:-) Szépjóestét!
Jajj.
jJajjjajajjjj.
Nem dicsekvés, de máma minden eddigi munkarekordomat megdöntöttem.
Színtiszta sztahanovizmus amit csinálok, idióta HüPi aki vagyok - és még el is dicsekszem vele, várom hogy megsimogassák a buksimat, vagy emeljék a fizetésem, vagy a rossebb tudja, de abba kéne hagynom mert egyikre sem számíthatok igazán.
A munkám (az iktatáson, apró kis levelek megírásán, Cuppancska és Passziánsz hibáinak kijavításán, az irattár túrásán és hasonló szellemi segédmunkákon kívül) abból áll, hogy bazi nagy, 8-10-12-20 oldalnyi terjedelmű pályázatokat olvasok és kikapom belőlük azt a 20-30 szót, amire az adatbázisunknak szüksége van.
Ezek a pályázatok folyóírással készülnek, némelyikük legalább fejezetekre van tagolva, de gyakran még az se, csak 8-10-12-20 oldalon keresztül nyomják a rizsát. Én olvasok, filctollal kiemelem azokat a szövegrészleteket amik a döntéshozatalhoz fontosak majd ezeket a szövegeket beviszem egy adatbázisba. Ha keresünk valamit, csak beadom a fő paramétereket és a gép a mondjuk 400 pályázatból kidobja azt a tucatnyit, amit érdemes a szakembereknek odaadni hogy válasszák ki közülök az egyetlent, a legjobbat.
Amikor tavaly ilyenkortájt elkezdtem ezt a munkát, napi 8 órában 6 pályázatot tudtam feldolgozni; de akkor egész nap nem ettem, nem ittam és nem pisiltem, műszak végén viszont indiántáncot jártam az iroda közepén.
Ma három óra alatt feldolgoztam 8 (mondom; NYOLC!!!) pályázatot.
Igaz, ez alatt a három óra alatt nem ettem, nem ittam és nem pisiltem, viszont a fülem be volt dugva papírgalacsinokból gyúrt kis gombócokkal és műszak végén nem hogy indiántáncot járni nem tudtam, de még a székből felkelni sem nagyon.
Ez alatt az egy év alatt számomra is meglepő technikát dolgoztam ki; nem szavakat olvasok, hanem negyed, sőt, néha harmadoldalnyi szövegeket egyszerre. Ha van benne olyan szó ami fontos az adatbázisunkba, akkor figyelmesen is elolvasom azt a szakaszt, ha nics, akkor megyek tovább. Emlékezni nem nagyon emlékszem semmire mert nem az a célom hogy vissza tudjam idézni amit olvasok.
Kulcsszavakat keresek, semmi több.
Az csak a baj, hogy iszonyú nagy rajtam a felelősség, mert ha valamit rosszul viszek be, arra jó esély van, hogy nem fogjuk észrevenni. Ha nagyon nagy baromságot csinálok és azt valaki később émegtalálja nincs semmi baj, mert lehet javítani. De ha csak kis baromságot amit senki nem vesz észre, akkor az a pályázat az idők végezetéig ott fog pihenni az adatbázis legmélyén, soha nem fogja kiköpni a gép.
Nyilván ezért is érzem magam ilyen pocsékul a mukahelyemen. Ott vagyok Mancikának, gépelni, meg nyüstölni az iktatást, aztán közben úgy alakult, hogy a munkaidőm egy részében én vagyok egy rendszer kiindulási pontja. Na nem az alfája, de én teszem meg az első, nagyon fontos lépést.
Napi hat órában kapcsolgatom az agyam a Mancikaság és az egyik legnehezebb szellemi munka, a lényeg kiemelése között.
Csoda, hogy ennyire ki vagyok merülve?
És csoda, hogy tényleg szívesebben vagyok mellékállásban takarítónő?
Az legalább kiszámítható.

Isten éltesse sokáig az Andrásokat, Andrisokat, Bandikat, Bandikákat!

Hétköznapi horror - és ez csak a jéghegy csúcsa. Vagy -hogy egy másik súlyos képzavarral éljek- tünet. Mint a hámló, kivörösödött bőr. Fáj is, csúnya is, zavar is, viszket is, de nem elég holmi kenőcsöt kenni rá, mert a baj sokkkal mélyebben van; a májban, a kiválasztásban, az egész szervezetben. Bizony, kérem, tetszik vagy nem, de ideje felismerni; rohad a társadalmunk. Most még csak viszket, de ha nem kezdjük el kezelni magunkat, pár év múlva belobban és akkor már iskolai mészárlások is lesznek.
Nem kéne megvárni.

Más:
két nap munkában majdnem úgy elfáradtam, mintha már péntek lenne.

Inkább vagyok első konzul Debrecenben mint nem. fidesz.hu

Retour de Voks bringás felvonulás lesz szombaton.
Fontos.
Tényleg fontos.
Nem dicsekvésképpen mondom, de már régen vehettem volna magamnak autót. Egy helyes, alsóközépkategóriás, szines kis női autót akár zsebből is kifizethetnék.
Nem azért nem teszem mert csak a bunkók sétálnak be egy szatyor pénzzel egy autókereskedésbe, hanem azért, mert nem tudom magam elképzelni ahogy egy helyes, alsóközépkategóriás, szines kis női autóval araszolgatok a nagy pesti dugóban és amikor másfél óra után végre a munkahelyem közelébe érek, még nagy köröket teszek, hogy parkolóhelyet is találjak.
Egyszerúen nem bírom magam elképzelni.
Volt már autóm, tudom mit beszélek.
Rabnak, egy élettelen, lélektelen tárgy és egy még lélektelenebb, embertelen közlekedési rendszer rabjának éreztem magam. Ki voltam szolgáltatva nem csak a benzináraknak és az autószerelőknek, de elsőlegjobban a szar utaknak és az elviselhetetlenül nagy forgalomnak. Soha, tényleg soha nem értem oda sehova időben.
Útáltam, jajj, nagyon útáltam! Legközelebb csak akkor lesz autóm, ha újra vidéken fogok élni és akkor is csak arra használom majd, hogy Pest határáig eljöjjek vele.
Ez a város élhetetlen, fuldoklik a saját forgalmában.
Ezért nincs autóm, ezért járok inkább bringával.
Szabad akarok lenni.
A saját erőmből akarok eljutni oda, ahova mennem kell.
Nem várom el, hogy mások is így gondolkozzanak mert kenyeret szállítani, mosógépszereléshez vagy szobafestéshez kiszállni nyilván nem lehet bringával.
Azt viszont elvárom, hogy legyen nekem is egy nyolcvan centi széles betoncsíkom amin biztonságosan eljuthatok a munkahelyeimre.
Nem, nem hasonlítgatom össze, hogy ez a nyolcvan centi mennyivel keskenyebb egy autónak szükségesnél.
Nem érdekel ugyanis.
Közlekedni muszáj.
Azon belül viszont már lehessen választani, hogy mivel közlekedjek.
Arról nem beszélve, hogy ha én bringával járok, annál több hely marad azoknak, akiknek tényleg muszáj autóval menniük.
Ez csak egyszerű, nem?



Ui, de tényleg nagyon utóirat:
Van egy kínai közmondás: "a születésekor minden ember kap egy kis zsák sót és ha azt megeszi, meghal. Ha 30 év alatt eszi meg, akkor 30 éves korában, ha 80 év alatt, akkor 80 éves korában."
Elég meredek összefüggés, de ezt a közmondást továbbfejlesztve nekem fixa ideámmá vált, hogy ahogyan a kis zsák sót, ugyanúgy egy bizonyos kilométermennyiséget is kapnak az emberek amikor megszületnek. Ha azt leutazzák, akkor vége, meghalnak. Ráadásul azok a kilométerek, amiket nem saját erőből tesznek meg hanem valamivel vitetik magukat duplán számítanak, míg azok a kilométerek, amiket saját erőből, gyalogolva, kerékpározva, evezve, úszva, futva, nos, azok a kilométerek mínusz előjelesek, kvázi visszakapjuk őket. Ha gyalogolok egy kilométert, akkor autóval mehetek kettőt. Ha bringázok huszat, akkor vonatozhatok negyvenet - az egyenleg nulla lesz.
Én hajóval tizenkétszer kerültem meg félig a Földet - ez olyan, mintha hatszor megkerültem volna. Repülővel nem is tudom hányszor. Autóval több tucatszor megtettem az utat Sátoraljaújhely és Zalaegerszeg, Szeged és Sopron, Pest és Rijeka, Pest és Antverpen között. Nem számolom ki, hány kilométert vitettem már magam. Elég volt.
Nekem már azon kell igyekezni, hogy minél többet visszaszerezzek azokból a kilométerekből, amiket eddig elpocsékoltam. Úgyhogy annyit gyalogolok amennyit bírok, ahova lehet mindenhová bringával megyek és mihelyst lehetőségem lesz rá, megtanulok evezni.
Mondom, ez nagyon utóirat volt és tisztában vagyok vele, hogy nagyon egyéni látásmód.
Csak azért írtam le, mert így talán így azok is megértik, akik egyébként egy kanál vízben meg tudnák fojtani a bringásokat.

A fenébe, pedig én Thierry Henryre szavaztam :-(

:-) Szépjóestét!
Kis magyar abszurd; éjjel, amikor jöttem haza két ember egy teszkós bevásárlókocsival tolt egy fém villanyoszlopot. Nem is villanyoszlop, üzemterületeken szokott lenni olyan, négy sarokvas andráskeresztekkel merevítve. Lopnak Elkötnek egy bevásárló kocsit, lopnak bele egy villanyoszlopot és mind a kettőt leadják a méh-be.
Hajnalonta rendszeresen találkozom kábelégetőkkel is, illetve a nyomaikkal. Volt már, hogy konkrétan összefutottam velük amint éppen pakolták a kábeltekercseket és égették le a szigetelést. Akkor azért hazafelé jövet felhívtam a rendőrséget. Megadtam a koordinátákat, az autó rendszámát és mit kérdezett a rendőr, na mit?
Hát azt, hogy "Mijagépjárműtípusa?"
Ember, dunsztom sincs.
Honnan a francból kéne nekem tudni, hogy egy autó milyen típusú, he??
Hát nem azért van azon a nyavalyás kocsin rendszám, hogy arról tudják beazonosítani?
Nem azért van, kéne a gépjármű típusa.
Ehhez képest a zsaruk be szoktak húzódni a bokrok mögé és jókat durmolnak. Tudom, mert szoktam őket látni hátradöntött üléssel parkolni.
Akkor most mi van???


Más:
ma végre vettem egy mobilt.
Nem nagy durranás, alapmodell, tényleg nem vagyok egy ketyeremániás. Azért ezt választottam, mert ezen volt a legnagyobb a billentyűzet és én elég sok sms-t írok. Ezen még körömheggyel tudom nyomkodni a billentyűket, az ennél kisebbeken már csak tollal vagy gyufaszállal.
Hanem, ez a harmadik mobiltelefonom.
Az elsőt még '97-ben vettem, akkor pár száz forint híján 100.000 ft volt egy telefon és az volt az akció, hogy fél évig ingyen beszélhettem vele. A készülék maga akkora volt mint a mostnainak a doboza, baromi nehéz, lehúzta a retikülöm. Ráadásul két akkumulátor kellett hozzá, mert csak hat órát bírt egy töltéssel én meg akkoriban hajnali négykor indultam itthonról és ha 9-re hazaértem, az egy könnyű napnak számított. Szóval fél évig ingyen telefonáltam vele, addigra megérkezett a vonalas és én rögtön eladtam a mobilt. Aztán vagy 6 éve vettem egy másikat, már akkor is meglepődtem milyen kicsike, az elsőnek az akkumulátora is nagyobb volt mint az. Ezt a telefont -egy akkucserével- nyúztam egész idáig. Illetve hát nem nyúztam, mert pár éve már tényleg alig telefonálok.
És most itt van ez a pircurka ki izé, súlya nincs is, tizenpárezer forint volt az egész.
Viszont hiányzik a csomagból a feltöltőkártya. Elég macerás vásárlás volt, sokáig válogattam, próbálgattam, a végén már szégyelltem magam és csak átvetem a szatyrot, nem néztem meg mi volt benne.
Ügyes, mondanám, ha lenne kedvem bármit is mondani.

Mégmás:
ma megjöttek végre a céges ajándéknak szánt almasütők is. Minden évben megszenvedek mire kitalálom, hogy mi a fenét vegyek 15 embernek, férfinak, nőnek, nagymamának és szanaszét szolizott szinglinek, hogy mindegyiknek jó legyen kicsit.
Hát az idén almasütőt kapnak.
A szállító cég korrekt volt, e-mailen rendeltem, visszahívtak, pontosítottunk, valami két hétre szállítottak de előtte újra felhívtak, időpontot egyeztettünk és ma reggel is, nyolckor hívtak hogy másfél óra múlva van itt a futár a cuccal.
Ha valaki hasonló gondokkal küszködik, még van ideje megrendelni, korrekt cég és nagyon kedvező az ár is, meg voltam velük elégedve. Most már csak az kell, hogy ne törjem össze amíkor becígölöm a másodmunkahelyemre.

Viszont nagyon elfáradtam.
Azt hittem lesz egy szabadnapom, átveszem az almasütőket utána elkocogok a gombaszakértőhöz, eszek valahol egy finom túrótortát, megveszem a mobilt, főzök valami gombásat és végre veszek egy étkezőasztalt is. De nem, a nénim hívott délután, hogy ma nem tud bemenni. Így aztán este dolgoztam megint.
Ez van.
Illetve hát nincs, mert megint csak nincs étkezőasztalom és már eléggé unok a konyhapulton vacsorázni.

:-) Szépjónapot!
Nem akarom elkiabálni, de lehet, hogy ma -életemben először!!!!- sikerült lila perszke gombát találnom. Vagy 15 darabot, illatos, gyenge húsa van, alig várom a holnapot, hogy megmutathassam a gombaszakértőnek.

Hanem, jótanácsnak mondom; csak olyan adja gombavadászatra a fejét, akinek nagyon erős akarata van és tudja, hogy mikor kell a dolgokat abbahagyni.
A gombavadászat ugyanis veszélyes sport, súlyos függőséget okoz. Olyan, mint a bagó, nem lehet abbahagyni. Az embe istenek lánya megy, a nadrágja tele van barcsival, bogánccsal, a bokáját, sőt a combját is összecsípte a mérges őszi csalán, viszket mint a fene, pisilnie kell és közben szomjas is. De még azt a fát megnézi, mert mik azok a kidudorodások rajta? És igen, ott is, a mocsár túloldalán, az ott téli fülőke! Méghozzá mennyi! Van ilyenkor pióca a mocsárban? Biztos nincs.
És az istenek lánya megy, töri a bozótost, cuppan a lába a sárban, megfogadja, hogy legközelebb két nadrágot vesz fel, hátha azon nem szúr át a csalán, megcsúszik, megbotlik, visszacsapódó faágak tépázzák a konytyát, még jó, ha a szemét ki nem verik, derékig ellepi a bogáncs, a nyelve száraz taplógombaként tapad a szájpadlására.
De nem adja fel, megy, bicskát nyit, lehajol, felmászik, alánéz, mögé kerül, bebújik, jajjj.
Szóval, a gombavadászat pont olyan, mint akármelyik adrenalinfüggőséget okozó extrém sport - legfeljebb olcsóbb, mert se benzin, se spéci felszerelés, se egzotikus helyszin nem kell hozzá mint mondjuk a búvárkodáshoz vagy a rallysporthoz.


Más:
tegnap kaptam egy e-mailt, egy másodéves szociológushallgató csinál kutatást a bloggerek között.
Azt akarja tudni, hogy miért bloggolok.
Ráadásul nemrégiben zsoltu is tett egy bemelegítő kört a téma körül.
Hm.
Hm, hm.
Mitttudomén, gondoltam.
Halvány lila pereszkém sincs arról, hogy miért bloggolok.
Aztán reggel a kutyás barátnémmal elindultunk a szokásos hétvégi hosszú kutyasétáltatásra.
Bennem még itt volt a tegnap este, pa-pa-pa-pa-pa-papageno-papagena, pa-pa-pa-papageno la-lal-la-la-la-lallaaaaa, la-la-la-la-lallllaaaaa, la-la-la-laaaaaa, tarram, és a többi.
A kutyát, de tényleg a kutyát nem érdekelte.
Ehelyett végighallgattam, hogy Medveczky még soha nem nézett ki ilyen pocsékul, kidagadnak a nyakán az erek, biztos elfelejtették lesminkelni, Kovács Ági meg mint egy darab fa, semmi ritumusérzéke nincs, csípője sincs és merev mint a dagadt fasz, az Ungár meg hiába tagadja, vén mint az országút, következőleg ők fognak kiesni, bezzeg az Iringó, jajj, az egy tündér, jajjdecukivoltabbankiskékruhácskában, a Somló kutyája, nahát, dejópofa, 11 pontot akart nekik adni, pedig csak 10 a maximum, hahaha, hehehe, hihihi, de édes, micsoda humora van ennek a Somlónak....

Hát ezért bloggolok én.
Mert anélkül az a kevés jó, ami van bennem és amit kőkemény munkával neveltem magamba, az bloggolás nélkül itt maradna bennem és velem együtt eltűnne.
Így legalább páran elolvassák.
És -mivel az internet szabad és ide mindenki önszántából jön- azok olvassák, akiket érdekel, akiknek -többnyire- örömet okoz az olvasás. Legalábbis remélem.
Azért bloggolok, mert a közlés örömére nekem is szükségem van, ugyanakkor nem akarom a körülöttem élő, velem egy légtérben tartózkodni kényszerülő embertásaimat az üres locsogásommal terhelni.
Mert sajnos én is magamból indulok ki és azt kell mondanom, hogy az embertársaim letyepetyéje fáraszt. Kurvára nem érdekel, hogy kinek a szomszédja kefél félre, melyik sztárocskának áll jól a világoskék, kinek a kolléganője szenved anorekszianörvózóban, kinek a macskája szereti a csirkemájat és kié csak a konzervet, az sem érdekel, hog ymelyik autónak jobb a gyorsulása és melyik mobilra lehet csengőhangként macskanyávogást (kutyaugatást, pornóhangot, fokhagymás fingot, stb) letölteni. És így tovább és tovább, unom, unom, unom, és mégegyszer: UNOM!!!
És valahol elveszíttem a mértéket és már nem tudom elválasztani magam a környezetemtől, összefuttott midnen, mint a romlásnak indult tojásban a sárgája a fehérjével.
Úgyhogy IRL(*) kussolok, URL(**) locsogok.
ennyi.


-----------------------------------------------
(*)IRL = In Real Life, a valós élet (valló világ, hogy az arszpoétikámnál maradjak)
(**)URL = internetes cím, virtuális elérhetőség.

:-) Szépjóestét!
Remekül éreztem magam :-)
A varázsfuvola pont az a darab, amit csak és kizárólag a szép zene miatt szeretek hallgatni. A történet maga butácska, sokan mesének tartják, de mégsem az, mert vannak benne kifejezetten pikáns részletek (szegény Taminát ugyebár szekszuálisan zaklatják, aztán először nem is Taminoval, hanem Papagenoval találkozik, aki szintén majdnem megcsöcsörészi. Aztán a végén mégse, mert ugyebár suba a subához, herceg a hercegnőhöz, madárember a madárasszonyhoz).
Nagyon érződik a darabon, hogy a megrendelő ízlésének kielégítésére készült. Abban az időben a zenebarátok a bravúráriákat kedvelték, Mozart írt hát egy sorozat áriát és összekötötte őket rövidke zenei és szöveges közjátékokkal. Ezek nélkül a szöveges betétek nélkül széthullana a darab mert az áriák sorozata nem állna össze egy kerek történetté.
Azt is lehet érezni, hogy az alkotás közben figyelemmel volt arra is, hogy éppen milyen énekesi gárda állt rendelkezésére. Nyilván volt egy nagyon jó és népszerű buffo baritonja, mert hiába Sarastro van elől a címlapon, a legtöbbet Papageno énekel és az ő karaktere is van a legjobban kidolgozva. Mellette szinte másodhegedűs az egyébként főszereplő Tamino herceg. Nyilván volt egy kosáralja csinos szoprán is a színháznál -valószínűleg mindegyik külön-külön "szponzorral"- akiknek szerepet kellett írni.
Biztosan persze nem tudom, utána kéne olvasni a darab születési körülményeinek, de a dramaturgiából és a szerepek nehézségi fokából ezt olvasom ki.
De mindegy is, lényeg a lényeg, hogy A Varázsfuvolát csak az énekesek tudják élettel megtölteni.
Ez a mai előadás, ez kérem nagyon jó volt.
Először is ugye a sztár, az én szívszerelmem, Polgár László a gyönyörű, zengő, soha nem fakuló, elképesztő mélységeket bejárni képes basszusával. Imádtam na, mit ragozzam.
Aztán Papageno, aki a legtöbbet van szinpadon. Az őt éneklő Molnár Zsolt fiatal bariton, remek komédiás vénával.
Gazdája, Tamino herceg szerepében Nyári Zoltán lopta be magát (tenor létére) a szívembe. Őt még soha nem hallottam, de tetszett, fogok rá figyelni.
A hölgyekről se feledkezzek meg; a Paminát éneklő Herczenik Annát már más szerepben is hallotam. Szép hangja van és jó drámatanára. Amikor Tamino nem szólhatott hozzá és ő azt hitte, hogy már nem szereti, majdnem sírt a hangja. Jó, nagyon, nagyon jó! Ezt várom egy operaénekestől, hogy ott, a fülem hallatára szakadjon meg a szíve, vagy őrüljön meg, vagy legyen multiorgazmusa, mikor mit kíván meg tőle a szerep.
Az Éj Királynőjét Trubin Beáta énekelte, korrektül, tisztán, bár az ő hangja kissé gyenge, már úgy értem, halk a többiekéhez képest.
És akkor még nem is említettem, hogy az Éj Királynője hölgyeit olyan remek énekesnők alakították mint Rálik Szilvia és Meláth Andrea. Sőt, a II. ajtónállót egy másik imádottam, Szvétek László énekelte.
Hát szóval így.
Nagyon szép este volt.
Ez a részlet ugyan nem a magyar előadásból van (ott ahányszor kimondják 'Kleine Papageno, kleine Papagena' azonnal megjelenik a szinpadon hol egy kisfiú, hol egy kislány), de azért nem rossz.
És hát minden jó, ha a vége jó :-)

:-)
Tényleg nem önfényezés, de nagyon szép vagyok.
Pihentem is egy órát és nagyon selymes, naturális sminket is sikerült csinálnom. Éppen csak a szemhéjfesték emeli ki a szemem szinét és a számon van egy átlátszó, halványpiros szájfény. És merész szemöldök és mit tagadjam, a szempillaspirál is jót tesz nekem.
Sokáig hezitáltam a padlizsánlila flitteres blúz+fekete selyemnadrág kombó és a mohazöld, mélyen kivágott bársonyruha között. Ez utóbbi győzött, mégiscsak Polgár László fog nekem ma este énekelni, hát mindenki hozza a legjobb formáját és mutassa azt, ami a legszebb benne. A tűsarkú cipőt érkezés után átcserélem. És ha már, akkor felvettem a brillgyűrűmet is. Az egészet egy gyönyörű, ekrü színű horgolt csipkestóla koronázza meg.
Meg vagyok elégedve.
Régen voltam ilyen szép - és attól tartok, soká leszek megint.

:-) Szépjónapot!
Hát kérem, "Ne vásárolja ma!" nap ide vagy oda, muszáj kimennem a piacra tejfölért.
Akkora szatyor téli fülőkét és laskagombát szedtem ugyanis, hogy majd lehúzta a karom.
Tejfölös gombapaprikást csinálok belőle, bezonyám.
Csakhát ahhoz tejföl kell.
Viszont enyhíti a bűnöm, hogy négy napi élelmiszerem legfontosabb alapanyagát a legősibb és legtermészetbarátabb módszerrel, nevezetesen gyűjtögetéssel szereztem be.
pont, mint az ősember.
Mentem az erdőben, kezemben egy bot és ahol laskagombát láttam, azt leszedtem - amit nem értem el, azt a hosszú bottal leveretem.
Mókás, tudom hogy mókás, de mit csináljak, én egy kényszer városlakó vagyok, egy aszfaltvalkűr. Igazán kint a szabadban érzem jól magam.
Olyan gombapaprikást főzök, de olyat, hogy Sátoraljaújhelytől Sopronig hallik majd a csámcsogásom :-))
Hmm, nyamm,nyamm.

Update!!
Hohó, nem is olyan ősemberi dolog ez a gombavadászet!
Emberek, a piacon 800 Ft a laskagomba kilója!!
Én alig egy óra alatt szedtem majdnem három kilót.
Nno.
És az enyém sokkal-sokkal illatosabb és zsengébb.
Hát valahgoy így.

:-) Szépjóestét!
Este megnéztük a A tégla-t.
Nos, kérem, jó nagy lufit pukkasztottunk el ma éjjel.
Az a baj az ilyen szuperprodukciókkal, hogy nem sajnálják a pénzt belőle és minden lyukat azzal tömnek be. Van ott kérem minden, mi szem-szájnak ingere: sztárok, kitűnő trükkök, feszes vágás, jelenetenként 4-5 kameraállás, mű- és patakvér. Egy dolog nincsen csak; jó forgatókönyv. Ezt a hiátust pótolják effektekkel meg sablonokkal - vagy legalábbis próbálják pótolni.
A vietkong téma már lefutott, az oroszokat már nem, az arabokat pedig még nem illik piszkálni, keletnémetek pedig már nincsenek is. Maradnak hát a kínaiak. De csókolom, tessenek már nekem megmondani, hogy aki a kínai kormány nevében jelentkező géppisztolyos karatekölyköknekgengsztereknek ad el szuperprocesszorok helyett "villanykapcsolókat", annak van ideje megvárni amíg a saját országa rendőrsége elkapja?
Megmondjam? Nincs! Az ilyet két napon belül úgy lövi szarrá a kínai (orosz, vietkong, arab, a nem kívánt rész törlendő) maffiatitkosszolgálat mint a huzat!

Aztán azok a nyavalyás mobilok.
Ohh.
De most úgy őszintén? ha én írok a pasimnak (na jó, pasijelöltemnek) egy SMS-t, azt több tucat helyen raktározzák el. Ha be van kapcsolva a mobilom, fél méteres pontossággal meg tudják állapítani, hogy hol vagyok. Ezek meg, a rendőrség épületéből bájcsevegnek, igaz, virágnyelven, "papa, ma nem érek haza ebédre, de a barátaim mennek..." és mindezt végighallgatja a szuperdörzsölt szuperzsaru és nem esik le neki. És senkinek sincs annyi esze, hogy figyelje a mobilforgalmat. És azokat a nyamvadt SMS-eket is hol némán, billentyűkattogás nélkül tudják bepöntyögni (természetesen két zsaru között ülve, zsebben, vagy a főgonosz háta mögötti ülésen, nehézfiúk gyűrűjében) hol pedig fülsértő, szívdobogást szaporító pittyegéssel. Ugyanez van a telefonhanggal. Ember, ha én krimit vagy thrillert akarok nézni, akkor nem abból akarom megfejteni az ügy állását, hogy a mobil hangosan csörög és felveri a gengsztereket vagy néma üzemmódon van és csak valamelyik főhős vagy antihős rekedt suttogása hallatszik!
Arról nem beszélve, hogy ha én törvényen kívüliként a világ legdörzsöltebb tégláját akarom törvény elé citálni és gyanítom, hogy társai vannak (mert vannak, hisz a tetőn is találkoztam már eggyel) akkor nem úgy lépek ki a liftből, mintha még egy kezitcsókolomot akarnék mondnai a II. emeleti Kovács néninek. Hát naná, hogy jól lelőnek, ha nem figyelek!
Eh, hagyjuk, a film hemzseg az ilyen hibáktól.

És úgy őszintén, tessenek már megmondnai, ha ez a legjobb verekedős képkocka, akkor milyen lehet a többi?

Megmondom: pont ilyen, azaz hiteltelen. Leo di Caprio egyáltalán nem való akcióhősnek. Másféle hősnek se nagyon, valahogy sohase sikerül eltalálni a megfelő középutat mert vagy túljátssza, vagy aluljátssza a szerepét. Jack Nicolson is túljátszik, vagy túlírták a figuráját, nem is tudom. Értem, persze ő maga az ördög, vagy inkább csak annak festett mása; kénköves is, lólába is van, szarva is van, de az ég szerelmére, aki a fél kontinens kábítószerkereskedelmét tartja kézben, az maga megy a legpitiánerebb akcióba is? Na ugye, hogy nem.
Matt Damon remek a juppi szerepében, annyira jól adja, hogy nincs épérzékű nő, aki egy ilyen magabiztosan vigyorgó, nagyképű alakkal akarná összekötni az életét. Még egy olyan vérszegény, fakó kis nőcske se, mint amilyen Vera Farmigen volt - hát még egy érzékeny, éles eszű nőstény, amilyennek az általa játszott pszichiáternőnek kellett volna lenni.
Martin Sheen és Alec Baldwin kiváló, ők már álmukból ébresztve, klottgatyában is el tudnak játszani egy zsaruszerepet.

Összefoglalva, ha az agyvelőt mintázó festékpatronok meg izgalmat fokozó hangeffektek árát arra költötték volna, hogy kifoltozzák a forgatókönyvben lévő lyukakat, sokkal izgalmasabb lett volna a film. Így azonban legfeljebb azt találgattam, hogy a végére ki fog életben maradni - na nem mintha ezek után bármit is számítana.

pártsirató:
"..És akkor arról a pártról, amelyik kipécézte magának azt a szerepet, hogy egyfajta morális magaslatról megfegyelmezi a politikai életet, kiderül, hogy amikor egy kicsit be van rezelve, kiteszi a traktorral behajtani tilos táblát.

És itt nem bizonyos politikusok, Kuncze vagy Fodor jövőjéről van szó, hanem arról, hogy az emberi jogi liberalizmust, az egalitárius szabadelvűséget, amit kezdetben teljes joggal, az utóbbi időben viszont már csak naiv félreértésből a közvélemény az SZDSZ-nek tulajdonít, nem ássa-e alá végletesen az a politizálás, amit az SZDSZ folytat. ..."
Schiffer András az index.hu-n

Uppssza!
lekéstem a 44.444. olvasó köszöntését.
Na mindegy, majd az 50.000-re jobban figyelek.

:-) Szépjóestét!
Csütörtök van, a hullafáradtság és a vattásra szikkadt agyvelő napja ezért önálló gondolat híján a jól bevált módszerhez folyamodok; lopok.
Ezúttal Korbely kollégától (remélem nem sértődik meg, de hát mégiscsak bloggerek volnánk mindketten, vagy mifene)

Szóval: NE VÁSÁROLJ SEMMIT! napok lesznek november 24-25-én.

Rendben van, teljesen egyetértek, kell náhány nap az évben, amikor nem áldozunk, vagy legalábbis nem annyit a fogyasztói társadalom oltárán. Nem veszünk felesleges tárgyakat amik aztán úgyis a szekrény mélyén, később a kukában vagy a lomtalanításon végzik. Nem veszünk hétvégére kétszer annyi élelmiszert mint amit meg bírunk enni. Nem veszünk presztízs fogyasztási cikkeket csak azért, mert a régi már egy éves és az ugyebár bizonyos körökben ciki.
Szóval holnap és holnapután fogjuk kissé vissza magunkat.
Részemről egy héttel megint elhalasztom a mobil vásárlást :-))

Hanem, nem lennék Brünnhilde, ha nem fűznék ehhez hozzá valamit, aminek az égvilágon semmi köze a mozgalmat indítók eredeti szándékához.
Szóval -különös tekintettel a közelgő karácsonyi ajándékozási őrületre- talán nem bűn olyasmit venni, ami manapság a legdrágább és amiből kevés jut - vegyünk egymásnak élményt.
Adjunk karácsonyra egy-egy közös estét.
Színházjegyet, koncertjegyet, előre vásárolt múzeumi belépőt, hosszú hétvégére lefoglalt szállodai szobát, gyereknek cirkusz- vagy bábszínházjegyet. De vehetünk uszoda- vagy mozibérletet is. Sőt, vehetünk táncleckéket. Mindenkinek van valami amit szeret csinálni vagy régebben szeretett csinálni csak mostanában nincs rá ideje. Mindenkinek van kedvenc festője, színésze, zenésze, foci- vagy vizilabda csapata. Háztartási robotgép, illatszercsomag vagy 20 év alatt a huszadik bőrkesztű helyett adjuk neki karácsonyra.
Ajándékozzuk meg az élménnyel - meg persze az időnkkel.

:-) Szépjóestét!
Phhu, egész fantasztikus film volt a Mephisto.
Nagyon szeretem az ilyen jó színészekkel megcsinált, jól megrendezett, jól fényképezett, jó történetet mesélő filmeket.
Valami hideglelés, ahogy azt a srácot magához édesgeti a hatalom. Előbb a hiúságát legyezgeti, aztán az ölébe szór nőt, jómodot, hírnevet, hatalmat - illetve hát a hatalom látszatát. Az meg mindent felad a vágyott sikerért. Vagy a vágyott önmegvalósításért. Néha kér, apróságokat csupán, egy szerepet, egy barát életét, kíméletes elbánást a letagadhatatlanul nem árja szeretőnek. Engednek neki persze, bizonyos határig engednek - addig csak, amig annyira meg nem alkudott önmagával, hogy már nem tud visszalépni.
Egy lidércnyomás, előbb kis kompromisszumok, aztán nagyok, annyi siker, amiért érdemes legyen elviselni a megaláztatást is - aztán egyszercsak nincs tovább, a rendszer beszippantotta, tehetetlen báb csupán.
Uhh.
Egy részletet találtam a youtube-on, érdemes megnézni.

Az az igazság, hog könyű úgy oszkár díjas filmet csinálni, ha valaki ilyen színészekkel dolgozhat. Az akkori magyar színészek színe java, Cserhalmi mellett Major, Bánsági Ildikó, csupa-csupa színész zseni. És a németek is kiválóak.
Azt is be kell vallanom, hogy nekem sokkal jobban fekszik ez a fajta, hogy is mondjam, "komótosabb" filmkészítés mint a mai agyonvagdosott, klipszerűen pörgős filmek. Még akkor is, ha ezt a történetet (is) el lehetett volna mesélni 140 perc helyett mondjuk 100 alatt. Nem érné meg, kár volna megkurtítani. Én tényleg élvezem a színészek játékát. Abban a jelenetben például, amikor a Tábornok tiszteletére bált adnak az Operában Brandauer arca majdnem fél percig nagytotálban látszik. Előtte a Tábornok már kidobta, ekkor már tisztában van az alárendelt szerepével de tartja magát, játssza a rá osztott szerepet. Ez mind rá van írva az arcára, zseniális, komolyan, fantasztikus színész a pasi.

frissítve!

A nap kérdése: bringával menjek vagy metróval?
Eddig próbáltam nem tudomást venni róla, de most már nincs mese, be kell ismernem; valami bujkál bennem. A torkom most már nem csak kapar, de határozottan fáj, az orrom be van dugulva és már attól leizzadtam, hogy lejöttem a galérialépcsőn.
Szóval; bringa vagy metró?
Mert a bringán ugyan nem tüszkölnek rám, de meghűlhetek.
A metrón nem fogok meghülni, viszont rámtüszkölhetnek.
Ahh, mennyi problémám van nékem!
Azt hiszem, metró - most tényleg nem esne jól ha rámizzadna a gönc.


frissítés:
Nos, jelentem, a metrón is le lehet izzadni - mi az hogy, nagyon is :-(
Az pedig, hogy egy C-vitamin, egy torokfertőtlenítő szopogatós cukorka és egy aszpirin pezsgőtabletta 1738 ft-ba kerül, nos az őszintén meglepett. Még beteg sem vagyok, csak egy szimpla kis meghülés.
Hehe, jobbulást.

Programajánló (elsősorban Cserhalmi fanoknak, de mindnekinek, aki még nem látta):
holnap (szerdán) 18.15-kor Mephisto a Tabán moziban.


És hogy minden kívánságom ilyen gyorsan és maradéktalanul teljesüljön; ma felóvakodtam az Operaház internetes jegyértékesítőjének honlapjára, és mit találtam ott, na mit??
Hát egyetlen darab jegyet a szombati Varázsfuvolára, amiben Polgár László énekli Sarastrót!!
Meg sem merem mondani mennyibe került.
Földszint 12. sor, 3. árkategória.
Ez azt jelenti, hogy van ennél a jegynél drágább is.
Csak akkor mi lesz, ha nem jön az én imádott basszistám?? Akkor verhetem a fejem a falba, mert ebben a mostani rendezésben egyáltalán nem szeretem a Varászfuvolát.

(ez a kép kicsit, mondjuk úgy 20 évet csal. De a jó basszus olyan, mint a jó bor: az idő múlásával egyre szebb lesz.)

:-) Szépjóestét!
Időnként egészen ki tudok akadni magamon.
Máma itthon voltam egész nap, szabadnapot kaptam. Hanem, két szalmaszálat nem tettem keresztbe azon kívül, hogy ebédre készítettem egy kis párolt gombát. Egész nap szunyókáltam, tötyörögtem, megint szunyókáltam, fürödtem, szunyókáltam.
Nem is értem, jóformán átaludtam az egész napot, most jöttem színházból és majd leragad a szemem.

Nagyon jó volt a Kövek a zsebben.
Egészen kitűnő a darab, mókás, pörgős, drámai, valódi színház. A két színész, Rudolf Péter és Kálloy Molnár Péter a színlap szerint is valami 15 karaktert alakít, ehhez jön még hogy a tömeget, a kocsmai forgóajtót, a cuppogós, koloncos sarat és az úton száguldó autót is ők játsszák.
Egészen elképesztő, Rudolf hátat fordít mint Charlie és szembefordul mint Karoline tizedmásodperce van az átlényegülésre és a néző mégis pontosan tudja, hogy most egy híressége tudatában lévő, nyafka színésznő van a szinpadon. Néhány szereplő kissé túlrajzolt, inkább karikatúra mint karakter, de ez szükséges, hisz két farmerba és pulóverbe öltözött színésznek és néhány, a szinpadra helyezett széknek kell másfél órán át lekötni a néző figyelmét. Meg is dolgoztatják a közönséget, nem engedik lankadni a figyelmet. Elképesztő, két darab színész eljátszik egy egész falut meg egy filmstábot! A néző előtt világosan kirajzolódik a két közösségben és a két közösség között meglévő összes feszültség, irígység, kicsinyesség és dráma.
Nagyon, nagyon jól csinálták, igazán élveztem az előadást.

:-) Szépjóestét!
A mai bloggolás nem üzenet Zsoltunak, aki a zen-taxiban felvetette a szabóeditség témáját, sokkal inkább annak utángondolása. Azért is nem írtam be hozzá kommentbe mert annak ami itt következni fog szerintem már semmi köze ahhoz, hogy kit lehet szabóeditnek nevezni és kit nem. Még ahhoz sincs köze, hogy ki kér kimenőt az élettől és ki nem (tessenek meghallgatni nála a dalt, akkor világos lesz amit itt hablatyolok). Zsoltu posztja a nősténységről külön felnyomta nálam az agyhúgykövet, de erről nem ő tehet, én azonnal ideges leszek ha egy pinával azonosítanak.
Szóval ami itt jön az nem vita, az nem üzenet, az csak egy sima büfi, amit felhozott belőlem az elmúlt két nap. Illetve hát az elmúlt kilenc év, amióta minden áldott vasárnap dolgozom és amiről magam sem tudom eldönteni, hogy ez most kimenő vagy nem, elébe mentem az életnek vagy nem.
Merthogy ez itt a kérdés kérem, hogy egy nő (de maradjunk annyiban, hogy egy ember, mert baromság a témát csak a nőkre leszűkíteni, én legalábbis nem hinném, hogy csak a nők tudnak meghátrálni egy-egy kihívás elől) felveszi-é a kesztyűt, amit az élet dob eléje, vagy elbujdokol a kihívások elől.
Kezdjük ott, hogy “szabóedit, igazad volt, az életbe belevágni kell...”
Hát kérem, én belevágtam.

Vagy elmenekültem előle, ha úgy jobban tetszik.
A mostohaanyám folyton baszogatott hogy menjek férjhez, az ótvaros kurva megtette, hogy 15 éves koromban éjjel becsempészett hozzám valami rokon pasit, mondván, hogy az majd úgyis elvesz. A pasas kétszer annyi idős volt mint én, nem is tudom, hogy tudtam meggyőzni hogy hagyjon békén. Még az is lehet hogy kicsit szerelmes volt belém, ha csak megdugni akar, biztos nem ment volna ilyen könnyen. De ez mindegy is, érettségi után rögtön elköltöztem otthonról. Augusztusi vagyok, még nem voltam 18. Mehettem volna anyámhoz is, de nem akartam hogy a városban pletykáljanak arról, hogy elüldözött a mostohám. Egyszerűbb volt egy várossal odébb munkát vállalni.
Na most ez micsoda?? Kimenő vagy belevágás?? Menekülés az örök női sors elől? És pláne egy nőstény vagy egy vasharisnya csinál ilyet?? Egy nőstény simán férjhez menne és szülne azonnal két vagy három gyereket? Vagy pont fordítva, attól nőstény, hogy csak az igazival hajlandó párosodni?
Ki dönti el??
Rajtam kívül ki merészeli eldönteni??

De menjünk tovább.
Kilencvenes évek, nyomor, munkanélküliség, pesti albérlet, minden nap egy expressz újság, az álláshirdetések miatt. Eddigre azért már nem estem kétségbe, ha valaki a lábam között matatott, sőt!
Naiv vidéki liba, bejelentkeztem egy álláshirdetésre amiben éjszakai bárba csaposokat kerestek. Odamentem szép, ropogósra vasalt fehér blúzban, térd alá érő sötétkék szoknyában. Nem csodálkoztam se a meztelen táncosnőkön, se azon, hogy a pultnál üldögélő csajok mind viszki-kólát kértek. A koktélnak az a sajátossága hogy az a legdrágább az itallapon és a csaposnak úgy kell tenni mintha beleöntené a viszkit, de közben csak kólát jéggel ad a lányoknak. Háromezer forintot kaptam arra az első éjjelre, háromezer forintot, '92-ben!! Akkor pont ötezer forint volt az albérletem és háromszáz forintért varrtam egy pufidzsekit. Egy nap kettőt, maximum hármat tudtam megvarrni, de akkor már nem tudtam kiegyenesíteni a derekam.
Tudjátok ti, hogy mit jelent 10 pufidzseki egy szoba-konyhás albérletben??
Az kérem 10 pár eleje, 10 háta, 10 pár kézelő, 10 pár ujja, 40 pár zsegszegély, 40 pár zsebtasak, 10 gallér és ha volt, 10 pár vállpánt.
És nem csak szimplán az alkatrészek, hanem megháromszorozva, mert mindenhez kell bélés és vatelin is. 10 pufidzseki egy szoba-konyhának négy napon át minden négyzetcentiméterét megtöltötte, minden széken, minden polcon, de még az ágyon és a szekrény tetején is ilyen-olyan készültségi fokú alkatrészek voltak.
És én egyetlen éjjel megkerestem 10 pufidzseki árát és semmit nem kellett érte tennem mint kávét főzni, úgy tenni, mintha a kólába viszkit öntenék és beszélgetni azokkal a vendégekkel, akiknek nem jutott táncosnő.
Hajnalban a főnök mondta, hogy nagyon meg van velem elégedve, jöjjek holnap is, de szeretné, ha most kicsit megsimogatnám a farkát. Én előbb szabódtam, de aztán fogtam magam és dühömben az említett szerszámot nadrágon keresztül úgy elkaptam derékban, hogy majd' ketté tört. Amikor végre levegőt kapott mondta, hogy ezen azért még van mit finomítani, de majd holnap még gyakoroljuk.
Nem volt holnap, másnap nem mentem be.
Varrtam tovább a pufidzsekiket.
Na most akkor mi van, ez minek számít, elébe mentem az életnek vagy kimenőt kértem tőle?
Egy igazi nőstény örülne egy olyan jól megtermett faroknak – mert még a nadrágon keresztül is érződött, hogy edzett szerszám, a mai ínséges időkben akár még örülnék is eg olyannak.
Nőstény voltam vagy nem??
Van rajtam kívül élő ember, aki erre a kérdésre válaszolni merészel?

De menjünk tovább.

Munkám azért mindig volt, ezután is akadt, még ha utáltam is. Egy orvosi rendelőben, röntgenre várva hallottam két fiút beszélgetni. Egyikük munka nélküli volt és átképzésre járt. “Felsőfokú vállalkozói tanfolyam”, tejóisten, mijafrancaz?? Németet tanul. 100 óra, de angolt is lehet választani.
Még aznap besántikáltam a Munkaügyi Központba, 10 hónapos tanfolyam, vállalkozói ismeretek, Tb, adó, marketing, és ami a legfontosabb, 100 óra angol és számítógépes szövegszerkesztés. Másnap már fel is mondtam, pedig nem volt rossz helyem, üzemvezető voltam egy ruhaipari kisszövetkezetnél.
1 év múlva megvolt a nyelvvizsgám és a repülőjegyem, Velencéből indult az első hajó amire szerződésem volt.
De tényleg, őszintén, most ez mi??
Kimenő vagy elébe menés??
Mégis, mihez kell több bátorság?
Csinálni a napi robotot vagy kimenekülni belőle egy másféle robotba mert mindegy hogy mi, még az se baj ha sokkal rosszabb, csak legalább ne ugyanaz legyen?
Kinek van bátorsága eldönteni, hogy a napi taposómalomból kimenekülni bátorság vagy gyávaság?
Ember, aki még nem tudná, annak most megmondom; MIND A KETTŐBE BELE LEHET DÖGLENI!
Legfeljebb az egyikbe lassabban, a másikba gyorsabban.
És igenis, kikérem magamnak, hogy egy butácska dalszövegíró meg egy csirkehangú énekesnő ítéletet mondjon fölöttem.

:-)) Szépjóestét!
Délelőtt nagyot sétáltunk, még gombát is találtam, délután gömbölyödtem egy nagyot hmm, hmmm, mit ne modjak, sokkal jobban érzem magam mint tegnap ilyenkor.
Tegnap este nem volt erőm negyedszer is nekiindulni a városnak, ezért mára hagytam hogy megnézzem Al Gore Kellemetlen igazság című filmjét. Annak idején Vajszínű hívta fel rá a figyelmem, már alig vártam, hogy ideérjen a film.
Érdemes volt rá várni, mert egész kitűnő alkotás. Al Gore egy baromi jól felépített előadással járja amerikát és a világot, hogy felhívja a figylemet a globális felmelegedés okozta veszélyekre. A film gerincét ez az előadássorozat adja. Nem dokumentumfilm, nem is nasöneldzseografikos stílusú természetfilm, hanem valami egészen más. Az előadás maga szenzációs, jól felépített, informatív, meggyőző, gyakran humoros. Ezen lepődtem meg a legjobban, hogy az USA "valamikori következő elnökének" van humorérzéke és öniróniája - mert van neki, még ha kicsit professzoros is, de képes szórakoztatni a hallgatóságát. Soha, tényleg soha nem fogom elfelejteni a
régi gondolkodásmód + hagyományos technika = kiszámítható hatások és a
régi gondolkodásmód + új technika = kiszámíthatatlan hatások képletek közötti különbséget.
Mint ahogy azt az animált, békás hasonlatot sem amivel bemutatta, hogy a lassan bekövetkező változásokban az ember képtelen felismerni a halálos veszélyt.
Azért, hogy a film mégse egy előadás filmfelvétele legyen és hogy valami ritmust adjanak neki, apró kis részleteket ismerhettünk meg Al Gore életéből. Ezek imitt-amott kissé édeskések, az is érzékelhető, hogy az öltönyös nyakkendős Gore mellé oda akarták tenni az ingujjban dolgozó és farmerban lazító ember képét is, de ez rendben van, nem vitték túlzásba, nem lett tőle szirupos a film. Meg aztán, teljesen rendben is van az, hogy ha valakinek a lánya meghal tödőrákban, az az ember többé ne akarjon majd dohányt termeszteni - bár mindenki képes lenne ilyen döntéseket felvállalni, mint idősebb Gore.
Az is tetszett, hogy hatalmas önuralommal és mértéktartással viselte hogy 2000-ben veszített és a jelenlegi elnököt egyáltalán nem ekézte - már azon túl, hogy az nem hajlandó aláírni a világ országainak széndioxid kibocsátását szabályozó Kiotói Egyezményt. De tényleg nem fikázta Busht, holott az megérdemelné. Ezzel a stílussal engem jobban meggyőzőtt arról, hogy ha amerikában élnék csak a demokratákra szavaznék mint annak idején a Farenheit 9/11 - amit emlékszem, akkor határozottan propagandafilmnek minősítettem.
Nos, a Kellemetlen igazságban semmi ilyesmi nincs, őszinte, hiteles, figyelemfelhívó és egyben szórakoztató alkotás.
Imádtam, na, tényleg nagyon jó volt a film. Ráadásul az egykori Mr Vice President van olyan szekszi mint akármelyik nagy nemzetközi csődöristállóból kikerült akcióhős, egyszál magában is képes elvinni a hátán a filmet. De nem csak azért, mert jóképű, hanem mert árad belőle az elhivatottság és a hm, nem is tudom, erre nincs megfelelő magyar szó, szóval árad belőle a "power" - erő, energia, hatalom, kontroll önmaga és mások felett. Lenyűgöző.
Szerintem aki megnézi, azt kicsit felrázza - mert egy békát ugyan meg lehet menteni az ő saját közreműködése nélkül, de az emberiséget aligha.


Hivatalos veboldal: www.climatecrisis.net

És ha már ennyire beletúrtam a yourtube-ba, legyen itt néhány hangnyi Polgár László - csak hogy tudjátok, mire várok olyan izgatottan :-)
Leporellót énekli, ebben a jelenetben pár hang csak az egész - sajnos.
Azért meg kell mondanom, a fúria Donna Elvirát éneklő Cecilia Bartoli sem semmi, sőt, ha lehetne, a következő életemben Cecilia Bartolinak szeretnék születni, kérem szépen, lécci, lécci, ha egy mód lenne rá. Azt sem bánom, ha olyan idióta pusap melltartót kell majd hordanom, csak legyen ilyen gyönyörű, hajlékony hangom, lécci lécci!

Azt hiszem, egy ilyen hét után viszont éppen ideje van a gömbölyödésnek.

Ajjaj, emberek, én nem tudtam, hogy Domingo ennyire nagyon jól tud Wagnert énekelni. Eddig azt hittem, hogy kizárólag nápolyi dalokban meg Puccini áriákban utazik. Na nem mintha azokat könnyű lenni énekelni, de teljesen más technikát igényel, mint Siegmund.
El vagyok bűvölve.

Hanem, ez még az előzőnél is jobb. Ha minden igaz és nem vág át a szállító, ezt a verziót fogom megkapni. Hát kérem, nem semmi előadás lehetett, érdemes kivárni az utolsó képeket. Waelsungok, igazi farkaskölykök.
Ugyanaz az opera, de teljesen más felfogás. Zseniális, mindenki zseniális, egyszerűen tökéletes produkció.
Már alig várom, hogy itt legyenek a lemezek.


És tessenek megnézni, milyen csúf halált halt ez a gyönyörű ifjú hős. Még én sem tudtam megmenteni, vérzik a szívem, de ez van, ha megmentem, akkor nem születhetett volna meg a folytatás, a Siegfried és az Istenek alkonya.

Úgy tizenegy-két-három évvel ezelőtt, jöttömben mentemben gyakran ki kellett mondanom, hogy "ájmfromhangeri" vagy "szonoungaréze".
Az egyetlen reakció, amikor nem kellett szégyellnem magam(*) az volt, hogy "puszkaszotsi", vagy még gyakrabban csak simán "puszkasz". Néha jött utána az összes többi név, a tartalékokkal együtt.

Nyugodjon békében.

------------------------------------------------------------
(*) a rosszabbik verziók:
"Ungaréze?? tutto ungaréze ragadza e szimile csiccsolina?"
Vagy:
"Oh, lájk zazagabor?"
Én kérek bocsánatot Puskás Öcsitől amiért egy posztban merem említeni a nevét a fentiekkel, dehát ez van, velem valóban így történt. Ha már nem Jedlik, se nem Neumann vagy Semmelweis, akkor tényleg jobb szerettem az ő nevét hallani.

Nno, hát ez sem az én napom.

Az egyik kolléganőnek kellett volna a céges laptop. Hát igen, az bizony nálam van, valahogy el is feledkeztem róla, már régen vissza kellett volna hoznom.
Sebaj, hazaugrok érte. Nem, nem bringával, egy laptopot mégsem lehet a csomagtartóra gumipókozni. Kapom a táskám, kapom a kabátom, papucsot lerúgom, ugrok bele a cipőmbe, irány a metró.
Hanem, a lakásajtóban keresem a kulcsom. Túrom a táskám, nincs benne. Rázom, nem csörög. Túrom a zsebem, hát már hogy lenne, basszus, a bringás dzseki biztonságos, becipzározható belső zsebében van, hogy a fene enné meg!!
Szegény kutyu őrjöng az ajtó mögött és nem érti, hogy ha a gazdi egszer hazajött, akkor miért nem jön be, miért fordul vissza, miért hagjya egyedül megint.
Mert a gazdi visszafordul, mégsem rúghatom be a saját ajtómat! Nehéz is lenne, három ponton záródó spéci műanyag bejárati ajtó, biztonsági zárral, szóval mese nincs, vissza kell fordulni. Bent bekapok két valeriánát, egy hajtásra leküldök egy pohár vizet amit a Griberlis kolléga tart elibém, megkérem őket, hogy mondják meg a csajnak, hogy másfél óra múlva itt vagyok a laptoppal.
Úgy is lett, hogy a fene enné meg, csapzottan, leizzadva, dagadt lábbal, de visszaértem vele.
Sehol egy lélek az irodában, leülök a gép elé, hát mit látok, na mit?
Itt van a monitorom egy cédulka, ez is a Griberlis műve:
"NA MOST AZTÁN PIHENÉS! UZSGYI HAZA! (bár lehet, hogy déja-vu érzésed lesz hazafelé) Jó hétvégét!"
Hát basszus, ez a déja-vu, ez nagyon bejött, muszáj volt elröhögnöm magam :-D
Egy nap négyszer hazamenni ugyanazon az útvonalon, mit ne mondjak, kivételes balfékség tehetség kell hozzá.
Idióta, idióta HüPi, az vagyok, nincs mese.

Azért minden jó ha a vége jó.
Ittam egy nagy bögre barackos csipkebogyó teát, az elgyötört lábamról lerúgtam a cipőt és most a fagolyós lábtámaszomon masszírozom a talpam, az izzadtság is felszáradt a hátamról, egy szelet mogyorós csokit is találtam az asztalon.
Szóval köszönöm, kicsit jobban vagyok.

Más:
Pár napja igen súlyos Krétakör megvonási tünetek jelentkeztek nálam, úgyhogy e-mailen gyorsan rendeltem jegyet a december 1-i Peer Gynt-re. Krétakörék nagyon korrektek, pillanatokon belül megküldik a visszaigazolást, már át is vettem a jegyet a Tháliában. És ha már ott voltam, és ha már kihisztiztem magamnak hétfőre egy szabadnapot, hát gyorsan megvettem az utolsó jegyet a hétfői Kövek a zsebben-re. Rudolf Pétert annyiszor láttam mostanában közepesnél gyengébb filmekben remekül játszani, hogy kedvem támadt szinpadon is megnézni.
Egyébként Pintér Béla Társulat, Mácsai Pál és Cserhalmi György elvonási tüneteim is vannak. Ez utóbbit meg kell szoknom mert Cserhalmi valamiért nem játszik szinpadon, de Pintér Béláéknak és Mácsainak utána járok. És Polgár László megvonási tünetem is van. Ő decemberben jön haza, Sarastrót énekel a Varászfuvolában - jellemző, hogy már minden jegy elkelt. De sebaj, januárban is énekel -Hundingot a Walkürben- és húsvétkor is, a nagy szerepét, Gurnemanzot a Parsifalban. És amilyen szerencsém van, mind a két előadás benne van a bérletemben, bezonyám, bár nincs kizárva, hogy a másik, a nagypénteki Parsifálra külön is veszek majd egy jegyet, merthogy nagypénteken és húsvét hétfőn is megy a darab, mindkétszer Polgárral.
Nno.
Ideje lesz előkeresnem a madzagra járó bugyimat, mert egy simában tutira megolvad majd a gumi.

:-) Szépjóestét!!
Ez volt az udvariassági tiszteletkör.

ÁÁÁÁÁÁÁááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááá!!!!!!!!!!
áÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááá!!!
Uhhh.
PhHuuuu.

A csütörtökök sohase tartoztak a kedvenc napjaim közé, de ez a mai, hát ezt külön szeretném kiradírozni a naptárból.
Már eleve rosszul indult.
Nem elég, hogy elaludtam, de tegnap este valahogy az info rádión maradt a kereső és reggel a klubrádiós Pikó András lágy baritonja helyett az infós bika digitális tesztoszteronnal feldúsított basszusára ébredtem. Atyaég, fél óra eltelt mire rájöttem hogy mi bajom van. Az ilyen és ehhez hasonló öblögető, agresszív hangokkal a világból ki lehetne kergetni - engem, akiről jóformán leesik a bugyi, ha egy szép, mélyen zengő férfihangot meghallok.
Nno. Ez volt a kezdet.

A folytatás, hogy a mítingünk kezdete előtt 10 perccel a főnökasszonyom szólt, hogy változott a menetrend, össze tudnám-e nyomni az előadásom 10 percre?
Azt hittem, elájulok.
Basszus, majd egy hétig írtam a fóliákat, hát mi vagyok én, egy gépírónő bazmeg, legalábbis gépírónői fizetéssel, hát nem tartok én hetente előadást, hogy két perc alatt harmadára összenyomjak egy félórásat!!
Két napig tükör előtt próbáltam mint egy színésznő, cuki kis képecskéket meg súlyos szociofotókat keresgettem az interneten, 10-12 fóliánként beszerkesztettem egy-egy kis poént csak azért, hogy fél órán keresztül le tudjam kötni a hallgatóságot, és most azt mondják, hogy van összesen 10 percem, tömörítsem össze.
Hát nem, és nem azért mert nem akarom, hanem azért, mert nem tudom!!
Képtelen vagyok negyed óra alatt átszerkeszteni egy heti munkámat!!
Ha megszakadok, akkor se!
Az isten verje meg, hát tényleg ennyire nem lelem a helyem ebben a kibaszott világban?
Mi a francért kell nekem mindig megszakadni, amikor mások meg leszarják, kétszer anyi fizetésért egész nap keresztrejtvényt fejtenek, én meg döglök bele a munkába, meg akarom váltani a világot, de legalábbis azt a kis szeletkéjét ami rám van bízva?
Rohaggyanak meg.
Délután, a két munkám között beregisztráltam egy állákereső szájtra.
Tényleg rohaggyanak meg!

Egyébként jó voltam.
Ketten voltak előttem, több mint egy óra értekezés után, egy elhasznált levegőjű teremben kerültem sorra és még így is éreztem, hogy jó féltucatnyian le sem tudták a szemüket venni rólam, teljes figyelmükkel csüngtek rajtam.
Úgyhogy nyasgem, a hiba nem az én készülékemben van.

Csak erős idegzetűeknek és olyanoknak, akik a városi legendák születéséről írnak nagydoktorit: "Vannak-e eltűntnek nyilvánított személyek az október 23-i események kapcsán. Vannak-e hozzátartozók, barátok, ismerősök, akik azóta nem látták hozzátartozóikat, bár hírt kaptak letartóztatásukról, fogvatartásukról." kossuttérpontcom

Nem, nem tévedés, a mondatok végén nem kérdőjel, hanem pont van.
Hanem, hogy én mekkora egy HüPi vagyok!
Már éppen kezdtem jól érezni magam, bevacsoráztam, lezuhanyoztam, mindenféle illatos kencékkel leápoltam magam, a kutya összegombölyödve hortyog a lábamnál én meg ahelyett, hogy .... na szóval, bármi értelmes elfoglaltság helyett ilyen oldalakat olvasgatok.
mert megérdemlem, azért csinálok ekkora baromságot, mert megérdemlem!
Uhh.

:-) Szépjóestét!
Nno, kicsit jobban vagyok - nem sokkal, de (gondolom én) a hormonviharok elcsendesedtek, most már szimplán csak fáradt vagyok.
Az előadásom kész, azt hiszem nagyon jó lett. Már csak az kell, hogy ne izguljam szét magam és ne dadogjak. Száz körüli hallgatóság előtt kell beszélnem, hát mit ne mondjak; nem semmi lesz. Régen, nagyon régen beszéltem már lámpaláz nélkül ennél több ember előtt is, de hát akkor még nagyon fiatal voltam és fogalmam sem volt arról, hogy mekkora felelősség száz ember idejét és figyelmét lekötni - vagy elpocsékolni.
Valamikor 11 és fél dél között leszek soron, lehet drukkolni.

Amúgy a kolléganőim vérszemet kaptak, ma egész nap nekik csináltam mindenféle csicsás grafikonokat. Megyei átlagok, minimumok átlaga, maximumok átlaga, átlagok átlaga, mittudomén, a végére már zúgott a fejem.


Más:
reggel bringázás közben hallgattam a rádiót, hát ma majd leestem a kerékpárról amikor bemondják, hogy a köztársasági elnök az igazságügyi miniszter előterjesztésére a saját zsebre dolgozó orvos és a kórház igazgatója büntetését jelentősen mérsékelte.
Az eszem megáll, de tényleg!!
Sólyom Lászlót rengetegen támadták már, én sem rajongtam érte, de eddig próbáltam benne tisztelni a köztársasági elnököt.
Hanem, erre már én sem tudok mást mondani, mint hogy ez az ember színhülye és fogalma sincs arról, hogy mi folyik az országban, azon belül is az emberek lelkében. Halvány dunsztja sincs arról, hogy az adócsalók, parkolási dij be nem fizetők és egyéb hétköznapi gazemberek országában milyen üzenete van annak, hogy a köztársasági elnök nem tartja súlyos bűncselekménynek azt, ha egy orvos és egy kórházigazgató súlyosan megkárosítja az OEP-et. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat, amelyet mindannyiunk befizetéséből tartunk fenn! Az OEP a társdalomé, azért van kitalálva, hogy a befizetéseinkből, mindnyájunk befizetéseiből finanszírozza az egészségügyi ellátásunkat - mindnyájunk egészségügyi ellátását, akik ebbe a pénztárba befizetünk.
Erre egy orvos (az igazgatója tudtával és tevőleges támogatásával, kvázi intézményesen) megkárosította az OEP-et és óriási milliókat keresett a bolton. Semmi saját befektetés, egyetlen vasat sem kockáztatott. A mindnyájunk pénzéből épített műtőben, a mindnyájunk pénzéből fizetett személyzettel és eszközökkel műtött olyan embereket, akik nem fizettek biztosítást, nem vettek részt a közös kockázatban, hanem egyenesen a doktor úr zsebébe tették bele a dollárezrekkel bélelt boritékot.
És ezt Sólyom úr bocsánatos bűnnek, kegyelemre érdemes cselekedetnek gondolja.
Hát, tisztelt Sólyom úr, maga qrva nagyot téved!
Maga megbocsáthatónak, tehát elfogadhatónak tartja, hogy egyes emberek megkárosítsák a társadalmat.
Maga kérem szépen a sikkasztók pártján áll.
Maga kérem szépen úgy ahogy van, alkalmatlan arra, hogy ennek az országnak közjogi méltósága, nevezetesen a köztársaság elnöke legyen.
Magának kérem szépen el kéne menni abból a tisztségből a jó büdös *csába.

Azt pedig már meg sem említem, hogy a szeptember 18-a éjjelén az MTV székház ellen támadó tömeget hergelő Toroczkait 40.000 (negyvenezer) ft-ra bírságolták, amiért megszegte a gyülekezési törvényt.
Basszus, fél tucat autót felgyújtanak, leamortizálnak egy kétszáz éves épületet, rettegésben tartanak egy országot, milliárdos károkat okoznak az idegenforgalmunknak, befektetőket riasztanak el, és basszus, megbüntetik 40.000 ft-ra, amit nem is biztos, hogy be fog fizetni.

És még akkor csodálkoznak, hogy terjed az országban az önbíráskodás.

:-) Szépjóestét!
Nno, ha minden igéretem így tartom ....
Hagyjuk.
Hazafelé jövet ugyanis elképzeltem a kutyum, hogy reggel nyolc óta be van zárva, szóval lényeg a lényeg, nem volt se pizza, se sör. Mégsem dőzsölhetek, amikor szegény ebem éppen a bepisilés határán van!!
Úgyhogy inkább hazahoztam egy doboz Beck's-et, a pizza meg egy ideje már úgysem az igazi.
Vacsorára pirítós van sprotni krémmel, és természetesen a sör.
Nem nagy durranás, amig sül a pirítós, felbontok egy doboz sprotnit, leöntöm róla az olajat (nem muszáj, de a kutyám imádja, hát legyen az övé, mondom, furdal a lelkiismeret) és a halacskákat beleszórom az aprítóba(*). Dobok még hozzá fél csomag (5 deka) puha vajat (nem margarint, vajat!!), rácsavarom egy fél citrom levét és had szóljon, teljes fordulaton addig keverem, amig habos lesz. Aki szereti, dobhat hozzá néhány hagymakarikát is, az ízének is jót tesz és a hagyma vitamintartalmára is szüksége van a szervezetünknek.
Ennyi.
Ha éppen van keménytojás a hűtőben (nincs, ki az a hülye, aki előre főzi meg a tojást??) akkor azt is fel lehet szeletelni és a halkrém mellé tenni. Ha nem sürgős a vacsora és belefér az időbe, akkor persze lehet tojást főzni, megvárni amíg kihül és szeletelni. Ha nincs kedvünk, tojás nélkül is finom a pirítósra kent sprotni krém. A tetejére pakolt hagyma- vagy zöldpaprika karikák, paradicsom szeletkék díszítenek is és finomak is.

Nno.
Az élet szép.
Fárasztó, de szép.
A komló pedig egyrészt szépít, másrészt nyugató hatása van.

Más:
jó hírem is van; a karácsonyi kaktuszomon megjelentek a bimbók!!
Bezonyám!!
Gyönyörű, ciklámenszínben pompázó kaktuszom lesz karácsonyra - ha addig valamit el nem rontok rajta.
Ennél jobb hír már csak az lenne, ha a húsvéti kaktuszon jelennének meg a bimbók - merthogy az is van nékem, bezonyám, miért pont az ne lenne?? Arra azért még várni kell pár hónapot, addig is örüljünk annak, ami van.


Mégmás:
tudom, tudom, hálátlan vagyok, majd' egy hete nem válaszoltam az emiljeimre.
megkaptam mindet, jól is esik, értem is mindet, de tényleg régen túlóráztam ennyit, Az érzések átjönnek, de nem marad energiám hogy szavakba öntsem őket, arra meg pláne nem, hogy be is gépeljem.
Olyan állapotban vagyok, amikor szeretetet csak befogadni tudok, viszonozni nem.
Bocs.
(Azért, ha kezdek átmenni energiavámpírba, nyugodtan seggbe lehet rúgni.)

------------------------------------------------------------------
(*) ha nincs aprítógép, villával szét kell nyomkodni a halakat és úgy kikeverni a vajjal.

:-)Szépjónapot!
Hurrá, hurrá, éljen, negyed hat múlt és lőn, befejeztem mára. Nem mindent, de a legfontosabbakat igen.
Ez csudajó, mert ez már a második hét, amikor fél hat előtt még soha nem tudtam hazindulni.
Az az egy szépséghibája van a dolognak, hogy fél négyig tart(ana) a munkaidőm.

Ha hétfőn bejövök ebbe a nyüves irodába dolgozni, felköpök és aláállok.
Az is ezer százalék, hogy most hazafelé menet megállok valahol és benyomok egy szelet pizzát meg egy jó pofa sört.
A rohadt kapitalizmus pedig dögöljön meg, juszt se hagyom magam kizsákmányolni!!

(hehe, tiszta önbecsapás, mert a napnál világosabb, hogy nem a kapitalizmus zsákmányol itt ki engem hanem én saját önnön magamat. Az idióta HüPi aki vagyok.)

Nagyon elfáradtam.

Jézusom, aki elalvás előtt téved ide, az ne olvasson tovább, inkább jöjjön vissza reggel.
nem gondoltam, hogy ez itt lent ennyire ijesztő lesz.

Biztosan a kimerültségem az oka és az, hogy mostanában a megszokottnál több olyan képet láttam ami erőszakot és test-test elleni küzdelmet ábrázol, de az utóbbi pár napban néhányszor megtörtént az, amiről reméltem hogy már régen túl vagyok rajta. Néha, éjjel, ha valami apró neszre felriadok, vagy nappal, ha meglátok egy bizonyos formájú szemöldököt vagy hajszínt, szóval a legváratlanabb helyeken és időkben elönt a jeges rémület.
Persze ahogy telnek az évek, egyre ritkábban jön és egyre enyhébbnek is érzem, de mégis, az ijedtség itt van bennem és nem tudok tőle megszabadulni.
Kismilliószor megbeszéltem már magammal, hát most megpróbálom le is írni hogy milyen az, amikor az ember annyira fél, hogy a félelemben megsokszorozódik az ereje.
Nagyon rossz érzés.
Először a rémület, hogy az amit hallok az nem egy korhadó tetőgerenda finom roppanása, hanem egy idegen ember lépése. Óvatosan teszi a lábát mert nem akar zajt csapni. A sötétben ő nem lát semmit, de én hallom, hogy kinyújtja a karját és úgy tapogat maga előtt. Azt gondolnám, hogy a szívem ijedt kalimpálása elnyom minden külső zajt, de nem, mert bár a fülem úgy zúg mint amikor egy gyönyörű nagy tengeri kagylót szorítok rá, iszonyú zajjal áramlik a vér az ereimben, dübörög mint egy vízesés, de a zuhogáson keresztül is hallom, ahogy az a másik behajlítja a térdét, megemeli előbb a sarkát, aztán a lábujjai is elszakadnak a talajtól. Kicsit köröz a levegőben, keresi a helyet ahova lépjen, lábujjhegyre érkezik, áthelyezi a testsúlyát és kezdi előről.
Túl hamar ott van rajtam, készületlenül ér, szinte rámzuhan, kiszorítja belőlem a hosszú percek óta visszatartott, elhasznált levegőt. A vér még mindig dübörög a fülemben, bár ez talán már nem is vér, ez már tömény adrenalin. Megváltozik a szám íze is, büdös lesz hirtelen, nem is büdös, inkább olyan szagú, mint a friss, még gőzölgően friss nyers hús.
Minél gyorsabbnak hallom a vérem, annál lassabb lesz körülöttem a világ. És annyival lassabb lesz az a másik is. Nem is értem, olyan mintha tudnám, hogy mit akar csinálni. Mozdul a keze, de én már régen megelőztem, szorítom magam, nem fér hozzám. Le akar nyomni, birkózunk, de mindig csak utánam mozdul, egyszer csak kint is vagyok alóla, lerúgom, messzire repül. Felugrik, kap utánam, de megint elkésett, én már markolom ami a kezembe akad és ütök. Emelem a karom, hátrafeszítem a lapockám mint a vizilabdások és úgy sújtok felé, félkörívben, messziről. Emeli a karját, de én a sötétben is hallom hogy merre mozdul, csapok hát utána. Még egyszer, aztán még egyszer, és újra, és most már azt is látom, hogy az ő ereiben is rémülten száguld a vér, most már ő is fél, hallom, hogy az ő szája is nyers hús szagú lett. Már régen nem ér hozzám, mégis látom, amikor elernyed. Még egyszer emelem a karom, utoljára, még az eddiginél is jobban hátrafeszítem a lapockám és enyhén behajlított könyökkel, félkörívben, hatalmas erővel csapok le. A koponyája olyan hanggal szakad be, mint amikor tavasszal a megkásásodott jég betörik - undok, nyers reccsenés, sokáig visszhangzik bennem. Azt is hallom ahogy a vére freccsen, mint amikor a felmosóvederből kiborítjuk a vizet. Hallatszik, ahogy a meztelen karomon loccsan. Súrú, ragadós, sokáig, évekig fog majd tartani amíg elmúlik a ragacsos érzés. Ezt persze akkor még nem tudom, csak azon csodálkozom, hogy milyen meszire tud fröccsenni egy emberből a vér.
Felgyújtom a villanyt, meg kell nézni a szemöldökét, a bajuszát, a füle meg az orra formáját, hogy van-e szemölcse. Nincs. Felkapom a pongyolát, leoltom a villanyt, kirohanok. Aztán mégis visszalépek, lecsapom a villanyórát, a kerti kapuval nem bíbelődök, azt átugrom és rohanok bele mezítláb a novemberi éjszakába.
Lassan futok, soha se is tudtam gyorsan futni, a mellkasom is szorít, ezért is kellett azt az utolsót odacsapni, hogy elájuljon és legyen időm elfutni.
Hát így.
Egy óra múlva már az albumokat lapozgatom, nem tart sokáig, a negyedik oldalon ott is van az ismerős arc. Még egy óra és a hatalmas, másfél mázsás, öblös hangú főtörzsőrmester hátbavág a nagy lapáttenyerével. -Szép volt kislány, férfimunka volt, én sem csinálhattam volna jobban, pedig elhiheti, fenem rá a fogam pár éve!-
Aztán már csak a felborult olajkályhát kellett felállítani és a bútorokat a helyükre visszatolni. Tiszta ágyneműt húzni, mert a régi egyrészt lucskos lett, másrészt le is foglalták. Magamról is lemosni a vért és a nyálat.
Ennyi.
Most pár napig altatóval alszom és nem iszom kávét, remélem hamar elmúlik majd.

Jajj.
Megtaláltam a talán minden idők legjobb Ring előadását DVD-n.
490 dolcsi - shipment included, naná, még szép!!

Nyamvadt 100 dolláros válogatások nem érdekelnek, ne is tessenek vele próbálkozni. Vagy a teljes, négy estés ciklus 7 dvd-n, vagy semmi. Overturn, bah, ugyan már, mintha egy meccsből csak a gólokat mutatnák meg.
Jajj.
Mondjuk karácsonyra, magamnak, - 10 évre előre. Vagy inkább 20-ra.
Vagy csak úgy, mert végülis megérdemlem.
Istenem, fél négyzetméter lakás ára.
Hanem, tessenek csak rákattintani a Karajan féle CD-k alatti hangjegyre és meghallgatni a részleteket!!
Meg se látszik egy szobán, ha nem 20, hanem csak 19,5 négyetméter.
Illetve hát 19,2. mert a CD-t is szeretném.

Évente egyszer-kétszer valahogy mindig sikerül magamnak megszervezni hogy pont menszesz alatt kellessen nagytakarítást csinálnom.
Egyszer belehalok.
Komolyan.
Amúgy is szenvedek, görcsoldót kell bevennem, ráadásul az idegeim is gyengébbek, érzékenyebb, sértődékenyebb vagyok. Na most ezt még megfejelni harminc ablak megpucolásával és ami a legborzasztóbb, a szőnyegtisztító gép lépcsón fel-le hurcibálásával, hát szörnyű, testileg lelkileg kikészít.
Iszonyú depresszív gondolataim vannak és semmi sem segít, hogy megszabaduljak tőlük - se zene, se könyv, se finom illatok, kimozdulni nincs kedvem, ocsmány egy állapot.
Uhh.
holnapra elmúlik.
holnapra elmúlik.
holnapra elmúlik.
holnapra elmúlik.

:-) Szépjóestét!
Máma nagyot akartam áldozni a fogyasztói társadalom oltárán, de nem jött össze.
Akartam ugyanis venni egy mobiltelefont.
Én mindent addig használok, amig működik, ebből a szempontból a marketingesek réme vagyok. Nekem nem lehet jópofa cuccokat eladni, pláne, ha már van belőle egy ami működik. Ugyan mi a francnak nekem új, csicsás mobiltelefon addig, amig a meglévőt tudom hazsnálni?
Az a bizonyos meglévő egy S40-es. Most már nem csak ciki, de lassan 6 éves. Akkumulátort két éve cseréltem benne, már akkor is megszóltak, hogy minek veszek 4000 ft-ért aksit, amikor 3000-ért új telefont is kaphatok.
Hát azért, gondoltam, mert nem akarok új telefont, bőven elég, ha használható, ahhoz pedig elég egy akkumulátor.
Hanem, ismét tönkrement az akkumulátor, a telefon is lassan 6 éves, hát most már tényleg lehet venni egy újat.
A múlt héten el is indultam, sikerült megtudnom, hogy a vásárláshoz személyi igazolvány is kell. Nno, ma reggel végre az eszembe jutott igazolványt és bankkártyát is vinni magammal. Bemegyek a boltba, nagy büszkén veszem elő a kis plasztikokat, hát mit mond az eladónő, na mit??
Hát azt, hogy kéri a lakcímkártyámat is.
- Minek?
- Hát mert szerződést kötnek velem és ahhoz kell.
- Mit kötnek??
- Szerződést.
- Minek? Azért, mert előre kifizetek egy szolgáltatást, minek szerződést kötni?? Annyit telefonálok amennyit befizetek, ha elfogyott a pénz, elhallgat a telefon. Még csak nem is előfizetés, hogy csinálok egy másfélmilliós számlát és fizetés nélkül eltünök.
- Azt ő nem tudja, a szerződéskötéshez kell a lakcímkártya.
Hát márpedig lakcímkártya nincs, sőt nem is lesz mert nem túröm, hogy mindenféle üres tekintetű, vizihulla színűre púderozott akárki fogdossa az azonosítóimat.
Kijöttem a boltból, slussz, legfeljebb nem telefonálok. Nem nagy veszteség, anyira útálok ugyanis hogy egy 7600 ft-os feltöltőkártya majdnem egy évig elég.
Vagy veszek egy használt készüléket.
Esetleg utánajárok, mert ha a kártyafüggetlenekhez nem kell ID, akkor egy olyat még bevállalok.
Tessenek már engem békén hagyni az ilyesmivel, ha előre kifizetem amit fogyasztok, ugyan mi a franc közük van az én lakcímemhez meg születési dátumomhoz???

Hehe, rettenetes egy emberidomár lehetek.
Griberlis kolléga most tért vissza egy hosszabb külföldi útról és mindenkinek hozott egy-egy tábla fehér csokoládét - kivéve engem, mert én egy tábla valódi swiss noir keserűcsokit kaptam :-))
Igen határozottan közölhetem a körülöttem élőkkel, hogy mit szeretek és mit nem, ha ezt ilyen nagyon fejben tartják :-)

Más:
Nem tudom, említettem-e már, hogy imádom az ausztrál opálokat, azok közül is a kéket és feketét?

Nagyon gyors helyzetjelentés a Kossuth térről:
valami készülhet, mert a rendőrök sisak és pajzs nélkül ugyan, de lábszárvédőben, sőt, a rendőrnők egyenesen golyóálló mellényben vannak - bár ez utóbbiról elhiszem, hogy csak azért van rajtuk mert fázik a hátuk.
Viszont eltüntek a kertészek is, holott még messze nem végeztek a talajcserével és az egyéb munkákkal.
Ugye nem kezdődik előlről, ugye nem??

:-) Szépjóestét!
Ha nem akarom, hogy ez a film is a Férfiakt és a Volver sorsára jusson (ti. hogy nem írtam róluk a blogon semmit) ideje lesz elmesélnem, milyen volt a Borat.
Röviden; vicces.
Kicsit bővebben; vicces, de időnként túlságosan blőd. Sőt, kínos.
Maga az alapötlet nem új: végy egy nyurga, figurát, bújtasd a kelleténél tíz centivel alacsonyabb alakra készült öltönybe, ruházd fel egy jól kitalált, a "fejlett nyugatitól" sokban eltérő kultúrából származó személyiséggel és dobd be egy rakás finomkodó sznob közé majd filmezd az eredményt.
Szenzációs jelenetek voltak a filmben, komolyan, néha úgy kellett tartanom az oldalam, hogy ki ne dőljön a nevetéstől. Azt az arcot pédául, amit az autókereskedő vágott amikor Borat a "puncimágnest" kereste a méregdrága luxusautóban, azt bizony soha el nem felejtem. A KRESZ oktató sem semmi volt, sokat próbált alak, akit a legnagyobb baromsággal sem lehet a nyugalmából kizökkenteni.
Legjobban az a jelenet tetszett, amikor az antiszemita, arabgyűlölő, igazi turbó-amerikai rodeó-tulajdonos elmagyarázza a szintén antiszemita, ám erősen arab kinézetű Boratnak, hogy jobb lenne ha levágná a bajuszát, mert így úgy néz ki, mint egy kibas**tt arab. Az a két pofa és az a párbeszéd, hát az zseniális volt, abban a két percben benne volt minden, amit a xenofóbiáról tudni kell.
Az is isteni volt, amikor a két balfék betévedt egy idős, a mesebeli jóságos anyókára és apókára hajazó zsidó házaspár otthonába és egész éjjel le nem merték hunyni a szemüket, várták, hogy a két zsidó alakot váltson és felfalja őket. A menekülésük, hát az nagyon mókás volt :-D
Frenetikus humorú társadalomkritika, a film erről az oldaláról nagyban hasonlít a mi Nyócker című animációs filmünkhöz.
Zseniális, komolyan, kihagyhatatlan.
És akkor a feministákkal folytatott beszélgetést még nem is említettem, így tovább, így tovább, sziporkázik a film az ilyen jelenetektől.

És mégis, mitől volt időnként kínos?
Nos, először is a kerettörténet nagyon gyenge. Mivel -bármily zseniálisak is- a kandikamerás humorú jeleneteket nem lehet mozifilmenk nevezni, kitalálták, hogy a főhős beleszeret Pamela Andersonba és elindul NY-ból Hollywoodba, hogy "betegye a szűzlyukába". Ez valahogy kevés az üdvösséghez, nagyon lazára sikerült ez a szál.
Meg aztán, talán nem volt elég nyersanyaguk, vagy rövidnek találták a filmet vagy nem tudom, de beletettek néhány tényleg nagyon kínos, pisi - kaki - kövér ember jelenetet is. Tényleg nem tudom, miért kéne nekem azon röhögni, hogy egy rengő hájú, pucér pasas verekedés közben főhősünk szájára ül és közben azt üvölti, hogy "Nyald fényesre a seggem!" Az meg ugye szerencsétlen nem hogy nyalni nem tudott, de levegőt venni se mert fuldokolt az irdatlan hájtömeg alatt. Az is többkevesebb mint ígéretes, hogy ebben a pucér jelenetben a főhősünk lába közét egy majdnem térdig érő fekete khm, khm, hogy is mondjam csak... szóval flastrommal takarták ki.
Csak nem azt akarják mondani, hogy majdnem térdig ér neki?
Ami mondjuk biztató, de ezt a fajta humort összekeverni azzal, ami a feministákkal folytatott beszélgetésből vagy a fekete bőrű politikussal készült interjúból árad, az több mint bűn - vétek.
Aztán a nyelvezet. A "farpina" kifejezés elsőre üt, az ember kifekszik a röhögéstől, másodjára is mosolygásra késztet, de huszadjára már idegesítő.
A feliratozás fordítása is hagyott némi kívánnivalót maga után. Borat ugyanis erős akcentussal, ráadásul nyelvtanilag nagyon hibásan beszél angolul. Ez tényleg nagyon vicces, de gyenge fordítói fantáziára vall az ilyesmit szó szerint fordítani. A "never in my lives!" ugyan tényleg azt jelenti, hogy "soha életeimben!", de a magyarok ezt nem érzik viccesnek. Egyszerűen azért nem, mert ha nem beszélnek angolul akkor nem értik, hogyan jött a baki.
Ha úgy fordították volna például hogy "soha ételemben!", azt a magyar közönség értené, persze, a hülye külföldi keveri az élet és az étel szavakat, jaj tényleg, ki gondolná, nahát, de lüke...

Nno, hát ilyen film a Borat, az intellektuális humort kedvelőknek át kell vészelni azt a pár percnyi olcsó humort, cserébe a pisi-kaki-kövér ember háromszögben ismerősek is megtalálják a maguk röhögni valóját.

Nagyon gyors jelentés:
a Fehér Ház (asszonyneve: Képviselői Iroda)körül elbontották a kordont.
Vajh, mikor kerül arra sor, hogy a Parlament környékéről is eltűnnek a vaskerítések?
Már csak azért is fontos lenne, mert éppen pont a birngaútra vannak telepítve, ami az én közlekedésemet bizony jelentősen megnehezíti - lassan két hónapja a villamossineken kell tekernem.

:-) Szépjóestét!
Elfáradtam ma, nehéz, de értelmes nap volt.
Az előadásom összeállt, az utolsó finomítások vannak csak hátra: mikor milyen nyilak és feliratok ússzanak be, melyik folymatábra az áttekinthetőbb, pár adatlap beszkennelése és hasonlók vannak csak hátra. 45 fólia, az én logikám szerint kristálytiszta láncban felfűzve. Holnap délelőtt befejezem, aztán hagyom ülepedni két napot és újra megnézem, hogy tudnék-e rajta rövidíteni. Ideje lesz végeznem, mert negyedik napja szinte semmi rutinmunkához nem jutok hozzá, lassan ki sem látszom a felhalmozódott akták mögül.

Ma eszembe jutott Gejza.
Ezzel a képével első pillantásra szerelembe estem, mindig is akartam volna írni hozzá valamit - csak valahogy sosem éreztem elég ütősnek a mondataimat.
Aztán rájöttem, hogy bár jó mondatokhoz lehet jó képet találni, de a dolog fordítva nem működik.
Úgyhogy csak a kép, komment nélkül.

:-) Szépjóestét!
A rádióban arról beszélgetnek, hogy miért volt békés november 4-e.
Hm.
Hmhm.
Megmondjam?
Nos, szerintem azért, mert Orbán be akart bizonyítani, hogy ha rá és a saját karhatalmára van bízva (kukásmellényes sorfal) akkor ebben az országban béke van.
Ember, senki nem veszi észre, hogy a fidesz éppen most hozta létre a saját rendfenntartó egységét?
Elég egy-két telefon némi szitanyomó kisiparosoknak meg önkényes polgárőröknek és lőn, a csőcselék megjuhászodik és jókedvűen, danolva vonulgat fel-alá Budapest utcáin. Közbe-közbe, csak hogy csináljanak valamit, néhány idős nénit átkísérnek a a Nagykörút túloldalára.
Jaj, az orbán-fóbiám, már megint fáj, szúr, hasogat, nem hagy békén!!
Pedgi, lehet, hogy egyszerűen csak hideg volt, és a kődobálóknak is jobban esett csendben megemlékezni a szovjet tankok bejöveteléről.
Lehet.
Csak hát a fóbiám, meg az összeesküvés elméletekre való hajlamom, jaj szegény fejemnek, már megint it zümmög.

Megyek is, szükségem van a szellemi kikapcsolódásra, megnézem a Boratot

Hát kérem, ezért érdemes blogolni!
Ahogy visszaolvastam, majd megszakadok a röhögéstől.
a folyamat, ahogy kiderülnek dolgok, hát komolyan mondom, nagyon mókás :-D
Nno, mehetek aludni.
Anyám, tényleg elképesztő, hogy egy icipici kis odafigyelésért cserébe az ember mi mindent lenyel egy másik embertől.
És még azt sem mondom, hogy ettől kezdve ennek vége.
Aki hülye, azon röhögni kell.
Aki ki akar használni, azzal el kell hitetni, hogy éppen azt teszi - és közben jól visszakihasználni.
Csakhát az én kis barátnémban semmi sincs, ami kihasználható lenne.
Na mindegy.
Jóéjt :-)

:-) Szépjóestét!
:-(
itten lejjebb mostan aljas indokból elkövetett árulás és mocskolódás fog következni.
Azok, akik valamiféle gáncs nélküli lovagnak walkürnek képzelnek és szeretnék ezt a képet megőrízni magukban, inkább ne olvassák el.
Az az igazság, hogy muszáj kiadni magamból mert megfulladok - és ami még annál is rosszabb, nem tudok elaludni.

Máma tegnap iszonyúan felmérgelt a barátném.
Tényleg nagyon.
Reggel nevetve meséli, hogy milyen muris volt, ahogy tegnap a vonulók macska-egér játékot játszottak a rendőrökkel. Innestől próbálom a párbeszédet idézni:
- milyen játékot?
- szopatták a rendőröket, masíroztak fel-alá, nagyon mókás volt.
- neked az mókás, hogy az adódból fizetett rendőröket masíroztatják?
- igen, mert ez egy szemét kormány, szopjanak csak.
- az isten rakjon a kopaszok közé, hát ennyire hülye nem lehetsz, ezzel nem a kormány szopik, hanem Te meg én!
- nem baj, gyurcsány mondjon le.
- és ugyan mi a faszért? Azért, mert pár álarcos gyujtogató kéri tőle?
- nem csak azok kérték. Értelmiségiek is.
- Miik?? azok a hajléktalanok, akik annyira összehugyozták a Kossuth teret hogy most ki kell cserélni a talajt? Vagy az a Szűrös meg Pozsgay aki már minden létező seggbe belenyalt? (bocsánat, ekkor már mérges voltam)
- nem csak ők, voltak ott mások is.
- kik?
- mások is, és igenis, gyurcsány mondjon le, mert hazudott.
- ne hülyéskedj már, hát tényleg nem látod, hogy ez zsarolás? Szimpla szarkavarás?
- nem baj, mondjon le, hazudott!
- hagyd már abba, majd pont Terád hallgatok, aki a mijéptől kezdve a szocikon át már minden pártra szavaztál. Mi a faszt tudsz Te a politikáról azon kívül, hogy gyurcsány mondjon le, meg ne nyúljanak a nyugdíjakhoz?
- nem igaz, nem szavaztam a mijépre.
- dehogynem, 2002-ben, az első fordulóban, Te mondtad.
- nem igaz, az a nagynéném volt, ő mijépes. Én nem a mijépre szavaztam, hanem a kisgazdákra.
- KIKREEE???
- a kisgazdákra. édesapám emlékére, ő is kisgazda volt, még a Tildy...
- bazd meg, ennyire hülye nem lehetsz! Azt akarod mondani, hogy 2002-ben Torgyánra szavaztál?
- miért baj az, mindenki arra szavaz, akire akar.
- hát ez kétségtelen, de nem mondod komolyan, hogy amikor már több kisgazda is börtönben volt és kristálytisztán látszott hogy Torgyán egy bukott pojáca, Te rászavaztál azért, mert annak idején apukád kisgazda volt??
- igen, miért ne, egyébként is jó volt a programjuk.
- milyük volt jó??
- a programjuk.
Eddigre a bennem lakó liberális már behúzta a nyakát, befogta a fülét, becsukta a szemét és a legsötétebb sarokban összegörnyedve vinnyogott.
- bazd meg, tőled el kéne venni a választójogot. '98-ban kire szavaztál?
- akkor a Gyulára.
- a szocikra?
- igen.
- miért?
- mert jó volt a programjuk.
- anyám, tényleg ennyire hülye vagy, vagy fested magad?

Aztán persze másról kezdtünk beszélni, de nem sok híja volt, hogy bedobjam a Dunába.
és hogy miért?
Hát, az előzmények tegnap történtek. Pontosabban vagy másfél éve.
Volt ugyanis az én barátnémnak egy kis háza Budapesttől északra. Kis két szoba konyhás, régimódi ház, fürdőszoba sem volt benne. Viszont nagyon jó fekvésű telken van, egy zugban, minden szomszédnak csak a hátsó kertjével érintkezik. És a ház is jó, már abból a szempontból legalábbis hogy egyszerű alaprajzú, még nem rontották el az átgondolatlanul beszerelt fürdőszobával. Aki megveszi, az a komfortnélkülisége miatt olcsón juthat hozzá, viszont nem kell plusz pénzt költenie arra, hogy az ócsított csempéket leverje, a rossz helyen lévő közműveket átszerelje és hasonlók. A felújítás Lajosra, a barátném pasijára várt volna. Egyáltalán, minden munka a Lajosra vár, de a lakásfelújítás pláne. Csakhogy időközben a Lajos leköltözött a Balatonra és mivel onnan már elég nehézkes levezényelni egy ház átalakítást, megszületett a döntés: a tavasszal esedékes nyudíjba vonulása után a barátném is a Balatonra költözik, eladja a Duna parti házat.
Mondtam neki, ha ez bekövetkezik, szóljon, megegyezünk. Nagyon tetszik a ház fekvése, a mérete is pont megfelelő, a vasútállomás is 10 perc séta, a vonat 30 perc alatt a nyugatiban van, szóval nagyon emberi. Az én lakásom könnyen el tudom adni, a bankomnál abszolut hitelképes vagyok, spórolt pénzem is van, megállapodunk, hetek alatt elő tudom teremteni a pénzt.
Ezt az elmúlt egy évben elismételtem neki néhányszor.
Tegnap reggel aztán dühöng, hogy az a szemét Gyurcsány rohadjon meg, a rohadt kamatadó miatt csak 40.000 ft kamatot kapott.
- mennyit?
- negyvenezret, csomót elvitt a kamatadó, rohadjon meg!
- ne mán, hát mennyi pénzed van neked, nyertél a lottón?
kicsit megszeppent:
- hát a 15 millió, lekötöttem.
- az igen, honan van neked annyi?
- hát a ház.
- milyen ház? eladtad a házat? Mikor?
- úgy két hónapja...
- eladtad a házat és nekem nem szóltál?
- hát biztos elfelejtettem. A Muci néni fiának meg kellett, most vált el.
- elfelejtetted? ha a kutyád kell kivinnem szaratni, azt nem szoktad elfelejteni?

Tényleg, tudom hogy most gonosz vagyok, de a fene enné meg, ha dugni megy a Lajosához vagy fodrászhoz és nekem kell kivinnem a kutyáját meg megetetni és kialmozni a macskáit, akkor soha nem felejt el szólni! Akkor se a Muci néni fiához szalad, ha színházba menni vágyik.
Mindent tudok az életéről, de nem csak az övéről, rengeteget locsog, pontosan tudom, hogy melyik szomszédja mekkora kupac szemetet rak ki a kukába, egy évben hányszor pucol abalakot, azt is tudom, hogy melyik kolléganőjének van kandida gombája és melyik kefél félre.
Mindent tudok, mert mindig mesél, csak pont azt felejtete el elmesélni, hogy eladta azt a kibaszott házat, amit én is meg akartam venni.

Nno.
Én is érdekember vagyok.
Ha sértik vagy semmibe veszik az érdekeim, meredeken csökken a tolerancia szintem.

Egyébként meg, le van szarva a világ, inkább leharapom a nyelvem, minthogy én mégegyszer valakit a barátomnak nevezzek.

Tessenek mondani, hova lettek azok a savanyú káposzták, amikben vékony birsalmszeletkék, szemes bors, egy-két csövespaprika és babérlevél illatozott??
Miért van az, hogy mostanában már minden savanyú káposztának citrompótlóban ázott tornazokni szaga van?

"Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével."
(a rádióbeszéd, forrás: szabadnet.origo.hu)


Nem igazán tudom mit írjak ma.
A szűk családom és így engem is elkerült '56 és annak minden hatása. Nálunk nincsenek amerikába vagy ausztráliába disszidált nagybácsik - ennél fogva nincsenek a külföldre szakadt gyerekért síró nagyszülők se. Természetesen nem volt az ezzel járó titkolózás vagy ennek az ellenkezője, a mindent kibeszélés a gyereknek se. Az egyik szomszéd lánynak volt ugyan egy svájci nagynénije, de annak is csak a jó oldalát ismertem; neki volt először barbi babája meg olyan lakkcipője, aminek csattján "drágakövek" voltak. Áldozatok sincsenek se a családban se az ismerősök között, egyáltalán, mondom, azt a vidéket elkerülte a forradalom. Szerintem mostanában még főhet is a városvezetés feje, hogy ugyan milyen emlékművet koszorúzzanak meg ilyentájt vagy kinek a házára tegyenek emléktáblát.
Szerencsés vidék, ma már tudom, máshol óriási veszteségeket szenvedtek az emberek - emberéletben és életminőségben egyaránt.
Később sem fordultam meg olyan emberek között akik beszéltek volna erről az időről. Sőt, én a szocializmus mint rendszer ellen sem lázadtam soha, a '80-as évek béli nehéz gazdasági helyzetem betudtam annak, hogy én vagyok tehetségtelen. Azt pedig ugye Mashlow óta tudjuk, hogy aki a mindennapi megélhetésért küzd, annak nem nagyon vannak olyan igényei mint szabadság.
De nem csak én nem tudok ünnepelni, hanem a jelek szerint a generációm és a nálunk fiatalabbak sem tudunk/tud mit kezdeni '56-tal.

Szóval ma lássuk inkább régi kedves olvasóm -és alkalmi levelezőpartnerem- Németh György két nappal ezelőtt írt levelét:

"Kedves Brünnhilde!

Ez is halottak napi meditáció:

* Kaptam:

Örököröm írja a budapesti 2006. okt.23.-ról:

"Az egésznek a legnagyobb vesztesei az "eredeti" ötvenhatosok (és most felejtsük el, hogy háborúk és rendszerváltások vége után hogyan ugrik meg az ellenállók száma, higgyük el, hogy mindenki igazat mond..)

A csórikáim ötven éve vonultak az utcára, amikor ehhez még egy kicsit több kellett, a tankok nem voltak hatástalanítva, és a gumilövedékekből is csak a gumi hiányzott. Semmi harisnya a fejre, semmi sál az arc elé, elhitték, hogy történelmet csinálnak, elhitték, hgoy változtathatnak.

Azután persze nem, és éveknek kellett eltelnie, amíg az összehúzott vállakból, a barátok között elsuttogott történetekből igazi mese születhetett. Már lehetett róla beszélni, már lehetett volna emlékezni.

És akkor jött az évforduló, öt rohadt hosszú évtized után, a nap, amikor egy ország adta volna meg a tiszteletet, egy igazi össznépi szép volt, fiúk (és persze lányok). Egy utolsó napsugár az élet alkonyán.

Erre jön pár idióta, és újrajátsza. Csak a tét nincsen meg, marad a balhé. Egyet elértek. Elvették ezektől az öregektől ezt a napot, mert ők már nagyfiúk, megtehetik. Itt nincs bocs, majd később. Nincs majd később. Nem lehet kivárni még huszonöt évet. 2031-ben az öregekből csak pár magányos túlélő marad, meg néhány kőbe és fába vésett feliratt szerte a város temetőiben.

Fejfát meg hiába koszorúzunk, az már soha nem mosolyog vissza"


* Talán írtam már:

56-ban III. éves bányamérnök hallgató voltam Sopronban..... a végén nov.4-én a fertodi kiskatonákkal együtt felvontattuk a 122-es lövegeket a Muckra*, elozoleg mi már két nyáron át tanultuk a tüzérségi tuzvezetést..... (Hónapokkal késobb tudtuk meg, hogy valaki idoben és gondosan kiszerelte belolük az ütocsapszegeket - de ez mellékes). Az évfolyamunk itt ketté vált, nagyjából úgy, hogy akinek még nem volt meg a matek szigorlata az elmenekült.... nekem pl. meg volt.
2006.10.23 és 24.-én a soproni Egyetem nagy emlékünnepséget szervezett. Az Erzsébet utcában az egykori bányamérnök hallgatók még emléktáblát is kaptak. Kanadától kezdve Németországon keresztül szerte a világba küldtek névreszóló meghívókat, belföldre valahogyan nem jutott...... (Jó, fenn volt az egyetemi "home page"-n, de mit gondol M.o.-n hány 70 éves fér ehhez hozzá ?)

//*Muck kilátó: magaslat Sopron mellett, pont a határon//

Üdvözlettel !

György"

Ennyi a levél.
Torokszorító.
Mert ahelyett, hogy körbeülnénk a még köztünk lévő '56-osokat, bort töltenénk és hallgatnánk amit mesélnek, ehelyett könnygázfelhő terítette be a várost és ma is, az emberek többsége ki sem mer mozdulni a lakásából.
Még meg sem tudjuk köszönni az akkoriaknak, hogy merték hiányolni a szabadságot.

:-) Szépjóestét!
Nno kérem, idióta, sztahanovista HüPi aki vagyok!!
Fél hat van, még mindig itt esz a fene. A takarítónő jól körbetörölgetett. Az eszem megáll, egy retkes, csurgó vizes moppal töcsköli a parkettát. Ember, felmossa a parkettát, mint valami linóleumot!! Nna, úgy is néz ki. Porszívó nincs is nála, erre már nem is mondok semmit.
Hanem, túlóra ide vagy oda, tudom, hülye vagyok, de baromi jót dolgoztam.
És ami a legszebb az egészben, ami miatt meg tudom bocsátani magamnak ezt az elkefélt péntek délutánt, hogy ez a munka bizony olllyannnagyonn gyönyörű melléklete lesz a diplomamunkámnak mint annak a rendje!
Bezonyám!
Tartanom kell ugyanis egy előadást az adatbázisunkról, ahhoz készítem a poverpojnt bemutatót.
Sikerült elkapnom a fonalat, ez alatt a pár túlóra alatt többet haladtam mint az elmúlt két napban.
Nno, most viszont húzás haza, mert én ugyan meg tudok magamnak bocsátani, na de szegény kutyám, aki reggel óta be van zárva, az vajon meg tud-e?

:-) Szépjóestét!
Röviden: jajj!
Bővebben: jajjnekem!
Még bővebben: csütörtök van, hogy az ördög vinné el!
Tekintettel arra, hogy ilyenkor 11-12 órát dolgozom és 35-40 km-t bringázok, ráadásul ma szinte végig szembeszélben, amely szembeszél nem csak izomlázat okoz de ráadásul cafatokká fújta az agyamat is, egyetlen épkézláb gondolatom sincs.
Tényleg, üres a fejem, semmi a világon nem jut az eszembe, sőt, semmi nem jut el a tudatomig; a híreket meg sem értem.

Szóval, tekintettel minderre, ma HüPi különkiadásunk következik.

Mégpedig elmesélem a téli arcápolás lényegét.
Kolléganőim ugyanis nem értik, hogy lehetséges az, hogy a nagy hidegben is bringázok, mégsem szárad ki az arcbőröm.
Nos, egyetlen titka van: azoknak akik nagy hidegben sokat vannak szabad levegőn, szigorúan tilos hidratáló krémet használni.
A hidratáló krémek ugyanis hidratálnak, azaz vizet juttatnak az arcbőrbe - amely víz a nagy hidegben megfagy. Ott a bőrön -sőt, a bőrbe mélyen felszívódva- szétfeszíti a pórusokat és hámlást, kivörösödést okoz.
És ráadásul minél vastagabban kenjük fel a hidratáló krémet (hogy tápláljon?), annál több víz fagy meg a bőrünkben. Igen, a bőrünkben benne, és nem rajta!
Ez minden bajok forrása.
Megelőzni úgy lehet, hogy mielőtt kimegyünk a hideg levegőre nem hidratálóval, hanem egy vastag, zsíros krémmel kenjük be a bőrünket. Én bringázás és kirándulás, alkalomadtán hólapátolás, avarsöprés és hasonló elfoglaltások előtt körömvirágzsírt (Ringelblumen Salbe, minden drogériában és patikában kapható, a nagy tégely 1000 ft körül van) vagy a dm-ben kapható vitaminos zsírt használok, árban ez is ott körül van, mint a körömvirágzsír.
Vigyázat, nem a proteines hidratálót, hanem a tömény zsíros változatot kell venni!!
Egyébként pár csepp olívaolaj is tökéletesen megfelel a célra.
Az a lényeg, hogy a megmosott és törölközővel tökéletesen megszárított arcbőrt kenjük be vele - a szem környékét is, sőt, azt igazán, az a rész különösen érzékeny.
A fagyállós kezelés után lehet menni a dolgunkra - be az irodába, vagy havat lapátolni, esetleg síelni vagy kirándulni, kinek melyik része jut a jónak.
Garantálom, hogy nem fog szétfagyni az arcunk.
A vékony zsírréteg ugyanis rádermed és nem engedi sem kiszáradni, sem kicserződni.
Egy baja van csak; mihelyst visszakerülünk a szobahőmérsékletre, a jótékony védőréteg megolvad és olajosan fénylő, kellemetlenül ragacsos kulimász lesz belőle.
Le kell mosni.
Nekem például mindenképpen meg kell tisztálkodnom a 40 perces intenzív testmozgás alatt felgyűlt izzadtságtól, megmosom hát az arcom is. Ekkor már, amikor fűtött helyiségben maradunk, lehet használni a megszokott nappali vagy éjszakai hidratáló krémünket.
Az irodában lehúzom a műszakot és indulás előtt újra bekenem az arcom a zsíros fagyállóval. Hazaérek, gyorsan kiviszem a kutyát és utána újra megmosom az arcom.
Ennyi az egész és garantáltan nem fog kivörösödni, eldurvulni, hámlani az arcbőrünk.

végem is van, leeresztettem mint a lufi.
Végülis, ez a naplóírás célja - feldolgozni a napot és leereszteni, mint a lufi.
Már gömbölyödök is össze.

Jó kis nap volt, kellemesen elfáradtam.
Az agyam jólesően kilúgozódott, kellemes érzés, a gondolattalanság ugyanis gondtalanságot is jelent.
Megyek gömbölyödni.

Az élet szép.
Még így halottak napján is.
Kora reggel, még majdnem hajnalban egy nagy pohár narancslé, aztán gyors kutyasétáltatás. Utána reggelire padlizsánkrémes pirítós, mindjárt kétféle, mert felét reszelt vöröshagymával, másik felét pedig zúzott fokhagymával ízesítettem. Aztán egy pohár koffeinmentesített, tiszta arabica kávéból főzött fekete cukorral és tejszinnel. Na jó, közben azért már ki is teregettem - csak úgy, ripsz-ropsz, amig sült a pirítós.
Nyolckor indulunk gombászni, persze visszük az ebeket is. Tízig tervezzük, mennem kell dolgozni és korán kell végeznem, mert 5-kor gyertyaúsztatás a Dunán. Gyönyörű látvány lesz, kis ladikokra meg úszó fadarabokra rögzített égő gyertyákat engedünk le a folyón a rég meghalt molnárok, hajósok, mindenféle vízi emberek emlékére. Utána vacsora, sertéspörkölt. Előtte egy unikum, utána egy sör, közben teliszájú nagy röhögések, mert azok a rég meghalt vízi emberek ugyan régen éltek, de humoruk már akkor is volt. A mostaniaknak meg pláne van.
Persze semmi nem fedi el azt az űrt, amit a saját halottaim hagytak bennem.
Ma este értük is gyújtok majd egy-egy gyertyát és még az is lehet, hogy az általános nagy sztorizgatásban majd mulatságos történeteket mesélek el róluk.
Az élet nem áll meg - legfeljebb néha megtorpan.