:-) Szépjóestét!
Máma nincsen blog. Fogmosás van, hajmosás van, még hajszárítás sincs, sőt, arcpakolás sincs. Legalább nyolc órányi ájult alvás van, hogy holnap valamennyire használható állapotban legyek.
Egyébként a főnököm pénteken hívott, hogy hétfőn vigyek be egy önéletrajzot.

Más:
Itt van az állítólag Németh Miklós által Antall Józsefnek átadott ügynöklista, amit a rendszerváltás utáni első miniszterelnök fia, Antall Péter is felismerni vél. Most -így, ilyen álmosan és kimerülten- csak két kérdésem van:
1. Miniszterelnökök mióta szoktak fontos államtitkokat tartalmazó iratokat a gyermeküknek megmutatni?
2. Mit szól mindehhez Németh Miklós, aki állítólag összeállíttatta a listát?

Nagyon álmos vagyok, fél négykor keltem, tanultam, vizsgáztam, dolgoztam, egy perc pihenésem nem volt, csak címszavakban, a legfontosabb benyomásaim a Bukásról.
Látványvilágában is nagyon megrázó film, nem könnyű végignézni, ahogy emberek főbe lövik magukat, a lincseléseket, vagy ahogy az anyjuk megmérgez hat kistestvért.
Nem is értem a vitát ami akörül folyt, hogy szabad-e Hitlert emberként ábrázolni egy filmben.
Hitlert egyáltalán nem úgy mutatja be a film, mint akiben bármi szánnivaló, vagy pláne bármi emberi is lett volna. Még a betegsége (a kontrollálhatatlan kézremegésről Parkinson-kórt diagnosztizáltam) is csak az őrültségét hangsúlyozza. A saját rögeszméi minden emberi vonását elfedik, pörög a saját mókuskerekében, nem bír kiszállni, és ha ő nem, akkor mások se tudjanak. Pusztuljon mindenki, aki egy vesztes néphez tartozik, ha nem lehet III. Birodalom, akkor németek se legyenek.
iszonyú.
Tényleg csodálkoznék, ha bárki bármilyen emberi vonást vélne felfedezni Hitlerben a moziból kijövet, ebben a filmben sem ilyen törekvés nincs.
A főbűnösök, Hitler, Goebbels, Himmler és a többiek semmi olyasmit nem csinálnak a filmben, amire bárki is azt mondhatná, hogy esetleg tán mégsem voltak olyan elvetemültek.
Azok voltak.
Vannak persze karakterek, akik hithű náciként az utolsó pillanatban mégis mutattak némi emberséget. A főépítész, aki a rombolást mégsem tudja befejezni. Az főorvos, akiben az orvos legyőzi a nácit. A hitüktől megfosztottak, akik nem tudtak/mertek/akartak szembenézni a vesztes háború felelősségével és öngyilkosok lettek (egyébként Hitler gyáva volt, nem mert szembenézni azzal, hogy "holnaptól milliók gyűlöljék")
A film legfőbb szála (szerintem) az, ahogyan egy csomó okos, képzett katona a legjobb szakmai meggyőződése ellenére is asszisztált ahhoz, hogy a háború minél tovább tartson, holott pontosan tudták, hogy minden nappal nő a veszteség emberben és anyagi javakban egyaránt. Tudták, pontosan tudták hogy az ország romba fog dőlni, hogy a lakosság pusztul, tudták hogy vesztettek, mégsem mertek ellentmondani egy pszichopatának (azt is tudták pedig, hogy a führerük őrült). Féltek, egymást is sakkban tartották, ha valaki erőtlen kis célzásokat mert tenni, hogy tán mégsem kéne Berlint lebombáztatni, azt árulónak nevezték.
Szóval, nem kell félni, aki ezt a filmet megnézi, nem fogja azt mondani, hogy szegény Hitler is ember volt.

Egy náci, akiben az utolsó pillanatban felébredt az ember és az orvos. Vagy az orvos és az ember.

Egy náci, aki az utolsó percig náci maradt, sőt, azon túlmenően is szörnyeteg: Magda Goebbels. Hat gyermekét saját kezűleg mérgezte meg, mert nem érdemes nekik nemzeti szocializmus nélkül felnőni. (a szinésznő remek alakítást nyújtott)


(egyébként ez a film sem tudta magát kivonni a hallivúdi alkotások hatása alól: akikben egy szikrányi kis emberség is van, azok mind nagyon jóképűek és bátrak. Az egyetlen aki sisak nélkül rohangászik a bombázásban hozza be a sebesültet, vagy a jóképű építész az egyetlen, aki Hitler szemébe mondja, hogy ezt a parancsát már nem teljesíti. De úgy látszik, hogy ezek nélkül az eszközök nélkül már nem is lehet filmet csinálni. Nagyon útálom az alkotókban, hogy nem merik rám bízni, hogy kitaláljam, hogy ki az, akiért szabad szurkolnom és ki az, akiért nem. Mi a francért kell az embereket szépekre és többé kevésbé jókra meg ráncosokra, potorohosokra, egyszóval csúnyákra és gonoszakra osztani?)

Húúha.
Ez a mondat itt lent a két cicával meg a két filmmel eredetiben nem hangzott ennyire mellbevágóan cinikusan.
Tényleg nem. Igaz, én tudom, hogy milyen buta ember az, aki mondta.
Így leírva ez nagyon-nagyon durva, de bizisten nem írtam volna le, ha nem hangzik el.

:-)) Szépjónapot!
Megtörtént a Nagy Külgazdaságtan Teszt Kitöltő Projekt. Negyedóra alatt végeztem a harminc kérdéssel, elsőnek álltam fel. Nem tudnám megmondani, hogy sikerült-e. Akkora ellenállás van bennem a tárggyal szemben, hogy akár "vak tyúk is talál szemet" alapon, találomra is töltögethetném. Annyit taktikáztam, hogy mivel több jó válasz is lehetséges egy kérdésre, ahol a legkisebb kétségem is volt, ott csak egyet jelöltem. Az van ugyanis, hogy két jó válaszra kapok három pontot, egy jó válaszra kapok egy pontot, de egy rosszra mínusz egyet. Tehát nem hajtottam a három bizonytalanra, ha egy biztos.
Uhh. majdcsak sikerül egyszer.
Viszont vizsgára menet és onnan jövet is nagyon jót bringáztam ebben a szép tavaszias napsütésben.
Legalább ennyi jó legyen a napomban, a nyavalyás vizsga miatt a rómairól is le kellett mondanom.
Sőt, mivel mennem kell dolgozni, főzőcskézni sem tudok; pizzát ebédeltem és egy gesztenyepürét. A pizza nem volt rossz, tulajdonképpen a gesztenyepüré se, ha eltekintek attól hogy ezeknek a vacak műanyagkanalaknak a széle nincs sorjázva és elvágtam a szám. Egyre jobban útálom ezt az egyszer használatos, eldobható világot; tele vagyunk ócska, használhatatlan minőségű dolgokkal, amik ráadásul egy kalap pénzbe kerülnek és hegynyi mennyiségű szemetet termelnek. Szomjas vagyok? Hopp, egy műanyag palack és egy papírpohár. Éhes vagyok? Pár kanál saláta a büfében egy műanyag tányérra. Műanyag kiskanál. Még egy papírpohár. Még jól se laktam igazán, de már egy kisebb halom szemét marad utánam.
Nem jól van ez így.

Sietnem kell, este az egyik barátnőmel megnézzük a Bukást. Amikor ajánlottam neki a Sorstalanságot, azt mondta, hogy mostanában halt meg két cicája, nem akar szomorú filmet látni, de ezt a Hitlerről szólót egyszer megnézné.
Hát jó, legyen, akkor azt nézzük meg együtt.
Mondjuk, nem az esze a legjobb tulajdonsága. Mármint a barátnőmnek. A macskáin meg a patikáján kívül semmi más nem fér bele az agyacskájába. Na jó, ha meghal egy színész vagy egy táncdalénekes, annak a temetésére elmegy. Szereti nézni a többi híres embert, hogy hogy viselkednek. Amikor mondtam neki, hogy szinpadon is megnézhetné őket, arra azt mondta, hogy minek, úgyis látja őket a tévében, egyébként is, azt akarja tudni, hogy hogy viselkednek, ha nem játszanak.
Néha azért kicsit irígylem.

Nógrádi Zoltán hangsúlyozta: a többletigénylés oka nem a gazdálkodóknál, hanem valószínűleg a kormányhivatalokban keresendő.
Elmondta: a Fidesz beszerzett néhány adatlapot, amelyeket a gazdák leadtak, és ellenőrizték, hogy az azokon szereplő információkat hogyan rögzítette a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal. Mint mondta, több olyan esetről tudnak, amikor a feldolgozásnál az adatok "átíródtak", egy gazda például 1,61 hektárra adta le az igénylését és 161 hektárról kapott visszaigazolást. fidesz.hu

jajj.
Azért valaki szólhatna a képviselő úrnak, hogy a ló túlsó oldaláról a szomszéd rétje mindig sárga az irigységtől.

Február 25. a kommunizmus áldozatainak emléknapja.

Máshol is.

:-)) Szépjóestét!
Azért ezek az arabok csak nem lehetnek olyan rossz emberek, ha már nekik is van saját ÚjPéterük. Meg van nekik saját, önkéntes jelentőjük tudósítójuk is.
Azért az arab újságírónak valamivel jobb a humorérzéke. Sőt. Neki van humorérzéke.
Szerintem.

Más:
ma hallgattam Semjén Zsolt elég szánalmas mentegetőzését a bizonyos "aki azt akarja hogy a serdülő gyermeke első szexuális éményét egy szakállas bácsitól szerezze az szavazzon az SZDSZ-re" című kiszólásával kapcsolatban. Az ellen nincs kifogásom, hogy egy magát konzervatívnak valló politikusnak ilyesmi kicsúszik a száján, istenkém, hát ő így gondolja, a választói is ezt várják tőle, szíve joga.

Nade mit keres egy ilyen beállítottságú ember az Országgyűlés emberijogi és kissebbségi bizottságának az élén???!!
Hát itt már tényleg mindenki addig emelkedik a ranglétrán, amig olyan pozicióba nem kerül, aminek a betöltésére tökéletesen alkalmatlan?
Akarnék még írni arról is, hogy mindenkinek joga van a tetszése szerinti párkapcsolatban élni, azt a neki legmegfelelőbb formában törvényesíteni vagy éppen nem törvényesíteni, mindenkinek joga van örökölni a szerettjétől vagy éppen örökséget hagyni egy szerettjére. De a talaj igen ingoványos, nagyon fontos a pontos fogalmazás, hogy félreérthető ne legyek. Most nem vagyok alkalmas egy ilyen dolgozat megírására. Majd külker vizsga után.

:-)) Tarararraaaammmm!!
Holnap szabadságon vagyok!
Mondom: hol-nap sza-bad-sá-gon va-gyok!!!
Sok örömöm nem lesz benne, a szombati külker vizsgára kell tanulnom, de akkor is!
Máma viszonylag csendes nap volt, az összes főnök távol, a telefonok nyugalomban, a tegnap megírt levéltervezeteimet Ms Passziánsz szerencsésen elkeverte valahova úgyhogy nem volt mit javítanom, azt hittem, le tudok csípni egy órácskát a méréstechnika házim összerakásához.
Háát, ehhez képest beült hozzánk Cuppancs kisasszony és végighallgattam hogy tejes-mézes vagy aloaverás arckrémet rendeljen-e, hogy reméli, hogy az átszervezések miatt tőle nem veszik el a kis lyukját (mármint a szobáját), hogy ő már eleget ült hárman egy szobában, régen is, amikor számítógép mellett dolgozott, és egyébként is, ő már itt senior, és mondta, és cuppogott, és zizegett, az én agyam meg lassan cseppfolyóssá vált. A méréstechnika házim meg majd elkészül.
Akkor már, ha választani lehet, legyen bent az összes főnök és álljanak sorba az asztalomnál és szakadjak meg a munkában. Nincs nékem türelmem az ilyesmihez.
Most mennem kell dolgozni. Jó a rosszban, hogy szárazak az utak, tehát mehetek bringával. Hazafelé jövet olyan friss leszek, hogy lehet el is kezdem a külker magolást. Most célirányosan tanulok, letöltöttem azt a száz kérdést, aminek a variációiból összeáll a harminc kérdéses vizsgalap. Beseggelem, őket úgysem az érdekli hogy értem-e, hanem hogy a nyavalyás tesztjükön eltalálom-e, hogy melyik két meghatározás hasonlít leginkább a könyvben leírt definicióra.

:-) Szépjóreggelt!
Jóváhagyta tegnapi ülésén az egyszerűsített vállalkozói adót (eva) az unió áfabizottsága, ezzel az utolsó kétség is elhárult az adónem EU-konformitását illetően. HVG
Naná hogy jóváhagyta.
Naná hogy elhárult.
Sőt!
Ha Európának egy csepp esze van, ide fognak jönni és eltanulni tőlünk az EVA-t. Végre valami ami kreatív, ami hasznos és amit nem a történelmi időkben, hanem most, éppen most adhatunk Európának.

Bizisten mondom, mióta EVA van, másfél óra alatt megvagyok az éves könyvelésemmel és tíz perc alatt az adóbevallással. Ebben még az is benne van, hogy a netről letöltöm az ívet.
Arról nem beszélve, hogy minden alkalommal hallom az elégedett nyilatkozatokat, hogy az EVAsok milyen pontosan fizetnek.
Hát naná, hogy az unió áfa-bizottsága nem látott akadályokat!

:-)) Szépjóestét!
Máma megnéztem a Krétakör Siráját.
Egészen döbbenetesen jó színház.
Úgy tesznek pedig, mintha nem akarnának élni a színház eszközeivel: nincs díszlet, pár széken kívül kellék sincs, a színészek a nézők közül lépnek a játéktérre, maszk sincs, jelmez sincs, sőt, szinte színház sincs, hisz a Thália kopott, feketére festett helyisége alig hasonlít arra a képre, amit az átlagemberben a színházról él. Nincsenek világot jelentő deszkák, nincs súgólyuk, nincs függöny, tényleg semmi sincs.
Színészek vannak és egy történet.
Bőven elég arra, hogy a néző figyelmét lekösse.
Először is, a történet, a Siráj.
Tökéletesen követi a csehovi Sirály történetét, a párbeszédek íve semmit nem változott, csak a fordítás lett frissebb, maibb.
És a színészek.
Ott játszanak az orrunk előtt, karnyújtásnyira. A Kosztyát alakító Nagy Zsolt a mellettem lévő székről állt fel. Később ugyanezen a széken szunyókált el Gyabronka József mint Petruska. Egyetlen hamis gesztust nem engedhetnek meg maguknak, ilyen közelségből a néző mindent lát és minden szitán átlát. Annyira az orrunk előtt játszódik a történet, hogy egyszercsak megszűnik a láthatatlan korlát a színész és a néző között: automatikusan nyúltam a táskámért, hogy egy tollat kölcsönözzek Borisznak, hogy fel tudja írni a címét, ahol majd Nyina megkeresheti. Kotorásztam, de sajnos nem találtam, kapott mástól.

Tudom hogy én jó médium vagyok az ilyesmihez, de ezzel az előadással most különösen együtt éltem. Mintha nem is színház lett volna; a saját gesztusaimat láttam viszont, a körülöttem élők reakcióit láttam viszont, már ezerszer lejátszott játszmákat láttam viszont, a végtelen fásultságot, a naív álmodozást, az unalmat, a megkeseredett vágyakat, a pikírtséget, a hiúságot, a számítást élhettem át néhány órára.
Azt az érzést, amikor az ember rájön, hogy a másik már ezerszer lejátszott jeleneteket ad elő és ezt eddig csak azért nem vettem észre mert azzal voltam elfoglalva, hogy a saját, már ezerszer eljátszott jeleneteimet játszam el úgy, hogy mások elhigyjék: most játszom először.

Holnap nyilván újra fogom írni ezt az egészet, nagyon bonyolult érzésekkel jöttem ki a színházból és már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy mindezt az élményt összefüggően és érthetően leírjam. Akarnék még arról is beszélni, hogy milyen jó, hogy a nagyszinpadon, széles gesztusokkal és zengő orgánummal előadott színház mellett megélnek ezek a kicsi, intim eszközöket használó társulatok is (még egy ilyenről tudok, Pintér Béla és Társulata a Szkénében) de ehhez már tényleg késő van. Be kell ülni egy ilyen kis színházba. Csomó dologról le kell mondani, nincsen csillogás, nincsen elegancia, nincsen dúsan redőzött borvörös bársonyfüggöny, még vastaps sincs. Van viszont művészet és elibénk tartott tükör, amibe ha nem is mindig kellemes belenézni, de feltétlenül érdemes.

:-) Szépjóestét!
A mosoly-jel megint csak megszokásból van kitéve, nagyon ki vagyok merülve.
Máma kávészünetben elolvastam egy interjút Bozóki Andrással. Ahogy elnézem, egész jó választás volt őt kinevezni kultuszminiszternek.
A mostani lezoknisodott állapotomban nem tudnám megmondani hogy miért, de délelőtt még határozottan éreztem, hogy jó lesz miniszternek.

más:
Kis magyar traktorgráfia. Nem túlságosan kedvelem a mindenféle benzin- meg gázolajüzemű járgányokat, de ez az írás nagyon érdekes, kiérződik belőle a traktorok meg a traktoristák egyénisége. És nagyon tudnak parkolni:

(a képet az Élőben a városból blogról csórtam)

Mégmás:
nagyon kedves és hasznos e-maileket kaptam, kicsit összeszedem magam és válaszolok, ígérem.

Több az annál, hogy a jelek szerint nem csak én vagyok rossz passzban:
Pesszimistábbak a magyarok az EU-átlagnál Origo
Ez pedig már tényleg baj. Holnap, ha jobban leszek, megpróbálom végiggondolni hogy mi miért vagyunk pesszimistábbak az átlagnál; mindig, minden korban és társadalmi formában.
Mára nem akarok több rossz dologról hallani.
Jóéjt!

Ezt itt lent csak azoknak ajánlom, akik humoruknál vannak és nem rontja el a jókedvüket egy HüPi zavaros hisztije:

Már reggel is látszott, hogy ez nem az én napom lesz.
Sőt, már tegnap este is érezhető volt, a kivattázott agyam meg a lassú reakcióim mutatták, hogy valami készül.
Máma az iroda még nem is volt olyan pocsék, attól eltekintve, hogy szellemi képességeim a mélyponton voltak és rettenetesen lecsesztek azért, mert még mindig nincs kész a cég belső telefonkönyve (pont annyira kaptam ki, mintha az én dolgom lenne megcsinálni, pedig semmi közöm hozzá, esküszöm)
Igaziból az volt a baj kezdete, hogy tegnap a bringalakatomba beletörött a kulcs. Ez még nem lenne gond, több mint öt éves lakat volt, megszolgálta az idejét. Mivel azonban így nem tudom otthagyni sehol a drótszamarat, fel kellett ülnöm a buszra és kimenni az ósanba, ott van egy sportszerrészleg, ahol régebben elég jó lakatokat láttam, jó áron (konkrétan ugyanazt az acélgolyós-sodronyos lakatot harmadáért, mint a bringás szaküzletekben.) Persze, amennyire útálok ilyen helyekre járni, összekötöttem a kellemetlent a hasznossal és előre hoztam a havi nagybeszerzést: gyümölcslé, méz, sajt, fűszeráru, joghurt. Egy műszempillás, műkörmös, műhajas HüPi az orrom előtt fogdosott össze vagy 8 db sajtos pogácsát, mire kettőt beletett a zacskójába. Mondanom sem kell, egy darabig nem eszem sajtos pogácsát. Pakolászás közben egy doboz almalét rátettem a kocsin keresztbefektetett kabátomra. Egy rossz ragasztáson, vagy szakadáson, vagy a rosseb tudja min keresztül vagy két deci cefreszagú trutyi ömlött a kabátomra. Kerestem más gyártmányú almalét. Ajándékot is vettem, persze, sikerült kiválasztanom az egyetlen olyan bon-bont, amin nem volt vonalkód. Lóhalálában rohanás vissza, a sor állt és csendben átkozódott. Pont kétszer annyit fizettem, mint eredetileg akartam. (Naja, aki csak 100%-os gyümölcslét vesz, az magára vessen, még akkor is, ha ásványvízzel vagy teával hígítva iszom.) Soha nem kértek még igazolványt a kártyámhoz, most igen. Naná hogy nem volt nálam. Azért megegyeztünk a pénztárosnővel. Igaz, közben a sorbanállók kiátkozták a belemet.
Kis nyugdijastaligára rá lehet gumipókozni az egész cuccot, ha az ember felcígöli a buszlépcsőn, utána már nem olyan borzasztó. Rossz buszra szálltam. Nem nagy vész, Pestre hozott ez is, csak át kellett szállnom a villamosra. Ami az orrom előtt ment el. Negyedóra didergés, belülről hűt az almaléfolt, felülről áztat a szitáló dara, alulról a sós latyak. Felszállni a villamosra. Leszállni a villamosról - jó 20 kilóval. Közben a csuda tudja hány útpadkán és járdaszigeten kellett átemelnem a cuccos taligát. Ez a város tényleg élhetetlen a kerekesszékesek, a babakocsisok, a nyugdíjastaligások számára. A végén a kutyám séta közben elrántott. Soha nem csinált még ilyet, egy pince-szellőzőből fújt ki rá egy macska, akkorát rántott rajtam, hogy elestem és belefürödtem a sós-szutykos szmötyibe. Majd megfojtottam, most meg furdal a lekiismeret, mert füle-farka be van húzva szerencsétlennek. Mondjuk a kabátot ígyi-úgyis ki kellett volna mosni, a ráömlött almalétől olyan szaga lett, mint egy pálinkafőzdének.

Egyébként szoktam így lenni, évente két-háromszor van olyan, hogy én is a mélyponton vagyok és a körülmények is ellenem vannak. Apróságok, normális állapotomban nem okoznának ekkora gondot, de fáradtan, vagy kimerülten, vagy a csuda tudja hogy, szóval ilyenkor védtelenebb vagyok és olyasmiken is ki tudok készülni, amin máskor röhögnék.
Most nem tudok mást csinálni mint lefekszek és csendben megvárom, amig vagy én térek magamhoz, vagy a balszerencsehullám múlik el. Más ellenszere nincs az ilyesminek, ha bármihez fogok, vagy pláne ha idegesen kapkodni kezdek, még jobban belekeveredek az idegbajba.
Amúgy ez még csak a kezdet volt, 2-3 napig még biztos el fog tartani a pech-széria, úgyhogy most lazítok. Mindjárt lejár a mosógép, kiteregetem a kabátom meg a farmert és kúszok be a paplan alá.
Dominque barátném megmondta: "If you are fucked from behind, you' d better not move! You will spare lots of pain."

Hát kérem, ez nagyon okos tanács, ehhez tartom magam.

ui.: egyébként kaptam ma jó hírt is. A főnököm behívott és mondta, hogy az átszervezésnél rám gondolt. Nem is titkárnő lennék, hanem ügyintéző, sokkal-sokkal többért. Ősztől.
Abba tudnám hagyni az esti másodállásom.
Viszont nagyon gyorsan be kell fejeznem a főiskolát és lediplomáznom.
Kivitelezhető.
Fel kell frissítenem az angolom, már évek óta nem beszéltem.
Szintén nem lehetetlen.
Valószínűleg honosíttatnom kell a nyelvvizsgám.
Ugyan kérem, mi az nekem, apróság.
Csak az a rossz, hogy egy jó hír ilyen rossz periódusban ért. Remélem, hogy nem a pechszériám része.
Az már csak a zacc a mai napban, hogy szombatra feliratkoztam külker vizsgára. Ha még akkor is ilyen állapotban leszek, akkor harmadszor fogok megbukni belőle.

jajajajajaj
nem-e lehetne-e egyből-e KEDDel-e kezdeni-e a hetet-e?

:-) Szépjóestét!
teljesen szokásos vasárnap: reggel madáretetés, utána reggeli a rómain, kis szöszmötölés otthon, ágyneműcsere, teregetés, aztán meló. Fizikailag teljesen le vagyok amortizálva. Ez mondjuk jó, ilyen állapotban mindig nagyon mélyen és pihentetően alszom. Úgy látszik, néha kellenek olyan napok, amikor semmilyen intellektuális élmény nem ér, se jó, se rossz. nekem nagoyn jót tesz, lelkileg ilyenkor töltődöm kicsit. A blognak mondjuk rosszat tesz, mert ilyen állapotban nem tudok írni.
Ez van.
A tavasz azért már biztos közeleg: a vadkacsák kezdenek párba rendeződni. Még van olyan, hogy két pár együtt úszkál, olyan is, hogy egy tojó körül két gácsér is forgolódik, istenem, legalább láthatjuk, hogy nem csak mi, emberek vagyunk hajlamosak a párhuzamos kapcsolatokra. De a lényeg, hogy már készülődnek a párzásra, ami azt jelenti, hogy itt a tavasz, itt van a kapuban.

nagyon álmos vagyok.

:-)) Szépjóestét!
Ma mégegyszer megnéztem a Sorstalanságot. Természetesen hallottam a nem túl lelkes kritikákról, de úgy voltam vele, hogy el sem olvasom őket addig, amig magam is nem láttam a filmet. Minden tiszteletem a kritikusoké, esztétáké és egyéb szakembereké, de vagyok én már olyan nagykislány, hogy el tudjam dönteni, mi a jó és/vagy mi a rossz egy filmben. Az első próbálkozásom nem sikerült, első sorból nem lehet mozit nézni, hát ma elmentem a Puskin moziba és vettem jegyet a leghátsó sorba. Nem volt nehéz, harmadig sem volt a nézőtér.
A multkori megérzésem azért mégiscsak jó volt: Koltai sokat gömbölyített a regényen, annak a száraz elbeszélő stílusát próbálta egy érzelmesebb képi világra lefordítani. Többé kevésbé sikerült is neki.
Inkább többé, de a gyönyörű fényekkel, a sok műkönnyel és a közelről mutatott, szenvedő arcokkal valahogy átesett a ló tulsó oldalára; A film éppencsakhogy nem szentimentális.
Igaziból az a legnagyobb baja, hogy régi, már ezerszer kipróbált és ezért biztos hatású eszközökkel operál: nagyon szép fényekkel, tökéletes arányokkal, nincs a filmben egy jelenet ami ne felelne meg az aranymetszés szabályainak. Csak sajnos mindez kevés ahhoz, hogy elfedje a helyenként nagyon gyenge színészi alakításokat. Műizzadság, szemcseppekkel tágított pupillák, távolba révedő tekintetek, és mégis, a jelenetek háromnegyede rossz szinészeket mutat. Azt már nem is részletezem, hogy milyen csapnivalóak a színészi hangok. Majdnem olyanok, mintha egy iskolásfiú olvasná fel a számára érthetetlen szöveget mesterkélten, rosszul hangsúlyozva.
Van persze néhány nagyon hiteles pillanat is:
A hazafelé baktató kisfiú, aki igazgatja a szélfútta kabátját hogy látszódjon a sárga csillag, mert azt mondták neki, hogy ezt ezentúl jól látható helyen kell viselnie.
A nagymama, aki nem ért semmit csak érzi hogy valami nagy baj van, próbálna segíteni, vagy legalább megtudni hogy mi készül, de mire feláll a kanapéról valaki kíméletesen mindig visszaülteti.
Vagy a rendőr aki leszedi a gyerekeket a hajnali buszról. Igaziból nem is tudjuk, hogy azért játszatja-e a fiúkat mert kímélni akarja őket, minél tovább elodázni számukra a felismerést, vagy azért, mert okos ember és tudja, hogy a jólnevelt úrifiúk könnyebben kezelhetők addig, amig azt hiszik, hogy csak egy kis lógásról meg kalandról van szó.
A szeplős, szemüveges kiskölök, aki roppant bizalomteli vigyorral bizonygatja, hogy ő bizony már tizenhat éves.
A vörös háromszöges, mosolygós lengyel fiú, aki pár embert kikap a végletekig legyengültek közül (persze csak azokat, akiknek nincs vérhasuk, azoknak még van esélyük) és felápolgatja őket.
Szóval ezek -meg még néhány- nagyon jó, hiteles jelenetei a filmnek.
Egyébként nem csak a színészi játékokkal van baj, hanem a film szerkezetével is. A regény is epizódokból áll, ezt a szerkezetet kívánja meg a tény, hogy ezeket az embereket hurcibálták, lerakták, othhagyták valahol egy darabig, átrendezték őket majd továbbvitték. Szóval nekem nincs bajom azzal, hogy a film gyakorlatilag klipekből áll, ez rendben van, azoknak az embereknek is 'még öt percekből' állt az élete. Az a baj, hogy sok -a történet szempontjából- nélkülözhető jelenet van a filmben. Ez nem azért nem jó mert 140 perc az elég hosszú idő, hanem azért, mert aránytalan a film. A koncentrációs tábor felszabadításáról például csak a zajokból értesülünk, ugyanakkor hosszú percek vannak arra szentelve, hogy a fájós lábú kisfiú a zuhogó esőben, a sárban csúszkálva vánszorog a latrina felé. Nagyon szép kép a lemenő nap felé hajlongó Finn, csak valahogy túl sok belőle, dramaturgiailag kilóg. Még akkor is kilóg, ha a film a magányt is meg akarja mutatni. A túl sok mellett van olyan is, amiből túl kevés volt:
Sajnálom például, hogy a Szakértő teljesen elsikkadt a filmben. A regényben az ő alakja gyakorolta rám a legmélyebb hatást. Biztosan azért, mert én nagyon tisztelem a tudást és a szakértelmet, számomra elképzelhetetlen, hogy egy jó mérnököt ne akarjon egy hatalom kihasználni. Ha bezárják és úgy dolgoztatják, még az is elviselhetőbb, minthogy szemrebbenés nélkül elpusztítják az emberrel együtt a tudást is. Ez persze nagyon szubjektív, csak belőlem fakad, kritika alapjául nem szolgálhat.
Szóval ilyen (vegyes) érzésekkel jöttem ki a moziból.
Szép filmet láttam, megható filmet láttam amit mindenkinek érdemes megnézni. De a mozi alapján a Sorstalanság nem kapna Nobel díjat. Oszkárt lehet hogy kapni fog -valószínűleg operatőrit-, de amilyen filmek oszkárt kapni szoktak, nos, ebbe a sorba (tisztelet a kivételnek) tán nem kéne beállni.

Négymilliós kötbér megfizetésére kötelezte a Budapest Rádiót az Országos Rádió és Televízió Testület. A médiahatóság álláspontja szerint a rádió műsorvezetője nem megfelelően határolódott el Paizs Miklósnak a rádióban elhangzott diszkriminatív megnyilatkozásaitól, illetve nem a megfelelő idősávokban sugározta azokat - közölte a testület. Klubrádió
Ennek a hírnek viszont egyáltalán nem örülök.
nem jó dolog az, ha a társadalomban meglévő dühöt, gyűlöletet, rasszizmust és másegyéb negatívumokat bemutató médiumot ítélik el.
Már egyszer leírtam, de nem győzöm eleget ismételni: ha csúnyának látjuk magunkat, akkor nem a tükröt kell összetörni!

A Zengőre tervezett radarállomás nem épülhet meg az engedélyezett módon
MTI
Ennek a döntésnek őszintén örülök.
De jobb szeretném, ha valóban természetvédelmi szempontok vezetnék a kormányt és nem egyféle "dafke, ha Ti megfúrtátok a metrót, itthagytátok a gödröt, akkor ha már mi vagyunk nyeregben, akkor most jól nem csináljuk meg a lokátorállomást"
Szóval, remélem, hogy ez a nyilatkozat csak véletlenül sikerült ilyenre, és az igazi cél tényleg a Zengő temészeti értékeinek a megkímélése.

:-)) Szépjóestét!

muszáj megdícsérnem a BKV-ellenőröket. Ha nem is mindet, de egyet, egy középkorú férfit aki ma Újpest-Központnál ellenőrzött, őt egész biztos. Hazafelé jövet bevásároltam a Lehelen: madáreledel, kutyakaja, alma, körte, narancs, krumpli, leveszöldség, egyéb encsembencsem. Négy szatyorban 13-14 kilót cipeltem felfelé a lépcsőn és ott álltak ezek a karszalagosok. Engedelmes állampolgár vagyok, néztem hogy hova cuccolhatnék le, de nem kellett. Ez az ember rámnézett és megkérdezte: -van?- Bólintottam, hogy hát hogyne lenne, csak ne kellessen lepakolnom, ennyi szatyrot mire megint összeszedek, jajj, nem akarom. Intett, hogy akkor csak menjek, ha van, akkor felőle rendben vagyok.
Bizisten nagyon hálás vagyok neki, tán sírva is fakadok, ha ezt a rengeteg hóbelevancot szét kell szórnom a mocskos kövön.

Gyönyörű fejes salátát vettem a piacon, élénkzöld, harmatos, fodros-bodros, ahogy roppan a levele, jól hallhatóan kikacag belőle a tavasz. Mondjuk, a nitrit-tartalma az egészségügyi határérték többszöröse lehet, de valamitől úgyis meg kell halni, hát akkor legalább finom legyen.
Tojásos nokedlit csinálok fejessalátával.
nyamm.
Személyenként két tojást felütök, picit megsózom, felverem és annyi szitált liszttel, hogy szaggatható galuskatésztát kapjak jól összekeverem. Aki szeret éjszakánként hasfájósan, álmatlanul forgolódni, az tegyen a galuskatésztához egy fél tojáshéjnyi tejet és egy mokkáskanálnyi zsiradékot, ha lehet, akkor puha vajat. Lobogó, enyhén sós vízbe apró kis galuskákat kell szaggatni. Én még úgy tanultam, hogy kis deszkáról tompa fokú késsel kell szaggatni és a kést időnként belemártani a forró vízbe. De szerintem nem rontja a tojásos galuska élvezeti értékét, ha valaki galuskaszaggatót használ. Szóval, amikor megfőtt, akkor le kell szűrni. Van, aki a szűrőben még leöblíti, én nem szoktam, hanem azon forrón belezúdítom a serpenyőben sercegő olajba. Nem kell sok olaj alá csak egy kanálnyi, lesz nekünk enélkül is éppen elég bajunk az éjjel. És most jön a lényeg, a jó tojásos galuska titka: mielőtt a tojásokat ráöntöm, kicsit le kell pirítani a galuskát. Éppencsak, hogy az alja csinos barna-piros foltokat kapjon, akkor lapáttal át kell fordítani és mégegyszer odapirítani. Még egy keverés, és ekkor jön rá személyenként újabb két tojás, én előbb tányérba felütöm és kicsit felverem. Csak addig sütöm, amig kocsonyás lesz, akkor elzárom a lángot és lefedem, hogy amig elkészül a saláta, addig tovább szilárduljon a tojás.
A fejes salátát én nem magyarosan, cukros-ecetes lében csinálom, hanem mediterrán módra: az apróra tépdesett salátát megcsepegtetem citrommal és nyakonloccsantom olívaolajjal.

Igazi világkulinária: magyar tojásosgaluska medierrán salátával. Isteni, egyszerűen csak isteni!

Az első tányér után már érzi az ember, hogy felszökik benne a boldogsághormon-szint.
A második tányértól már a koleszterinszint is, de azt hálistennek még nem lehet érezni, egyébként is, ki a fene akar méricskélni, amikor a teli has kellemes érzése mérőeszköz nélkül és kimutatható?
A serpenyőben még mindig van pár szem galuska - és a lényeg, ami az egészben a legjobb-, a serpenyő aljára kissé odasült tojás. Ha egyedül eszünk, akkor egyszerű a dolgunk: magunk elé fogjuk a serpenyőt (kezdhettük volna így is, mi a fenének termelni a mosogatnivalót) és villával kikapirgáljuk belőle a maradékot. Ha ketten eszünk, nos, akkor a kapcsolat próbájának, hogy ne mondjam, a szerelem hőfokmérőjének tekinthető, hogy ki engedi át a másiknak az utolsó galuskát.

Most egy boldog óra következik.
Teli has, kellemes ejtőzés, fokozatos elálmosodás. Hát jó, ha már úgyis, akkor feküdjünk le.

A hascsikarás, esetleg az epegörcs éjjel tizenegy és hajnali három között szokott jelentkezni. Javaslom, hogy mindenki készítsen az ágya mellé bilagitot vagy valamilyen más gyógyszert, esetleg egy kupicányi gyomorkeserűt.
Másnap az ember gyomra helyén félmázsás kövek vannak, rá se bír nézni semmilyen kajára.
Sőt, még harmadnap is csak módjával csipeget, jobbára gyümölcsöt, esetleg sóba-vízbe főtt krumplit.
De még akkor is azt mondja, hogy megérte.
Évente háromszor belebetegedni két és fél tányér tojásosgaluskába és egy fej citromos ecetes salátába minden kínszenvedést megér.

Szépjóestét!
Amikor végeztem a melóval, össze akartam esni a fáradtságtól. Aztán hazafelé jövet elkezdett esni valami dara és úgy gondoltam, hogy jobb ha belehúzok és megelőzöm a havat. Jó kis sport, éjszaka hazafelé bringázni, egész felfrissültem.

Máma Orbán országértékeléséről akartam írni, de aztán délután a Klubrádióban hallottam egy beszélgetést Kupper képviselővel.
Teljesen elborzadtam attól a kispályás mohóságtól, ami a képviselő úr szavaiból sütött.
De most tényleg.
Ne vegye senki morbidnak, de vegyünk egy csinos fiatal nőt, akinek van két udvarlója. Minden korban van ilyen, a negyvenes évek elején is előfordulhatott. A fiúk még a legjobb barátok is lehettek, tizenhat-tizennyolc évesen még bármi lehetséges. Az egyik fiú bevonul, egy darabig még jönnek a levelek, utoljára a Don-kanyarból ír. Ottmarad ő is a többi kétszázezerrel együtt. A másik fiút gettóba zárják, valahogy sikerül neki meglépni egy Auswitzhba induló vonatról és Pesten bujkálva éli meg a felszabadulást. Közben a lányt az oroszok leteperik, meggyalázzák.
Szóval van egy hősi halott, van egy holokauszt túlélő és egy sokszorosan megerőszakolt nő.
Bizonyos lelki sebek begyógyultak bennük, más sebek nyitvamaradtak vagy maradandó heget hagytak, mint ahogy az háborúkat túlélőkel történni szokott.
Ha most ez a nő, meg az életben maradt fiú a háború után valahogy mégegyszer öszetalálkozott és összekötötte az életét, gyermeket nemzettek, próbáltak úgy élni, úgy gyereket nevelni mintha minden normális lenne bennük és körülöttük, szóval akkor ez a házaspár most mit ünnepeljen?
Mondaná-e a nő a férjének, hogy engem megerőszakoltak azért, hogy Te felszabadulhass? Vagy mondaná-e a férfi, hogy nekem mindenkim meghalt Auswitzhban, mi ez ahhoz képest, hogy Téged pár tucat orosz katona használt?
És mit gondolnak mindketten a Donnál maradt harmadikról?

De most tényleg, ez itt egy elképzelt történet, de akár az én nagyszüleim is lehetnének.

Hát a politikusok tényleg ennyire nem érzik a magasabb, az erkölcsi, az emberi szempontokat?
Képesek lennének egy most 70-80 éves pár között viszályt szítani csak azért, hogy az ő pillanatnyi érdekeik ki legyenek szolgálva?
Hát már tényleg ide süllyedtünk?

Most tudtam meg, hogy ötven éves korában meghalt egy régi kedves, intenetes cimborám, Levelező, a büszke zizi.
A szédülős légtornász.
Nem hittem volna hogy valaha leesik a trapézról; életvidám, tömör pasi ... volt.
Gyászolja őt barátosnénije, zsuzsi kocsija, barátai, paradicsompalántái, gyümölcsfái, hólapátja, lábosai és serpenyői, borospoharai.
Szegényebb lett a világ.

:-DD
Nem csak én vágyom már a tavaszra, DéliRiporter már a húsvétról ábrándozik.
Meg is érkeztek hozzá a nyuszik: kicsit hidegek, kicsit fehérek, de nyuszik. Tojnak is!
(Mármint a vágyainkra tojnak. Hiába, no, egy húsvéti nyuszi is lehet hidegszívű.)


Most viszont sipirc aludni.

:-)Szépjóestét!
Tegnap elfelejtettem megörökíteni az én virtuális hiúságomnak virtuális hájjal való virtuális kenegetését:
délelőtt ugyanis megjelent egy három rendszergazda-palántából álló akció-különítmény és megkértek bennünket, hogy félórára függesszük fel a munkát, mert áttelepítik az anyagainkat az új szerverre.
Khm, khm, mindent úgy csináltak, ahogy azt én a múlt héten kértem volna, és amely módszert akkor nagyon határozottan visszautasítottak.
Hátkérem, már nem éltem hiába.

Más:
egész nap azon dolgoztam, hogy a megújuló honlapunkhoz összeállítsam a nyilvánosság szánt adatok, statisztikák, partnerekhez vezető linkek és egyéb hasznosságok struktúráját. Azt szeretném, ha a mi anyagaink nagyon áttekinthetően és logikus formában kerülnének fel. Nem könnyű egy ilyen olasz piacéhoz hasonló zsivalyban értelmes szellemi munkát végezni. El is fáradtam, kikapcsolni sem tudtam, még a metrón is ez járt a fejemben.
Annyira, hogy fent maradtam, csak a végállomáson tértem magamhoz. Ez már nálam a piros sávban van, villog a vészjelző: LEÁLLNI!! Nem szabad megvárnom, hogy valamiféle szellemi zombiként jöjjek-menjek. Úgyhogy Orbán beszédét kihagyom, zene van, meggybefőtt van, gyertyafény van és paplan alól kipislogás.

:-) Szépjóreggelt!
Ilyenkor látszik, hogy milyen embertelen építkezésűek a nagyvárosok: sehol egy kis szabad terület, ahova legalább a havat lapátolni lehetne.
Aki letolja a havat, az csak az útra tolhatja, mert nincs egy kis füves szegély a járdák és az úttest között. Az útra viszont nem tolhatja, mert egyrészt veszélyes, másrészt meg rögtön az út szélén ott parkolnak az autók.
Úgyhogy inkább hagyják a havat a járdán.
Majd elolvad.
Nem is lenne szabad így építkezni, hogy úttest, padka, járda, házfal és köztük sehol egy zsebkendőnyi fű vagy akár csak csupasz föld, hogy legalább a nedvességet elszívja. Itt élünk egy kibetonozott teknő közepében és fuldoklunk egy pár csepp esőtől vagy pár centi hótól is.
uhh.

(olyan vagyok, mint akit agyonvertek, kezem-lábam sajog. Mondjuk, én még jobban viselem, a barátnőm migrénes. Influenzajárvány közeleg, tessenek elővenni a C-vitaminos üvegcséket és erősíteni azt az immunrendszert!)

Kávészünet vége

:-)) Szépjóestét!
Reggel kicsit elhamarkodtam én azt a téltemetést, túl hangosan kiabáltam szét a vágyaim.
Délután több mint másfél órát tartott az út a másodmelóba; két buszra fel sem fértem. Késében is voltam, fáztam is, igen sírósra állt a hangulatom. Hazafelé jövet viszont már olyan szép, puha és hófehér volt minden, hogy meg sem próbáltam futni a busz után. Inkább sétáltam két megállót, útközben a régi gyerekkori passziómmal szórakoztattam magam; szeretem, amikor a drótkerítésekre telepedett havat lerázom. Sőt, ujjal mintát is lehet ilyenkor rajzolni a kerítésre, betűket, titkos kis ábrákat. Kicsit felfrissültem.

Erről tudnék nagyon epéseket mondani, kezdve a látszatdemokráciától, folytatva a populizmussal és végezve a demagógiával. Egy ilyen közéleti kirohanáshoz most túlságosan kimerült vagyok, legyen itt inkább egy gyengécske -mint azt a pumpkin pie-ból látni fogjuk; amerikai- vicc:
Az ifjú asszonyka házasságuk első közös karácsonyát tervezi.
-Drágám, mit süssek: diótortát, sütőtöktortát vagy almatortát?-
A férjnek összefut a szájában a nyál, megható ahogy az ő kis asszonykája a kedvében akar járni, hiába no, jól nősülni tudni kell.
-Diótortát. Az a kedvencem.-
-Nem lesz az túl nehéz? Hisz karácsonykor úgyis annyit eszünk.-
-Jjóó. Akkor legyen sütőtöktorta. Azt is nagyon szeretem.-
-Nem kéne valami könnyebbet inkább? Biztos hogy karácsony este el akarod rontani a gyomrod?- szaladt fel a fiatalasszony szemöldöke.
-Jjóó. Akkor legyen almatorta.- mondta a férj, bár ezúttal már kissé habozva.
-Drágám, úgy szeretlek, úgy örülök, hogy ennyire egyforma az ízlésünk. Csodálatos almatortát fogok sütni, majd meglátod!- tapsikolt az ifjú nej.


Mondjuk, egy fiatalasszonynak azért az ilyesmi néha tényleg jól tud állni.
Egy politikusnak??? Háát, neki már nem annyira.

Most pedig forró zuhany, forró tea és paplan alá velem.

:-)) Szééééptavaszijóóreggeltt!!
Mondom hogy jön a tavasz!!!
A kertben kinyílt a téltemető:

Gyönyörködjünk és örvendezzünk,
NEMSOKÁRA ITT A TAVASZ!!!!!

:-)) Szépjóestét!
Gondoltam egyet és elindultam megnézni a Sorstalanságot. Sajnos nem tudok egy értelmes beszémolót adni róla; az előadás kezdete előtt fél órával a Kossuth mozi nagytermében az első sorba, ott is csak szélre volt már jegy. Olyan 6-8 méter széles vászon és én ott ülök kb 3-4 méterre, elláttam ugyan a vászon széléig, de teljesen torz dimenzióban, kicsavart nyakkal. Az a helyzet, hogy bármilyen más filmet otthagytam volna egy félóra után. Most nem tettem, egyrészt a könyv iránti tiszteletből, másrészt meg -és ez nagyon jellemző a mai magyar közhangulatra- nem is mertem felvállalni, hogy esetleg lesznek akik félreértik a demonstratív kivonulást. Szépen, fegyelmezetten a helyemen maradtam tehát és megpróbáltam összerakni a filmet abból az egyhatodnyi képernyőrészletből, ami belefért a látóterembe.
A szinészi játékokból sajnos semmit nem érzékeltem, mint ahogy a képekből, a kompozíciókból sem.
Annyit talán megértettem, hogy a film valamit gömbölyített Kertész szikár irói stilusán. A könyvet sokan pont ezért a távolságtartó, érzelemmentes stílusáért nem szeretik, azt hiszem, a rendező ezt próbálta enyhíteni és egyfajta meghatottság mellett zsigeri tiltakozást akar elérni a nézőnél. Ha ez így igaz, akkor ez árt is meg használ is a történetnek. Használ, mert így a film tetszeni fog azoknak, akik nem szerették Kertész elbeszélő stílusát. Árt, mert a regény nem azért kapott Nobel díjat mert egy megható holokauszt történet, hanem pont azért, mert úgy és olyan stílusban íródott. Pont a monoton hang, a tompán koppanó szavak és az érzelemmentesség, illetve az érzelgősség tagadása adja a regény irodalmi értékét.
nem tudom, tényleg alig láttam a filmből valamit.

Majd egyszer megnézem egy normálisabb helyről, ahonnan a filmet is látom és nem csak óriásira felnagyatott részleteket.
Sajnálom ezt az estét.

:-)) Szépjóestét!
Sokkal jobban vagyok, délben lefeküdtem és mozdulatlanul, szinte ájultan aludtam háromig. nem akartam ennyit, csak egy órát, de végülis jó volt hgoy így történt; egyrészt kipihentem magam, másrészt addigra úgy felszáradtak az utak, hogy el mertem indulni bringával. Hazafelé jövet kicsit húzósabb volt, kezdtek lefagyni a vízátfolyások meg a jégbordák, de lassan, óvatosan pilinszkázva egyben hazértem.
Úgy látszik, igaz a közmondás hogy csalánba nem üt a mennykő :-)))


Kötényes férfi I.

60 és 80 közötti, szikár ember ő, a legénykori öltönyére köti a hófehér henteskötényt. Lakodalmak, falunapok hőse, hatalmas, 60-80 literes üstökben főzi a birkapörköltet vagy a marhagulyást. Két alfaja van: az egyik zsírban hagymát fonnyaszt, erre teszi a sót, paprikát, végül a húst. A másik rétegesen rakja a húst, a hagymát, a fűszereket és csak ezután gyújt alá. Ennyiben különbözhetnek csak, abban már megegyeznek, hogy a sót, a fűszereket nem kanállal mérik, hanem marokkal. Pontosan, kóstolni se kell, az ő pörköltjük soha nem sós, soha nem sótlan, mindig pont jól el van találva. Amire még nagyon figyel ez a típus, az a tűzrakás; az a titka az üstben fővő jó pörköltnek, a jó tűz. Jó tűz nélkül nem lehet jót főzni, tudja azt mindenki. Illetve hát pont nem mindenki, mert ha mindenki ismerné a jó tűz titkát, akkor bárki főzhetne 80 kiló húsból pörköltet, de hát nem tud mindenki, csak ő, ezért is hívják mindenhova. Válogatja a fahasábokat, szortírozza, vastagság szerint halmokba rakja és még arra is figyel, hogy melyik a göcsörtös. A göcsörtös fa lassabban ég, ezt mindenkinek tudni kéne, de ő megtartja magának a titkot, csak kitüntetett személyeknek magyaráz. Általában unoka az a kitüntetett, személy, nagyon ritkán valami érelmes keresztgyerek, fehércseléd soha. Az asszonynép nem arra való, hogy egy lakodalomnak főzzön pörököltet, azoknak ott van a leves meg a nyalánkságok. A pörköltfőzés férfimunka, ott az asszonynép legfeljebb csak a száját táthatja, de azok közül is csak a bögyös-faros, gömbölyű fajta férkőzhet közel a mesterhez. Ez a típusú kötényes férfi ugyanis nem szereti a sovány nőket. Az asszony legyen kövér, fényes, ha beáll az ajtóba, ne süssön be mellette a nap. Az ilyen asszonyt az a kitüntetés érheti, hogy ő töltheti a pálinkát a főszakácsnak. Merthogy azt iszik, házipálinkát, módjával, gyűszűnyi kupicából. Az ő poziciójában nem lehet berúgni, nagy felelősség az, 120 vagy még több emberre főzni. A harmadik kupica után azért mégiscsak enged kicsit a méltóságából, jó nagyot csíp a pálinkatöltögető asszonyka gömbölyű farába. Mivel a csípése 60-70 éves korában is olyan kemény mint egy húszévesé, a menyecske ilyenkor nagyot sikkant, ugrik is egyet, hogy csak úgy rezeg a két nagy melle. De nincs az a remegő két női mell, aminek a kedvéért emberünk megfeledkezne a tűzről. Vet még egy hasábot rá, kicsit megpiszkálja és negyedóra múlva -anélkül hogy bárki is megkóstolta volna- jelenti, hogy kész a pörkölt, jöhetnek a tálalóasszonyok.


Kötényes férfi II.

30-50 közötti, nagydarab, pirospozsgás, dinnyényi kis pocakkal. A kötény alatt cajgruhát, újabban militarit hord és minden évszakban bakancsot. Maga a kötény születésnapi ajándék, vagy két korsó sör van ráfestve, vagy egy részeg tengerész, amint éppen kancsalul szemezget egy korsó sörrel. Bográcsban főz halászlét, galaburgyit, esetleg lecsót, 8-10 személyre. Méregerőset, férfigyomornak valót, mert ez a típus sem viseli el a nőt a bogrács közelében. Illetve, egyféle nőt mégis eltűr: azt, amelyik egy hajtásra meg tud inni egy korsó sört. A mutaványt elég egy életben egyszer megcsinálnia, ha a nőszemély ettől kezdve csak málnaszörpöt iszik, már akkor is bekerült a társaságba, mindig fel lehet emlegetni, hogy micsoda jó huzata van. Az ilyen nőnek megengedik, hogy pucolja a krumplit, esetleg darabolja a hagymát, de komoly munkát, mint haldarabolás, fűszerezés, alaplé passzírozás, tűzrakás, szóval komoly, az étel minőségét befolyásoló műveletet soha nem bíznak rá. Ez a fajta kötényes férfi sörrel üzemel: mindig a keze ügyében kell lennie egy üvegnek. Sörnyitó nem kell, vagy a fogával nyitja, vagy ajtózárba illesztve pattintja le, de egy kő szélének támasztva, kézéllel ügyesen a kupakra ütve is ki tudja nyitni.


Folyt. köv.

Valami mindig történik, ami ráerősít az antiszociális hajlamaimra. Még pár év és nem bírok embert látni magam körül.
Reggel kimentünk az erdőbe, egyetlen lábnyom volt a jeges-kásás hóban, egyenesen az etetőink felé vezetett. A szalonnáknak hűlt helye, de ez még semmi, amin még ennél is jobban megdöbbentünk, hogy a szotyolás üvegek is üresek voltak. Az olcsó madárszotyit vesszük, abban mindig van törek, szemét, amit a madarak benne hagynak az etetőben. Most az sem volt, látszott, hogy valaki megbillentette az etetőt és kiborította belőle a magot.
Nem a földre.
Elvitte.
Van olyan ember, aki ellopja a madarak elől az eleségüket.
Nem az arrafelé tanyázó hajléktalanok voltak, azokat ismerjük, azok mindig ketten járnak tüzifát gyüjteni. Ez az ember, vagy alak, vagy mittudomén micsoda egyedül volt.
Ha az a kilónyi szalonna meg az a két marék mag megmentette az éhhaláltól, akkor rendben van, akkor nem érvényes.
De ha nem, akkor az ilyen rohadékra csak valami cigány átok mondható: a béle rohaggyon meg, a béle a ganéjnak!

más:
A koncertre sem mentem el. Először is, mert egyik telefonszámot sem sikerült felhívnom, hogy bejelentkezzek. Másodszor meg, nem merem felvállalni a metróig való csúszkálást, onnan a Lágymányosi hídig való villamosozást, majd onnan ki az Erzsébet körútra és meló után haza. Nem feszítem túl magam, most ennyit bírok. Van egy kazettám a BFZ-től, beteszem és próbálok egy órácskát aludni mielőtt dolgozni megyek.
Nagyon pocsékul érzem magam.

ui.: azért nem olyan fekete a világ, röhögni még tudok magamon. Ez a jégen való csúszkálás meg hóban való taposás felér egy mélyizomtornával. Sőt, intimtornával. A sok egyensúlyozástól meg hótaposástól olyan helyeken van izomlázam, amiket még megnevezni sem tudok. Nem azért mert szégyelleném, hanem azért, mert azoknak az helyeknek nincs hétköznapi nevük, anatómiát meg nem tanultam.

Szépjóestét!
Még egy órával ezelőtt is azt mondtam volna, hogy annak ellenére, hgoy dolgozni kellett, egész jó kis nap volt; sétáltunk egy nagyot, a melóban sem hajtottak, beosztottam magamnak, még teáztam is közben, mégis jól haladtam, sokat csináltam, mégse fáradtam el.
Mondtam mindezt fél kilencig.
Már rajtam volt a kabát, amikor betoppant a raktáros fiú, hogy segítene, mert nem tudok riasztani. Cirka négy éve élesítem a riasztórendszert, de üsse kavics, nézzük. Hamar kiderült hogy igaza van. Az történt, hogy mivel a rendszer élesítés után harminc másodpercig rendkivül éles hangon sípol, nekem azt mondta a biztonsági őr, hogy élesítés után nyomjak egy eszképet, mert ő nem hallgatja ezt a sípolást. Az eszképtől ugyanis elhallgat.
Édesistenem, ezt csinálom több mint négy éve, és most szólnak!!!
és ráadásul a raktáros, mint egy hülye gyereket instruált, ismételtetett, ismétlés a tudás atyja. ÁáááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááá!!!!!!! És hogy miért vagyok türelmetlen, ő csak segíteni akar. Már majdnem sikoltoztam, hogy értem én, tökéletesen értem, csak közben elmegy a buszom és negyedóra múlva megy a másik, engedj már haza, az isten rakjon a kopaszok közé, dögölj meg, nem akarom harmadszor is megcsinálni, elsőre is megértettem, a faszkalap biztonsági őrt baszogasd, az ő tévézését zavarja a sípolás.... Jajj.
az orrom előtt ment el a busz.
negyedórát toporogtam a buszmegállóban, az ónos eső kérgesre fagyott a kabátomon.
Mondjuk, legalább tudom, hogy jó a kabátom. Szigetel is, át se ázik.
És még át is kellett szállnom, sőt, haza is kellett botorkálnom, csúszkálnom, másznom, szédelegnem, mert közben az erőm is elhagyott.
Emberek, akinek kedves az élete, útnak ne induljon!! Semmiképpen, se autóval, se gyalog! Maradjon mindenki szépen otthon, főzzön egy teát, tegyen fel egy lemezt, húzódjon közelebb a párjához, de semmiképpen ne menjen ki az utcára. Tükörjég minden.
Huhh.
Egyben hazaértem, igaz, karikára fagytam. A mínusz tizenöt fokban nem fáztam ennyire.
Meg sem merem mondani, hogy milyen bor volt itthon dugiban, arra tartogattam, hogy hátha .... egyszer .... mégiscsak .... Ilyen gyalázatot, azt a bort, mit bort, nedüt, amit édes kettesben, gyertyaláng mellett kéne iszogatni, felvizeztem, megcukroztam, felforraltam, bögréből iszom. Bög-ré-ből!!! Egy ilyen bort! Megbocsáthatatlan.

Más:
aki akarja, fél 12-ig még áttekerhet a Bartókra, a Metropolitanben Rost Andrea énekli Suzannét a Figaró házasságában. Gyönyörű-gyönyörű hangja van, élvezet hallgatni.


Mégmás:
Gyurcsány liberális ötletei
Tisztújítás előtti önmarcangolás az SZDSZ-nél? NOL
Ezt majd később kommentálom. Meghűlt a forralt borom, és komolyan mondom, Figaró feleségmentő ármánykodása többet ér most nekem mint az, hogy a szadesz túléli-e Gyurcsány hiperaktivitását vagy sem.
Amúgy már egy fél évvel ezelőtt is feltettem a kérdést: mit keres egy ilyen liberális elveket valló pasas a szociknál?
De most inkább a zene, Suzanne mellett a gróf is nagyon jó, kéjsóvár vén szemét, nagyon jól adja.

:-) Szééphétvégijónapoóóóótt !!!!
Holle Anyó meg Télapó összefogott és most rendezik a dunnaszaggató szezonzáró bulit. Jó kis hepaj lehet :-)))
Nem kell megijedni, jelentem, hamarosan itt a tavasz: egyrészt a nyitnikék nagyon komolyan kieresztette a hangját, másrészt az ártéri erdőben bizonyos fák törzsén nedves foltok jelentek meg. Ez azt jelenti, hogy a fák ébredeznek, nyújtózkodnak, kezd bennük megindulni a nedvkeringés. Szóval csak kitartás, már nem sok van hátra, a két vén, a dérszakállú meg a dunnarázó had bulizzon még egy kicsit mielőtt nyugdijba mennek.

Egyébként komolyan fontolgatom, hogy útbaejtek egy bringaboltot és veszek egy másik biciglit. Egy olyat, amin tárcsafék van (a mostaninál a kerék és a fékpofa között begyűlik a hó), nincs rajta -vagy lepattintható a- sárvédő (a mostaninál fix, és közel is van a kerékhez, ide is begyűlik és bejegesedik a hó). További fontos elvárás még a széles, mély bordázatú, tappancsos téligumi. A mostanihoz olyat nem lehet kapni. Aki ennyit megy vele, annak nyugodtan lehet egy nyári meg egy téli bringája. Szerintem.

Most is be kell mennem dolgozni és kénytelen vagyok buszozni, már előre utálom. Ma pihenés lenne, de a főnököm lepasszolt nekem egy meghívót holnapra a Művészetek Palotájába. A Budapesti Fesztiválzenekar adja elő a Sors Szimfóniát Budapest felszabadulásának 60. évfordulója tiszteletére. Nem vagyok nagy híve az ilyen ünnepi beszédes eseményeknek, de Fesztiválzenekar, Beethoven, Fischer Iván, az új koncertterem, szóval túl nagy a csábítás. Az az egyetlen baj, hogy délben kezdődik a program, ezért muszáj ma előre dolgoznom, hogy holnap rohanás és idegbaj nélkül beférjen a koncert.

És mi marad el megint, na mi?
hát, a szépítő délutáni gömbölyödés meg a főzés :-((
Tegnap gyönyörű, hófehér gombát vettem pedig, meg mangalica kolbászt a lencselevesbe, nyam-nyam-nyam.

ja, mielőtt elfelejtem: készülődik nálunk egy kisebb átszervezés. Máma tényleg annyira kifáradtam, hogy mondtam a főnökömnek, hogy ha netán meg akarna tőlem szabadulni, akkor itt a soha vissza nem térő alkalom. Csak annyit mondott, hogy majd akkor szól nekem, ha ennél jobb és jobban fizető állást tud ajánlani.
Majd holnap -ha kipihentem magam- megpróbálom megfejteni, hogy miért nyomta meg olyan erősen az "akkor" szócskát.

Még más:
Az én délelőtti "lufipukkasztásom" naiv és kedves jelző ahhoz képest, hogy már azt hallom a rádióban, hogy pusztán önreklám a PC ügynöklistája.
Hát kérem, ez egy ilyen ország.
Nagyon útálom, hogy minden cselekedetből és megnyilatkozásból csak bonyolult matematikai műveletek elvégzése után tudom kiszámolni a valódi indítékot és az igazságtartalmat.

JjjaAjJjjjj.
Tényleg nagyon fáradt vagyok.

:-) Szépjóestét!

Az a kis mosoly-jel csak megszokásból van kirakva, úgy ki vagyok szipolyozva, hogy még nyögni sincs erőm.
Péntekenként (vagy máskor is, csak péntekre már elfáradok?) olyan az iroda, mint egy arab piac: mindenki mond valamit és mivel mindenki egyszerre beszél, senki sem ért egy szót sem. Emiatt persze mindenki egy kicsit hangosabban beszél, annyira, hogy a végére egy olasz nagycsalád parázs perpatvarában érzi magát az ember. Rémes volt, komolyan mondom, délre már rongyokban lógtak az idegeim.
Ráadásul nem tudom rávenni a főnökasszonyom, hogy ha diktálni akar, akkor menjünk be az ő szobájába, ne a titkárság ricsajában próbálja magát megértetni. De mindig azt mondja, hgoy csak egy pár mondat, azért már nem érdemes. Naja. Az a pár mondat kereken 3 órát vett el ma tőlünk, 10-től 1 óráig tartott, mire isten tudja hanyadik nekifutásra sikerült befejeznünk egyetlen levelet. Az a legborzasztóbb, hogy az ember ideje haszontalanul szétfolyik, viszont halálosan elfárad a kapkodásban és ricsajban.
Ráadásul ebédelni sem tudtam elmenni, a szemem majd kiesett az éhségtől.
Mondjuk, ez nem is árt. Ma a barátnőm megállapította, hogy akkora vagyok, mint egy ház. Az előbb tartottam egy békéltető tárgyalást a tükrömmel és meg kellett állapítanom, hogy nincs neki igaza. Közel sem vagyok akkora mint egy ház. Csak akkora vagyok, mint egy nyaraló :-))
Azért megfontolok egy kiadós tavaszi fogyókúrát, van egy csomó negyvenes nadrágom, jó lenne beléjük visszafogyni.

A délutánom kicsit már jobb volt, a barátnőmmel indultam el, mondta, tud valami cipőboltot, leárazás van, menjünk nézzük meg. Aztán csak nem jutottunk el odáig, még előtte bementünk egy szalamander boltba. Körbenéztem, felnyúltam egy polcra és levettem egy kis fekete bokacsizmát. Teljesen sima, semmi díszítés nincs rajta. Az orra se nem túl szögletes, se nem túl kerek, a sarka három - négy centis rétegelt. Bundabéléses. Jóformájú csizmácska, olyan puha bőrből, hogy kesztyűnek is elmenne. Felpróbáltam, mintha nekem tervezték volna, a talpa is jó, stabil járás esett benne. Harmincezerről volt leértékelve felére. Nem volt nálam annyi pénz, a barátnőm fizette ki kártyával, majd hétfőn megadom. Majdnem vettem még egy bakancsot is, világosbarna, zetortalpú - mégis könnyű, rugalmas kirándulóbakancs, puha bőrbéléssel. Ötvenezerért, szintén féláron. A nyálam majd elcseppent utána, de ez már nem volt a méretemben, pedig holnap visszamentem volna érte. Drágának drága, de nekem vannak drága cipőim, amiket már hetedik - nyolcadik éve nyúzok és még mindig nem szégyellem felvenni őket, mert szépek. Szóval, a fülembe lett téve a bogár, akarok egy ilyen bakancsot.
Egyébként csak most, itthon jöttem rá, hogy életemben először vásároltam a Váci utcában. Ezért érdemes barátnőkkel mászkálni, egyedül eszembe sem jutott volna bemenni.

Nem tudok koncentrálni, kihullanak a szavak a fejemből.

Meghalt Arthur Miller.

Szépjóreggelt!
Már ha szépnek nevezhető az ilyen borús, nyirkos, csúszús nap. Uhh. Akkor már inkább fagyjon. Szépen kérem, ha lehet választani, akkor inkább legyen kopogós-csikorgós hideg, mint ez a sós-latyakos trutymó.
De nem ezért jöttem.
Fél óra múlva a Political Capital honlapján kint lesz az eddig megismert ügynökök teljes, vagy szűkített listája. A kilenc órási hírekben még nem volt biztos.
Van egy régi monda, amikor a tudós meg akarja fejteni a világ titkát és csinál egy agyagfejet, ami majd egyszer megszólal és megtanitja őt.
De csak egyszer szólal meg és nem lehet tudni hogy mikor. A tudós egy darabig virraszt, de aztán odaülteti az egyik tanítványát, hogy ha megszólal a fej, őt azonnal ébressze fel.
A tanítvány virrszt, egyszercsak azt mondja a fej, hogy "itt az idő!" Hát, a tanítvány emiatt nem ébreszti fel a mesterét.
kis idő múlva megint szólt a fej, a tanítvány még mindig nem merte felébreszteni a mélyen alvó tudóst.
harmadszor a fej annyit mondott: "Elmúlt az idő. Vége örökre"

Hát, ezért nincs az emberiség a mindentudás birtokában.

A mi fejünk '90-ben szólt.
nem ébredtünk.
Legutóljára 2002-ben szólt, a D209-es ügyben.

Nem szeretném hgoy így legyen, de szerintem már késő, a Political Capital akciója egyrészt lufipukkasztás (hiszen a már ismert nevek listába rendezése nem nagy kunszt), másrészt meg azokra, akikre nyomást kíván gyakorolni, nos, azok bírják a nyomást. Nem fog engedni sem az egyház, sem a pártok felsővezetésében lévő exügynökök láthatatlan szüvetsége.
Ettől kezdve már késő. Vége, mindörökké elmúlt. Későn ébredtünk. már ha ébredtünk egyáltalán.
Aztán, mondom, bár ne lenne igazam.

mennem kell vissza dolgozni.

:-)) Szépjóestét!
Máma este megint nagyon jó volt az AJMKÉ. Régi villamosokról és villamosvonalakról volt szó. Akit érdekel, hogy mi volt a stuka, milyen az a botos villamos vagy mit jelent a tujázás, az vasárnap négytől hallgassa meg az ismétlést. Érdemes még megnézni Hamster oldalát, a srácnak a régi közlekedési eszközök fényképezése mellett az is hobbija, hogy régi, már megszünt villamosmegállókat fényképez. Nagyon érdekes kirándulás belekukkantani a honlapjába.

Más:
az energiaszintem egy szájfrissítő cukorkáéhoz közelít, kb. 2 kalória. Arra éppen elég, hogy elbotorkáljak az ágyig.

:-) Szépjóestét!

Hullajó volt a nyócker!
Tényleg, nagyon jókat nevettem.
Kicsit olyan, mintha tucatnyi részeg kiskatona meg mégrészegebb kamasz ökörködését filmre vették volna és másnap egy pszichológusokból, szociológusokból, politológusokból és egyéb társadalomszomorítókból álló komoly szakértő csoport kiválogatta volna a legvadabb részeket egy oktatófilmhez "Hogyan ne viselkedjünk, hogy leküzdhessük a társadalomban meglévő előítéleteket?" címmel.
Elképesztő beszólások vannak benne, senkit és semmit nem tisztelnek, de talán pont ettől olyan friss az egész: másfajta sztereotípiákból építkezik, mint amikhez a filmekből már hozzászoktunk. Azokat a sztereotípiákat veszi elő, amik itt élnek bennünk. Őszintén, kíméletlenül, ironikusan és önironikusan.
Tényleg nagyon vad, itt az arab giroszsütő Osszama Bin Ladentől kap bombát, Bush olyan idióta, hogy Budapest helyett Bukarestet bombázza le, az ukrán kurva meg közvetlenül Putyinnak jelent. Egyedül a magyar miniszterelnök arcát (és hangját) fedi jótékony homály. Az arcát kitakarták, a hangja meg tán az egyetlen szépen artikulált beszéd a filmben. Ami ugye manapság, Magyarországon khm, khm, hogy is mondjam csak, hogy ne legyek nagyon inkorrekt? Szóval az agyontagolt beszédű, a dadogós, a hadarós miniszterelnökök országa vagyunk, értse mindenki úgy, ahogy akarja.
Tökmindegy, a film hihetetlenül pimasz, az én ízlésemhez túlságosan klip-szerű, a szleng is túlteng benne (nem a csúnya beszéd, az pont annyi mint a valóságban, csak néha irodalmiasították a szlenget), de mindezzel együtt is roppant szórakoztató és friss.

Ha már miniszterelnök, akkor könnyítek a bögyömön, mert már nagyon nyomja ez a tegnapelőtt bejelentett fideszes választási rendszer.
Minden hajam szála az égnek állt ettől a baromságtól. Tényleg!
Értelme a világon semmi, hiszen mindenféle információt a helyi választókörzetekből kapnának (hacsak nem kétszer szavaztatják meg az embereket, de ez tán még a Nyócker forgatókönyvíróinak is meghaladná a fantáziáját). Elvileg természetesen elképzelhető egy saját internetalapú számítógépes rendszer, amibe a választókörzetekből telefonon, SMS-en, interneten érkezik a végeredmény. Ez elképzelhető, törvényt sem hiszem hogy sértene, de azon túl, hogy az országos választási rendszernél pár perccel hamarabb tudnák a végerdményt, semmi haszna sem lenne.
Tényleg, ez úgy ostobaság ahogy van. Pénzt emésztene fel, munkában tartaná az aktivistákat, ha nekik megéri az a néhány perc előny, csinálják. Sőt, lehet hogy már régebben is csinálták, csendben, maguknak, miért ne?
De minek ezt a választások előtt több mint egy évvel bejelenteni?
na minek?
Hát, annak, hogy ne hagyják kiszáradni az Erzsébet hidat lefoglalók álelkében elültett, csírázó magocskát.
És kiknek a lelkében csírázik ez a magocska?
na kiknek?
Hát, azoknak a lekében, akik akkor lezárták a hidat és azokéban, akik velük szimpatizálnak.
És kinek jó ez, ha ezek az emberek jó előre be vannak oltva a választási csalás veszélyének ideájával?
na kinek?
Hát annak, aki szavazatgyűjtés céljával most nem látszódhat szélsőségesnek, akinek most muszáj mérsékeltnek látszani, aki el akarja hitetni a potenciális szavazóival, hogy neki semmi köze a szélsőségekhez, őt csak a nép jóléte foglalkoztatja, a munkások, az elesettek érdekeit nézi, nem kacsingat a szélsőségek felé, ő mérsékelt jobbközép párt, ha a fene fenét eszik, ő akkor is mérsékelt jobbközép párt és nem kokettál a szélsőségekkel.
Rájuk se néz.
Nem is szól hozzájuk.
Vegyük már észre, hogy nem foglalkozik a szélsőségekkel, ő mérsékelt párt, aki védelemre szorul, nehogy a libsi-bibsi-komcsik elcsalják tőle a választási győzelmet.

Amúgy itt, most bejelentem, hogy jövőre jelentkezni fogok az önkormányzatnál a válaztási bizottságba. Őszintén kíváncsi vagyok rá, hogy kik és mit akarnak csinálni a tollaikkal.

:-) Szépjóestét!
A blöki jóllakottan hortyog (zöldséges rizságyon sült csirkefarhát, mióta kiderült hogy allergiás a száraztápra, neki mindig főzök -egy hétre előre-, még akkor is ha magamnak nem, de ezt most hagyjuk), szóval a kutya kielégítve, én meg csak azért ugrottam be ide, hogy megörökítsem a jövőnek az informatikusaink hihetetlen empátiáját. Szobrot nem emelhetek nekik, hogy a galambok összekakálják, hát kénytelen vagyok itt kipellengérezni őket.
Máma ugyanis feljött két helyes fiatal fiú, hogy akkor mondja el nekik is, hogy mit akarok.
Tulajdonképpen semmi különöset, csak javasolnám, hogy vegyék figyelembe azt, hogy a felhasználók többsége nem tud különbséget tenni a vincseszter meg a szerver között, ezért az office alkalmazásokban átállítottam az alapkönyvtárat. Ha valaki a mentés gombra kattint, akkor nem a vincseszteren lévő dokumentum mappát, hanem alapból a szerveren elhelyezett, az ő nevét viselő könyvtárat ajánlja fel. Tud menteni máshova is, ha akar, de miért akarna, amikor az a mappa van neki kejlölve? Megszünt az osztályon a káosz, ha valaki megir valamit, akkor az könnyen (na jó, könnyebben) megtalálható. Kicsit molyolós munka megcsinálni, de megéri, mert utána rend van.
Mit mondtak erre az ifjú titánok, na mit?
Hát azt, hogy az ő dolguk nem az, hogy a dolgozókat megtanítsák a fájlkezelésre, hanem az, hogy biztosítsák a tárhelyet. Keresse ki a dolgozó magának a könyvtárát.
Mondtam nekik, hogy egyrészt senki sem szeret négyszáz könyvtár között keresgetni, másrészt meg sokan tényleg nem érzékelik a különbséget, de csak hajtogatták, hogy a dolgozók informatikai képzése nem az ő dolguk. Aki nem ért a számítógéphez, az ne dolgozzon számítógéppel. Pont. Fellebbezésnek helye nincs.
Hát kérem.
Ebben igazuk van. A dolgozóknak tényleg érteni kéne -valami minimális szinten legalábbis- a fájlkezeléshez.
Szerintem is vannak sokan, akiknek kár háromszázezerért másfél gigaherzes gépet adni, elég lenne nekik harmincezerért egy elektromos írógép.
Kétségtelenül így van.
Hanem, van egy régi mondás: a vevőnek mindig igaza van.
Kiegészítése: a vevőnek joga van hülyének lenni, és még akkor is neki van igaza.
És mivel a rendszergazdai és az informatikusi munka szolgáltatás -ami közeli rokonságban van a kereskedelemmel-, hát bizony, a felhasználónak is mindig igaza van. Sőt, még hülyének lenni is joga van.
A srácoknak meg van pár évük, hogy megtanulják: néha lehet engedni a szakmai gőgből és kicsit átmenni gyógypedagógusba még akkor is, ha netán idegesíti őket a hülye felhasználó. A hülye felhasználó tényleg idegesítő, de egyrészt, ha megtanítják valamire akkor már nem hülye, másrészt meg fizet. A szolgáltatónak fizet. A szolgáltatásért fizet, ami nem csak a tárhely biztosítása, hanem az ott való eligazodás megtanítása is. Vagy ha a négyszázból mondjuk kétszáz dolgozó tényleg taníthatatlanul hülye a számítógéphez, akkor tessék úgy beállítani az alkalmazásokat, hogy ha véletlenül rákönyökölnek a billentyűzetre, akkor se potyogtathassák le ide-oda a fájljaikat.
De most komolyan: hát erről szól a rendszerszervezés is, a minőségbiztosítás is, hogy az emberi erőforráshoz igazodva, azt a legjobban kihasználva és kiszolgálva tervezzük meg, szerezzük be, alakítsuk ki a gépparkot. Minden szakmában! Olyan nincs, hogy a gépek maguktól dolgoznak, mindegyik előtt ott ül egy ember. Okosabb vagy hülyébb, ügyesebb vagy mulyább, könnyen tanuló vagy keményfejű, de valamilyen ember ott ül, és nekik az a dolguk, hogy ezeket az embereket alkalmassá tegyék a rendszer használatára.

Nna, ez jólesett.
Most megyek és megnézem a nyóckert.

(a rádióban éppen Orbán alternatív szavazatszámláló rendszerre tett javaslatát boncolgatják. Erre még visszatérnék, szintén rendszerszervezési és információkezelési szemszögből. Ez a "szakmaiség" (cöcöcö) persze nem fog megakadályozni abban, hogy a végén ne oda lyukadjak ki, hogy aggódom a demokráciánkért. De mostanra elég, nem akarom lekésni a mozit.)

:-)) Szépjónapot!
Jó régen csináltam ilyet: a suli könyvtárából netezek. Kihoztam az indexem, már csak néhány üres rubrika van benne. Igaz, hogy azok pont matekból meg programnyelvekből, meg a nyavalyás külgazdból, de majdcsak túl leszek már azokon is.

Máma egy szerződéssel a hónom alatt rohangáltam körbe a belvárost; elképesztő, hogy hány ügyvéd, aláíró, ellenjegyző szignója és pecsétje kell egy ilyen papírra.
Hanem, hogy ebben a városban micsoda irodaházak vannak?? Egyik-másik egy lidércnyomás. Bemegy az ember egy habos-márványos-kovácsoltvasrácsos kapun, vörös mészkővel burkolt előcsarnok, bőrkanapék, kanyarodik hármat a folyosó (eddigre már nem tudom, hogy merről érkeztem), van egy átjáró, pár lépcsőfoknyi szintkülönbség, még két kanyar, megint egy átjáró és az ember ott találja magát egy háztömb isten tudja melyik szárnyában, a harminc éves koszlott linóleum és műanyaglambéria világában. Mindenhol csövek, a kábelsinekből kilógó drótok, csupaszon lógó villanykörték, sehol egy ablak, ha mégis, azon nem lehet kilátni, egyébként is egy világítóudvarra néz, tiszta horror, mint egy labirintus.
Az is, mert a végében van egy szoba, ahova nekem menni kell, a szobában pedig ott ül maga a bikafejű korcs isten, Minotaurusz. Hiába a szekszisen őszbe csavarodó hullámos, dús barna haj, hiába a teniszmeccseken ruganyossá edzett járás, hiába a vakítóan hófehér piké ing, csak kinyitja a száját és aki elég vizuális, már láthatja is a galambszürke guccsi öltöny fölött a bozontos bivalyfejet, a vérben forgó szemekkel és gőzt párálló orrlikakkal.
Uhh.
Végülis, volt némi igaza, ez egy ezer sebből vérző ügy volt, már három hónapja húzódott, a csuda tudja hanyadik kör után bírták végre aláírni azt a nyomorult szerződést. Szóval, volt némi igazsága a pasinak, úgyhogy nem tehettem egyebet mint tiszta erőből vigyorogtam és próbáltam nagyon értelmesen kinézni a fejemből. Néha bólintottam, ellenvetést legfeljebb annyit kockáztattam meg, hogy "igen, valóban, gyakorta előfordul..." meg "szerencsére azért nem mindig így...". Magamban meg átkozódtam és ezredszer is megfogadtam, hgoy beteszek a táskámba egy rúzst, napközben kétszer kiszaladok a mosdóba és megigazítom, mert ilyen vérnősző barmokkal nem lehet fegyvertelenül szembeszállni.
Uhh.
A vége felé egyébként egészen megszelídült, az utolsó két mondata már majdnem bársonyos baritonra sikeredett, még egyet is tudtam volna vele érteni, de addigra már nagyon mehetnékem volt.
Visszafelé már kellemes munkából-lógás hangulatom volt, ezerrel sütött a nap, még egy kicsit lassítottam is a lépésem, hogy minél tovább tartson az út. Egy ilyen meccs után szerintem megérdemeltem ennyi lazítást.
A főnökömnek, amikor kérdezte, hogy "na, milyen volt?", csak annyit válaszoltam, hgoy sokat kellett mosolyognom. Nevetett.
Szerintem tudta a pasi, hogy ott mi vár rám.

Nna, kicsit megpihentem, mehetek haza.

:-) Szépjóestét!
Kicsit reszketeg vagyok, a fáradtságom átbillent azon a szinten, amit jólesőnek mondhatnék, ráadásul ha karikára nem is fagytam, de a combjaim meg a hátsóm olyan fagyosak, hogy teljesen érzéketlenné váltak, nem érzem se a csípést, se semmilyen érintést. Már nem sokáig tart ez a hideg, hamar vége lesz és itt a tavasz.
Nemsoká' itt a tavasz.
Mondom: NEMSOKÁ' ITT A TAVASZ!!!
Nnaazé'!

Nincs most erőm linkeket keresgélni, csak délután a rádióban hallottam, hogy ma Gyurcsány bocsánatot kért a hétvégi verbális ámokfutásáért.
Végülis, ez szép dolog, hogy ha nagy baromságot csinál vagy mond, akkor másnap azt mondja hogy elnézést, ezt nem pont így gondoltam.
Egyébként azt is értem, hogy hogyan keveredik bele ilyen idióta mondatokba, mint az öregecskedő feleség meg terrorista focisták. A személyisége is olyan, hogy folyamatosan gondolkodik és beszél, ráadásul hamar rá is jött arra, hogy az emberek ezt őszinteségnek érzékelik és nagyon tökös dolognak tartják, szóval a népszerűség miatt, még rá is erősít erre a szerepre és beszél, beszél, beszél megállíthatatlanul.
Végülis, -gondolja ő- pár ilyen baki még mindig belefér abba a nyereségbe, amit az őszintén beszélő (vagy legalábbis annak tűnő), a saját gondolatait és nem a beszédírók tirádáit közlő arculata hoz a konyhára.
Végülis, -mondom én- egy pár ilyen baki tényleg belefér.
De csak egy pár.
Én azt hiszem, hogy van a pasi olyan intelligens, hogy tanul a hibáiból és egyre ritkábban kell majd neki ilyen és ehhez hasonló ostoba kiszólások miatt bocsánatot kérnie.
Amúgy sajnos nem hiszem, hanem csak remélem, hogy van a pasi olyan intelligens, hogy tanul a hibáiból.
Nagyon útálom, hogy az ország sorsa két ilyen ember kezében van:
- egyikében, aki bármit csinál, soha semmilyen sértésért nem kér bocsánatot és a
- másikéban, aki bármit csinál, bárkit sért, elintézhetőnek tartja egy bocsánatkéréssel.
A bocsánatkérésnek óriási erkölcsi súlya van, nem szabad elkoptatni.
Úgyis pont elég dolgot koptatnak ebben a mi vérszegény, gyengécske demokráciánkban.
(csak a legfontosabbat említem, Orbán ma meghirdette, hgoy "alternativ szavazatszámláló bizottságokat fognak létrehozni, hogy ezzel is elejét vegyék a választási csalásoknak" Uhh. De erről majd holnap. Black out.)

:-)) Szépjónapot!
Máma a főnököm kétszer is átmelegítette a szívemet.
Először, nézte ő is a káoszt a tegnap üzembe helyezett vadiúj szerveren. Kérdi, hogy mitől van ez, meg hogy lehetne-e valamit csinálni. Én elmondtam neki amit gondolok, ő meg mondta, hogy akkor most szépen hívjam fel az informatikai főnököt, hivatkozzak rá és mondjam el neki is. Iszonyú fura érzés, hogy alapfoku operációs rendszerek ismeretből és valamivel felsőbbfokú alkalmazás-kezelésből kellett kiselőadást tartanom egy informatikai főnöknek, de meghallgatott, köszönte is szépen az ötleteket. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőlük.
Aztán, miközben egy külföldi delegáció programját állítottuk össze, a főnököm megkérdezte, hogy mennék-e velük tolmácsolni. Mondom, négy éve még mentem volna, de azóta nem hogy nem tolmácsoltam, de nem is beszéltem angolul, úgyhogy inkább ne (a jogász bikkfanyelvről még nem is beszéltem). Csak úgy foghegyről vetette oda, hogy ha úgy gondolom, hogy szombatonként eljárnék egy tanfolyamra, akkor elintézi, hogy fizessék. Vagy ha nem hétvégén, akkor esténként vagy reggelenként.
Mondom: REGGELENKÉNT!! Munkaidőben!!!
Hát kérem, akinek ilyen főnöke van, az azért nyelhet egy kicsit Ms Passziánsztól vagy Cuppancs kisasszonytól! :-))

Más:
akinek két állása van és nincs ideje vacsorát főzni, de enne valami finomat, az fogjon két szem paradicsomot, vékonyan szeletelje bele egy tálkába és szórja meg bazsalikommal majd vékony kis cikkekre vágva borítsa be egy fél camembert sajttal. Picit sózza, locsolja meg olívaolajjal. Tegyen be pár szelet kenyeret a pirítóba, mire az kész, a sajtos paradicsomsaláta is összeérik, fogyasztható. Lehetne ugyan több időt adni neki, de pont az nincs. Mármint idő.

Gyurcsány ámokfutásáról majd estére fejtem ki a véleményem, már ha össze nem esek a fáradtságtól. Vagy le nem fagyok a bringáról.

Szépjónapot!

Hehehe :-/ valaki itten rájött, hogy én egész jól tudok előadásokhoz diákat csinálni. A baj csak ott van, hogy ebben nem az a munka, hogy valaki begépeli a szöveget, hanem az, hogy összeállítja a menetét, meghatározza az előadás logikáját. Szóval, nem a póverpojntot kell tudnia használni, hanem valamennyire kéne értenie ahhoz a témához, amiről az előadás szól.
Merthogy a diák adják az előadás gerincét.
Azért vannak bátor emberek, akik ki mernek állni egy előadást megtartani úgy, hogy egy titkárnő csinálta a vázlatukat. Még csak nem is titkárnő, hanem -Ms Passziánsz szerint legalábbis- csak egy adminisztrátor. Ráadásul úgy csináltam, hogy ellenőrzésre nem is volt idő, azon melegében viszik. Azt se tudja, mit írtam bele! Illetve azt tudja, mert ad egy pár oldalas folyó szöveget, azt nem tudja, hgoy milyen sorrendben és milyen logika mentén. Pedig neki arról kéne beszélni, ami ki van vetítve a falra!
Jjjajjnekem.

Csak tudnám, hogy miért pont engem nyomaszt a felelősség?
Hogy a fene enné meg!

:-) Szépjóestét!
Ma megint nagyon jó volt a Bacher est. Zsidók és mazurkák címmel, Gyabronka olvasott fel ezúttal egy több részre tördelt, hosszabb Bacher írást, a szerző meg zongorázott. Nem mondom hogy ha önálló hangversenyt hirdetne összetörném magam a jegyért, de így, hogy van egy kis szöveg, van egy kis zene, így nagyon jó.
Szeretem a humorát, fanyar, kissé távolságtartó és nagyon emberi.
De tényleg.
Olyan, hogy muszáj nevetni, pedig az ember tudja, hogy amit hall, az éppen nem nevetnivaló. Nem lehet nem nevetni például a süket öregasszonyon, aki csipkegalléros fekete ruhában úgy -vagy annak ellenére- szedi ki a lányait a géppisztolyos oroszok kezei közül, hogy nem hallja, ahogy azok lövöldöznek. Nincs ezeken a történeteken semmi nevetnivaló, pláne nem ilyen címmel, pláne nem manapság, de mégis, tiszta szívből lehet kuncogni, felkacagni, nyerítve röhögni, mert valahogy úgy működnek a poénjai, hogy a nevetés után ott marad belőlük egy picike nyom, éppen csak egy érintésnyi, de utána kicsit más szemmel látja az ember a világot is meg a benne élő embereket is.
Ma, a zsidók "ürügyén" egy igen népes familia 150 éves történetén és ágas-bogas családfáján keresztül kicsit benneéltünk a történelemben. Egy olyan családról van szó, amelyikben mindenféle náció mindenféle vallású és mindenféle társadalmi állású képviselője keveredett össze a másfélszáz év alatt. Tótók, zsidók, csángók, magyarok, reformátusok, katolikusok, izraeliták, vallástalanok, szabók, grófok, írók, parasztok generációi házasodtak, nemzettek gyerekeket, hogy a végén ebből a nagy olvasztótégelyből kikeveredjen valaki, aki ..... zsidó. Akármit csinál, akkor is az. Még akkor is az, ha ő éppen nem gondolja magát annak, mert elég, ha vannak akik annak tartják. Nem volt ennek az estének olyan derűs és felhőtlen hangulata, mint amilyen jókat nevetett a közönség közben. De hát pont ettől jó író Bacher, hogy meri rámbízni, hogy milyen végkövetkeztetéssel jövök ki egy iyen estjéről, vagy csukok be egy könyvét.

:-)) Szépjóestét!
Máma mégiscsak bekúsztam dolgozni. Szégyelltem volna a képem, hogy két nap betegeskedés után kiveszek ma egyetlen nap szabadságot. Majd jövő hétfőn.
Amúgy jó is hogy bementem, megint itt a lehetőség, hogy megmentsem a hazát :-(
Szervercsere előtt/alatt/után állunk.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁááááááááááá!!!!!!!!!!!
(gyengébb idegzetűek lapozzák át a dőlt betűs részt, munkahelyi rinyálás következik)
Az informatikusok írtak egy körlevelet, hogy amelyik department (osztály, na, csak ez így "szakszerűbb") akar egy olyan mappát a Z: szerveren, amit mások nem tudnak olvasni, az írjon egy e-mailt és adja meg a mappája nevét. Mire bementem, el volt döntve, hogy nem, nem akarnak mappát, nem akarják, hogy más osztályokról lássák az anyagainkat. Alig bírtam megmagyarázni, hogy ez egy csere, "csak" a vasat cserélik ki alattunk, máshogy fogják hívni, de egyébként minden marad a régiben.
De egyáltalán, hogy jut eszükbe az informatikusoknak ilyen levelet írni? Ráadásul mindnekinek?
Mindenki lát mindent, mindenki kinyithat mindent, több mint 400 ember kezdett fejvesztetten mappákat kreálni és a már többször megátkozottan jó szinvonalú informatikai képzésnek köszönhetően, azonnal el is tévedni a mapparengetegben és ide-oda lepottyantani azt, amit éppen csinált.
Úgy is néz ki az új szerver: mire kinyitottam, már volt rajta legalább 30 mappa és "csak úgy" odapottyantva 80-90 wördfájl. Cirka két és fél óra alatt!
De most tényleg: én tartsak kiselőadást arról, hogy lehet kiosztani írási-olvasási jogosultságokat, az egyes felhasználóknál be lehet állítani az alapkönyvtárakat, hogy egyből oda ajánlja fel a mentést (alapból a windóz dokumentumkönyvtárát ajánlja fel, de nekünk ugye azért van szerverünk, hogy azon tároljunk, onnan van napi mentés, már ha van, jjjajjjnekem). Sőt, lehet készíteni indítóikonokat, hogy ne kellessen a 400 felhasználó mappái között keresgélni a sajátunkat, hanem az asztalról egyből tudjuk indítani.
Életemben nem cseréltem még szervert, sőt, még látni is csak messziről láttam, a hardverrészét nem is tudnám megcsinálni, na de ha már valaki ért a vashoz, az azért kérdezzen már meg egy olyan embert, aki értően használja a rendszert, hogy ugyan milyen módszerekkel dolgoznak?
Tök komolyan gondolkodom azon, hogy csinálok egy ütős kis demót arról, hogy az adminisztrációs munka milyen támogatást igényel az informatikusoktól és szétküldöm körmélben. Utána vagy áthelyeznek, vagy kirúgnak. Inkább ez utóbbi, ez a fajta szervezet nem nagyon viseli el, ha az orra alá dörgölik a saját hülyeségét.

Más:
Lemondott a budapesti várostervezési bizottsági elnöki és a Fidesz-frakció vezető helyettesi tisztségéről Sasvári Szilárd.
hm. Hmhm.
A fidesz honlapja következetes döntésnek nevezi a lemondatást.
Hát, nem tudom, ilyen a fideszben még nem volt, nem hogy szakmai hibát elkövetőt, de még bíróság által elítéltet sem mondattak le.
Más oka van ennek.
Vagy már megint a fóbiám?

Mégmás:
most indulok a Spinozába, már linkeket csinálni sincs időm (sőt, átöltözni se). Barátnővel pletyizek, Bacher írásokat hallgatok és eszek egy isteni sajtkrémlevest. A sorrend nem biztos :-)))

Igen nehéz olyan kollégát tisztelni, akiről tudja az ember hogy folyton lepisili a vécét, a konyharuhába törli bele a szétkenődött szempillaspirálját és folyton elzárja az irattűzőgépet meg a pecsétet. Viszont kint hagyja az asztalon a körömlakkját, a tamponját, az angoljegyzetét, a vókmanját a hozzá tartozó használt elemekkel, a kabaláit, a névjegykártyagyűjteményét és a mobiltöltőjét. Időnként a kiskasszát is a pártízezernyi váltópénzzel, természetesen nyitva. Vagy ha zárva, akkor benne van a kulcs. Az összevissza ragasztott poszt-it cetliket már nem is említem. Ráadásul állandóan veszekszik a takarítónővel, mert az nem megfelelően porolja le az asztalát. Vagy ha nagyon leporolja és másnap reggelre valami elmozdul.

Nna, ez jólesett. Hhu.

:-)) Szépjóestét!
Fogadni mernék, hogy holnap az összes bulvárlapon a kedvenc címlapfiúm fog mosolyogni.

Azon tűnődöm, hogy érdemes-e pályáznom erre a "vacancy"ra?
Még meggondolom :-))

:-) Szépjónapot!
Csudijót sétáltunk, kicsit olvasok, zuhanyozok és megyek dolgozni (uhh. ezt azért most nagyon útálom. Vagy máskor is?)
Találtam egy jópofa topikot a hírtévén, nagyon szép példája annak, hogy olyan emberek, akiknek a "pörögnek az események a fejében", hogyan jutnak el 7 hozzászólás alatt a megyerendszer régiókba történő átszervezése körüli vitától a tolvaj libsi-bibsi-komcsikig.
De most komolyan: én is ilyen szerencsétlen, saját farkamat kergető és egyhelyben keringő kutyához hasonlítok mint ezek a topikolók -csak persze a saját hülyeségem nem veszem észre-, vagy ezeket az embereket tényleg ennyire leláncolják a saját kényszerképzeteik és frusztrációik?
Néha egész elborzadok.

Más: az este se nyócker nem volt, se más mozi, de még Debussy se; este hat felé úgy elaludtam, mint a tej, hajnali kettőkor ébredtem fel, kivittem a kutyát és gyorsan visszaaludtam. Szerintem a legjobbkor lettem beteg, mielőtt még valahol összeestem volna a kimerültségtől.

A HVG összeállított egy listát a lkehetséges államfőjelöltekről. Érdemes átnézni.

Más: szerintem estére Nyócker lesz, az már kifelé fut, a többi még fog menni egy darabig.

Huhhuuúú, kérem, hát valahogy így képzelem, Mester Ákos módra. Mondjuk, azt azért én hozzátettem volna, hogy ha majd változik a stílus, ha már nem az újpogányizmus, a fensőbbségtudat és a kirekesztés határozza meg a MD hangvételét, akkor majd igen, akkor majd tartozhatunk egy céhhez. Mondom, én hozzátettem volna. De így se rossz.

Más:
nem csak kenyérrel (illetve hát pirítóssal) él az ember, úgyhogy a nap kérdése: Azügynök élete, vagy a Hosszú jegyesség, vagy a Nyócker, vagy maradjak otthon és hallgassak Debussyt?

Még csak én nem épültem fel teljesen és nehéz a felfogásom, vagy Rogán tényleg olyan, mint egy angolna? Minden kérdés elől elslisszol.
Nem mintha nagyon fogást szeretnék rajta találni, de némi őszinteséget azért elvárnék.
Olyan ... olyan szépasszonyos; majd máskor.... még nee.... itt nee.... most nee..... talán.... csak egy kicsit, csak egy picike kis polgármesterségig....
Értem én, hogy egy kampányfőnök nem pakol ki a kampánykezdet előtt fél évvel, azt is értem, hogy nem teregeti a világ elé a saját ambicióit, de a fenébe, hát mégis, politikus, az lenne a dolga, hogy híveket nyerjen magának.
Vagy tényleg ennyire ráér? Mert végülis bőven van ideje, csak ez egy fideszestől olyan szokatlan hozzáálás. Vagy ő már érzékel a fideszen belül egy olyan vákumot amit a kivülállók még nem és ami feljebb szippanthatja őt?
Nem irigylem a fiút, ebből a húsdarálóból ami itt 2006-ban lesz, nehéz lesz egydarabban, pláne, felismerhető arccal egydarabban kimászni.

:-)) Szépjónapot!!!
WoOWww, azt hiszem, meggyógyultam!
Két nap böjt után kicsit rizikós volt zsíroskenyeret reggelizni forralt borral, de kutyabajom, megmaradok :-))
Annyira gyönyörű idő van, imádom ezt a fajta telet: tiszta, szúrós levegő, szikrázó napfény, fehér táj, a Duna vize olyan, mint egy acéltükör: pontosan látszanak benne a parti fák, a víz fölött repülő madarak. Pár jégtábla úszik csak rajta, azok sem hiába, potyautas sirályokat szállítanak. Csodaszép madarak vendégeskednek itt, még egy szürkegémet is láttunk. Bizonyám!
Mire hazaértünk, egész felfrissültem, kiszellőzött belőlem a betegségszag; felültem a bringára és kimentem az indexemért. A múlt héten nagy volt a hó, akkor nem mertem volna vállalkozni rá. De most, ebben a ragyogó napsütésben, szélcsendben, húúú, nagyon jólesett. Visszafelé jövet kicsit kerültem és hazafuvaroztam pár liter gyümölcslét: almalét, narancsot, paradicsomot és ananászt. Fél liternyi almalét úgy megittam, hogy le se vettem a poharat a számról. Három napja vágytam rá.
Ez a kis kirándulás ki is vette belőlem a maradék erőmet: fizikailag teljesen le vagyok fáradva, azért mégiscsak beteg voltam és koplaltam is keményen. Szellemileg viszont kezdek magamra találni; már egész értelmesen tudok beszélgetni, nem fáj a fejem, nem kóválygok.
Most, a fizikai fáradtságomat kihasználva ledőlök egy kicsit szépülni. Felkenek egy sárgarépás pakolást, mire felébredek, olyan szép leszek, hogy a napra lehet nézni, de rám nem :-))


ui.: egy sárgarépát le kell reszelni, megcsepegtetni szőlőmag-olajjal (olívaolaj is jó) pár csepp mézzel, citromlével és negyedórát állni hagyni. A levét ki kell nyomkodni és egyenletesen felkenni a megtisztított arcbőrre, nyakra, dekoltázsra. A visszamaradt sárgarépához hozzá kell reszelni egy almát, meghinteni fahéjjal és megenni. Kivül-belül szépít :-))

Nagyon főznék valami finomat is, mondjuk lencselevest kis babérlevéllel, pirított cukorral és mustárral ízesítve, de azért ennyire még nem merek elmerülni a kulináris élvezetekben. Jobb a békesség.

Jajj, most hallom a hírekben, hogy Lévai Katalin elvállalná a jelöltséget a köztársasági elnöki posztra.
Remélem, nincs Magyarországon olyan idióta, aki őt erre a posztra jelölné. Ha mégis, akkor tiltakozom! Határozottan tiltakozom!

Egyszercsak a semmiből előkerült egy régi fórumos cimborám meg az ő cserfes kis asszonkája, és mi derül ki?? Na mi??
Bloggerek, ha találkoznak....
Egész fantasztikus, a házuk építésről irtak blogot, szórakoztató is, tanulságos is, nagyon tetszik. Kitettem az olvasnivalók közé is. Hátha, hátha egyszer én is... Igaz, én inkább venni szeretnék, öreg vályogházat, aminek legalább félméter vastag fala és nagy üvegesverandája van. De azért érdemes bele-beleolvasni a Házépítő blogba.

Mégsem sikerült befejeznem a "Hogyan aludjunk két napig lelkiismeretfurdalás nélkül?" című projektet. Nagyon egyszerű oka van: elfogyott a pénzem és el kellett mennem a bankba. Az "elfogyott" nem azt jelenti, hogy itt maradtam egy fillér nélkül, hanem azt, hogy ki kellett fizetnem a nénit, aki helyettesíteni szokott. Mondjuk, nem bánom, szép idő volt és egyébként is, ennyi fekvésbe már bele lehet betegedni. Kicsit elfáradtam, úgyhogy blogolás után még visszabújok regenerálódni.

A Váci út - Forgách utca sarkán roppant érdekes módját láttam annak, hogy hogyan lehet a legbelső sávból jobbra kanyarodni. Nagyon egyszerű: még zöldnél meg kell állni a zebra előtt. Kicsit ugyan kockázatos, valami balfék ha elbambul a hátunk mögött, könnyen belénk jöhet, de ennyi kockázatot be kell vállalni. Meg azt a pár átkot és ökölrázást is, amit a hátunk mögött füstölő padlófékkel megálló szór felénk. Szóval, áll az autó a zebra előtt, a sofőr felveszi a telefont és bőszen belebeszél. Amikor pirosra vált a lámpa és a két külső sávban is megállnak az autók (és ami ebből logikusan következik, zöldet kapnak a gyalogosok), akkor könyökkel rá kell nyomni a dudára (kézzel nem lehet, abban van a telefon és azt ugyebár egyetlen pillanatra el nem lehet engedni) és egészen addig nyomni, amig a gyalogosok szét nem ugrálnak. Akkor szépen, a zebrán keresztül be lehet kanyarodni jobbra és eltünni a Forgách utcában. Ehhez mondjuk legalább olyan hosszú autó kell, ami keresztben átér két sávot. Meg legalább akkora pofa is.

Az olvasott szöveg értelmezésével még mindig gondjaim vannak, csak erre a kis rövidhírre futotta az energiáimból. Meg egy röpke -ám annál rosszindulatúbb- sóhajra: mennyivel jobban járnánk, ha traktoros lenne! Vagy agronómus! Esetleg tűzoltó, vagy katona, vagy vadakat terelő juhász....

:-) Szépjóestét!
Jobban is vagyok, meg rosszabbul is. Inni már tudok, ha ébren vagyok, átlag tízpercenként pár korty gyümölcsteát. Enni is, narancsot, almát, körtét sajttal. A sok folyadéknak hála bőröm már visszanyerte a tónusát, a gyengeségem is múlik, a kezem sem remeg már. Viszont fáj a fejem. Illetve nem is fáj, hanem meg akar olvadni. Vagy inkább szét akar hasadni? Nem igazán tudom eldönteni. Már bevettem egy aszpirint, még várok félórát és ha nem enyhül, beveszek még egyet.
Félhomály van, mécsesláng, rozmaringillat, hogy kicsit elfedjem a betegségszagot. Nem túl sikeres próbálkozás.

Próbáltam olvasgatni, de a szemem egyáltalán nem fogja a betűt, marad a rádió. Félébren, félálomban, hallottam ma egy riportot Kóka Jánossal. Bár hírből ismertem és tudtam, hogy remek fiatal üzletember, amikor kinevezték, kicsit tartottam attól, hogy milyen miniszter lesz abból, aki közigazgatási tapasztalat nélkül, a legélesebb piaci versenyből pottyan bele a gazdasági miniszteri székbe. Úgy látszik, beleillik ebbe a bársonyszékbe, nagyon összefogottan, meggyőzően beszélt az autópályaépítésekről. És még nem is olyan "darling" címlapfiú, mint Gyurcsány.
Folytatnám még, hogy ez a garnitúra szerencsére nem függ a pozíciójátl, bármikor visszamehetnek az üzleti szférába, de elfáradtam.
Beveszek még egy aszpirint és spuri vissza a paplan alá.

Aki akarja, az követheti a négypárti találkozót. Én őszintén bevallom; most nem vagyok rájuk kíváncsi. Ha netán mégis születik valami értelmes dolog, arról majd estére értesülök.

Hátszépjóreggelt!
Olyan vagyok, mint egy őszi légy, de megmaradok :-))
Itthon maradtam, mindjárt csinálok egy nagy kancsó gyümölcsteát és visszavonulok a paplan alá.
Inni már tudok, most elrágcsáltam két sózott pirítóst is, úgyhogy a kiszáradás már nem fenyeget. Szervezem a nénit délutánra, hogy ma este se kellessen mennem dolgozni.
Amúgy almalére vágyom. Tiszta almalére, de itt a környékbeli kisboltokban csak azokat a túlsavanyított, agyoncukrozott vackokat lehet kapni, annyi energia pedig tán a világon sincs, ami engem el tudna most vinni egy nagyobb boltig. Úgyhogy almalé kihúzva. Epres gyümölcstea van és paplan alól kipislogás. Már persze csak addig, amig le nem csukódik a szemem. Szerintem cirka másfél perc kell hozzá.

Hááát, jóestét, vagy jóreggelt, dunsztom sincs mi van ilyenkor.
Rövid pár óra alatt teljesen leestem a lábamról. Görcsös hányás, hasmenés, úgy legyengültem, hogy a lakásajtóban a kulcsot két kézzel tudom csak elfordítani. Kezem-lábam remeg. Levegőzés ürügyén megpróbáltam kivinni a kutyát, és bár errefelé nem ritkaság a fák tövébe rókázó nő, azért tőlem ez mégis szokatlan. Még inni sem tudok, az ásványvíz is visszajön. Pár óra alatt pergamenszerűre száradt a bőröm. Ráadásul felcsavart fűtés, pizsama, mackóalsó, zokni, minderre tollpaplan és mégis didergek.
Az utolsó korty víz már negyedórája lenn van, most már talán le merek feküdni. Istenkém, ilyenkor átkozom a galériás lakást. Ilyen rosszulléttel ötpercenként lebukdácsolni egy lépcsőn, jajjj, borzasztó volt.

Az olvasnivalók közé kitettem két női blogot, Fisichellat és Pokrócot. hasonlítunk is, különbözünk is, én szeretem őket olvasgatni.

informatikusi belterj:
Kérem, nagyon szépen kérem azt, aki az amazonas......adsl.... szerverről látogat engem, írja meg, hogy milyen operációs rendszere és böngészője van!! Szépen kérem, kifúrja az oldalam, hogy milyen az az "ismeretlen böngésző" és "Ismeretlen operációs rendszder". Se nem linuksz, se nem dzsípíáresz, se nem valamelyik vindóz, se nem mekintos, se nem necckép, se nem ekszplorer, mi van még?? Kérem! Szépenkéééreeeemmm!!!

Múlt pénteken fél négy felé (kettőig tart a munkaidőnk) a főnököm azt mondta, hogy ha még ezt a picit kibírom, akkor jövő szombaton elmehetek szabadságra. Máma megkérdeztem tőle, hogy a szombatot nem-e cserélhetném-e esetleg-e be-e a hétfőre-e? Rövid gondolkodás után azt mondta, hogy igen. :-)))
Már csak két napot kell dolgozni, utána lesz egy hosszú hétvégém!!! WoOWWwww!!! :-)))

Más:
már vártam, hogy mikor kezd el rohadni a több mint 15 éve a szőnyeg alá söpört szemét. Már jó ideje lehet érezni a rothadás szagát, hullámokban tört fel a bűz, hol egy futballcipőből, hogy egy énekes torkából, hol egy szinikritikus tollából, hol egyenesen egy miniszterelnöki bársonyszék huzatából, de -szerintem, vagy legalábbis remélem, hogy- most tetőzik a szag. Ez már elviselhetetlen, Szita polgármester 15 évnyi -jó minőségű- polgármesteri munkáját semmisíti meg a bűz. (Igaz, van akinekaz egész pályája deréka tört a kiderült ügynökmúlt miatt és van, aki majd könyvet fog írni róla és ezzel a könyvvel majd jó sok pénzt keres.
Lapozzunk.
Mindenki felelős a múltjáért, sőt, mindenki felelős a jövőjéért is.
Csak éppen a jelene van mások kezében. Ismeretlenek kezében, mert soha nem lehet tudni, hogy ki lesz a következő. Nem lehet tudni, hogy kiknek a páncélszekrényében milyen iratok rejlenek és azokat milyen menetrend szerint, kiknek az érdekében hozzák nyilvánosságra.
Az egyik érdekelt fél most hangosan kiabál, a másik meg "bölcsen" hallgat.
Teljesen véletlenszerű, hogy mikor ki visítozik és mikor ki burkolózik hallgatásba.
Istenkém, valaki nyissa már ki az ablakot, és dobja ki ezt a sok rothadó szemetet!
Most! AZONNAL!!
Büdös van!!
Csak nyissák ki, mi majd eldöntjük, hogy ki annyira büdös, hogy kidobjuk rajta.
Földszinti lakás, itt senki sem fogja kitörni a nyakát.
Aki jó polgármester volt, az maradhat, ha a városa úgy gondolja. Aki jó író, annak úgyis megveszik a könyveit. Akinek jó hangja van, annak a koncertjeire úgyis elmegyünk. Aki képviselőként kikaparja a válsztókörzetének az utat, az úőgyis képviselő marad.
Csak a szag! Az szellőzzön már ki.
Forog a gyomrom.