:-) Szépjóestét!
Amíg sül a malac, tán össze kéne foglalnom ezt az elmúlt esztendőt. Tán ... össze .... kéne .... de minek?
Minek?
Teljesen fölösleges, évek óta tudom már hogy egy Óévvel semmi nem múlik el és egy újjal semmi sem kezdődik.
Jókívánságokat persze illik kifejezni, úgyhogy kívánok mindenkinek boldog Új Esztendőt.


Más:
babonás vagyok, vagy csak a hagyományokat tisztelem, magam sem tudom, de holnap mindenki főzzön lencsét!! A tavalyi főzelékem receptje itt van. Én jövőre lencsesalátát készítek; az átválogatott (ez a legfontosabb, hogy az újév első napján minél több lencseszemhez érjünk hozzá!!) és megmosott, egy-két órára beáztatott lencsét csipet sóval és néhány babérlevéllel hideg vízben felteszem a kuktába. Kábé 10-15 perc alatt puhára fő. Közben uborkagyalun hajszálvékonyra szeletelek egy fej hagymát (nekem most van itthon az ezüsthéjú eszterházy hagymám, de lilahagyma vagy vöröshagyma is jó) és csipet sóval meghintve pihenni hagyom. Lehűtöm a kuktát, a lencsét azon forrón leszűröm, összekeverem a kicsavart hagymával és felöntöm jó sűrű paradicsomlével. Együtt hagyom kihűlni és érni pár órát. Nálam a ma estéről maradt hideg malacpecsenye lesz hozzá.
Hát ennyi.
A leszűrt főzőlét nem kell kiönteni, egy marék lencsével és némi leveszöldséggel, vékony rántással isteni levest készíthetünk belőle.

Tényleg boldog Új Évet mindenkinek!

:-) Szépjóreggelt!
Ma reggel madáretetés után jövünk haza és egyszercsak jól hallhatóan, határozottan és felismerhetően megszólalt egy nyitnikék.


Nyitnikék! Nyitnikék!
Szívnek és tavasznak nyilni kék!

:-))
Vajszínű meginvitált egy játékra. Így év vége felé úgyis itt vagyon az ideje a lelki szemetesek kiüritésének, úgyhogy nem bánom, ám legyen.
Íme, 5 rossz tulajdonságom amit úgy általában, de itt a blogon különösen szeretek eltitkolni magamról.
1. Nem tudok játszani. Mindent -ezt is- vér komolyan veszek.
2. Ha valami nagyon nyomja a lelekem, jobban meg tudom írni, ha van a kezem ügyében egy pohár száraz vörösbor. Szódával hígítom, hogy elkerüljem az alkoholizmusnak a látszatát. Pontosabban, hogy legalább a látszatát elkerüljem.
3. Mint a legtöbb ember, én is gyáva vagyok és mindig a legkisebb ellenállás irányába húzódom. Ezért van például, hogy a munkahelyemen a legjobban szegény Cuppancs Kisasszonyt útálom. Pont azt a szerencsétlent, aki a legcsendesebb, aki soha senkinek nem árt, akinek közülünk tán a legnehezebb a sorsa és akinek más bűne sincs, mint a teljes inkompetenciája és butasága ellenére is meg tud maradni egy munkahelyen pusztán azzal, hogy szánalmat ébreszt maga iránt.
4. Az idő múlásával egyre hajlamosabb vagyok arra, hogy ha valami (munka, vizsga, nagytakarítás, szakítás, adóbevallás, stb.) nagyon a körmömre ég, kimerültségre hivatkozva alvásba meneküljek. Gyakorlatilag bármilyen határidőt lelkiismeretfudalás nélkül át tudok aludni.
5. Az első pontban leírtak alaján nem csak hogy én nem tudok játszani, de szívesen elrontom mások játékát is - például soha nem adok tovább lánclevelet és piramisjátékot. Ezt sem fogom.
Bocs.

Nos, reméltem hogy nem, de mégis megtörtént; ma hajnalban kivégezték Szaddam Husszeint. (bbc)
Nem, nem azért elleneztem a kigzést mert finomlelkű vagyok és hú de liberális, hogy mindenféle halálbüntetést ellenzek. Ezúttal szó sincs ilyesmiről, ha valaki, hát ő rászolgált a kötélre. Az irakiakat is megértem hogy szomjúhozzák a bosszút, a "szemet szemért, fogat fogért" ösztöne sokkal régebbi és mélyebben van beivódva az emberiség tudatába, mint a halálbüntetés ellenzése.
Miért reménykedtem mégis abban, hogy nem hajtják rajta végre az ítéletet?
Az ország és a benne lakók érdeke lett volna, hogy a diktátoruk minél tovább életben maradjon és feltárassák vele az elmúlt 30 évük valamennyi mocskát.
Az a gazember két háborút indított el, sok ezer ember kínhalála szárad a lelkén. Sok tízezer ember szenvedett miatta igazságtalan bebörtönzést. Sok százezer életet tett tönkre, kifosztott és nyomorban tartott egy egész hatalmas, jobb sorsra érdemes országot.
148 ember legyilkoltatása óriási bűn. Az 148 fiát sirató édesanya, 148 özvegy, nem tudom hányszor 148 árva. Nekik most igazságot, legalábbis az irakiak szerinti igazságot szolgáltattak.
És ki fog, pontosabban kin fognak igazságot szolgáltatni a többi sok tízezer özvegynek, árványak és megkínzottnak?
Ők vajon magukénak érzik az ítéletet? Meg fogják valah tudni, hogy ki kinek és milyen parancsot adott ki? Meg fogják valaha tudni, hogy pontosan miért kellett meghalniuk vagy börtönben senyvedniük?
Aligha, mert a kiadott parancsok tartalma és címzettje, sőt, sugallmazói is belehullottak a Szaddam Husszein bitófája alatt felnyíló semmibe.
És arról még nem is beszéltem, hogy nyilván vannak számlák, dollármilliárdokat tartalmazó számlák amikról talán soha, de jó esetben is csak évtizedek múlva fogunk tudomást szerezni. Az meg, hogy ezekhez hozzáférhet-e jogos tulajdonosa, az iraki nép szintén kétséges. És vannak raktárak és arzenálok is, amiket szintén csak a véletlen tud majd felfedezni.
Szóval értem én, hogy "szemet szemért és fogat fogért", de azoknak, akik egy nép igazságáért felelnek tisztában kéne lenniük azzal is, hogy az igazság megismerése fontosabb, mint az azonnal kielégített bosszúvágy.
Arról nem is beszélve, hogy sokak szemében Szaddam már az elfogása pillanatában mártírrá vált, az elítélése és kivégzése pedig teljessé tette ezt a mártíromságot.
Ráadásul ma reggel már 30 iraki meghalt egy öngyilkos merényletben.
Szóval a diktátor kivégzése nem lezárt egy szakaszt, sokkal inkább új, még az eddiginél is véresebb fejezetet nyitott Irak történetében.

Szépjóestét!
Az van, hogy tényleg nem bírok magammal, mindent csinálok, csak hogy a figyelmem eltereljem. Most éppen egy kérdőívet tettem ki oldalra.
Így a váratlan e-mailje után Szilveszter tájékán pont jól jön egy ilyen laza szórakozás(*).
(basszus, ha most nyilnának a margaréták, elkezdeném tépkedni a szirmukat hogy szeret, nem szeret, szeret, nem sze.... hogy a fene enné meg!)


........................................
(*)=Vajszínűtől kaptam kedvet a kérdőívesdihez

Hölgyeim és Uraim, kis csendet kérek, fontos bejelentést teszek:
életemben először maradéktalanul egyetértek Wittner Máriával.
Hátha nem utoljára.

Az van, hogy hétfőn lesz a születésnapja.
Nem, nem küldök neki képeslapot!
És sms-t sem írok.
Hűvöset se, udvariasat se.
ÉN NEM JÁTSZOM húzdmeg-ereszdmeg-et.
A mobilból kiveszem az aksit, a számítógép pedig úgyis megérett egy belső portalanításra, úgyhogy azt hiszem szétszedem.

Csak az a baj, hogy a mobilszáma itt nyüzsög bennem, pedig évek óta nem is tárcsáztam.
És az új e-mail címét is csak egyszer láttam, válaszoltam ugyan rá de azonnal töröltem, mégis beleégett a retinámba; hajónév kukac cégnév dotcom.
Egyszerűbb lenne a következő néhány napot mélyaltatásban tölteni.

Nos, a lelkiismeretességnek is vannak fokozatai.
Cuppancs Kisaszsony drágának valami dolga volt délelőtt, én helyettesítettem. Csendes délelőtt volt, akár ott se lettem volna de ő kétszer telefonált, hogy igen, mindjárt jön. És lőn, fél 12-re be is ért.
Ember, az év utolsó munkanapján fél 12-kor még bejön!
De most tényleg.
Még hülyébb mint én.
Itt ülök a nagy kupi előtt, irattározni kéne, meg leveleket megírni, meg aktákat összerakni, pont akkora rumli van az asztalomon mint amitől idegbajt szoktam kapni amikor takarítónő vagyok, hogy most hogy a francba várják el tőlem, hogy ezt az asztalt én letörölgessem?
Egyetlen mentségem, hogy én nem várom el az itteni takarítótól, hogy törölgesse az asztalom.
Viszont iszonyúan szégyellem ezt a 8-10 kupac aktát, de ha most hozzáfogok, még este hatkor is itt leszek. De ha még tíz percet itt kell ülnöm idegösszeomlást kapok, abból kifejlődik egy pánikbetegség és soha többet a lábam nem tudom betenni ide.
Úgyhogy marad a kupi, marad a lelkiismeretfurdalás és húzok haza.
Azért az elektronikus dolgok archiválását megcsináltam.
Végülis az a legfontosabb, a papír az elázhat, eléghet, megrághatják az egerek, de az adatok a szerveren megmaradnak.
Mint ahogy a kupi is megmarad az asztalomon, csók a családnak, B.Ú.É.K!

:-) Szépjóestét!

Címszavakban:

- A másodállásomban túl vagyok az év utolsó munkanapján, legközelebb január elsején megyek - számlával felszerelkezve, ami mindig elviselhetőbbé teszi a hónap első munkanapját.

- az Acrobat Reader elmehet a jó büdös francba, sőt, még annál is meszebb! Másfél napomba került rájönni, hogy *.doc fájlokból nem tud összerakni egy *.pdf fájlt, hanem előtte mind a 11 db wörd fájlt külön kell konvertálni és csak utána tudja egybegyúrni - minderre tizenpár munkaórám ment el, szóval nyasgem! Csak legalább ne ajánlaná fel a dög, mert akkor egyből nem akarnám erőltetni az összefűzést és konvertálást egyben. A Webra Admin pedig mehet rögtön utána, mert az meg nem szól ha túl nagy méretű fájlt akarok feltölteni csak csak úgy tesz mintha, de közben nem, csak hallgat sejtelmesen és esze ágában sincs azt csinálni amit kérek tőle. Csókolom, kedves programozók, a hibaüzenetek arra vannak kitalálva, hogy megüzenjük vele a hibákat a pancser felhasználónak!

- a Milka Pralines Marzipan egy nagy humbug és nem ér annyit mint hangya faszán a pattanás! Egyáltalán, marcipánt csak keserű csokival szabad bevonni, és egyébként is, a tejcsokikat tiltsák be!

- a szívem még mindig fáj, de azt már megszoktam. Szerintem ha egyszer egy este nem sírnék, már hiányozna is.

Más:
Bár eddig sem nagyon használtam, de ezután egyáltalán nem írok az oldalt lévő komment-dobozba. Én ha írok, akkor regisztrálva írok ide vagy a fórumba, a névtelen vagy más nevében való játszadozást meghagyom az azt élvezőknek. Üzenni természetesen lehet rajta, hisz azért üzenőfal.

ja, és valamennyi petárdát durrogtató infantilis faszkalap dögöljön meg! Ezt az öszes halálra rémített házi- és vadállat nevében kívánom, mert azok szerencsétlenek beszélni nem tudnak csak remegni és rémületükben világgá szaladni.

A nap kérdése: egy üveg Zlaty Bazant vagy egy szem altató tenne most jobbat nekem?

Nagy a baj, úgyhogy az altató.

Soha ne legyetek szerelmesek!
Csak egy karácsonyi e-mailt kaptam, hűvöset, udvariasat, hasonló hangnemben válaszoltam rá.
Viszont egy pillanat alatt összeomlottam és most ott tartok, hogy a legszívesebben azonnal beíratkoznék egy rádiós tanfolyamra és mennék mellé markonisztának.
Márpedig nem!
NEM!
El fog múlni.
Az ilyen pánikrohamok mindig elmúlnak, most is el fog múlni.
el fog múlni.

:-) Újra itt.
A lentebbi 7. poszt (a menórás javítva: hanukiás) továbbgondolása következik.
Tudom, hogy utánlövés, de mit csináljak, ilyen lépcsőházi alkat vagyok. Amikor a posztot írtam akkor is itt motoszkált a fejemben, de csak mostanra állt össze a kép.
Szóval az elmúlt hetekben hallottam párszor, hogy angolszász nyelvterületen terjedőben van, hogy a képeslapokon és céges üdvözleteken nem "Merry Christmas!"-t, hanem "Happy Holidays!"-t kívánnak egymásnak az emberek és a cégek. Tehát nem "Boldog Karácsonyt!" hanem "Boldog Ünnepeket!".
Merthogy így PC, azaz "Politically Correct" - azazhogy így nem sérti senki érzékenységét. Így nem sértődnek meg sem a zsidók, akik ilyenkortájt nem a Karácsonyt hanem a Hanukkát ünneplik sem a muzulmánok, akiknek viszont a Ramadan a legfőbb ünnepük. A hindukról és egyéb vallások követőiről most ne is tegyünk említést, így is épp elég bonyolult a képlet.

Khm. Khmkhm.

Szóval az a legújabb irányzat -hogy meg ne sértsünk valakit- hogy csak simán "Boldog Ünnepeket!" kívánunk egymásnak és mindeki ossza be magának, hogy mi neki az ünnep.

Khm. Khmkhm.

Anyukám erre azt mondaná, hogy az ilyesféle jókívánság olyan, mint a böjtös szar; se színe se bűze, de mégiscsak szar.
Híg fos, hogy egész pontos (bár politikalag inkorrekt) legyek.

De most tényleg!
Ha nekem van egy zsidó barátom, ugyan miért baj az, ha boldog Hanukkát kíván nekem?? Ugyan miért sértődnék meg?
És ugyan miért sértődnék meg, ha egy görög katolikus ismerősöm nem december 24-én, hanem két héttel később kíván nekem boldog Karácsonyt?
Eszem ágában sincs megsértődni, sőt, pont ellenkezőleg, megtisztelve érezném magam, hogy a saját hite szerint fejezi ki nekem a legőszintébb jókívánságait.
Lejjebb már írtam, hogy olyan vidékről származom, ahol alig éltek zsidók, fogalmam sincs tehát (na jó, van, mert utána olvastam) hogy mit jelent a Hanukka. Ugyanúgy fogalmam sincs (na jó, van, mert utána olvastam) arról, hogy mit jelent a muszlim Ramadan vagy a kínai Holdújév.
Viszont miért sértődnék meg, ha a Holdújév alkalmából egy kínai ismerősömtől kapok egy üdvözletet? Sőt, pont ellenkezőleg, iszonyú nagy megtiszteltetésnek érezném.
És mivel mindenki magából indul ki, azt sem feltételezem, hogy egy muszlim vagy zsidó vagy kínai ismerősöm megsértődne, ha én a saját hitem kultúrám szerint küldenék neki karácsonyi üdvözletet.

Szóval lényeg a lényeg; ahelyett, hogy ezt az egészet bevonnánk valami politikailag ugyan korrekt, de ugyanakkor színtelen, szagtalan és jellegtelen mázzal, miért nem örülünk inkább annak, hogy a világ sokszínű és sokízű és izgalmas?
Miért ne vehetném megtiszteltetésnek, hogy egy -számomra- idegen kultúrából származó ismerősöm vagy üzleti partnerem elfogad engem másnak és a saját hite szerint üdvözöl engem?
És ugyan miért feltételezném, hogy ha én elfogadom őt, akkor ő nem fogadja el az én más hitem/kultúrám és megsértődik ha a saját legjobb meggyőződésem szerint üdvözlöm őt?

Szóval csak azt akarom mondani, hogy aki úgy gondolja, az nyugodtan kívánjon nekem boldog Hanukkát vagy Holdújévet vagy Karácsonyt vagy Ramadant vagy amit ő gondol.
Az a lényeg, hogy őszintén gondolja.

:-) Szépjóestét!
Nos, túléltem.
Egyébként mindig túlélem, csak egyre gyakrabban és egyre hoszabb ideig van olyan érzésem, hogy ezúttal hátha mégse....
Most éppen azon tűnödök, hogy milyen hatásfoka lenne ha a mosogató fölé kitűznék egy tacepaót ezzel a szöveggel:
Kedves Munkatársnők!
Kérem, hogy hétvége és egyéb munkaszüneti napok előtt a mosatlant ne a mosogatóban halmozzátok fel hanem pakoljátok be a mosogatógépbe, mert a portások még nálatok is bunkóbbak és akár 3-4 napon keresztül is képesek a körömpörköltes és töltöttkáposztás ételhordóikat rámosogatni a cuki kis zsiráfos és nyuszis bögrécskéitekre.
Üdvözlettel:
a takarítónő

Azt, hogy milyen hatást váltana ki egy ilyen cédulka meg tudom jósolni (nem is fogom kitenni, csak ha már felmondtam) de hogy milyen hatásfoka lenne, nos, azt képtelen vagyok megsaccolni.

no kérem, vége az aranyéletnek. Mások még most kapirgálják a fazék aljáról a kissé odakapott káposztát, esznek még hozzá némi bejglivéget, büfiznek egyet-kettőt és vagy ledőlnek egy fél órára, vagy kezbe veszik a távirányítót.
Én meg indulok dolgozni.
Komolyan, ilyenkor minden bajom van, még az is az eszembe jut, hogy annak idején az ovónéni sohase kötötte dupla masnira a kötényem szalagját, mindig csak görcsre :-(
De tényleg!
A szocializmusból nekem már csak a drága albérlet meg a minden január 1-i áremelés jutott, a kapitalizmusból meg a munkanélküliség, a kényszervállalkozóság meg a 62 éves nyugdíjkorhatár.
A fene enné meg, lúzer aki vagyok.
Uhh.

Biztos az összes létező hullámhosszról áradó Jingle Bells kérgesítette meg ennyire a szívem, de ebben a fene nagy szeretetözönben nem állom meg, hogy ne fröcsögjek kicsit:
Mondja, kedves kedves Magyar Hírlap!
Azért kellett kirúgni R.Székelyt és Para-Kovácsot, hogy olyan újságírókat vegyen fel helyettük akik ilyen mondatokat bírnak írni?
"Az órákon vidáman adomázó, összességében kétszáznegyven diákot oktató pedagógus töretlen jókedvét elnézve az ember nehezen hinné, hogy a férfit és családját csúnyán megtréfálta az élet. "
Tényleg nem azért mondom, de ahhoz hogy ilyesmit olvassak, bőven elég elővenni a harminc évvel ezelőtti Népszabadságokat. Ennél tömörebben már csak az egyszeri vándor tudta elmesélni az életét, aki ezzel kopogtatott be az útjába eső tanyába: "Adjanak már egy pohár vizet, mert olyan éhes vagyok, hogy azt sem tudom hol alszom az éjjel!"

:-) Szépjóreggelt!
Csak most döbbentem rá, hogy az idén egyáltalán nem vettem szaloncukrot. Még Mikulásra sem, pedig akkor mindig szoktam adni a munkatársaimnak 1-1 szemet. De az idén pont beteg voltam Mikuláskor, utána pedig az eszembe sem jutott. Ez van és jól is van így, úgyis ehetetlenül rosszak már a szaloncukrok.
És képeslapokat sem küldtem senkinek, még e-mailen sem. Egyszerűen nem tudtam magam rávenni, kész, akit tudok azért még felhívom.
Azért remélem, hgoy nem az egész hátralévő életemre számoltam le a karácsonyozással, mert mégis, volt pár ember, akit ha egész évben se, de ilyenkor mégiscsak megkerestem.
igaz, ha egész évben sem, akkor ilyenkor meg minek?
Szóval lehet ez is jól van így, semmiféle lelkiismeretfurdalásom nincs.
Viszont megtartottuk a madárkarácsonyt. Pedig még nem kéne etetni a madarakat mert se hideg se hó nincs, de nagyon hiányzik. Komolyan, hiányérzetem volt! Úgyhogy tegnap feltöltöttük az etetőinket, ezentúl felváltva hordjuk az eleséget az erdőbe. Az egyik etetőnket tartó fa a nyáron kidőlt, azt áthelyeztük. Kíváncsi vagyok, mikor veszék észre a madarak. Már második napja kint van az eleség, eddig még nem találták meg. Bizony, lassan nyolcadik éve mindig ugyanott van a kaja, hát a madarak is a szokások rabjaivá válnak :-)

még több madárfotó

Békés, boldog Karácsonyt kívánok!

:-) Szépjóestét!
Én egy szinte teljesen református vidéken nőttem fel, nálunk a katolikus templom negyede se volt a református temploménak, a zsidóknak meg templomuk sem volt, csak egy imaházuk.
Mindezt csak azért írtam le hogy jelezzem, fogalmam sincs mi a Hanuka. A rádió honlapján van most egy cikk a magyar zsidó közösségekről. A cikk még csak-csak, a de az illusztrációként használt kép beletalált a szívem közepébe. Ahogy elnézem egy hímzett falvédő, mondanám hogy übergiccs, de nem mondom, mert nem azt érzem belőle. Végtelen naivitást és őszinte hitet érzek a kék teret kitöltő cirádák fölött repkedő két galambból és a szimmetrikusan elrendezett szines gyertyákból. Sajnos nem lehet nagyítani, de azt hiszem úrihímzéses technikával készült. Ez nem azt jelenti hogy urak hímezték, sokkal inkább az alsóközéposztály vallásos iskolákban nevelkedő leányai használták ezt a technikát. Még az is lehet hogy egy festett fatábla vagy valami berakásos technika. Mindenesetre elbűvölő:

És ha mindezt tovább tovább gondoljuk és kiszámoljuk, hogy a zsidó Hanuka jóval a keresztény Karácsony előtt kezdődik, a szerbek viszont jó két héttel később tartják az ünnepet, hát emberek, azt kell mondanom, hogy mi itt a Kárpát-medencében baromi szerencsések vagyunk. Ha akarnánk -és ha képesek lennék rá- több mint egy hónapig ünnepelhetnénk.
De hát nem is akarjuk és a jelek szerint képesek sem vagyunk rá.
De nem baj, majd egyszer, talán.
Remélem.

Újra itt, úgy látszik ma ilyen posztolós napom van :-))
Ma beszéltem a kutyásokkal akik eloldozták, ellátták és befogadták azt a szerencsétlen blökit akiről vasárnap írtam.
A kutyus mostanra jól van, már barátkozik.
Az első pár napja elég borzasztó volt, eleve másfél órát küszködtünk az amúgy is legyengült, kiéhezett és agyonstresszelt jószággal mire sikerült eloldani. Van pedig néhány ember aki tudott az ügyről és ért is hozzá, de egyikőjük sem ajánlotta fel a segítségét, mindegyik hagyta, hogy három pancser kezdje el a dolgot.
A szőke csaj, akiről azóta tudom hogy ő az állatvédő egyesület elnöke megmutatta, hogy jó szívvel és segíteni akarással meg lehet oldani egy olyan helyzetet is amitől még a szakemberek is visszahőkölnek. Olyannyira vissza, hogy még az állatorvosi ügyeleten sem fogadták, ott állt éjjel két órakor egy őrjöngő, sokkos kutyával akit még az autóból sem tudott kieszedni, mert azonnal támadott. Hagyta, reggel elvitte egy -szintén nő- kutyakiképzőhöz, aki kiszedte a kutyát az autóból. Mivel ebben az állapotában a menhelyen nem tudták elhelyezni, panzióztatni kell a kutyust. Ma már látszik, hogy néhány hétre lesz mindössze szüksége arra hogy magára találjon és örökbeadhatóvá váljon, de addig is különleges bánásmódra van szüksége - külön szállásra, kutyakiképzőre aki naponta foglalkozik vele és nem utolsó sorban osztályon felüli kajára, hogy azokra az elborzasztóan hegyes csontokra szedjen némi húst és minél hamarabb kinőjön az éhezéstől kihullott szőre. Én ma átutaltam az egyesületnek egy hónapra elegendő összeget. Az csak a baj, hogy a kutyus egy igazi, inkább csúnyácska és vicces keverék, az a fajta, akin szinte soha nem akad meg azoknak a szeme, akik kutyát akarnak maguknak. Sokáig fog tartani, amíg örökbefogadót találnak neki. Szóval azt kérném, hogy aki éppen egy középtermetű, németjuhász-szerű házörzőt, munkatársat vagy pajtást szeretne magának, az gondoljon Römire (így nevezte el őt a megszabadítója). A kutyus kan, egy év körüli lehet és meglepően hamar összeszedte magát, kedves is, tanulékony. Bottal játszani valószínűleg soha nem fog, próbáltuk bottal kibogozni a láncát, attól megőrült, nyilván verték. De labdával még lehet nála próbálkozni, szóval a gondozója szerint szerető és értő kezek között kiváló kutya lehet belőle.
Akinek nem kell kutya és nem is szereti ha kóbor ebek cstangolnak szanaszét a világban és van pár száz forintja amivel éppen nem tud mit kezdeni az kérem, utalja át a Biatorbágy és Vidéke Állatvédő Egyesület számlaszámára.
Garantálom, hogy jól fogják felhasználni a pénzt.
Az a látvány ahogy egy fiatal, frissen hidrogénezett nő vasárnap éjfélkor, egy városszéli erdőben, a csepergő decemberi esőben, bokáig érő sárban csúszkálva, végtelen türelemmel próbál megszabadítani egy kutyát aki még ráadásul vadul vicsorog is rá meggyőzött arról, hogy minden fillért a kóbor állatok (és rajtuk keresztül az általuk veszéyleztetett emberek) érdekében használnak fel.
Egyébként pedig Römi gazdára vár, egy-két hónap múlva elvihető.

Meghalt Lázár Ervin.

:-D
Hihihi, hahaha, hehehe, hihihi, ez nagyon jó :-D (berill)
Nem csak a kenyereket és felvágottakat divat adalékanyagokkal turbózni.
Azóta nem lakkozom a körmöm, mióta ennyire elterjedt a műköröm. 10 éve még másfél centis, hegyesre manikürözött, vörösre vagy éppen ciklámen színűre lakkozott körmeim voltak, nagyon vigyáztam rájuk. Mióta minden nőnek hosszú, festett körme van, azóta én egy három milliméteres kis holdacskát hagyok csak meg, és soha nem festem ki.
Kár pedig, mert néha azért jó lenne - de rövid körmön nem az igazi, hoszúra meg nem növesztem, nehogy azt higyjék hogy mű.

:-) Szépjóestét!
Mindenütt jó, de a legjobb itthon.
Hazafelé még beugrottam a Lehel piacra erdélyi kovászolt kenyéréért, fejes salátáért és narancsért.
Khm. Khmkhm.
Jobb ha bevallom.
Ha már ott voltam, vettem egy hatalmas póréhagymát is, mert ott van egy kistermelő, akinél nagyon szép és aki jóformán csak azt árul.
Azt is észrevettem, hogy nagyon olcsó (400 ft/kg) a cukkini.
Nem tudtam ellenállni, vettem egyet.
És nagyon szép körtét is láttam, minden akaraterőm összeszedtem hogy ne egy kilót kérjek, csak két darabot.
És az újpesti piacon multkor a karfiol sem volt szép, itt most hófehér, harmatfriss karfiolokat találtam, szerencsére adták negyedelve is.
És belebotlottam egy csuda csinos, alig 15 centis kis sütőtököcskébe, hát nem hagyhattam ott, még asztaldísznek is szép.
Azért vettem persze fejes salátát is. Erdélyi kovászoltat nem, mert már nem volt, helyette egy olyan kerek cipónak vettem meg a negyedét, ami majdnem úgy nézett ki mint régen, még az én gyerekkoromban azok a nagy három kilós, vágott tetejű falusi kenyerek.

Istenem, akkoriban kétféle kenyér volt csak, az a nagy három kilós és az egykilós vekni, slussz. Ki a csuda gondolta volna, hogy harminc év múlva amikor még a legkisebb közértben is legalább 5-6 féle, a nagyobb helyeken sokszor 40-50 féle kenyér is kapható, nosztalgiát fogok érezni az ántivilág ropogós héjú, hatalmas veknijei iránt? Márpedig azt érzek, mert ennek a hatalmas kenyérválasztéknak több mint fele nem kenyér, hanem újrahasznosított, állományjavítókkal felturbózott élelmiszeripari hulladék.
És igen, a régi parizerek iránt is nosztalgiát érzek. Évek óta nem is ettem már párizsit, mert a mostani vizes, agyonsózott, szottyos, halivúdi rózsaszín trutymóban nem ismerem fel a gyerekkorom roppanós héjú, jóízű felvágottját. Emlékszik még valaki arra, hogy ha egyenesen szeltük a parizert, akkor az forró zsírba dobva kis kosárka formára ugrott össze? Abba a kosárkába aztán lehetett ütni egy tojást, hm, nyamm, az nagyon finom volt. Manapság a forró zsírban nem összepöndörödik a parizer hanem elpárolog és közben valami hihetetlen rossz szagot áraszt.
És a szalámi iránt is nosztalgiám van. Ritkán lehetett kapni nagyon, akkor is csak 20 dekát adtak egyszerre hogy mindenkinek jusson, de az a nap ünnep volt. Nemrég vettem egy csomag gusztusos, hajszálvékonyra szeletelt szalámit és kifordult a számból, mert élesztő íze volt. Mitől lesz egy szaláminak élesztő íze?
És nosztalgiát érzek a régi, apró, hamar ráncosodó, de valami csodálatosan édeskés-savanykás ízű jonatán almák iránt is. A starkingot sosem szerettem, az nekem túl kásás. De a jonatán alma, hm, nyamm, azt imádtam. Libazsíros kenyérrel ettük, szinte minden másnap az volt a vacsora. A mostani almák fényesek, pirosak, sárgák, zöldek, bordók, harsannak a fogam alatt, csak éppen ízük nincs. Mondjuk minek is lenne, úgysem tudnám mihez enni, hisz a kenyér sem jó.
És nem sorolom, mert valaki még azt hiszi, hogy nosztalgiát érzek a szocializmus iránt - holott csak azokat az időket siratom, amikor még nem használtak ennyi adalékot, állományjavítót, szinezéket és tartósítót.
ja, és akkoriban az átcimkézést sem merték volna megkockáztatni.

Uhh. hu.
Phuu.

Basszus. Basszusbasszusbasszusbasszusssss!!!
ÁÁÁÁáááááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááá
phu.

Nno.
Szóval az van, hogy mindenkit hazaengedtek még délben, csak én baszom itt a rezet bocs szopom a fa.. bocs szóval csak engem esz még itt a fene.
és miért, na miért?
Hát mert az egyik barátnőmet (az építészt, amelyik most kínjában takarít és amelyiket tanítottam is) megkérte egy barátnője (aki egyébként kozmetikus), hogy gépeljen be neki valami szar katalógusokat infraszaunákról meg holisztikus edzőgépekről meg ilyesmikről.
Ő meg megkért engem, hogy neki nagyon lassan lenne kész, hátha én gyorsabban .... szóval nem volt szívem elküldnei a francba, gondoltam, bent a munkahelyemen beszkennelem.
Nos, jótanácsnak mondom, beszkennelni és karakterfelismerővel feldolgoztatni csak folyamatos szöveget szabad!! Olyanhoz, ahol hasábok vannak, meg beleszúrt rajzok, meg mindenféle okosságok és szépítgetések nem szabad hozáfogni, azt inkább be kell gépelni, gyorsabb.
A fenébe, hú de rettenetesen elegem van!
Az összes barátnőm el fogom küldeni a fenébe, komolyan! Legalább valami normális pasijaik lennének, bosszúból jól elcsábítanám valamennyit. De még az sincs, csak ez a hihetetlen rossz érzés, hogy elcsesztem az életemből három és fél órát arra, hogy kipróbálhassak egy amerikai rendszerű, holisztikus alapú fekvő infraszaunát.
Mert basszameg, legalább ne írnák bele, hogy holisztikus!!
Mert azt értem, hogy kevesebbet fogyaszt mint a finn szauna, az is világos hogy hamarabb felmelegszik, attól meg hogy egy kórházi ágy fölé is fel lehet szerelni egyenesen lepetézek, de kérdem én, mi a radai rossebtől lesz egy szauna holisztikus???

Uhh.

:-) Szépjóestét!
Annyira fáradt vagyok, hogy ha negyed órán belül nem kerülök összegömbölyödött állapotban a paplan alá, elered az orrom vére. (Ebbe a negyed órába bele kell számolni a zuhanyozáshoz és fogmosáshoz szükséges időt).
Viszont ma olyan történt, ami még sohase; a másodállásomban kaptam egy második ajándékot!
Múlt héten megkaptam a sztenderd céges egységcsomagot és én is odatettem mindenki íróasztalára a netről -az ajándékbolti árak feléért, a karácsonyi vásári áraknak viszont negyedéért- rendelt almasütőket. Ezekkel a kis kerámia izékkel valamire nagyon ráérezhettem, mert a megajándékozottak annyira megörültek, hogy ma az asztalon várt egy hatalmas ajándékcsomag; egy óriási tálca ferrerorosé bonbon, egy doboz finom gyümölcstea és egy Egri Bikavér. Celofánba csomagolva, szép kék masnival átkötve, ahogy az kell.
Bizisten, könnyekig meg vagyok hatva.
Az elhatározásom persze nem változtatom meg, jövőre mindenki egy szép, saját készítésű lapot fog kapni azzal az üzenettel, hogy az árva gyerekek köszönik az élményt, amit a céges ajándékra szánt pénzből adtam nekik.
Nno.
Tényleg rögtön összeesek, már alig várom az ünnepet. Itt lesz nekem a szombat, a vasárnap és a hétfő egyben, sehol sem kell majd dolgoznom.
Miért nem születtem én medvének??

Last minute ajándék ötlet: 20-50%-os kedvezményű jegyek az Erkel színházban
(gyerekeknek például tökéletes a Hófehérke és a hét törpe meg a János vitéz. Sőt, a Bánk Bán is, hátha utána nem lesz olyan 'nemszeretem' a kötelező olvasmány. Romantikus lelkűeknek a Carmen és a Nabucco, vagányabbaknak a modern balettest, válópert fontolgatóknak pedig a Parasztbecsület+Bajazzók.)

Nem lesz béke a karácsonyfák alatt? mti

Nem lesz :-( fidess.hu

:-) Napsütéses szépjónapot!
Nos, jelentem, az idén boltnak még csak közelébe sem kell mennem :-))
Minden itthon van, ami az ünnepekre kell és a menü is összeállt.

Karácsonykor reggelire "természetesen" vajas pirítós lesz kaviárral és pezsgővel. Nálam ez jelenti a luxust, ebből nem engedek, punktum. Hogy ne legyen unalmas, egyik reggel fekete, másik reggel vörös kaviár. A pezsgő az mindig a kék cimkés hungária - Dom Perignonra ugyanis sajnos nem telik.

Szenteste lazackrémet(*) készitek és ropogós libamellet vele sült zöldségekkel. Egyszerű étel, a sóval, borssal, leheletnyi fokhagymával bedörzsölt mellet fólia alatt, kevés aláöntött vízzel puhára párolom majd leveszem róla a fóliát és mellé dobálom a zöldségeket; apró szemű, hámozott krumplit, arasznyi darabokra vágott póréhagymát, kelbimbót, cakkosan szelt sárgarépát, karfiolt, brokolit, gombát, ki mit szeret. Minél több féle zöldséget, annál gusztusosabb lesz a tálon. Mire a hús teteje ropogósra sül, a zöldségek is megpuhulnak és valami egész hihetetlen jó ízük van, ha nem vízben főnek, hanem a husi mellett lassan sülnek. Ha így készült köret van, a húsból általában nem is eszek.
A desszert dióval és datolyával töltött sült alma lesz. Ez sem nagy durranás, az almákat félbe kell vágni, kicsumázni, magházukat kiemelni és a helyébe -fél almánként- egy-egy szem apróra vágott datolya és dió keverékét betölteni. Az almákat tepsire helyezni és közepes lángon karamellizálódásig sütni. Én nyilván az asztali, mécsessel működő kerámia almasütőkben fogom elkészíteni, tovább tart, de az egész lakást átjárja a sülő alma illata. Hogy még karácsonyibb hangulat legyen, meg lehet hinteni az almákat fahéjjal.

Karácsony napján ebédre halleves és természetesen beigli; mákos, diós és gesztenyés, így, ebben a sorrendben.
Vacsorára zöldbabos halsaláta(**) és a tegnapi libamell maradéka tejszines krumplipürével. Desszertnek természetesen beigli; mákos, diós és gesztenyés, így, ebben a sorrendben.

Karácsony második napjára gyömölcsös böjtnapot tervezek, esetleg némi főtt rizs, mert ki kell heverni az első két napot és fel kell készülni a szilveszteri haspókpartira. (na jó, esetleg, ha marad némi mákos, diós vagy gesztenyés beigli akkor az jöhet, így, ebben a sorrendben.)

Szilveszter este természetesen sörben sült malac lesz pezsgpőben párolt almás lilakáposztával. Már vagy 8 éve mindig ezt készitek szilveszterre, de mivel ez csak egy évében egyszer fordul elő, nem lehet megunni. A megmosott és sóval bedörzsölt malaclapockát bőrös részével felfelé tepsibe teszem, öntök alá egy pohár vizet és egy pohár sört, fóliával lefedve párolom. Sokáig tart, a hús méretétől függően másfél-két óra is lehet. Akkor jó, ha a legvastagabb részén is ellenállás nélkül beleszalad a tű. Közben alá-alá kell nézni, nehogy elpárologjon alóla a lé - én mindig sörrel öntöm utána. Ha puha a hús, egy éles késsel szép kockásra metélem a bőrös tetejét. Úgy a leggusztusosabb, ha pont a húsig vágom be a bőrt és az alatta levő vékony szalonnaréteget. Vissza kell tolni a sütőbe és pirosra sütni - közben nem árt sörrel locsolgatni, akkor lesz jó ropogós.
Közben legyalulok egy fej lilakáposztát (személyenként min. 20 dekát érdemes számolni) és személyenként egy fél savanykás almát. A keveréket felhevített olajra dobom és átkeverem, majd felöntöm édes pezsgővel. Nem tudom hogy szokott történni, mindenki tudja hogy utálom, de mégis minden évben kapok valakitől egy üveg édes pezsgőt. Nos, ez kiválóan alkalmas erre a célra, meginni úgysem érdemes, fog nekem fájni a fejem másnap anélkül is. Szóval az almás káposztnak alázuttyantok egy kis pezsgőt. Nem kell túl sokat, nem főzni kell a káposztát, csak párolni. Fűszerezésnek csipetnyi só és őrölt kömény mehet még bele.

Újév napján természetesen lencseleves, erről már többször írtam. Még nem tudom pontosan hogy fogom főzni, mert a lencselevessel úgy vagyok, mint Gombóc Artúr a csokoládéval; imádom ha füstölt hússal, imádom ha babgulyás módjára, imádom ha babérlevéllel, karamellizált cukorral és mustárral, imádom ha belereszelt zellerrel, imádom ha fokhagymás rántással, imádom ha paradicsomlével, imádom ha .... szóval a lencselevest mindenképpen imádom, majd még eldöntöm hogyan fog készülni.

------------------------------
(*)lazackrém: egy kis tasak lazacból éles késsel levágok néhány szép szeletkét, akinek van türelme az alkothat stilizált fenyőformát, vagy csillagot, vagy hasonló. A megmaradt lazachúst beledobom az aprítóba, rácsavarom egy fél citrom levét, reszelek rá egy csipetnyi, de tényleg csipetnyi(!) hagymát, éppen csak meg kell neki mutatni. Dobok rá 10 deka puha vajat és egy keménytojást. Addig keverem amig sűrű, rózsaszín krém lesz belőle. Halványra sütött pirítósra kenem és a félretett lazacdarabkákkal, főtt tojás karikákkal és citromszeletkékkel díszítem.

(**)zöldbabos halsaláta: kell hozzá személyenként egy kisebb fagyasztot hekk, egy szem hajában főtt krumpli és pár kanálnyi zöldbabkonzerv. A fűszerezéshez kis gerezd zúzott fokhagyma, pár szál petrezselyem és egy-egy csipetnyi oregánó és rozmaring. Az öntethez kanálnyi citromlé és olívaolaj.
A citromlével bedörzsölt halakat meg kell sütni (én mindig a cakkos aljú öntöttvas serpenyőmben sütöm, de természetesen lehet tepsiben is vagy akár olajban is. Ha kihűlt leszedem a csontokról és a halhúst felkockázom. Lazán, hogy ne törjön öszekeverem a szintén kis kockákra vágott főtt krumplival és a leszűrt zöldbabbal. Rászórom a fűszereket, meglocsolom a citromlével és az olajjal. Legalább fél napot érjen a hűtőben. nekem van két hatalmas kagylóm, abban szoktam tálalni citrom szeletkékkel és petrezselyemlevelekkel díszítve. Ehhez is pirítós dukál és megsúgom, hogy tökéletesen megfelel hozzá akármiylen sült hal maradéka is.

Most pedgi, bármenyire is nem szeretem, hozzáfogok a karácsonyi nagytakarításhoz: pókhálózás, függönymosás, könyvek leszedése és portalanítása, zuhanyfülke súrolás, csempemosás.
Hogy útálom pedig :-(

Biciklizni veszélyes - már persze ha az embert körözik.

jajj. Ez nagyon súlyos. Jajjjj. (lelkismeretnyolcvannyolc.hu)
Jede -ha még olvas- semmiképpen ne kattintson oda.
Én is iszom valamit mielőtt bővebben nekilátnék - pedig én (eddig legalábbis azt hittem) elég jól bírom a gyűrődést.

"Mindkét aspektusából segített kontextusba helyezni."
Nno.
Mindez még nem is lenne baj, ha nem egy újságíró mondta volna és nem egy olyan műsorban, ahol éppen egy szélsőjobboldali kiáltványt elemeztek nyelvhelyességi szempontból.
Ajjaj, még nincs vége:
"Ezeknek a verbális intervencióknak hatása van..."

Nos, most van itt a pillanat, hogy áttekerjek a Bartókra.

Adventi naptár nol.hu

:-) Szépjóestét (vagy reggelt, vagy valami hasonló)
Nno, minden jó, ha a vége jó :-)
A kutyus jól van, útban van egy befogadó gazdi felé. Fiatal, németjuhász keverék kanocska, remélem jó gazdija lesz és hamar elfeljti ezt a hétnyi rémséget.
A "csibészről" végül kiderült, hgoy egy kábé 50 kilós, szőke csaj aki megszállottan menti az ilyen szerencsétlen sorsú kutyákat és pont azért jár kutyaiskolába (alapfokra, ember, még kezdő!!) hogy ne csak szeresse az állatokat de értsen is hozzájuk. Ráadásul éppen a fodrásznál ült, előbb meg kellett várnunk amig lemossák a hajáról a festéket és legalább annyira megszárítják, hogy ne fázzon meg.
Nno.
Rövidre fogva, majd' egy órás akció volt egy doboz konzervet megetetni a kutyával és annyi bizalmat ébreszteni benne, hogy ne marjon belé azonnal, ha mozdul. Másik egy órát elvett, mire kibogozta a jó hat méteres láncot a belegabalyodott szögesdrótból és a sűrű, bokrosan növő facsemeték közül. Az utolsó kis husángot egyszerűen kitörtük, képtelenség volt azt is tekergetni, mert az már a kutya nyakánál volt, tíz centire a csattogó állkapocstól. Ehhez képest, mihelyst a blöki megérezte hogy megszabadult, azonnal megszelídült, engedte hogy lekapcsoljuk a nyakáról a karabínert és úgy lehetett vezetni mint egy báránykát. Azonnal, első szóra beszállt az autóba.
Annyi azért kiderült hogy hál'istennek nem kikötötték, hanem elszabadult valahonnan és ahogy húzta maga után a láncot, összeszedte a szögesdrótot és felakadt, majd egyre szorosabban feltekeredett a fákra.
no,
Minden jó ha a vége jó.
azért holnap, ha már megnyugodtam és nem is lezsek nagyon fáradt, igen jókat fogok röhögni azon a három szerencsétlen némberen, aki éjjel, tök sötétben, csepergő esőben egy elhagyatott erdő szélén imádkozik egy kutyának, hogy nyugodjon meg, nem bánt a néni.
Nno, az a lényeg, hogy jól van a kutyus.

Hú basszus, még jóestét kívánni sincs kedvem. Úgy látszik, hogy ez a hét a nagy megundorodások, picsába elküldések, veszekedések és egyéb nagyjelenetek hete volt.
Alig várom hogy vége legyen.
Annyira tele vagyok undorral és utálattal, hogy még írni se tudok róla.

Ráadásul még nincs vége, megyünk kutyát menteni.
Egy barátnőm (aki hétvégente alapfokú kutyakiképző) azt mondja, hgoy jobb ha valahogy eloldozzuk. Beszervezett valami gyakorlott csibészt is mert a vállalkozás nem veszélytelen, szerencsétlen jószág annyira meg van már rémülve, hogy mindenre és mindenkire vicsorog.
Vannak kétségeim, mert ha most elengedjük, világgá szalad. Holnap meg jönnének érte Rex-ék, akikről tudom, hogy nem altatnak, hanem tartják a kutyát és gazdit is keresnek neki. De mégis ő a kutyakiképző, biztos jobban tudja mint én.
Jajj.
torkig vagyok, mindennel torkig vagyok.

:-(
Háát, nem nagyon van szerencsém a Nemzeti Színházzal. Valahogy taszítjuk egymást.
A multkor a Tizenkét dühös emberre szóló jegyemről feledkeztem meg. Ma a S.Ö.R.-t akartam megnézni. Amikor odaértem a színházhoz, gyanús csend volt, egy takarító moppozta az előcsarnokot. Elővettem a jegyet és basszus, délután háromkor kezdődött az előadás. Azt hittem ott helyben megüt a guta.
Átmentem a Művészetek Palotájába egy kapuccsínóra, de a végén kértem egy napraforgós perecet és egy pohárka tokaji aszút is, hátha jobb kedvre hangol. Ez a kedvenc színházas kombinációm, a puha, édeskés perec és a rászórt napraforgó nagyon jól kiemeli a bor zamatait. Illetve hát általában kiemeli, mert ezúttal nem volt mit, tokaji gyanánt valami kölniszagú löttyöt kaptam. A kávé is híg volt, soványka, ízetlen és langyos.
Csak legalább ne mentem volna ki oda a 'csába, a nyomorult kettes villamossal ami menetrend szerint is tíz percenként jár, ehhez képest pont 12-őt kellett várnom és mindig olyan zsúfolt mint egy heringes doboz.
Több mint három órámba került ez a kis tévedésem, hogy a fene enné meg!!
Mindezt azért, hogy ismételten és sokadszor megállapíthassam, hogy ez az épület bizony egy giccsparádé:

Ennél kellemesebb szombat estét is el tudtam volna képzelni.
Amúgy is fáradt vagyok, kedvetlen és nyűgös.

Időnként nagyon meg tudok döbbenni az emberi gonoszságon - meg azon az indulaton is, amit ilyenkor érzek.
Most is; ölni tudnék, komolyan, meg tudnám taposni azt a rohadékot aki ilyet bír csinálni.
Még a múlt héten láttam a Dunap parton, egy kis domb alján, az erdő szélén egy kutyát kikötve. Sokat nem foglalkoztam vele, arrafelé gyakran táboroznak le hajléktalanok, gondoltam, beköltöztek a domb mögé a kutyát meg kikötötték, hogy őrízze amilyük van. Az állat is csendesen volt, kerültük is, nem szeretem a házőrzőket hergelni.
Aztán ma egyszercsak belém nyilallt, hogy a fenébe is, hát a kutya még mindig ott van, de ösvény nincs. Márpedig ha nincs ösvény, oda nem jár be senki, tehát a kutya nem hajléktalanoké, hanem valaki direkt kikötötte és otthagyta.
Közelebb merészkedtünk, hát persze hogy úgy van, ráadásul szerencsétlen jószág már teljesen feltekerte a láncát a fák törzsére, vagy másfél métere van csak és még valami szögesdrótba is bele van gabalyodva. Sokat nem tehettem, eloldozni nem engedte magát. Vittem ki neki egy kis langyos levest és most próbálom kitalálni, hgoy mi lenne a legjobb. Hívjak ki valami állatmenhelyet, vagy hagyjam ott a kutyát és hordjak neki kaját mindennap? Előbb utóbb biztos megbarátkozik velem annyira, hogy engedi hogy kibogozzam. Most még nem, most még vicsorog ha közeledek hozzá. Az ételt elfogadta, csak keveset kapott, nehogy túlzabálja magát és kihányja. Délután viszek neki még egy adagot.
Mi a francot lehet ilyenkor csinálni??
Még befogadni sem tudom hisz egy kóbor kutyám már van, ekkora lakásba nem akarok kettőt. Ha kihívom a sintért, vége szerencsétlennek.
Mi a francot lehet csinálni??

:-D
Basszus, a céges karácsonyaim egyre jobban alakulnak :-D
A másodállásomban sikerült 4 év alatt a harmadik díszdobozos, rozsdamentes termoszkészletet megkapnom két rozsdamentes bögrével - cégembléma természetesen belegravírozva, szóval még tovább sem adhatom.
A főállásban lottót húztunk, nem tudom engem ki húzott ki, de sikerült megajándékoznia egy elemes narancsbőrmasszírozóval. Ennél jobban már csak egy vibrátort tudnék értékelni, de ha valaki azt akar nekem venni, ne szemérmeskedjen, előtte nyugodtan hívjon fel és kérdezze meg, hogy mekkorára vágyom.
Nno.
Ez volt az utolsó év, hogy céges karácsonyozom. Jövőre még novemberben mindenkinek fogok írni egy levelet, amiben közlöm, hogy az idei ajándékozásra szánt összegből melyik gyermekotthon hány kis lakóját hívtam meg karácsony előtt egy Diótörőre vagy valami bábszínházba. És azzal fogom zárni a levelet, hogy nagyon örülnék, ha a nekem szánt ajándék árát hasonló célra fordítanák.

:-) Szépjóestét!
A "viseljenek-e a bringások kukásmellényt vagy ne" című vitánk egyrészt folytatódik, másrészt már finomodik is annyiban, hogy kiderült, máshogy érdemes világítani egy bringát a reklámoktól villogó belvárosban vagy egy sötét, kivilágítatlan falusi utcán. Tényleg nagyon tanulságos, az is okulhat belőle, akit a hideg lel a bringásoktól, szóval érdemes a lentebbi két bringás poszt hozzászólásait elolvasni.
Nno.

Más:
máma nagyon jó volt, hogy ott dolgozom ahol.
Általában nem szeretem a munkahelyem, ma is küzdöttem rendesen, meg kellett csinálnom a karácsonyi képeslapokat. Évek óta én készítem a departmenünk üdvözlőlapjait. Még régebben nagyon szép merített papírt használtunk csak közben megváltozott a cég neve és ott maradt a nyakunkon egy csomó finom, vastag, vajszínű levélpapír. Levágattam róla az azóta érvénytelenné vált logót és mindenféle meghívókat és üdvözlőlapokat nyomtatok rá. Ez nem nagy munka és szép feladat is, majdhogynem művészet. Na jó, persze hogy közel sincs a művészethez, de legalábis tisztességes kiadványszerkesztői feladat. Szóva ezt a részét szeretném is, hanem azon dühöngök, hogy Passziánsz Lédi és Cuppancska, a másik két titkárnő teljesen alkalmatlan arra, hogy címlisták alapján leveleket szétküldjön. Titkárnő létükre egyszerűen nem ismerik sem a körlevél, sem a levélcimke fogalmát, márpedig több száz boritékról van szó. Az én nyomtatóm egy ősöreg csotrogány, folyton beragad, egyenként kell bele adagolni a boritékokat. A Passziánsz Lédinek meg hiába van ott a majd' egymilliós hiper szuper nyomtatója, nem tudja használni.
Mindegy, az a lényeg, hogy ma elkészítettem a képeslapokat, plusz fél napi szenvedéssel -miután beletörődtem, hogy a printerem már nem bír egyszerre ötnél több boritékot kinyomtatni- elkészítettem az összes levélcimkét, mert A4-est, azt még bír a gépem. Nem kell mást tenni, mint lehúzni a cimkét és ráragasztani a boritékra.
Hanem, ha ezután még a boritékolást is rám sózzák, asztalt borítok, az biztos!!

De nem is rinyálni akartam, hanem azt leírni, hogy ma volt a munkahelyemen tíz olyan percem amikor azt mondtam, hogy a fenébe is, stresszes is, utálom is, ricsajos is, de azért mégiscsak van értelme annak hogy itt dolgozhatok. Az alatt a tíz perc alatt azt éreztem, hogy ha én nem lennék, ez a mai csoda tán meg sem történhetett volna - vagy legalábis máshogy történt volna meg. Az egyik kolláganő meg is jegyezte, hogy a világ legcsodálatosabb, legjobb lelkű embereivel találkozhatunk. (És a legszemetebbekkel és a legaljasabbakkal is, tettem hozzá én.)
De ma semmi rossz nem volt, ma tényleg a világ egyik legnagyszerűbb emberével ismerkedhettem meg.
És ami még szebb, hogy nekem is részem van abban, hogy itt járt nálunk.
Nno.
Most néhány hétig jobban bírom majd.

ÉéééééssSSSS!!!!!
Tarararaaaaammmmmmm!!
TarrRaaAArraaarrraaaaammmMMM!!!
megjöttek a DVD-im :-))
És mennem kell dolgozni :-((
Úgyhogy haza sem hoztam, mert még képes lennék az éjjel nekiesni.
Addig is tessenek megnézni, milyen az, amikor egy tudatlanságban nevelt suttyóbol kitör a .... nem is tudom mi.
Siegfried és Mime jelenete. Az a nyers őserő ami Siegfriedből árad, hm, imádom. Ebben a jelenetben kovácsolja össze egyetlen apai örökségét, a legyőzhetetlenséget biztosító kardot, Nothungot. Mime is zseniális, ő meg közben főzi a mérget az ifjúnak.

Giccses is, a zenét is loptplagizálták, az ötletet is koppintották, manír is van benne bőven, de valamiért mégis megérint valamit az emberben. És hát azért van néhány jó hangú énekesünk - még ha nem is sok.

:-) Szépjóestét!
az van, hogy máma jöttem, mentem, szöszmötöltem, aláírtam, pecsételtem és úgy elfáradtam mint a kutya.
Ráadásul nagyon jó kis vita alakult ki itt lent azzal kapcsolatban, hogy a bringásoknak kötelezővé akarják tenni a fényvisszaverő (kukás)mellényt. Tessenek elolvasni és örülnék, ha egy autós is elmesélné, hogy mit lát a kormány mögül.
Nem az érdkel hogy mit érez a bringások iránt (sejtem, hogy jobbára minden a legtöbb autós utálja a bicósokat), hanem azt, hogy mit lát!!
Én már nagyon régen vezettem, de úgy emlékszem, hogy igaza van wa-nak, baromi nehéz meglátni egy sötét utcán lámpa nélkül, malterfoltos cajgruhában vagy fekete pilótadzsekiben pilinszkázó biciklistát és nagyon kell figyelni, hogy szerencsétlen sofőr elkerülhesse a gázolást.
Szóval addig is, amig az ország képes nem lesz minden településen biztonságos kerékpárutakat(*) építeni meg kéne találni a legegyszerűbb és legtöbbek által betartható megoldást arra, hogy a bringások ne csak lássanak, de látszódjanak is.


---------------------------------------------------
(*) a kerékpárút megléte természetesen nem jelenti azt, hogy egy bringát nem kell kivilágítani. Látni és látszani, ez nagoyn fontos a közlekedésben és vonatkozik mindenkire: gyalogosra, bringásra, lassan görkorisra és -deszkásra, autósra egyaránt.

Gáz- és távhőtámogatás kalkulátor. szmm.gov.hu
De erről majd holnap.
Még mindig nem vagyok száz százalékos, tényleg nagyon beteg voltam a múlt héten és piszokul legyengültem.

:-) Szépjóestét!
Máma fogyasztottam, sokat és bőségesen; este elkocogtam az egyik nagy hipermarketbe és beszereztem a karácsonyi csemegéimet. A kedvenc kék cimkés pezsgőm, vaj, piros és fekete kaviár, mert ezek nélkül nem karácsony reggel a karácsony reggel.
Estére pedig füstölt lazacot vettem, hm, nyamm, meg rákrudacskákat és makrélát. Egy hétig csak halat meg mindenféle vizi szörnyetegeket fogok enni salátákkal és zöldségekkel.
Meg sem merem mondani mennyit fizettem, és majd csak még ezután fogom megvvásárolni a kelbimbót, fejes salátát, kaliforniai paprikát, cukkinit, zellert, vajbabot, spenótot, sőt, SPENÓTot, szóval mindazt, ami még szükséges egy pár napos ínyenckedéshez.


Ja, és ma a lottón kihúzott kollégának is megvettem az ajándékát.
:-DD nagyon baba, a megajándékozott vagy bepisál a röhögéstől, vagy kitekeri a nyakam - szerintem az előbbi.
Legalábbis remélem. De tényleg nagyon mókás - és illik hozzá, nagyon illik hozzá :-)

A Teller levél után most itt a Zádor levél. origo.hu
Pfuj.
Pfuj.
Mert tudom én, hogy mindig, minden politikai rendszerben voltak önkéntes túlteljesítők, de a fenébe is, manapság már senkinek sem függ az egzisztencija attól, hogy hajbókol-e a hatalomnak - vagy a lehetséges következő hatalomnak.
Ezek az önkéntes szekértolók és hűségnyilatkozatot tevők tán még csesznyébbek is, mint a Kádár rendszer besúgói.

A jövő év elején több ponton is változik a KRESZ. A buszokon is kötelező lesz a biztonsági öv, lakott területen kívül a gyalogosoknak és a bicikliseknek fényvisszaverő mellényt kell majd hordaniuk. Utóbbi ellen azonban a kerékpárosok tiltakoznak (...) helyette azt szeretnék, ha a szabályozás nem ragaszkodna a mellényhez, megfelelne a fényvisszaverő elemekkel ellátott biciklisruházat is.
origo.hu
Hm. hm.
Hmhm.
Hát csókolom, de most tényleg, ebből csináljunk divatkérdést? Jó, persze, tudom, én is elég borzasztóan nézek ki a bringán, de hát nem is arról szól, hogy kinek van dögösebb rucija. Egy kukásmellény 500 ft sincs, rondának ronda, de ha bemegyek a moziba vagy egy kávézóba akkor leveszem és belegyűröm a táskába.
Egyébként meg, ha már KRESZ szövegezés, most írjuk bele egy törvénybe, hogy a bringás ruházatának hány négyzetcentimétere legyen fényvisszaverő? És hogy mely testrészein legyen fényvisszaverő csík?
ugyan már, de tényleg!
Értem én, persze, egy öntudatos városi bringás, aki érdekképviseleti szervezetekbe tömörül, az tudja hogy kell kimenni az útra. Az eddig sem sajnálta a pénzt sem sisakra, sem lámpára.
Csakhogy ebben az országban nem csak jól felszerelt, okos bringások vannak, hanem Mári nénik is akik macskanadrágra húzott otthonkában, kormányra akasztott szatyorokkal pilinszkáznak a boltból hazafelé, meg seggrészeg Józsik, akik olyan falukban szlalomoznak, ahol egész utcahosszakon ki van csúzlizva a közvilágítás.
Hát ők tuti, hogy nem fognak fényvisszaverős kilimandzsáró dzsekiket felvenni, de ha a körzeti megbízott rájuk dörren, esetleg netán még ad is nekik egy pár száz forintos kukás mellényt, hát azt talán felveszik. Talán. Persze nem biztos.
Nno.
Okos enged.
A városi bringások pedig általában okosak, szóval nem kéne divatkérdéssé tenni a biztonságot. Arról nem beszélve, hogy télen rendben vannak a fényvisszaverős dzsekik, de nyáron, kánikulában honnan fogok fényvisszaverős bikinit szerezni?
A kukás mellény télen-nyáron jó, sőt, már láttam belőle kifejezetten kánikulai fazont is.

Pont elég érdekes lesz majd a buszokat felszerelni biztonsági övekkel.

Ez nagoyn jó!
A milánói Scala Aida bemutatóján -ahol valódi aranyfüsttel borították be a Szfinxet- a Radamest éneklő tenor megsértődik és a duett közepén kisétál a szinpadról. Otthagyja Amnerist (Komlósi Ildikó, bezonyám!!) tátott szájjal. Az meg mintha mi sem történt volna, szemrebbenés nélkül énekel tovább, egyedül egy duettet, mintha ott lenne a partnere. Közben a színfalak mögül valahonnan előkapnak egy tenort és az farmerban, nyitott nyakú ingben végigénekli az előadást.
Alig várom, hogy a youtube-ra valaki feltegye a jelenet felvételét :-))

Annyira, de annyira szeretném kipakolni a véleményem, de nem akarok hullagyalázó lenni.
Egyáltalán, mit lehet olyankor csinálni, ha a közügyet úgy keverik a magánüggyel, hogy az ember világosan látja, hogy disznóság történik, de nem akar bunkó lenni szemérmes és nem szól, mert mégiscsak tiszteli az embert.
Uhh.
várok egy hetet.

:-D Szépjóestét!
Bár nyelvgyakorlás céljából néhányat elolvasok, de nem szoktam szpamokat népszerűsíteni ezen a blogon. Ma azonban olyan szívhez szóló levélszemetet kaptam, hogy muszáj legalább a tartalmát ismertetnem.
Szóval Jekatyerina, egy 26 éves, életvidám nő osztotta meg velem a bánatát. 8 hónapja megismerkedett egy Kevin nevű férfival, jól érezték magukat együtt, azóta is leveleznek és telefonálnak egymásnak. Megbeszélték, hogy Jekatyerina meglátogatja, ezért a hölgy beadta a vízum kérelmét. Hosszú szabadságot vett ki és valahonnan az isten háta mögül felutazot Moszkvába, a vízumért. Meg egyébként is, teljesen leszervezte az útját. Aztán amikor minden összeállt, Kevin közölte, hogy bocs, hát ő nős, két apró gyermeke is van.
Ott van szegény Jekatyerina egy vízummal a zsebében, a megszervezett szabadságával meg minden egyébbel - csak éppen férfi nincs már, akivel eltölthetné ezt a hosszú szabadságot. Nem akarja, hogy mindez a sok szervezés pocsékba menjen, ezért arra gondolt, hogy ha én érdeklődöm iránta, akkor eltölthetne velem néhány hetet vagy hónapot. Esetleg, ha megkedveljük egymást, többről is lehet szó.
Szóval, ha akarom, 4-5 napon belül indul hozzám, csak írjak neki egy e-mailt.

Az a helyzet, hogy ha picikét is több kalandvágy lenne bennem válaszolnék neki, hogy jaj de jó, pont én is szabadságra akarok menni, jöjjön, remekül fogjuk magunkat együtt érezni.
Borzasztó kíváncsi vagyok, hogy mire megy ki a játék.
Tényleg idejönne egy orosz lány és -gondolom- bizonyos anyagi feltételek teljesülése mellett velem élne?
Vagy előbb be kéne fizetnem valami klubtagsági díjat, vagy megelőlegezni neki a repülőjegyet, vagy bemutatna néhány barátjának akikkel üzletelhetnék is ilyen-olyan dolgokban?
Milyen dolgokban?
Ja, és legfőképpen az érdekelne, hogy ha mondjuk megírném neki, hogy én inkább valami Szergejjel vagy Ivánnal szeretném eltölteni azt a néhány hetet vagy hónapot amit ilyesmire szánok, nos, akkor tudna-é nékem valakit ajánlani?
És így tovább és így tovább, ha lenne energiám, utánajárnék annak, hogy ki és miért indít utjára egy ilyen szpamot.
És ha már útjára indítja, akkor miért nincs annyi esze, hogy legalább ugyanaz legyen a feladó címe, mint amire a válaszlevelet várják?

Ne legyen neki könnyű a föld.
Se neki, se a hozzá hasonló tömeggyilkosoknak.

A hét kérdése:
egy hétnyi reggelizem - gőzölök - alszom - ebédelek - gőzölök - alszom - vacsorázok - gőzölök - alszom kombináció után hogy fogok én visszarázódni a munkás hétköznapokba?
hee?

frissítve!!
megtaláltam a MásikSzínház blogját képekkel és az előadás hangfelvételével. Ez még csak olvasópróba, azóta a Gézagyerek hangja tökéletes lett, tétova, követelőző, éneklő, kántáló, tökéletes gézagyerekes hang.

:-) Szépjóestét!
Egészen kitűnő színházat láttam ma, Háy János A Gézagyerek című drámáját adta elő a MásikSzínház.
Arról szól a darab, hogy ha az Isten egyszer véletlenül vagy bosszúból elbaszott valamit, azt utána már ő sem tudja megjavítani. Megtudjuk belőle, hogy a szódás szörp kieszi az ember csontjából a meszet, a máját meg a reggeli kétdekás puffasztja fel. De nem is a máját, az az epéje. De ez mindegy is, mert ami ennél sokkal szarabb, hogy a lelkét meg reménytelenség, a munkanélküliség, az irígység és legfőképpen a rá osztott saját keresztje emészti fel. Az agyát meg az értelmetlen, szertartássá vált párbeszédek és a szeretettelenség morzsolja szét.
Jó szarul van berendezve ez a világ, ahol egyedül a kutyák tudják biztosan a dolgukat.
Szóval ilyesmikről szól a darab, jól van megírva, nagyon jól. Itt van egy novella változata. A dráma maga rövid, élőképszerű kis párbeszédekből van összerakva. Igazi, klasszikus tragédia annyiban, hogy valós, élő karaktereket mutat be, remekül felvezeti a történetüket és a végletekig srófolja a fezsültséget. Nem görög dráma annyiban, hogy a végén nincs se tanulság se katarzis, csak valami rossz szagú reménytelenség, áporodott és savanyú, mint amilyet az olcsó sörtől büffent fel az ember.

Írnék pár szót magáról az előadásról is.
Ha jól sejtem, a MásikSzinház amatőr, vagy félamatőr társulat, az előadásaikat a Vendel utcai Politechnikum színháztermében tartják, ebből a darabból konkrétan négyet. (én a harmadikat láttam, egy még lesz 13-án, tessenek sietni, hátha van még jegy).
A színházterem pici, lapos, de van egy pirinyó zsinórpadlása és egész jó világítása. Vagy lehet hogy nem olyan jó, de nagyon jól használták. A rendezés egyébként is maximális figyelemmel volt a minimális adottságokra, néhány függönnyel ügyesen osztották a szinpadot, a belső tereket pár darab bútorral, a külsőket pedig magnóról bejátszott hangefektekkel jelölték. Meglepően jól és ötletesen, komolyan mondom, a szegényes technikai feltételek ellenére is tökéletes színházi élményben volt részem.

A szereplőkön látszik, hogy amatőrök. A jóképű, makkegészséges értelmiségi fiúkról sajnos nem nagyon lehet elhinni, hogy lepukkant, egész nap a kocsmában lógó munkanélküliek vagy a nehéz, lélektelen munkába belepistult prolik. De becsülettel játsszák a szerepüket és legalább nem ripacskodnak. Ez dícséret, tekintve, hogy komoly színházakban is gyakran találkozom olyannal, hogy egy színész túljátssza a szerepét. Ezek a fiatalok ebbe a hibába nem esnek bele, legjobb tehetségük szerint részei egy előadásnak és ami nagyon fontos, lehet rajtuk érezni, hogy pontosan értik hogy mit és miért csinálnak a szinpadon.
Akit nagyon meg kell dicsérnem, az a főszereplő Béres Miklós. Nekem van egy Gézagyerekhez hasonló kis kolléganőm és néha egészen megdöbbentem, hogy a srác mennyire eltalálta a figurát. Ugyanaz a tétova mosoly ha vár valamire, ugyanaz a felcsillanó öröm, ha ismerős dologgal találkozik. A vontatott beszéd és az a furi, kissé erőszakos hangsúly, amikor megismétli a mondatait (mindent kétszer mond, kétszer mond), a kényszeres kis mozgások, minden nagyon, nagyon a helyén van. Őszintén gratulálok az alakításához, technikailag és művészileg is tökéletes a szerepben.

A kép Gejza oldaláról van.

Ezúton is köszönöm Vajszínűnek, hogy felhívta a figyelmem az előadásra.

Ja, és még valamit: a színházi büfékről tán még soha nem írtam, de itt most muszáj. Szünetben a kisboltban, otthonkába és fejkendőbe öltöztetett igazi falusi boltos nénitől (na jó, tán még 30 sincs a lány, de az otthonka az tutira valódi) vehetünk vajas kenyeret párizsival (ez nem biztos, csak ha jók vagyunk, akkor kerül rá párizsi) tokaszalonnát és kenyeret meg szódás szörpöt. Mindezt adagonként 30 ft-ért. A bátrabbak 150-ért megkóstolhatják a fél dekás üvegekbe palackozott, denaturált szeszből és aromából kutyult lófingató retteneteseket. Csak hogy tudjuk, mitől köp valaki hajnalonta sűrűt és sárgát, mint a takony. Tökéletes a hangulat, már csak egy lepusztult, falu végi buszmegálló kéne egy folyton lerobbanó ócska ikarusszal.

:-) Szépjóestét!
Ma már határozottan normális közeli állapotban voltam, jöttem, mentem, intézkedtem, bankban is voltam. Néha még köhécselek, de az már szinte semmi, észre sem veszem.
A szaglásom és az ízlelésem is kezd vissztérni, annyira, hogy gondoltam, le is tesztelem. Chili és Vaniliánál olvastam egy céklás receptet, amit ő pink Waldrofnak nevezett el. Akkor csak átfutottam a receptet, ma a piacon jártamban eszembe jutott és mivel a hozzávalók közül határozottan emlékeztem a céklára, a dióra és a zellerre, hát gyorsan bevásároltam.
Ő süti a céklát, én kuktában gőzölöm. A három tisztára súrolt, formás, ökölnyi céklát ráteszem a kukta betétjére, öntök alá egy nagy bögre vizet, lezárom az edényt és tíz perc alatt puhára gőzöltem. Mikor kezelhetőre hűlt, meghámoztam. A hatalmas, kétökölnyi zeller egy kis húsos csirkemellcsont társaságában főtt meg, kiemeltem a levesből és hagytam kihűlni. Közben megmostam egy púpozott evőkanálnyi diót és deszkán, amennyire lehetett, vékony szeletekre vágtam. A főtt, hámozott céklákat és a puha zellert tökgyalun húztam le, gyorsabb, mintha késsel szabdalnám. A kétféle zöldséget és a vékonyra szelt diót három evőkanál majonézzel összekevertem. Igaza van Chili és vaniliának, nem jó, ha a zöldség tocsog a majonézben, ezért nem szeretem a hidegbüfék "salátáit" sem.
Füstölt libamell nincs itthon, sima, sóval és borssal megszórt csirkecombot grilleztem mellé.
Nagyon, tényleg nagyon finom volt.
Aztán most, hogy újra és figyelmesebben elolvastam a receptet látom, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz már azon túl, hogy mindkét salátában a cékla a legfőbb összetevő. Ő almával keverte, én zellerrel.
No, majd legközelebb jobban figyelek :-)

:-) Szépjóestét!
Máma félig megnéztem a Diótörőt. Magamtól nem mennék már el rá, de benne van a bérletemben és ráadásul az egyik barátnőm elhányta a sajátját. Úgy szoktuk becsempészni, hogy összefogjuk az összes operabérletemet és az egész kupacot mutatjuk fel a jegyszedőnek. Ma egyszerűbb lett volna, ha odaadom neki a sajátom én pedig itthon beteszem a Diótörő kazettát. Vajmi keveset tudtam élvezni az előadásból. Már nem szörcsögök, köhögni is alig szoktam, de nagyon gyenge vagyok, a III. emelet klímája pedig éppen nem a legjobb, szóval a II. felvonás közepe felé már ájuldoztam. El is jöttem, kihagytam az orosz babák, a kínai babák, a török babák és még nem is tudom, milyen nemzetiségű babák táncait. Meg persze az órák táncát és a rózsák keringőjét is.
Nem nagy veszteség, egyrészt mert már tucatnyiszor láttam a darabot, másrészt pedig ilyenkor úgy le van terhelve a balettkar, hogy a rózsák keringőjébe például már csak a huszadrangú táncosok jutnak.
De mindegy is, most ez nekem kimaradt, lehet, hogy az idén nem így volt.
Hazafelé jövet azon tűnődtem, hogy ez egyfajta kötelező karácsonyi darab, gyerekmese. Egy mese arról, ahogy a felső tízezer karácsonyát képzeljük. Minden a gyerekek körül forog, mindenki ajándékot kap, a fiúk fakardot meg trombitát, a kislányok természetesen babát, a főhős, Marika meg egyenesen tobzódik a Babakirályságban.

Elképzelem, mekkorát bukna a darab, ha egy rendezőnek eszébe jutna mondjuk pár rongyos utcagyereket odaállítani a fényes palota ablaka alá, vagy a babaország játékboltjának kirakatához. Hm, el tudja valaki képzelni a látványt, ahogy a rózsaszín fodrokba öltöztetett tearózsák keringőznek belül, kívül meg néhány éhes kölyök nyomja az orrát a kirakathoz? Ugyanaz a történet, semmi sem változik, csak a szinpad egyik sarkában nincs se rószaszín, se halványkék flitter, csak szürke és barna rongyok. Minden mehetne ugyanúgy, ugyanolyan szólók, ugyanazok az emelések, Marika lenne a babák királynője, csak reggelre kelve szépen összenyalábolná a mindenféle babáit és odaadná az utcagyerekeknek - vagy nem.
Látatlanban mondom, akkorát bukna a darab, mint ide Lacháza.
A magas kultúrában nincs helye sem szociális érzékenységnek, sem aktulizálásnak. Ott csak a kecs, a báj és a csillogás van elfogadva. Csak a művészetre és a szépségre, az öncélú szépségre van igény.
Én viszont egyre jobban unom ezt a rengeteg kecst és bájt. Üres szépség, céltalan, pontosabban öncélú pompa, élmény nélküli szórakozás. Ezekben a klasszikus darabokban sokkal-sokkal több van, mint amit mutatni mernek belőlük.
Kéne kicsit merni, kicsit aktualizálni, a grófok és bárók halott nyelvét lefordítani az első generációs vállalkozók és/vagy adócsalók élő nyelvére.
Én is a szórakozás kedvéért járok színházba, de az ördögbe is, miért kell mindent úgy előadni, ahogy 150 éve kitalálták? Még ha mese is az, miért nem szólhat a mai emberekről?
Ehh, mindegy is, biztos még mindig a torokfájás beszél belőlem.

:-) Szépjóreggelt!
Nno, most már biztos megmaradok.
A köhögési rohamok egyre ritkábban jönnek és egyre gyorsabban le is csillapodnak. Igaz, mázsaszám szopogatom a Negrót, már előre félek, micsoda károkat okozok ezzel a fogaimban.
Az orrom már nem olyan "folyékony", bár még mindig be van dugulva és éjjel gyakran arra ébredek, hogy tátott szájjal hortyogokkapkodom a levegőt.
Lassan, tényleg nagyon lassan a szaglásom is kezd visszatérni. Ma reggel séta közben már határozottan éreztem, hogy igen erőteljes vietnámi balzsam szagot húzok magam után. Kínomban, hogy a légutaimat valamennyire tisztán tartsam, ezzel kenegetem magam; a mellkasom, a halántékom, a torkom, a hátam. Sőt, párologtató mécsesbe is teszek belőle, a lakásba teljesen beleivódott az átható mentholos eukaliptusz illat. Sőt, a kutyának éppen vesét főzök, annak a szagát is érzem már.
Ha majd ízeket is fogok érezni, na, az lesz a jó, már alig várom!
Hanem, az erőm az nem nagyon akar visszatérni, csak kornyadozok jobbra-balra, semmihez sincs energiám. Olvasni sem tudok, fárasztja a szemem és el sem jut az agyamig.
De türelem, szerintem már nem sok van hátra. Ha igaz a mondás, hogy ha nem kezelik hét napig is kitart, ha viszont kezelik, egy hét alatt is elmúlik, nos, akkor már csak a holnapi nap van hátra, szombatra meggyógyulok.
Addig meg már csak kibírom valahogy.

:-) Szépjóestét!
Woww!! ma először tudtam négy órát aludni egyfolytában úgy, hogy sem köhögés, sem orrfolyás, sem fuldoklási roham nem ébresztett.
lehet, hogy estére még blog is lesz.

"Szerintem amúgy a férfiak mindig a racionalitást, a nők pedig egy kicsit az emóciókat viszik a politikába, és ez nagyon hiányzik sokszor a vitákban."
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
jajj.
Hát tényleg, legalább a szadesz találhatna ennél talpraesettebb, paneltalanítottabb, lózungmentesebb nőt!
Ekkora baromságot, hogy ma a férfi politikusok racionálisan politizálnak, ember, ekkora ökörséget ki mer kiejteni a száján??
Meg egyáltalán, mi az, hogy képviselő létemre nem rúgom tökön azt az újságírót, aki a nőiességemről kérdez??
Ember, reggel nyolc és délután négy között képviselő vagyok, délután négy és reggel nyolc között pedig nő, de magának ahhoz az égvilágon semmi köze! Meg egyáltalán, egy férfi képviselővel mikor gügyögnek az ajándékkészítési szokásairól?
Uhh.
A legközelebbi választásokon jelöltetem magam.

Betegnek lenni azért jó, mert ilyenkor lehet itthon nyugodtan reggelizni vajas-mézes pirítóst forró tejjel.
És ami a legfőbb, hogy reggeli után vissza lehet feküdni az ágyba.
Még mindig húz a paplan maga alá.

:-) Szépjóestét!
Még mindig jajajajjj, de legalább már a fejem nem akar széthasadni.
A mai nap azzal telt, hogy ha kínai balzsammal (tömény kámfor és eukaliptusz) bekentem a mellkasom, akkor volt kábé másfél órám, amig kaptam levegőt. Akkor el tudtam aludni. Másfél óra múlva kezdődött a fuldoklás, orrfolyás, torokkaparás, fuldoklásos köhögési roham előlről.
Az csak a baj, hogy a kenőcs már kezdi felmarni a bőröm, úgyhogy most párologtató mécsesbe teszem inkább.
jajj.
Ezt a verset ajándékba kaptam, annyira aranyos, hogy muszáj ide kitennem:

Varró Dani: Bádatos dapok

Hideg dovebber dzsípős szele jő,
Biatta bost bidded bező kopár,
Oda az egyhe, őszies idő,
S elbúlt a Gyár.

Deb tudob, bilyed erős akarat
Lelkesít, hogy daloljod bég a száj,
Bégis dalolok, bitt a badarak,
Bert hát buszáj.

Bost búcsú déked, trillázó patak,
Ti rózsák, badarak, te tarka rét,
Búcsú déktek, artikulált szavak,
Áldott beszéd!

Zöld gyep, árgyas erdő, búcsú déked,
Búcsú déked, vidáb, gyári lagzi,
Begtört szívvel sebbi bást deb kérek,
Csak hogy... hapci!!!



Más:
Van még kormányunk?

Még mindig jajj.
Reggel bejöttem dolgozni, csak az első emelet, de majd elájultam a lépcsőn, annyira nincs levegőm.
Kifújtam az orrom, feltettem a kávévizet, kifújtam az orrom, beleszórtam a bögrémbe a kávét, volt egy köhögési rohamom, kifújtam az orrom, beleöntöttem a kávémba a tejszint, kifujtam az orrom, megkevertem a kávét, megint kifújtam az orrom. A kávét kis híján visszaöklendeztem.
Aztán besétáltam a titkárságra és közöltem hogy jó, most én akkor hazamegyek. Cuppancska drága roppant megértően nézett rám és elengedett. Nem, nem rúgtam fel, nincs most erőm az ilyesmihez.
Most pedig hazamegyek és lefekszem.

Jajj.
Még mindig dögrováson vagyok.
Sőt. Jajj.
jajjajjjajj.
Azt mondják, hogy a nátha ha kezelik, ha nem, egy hétig mindenképpen kitart.
Hát ha már így, akkor ha lehetne, a még hátra lévő négy napot szeretném átaludni.
Lécci, ha egy mód van rá, lécci, lécci!

Jajj.
Tetszik vagy nem, de bele kell törődnöm, hogy beteg vagyok.
A torkom kapar, folyton köhögök, a hangommal most kísértetet szinkronizálhatnék. Az orrom vagy be van dugulva, vagy folyik, de jobbár aegyszerre mint a kettőt csinálja. A fejem fáj, a szemem ég, kész, végem van.
Beteg vagyok na, és aki beteg, az feküdjön le és nyögjön.
azt teszem én is.
Jajj.
jajj.
jajj.
Közben persze C-vitamint szedek, mézes csípőspaprikás forralt bort iszok, büdös salátát és narancsot eszek.
de elsőlegjobban nyögök.
jajj. jajj.
jajj.
meg persze orrot fújok.
hogy a fene enné meg!
jajj.
jajjj.
jajj.

:-) Szépjóestét!
Színházban voltam, a Peer Gynt-t Krétakörrel.
Mindent imádok amit csinálnak, nekem nagoyn bejönnek a Krétakör féle színházi fogások.
A Peer Gynt is egy jó előadás, maximális odafigyelést kíván a nézőtől.
Most túl fáradt vagyok ahhoz, hogy bővebben írjak -meg aztán a nátha is forralja az agyvelőm- így majd holnap.
Már forraltam egy bögre vörösbort szegfűszeggel, fahéjjal és csípős paprikával. Tettem bele két kanál mézet is. Ha valamitől, ettől jobban leszek.
Legalábbis remélem.

AIDS világnap

:-) Szépjópéntekdélutááááánt!!!!
"...a szokásosnál is nagyobb a torlódás a BAH-csomópontnál és a Szentendrei úton is, számolt be az Index tudósítója. Pesten a Váci úton a Nyugatitól áll a sor, de lassú a közlekedés a kiskörúton és a nagykörúton is, torlódnak az autók a hidakon..." index.hu
Tényleg nem azért, de én ebből csak annyit érzékeltem, hogy álló autósor mellett bringázok. Ugyanúgy a kényelmes, komótos (lázas vagyok, nem izzasztom magam) 45 perc alatt értem haza, mint máskor.
Tényleg nagyon sajnálom azokat, akiknek az egész délutánt elveszi az, hogy hazajussanak.

Wow, vége a hétnek, vége a hétnek, vége a hétnek, tarararaaaammm!!!
Az csak a baj, hogy még mindig nem hagoytt el a torokfájás, sőt, csöpög az orrom, még sőtebb, ég a szemem ami azt jelenti hogy lázas vagyok.
Estére viszont színházjegyem van. Kihagyni nem lehet, mert Krétakör Peer Gynt.
Majd szopogatok cukorkát.