Nem nagyon szoktam ilyesmit csinálni, de a kampánycsend kitörése előtt pár perccel már nem lenne időm írni (a törvényt viszont nembe akarom letisztelnitartani) hát ha már úgyis valami hasonlót gondolok, elcsórtam Déli Riporter Úr témához kapcsolódó posztját. Ime:
"(.....) voksolásnak nem arról kellene szólnia, menj el szavazni, mert hatalomra jutnak ezek vagy azok. Nem a dafke, csak ők ne!-szemléletnek kellene uralkodnia, ne a megmutatom ki ellen vagyok-divat, mondja meg, hogy ki vagy, hanem az, hogy kinek van jobb ötlete, ki tudja azt megvalósítani, ki tud nekem, az utcámnak, a városrészemnek, a városomnak jót rajzolni. De nem úgy, hogy kimásolom azt a képet a Hogyan barkácsoljunk facicát szakkönyvből, hanem meg is mutatom, hogyan fogom megcsinálni. Vannak, akik közülük ugyanezt mondják, és mégis náluknál jobb másoló deákot nem láttam még Magyarországon. Hogy én miért nem? Mert elegem van. Nagyon elegem. Amikor a szavak új politikáról illetve hazugság ellenességről szólnak, a hangrendet csaknem minden esetben kommunikációs stratégiák szabják meg, nincs mögöttük érzelem, őszinteség, mert a politika ilyen és ezzel még nem is lenne baj.

A baj az, hogy mi ezt komolyan vesszük, ökölbe szorul tőle a kezünk, vagy kényszeredetten vicsorgunk pedig ők nem akarnak többet, csak megjátszák, mintha, mintha, majd látva a körülöttük eluralkodó kollektív rosszullétet, ártatlanul tárják szét a kezüket: de most tényleg, miért mérgezitek magatokat? Persze, lehet, hogy ez nem az ő hibájuk, mi nem szoktunk hozzá ahhoz, hogy a szavakat dekódolni kell, tudni kell, mit, miért mondanak, az egyik miért radikális, aztán miért húz be középre, a másik meg miért keresi a botrányt, miért akar felrázni minket. De lehet, hogy nekik kellene tudniuk a mértéket, az egyensúlyt, ami jobb helyeken a negatív és a nem az-kampány- és politikai kommunikációs technikák között meg szokott lenni. Több féltéssel kellene az országhoz nyúlni, nem játszani ostobán, határokat nem ismerve. Nem játszani rideg számításból például a gyűlölködéssel unos untalan. Mert az ellenfelek még csak csak megértik, hogy ez nem komoly, csak játék a szavakkal, de "lent" úgy hat, mint a puskaporba csapott gyertya. Mérték, mérték, mérték, ez az ami elveszett. A látszat vagy a valóság az, hogy a választás nem városról, faluról szól, nem kockás abroszú asztaloknál jó borok, vagy ásványvizek társaságában, egymást tisztelve mérettetik meg a tudás, a tapasztalat, a terv, hanem iszapfürdőben úgy, hogy csak a féltéglák az érvek, nuncsakuk és viperák a válaszok. (......)"

:-) Szépjóestét!
Nagyon jó színházi este volt, barátnőimmel néztem meg a Három Bartókot.
Amikor elköszöntünk egymástól boldog új évet kívántunk és arra figyelmeztettük egymást, hogy ne maradjanak égve a karácsonyfán a gyertyák mert az igen nagyon veszéyles, ilyenkor karácsony tájékán mindig rengeteg a lakástűz.
Az történt ugyanis, hogy én a tavasszal megnéztem a darabot, na gondoltam, ez a lányoknak is tetszeni fog, karácsonyra kapnak rá jegyet, legalább nem kell törni a fejem az ajándékok miatt. Aztán augusztusban bekukkantottam az Operaház honlapjára és döbbenten láttam, hogy szeptemberben van négy előadás, aztán slussz, lekerül a darab a műsorról. Nem pont így akartam, de ha már így alakult, megvettem a jegyeket és átadtam :-)) Az ajándéknak úgyis az a lényege, hogy éreztessük a másikkal hogy gondolunk rá :-))

Hanem, ez az új Kékszakállú tényleg nagyon jó. Mindenki azt írja, hogy ez az opera a férfilélek rejtelmeiről szól.
Háát, nem tudom.
Nagy általánosságban nyilván így van, hisz nálam okosabb emberek írják, de azért engedtessék meg nekem kimondani; ez a konkrét előadás sokkal inkább szól a női lélekről és a női játszmákról mint a férfiról. Rálik Szilvia Juditja hízeleg, könyörög, bújik, csábít, hisztizik, követel, megsértődik, lefitymál, gyöngyök között matat, megretten, szóval a teljes női fegyvertárat felvonultatja. Fantasztikus jó a szerepben.

Debreczeni József elemzése a 168 órában.

Kötelező olvasmány, bár ő is téved itt-ott.
Például abban, hogy a futballhuligánok eddig nem foglalkoztak politikával. Ha valaki megnézi a fradiszurkolók honlapján az ajánlott linkeket, ott szinte csak szélsőjobbos linkeket talál. A magyar sziget honlapjára vezető link például úgy van kommentálva, hogy igazi magyar csak oda megy, nem a Szigetre.
De rossz a végkövetkeztetése is; a magyar politikában már akkor sem lesz béke, ha Orbán netán visszavonul vagy megsemmisítő vereséget szenved. Annyi elvakult, időközben önjáró vá vált, hivatásos szellemi bajkeverőt emelt be a közéletbe, hogy ez nélküle is működőképes lesz még jó darabig. Arról nem beszélve, hogy esze ágában sincs otthagyni a politikát.

Az orális forradalom Bölcs István fantáziáját is megmozgatta.
Mondjuk, ha már nyelvészkedett, elemezhette volna Gyurcsány verbalitását is.
De legalább nem jövök ki a gyakorlatból, hogy több helyről szedhetem csak össze az igazságot. Meg, ha már bölcselkedek, az igazság úgyis mindig a kettő között van - legfeljebb egy kicsit jobbra vagy balra tőle.

:-))) Szépjóestét!!
Khm, khm .... Kis figyelmet kérek!!!
TArararaaaammmmMM!!!
TarRRaAAARRraaarrrraaaAAAAAAAAmmMMMMMMMMM!!!!
Újpest - Margit híd - 25 perc!!!!
Mondom: hu-szon-öt-perc!!!
5 piros lámpával!!
TarRRaAAAraaarrrraaaAAAAAmmMMM!!!!
Tessék mondani, lehet engem ezek után pacalizmú, karfiolseggű, tésztás combú vén hájpacninak nézni???
Ugye hogy nem!!!
És ráadásul visszafelé, éjfél után a Nyugati és a Margit híd között nyomattam, a Nagykörúton! Igaz, tapasztalt vezetővel, de mégiscsak rajta bringáztam a pesti Nagykörúton, az úttesten!! Még forgalom is volt, legalább három autó megelőzött :-))
De attól még az a Nagykörút volt, még most is gyorsabban dobog a szivem, ha rágondolok :-)
Bezonyám!

"Ez egy békés, orális forradalom" - fogalmazott az egyik rendszeres felszólaló a Kossuth téri színpadon. origo.hu
Istenem, ez annyira finoman és szalonképesen van fogalmazva, hogy olvasás közben majd' bepisáltam a röhögéstől.
Orális hát, naná hogy orális, de még mennyire hogy orális.
Akkora faszt szív az ország mint ide Lacháza ... csak a rendőrségi készültség több mint hatszáz millióba került és ebben még nincs benne az MTV székházban esett kár, az idegenforgalomban esett kár, az országimázsban esett kár, a demokráciába vetett hitünkben esett kárról már nem is beszélve.
Orális hát, naná hogy orális. Csak meg ne fulladjunk tőle.

Istenem, szinte látom Orb Őze Lajost, ahogy enyhén félrefordított fejjel, kissé leszegett állal, alulról fölfelé nézve mondja: Pelikán elvtárs, egyszer majd még kérünk magától valamit.
De Don Corleonét is látom, ahogy a behúzott nyakú kis temetési vállalkozónak mondja: "nem akarom, hogy az anyja így lássa."
Ugye ilyen csak filmeken történik?
Ugye nem történhetett így?
Ugye én vagyok a rossz mert rossz az aki rosszra gondol!
Ugye?
Ugye hamar vége lesz, ugye? És hamarosan már emlékezni sem fogunk rá?
Ugye?

:-) Szépjóestét!
Rövid két óra alatt úgy elfáradtam, mintha egész nap dolgoztam volna.
A barátnőmmel folytattuk a számítógépes tanfolyamot, ma beleugrottunk az ekszellbe.
Hát kérem, dagad a kebelem, olyan sikerélményem van hogy már alig férek a blúzomban :-))
Továbbra is építészmérnök módjára próbálok gondolkozni, olyan feladatot csináltattam a lánnyal, ahol egy táblázatban felsoroltuk egy létező(!! ez nagyon fontos!) ház helyiségeit. Aztán a hozzájuk tartozó négyzetmétereket. A belmagasság rászorzásával kiszámoltuk a légköbmétert. Aztán módosítottuk, mert van ahol álmennyezet van. Mindent függvényekkel számoltunk, mindenhol beállítottuk a tizedeseket, a kerekítést, amit ilyenkor kell és ahogy azt építészeknél kell. Utána (először a nap folyamán) kivettem a kezéből az egeret, ő diktálta, én pedig beírtam hogy az egyes helyiségeknél mennyibe kerül egy négyzetméter. Ötöt hatot kattintottam csak és voila, láss csodát, a táblázat jobb alsó sarkában már ott is volt hogy mennyibe fog kerülni a ház.
Aztán, mivel ez elég magas összegre jött ki megállapodtunk, hogy a nappaliban egyelőre nem lesz gránitburkolat csak PVC padló, és a füdőszobából is kispóroljuk a jacuzzit és a márványmosdót. Így mindjárt olcsóbb lett a ház pár millióval. És ami a legszebb, a jobb alsó sarokban ez a különbség azonnal megmutatkozott.
Kérdem tőle, ő ezt a mennyiségű számolást kézzel mennyi idő alatt csinálta volna végig? Csak hebegett, hogy legalább negyed óra, de inkább több.
Aztán már meg mertem kérdezni hogy ha most az egyes helyiségek mellé odaírná a hőveszteségeket meg minden olyasmit amit tudnia kell, az eddig megismert függvényekkel ki tudná-e számolni, hogy az egyes helyiségekben milyen teljesítményű fűtőeszközre van szükség.
Tisztára, mint egy általános iskolás szöveges példa, komolyan, nem több. És ami a legszebb, hogy a közel ötven éves barátnőm szemében is ugyanaz a kölykös öröm csillogott, mint amikor egy nyolc éves ki tudja számolni, hogy ha öt úttörő három nap alatt vágja fel Marti néni tüzifáját, akkor hány úttörő kell, ha két nap alatt akarják felvágni.
Tényleg, az én barátnőm megértette a legfontosabbat: a számítógép -és ezen belül is különösen az irodaszoftverek- nem elsősorban azért vannak kitalálva, hogy mi baromi sok munkával szépen igazgassuk a képernyőn a szöveget, hanem azért, hogy egy csomó manuális munkát elvégezzen helyettünk. Már megírt szövegeket tudjunk újra felhasználni vagy éppen több szövegből egy teljesen újat létrehozni. Hogy ne kellessen mindig mindent összeszorozni, összeadni, módosításnál újra összeszorozni és újra összeadni. Hogy pillanatok alatt, plusz számolás és írás nélkül elő tudjunk állítani több variációt.
Komolyan, eddig is sejtettem, de ezek után már bizton állíathatom: felnőtteknek csak úgy szabad számítógép használatot tanítani, ha a saját szakmájához igazodunk. Nem ő, hanem mi, akik tanítjuk! Egy mérnöknek semmit nem mond se a jópofa versecskék összemásolgatása, sem a havi eladások összesítése. Mint ahogy egy bolti eladónak sem jelentene semmit a mi ma esti kalkulációnk.
És bizony, tetszik vagy nem, nem egy elképzelt ház, nem egy elképzelt zöldségbolt, hanem egy nagyon is valóságos, létező ház/zöldésgbolt adataival kell dolgoznunk. Pontosan azért, hogy az agyi kapacitását ne azzal terheljük, hogy ki kell találnia és megérteni a -néha elég bugyuta- adatokat, hanem arra fordíthasa az energiáit, hogy egy létező, általa is értett probléma megoldására ismerjen meg egy új és az eddiginél hatékonyabb módszert.
Nno, meg kell hagyni, büszke vagyok magamra :-)))

A rendes évi szabadságomra tekintettel gasztronómiai különkiadásunk folytatódik, mégpedig a
cukkini következik.

Nos, hogy rövid és tömör legyek; imádom ezt a zöldséget.
A legtöbb receptet itt is az olaszoktól lestem el és brünnhildésítettem.

De kezdjük az alapoknál.
Cukkiniből két féle van: a bébi és az óriás.
A cukkini addig számít bébinek, amig nem vastagabb és nem sokkal hosszabb mint egy gusztusos, jól fejlett .... khm, khm, szóval "gugucin", ha jól emlékszem :-))
És még valamit: a cukkinit teljesen felesleges, sőt, káros hámozni!! Elég csak alaposan megmosni és levágni a szárát.

A bébicukkini legegyszerűbben úgy készíthető el, ha kábé fél centis szeletekre vágjuk és azonmód -mindenféle sózás és egyéb előkészítés nélkül- vasserpenyőben vagy roston mindkét oldalát megpirítjuk. Egy szelet hirtelen sült csirkemell vagy hal mellé ideális köret. Sózni és a pecsenyéhez illő fűszeres olajjal meglocsolni is csak a tányéron szabad! De még jobb, ha a gusztusosan barna foltosra sütött, szépen elrendezett cukkiniszeletkékre dobunk egy darabka fokhagymás-petrezselymes-oregánós-snidlinges vajat. Mondom, VA-JAT! Nem margarint, vajat!

Aztán nagy kedvencem még a cukkinis mártás is.
Személyenként egy bébicukkinit uborkagyaluval vékonyra szeletelek. Darabka vajon vagy pár kanálnyi olajon megpárolom. Kevés, tényleg nagyon kevés zúzott fokhagymával, leheletnyi fehér borssal, kávéskanálnyi bazsalikommal fűszerezem. Közben személyenként fél deci tejszinbe belereszelek 1-2 deka érett márványsajtot vagy gorgonzolát és simára keverem fél kávéskanálnyi liszttel. A lisztes-sajtos tejszint ráöntöm a mártásra és összeforralom. közben megkóstolom, ha a sajt nem sózta eléggé, iutána ízestem. Kész. Eddgire valamilyen -lehetőleg durum- tésztát 'al dente' módra megfőzök, tehát nem szétfőzöm, hanem hagyom, hogy maradjon egy kis teste, ellenállása, ahogy beleharapok. A cukkinis mártást ráöntöm a leszűrt tésztára, összekeverem és kész is. Aki szereti, szórhat rá reszelt parmezánt is.
Annyit még jó tudni, hogy a párolt cukkini (a tejszines habarás nélkül) remekül bírja a fagyasztást, tehát ha csinálunk egy nagy lábossal és kis dobozkákban lefagyasztjuk, egész télen lesz mártásnak valónk.
Húsimádók vékony csíkokra vágott és hirtelen kisütött csirkemellet vagy sertéskarajt is keverhetnek a cukkinihez.

A már nem bébi, tehát termetesebb cukkinik legjobb felhasználási módja, ha töltve készítjük el.
A megmosott cukkinit hosszában félbe kell vágni, a magját kikaparni és az így keletkezett üregbe bármilyen tölteléket betölteni majd sütőben megsütni.
A töltelék lehet a klasszikus darált hús és előfőzött(!) rizs keveréke, de bele lehet tenni azt a jól bevált tölteléket is, amit mondjuk káposztába vagy csirkébe már kipróbáltunk és biztos hogy szereti a család.
De nem kell ehhez ragaszkodni, el lehet engedni a fantáziát. Én például nagyon szeretem ha apró rózsáira szedett, előfőzött karfiolt összekeverek egy nyers tojással és ezzel töltöm meg a cukkinit. Maradék főtt vagy sült húsokat is le lehet darálni és rizzsel vagy akár zsemlemorzsával összekeverve betölteni. Májas tölteléket is lehet bele tenni, mondom, a cukkini semleges íze bármit elbír.

A Magyar Kerékpárosklub és a NIB Research közös kutatást indít, hogy bővebb ismereteket szerezzen a hazai kerékpározási szokásokról.
Klikk a kérdőívre!
(Csak azoknak, akik tényleg bringáznak! Ők viszont feltétlenül szánjanak rá 10 percet.)

Kultúrális ajánlónk következik:
Ma 61 éve, 1945. szeptember 26-án halt meg Bartók Béla.
Erre az évfordulóra az Operaház három Bartók darabot újított fel és tűzött egy estén szinpadra; a Fából faragott királyfit, a Csodálatos mandarint és a Kékszakállú herceg várát.
Én tavasszal láttam az előadást és el voltam tőle ragadtatva. A barátnőimnek is megígértem, hogy elviszem őket rá, be is tartottam a szavam, péntekre megvettem jegyeket.
Nos, ha valaki szeretné megnézni, akkor siessen, mert ez a pénteki előadás lesz az idén az utolsó, a Három Bartók lekerül a műsorról. Nyilván nem végleg, de így egyben biztos nem szerepel többet. A Fából faragottra gyermekeket is el lehet vinni, az a darab az első. Azt már nem javaslom, hogy a Mandarinra és a Kékszakállúra is ott maradjon a gyerkőc, azok már sötét, drámai darabok - de nagyon jók. És nagyon közönségbarát rendezések, semmi elvontság, nagyképű művészieskedés nincs bennük.

:-) Szépjónapot!!

HüPi különkiadásunk következik.

Van énnekem egy barátném. Több is van, de ő a legkülönlegesebb - már abból a szempontból, hogy szinte semmi közös nincs bennünk; teljesen eltérő az ízlésünk, az öltöködésünk, minden téren más elveket vallunk, más elképzelésünk van az életről - valahogy mégis kijövünk. Sőt, határozottan állítom, hogy minden hülyesége, sőt, időnként butasága ellenére is kifejezetten szeretem a csajt.
Nno, hát ennek az én barétnémnak van egy álma: egy kandalló. Pontosabban egy KANDALLÓ, a hozzá kapcsolódó összes mindennel együtt: leterített medvebőr, pomponos arany sarkú papucs, nyúlszőrrel szegett áttetsző rózsaszín bébidoll és legeslegfőképpen pezsgősvödörben hűlő pezsgő.
A medvebőr azért kell, hogy azon elheveredhessen, az aranysarkú papucs azért, hogy abban az egyik lábát kinyújthassa, a másikat pedig térdben enyhén felhúzhassa. A szőrmével szegett rózsaszín bébidoll is szekszuális csábítási célokat szolgál. A pezsgősvödör pedig azért szerepel a jelenetben, mert a pezsgőt azt nagyon szereti, de ha már kandalló meg medvebőr van, akkor egy zománcos lavórban mégis igen hülyén mutatna az akciós áron 360 Ft + üvegbetét édes habzóbor.
Ezt az egészet nyilván a La dolce vita filmből szedte, de ez mindegy is.
Az a lényeg, hogy mindenkinek kell hogy legyenek álmai és senkinek sincs joga ahhoz, hogy a másik álmát -bármilyen ostobaságnak tűnik is- lefitymálja.
Nos, mivel ez az én barátném hamarosan igen szép kerek évforduló elé néz, úgy döntöttem, hogy a magam részéről hozzájárulok az álma megvalósulásához, azaz veszek neki egy pezsgős vödröt.
A környéken már szétnéztem, két boltban találtam a keresett terméket. Az egyikben egy modern, krómozott hűtővödröt árulnak amiről először azt hittem, hogy egy dizájnos WC-kefe tartó. A másik helyen már normálisabban néz ki a dolog, legalábbis formára; tisztességes vödöralakzat, oldalt két gomb is van rajta. Hanem ez meg valami ócsított rozsdamentes acélból készült, igen szegényesen mutat, már ahhoz képest legalábbis, hogy a pezsgősvödör mégiscsak a luxust van hivatva jelképezni. Egyébként is, aranyozott sarkú papucshoz semmiféleképpen nem illik a rozsdamentes acél.
Legalább valami, akármilyen icipici aranyozott szegély legyen rajta, vagy festett rózsa, vagy barokkos girland, masnikkal és puttókkal. Nem kell nagyon ízléses legyen, sőt, minél aranyozottabb és/vagy minél rózsásabb, annál jobb. Mármint annál jobban fog tetszeni a megajándékozottnak.
Ha valaki valahol lát ilyesmit, kérem szépen, írjon egy e-mailt. Ketten fogunk neki örülni; én meg a barátném. Pontosabban hát a barátném meg én, mert mégiscsak ő fogja kapni, az enyém 'csak' az adás öröme lesz.

Ui.: Az édes életet pénteken 18.00 órakor vetítik az Uránia moziban.

:-) Szépjóestét!
A rádiókat elöntötték a "mi bezzeg nem dobálunk utcakövet!" "Szavazzon a nyugalomra!" és hasonló típusú fizetett politikai hirdetések.
Pozsgay Imre, az '56-os eseményeket először forradalomnak nevezni merő Poszgay Imre aláírta a kossuth-tériek peticióját. Hogy Szűrös Mátyás aláírta, azon nem csodálkozom. Azon sem, hogy Melocco Miklós aláírta.
na de hogy Pozsgay??!!
Hányingerem van.

Ha nem lennék ilyen dögfáradt mint amennyire vagyok, posztolnék. Így csak azt mondom, hogy majdnem mindenben egyetértek Zsoltuval.
Annyival egészíteném ki, hogy mindnyájan (én is, nagy valószínűséggel ő is meg mindenki más) mesterei vagyunk annak, hogy a kisebb nagyobb hazugságainkra mentséget találjunk.
Elvégre is, az ember hét évente testet cserél.
Lelket vajon ennél gyakrabban?
Szerintem igen. Ha percenként nem is, de havonta biztosan. Na jó, aki nagyon okos és képes hosszú távú (értsd: öt évnél hosszabb) terveket készíteni, az mondjuk félévente cserél lelkiismeretet.

(Majd reggel kifejtem, délelőtt akkorát gyalogoltunk, hogy hazaérve a kutyám csak bevágott fél kiló főt marhatüdőt rizzsel és sárgarépával majd egyet nyögött és kinyúlt mint egy döglött béka. Nekem viszont menni kellett dolgozni, holott a legszívesebben én is nyögtem volna egyet és mellé feküdtem volna.)

R.I.P. Pege Aladár

:-) Szépjónapot!
Vasárnapra való tekintettel gasztronómiai különkiadásunk következik.
Reggel nagyon finom debrecenit (gyártja: Debrecenhús Rt.) sütöttünk nyárson. Tényleg jó, roppanós, nem szójás, nem túl zsíros, bár egy kicsit kevesebb sóval nekem jobban ízlene. Aztán gyalogoltunk egy hatalmasat, az ebek még qrválkodtak is kicsit - a gazdik is szerettek volna, de a kankutyákat valahogy mindig egyszerűbb táncba vinni mint a gazdáikat. Na mindegy.
Hazafelé jövet aztán találtunk néhány hatalmas gyapjas tintagombát. A legtöbbje már túlérett volt, szürkült, feketésen folyt szét, de sikerült ráakadni két darab friss, még hófehér lemezű példányra. A gyapjas tintagomba csak addig ehető amíg a lemeze hófehér, de már 1-2 óra leforgása alatt is elszineződik előbb rózsaszínesre, majd szürkére. Ekkor már tilos fogyasztani, úgyhogy azzal a kettő darab gombával majdhogynem futólépésben trappoltunk haza. Éhes nem voltam, ezért éppencsak egy tojással készítettem gombás tojást. Csak a gomba íze miatt, ez az egyik kedvenc csemegém és az idén még nem is nagyon találtam. A kora nyári nagy árvizek miatt el volt öntve az általam ismert termőterület, ilyenkor a talaj szerkezete és vegyi összetétele is megváltozik kissé, hát gombák ezt megérzik és visszahúzódnak. Remélem, hogy az ősszel még lesz szerencsém néhány darabhoz.

De nem is emiatt írok, ezt más úgysem tudná elkészíteni.
Hanem, a tegnapi reggelim.
Rámszáradt néhány zsömle. Nem nagyon, nem szikkadtra, inkább csak gumiszerűen másnaposra. A ráncos, megvonult zsömlék tetejéről levágtam egy centis szeletkét, ezt a kalapot félretettem. A zsömle belét kicsipkedtem, ügyelve arra, hogy nehogy kilyukasszam. Egy kis tálban zsömlénként egy tojást egy evőkanál tejjel és egy csipet sóval felvertem, majd beleszórtam a kicsipkedett zsömlemorzsalékot. Közepes fokozatra bekapcsoltam a sütőt és amíg előmelegedett, hagytam kicsit állni a tölteléket, hogy a tojást jól felszívja. Pár perc múlva visszakanalaztam az egészet a zsömlék üregébe. A tojásos töltelékbe ízlés szerint lehet keverni apróra vágott sonkát, sajtot, gombát, zsenge zöldborsót vagy előfőzött zöldbabot. Esetleg apró kockákra vágott sült paprikát, vagy vékonyra gyalult cukkinit, bármilyen zöldséget, amit egyébként is le lehet rakni tojással vagy tésztával. A töltött zsömléket sütőlapra tettem és betoltam az eddigre előmelegített sütőbe. 10-12 perc alatt kész, de félidőben a zsömlekalapokat visszatettem a tetejükre. Az én sütőm erősebben süt felülről, akié nem, az egyből összerekhatja a zsömléket.
Nem nagy durranás az egész, az elkészítés alig tart tovább, mint egy rántottát megsütni. Viszont sokkal gusztusosabban néz ki, ráadásul be lehet tekerni alufóliába, aztán konyharuhába, betenni a hátizsákba és kivinni a szabadba. Szombat délelőtt azért mégiscsak jobb a napsütötte Duna parton reggelizni. Szerintem legalábbis.

:-) Szépjóestét!
Amikor elindultam megnézni a Szabadság viharát azon tűnődtem, hogy a fenébe jutott eszébe pont egy csomó amerikainak meg kanadainak filmet csinálni ebből a sztoriból. Pontosabban, hogy nem jutott eszébe eddig nekünk, magyaroknak feldolgozni ezt a tényleg nagyon izgalmas sztorit.
Nos, a filmet nézve megértettem, hogy a magyarok eddig miért nem mertek hozzányúlni; nem tudták volna ilyen objektíven, ennyire elfogulatlanul filmre vinni. Ehhez tényleg vadidegenek kellettek, hogy megszólaltassák ezeket az embereket és kiemeljék ezeket a nagyon fontos mondatokat. Ráadásul magyar alkotók nem is biztos hogy egy vászonra tudták volna venni Mécs Imrét és Wittner Máriát.
A film egyébként hihetetlen izgalmas, olyan mint egy jól megkomponált, interaktív történelemóra. Ráadásul még művészi is, az összekötő képsorok és az áttűnések teljesen európai filmes szemre vallanak.
Nem tökéletes az alkotás, vannak benne kisebb hibák. Hiába írták ki a film elején hogy egyes jelenteket utólag vettek fel, kissé furcsa a pólósok lábmunkáját, víz alatti csatározásait bemutató jelenetekben csokoládébőrű fiúkat is látni. Kizárt dolog, hogy az akkori magyar, vagy szovjet válogatottban fekete bőrű játékosok lettek volna. Durvább hiba, hogy Kádárt külügyminiszternek nevezik, ezt legalább a szinkronban észrevehették volna - még mindig nem késő kijavítani.
Sőt, érdemes is lenne kijavítani, mert a film egyébként tökéletes alkalmas arra, hogy akár történelem órákon bemutassák. Szinte észrevétlenül, teljesen magától értetődő módon köti össze '56-ot '68-cal, '81-gyel, a peresztrojkával, a vasfüggöny leomlásával.
Jó film.
Számomra az egyik legemlékezetesebb mondat Hruscsov fiának szájából hangzott el. Legtöbben (eddig én is) úgy tudjuk, hogy a nyugat a szuezi válság miatt hagyta cserben a magyar forradalmat. Nos, nem. A néhai szovjet pártfőtitkár manapság egy amerikai egyetemen tanító fia kimondta, hogy az USA akkori kommunistaellenes politikájához nagyon jól jött, hogy a Szovjetúniót a magyar forradalmat vérbe fojtó, az egész világra veszélyes hatalomként mutathassa.
Ami persze így is volt, és hát egy kis ország kis forradalma ugyan mit számít a nagyok egymásnak feszülésében?
Tényleg nagyon jó a film.


Más:
csak most döbbentem rá, hogy az Uránia moziban nem lehet kártyával fizetni. Én meg, idióta HüPi, egyetlen fillér nélkül indultam el (pontosabban 253 Ft-tal, de az manapság annyi, mintha egy vasam sem lenne), így aztán leforrázva kikullogtam a moziból. Kénytelen voltam egy plázában megnézni a filmet, mit ne mondjak, nem az én világom. Óriási vászon, szinte fárasztó áttekinteni, zacskózörgés, kólaszörcsögtetés, ráadásul mindez majd' 400 Ft-tal drágábban mint mondjuk a Puskin vagy a Művész.

:-) Szépjónapot!
Pihenésképpen, ime a nap találós kérdése:
van két film, mindkettő '56-ról és a vizilabdásokról szól.
Az egyiket Tarantino rendezte, a másikban Dobó Kata szerepel.
Melyiket fogom megnézni?
A helyes megfejtést beküldők között egy a filmről szóló, exkluzív beszámolót sorsolok ki :-))

Szóval a gyógyszerészmizéria.
Barátném patikus, a régebbi, bőbeszédű, beszéltető, barátságos fajtából aki szereti is a betegeket. Precíz, nagyon figyel, ha nem biztos egy receptben, felhívja az orvost és megkérdezi mit írt fel. Na nem mintha értelme lenne, a legtöbb orvosnak fingja sincs hogy mit írt fel tegnapelőtt Kovács23 néninek, de ő azért utánajár és még véletlenül sem ad ki 2,5 mikrogrammos tabletta helett 12,5 mikrogrammosat.
Szóval jó patikus.
Gyakran szidja a számítógépes rendszert, mert a TB mindig új követelményekkel áll elő amit nehéz követni: nem csak a beteg tb-száma kell, de az orvos kódja, a mittudoménminek a kódja, a recept érvényessége is, a gép gyakran visszadob nem létező betegre, nem létező orvos által írt lejárt recepteket. Ezekre mindre nagyon kell vigyázni, a TB ugyanis csak a tökéletesen kitöltött receptekre téríti a kiegészítést. Ha rossz receptre ad ki egy mondjuk 90%-os támogatású gyógyszert, a TB nem pótol, övé a veszteség. Egyébként is, fél lába mindig a börtönben van, mert ha véletlenül elcserél valamit és hashajtó helyett mondjuk antidepresszánst ad a betegnek, vagy egy ugyanolyan nevű de más erősségű vérnyomáscsökkentőt, akkor ő azért büntetőjogilag is felel.
Nem irígylem, komolyan, nehéz munka a patikusé.

Azért sok érdekes dolgot is lát.
Meg hall, mert mint modottam, igen beszédes.
Tudja (de el már a világ semm kincséért sem mondja), hogy melyik táncdalénekesnőnek van hüvelygombája. Néha, ha nagyon szépen kéri, ki szokta neki adni a fogamzásgátlót recept nélkül is, az nem TB-támogatott, el lehet intézni. Idegeneknek nem, azt azért nem, de ismerősnek, ha kedves az illető, akkor szívesen segít.
Kiadja a vilyagrát meg a cijalist is, ha legalább egyszer hoz receptet a pasi. Az utána már rendben van, a TB-t nem érdekli, a pasi meg csak érzi, hogy szedheti vagy nem a pasztillát.
Azt is tudja, hogy melyik politikus fia cukorbeteg. Tucatszám viszi ugyanis az injekcióstűt, orvosi receptre, ingyen. Csak azt nem érti, hogy az inzulint hol szerzi be hozzá. Biztos másik patikában.
Azt is tudja, hogy melyik TV-sztár nercbundás anyukájának van közgyógyellátási igazolványa. Azt is tudja, hogy melyik bankigazgató felesége kapja szintén közgyógyellátási igazolványra, tehát ingyen a fogyasztószert.
Igen, sajnos nem mindenkinek van közgyógya, sokan vannak, akik a szívgyógyszerüket nem tudják kifizetni, de hát ez nem a patika, hanem a rendszer hibája.
Azt is tudja, hogy melyik híresség használ botoxot. Ő ad el ugyanis a legtöbb botoxot a patikában. Korához képest baromi jól néz ki, így ha egy félöreg, félkövér, félkurva milliomos feleség ránéz, azonnal megveszi mind a két szérumot: a szem környékre és az arcra valót is. Ez jó, nagyon jó, mert a forgalmazó versenyt hirdetett, nem emlékszem már hány darabot kell eladnia, és akkor ő kap egy dobozzal ingyen. Már kapott három dobozzal, kettőt már el is használt, még Lajos is észrevette, hogy simább a bőre.
Az idén ők adtak el a legtöbbet egy olívaolajból készült krémből is, baromi jó üzlet, ráadásul nyertek egy egy hetes, kétszemélyes utat Toszkánába, olajbogyószüretre. Kisorsolták egymás között, csak a Marcsi maradt ki a kalapból, mert ő a nyáron volt Párizsban - igaz, csak négy napig, de egy évben egy nyereményút legyen elég neki. Az egy francia cég volt, azok is ránctalanítókat forgalmaznak. Ja, meg a főnökhelyettes asszony is kimaradt, mert ő meg a télen megy majd Svédországba, szintén nyereményútra. A svédek azért jók, mert tanfolyamot is tartanak, 5 pontot ér egy előadás és pezsgő is mindig szokott lenni meg rákos szendvics. Sampont is forgalmaznak, arról is szokott lenni előadás, az is 4 pont. Nem tudja miért kevesebb, biztos azért, mert bőrtípusból több van, de korpás hajból csak kettő; férfi meg női. Az a lényeg, hogy a Kamara elismeri, neki már tavaly megvolt a szükséges pontszáma. És a pezsgő is nagyon finom szokott lenni, és ők ráadásul hétköznap tartják a továbbképzéseket. Igen, van olyan cég is, aki szombaton tartja, az nem jó, az nem munkanap, akkor szabadidőből kell menni. Ő egyéként sem szereti a szóját, meg a zöldségfasírtot se, a gyógyteákat meg aztán pláne nem, az a cég meg csak ilyesmit forgalmaz. Arra az előadásra a Juli szokott menni, az ő férje vegetariánus. Szoktak kapni csomagokat is tőlük.
De olyan is, van, hogy a savlekötőket gyártó cég ügynöke odajön két üveg sörrel, az egyikbe beledob egy pasztillát és tök jópofa, mert tényleg azonnal megáll a pezsgés. A másik üveg sört otthagyja nekik bontatlanul, meg egy nagy doboz Merci csokit. Olyan patikalátogató is van aki tálca tortát szokott hozni, az nem jó, ő édességet nem eszik, hízlal, de a Marcsi megeszi az ő adagját is, utána dupla adag inzulint vesz be, mert amúgy cukorbeteg. A patikalátogatók egyébként is jók, mindig hoznak valamit: bonbont, pogácsát, törülközőt, cipőkanalat, kávéscsészét, vacsorameghívást, egyszer még Kovi éttermében is voltak, akkor ő nem nyert, ő nem tud lábgombásodás elleni krémből eladni, ő ránctalanítókban meg fogyasztószerekben jó mert abban hiteles.
Hát igen, manapság már mindenfélét kell árulni, csak úgy lehet megélni. Gyógyszert is persze, de a legtöbbet mégis a vitaminokon, a táplálék kiegészítőkön, a fogyasztó szereken és a kozmetikumokon lehet keresni. Meg a támogatott gyószereken, de abból van szinte a legkevesebb.

Nno. Hát ilyesmiket tudtam meg én tőle az évek hosszú folyamán.

És most nézzük miket mondott nekem ma reggel. Mivel előtte a pedellus bácsi már igen csak felbaszta az agyvizem, az én szavaim inkább kihagynám:

De most mondd meg, hogy jön ahhoz a kormány, hogy ne csak patikákban lehessen gyógyszert kapni? Egyáltlán, hogy néz az ki, hogy egy illatszerboltban is van gyógyszer? Odamész és leveszed a polcról? Hogy most is vannak a drogériákban vitaminok meg teák meg porok meg pezsgőtabletták? Vannak, de azok nem gyógyszerek, azok gyengék, nincs bennük igazi hatóanyag. Hogy a patikában is van sampon meg fogkrém meg még botox is? Van hát, valamiből nekünk is meg kell élni, a gyógyszer nem fizet annyit hogy ennyi embert el lehessen belőle tartani!
Hogy külföldön is úgy van?
Dél Afrikában? Tampon, müzli, csecsemőtápszer, teák, sebkötözők, ragtapaszok, vitaminok, hashajtók, minden kint van a polcon mint a teszkóban? Aha, szóval mint itt a rossmannban vagy a drogerimárktban. Még olyan is van, hogy le lehet adni a filmet előhívatni? Ajjaj, micsoda helyek vannak! Csak a receptes gyógyszereket kapod egy pult mögül, gyógyszerésztől? Egy ilyen drogériában, egy sarokban van a patikapult? Hát hogy lehet egy diplomás gyógyszerészt így megalázni, berakni egy ilyen szatócsboltba, hát nincs azokban ott szakmai büszkeség? Ja persze, hisz az Afrika, azok ott négerek, ne hasonlítsd már Magyarországhoz! Hogy Hollandiában is így van, meg Angliában is? Nem igaz, nem hiszem el, én is voltam már Bécsben, ott is Pharmacy a pharmacy!
És van minden a pultnál? Vérnyomáscsökkentő is meg fogamzásgátló is meg inzulin is? Na látod, ha nem tudod, ha neked csak tampon meg fogamzásgátló kellett, akkor honnan tudod, hogy a vérnyomáscsökkentőt rendelni lehetett és másnap érte menni? Na ugye, beszélsz itt hülyeségeket, benzinkútnál ugyan hogy lehetne fájdalomcsillapítót eladni? Ki vállalja a felelősséget? Én? Hogy szoktam-e eladni ugyanannak az embernek kontraindikált gyógyszereket? Igen, szoktam, de mindig rákérdezek és egyáltalán, attól hogy egy ember veszi meg, még nem biztos, hogy ugyanaz az ember szedi be! Az orvos tudja mit ír fel és miért, hát csak nem hülye az a beteg, hogy együtt szedjen savlekötőt meg savszaporítót! Na ugye!

:-) Szépjóreggelt!
Csendes éj van mögöttünk, csak az újpesti MSZP-székház felől érződik némi kesernyés füstszag. Az ablakot egyébként már beüvegezték, de az üvegcserepeket még nem söpörték össze. Nagyon nem bámészkodtam, csak a piachoz menet pont ott kell elmennem. Abban az utcában is mostanában készült el a díszkövekkel burkolt járda, akkor örültem neki, tetszett nagyon. Életemben nem gondoltam volna, hogy ezentúl majd jobban szeretem az aszfaltjárdát. Úgysem hordok már tűsarkút, olvadozhat a negyven fokban, én már nem fogok kis lyukakat hagyni benne. Legyen inkább aszfaltburkolat - azt nehezebb feltépni.
A pedellus bácsi is kiakasztott kissé. Eddig mindig meghalgattam, megköszöntem a fideszes kártyanaptárat, meg matricát, de most kiakadtam. Jön nekem a szokásos hazug tolvajbanda dumával. Hirtelen forrt fel az agyam, kérdem, érzi-e a füstszagot. Csak hápogott, én meg ordítottam, hogy ezt akarták? Már nem is tudom, hogy Lovas vagy Bayer írta meg egy-két éve a Demokratában, szinte szó szerint megjósolta ami történt, hogy majd jönnek emberek, felmennek lépcsőkön, felborítanak székeket, fellobbantanak lángokat. Imádott Orbánja meg lekezelt a szerzővel és kedvenc hetilapjának nevezte az újságot. Ezt akarta?? Csak nézett szegény, tényleg nem ő tehet róla. Vagy mégis, néha csak intettem neki elmenőben, de soha nem tudtam úgy elmenni mellette, hogy a mocskos komcsi kifejezés meg ne csapja a fülem.
Mindegy, nyilván én is felkerültem a mocskos komcsik listájára.
Aztán a kutyasétáltatós barátnőm is kiakasztott.
Merthogy Gyurcsánynak le kéne mondani. Oké, mondom, miért? Mer'hogy el akarja venni a nyugdíjasoktól az ingyenes utazást. Bazd meg, 57 éves vagy, három hónap múlva nyugdíjba mégy és már most azon aggódsz, hogy 65 éves korodban majd fizetni kell a vonatjegyért, ha dugni mégy a Lajosodhoz?? Egy szem vilyagra majdnem ötezer, egy vonatjegy 1200, hát bazd meg, számít?? Különben is, van még addig 8 éved, addigra már vonatjegy sem kell majd, mert ott fogsz lakni a szomszédjában.
Igaziból nem kéne rá haragudnom, ilyen, ennyi észt adott neki az Isten.
2002-ben a mijépre szavazott, mert elhitte, hogy ha Csurka lesz a miniszterelnök, akkor a nők nyugdíjkorhatárát leszállítja 55 évre. Basszus, csak azokét, akiknek három vagy több gyerekük van!! Te soha nem szültél, hiába nevelsz négy macskát, azokra nem jár nyugdíjkedvezmény!! Nem baj, azt is megígérte, hogy lerendezi a cigány kérdést, azért is szavazott rá. Aztán a két forduló között belefutott egy Hősök teri tüntetésbe. Nem tudom megcibálták-e a derékig érő koromfekete haját vagy csak tettek rá pár megjegyzést, de a második fordulónál már Medgyessyre akart szavazni, csak az volt a baj, hogy nálunk nem volt második forduló. Mindegy, örült nagyon hogy a szocik nyertek. Aztán azon háborgott, hogy csökkennek a kamatok. Nem értette, hogy ha a világon mindenhol 2-3 % a kamatláb, itthon sem lehet 9. Idén azért Gyurcsányra szavazott, Lajosa azt mondta, hogy Orbán hülyeséget beszél a 14. havi nyugdíjjal, örüljenek ha a 13. havi megmaradhat. Gyurcsány szentül megígérte, az ő anyja is nyugdíjas, hát csak nem fog kibaszni a saját anyjával. Nyáron aztán nagy büszkén jelentette, hogy aláírt a fidesznél és megjegyzésbe nagybetűkkel odaírta, hogy HAZUDTAK!. Mit hazudtak, kérdem. Hát, nem mondták, hogy kamatadó lesz. Merthogy ő már nem tarthatja bankban a pénzét, mert elszedi a kamatot az adó. Inkább minden luxust belerak a majdani házba, kandallót, meg márványt, csak hogy ne kellessen ennek a szemét tolvaj bandának kamatadót fizetnie. Meg mident megad a macskáinak, medve sajtot, meg kemencében sült sonkát, azok legalább meghálálják, de ezeknek a rohadékoknak egy vasat se! Hazudtak! Ha már egyszer adtak valamit, ne vegyék el!! Miért mindig a nyugdíjasokat rabolják? Miért nem utazhatnak ingyen? Meg egyébként, ő is ingyen diplomázott, nagyon sok tehetséges ember tanulhatott akkoriban, most ezentúl mi lesz? Csak pénzért lehet egyetemre járni? Meg utazni? Meg különben is, az eszdéesztől őrízzen minket a jóisten, fáj a foguk a kormányzásra, de nem szabad engedni, mert zsidó világ lesz akkor ..... De az isten rakjon a kopaszok közé, anyád is zsidó!! Ez nem igaz, nem az, a gyertyatartók csak azért maradtak meg mert az ezüstnek nincs ára, de az anyja már katolikus. Kikeresztelkedtek, még '35-ben, a nagymama is katolikusnak lett eltemetve.
Jajj.
Uhh.
Hhu.

Jövök vissza, ha már dühöngük, túlesek a patika témán is.

Ez a csodaszép képet az origo.hu-n találtam. Imádom.
Szerintem a tüntetők teljes lelki keresztmetszetét megmutatja:

Nincs Gyurcsány.
Nincs tandíj.
Nincs probléma.
Egy darabig - teszem hozzá én.

:-) Szépjóestét!
Hazafelé jövet azon tűnődtem, nincs-e abban valami abnormális, hogy egy középkorú(*) takarítónő a redves külvárosban bringázik és közben Ravel Boleróját hallgatja.

-----------------------------------------------------------------------------------------------
(*)= a középkorúságot emberi mértékkel nézve kell érteni, a valkűrök örökké fiatalok, nem is ismerik ezt a fogalmat.




Más: itt egy bejegyzéssel lejjebb egy nagyon érdekes vita folyik, tessenek rákattintani a comment-re.

:-) Szépjóreggelt!
Gyönyörű idő van, kihasználtam a szabadságom és leraboltam a környék jobb szederbokrait. Munden ujjam fekete, a nyelvem fekete, a szám széle fekete, úgy nézek ki mint egy kisdisznó. Viszont ettől én jól érzem magam, tehát erről ennyit :-))


A tegnapi a rendőrök éjszakája volt; írja a Magyar Hírlap.
Ahogy elnézem a tegnap éjjel készült fotókat, bizony, így lehet.
Hálistennek nekünk is csak egy csőcselékünk van, a harmadik napra ki is fáradtak és meg is fogyatkoztak. Kedd éjjel is igen határozottan kiemelték közülök a legnagyobb szájú, legharcedzettebb, legkekecebb, legkönnygáztűrőbb példányokat. Gondolom, napközben is meginvitáltak néhányat, had élvezzék a rendőrségi fogdák 72 órás vendégszeretetét.
Ez mind nagyon rendben van, adófizető állampolgárként elvárom, hogy megvédjék a nyugalmam, a nagykörutam, a kirakataim.
Hanem, itt meg kéne állni.
Már az éjjel is elcsattant néhány felesleges pofon.
A rendőreink is emberek, ők is elfáradnak, nekik is vannak indulataik, szégyenérzetük, bosszúvágyuk.
Nem kéne engedni, hogy az idegileg és fizikailag is rendkívül túlterhelt állomány revansot akarjon venni az MTV székházért - az ugyanis nem az ő hibájuk volt. Azt a kudarcot nyugodtan írhatjuk a rossz felszerelést biztosító, rossz parancsokat kiadó, erőviszonyokat rosszul felmérő vezetőkre. Az MTV székház feldúlásáért valahol az ezredes és a miniszter között kell keresni a felelőst. A közrendőr ezért nem hibáztatható.
Azért viszont már igen, ha frusztrálva és kimerülve a 24 órás szolgálattól -amiból 20 gyötrelmes várakozással és egy helyben való ácsorgással, a maradék négy pedig valós életveszélyben telik- odasóz a gumibottal, ahova nem lenne szükséges. Vagy esetleg nagyobbat sóz oda mint szükséges lenne.
És hát megint csak a parancsnokok felelőssége következik. Foglalkozniuk kell az embereikkel, közvetíteni kell feléjük a társadalom köszönetét de nagyon világosan meg kell húzni a határvonalat a még szükséges oszlatás és a már szükségtelen, sőt, a társadalmi morálra veszélyes móresre tanítás között.

Ebben az országban iszonyú sokszor estek már át a rendvédelmi szervek a ló tulsó oldalára. Fehér terror, dunába lövések, bevagonírozásnál asszisztálás, kitelepítéseknél asszisztálás, padlássöprés, kényszer-hajvágás, csőnadrágok szárának felhasítása, március 15-én felvonulók gumibotozása, túl sok minden pöttyözi a rendvédelmi szervek múltját.
Jó lenne, ha most meg tudnának maradni az arany középúton.
És az is jó lenne, ha végre valaki megrendelné nekik a rövid pajzsot kiegészítő lábszárvédőt, mert az mégse normális, hogy holmi szemét aljanép egy jól célzott kővel eltörheti egy sokmillió forint közpénzből kiképzett, kétgyermekes rendőr lábát.
Az meg egyenesen a legeslegjobb lenne, ha végre sikerülne olyan jogszabályokat alkotni, amivel véget lehetne vetni a futballhuliganizmusnak és fel lehetne mondani a főállású rendzavaróknak.
Merthogy tényleg csak egy csőcselékünk van.

Én pedig ezúton is szeretném megköszönni a rendőrök, mentősök, tűzoltók áldozatos munkáját.

Felvásárolták a baseballütőket a pesti boltokban írja a hvg.
Nos, látszik, hogy a balhéra készülők nem járnak színházba. Nem tudják ugyanis, hogy a golfütő legalább annyira, he nem még sokkal veszélyesebb szerszám és -ha jól tudom- még a rendőrség által elkobzandónak ítélt eszközök listáján sem szerepel. Ráadásul -már csak a sporteszköz jellegénél fogva is- pont olyan jól kézbe simul, mint a fa testápló néven el- és közismert baseballütő.
Nem, nem ment el az eszem, csak amig mások fütyörésznek félelmükben, addig én reszelgetem a körmöm és hülyeségeket beszélekfirkálok.
Vajon hova mennek ma éjjel?
Szerintem jobb, ha altatót veszek be. Mégsem azért vagyok szabadságon, hogy éjszaka is bekapcsolt rádióval, a neten lógva virrasszam át.

Fogat fogért - az ukránok már "válaszolnak":
A szeptember 19-ről 20-ra virradó éjszaka Beregszászon - egyelőre ismeretlen tettesek - meggyalázták a köztéri magyar szobrokat és emléktáblákat. kurucinfo.hu

Wanted rendőrség.hu

Ho-jo-to-ho! Ho-jo-to-ho!
Hahó! Hahó! Már szélsebes ménjén
Brünnhilde jő!
Ho-jo-to-ho! Hei-a-ha!
Ho-jo-to-ho! Hei-a-ha!
Brünnhilde hei!
Hogy fú Grane, a fáradt mén!
Így nyargalni még nem láttam Walkürt!
Ho-jo-to-ho! Hei-a-ha!
Ho-jo-to-ho! Ho-jo-to-ho!

Wow, kész a bringám, megkaptam rá az első teleszkópokat!!!
Nagyon-nagyon-nagyon baba!!!! :-)))))
Ho-jo-to-ho! Hei-a-ha!
Ho-jo-to-ho! Hei-a-ha!
Resszkessetek, pesti aszfaltbetgyárok, jön Brünnhilde, a turbó Walkür!!!

Ja, és még valamit: csak az kezdjen velem, ki a félelmet nem ismeri!
Bezonyám! :-))))
Ho-jo-to-ho! Hei-a-ha!
Ho-jo-to-ho! Hei-a-ha!

Kár, hogy nem dicsekedhetek el vele a CM-en :-(

Uramisten, elindultak a Köztársaság térre.
A rendőrök a Bródy Sándor utcában a Rádiónál, a tüntetők meg a Köztársaság téren.
Jó kis titkosszolgálati manőverek lehetnek emögött.
Ráadásul a rendőrök is tanultak a tegnap éjszakából, nyilván összekapják magukat és nem lesznek olyan türelmesek se.
Nem irígylem az ott lakókat.
És féltem is őket.
Meg a rendőreinket is féltem, meg azt a sok ezer majálisozót, aki most forradalmárnak képzeli magát, holott nem több mint ... hagyjuk.
Lelkiismereti szabadság van, joguk van forradalmárnak képzelni magukat.
Ma éjjel Info rádió (nem szeretem pedig, de a Bartókon kívül ugyan milyen rádiót szeretek már?) origo.hu, index.hu, elég percre készek.

:-) Szépjóestét!
Olvasom az indexen, hogy a külügyminisztérium bocsánatot kért az oroszoktól, amiért megrongálódott a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű.
Ha összeesküvés elméleteket akarnék gyártani, akkor azt modnanám, hogy akik hétfőn késő este elindultak Parlamenttől, azok elsősorban emiatt indultak el a Szabadásg térre, az MTV székházat már csak mellékesen ostromolták meg. Vagy még inkább, lökték oda koncnak a legharcedzettebb és legvérszomjasabb huligánoknak.
De inkább nem gyártanék összeesküvés elméleteket, legyen elég annyi, hogy az emlékmű megrongálódott.

Nem csoda, nagyon régóta szúrja már a szemét pár embernek és pár szervezetecskének.
Emlékezzünk vissza, évek óta vannak ott tüntetések, virrasztások, évek óta kordonnal van körbevéve.
Nagyon haragszanak rá azok, akik a II. világháború befejezésében csak azt látják, hogy a szovjet csapatok megszállták Magyarországot.
Ami lehet így is van.
Azt sem kétlem, hogy a szovjet köztársaságokból való kiskatonák zabráltak, raboltak és nőket erőszakoltak meg.
Már csak azért sem vonhatom kétségbe, mert az én anyukám is a világháborúban fogant, lányanya gyermeke, zabigyerek, ahogy akkoriban mondták, senki sem tudja ki az apja. Állami gondozásban nőtt fel ő is, nem tudta nagyanyámnak soha megbocsátani, szóval világosan látható, mennyire megnyomorodott az életük. Vagy az életünk, ezek a dolgok generációkon keresztül éreztetik hatásukat.
Ez hatvan éve volt.
Akik akkor meghaltak, azok halottak. Hősi halottak vagy sem, nem az én dolgom megítélni. A halott az halott, mindenhol és mindenkor áldozat.

Nekünk kétszázezer emberünk veszett oda a Don kanyarban. Hősi halottak, kétség sem fér hozzá. Ahhoz sem fér kétség, hogy áldozatok, egy rossz háború áldozatai.

A mi kétszázezrünk ott van eltemetve valahol, emlékművük van nekik is. Manapság má családtagok is ki tudnak menni egy szál virágot letenni, de olyan is volt már, hogy középiskolások keresték fel a katonasírokat, busszal, dolgozatot írtak a közben tanultakról.
A két állam között megállapodás van a katonasírok gondozásáról, ha a munkahelyemen lennék, ki tudnám keresni a jogtárból az ezt szabályozó rendeletet. Vagy törvényt, most meg nem mondom, milyen szintű a jogszabály.
Általában, minden kultúrállam között, akik valaha háborút viseltek egymással, megállapodás van arra, hogy a területükön lévő idegen katonasírokat gondozzák - tekintet nélkül arra, hogy a katonák honvédő háborúban estek-e el, vagy megszálló hadsereg tagjaként.
A mi kétszázezrünk bármennyire áldozat is, mégiscsak egy megszálló hadsereg tagja volt - mégsem lehet olyat hallani, hogy az emlékművüket megrongálják, festékkel öntik le, leverik róla a címert vagy a feliratokat.
Egy, az itteni rongálók által nálunk barbárabbnak tarott országban nem bántják a katonasírokat.
Akkor mi miért csinálunk ilyet?
Miért nem hagyjuk a holtakat nyugodni, miért nem tanulunk inkább tőlük? Történelmet, emberséget, hogy soha többé ne történhessen olyasmi, hogy katonáknak idegen földön kellessen meghalni?
Hol van itt a keresztényi szeretet, a megbocsátás? Miféle nemzeti büszkeség az, ami holtakat gyaláz meg?
Ezt a fenti két mondatot lehet nem kellett volna leírnom.
Nem rápirítani akarok az emlékhely-rongálókra, dehogy!
Egyszerűen csak nem értem, hogy miért nem tudjuk tiszteletben tartani a halottakat.
Ha másért nem, hát azért, hogy viszonzásként elvárhassuk, hogy ők meg a mi halottainkat tartsák tiszteletben.

(index fotó)

Elmarad a CriticalMass
Ilyen az, amikor az ész és elegancia meghátrál az idiotizmus elől.
Amikor a civilséget megfojtja a ... micsoda is?
Az egyszerűség okán mondjuk ki, hogy a csőcselék.
Nem baj, majd máskor megtartjuk.

Najó, mégegyszer a témáról, mert szétvet a mondanivaló:
Sólyom azt mondta, hogy Gyurcsány sodorta morális válságba az országot.
Ezt most felkapták a szajkók is, most éppen Semjéntől hallottam.
Uhh, kilélegez ..... beélegez ..... ki ..... be ......
Csak hogy belém ne savanyodjon a méreg:
csókolom, ezt a nyüves országot nem Gyurcsány sodorta morális válságba, abban vagyunk már évek óta!!
96, ha nem 90 óta folyik a költségvetés kozmetikázása, az emberek szájának családi adókedvezménnyel, gyessel, családi pótlékkal, 13 havi nyugdíjjal, ingyenes utazással, postabank botránnyal, megfigyelési botránnyal, hídfoglalással -és még a jó franc tudja mivel nem- való betömése! Azóta folyik itt a privatizációval és bankkonszoliddációval támogatott új gazdasági elit kialakulása, azóta tart a választási licitverseny meg a nemzeti sportként űzött adókikerülés és még sorolhatnám.
Nem voltam egy Gyurcsány fan, de most először érzem tisztán és világosan, hogy az a pasas nem hogy morális válságba taszította az országot, de pont ellenkezőleg, ő akarta kirántani belőle.
Az előző két posztom záró mondata pedig Sólyomra és Semjénre (plusz párttársai) is vonatkozik.

Ja, és még valami:
nehogy azt higyje már valaki, hogy itt 17 év késéssel a vér nélküli rendszerváltás pótolja be az akkor elmulasztott lincseléseket!
Ugyan kérem!
Azóta saját frusztrációink, idegbajaink és elégedetlenségeink fejlődtek ki, nem beszélve a protein túladagolásban szenvedő izomagyúakról és az önjelölt prófétákról meg a turáni átkot kiheverni képtelenekről.
Ha 1989-ben akasztanak a pesti utcákon, most akkor sem történt volna másképp.

Azt pedig már meg sem kérdezem, hogy amikor tegnap délután nem láttam rendőrt sisak nélkül, akkor az éjjel hogy a büdös francban szenvedhetett rendőr életveszélyes koponyasérülést?? És hogy szedhettek szét a tüntetők egy rendőrségi vízágyút?
Merthogy az elmúlt 17 évben nem csak a frusztráció és a társadalmi rétegek közötti szakadék nőtt, de a dilettantizmus is.

Tényleg mindenki elmehet a büdös picsába - én is.

Nnokérem, hát én kellemesen, tollpapalan alatt gömbölyödtem át az eseményeket. Vasárnapról hétfőre virradóra bezzeg hajnali kettőig gyötörtem magam Orosz Józseffel, ha bringám lett volna, még oda is megyek a Parlamenthez. Tegnap este aztán, megunván az egészet, este tízkor lefeküdtem aludni.
Hát ennyit az én történelmi idők iránti érzékenységemről.

Most mit mondjak?
Mondjam, hogy a képekből tisztán látszik, hogy a szokásos, főállású töntetők a béközéppel kiegészítve csinálták az egészet?
Ki a francot érdekel?
Egyébként is, többször leírtam már, hogy egy demokratikus ország együtt tud élni a saját szélsőségeseivel.
Mondjam, hogy egyre tisztábban látom az előre kidolgozott koreográfiát?
Önjelölt forradalmárok torzított hangú cédén figyelmeztetik az országot, hogy "Budapest lángolni fog...". Orbán kimegy Brüsszelbe, az mszp rájön, hogy a fidesz botrányt akar kirobbantani a "hazudtunk éjjel nappal, ezt elkúrtuk, de nagyon" című kazettából kimásolt egy perccel. Erre fogja magát és a nagyobb bajt megelőzendő ő maga szórja szét az egész beszédet. A beszéd hat, az emberek egy része (csekély része, ugyan ki a franc szeret 25 perces beszédeket hallgatni?) rádöbben, hogy Gyurcsány emberfeletti harcot vív nem csak a jobboldallal, hanem pártján, az mszp-n belül is. Elkényelmesedett, polgármesteri, képviselői, mittudom én milyen székükhöz kétségbeesetten kapaszkodó apparatcsikokat kell neki meggyőzni a reformok szükségességéről. Arról, hogy nem az a reform, ha másoktól követelnek változást, hanem az, ha maguk is átgondolják azt, amit eddig mondtak. Hogy le kéne szokni a költségvetés kozmetikázásáról (trükkök, amikről nektek nem is kell tudni) és hasonlók.
Az emberek másik része persze erősen szelektív hallású, őket könnyen fel lehet bégázni a "hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal" hívószóval. Basszus, mint az a kutya, amelyiket a "vajaszsömle!!" kifejezésre csibészeltettek! Meghallja a vezényszót, habzani kezd a szája, köd száll az agyára és tép szét mindent, ami elébe kerül.
Hát naná.
Ha van olyan idióta, aki bevállalja, hogy digitálisan eltorzított (tehát digtálisan visszatorzítható) hangon fenyegeti az országot, akkor naná, hogy van olyan idióta, aki bevállal egy kis könnygázt meg felgyújt pár autót. Meg ajtót, mert ahogy olvastam, olyan is volt.

Gyurcsány pár napon belül le fog mondani, azt pedig a jelenlegi koalíció nem fogja túlélni.
Jön majd az új Orbán kormány és néhány hónap alatt szépen megcsinálja azokat a reformokat, amikhez a Gyurcsány kormány nem volt elég erős; megszünteti a 65 éven felüliek ingyenes utazását, eltörli a 13. havi nyugdíjat, megnyirbálja, sőt tán meg is szünteti a családi pótlékot, az európában szokásos kábé 6-8 hónapra csökkent a gyes idejét, privatizálja az egészségügyet. Az oktatást viszont békén hagyja mert a társadalomnak nagyon is megfelel, ha a felső tízezer csemetéi az elit egyetemeken, a középosztály csemetéi a középszintű iskolákban tanulnak, a cigányok, a prolik és egyéb büdös, mosdatlan civilizálatlanok pedig maradnak a 8 általánosnál. Sőt, még annál se, elég azoknak a négy elemi is.
Végülis, jobb országokban ezt hívják politikai váltógazdálkodásnak.
Tömjük be a jónép száját kenyérrel, a XX. század óta ezt szociális juttatásnak hívják és szórakoztassuk cirkusszal - ezt akárhogy is hívhatjuk, nevezzük mondjuk parlamenti demokráciának. Az emberek kussolni fognak, senki nem megy majd tüntetni. Nem is mernének tünteni. A kisnyugdíjas egy mukk nélkül kifizeti majd a vizitdíjat (rövid habozás után, a biztonság okáért persze mellé teszi majd a bélelt boritékot is), a középosztálybeli csemete pedig észre sem veszi majd a tandíjat, hisz alacsonyabb lesz mint a havi mobilszámlája.
Szólni senki sem fog majd, hisz ők akarták, az az ő kormányuk lesz.
Az mszp majd kussol, az szdsz eltűnik a politikai süllyesztőben, Gyurcsány meg kibasszott jó könyveket fog írni a modern baloldalról.
Ami, legyünk őszinték, néhány év múlva fel fog támadni, mert mégiscsak demokráciában, vagy legalábbis valami affélében élünk, négy évenként szavazhatunk, így a jobboldali kormányt 3-4 ciklus múlva fel fogja váltani egy baloldali.
Így megy ez, fejlett nyugati demokráciákban legalábbis.
Közben persze ki fog alakulni egy új magyar elit .... de ezt már hagyjuk, nem érdekel, addigra nem leszek itt.

A helyzet az, hogy mindenki elmehet a büdös picsába.

Hát szépjóestét!
:-)
:-(
Első nap szabadág szerencsésen tönkretéve.
A reggel jó volt, nyújtózkodás, szöszmöszölés, ágyba-reggeli nagy séta, de aztán csak el kellett indulni, hogy a pénteken félbehagyott trutymót ma kiszálazzam. Nagyon persze nem siettem, kerültem kicsit és útba ejtettem a Parlamentet. Már tegnap éjjel is kimentem volna, ha lett volna bringám.
Nno, hát délelőtt nem volt valami nagy élmény a tüntetők közé vegyülni. Pár tucat ember lézengett csak a csikkel borított gyepen, sokan aludtak. Három fiatal, karszalagos srác a fűre terített, lepedőnyi méretű nemzeti színű zászlókon feküdt. Én igazán nem vagyok az a fajta, aki minden létező és nem létező alkalomra zászlót hurcibál magával, a kokárdát is inkább csak hagyománytiszteletből rakom ki, na de egy zászlót strandtörölközőnek használni, az azért kissé sok a hazafiságból.
Volt a gyepen más érdekesség is: sörös dobozok és egy pléden rengeteg pogácsa. Nem valami jószívű háziasszony túláradó szeretettől langyos pogácsája, nem dehogyis. Valamelyik látványpékség hatszögletű, nagyüzemi vajastésztából készült, sajttal szórt könnyűszerkezetes morzsalékából volt több kiló felkupacolva. Ha nem hallottam volna a hangszóróban valakit, aki minden mondatában legalább kétszer mondta ki, hogy "magyar nemzettestvér", nos, azt hittem volna valami kifáradóban lévő pikniken vagyok.
Aztán befejeztem a munkát, jó sokáig tartott, mert a munkahelyen is jobbára a belpolitikai válság volt a téma - jószerivel akkor kezdtem csak dolgozni, amikor a többiek hazamentek.
Hat után végeztem, gondoltam, megnézem, változott-e a tér hangulata.
Estére már sokkal-sokkal többen voltak, rengeteg nemzeti színű és árpád sávos zászló, síp, kereplő. Már két mobilWC-t is láttam, ha már teleszórták szeméttel a gyepet, legalább a bokrok alját ne rondítsák össze a tüntetők. A szónoklatokból még kevesebbet lehetett hallani mint délelőtt, a mámorosodni kezdő tömeg nem is figyelt a hangszóróra, tapsoltak, kereplőztek, sknadáltak lelekesen, a legtöbben azt kiabálták, "Most, vagy soha!". Volt egy magyar nemzeti félrészeg féltestvér, aki felváltva dünnyögte, hogy "Geci kormány mondjon le!" "Geci Gyurcsány mondjon le!". Túl nag yfigyelmet nem vívott ki magának.
A rendőrök fapofával, laza pihenjben állnak a kordonon belül. Bizisten, sajnálom őket, nem tudom mennyit kapnak ezért, de annyit biztos nem, hogy megérné egész nap puccban-parádéban-sisakban nyomni a talpukat. Remélem, legalább jár valami jó betétet a cipőjükbe, nehogy lúdtalpuk nőjön.
Dupla kerítés, rengeteg rendőrautó, még több rendőr, atyaég, mibe kerül ez a kis hajcihő nekünk, adófizetőknek?
Gyalog mentem tovább, mit látok na mit?
Hát azt, hogy a képviselői irodaházat is körbekordonozták, ott is egy csomó sisakos rendőr cirkál.
Még írni sincs kedvem, annyira hiábavaló, értelmetlen és sajnos méregdrága ez az egész hajcihő.
Inkább alszom, holnap csapok egy kiadós nagytakarítást, holnapután pedig esek neki a diplomamunkámnak.
Csak ne lennék ilyen fáradt és kedvetlen.

Jajajaj, a legérdekesebbet el ne felejtsem:
Láttam egy hatalmas zászlót. Ügyes kézzel, feketével körbeszegték a közepébe vágott lyukat, a lyukba pedig fehér selyemszalagokkal beleapplikáltak egy igényesen hímezett koronás címert. Elég érdekes konstrukció volt, mit ne mondjak.

Nno, olvasgattam itt-ott.
Hát kérem, életemben először érzem nagyon határozottan, hogy Gyurcsánynak igaza van és hogy piszok szerencsénk van ezzel a pasival - hacsak nem ő maga szivárogtatta ki ezt a kazettát - de az már nagyon durva lenne:
".....A dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kib….ott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni(?), azt tudom nektek mondani...."
vagy:
"......Az nem reform, hogy a többiek változzanak meg. Az nem reform, hogy egyébként kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát. Az a reform, hogy hajlandóak vagyunk mi is egy sor ponton átértékelni mindazt, amit eddig gondoltunk és tettünk. ..."
sőt:
"....Az az igazi botrány, hogy akiről a Laci beszél, az ő cigány embereinek, annak tized olyan jó minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem. És mióta az anyám, az anyámnak ismerik a nevét Pápán és Gyurcsány Katusnak hívják, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom: egy lószart, mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány. Hát ehhez képest, társadalmi értelemben a vizitdíj semmi. ..."
és:
"....Kikerülni a konfliktusokat önmagunk között, megijedni attól, hogy egyébként sértünk érdekviszonyokat, akkor nem szabad elkezdeni, nem szabad. Semmihez nem ragaszkodom. Úgy nem igaz, hogy én ahhoz ragaszkodom, hogy van egy valami a fejemben, hogy annak kell lenni az egészségügyben, annak kell lenni a …. Dehogy. Én ezeket a beszélgetéseket szervezem, mediálom, nyitom ki a pasikat, hogy mondják el, hogy mi van bennünk. Nem diktálom. Nem igaz. Ha diktálom, akkor, amikor le akarnak lassulni és nem akarnak megállapodni, hogy gyerünk, a hétszázát neki. Ezt tartom a dolgomnak. És ha megállapodtunk, akkor ne engedjem, hogy lelassuljanak...."
meg még:
"...Ez egy pár száz embernek, meg a családjának, meg az ismerősének a problémája a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni. Mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni. Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani. ....."
és ez is:
".....Mi lenne, ha nem az egymás közötti faszkodás miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket. És nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy időre a társadalom, a támogatásunkat. Aztán majd visszaszerezzük. Mert majd megértik. És el lehet majd menni vidékre nyugodtan, hogy megcsináltuk, a hétszázát. Nem lett mindenkinek jobb? Igazuk van. De neki, meg neki, meg neki, meg kollégiumok épültek ebben a nyüves országban végre újra. Erről szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkből lesz kerületi polgármester, mégis hány darab helyettese lesz. Fontos az is, tudom én, nem vagyok naiv. De nincs benn az ország első száz legfontosabb ügyébe. És mi döntjük el, hogy melyikkel foglalkozunk, mi. És az ország azt gondolom, hogy megérdemelné, meg mi magunk is, hogy ilyen dolgokat csináljunk. ...."
Ezt pedig csak most hittem el, hogy tényleg komolyan gondolja:
"......Csak azt tudom mondani, hogy nem fogok játszani semmilyen játszmát sem így, sem így. Tesszük a dolgunkat. Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni, és elmagyarázzátok, hogy igen, de… Ahhoz énszerintem én nem köllök. Ahhoz más kell. És írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról. ...Gyerekek!
Mit?
Kell még valamit mondanom, Ildikó?....."

:-) Szépjóestét!
Basszameg, egyszer nem viszem magammal másoddolgozni a fülbedugós kisrádióm, akkor is kitör a kormányválság. Most aztán olvashatom végig az összes hírportált, ha meg akarom tudni, hogy mi történt. Mennyivel egyszerűbb lett volna pedig portörölgetés közben tájékozódni :-(

Mielőtt még elfelejtem; Mrs. Henderson bemutatja
Egyértelműen Judy Dench miatt ültem be a filmre, imádom őt. Ízig vérig szinésznő, bármilyen karaktert el tud játszani és gyönyörű is. Egyszerűen egy csodaszép nő, akit jó nézni.
Szóval a film; valós történeten alapul. A II. világháború kitörése előtt a prüd angliában egy jó kedélyű, megöregedni nem nagyon akaró gazdag özvegyasszony kitalálja, hogy jótékonységi egyletekbe és teadélutánokra járás helyett vesz magának egy színházat. Ráadásul egy revüszinházat, és sikerre is viszi. Ebben segítségére van a Bob Hoskins alakította zsidó származású színházigazgató. A film savát borsát az ő kettősük adja; pikáns, éles, sziporkázó kis párbeszédek. Állandóan harcolnak, leteremteik egymást, összevesznek, kibékülnek, már csak megszokásból is csipkedik a másikat, nehogy véletlenül feltűnjön neki hogy tisztelik. Kicsit tán szerelmesek is egymásba, de nem nagyon.
A színház persze előbb siker, aztán bukás, változtatni kell, így jutnak el a meztelen előadásokig. Revüszinház, énekesekkel, tangóval, szteppel, a háttérben pedig festményszerűen beállított, mozdulatlan meztelen nőkkel. A pucér életképek eleinte csak művésziek(nek akarnak látszani), aztán ahogy közeledik a háború Londonhoz, úgy lesznek előbb hazafiasak, aztán bátrak, végül hősiesek is. Tényleg azok, ki hinné, hogy pucér, pénzért vetkőző nők is lehetnek hősiesek. És ki hinné, hogy az is ellenállásnak számít, ha bombázás közben is megy a műsor.
Ez tetszett a filmben a legjobban, hogy láttatni engedte a hajszálvékony határt a művészet és a pornográfia között. A kuplerosnéság és a honleányság között. Sőt, érzékeltette az elválasztóvonalat, vagy tán éppen az átmenetet a kerítőnő és egy háború nyomorította generáció megértő anyukája között.
Mindezt fanyar angol humorral, remek színészi alakításokkal, békebeli hangulatban.

Ui.: azon azért érdemes elgondolkodni, hogy a férfiaknak ugyan mitől van joguk a pénzükért meztelen nőt látni mielőtt elmennek a háborúba? Azon is érdemes kicsit tűnődni, hogy a meztelenkedés lehet-e művészi, ha a közönségnek közben a nyála csepeg. De mondom, ez a film fő erénye, hogy észrevétlenül, humorral teszi fel ezeket a kérdéseket és a nézőre bízza a választ.
Az pedig nem a szégyenlős britek, sőt, még csak nem is a bátrabb párizsiak hibája, hogy a meztelen revüszinházuk mára peep-show-á lényegült. De fogadjuk el, hogy 1942-ben, Londonban meztelen nőt mutatni forradalmi tett volt. Szexuális forradalmi tett, legalábbis.

Ajánlott olvasmány - ajánlott lassan, tagolva, minden szavát jól megforgatva olvasni:
"A magányosság elkezdődött Beér Tuviában."
Ki mástól, mint Becher Ivántól a népszabiban.

Ui.: Kéne nekem kölcsön az írásban említett Avraham Bogatir hét napja Kardos G. Györgytől.

:-) Szépjóestét!
A mai napra előírt gyötrelmeim folytatódtak; hazafelé jövet akkora durrdefektet kaptam mint az ágyú. Legalábbis akkorát szólt. Lyukadt már ki gumim, eresztett is le, de akkor csak szép csendesen kiszállt belőle a szusz. Ma nem, ma szinte felrobbant alattam a bringa - felhasadt a külső is. Nagyon megrémültem, úgy ugrottam le hogy az kis rosszindulattal akár leesésnek is nevezhető.
Amikor meg végre hazatoltam, málházok le, jön a szomszéd lakásban lakó albérlő, hogy neki a főbérlője azt mondta, hogy én vagyok a közös képviselő, nekem mondja, hogy rossz a mosogató lefolyója. Pont mióta csőrepedés volt a házban, azóta nem megy le a lé, intézkedjek.
Micsinájjak?
Merhogy mióta csőtörés volt, neki azóta ....
De könyörgöm, a vízvezetéknek mi köze van egy lefolyóhoz?? A WC lefolyik?
Az le, csak a mosogató, az nem, mióta feltörték a kapualjban a betont .....
Ember, először is nem házmester vagyok hanem közös képviselő. Másodszor, ha a klotyó jó, akkor nem a ház csatornájában van a hiba. Harmadszor, először tessék szíves lenni forralni egy kaszroj vizet és beleönteni a mosogatóba, majd az kidugítja. Ha meg mégsem, akkor tessék szíves lenni saját pénzből hívni a lakásba bele egy vízszerelőt, az majd tudja mit kell csinálni. Meg pedig nem nézem, jobb dolgom is van, mint a kedves szomszédasszony mosogatója alatt teleszívni a tüdőm szintetikus mandarin szagú légbüdösítővel. Akkor már inkább a csatornaszag, komolyan mondom.
Nno.
Majd holnap átmegyek hozzá, van itt egy fél zacskó szódám, beszórom neki, hogy a fene enné meg!
Az a legborzasztóbb, hogy nem ám kér, hanem csípőre tett kézzel követel, neki ez jár a közös képviselőtől, mintha a kocsmában rendelne még egy rundót. Én meg ugye ingyen hallgatom az ilyen baromságokat, az egyiknek a vízvezeték javítás miatt dugult el a mosogatója, a másik szerint a Cilike kopogós cipője miatt tört el a vízvezeték, a harmadik meg a postást akarja velem feljelentetni, mert összekeveri a leveleket, hát komolyan elegem van belőlük.

Nno.
Uhh.
Kilélegez .... belélegez .... ki .... be ....
Ha még lesz erőm, bár úgysem lesz, csak jegyezem: tartozom még a Mrs Henderson bemutatja című filmmel és igen erősen kezdi nyomni a bögyömet az is, ahogy a gyógyszerészkamara áll hozzá a dolgokhoz.
De úgysem lesz erőm, a mai napból nagyon elegem van.

Azért péntek délután öt órakor tudnék értelmesebb dolgot csinálni, mint a Morcos Kolléga ákombákomjait silabizálni!! Bassza meg, az, hogy ő megtanult írni, nem jelenti azt, hogy én megtanultam olvasni!
És tényleg bassza meg, mert emiatt a trehány, depressziós, félanalfabéta faszkalap miatt hétfőn be kell jönnöm dolgozni, holott szabadságon lennék!
Egyáltalán, hogy a francba képzelik, hogy ami nekik két hétbe került kézzel összekapirgálni, azt én egy délután megszerkesztem??!!! 44 oldalnyi táblázatot kell megreparálni: fejezetenként fájlokra szétszedni, beszúrni, kiegészíteni, törölni, átsorszámozni sorokat, rovatokat. És ha megszakadok, sem tudom ma befejezni, mert bogarászok ugyan, meg találgatok is, meg silabizálok szorgalmasan, rongálom a szemem ezzel a macskakaprással, de így is maradt pár szó, amit nem tudok sem elolvasni sem kitalálni. Na most hétfőn emiatt a pár szó miatt bejönni, hát az lenne csak a nagy kibaszás!
Akkor már inkább abbahagyom most, hétfőn meg magam melé veszem őuraságát, had szenvedjen egy kicsit ő is!
Szétvet a méreg, komolyan!

Húha, a bringám nagyon "harapós" lett!
Pöccre működik rajta minden: félerővel kell taposni, harap a fék, a sebváltó, nagyon jótt tett neki a spéci beállítás.
Ha ismerne valaki egy jó emberszerelőt, bejelentkeznék nála. Rám férne egy kis tuning. Dögfáradt vagyok.

:-) Szépjóestét!
:-( A nagyvárosi lét elidegenít? Elembertelenít?
Igen.
A bringám ugye szervízben, metróval mentem dolgozni, azzal is akartam hazajönni. Csak hát nem járt a metró, jó kis másfél órás kéjutazás volt 72-es trolival és 30-as busszal hazavergődni. Sejtettem pedig mi lehet az oka, de azért csak puffogtam, hogy mi a francért kell nékem ennyit szenvedni egy nyavalyás metró leállás miatt? Itthon aztán olvasom is, hogy gázolt a metró.
Tényleg nem tudom, mit kéne éreznem. Döbbenetet? Sajnálatot?
Egyik sem jön a szívemre, egyszerűen csak bosszantott, hogy a lassan araszoló, tömött buszon kellett rázatni magam. Pedig hát a metró sem kényelmesebb, csak az legalább gyors.
Tessenek vigyázni a biztonsági sávval, nem véletlenül van ott!
Ennyi egy emberélet, elpocsékolt másfél óra, kis kellemetlenség csupán, ha az ember nem személyesen érintett.


Délután aztán szövegszerkeszteni tanítottam az egyik barátnőmet. Építész a lány, illetve hát nő, ötven felé közeledik, de nyugodtan le lehet csajszizni, belevaló, jópofa, virgonc nőcske.
Mint mondottam, építész, a régi vágású, kézzel rajzolós fajtából, nagyon idegenkedik a számítógéptől, ő volt az, akinek a multkor ki kellett bogoznom az összekócolt műszaki leírását.
Nos, ma hozzáfogtunk; alapdolgok, fájl létrehozása, átnevezése.
Mert azt ugyan mondta neki valaki, hogy ne a gép által felajánlott Dok1 és Dok2 néven mentse el a fájljait, de azt már nem, hogy a Kovács1 és Kovács2 sem sokkal jobb. Most értette meg, hogy ha egy házhoz ír műszaki leírást, akkor az a legokosabb, ha mondjuk Rumbach25 néven menti el, mert akkor ránézésre tudja, hogy melyik épület műszaki leírása van ott. Ez tényleg alapdolog, de legalább egyszer értelmesen el kell magyarázni mit jelent a "beszédes fájlnév". És az értelmesen nem azt jelenti, hogy ÉN értsem, hanem azt, hogy az értse, akinek magyarázom!! Ha történetesen építész az illető, akkor építész nyelven kell beszélni vele.
Olyat sem mondtam neki, hogy akkor most megtanuljuk a Copy-Paste-t, hanem megkérdeztem, hogy szokott-e ugyanolyan szöveg előfordulni egyes műszaki leírásokban. Mondjuk a fűtésnél, hogy "központi gázkazán cirkóval, radiátorokkal" vagy hasonló. Erre tartott nekem egy kiselőadást a központi fűtésekről (hehe, nem vagyok építész :-)) de úgy tettem mintha érteném). Aztán felfogta, hogy ha egy fájlból át akar másolni egy szövegrészt egy másikba, akkor az a kijelölöm-vágólapra_másolom-beillesztem módszer, magyarul Copy-Paste - amely kifejezést ma még ki sem ejtettem a számon, ráér majd csak akkor megtanulni, ha már érti hogy mire való és be is gyakorolta.
Olyat sem mondtam neki, hogy na, most akkor megtanuljuk a fejlécet és a láblécet kezelni. Csak megkérdeztem, nem lenne-e jobb, ha minden oldal aljára oda lenne írva, hogy ki készítette a műszaki leírást, meg mondjuk a tervezői engedély száma. Minden egyes oldalra, pont úgy, mintha előre nyomtatott céges papírja lenne. Felcsillant a szeme, nahát, ilyet is lehet? Mondtam igen, és láss csodát, úgy kezeli a nézet menüben a fejléc-lábléc almenüt, mintha mindig is azt csinálta volna. A végén még ő kérte, hogy ha már a tevezői száma ott van, hát akkor a dátumot is írjuk be, merthogy az is kéne. Monden oldalra, igen! Alulra, vagy felülre? Alulra hát, felül hülyén néz ki, szóval akkor az a lábléc? Igen, mondtam, az a lábléc, írd be. Pontosabban szúrd be, mert a gép azt is tudja, magától beírni a mai dátumot, sőt az órát és a percet is.
Innen már csak egy lépés volt az, hogy a Ctrl+Enter billentgyűkombinációval új oldalt tudunk nyitni. Igen, mert a gép hülye, ha úgy csinálokok új oldalt, hogy nyomok egy csomó entert egészen addig, amig új lap nem kerül elő, akkor azt a gép nem új oldalnak értelmezi hanem csak simán 8 vagy 10 üres sornak. De ha azt mondjuk neki, hogy Ctrl+Enter az azt jelenti hogy ez egy új oldal, onnastól kezdve már nem a tetőszerkezetről van szó, hanem mondjuk a fűtésről.
Mondjuk. Vagy mit tudom én, nem vagyok építész.
Hálistennek.
Sosem bírnám megtanulni.....
Nno, hát valahogy így, közben megittunk egy vodkásüvegnyi házi ribizli szörpöt, a rottveilerje teljesen összenyálazta a farmerom, én meg úgy elfáradtam a nagy alkalmazkodásban mintha zsákoltam volna, de a barátnőm szeme csillog, alig várja a következő leckét, még házi feladatot is kért.
Hhuuu.
Közben elpöttyintette, hogy egyre kevesebb a tervezői munkája, valami ismerősénél lesz egy héten háromszor kézbesítő és takarító.
Basszus, az ész megáll, micsoda pocsékolása ez az emberi erőforrásnak? Merthogy én, a félresikerült már nem paraszt és már nem melós, de még messze nem is értelmiségi itt őrlődök a biztos takarítás és a bizonytalan irodai favágómunka között, az egy dolog, abban én is hibás vagyok! Na de egy építészmérnök????
Az ész megáll.

-------------------------------------------------------------------------------------------------
Utóirat:
lehet, hogy oldaltörést nem Ctrl+Enter, hanem Alt+Enter billentyűkombinációval lehet beszúrni?
Így, hogy nincs előttem a wörd, bizisten nem tudnám megmondani.
És tessék, játszom itt az eszem, hogy micsoda egy profi vagyok :-(

:-) Szépjóestét!
Kissé hektikus nap.
Reggel az Árpád és Margit híd között fél úton kaptam egy defektet. Pont nagyon félúton ahhoz, hogy se a munkahelyre betolni, se hazatolni ne legyen érdemes a bringát. A "kollégák" persze roppant segítőkészek, fél perc alatt két bringás is mondta, hogy a népfürdő utcában van szervíz - mivel segíteni nem tudtak (akkora lyukat kaptam ugyanis, hogy amit a pumpa befújt az azonnal távozot a gumiból). A szervízt megtaláltam, nagyon szép műhely, kedves szerelő, de dugig volt munkával, délutánra vállalt csak. Hurrrá, négyre amúgy is vár a szerelő, legalább két szétszedést kell fizetnem.
egy defekt 1600 ft, új belső + szerelés, tényleg kibírhatott volna a gumim még 5 km-t.
Na mindegy.
A szerelőtől metróval mentem a munkahelyre, jó móka volt, macskanadrágban, bugyi nélkül, 44-es férfiingben, reggeli zuhany nélkül, a félútig elszenvedett izzadtságból száradozva.
No mindegy.
Délután felszedtem a bringát, alig mentem pár száz métert, kattogni kezd az első kerékben az agy.
Az eszem megáll, az a nyavalyás tudta, hogy 4 órára viszem a szerelőhöz - 4 óra előt 10 perccel szétment benne a csapágy. Ráadásul a szerelőm rosszul rendelt, sima Caprine villát kapott teleszkópos helyett. ez azért baj, mert most a csapács miatt muszáj javítani, viszont jövő héten a teleszkópos villa miatt ismét két napig nélkülöznöm kell a bringát.
Mindegy, a pacit otthagytam, átfűzi a küllőket, átnézi a bowdeneket, fékeket, mittudom én miket. A láncomat megmérte, azt mondta, ezzel még mehetek vagy 100.000 kilométert. Mert hogy közben neki is elmeséltem a bringa(nem)cserés történetemet és ő is azt mondta, hogy kár lett volna a balance-ot megvenni. Kiszámoltuk, ebben a bringában van kábé 150.000 km - 3 év alatt. És van még benne legalább négyszer ennyi.
Nem olyan rossz. sőt.
Azt hiszem, soha többé nem lesz másféle bringám.
Az új Caprine trekking már aluvázas, 7 sebességes agyváltós, lengéscsillapítós nyereggel.
Hmm, nyamm, a nyálam majd elcseppen utána.
Egyetlen hibája, hogy egyenes kormánya van, én meg nagyon szeretem a mostani bringám enyhén ívelt kormányát.
Nno. Amúgy is van még 6-7 évem, amig cserélni leszek kénytelen.

Más
A piacokon nagyon olcsó a padlizsán, most érdemes kosárszám venni!
Egyik kedvenc receptem az olaszok "Parmezzana melanzana"-jából fejlesztettem tovább.
Ők kábé fél centis szeletekre vágják a padlizsánt, besózzák és egy felfordított leveses tányérra fektetik a szeleteket. Fél óráig pihenni hagyják, ez alatt az idő alatt a szeletekből egy ronda, fekete lé szivárog ki. Azért teszik a tányér homorú oldalára, hogy ki tudjon folyni ez a gusztustalanság. Utána a szeleteket zsemlemorzásba forgatják majd bő, forró olajban kisütik. A panírozott padlizsán szeleteket aztán tepsibe rakják. Egy réteg padlizsán, arra vékonyra szeletelt mozzarella sajt, jó bőven oregánó, pár szelet paradicsom, majd kezdik előlről; rántott padlizsán, mozzarella, oregánó, paradicsom. Közbe-közbe néha kevés só, a rakottast padlizsánnal zárják le majd jó bőven megszórják reszelt parmezán sajttal. Ezt az egész cuccost betolják a sütőbe és jól átsütik.
Valami királyi csemege, egy baja van csak, a rántott padlizsán rengeteg olajat szív fel.
Van egy másik padlizsán ételük is, az egy "antipaszta", azaz előétel.
A szintén kábé fél centisre szelt padlizsánt roston, vagy rácsos aljú serpenyőben megsütik úgy, hogy szép, barnára pirult rácsok díszítsék a padlizsánszeleteket. Ízlésesen elrendezve lapos tálra (spelunga) fektetik és meglocsolják almaecet, olívaolaj, apróra vágott petrezselyem, oregánó, apróra vágott, szárított csilipaprika és zúzott fokhagyma keverékével. Pár órát hűvös helyen hagyják érni és pirítós kenyérszeletkékkel tálalják.

Nno, szóval én a két technológiát ötvözve kitaláltam a brünhilde féle rakott padlizsánt.
A padlizsánt úgy készítem elő mint az "antipaszta"-hoz, azaz a felszeletelt padlizsánt száraz serpenyőben addig sütöm, amig a serpenyő mintázata belepirul és a szeletek megpuhulnak. Utána ugyanúgy járok el mint a "parmezzana melanzana" esetében, azaz a padliszán szeleteket mozzarella sajttal és paradicsommal rétegezve lerakom, oreganoval és pici sóval fűszerezem. Mivel a padlizsán szárazon pirul, közbe meg-megcsepegtetem olívaolajjal. A rakottas tetejét jó bőven megszórom reszelt parmezán sajttal és addig sütöm, amíg guszta barna foltok nem olvadnak a sajtra.
A száraz serpenyőben sütést nem muszáj utánozni, én azért találtam ki, mert alapvetően nem szeretem a bő olajban sült ételeket. A mozzarella és a parmezán is kiváltható reszelt trappistával, de nem érdemes ezen spórolni mert az olcsó sajt minősége, khm, khm, hogy is mondjam, szóval hagy némi kívánnivalót maga után.
Ja, és még valamit: az olaszok egyáltalán nem hámozzák se a padlizsánt, se a cukkinit. Én sem javaslom. Lehet ugyan a hámozókéssel házimártírkodni, de minek? Héjastól sokka-sokkal ízletesebb a padlizsán.
És még egy jótanács: a grillezett padlizsán remekül bírja a fagyasztást, tehát, ha egyszer már bevállaljuk, hogy összefüstöljük a lakást, akkor érdemes egy egész kosár padlizsánt feldolgozni és a megpirított szeleteket bezacskózva lefagyasztani.

Szeptember 11. van.

Öt éve éppen az elektrotechnika vizsgámra készültem, jószerivel már második napja nem aludtam semmit. Tisztán látszott, hogy még egy éjszakát rá kell vernem. Főztem hát egy kávét, addig bekapcsoltam a rádiót - napok óta nem hallottam már híreket, semmit nem tudtam a külvilágról. A Kossuth szólt, este hat óra körül, az Esti Krónika ideje. Mondják, hogy repülőgépek csapódtak a WTC-be, a tornyok ledőltek, még nem tudják pontosan, de sok ezer halott. Repülő csapódott a Pentagonba is. Washingtont lezárták. New York-ot hermetikusan lezárták. A világ szinte összes repülőterét lezárták. És katonai szakértők, külpolitikai szakértők és egyáltalán, mindenféle szakértők nyilatkoztak. Én meg közben küzdöttem az álmossággal és élvezettel szívtam be a kotyogóban bugyogó kávé illatát ..... hmmm, ez finom, na majd ez helyreránt, kicsit szusszanok és esek neki a példatárnak - gondoltam magamban. Meg azt, hogy mit izélnek ezek ott a rádióban, ezt már Orson Welles is eljátszotta egyszer. Világok támadása vagy mi volt a rádiójáték címe, egész amerika pánikba esett, de már abból is filmet csináltak azóta, hát csak nem hiszik hogy most én bedőlök egy rádiójátéknak és azonnal csomagolni kezdek? Ugyan már, hát legalább valami újat találnának ki, de nem, ezek még ahhoz is kevesek. Lejött a kávé, cukor, tejszin, kavargatás. Csilingel a kanál a pohár oldalán, hmm, nyamm, ezt imádom, itthon soha nem iszom csészéből a kávét, csak pohárból, mert csak az üveg tud így csilingelni.
A rádióban mondják, hogy most kivételesen nem mondanak sporthíreket.
Nahát, ezek nagyon komolyan veszik magukat, gondoltam magamban.
Megittam a kávét és mint a villám csapott belém, hogy már több mint fél órája szól a rádió és még nem volt reklám!!!
Ember, ezek nem adnak reklámot!!!
Hallgattam az éppen aktuális szakértőt, Osszama Bin Laden, öngyilkos merénylet, lezárták a repülőtereket, mittudom én. Rohanok a telefonhoz, remegő kézzel tárcsázom az egyik barátom; - Te, neked van tévéd, van most benne valami híradó féleség? Mondja, hogy délután három óta el sem tudott mozdulni a tévé elől.
Szóval igaz.
Repülőgépek, a tornyoknak? Utasokkal együtt? Egyenesen, direkt? Szegények! És ledőltek? Ja, mint a kártyavár. Az arabok meg tapsoltak, mint a színházban? Tejóisten!! Az a szerencsétlen titkárnő reggel főzi a kávét a főnökének, aztán egyszercsak bejön az ablakon egy repülőgép?!!
Jézus!!
Háború van!!!
és mikor ér ide? mert hogy ideér, az biztos!
Hiszen csak most ért véget délen, tele van a világ egymást gyűlölő apró pici nemzeti, vallási, meg mindenféle egyéb alapon szerveződő csoportokkal, alig várják hogy újrakezdhessék, naná, hogy ideér.
Nem tudtam többé kikapcsolni a rádiót, egész éjjel hallgattam a rendkívüli adást.
És egész éjjel remegtem, engem a délszláv háború is nagyon megviselt, meg egyébként is, még nagyanyámtól tudom, hogy gyufa, cukor, só, liszt, zsír és szárazbab mindig legyen otthon.
Meg egyáltalán.
Az emberiség sokezer éves történelmében alig néhány nap van, amikor a Földön soha sehol nem volt háború. Merthogy háború kell, anélkül túlnépesednénk. Meg különben is, a tőke érdeke a hadimegrendelés, meg különben is, a technikai fejlődés első lépcsője is a haditechnikai felhasználás, aztán a szórakoztató ipari és végül megjelenik a felfedezett izé a mindennapi életben. Tessék csak megnézni mondjuk a térinformatikát, vagy a robotikát.
Na ugye!

Másnap persze úgy buktam elektrotechnikából mint a sicc. A harmadik, félelemben átvirasztott éjszaka úgy söpörte ki a fejemből a két éjszakán át magolt képleteket, mintha soha nem is láttam volna őket.

Aztán két hónap múlva bólogattam, hogy persze, logikus, Osszama Bin Laden Afganisztánban van, elkapják és slussz-passz, vége a szörnyűségeknek. Ha tizenegy több mint három, akkor egy pláne jóval kevesebb mint tízmilliárd, hát naná, kapják el és legyünk túl rajta.
Nem kapták el.
Közben terjedt a vicc, hogy "Afganistan is pronaunced Iraq", kicsit tétován ugyan, de röhögtem, értem én a viccet, angolul is tudok.
Meg egyébként is, népírtás folyik ott, meg tömegpusztító fegyvereik is vannak, meg diktatúra, meg minden. Jobb lenne ugyan, ha magyarok oda már nem mennének, de persze, szövetségesi politika, meg egyébként is, félelemben nem lehet élni, különben is, műhold felvételek vannak a vegyi fegyvereket menekítő karavánokról.
Azok a karavánok mennek a sivatagban és hordószám viszik biztos helyre a tömegpusztító mérges gázokat.

Aztán szépen lassan kezdett szivárogni az igazság.
Hogy az iraki hadsereg hamuvá vált és főnix madár módjára partizánokban, gerillákban és öngyilkos merénylőkben kelt új életre.
Hát igen, ez már ugyan közhely, de ugyebár az olaj a világgazdaság üzemanyaga.
Meg hogy azok a karavánok nem is léteztek.
Vegyi fegyverek pláne nem léteztek, vagy ha mégis, már régen lejárt a szavatosságuk.
Meg hogy a világ egy része köszöni szépen, de nem kér a nyugati demokráciából.
Legalábbis nem ilyen gyorsan.
És pláne ilyen demokráciából nem kér.
És egyáltalán, az a terjeszteni való demokrácia nem is valódi demokrácia, sokkal inkább csak annak festett képe.
Sőt, kisminkelt pofája.

Utóirat
több mint egy év múlva, 2002. szeptember. 14-én négyesre vizsgáztam elektrotechnikából.
Viszont az amerika által Irakban terjeszteni kívánt demokráciáról azóta lekopott a smink és a szabadság fennséges szépségű istennőjéről már tisztán látszik hogy nem több mint egy ragyavert, vérbajos ribanc.

:-) Szépjóestét!
Egy nagyon hosszú nap tanulságai:
1. hűvösek a reggelek, nagyon jólesik a csinos, formás kis tűz mellett melegedni és sült szalonnát falatozni pirított kenyérrel és pritamin paprikával.
2. dolgozni még vasárnap is kell. ez van.
3. Judy Dench egy tünemény, akinek minden filmjét látni kell. Ezt is. Ha másért nem azért, mert felső tízezerbéli angol hölgy szájából most először hallottam a "who the fuck cares?" kifejezést - és nem ez volt a filmben a legjobb poén. Bővebben holnap.
4. Már Cavintonék is észrevették, hogy a pesti dugókban igen felemás dolog tempót emlegetni, pláne választási kampány célzattal. Azt csak ma tünt fel, hogy a közlekedéssel felettébb elégedett, kellemesen borostás reklámfiatalember nincs bekötve. A válla felett, szinte észrevétlenül símul az ülés kárpitjára a biztonsági öv. Mondjuk, nem ez a legnagyobb baki, ami miatt Demszkynek nem kéne nyerni.
Csak akkor kinek? Mert Tarlósra szavazni nem fogok, az tuti. Marad Katona Kálmán. Neki legalább szép bajusza van - ha programja nincs is. Igaz, az a másik kettőnek sincs, úgyhogy tulajdonképpen mindegy is, hogy kire szavazok - vagy nem szavazok.

:-)) Szépjóónapoootttt!!
Visszatérve a tegnap estére ; hmm, nyamm, fincsi, szórakoztató, intellektuális este volt :-))) Kicsit spicces is, de csak azért, mert délben ettem egy káposztás lángost, az egész napra eltömített, nem ettem utána semmit, aztán este ittam egy pohár sört és aztán még egyet, hát az a déli lángos kihűlt helyének kicsit sok volt. Viszont jól esett :-))

Szóval a tegnap este Kaptárlakóval a Művészetek Palotájában voltunk egy igen érdekes koncerten - az elmúlt száz év 6 leghíresebb elektronikus hangszerét gyűjtötték össze és szólaltatták meg egy szinpadon. Ráadásul nem akárkik, a Hammond orgonán például Fogarasi János, a Fenderen pedig Szakcsi Lakatos Béla játszott - csak hogy a magyrokat említsem.
De ne szaladjak annyira előre, ez már a koncert második felében volt.
Az első hangszer egy Theremin volt, amiről én még soha nem hallottam. Nem csoda, eddig nem különösebben érdekeltek az elektronikus hangszerek - azért is mentem el a koncertre, hogy pótoljak valamennyit ebből a mulasztásomból.
El voltam bűvölve.
Soha nem láttam-hallottam még olyan hangszert, amit a művésznek nem kell megérinteni ahhoz hogy megszólaltassa. Ha ez engem, a digitális világ születésének szemtanúját ennyire meglepett, elképzelem, milyen hatást gyakorolhatott 1906-ban!
Mint egy varázslat!
A művésznő mozdulatlanul, mezítláb állt a hangszer előtt, egyik kezét egy hurok alakú antenna fölött, a másik kezét pedig egy egyenes antenna előtt mozgatta. Nagyon finom mozgásokat kell elképzelni, kitárta az ujjait, vagy csak finoman feljebb emelte, mindig más színű és erősségű hangokat csalt ki a gépből. A titok könnyen megfejtehető; egy elektromágneses térben mozgatta a kezeit és a hangszer ennek a mágneses térnek a változásait konvertálta hangokká. Elképesztő. És ráadásul a hangszer gyönyörűen szólt, leginkább egy fátyolos, távoli gordonkára hasonlított a hang. És nem akármilyen művek szólaltak meg rajta, Ravel és Rahmanyinov írt darabokat a Thereminre.
A többi hangszer már nem volt rám ilyen elementáris hatással, azok már billentyűzettel felszerelt elektromos orgona kinézetű szerkezetek voltak - legalábbis ránézésre.
A műsor szerves részét képező kultúr-, zene- és tudománytörténeti ismertető persze rányitotta a szemem a kölönbségekre. Az egyik hangszer különböző anyagokból készült membránokat (gongokat) szólaltat meg, a másikban rövid kis magnószalagokra rögzített hangmintákat. Hegedű, fuvola, mindenféle hangok fel vannak véve magnóra, a művész "csak" a megfelelő billentyű lenyomásával kiválasztja, hogy éppen melyik hangszer melyik hangját kívánja megszólaltatni.
Lenyűgöző.
Voltak persze apró hiányérzeteim.
Nagyon szerettem volna pédául, ha az Ondes Martenot-on játszó művésznő kezét kivetítik. Ő ugyanis nem csak a billentyűzeten játszott, de a bal kezével egy kis fiókocskában is matatott, hát nagyon szerettem volna tudni, hogy ott mi történik.
Vagy a Hammond orgona. Ha már elmondják, hogy elsősorban a méregdrága templomi orgonák kiváltására fejlesztették ki, nagyon szívesen hallottam volna rajta mondjuk Bachot vagy egy jó gospelt.
És a Mellotron. Szakcsi Lakatos fantasztikusan játszotta a Fenderen Duke Ellington egyik híres számát, de a Mellotron nem az ő hangszere, nyávogott a keze alatt. Nagyon jó lett volna ha egy olyan művész szólaltatja meg, akinek ez a hangszer a specialitása - ha már a Beatles is ezt használta. Egyébként is, nagyon hiányzott a rock erről a koncertről. A szintetizátorokat legtöbbet mégis a rock bandák használták/használják, hát helye lett volna valami Doors-nak vagy Mick Jaggernek.

Ezek persze csak az én apró kis hiányérzeteim, a koncert mindezzel együtt is egy potenciális világszenzáció. Én a szervezők helyében nem hagynám itt abba. Ha már hosszú hónapok munkájával összeszedték ezeket a múzeális hangszereket és a rajtuk játszani tudó művészeket, hát én bizony együtt tartanám a csapatot és elindulnék egy világkörüli útra. A MűPa dugig volt, máshol is vannak a technika és a zene iránt érdeklődők.
A neten három jegyet rendeltem, de végül Kaptárlakó barátnője nem tudott eljönni. A pénztárnál próbálkoztunk túladni a feleslegessé vált jegyen, azonnal hárman csaptak le rá - egy idős úr lett a nyertes, azon egyszerű oknál fogva, hogy csak egy jegyünk volt, a többieknek kettő kellett volna. Valami mérnökember volt, nagy boldogan szorongatta a jegyet és csak azt sajnálta, hogy a műsorfüzetben nincsenek kapcsolási rajzok.
Én nem vagyok ennyire maximalista, engem bőven kielégített az, hogy bepillanthattam az elmúlt száz év kultúr- és technikatörténetébe.
Köszönet a rendezőknek.

Próbálok nem rosszindulatú lenni, de az olyan állatnak, aki járdán, parkban, Duna-parton és minden egyéb helyen üveget összetör azt kívánom, hogy egyszer arccal essen bele a saját üvegcserepeibe. Vagy még inkább seggel, úgy, hogy a mentőben csak hason fekve tudjon utazni. Aztán amikor csipesszel kiszedegették a seggéből glutealisaból az üvegszilánkokat úgy gyúgyuljon, hogy külön kellessen neki tetoválást terveztetni, hogy a forradásokat valamennyire elfedje a minta.
Ámen.

:-) Szépjóestét!
Vagy szépjóreggelt? Mindegy, valami ilyesmi :-))
Csak gyorsan, címszavakban, mert orra bukok a fáradtságtól:
1. Theremin rulez!
2. Zlaty Bazant rulez!
3. Kaptárlakó rulez!
A többit holnap, ha felébredtem.

".....Egyszer öt percig nem dobott neki senki labdát, valószínűleg akkor esett teherbe....." Bacher Iván a NOL-on.

Sok hűhó semmiért. mti
Mondhatnám, hogy a helyzet még nem érett meg.
Mondhatnám, hogy boldogok a lelki szegények.
Mondhatnám, hogy a szar még nem ér a szánkig.
Nem mondok semmit.

:-) Szépjónapot!
Mégsem vettem meg.
Úgy történt, hogy betelefonáltam, el is tetettem. Aztán amikor mentem be a boltba, földbe gyökerezett a lábam; a kirakatban ott volt (130-ról 90 ezerre leárazva) egy aluminium női vázas, első teleszkópos, nyereg teleszkópos, kombinált kormányú, 21 sebességes trekking. Álltam, bámultam és azt mondtam, hogy nékem ez a bringa kell! A Caprine-ba is így szerettem bele, első pillantásra, hát ha nekem ennyire a trekkingek tetszenek, én soha az életben nem fogok megszeretni egy mountain-t. Mint ahogy nem is szerettem, volt már olyanom - igaz, valami gagyi teszkó gazdaságos, de azt leszámítva sem éreztem magam jól azon a bringán soha.
Szóval, ha már újat veszek, nem érdekel az ára, jó legyen, kényelmes legyen, szeressem.
Hanem, micsoda HüPi vagyok én, gondoltam magamban, egy trekkinget lecserélek egy másik trekkingre? Illetve hát nem csak gondoltam, hangosan ki is mondtam. Erre azt mondja nékem az eladó srác, hogy ő bizony nem cserélne le egy Caprine-t egy Balance-ra. Még akkor se, ha az teleszkópos, sőt, még akkor se, ha aluvázas. Négy évig árult Caprine-t, strapabíró, jó bringák. Ő inkább elvinné egy jó szervízbe és rakatna rá teleszkópos villát meg átfűzetné erősített küllőkkel.
Mondja ezt nékem a bolti eladó!!!
Álltam, próbáltam elzárni a szájamból csorgó nyál csapját és beismertem, hogy igaza van.
Van egy bringám, sőt, egy jó bringám, amit imádok- akkor mi a francnak cseréljem le egy hasonlóra, hm?
Még egy esélyt azért adtam, megemeltem a kiállított darabot - hiába aluvázas, nem könnyebb mint az enyém, mert ennek dupla váza van.
Döntöttem, megköszöntem a tanácsot, hálából vettem nála egy zöld esőkabátot és egy futócipőt, aztán kijöttem a boltból.
Hazafelé pedig beugrottam a szervízbe, 15 ezerért tudnak nekem teleszkópos villát szerelni, a küllőfűzés meg úgyis aktuális és legalább átnézik a fékeket, sebváltót is. Kedden viszem a pacit, csütörtökre kész.
Hiába, nno, be kell vallanom, hogy hűséges típus vagyok, nem szeretem a dolgaimat csak divatból lecserélni.
Már persze a működő, sőt, jól működő dolgaimhoz ragaszkodom.

:-) Szépjóestét!
Hulla fáradt vagyok, egyre rosszabbul bírom a csütörtököket.
Jól indult pedig a reggel, az Árpád híd előtt mellém vágódott egy nagyon fiatal, nagyon mokány, nagyon szép mosolyú srác. Kezétcsókolommal köszönt, jól megnézte alattam a bringát és közölte, hogy megismer, szoktunk találkozni. Mondtam lehet, én még csak két hete járok ezen az útvonalon, egyelőre örülök hogy élek, nem igazán nézegetek magam körül. Azt kérdezte még, megyek-e 22-én. Mondtam valószínű, feltéve ha nem csütörtökre esik, de nem, az idén péntekre, úgyhogy ott leszek. Ennyi volt a párbeszéd, már ott is hagyott, szinte állva maradtam a placcon. Ha legközelebb találkozunk, megnézem hogy van-e a bringáján magassági kormány.
Egészen elöntötte a szívemet valami jóleső melegség - valami akolmeleg féleség.
Annyira különbözőek vagyunk, én, a leamortizált, negyvenes, nagyseggű háziasszony a fotel-nyergű trekkingemmel, mackóalsóban izzadva, ő meg, a fiatal, kirobbanó kondicióban lévő fiú a 21 vagy inkább több sebességes géppel. Annyi a közös, hogy mind a kettőnk alatt két kerék van, és ez elég ahhoz, hogy együvé tartozónak érezhessük magunkat.
Elég ahhoz, hogy átjárjon valami akolmeleg.
Már a Margit hidat is elhagytam, amikor az eszembe jutott, hogy már legalább százszor megfogadtam, hogy az életben többet semmiféle akolhoz nem fogok tartozni, tessenek engemet békén hagyni a mindenféle szívmelengető akciókkal, nem bírom már én a hőmérsékleti ingadozásokat.
Azért 22-én persze ott leszek.

A hétvégén kimaradt (valahogy nem volt kedvem írni, van ez így), hogy megnéztük a Tigris a hóban című olasz vígjátékot.
Mostanában láttam elég drámát és háborús filmet, valami könnyedre és humorosra vágytam. (igaziból egy jó pasira vágytam volna, de pár hónapja sikerült végleg szakítanom vele, úgyhogy ezt inkáb hagyjuk)
Szóval Tigris a hóban.
Valódi olasz vígáték, nagyon olasz humorral.
Egy szerencsétlen kinézetű, szórakozott, lúzer pasiról szól a film, aki álmai nőjét hajkurássza. Fut a szoknyája után, nem lát, nem hall, mindenképpen meg akarja dugkapni és mire észreveszi, a háború dúlta Bagdadban találja magát. A nő balesetet szenved, ez a szerencsétlen meg Stan és Pan, vagy még inkább Chaplin stílusában próbálja megmenteni az életét. Persze sikerül neki, naná hogy sikerül, a lúzerek, ha elég kitartóak, mindig sikerrel járnak. A nőt azért nem kapja meg, legalábbis a vásznon nem, de a nézővel tudatják, hogy folyt. köv., aki megdugni való az nem maradhat megdugatlan.
Más csattanója is van a filmnek, az olaszok nagyon jók az intellektuális humor műfajában. Az a bizonyos csattanó a legjobb amit manapság láttam-hallottam, még engem is meglepett - én pedig elég jó vagyok abban, hogy egy film első öt percéből kitaláljam az utolsó öt percét.
Szóval az első kockától az utolsóig végigröhögtem a filmet és csak most, három nappal a megtekintése után jutott el a tudatomig, hogy atyaég, az olaszoknak nem is tudom hány embere veszett oda, és mégis mernek viccelni az iraki háborúval.