:-) Szépjóestét! Nagyon vicces, nagyon zsúfolt, nagyon-nagyon erotikus és rettenetesen túlfűtött kisoperákat láttam ma este. Az utolsó darab, az A katona meséje pedig iszonyűan keserú és kiábrándult volt. Mondjuk, az erotika, pontosabban az állatias szaporodási ösztön ebben is szerepet kapott. Akkora falloszt mint amivel a Katonát elcsábító ördög büszkélkedhetett még a Krétakör sem merne mutatni, nemhogy a Magyar Állami Operaház - igaz, egy befogadó színház, a Thália szinpadán, de akkor is. Viszont igen nagyon álmos vagyok, egyébként is, ezt az előadást még ülepíteni kell, annyira bonyolult volt. Három teljesen különböző karakterű darabot fűzött egybe a rendező, ez mondjuk nekem kicsit sok volt így. Jobban örültem volna, ha az első két darab, a Róka és a Mavra után van egy szünet és a harmadik darabot egyáltalán nem kötik az első kettőhöz. Ezt csak azért írtam, hogy álmomban meg ne szökjenek a gondolatok, bővebben majd holnap, már alszom is.
Wow!! Jó hírem van; holnap munkaszüneti nap, tehát nekem MA este nem kell mennem dolgozni. Wow!! Tehát el tudok menni a Tháliába és meg tudom nézni az új Sztravinszkij egyfelvonásosokat - merthogy máskor aligha lesz rá módom, ugyanis ha hétvégén adják akkor másra van jegyem, hétköznap ugye eleve nem jöhet szóba, aztán meg le is veszik, kész, az idén nem lesz többet. Kár, hogy Gulyás Dénes az egyik főszereplő, ő nem nagyon jön be nálam, szívesebben hallgattam volna a fiatal Nyári Zoltánt - és nem csak azért, mert ő fiatal. De hát nem lehet minden tökéletes. Viszont mégiscsak meg tudom nézni a darabot, hát ez azért jó hír. Hehe. Még szerencse, hogy gyanút fogtam és betelefonáltam, a guta is megütött volna, ha potyára bemegyek dolgozni. Pont elég nékem, hogy tíz éve nincs szabad vasárnapom.
És ha már ilyen hirtelen időmilliomos lettem, akkor holnap helyett már ma fájó szívvel, könnyes szemmel és hangosan szipogva megfőzöm a szezon utolsó lecsóját. A paradicsomnak már nem nagyon van íze, de a paprikának még igen. És hát dőzsölős kedvem lévén lángolt kolbászt vettem belevalónak, szóval jónak kell lennie. Holnapra kelkáposzta főzelék van tervezve, holnaputánra négysajtos tészta. Húslevest is fogok főzni, a zöldségekből batyuba való(*) francia saláta lesz, a főtt hús mellé pedig fokhagymás-majonézes céklasaláta. Deszertnek hol sült alma, hol sült tök. Hát így jól elleszek.
---------------------------------------- (*) szombaton nagytakarítok, az egész napos program és tetszik vagy nem (jobbára persze nem) elemózsiát kell bevinnem, ha nem akarok hazajönni ebédelni. Márpedig nem szoktam akarni, ahhoz azért túl messze van.
:-) Szépjónapot! Volt ám tegnap más káromkodni valóm is, csak azt tiszta erőből próbáltam kikapcsolni az agyamból. 35 percnyi nagykabátban való sorállás után tegnap kézhez kaptam Ü. város önkormányzata szabálysértési osztályának határozatát. Mit ne mondjak, nem lettem túl boldog vele. A határozatban közlik velem, hogy megsemmisítik előző határozatukat, amiben engem 3.200 Ft elővezetési költség megtérítésére köteleztek. A határozat elleni fellebbezésemet visszautasító határozatot nem említik, akkor ez a jelek szerint nincs visszavonva. Aztán részletesen ecsetelik az ügy különböző fázisait, ismét szentelnek egy bekezdést arra, hogy a fenekemre került lila foltokat nagy valószínűséggel egy fogatlan kutya harapása okozta, míg a combomon lévő vérző, harapott sebet előidéző állatnak voltak fogai. Egy oldalon keresztül részletezik hogy az elővezetésem és a tanúkénti meghallgatásom (sőt, a felebarátném tanúkénti meghallgatása is) törvényellenes volt, mivel időközben az ügy elévült. Ismét egy kurva szó nem hangzik el arról, hogy ezt az elévülést miért nem vette észre sem Ü. város, sem a kerületi önkormányzat, sem az elővezetést engedélyező kerületi ügyész. Egy kibaszott szó nincs arról, hogy több mint egy éven keresztül nem a kutyák tulajdonosa, hanem a szomszéd telep éppen akkor a közelben tartózkodó éjjeli őre vagy milye ellen született a feljelentés. Egyetlen nyomorult szó sincs arról se, hogy én a határozatukat megfellebeztem amit ők elutasítottak, ergó, ha tiszteletben akarom tartani ezt a tiszteletre egyébként egyáltalán nem méltó törvényt, akkor a rám kirótt elővezetési költséget már régen be kellett fizetnem. A határozat azzal zárul, hogy ezt nekem nem szükséges befizetnem. Hátbasszátokmeg! De tényleg. Most mi a francot csináljak?? Fellebbezzek?? Egyáltalán, lehet a hüyleség ellen fellebbezni? Nyomorult 3200 ft miatt írjak levelet, küldjem el, várjak hónapokat, álljak sorba a postán fél órákat?? Ráadásul azt a pénzt én úgy megátkoztam, hogy még a kezembe sem merném már venni, mert egy héten belül elpusztulnék, ha az mind visszahullana a fejemre. A bilincseléssel meg fogdába zárással járó megaláztatásokat meg ugye ezzel még nem tették semmissé, valószínűleg nem is fogják már soha, hisz ha rendőrt látok, görcsbe ugrik a gyomrom, pedig tényleg nem bántottak. De tényleg, mit lehet ilyenkor csinálni? Az ombucmanó a jelek szerint szarik rám, három hónapja nincs semmi hír a benyújtott panaszomról. Az önkormányzatnak nincs annyi esze, hogy megnézze a saját aktáit és észrevegye, hogy a pénz már régen nála van. De tényleg, nem azért a 3200 ft-ért, de ilyen hülye emberek döntenek sorsokról?? Ilyenek döntenek építési engedélyekről, rónak ki büntetéseket, döntenek az életünk apróbb nagyobb ügyeiben?! Mert hogy egy cukrászdát bezáratnak amiatt, hogy a csepegtető tálca nem a mosogató bal, hanem a jobb oldalán van, hát az is elég durva lehet, de ilyen csácsogó picsék döntenek örökösödési meg gyámügyekben is, ami azért már elég rendesen tönkreteheti pár ember életét. És ezek nem Cuppancskák, hogy istenkém, kicsit félreiktatnak egy iratot vagy gondosan beirattároznak pár kifizetetlen számlát. Nem, ezek nem kegyeletből tartott szociális foglalkoztatottak, ezek képzett, jogot vagy államigazgatási szakott végzett emberek, a fiatalbbjának nyilván már nyelvvizsgája is van, ha máshogy nem, vette az ecserin! És bazmeg, nem veszi észre, hogy elévül egy ügy. És nem veszi észre, hogy a büntetés már régen be van fizetve és ha ő azt jogtalanul hajtotta be rajtam akkor nem arról kell értesítenie, hogy nem kell befizetnem, hanem arról, hogy vissza szeretné adni. És nem hogy egy, de három szakmai analfabéta okostojás toszigatja egymásnak az aktákat automatikusan és hármuk közül egyik sem kapcsol! Hát ezért éreztem én magam tegnap még az indokoltnál is szarabbul és ezért akarok én inkább Hollandiában élni. Ott legalább idegen leszek és ha ilyesmibe keveredek gondolhatom azt, hogy persze, hisz nem ismerem a dörgést. Hát de bassza meg, itthon, ahol állítólag egy nyelvet beszélnénk és mégsem értem, hogy mit miért csinálnak, hát ebbe tényleg bele lehet őrülni.
Egyébként meg dögöljenek meg. Ezzel részemről az ügy lezárva, nem fogok én gyemgeelméjű, inkompetens aktakukacokkal harcolni.
AssztttakurRvahúúúbazmeg!! És újra, ezúttal kicsit más hangsúllyal (érzelmi töltéssel): AssztttakurRvahúúúbazmeg!!
De nézzük az első AssztttakurRvahúúúbazmeg!! történetét. 13.30-ra hívott a konzulens, temészetesen sehol sem volt, háromnegyedkor találtam meg a tanulmányi osztályon, vizsgalapokat fénymásolt. Negyedkor elindította a vizsgát, három óra előtt tíz perccel kerültem sorra. A kérdésre, hogy "Nna, mit csinált, mióta nem láttam?" azt válaszoltam, hogy azt, amit két hete elküldtem. Jah, hát arra őneki még nem volt ideje megnézni. Az elkövetkezendő háromnegyed órában két percenként jött egy vizsgázó és adta le a vizsgalapját, három mondatot egyben nem tudott kimondani egyikünk sem. Ez volt az első AssztttakurRvahúúúbazmeg!!
Nézzük a másodikat, ezúttal párbeszédes formában, mert nem akarom, hogy a saját, túlfűtött érzelmeim torzítsák a történteket. - Az a baj, hogy maga túl lelkiismeretes. Nem egy komplett rendszertervet kell csinálnia, elég csak megmutatni, hogy tudna egyet csinálni. Ha kevesebb lenne a magyarázat és a jogszabályi hivatkozás, akkor tömörebb lenne az informatikai tartalom, ez növelné az esélyét a jobb jegyre. - Ön szerint ez a szakdolgozat hányast ér? - Hát azt én legfelejebb +-1 jeggyel tudom megmondani, attól függ, milyen bírálót fog ki. - Azt nekem elég tudnom, mert ha kettes és +-1, akkor azért még egyszer nekifutok a húzásnak és a szerkesztésenk. - Nem, ebben kőkeményen benne van az informatikai tartalom, a középérték négyes, a jobb vagy rosszabb jegy szubjektív, de ami kell az benne van.
AssztttakurRvahúúúbazmeg!! Hát én nem hogy jelest, de még négyest sem akarok!! Engem tessenek átengedni egy kettessel, esetleg egy böcsületes közepessel, én nem akarok 90 tételt -aminek a nagy részét 5-6 éve tanultam- jelesre bemagolni!!! Egyébként abban maradtunk, hogy az 'Összefoglalás' című fejezetet kicsit kibővítem és átnevezem "Fejlesztési lehetőségek" vagy valami hasonló címre. Azért, mert az a rendszer amit kidolgoztam informatikailag egy szar, rendszerszervezésileg még szarabb, viszont hajszál pontosan megfelel a jelenlegi jogszabályi követelményeknek. Amiknek a módosítása ugye nem rajtam múlik, viszont ha megtörténne, létre lehetne hozni egy valóban újszerű és innovatív adatbázist. Hehe. AssztttakurRvahúúúbazmeg, ki a francot érdekel az én végkövetkeztetésem?? És legfőképpen, ki a franc akar jelest kapni??? Mert én nem, az hóttziher, még négyest se igazán. A fejezetcímet persze átírom, és mit ne mondjak, az sem esik nehezemre, hogy néhány üres sor és 1-2 mondat beiktatásával az oldalnyi összefoglalást két oldalasra bővítsem. És assztttakurRvahúúúbazmeg, erre kellett várnom újabb három hetet.
Egyébként a konzulensnek igaza van, mert tényleg túl jó dolgozatot akarok írni. De csak és kizárólag azért, mert azt hiszem, vagy legalábbis arról próbálom meggyőzni magam, hogy ha ez sikerül, akkor mellékelni tudom majd az álláspályázataimhoz. Mert ugye 44 évesen kezdő rendszerszervezőnek lenni elég gáz, esélyem egy állásra kevesebb mint nulla. Ha viszont mellékelni tudnék egy figyelemre méltóan jó, általam elkészített rendszertervet, akkor már esetleg szóba állnának velem. Persze, álmodik a nyomor, a nullát akármivel szorozzuk, akkor is nulla. Sőt, a hatványa is nulla. Szóval elég nékem egy kettes, csak legyen már meg és mehessek Hollandiába takarítónőnek.
:-) Szépjóestét! Nagyon szép volt ma a BFZ koncertje. Időben odaértem és még arra is volt időm, hogy átmenjek a Zeneakadémiával szemben lévő kis cukrászdába inni egy kapucsínót és enni hozzá egy brüsszeli krémest. Ennyi azért kijár vasárnap délután, szerintem. A cukrászdát ajánlom mindenki figyelmébe, aki arra jár. Kellemes, tiszta kis hely, négy féle krémessel (sima, francia, brüsszeli és bécsi) és valódi fatörzzsel. Tényleg valódi, úgy néz ki, ahogy az a nagy könyvben elő van írva: a piskótatekercs étcsokival van bevonva, a tetején zöld kókuszból moha, marcipánból pirinyó gomba, és még egy cuki kis csokoládé fejsze is van a fatörzsbe vágva. Arról nem beszélve, hogy míg a Zeneakadémián a folyosón kanyarog a WC-re várók sora, addig ebben a pici kis cukrászdában ezt is kényelmesen el lehet intézni.
De térjünk vissza a koncertre. Az első darabként adott Richard Strauss műről először azt hittem, hogy valami előttem eddig ismeretlen Wagnert játszanak. Mintha a Rajna kincsét és a Bolygó hollandit hallottam volna, imitt-amott a Siegfrieddel keverve. Aztán olvastam a műsorfüzetben, hogy ezt a művet Wagner ihlette. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó fülem van :-))) A második darab Goldmark a-moll hegedűversenye volt, egy fiatal és nagyon tehetséges művész, Lendvay József hegedült. Bravúros, virtuóz játékával teljesen elbűvölte a közönséget, nagy sikert aratott. Nekem mégis az utolsó darab, Elgar Enigma-variációk című műve tetszett a legjobban. Valahogy az mozgatta meg leginkább a fantáziámat. Az ilyen variációkat úgy kell elképzelni, mint amikor egy színész kap egy mondatot és azt kell neki különböző érzelmi töltéssel elmondani. Mintha azt mondaná, hogy "Gyere ide!" de mi ezt minden variációnál más értelműnek halljuk: "Csókolj meg!". "Megfojtalak!!", "Beszéljük meg!", "Nézd, de vicces!", "Hülye vagy, de így szeretlek!", "Szerelmeskedjünk!", "Seggbe rúglak ha még egy szót szólsz!", "Megtaláltam!", és hasonlók. Minden kis zenei variációval más hangulatot fest a szerző, én meg hallgatóként próbálom elkapni a pillanatot. Izgalmas, érdekes játék. A találati arányom persze nagy valószínűséggel a 0 felé konvergál, hisz egy ilyen bonyolult mű megértéséhez minimum 2-3 kötetnyi zeneelméletet és -történetet kéne elolvasni koncert előtt. Hogy tényleg kell-e ez nekem, ott a XVII. sor jobb 7-es székén? Aligha. Nekem legalábbis bőven elég, hogy visszafelé már kisimult idegekkel, a csepergő esőről tudomást sem véve, dúdolgatva bringáztam.
Legyen itt a Nimród variáció, a Chicagoi Szimfonikusokat Daniel Baremboim vezényli. A koncertet 1997-ben tartották és Solti György emlékének ajánlották.
Más: Házi feladatom van. A lehető legtöbbet meg kell tudnom Mejtusz Az ifjú gárda című operájáról. Azt már tudom, hogy 1953. december 20-án mutatták be, Kosevojt Simándy József, Kláva Kovaljevát pedig Házy Erzsébet énekelte. Azt is tudom, hogy pár hónappal a premier előtt bemutatta a rádió is. Egy régi, még az ötvenes években megjelent Operák Könyvében benne van, de nekem elsőlegjobban szövegkönyv kéne. És ha lehet, részlet belőle, akármilyen rövidke.
Indulok dolgozni, mert fél négyre koncertbérletem van, addigra félig meg kéne csinálni a munkát. Koncert után visszamegyek és befejezem. Ez így elég hajmeresztően hangzik, de azt hiszem, én már megbékéltem ezzel és nem is akarok változtatni az életemen. Azt még megálmodom, hogy hétfőn elmenjek-e a konzultációra. Nem biztos, hogy nem borítom rá az asztalt, ha most fog tartalmi változtatásokat kérni.
:-) Szépjóestét! Nno, hát újabb csalódás ért máma; a Boci levegőbuborékos keserűcsokija még csak meg sem közelíti azt a minőséget, amit az ember a Bocitól elvárna. A keserű csoki az legyen inkább keserű mint édes és olvadjon el a szájban, akkor lehet egy pici vanillia illata. Végül hagyjon az ízlelőbimbókon kellemesen kesernyés, egzotikus ízt ami arra ösztönöz, hogy még egy kockát letörjek és a nyelvem hegyére téve lassan olvasztgassam. Ezzel szemben ennek a habosított csokinak kristálvanillin íze van és majdnem olyan édes, mint a kadbörri tejcsoki. Szóval nem finom, legalábis nekem nagyon nem ízlik. Egyetlen jó tulajdonsága van csak, mégpedig a nyelvre téve és kicsit ott tartva hamar olvad. De nem krémesen, hanem nyúlósan, szóval ez sem az alapos kikeverés miatt van, hanem mert nyilván nincs benne elég kakaóvaj. Szóval felejtős, nem éri meg a plussz kalóriákat. Ez annál is nagyobb csalódás, mert a sima Boci keserűcsoki viszont kifejezetten jó - már legalábis az árához képest, mert ugye tudok én venni tíz deka keserűcsokit kétezer forintért is, tíz évben egyszer.
Siegfriednek jó lesz igyekezni, nehogy Lapátkezű Gudrúm lovag beelőzze!
Más A nap kérdése: Mit főzzek abból az 1 (egy, azaz egyetlen) szem kerti csiperkéből amit reggel találtam? A. magyaros gombalevest paprikás pirított hagymán, leveszöldséggel, petrezselyemmel, csipetkével B. Rizottót (gersliből, mert az utolsó marék rizsemből most készítettem tejberizst) C. tejszínes gombamártást spagettihez.
A javaslatokat este 6-ig várom ide kommentbe vagy az emilemre.
Tavaly, miután a főállásomban a karácsonyi lottón sikerült kapnom egy elemes narancsbőrmasszírozót, a másodállásomban pedig négy év alatt a harmadik cégemblémával gravírozott rozsdamentes termoszt két rozsdamentes csészével és szintén rozsdamentes csészealátéttel(!!) úgy döntöttem, hogy sem munkavállalóként, sem vállalkozóként soha a büdös életben többet sem adni, sem elfogadni nem fogok karácsonyi ajándékot. Elfogadni azért nem, mert hiányzik a rossebnek még egy ötödik cégemblémával gravírozott rozsdamentes termoszkészlet, második cégemblémás sajtszeletelőkészlet, nyolcadik cégemlémás esernyő és pláne minden évben három tök egyforma, cégemblémás naptár. Arról nem beszélve, hogy olyan kolléganőtől akivel egy héten kétszer futok össze a titkárságon nem hogy narancsbőrmaszírozót, de egyáltalán, semmit sem akarok kapni. Adni pedig még kevésbé. Tavaly ugye vállalkozóként minden kollégának vettem egy kis almasütő kerámiát. Volt, aki annyira örült neki, hogy még fel is hívott, viszont vannak, akik annyiba se nézték, hogy hazavigyék - még mindig ott van a monitorjuk háta mögött, ki sincs bontva a celofánból.
Szóval én az életben többet pénzt ilyesmire nem költök, céges ajándékot nem veszek és nem fogadok el.
Vállalkozóként azonban van egy minimális kis összeg, amit reprezentációra fordíthatok, hát ezt a pár ezer forintot megpróbálom hasznosan elkölteni.
Úgy döntöttem, hogy az idén cégemblémás, idióta, semmire sem jó tárgyak helyett megpróbálok élményt ajándékozni olyan embereknek, akiknek minden szükséges tárgyuk megvan, de élményt, igazi, sokáig emlékezetes élményt keveset kapnak.
Úgy döntöttem, hogy az idén elviszek 20 állami gondozott kisgyereket az Operaházba egy Diótörőre. Nem nagy durranás, aki időben kapcsol az 1000 ft-ért nagyon jó helyre szóló jegyeket vehet, pont ennyit szoktam költeni arra is, hogy a partnereimnek hülye kis kerámiákat meg díszgyertyákat vegyek karácsonyra. Hát az idén nem fognak kapni semmi ilyesmit, csak egy üdvözlőlapot, amiben leírom, hogy melyik gyermekotthon lakóit vittem el színházba és amiben adok nekik három számlaszámot, hogy a nekem szánt ajándékok árát utalják át valamelyiknek. Lesz köztük egy beteg gyermekeket támogató, valamint egy hajléktalanokat és gazdátlan állatokat gondozó alapítvány, válasszák ki, hogy ők melyiket tartják fontosnak és utalják át nekik azt a pár ezer forintot, amibe az én negyedik "A világ legszebb alkonyi tájai" naptáram és a már nem is tudom hanyadik rozsamentes termoszom kerülne.
Valami hasonlót javaslok mindnekinek, aki a reprezentációs keretéből karácsonyra megajándékozhatja a partnereit. Nem hinném, hogy bárki is földhöz veri magát örömében, ha kap egy cégemlémás pólót vagy boritéknyitót, hisz akik rákerülnek az ilyen ajándékozási listákra, általában semmiben sem szenvednek hiányt.
Ezeknek az állami gondozásban élő gyermekeknek sem igazán van szükségük tárgyakra; ruhát, cipőt, játékot, édességet kapnak. Élményt már kevesebbet, nekik nincsenek szüleik, akik elvinnék őket színházba, kirándulni, vidámparkba, ide-oda. Nyilván, minden gyerek örül egy nagy zacskó csokinak, de megeszi, és fél óra múlva olyan, mintha nem is kapott volna semmit. Én azt szeretném, hogy az én ajándékomra emlékezzenek egy darabig, beszéljenek róla, és pláne, hogy vágyjanak újra elmenni oda.
Nem muszáj pont az Operaházba vinni őket. Sőt, inkább javasolnék bábszínházat, vagy valami gyerekeknek való bohóc- vagy zenés műsort. A vidéki színházaknak is mindnek van gyerekelőadása, oda is el lehet vinni egy fél busznyi kiskölyköt. Én azért választottam a Diótörőt mert előtte el fogok menni hozzájuk egy CD-vel meg egy tekercs diával és el fogom nekik mesélni a történetet. Meghallgatunk néhány tételt a zenéből és megnézünk néhány részletet a balettből. Mert az is van, egy kedves olvasómtól kaptam egy DVD-t, direkt erre a célra. Még az is lehet, hogy a végén megtanítom nekik a keringő alaplépését és táncolunk egyet a rózsák keringőjére. Szóval én próbálom felkészíteni a gyerekeket egy hosszú, három felvonásos balettre, hogy tudják, mi vár rájuk és kíváncsiak legyenek rá. Azt szeretném, hogy az első találkozásuk a színházzal jó legyen és élvezzék. Nyilván, köztük is lesz olyan aki unatkozni fog, de ha csak néhányuknak megtetszik, ha csak páran élvezni fogják, már megérte. Legalábbis jobban hasznosul majd a ráfordított pénz, mintha csillámporos festékkel cifrázott gyertyákat osztogatnék olyanoknak, akiknek éppen semmi szükségük sincs rá, csak éppen muszáj adnom valamit, mert tudom, hogy én is rajta vagyok a listájukon. Hát majd megszokják, hogy ezentúl csak üdvözlőlapot kapnak, esetleg egy bekeretezett gyerekrajzot egy olyan kisgyerektől, aki életében először járt színházban. Jah, a bekeretezést persze én fizetem.
Legyen itt az ólomkatonák és az egerek harca; North Atlanta Dance Theatre, Diótörő herceg Kevin Terry, az Egérkirály Marc Fearney.
Jah, és azért szólok ilyen korán, mert most még van idő kikukázni a színes-szagos ajándékkatalógusokat és szétnézni a környéken, hogy hol van egy gyerekotthon vagy egy iskola, ahova olyan gyerekek járnak, akiket boldoggá lehetne tenni egy kirándulással vagy egy igazi, gyerekeknek szóló műsorral.
:-) Szépjóestét! A csepergős, borús, taknyos-nyálkás idő rendesen ránehezedett ma a hangulatomra, gondoltam, jobb, ha munka előtt legömbölyödök egy órácskára. Bár ne tettem volna. Azt álmodtam, hogy egy arcra ismeretlen, ám valahonnan, belülről mégis ismerős férfinek bejelentettem, hogy kaptam állást Kanadában, napokon belül indulok. Próbáltam tapintatos lenni és nem szakításnak feltüntetni a dolgot, meg hogy haza fogok járni, meg ő is jöhet, meg csak pár hónapról van szó, de az az állati fájdalom ami a szeméből sugárzott a torkomra forrasztotta a szót. Aztán kezdett megváltozni a tekintete, fokozatosan dühbe és féltékenységbe váltott a fájdalma, már nem is féltékeny volt, hanem az összes nőt gyűlölte, aki valaha őt megbántotta. Mielőtt fojtogatni kezdett volna hálistennek felébredtem, de még mindig a hatása alatt vagyok. Hát eddig se nagyon akartam bepasizni, most aztán egy darabig pláne nem.
A hatást fokozandó legyen itt Leoncavallo Bajazzók című operájának fináléja. Placido Domingo Canioként szúrja le hűtlen feleségét, Neddát, akit Verónica Villarroel énekel - kiválóan. Megjegyzem, hogy az itt meg sem szólaló, az egész botrányt kirobbantó Toniot játszó Gregory Yurisich nem csak gonoszul nézni tud, de énekelni is - nem is akárhogy. Érdemes figyelni Leoncavallo zenéjét is, amikor Nedda próbálja a férjét visszeterelni a komédiába. Későn, Caniot már nem lehet megállítani.
:-) Szépjónapot! Ha már szóba került a hazai könnyűipar, hát akkor következzen most egy plázapicsa különkiadás - úgyis jó régen volt ilyen, nem vagyok túl jó alany a fogyasztói társadalomhoz. Azok pedig, akik érzéketlenek a női lélek finom rezdülései iránt meg inkább kattintsanak máshova, ez most nem nekik való poszt lesz.
Szóval, a kutyakajás bolt mellett van itt egy kis bőrdíszműves. Szutykos, szurkoscérnaszagú kis butik, viszont baromi jó minőségű, kisipari táskákat és kesztyűket, pénztárcát, miegymást árulnak, az üzlet külleméhez és pláne az áruházak tömegáruihoz képest meglepően borsos áron. De tényleg jók a táskák, szép anyagból, tisztességesen felkellékezve. Se két hét alatt szétmálló tépőzárat, se három felhúzás után kiforduló kesztyűbélést nem használnak. Egy ideje már árválkodik a kirakatban egy pár meggyszínű bőrkesztyű. Nekem a meggyszín mindig is a gyengém volt, még a nyolcvanas évek nagy bordó divathullámából maradt is egy sálam, kegyeletből megtartottam. De térjünk vissza a kesztyűhöz, ami ráadásul az a fazon, amit szeretek. Kosztümkesztyűnek hívják, csuklóban kicsit magasított, rásimul az alkarra. Tetszett, naná, hogy tetszett, de mostanában éppen nincs szükségem elegáns kesztyűre, szóval hidegen hagyott a dolog. hanem ma!! jajj. A kesztyű mellett megjelent egy ugyanolyan színű táska. Formára nem egy nagy durranás, de a mérete pont ideális; elfér benne notesz, pénztárca, kis üveg ásványvíz, tamponosdoboz, zsebkendő, uzsonnára egy alma, esetleg, ha nagyon megtömöm, a hazafelé jövet vacsorára vásárolt pohár kefír is. Kivül két zárható zseb, szóval a mobilt és a kulcsot sem kell a nagy belső kuplerájban keresni. És hát a szine, ugye a szép, selymes meggyszíne, hát az teljesen rabul ejtett. Bementem a boltba, csak úgy bakancsban, macskanadrágban, kutyasétáltató kabátban, mert ugye éppen onnan jöttem, máskülönben meg sem láttam volna, hisz mondom, a kutyakajás bolt mellett van a butik. Hm. Hmm, hmmm. A kesztyű 9.000 ft, a táska 24.000. Még szerencse, hogy cipőt nem tart, mert azt ilyen színben és minőségben aligha kapnám meg 30.000 alatt, viszont akkor már nem tudtam volna ellenállni és megvettem volna a szerkót. Akkor pedig kabát is kell, a mostani sötétkék gyapjú trencskóm ehhez már nagyon szegényes és kopott, ráadásul színben sem jó. Ehhez a cucchoz egy fekete, A vonalú kabát kéne, természetesen tiszta gyapjú, hisz a táska is legalább 10 évre szól, hát a kabát is bírjon annyit. Újabb 60-70.000, ha nem több. Mondjuk ilyen kabátot legalább nagy valószínűséggel be lehet szerezni, sőt, használtan akár negyed áron is. A cipőre már elég kcisi az esélyem, hálistennek. Hát így állok. Takarítani járáshoz mondjuk nem kell nékem tiszta bőr hacuka, de ha valaki valahol látna meggypiros trottőrcipőt, esetleg papucscipőt (nem magasabb mint 5-6 centis sarokkal), azért szóljon, legyen szíves. Jah; sálam az van, az nem kell. Ez azért megtakarítás, szóval lehet, hogy mégis belevágok. Aztán már csak egy normális állás kell, ahova be is járhatok ebben a fíííínom úrinő szerelésben.
Uramisten! Most, a napi sajtó és képanyag átfutása közben döbbentem rá, hogy ezért az egészért a ruha- és zászlógyártó, nemezes, műhímző és matricanyomó maffia a felelős! Emberek, vegyük már észre, hogy ebből csak ők profitálnak! Ennyi zászlót eladni, ennyi mindenféle fekete, zöld meg akármilyen egyenruhát legyártani, bocskait vagy bocskai stílusú díszruhát méretre varratni, ennyi felvarrót, címert, zászlót, karszalagot hímeztetni, ennyi matricát nyomtatni, hát ez óriási nagy biznisz ám!! Ecsém, facsiga, a maffia összefogott és bolondítja a jónépet, csak hogy minél több bocskait, népviseletnek pitykézett horgászmellényt, sapkarózsát, jelvényt, felvarrót, sálat, zászlót és matricát vegyenek. Jajj. Hogy ezt miért nem én találtam ki!!! Basszus, pár éve azért ment tönkre a hazai ruhaipar, mert a tömegtermelésre beállított üzemek nem tudtak alkalmazkodni a piac kis szériás igényeihez. És erre tessék, most itt van, több ezer mellényre ugyan mikor volt itt utóljára megrendelés?? He??? Igen, '88-ban, az utolsó szovjet exportok idején, de az már nem fizették ki. Kéne valami lefedetlen rést találni ezen a piacon .... Ecsém, mi leszünk a a műhímzők és zászlóvarrók kínája, már látom, ahogy minden nemzetek részére, kilométer hosszú gépsorokon milliószámra hímezzük a sapkarózsákat. Már csak azt kell megszervezni, hogy mindig mindenhol megfelelő időben legyen hatalomváltás, hogy az új hatalmak ellen fellépő új ellenzékekenek mindig új egyenruhákra legyen szükségük. Pár jól képzett forradalmár is kell, akik megtanítják őket zászlót égetni. Bár, az nem elég, az csak pár száz megrendelés évente, hmmm, hm .... hm... na majd reggel még tovább gondolkodom.
:-) Szépjóestét! Nem tudom, ki hogy van vele, én a bosszankodás meg a rémület helyett most inkább megpróbálnám a dolgok hasznos oldalát nézni. Vegyük ugye mindjárt az anyanyelvünket, amit egyes tudósok és nem is olyan tudósok kifejezetten féltenek az internettől. Nos, én a helyükben nem aggódnék annyira. Elképesztő, hogy micsoda jelzőket alkotnak, vagy pont fordítva, rég elfeledett, ám rendkívül zamatos és kifejező szavakat fedeznek fel újra bizonyos portálok. Csak a mai nap terméséből szemezgetnék: birkanyájként terelve, rablóbanda, lábbal tiprás, eszeveszett, Vérszomjas, pribékek, csicskás, kékek, biorobotok, szemkilövő, birkahangulat, narancsnyáj, lelki összetartozás, narancsbirkák, hullagyalázó, söpredék. Mindezeket egyetlen oldalról, kábé öt perc alatt sikerült összegyűjtenem. Különösen a csicskás felélelédésének örülök, az újak közül pedig a biorobotok és a birkahangulat nagyon kifejező. Szóval én nem félnék annyira a sorvadástól. Nyelvében él a nemzet és a jelek szerint mi elég életképesek, hogy ne mondjam, virulensek vagyunk. Kérdés persze, hogy érdemes-e így élni. Pontosabban, hogy így érdemes-e élni.
:-) Szépjóestét! Arra, ami most éppen a belvárosban folyik nem tudok, pontosabban nem akarok semmit mondani. Arra sem, amiről most éppen az Operaházban szónokolnak. Mielőtt mégis belelovalnám magam, 1956. október 23. emlékére legyen itt a forradalom/sajnálatos események/októberi események (a megfelelő rész kinek-kinek ízlése szerint aláhúzandó) zenei szimbóluma, Beethoven Egmont nyitánya.
Tamara Paige (igen, egy nő!) vezényli az SDSCPA Chamber Orchestra-t.
További Egmontok itt. Különösen az elsőként felbukkanó Charles Latshaw igen figyelemre méltó. Egy elképesztően fiatal karmester és amilyen fiatal, olyan intenzíven fogja a zenészeit és ennek köszönhetően meglepően dús hangokat csal ki a meglepően kicsiny zenekarából. Egmontot általában másfélszer, kétszer ekkora zenekarokkal szoktak játszani, hát ezelőtt a fiatalember előtt le a kalappal. Tanulhatnánk tőle.
:-) Szépjóestét! Vasárnap A nürnbergi mesterdalnokok az Operában, arra készülvén bukkantam a youtubon erre gyöngyszemre. Wilhelm Furtwängler vezényli a Mesterdalnokok nyitányát 1942-ben.
Kétszer érdemes megnézni a felvételt. Előszörre, aki nem szereti Wagnert nyugodtan vegye le a hangot és szemlélje csak a helyszínt és a közönséget. Nem, nem a háttérként fellógatott horogkeresztes drapériák a legfontosabbak!! Sokkal többet árul el a koncertről -és a korról is- a terem berendezése és a közönség. Igen, nyilvánvalóan egy ipari csarnokot rendeztek be koncerteremnek és a közönség a gyár munkásaiból, fehérköpenyeseiből és szabadságos meg sebesült katonákból áll. Érdemes figyelni, ahogy a kamera végigpásztázza a változatos pózokba beállított arcokat; mindegyiken feszült figyelem, mereven, pislogás nélkül néznek, előrehajolnak, megtámasztják az állukat. Pont úgy viselkednek, mint ahogy elképzeljük, amikor valaki nagyon figyel a zenére. Nos, tapasztalatból mondom; igazi zeneimádók soha nem vesznek fel ilyen testtartásokat és arckifejezéseket. Azoknak néha lecsukódik a szemük vagy éppen kinyílik a szájuk. Gyakran vezényelnek a karmesterrel együtt, de legalábbis hangtalanul ütik a taktust, soknak még a szája is mozog. Elmosolyodnak, vagy összenéznek a partnerükkel ha valami nagyon szépet hallanak és olyan is elfordul, hogy elernyednek, szétfolyik az arcuk. Ezeket az embereket nagy valószínűséggel kirendelték a koncertre. Különösen a lábadozó katonákon látszik, hogy teljesen máshol jár az eszük. Kis sebesülésekkel ülnek ott - nyilván, egy ilyen nagy nyilvánosság számára készült, a III. Birodalom kultúrális nagyságát bemutatni szándékozó felvételen nem lehet borzalmas sebesülteket mutatni. A katonák akár örülhetnének is a pár nap szabadságnak, ehelyett savanyodnak és színészkednek egy koncerten. Az idősebbek inkább mennének haza a családhoz, hogy kicsit játszhassanak a gyerekkel, kikérdezzék a leckét, megjavítsák a tetőt és megsimogassák az asszonyt visszaindulás előtt. A fiatalabbak meg tán inkább innának pár korsó sört és leskelnének be a pincérlányok drindlijébe. És Wagner ide vagy oda, ez bizony úgy lenne helyes és normális - már ha egyáltalán beszélhetünk helyes és normális dolgokról háború idején.
Ami a zseniális karmester Furtwanglert illeti; aki akar, elgondolkodhat azon, hogy együttműködött-e a nácikkal, vagy az együttműködést mímelve átmentette a német komolyzenei kultúrát a háború utáni időkre. Aki ismeri és szereti a felvételeit az valószínűleg hajlamosabb az utóbbiban hinni. A felvétel arra is ad egy lehetőséget, hogy a konkrét esettől az általánosig eljutva végiggondoljuk a diktatúrák és az egyének viszonyát a túlélést, az átmentést, az értékek meg- és kimentését illetően.
Másodszor csak az játssza le, akinek tényleg tetszett a zene.
Reggel arra ébredtem, hogy megpusztulok, ha nem ehetek kocsonyát. Elég lenne valahol venni egy tényérkával, de azok a kocsonyák inkább hasonlítanak az aszpikra, mint arra a tányérba dermedt, fokhagymától illatos finomságra amit én kocsonyának ismerek. Igaziból libalábból kéne főzni egy-egy pulykacombbal és csülökkel, darabka marhahússal, pár szelet nyelvvel. Libaláb égen-földön nincs, marad a klasszikus sertésköröm-farok-csülök kombináció. Jó messze van még a kocsonyaszezon, csak néztek rám a hentesek amikor bőrkét meg fület kerestem. De ez van, jó sok leveszöldséggel fel lehet javítani mindent. Így aztán most dilemában vagyok: előbb feltegyem és megfőzzem, vagy elmenjek edzeni és majd csak utána. Ez esetben csak holnapra dermed meg, én meg ugye nem pont a türelmemről vagyok híres. De mégis inkább edzeni megyek előbb.
:-) Szépjóestét! Teljesen jól vagyok már, olyannyira, hogy máma kicsit bírtam hallgatni a híreket és a betelefonálós műsorokat is. Bár ne tettem volna, ez a mai magyar belpolitikai valóság undorítóbb, mint egy fülbemászó bogár. De mindegy, ha már egyszer befészkelte magát az agyamba, jobb túlesni rajta.
Szóval hallom ám, hogy Brüsszelben a szlovákiai és a romániai magyar párttal közös ünnepségre készülnek pártjaink - a KDNP és a FIDESZ kivételével mindahányan. 7 párti ünnepségnek szánták, de a két néppártunk nélkül ugye csak ötpárti lesz az esemény.
Ha valaki, hát én igazán elég hamar megútáltam a mindenféle állami ünnepeket. Már rögtön kisdobosként sikerült elájulnom egy órákig tartó április 4-i ünnepségen. Esős, hideg nap volt, az iskola alacsony, levegőtlen folyosóján kellett vigyázzban állni a műsor, az ünnepi beszédek meg a mindenféle oklevelek meg jelvények átadása alatt. Később volt olyan november 7-e, amikor a saját iskolai ünnepségünkon kívül még három üzemet hakniztam végig a Majakovszkij versemmel. Sehol még egy bambit sem kaptam, idő sem lett volna rá, kellett rohanni a következő helyre. A középiskolában azért harcoltam (eredménnyel!!), hogy a bejárósoknak ne kellessen március 21-én bejönni a koszorúzásra meg az ifjú gárda eskütételére. És hogy május 1-én is vonulhassunk otthon, a szüleinkkel. Amikor dolgozni kezdtem, akkor ez utóbbit már nem tudtam elkerülni, vonulni muszáj volt. Szóval bár a tinédzser- és ifjú felnőttkorom alatt igen közösségi embernek számítottam, a kötelező ünnepségeket mindig útáltam. Most sincs ez másképp, csak mostanában már a pátosz iránti ellenérzéseimet meghatványozza a tömegiszonyom. Bármiféle tömegben rosszul bírok lenni, már az is elég az ájuláshoz, ha én balra mennék, de a tömeg jobbra sodor. Szóval ha egy mód van rá, kerülöm az ilyen helyeket.
Persze, ha mondjuk én is valami tribünön ülhetnék, vagy pláne, parlamenti képviselőként a saját felcimkézett székemen, akkor azért erőt vennék magamon, mert valahol azért mégiscsak az ünnepek fejezik ki azt, hogy együvé tartozunk. Nem áradoznék itt nemzetről meg hasonlókról, ezeket a fogalmakat úgy lejáratták már, hogy szégyellem a számra venni. Maradjunk annyiban, hogy egy kultúrális és adóközösséghez tartozunk. Ez utóbbit most ne boncolgassuk, de a kultúrális közösség magában foglalja a nyelvet, a közös, de legalábbis néhány ponton érintkező történelmünket, a kialakult szokásainkat meg ilyesmiket. Persze, lehet ezeket az értékeket elbagatellizálni, vagy akár semmibe venni is, miért ne lehetne. Ha egyszer valaki ideológiailag annyira különbözik hogy az felülírja, sőt, egyenesen megsemmisíti a kultúrális közösséget jelentő kapcsokat, az ünnepeljen nyugodtan külön. Vagy ha az a meggyőződése, hogy ő felsőbb rendú, hát akkor meg aztán tényleg nem várható el, hogy kilencszer csavarodott DNS-ű őskeresztény konzervatív létére leereszkedjen holmi korcs libsi-komcsi-buzi-proli bagázshoz. Csak akkor ne pofázzon hablatyoljon itt nekem nemzetről meg hagyományokról meg gyökerekről meg arról, hogy merjünk nagy közös jövőt álmodni, mert kiröhögöm.
Más: Hehe, a focistáink (ha jól számolom) a félrebíráskodott török meccset nem számolva a negyedik meccsüket nyerik. Még két nyertes meccs és elmarad az aktuális rendszerváltó tévészékház ostrom. Kíváncsi vagyok, hogy ezt a nagyon ügyesnek és megszállottnak tűnő kapitányt mikor készíti ki a posvány. Remélem ellent bír nekik állni.
Mégmás: A hihetetlen nyitottságomra és előítéletmentességemre jellemző, hogy majd' három hónapi fitnesszezés után csak ma jöttem rá, hogy azokon a tévéken amik a kardiógépek előtt állnak nem csak a teleshopot meg a 100 kilós nők súlyemelő bajnokságát közvetítő tévéadókat lehet fogni, hanem a CNN-t és a BBC-t is. Úgyhogy ezentúl a testem karbantartását összekötöm az angolom karbantarásával. Külön külön is nagyon jó, de így együtt, kiváló!
:-) Szépjóestét! Az ősz után közvetlenül a telet is megnyitottnak nyilvánítom; befűtöttem. Nyilván legyengültem a múlt heti fene nagy idegbajban; fázom, didergek, úgy gubbasztok itt a mindenféle vastag mackónadrágokba meg frottir köpenyekbe burkolva mint egy beteg csirke. Pedig amúgy már sokkal jobban vagyok, délelőtt elszopogattam másfél deci gömbölyű üveges orvosságot, kihajtotta belőlem a pangó vizeket. Egész lelappadt a hasam, szinte nem is görcsölök már egyáltalán. Semmi, de tényleg semmi nem képes ezt az eredményt elérni, még a svédkeserű se. Talán csak valami vízhajtó pirula tudná, de azt meg szedjen az, aki tényleg beteg. Most viszont égett porszag lengi be a lakást - este 10 után mégsem akartam porszívózással felverni a házat, a konvektort meg ugye mással nem nagyon lehet letisztogatni. Ha negyed órán belül nem tudok elaludni akkor -szégyen, nem szégyen, de- még forró vizes palackot is fogok tenni a lábamhoz.
Úgy döntöttem, hogy ma beteg vagyok. Rendesen, ahogy az illik; ágyban, párnák között nyögök, forgolódok, váratlanul mély, ájulásszerű álomba zuhanok amiből aztán izzadtan, kalimpáló szívvel riadok fel. Hányinger és görcsök ellen orvosságos kanállal unikumot szedek és ebédre gyenge csibe mellcsontjából főzött becsinált levest eszek. A kisszekrényre oda van készítve a citromos tea. A torkom csak azért nem kötöm be, mert nem az fáj. Megpróbálok nagyon intenzíven és a tőlem telhető legnagyobb odafigyeléssel beteg lenni, annyira, hogy délután négyre jól belefáradjak és örüljek annak, hogy végre felkelhetek és indulhatok dolgozni. Pocsékul vagyok, tényleg.
Hát ezt elb..fütty..tam. Van ez így. Véletlenül rámenthettem a rajzra valami félbehagyott verziót és attól kezdve a késznek gondolt fájlt mentegettem meg küldözgettem össze vissza. Kinyitnom hetek óta nem kellett, hisz nem volt rá szükség így csak most vettem észre, hogy rossz az egész. Szerencse, hogy régebbről megmaradtak a jó(nak remélt) rajz kimentett képernyőképei, azokat raktam most össze. Még mindig egyszerűbb, mint újra összecsipegetni egy fél méter hosszú flow-chart elemeit, nem, erre már nem lennék többet hajlandó. Először ugye megcsináltam még régen, az eredetit - ez bent maradt az irodai számítógépemben. Aztán a nyáron megcsináltam újból, emlékezetből - ezt sikerült valahogy felülírnom és végleg elcsesznem. Hát harmadszor már nem rajzolom újra, az ki van zárva, még ha az életem múlik rajta, akkor se! A kis képernyődarabokat összemásoltam egy dokumentumba, legjobb tehetségem szerint össze is pászítottam őket. Ahol nem lesznek tökéletesen folyamatosak a vonalak, ott majd filctollal kicsit megretusálom oszt jónapot. A segítségeket köszönöm, még szerencse, hogy szükség volt rá és kaptam, különben lehet soha észre nem veszem, hogy fele hiányzik a rajznak, másik fele meg nem is jó. Majd néztem volna nagyot a védésen, hogy mi ez a szar. Uhh. Elég volt, nem fogok ebbe több energiát fektetni.
Íggy is ki kell dolgoznom a 90 tételt és még az is lehet, hogy a konzulens is kér majd valódi, tartalmi változtatásokat. Egyébként tuti, hogy kérni fog, hisz esztétikailag és szerkesztésileg már a végállapotba hozatta velem a szakdolgozatot, hát az úgy logikus, hogy most jöjjön a tartalom. oszt jónapot. jajjj.
Most pedig elmegyek edzeni, a hátam szétszakad. Múlt kedden tornáztam utóljára, azóta egyfolytában a fa a pénisz spriccelősebbik végén ügyködök. És ezen ugye még az sem sokat szépít, hogy a probléma jó részét magamnak csináltam. A szívás az szívás. Elég volt.
Uhh. Pár hete valaki a cégnél kihúzta a fagyasztóládát és egyrészt nem szólt róla senkinek, másrészt, csukva hagyta az ajtaját. Én a fagyasztójukat nem nyitogatom, így aztán csak pár napja derült ki az ügy. Ügy, merthogy jó másfél ujjnyi penész nőtt a gép belsejében. Ma volt a napja, hogy ezt a meglehetpsen büdös és nem kívánatos réteget hipós vízzel leáztassam, kefével lesúroljam, a makacsabb részeket levakargassam, öblítsem, újra fertőtlenítsem, ecetes vízzel szagtalanítsam, szárazra töröljem és legfőképpen feltacepaózzam, hogy "ne csukd be az ajtaját, mert penészedik!" Guszta egy munka volt, a gyomrom olyan, mint egy hipóba áztatott és csomóba gyűrve a sarokban felejtett felmosórongy.
Más Munkába menet előtt rövid tépelődés után zoknit húztam. Ezennel az őszt ünnepélyesen megnyitottnak nyilvánítom.
:-) Szépjóestét! Jelentés a szakdolgozat frontjáról: A sima, A4-es méretű vörd fájlok *.pdf-be konvertálása megoldva, azt nagyon szépen megcsinálja ez az oldal - hátha másnak is szüksége lesz rá. Nagyon egyszerű a használata, bár koránt sem tud annyit, mint amennyit ígér. Azt állítja ugyanis, hogy az excelt is felismeri, de nem kell neki hinni. Illetve felismeri, csak igen önfejű és ha ő úgy gondolja, hogy az az egy táblázat neki hat oldalon elhelyezve kényelmes, akkor azt ő hat felé tördeli és fütyül rá, hogy én mit állítottam be eredetileg. De a vörddel nagyon szépen dolgozik, azt bátran ajánlom mindenkinek. Egész nap csinosítgattam a dolgozatot, szét kellett szednem fejezetenként, hogy meg tudjam csinálni a fejlécet úgy, ahogy a konzulens kívánta. Ha most kitalálja, hogy tegyek be még egy táblázatot vagy műveleti leírást vagy valami apróságot, akkor dől az egész, kezdhetem előlről a molyolást. Ilyen baromságot, először esztétikailag rendezni anélkül, hogy a tartalom véglegesítve lenne, bassz, elegem van. Ha csak egy fejezetbe bele kell toldanom valamit, borul az egész, kezdhetem előlről az oldalszámok beállítgatását meg a konvertálást. Ez amit ma csináltam olyan, mintha egy ruhán előbb elkészítenénk a dísztűzéseket és csak utána próbálná fel a tulaj. Vagy mint amikor valaki kitörli a fenekét mielőtt WC-re megy, hátha ott nem lesz papír fogmosás előtt kirúzsozza a száját. A fejem széthasad, a hátam beszakad, a lábam hasogat, a szívem a tarkómban dobog. Na most ilyenkor mi van??
Anyám, borogass! Az egyik folyamatábrán fele elveszett. Csak úgy, eltünt az egyik sáv. Különböző háttérszínekkel jelöltem a különböző helyszíneket ahol a dolgok történnek és nézem, eltünt a pink sáv és vele együtt az összes rajz, a nyilak mennek a semmibe. Ráaádásul ez egy olyan kész rajz volt, amit már hónapok óta nem nyitottam ki, csak most vettem észre. Letudtam az egészet, mással foglalkoztam, most jószerivel újra ki kell találnom, hogy mit is gondoltam akkor, még júliusban, amikor csináltam. A kardomba dőlök. Illetve hát a lándzsámba, a valküröknek ugyanis nincsen kardjuk. Lándzsába dőlni meg minimum egy hokedliről lehet csak, de inkább létráról, itt meg egyik sincs. Szóval nagy a baj. Affffennébeeee!!! És most néze, augusztusban, amikor elküldtem a konzulensnek, még ott van a pink csík. HOVA LETTTTT?????
:-) Szépjóestét! Hát egy ilyen hét végén adjuk meg a popkultúrának is, ami őtet megilleti. Hölgyeim és Uraim, Istenek, Emberek, Egerek és Macskák! Jön, jön, jön!!! Hamarosan a mozikban!!
Remélem, lesz olyan jó, mint az első volt, különben az egész bagázst visszaküldöm a balettbe ugrálni!
Kis segítségre van szükségem. Két A3-as méretű, excelben készült rajzot kéne *.pdf-be konvertálni. Ezt sajnos csak a fizetős, profi adobe-maker tudja megcsinálni, a szabad felhasználású programok nem. Kérem, ha valaki tud, segítsen. Nem sürgős, csak a bekötött példányok mellé (az is hol van még!!) majd le kell adnom pdf formátumban is. Az excellel sajnos nem boldogulok, ahhoz túl nagyok a táblák, hogy a nyomtatási képpel meg a printscreen-nel játszadozzak. Előre is köszönöm!
Szépjónapot! Ezzel is megvagyok, hogy a fene enné meg! Mivel a csirkeláb nyilacskáimat a offisz egyáltalán nem volt hajlandó pontosan befogadni, így kénytelen voltam a szükségesnél hosszabb nyilakat rajzolni, az egészet 400%-ra felnagyítva kimenteni paint-be és a felesleges, kilógó részeket vagy a nem tökletesen szimmetrikus dőlésszögeket pixelenként retusálni. Így már szabályosak a csirkelábak és össze is érnek a nyilak. Csekély három és fél óra munkámba került. Nem bírom megállni, kimentettem néhány kis részletet és ha a tár.hu újra működni fog, beteszek majd ide előtte-közben-utána mintákat. Addig el kell hinni becsszóra, hogy informatikai szempontból ez aztán kibaszott fontos volt.
A multkor már megállapítottam, hogy minden munkahelyen van legalább egy fejhangon rikácsoló kolléga. Nos, a jelek szerint minden könyvtárban is van. Most éppen valami műszaki zsenit oktat ki a fénymásoló használatára, egy lidércnyomás, egy emelettel följebb, az étteremben is hallani lehet a hangját, az előbb ott voltam. És ez még a jobbik eset, a telefonba még hangosabban szokott rikoltozni. Van itt vagy nyolc könyvtáros, egyiket sem szoktam hallani, amikor sürgeti a könyvek visszahozását vagy bármit csinál. Ez a vén riba idős hölgy még azt is hangosan számolja ki, hogy ha egy oldal másolása 10 ft, akkor 16 oldalé 160. A szomszéd utcában is hallják, ráadásul a srácot hívta már andorkámnak, jajhátmaganemandor?-nak, andráskámnak, andráskedvesnek, andriskának. A fickó azért elég jól bírja a gyűrődést, én már közel állok ahhoz, hogy kiugorjak az ablakon. Nem merem megkérdezni, hogy mikor jár le a műszakja de remélem hogy hamarosan, mert mindnyájan részmunkaidőben dolgoznak.
Végre! Basszameg! De most úgy őszintén: ezek valóban lényegbe vágó észrevételek?? A 6.7. ábrát például már legalább háromszor megírtamneki, hogy csak egy kis részlet van bent, az ábrajegyzék miatt, kinyomtatva és bekötve kurva nagy A3-as lepedőn lesz. A szöveges részt meg már régen kitettem mellékletbe.
"Tisztelt Kolléganő!
Tartalmi észrevételek: Adatfolyam táblázat címén egy üres táblát kaptam nem tudom hol történt a hiba. A logikai adatmodellek tartalomra a témához illenek, fontos, hogy a leírt folyamatokkal összhangban legyenek, és oda kerüljenek helyileg is a Szakdolgozatban; Mivel, ahogyan látom új szöveget nem küldött, a korábbi, a szövegi résszel kapcsolatos véleményemet fenntartom: azaz kevesebb szöveges leírás is elég lenne. Ha nem kíván rajta változtatni, persze így is beadható. A témában való szakmai jártasságát ez bizonyítani fogja, de az informatikai tartalom szempontjából rövidebb szöveg is elegendő lenne. Kevesebb is elég lenne: A jogszabályi környezet, a folyamatok (műveletek) és az adatok szóban történő leírásából. Formainak tűnhet (ld. még ott), de a tartalomjegyzék alapján történő áttekintés és a követhetőség miatt jó lenne pl., ha csinálna egy fej vagy láblécet, és abba beírná a szakasz és a lépés számát. Küldjön majd egy módosított dolgozatot a konzultációs időpont előtt.
Formai észrevételek: Jó lenne a fejezetbe rendezést megcsinálni: Legalább a címek kerüljenek új oldalra; (ez javaslat:) a címmel ellátott bekezdéseknél a címek előtt hagyjon pl. 2 sort; A tartalomjegyzék nem számozott sorai egy kicsit rendszertelennek tűnnek; lehet, hogy nem kellene minden alcímet felsorolnia a tartalomjegyzékben; A logikai adatmodellek rajzain a vonalak nem érnek össze. Tudom, hogy ez külalaki kérdés. Nehéz néha ezt úgy megcsinálni, hogy jó legyen, ha nem tud rajta javítani, akkor szépséghibával így marad; „Apróságok”, lehet, hogy csak a nálam lévő verziónál: a 6. ábrát mintha „elvágták volna”, az ábra száma is piros; a 7. ábra alsó része is rá van csúszva a felette lévő részre."
Mai edzés törölve, lehet, hogy a holnapi is - vagy áthelyezve késő estére, de akkor már súlyzózni nem lehet (nagyon sokan vannak a teremben és azt útálom) csak kardiózni.
Most még összevakarom magam valahogy de attól félek, hogy ha most sem sikerül vagy lesz valami fennakadás, több tartalékot már nem találok magamban. Basszák meg, úgy érzem magam, mint valami csöcsöt meg nagy segget eresztett Don Quixote. Harcolok itt ezekkel az ostoba szélmalmokkal és ha végre elhatározom, hogy most mégse, mégis inkább megkerülném őket, akkor jönnek utánam. De úgy őszintén! Van ebben a kibaszott országban még egy ember rajtam kívül, akit érettségi + szakmunkásvizsga után úgy engedtek technikus minősítőre, hogy csinált még egy szakérettségit is?? Basszák meg, emberek, nekem két érettségim van, egy közgazdasági meg egy ruhaipari - ez utóbbi már persze estin. Plusz egy női ruha készítő szakképesítésem, az is estin. 5 tetves évembe tellett, mire technikus lehettem, addigra tönkre is ment a szocialista konfekcióipar, képezhettem magam át pincérnek meg titkárnőnek meg üzletkötőnek meg vállalkozónak meg a fasz tudja minek nem. Mindezt csak azért, hogy a végén takarításon kívül semmi mást ne bírjak csinálni. És most ez. Hogy gyűlölöm, istenem, mennyire undorodok itt mindentől.
Ráadásul most hallom a rádióban, hogy Havas "tanár úr" Kelemen Annáról írt könyve az első az eladási listán. Hurrá.
Bocs, nagyon ideges vagyok. Másfél hónapot várni arra, hogy csináljak láblécet a szakdolgozatomhoz, mit ne mondjak, elszakadt a cérna. Ma ne parkoljon senki a bringaútra, mert kitaposom a belét!
A hülyeség diszkrét bája. Vagy inkább az elhivatottság elbizakodottsága. A csőlátás elvakultsága? A pihent agy megfáradt kisülései? Kingának igaza van; ezen már csak röhögni lehet.
A céghez megérkeztek a jövő évi naptárak. Igen széles vevőkör, egy kombi autó dugig van a fekete-fehér művészi aktnaptárnak nevezett alkotásokkal. Fekete-fehér. Művészi. És akt.
Jah.
Ehhez képest rögtön az első oldalon egy húsz centis sarkú, lábszáron feltekert "saruba" öldözött nő áll a nézőnek háttal egy hajókorláthoz bilincselve, szeme bekötve és pucsít erősen. Mondjuk, a segglyukát szemmel láthatóan megretusálták, nahogy már az esetlegesen ott felejtődött kis szarmorzsák megrontsák a művészi élményt. Van még egy másik lekötözött nő is, azt hiszem, márciusban. Ő egy ocelot mintás ágyneműben fekszik és nem bilinccsel, hanem valami textillel van odakötözve az ágyvéghez. Szélesre tárt combjai közepét szemérmesen takarja az ágyláb rácsának egy darabkája. Azért persze nem maradnak pina nélkül a művészi élményt keresők. Sőt, egyenesen konzervatív, borotválatlan pinában gyönyörködhetnek, csiklóra helyezett, frissen festett műkörömmel. Van még deréktól combtőig látszó, vízcseppekkel borított segg is, ezúttal összezárva.
Mindezt termsézetesen csak és kizárólag fekete-fehérben, mert az úgy művészi.
Én nem mondom, hogy csak Monet vagy 'a világ legszebb alkonyi panorámái' naptárakat kell adni egy üzleti partnernek, de ezzel azért szerintem nagyon melléfogtak.
És most írjam meg nekik, hogy tőlem nem kapnak karácsonyi ajándékot mert abból a pénzből amit reprezentációra költhetnék inkább meghívok 20 gyereket egy karácsonyi Diótörőre? Hogy ők se vegyenek nekem, inkább keressenek valami hasonló, de nekik tetsző célt? EZEKNEK írjak ilyen levelet??
És hogy mibe került ez énnékem? A heti ötször másfél-két órás edzést hagyjuk, szót sem érdemel. A fitneszbérlet sem egy komoly tétel. Illetve havi 9.000 ft nem kevés, de ez fix összeg, lehet vele kalkulálni. A többi, az apróságok, amikre nem is gondoltam, na azok igen, azok már igencsak apasztották a kasszámat!
Mert vegyük ugye mindjárt a fent említett fehérneműt; egy jó(nak gondolt) sportmelltartó 5-6000 ft. Én ma éppen a harmadikat vettem meg és hiába a széles vállpánt meg az izé meg a mizé, egyik sem ért többet, mint a háromszáz forintos kínai pamut topok. Ez a mostani az utolsó próbálkozásom, egy triumf trieksön enerdzsi. A legtöbb lányon ilyet láttam, hát ha nekik jó, ezt még megpróbálom. Ha ez sem válik be, leoperáltatom a mellem - hosszú távon még mindig olcsóbban jövök ki.
A bugyikról a multkor már beszéltem, erről most nem értekeznék bővebben.
Aztán a cipő; egy futócipő 15.000 ft, ráadásul hófehér, rózsaszín pipával - tehát ha kitelik az élettartama (max fél év, de inkább 3-4 hónap), a világon semmire sem tudom majd használni. Próbáltam szürkét kérni, de arra meg azt mondta az eladó, hogy ezüstben van - úgyhogy maradtam inkább a fehérnél.
Ruhára hálistennek nem költök, sem csipőre tolós rózsaszín nacit, sem haskidobós, nyakba köthetős topot nem vettem. Maradok a macskanadrág - kínai póló kombinációnál. A pólók ugyan szemmel láthatóan vékonyodnak és rohamosan fakulnak a mosásban, de istenem, 300 ft/db tényleg nem egy komoly tétel.
De még nincs vége! Mert ugye törölköző is kell, valamivel muszáj felitatni a nyakamon csorgó izzadságot. Az itthoni nagy fürdőlepedőim erre nem alkalmasak, vennem kellett hát öt kis méretű, sötét színű törölközőt.
Aztán a táska. Cipő, ásványvíz, kis- és nagy törölköző, váltóruha, szauna lepedő, nesszeszer, zuhanyozó papucs, ezek bizony nem fértek bele a szaladgálós hátizsákomba, kellett vennem egy sporttáskát. 3.500 ft.
Lábgombásodás elleni krém 1.800 ft. A hintőpor olcsóbb lenne, de egy fitneszterem öltözőjében lábat púderezni elég ciki, úgyhogy inkább a krémet választottam.
Súlyemelő kesztyű. Bezonyám, ilyenem is van! A sok takarítástól így is olyan kérges a tenyerem mint egy kapás napszámosé, nem akarom még a mindenféle vasak markolászásával tovább durvítani a kezem. Az olcsóbbat választottam 990 ft-ért de már meg is bántam, mert a varrások mentén megfogja a bőröm.
Hát valahogy így. ezzekkel a tételekkel áll szemben a vérnyomáscsökkentőm havi 1200 ft-os ára.
Szóval kapásból megdőlt a tétel, hogy a megelőzés mindig olcsóbb. Aki ezt modnja, az hazudik, ki kell röhögni.
Valahogy mégis inkább a fitnesztermet választom a vérnyomáscsökkentő helyett. Kerüljön inkább többe.
Kedves Diplomázási Osztály! Nem tudok tovább várni, kérem, segítsen! X.Y. tanár úr a konzulensem. A múlt héten újból megígérte, hogy azon a héten majd küld véleményt, de még mindig (másfél hónapja) nincs semmi hírem arról, hogy milyen a szakdolgozatom, beadható-e, mennyit kell még rajta dolgoznom hogy beadható legyen, stb. Pár hete már azt is felajánlottam neki, hogy adja vissza az egészet és választok egy másik témát. Kérem ezt ne úgy vegye mint árulkodást, életemben nem éreztem még ennyire, hogy a mások segítsége nélkül nem tudok megoldani valamit. Márpedig ezt a helyzetet nem todom megoldani. December 31-ig kell záróvizsgáznom, mindenképpen be kell fejeznem addig. Előre is köszönöm Brünnhilde
Van viszont jó hírem is; megjött a Diótörő CD-m és még régebben, egy kedves olvasómtól kaptam egy gyönyörű Covent Gardenes DVD-t. Mivelma a belvárosba kell mennem a lemezért, valahol beszerzem a diát is. Már csak az kell, hogy za interneten árulni kezdjék a jegyeket. Jó móka lesz 20 egymás mellé, de legalábbis egymás közelébe szóló jegyet beszerezni.l hehe.
:-) Szépjóreggel! Aki még eddig nem tudta volna, hogy milyen jó a tojásrántotta három féle párolt gombára ütve, az most tőlem megtudhatja. Hozzávalók: 2 db tojás, villával enyhén felverve kiskanálnyi olvasztott vaj vagy egyéb zsiradék, pl. olaj 3 db hófehér gyapjas tintagomba, vékonyra karikázva 1 db kerti csiperke, vékonyra szeletelve 2 tenyérnyi késői laskagomba, kockázva Korán reggel felkelünk, fogjuk a kutyát, egy vagy több kisméretű vászonszatyrot és egy bicskát. Kimegyünk a Duna parti erdőbe, négykézlábra ereszkedünk a harmatos fűben és négyzetcentiméterenként átvizsgáljuk a területet. A látóterünkbe került csiperkékről a földet lekapargatjuk, a rájuk ragadt fűszálakat egyenként lecsipegetjük, tönkjüket a kis bicskával levágjuk. A tintagombákkal hasonlóan járunk el, azzal a kivétellel, hogy őket nem kell kiásni. Amikor már végképp elgémberedett a derekunk akkor felnézünk és meglepetésünkben nagyot kiáltunk, még a bicskát is elejtjük. Vigyázzunk, hogy később bele ne üljünk, mert az fáj! A fejünk felett ugyanis hatalmas, hartminc centis karéjokban terem a késői laskagomba, amit október végére, november elejére vártunk. Mivel a nálunk lévő kis szatyrok nem képesek befogadni a vadászzsákmányt, levesszük az ingünket és leterítjük a földre. Keresünk egy megfelelő hosszúságú (3-5 méter) botot és óvatosan, hogy ne nagyon törjük, a tövüknél fogva leverjük a gombákat. Ha szerencsénk van, még le se kell hajolnunk mert vagy ráesik a kiterített ingre, vagy beleesik a kinyújtott tenyerünkbe. A favágó ingre halmozott gombák fölött összefogjuk és megcsomózzuk az ing elejének két csücskét. A második csomó alá bedugjuk a gallérját is! Ha kész, a két mandzsettát is összekötjük, kész is a tarisznya, lehet sietni haza, mert egy szál pólóban azért még hűvös a reggel, pláne ha még combtőig el is áztunk a harmatos fűben. Hazaérkezés után a gombákat még tovább tisztogatjuk, megmossuk és aprítjuk. A serpenyőben felmelegített zsiradékra dobjuk, csipet sóval megszórjuk és fedő alatt puhára pároljuk. Rácsorgatjuk a villával felvert tojásokat és kívánt szilárdságúra sütjük. Javaslom, hogy hagyjuk enyhén remegősre, kocsonyásra. Kistányérra csúsztatjuk, a tetejét megszórjuk piros paprikával.
A maradék három kiló ötvenhat deka laskagomba sorsáról később -edzés után- döntök.
Hát ezt az elmúlt két napom az ellenségemnek sem kívánnám. Annyi jó van benne, hogy most egy hónapig nem lesz ilyen, addigra meg kipihenem magam - bár egyre hosszabb idő kell hozzá, de azért pár napon belül magamhoz térek. Ágyat alám, paplant fölém, más kívánságom nincs.
:-) Szépjóestét! Ma este Andréa Chénier volt az operában, csak nagyon fáradt vagyok és ráadásul nagytakarítós hétvége következik, ablakpucolással, szőnyegtisztítással és a fugák súrolását sem halogathatom tovább. Ha estére marad jártányi erőm, írok majd a darabról mert tetszett. Addig is legyen itt Chéniernek a forradalmi törvényszék előtt önmaga védelmében elmondott beszéde a III. felvonásból. Barátja és eszmetársa, egyben szerelmi vetélytársa próbálja védeni. Érdemes megfigyelni, hogy a Chéniuer előtt tárgyalt három ügyben milyen gyorsan és határozottan megszületik az ítélet. Erről majd bővebben is írok holnap. Chéniert az isteni Mario del Monaco, Gérardot a nem kevésbé zseniális Aldro Protti énekli és a háttérben fel- feltűnik a szerelmi vetélkedés tárgya, a Maddalénát éneklő Renata Tebaldi - tőle sajnos keveset hallhatunk ebben a jelenetben. A felvétel 1961-ben, Tokióban készült.
Höhöhö, kell nékem nyomtatott sajtóterméket a kezembe venni. De most úgy őszintén, ennél szerintem én százszor jobbat írtam, még aznap éjjel, szerkesztés és szerkesztő nélkül, csak ahogy az ujjaimból kifolyt. Ha pedig másnap még kicsit megfésülhetném, fazonírozhatnám, hát akkor meg aztán pláne nem ilyen száraz, felsorolásszerű izé lenne belőle. Mert ennek még műfaja sincs, kritikának kevés, beszámolónak szintelen, ismertetőnek nulla. Egyébként nem az újságírót akarom fikázni, mert szerintem írna ő jobbat is, színesebbet is, lelkesebbet is, ha nem kötné a terjedelem és a határidő. A határidőt még csak-csak, de a terjedelmi korlátot már egyáltalán nem értem. Egy olyan kultúrális eseményről, mint a Végzet hatalma egyszeri és soha meg nem ismételhető, világsztárokkal megtűzdelt előadása volt, miért kell csak negyed oldalt íratni?? Hát ennyire könyű egy újságot tartalommal megtölteni? Akkor inkább ne írnának róla semmit, vagy csak kapna két sort az aznapi ajánlóban. De tényleg, aki járatos az ilyesmiben, megírhatná nekem, hogy megy ez. A szerkesztő kiadja hány karaktert kell leadni? Addig húznak, amig bele nem fér? Ha van egy jobb, de terjedelmesebb írás, inkább kihagynak valami apróságot, de beszorítják? Meg egyáltalán, figyelnek olyasmire, hogy aki ír az adott eseményről, szereti-e azt a műfajt? Mert érteni persze nem érthet mindenki mindenhez, de legalább kedvelje, nem? Egyébként ebben az írásban az zavar a legjobban, hogy elkezdi a darab dramaturgiai hiányosságait boncolgatni, de egy mondat után abba is hagyja és egy szót sem szól arról, hogy ezzel mit kezdtek a szereplők és a rendező. Ha tudom, hogy nem lesz elég helyem, akkor egy ilyen mondatot le sem írok(*). Az olvasó ugyanis nem arra kívácsi, hogy mit ír a darabról az opera-lexikon, hanem arra, hogy milyen volt az a konkrét előadás. Hogy sajnálja-e hogy nem volt ott, vegyen-e jegyet a következőre mert meg fog felelni az ízlésének vagy inkább ne, mert olyasmit csináltak a darabbal amit ő nem fog szeretni és hasonlók. Ezt fél hasábon tényleg nem lehet.
-------------------------------------------- (*)Illetve én leírok, csak éppen közlöm, hogy most álmos vagyok a folytatáshoz és máskor majd bővebben. Aztán vagy lesz máskor, vagy nem, de hát a blog már csak ilyen; közelebb áll a csevegés, mint az írás művészetéhez.
Agyi rövidzár, nem tudok írni. Tényleg, legfeljebb kis gondolatszikrák tűnnek fel egy-egy pillanatra, de aztán eltűnnek hirtelen, soha nem várják meg, hogy egy másik kis szikra csatlakozzon hozzájuk. Mondjuk, inspiráció sem nagyon van. A hírek elől menekülök, hiányzik a fenének zuschlag meg simicska, van énnekem éppen elég bajom nélkülük is. A zene is most inkább zsibbaszt mint kedvet csinál. Legfeljebb a fitnesszteremről írhatnék, hogy már nem lóg le a fenekem a ferdepadról. Amikor kezdtem, mindig úgy ellenőríztem, hogy középen ülök-e, hogy megnéztem a tükörben, hogy mind a két oldalon egyforma darab lógjon ki a fenekemből. Azon a ferde padon régen voltam, szeptemberben másféle gyakorlatokat csináltam de ma gondoltam egyet, egy kis extra hasizmozás sosem árt, rádolgozok a normál edzéstervre. Elhelyezkedtem a ferde padon, beakasztottam a lábam, fészkelődtem, nézem magam, nem látszik ki a fenekemből semmi. Kicsit arréb csúszok, bal oldalon kibukkan egy ujjnyi, de a jobb oldalon semmi sem látszik. Jobbra csúszok, ott megjelenik egy kis darab, de a bal oldali, macskanadrágba burkolt sonkaszelet ezzel egyidőben eltűnik. Nno. Hát ez azért már már eredmény. Aztán az is eredmény, hogy már elérem az egyik gép tetejét. Két gyakorlat között pihenésképpen nyújtózkodni szoktam és erőből kapaszkodok felfelé. Az elmúlt két hónap alatt elértem a gép tetejét, kábé 4-5 centivel magasabbra tudok felnyúlni. Mivel az én koromban ennyit nőni már nem igazán lehet, valószínű, hogy a hátizmaim nyúltak meg és lettek rugalmasabbak. Hát ennyi. Mennem kell dolgozni. És még több mint 20 évem van nyugdíjig. Hogy fogom én azt kibírni???
Négykézláb az ágyig .... nem azért, mert olyan részeg vagyok, hanem mert olyan fáradt. "a férfiak faszok" kifejezés pontosítása holnapra marad - egyelőre csak kiegészítem azzal, hogy "vannak olyan férfiak, akik ..." Mint ahogy vannak olyan nők is persze. De tényleg paplan alá velem, már nem is bírok egyenesen ülni, itt a széken kezdek összegömbölyödni.... uramisten, de nehéz napom volt! Mióta edzeni járok pedig sokkal jobban bírom a gyűrődést, de a mai nap sok volt, végem van.
Diplomázási osztályt felhívni lehetetlen. E-mail ment, az viszont már névvel ugyebár, szóval az elvi segítségkérés már nem működik, azonnal konkretizálódott a dolog. Még el sem olvasták, rendesen oda vagyok pedig gyógyulva a postafiókomra, még enni is a gép előtt eszek - már ha eszek.
Viszont a piacon kaptam gerslit, igaz, nem így hívják, még csak nem is árpagyöngynek, hanem burizs a neve. Mindig tanulok valami újat.
Most viszont elmegyek edzeni, a múlt héten is kihagytam három napot, tegnap is csak fél gőzzel maszatoltam a szobabiciglin (a térdem még mindig fáj, nem merem nagyon terhelni) erre nem szabad rászokni.
Hogy az ég szakadna rá arra a kibaszott főiskolára, mi a francnak fogtam én ehhez hozzá, azért, hogy diplomás takarítónő legyek! Ehh. Igaziból nevetséges ez az egész. Az én langyos erőlködésem és az ő lázas semmittevésük is. Szart sem ér ez így.
:-) Szépjóestét! Hát ez jólesett :-)) A derekam szétszakad, a hátsómhoz hozzánőtt a szék, a szemem kifolyik a sok monitornézéstől, de még így is nagyon nagy élmény volt. Phzs hívta fel a figyelmem rá, hogy egy kedves operarajongó teljes terjedelmében felrakta a youtubra a berlini Staatsoper 2002-ben bemutatott Cosi fan tutte előadását. Valami elképesztően zseniális énekesekkel, különösen a Fiordiligi-t éneklő Dorothea Röschmann (barna parókában), a Guglielmo-t alakító Hanno Müller-Brachmann (térdig érő piros-lila pulcsiban) és a nyakkendős szarkeverő Don Alfonsot éneklő Roman Trokel bűvölt el. Meg a Despinát éneklő Daniela Brueral, a Dorabellát éneklő Katharina Kammerloher és a Ferrandot éneklő Werner Güra. Hangilag és zeneileg (Baremboim vezényel, hát naná, hogy zeneilegis hibátlan) úgy ahogy van, tökéletes ez az előadás és a rendezés ... hm, nyamm, pont az a fajta, amit én annyira imádok; következetesen kidolgozott karakterek, akik mindig csinálnak valamit a szinpadon, ami fontos ahhoz, hogy megértsük ami bennük történik és ahogy viszonyulnak a többi szereplőhöz és a világhoz. Szinte már barokkosan részletgazdag a rendezés, egy pillanatra nem engedi lankadni a néző figyelmét.
És hogy mi ebből nagy kavarodásból a tanulság? 1. a nők addig nem tudják igazán élvezni a szexet, amig legalább egyszer úgy igazán félre nem kettyintenek - nem csak a partnerkapcsolatukból -sőt, elsősorban nem abból-, de a "kasztjukból" is. 2. a férfiak szinte kivétel nélkül mind nagy faszok, mert (és ha) 2.a. ezt a jogot -mármint a félrekefélését- maguknak tartják fenn, 2.b. kikényszerítik belőlünk, hogy mással vessük le a gátlásainkat és végül 2.c. még nekik áll feljebb.
Ez így elég sommásan hangzik, majd holnap azért árnyalok egy kicsit rajta, de most tényleg elfáradtam, három órás operát számítógépen végignézni, mit ne mondjak, nem csak szellemileg, de fizikailag is igénybevett - már úgy hátsó-ügyileg. Muszáj magam kinyújtóztatni. Hanem, hogy ez a Mozart mekkora egy kópé volt!! A fene se gondolta volna, hogy ennyit tudott a nőkről. Legyen itt néhány részlet. Először egy tipp arra, hogy hogyan vessük le a gátlásainkat (illetve, hogy hogyan vetessék le velünk a gátlásainkat)
Aztán, hogyan legyünk vérbunkók mind a nőkhöz, mind a frissen beszerzett lyuksógorhoz.
És még egy, az egyik kedvenc részletem; a jó szex csodát tesz és tényleg szépít. Jah, és soha nem elég belőle:
Sandra bugyi 1990 ft helyett ingyen, ha 10 napon belül válaszolok és megrendelem a bugyit melltartóval, csak most és csak nekem, 980 ft-ért. Három sorral lejjebb mi van az árlistájukban, na mi?? Sandra 3 bugyis szett 1587 Ft.
Basszus, hát ennyire hülyének nézik az embereket?? Vag tényleg vannak, akiknek három sorig terjed a memóriájuk? Egy bugyi 1990 ft helyett ingyen, de 3 bugyi listaáron 1587 ft??? Van olyan csökött agyú HüPi aki bedől az ilyesminek és rendel tőlük?? És egyáltalán, mi a francért kéne nekem egy megrendelőlapra ráírni a születési dátumomat?? Mert a telefonszámot még értem, nyilván felhívnak szállítás előtt. De a születésnapom??? Hát nem, kedves marketingesek, nagy lófasz a kis seggetekbe. De tényleg. Bocsánat.
Annyira gyűlölöm, hogy megint megtaláltak, hát most kezdjek perlekedni a népességnyilvántartóval is?? Pár éve már letiltottam, hogy a címem mindenféle marketingszemétnek kiadják, és most tessék, mégis itt van. Hát tényleg, mit képzelnek magukról, milyen jogon tesznek ki engem és a postaládám ennyi rosszindulatú ostobaságnak és mocsoknak??
Néhány életre szóló jótanács: 1. csomagküldőtől ne tessenek rendelni! 2. gombát ne tessenek se venni, se ajándékba elfogadni olyantől, aki nem volt vele gombaszakértőnél és erről nemt udja bemutatni az igazolást. Aznapi dátummal!!! 3. címet, nevet, telefonszámot ne tessenek kiadni semmiféle pontgyűjtő meg nyereményjátékba.
Uhh. A francba a sok idióta vadbarommal, hát feltételezik rólam, hogy elhiszem, hogy egy 6000 ft-os krémből tudnak 4000 ft engedményt adni?? Csak most, csak nekem, ha 10 napon belül megírom nekik a nevem, címem, telefonszámom, születési dátumom?? Anyátok kínját, azt!
