni kultuszminiszternek! Hegyi és Müller találta ki a miskolci Bartók+ operafesztivált. Ha valaki Miskolcon el tud indítani és életben tud tartani egy ilyen rendezvénysorozatot, hát az nagy valószínűséggel az Operaházat (és az Erkel Színházat) is gatyába tudja rázni, művészileg és anyagilag egyaránt. Nagyon-nagyon szurkolok nekik.

Más:
pár szót fűznék csak Orbán "a magyar baloldal rárontott saját nemzetére" című beszédéhez. Sok szót nem érdemel, inkább csak a kedélyeket nyugtatgatnám: Orbán semmi rosszat nem akart ezzel mondani. Arról van szó, hogy már régen rájött, hogy a jelenlegi szavazóbázisa kevés lesz a nyeréshez, ezért újabb szavazókat akar szerezni. És mivel eddig rettenetesen bőszen antikommunista volt, hát most kénytelen úgy visszavonulni, hogy közben mégse vonuljon vissza: miközben megszerezi a szocikból és a szadeszból kiábrándult szavazókat, aközben a mostani szavazóbázisa ne ábránduljon ki belőle és ne kezdjen méginkább jobb felé kacsintgatni. A feladat kettős: nem elég a potenciálisan áttéríthető szavazókat meggyőzni arról, hogy ő igenis nem eszik kommunistát, hanem a saját, régebbi híveivel is el kell fogadtatnia, hogy a megtért kommunista nem kommunista hanem jó honpolgár.
Ehhez a kis lélektani manőverhez kell neki a politikai palettából minél szélesebb sávot megszerezni és minél inkább szélsőbalra szorítani a középre játszó kormánypártokat.
Ezért kellett neki Szűrös, Kudlik, Pozsgay is - ők mind példát mutathatnak arra, hogy a tékozló komcsi megtérhet az nemzetet jelentő fidesz kebelére és bűnbocsánatot nyerhet.
igen nagyon tutyi-mutyinak kell a szadesznak és a szociknak lenni, ha ez ellen az átlátszó trükk ellen nem tudnak kitalálni valamit.
Sima testcsel, szerintem ha kicsit törnék a fejüket, Orbánt a saját lendületét kihasználva tudnák pofára ejteni.

Mégmás:
még mindig nem bírtam lenyelni, hogy Anyámék se szó, se beszéd megvették az autót.
nem azt vártam, hogy a tanácsom kérjék, azt úgysem adhatok. De hogy egy ekkora örömöt majd három napig nem osztanak meg velem, az nagyon övön alul ért.
És az egészben az a legszörnyűbb, hogy ha most ezt megmondom nekik, akkor azt a választ fogom kapni, hogy amint tudják megadják a pénzt.
Ez van.
Végülis, én harcoltam ki magamnak az önállóságot - az pedig nem csak azt jelenti, hogy én megállok a lábamon, hanem azt is, hogy más is megvan nélkülem.

Mégnagyonmás:
Pénteken Madame Passziánsszal (ő a titkárságvezető) úgy beszéltük meg, hogy amig szabadságon van addig én helyettesítem. Cuppancs Kisasszonyt hagyjuk molyolni, jobb ha nem iktat, rettenetesen össze tudja kavarni a dolgokat. Ehhez képest reggel bementem és Cuppancskám ott ült a titkárságon. Kérdem, hogy Te vagy? Mondja igen, szabadságolások idején mindig ő szokott lenni. Passziánsz nem mondta, hogy én leszek? Nem, de egyébként is, ő a helyettese.
Az a baj, hogy közben olyan mélységes rémületet láttam a szemében, hogy megsajnáltam. Tényleg nagyon buta szegény, ő az, aki ha becsuk egy levelet, akkor soha többé nem találja meg. Egy titkárnőtől mondjuk elég durva, ha nem ismeri a "mentés másként" funkciót, szóval ő valóban egy szociális foglalkoztatott. Az is tudom, hogy ki nem állhat engem, nincs mit csodálkozni, az ellenszenv kölcsönös. De ma láttam a szemében, hogy tényleg retteg, félti a munkáját. És nem csak buta szegény hanem öreg is, már legalábbis ahhoz, hogy most kezdjen el okosodni.
Szóval megsajnáltam, mondtam, jó! és visszakotródtam a szobámba.
Tényleg nem azért mert olyan hűdejó szívem van. Tényleg nem!
De had ne én vállaljam már fel, hogy ennek a boldogtalannak a képébe mondom, hogy egy kalap szart nem ér a munkája. De most komolyan, az ilyen konfliktusok már pláne nincsenek benne a fizetésemben.
Cuppancskám délben persze berendelt helyettesíteni, bár előtte kegyesen megengedte, hogy még 11-kor elmenjek ebédelni - ő ráér, csak fél egy felé szokott éhes lenni. Nem mondtam neki, hogy én meg 11.20-ra végezni szoktam.
Háromnegyed kettőkor -amikor visszaért- aztán olyan kegyes mozdulattal bocsátott el, mint Honty Hanna a szobalányát.
Én meg holnap reggel megint besomfordálok hozzá és nagy alázatosan felajánlom, hogy szívesen segítek és egy kupac iktatni valót átviszek magamhoz. Na nem azért, mert olyan nagyon segíteni akarok neki, hanem mert valahogy az osztálynak is működni kéne, őnála meg délután még érintetlenül hevertek a reggel érkezett levelek.
Nno. Fúrás vége.
Basszus, csak ne tudnám, hogy jobban keres mint én.
Tényleg nagyon rá kell hajtani a diplomamunkára meg arra az utolsó két vizsgára.
És amilyen HüPi vagyok, ahelyett hogy holnap nyugodtan dolgoznék azon a projekten ami végülis a diplomamunkám lesz, azon fogok fondorkodni hogy úgy dolgozzak helyette, hogy közben az önérzetét se sértsem meg.
Uhhhh.
Rosszban vagyok mostanában az emberekkel.

:-)) Szépjónapot!!
Egy gyors sajtószemle:
Történelmi lecke Orbán Viktornak Fejtő Ferenc a NOL-on.

Sok szeretettel gratulálok a goldenblogos kedvenceimnek!

Most viszont mennem kell dolgozójóba :-(

Bayreuthi Ünnepi Játékok 2005. a Bartók Rádión

Már alszom is .....

:-) Szépjónapot!
Most van a böjtje a tegnapi lustálkodásnak: mindjárt indulhatok dolgozni, és bizony este tíznél aligha keveredek hamarabb haza.
Ez van.
A hugom megvette az autót - még csütörtökön.
Még szerencse, hogy reggel felhívtam őket, különben tán meg se tudtam volna :-(
Ez van.

:-) Szépjóestét!
Jó kis nap volt, ha gyakran csinálnék ilyet, igen felkopna az állam.
Reggel megúsztattuk a kutyákat, élveztük a jó dunai levegőt, ittunk egy unikumot - éppen hazaértünk mielőtt eleredt az eső. Főzés helyett megsütöttem azt a pár debrecenit amit a holnapi nyársalásra szántam (soha többet nem teszek ilyet. Mármint nem eszem debrecenit: iszonyú rossz, íztelen, színtelen, mállik szét a villa alatt). Aztán -mivel a debredenit a kutya ette meg- mostam magamnak egy nagy tál barackot, őszit, kajszit, nektarint vegyesen. Feltárcsáztam a másodmunkahelyem és közöltem a portás bácsival, hogy ma nem megyek be, ne várjon. (ilyenkor áldom a vállalkozói sorsot meg azt a jó szokásom, hogy általában alapos munkát végzet és ezért fel sem tűnik, ha egy-egy nagytakarítást egy héttel elhalasztok).
Szóval fogtam a tál barckot, fogtam a Gyűrűk Ura harmadik kötetét és bevackoltam magam az ágyba. Olvasgattam, ettem egy barackot, szunyókáltam, olvasgattam, ettem egy barackot, gömbölyödtem egy órácskát, olvasga ..... és így tovább, egészen mostanáig.

Hogy mi ebből a tanulság?
A) válasz:
Lustaság fél egészség!
B) válasz:
Nyasgem az egész világ!
C) válasz:
Az igazán bölcs mer lelkiismeretfudalás nélkül pihenni, hisz tisztában van a munkája értékével.

A helyes megfejtés beküldői között egy három napos welness hétvégét sorsolok ki Walhallába. A program magában foglalja a méhser-léböjt kúrát, egy kóstolással egybekötött termékbemutatót az örök fjúság almáiból és fakultatív kultur programként a valkűrök bevonulásának illetve Brünnhilde ébredésének megtekintését.

Nos, a terror elég hamar véres cáfolatát adta Tóta W. jegyzetére, miszerint a terror gyengül és valódi károkozás helyett inkább csak hepciáskodik.

Londonban élesedik a helyzet. Bár Tóta W. szerint ez jó jel.
Szerintem meg nem annyira.

:-DD
Nincs az a műkörmű, műhajú, szilikoncsecsű, tetovált szemöldökű, rinocéroszra szoláriumozott plázacica akinél ne tudnék libább lenni ha rámjön a dilihopp!
De tényleg!
Máma bementem egy cipőboltba azzal a szándékkal, hogy vegyek magamnak egy csinos, kényelmes, hófehér szandált és kijöttem a cipőboltból egy csinos, kényelmes, fekete csizmával.
Bizisten!
Képes voltam rá, a konzumidióta HüPi aki vagyok.

A Nagycsarnokról nem messze van egy cipész aki kivül-belül bőr cipőket készít. Kényelmes, kerek fejjel ami nem nyomorítja el a lábujjaimat, jól kidolgozott kéreggel amiből nem lehet kilépni, formás, 4 centis kis sarokkal ami nem csámpásodik el - szóval jó minőségű cipőket amik azért elég csinosak is ahhoz, hogy egy kosztümhöz is fel lehessen őket venni és elég kényelmesek is, hogy kilenctől hatig végig lehessen állni bennük egy BNV-t és utána még idegenvezetni pár órát a Várban.
Ha nem Scholl-t veszek, akkor nála keresek valamit mert ráadásul még arra is rá lehet beszélni, hogy azt a fazont csinálja meg mondjuk bordóban, vagy sötétkékben.... mindezt nagyon vevőbarát áron, egy cipő még mindig 10ezer ft alatt van nála.
Szóval mivel az elkövetkezendő három hétben nem lesz alkalmam pénzt költeni, gondoltam, meglepem magam egy fehér szandállal.
Nem volt. Illetve ami volt az vagy nem az én méretem, vagy nem az én fazonom. nem baj, két hét múlva visszajön a cipész a szabadságáról, akkor telefonáljak, ha van anyag akkor megcsinálják. De ha már ott voltam, nézelődtem kicsit és egy sarokban megakadt a szemem ezen a csizmán: puha fekete bőr, bundabéléssel, lapos sarkú, mélyen bordázott gumitalppal, félszárú, kerek orrú, szép díszítő varrások vannak rajta.
Hm. Hmhm. Hm.
13.500 Ft.
Egy bőrcsizmáért.
Hát így történt.

Ráadásul beestem egy parfümériába is, valami nyári illatot kerestem. Megtaláltam. Legalábbis azt hiszem.

Más:
ma folytattam a nyomozást a betegszállítás-ügyben - ezúttal a máltaiakat hívtam.
Mire tudtam meg, na mit?
Hát azt, hogy ők is vállalnak vidáki betegszállítást de ők is Pestről indulnak, ez Jászberénybe kb 70.000 Ft.
Hát a jó édes szeretetszolgálatotokat, azt!

marad az autóvásárlás.

tarararaaaammm!!!!!
TAraRAraRAraAAAAAmmMMMMM!!!

Vége a hétnek!!
VÉ-GE-A-HÉT-NEK!!!

Szombat délig teljesen szabad vagyok, addig egyáltalán nem kell dolgoznom!
halidéjjjjj!!!!
:-))))

:-) Szépjóestét!
Máma megint egy olyat csináltam, amit még soha: felvettem a telefont és felhívtam -ha nem is magát az egészségügyi minisztert, de- a mentőszolgálatokért felelős szakreferenst.
Délután ugyanis "dobtam" anyunak egy sms-t, csak annyit, hogy mizujs. Visszahívott, hogy még mindig a kórházban ül, várja a mentőt. Reggel fél nyolckor beült a mentőbe, megkapta a kezelést (még mindig nem gyógyult be a sebe, csapolják belőle a váladékot és tisztogatják) és délután négy órakor még mindig ott ült a rendelőben egy padon.
És ez így megy majd' másfél hónapja, hetente kétszer.
Szóval kértem a minisztériumi szakreferenst, egy nagyon empatikus férfival beszéltem. Pár mondatban vázoltam a helyzetet és a tanácsát kértem - amit meg is kaptam.
Először is -és ezt tényleg jó tudni- a kezelésen megjelent járóbetegnek is jár egy kórházi ágy, ha olyan a kezelés vagy ha várni kell a hazaszállításra. Szóval anyukám nyugodtan kérhet egy ágyat hogy lepihenjen -ha van üres- adniuk kell. Az más tészta, hogy ha olyan beteget hoznak, akkor neki fel kell kelni, de addig is nem a lócán kell ücsörögnie a lyukas hasával, hanem ágyban fekhet - ezt eddig nem tudtuk, ezentúl kérni fogja.
Másodszor -és ezt őszintén szégyellem hogy nekem, a mániákus öngondoskodónak ez nem jutott az eszembe- vannak alternatív mentőszolgálatok, akik állami támogatásban részesülnek azért, mert betegszállítást végeznek. Magyarul, nem a mentőket kell kérni, hanem mondjuk a máltaiakat.
Azonnal rákattantam az internetre, először a szamaritániusok honlapja jött ki. Telefon, persze, vállalnak Jászberény környékén is, csak Pestről számlálják a kilométereket és úgy számláznak.
Bassza meg!
De tényleg bassza meg!
Még szerencse, hogy a telefont felvevő nő hangja nem hangzott túl értelmesen, úgyhogy holnap próbálkozom tovább, mások, máshol talán felfogják, hogy egy Jászberény környékén élő betegért nem Pestről kell indítani a mentőt hanem mondjuk Jászberényből vagy Szolnokról.
A szakreferens egyébként megígérte, hogy konkrétan utánajár a panaszomnak és megkéri a térségi felelőst, hogy figyeljen rá anyukámra.
Ennek az igéretnek mondjuk nem örültem, de az akkori lelkiállapotomban nem tudtam rá mit mondani.
Hogy miért nem tetszik?
Egyrészt, nem tartom szerencsésnek, hogy egy alapvetően rossz rendszerben néhány esetet kitüntetett figyelemmel kezeljenek - attól a rendszer még rossz marad. Ráadásul valahol azt is szemétségnek érzem, hogy azok, akik éppen jókor és jó helyen verik ki a palávert, bármi előnyben részesüljenek. Egyszerűen a rendszernek kéne úgy működni, hogy ha valakit nyolcra visznek kezelésre, az a várakozásokkal és a többi beteg összeszedésével és hazavitelével együtt is mondjuk délre biztosan hazaérjen.
Másrészt, ami miatt nem örülök az az, hogy a szakreferens lehet a legjobb indulattal és a legnagyobb segítőkészséggel, a helyi főnök is lehet empatikus, de egy ilyen hierarchiában valahol mindig van egy kiskirályka aki egyrészt szarik arra, hogy felülről mit mondanak neki, másrészt pedig ha teheti, akkor direkt jól kicseszik azzal, aki miatt esetleg a szőnyeg szélére állították - ez esetben ugyebár anyukámmal, akire különös figyelmmel kéne lennie.
Namindegy, reméljük nem lesz ilyesmi.

A szakreferens egyébként mentegetőzött, hogy a mentősöknél komoly létszámgondok vannak, de leintettem, modván hogy tudom. Szemben van egy mentőállomás, éjszakánként, amig a kutyáink (mármint a mentőállomást őrző kan meg az én szukám) érzelmi életet élnek, szoktam beszélgetni a mentősökkel. Tényleg emberfeletti munkát végeznek, minden tiszteletet megérdemelnek - nem ők tehetnek arról, hogy nem szervezik meg a munkájukat.
mert igaza van a szakreferensnek: a betegszállítás (nem a sürgősségi mentésről beszélek, hanem amikor a betegszállító jár körbe és Józsi bácsit az urulógushoz, Margit nénit a műtét után haza, Julcsi mamát meg az ortopédiára viszi) nem kéne hogy állami feladat legyen.
Azt már én teszem hozzá, hogy az egészet szépen oda kellene adni vállalkozóknak, civil szervezeteknek, akik az állami hozzájárulásért cserébe garanciát vállalnának arra, hogy az ilyen betegeket X időn belül oda- és hazaszállítják. Szerveznék a "fuvart", megtanulnának útvonalat tervezni, a kapacitások legjobb kihasználására lenne kisebb és nagyobb szállítójárművük és így tovább és így tovább.
Az államnak semmi más dolga nem kéne legyen, minthogy kidolgozza a minőségi feltételeket, ellenőrízze, hogy a betegszállítást végző vállalkozás megfelel-e ezeknek a követelményeknek és persze átutalja nekik az állami támogatást. Az állami támogatást, ami természetesen az általunk befizetett járulékokból és biztosítási összegekből áll össze - tehát fizetek érte, a fizetésemből levont járulékokkal fizetek.

nno, remélem nem lett túl zagyva a mai blog, hulla fáradt vagyok, ilyen állapotomban nem lenne szabad ilyen fajsúlyos dolog magyarázatába fognom.
Mindegy, most ez tellett tőlem.
Jóéjt!

:-) Szépjóestét!
Kihasználom a hetet, olyasmit csinálok, amit az elkövetkezendő három hétben majd egyáltalán nem tudok: olvasok. Regényt, pontosabban mesét, a Gyűrűk Urát. Kicsit tán vén vagyok már az ilyesmihez, de hazudnék ha azt mondanám, hogy nem tetszik - dehogynem, nagyon is. Bár fordulatosnak nem mondanám -a végkifejletet egész biztosra veszem- de izgalmas és magával ragadó. Bennem a mesét már majdnem elfedi az a sok-sok erkölcsi tanulság és mindenféle nemesítő szándék amit Tolkien mester belevitt. Tetszik, ahogy leírja például Gandalf és a sima szavú, behízelgő és bizalomgerjesztő hangú Szarumán párbeszédét - szinte ordít róla, hogy ne higyjünk a mézes-mázos beszédnek amig mögötte fel nem tárjuk a beszélő valódi jellemét (nem aktuálpolitizálok, nem, dehogy, eszem ágában sincs!). Az is érdekes, ahogy az egyes szereplők a hatalmat jelentő gyűrűhöz viszonyulnak: van aki vágyik rá, van akinek az élete értelmetlen nélküle, van aki retteg tőle, van aki ostobaságában észre sem veszi, van aki belátja hogy hiába is tudná megszerezni, a képességei nem elegendőek a megtartásához de olyan is akad aki belátja hogy nem őt illeti. Szóval érdekes regény, a héten szeretném befejezni.
A jövő héttől ugyanis "szabadságra megy" a néni, aki hetente besegít. Ez azt jelenti, hogy jövő héttől három héten keresztül minden áldott este dolgoznom kell - a nappali munkám mellett. Ráadásul Madame Passziánsz is szabadságon lesz, nekem kell őt helyettesíteni. Mondjuk, legalább arr az időre megszabadulok Kekec Asszonyságtól - cserébe viszont a nyakamba szakad az összes telefon, az iktatás, az analfabétáknak szükséges gépelés. Ami nem volna baj, csak közben a saját igazi munkámat félre kell tennem - már feltéve persze, ha holnap úgy meg nem száll az ihlet, hogy két nap alatt e tudom fejezni azt, amire igaziból legalább két hét kéne.
Azért ha valaki ismeri a kifogyhatatlan erőt és fáradhatatlanságot adó tünde-kenyér receptjét, elküldhetné.
Ha valaha, akkor most megint nagyon szükségem lesz a munkabírásomra :-/

Más:
azért én is lógtam máma egy órácskát, ebédszünetben elrohantam a suliba az indexemért. Már vagy három hónapja nem láttam, mindig csak betelefonáltam az indexes néniknek és ők beíratták a jegyeket. Már nagyon vágytam látni a kitöltött rubrikákat és a bepecsételt szigorlatot.
Hát kérem, illlyleeennnnagyon gyönyörű pecsétet még soha-soha nem láttam mint ami az indexem 38. oldalán van.
Bár a pecsét közepe kissé elmosódott, de tisztán olvasható a következő szöveg:
"2005. év 06. hó 10 napján a Matematika szigorlaton Elégséges (2) eredményt ért el."
Szerintem az éjjel odateszem a fejem mellé az éjjeli szekrényre és még a lámpát is égve hagyom, hogy ha felébredek akkor azonnal elolvashassam.
Igaz, fölötte egy olyan pecsét van, miszerint Számítástechnikából jelesre szigorlatoztam, de bánja a kánya, lényeg hogy görbül - és hogy mostmár látom is, fehér papíron kékkel nyomtatva ott a bizonyíték, hogy tényleg sikerült. Eddig ugyanis hittem is meg nem is. Ráadásul a legnehezebb tárgyak (Pascal, OOP) rubrikáiba is bekerültek a jegyek, úgyhogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve!
De most megyek, mert szegény elkábított Frodót elkapták az orkok és én rettenetesen kíváncsi vagyok, hogy az ő egyszem Samuja hogyan fogja őt kiszabadítani. Illetve elméletileg Aragornénak is mostanában kell a toronyhoz érni, úgyhogy jó kis csetepaté lesz ott.

:-) Szépjóestét!
Csak megszokásból próbálok mosolyogni, úgy ki vagyok facsarva, mint egy mosogatórongy - egy cseppnyi energia nem maradt bennem.
Délelőtt vele ismerkedtem. Annyival jobbnak tűnik mint a mikroszoft offisz munkafolyamat-rajzolói, hogy ha egy új műveletet vagy döntési pontot be kell szúrni, akkor az nem kell átrajzolni az egészet, hanem a kapcsolatok megmaradnak, nyújtani lehet az összekötő nyilakat, áthelyezni a csomópontokat, új dokumentumokat lehet beszúrni, szóval egész használható darabnak tűnik. Aki ismer ennél jobb freeware workflow-chart rajzolót, az szóljon legyen szíves.

Más:
Kaptárlakónak hála, itt lehet belefolyni az iszlám terrorizmusról elkezdett vitába.

Nem bírok többet írni, minden gondolat kifolyt az agyamból.

Szóval tökfőzelék.
sőt: TÖKFŐZELÉK!!
Kevés dolog tudja úgy megosztani az embereket mint a politika, a halászlé és a tökfőzelék.
Sőt!
A tökfőzelék társadalom-megosztó szerepe jóval kiszámíthatatlanabb mint az előző kettőé:
a politikában ugyanis egyszerű a képlet, van ugye jobb meg baloldal - a liberalizmust, a szociáldemokráciát, a zöldeket és egyebeket meg sem említik, a két tábor között a határvonal éles és átjárhatatlan.
A halászlénél szintén, van a bajai meg a tiszai, pár embernek esetleg eszébe jut a balatoni és slussz.
A különböző irányzatok kedvelői a legritkább eseben keverednek, nem ülnek egy asztalhoz, nem fekszenek egy párnára, ha valahol véletlenül összefutnak, akkor félrefordítják a fejüket és nem köszönnek egymásnak.

A tökfőzelék esetében ennél jóval bonyolultabb a képlet, a tökfőzelék kedvelőit - nem kedvelőit és a kedvelőkön belül a különböző elkészítési módokat preferálókat igen bonyolult mintázat mentén csoportosíthatjuk. Ez a csoportosítás leginkább egy bináris fára hasonlít.

Mert vannak ugye azok, akik szeretik a tökfőzeléket és vannak azok, akik utálják. Ez idáig egyszerű, most nincs más dolgunk, mint néhány könycseppet elmorzsolni azokért a nyomorult párákért, akik valamilyen oknál fogva hangos fújolásban törnek ki, ha meglátnak egy tányér tökfőzeléket. Gyermekkori sérülés vagy genetikai hiba az oka, teljesen mindegy, ezek a boldogtalan teremtmények menthetetlenek, velük nincs mit kezdeni. Saját lelki nyugalmunk megóvása érdekében javaslom, hogy a tökfőzeléket kedvelők kerüljék a tökfőzeléket utálókkal a napi kapcsolatot, szerelmi viszonyba pedig lehetőleg egyáltalán ne keveredjenek velük, hacsak nem akarják feladni a tökfőzelék iránt érzett szenvedélyes szeretetüket.

A tökfőzelék rajongói két csoportba oszthatóak: az egyik aki ecetesen-cukrosan készíti és szereti a tökfőzeléket, a másik, aki nem. Az első csoporttal sincs mit kezdeni, biztos vannak köztük rendes emberek is, de mivel az ecet és a tök közötti antagonisztikus ellentétet aligha lehet holmi hagyományokra hivatkozva feloldani, erről a csoportról én inkább nem mondanék semmit.
Illetve csak annyit, hogy életem legnagyobb csalódásai között tartom számon, hogy meg kellett tudnom: kedves íróm és publicisztám, Bacher Iván ecetesen-cukrosan készíti a tökfőzeléket. Komoly próbatétel volt számomra, annak az embernek minden sorát nagy-nagy élvezettel olvasom, emberségét és bátorságát tisztelem, a szépséges kék szemeibe bele vagyok esve ..... így hát erőt veszek magamon és megpróbálom leküzdeni az előítéleteimet és nem vizionálni azt a szörnyű képet, amikor a kaporillatot párálló fazék fölé tartja az ecetes üveget. Illetve hát a kanalat, mert ugye az ember előbb abba csorgatja bele vékony sugárban az ecetet és csak a kanálról löttyinti bele a főzelékbe ..... brrrrrrrr.
Szóval hagyjuk, nem kínozom magam a látvánnyal. Maradjunk annyiban, hogy ecetet és cukrot a tökfőzeléknek még a közelébe sem szabad engedni!

A másik csoport tehát az, aki nem ecetezi a tökfőzeléket.
Ebbe a csoportba tatozom én is, de ezzel még mindig nincs vége a tökfőzeléket imádók megosztottságának!!
Ugyanis vannak, akik berántják a tökfőzeléket és vannak, akik nem.
Kérem, én igazán nem vagyok egy tótum-faktum, tudásom csekély, műveltségem félműveltség, intelligenciám gyakran kétszámjegyű, de annyit azért még én is tudok, hogy tökfőzeléket nem rántunk be!!! Rántás a rántott levesbe való meg a töltött káposztába, esetleg a bablevesbe, de könyörgöm, a tökfőzeléket kíméljük meg tőle!!! Különben is: a rántás egészségtelen és hízlal, arról nem beszélve, hogy egy serpenyővel többet kell mosogatni. A berántott tökfőzeléket hagyjuk meg a menzáknak és kórházi konyháknak, ezek az ideális helyek arra, hogy a nyersanyag-normákat némi pirított liszt és víz hozzáadásával javítsák fel.

De még mindig nincs vége:
azok között ugyanis, akik nem rántják be a tökfőzeléket (ezek közé tartozom én is) vannak akik habarják és vannak, akik nem.
khm. Khm-khm. Csókolom, a habarás egészségtelen, arról nem beszélve, hogy a legritákább esetben sikerül simára habarni egy főzeléket, aztán lehet a tányér szélén a kanállal szétnyomkodni a lisztcsomócskákat. Szóval hagyjuk.
Az igazi tökfőzeléket ugyanis nem is habarják. Én legalábbis nem habarom.

De még mindig nincs vége!!!
A fenti csoportokon belül is van még egy alcsoportosítás, nevezetesen vannak olyanok, akik apróra vágják a kaprot és vannak, akik kis csokorba kötve főzik bele, aztán kidobják.
Ez utóbbiakról csak annyit, hogy a tökfőzelékből a kaprot kidobni olyan, mint az ember magját a földre ereszteni - történt ugyan valami, de inkább hagyjuk, olyan, mintha nem is történt volna semmi.
Szóval én a kaprot apróra vágva főzöm bele a tökfőzelékbe.

További alcsoportok is léteznek, vannak például olyan emberek, akik a savanyúságosoknál vagy a szupermarketek zöldségosztályán kapható előre gyalult, bezacskózott tököt veszik. Nem vetem meg őket, tököt gyalulni fárasztó elfoglaltság. De időnként a szerelmi előjáték is fárasztó, mégis, valamiért jobban esik az olyan szeretkezés, amit hosszú előjáték vezetett be mint az olyan, amit csak nagyhirtelenjében odakentek nekünk. Hasonló a helyzet a tökfőzelékkel is: ha igazán jót akarunk, ne sajnáljuk az időt és a fáradtságot, tisztítsuk és gyaluljuk a tököt magunk.

Tehát, mégegyszer:
az igazi tökfőzelékben nincs ecet, nincs cukor, nincs rántás, nincs habarás, az igazi tökfőzelékben saját gyalulású tök, apróra vágott kapor, főzőtejszin, pirinyó fokhagyma és egy nagyon kevés vegeta van.
igen, vegeta!
Most sokan ki fognak belőlem ábrándulni. Semmihez, tényleg semmihez nem használok vegetát csak a tökfőzelékhez. (És a rántott leveshez - de most a tökfőzelékről van szó, a rántott levest majd más alkalommal elemzem ki.

Most a tökfőzelék recptjét akarom közkinccsé tenni.
Az előzőekből kiindulva a tökfőzelék készítése úgy kezdődik, hogy fogunk egy kosarat, fogjuk a pénztárcánkat (nem kell hogy túl vastag legyen, a tök most olcsó) és kibattyogunk a piacra.
A tök kiválasztásáról legyen itt annyi, hogy a megfelelő tök (két személyre, felétve, ha én vagyok az egyik) kb másfél kilós, zsenge spárgatök az ideális. A zsenge kifejezés azt jelenti, hogy fiatal és lédús, olyan, aminek a bőrét körömmel könnyen meg lehet karcolni és a szárán a vágás nyoma még friss, nincs beszáradva.
Ha megvan a tök, a kaporról se feledkezzünk meg!
A megfellelő kapor kiválasztása nagyon fontos, hisz a tök maga szinte íztelen és szagtalan, a kapor fogja illatossá és zamatossá varázsolni. A megfelelő kapor általában gyökerestől van csokorba kötve és az egyes szálak nem, vagy alig hosszabbak 10 centiméternél. Összehajtogatott száras kaprot nem szabad megvenni, az nem tökfőzelékbe, hanem kovászos uborkába való. Szintén nem szabad megvenni az olyan vén kaporról letépett leveleket, amiknek nem látszik a gyökere - azoknak egész más íze van, fogalmam sincs hogy mihez jók, a tökfőzeléket el lehet rontani az ilyen vén kaporral. Azt ugye mondanom sem kell, hogy száraz, sárguló kaporcsokrot sem szabad megvenni?
Szóval az ideális kapor méregzöld, rajta van a gyökér és maximum 10-15 cm hosszú.
Ha ezzel megvagyunk, irány a tejes! A friss főzőtejszin ugyanis elengedhetetlen hozzávalója a jó tökfőzeléknek. Ha valaki ismer olyan megbízható tejboltost akinél garantáltan friss tejföl kapható, akkor abból vehet egy pohárral. De csak ha friss!! Ha akár csak pár napos is, inkább tegye félre a tejfölt rakott kelre vagy bablevesbe, de a tökfőzelékhez friss, édes tejfölt vagy főzőtejszint vásároljunk!
Hátra van még a fokhagyma - már persze ha nincs otthon. A fokhagymából lehet öreget vagy ideit venni, az a lényeg, hogy legyen otthon legalább egy gerezd. Ha nincs, akkor kérjünk a szomszédasszonytól. Ha össze vagyunk vele veszve, akkor itt az alkalom a kibékülésre - a tökfőzelékbe feltétlenül kell egy gerezd fokhagyma.

Tehát hazavisszük a tököt, szépen megmossuk. Előveszünk egy jó nagy kést a kettévágáshoz, egy vékonypengéjűt a hámozáshoz (vannak, akik erre a célra krumplihámozót használnak, én nem ellenzem, nyitott személyiség vagyok) és egy kanalat a kivájáshoz. Ja, kell még egy deszka is és egy gyalu is. Mármint olyankor, ha valaki azon boldog emberek közé tartozik akiknek akkora konyhájuk van, hogy elfér benne egy tökgyalu. Az enyémben nem, nekem csak egy cserélhető betétes reszelőm van - a tökhöz a durvábbat szoktam betenni.
A tököt a deszkán fel kell álíltani és a nagy késsel -a szár felőli végétől indulva- hosszában kettévágni. Szadisták külön kiélvezhetik azt a finom roppanást amikor a tök enged a késnek. Ha megvágtuk, onnastól a tök már szinte magától hasad, a késsel csak a repedés irányát adjuk meg. A felezett tökből egy kanállal ki kell vájni a szivacsos-magvas részét. Ezt én bele szoktam főzni a kutya kajájába, más háztartásokban megy a szemétbe.
Belezés után jön a hámozás: éles, keskeny pengéjű késsel (esetleg zöldséghámozóval) nagyon vékonyan kell hámozni, nem pocsékolni el a drága finom tökhusit!!!
A reszelés egszerű. Arra kell csak vigyázni, hogy a tök méreténél legalább háromszor nagyobb lábasra fektessük a reszelőt. Vannak ugyan olyan ósdi felfogású szakácsok akik előbb vajdlingba gyalulják a tököt, de én haladó szellemű vagyok, különben is utálok mosogatni; a tököt egyenesen a lábosba reszelem.
Elsőre tán meglepő, hogy mennyire tele van a lábas a gyalult tökkel, de nyugi: össze fog esni.
Ekkor kerül rá a tökre a gerezd préselt fokhagyma, a gyökereitől megfosztott és gondosan megmosott kapor (én ollóval szoktam belevágni a tökbe, de nem vetem meg az olyan konzervatívokat, akik vágódeszkán, késsel aprítják a kaprot) és a teáskanálnyi vegeta. Mivel a vegeta sós, én nem sózom a tökfőzeléket.
Mivel sem rántást, sem habarást, sem egyéb sűrítőanyagot nem használok, én a tököt nem hígítom vízzel - egyetlen ujjnyit öntök csak alá -azt is azért, hgoy le ne égjen- szorosan lefedem és kis lángra felteszem főni. Fővés közben két-háromszor megkeverem, hogy ne csak az alja puhuljon. Amikor puha (a zsenge töknek jóformán elég annyi idő, amíg felforr) előveszem a főzőtejszint (vagy a nagyon friss tejfölt) és beleöntöm egy kerek aljú tálkába. Kanállal jól kikeverem, merek rá pár kanál főzeléket, azzal is kikeverem, még pár kanál főzelék, mégegyszer kikeverem és belezuttyantom a gyöngyöző főzelékbe. Jól öszekeverem, egyet forralok rajta és elzárom a lángot.
Kész.
Az első tányér még azon forrón, a tejszínes tálkából szokott elfogyni.
A második az asztalnál, immár langyosan.
A harmadik tányér is az asztalnál.
A maradékot gondosan rozsdamentes tálkába kaparom, rápattintom a fedelét és beteszem a hűtőbe - másnap isteni ebéd lesz belőle a munkahelyen. Melegíteni sem kell, a tökfőzelék hidegen is jó, pláne ilyen kánikulában.

A tökfőzelékkedvelők csoportosítását bonyolíthatnám azzal, hogy vannak, akik feltéttel és vannak, akik feltét nélkül eszik a tökfőzeléket. A feltét lehet sült oldalas, fasírt, darabka házikolbász vagy tükörtojás.
Engem nem zavar, ha valaki feltéttel eszi a tökfőzeléket - amíg ő szopogatja az oldalas csontjait, addig én szedek még egy tányérral az isteni, krémes, kaporillatú csodából.

:-)) Szépjóestét!!
A tegnap esti iszonyatos rosszkedv és levertség oka megfejtve: semmi különös, csak azok a szokásos tiszta, száraz, könnyű napok kissé összekeveredtek. Volt már ilyen máskor is, ha nagy stressz ér (matekszigorlat!!!) akkor késik - és legalább kétszer annyira szenvedek. De hálistennek olyan vagyok mint egy bivaly, még letaglózni sem lehet. Már ma jobban voltam, holnapra pedig kutya bajom sem lesz.

Máma végre megint mentem jógára, nagyon-nagyon jó volt. Csak könnyedén, nem erőltettem túl magam. Itt roppan, ott feszül, van ahol szinte beroskad, különösen a térdeim és a combjaim vannak nagyon elmerevedve - de már előre élvezem, hogy pár hét múlva megint olyan hajlékony és rugalmas leszek mint egy nyugdíjas cirkuszi guminő.

Más:
nem vagyok egyedül (pontosabban nem vagyunk ketten a barátosnémmal) a Kekec Asszonyság iránti ellenszenvünket illetően. A nap végén az egyik gyakornoklánnyal együtt indultunk. A liftben sóhajtott egyet és 25 éves létére olyan mozdulattal dőlt a lift oldalának, mint egy 80 esztendős: -jajezanő, olyan fárasztó. Annyi olvasnivalóm lenne, de nem lehet, mindig beszél. Csak néha lenne csendben legalább egy fél órára, hogy legalább két paragrafust egyben el tudjak olvasni... - valami ehhez hasonlót mondott. Pedig ma jóformán bent sem volt Kekec szívemcsücske Aszonyság - délben több mint két és fél órára eltűnt. A maradék időben megszervezte a villámsújtotta tévéje szervízét (házhoz kiszálással, mert nehéz, ő nem tudja becipelni) feljelentette a szomszédja kutyáját mert ha vihar van vonyít, kerestetett az egyik kollégával egy hirdetésfelvevőt mert el akaja a adni a lakását (nem bírja a kutyavonítást). Nálam tízpercenként bejelentkezett egy levéllel, először hogy iktatnám-e ha kész lesz, aztán hogy megírnám-e a borítékot ha kész lesz, aztán hogy mostmár tényleg mindjárt kész, ugye rögtön beiktatom ha kész lesz, aztán hogy bocs, még nincs kész, de most el kell neki menni, majd ha visszajön befejezi és legyek szíves azonnal iktassam.
Egyébként ma nem lett kész a levél. Nyilván majd holnap.
Nem mondtam a lánynak, hogy az az egyetlen megoldás ha kiutáljuk Madam Kekecet magunk közül. Majd holnap elkezdem adagolni. Előbb-utóbb ki kell találni valamit, úgy mégsem lehet dolgozni, hogy közben folyamatosan egy sárga függönyt képezelek magam köré - mert ha nem, akkor azt látom, hogy marokszám tépem ki a haját és a körmeim mélyesztem bele a nyakába .... uhhh.

:-) Szépjóestét!
Időnként tényleg elszörnyedek azon, hogy ma Magyarországon milyen elképesztően alacsony szinvonalon van az üzleti kultura. Az egy dolog, hogy számla nélkül akarnak vásárolni vagy eladni, olyanban is volt már részem, hogy egy üzleti ebéden pihenésképpen a partner a saját vallására akart téríteni. De még ennél cifrább esetek is vannak.
A másodmunkahelyemen például a cégtulajdonos imádja a kutyákat. Pontosabban a huskykat - más kutyák nem érdkelik, de ha valahol talál egy szánhúzót, akkor azt azonnal magához veszi és ha nincs otthon helye, akkor beviszi a céghez. Jelenleg két óriási szőrmók lakik a több mint hatszáz négyzetméteres, sokszázmillióért épített irodaházban. Az egy dolog, hogy a pasi jól megfizeti a takarítót hogy csipegesse a szőrcsomókat a szőnyegekről és vakarássza a csomós kutyanyálat az ajtókról és a bútorokról, istenem, ő a tulaj, megengedheti magának.
De az el sem jut a tudatáig, hogy egy olyan cégnél, ahol évente sok-sok milliót költenek el az arculatra, még ennél is többet üzleti ajándékokra tán nem kéne az előcsarnokban két vedret tartani - az egyiket a kutyák vizének, a másikat a kutyák kajájának. A bejáratnál bal oldalt egy tíz kilós tápos zsákból száll fel a bűz (akinek kutyája van, az tudja, hogy a kutyatáp kis mennyiségben nagyon büdös - hát még 10 kiló belőle). A lábtörlőn (illetve hát a bérelt sárfogó szőnyegen, mondom, hogy nem sajnálják a pént az imidzsre) egy szétrágott műanyaglavór, volt már olyan ügyfél, aki véletlenül belelépett. A kiszolgáló pulton mindig akad egy ottfelejtett nyakörv vagy kutyakefe. A bútorokon, a szőnyegeken, az alkalmazottak ruháján takarítás után tíz perccel már csomókban fehérlik a kutyaszőr - naná, hogy az ügyfelek sem ússzák meg. Még örüljenek ha az iroda közepén heverő kutya nem rázza rájuk a szétfröccsenő nyálát.
Tényelg nem értem. Övé a cég, övé az épület, ő fizet, tényleg azt csinál amit akar.
De miért így akar? A tulajdonosi szemlélet miért jelenti azt, hogy ha akarom, disznóólat csinálok belőle? Hogy alkalmazott, vásárló, beszállító, mindenki köteles elviselni hogy tetőtől talpig szőrös lesz? Miért kell egy cég ajtaját kutyavödrökkel és lavórokkal eltorlaszolni?
Egy üzletembernek annyi mindent kell tudni, hát ebbe a tudásba miért nem fér bele annak a megértése, hogy azért mert az enyém még nem jelenti azt, hogy ki is sajátíthatom a cégem és valamennyi dilim ráerőltethetem a partnereimre?


Uhhh.
Fáradt vagyok és rosszkedvű, nagyon rövid volt a hétvége. :-(
megpróbálom gyorsan kialudni magam.

naszép.
Máma kitaláltuk, hogy holnap nyársalunk. Zárás előtt még körberohantam a piacot szép császárszalonnáért, tényleg nem volt könnyű, már mindnehol pakoltak.
Erre most dörrent egy nagyot az ég és már hallom is, hogy ömlik az eső.
szép kilátások.
A blökinek adtam egy nyugtatót és amíg lábujjal nyugtatólag vakargatom a hasát, próbálom bepótolni a hírekben való lemaradásom.
Rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem érdekelnek sem a napi, sem a hetilapok hírei, de még a publicisztikák és a tényfeltáró cikkek sem. A notabilitásokkal készült riportok meg pláne nem.
A politika nélkülem is jól elvan, a politikusok közönség nélkül is pompásan szórakoznak.
Én viszont szeretném ha most elállna az eső, mert holnap a vizes rőzse nem fog meggyulladni.
De ha már el nem is áll el, legalább ne dörögjön. Lécci lécci, ez a szerencsétlen jószág annyit szenvedett a héten a folytonos égiháborúktól. Ha már mindenképpen esni akar, legalább csendben tegye.
Hírek és folyóiratok olvasgatása helyett pedig jöjjön a Gyűrűk ura - az legalább értelmes olvasmány.

:-)) Szépjóestét!!
Kellemes, hangulatos kerthelyiséget fedeztünk fel a Népsziget Duna felőli oldalán, a Partizán-teraszt. Semmi az egész, egy elég koszos, pókhálós kis büfé amit régi szőlőprésekkel, szovjet tiszti sapkákkal, szódásüvegekkel és vasmacskákkal díszítettek fel, de olllllyyyyannnagyonn gyönyörű kertben lehet órákig ücsörögni, hogy ihaj!! Kértünk két kávét és egy sört, később én is akartam egy fröccsöt (ne tegyétek, iszonyú rossz lőréből csinálják, de a kávé finom volt és minőségi) és a kutya ránk nem nézett. Órákig, de tényleg órákig lehet ücsörögni a lócákon, én még le is feküdtem. És ami a legtöbb, be lehet vinni a kutyát. A kert szép, itt napos, amott árnyékos és nem az az agyondizájnolt műremek, hanem évtizedek alatt kialakult lakókert. Tüzifahalmokon bírkózó kismacskák (ajjajj, a kutyát fogni kellett), nyírott gyep, itt egy sáscsomó, ott egy szép formájú, lakkozott gyökér, emitt egy hordó, amott egy kivénhedt ladik amire leülni is lehet, szóval fantasztikus, kellemes kerti kocsma baráti árakkal és egyféle "hozd magad" kiszolgálással.

Más:
este megnéztük a Nyócker!-t. Én már láttam, de másodszor még sokkal jobban tetszett. Nagyon jókat rötyögtem, tényleg szórakoztató a film. Másodjára kicsit finomult a véleményem; a multkor még azt gondoltam, hogy csontrészeg szociológusok és egyéb entellektüelek vették tollhegyre a bennünk élő sztereotípiákat. Mostanra annyit változott a véleményem, hogy azok a szociológusok nagyon is józanok voltak és felelősségük, valamint ítélőképességük és belátásuk teljes btudatában karikírozták ki a bennünk élő előítéleteket. Jó film, tessenek keresni a mozik műsorán.

Mégmás:
nem azért a húsz fillélért, de ami jár, az jár: olyan finom tökfőzeléket készítettem, hogy bárki a tíz ujját megnyalná utána. Már persze az olyan bárki, aki nem ragaszkodik ahhoz, hogy egy tökfőzeléket be kell rántani és cukorral-ecettel ízesíteni. Merthogy az én tökfőzelékem nem ilyen. Ecetet és cukrot a közelébe sem engedek, rántást meg elvből nem kavarok - legalábbis a tökfőzelékhez nem. Megírnám a receptet, de a tökfőzeléknek nem receptje, hanem filozófiája van - ennek kifejtéséhez pedig már túl késő van.
Majd holnap.
Jóéjt!

:-)) Szépjóestét!!
A péntekben azt imádom a legjobban, hogy másnap szombat következik és nem kell korán kelni - tehát nyugodtan, lelkiismeretfurdalás nélkül bele lehet nézni az éjszakába. Egy pohár borral, vagy egy jó könnyvvel a kézben, vagy hancúrkodva, kinek mi jut és kinek hogy tetszik. Pénteken a munkanap is rövidebb, kényelmesen lehet vásárolgatni a piacon, nézelődni, kiválasztani a leghamvasabb barackot, a legzsengébb tököt, a legpirosabbra érett lecsópaprikát.
Szeretem a péntekeket.

Más:
nagyon jólesett a masszázs. Teljes testre kértem, nyirokereket is masszíroztak. Iszonyúan fájt a bal combom belső oldalán futó nyirokér, ez is egy jelzés, hogy változtatni kell az életmódomon.
A végén a masszőr megjegyezte, hogy észrevehető rajtam, hogy jógázom - vagy legalábbis régebben jógáztam. Kérdem miért, és mit válaszolt, na mit??
Első hallásra kicsit tán furcsának tűnhet, de valami olyasmit, hogy a legtöbb ember masszírozás közben olyan, mint a kiéheztetett csecsemő, aki iszonyú mohón esik neki a didinek. Én meg valahogy úgy viselkedek, mint akit jól tartanak és nyugodt, mert úgyis tudja, hogy megkapja amire szüksége van.
Nem ábrándítottam ki, hogy egyáltalán nem vagyok jól tartva és nem is úgy néz ki az életem, hogy valaha is megkapnám "ami jár nekem". A derűs, az életével megelégedett habitusom is inkább csak póz, aki egy kis időt szán rá, az simán begyakorolhatja a tükör előtt. Igaz, jóval több munkával és önfegyelemmel azt is meg lehet(ne) tanulni, hogy az ember ne legyen mohó.
De azért kicsit tűnődtem a hallottakon és végül arra következtetésre jutottam, hogy a félelmeim -egyelőre legalábbis- nem váltak valóra: nem abból töltekezem, hogy elszívom mások életkedvét.
Magyarul: nem vagyok energiavámpír!!!!
Legalábbis egyelőre még nem.
Mindent elkövetek, hogy ne is legyek.

Szóval, visszatérve Kaptárlakó terrorizmusról írott gondolataihoz; igaziból nincs is köztünk vita.
Az egyik alapfeltételezésemmel, miszerint a nyugati kultúra és gazdaságpolitika erőszakos terjedése és terjesztése szinte kihívja a terrorizmust -inkább többé mint kevésbé- ő is egyetért.
Abban, hogy a "szabadságot nem lehet erőltetni" elméletileg igaza kellene hogy legyen - de csak elméletileg. Mert a gyakorlatban sajnos az van, hogy a szinte feudális társadalmi szerkezetű országokra nem a szabadságot, hanem csak annak külső jegyeit erőltetjük rá (csak meg kell nézni az első szabad iraki választásokat). Kétségtelen, hogy a szabadságnak ezzel a külsőségeivel azok a népek nem tudnak élni. Nem azért mert alkalmatlanok rá, hanem azért, mert az erőszakos, kivülről jövő demokratizálás megfosztja őket attól, hogy saját erejükből jussanak el a középkorias, feudális társadalmi viszonyoktól a valódi demokráciáig. Ha önmaguknak teremtenék meg a szabdságot, akkor tudnák értékelni és -szerintem legalábbis, bár ebből a szempontból én tényleg egy idealista HüPi vagyok- szívesen vennék a nyugat segítségét és tapasztalatait. De mivel "lenyomjuk a torkukon" a szabadságot és ráadásul még el is szorítjuk a gigájukat, hogy visszaöklendezni ne tudják, hát tiltakoznak ellene. Naná, én is kapálózznék! Ennek a tiltakozásnak a kifejezésére pedig nem nagyon van más módszerük, mint a terrorizmus. Hogy miért? Mert számukra ez a legolcsóbb -töredékébe kerül, mint egy reguláris hadsereggel "normális" háborút vívni. Erre már a jugoszláv partizánok is rájöttek a II. világháborúban, de még a Tenkes Kapitánya is a gerillaharcot választotta a nyílt csata helyett.
Kaptárlakó azt írja, hogy "...aztán mások is, politikai kalandorok, akik ugyan fantasztkiusan gazdagok, és rendkívüli szálakat tudnak mozgatni globális szinten.....". Én ezt úgy fejeztem ki, hogy "... arab világ vagy az afrikaiak saját nevelésű gazemberei...". Tegnapelőtt (amikor egy kicsit frissebb voltam) úgy tünt, hogy a két gondolat ha teljes egészében nem is, de jelentős mértékben fedi egymást. Sőt még az is lehet, hogy kiegészítik egymást és így áll össze a nyugattal kötött kétes üzleteken meggazdagodott arab terroristavezér képe. De majd Kaptárlakó úgyis megírja, hogy ugyanarra gondoltunk-e.
Vitapartnerem azon elmélete, miszerint az arab terrorizmus nem más, mint a szovjetek által hátrahagyott hatalmi vákum kitöltése logikusan hangzik ha abból indulunk ki, hogy a önbizalmukban sérülteknek mindig szükségük van ellenségképre. Ez régi pszichológiai tétel, már nem emlékszem kitől való. Sőt, hús-vér ellenségre is mindig szükség van mert ha nincs háború -legalább hidegháború és az ezzel járó fegyverkezési verseny- akkor lelassul a világgazdaság. Ebben az elméletben sincs semmi új, már Lenin is kitalálta, de lehet hogy már Marx. Tulajdonképpen logikus is, csak egy baj van vele: ha igaz, akkor állati nagy szarban van az emberiség és a legjobb úton haladunk az önpusztítás felé. Ha a világ ilyen szinten szól a mesterségesen fenntartott hatalmi egyensúlyról és a háború nélkülözhetetlenségéről, hogy a Föld kvázi önmaga kineveli a méhéből az egymást kiegyensúlyozó ellenségeket, akkor bizony jobb is nekünk ha minél hamarabb kipusztulunk - annál rövidebben fogunk szenvedni. Innen ugyanis már csak néhány rövid lépés kell ahhoz, hogy Eurázsia és Óceánia felváltva megtámadja egymást, továbbá hogy rendszeresen megszervezzük a saját Gyülölet Heteinket.
Ettől persze még igaz lehet az elmélet, csak akkor az ember nem érdemli meg a Homo Sapiens nevet.

A bejegyzésem fő felvetésével, miszerint a terrorizmust nem katonai, hanem gazdasági - politikai eszközökkel kell és szabad kezelni, Kaptárlakó sem szállt vitába. Pedig erre a kérdésre lenne jó megnyugtató választ találni, mert amig nem, addig bizony marad a rettegés.

:-)) Szépjóestét!
Még mindig nem tértem magamhoz - iszonyúan ki vagyok merülve. Úgy döntöttem, hogy mostantól megpróbálom kicsit fizikailag is kényeztetni magam. Holnapra már bejelentkeztem masszázsra, hétfőtől újra járok jógára is. A szerda estém is szabad, arra és péntekre majd itt a környéken keresek valami jó kis mélyizom tornát vagy hasonlót. Már persze csak olyat ahol nem nézik ki az istenek lányát a narancsbőr elleni fóliába tekercselt fitnesszlédik és ahova fél óra alatt el lehet bringázni. Ha ilyen nincs, akkor tornázom itthon.
Muszáj.
Tényleg muszáj, egyrészt ez az egy testem van, nem kéne megvárni amig teljesen tönkremegy, másrészt pedig pont azon a határvonalon vagyok, amikortól kezdve a sok munka és tanulás már öncélú: nem fejlődök tőle, sőt, pont ellenkezőleg, kezdek beszűkülni. És ami még sokkal rosszabb, a dolgok kezdik elveszíteni az ízüket, bármit csinálok igazán nem lelem benne örömöm, csak emlékszem rá, hogy régebben mennyire szerettem szöszmötölni a konyhában, molyolni a varrógéppel, a virágaimmal - meg egyáltalán, élvezni a hétköznapok apró örömeit. Szinte már társaságba sem járok, mire mások belemelegednének a buliba, én már rég kidőltem.
Meg kellett vénülnöm hogy rájöjjek; még a lazításhoz is energia kell. Túlpörgetve, kimerülve még a pihenés sem esik jól.
Úgyhogy mostantól változás és változtatás.

Nagy lehetőséget fogok pedig kihagyni; a cég felajánlott egy kis pénzt azoknak, aki rá akarnak gyorsítani a nyelvtanulásra. Gyakorlatilag mindenkinek fizetnek egy nyelvtanfolyamot, bármilyet, bármilyen szinten. Az a feltétel, hogy még az idén meg kell csinálni. Én az angolom is felfejleszthetném akár felsőfokig, az is régi vágyam hogy valami latin nyelvet elkezdjek, de azt hiszem, ezt a lehetőséget most inkább kihagyom. Az a pár tízezer forintos tanfolyamdíj nem fog a földhöz vágni ha jövőre magamnak kell kifizetni.
Most első a diplomamunka és a záróvizsga - és persze az, hogy ennyi munka mellett különösebb szellemi és/vagy fizikai károsodás nélkül tudjam venni az akadályt. Az is cél még, hogy visszaszerezzem a derűm, a türelmem, az ízek, illatok és egyéb fizikai örömforrások kiélvezésének a képességét. Sőt, olyan dolgokat is vissza kell szereznem mint például a szókincsem. Annyira egyoldalúvá vált a gondolkodásom -legalábbis úgy érzem- hogy csak a leghétköznapibb szavakat használom és - elsősorban szóban- képtelen vagyok bonyolultabb érzelmeket kifejezni. Néha még őőŐŐŐ-zök is egy mondta összerakása közben, pedig azt régebben soha nem csináltam.

Szóval holnaptól változás és változtatás.
Diplomázás után pedig -már persze ha tényleg megemelkedik a fizetésem- abbahagyom a másodállást.
Ha meg nem emelik a fizetésem, akkor otthagyom az állásom és megélek a másodállásomból.
Mindenképpen spórolnom kell az erőmmel -vagy új energiaforrásokat találni magamban- ha az elkövetkezendő 100-120 évet jó egészségben és a legteljesebb szellemi és fizikai frissességben akarom megélni.

Dunsztom sincs mi történt velem - hiába feküdtem le viszonylag korán, egész éjjel forgolódtam és felváltva álmodtam a munkahelyemről és arról hogy nem tudok aludni. Jól kinézek, eddig legalább aludni tudtam, ha már azt sem, akkor hamarosan nagy bajban leszek. Minden csontom fáj, úgy érzem magam mint aki jól összetörte magát.
Már előre félek a mai naptól, jajjnekem.

Jajajaj, Kaptárlakónak megint nem tudok válaszolni a terrorizmus témájában elkezdett vitában, ezúton is elnézést. Készül a válasz, bizisten készül, fejben már félig kész is van - demost nem fog menni, mert én sajnos teljesen kész vagyok az erőmmel. Reggel hat óta talpon vagyok, 12 órát dolgoztam, hármat utaztam, angol órám volt, olyan az agyam, mintha vattával lenne kitömve a fejem.
Mindenesetre, ha bárkinek hozzászólása lenne a világban terjedő terrorizmus ügyéhez, akár az én, akár Kaptárlakó lentebb belinkelt jegyzetéhez, kérem írja meg a társalgóban vagy e-mailben és én kimásolom ide - persze névvel vagy név nélkül, ahogy a szerző óhajtja. A téma mindenképpen megvitatásra érdemes és bár a világot megváltani úgysem tudjuk, de legalább megértjük, hogy miért van.
Na jó, ha meg nem is értjük, de legalább több szemszögből megvizsgáljuk.

Most ágyba velem, ötre van álíltva a vekker de jó ha hatra képes vagyok úgy összevakarni magam, hogy fel bírjak tápászkodni.

:-) Szépjóestét!
Kicsit hosszúra nyúlt ez a mai nap - na nem mintha nem lennék hozzászokva a másfél műszakhoz plusz három órányi utazáshoz. Még szerencse, hogy ennek felét bringával tehetem meg, különben már rég a temetőben lennék.

Egyszer valamelyik notabilitásunk (na jó, szóval sztárunk) mesélt egy történetet valami rádiós tóksóban.
Egy kedves, halkszavú titkárnőről volt szó. Mindig nyájas, mindig kosztüm, mindig frissen frizőrözve, mindig hibátlan gyöngyházszínű körömlakk és soha egyetlen indulatszó el nem hagyta a finom metszésú, pasztellszínű rúzzsal festett ajkát. Szóval egy nett kis nő. Volt valami kisebb volumenú főnökféleség is, akit mindenki nagyon utált. De tényleg mindenki hideglelést kapott tőle, áskálódós, rosszindulatú pondró volt a pasi, ha bejött az irodába, mindenki menekült - a titkárnő kivételével, elvégre is ő nem tehette, neki ott kellett tartózkodni. Ilyenkor -mármint amikor a közutálatnak örvendő félfőnök megjelent- a nő mindig elővett egy kis noteszt, írt bele pár szót, becsukta, betette az egyik fiókba, bezárta a fiókot és dolgozott tovább úgy, ahogy egyébként is: pontosan, precizen, nyájas mosollyal a diszkréten púderozott arcán.
Egyszer szabadságra ment a titkárnő, kerestek valamit, fel kellett túrni az irattartókat és a fiókokat - valakinek a kezébe akadt a kis notesz, aminek a létezéséről addigra már mindenki tudott és amit soha senki nem olvasott, amiről el sem tudták képzelni, hogy miket írhat bele mindig csak olyankor, amikor a közutálatnak örvendő félfő...... de ezt már mondtam.
Szóval, ilyen mondatokkal volt sűrűn teleírva a notesz:
Aredveskurvaaanyádterohadtstrici!!
Megintnemmostadmegatöködtehúgyszagúhájpacni!!!
Dögölnélmegtefingszagúgecigombóc!!!
és így tovább és így tovább, szinte ismétlés nélkül, oldalakon keresztül.

Hát kérem, én máma elhatároztam, hogy veszek egy ilyen kis noteszt magamnak. Olyat szeretnék ami borvörös selyembe van kötve és kis lakattal záródik -lehetőleg szív alakúval- és amit aranyozott kulcsocskával lehet kinyitni.
Mégiscsak meg kéne kímélni a blogomat attól, hogy telesikoltozzam - a francba!

ÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!
áÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááá!!!!!
ááááááÁÁÁÁÁáÁÁÁÁÁáááÁÁÁáÁááááááááááá!!!!!

Itt a közelben lecsapott egy villám, olyan volt, mintha a fejemben szólt volna - tényleg nagoyn közel lehetett, bekapcsolt az üzenetrögzítőm. A net is lelassult, a postafiókom 10 perc alatt sem nyílt meg.
Kár pedig, Kaptárlakó "kihívott" terroristaügyben. Válaszolnék neki, hogy egyet is értünk meg nem is, meg hogy nem is nagyon vitatkozik velem csak kiegészít ebben-abban és hogy több empátiával kéne közledni a más kulturákhoz, de már két beírásom elszállt, hát majd holnap. Lehet ez sem megy át, mint ahogy a postafiókom sem nyílik ki.

Más:
annyira sajnálom ezt a szerencsétlen jószágot amelyik itt remeg a lábamnál. Máskor olyan kis szeleburdi, barátkozós, futkározós, ma meg még pisilni is úgy kellett kivontatni. Már kapott nyugtatót, de ez a leguttóbbi tényleg nagyot szólt, pillantnyi áramkimaradást okozhatott, olynakor szokott az üzenetrögzítőm ilyen hülyén viselkedni. Nem vagyok egy ijedős, de most a nyelvem majd elharaptam.

:-) Szépjónapot!
Dörög az ég, lóg az eső lába, a levegő meg olyan mintha ólomból lenne.

De ez még mind nem elég. Kekec Asszonyság visszajött szabadságról. A múlt hetem munka szempontjából olyan könnyű és hatékony volt, tényleg jókat dolgoztam, élveztem a munkát.
Most meg?? A szemem alatt már remeg a bőr, pedig ma még alig csináltam értelmes dolgot.
Igaziból most jövök rá, hogy Kekec Asszonyság és Cuppancs Kisasszony is energiavámpírok. Én nem hiszek az ezotériában, tényleg nem hiszek, de semmi más józan ésszel felfogható okot nem tudok elképzelni arra, hogy ha a két nő közül bármelyiket meglátom, az idegeim azonnal vékonyodni és borzolódni kezdenek és minden erőmre szükség van, hogy sikoltozni ne kezdjek.
Ebben az a borzasztó, hogy tulajdonképpen semmi igazán rosszat vagy gonoszat nem csinálnak, egyszerűen csak léteznek - és egy szobában kell velük tartózkodni.
Rémes, komolyan mondom, ilyenkor teljesen kétségbe tudok esni: hát ennyire idegbeteg roncs vagyok, hogy két ártalmatlan -ráadásul még viszonylag halkszavú, a külsőségekre és az udvariasságra is sokat adó- nőszemély így ki tud készíteni?
És a jelek szerint ki tud.
Mintha valami ragacsos hínár fojtogatna, rátelepszenek az agyamra, szívják az agyi hullámaimat, markolásszák a szívemet és ragacsos nyállal tömik el a vérereimet. Az idegeimet keretre feszítik és gyantázatlan, műanyag lószőrutánzatból készült vonót huzigálnak rajta és még tapsikolnak is a saját macskazenéjükhöz.

Menj már ebédelni, basszus, húzzál már el, dolgom van!!!!

:-) Szépjóestét!
Az van, hogy az elemekkel való harcolás még az én erőmet is kiszedi - pláne, ha vasárnap délutáni munkával van súlyosbítva. Akkora esőt kaptam, hogy a bringaláncból kimosta az olajat, erre még rádolgozni, háát, mit ne mondjak, még nekem is sok.
Ágyba velem, most, azonnal!
Jóéjt!

Hip-hip-hurrá!!! :-(((
Indulnék dolgozni és most kezdett ömleni az eső. De vastagon ám!!
Márpedig én nem megyek busszal, nem, akkor se!!
Száraz póló, macskanadrág, bugyi, zokni bele a dupla nejlonzacskóba és nyomás, bringára.
Egy indiánnak például meg se kottyanna egy kis nyári megázás, hát nehogy már valkür létemre én fennakadjak rajta!
Egyébként is, az esővíz lágy víz és mint olyan, jót tesz a szépségnek.
Nno.

Máma véletlenül fedeztem fel az Urániában a Hosszú jegyességet, nagyon megörültem neki, már régóta meg akartam nézni, csupa jót hallottam róla.
Nem tudtak elég dícsérőt írni a filmről, azt kell mondanom, hogy a mostanában látottak közül messze ez tetszett a legjobban. Szép szerelmi történet, nagyon megindító emlékezés a háborúban elpusztult katonákra, emberi humor, gyönyörű fényképezés, remek szinészek, csupa szuperlatívusszal tudok csak a filmről beszélni.
A történet az I. világháború után játszódik és egy fiatal lányról szól, aki nem hiszi el hogy a szerelme meghalt és a nyomába ered. Az ő kalandjai sem mindennapiak, minden darabka információért meg kell küzdenie és a legváltozatozatosabb fondorlatokat bevetnie. De a film nem csak ettől jó. Sokkal inkább attól, hogy a romantikus szerelem történetébe beleszövi öt halálra itélt katona sorsát, megismerhetjük az életüket, a szerelmeiket, a háborúhoz és a gyilkoláshoz való viszonyukat. És megismerhetjük még azt is, hogy más katonák hogyan gondolkodnak a rémségekbe belerokkant társaikról. Még egy krimiszál is van, de az is szervesen simul a cselekménybe, egyetlen felesleges pillanta nincs a filmnek. És attól is feledhetetlen élmény a Hosszú jegyesség, hogy a rengeteg értelmetlen halál, pusztulás és gyilkolás láttán is engedi a nézőt felhőtlenül és lelkiismeretfurdalás nélkül nevetni. Mit nevetni, kacagni, hangosan kiröhögni az ember bumfordiságát. És az is jó még benne, hogy feltölt reményel, az emberbe vetett hittel, életerővel, az egykori csatatereken hullámzó vetés látványával és a tenger illatával.
Érdemes figyelni, hogy mikor bukkan fel a mozik műsorán.

:-)) Még nincs ám vége, máma nagyon formában vagyok ám!!

Szóval a tegnapi Gyurcsány-Orbán vita.
Én csak rádión hallgattam (még mindig nincs tévém, és azt hiszem, már nem is lesz soha) a vitát és eleinte az volt az érzésem, hogy egy roppant nyeregben lévő és magabiztos Orbán hengerli le a kissé megszeppent Gyurcsányt. Aztán a miniszterelnök magára talált, Orábn egyre idegesebb lett, heherészett. Aztán jött a lakástámogatás és Gyurcsány bizony -szerintem legalábbis- alulmaradt, nem volt felkészülve Orábánnak arra a demagóg hozzáállásra, miszerint harmincmilliós hitelt átlag kisemberek vesznek fel, akik nagyon is megérdemlik az évi sokszázezres kamattámogatást. A nyugdíjnál is, Gyurcsány hiába jelentette ki, hogy ez a kedvenc témája, nem tudott eég meggyőzően rávilágítani arra a szemétségre, hogy az Orbán kormány majd' négy évig szinte semmit nem emelt a nyugdíjasoknak, a választások előtt három hónappal viszont -tipikus válsztási osztogató politikát folytatva- odaadta avalóban addig soha nem látott mértékű emelést. Szóval ettől kezdve Gyurcsány megint mintha elbátortalanadott volna, legalábbis visszavonulót fújt az elején felvett, objektív és adatokra támaszkodó vitastílusától.
Szóval -Orbán fóbiám ide vagy oda- úgy éreztem, hogy egy hajszállal ugyan, de Orbán nyújtotta azt a magabiztosabb, megfontoltabb politikusi arculatot, ami -minden szakértő szerint legalábbis- az emberekben érzelmi nyomot fog hagyni és a választásnál az itt kialakult képre emlékezve ikszelhetnek.

Aztán reggel beszélgettünk a barátnőmmel, aki tévén látta a vitát. ő azt mondta, hogy Gyurcsány egy nyugodtan, kényelmesen beszélgető ember benyomását keltette, Orbán meg idegesen előredölt, remegett a keze, hantázott.
Na jó, a hantázás nekem is átjött, de azt tényleg nem mindenki veszi észre, szóval most maradjunk csak a benyomásoknál, amivel a két személyiség az emberekre hathat.
Szóval nagyon meglepődtem a barátnőm véleményén, mert én semmi idegességet nem éreztem Orbánon, sőt, meglepődve állapítottam meg, hogy nem jöttek be azok a találgatások miszerint az évek óta csak naggyűléseken szónokló és magát a tömeggel ünnepeltető Orbán elfelejtett volna vitatkozni. Hát kérem, jelentem, szerintem nem felejtett el vitatkozni, sőt, nagyon is jó érveléssel adja el a demagógiáját.
Úgyhogy jó lesz a szociknak felkötni a gatyát. Meg nekünk, választópolgároknak is érdemes lesz kicsit utánanézni a dolgoknak, hacsak jövőre nem akarunk egy populista kormányt a nyakunkba, aki a négy évig semmi, választás előtt majd 20 % emelést négy év nyugdíjnövekményének tudja eladni nekünk.

helyesbítés, pontosabban pontosítás következik: az előző hozzászólásomban nem azt mondtam, hogy minden rendőr tottyadt és bávatag, hanem azt, hogy az olyanokat fölösleges túlóráztatni.
Egyébként tavaly, a Terror Háza előtti megemlékezéskor tűnt fel először a jelenség: a tömeg közvetlen közelében -tehát ahol a legnagyobb volt a provokáció veszélye és ahol a biztonságiaknak a legjobban észen kellett lenni- csupa élénk tekintetű, jőkötésű, ruganyos járású, csontos vállú rendőr volt és ahogy távolodtunk a tömegtől, úgy lettek a rendőrök egyre bambábbak, lottyadtabbak és lúdtalpasabbak.
Nem kell. Töltelék tényleg nem kell, elmúltak már azok az idők, amikor pusztán létszámfölénnyel meg lehetett oldani dolgokat. A metróbéli rendőrök még arra sem képesek, hogy egy magyarul beszélő külföldivel normális hangon megértessék, hogy az utazáshoz jegyet kell vennie, hát akkor ugyan mi a francot kezdenének egy gazdátlan csomaggal vagy éppen egy terroristával?
Nem azért mert az én pénzem (is), de ne pocsékoljuk ilyesmire. Elég nekünk a metrón az a pár gyors felfogású, jól kiképzett civil ruhás.
Meg persze az, hogy a békávé gondoskodjon arról, hogy ne kellessen a mozgólépcsők tövében egymás sarkában tipródnunk hanem minél hamarabb kijuthassunk a felszínre.

:-)) Szépjóestét!
Megnyugvással olvasom, hogy a belügyminiszter és a belváros polgármestere szerint is Biztonságos a budapesti Belváros, nincs terrorveszély, vagy ha van is, rendőrségen fokozott szolgálatellátást rendeltek el, megerősítették a brit nagykövetség, a pályaudvarok, a metrók és a repülőtér őrzését.
Azért ez megnyugtató. Pénteken láttam is az egyik metróállomáson két rendőrt: az egyik SMS-t írt, a másik a simléderét mélyen a szemébe húzva, a cipője orrával kis koncentrikus köröket rajzolgatott a kőre. Valamelyik békávés főmufti persze nyilatkozta a rádióban hogy a biztonsági intézkedések java része az utazóközönség részére láthatatlan, hisz attól biztonsági intézkedés, hogy ne legyen feltűnő. Ez mind nagoyn szép és hihető.
Csakhogy ma moziba mentem, persze metróval, át is kellett szállni. Mindkét állomáson csak két mozgólépcső működött a háromból: az egyik fel, a másik le, a harmadik pihent - a tömeg meg torlódott. Még egy szerelvény beérkezése esetén is összezsúfolódunk az egyetlen mozgólépcső előtt, ha meg netán mindkét oldalról egyszerre fut be a vonat, hát akkor bizony 2-3 percbe is beletelik mire a több száz ember kijut az állomásról.
Biztos vannak nagyon hatékony és szupertitkos biztonsági intézkedések, de tán közéjük tartozhatna az is, hogy a lehetséges áldozatok számát csökkentsük azzal, hogy nem engedjük feltorlódni a tömeget a mozgólépcső alján hanem úgy irányítjuk a forgalmat, hogy minél hamarabb elhagyhassa az állomást - magyarul bekapcsolom mind a két lépcsőt felfelé, hogy ha netán a két álmatag rendőr mégsem tudja meghiúsítani a merényletet, akkor ne kétszáz, hanem mondjuk "csak" negyven áldozat legyen.

Tök komolyan mondom: a lógó gatyás, tottyadt, bávatag rendőrök túlóra díját inkább fordítsák a mozgólépcsők működtetésére. Én elhiszem, hogy figyelik az állomásokat, nem kell ehhez két minimálbéren minimáltejesítményt nyújtó krumplivirágost odaállítani - ez alatt az idő alatt inkább kiképzést kéne nekik tartani vagy csak hagyni, hogy pihenjenek.

:-)) Szépjóreggelt!
Tegnap este olyat csináltam, amit már nagyon régen nem. Olvasás (mondom; olvasás! Nem tanulás, ol-va-sás! Bezonyám!!) közben aludtam el. Elővettem (pontosabban kibontottam a védőfóliából) a tavaly karácsonyi Gyűrűk Urát. Most semmi többre nem vágyom mint egy kis könyvillatra, egy jól megírt, terjedelmes mesére és egy tálka meggyre amiből olvasás közben lehet csipegetni.

:-)) Szépjónapot!
Őszintén gratulálok annak a kedves olvasómnak, aki a "gimnazista szép szex" kombinációval tévedt a blogomra.

Más: hallgatom a Gyurcsány - Orbán vitát. Túl sok újat még nem hallottam, mert azt már régen tudom, hogy ez a két ember rettenetesen gyűlölheti egymást. Valami azt súgja, hogy ez nem csak a "két dudás nem fér meg egy csárdában" effektus - ennek az ellenszenvnek mélyebb okai vannak. Szinte szikrázik a rádió a visszafojtott indulattól.

Mégiscsak visszajöttem, a londoni robbantások BBC-s és Aldzsazíra bemutatását érdemes összehasonlítani.
Egyébként ma a Klubrádióban hallottam egy katonai "szakértőt", pontosabban valami főmuftit. Olyanokat mondott, hogy majdnem sikítottam: szerinte ez pusztán katonai probléma, ugyan mi mással lehetne küzdeni a terrorizmus ellen mint a biztonsági intézkedések javításával és a katonai jelenlét fokozásával azokon a területeken, ahonnan a terroristák az emberanyag utánpótlását kapják.
Ha a kezembe kaphattam volna a pasit, terrorizmus ide, pacifizmus oda, a tökeit téptem volna le. Csak azért hogy megtudja, milyen az, amikor az erőszak terjedése ellen erőszakkal próbálnak védekezni.
Miért nem hajtják el a francba azokat a militáns idiótákat akik elhiszik, hogy ezt a problémát meg lehet úgy oldani, hogy kétszer annyi katonát vezénylünk Irakba??
Könyörgöm, vegyük már észre: a kulturális különbségek, a vallási fanatizmus, de legeslegfőképpen a túl erőszakosan terjeszkedő angolszász életformával szembeni ellenérzések, a kelet olajbányaként való végletes kizsákmányolása meg még egy csomó minden táplálja az arab világ ellenállását.
Az, hogy mi vagyunk a gazdagabbak persze nem jelenti azt, hogy mi vagyunk az okosabbak is akiknek engedni kell, de maradjunk annyiban, hogy nekünk van több veszíteni valónk. Az arab világot kurvára nem érdekli, hogy európában fel mernek-e ülni az emberek a metróra vagy összeomlik a nagyvárosok élete. Hogy összeomlik-e a távközlés és a dominóelv szerint a tőzsde és hasonlók.
Szóval mivel nekünk van több veszíteni valónk, nekünk kéne óvatosabbnak lenni, gazdasági, kulturális és egyéb, globalizációs terjeszkedéseinkben figyelemmel kellene lenni a tőlünk szegényebbek érzékenységére. Beszélek itt hülyeségeket, mi az hogy tőlünk szegényebbek? Náluk van az olaj, az ércbányák, az őserdők és egyéb, nélkülözhetetlen -és véges- természeti kincsek java része. Szóval figyelemmel kéne lennünk azok érzékenységére, büszkeségére, félelmeire és egyéb érzéseire, akikre rá akarjuk tukmálni a kulturánkat, az életformánkat és ami ezzel együtt jár, a termékeinket.
Ha jót akarunk magunknak, hajtsuk el az összes militáns idiótát a fenébe és tárgyaljunk, de semmiféleképpen ne erőltessük se a demokráciánkat, se a kulturánkat, se a fogyasztási szokásainkat rá olyan országokra, akik ebből nem kérnek. Egyébként kérnek, ami jó abból előbb-utóbb kérnek, csak nem abban a tempóban ahogy az a mi bővített újratermelésünknek a legtöbb profitot hozza, hanem a saját tempójukban, fokozatosan. Csak hagyni kéne a folyamatokat a maguk természetes tempójában fejlődni.
Tárgyalni pedig lehetőleg olyanokkal kell, akik tudnak közvetíteni a két (vagy több) féle kultúra között.
És még valamit, ami nagyon fontos: pillanatnyi gazdasági érdekből nem szabad támogatni az arab világ vagy az afrikaiak saját nevelésű gazembereit. Gondoljunk csak Husszeinre, aki 20 éve még az USA darlingja volt. Vagy a tálibokra, vagy Hajlé Szelassziéra, Bogotára, sorolhatnám a tirannuszokat akiket a nyugat segített hatalomra és akik kiépítették maguk köré azokat a rendszereket amelyek most elsikkasztják a segélyeket és biztosítják az öngyilkos merénylők utánpótlását.

:-) Szépjóestét!
nem panaszképpen, de félórája ért véget a munkanapom. Igaz, ma csak kilenckor kezdtem, de így is iszonyú hosszú volt.
Mindegy, nem ez a nap panasza.
Hanem az, hogy ma átutaltam a hugomnak egy nagyobb öszeget. Anyunak újra felvágták a hasát mert nem gyógyult, levedzik, tisztogatni kell; a mentő meg sokszor napokig nem jön érte. Kéne menni a sebészetre, egész nap otthon ül puccban-parádéban és nem jön a mentő. Majd másnap. Vagy harmadnap. Ha meg véletlenül jön, akkor nem viszi vissza, ücsörög a kórházi lócán és órákig vár a mentőre vagy arra, hogy valaki ismerőssel összefusson. Mindezt úgy, hogy már lassan egy hónapja nyitva van a hasa.
szóval a hugom kitalálta, hogy ebből elég, vesz egy autót. De tényleg agyrém: egy minimálnyugdíjas meg egy minimálbéres bolti pénztáros tartson fenn egy autót, fizessen biztosítást, súlyadót, szerelőt (istenem, micsoda szemét, csaló szerelők laknak arrafelé!!!) mert a kibaszott mentőszolgálat nem megfelelően végzi a dolgát. Nem a világ végn laknak, nem valami tanyán ahova csak kétéltűvel vagy terepjáróbval lehet eljutni, nem, dehogyis! 30 km-re laknak Jászberénytől, kétszámjegyű főút melletti utcában és napokat kell várniuk a mentőre.
Szóval nem mondtam a huginak hogy ne vegyen autót.
Ma utaltam neki 240 ezret, jövő héten kiegészítem, 600-ra. Fizetési előleget is vesz fel, számlahitele is van, tud venni egy másfél éves Matizt. Már ha jól emlékszem, mert kábé annyit értek az autókhoz mint tyúk az ábécéhez. A másfél éves az biztos, öregebbhez nem adnék pénzt. Azért nem, mert utána sokkal többe kerülne a szereltetés. Tapasztalatból tudom, hogy nagyon meg tudják fejni a nőket az autószerelők.
De ez tényleg agyrém. Ennyi pénzből ki tudnák cseréltetni a bejárati ajtót és rendbe tudnák hozatni a tetőt, nem járna a huzat a házban. Vagy be tudnák vezettetni a gázt és nem kéne telente fát vágni. A 600 ezer Ft-nak pont 600 ezer helye lenne, de nem, autót kell belőle venni, mintha anélkül nem lehetne megélni. És úgy látszik, hogy tényleg nem lehet anélkül élni.
Pontosabban hát, ha a magyar mentőszolgálaton múlik, akkor autó nélkül meg lehet dögleni.

Megvan az objektumorientált programozás UV-m. Kettes lett, de kit érdekel.

Viszont óriási baj van a világban:
robbantássorozat Londonban

Úgy terjed bennünk a félelem, mint egy alattomos vírus.
majd este jövök.

Mit érdemel az a bűnös, aki teli hassal a fidesz honlapjára téved ahelyett, hogy békésen emésztene és uborka frissen facsart levével ápolná a szépségét???

Orbán Viktor válaszlevele Gyurcsány Ferenchez fidesz.hu

bruhhahaha!! bruhhahahaha!!
Heee? méghogy Orbán nem akarja elkezdeni a kampányt??? Méghogy kerülni szeretné a szinpadiasságot és a show-elemeket??!! Méghogy dolgozni akar és nem számháborúzni???? Méghogy nem járul hozzá, hogy a kampányt bárki előre hozza??!!!
hahaha
még szerencse, hogy jól vagyok lakva, különben epeömlést kapnék.
Jézusom, hallott ez a pasi ex-miniszterelnök úr arról, hogy az embert a szavai és a cselekedetei egysége jellemzi a legjobban?

Mindegy is. Nem vagyok egy feltétlen Gyurcsány fan, de remélem, hogy egyszer még ízekre szedi Orbánt. Mondjuk, nem lesz nehéz dolga, pár óra alatt én is annyi adatot és idézetet tudnék összegyújteni, ami tökéletesen bemutatná hogy az exünk cselekedetei és szavai még köszönő viszonyban sincsenek egymással.
De tényleg mindegy.

Én állom a szavam: megyek aludni.

:-)) Szépjóestét!!
Hmmm, szép az élet!!!!!
Vacsorára kis tálka málna (előételnek, éppen csak elverni az éhünket amig a vacsora elkészül) utána sült csirkecomb. Pofonegyszerű elkészíteni, a csirkecombot be kell szórni őrölt szerecsendióval, tekerni kell rá jó sok tarkaborsot, kicsit meg kell sózni és beletenni egy serpenyőbe. Vastag fenekű teflon serpenyő legyen, ha nincs, láng-elosztót kell alá tenni! Félig le kell fedni, de még jobb, ha van olyan szűrő-fedőnk, amin kis lyukak vannak. A combot közepes lángon kell sütni, egyetlen csepp zsír vagy olaj nem kell alá, enélkül is ropogósra sül. Kb 10 perc kell az egyik oldalának, ugyanannyi a másiknak. Ha egy hústűvel megszúrjuk és nem csorran ki véres lé a husiból, akkor kész. Ha nem elég ropogós, akkor lehet kicsit feljebb tekerni a lángot és hirtelen megpirítani. A combhoz paprika-saláta dukál, az is pillanatok alatt megvan: két húsos paprikát -lehetőleg bogyiszlait, de lehet pirosra érett lecsópaprika, kaliforniai paprika, méregerős kecskeszarvú, tökmindegy, ki mit szeret- vékonyra fel kell szeletelni és egy csipet sóval ízesíteni. Ennyi. Lehet fél kézbe fogni a combocskát, másik kézzel meg csipegetni hozzá a ropogós zöldpaprikát. Desszertnek egy nagyobb, esetleg két kisebb őszibarack. Esetleg mindjárt két nagyobb, csak hogy ne kellessen annyit mászkálni a konyhába.

És most lehet ejtőzni, jólesőn szuszogni és arról álmodozni, hogy holnap tökfőzeléket készítek. Bezonyám! Tejszines kapros tökfőzeléket!!
De előtte még teljesítem a mára előírt szépülés adagomat.

(a csirke fűszerezésére még egyszer visszatérek, én ugyanis vevő vagyok a mustáros, a joghurtos, a fokhagymás, a magyaros, a grilles, a zöldfűszeres és még a csuda tudja milyen pácokra és fűszerezésekre. Egyre nem vagyok hajlandó: készen vásárolható fűszerkeverékkel bedörzsölni a csirkecombot. Azt nem, nem, soha!! Inkább bevállalom a kockázatot, hogy néha elrontom. Ja, és hogy soha nem sikerül kétszer ugyanúgy elkészítenem.)

:-) Szépjóestét!
Máma semmi nem történt, azon túl, hogy egy jót dolgoztam; megcsináltam a pozsonyi tapasztalatcserén megismert szlovák rendszer folyamatábráját. Irgalmatlan nagy workflow-chart, három A3-as oldalra fér ki, összeragasztva majdnem egy méter hosszú. Egész jól sikerült, pár dolgot kell csak javítani rajta, azok is inkább csak kiegészítések. Aztán megcsinálom a mi rendszerünk folymatábráját is, nagyon kíváncsi vagyok az öszehasonlításra. Ha lesz időm, a barátnőmet meginterjúvolom az olaszok rendszeréről és a háromból meg a szakembereink javaslataiból összeáll a mi új rendszerünk. Jó móka, szeretem az ilyen munkákat; kreatív, kell hozzá némi meglévő tudás és menet közben felszedett rengeteg új ismeret.
Egyébként is sokkal jobb itt dolgozni, a régi titkárságon egy ilyen melót egy hét alatt sem tudnék befejezni - ráadásul mindig sík ideg lennék és örökké furdalna a lelkiismeret amiért nem vagyok képes befejezni időben. Pedig ma még leveleket is írtam, némi telefonos ügyintézés is volt, sőt, egy ekszell-táblát is kellett szerkesztenem. Mindezt nyugodtan, csendben, tényleg nagyon szeretek így dolgozni.

Nno.
Az a helyzet, hogy az orvos még mára is alvókúrát írt fel. Pedig hallom, hogy Orbán előbb visszautasította a Gyurcsánnyal való tévés szópárbajt, aztán mégis elfogadta, új feltételeket támasztva - ne legyen moderátor és legyenek jelen újságírók.
Jó kis móka lesz, ha Orbán összecsődíti Pilhált, Bayert, Torkost és még néhány más újságírót. Nem is értem, hgoy képzeli? a közönség soraiban leültetett újságírók tesznek el kérdéseket és ők válaszolnak, kinek hogy tetszik? Ha moderátor nincs, mégis, ki figyeli például az időkorlátokat? Bonyolult ez nékem, tényleg inkább hallgatok a testem vészjelzéseire és kúszok be a takaró alá.

:-) Szépjónapot!
kicsit még gyenge vagyok, de azért már érzem, hogy különösebb károsodás nélkül túlélem ezt az elmúlt 3-4-5 hónapot.
Máma odasunnyogtam a főnökömhöz és elmondtam neki, hogy halasztottam, azt is, hogy miért. Csak annyit mondott, hogy ő már pénteken is látta rajtam hogy pocsékul nézek ki és teljesen szét vagyok hullva, csak nem akart rámijeszteni - de ha ráhallgatok, iszom egy pohárka unikumot és kialszom magam.
Az unikum minden bajra jó -ezt eddig is tudtam- csak éppen ha tényleg nagyon rosszul vagyok, akkor soha nem jut az eszembe :-/ De most hazafelé jövet vettem egy kisgömböcöt, már ittam egy nagy pohár szépítő ananászlét, most várom hogy elmúljon az utóíze és utánaengedhessem a gyógyszernek nem minősülő, de kétségkívül gyógyhatású keserűlikőrt :-))))
Holnapra szép is leszek (az ananászlé és a minimum 10 órás alvás a garancia rá) és egészséges is!! Bezonyám!

Pénteken nem volt blog, ezért nem írtam meg, hogy a főnököm milyen rendes volt. Pénteken ugyanis nem dolgoztunk, valami céges buli volt, csapatépítő tréning, mittudomén, de nekem be kellett mennem ügyelni. (Mondom, hogy a fapicsák (bocsánat) kikezdtek amiért a vizsgáim miatt még nyár elején kivettem az éves szabadságom.) Azt mondta, hogy ne csináljak semmit, nyugodtan tanuljak csak ha csöng a telefon, vegyem fel. Mondjuk tényleg nem csináltam semmit, de mivel átlag tízpercenként megszólalt a telefon, tanulni sem tudtam. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy délben betrappolt a pasi, sortban, kockás ingben, borostásan, hogy őneki itt dolga van, addig menjek el ebédelni. Dolga -szerintem legalábbis- nem nagyon volt, de azért én elmentem ebédelni.
Azóta is bennem van, hogy direkt azért jött be, hogy én addig elmehessek. Dolga semmi nem volt, ha ellenőrízni akar akkor azt egy telefonhívással megteheti, szóval nem sok értelme volt a bennlétének - már persze azon túl, hogy én addig kimehettem egy kínai vendéglőbe rizstésztát enni tenger gyümölcse szósszal. És utána egy sült banánt. És közben megittam egy egész kancsó illatos zöld teát.
A szószos tésztának köze sem volt a manapság kínainak tartott agyonsózott, erőspistával és szójaszósszal ízetlentett, keményítőtől ragacsos trutymókhoz. Ez a szósz tele volt apró rákokal, kagylókkal és tintahaldarabokkal, plusz még rengeteg fafüle-gombával. A sült banán hajszálvékony, ropogós panírban, mézzel leöntve érkezett. A fiss jázminos zöld tea pedig előmelegített kannában és kéretlenül jött, nem is szerepelt a számlában, jár az étkezéshez. Mindezt borravalóval együtt alig 2000 Ft-ért. Nem mondom hogy ezt mindennap megengedhetem magamnak, de amikor rajtam kívül mindenki más bulizni van és a főnököm csak azért jön be az irodába, hogy én elszabadulhassak, hát akkor ennyit igazán megérdemlek. A vendéglő a Széchenyi utca és a Szabadság tér sarkán van.

Mindezt csak azért írom le (már az íráskényszeremen túl) hogy ellenpontozzam a mai ebédem: a menzán ettem, rántott gombafejeket görög salátával. A görög saláta fonnyadt uborkából, négy szekletke málló paradicsomból és barnuló salátalevéldarabokból állt. Kérdeztem a pénztárost, hogy nem-e járna-e esetleg-e némi sajt-e hozzája-e? He?? Mondta, hogy 180 Ft-ért sehol nem kapok görög salátát. Mondtam neki hogy tényleg nem, mert ez nem az. De ez még nem lett volna baj, hanem amikor megkóstoltam!!! A fejesaláta meg az uborka szinte el volt olvadva -pontosabban rohadva. Ahogy számoltam, csütörtökön volt utoljára konyha, ez a trutymó pont azóta ázott és erjedt a hűtőben. Úgyhogy ez volt az utolsó alkalom, hogy a menzán ebédeltem. Eszek a büfében melegszendvicset, viszek be salátát, telepítek az irodában egy kenyérpirítót, de nem eszem 180 Ft-os, negyednapos görög salátát. Kapjon tőle gyomorrontást az a szemétláda konyhafőnök, aki ilyet el mer adni.

Más:
Végre megérkezett az unikum gyógyhatása; most egy intenzív, szépüléssel egybekötött gömbölyödés következik. Jóéjt!!! :-))

nagyonmás:
ha netán megbukna a kormány, esetleg kitörne az anti-ellenforradalom, vagy mittudomén, négyszögesülnének a polgári körök, esetleg Orbán ki merne állni Kókával vagy Gyurcsánnyal, netán a Sárazsdány káefté áttenné a székhelyét Bucsára; akármi történik, tessenek engem békén hagyni!!! OKÉ????
Én most szépülök!! ennél fontosabb a világban sincs, világos?

:-) Szépjóestét!
Kicsit jobban vagyok. Ha meg arra gondolok, hogy a jövő héten minden este itthon lehetek, hogy kerek eg yhétig egyáltalán nem kell másodállásba mennem, wowww, remekül érzem magam :-))
Minden este itthon!!
Mondom: MINDEN ESTE ITTHON!! Bezonyám! :-))
Nagyon rám fér.
Kaptárlakó is vígasztal, de persze magamtól is tudom, hogy semmi jóvátehetetlen nem történt - ha kész is a diplomamunkám (ami ugyebár csak ezután fog még megíródni) akkor is 2-3 hónapot kell várnom, mire államvizsgázhatok. Ez alatt simán megcsinálom a két Delphit, sőt még egy UV is belefér azok közül, amikre még most várok jegyet. Szóval semmi gond nincs, legfeljebb csak annyi, hogy a szakdolgozathoz nem tudok könnyű lélekkel, a "minden mással megvagyok" tudatával hozzáfogni. De azt hiszem, hogy ennél komolyabb válságon is mentem már keresztül, Pár hét alatt kipihenem azt a lidércnyomást amit matematika szigorlatnak és Pascal vizsgának hívtak, pihent aggyal meg pár nap alatt bevágom a delphit is, az ssadm-et is.
Most viszont pihennem kell és szellemileg töltekeznem - úgyhogy sipirc az ágyba!
Jóéjt! :-)

Szépjónapot :-(
Tegnap nem csak a blogolás maradt ki; az a nap valahogy teljesen kimaradt az életemből.
Délelőtt elmentünk sétálni, reggelizni, még jól is éreztem magam. Délben értünk vissza, gondoltam jógázom egy keveset mielőtt tanulni kezdek: felfrissít, javítja a test és az agy oxigénellátását, blablabla, szóval mindenképpen jó. Nem tudom hogy mikor történt, gumitalpú cipőben vagy repülőszőnyegen leptek meg az álommanók, lényeg a lényeg hogy egyetlen figyelmeztető lövés nélkül belémeresztettek egy sorozat altató injekciót. Úgy aludtam el, ahogy voltam: a krokodil pózban, a szőnyegen. Öt felé ébredtem, próbáltam inni egy kávét; kihánytam. Ettem pár falat pirítóst, készítettem egy bodza-teát; bennem maradt, semmi gond. Próbálkoztam még egy kávéval; azonnal visszafordult, persze a vacsorámmal együtt. Hét felé lefeküdtem, attól eltekintve hogy éjfél körül pár percre kivittem a kutyát, aludtam reggel hétig. Egyetlen nap képes voltam majdnem 19 (tizenkilenc!!!) órát aludni.
Így jár az, aki nem ismeri fel a saját korlátait.
A fejem már kitisztult, de olyan gyenge vagyok mint a harmat; kezem-lábam remeg, kicsit szédülök is.
Úgyhogy ennyit arról, hogy csütörtökig be tudtam volna fejezni a vizsgáimat. Kész, beletörődtem, ennyit bírtam, nincs tovább. A hétfői SSADM-re még bemegyek, azt lemondani már úgysem tudom, legalább meglátom hogy milyen típusú kérdések vannak - könyebb lesz az UV-ra készülni.
De a Delphiket lemondtam.
Sőt, a másodállásom is, a nénim elvállalta, hogy a jövő héten minden nap bemegy. Az irodából már nem merek szabadságot kivenni, sőt, beteget jelenteni pláne nem merek, nem akarok tápot adni a fapicsák pletykálkodására. Ha beledöglök, ha a belem nyúlik utánam is bemegyek. Sok hasznom ugyan nem lesz, de ha nekik az a lényeg hogy valaki mutogassa magát, hát akkor tőlem megkapják, azon ne múljon a boldogságuk.
Mindegy.
biztos azért vagyok most ilyen gyűlölködő, mert csalódtam magamban.